Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 331 (6601. - 6620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-26 19:46:14
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Eltelik pár nap, de az öcsit nem találja. Nagyon úgy tűnik, hogy nincs a városban. Legalábbis ebben. Ertatsnoy azt tartja valószínűnek, hogy visszament a rokonokhoz, így a fiú nem fél, hiszen az öccse biztonságban van. Nagy valószínűséggel.
Torgennel gyorsan összebarátkozott, nagyon okos eb, könnyen tanítható. Kivágta a szemébe lógó szőrt, és az egész testén visszanyírta egy kicsit, hogy a kutya kilátszódjon mögüle, de még mindig hosszú szőre van, ahogyan illik. Csak most csinosabb.
Úgy dönt, hogy nem megy vissza a Vadvédve. A többiek nem igazán törődtek vele, nem volt állat, akivel foglalkozhat, és nem is engedték neki, hogy megszelídítsen egyet. Akkor mostantól a saját útját fogja járni, legyen az bármi, vagy vezessen bárhova. Egy barátja már van, a nála is nagyobb kutya, mi mást kívánhatna egy fiatal druida, mint egy állatot, aki szereti és védelmezi?*


6619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-26 10:10:11
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Hosszú útról jövet//
//A fanyar és az avarillatú//

*Szenvtelenül hallgatja végig Kittëra szavait, a nyakba ugrást is beleértve. Maga is szokott gúnyos megjegyzéseket tenni, bár nem ennyire provokatívakat. Láthatóan mégsem zavarja a dolog. Bár a lány nem a város felé megy, nem érzi feleslegesnek a gesztust, hogy felvilágosítást adott a helyzetről. Visszabiccent a lánynak, mielőtt csatlakozik Rodderiegohoz.

Talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a szokásosnál morcosabb. De ahogy mindig, most se fog ez sokáig tartani nála. Nem teszi szóvá, hogy nem a hidegtől féltené a másikat, hanem azt kívánta jelezni, hogy a szabadban nem olyan pihentető kempingezni, mint egy fogadó kényelmes szobájában bebújni a paplan alá. Rodd azonban felnőtt férfi, aki nyilván el tudja dönteni, mit szeretne, és még Zeya szigorúságával is szembe száll.*
- Jó.
*Fogadja el a válaszát egy biccentéssel, és a továbbiakban nem hozza fel a dolgot. Az almát is azért adja, hogy a férfi erőt meríthessen belőle az útra.*

A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.26 11:18:22


6618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-26 09:35:07
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//A fanyar és az avarillatú//

*Zeya láthatóan morcos, még ha uralkodik is magán. Lehet valami teljesen mást kérdezett, de láthatóan feszült lett a választól. Vagy csak aggódik, hogy Rodderiego nem tudja majd vele tartani a lépést? A válaszából lejön, hogy utóbbiról vagy utóbbiról is van szó. Eszében sincs maradni. Ha kell elindul egyedül, de most ebből a városból elég volt.*
- Nincs semmi komoly gond. Kialvatlan vagyok nem reumás. A szabadban éjszakázással nem volt soha gondom, mikor jöttem is kinn aludtam. Van takaróm, viaszosvászon táborozáshoz az eső ellen, ha kell tüzet is tudok rakni, bár ahogy én rakom azt látják messziről is. Meg tagnap épp jöttem arról, így talán van róla képem mi vár ránk. - * mosolyog vissza a szigorú szemekbe. Magabiztossága ingatag lábakon áll, mert nem tudja Zeya milyen kitartó és a fáradtsága sem segít, de állja a tekintetet. *
- Szóval indulhatunk.
* Megindul Zeya után, fél lépéssel lemaradva. A maga részéről a városon keresztül menne és nem a földeken, reméli Zeya is arra tervezi, de nem emlékszik, hogy megbeszélték volna az útvonalat. Mikor kiderül számára merre indulnak felzárkózik útitársa mellé. *
- Köszönöm, igazán kedves tőled. * – fogadja el az almát és azonnal bele is harap. *


A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.26 09:36:50


6617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:02:10
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Hosszú útról jövet//
//A fanyar és az avarillatú//

*Elképzeli, ahogy a piszkájából felszálló füstkígyó életre kel. Gondolatban vicces kis történetet sző, olyasfélét, amilyeneket a kisgyerekeknek mesélnek. Rövid, tömör és a végén ott a tanulságos csattanó. Ennek a szösszenetnek a fejben történő írásából zökkenti ki az idegen női hang. A fattyú lány lassan elemeli ajkaitól a piszkát, s tekintetét végigfuttatja az illetőn. Semmi fenyegetőt nem vél rajta felfedezni, így megenged magának egy könnyed mosolyt.*
- Nem számít, hogy igazi volt-e vagy sem. Ha papírja nincs is, a pöffeteg modora egyből elárulja, hogy fennebbvalónak képzeli magát. Én pedig gyűlölöm az ilyet.
*Kedélyesen beszél, mintha csak az időjárásról folyna a diskurzus. Akkurátus mozdulatokkal oltja el piszkáját, hogy aztán zsebre vágja kezével együtt. Már egészen elfagytak az ujjvégei, hiszem a ragyogó nap ellenére hűvösek ezek a kora reggeli órák.*
- Köszönöm a figyelmeztetést, ha férfi lennél, rögtön a karjaidba omlanék ily lovagiasság láttán.
*Kacag fel szarkasztikusan s érdesen. Nem illetlenségből teszi, nem is azért, mert ellenszenvet érez a lány iránt. Egyszerűen csak nem szeret jópofizni. Nem csak a hangja, a személyisége is karcos.*
- Szerencsére nem a városba tartok. Nos, ahogy látom, ti *Ekkor a nemrég érkezett férfire veti lusta pillantását* már indulóban vagytok. Nekem is sietős a dolgom. Eredjünk hát utunkra.
*Biccent a két idegennek, majd komótos léptekkel elindul. Nincs hová sietnie. Meg sem érné, futni majd maximum akkor fog, ha egy dühös csürhe üldözi. Ujjaival piszkáján játszik. Le kellene szoknia. Sajnos neheze szabadul ezen rossz szokásától. Előhúzza a fát, és ismét rágyújt. Ahogy ballag előre, újra a füstkígyónal és a levelek surrogásának szenteli minden figyelmét. Elért a mese csattanójához.*


