Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 317 (6321. - 6340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6340. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:11:14
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:11:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Dalospacsirta//
*Az árus boldog mosollyal üdvözli az érkezőket, s kezeivel nyugalomra inti őket:*
- Türelem, türelem, a művész úr már öltözik, hamarosan kezdődik az előadás! *Kezeit hátratéve sarkán hintázik, szinte csukott szemmel már hallja a hamarosan szóló muzsikát egy csodálatosan tehetséges sötételf torkából. Salwar húzása alattomos és kissé átlátszó is, de szerencséje van, mert az árus a tömeggel van elfoglalva, kik már nagyon kezdenek türelmetlenek lenni. A sötételf azonban nem számol a két ismerős lurkóval, kik oly lelkesek, hogy egymást rángatva lesik meg, mint öltözik be a művész a ruhájába. Persze Salwar előtt nem mutatkoznak, csak vihognak markukba, hiszen két cseperedő gyerkőcről van szó. Eleinte nem is tűnik fel nekik Salwar ténykedése, bár mikor a batyut köti egyikük megrángatja a másik karját.*
- Mit csinál? *Kérdi suttogva.*
- Nem tudom. *Hallik a suttogó válasz.* Akkor nem lesz előadás? *Kérdezi a kisebbik elszontyolodva, majd felbátorodva lép elő a szekér mögül, s az épp tettetett, komótos léptekkel indulni készülő Salwarra kiált:*
- Mikor lesz zene?! *Toppan oda mellé hirtelen, lebiggyedő szájjal és lábujjhegyre állva.* Hova mész?! *Kérdezi méltatlankodva, egyre hangosabban, félő, hogy az árus is meghallhatja, bár egyelőre a tömeg moraja még elnyomja a gyermek hangját. Azonban, ha ez nem lenne elég, a másik is odaáll, s kérdőre vonja:*
- Miért pakoltad el? Azok a miénk!! *Kiáltja hevesebben, erre már néhány másik gyermek is odasereglik, lassan kezd gyülekezni a gyereksereg, mert egyik jön, a másik után.*
- Zenét! Zenét! Zenét, zenét, zenét!!!!! *Csak az a kettő néz mérgesen, a többi kacagva utánozza a többit, s teli torokból ordítanak, erre már vélhetően az árus is felfigyel. Bizony, ó ha Salwar, botor lélek azt gondolta, hogy ilyen könnyen szabadul, tévedett. Talán jobb lett volna, ha csak elszaval egy verset, most aztán gondolkodhat, hogy a gyerekeken végiggázolva rohan végig a karavánon, vagy alternatív megoldást választ, ugyanis a gyerekzsivajra és a zene kiabálására a szekér háta mögött is gyülekezni kezd a nép, szép lassan összezárnak. Innen már elég feltűnő lenne futásnak eredni. Persze meg lehet próbálni.*
//A fekete vagont kellett volna//
- Probléma? Probléma?! Ember, ez neked kis probléma, ez KATASZTRÓFA! *Kiáltja a csuklyás szinte hisztérikusan.* A legsötétebb, legkegyetlenebb ember lánya, akit csak ismerek! Azt gondolod, hogy Arthenior kikötői bandái veszélyesek? Bah! Óriási tévedésben vagy. *Fejét rázza és fentről mered a nőre, láthatóan tágra nyílt tekintettel, míg a másik három a fejét vakarva áll egyik lábáról a másikra tanácstalanul.*
- Csukjátok már be azt a kibaszott ajtót! *Ordít arra, amelyik még majdnem kívül állva bámul, az erre hirtelen remegő térdekkel bevágja, de nem mer szólni semmit.*
- Mindenki nyugodjon meg!! *Mintha nem ő lenne a legidegesebb. Szinte haját tépné, ha nem takarná csuklya.*
- A nevét, még én sem tudom. Arcát sem láttam. Alvilági és sötét. Vajákos és a legsötétebb recepteket is ismeri. Egyszer láttam, hogy egy tűvel karcolást ejtett valakin, aki szempillantás alatt összeesett. Csomó ilyen cucca van.*Széttárja kezét és hallhatóan felvihog.* Szerintem a beleimet húzza ki, mielőtt megeteti velem. *Leül az asztalhoz, s szórakozottan beleszív a nő bagójába. Persze előtte csuklyáját is leveti, így Lorew láthatja, hogy napcserzette arcán homlokától álláig hosszanti vágás fut keresztül, mely az egyik szeme világába is került. Ritka torz figura, de jelenleg egyáltalán nem ijesztő.*
- Nem. El kell tüntetnünk! Látszik, hogy nem te nyírtad ki, patyolat tiszta vagy, sehol egy vércsepp, bent meg úszik a szekér. *Megvakarja fejét, majd elnyomja a bagót.* Mit keresel egyébként itt a karavánban? *Kérdezi végül, immár kissé nyugodtabban, láthatóan kezdi elfogadni sorsát, de még nem adja fel.*
//A négylábúak asszonya//
*Az asszony, miután összeszedi magát, határozott mozdulattal törli le könnyeit, majd villanó tekintettel néz Vierstrára.*
- Igen. Daraboljuk fel. *Mondja egyszerűen, majd az egyik ketrec alól előkap egy kést. Szinte megette már a rozsda, ezzel bizony eltart egy darabig, míg célt ér, ugyanis egyértelműen a földön fekvő testre gondol. Kratak érdeklődve nézi, majd Viertsrán pihenteti meg tekintetét. Közelebb lépked a nőhöz és farkát csóválja, még mindig hálás tekintettel nézi.*
- Kedvel téged! *Jegyzi meg Delinda, ki egy fenőkővel már a kést élezi, a sivító hang szinte fülsértő.* Ami fura, mert eddig senkit nem szeretett még, rajtam kívül. Mindenkit megugatott. Kratak, *szól hirtelen a kutyához* vele tartanál? *Kérdezi tőle, mire a kutya egyet vakkant, s odaszalad Delindához.* Jól van, jól van. *Paskolja meg oldalát.* Okos kutya. *Majd ismét a sötételfre néz:*
- A tiéd lehet, szerintem nem bánná, bár félig kölyök még, de borzasztó okos. *Néz szeretettel a kutyára, majd az ajtó felé pillant.* Nem fog idejönni senki. *Jelenti ki, s arcán rideg mosollyal Vierstra felé nyújtja a kifent kést.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Dalospacsirta//
*Az árus boldog mosollyal üdvözli az érkezőket, s kezeivel nyugalomra inti őket:*
- Türelem, türelem, a művész úr már öltözik, hamarosan kezdődik az előadás! *Kezeit hátratéve sarkán hintázik, szinte csukott szemmel már hallja a hamarosan szóló muzsikát egy csodálatosan tehetséges sötételf torkából. Salwar húzása alattomos és kissé átlátszó is, de szerencséje van, mert az árus a tömeggel van elfoglalva, kik már nagyon kezdenek türelmetlenek lenni. A sötételf azonban nem számol a két ismerős lurkóval, kik oly lelkesek, hogy egymást rángatva lesik meg, mint öltözik be a művész a ruhájába. Persze Salwar előtt nem mutatkoznak, csak vihognak markukba, hiszen két cseperedő gyerkőcről van szó. Eleinte nem is tűnik fel nekik Salwar ténykedése, bár mikor a batyut köti egyikük megrángatja a másik karját.*
- Mit csinál? *Kérdi suttogva.*
- Nem tudom. *Hallik a suttogó válasz.* Akkor nem lesz előadás? *Kérdezi a kisebbik elszontyolodva, majd felbátorodva lép elő a szekér mögül, s az épp tettetett, komótos léptekkel indulni készülő Salwarra kiált:*
- Mikor lesz zene?! *Toppan oda mellé hirtelen, lebiggyedő szájjal és lábujjhegyre állva.* Hova mész?! *Kérdezi méltatlankodva, egyre hangosabban, félő, hogy az árus is meghallhatja, bár egyelőre a tömeg moraja még elnyomja a gyermek hangját. Azonban, ha ez nem lenne elég, a másik is odaáll, s kérdőre vonja:*
- Miért pakoltad el? Azok a miénk!! *Kiáltja hevesebben, erre már néhány másik gyermek is odasereglik, lassan kezd gyülekezni a gyereksereg, mert egyik jön, a másik után.*
- Zenét! Zenét! Zenét, zenét, zenét!!!!! *Csak az a kettő néz mérgesen, a többi kacagva utánozza a többit, s teli torokból ordítanak, erre már vélhetően az árus is felfigyel. Bizony, ó ha Salwar, botor lélek azt gondolta, hogy ilyen könnyen szabadul, tévedett. Talán jobb lett volna, ha csak elszaval egy verset, most aztán gondolkodhat, hogy a gyerekeken végiggázolva rohan végig a karavánon, vagy alternatív megoldást választ, ugyanis a gyerekzsivajra és a zene kiabálására a szekér háta mögött is gyülekezni kezd a nép, szép lassan összezárnak. Innen már elég feltűnő lenne futásnak eredni. Persze meg lehet próbálni.*
//A fekete vagont kellett volna//
- Probléma? Probléma?! Ember, ez neked kis probléma, ez KATASZTRÓFA! *Kiáltja a csuklyás szinte hisztérikusan.* A legsötétebb, legkegyetlenebb ember lánya, akit csak ismerek! Azt gondolod, hogy Arthenior kikötői bandái veszélyesek? Bah! Óriási tévedésben vagy. *Fejét rázza és fentről mered a nőre, láthatóan tágra nyílt tekintettel, míg a másik három a fejét vakarva áll egyik lábáról a másikra tanácstalanul.*
- Csukjátok már be azt a kibaszott ajtót! *Ordít arra, amelyik még majdnem kívül állva bámul, az erre hirtelen remegő térdekkel bevágja, de nem mer szólni semmit.*
- Mindenki nyugodjon meg!! *Mintha nem ő lenne a legidegesebb. Szinte haját tépné, ha nem takarná csuklya.*
- A nevét, még én sem tudom. Arcát sem láttam. Alvilági és sötét. Vajákos és a legsötétebb recepteket is ismeri. Egyszer láttam, hogy egy tűvel karcolást ejtett valakin, aki szempillantás alatt összeesett. Csomó ilyen cucca van.*Széttárja kezét és hallhatóan felvihog.* Szerintem a beleimet húzza ki, mielőtt megeteti velem. *Leül az asztalhoz, s szórakozottan beleszív a nő bagójába. Persze előtte csuklyáját is leveti, így Lorew láthatja, hogy napcserzette arcán homlokától álláig hosszanti vágás fut keresztül, mely az egyik szeme világába is került. Ritka torz figura, de jelenleg egyáltalán nem ijesztő.*
- Nem. El kell tüntetnünk! Látszik, hogy nem te nyírtad ki, patyolat tiszta vagy, sehol egy vércsepp, bent meg úszik a szekér. *Megvakarja fejét, majd elnyomja a bagót.* Mit keresel egyébként itt a karavánban? *Kérdezi végül, immár kissé nyugodtabban, láthatóan kezdi elfogadni sorsát, de még nem adja fel.*
//A négylábúak asszonya//
*Az asszony, miután összeszedi magát, határozott mozdulattal törli le könnyeit, majd villanó tekintettel néz Vierstrára.*
- Igen. Daraboljuk fel. *Mondja egyszerűen, majd az egyik ketrec alól előkap egy kést. Szinte megette már a rozsda, ezzel bizony eltart egy darabig, míg célt ér, ugyanis egyértelműen a földön fekvő testre gondol. Kratak érdeklődve nézi, majd Viertsrán pihenteti meg tekintetét. Közelebb lépked a nőhöz és farkát csóválja, még mindig hálás tekintettel nézi.*
- Kedvel téged! *Jegyzi meg Delinda, ki egy fenőkővel már a kést élezi, a sivító hang szinte fülsértő.* Ami fura, mert eddig senkit nem szeretett még, rajtam kívül. Mindenkit megugatott. Kratak, *szól hirtelen a kutyához* vele tartanál? *Kérdezi tőle, mire a kutya egyet vakkant, s odaszalad Delindához.* Jól van, jól van. *Paskolja meg oldalát.* Okos kutya. *Majd ismét a sötételfre néz:*
- A tiéd lehet, szerintem nem bánná, bár félig kölyök még, de borzasztó okos. *Néz szeretettel a kutyára, majd az ajtó felé pillant.* Nem fog idejönni senki. *Jelenti ki, s arcán rideg mosollyal Vierstra felé nyújtja a kifent kést.*
6339. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-28 12:59:59
Üzenet elküldve: 2018-06-28 12:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
*Szinte nem is érzékeli, hogy egy kutya megnyalja a kezét, mert előbbi felfokozott állapota még mindig tart. Szinte meghökken, ahogy az asszony belép a szekér belsejébe, és hirtelen tér vissza a nyugalom testébe és elméjébe, mintha egy hatalmas pofont kapott volna. Izmai ellazulnak, kardjára nincs szüksége a továbbiakban, vagy egyelőre, így könnyed mozdulattal csúsztatja azt vissza hüvelyébe.
