// Holdfényes éjszaka//
- Köszönöm. * Áll fel, és hajol meg, mintha csak bókot, dicsérő szavakat hallott volna, de persze ő is mosolyog. Viszont mégis sérti az önérzetét, hogy csak így leszólták, bár maga is tudja, hogy mennyire borzalmas volt a dal. Viszont a kíséret, amit játszott hozzá tetszett neki, kellően egyszerű volt, de mégse monoton, és furcsa harmóniát alkotott az amúgy satnya szöveggel.*
- Na jó, szeretnék rögtönözni még egyet, és ha az se tetszik, akkor maradnak a jól bevált dalok. * Mondja mosolyogva, és kivár egy pár pillanatot, amíg rendezi a gondolatait. Ezúttal sokkal lágyabban penget, ez most őszinte lesz, ez a szívéből fog szólni. Ehhez nem illik a pörgős dallam, ez most komor lesz, és kegyetlen, mint az élet. *
- Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek maradni
jobban, mint elmenni.
Félek remélni
jobban, mint elveszni.
Félek válaszolni
jobban, mint tagadni.
Félek kérdezni
jobban, mint hallgatni.
Félek vallani,
Jobban mint hazudni.
Félek látni,
Jobban, mint hallani.
Félek lenni
jobban, mint félni.
Félek megégni,
Jobban mint próbálni.
Félek az élettől
jobban, mint a haláltól.
Félek a magánytól
jobban, mint egy fajtárstól.
Félek élni. Félek mindentől.
*Lassan befejezi a pengetést, és ahogy abbahagyja, torka kaparásából tűnik fel neki, hogy a dal közepén szinte már kiabált. Ujjai bizsergése jelzi, hogy annál a résznél vadabbul pengetett, mint ami a hangszerhez méltó lenne. Egyből az üvegért nyúl, ezzel próbálja álcázni, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcán. Több kortyot is nyel, ahogy lassan kizökken a szonett okozta állapotból, és visszanyeri az önuralmát, majd ahogy befejezte, megrázza a fejét. Nem szokott ilyen őszintén megnyílni senkinek, bár még nem is találkozott a fajtájából másokkal. Nem tudja, hogy mi hozta ki belőle ezt, hogy mi szakította fel belőle ezt a nyíltságot, hogy miért nyílt meg a nőnek, és ez megrémíti. *
- Elnézést, hogy elrontottam a hely szépségét. * Mondja halkan, miközben óvatosan leteszi maga mellé a lantot, mintha egy mérgező fegyver lenne. Nem akar játszani rajta, ilyen őszintén semmiképp. Eddig csak akkor közvetített ilyen mély érzelmeket a dalán keresztül, amikor egyedül volt. *
~ És most ki hallotta? Egy nő, akiről nem is tudok semmit. Lehet, sőt biztos, hogy meg se értette. Azt hiszi ez is csak egy bugyuta rögtönzés, egy csetlő-botló szonett, amit csak úgy kitaláltam. Nem értheti, hogy mi van mögötte, nem művész, nem foghatja fel a benne rejlő szépséget. Ki fog nevetni ismét, és kigúnyolni, és én nem hibáztathatom miatta. Kár volt rá pocsékolnom az előadásomat.~