6616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:09:38
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//A fanyar és az avarillatú//

*A maga részéről hagyná ő szívesen Rodderiegot pihenni, amennyit csak szeretne. De nem hagyhatja itt szó nélkül az után, hogy megegyeztek. Neheztelőn hallgatja az álmos beszámolót. Már megint egy hátráltató tényező, amit az égiek elébe görgetnek. Mondják, hogy azokkal foglalkoznak, akiket kedvelnek. Hát... akkor már az istenek is a fejükre eshettek.
A részletek olyan nagyon nem érdeklik, csak azt szűri le a válaszból, hogy a férfi nincs abban az állapotban, hogy hosszú útra induljon. Ráadásul az egésznek olyan színezete van, mintha ő kényszerítené a másikat, hogy emberelje meg magát. Kis híján rávágja a belenyugvó válasz után, hogy ha úgy lesz, ahogy akarja, akkor egyedül akar menni. Épphogy, de lenyeli, ám arcéle ingerülten megfeszül. Szusszan egyet, mielőtt megszólal. Így nem marad él a hangjában, csak a szokásos semlegesség, mikor felajánlja a döntést.*
- Ha nem állsz készen az útra, nem muszáj most velem elindulnod. Pihenhetsz még egy napot. De ha velem jössz, nehéz nap vár rád, és az éjszaka a szabadban fog érni. Bírni fogod?
*Tekintete szigorú. Inkább most legyen az, mint utólag. Nem ígér sem könnyű, sem kellemes utat, elvégre ismeretlen terepre indulnak, és útitársul önmagánál jobbat nem tud ajánlani. Ha Rodderiego vállalja ezeket a kellemetlenségeket, akkor valóban elindulhatnak a Szegénynegyeden át a Főtér felé. S még a tisztás elhagyása előtt Rodderiego kezébe nyom egy édes, lédús almát szó nélkül, majd válaszra sem várva megszaporázza céltudatos lépteit, mutatva az utat.
Ha nem vállalná, bár erre kevésbé számít azok után, hogy jelezte, nem érzi itt jól magát, akkor csak bólint és sok szerencsét kíván, mielőtt ugyanarra távozik. Alkudozni nem kíván.*


6615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-25 10:14:42
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//A fanyar és az avarillatú//

* Az éjszakával ellentétben most oly jól esik pihentetni a szemét, hogy ha Zeya nem fejezi be ilyen hamar a meditációját simán elalszik és ha hagynák csak az éhség ébresztené valamikor kora délután. De így nincs mit tenni, az útitárs felkelt és elindult felé. Lelkiereje cserben hagyja, majd ha ideér Zeya, akkor felkel. Csukott szemmel reménykedik, mint valami vásott lurkó, hogy valami történik, és Zeya csak órák elteltével ér oda hozzá. Felcsillan a remény, hisz a kalapos Kittärával vált pár szót, de lassan nem lehet tovább húzni a szedelődzködést. Mire a harcos mellé ér már talpon van és vállára veszi zsákját és a Ge'tharr-t, de az éjszakai alváshiány miatt elég gyűröttnek érzi magát. *
- Peeersze. * - válaszol a lány kérdésére. * - Csak az éjjel az álmomban a város közölte velem, hogy gyűlöl. Vagy a zsigereim adták tudtomra, hogy irtóznak a gondolattól is, hogy itt maradjanak. Így a zagyva rémálom után nem nagyon volt értelme visszaaludni. Hajnalig ténferegtem a szegénynegyedben, majd a piac után jöttem ide.
* Nem tudja a lány megérti-e ha így pongyolán fogalmaz, de most igazán nem is érdekli. Gondol, amit gondol. Talán nem is baj, ha ma gyűröttebb, így várhatóan szótlanabb is lesz picit, így talán kevésbé fogja zavarni bő beszéde Zeyát. Csak át ne billenjen a túloldalra mint olykor előfordul, mert akkor meg be nem fog állni a szája. Ilyenkor attól fél, hogy ha nem beszél, akkor véletlenül elkezd gondolkodni és akkor még a végén valami értelmes is kisülhet a holnapból. Legalábbis a mestere mindig ezzel ugratta. Bár ha komolyabban belegondol Arces ezt másnak nem mondta, úgyhogy lehet komolyan gondolta.
Tompán pillant Zeyára, aki láthatóan vár tőle valamit. A tartása nyitott felé, ugyanakkor türelmetlen. Valószínű mondott valamit, de ha agyonverik se tudja megmondani mit. Sokat nem akar kockáztatni, így sablon választ ad: *
- Jó, legyen ahogy akarod.
* Kivár és ahogy Zeya elindul nagy sóhajjal ő is követi.*



6614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-24 18:38:21
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Hosszú útról jövet//
//A fanyar és az avarillatú//