A felé érkező kezet egy lágy mosollyal arcán rázza meg, majd szigorú tekintettel pillant le az elfekvő hullára. Még egy kicsit bele is rúg az asszony szavainak hallatán. Úgy gondolja, neki már úgyis mindegy, Delinda pedig nem fog neheztelni rá. Elvégre szinte semmibe is veszi, hogy a férfi meghalt, szavaiból pedig úgy tűnik, tényleg nem érdekli a továbbiakban. Miközben ezen morfondírozik, egyre több kutya válik szabaddá, azonban a nő sírva rogy a földre, és az a kevés kutya is köré gyűlik. Szinte kötelességének érzi, hogy segítsen a nőnek, így módszeresen kezdi el kinyitogatni a maradék ketreceket, kiengedni belőle a kutyusokat, hadd szeretgessék csak az asszonyt.
Közelebb lép Kratakhoz, és finoman megpróbálja megsimítani fejét, mintha azt akarná mondani a kutyának, hogy minden rendben lesz. Ebben a pillanatban el is hiszi, hogy így lesz, bár arról fogalma sincs, milyen sorsuk lesz, miután elhagyja majd a karavánt. Miután minden ketrecet kinyit, amit tud, és minden kutyát kiszabadít, fél térdre ereszkedik a nő mellett, ügyelve rá, hogy egyetlen soványka kutyát se taposson meg vagy térdeljen rá, és lágyan Delinda vállára teszi kezét, arcán kedves mosollyal.*
- Segíthetek még valamiben?
~Lassan lehet, hogy mennem kéne. Mielőtt valaki rájön, hogy mi történt itt.~
*Ugyan nem kapta meg, amiért jött, ami egyrészről örömteli, másrészről kicsit elszomorító, hiszen segített a nőnek és szegény páráknak, ellenben nem kapott se rühes, se kölyök, se semmilyen kutyát magának. És ahogy végignéz az itt lévőkön, talán nem is baj, lehet, hogy nekik nagyobb szükségük van egymásra, mint Viernek egy állandó társra.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.28 13:00:21
//A négylábúak asszonya//
*Szinte nem is érzékeli, hogy egy kutya megnyalja a kezét, mert előbbi felfokozott állapota még mindig tart. Szinte meghökken, ahogy az asszony belép a szekér belsejébe, és hirtelen tér vissza a nyugalom testébe és elméjébe, mintha egy hatalmas pofont kapott volna. Izmai ellazulnak, kardjára nincs szüksége a továbbiakban, vagy egyelőre, így könnyed mozdulattal csúsztatja azt vissza hüvelyébe.
A felé érkező kezet egy lágy mosollyal arcán rázza meg, majd szigorú tekintettel pillant le az elfekvő hullára. Még egy kicsit bele is rúg az asszony szavainak hallatán. Úgy gondolja, neki már úgyis mindegy, Delinda pedig nem fog neheztelni rá. Elvégre szinte semmibe is veszi, hogy a férfi meghalt, szavaiból pedig úgy tűnik, tényleg nem érdekli a továbbiakban. Miközben ezen morfondírozik, egyre több kutya válik szabaddá, azonban a nő sírva rogy a földre, és az a kevés kutya is köré gyűlik. Szinte kötelességének érzi, hogy segítsen a nőnek, így módszeresen kezdi el kinyitogatni a maradék ketreceket, kiengedni belőle a kutyusokat, hadd szeretgessék csak az asszonyt.
Közelebb lép Kratakhoz, és finoman megpróbálja megsimítani fejét, mintha azt akarná mondani a kutyának, hogy minden rendben lesz. Ebben a pillanatban el is hiszi, hogy így lesz, bár arról fogalma sincs, milyen sorsuk lesz, miután elhagyja majd a karavánt. Miután minden ketrecet kinyit, amit tud, és minden kutyát kiszabadít, fél térdre ereszkedik a nő mellett, ügyelve rá, hogy egyetlen soványka kutyát se taposson meg vagy térdeljen rá, és lágyan Delinda vállára teszi kezét, arcán kedves mosollyal.*
- Segíthetek még valamiben?
~Lassan lehet, hogy mennem kéne. Mielőtt valaki rájön, hogy mi történt itt.~
*Ugyan nem kapta meg, amiért jött, ami egyrészről örömteli, másrészről kicsit elszomorító, hiszen segített a nőnek és szegény páráknak, ellenben nem kapott se rühes, se kölyök, se semmilyen kutyát magának. És ahogy végignéz az itt lévőkön, talán nem is baj, lehet, hogy nekik nagyobb szükségük van egymásra, mint Viernek egy állandó társra.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.28 13:00:21
6338. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-28 00:50:01
Üzenet elküldve: 2018-06-28 00:50:01
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*Nos igen, sajnos az élet az bizony nem mindig habos torta. A fickó egyébként tényleg nem ostoba, nem rohan csak úgy oda, abban az esetben elgondolkozott volna azon, hogy egy kábító varázslatot küldjön arra, aki odakint van, aztán... De sajnos kapott másik dajkát. Viszont a helyzet korántsem olyan fényes, mint remélte. Nem pusztán kárt tett magában a hölgy, hanem meg is halt. De még hogy! Torok átvágva, és minden. Nem, ezt már Eeyr sem fogja meggyógyítani, nemhogy Lorew. A fickókat láthatóan eléggé megrendítette a helyzet, és hamar meg is találják a bűnbakot.*
- És azt hiszem akadt egy kis problémánk... *szemét becsukja, fejét hátra dönti, és elgondolkozik azon, mi a büdös francért ragaszkodnak még mindig a keze kikötéséhez?*
- Mégis honnan tudnám? *persze megvárja a nevet, amiről valószínűleg nem hallott még soha. Meg hagyja azt is, hogy sopánkodjanak, aki akarja, elmagyarázza, milyen szörnyű véget érnek mind, meg ilyenek. Majd ha mindenki kellően elmerül a kétségbeesésben, megkísérel szólni hozzájuk.*
- Ha senki nem érzi úgy, hogy rám kenni a gyilkosságot segít menteni az életét, akkor szívesen felajánlom a segítségem annak ügyében, hogy mindannyian túlélhessük. Ha már van egy közös problémánk.
*A legnagyobb jóindulattal említheti csak közös problémaként, mivel neki aztán köze nincs a dologhoz. Meg ha valóban valami olyan démoni és nagy hatalmú ember leánya ez, mint ahogy látszik a helyzet, akkor az őröket attól még jócskán kivégzik, hogy azok odadobnak valakit azzal, hogy "ez a gyilkos", szóval reméli, hogy egyesíthetik erőiket egy nemesebb cél érdekében, és végre eloldozhatják a kezét, mert az már igencsak zavarja. Viszket az orra is, de nem olyan jó a másik karján lévő ujjakkal vakarni, valahogy... nem áll kézre.*
//A fekete vagont kellett volna//
*Nos igen, sajnos az élet az bizony nem mindig habos torta. A fickó egyébként tényleg nem ostoba, nem rohan csak úgy oda, abban az esetben elgondolkozott volna azon, hogy egy kábító varázslatot küldjön arra, aki odakint van, aztán... De sajnos kapott másik dajkát. Viszont a helyzet korántsem olyan fényes, mint remélte. Nem pusztán kárt tett magában a hölgy, hanem meg is halt. De még hogy! Torok átvágva, és minden. Nem, ezt már Eeyr sem fogja meggyógyítani, nemhogy Lorew. A fickókat láthatóan eléggé megrendítette a helyzet, és hamar meg is találják a bűnbakot.*
- És azt hiszem akadt egy kis problémánk... *szemét becsukja, fejét hátra dönti, és elgondolkozik azon, mi a büdös francért ragaszkodnak még mindig a keze kikötéséhez?*
- Mégis honnan tudnám? *persze megvárja a nevet, amiről valószínűleg nem hallott még soha. Meg hagyja azt is, hogy sopánkodjanak, aki akarja, elmagyarázza, milyen szörnyű véget érnek mind, meg ilyenek. Majd ha mindenki kellően elmerül a kétségbeesésben, megkísérel szólni hozzájuk.*
- Ha senki nem érzi úgy, hogy rám kenni a gyilkosságot segít menteni az életét, akkor szívesen felajánlom a segítségem annak ügyében, hogy mindannyian túlélhessük. Ha már van egy közös problémánk.
*A legnagyobb jóindulattal említheti csak közös problémaként, mivel neki aztán köze nincs a dologhoz. Meg ha valóban valami olyan démoni és nagy hatalmú ember leánya ez, mint ahogy látszik a helyzet, akkor az őröket attól még jócskán kivégzik, hogy azok odadobnak valakit azzal, hogy "ez a gyilkos", szóval reméli, hogy egyesíthetik erőiket egy nemesebb cél érdekében, és végre eloldozhatják a kezét, mert az már igencsak zavarja. Viszket az orra is, de nem olyan jó a másik karján lévő ujjakkal vakarni, valahogy... nem áll kézre.*
6337. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:29:51
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Latlie, Relael, Coralynde, Samonyr, Darenahr //
*Hamar bebizonyosodik számára, hogy félelmei nem voltak alaptalanok, és látszólag senkit nem érdekel a hátramaradottak sorsa. Relael érvei ugyanakkor logikusnak tűnnek számára, és mivel ő maga semmit nem hallott az Aleimorddal folytatott beszélgetésből, el is hisz mindent, amit Rel mond neki*
- Rendben, menjünk! *sóhajt fel végül nehéz szívvel, továbbra is aggódva Luniért és Aleniáért. Túlságosan ugyanakkor nem merülhet bele az aggodalomba, Cora szavai ugyanis teljesen megdöbbentik, és nem is igazán érti, mi szükség volt rájuk. ~Most ettől meg kellene ijednem?~ csak erre tud gondolni első döbbenetében, miután Cora befejezte, és kissé elhúzza a száját nemtetszése jeleként. ~Hogy lehet valaki ennyire önző?~ merül fel benne a következő kérdés, de egyelőre igyekszik türtőztetni magát, és nem visszaszólni a lánynak. A vészjóslónak szánt tekintetet rezzenéstelenül állja, míg ő maga már-már szánakozónak mondható pillantást vet Corára. ~Szegény, szomorú és magányos élete lehetett, ha így gondolkodik...~ tűnődik magában, míg nézi, ahogy a lány felkapaszkodik a szekérre, majd egy utolsó lemondó fejcsóválással ő is felmászik a szekérre, úgy helyezkedve, hogy jó rálátása legyen a városra. Magában még mindig reménykedik, hogy majd a következő másodpercben felbukkan a két lány a tisztás szélén, így továbbra is azt az utat fürkészi, amelyen nem sokkal ezelőtt ők is a tisztásra érkeztek, ám a szíve mélyén érzi, ez hiú ábránd csupán. ~Csak ne essen semmi bajuk!~ fohászkodik magában, miközben Samonyr szavait elengedi a füle mellett*
// Úton Amonra //
// Latlie, Relael, Coralynde, Samonyr, Darenahr //
*Hamar bebizonyosodik számára, hogy félelmei nem voltak alaptalanok, és látszólag senkit nem érdekel a hátramaradottak sorsa. Relael érvei ugyanakkor logikusnak tűnnek számára, és mivel ő maga semmit nem hallott az Aleimorddal folytatott beszélgetésből, el is hisz mindent, amit Rel mond neki*
- Rendben, menjünk! *sóhajt fel végül nehéz szívvel, továbbra is aggódva Luniért és Aleniáért. Túlságosan ugyanakkor nem merülhet bele az aggodalomba, Cora szavai ugyanis teljesen megdöbbentik, és nem is igazán érti, mi szükség volt rájuk. ~Most ettől meg kellene ijednem?~ csak erre tud gondolni első döbbenetében, miután Cora befejezte, és kissé elhúzza a száját nemtetszése jeleként. ~Hogy lehet valaki ennyire önző?~ merül fel benne a következő kérdés, de egyelőre igyekszik türtőztetni magát, és nem visszaszólni a lánynak. A vészjóslónak szánt tekintetet rezzenéstelenül állja, míg ő maga már-már szánakozónak mondható pillantást vet Corára. ~Szegény, szomorú és magányos élete lehetett, ha így gondolkodik...~ tűnődik magában, míg nézi, ahogy a lány felkapaszkodik a szekérre, majd egy utolsó lemondó fejcsóválással ő is felmászik a szekérre, úgy helyezkedve, hogy jó rálátása legyen a városra. Magában még mindig reménykedik, hogy majd a következő másodpercben felbukkan a két lány a tisztás szélén, így továbbra is azt az utat fürkészi, amelyen nem sokkal ezelőtt ők is a tisztásra érkeztek, ám a szíve mélyén érzi, ez hiú ábránd csupán. ~Csak ne essen semmi bajuk!~ fohászkodik magában, miközben Samonyr szavait elengedi a füle mellett*
6336. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 19:50:32
Üzenet elküldve: 2018-06-27 19:50:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
// Dalospacsirta //
*Úgy tűnik minden a sötételf és a kufár tervei szerint alakul, a tömeg már gyűlik, és egyre izgatottabb, mikor Cale jelzi, hogy nem épp színpadra való a felszereltsége. Az eladó nagy boldogan tűnik el, és hoz szépen mindent, amit csak a bárd kér, elegáns ruházatot, köpenyt, és hangszert is kap a férfi. Mikor a férfi a szekér mögé int, akkor a bárd barátságosan rámosolyog, és saját hangszerét itt is hagyja - végül is arra nem lesz szükség - ellenben minden újonnan kapott holmit, amit csak a kezébe nyomott az árus visz magával. A szekér mögött sietősen batyut köt a köpenyből, amiben minden elfér, az ing, a nadrág, de még a hangszer is, és ahogy ezzel megvan, az erdő felé indul. Ha szerencséje van, akkor az árust leköti addig a tömeg, hogy elég messze járjon, mire feltűnik a hiánya. Persze sietősre veszi a tempót, de egyelőre nem szalad, egyrészt a lába miatt, másrészt az túlzottan gyanús lenne. A lehető leggyorsabb útvonalon igyekszik elhagyni a karavánt, és minél előbb kijutni a tisztásról. *
// Dalospacsirta //