*A csalfán nyugalmas reggel másokat is errefelé csalogat, de nem is számított hosszú magányra. Aprót sóhajt lemondón, s attól kezdve nem hunyja le a szemét, csak félig, hogy ne bátorítsa a szemkontaktust, de ne ingereljen senkit lopakodásra. Nőtársával egy ideig békésen egymás mellett élvezik az induló nap halk neszezését, amit a különös lovas alakja tör meg. Zeya ismét kinyitja a szemét egészen. Ilyen pöffeszkedő urakat nem nagyon látni most errefelé, legalábbis fejével a nyakán, vagy kötél nélkül - mint mondják. Ő maga szerencsére elkerülte az események sűrűjét eddig, csak lelkére ült nyomasztón a pattanásig feszülő közhangulat.
Tanúja lesz a közjátéknak, és megfeszül arcéle a szükségtelen, értelmetlen tettlegesség láttán. Ha nem maradna a dolog annyiban, tán még közbe is avatkozik, de a ficsúr elbaktat lován, a lány pedig a maga módján áll ki magáért.
Zeya egy ideig maga elé mered a jeleneten gondolkodva, ám aztán felpillant és felfedezi, hogy közben útitársa is megérkezett. Nem érti, miért ült le olyan messzire, annyira tán csak nem bújt el, hogy ne vegye észre. Nem mintha nem szeretne efféle mágia birtokába jutni. Elvakították volna a napsugarak?
Akárhogy is, nincs okuk itt pazarolni az időt, ezért felkel, kirázza szőttesét, majd ráköti a tarisznyára. Átveti vállán a kardtokot, majd a tarisznya pántját is, és elindul Rodderiego felé. Közben félúton megáll és Kittëra felé fordul, amennyiben még ott áll.*
- Nem biztos, hogy igazi nemes volt. Vagy ha az is, nem lesz az sokáig.
*Int fejével arra, amerre a lovas távozott. Ha feltételezheti, hogy Kittëra éppen most érkezett a városba, például érkezése irányából következtetve, akkor még a következőt is hozzáteszi.*
- A nemesek elmenekültek vagy elbújtak a szegények haragja elől. Lehet, hogy csak összelopta, ami nála volt. Jobb, ha te is nyitott szemmel jársz, a város most nem túl biztonságos.

*Sokáig nem kíván diskurálni, mert igencsak mehetnékje van. Rodderiegot veszi célba, akár élvezi még a napfürdőt, akár felkelt közben. Mindkét esetben szemügyre veszi.*
- Minden rendben?
*Fog gyanút a férfi nyúzott arcát látva.*
- Én elkészültem. Térképünk nincs. A Főtéren még fel akarom tölteni a vízkészletem.


6613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-24 13:42:38
 ÚJ
>Rodderiego Kryssais avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Megfontolt

//A fanyar és az avarillatú//

* A szétborított almakupac és a megsegített almaárus nénike után vidámabb szívvel érkezik a tisztásra. A kovácsnál nem volt dolga, így ott el sem időzött. A tisztás szélén megállva végigfut rajta a tekintete. Meg sem lepődik, hogy Zeya már itt van vagy azon, hogy meditál. Az összeszedettsége és a koncentráltsága valami ilyesmiből kell fakadjon. Zavarni nem szeretné, így ráér ő is. A cizelláltnak épp nem mondható káromkodásokat elengedő kalapos ifjú hölgyet sem zavarná, más se hiányzik, mint hogy megtalálva az alkalmas áldozatát rajta vezesse le a feszültégét, amit ki tudja mi okozott. Hála az isteneknek ő is elfoglalja magát némi keresgéléssel és a füstölgés másik módozatával. Nem épp szokványos módja a meditálásnak, de tagadhatatlanul ellazít. Úgy dönt neki sem árthat egy kis pihenés, amíg Zeya befejezi amit épp csinál, így ő is leül pár lépésnyire a tisztás bejáratától és átadja magát a kora reggeli napsugaraknak, melyek bár már nem a nyári erejükkel melegítenek, azért jól esnek a dermesztő hajnali séta után. Szemeit becsukja és a kialvatlanságtól üres elmével átadja magát a hely hangulatának. *


6612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:45:23
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Hosszú útról jövet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Idejét sem tudja már annak, mióta gyalogol. Talán pár napja, talán már egy hónapja. Sosem volt jó az időérzéke, valahogy mindig elveszett a napok között. De nem is igazán a közben eltelt idő, hanem inkább az út a fontos. Lábaiban alig van már erő, mégis vidáman dalolászva éri el a tisztást.*
~Micsoda giccsparádé!~
*Fut át agyán a gondolat, amint meglátja a körben elhelyezett fákat és középütt a színes virágokat. Szája a megszokott gunyoros vigyorának ívét veszi fel, majd köp egyet, legalább egy kicsit elcsúfítva ezzel a mesterséges természeti csodát. Egy ideig méregeti a nyáltócsát, majd rájön, hogy semmi érdekes nincs benne. Egy borzalmas pillanatra az apja vonásait vélte felfedezni benne, úgyhogy kegyetlenül szétkeni azt a pázsiton. Még mindig nem indul meg. Ezúttal a harmat vonta el a figyelmét, mely a napfényben szikrázva borítja be a zöld gyepet. Magába szívja a reggel, a kezdet és az új remények illatát, majd tesz egy aprócska lépést előre, de úgy, mintha az egy sorsdöntő lépés lenne. Pedig ez is csak egy a sok közül. Tekintetével körbepásztázza a területet, mintha valami állat lenne, amely veszélytől tart. A fák vörösben játszó leveleit nézi és hallgatja, ahogy zörgeti őket a bús, őszi szél. Mintha csak játék lenne. Vajon hány haldokló levelet verek le ma? Ez járhat a pajkos szellőnimfa fejében, miközben végigszalad a fák között. Ahogy elszakítja tekintetét a fákról, egy ücsörgő, női alakot pillant meg elmélyülten meditálni. Magában azon morfondírozik, mégis hogy képes a hölgy ennyit mozdulatlanul ülni. Ő már a harmadik másodpercben feladta volna a mozdulatlanság dogmáit. Fülét az avar halk zörgése üti meg. Fejét felkapja, izmai megfeszülnek, keze a kardja markolatára kap. Az élet sajnos megtanította rá, hogy jobb félni, mint megijedni. A távolban egy lovas férfi képe sejlik fel. Amint közelebb ér, Kittëra meg is állapíthatja, hogy nemes az illető. Drága selymeket és aranyozott, drágaköves gyűrűket visel. A fattyú lány összevont szemöldökkel méri végig a nemesurat. Sosem kedvelte a nemeseket. Tapasztalatai szerint mind felfuvalkodott hólyag. Ez sem lehet különb. Nem is foglalkozna vele ennél többet, ha nem lenne olyan gyönyörű a férfi hátasa. Éjfekete csődör cipeli az urat. Büszkén lépked, mintha ő maga is nemes lenne a lovak között. Mérete és izmai erőt és tekintélyt sugároznak szinte megbabonázva a lányt. A nemes elégedett képet vágva lépteti el lovát mellette.*
- Hát igen, fontos, hogy a pórnép felnézzen urára.
*Kittëra csodálata ebben a pillanatban párolgott el. Szívébe kicsinyes düh költözik, majd szóra nyitja száját.*
- Kérem alássan, én csak lovát csodálom. Véleményem szerint az urak irtani való fertői eme világnak.
*Érdes nevetés követi a gúnyos szavakat, mire a nemesúr arca vörössé válik. Megemeli kezét és olyan istenes maflást lekever a lánynak, hogy annak bizony nyoma marad. Hirtelenjében még el is esik.*
- Tudd, hol a helyed cafka!
*Aztán tovább indul, nem foglalkozva tovább a földre került lánnyal, kinek Ajka felrepedt, s kicsit még vérzik is.*
~Köcsög nemesek!~
*Puffog magában, s kezét szájához emeli. Ez bizony nyolc napon túl gyógyuló sérülés lesz. Feláll, majd a nemes után néz. Már messze jár, de azért beint neki és néhány keresetlen káromkodást is a fejéhez vág. Aztán előkapja szipkáját és rágyújt. Nézi, ahogy a füst tekergőző kígyóként menekül, majd szétfújja a szél.*

A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.09.24 16:46:19, a következő indokkal:
16+-os fejléc pótlása.



6611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-23 13:06:14
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//A fanyar és az avarillatú//

*Almát rágcsálva ballag a tisztás felé, maga mögött hagyva az éledező Piacteret és a Kovácsműhelyt. Alaposan húzza a vállát a személyes apróságokkal és a piacon beszerzett árukkal teli tarisznya. A tarka szőttest erre készülvén nem gyömöszölte bele ezúttal, tudta, hogy kelleni fog a hely. Egyszerre érez némi izgalmat és bűntudatot az utazás miatt. Lelke egy része kiszakadni vágyik a fojtogató posványból, még mielőtt tartósabban megroggyan egyébként eléggé szilárd lelki egyensúlya. Igyekszik azzal vigasztalni magát, hogy megpróbálta, ami tőle tellett. Ám úgy érzi, semmivel sem jutott közelebb céljához, így aztán nem tud erre nem keserűen gondolni. A mester hangja most hallgat a fejében, de ez a csend rosszalló. Neheztelnek egymásra.
Most jár először ezen a tisztáson. A szabályosság tetszetős, bár némiképp levon a természetesség érzetéből. Szíve szerint középre ülne, de a virágágyás ennek útját állja, no meg nem kíván túl figyelemfelkeltő sem lenni. Így hát úgy dönt, hogy az egyik fa törzsénél pakol le, majdnem teljesen szemben azzal az iránnyal, amerről jött, és ahonnan Rodderiego érkezését is várja. Az almacsutkát a fűbe hajítja, aztán terhétől megszabadulva nyújtózik kicsit, hogy ellazítsa, megnyújtsa cipekedéstől meggyötört izmait. A szőttest többrétegűn összehajtva helyezi a tegnapi esőtől és a mai harmattól még nedvesen csillogó fűbe, aztán törökülésben helyet foglal rajta. A kardtok és a tarisznya is mellette hever, most nem akar plusz terheket, amik egy kicsit is elhúzhatják gerincét függőleges ívétől. Kezeit a térdein megtámasztja csuklónál, ujjait lazán kinyújtva lógatja le.
Egy ideig nyitott szemmel issza magába a korai fények játékát, az enyhén zizegő, lassanként őszbe forduló falevelek csillanását, a szinte már giccsesnek tűnő virágok színeit a dombocskán. Közben egyre lassabban és mélyebben lélegzik, fejéből hagyja távozni a fölösleges gondolatokat. Idővel lehunyja a szemeit, majd összpontosítani kezd a lelkében keletkező nyugalmas ürességre. Oly rég volt, hogy rendesen el tudott volna csendesedni. Most sem az igazi, ahhoz túlzottan közeli a város, nem tud eléggé szunnyadni a környezetet pásztázó, óvatos figyelem. Nem, itt nem engedheti el magát, túl nagy a veszély. Tulajdonképpen még a csukott szem is túlzás, de cserébe a füle és a megérzése kiélesedve őrködik, így várhatóan észre fogja venni, ha valaki feltűnik a közelben, és akkor a szemét is kinyitja, hogy feléje nézzen.*


6610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:49:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ő maga sem tudja, hogy miért éppen őt rendelte az Erdő Szíve a templomhoz, míg oda nem ért, nem is volt tisztában a céljával, csak ment, amerre a sugallat vezette és remélte, hogy ha célba ér, a fájdalom elmúlik majd. A fájdalom elmúlt, neki pedig küldetése lett, ennyivel meg is elégedett.
A templomban Arenith atya azt mondta, segíthetnek és ennél többet nem is kérdezett. Azt mondta, kis lépésekben haladjanak, melynek első állomása a temető, második, mostani mérföldköve a szertartás és temetés, ám az azt követőről még egyelőre nem tud semmi pontosat.
Sovány vigasz lehet ez a mágusnak, de úgy tűnik, bízik annyira a csuhátlan csuhásban, hogy ne akarjon kihátrálni a küldetésből.
Krestvir nem lő nagyon mellé, ha azt gondolja, az elfnek mennie kell. Ő valójában nem akart menni, de az irbisz már elindult, s neki tompa fájdalom jelzi, hogy a beszélgetésnek valóban vége. Mennie kell.
Egy apró biccentést mégis megenged magának a csuhás, hogy jelezze, eredményes megbeszélésen vannak túl.*
- Amint tudok, indulok. *Teszi hozzá, hisz valójában nem tudja, mikor is kelhet útra Amon-ra a páncéljáért, hogy aztán a hadúrnak elmondja a pusztai küldetés meg nem történtét, aztán pedig felkeresse Synmira-n Krestvir-t.
Az irbisz után indul, hogy pár lépés után könnyed farkasügetésre váltson és belevesszen a fák és bokrok kuszaságába.*