*Úgy tűnik minden a sötételf és a kufár tervei szerint alakul, a tömeg már gyűlik, és egyre izgatottabb, mikor Cale jelzi, hogy nem épp színpadra való a felszereltsége. Az eladó nagy boldogan tűnik el, és hoz szépen mindent, amit csak a bárd kér, elegáns ruházatot, köpenyt, és hangszert is kap a férfi. Mikor a férfi a szekér mögé int, akkor a bárd barátságosan rámosolyog, és saját hangszerét itt is hagyja - végül is arra nem lesz szükség - ellenben minden újonnan kapott holmit, amit csak a kezébe nyomott az árus visz magával. A szekér mögött sietősen batyut köt a köpenyből, amiben minden elfér, az ing, a nadrág, de még a hangszer is, és ahogy ezzel megvan, az erdő felé indul. Ha szerencséje van, akkor az árust leköti addig a tömeg, hogy elég messze járjon, mire feltűnik a hiánya. Persze sietősre veszi a tempót, de egyelőre nem szalad, egyrészt a lába miatt, másrészt az túlzottan gyanús lenne. A lehető leggyorsabb útvonalon igyekszik elhagyni a karavánt, és minél előbb kijutni a tisztásról. *
6335. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 18:36:30
Üzenet elküldve: 2018-06-27 18:36:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*A csuklyás alak csak legyint Lorew kérdésére, egyelőre nem ő van abban a helyzetben, hogy magyarázattal kellene szolgálnia, azért egy kurta választ felhúzott szemöldökkel megereszt a kérdező férfi felé:*
- Nem. Mi kísértük, aztán szökött... *Társa jelzésére aztán azonnal félbeszakítja eddigi mondanivalóját, s sietősen kezdi utasításait osztani, előbb a szekéren kívül állónak:*
- Figyelj a kézre! Te pedig biztosítsd, míg megnézem! *Rivall a hálótérből kikandikáló fej tulajdonosának, aki megszeppenve áll Lorew mellé.*
- Mit csináltál? Mit csináltál? *Sutyorogja rémült szemekkel, de azért ráemeli kardját is. A csuklyás nem teketóriázik, hanem felrántja az ajtót:*
- Bassza meg! Bassza meg, bassza meg, bassza meg! *Hadarja gyorsan, majd eltűnik az ajtóban, hogy rövidesen Fátyolka testével karjaiban jelenjen meg. A nő már nem beszél butaságokat. Átvágott torokkal, tágra nyílt tekintettel nézi a szekér mennyezetét, feje olykor hátracsuklik, miközben testét cipelik. A vér már nem szivárog a torkából, talán a szobában hagyta mindet, amit jól jelez a másik kilépő katona nadrágjának szára és lábbelije, mert azok bizony tocsognak a vértől. A csuklyás miután a szekér közepébe siet, egy ideig tanácstalanul áll kezében a nővel, majd társaira néz, eddigi vezéregyéniségét hátrahagyva:*
- Most mi a faszt csináljunk? Én ugyan oda nem viszem! Mindnyájan meghalunk! *Leteszi a nő testét, majd Lorew felé fordul:*
- Mit műveltél te szerencsétlen?! Tudod te kinek a lánya ez? *Tekintetét váltogatja a nő teste és Lorew között, időközben a többiek is köré gyűlnek. Négyből kettő remeg, mint a kocsonya. Persze a kint állónak annyi esze még volt, hogy kikösse valamihez a férfi kezét.*
//A négylábúak asszonya//
*Az első ketrec kinyitásakor, Vierstra érezheti, amint a kutrica ajtajában megjelenő első kutya óvatos szimatolás után kezét nyalja meg. Kit tudja? Talán a hála jelének is lehet venni, bár rozoga a jószág, rühes, sok helyütt a szőr is hiányzik róla.*
- Kratak... így hívják, ez a neve. Valahol itt van a testvére is. *A szekér ajtajában megjelenő alak a kint takarító asszonyhoz tartozik, aki úgy lép be, mintha nem történt volna semmi. A kufár testére rá sem néz, csak odalép a kinyitott ketrechez, hogy az előbbi kutyát vegye óvatosan kezébe. Kratak halk szűköléssel és hálás tekintettel bújik oda az asszony mellkasához.*
- Ő kapta a legtöbbet. *Folytatja csendesen.* Mindig a többiek elé állt, csodálatos lelke van. *Fúrja oda arcát a kutya testéhez, ki remegve hálája meg, s a nő arcához tolja hideg, nedves orrát. Az asszony sóhajtva teszi le aztán, bár Kratak nehezen áll meg a lábán:*
- Delinda. Így hívnak. *Nyújtja a kezét Vierstra felé.* Megcsaltam, mert nem foglalkozott velem, inkább más nőkkel hált. *Néz le a holttestre. Majd patakzó könnyekkel tekint fel a sötételfre.* A wegtoreni szokásjog kemény dolog. *Bólint.* Én egyet hibáztam, de évek megaláztatását és kínját kaptam cserébe. Magamat nem sajnálom... de ők... ők nem tehetnek semmiről! *Mutat az állatokra.* Ők voltak a mindenem, ezt nagyon jól tudta. Köszönöm. *Vierstra kezeit morzsolva és sírva néz a nőre, szemében a hála és a megkönnyebbülés könnyei csillognak, hogy aztán lassú cseppekben érjék a férfi lassan kihűlő testét. Megrázza magát:*
- Így nem maradhatnak! *Sietve odafut a ketrecekhez, s elkezdi kinyitogatni őket, amelyik kutyát tudja karjába kapja és kiveszi, de a harmadik után összerogy, térdre esik, s zokogni kezd:*
- Ne... ne-hem... ne-hem megy... nagyon... nagyon fáradt vagyok. *Amelyik kis négylábút már kivette, mind köré gyűlik, s körbeölelik testükkel. Némelyik arcát is megnyalja, s nyüszítve bökdösik orrukkal. Szinte mindegyik kehes és beteg, még méretük alapján sem lehet eldönteni melyikük a kölyök, s melyikük a felnőtt. Egyedül Kratak ül le a nő mellé, s óvón húzza ki magát. Nem szűköl, s nem sír. Bátor és nemes állat lehet. Hirtelen Vierstrára néz, s vakkant egyet, majd a földön vértócsában fekvő férfira morog, s Delinda vállára teszi jobb mellső lábát, mintha azt sugallná, hogy a nő segítségre szorul.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*A csuklyás alak csak legyint Lorew kérdésére, egyelőre nem ő van abban a helyzetben, hogy magyarázattal kellene szolgálnia, azért egy kurta választ felhúzott szemöldökkel megereszt a kérdező férfi felé:*
- Nem. Mi kísértük, aztán szökött... *Társa jelzésére aztán azonnal félbeszakítja eddigi mondanivalóját, s sietősen kezdi utasításait osztani, előbb a szekéren kívül állónak:*
- Figyelj a kézre! Te pedig biztosítsd, míg megnézem! *Rivall a hálótérből kikandikáló fej tulajdonosának, aki megszeppenve áll Lorew mellé.*
- Mit csináltál? Mit csináltál? *Sutyorogja rémült szemekkel, de azért ráemeli kardját is. A csuklyás nem teketóriázik, hanem felrántja az ajtót:*
- Bassza meg! Bassza meg, bassza meg, bassza meg! *Hadarja gyorsan, majd eltűnik az ajtóban, hogy rövidesen Fátyolka testével karjaiban jelenjen meg. A nő már nem beszél butaságokat. Átvágott torokkal, tágra nyílt tekintettel nézi a szekér mennyezetét, feje olykor hátracsuklik, miközben testét cipelik. A vér már nem szivárog a torkából, talán a szobában hagyta mindet, amit jól jelez a másik kilépő katona nadrágjának szára és lábbelije, mert azok bizony tocsognak a vértől. A csuklyás miután a szekér közepébe siet, egy ideig tanácstalanul áll kezében a nővel, majd társaira néz, eddigi vezéregyéniségét hátrahagyva:*
- Most mi a faszt csináljunk? Én ugyan oda nem viszem! Mindnyájan meghalunk! *Leteszi a nő testét, majd Lorew felé fordul:*
- Mit műveltél te szerencsétlen?! Tudod te kinek a lánya ez? *Tekintetét váltogatja a nő teste és Lorew között, időközben a többiek is köré gyűlnek. Négyből kettő remeg, mint a kocsonya. Persze a kint állónak annyi esze még volt, hogy kikösse valamihez a férfi kezét.*
//A négylábúak asszonya//
*Az első ketrec kinyitásakor, Vierstra érezheti, amint a kutrica ajtajában megjelenő első kutya óvatos szimatolás után kezét nyalja meg. Kit tudja? Talán a hála jelének is lehet venni, bár rozoga a jószág, rühes, sok helyütt a szőr is hiányzik róla.*
- Kratak... így hívják, ez a neve. Valahol itt van a testvére is. *A szekér ajtajában megjelenő alak a kint takarító asszonyhoz tartozik, aki úgy lép be, mintha nem történt volna semmi. A kufár testére rá sem néz, csak odalép a kinyitott ketrechez, hogy az előbbi kutyát vegye óvatosan kezébe. Kratak halk szűköléssel és hálás tekintettel bújik oda az asszony mellkasához.*
- Ő kapta a legtöbbet. *Folytatja csendesen.* Mindig a többiek elé állt, csodálatos lelke van. *Fúrja oda arcát a kutya testéhez, ki remegve hálája meg, s a nő arcához tolja hideg, nedves orrát. Az asszony sóhajtva teszi le aztán, bár Kratak nehezen áll meg a lábán:*
- Delinda. Így hívnak. *Nyújtja a kezét Vierstra felé.* Megcsaltam, mert nem foglalkozott velem, inkább más nőkkel hált. *Néz le a holttestre. Majd patakzó könnyekkel tekint fel a sötételfre.* A wegtoreni szokásjog kemény dolog. *Bólint.* Én egyet hibáztam, de évek megaláztatását és kínját kaptam cserébe. Magamat nem sajnálom... de ők... ők nem tehetnek semmiről! *Mutat az állatokra.* Ők voltak a mindenem, ezt nagyon jól tudta. Köszönöm. *Vierstra kezeit morzsolva és sírva néz a nőre, szemében a hála és a megkönnyebbülés könnyei csillognak, hogy aztán lassú cseppekben érjék a férfi lassan kihűlő testét. Megrázza magát:*
- Így nem maradhatnak! *Sietve odafut a ketrecekhez, s elkezdi kinyitogatni őket, amelyik kutyát tudja karjába kapja és kiveszi, de a harmadik után összerogy, térdre esik, s zokogni kezd:*
- Ne... ne-hem... ne-hem megy... nagyon... nagyon fáradt vagyok. *Amelyik kis négylábút már kivette, mind köré gyűlik, s körbeölelik testükkel. Némelyik arcát is megnyalja, s nyüszítve bökdösik orrukkal. Szinte mindegyik kehes és beteg, még méretük alapján sem lehet eldönteni melyikük a kölyök, s melyikük a felnőtt. Egyedül Kratak ül le a nő mellé, s óvón húzza ki magát. Nem szűköl, s nem sír. Bátor és nemes állat lehet. Hirtelen Vierstrára néz, s vakkant egyet, majd a földön vértócsában fekvő férfira morog, s Delinda vállára teszi jobb mellső lábát, mintha azt sugallná, hogy a nő segítségre szorul.*
6334. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 16:59:35
Üzenet elküldve: 2018-06-27 16:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Mindenki //
*Samonyr boldog, hogy találtak egy kocsit, és úgy tűnik, hogy gond nélkül megússza az egész lázongást. Mivel elméletileg hasznos tagja a csoportnak, ezért jó férfihoz méltó módon segít mindenkinek felkapaszkodni a kocsira, nem törődve azzal, hogy van olyan, aki nemtetszését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy csak így tovább állnak. Bár Sam sok mindent tudna hozzá tenni a helyzethez, őszinte véleményét is fejtegethetné hosszasan, aminek lényege, hogy aki hülye, az haljon meg. Hazudhatna is, ő is színlelt aggodalommal nézhetne vissza a templomkert irányába, de mindezek közül úgy érzi, hogy a hallgatag segítés és cselekvés illik a legjobban a helyzethez. Amúgy is átlátszó lenne most az aggodalom, hisz korábban nem zavarta amikor kocsit kerestek. Ha pedig túl jól alakítja a szerepet, akkor még a végén tényleg itt maradnak, amit pedig főleg nem szeretne. Ha mindenki aki szeretne felszállni a kocsira helyet foglalt, akkor ő is így tesz, ha teheti, akkor még a másik férfi előtt. Igyekszik egy kényelmes helyet találni magának. *
- Szörnyű, belegondolni se merek, hogy min mehettek végig, mire kijutottak. *Jegyzi meg végignézve a társaságon, aggodalommal és együttérzéssel a hangjában. *
- Mindenesetre áldom a szerencsém, hogy ilyen kellemes társaságba keveredtem. *Teszi még hozzá, szavait és mosolyát főleg Relnek szánva. Mivel most úgy tűnik ő vezeti a kis társaságot, ezért neki célszerű benyalni. *
// Úton Amonra //
// Mindenki //
*Samonyr boldog, hogy találtak egy kocsit, és úgy tűnik, hogy gond nélkül megússza az egész lázongást. Mivel elméletileg hasznos tagja a csoportnak, ezért jó férfihoz méltó módon segít mindenkinek felkapaszkodni a kocsira, nem törődve azzal, hogy van olyan, aki nemtetszését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy csak így tovább állnak. Bár Sam sok mindent tudna hozzá tenni a helyzethez, őszinte véleményét is fejtegethetné hosszasan, aminek lényege, hogy aki hülye, az haljon meg. Hazudhatna is, ő is színlelt aggodalommal nézhetne vissza a templomkert irányába, de mindezek közül úgy érzi, hogy a hallgatag segítés és cselekvés illik a legjobban a helyzethez. Amúgy is átlátszó lenne most az aggodalom, hisz korábban nem zavarta amikor kocsit kerestek. Ha pedig túl jól alakítja a szerepet, akkor még a végén tényleg itt maradnak, amit pedig főleg nem szeretne. Ha mindenki aki szeretne felszállni a kocsira helyet foglalt, akkor ő is így tesz, ha teheti, akkor még a másik férfi előtt. Igyekszik egy kényelmes helyet találni magának. *
- Szörnyű, belegondolni se merek, hogy min mehettek végig, mire kijutottak. *Jegyzi meg végignézve a társaságon, aggodalommal és együttérzéssel a hangjában. *
- Mindenesetre áldom a szerencsém, hogy ilyen kellemes társaságba keveredtem. *Teszi még hozzá, szavait és mosolyát főleg Relnek szánva. Mivel most úgy tűnik ő vezeti a kis társaságot, ezért neki célszerű benyalni. *
6333. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 15:59:43
Üzenet elküldve: 2018-06-27 15:59:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Főleg Laurentitia //
*Már nagyon készen áll arra, hogy felkapaszkodjon a szekérre, és ne foglalkozzon másokkal, csak az utazással, amikor ez a Sminderka vagy hogy a fenébe hívták, még megjegyzést tesz. Mitöbb, aggodalmaskodik!*
~Há' nincs ebbe semmi túlélőség?~
*Arcára morcos kifejezés kúszik, ezüst íriszei veszélyesen villannak Laura. Közelebb lép hozzá, hogy mások ne nagyon hallják, mit tervez neki mondani, főleg a kocsisok ne hallják, hogy amúgy gonosz is tud lenni, és annyira nincs megviselve.*
- Idefigyeljé' Lauka!