6609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 18:55:23
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 935
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nagyképűséget nem feltételez, inkább furcsállja, hogy épp a templomban nincs olyan Eeyr pap, aki értene az oltárokhoz. Vagy csak nem elég képzettek, azért kell "házon kívül" keresni? Talán valami eldugott szektában akad olyan, akit már jobban beavatott az istennő a mágiájába...
De ebben ő nem tud segíteni, így nem is tesz többet hozzá.
Pycta szavaira még meghajol, jelezvén szolgálatkészségét, ha az nem is az istennőnek, hanem az elfnek szól, ilyen részletekbe most nem köt bele.
Ahogy azt is elfogadja már, hogy a férfi kitartóan csak mágusnak nevezi.
Egyelőre mindent megbeszéltek, ezzel egyet kell értenie, s látja, hogy a férfi már menne, ahogy az irbisz is.*
- Köszönöm, hogy eljöttél! - *fogja hát búcsúzóra egy újabb meghajlással, hogy ne tartóztassa tovább Pyctát.*
- Várlak Synmirán... - *teszi még hozzá, s ha az erdőmélyi páros eltűnt szeme elől, el is indul hazafelé.*


6608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:30:53
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Megértené, hogy mások zavarónak találják a viselkedését és a gesztusok teljes hiányát, de neki most ez természetes állapot, olyan, mintha mindig ebben a rideg közönyben élt volna, ezért nem tudja magáról, mennyire ellenszenves lehet viselkedése mások szemében. Később, ha a sikeres küldetés végén elnyeri esetleg újra a békét, lehet, hogy elszörnyedve gondol majd vissza ezekre az időkre, ha egyáltalán emlékezni fog rájuk, de meglehet, hogy az Fákban Lakó fátylat terít majd ezekre a hatokra és ő semmire sem fog emlékezni. Az Erdő Szíve talán lesz ilyen kegyes fanatikus hitű szolgájához.
Talán sikerült elhessegetnie Krestvir jogos kétségeit válaszaival, legalábbis ezt tudja be a kurta biccentés által. Ha tehetné, meghajlana előtte, mint máskor, ám most ennek semmiféle késztetését nem érzi, így csak hallgat.*
- A templom papjai úgy tűnik, tehetetlenek az átokkal szemben, ezért is vagyok én most itt. *Ez nem nagyképűség, főleg úgy nehéz annak venni, hogy semmiféle érzelem nem színezi a szavakat. Inkább kijelentés, mint dicsekvés és valószínűleg nem is áldás, hisz akár bele is halhat a csuhátlan csuhás.*
- Értem, de a segítségedre így is számít a Fákban Lakó. *Konstatálja a szakrális mágia firtatására érkezett választ és túl is lendül rajta. Ha nem a Szilánkok között, akkor máshol keres egy Eeyr papot, aki majd véghezviszi a szertartást.*
- Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, mágus. *Újra csak a titulus, ami már nem lehet véletlen vagy feledékenységből adódó szóhasználat. Úgy tűnhet, most az elfnek csak az eszközök számítanak, a személyek nem.
Xauzur unottan rázza meg magát, majd minden előrejelzés nélkül megfordul és elindul vissza az erdő felé, mely mögött valahol a templom is áll. A csuhás gépiesen fordítja felé haragoszöld tekintetét, majd onnan vissza a varázslóra.*


6607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:13:52
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 935
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem kellene, hogy zavarja a férfi közönye, hisz nagyon rosszul olvas a testbeszédben, hanglejtésben, s mindenben, ami nem a szóbeli közlés szintjén zajlik, így egyébként is a mondandó tartalmának értelmezésére szokott szorítkozni. Van azonban már olyan szintjén a tanulásnak, hogy elkezdett mintázatokat keresni mások viselkedésében, s abban, hogy mit akarnak azzal kifejezni. Ennek tekintetében természetesen feltűnik neki az is, hogy Pycta szinte semmiféle jelzést nem ad, amiből olvashatna, s ez a hiány zavarja. Azonban ezt már lerendezte és félretette magában, hisz ez az állapot már azóta fennáll, hogy itt viszontlátta az elfet. Meg ugyan nem fogalmazta magában, hogy mi az, ami zavarja, de egyértelmű, hogy nem csupán a külső változások miatt nem ismerte fel a férfit.
A szavak mindenesetre egyelőre elegendőnek bizonyulnak, hogy meggyőzzék, a válaszul adott biccentéséből legalábbis erre következtethet a másik.
Amit aztán az érkező kérdés után egy fejrázás követ.*
- Sajnálom, nem. Mi elementáris mágiával foglalkozunk. - *eddig legalábbis nem tud olyan Szilánkról, ki más utat választott volna, de talán nincs is küztük helye ilyen személynek.*
- De hát a templom papjai biztosan tudnak ebben segíteni. Vagy nem?
*Később találkozásuk helye és ideje is megoldódni látszik, így nem kell majd itt várakoznia.*
- Rendben van. - *egyezik bele. Talán még mesterével is sikerül erről beszélnie addig, noha még maga sem biztos benne, hogy Taitos hogyan fogadná ezt, de tőle tanácsot remélne.*


6606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:33:55
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ha akkoriban tudja, miféle varázslat készül, valószínűleg nem segédkezik az oltár emelésében, s ha tehette volna, még meg is akadályozza. Ám nem így történt és a múltban bekövetkezett eseményeken sajnálkozni éppoly felesleges, mint a jövő homályát kutatni. Ami megtörtént, megtörtént, Krestvir-nek igaza van, tanulni kell belőle és fejlődni általa.
Számára is új információ, hogy az Erdő Szíve egylényegű Eeyr-rel, bár valóban láthatóak bizonyos átfedések a két hit alapelvei között, ám számára inkább valószínű, hogy a Fákban Lakó csak Eeyr egy másik aspektusa, akinek birodalma az erdő, külön elvekkel és hittételekkel. Eeyr hitének egy szeletkéje, egy megnyilvánulása, de nem tökéletesen ugyanaz.
A csuhátlan csuhás valóban nagy reményeket fűz Krestvir-hez, ő még annyira sem járatos a mágiában, legyen az szakrális vagy elementáris, mint a mágus, így csak lehetőséget és segítőket keres küldetéséhez, hisz egyedül vajmi kevés esélye volna.
A következő mondatokat kifejezéstelen tekintettel hallgatja végig. Megérti a varázsló kétségeit, hisz valóban úgy tűnhet, hogy pusztán csak Sa'Tereth híveinek mészárlásáról szólna a küldetés, de nem úgy van. Úgy érzi, valamit az oltárral kell tenniük, de nem is biztos, hogy azzal, amelyik a templomban van. Hallott egy másikról, amely a Vérkert nevű helyen van, de nem tud biztosat, s míg azt nem tud, addig hallgat.*
- Az Erdő Szíve nem öl és gyilkol bosszúból, erről biztosíthatlak, a küldetés lényege a templombeli oltár megtisztítása és a béke visszaállítása, az erők egyensúlyának helyretétele. *Mondja, bár közönyösnek ható hangján talán nem a leghihetőbb.*
- De úgy sejtem, a sötétség rabjai nem szívesen adnák fel mostani, előnyös pozíciójukat, így számíthatunk bizonyos ellenállásra. *Teszi hozzá még, s ezzel talán meggyőzi Krestvir-t.*
- Ismersz olyan mágust, aki ért a fényoltárokhoz? *Ennyit azért konyít a szakrális mágiához, annak idején Vadvédben is volt róla szó, hogy a kis fát oltárnak ajánlják az Erdő Szívének. Sarkalatos pontja ez a küldetésnek, hisz kellő vas és mágia mellett a hit is fontos része, ha úgy tetszik, eleme a feladat végrehajtásának. Mintha már a csapatban is fontos szerepet kapna az egyensúly. Míg válaszra vár, balját az irbisz fejére teszi, s végigsimít a selymes bundán.*
- A szertartás végeztével Amon Ruadh-ra kell mennem, ha ott vagyok, találkozhatunk Synmira-n. *Mondja még a kérdésre válaszolva.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 14:35:07


6605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 14:05:43
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 935
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ő sem mutat túl sok érzelmet azzal kapcsolatban, ami elhangzik. Tudomásul veszi a történteket, és tanul belőlük.
A hittel és a vallásos cselekményekkel nincs is olyan nagy baja. Az már inkább zavarja, hogy ezeknek következményei ennyire jelentősek lettek. Oltárok emelésével érző lények - ez ellen semmit sem tehető - sokaságára gyakorolnak befolyást. Voltaképpen olyanok ők az istenek előtt, mint a játékszerek. Az istenek meg durcás, irigy kisgyerekek, akik maguknak akarják az összes játékot és ezért összevesznek. Krestvir legalábbis ennyire kicsinyesnek látja őket a tetteik alapján.
Ha tudná, Pycta milyen nagy reményeket fűz hozzá, valószínűleg visszakozna. A szakrális mágiához ugyanis vajmi keveset konyít, így annak működéséről sem tud sokat. Amiben feltételezése szerint segítséget nyújthat, az a támogatás és védelem, esetleg kutatómunka.
Mikor Pycta a küldetésben rejlő veszélyekre figyelmezteti, egy kicsit sem lepődik meg. A szófordulat, amit használ, azonban ódzkodásra készteti.*
- Ugye nem puszta bosszúról beszélsz? Mert nehezen hiszem - bár lehet, tévedek... -, hogy Sa'Tereth szolgáinak leölése megtisztítja az oltárt. Én egyik oldalon sem szállnék be az értelmetlen öldöklésbe az istenek kedvéért. Sa'Tereth erősödése nem jó, úgy inkább legyen egyensúly, de nem olyan áron, hogy most meg Eeyr nevében fogunk gyilkolászásba. Az oltár megtisztításában segítek, ahogy tudok. Ha ebben akadályoznak minket Sa'Tereth szolgái, harcolok is. De ok nélkül nem ártok. - *Talán túlreagálja, talán éppenhogy túl naiv, hisz ezek után is belekeverhetik őt bármibe, hogy ezt tisztázta, ám ezt el kellett mondania.
Persze jó kérdés, hogy azok, akik a gonoszt szolgálják, érdemelnek-e kegyelmet, vagy egyszerűen ki kellene írtani őket? Krestvir ezt nem szeretné eldönteni. Még nem. Ami nevezhető gyávaságnak is, vagy képmutatásnak, de ez nem változtat az egészen.
Mikor Pycta felveti, hogy maradhatna a szertartáson, megrázza a fejét. Mióta a templom megváltozott, nem szívesen tér be oda. És változás alatt itt most nem az oltár meggyalázásáról van szó, hanem arról, hogy a templom, mi egykor a tudomány otthona volt, most az ájtatosság színtere, s ez viszolygást kelt benne. De még ha nem is volna így, nincs tudomása róla, hogy olyasvalaki temetése volna, akihez kötődött, így a szertartás iránt sem táplál érdeklődést.
Ami érdekes volna, az maga az oltár. Azt talán érdemes volna megvizsgálni, bár kétséges, hogy sokra menne vele.
Bármennyire is kellemetlen a helyzet, nagyon úgy tűnik, hogy előrelépést csakis az jelenthet, ha magának az istennőnek az útmutatásait követik, vagyis Pyctáét, aki jelenleg az ő szócsövéül szolgál. De már segítségét ajánlotta, nem hátrál ki. Az egyensúly fenntartását, pontosabban a sötét istenség növekvő befolyásának megakadályozását még mindig fontosnak gondolja.*
- Inkább itt várnálak meg. Este? Vagy holnap reggel? Találkozhatnánk ugyanitt... - *veti fel.*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 14:11:44