*Mivel annyira nem figyelt a nevére, csak valami Lau-s dolog jutott el agyáig, kézenfekvő, hogy ekként szólítsa meg. Hangját egészen lehalkítja, szinte suttogásnak-morgásnak hallatszik, amit a lánnyal közöl.*
- Ha itt maradsz, meghalsz. Ha várni akarsz, csak nyugodtan.
*Feltartja mutatóujját, kalapját visszarakja a fejére, és tekintete még egyszer, utoljára, vészjóslóan villan a lányra.*
- De senki nem vár veled. Szóval meghalsz.
*Azzal szélesen elvigyorodik és rákacsint Laura, majd ha nincsenek további ellenvetések, felkapaszkodik az időközben szekérre került Relael mellé-mögé, ahol helye van. Meglepő milyen szépen és választékosan tud beszélni, ha valakit meg kell fegyelmezni, de reméli, hogy megtette hatását a lányra. Kedélyesen mosolyog le a szekérről Laurentitiára, mintha mi sem történt volna.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.27 16:00:53
// Úton Amonra //
// Főleg Laurentitia //
*Már nagyon készen áll arra, hogy felkapaszkodjon a szekérre, és ne foglalkozzon másokkal, csak az utazással, amikor ez a Sminderka vagy hogy a fenébe hívták, még megjegyzést tesz. Mitöbb, aggodalmaskodik!*
~Há' nincs ebbe semmi túlélőség?~
*Arcára morcos kifejezés kúszik, ezüst íriszei veszélyesen villannak Laura. Közelebb lép hozzá, hogy mások ne nagyon hallják, mit tervez neki mondani, főleg a kocsisok ne hallják, hogy amúgy gonosz is tud lenni, és annyira nincs megviselve.*
- Idefigyeljé' Lauka!
*Mivel annyira nem figyelt a nevére, csak valami Lau-s dolog jutott el agyáig, kézenfekvő, hogy ekként szólítsa meg. Hangját egészen lehalkítja, szinte suttogásnak-morgásnak hallatszik, amit a lánnyal közöl.*
- Ha itt maradsz, meghalsz. Ha várni akarsz, csak nyugodtan.
*Feltartja mutatóujját, kalapját visszarakja a fejére, és tekintete még egyszer, utoljára, vészjóslóan villan a lányra.*
- De senki nem vár veled. Szóval meghalsz.
*Azzal szélesen elvigyorodik és rákacsint Laura, majd ha nincsenek további ellenvetések, felkapaszkodik az időközben szekérre került Relael mellé-mögé, ahol helye van. Meglepő milyen szépen és választékosan tud beszélni, ha valakit meg kell fegyelmezni, de reméli, hogy megtette hatását a lányra. Kedélyesen mosolyog le a szekérről Laurentitiára, mintha mi sem történt volna.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.27 16:00:53
6332. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-27 15:48:29
Üzenet elküldve: 2018-06-27 15:48:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
*Undorodva nézi, ahogy a férfi összerogy, majd eldől, mint egy gusztustalan zsák krumpli. Sem a letolt nadrág látványa, sem a szagok nem tesznek hozzá kellemes közérzetéhez, és szinte azonnal csak annyira tud koncentrálni, hogy innen el kell tűnnie, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet.
Mégis, nem ez első számú feladata most, a kutyákat ki akarja, és lehetőségeihez mérten ki is fogja szabadítani. Kirántja a kardot a férfi testéből, hiszen erre bőven szüksége lehet a későbbiekben, majd módszeresen hozzálát, hogy kiengedje a kutyákat. Legalábbis hozzálátna, ám amint az első ketrec zárját tépi fel, a háta mögött maszatolást, majd nyíló ajtó hangját hallja.
Mintha nem most szúrt volna le egy karaváni árust, olyan nyugodtsággal fordul az ajtó felé, baljában könnyedén, mégis szúrásra készen tartja kardját. Arcán fura, kissé beteges vigyor terül el, a testében rohanó adrenalin most elhiteti vele, hogy bármire képes, bárkit leöl, ha az szükségeltetik. Jobb kezével közben továbbra is igyekszik a ketrec zárjával matatni, mert úgy érzi, ha ellenség jön be az ajtón, akkor még a rühes korcsok is segítségére lehetnek. Legalábbis, ez a terv.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.27 15:50:36
//A négylábúak asszonya//
*Undorodva nézi, ahogy a férfi összerogy, majd eldől, mint egy gusztustalan zsák krumpli. Sem a letolt nadrág látványa, sem a szagok nem tesznek hozzá kellemes közérzetéhez, és szinte azonnal csak annyira tud koncentrálni, hogy innen el kell tűnnie, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet.
Mégis, nem ez első számú feladata most, a kutyákat ki akarja, és lehetőségeihez mérten ki is fogja szabadítani. Kirántja a kardot a férfi testéből, hiszen erre bőven szüksége lehet a későbbiekben, majd módszeresen hozzálát, hogy kiengedje a kutyákat. Legalábbis hozzálátna, ám amint az első ketrec zárját tépi fel, a háta mögött maszatolást, majd nyíló ajtó hangját hallja.
Mintha nem most szúrt volna le egy karaváni árust, olyan nyugodtsággal fordul az ajtó felé, baljában könnyedén, mégis szúrásra készen tartja kardját. Arcán fura, kissé beteges vigyor terül el, a testében rohanó adrenalin most elhiteti vele, hogy bármire képes, bárkit leöl, ha az szükségeltetik. Jobb kezével közben továbbra is igyekszik a ketrec zárjával matatni, mert úgy érzi, ha ellenség jön be az ajtón, akkor még a rühes korcsok is segítségére lehetnek. Legalábbis, ez a terv.*
A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.27 15:50:36
6331. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 23:38:03
Üzenet elküldve: 2018-06-26 23:38:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 794
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 794
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Coralynde, Samonyr, Darenahr, Laurentitia, Latlie //
*Samonyr és Coralynde társaságáért rövid távon nagyon hálás, ha pedig a továbbiakban is ilyen gördülékenyen megy az engedelmesség és Relael elismerése, akkor valószínűsíthetően nem fognak hosszútávon sem problémákba ütközni.
Úgy tűnik a nagy boci szemek megteszik hatásukat, meg láthatóan viseltes külsejük, mert nem ütköznek ellenállásba. Legalábbis ami a fuvart illeti. Laurentitia ellenvetésének nem kifejezetten örül Relael, de természetesen nem hamarkodik el semmit, és nem reagálja túl a dolgot. Elvégre úgy kell tennie, mintha érdekelné őt a többiek véleménye és számítana is az amit mondanak. Ha már az előbb elkezdte ezt, akkor következetesen tartja is magát hozzá.*
- Megértem a fenntartásaidat Laurentitia.
*Kezdi egy kis empátiával, hiszen az mindig jó fényt vet a partnerre. Valójában az egymást váltogató ingerültség és elégedettségen kívül aligha érez valamit.*
- De nem igen van más választásunk.
*Fejét is ingatja, egyenesen a lány szemeibe néz, kicsit közelebb is lép hozzá, de nem fenyegetően. Inkább bensőséges közeget próbál teremteni, azért a többiekre is vet egy pillantást, gyorsan felméri, hogy ők támogatják vagy egyetértenek Lauval. Természetesen most még lehet utóbbi, de igyekszik elérni, hogy ez hamar megváltozzon.*
- Miért kéne? Aleimord is elkísért minket, hogy menjünk utunkra, arról pedig szó sem esett, hogy bárkit meg kéne várjunk. Tudomásom szerint ilyen nem hagyta el senki száját, nemde?
*Bár kérdőn a többiekre néz, ugyanakkor a válasz mindenki számára egyértelmű. Igaz Relael nem hallotta az összes csoport összes tagjának beszélgetését, mégis elég határozott, hogy ilyen kijelentést tegyen, abból kiindulva, hogy ő mit beszélt meg a nemes elfel.*
- Nincs okunk senkit félteni magunkon kívül. Előnye és hátránya is van a nagyobb létszámnak. Két férfi is van velük, és a létszámuk is kisebb a miénknél. Inkább a saját épségünkre kéne koncentrálnunk. Már azzal is sokat tehetünk értük, ha gondoskodunk magunkról, nem kell aggódniuk, és úgyszintén fordítva.
*Törekszik egy barátságos mosolyt is megejteni. Neki már csak azért is könnyebb így, mert senki nem lassítja, és eggyel kevesebb ember nyűgjét kell kezelnie. Sőt, ami azt illeti a jelenlegi csapat kifejezetten tűrhető, már-már talán kedvelhető is. Nem készítik ki teljesen, annyira nem is untatják, mint gondolta volna. Ez már Relael mércéjével hatalmas elismerésnek minősül.*
- Ha jönni akarnának, már rég megtették volna, mi viszont nem várhatunk tovább.
*Véget is vet az érvelésnek, tesz is egy lépést hátra, így eredeti helyén áll. A szekér felé fordul és a férfiakra pillant segítséget kérve tőlük, hogy felmászhasson rá. Ő már döntött, az hogy valaki nem ért vele egyet már nem az ő problémája. Ha Laurentitia meg akarja várni a többieket, akkor várja egyedül őket. Persze ezt nem közli hangosan, mert nehéz időkben nincs szükség felesleges ellenszenvre személyével kapcsolatosan.
Nem nyújt segítő kezet még Latlienak és Coralyndenek sem, még akkor sem ha kedveli őket, elvégre alacsonyabb rangúak, erre a célra pedig ott van Samonyr és Darenahr, akik most tetszeleghetnek udvariassággal.*
// Úton Amonra //
// Coralynde, Samonyr, Darenahr, Laurentitia, Latlie //
*Samonyr és Coralynde társaságáért rövid távon nagyon hálás, ha pedig a továbbiakban is ilyen gördülékenyen megy az engedelmesség és Relael elismerése, akkor valószínűsíthetően nem fognak hosszútávon sem problémákba ütközni.
Úgy tűnik a nagy boci szemek megteszik hatásukat, meg láthatóan viseltes külsejük, mert nem ütköznek ellenállásba. Legalábbis ami a fuvart illeti. Laurentitia ellenvetésének nem kifejezetten örül Relael, de természetesen nem hamarkodik el semmit, és nem reagálja túl a dolgot. Elvégre úgy kell tennie, mintha érdekelné őt a többiek véleménye és számítana is az amit mondanak. Ha már az előbb elkezdte ezt, akkor következetesen tartja is magát hozzá.*
- Megértem a fenntartásaidat Laurentitia.
*Kezdi egy kis empátiával, hiszen az mindig jó fényt vet a partnerre. Valójában az egymást váltogató ingerültség és elégedettségen kívül aligha érez valamit.*
- De nem igen van más választásunk.