6604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:33:43
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Részem volt benne. *Válaszolja hideg hangon. Jóllehet, egykor szomorúvá tenné ez, talán szégyenkezne is, hogy saját kezével segített oltárt emelni a lázadást is kiváltó események előkészületeiben. De most csak ridegen peregnek a szavak az ajkáról, mintha könyvből olvasná.*
- Segítettem oltárt emelni Teysusnak és rám is hatott kis ideig a mágiája. *Teszi hozzá még részletként. Mindkettő fontos és elhanyagolható információ egyben, hisz egyiknek sincs már jelentősége. Mint mikor követ hajít valaki egy tóba, bár a kő a tó egy pontján merül a vízbe, a hullámait a túlparton is érezni lehet.
Pozitív válasz érkezik a kérésére, Krestvir-t láthatóan érdekli az előttük álló küldetés és esetleges részvételével egy fontos részlet kerül kipipálásra. Minden bizonnyal kizárólag fizikai harccal nem tudnák teljesíteni a feladatot, de a mágus képzett varázsló hírében áll, így komoly segítségükre lehet.*
- Nem ismerek minden részletet, az Erdő Szíve csak az előttem álló feladatokról lebbenti fel a fátylat, a végső küldetés megismerése még várat magára. *Csak ennyi magyarázatot ad, hisz maga sem tudja, hogy miféle küldetésre indulnak majd. Sem most, sem korábban nem volt híve a találgatásnak és a lehetséges események kutatásának, így türelemmel kivárja, míg kellő instrukciókat kap majd a Fákban Lakótól.*
- Alkonyatkor elvégzünk egy szertartást, melyben végső útjukra indítjuk a holtakat, aztán bizonyosan kiderül, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk. De ne legyen kétséged, mágus, hogy a sötétség szolgái nem adják majd könnyen magukat. *Ezt biztosan nem kellene mondani, de közölni akarja, hogy milyen gyilkos küldetésre indulnak majd. Ha Krestvir valóban csatlakozik, akkor már hárman - Hanloren-nel négyen, bár őt nem vinné csatába - lesznek.*
- Ha gondolod, maradj a szertartáson és utána már többet tudok mondani. *Furcsa lehet, hogy nem ismeri egy ilyen volumenű küldetés minden részletét, de mivel a varázsló a maga bevallása szerint sem hívő, így felesleges volna magyarázni az isteni intuíciók mibenlétét.*


6603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:38:02
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 935
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Honnan tudod ily biztosan? - *kérdez vissza, mikor elhangzik Teysus neve. S nem ez lesz az első olyan hír, amit eddig pusztán szóbeszédekből hallott, most azonban olyasvalaki számol be a történtekről, aki úgy adja elő azokat, mint ki részese volt az eseményeknek.
Az elf ugyanis magához ragadja a szót, miután ő elhallgatott, s az Eeyr templomában esettekről szól... Pycta szavai nem is annyira zavarosak. Nem szokványosan fejezi ki magát, de nem is szimbólumokkal, úgyhogy Krestvir meg tudja fejteni a mondanivalóját: a férfi szerint Eeyr az általa is tisztelt istennel azonos, vagy legalábbis nagyon hasonlít hozzá, és úgy véli, hogy ez az isten megszólította őt, hogy cselekedjen az oltára védelmében.
Mivel tudomása van róla, hogy az istenek ténylegesen ilyen közvetlenül is képesek megszólítani a híveiket, ezt még el is tudja hinni.
Sőt, bármennyire is viszolyog az istenektől, azt még ő is valós problémaként éli meg, hogy a sötét istenség valamiféle előnyre tett szert, mert őt még károsabbnak ítéli az összes többinél.
Mikor Pycta szóba hozza a küldetést, azonnal ingere támad kérdezni róla, sőt, segítő szándékát kifejezni, ám az váratlanul éri, mikor a férfi elébe megy és maga kéri a segítségét.
Mégsem gondolkozik sokáig. Mikor ő kért segítséget, ő is ígéretet kapott, szeretné legalább ily mértékben viszonozni, s ezt bizonyos mértékben saját ügyének is érzi.
Meghajol, majd Pycta szemébe néz.*
- Ha tudok, segítek.
- Mondd, miben tudnék? Én nem vagyok hívő, pusztán aggasztónak tartom Sa'Tereth erősödését, ezért ha van valami, amit tehetek, hogy segítsek, akkor legjobb tudásom szerint állok melletted. - *nem felejti el a furcsa hatást, amit az elf közelében érzékel, s ami óvatosságra inti, de annyira szeretné, hogy ne legyen minden mögött árulás és gonoszság, hogy bizalmat szavaz Pyctának és elhiszi, hogy amit mond és kér, az a jót szolgálja.
Mögöttes tartalmakat egyébként nem észlel a többes szám hiányában, ahogy annak megfejtéséhez sem viszik közelebb az elhangzottak, hogy miért ilyen furcsa és más az elf, mint legutóbbi találkozásukkor.
Ami világossá vált számára az az, hogy - talán többek között - miről is beszélt Pycta, mikor azt mondta, sok minden történt azóta...*