*Fejét is ingatja, egyenesen a lány szemeibe néz, kicsit közelebb is lép hozzá, de nem fenyegetően. Inkább bensőséges közeget próbál teremteni, azért a többiekre is vet egy pillantást, gyorsan felméri, hogy ők támogatják vagy egyetértenek Lauval. Természetesen most még lehet utóbbi, de igyekszik elérni, hogy ez hamar megváltozzon.*
- Miért kéne? Aleimord is elkísért minket, hogy menjünk utunkra, arról pedig szó sem esett, hogy bárkit meg kéne várjunk. Tudomásom szerint ilyen nem hagyta el senki száját, nemde?
*Bár kérdőn a többiekre néz, ugyanakkor a válasz mindenki számára egyértelmű. Igaz Relael nem hallotta az összes csoport összes tagjának beszélgetését, mégis elég határozott, hogy ilyen kijelentést tegyen, abból kiindulva, hogy ő mit beszélt meg a nemes elfel.*
- Nincs okunk senkit félteni magunkon kívül. Előnye és hátránya is van a nagyobb létszámnak. Két férfi is van velük, és a létszámuk is kisebb a miénknél. Inkább a saját épségünkre kéne koncentrálnunk. Már azzal is sokat tehetünk értük, ha gondoskodunk magunkról, nem kell aggódniuk, és úgyszintén fordítva.
*Törekszik egy barátságos mosolyt is megejteni. Neki már csak azért is könnyebb így, mert senki nem lassítja, és eggyel kevesebb ember nyűgjét kell kezelnie. Sőt, ami azt illeti a jelenlegi csapat kifejezetten tűrhető, már-már talán kedvelhető is. Nem készítik ki teljesen, annyira nem is untatják, mint gondolta volna. Ez már Relael mércéjével hatalmas elismerésnek minősül.*
- Ha jönni akarnának, már rég megtették volna, mi viszont nem várhatunk tovább.
*Véget is vet az érvelésnek, tesz is egy lépést hátra, így eredeti helyén áll. A szekér felé fordul és a férfiakra pillant segítséget kérve tőlük, hogy felmászhasson rá. Ő már döntött, az hogy valaki nem ért vele egyet már nem az ő problémája. Ha Laurentitia meg akarja várni a többieket, akkor várja egyedül őket. Persze ezt nem közli hangosan, mert nehéz időkben nincs szükség felesleges ellenszenvre személyével kapcsolatosan.
Nem nyújt segítő kezet még Latlienak és Coralyndenek sem, még akkor sem ha kedveli őket, elvégre alacsonyabb rangúak, erre a célra pedig ott van Samonyr és Darenahr, akik most tetszeleghetnek udvariassággal.*
6330. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 21:21:06
Üzenet elküldve: 2018-06-26 21:21:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*Hát a modorról most inkább nem nyitna vitát, őszintén ezek a fickók nem tartoznak a kisebbségbe, Lorew modorát a többség nem szereti. A szablya azért nem olyan ijesztő, mint mondjuk éjjel egy sikátorban, de a közelségét nem kedveli.*
- Várjunk... akkor ez kinek a szekere? Vagy... *megrázza a fejét, mert nem érti* Innen engedtétek ki, és aztán mindannyian keresni kezdtétek, ő meg közben visszajött, ide csalt engem, azért eltelt vagy tíz perc is, amíg itt voltam, és aztán ti mindannyian egyszerre ideértetek? Mert ez már nekem gyanús kicsit.
*Persze nem firtatja jobban, biztosan van magyarázat a dologra, őt nem érdekli annyira, bár... igazából de, érdekli. Most már baromi kíváncsi, hogy ezek a fickók miért bánnak vele olyan keményen, meg határozottan, miközben a munkájukat egyébként igen trehány módon látják el.*
- Nem furcsa, egyszerűen csak elvesztette elméje épségét. Gyógyító szerzetes vagyok, egy pillanat alatt felismerem az ilyet, mivel ez a szakterületem. Valami trauma a múltjában összetörte, és sosem volt képes felfolgozni, mintha csak egy kő lenyelésével küszködne, újra meg újra nekifeszül, de ez csak megragadt a torkában, és végeláthatatlan fuldoklásra kárhoztátja. Ebben a formában veszélyt jelent magára, és talán másokra is. Nem is beszélve arról, hogy bárki veszélyt jelenthet rá is. És szerintem gyógyíthatatlan, szóval hátralévő életében folyamatos felügyeletre szorul.
*A "folyamatos"-t alig észlelhetően megnyomja, hiszen ebben benne van az is, hogy nem hagyják egyedül kóborolni a karaván forgatagában, sőt, "megszökni" sem. Persze egy wegtoreni biztos nem szorul az ő tanácsára, és mivel azok a népek nem képezik a szíve csücskét, így Lorew sem érzi szükségesnek rájuk erőltetni a bölcsességét, szóval a végére hozzáteszi:*
- De nem feltételezem, hogy bármi újat mondtam volna önöknek.
*A meghívást ő fordítva képzelte el, szívesen fizetett volna egy pohár sört az őröknek, de hát így járt. Azonban a dolgok azonnal fordulatot vesznek, ugyanis az egyik előreküldött kém visszatér - félig - és jelentést tesz, elég kurtát. Kurtát, de félreérthetetlent.*
- Minden pillanat drága, az ég szerelmére! *valószínűleg kárt tett magában a nő, de abban nem biztos, hogy a két szemlélődő meg tudott bizonyosodni arról, hogy valóban halott-e, vagy csak percek választják el tőle. Ilyenkor a "meg kéne néznie", a "sétáljon már át a szekér másik felébe", meg hasonlók, egyszerűen csak az idiotizmus jelét adják, szemben egy gyors és precíz leírással.*
- Ha kárt tett magában, de nem bizonyos a halál, tudok segíteni, kifogástalan a gyógyító mágiám.
*Ez a fickó viszont, akivel eddig beszélt, elég értelmesnek tűnik ahhoz, hogy legalább olyan gyorsan felfogja a helyzetet, mint a szerzetes, és ilyen gyorsan reagáljon is, emellett képes legyen értelmezni a közben nyújtott baráti jobbot. Ha mondjuk valahogy megölte magát a nő, az további kínos kérdéseket eredményez, de remélhetőleg az öngyilkosság jelei egyértelműek lesznek. Már amennyire az egyértelmű lehet.*
//A fekete vagont kellett volna//
*Hát a modorról most inkább nem nyitna vitát, őszintén ezek a fickók nem tartoznak a kisebbségbe, Lorew modorát a többség nem szereti. A szablya azért nem olyan ijesztő, mint mondjuk éjjel egy sikátorban, de a közelségét nem kedveli.*
- Várjunk... akkor ez kinek a szekere? Vagy... *megrázza a fejét, mert nem érti* Innen engedtétek ki, és aztán mindannyian keresni kezdtétek, ő meg közben visszajött, ide csalt engem, azért eltelt vagy tíz perc is, amíg itt voltam, és aztán ti mindannyian egyszerre ideértetek? Mert ez már nekem gyanús kicsit.
*Persze nem firtatja jobban, biztosan van magyarázat a dologra, őt nem érdekli annyira, bár... igazából de, érdekli. Most már baromi kíváncsi, hogy ezek a fickók miért bánnak vele olyan keményen, meg határozottan, miközben a munkájukat egyébként igen trehány módon látják el.*
- Nem furcsa, egyszerűen csak elvesztette elméje épségét. Gyógyító szerzetes vagyok, egy pillanat alatt felismerem az ilyet, mivel ez a szakterületem. Valami trauma a múltjában összetörte, és sosem volt képes felfolgozni, mintha csak egy kő lenyelésével küszködne, újra meg újra nekifeszül, de ez csak megragadt a torkában, és végeláthatatlan fuldoklásra kárhoztátja. Ebben a formában veszélyt jelent magára, és talán másokra is. Nem is beszélve arról, hogy bárki veszélyt jelenthet rá is. És szerintem gyógyíthatatlan, szóval hátralévő életében folyamatos felügyeletre szorul.
*A "folyamatos"-t alig észlelhetően megnyomja, hiszen ebben benne van az is, hogy nem hagyják egyedül kóborolni a karaván forgatagában, sőt, "megszökni" sem. Persze egy wegtoreni biztos nem szorul az ő tanácsára, és mivel azok a népek nem képezik a szíve csücskét, így Lorew sem érzi szükségesnek rájuk erőltetni a bölcsességét, szóval a végére hozzáteszi:*
- De nem feltételezem, hogy bármi újat mondtam volna önöknek.
*A meghívást ő fordítva képzelte el, szívesen fizetett volna egy pohár sört az őröknek, de hát így járt. Azonban a dolgok azonnal fordulatot vesznek, ugyanis az egyik előreküldött kém visszatér - félig - és jelentést tesz, elég kurtát. Kurtát, de félreérthetetlent.*
- Minden pillanat drága, az ég szerelmére! *valószínűleg kárt tett magában a nő, de abban nem biztos, hogy a két szemlélődő meg tudott bizonyosodni arról, hogy valóban halott-e, vagy csak percek választják el tőle. Ilyenkor a "meg kéne néznie", a "sétáljon már át a szekér másik felébe", meg hasonlók, egyszerűen csak az idiotizmus jelét adják, szemben egy gyors és precíz leírással.*
- Ha kárt tett magában, de nem bizonyos a halál, tudok segíteni, kifogástalan a gyógyító mágiám.
*Ez a fickó viszont, akivel eddig beszélt, elég értelmesnek tűnik ahhoz, hogy legalább olyan gyorsan felfogja a helyzetet, mint a szerzetes, és ilyen gyorsan reagáljon is, emellett képes legyen értelmezni a közben nyújtott baráti jobbot. Ha mondjuk valahogy megölte magát a nő, az további kínos kérdéseket eredményez, de remélhetőleg az öngyilkosság jelei egyértelműek lesznek. Már amennyire az egyértelmű lehet.*
6329. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 20:48:49
Üzenet elküldve: 2018-06-26 20:48:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*Csuklya alatt cikázó szemei Lorewet fürkészik, szinte már kínosan közelről.*
- Nem tetszik a modorod, fickó! *Sziszegi szinte zárt szájjal, s közben a szablyát vészesen közel engedi a nagyszájú betolakodó nyakához. Bár meggondolhatja magát, vagy egyelőre semmi kedve a vérontáshoz, mert ismét eltávolítja, de csak annyira, hogy az még azért érezze a penge közelségét.*
- Wegtorenben van egy mondás: Ki szemében idegen, lelkében is az. Nekem meglehetősen gyanús vagy, de legyen hát. *Fordítja el arcát egy pillanatra, hogy a másik kettőnek utasítást adjon.* A hálórészbe! Ellenőrizzétek! *Majd kissé megenyhült hanggal fordul vissza, míg amazok megindulnak hátrafelé:*
- Őriztük. Míg meg nem szökött tőlünk a karaván forgatagában. Egy fertályórát könyörgött, hogy kimehessen vásárolni, de aztán valaki elcsalta. *Megvonja a vállát, hangjából ítélve már jóval kevésbé szigorú, mint korábban.*
- Nézd. Mi tudjuk, hogy az úrnő, szóval az úrnő meglehetősen fura. Ha Hadzsit emlegetted, akkor már te is tudod miért mondom ezt. Én már számtalanszor voltam Hadzsi, de egy ilyen kis szervezet, mint a miénk, mindig rejt apró titkokat. *Hirtelen a másik kettőre rivall:*
- Igyekezzetek már! Ha nincs gond, elengedjük az idegent, hadd vásároljon, még egy kupa tevetejre is meghívom. *Harsan fel egy mélyről jövő kacaj. Ha Lorew nem hallotta volna az imént, azt gondolhatná, hogy gonosz nevetés, bár lehet a furcsa kaftános csak ilyen típus. A nevetést, azonban elég hamar elvágják, mert úgy látszik a másik kettő végzett, de csak egyikük feje jelenik meg az ajtóban, meglehetősen furcsa tekintettel:*
- Uram, ezt meg kéne néznie. *Mondja halkan, kissé remeg a hangja.*
//A négylábúak asszonya//
*A kéjenc mit sem vesz észre a cselszövésből, még inkább közelebb húzódik, s a felszaladó szemöldök, a buja vigyor megtévesztő lázálmokkal zúdítja meg, s már előre látja szaftos jövőjét. Nem tudni, hogy mi fordul meg a fejében, mikor Vierstrához dörgölőzve nadrágját kezdi el kibogozni, mind a látvány, mind a szemek sejtetik szándékát.*
- Mind ugyanolyanok vagytok, egy kis kedvezmény ott, egy kis kedvezmény itt, s máris fürdőztök a szenvedély bűnös mocsarában. *Vigyora, ha még lehet szélesebb, mint az imént, s immár teljes testtel fordul a nő felé, hogy két kézzel nyúljon hozzá, nadrágja a mozdulattól bokájáig csúszik. A férfi mit sem sejt, így csak meglepődve markol rá a nő teste helyett a felé szúró kardra, mely szinte hosszában vágja ketté mindkét tenyerét. A gyomrát ért sérülést előbb észre sem veszi, hisz a meglepetés és a női praktikák halálpontos szúrást eredményeznek. A májsérülés pedig alattomos, csak kissé később fejti ki a szenvedést, mikor a sokk már alábbhagyott. A férfi jelenleg csak szétnyíló, vértől iszamós kezeit bámulja bambán, pupillái kissé kitágulnak, mikor végre a nőre néz.*
- Te büdös...! *A mondatot befejezni nem tudja, úgy dől hátra, mint egy zsák, a mozdulattól kirántja a kardot a nő kezéből, mely közben vastagbelet és gyomrot is nyiszatol. Felfelé meredő markolattal oldalában fekszik el, néhány utolsó rángás, lassan terjedő vértócsa, s a szem tágra nyílik, az iménti kéjenc tekintet már csak kifejezéstelen árnya önmagának. Csak a vigyor fele maradt. Annak a széles vigyornak a fele. Az érdekes, hogy néma csend lesz úrrá a szekér belsején. A négylábúak nem ugatnak, nem szűkölnek, nem acsarkodnak. Csak csendesen nézik a nőt. Hirtelen mozgás hallik kintről, s valaki feltépi az ajtót.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*Csuklya alatt cikázó szemei Lorewet fürkészik, szinte már kínosan közelről.*
- Nem tetszik a modorod, fickó! *Sziszegi szinte zárt szájjal, s közben a szablyát vészesen közel engedi a nagyszájú betolakodó nyakához. Bár meggondolhatja magát, vagy egyelőre semmi kedve a vérontáshoz, mert ismét eltávolítja, de csak annyira, hogy az még azért érezze a penge közelségét.*
- Wegtorenben van egy mondás: Ki szemében idegen, lelkében is az. Nekem meglehetősen gyanús vagy, de legyen hát. *Fordítja el arcát egy pillanatra, hogy a másik kettőnek utasítást adjon.* A hálórészbe! Ellenőrizzétek! *Majd kissé megenyhült hanggal fordul vissza, míg amazok megindulnak hátrafelé:*
- Őriztük. Míg meg nem szökött tőlünk a karaván forgatagában. Egy fertályórát könyörgött, hogy kimehessen vásárolni, de aztán valaki elcsalta. *Megvonja a vállát, hangjából ítélve már jóval kevésbé szigorú, mint korábban.*
- Nézd. Mi tudjuk, hogy az úrnő, szóval az úrnő meglehetősen fura. Ha Hadzsit emlegetted, akkor már te is tudod miért mondom ezt. Én már számtalanszor voltam Hadzsi, de egy ilyen kis szervezet, mint a miénk, mindig rejt apró titkokat. *Hirtelen a másik kettőre rivall:*
- Igyekezzetek már! Ha nincs gond, elengedjük az idegent, hadd vásároljon, még egy kupa tevetejre is meghívom. *Harsan fel egy mélyről jövő kacaj. Ha Lorew nem hallotta volna az imént, azt gondolhatná, hogy gonosz nevetés, bár lehet a furcsa kaftános csak ilyen típus. A nevetést, azonban elég hamar elvágják, mert úgy látszik a másik kettő végzett, de csak egyikük feje jelenik meg az ajtóban, meglehetősen furcsa tekintettel:*
- Uram, ezt meg kéne néznie. *Mondja halkan, kissé remeg a hangja.*
//A négylábúak asszonya//
*A kéjenc mit sem vesz észre a cselszövésből, még inkább közelebb húzódik, s a felszaladó szemöldök, a buja vigyor megtévesztő lázálmokkal zúdítja meg, s már előre látja szaftos jövőjét. Nem tudni, hogy mi fordul meg a fejében, mikor Vierstrához dörgölőzve nadrágját kezdi el kibogozni, mind a látvány, mind a szemek sejtetik szándékát.*
- Mind ugyanolyanok vagytok, egy kis kedvezmény ott, egy kis kedvezmény itt, s máris fürdőztök a szenvedély bűnös mocsarában. *Vigyora, ha még lehet szélesebb, mint az imént, s immár teljes testtel fordul a nő felé, hogy két kézzel nyúljon hozzá, nadrágja a mozdulattól bokájáig csúszik. A férfi mit sem sejt, így csak meglepődve markol rá a nő teste helyett a felé szúró kardra, mely szinte hosszában vágja ketté mindkét tenyerét. A gyomrát ért sérülést előbb észre sem veszi, hisz a meglepetés és a női praktikák halálpontos szúrást eredményeznek. A májsérülés pedig alattomos, csak kissé később fejti ki a szenvedést, mikor a sokk már alábbhagyott. A férfi jelenleg csak szétnyíló, vértől iszamós kezeit bámulja bambán, pupillái kissé kitágulnak, mikor végre a nőre néz.*
- Te büdös...! *A mondatot befejezni nem tudja, úgy dől hátra, mint egy zsák, a mozdulattól kirántja a kardot a nő kezéből, mely közben vastagbelet és gyomrot is nyiszatol. Felfelé meredő markolattal oldalában fekszik el, néhány utolsó rángás, lassan terjedő vértócsa, s a szem tágra nyílik, az iménti kéjenc tekintet már csak kifejezéstelen árnya önmagának. Csak a vigyor fele maradt. Annak a széles vigyornak a fele. Az érdekes, hogy néma csend lesz úrrá a szekér belsején. A négylábúak nem ugatnak, nem szűkölnek, nem acsarkodnak. Csak csendesen nézik a nőt. Hirtelen mozgás hallik kintről, s valaki feltépi az ajtót.*
6328. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 19:37:57
Üzenet elküldve: 2018-06-26 19:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja//
// Úton Amonra//
//Latlie, Relael, Coralynde, Laurentitia, Darenahr//
- Kegyed nem érdemel kevesebbet. *Mosolyog a nőre, aki úgy tűnik, mintha értékelné a külön kiemelést. Úgy tűnik, hogy mások is osztják a véleményét, és nem akarják szétszakítani a társaságot, ami elégedettséggel tölti el. Legalább eddig úgy tűnik, hogy nem fogják lerázni. Úgy tűnik, hogy rájuk mosolyog a szerencse, mert érkezik egy kocsi, és a korábban kiemelt nő már megy is intézkedni. Mivel elvileg azért van itt, hogy védje a társaságot, karját lazán a kardja markolatán támasztva igyekszik tartani a nővel a lépést, és oda kísérni a csoporthoz. Ha rá néz kérdően a nő, akkor csak egy bátorító mosolyt villant felé, illetve ha szükséges, akkor jelentőségteljesen a markolat felé bólint a fejével. Igazából esze ágában sincs megvédeni, de ha veszélyesek a kocsin, vagy bármi gyanús, akkor így lehet a legjobb esélye kiszúrni. Ha pedig futni kell, akkor biztos, hogy nem vele, hanem a nővel lesznek elfoglalva. Innentől elég szótlan, és csak megfigyel, mint egy zsoldos. Apja gyakran dolgoztatott pénzért felbérelt őrökkel, és Samonyrnak volt bőven ideje megfigyelni a viselkedésüket. Még testtartását is igyekszik olyannak mutatni, mint amit a harcedzett férfiaknál látott.*
// Úton Amonra//
//Latlie, Relael, Coralynde, Laurentitia, Darenahr//
- Kegyed nem érdemel kevesebbet. *Mosolyog a nőre, aki úgy tűnik, mintha értékelné a külön kiemelést. Úgy tűnik, hogy mások is osztják a véleményét, és nem akarják szétszakítani a társaságot, ami elégedettséggel tölti el. Legalább eddig úgy tűnik, hogy nem fogják lerázni. Úgy tűnik, hogy rájuk mosolyog a szerencse, mert érkezik egy kocsi, és a korábban kiemelt nő már megy is intézkedni. Mivel elvileg azért van itt, hogy védje a társaságot, karját lazán a kardja markolatán támasztva igyekszik tartani a nővel a lépést, és oda kísérni a csoporthoz. Ha rá néz kérdően a nő, akkor csak egy bátorító mosolyt villant felé, illetve ha szükséges, akkor jelentőségteljesen a markolat felé bólint a fejével. Igazából esze ágában sincs megvédeni, de ha veszélyesek a kocsin, vagy bármi gyanús, akkor így lehet a legjobb esélye kiszúrni. Ha pedig futni kell, akkor biztos, hogy nem vele, hanem a nővel lesznek elfoglalva. Innentől elég szótlan, és csak megfigyel, mint egy zsoldos. Apja gyakran dolgoztatott pénzért felbérelt őrökkel, és Samonyrnak volt bőven ideje megfigyelni a viselkedésüket. Még testtartását is igyekszik olyannak mutatni, mint amit a harcedzett férfiaknál látott.*
6327. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:32:38
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:32:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Latlie, Relael, Coralynde, Samonyr, Darenahr //
*Latlie szavai hallatán csak tovább szélesedik mosolya, és hangulata is kissé derűsebbé válik.*
- Mi is örülünk, hogy itt vagy! *jegyzi meg válaszul a kedves szavakra, majd tovább folytatja a keresgélést. Hiába nézelődik azonban lelkesen, végül mégis Darenahr szúrja ki a szekeret, amin mindannyian elférnének. Mikor megkörnyékezik azt, inkább csendben marad, hisz Rel és Cora már mindent elmondtak, amit tudni lehet róluk, így inkább csak ő is igyekszik kellően szánalomra méltó kifejezést vágni, hogy könnyebben felvegyék őket. Mikor azonban arra terelődik a szó, hogy máris induljanak, mégis megszólal*
- Azért mégiscsak meg kéne várnunk őket, nem? *kérdezi bizonytalanul. Már korábban is feltűnt neki, hogy Luni és Alenia nem tartottak velük, ám reménykedett benne, hogy hamar utolérik őket, mielőtt még elindulnának.*
- Nem hagyhatjuk itt őket a városban... *próbálkozik tovább kétségbeesetten, Darenahrra pillantva támogatásért. Corától nyilván nem várhatja el, hogy aggódjon a két hátramaradt lányért, hisz alig ismeri őket, az ő gyomra viszont összeszorul a gondolatra, hogy a lázongó városban hagyják őket. ~Egyedül biztos nem jutnak el Amonra...~ aggodalmaskodik magában. Vet egy tétova pillantást Relre is, hátha sikerül őt meggyőznie, hogy várjanak kicsit, hiszen egyre erősödik benne az érzés, hogy bármilyen kérdést vitatnak is meg, végül úgyis övé lesz a döntő szó. Túlzottan azonban tiltakozni sem mer, hisz fél, ha sokat akadékoskodik, a végén még őt is itt hagynák, mégis sokkal nyugodtabbnak érezné magát, ha Alenia és Luni is itt lenne velük. ~Sőt, talán az lenne a legjobb, ha Aleimord is velünk tartana...~ fut át agyán a gondolat, ám ezzel már előhozakodni sem mer, hisz feltételezi, ezt már megbeszélték korábban a többiek, míg ő saját gondolataival viaskodott.*
// Úton Amonra //
// Latlie, Relael, Coralynde, Samonyr, Darenahr //
*Latlie szavai hallatán csak tovább szélesedik mosolya, és hangulata is kissé derűsebbé válik.*
- Mi is örülünk, hogy itt vagy! *jegyzi meg válaszul a kedves szavakra, majd tovább folytatja a keresgélést. Hiába nézelődik azonban lelkesen, végül mégis Darenahr szúrja ki a szekeret, amin mindannyian elférnének. Mikor megkörnyékezik azt, inkább csendben marad, hisz Rel és Cora már mindent elmondtak, amit tudni lehet róluk, így inkább csak ő is igyekszik kellően szánalomra méltó kifejezést vágni, hogy könnyebben felvegyék őket. Mikor azonban arra terelődik a szó, hogy máris induljanak, mégis megszólal*
- Azért mégiscsak meg kéne várnunk őket, nem? *kérdezi bizonytalanul. Már korábban is feltűnt neki, hogy Luni és Alenia nem tartottak velük, ám reménykedett benne, hogy hamar utolérik őket, mielőtt még elindulnának.*
- Nem hagyhatjuk itt őket a városban... *próbálkozik tovább kétségbeesetten, Darenahrra pillantva támogatásért. Corától nyilván nem várhatja el, hogy aggódjon a két hátramaradt lányért, hisz alig ismeri őket, az ő gyomra viszont összeszorul a gondolatra, hogy a lázongó városban hagyják őket. ~Egyedül biztos nem jutnak el Amonra...~ aggodalmaskodik magában. Vet egy tétova pillantást Relre is, hátha sikerül őt meggyőznie, hogy várjanak kicsit, hiszen egyre erősödik benne az érzés, hogy bármilyen kérdést vitatnak is meg, végül úgyis övé lesz a döntő szó. Túlzottan azonban tiltakozni sem mer, hisz fél, ha sokat akadékoskodik, a végén még őt is itt hagynák, mégis sokkal nyugodtabbnak érezné magát, ha Alenia és Luni is itt lenne velük. ~Sőt, talán az lenne a legjobb, ha Aleimord is velünk tartana...~ fut át agyán a gondolat, ám ezzel már előhozakodni sem mer, hisz feltételezi, ezt már megbeszélték korábban a többiek, míg ő saját gondolataival viaskodott.*
6326. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:21:43
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:21:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// ReiDith //
-Már nem azért, de te ajánlottad fel magad, hogy ne legyen koszos a szép ruhám, amúgy mi okom lett volna az öledbe ülni? *Ravaszan húzza a szája jobb szegletét, majd egyik szemöldökét is kérdőm emeli meg.*
-Belőled most a halálközeli élmény hozta ki ezt az éljünk a pillanatnak dolgot? *Ujját lassan húzza le a fiú szájáról, szabad utat adva neki, mert amúgy nincs ellenére a dolog, de azért nem árt tisztázni a dolgokat, úgy fest a kölcsönös érzelmek mindkettejükből előtörnek, jól mondta Rynizz, ez ellen nincs ellenszer, ez egy természetes dolog, ami megtörténik a vele egykorú lányokkal, vagy már nőkkel mondhatni.*
A hozzászólás írója (Malrion Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.26 12:28:31
-Már nem azért, de te ajánlottad fel magad, hogy ne legyen koszos a szép ruhám, amúgy mi okom lett volna az öledbe ülni? *Ravaszan húzza a szája jobb szegletét, majd egyik szemöldökét is kérdőm emeli meg.*
-Belőled most a halálközeli élmény hozta ki ezt az éljünk a pillanatnak dolgot? *Ujját lassan húzza le a fiú szájáról, szabad utat adva neki, mert amúgy nincs ellenére a dolog, de azért nem árt tisztázni a dolgokat, úgy fest a kölcsönös érzelmek mindkettejükből előtörnek, jól mondta Rynizz, ez ellen nincs ellenszer, ez egy természetes dolog, ami megtörténik a vele egykorú lányokkal, vagy már nőkkel mondhatni.*
A hozzászólás írója (Malrion Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.26 12:28:31
6325. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 11:54:58
Üzenet elküldve: 2018-06-26 11:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Malrion//
-Emlékeim szerint te voltál aki az ölembe ült az ominózus eset után. Így nem értem a kétkedésed. *Nyújt nyelvet a lányra kötekedve. *
-Ha a torkodra fájna a fogam, ilyen közelről már megtehettem volna. Szóval a helyedben nem aggódnék, csak átadnám magam ~ennek az igen furcsa és szokatlan~ a pillanatnak. Tény hogy talán nem a legszebb, és valószínűleg tudnánk találni egy ennél meglehetősen kellemesebb, és ideálisabb időpontot, ~helyszínről nem is beszélve, de a te hibád, te heveredtél ide, ez meg csak úgy jött na ~ de most ez jutott, nemde?
-Emlékeim szerint te voltál aki az ölembe ült az ominózus eset után. Így nem értem a kétkedésed. *Nyújt nyelvet a lányra kötekedve. *
-Ha a torkodra fájna a fogam, ilyen közelről már megtehettem volna. Szóval a helyedben nem aggódnék, csak átadnám magam ~ennek az igen furcsa és szokatlan~ a pillanatnak. Tény hogy talán nem a legszebb, és valószínűleg tudnánk találni egy ennél meglehetősen kellemesebb, és ideálisabb időpontot, ~helyszínről nem is beszélve, de a te hibád, te heveredtél ide, ez meg csak úgy jött na ~ de most ez jutott, nemde?
6324. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-26 11:37:30
Üzenet elküldve: 2018-06-26 11:37:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// ReiDith //
-Tényleg úgy gondolod? *Emeli meg gúnyos mosolya közben a szemöldökét is, hisz nagyon is úgy tűnik a fiú tudja miről van szó, hisz nem tud meglenni a lány nélkül, most is utána jött, aztán meg felé tornyosul és sejtelmesen beszél, majd még meg is csókolja. Persze nem éri be ennyivel, mert még jobban rá is fekszik, nehogy könnyen szabaduljon Malrion alóla.*
-Mmm. *Persze, jól esik a csók, na de elfordítja a fejét és a mutatóujját rátapasztja ReiDith szájára.*
-Mi van veled? Mi ez a nagy közeledés? Megint el akarod vágni a torkom? *Nem érti a dolgot, ami kettejük között van, na de nem akar ész nélkül sem cselekedni semmit.*
-Tényleg úgy gondolod? *Emeli meg gúnyos mosolya közben a szemöldökét is, hisz nagyon is úgy tűnik a fiú tudja miről van szó, hisz nem tud meglenni a lány nélkül, most is utána jött, aztán meg felé tornyosul és sejtelmesen beszél, majd még meg is csókolja. Persze nem éri be ennyivel, mert még jobban rá is fekszik, nehogy könnyen szabaduljon Malrion alóla.*
-Mmm. *Persze, jól esik a csók, na de elfordítja a fejét és a mutatóujját rátapasztja ReiDith szájára.*
-Mi van veled? Mi ez a nagy közeledés? Megint el akarod vágni a torkom? *Nem érti a dolgot, ami kettejük között van, na de nem akar ész nélkül sem cselekedni semmit.*
6323. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:26:47
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
~Azt a kurva...~
*Ha hangosan nyögne ki szavakat is ennyi bukna ki belőle, de a férfi iránt gyűlő ellenszenv miatt mégsem bukik ki. Ahogy meglátja az áporodott levegőben szenvedő, néhány állat esetében kimondottan haldokló lényeket, minden vásárlási kedve eltűnik, helyét pedig a tökéletes utálat veszi fel. Lehet, hogy ha a kinti asszony nem kérte volna, akkor is levágná az embert, mert állattal így soha, senkinek nem volna szabad bánnia. Azt viszont nem tudja megállni, hogy egy elfojtott fintor ne üljön ki arcára, mert ha a bűz nem lett volna elég, hogy bárkit messzire ijesszen innen, hát a látvány bizonyosan betelíti azt a bizonyos poharat.
Fejében apró kis terv áll össze, és habár ez Vierre annyira nem jellemző, a következményeket figyelembe nem véve hoz döntést. Megöli a férfit, elengedi a kutyákat, odakinn az asszony is boldog lesz, és talán tényleg ki tud vakarni a koszból egy nevelhető, életben tartható ebet is. Bár az itteni állapotokból kiindulva, lehet, hogy a szabadjára engedett kutyák megeszik az árust, és legalább kissé jól is lakhatnak.*
- Talán...
*Arcából semmit nem olvashat ki a férfi, mert minden arcizma rezdületlen, habár nem akarja azonnal riadóztatni a kéjenc agyat, így ajkai először buja kis vigyorra húzódnak, egyik szemöldöke is finoman megemelkedik. Majd, mikor a férfi pont annyira áll közel Vierhez, amennyire azt a mélységi nőstény szeretné, a férfitól távolabbi lába hirtelen megrogy picit, testhelyzete átlendül, bal keze pedig előre döf a karddal, egyenesen az árus máját célozva meg, beleadva minden erejét, és lehetőségeihez mérten lendületét is. Ha a férfi megrogy, akkor még tegezéből hirtelen ránt elő szabad kezével egy nyilat is, hogy azt pedig a nyaka melletti puha részbe vágja bele, mintha tőrrel döfné le. Másoknál látott már ilyet működni, most csak a régi isteneihez és az összeshez, amiről hallott, tud fohászkodni, hogy legalább összezuhanjon az ember. Mert akkor már bárhova lehet szúrni.*
//A négylábúak asszonya//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
~Azt a kurva...~
*Ha hangosan nyögne ki szavakat is ennyi bukna ki belőle, de a férfi iránt gyűlő ellenszenv miatt mégsem bukik ki. Ahogy meglátja az áporodott levegőben szenvedő, néhány állat esetében kimondottan haldokló lényeket, minden vásárlási kedve eltűnik, helyét pedig a tökéletes utálat veszi fel. Lehet, hogy ha a kinti asszony nem kérte volna, akkor is levágná az embert, mert állattal így soha, senkinek nem volna szabad bánnia. Azt viszont nem tudja megállni, hogy egy elfojtott fintor ne üljön ki arcára, mert ha a bűz nem lett volna elég, hogy bárkit messzire ijesszen innen, hát a látvány bizonyosan betelíti azt a bizonyos poharat.
Fejében apró kis terv áll össze, és habár ez Vierre annyira nem jellemző, a következményeket figyelembe nem véve hoz döntést. Megöli a férfit, elengedi a kutyákat, odakinn az asszony is boldog lesz, és talán tényleg ki tud vakarni a koszból egy nevelhető, életben tartható ebet is. Bár az itteni állapotokból kiindulva, lehet, hogy a szabadjára engedett kutyák megeszik az árust, és legalább kissé jól is lakhatnak.*
- Talán...
*Arcából semmit nem olvashat ki a férfi, mert minden arcizma rezdületlen, habár nem akarja azonnal riadóztatni a kéjenc agyat, így ajkai először buja kis vigyorra húzódnak, egyik szemöldöke is finoman megemelkedik. Majd, mikor a férfi pont annyira áll közel Vierhez, amennyire azt a mélységi nőstény szeretné, a férfitól távolabbi lába hirtelen megrogy picit, testhelyzete átlendül, bal keze pedig előre döf a karddal, egyenesen az árus máját célozva meg, beleadva minden erejét, és lehetőségeihez mérten lendületét is. Ha a férfi megrogy, akkor még tegezéből hirtelen ránt elő szabad kezével egy nyilat is, hogy azt pedig a nyaka melletti puha részbe vágja bele, mintha tőrrel döfné le. Másoknál látott már ilyet működni, most csak a régi isteneihez és az összeshez, amiről hallott, tud fohászkodni, hogy legalább összezuhanjon az ember. Mert akkor már bárhova lehet szúrni.*
6322. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-25 21:01:41
Üzenet elküldve: 2018-06-25 21:01:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*Félreértették volna? Ahhoz képest tanultak abból, amit mondott.*
- Nem vagyok dühös, dühös akkor lennék, ha levágnád a kezem. Meg szabad is. Ez a felállás sokkal bölcsebb.
*Nem is érti, mit fenyegetik itt a pengével. A keze levágásával kiszabadítanák, annyi erőből igazából el is engedhetnék. De hát ez a két géniusz legalábbis a kulcs használatára képes, ami elég megnyugtató.*
- Ha van jobb teóriájuk, persze örömmel hallgatom *Lorew meg akarta erőszakolni a nőt, ezért jól bezárta magukat, de a kulcsot azért kidobta. Biztos, ami biztos, csak hogy bárki bejöhessen. Nem, ez tűnik hihetőnek, szóval kénytelen egyetérteni a korábbi hang gazdájával, lehetséges, hogy az igazat mondta. Persze nem biztos, lehet a másik keze most is a gatyájában van vagy a számszeríján, erről csak úgy győződhetnek meg az érkezők, ha bemerészkednek. És be is merészkednek, és elszámolhatta, a léptekből ítélve többen vannak.*
- Keressétek... *forgat egyet a szemén, bár ez nem látszik* A belső... részben van, nem tudom, mi az, nem voltam ott. De ha valamelyikőtök Hadzsi, akkor nagyon fog örülni neki. Betegre aggódta magát.
*A kérdés meglepő, most akkor jobb lenne, ha itt kint lenne a lán, és épp számszeríjat nyomna a kobakjához? Ezeknek semmi se jó. Lehet enyhén kattantak ők is, ami beleillene a képbe.*
- Nem vagyok benne biztos, eléggé gyorsan... változott a kedélye. Előbb örült nekem, aztán teát akart csinálni, aztán már nem akart teát csinálni, aztán azt mondta, menjek (ez némi nehézségekbe ütközött, mert hát a fránya kulcsok...), aztán bevonult a szobájába azt hiszem sírni, aztán próbáltam meggyőzni, hogy igazából nem muszáj mennem, ha ez ennyire megviseli, de nem reagált, az ajtót már csak nem töröm rá, és hát ezen a ponton jöttek meg önök. Kicsit kuszának tűnhet a sztori, de biztosíthatom, a valóságban nem csak kicsit volt kusza. Egyébként elég sokszoros túlerőben vannak, én meg öreg, beteg, és lassú, nagyjából négyszer ölnének meg, mire előkapnék egy fegyvert, szóval akár a barátjuk kint el is engedhetne. Bár hízelgő, hogy ilyen veszélyesnek tartanak, de felteszem ezt többnyire az úrnő iránti aggodalom táplálja, magukra nézve talán nem éreznek fenyegetésnek.
*Persze ha valamelyik fickó felteszi a kezét, hogy ő igenis retteg Lorewtől, akkor persze kellemes vagy nem kellemes, szem előtt tartja a gyáva harcos érzéseit, és marad a kötélben. Mellesleg ha ő maga Sa'Tereth földi démonivadéka, akitől így kell rettegni, akkor egy kézzel is ugyanúgy megölheti őket, de hát... ezeknél sose lehet tudni.*
- Mellesleg most véletlenül sem szeretném megbántani az érzéseiket, és előre is elnézést, ha bunkó kérdés, de ha ilyen sokan vannak, miért nem őrzi valaki mindig az úrnőt? Mármint bennem nincs rossz szándék, de ha valaki tolvajt vagy gyilkost rángat be ide azzal, hogy ő a szerelme, akkor lehet rosszabb vége a dolognak.
*Mégis mi a tök lehetett a feladatuk, amihez mind a négy brutális és félelmet nem ismerő harcos kellett? Venni két paradicsomot?*
//A fekete vagont kellett volna//
*Félreértették volna? Ahhoz képest tanultak abból, amit mondott.*
- Nem vagyok dühös, dühös akkor lennék, ha levágnád a kezem. Meg szabad is. Ez a felállás sokkal bölcsebb.
*Nem is érti, mit fenyegetik itt a pengével. A keze levágásával kiszabadítanák, annyi erőből igazából el is engedhetnék. De hát ez a két géniusz legalábbis a kulcs használatára képes, ami elég megnyugtató.*
- Ha van jobb teóriájuk, persze örömmel hallgatom *Lorew meg akarta erőszakolni a nőt, ezért jól bezárta magukat, de a kulcsot azért kidobta. Biztos, ami biztos, csak hogy bárki bejöhessen. Nem, ez tűnik hihetőnek, szóval kénytelen egyetérteni a korábbi hang gazdájával, lehetséges, hogy az igazat mondta. Persze nem biztos, lehet a másik keze most is a gatyájában van vagy a számszeríján, erről csak úgy győződhetnek meg az érkezők, ha bemerészkednek. És be is merészkednek, és elszámolhatta, a léptekből ítélve többen vannak.*
- Keressétek... *forgat egyet a szemén, bár ez nem látszik* A belső... részben van, nem tudom, mi az, nem voltam ott. De ha valamelyikőtök Hadzsi, akkor nagyon fog örülni neki. Betegre aggódta magát.
*A kérdés meglepő, most akkor jobb lenne, ha itt kint lenne a lán, és épp számszeríjat nyomna a kobakjához? Ezeknek semmi se jó. Lehet enyhén kattantak ők is, ami beleillene a képbe.*
- Nem vagyok benne biztos, eléggé gyorsan... változott a kedélye. Előbb örült nekem, aztán teát akart csinálni, aztán már nem akart teát csinálni, aztán azt mondta, menjek (ez némi nehézségekbe ütközött, mert hát a fránya kulcsok...), aztán bevonult a szobájába azt hiszem sírni, aztán próbáltam meggyőzni, hogy igazából nem muszáj mennem, ha ez ennyire megviseli, de nem reagált, az ajtót már csak nem töröm rá, és hát ezen a ponton jöttek meg önök. Kicsit kuszának tűnhet a sztori, de biztosíthatom, a valóságban nem csak kicsit volt kusza. Egyébként elég sokszoros túlerőben vannak, én meg öreg, beteg, és lassú, nagyjából négyszer ölnének meg, mire előkapnék egy fegyvert, szóval akár a barátjuk kint el is engedhetne. Bár hízelgő, hogy ilyen veszélyesnek tartanak, de felteszem ezt többnyire az úrnő iránti aggodalom táplálja, magukra nézve talán nem éreznek fenyegetésnek.
*Persze ha valamelyik fickó felteszi a kezét, hogy ő igenis retteg Lorewtől, akkor persze kellemes vagy nem kellemes, szem előtt tartja a gyáva harcos érzéseit, és marad a kötélben. Mellesleg ha ő maga Sa'Tereth földi démonivadéka, akitől így kell rettegni, akkor egy kézzel is ugyanúgy megölheti őket, de hát... ezeknél sose lehet tudni.*
- Mellesleg most véletlenül sem szeretném megbántani az érzéseiket, és előre is elnézést, ha bunkó kérdés, de ha ilyen sokan vannak, miért nem őrzi valaki mindig az úrnőt? Mármint bennem nincs rossz szándék, de ha valaki tolvajt vagy gyilkost rángat be ide azzal, hogy ő a szerelme, akkor lehet rosszabb vége a dolognak.
*Mégis mi a tök lehetett a feladatuk, amihez mind a négy brutális és félelmet nem ismerő harcos kellett? Venni két paradicsomot?*
6321. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-25 20:25:18
Üzenet elküldve: 2018-06-25 20:25:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*Lorew talán már kicsit érzi a helyzet súlyát. Mi kedélyes és érdekes beszélgetésnek, tán kósza flörtnek indult, kezd kicsit mélyebb értelmet nyerni. Ugyan határozott, de valójában kissé tanácstalan és meglepett szavaira előbb nem kap választ. Ismét halk sutyorgós tanácskozás hallik, melyből egy szót nem ért, talán a kintiek sem oly magabiztosak, mint általában, ami azt illeti úgy hallatszik, mintha maguk is meglepődtek volna a helyzeten. Hirtelen az egyikük, mintha távolabb sétálna a szekértől, körbe is járja, néha meg-megállva, talán keres valamit. Lorew, ha véletlenül erre gondol egyik gúzsba kötött pillanatában, helyesen teszi, ugyanis néhány, talán reményvesztett perc múlva a halk léptek erősödnek, s a szekér ajtajában állnak meg:*
- Megvan, itt a kulcs! *Mondja egy határozott hang, mely már korántsem oly bizonytalan, mint az elején.*
- Lehet igazat mondd. *A mély hang hallhatóan elgondolkodik, végül ismét Lorew felé fordul a figyelem, aki kicsit megkönnyebbülhet, mert a hideg acél eltávolodik csuklójától:*
- Idegen. A dühöd mit sem ér a jelenlegi helyzetben. *A hang kimért és magabiztos, nem tánik túlságosan ijedtnek.* A kezed kint marad, míg meggyőződünk az úrnő biztonságáról! Rha'Pet! A csuklójára, vissza. *S miközben a fém ismét megtalálja kedvenc csuklóját, csendes kulcszörgés hallatszik, az ajtó előbb csak résnyire nyílik ki:*
- Csak semmi trükk, idegen! *Közben egy szablya és a gazdája jelenik meg. Hangjából ítélve férfi az illető, szép megtermett, arca nem látható, mert hollófekete csuklya takarja, csak két cikázó szeme látszik ki. Szablyáját tartó kezén szintén fekete kesztyű, mely egy sötét zöldes-barna kaftán folytatása. Normál esetben szabadon lengene, azonban ennél a férfinál övek fogják össze több helyütt is, talán, hogy szabadabban mozogjon. A szablya önmagában is érdekes. A vércsatorna meglehetősen mély, talán nem is üres, bár nem rászáradt vérnek tűnik, mi benne csillog. Határozottan lép oda Lorew elé, kardját mindvégig felé tartva, rezzenéstelen tekintettel:*
- Nézzétek meg az úrnőt! *Utasítja a mögötte érkező kettőt.* Te meg a kezét figyeld! *Kiált ki ezek szerint annak az egynek, ki még kívül áll a csuklóra koncentrálva.* Miért nincs itt elől veled, idegen? Tán megsértetted valamivel? *Szinte úgy horkan fel, s lép kissé közelebb. Mozgásán látszik a tapasztalat, a félelem teljes hiánya, látszik, hogy habozás nélkül, az első hirtelen mozdulatra képes ölni.*
//A négylábúak asszonya//
*Vierstra cselekedete még várat magára, ami vagy előrelátó és megfontolt gondolkodást, vagy késő eszmélést fog jelenteni, ez még majd kiderül. A nő, talán észleli a határozott bólintást. Azonban az árus láthatóan egyelőre nem sejt semmit, a férfi a belépő nőt, annak lépéseit száját megnyalva, vigyorogva figyeli, mintha egyetlen pillantásával mezítelenre vetkőztetné. A nő szeme elé talán az a látvány tárul, amit a szagokból sejteni lehetett. A négylábú ebek, kiket beazonosítani sem fajtára, sem színre nem lehet, valóban sokfélék. Azonban ez nem az árus érdeme, hanem a szűk ketreceké, melyekben összezsúfolva, szinte egymás hegyén-hátán a saját piszkukban fetrengenek. Némelyik nem is igen mozdul, társai olykor meg-megnyalják, szemükben réveteg és elkínzott tekintettel. Van, amelyik inkább beléjük mar, mintha nem tudná elviselni saját sorsának előszelét.*
- Ugye milyen szépek? *Dörzsöli a markát az árus.* Egy kis mosdatás, s meglásd, mind csillogni fog, bármelyiket is válaszd! *Kissé közelebb lép a nőhöz, mintha valamelyiket konkrétan meg akarná mutatni az egyik mellette lévő ketrecből, de keze máshol kotorászik. Ez a féreg nem átall illetlen dolgokat művelni, meg eladás közben sem. Talán ez a szokásos eljárás, mert még csak zavarba sem jön:*
- Talán... egy kis kedvességért, olcsóbban megszámítom! *Vigyorog szenvtelenül, csak az a nyelv ne járna ki-be a szájában, ennyire gusztustalanul. Mikor odaér, bár egyik keze amott jár, másik a ketrecre mutat, még dörgölőzni is próbál, láthatóan fogalma sincs a nő, kardot fogó kezéről. Vagy elvette eszét a kéj bűvös mámora, vagy alapvetően ilyen eltökélt és határozott.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
*Lorew talán már kicsit érzi a helyzet súlyát. Mi kedélyes és érdekes beszélgetésnek, tán kósza flörtnek indult, kezd kicsit mélyebb értelmet nyerni. Ugyan határozott, de valójában kissé tanácstalan és meglepett szavaira előbb nem kap választ. Ismét halk sutyorgós tanácskozás hallik, melyből egy szót nem ért, talán a kintiek sem oly magabiztosak, mint általában, ami azt illeti úgy hallatszik, mintha maguk is meglepődtek volna a helyzeten. Hirtelen az egyikük, mintha távolabb sétálna a szekértől, körbe is járja, néha meg-megállva, talán keres valamit. Lorew, ha véletlenül erre gondol egyik gúzsba kötött pillanatában, helyesen teszi, ugyanis néhány, talán reményvesztett perc múlva a halk léptek erősödnek, s a szekér ajtajában állnak meg:*
- Megvan, itt a kulcs! *Mondja egy határozott hang, mely már korántsem oly bizonytalan, mint az elején.*
- Lehet igazat mondd. *A mély hang hallhatóan elgondolkodik, végül ismét Lorew felé fordul a figyelem, aki kicsit megkönnyebbülhet, mert a hideg acél eltávolodik csuklójától:*
- Idegen. A dühöd mit sem ér a jelenlegi helyzetben. *A hang kimért és magabiztos, nem tánik túlságosan ijedtnek.* A kezed kint marad, míg meggyőződünk az úrnő biztonságáról! Rha'Pet! A csuklójára, vissza. *S miközben a fém ismét megtalálja kedvenc csuklóját, csendes kulcszörgés hallatszik, az ajtó előbb csak résnyire nyílik ki:*
- Csak semmi trükk, idegen! *Közben egy szablya és a gazdája jelenik meg. Hangjából ítélve férfi az illető, szép megtermett, arca nem látható, mert hollófekete csuklya takarja, csak két cikázó szeme látszik ki. Szablyáját tartó kezén szintén fekete kesztyű, mely egy sötét zöldes-barna kaftán folytatása. Normál esetben szabadon lengene, azonban ennél a férfinál övek fogják össze több helyütt is, talán, hogy szabadabban mozogjon. A szablya önmagában is érdekes. A vércsatorna meglehetősen mély, talán nem is üres, bár nem rászáradt vérnek tűnik, mi benne csillog. Határozottan lép oda Lorew elé, kardját mindvégig felé tartva, rezzenéstelen tekintettel:*
- Nézzétek meg az úrnőt! *Utasítja a mögötte érkező kettőt.* Te meg a kezét figyeld! *Kiált ki ezek szerint annak az egynek, ki még kívül áll a csuklóra koncentrálva.* Miért nincs itt elől veled, idegen? Tán megsértetted valamivel? *Szinte úgy horkan fel, s lép kissé közelebb. Mozgásán látszik a tapasztalat, a félelem teljes hiánya, látszik, hogy habozás nélkül, az első hirtelen mozdulatra képes ölni.*
//A négylábúak asszonya//
*Vierstra cselekedete még várat magára, ami vagy előrelátó és megfontolt gondolkodást, vagy késő eszmélést fog jelenteni, ez még majd kiderül. A nő, talán észleli a határozott bólintást. Azonban az árus láthatóan egyelőre nem sejt semmit, a férfi a belépő nőt, annak lépéseit száját megnyalva, vigyorogva figyeli, mintha egyetlen pillantásával mezítelenre vetkőztetné. A nő szeme elé talán az a látvány tárul, amit a szagokból sejteni lehetett. A négylábú ebek, kiket beazonosítani sem fajtára, sem színre nem lehet, valóban sokfélék. Azonban ez nem az árus érdeme, hanem a szűk ketreceké, melyekben összezsúfolva, szinte egymás hegyén-hátán a saját piszkukban fetrengenek. Némelyik nem is igen mozdul, társai olykor meg-megnyalják, szemükben réveteg és elkínzott tekintettel. Van, amelyik inkább beléjük mar, mintha nem tudná elviselni saját sorsának előszelét.*
- Ugye milyen szépek? *Dörzsöli a markát az árus.* Egy kis mosdatás, s meglásd, mind csillogni fog, bármelyiket is válaszd! *Kissé közelebb lép a nőhöz, mintha valamelyiket konkrétan meg akarná mutatni az egyik mellette lévő ketrecből, de keze máshol kotorászik. Ez a féreg nem átall illetlen dolgokat művelni, meg eladás közben sem. Talán ez a szokásos eljárás, mert még csak zavarba sem jön:*
- Talán... egy kis kedvességért, olcsóbban megszámítom! *Vigyorog szenvtelenül, csak az a nyelv ne járna ki-be a szájában, ennyire gusztustalanul. Mikor odaér, bár egyik keze amott jár, másik a ketrecre mutat, még dörgölőzni is próbál, láthatóan fogalma sincs a nő, kardot fogó kezéről. Vagy elvette eszét a kéj bűvös mámora, vagy alapvetően ilyen eltökélt és határozott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9771-9790