6602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-21 00:44:12
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A türelem olyan dolog, amelyet nem vett el tőle teljesen a változás, bár csak olyan esetekben, amelyek az Erőd Szívének érdekeit szolgálják. Ellenkező esetben minden tétlenséggel töltött pillanatért drága árat kér patrónusa.
Ám ezúttal nem jön figyelmeztetés az idegek csatornáin, nem ver végig rajta a fájdalom, hogy cselekvésre ösztönözze, így a csuhátlan elf kivárja, míg Kresrtvir felismeri a bemutatkozása után. A névre természetesen emlékszik, elfként különösen hosszú élet és emlékezet az osztályrésze, így most sem feledékenységből nevezete mágusnak a nőt, ám ezt nem közli vele, amikor a varászlónő elismétli a nevét, csak kifejezéstelen pillantást és némaságot kap válaszul.
Xauzur békésen figyeli a nőt, nincs benne támadó szándék, de látható ellenszenv sem, nyugodtan figyel, mintha értené a kimondott és kimondatlan szavakat, sárga ragadozótekintetét lomhán Krestvir-re emeli.
Igen, a kendő. A kendő elég sokat elfed az arcából, s senki sem ismeri az okát, miért hordja az elf, de ott van és ezen senki sem tud változtatni. Kevesen értenék meg a célját, még kevesebben a jelentőségét, így a csuhátlan csuhás nem is magyarázza meg senkinek. Kérdés nélkül biztosan nem, de még az sem lehet biztos, hogy kérdéssel megtenné.
Ha meg nem is szokta a mágus furcsa mosolyát, most semmiféle érzelmet nem generál benne, sem negatívat, sem pozitívat, úgy tűnhet, csak a szavai érdeklik.
Az elhangzó szavak pedig nem szomorítják el, hallgat és figyel, míg a varázsló beszél, szinte a tekintete sem mozdul. Ha a tisztáson olykor-olykor végigsöprő szél nem mozdítaná meg ezüst haját vagy ruhájának szegélyét, talán úgy tűnhetne, valami élethű szobor áll csak a nővel szemben.*
- Teysus. *Mondja ki a nevet hidegen.*
- Ő volt az, aki megzavarta a halandók elméjét. Köztük az enyémet is. A zavargások akkor kezdődtek. A varázslat elmúlt, de az utóhatásai tovább gyűrűztek. *Úgy mondja, mintha tudná, de igazából csak sejti, hogy így történtek a dolgok. Annak idején Umonnal együtt segítettek annak a különös törpe nőnek, Teysus hívének oltárt emelni, így szinte ő is hozzájárult a káoszhoz. Persze ő nem kezdett el lázadást szítani és gyilkolni, így a felelőssége nem kézzel fogható. De a tudat így is megmaradt benne.*
- A templomban, Eeyr oltárát meggyalázták, Sa'Tereth hívei véráldozatot mutattak be rajta és sötét istenüknek ajánlották. Az Erdő Szíve ide szólított, hogy segítsek visszaállítani a fényt. A Fákban Lakó és Eeyr egylényegű. Engem küldött. *Kissé zavaros lehet az egész, amit mond, de Krestvir mágus és elég intelligens, hogy kihüvelyezze magának az értelmet a szavak közül.*
- Szertartás lesz, eltemetjük Eeyr papját alkonyatkor, aztán küldetésre indulunk. *Nem mondja ki, hogy mifélére, talán ő sem tudja. Arenih atya apró lépéseket kért és a csuhás csak a feladatok részleteit látja, a nagy egészet még nem. De nem is kívánja, félő, túl nagy teher volna, így csak az éppen előtte lévő problémára koncentrál. Talán Krestvir sem véletlen van éppen most, éppen itt. Talán annak idején az Erdő Szíve már látta az előjeleket.*
- Ha úgy adódik, tudnál nekem segíteni? *Kérdi köntörfalazás nélkül. Ő nem mágus, nem ért az oltárokhoz, varázslatokhoz. Ő egy harcos-pap, kit patrónusa űzött idáig, hogy a békében töltött évtizedek árát most megkérje és az elfnek sem ereje, sem akarata nincs ellentmondani neki. Feltűnhet a mágusnak, hogy a csuhás nem többesszámban beszél, mintha Vadvéd már nem is létezne vagy ő már nem tartozna közéjük. Bár, jelenlegi állapotában ez elég lehetséges válasznak tűnhet.*
- Vissza kell adnunk a fényt, vissza kell állítanunk a rendet. *Mondja még végül, de eddigre bizonyosan Krestvir-ben is gondolattá serdült az érzés, hogy miről beszél a jócskán megváltozott elf és talán azt is sejti már, mi állhat a változás mögött.*


6601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:17:58
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 935
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Pörögnek a gondolatai, és a számtalan lehetőség között az is tudatosul benne, hogy nem feltétlenül Pyctának kell ide érkeznie, mást is küldhetett maga helyett. Ez az alak az irbisszel pedig akár lehetne is egy erdőmélye lakói közül. Akkor pedig ő ellenségesen viselkedik valakivel, aki barátian érkezett... Mindegy, az óvatosságból akkor sem mer engedni.
A férfi végül bemutatkozik, Krestvir pedig hitetlenkedve néz rá, és próbálja felfedezni az ismerősséget abban, ami Pycta arcából látszik.*
- Krestvir. - *mondja, mikor a férfi már másodszor szólítja mágusnak, azt gondolva, hogy a másik már elfelejtette a nevét, azért hívja így.
Az elf mellé telepedő Xauzur kap tőle egy pillantást. Ragronhoz szokva annyira nem riasztja egy nagytestű ragadozó, hogy pusztán a jelenléte is félelmet keltsen benne. Ugyanakkor nem olyan ostoba, hogy figyelmen kívül hagyja a veszélyt, amit jelenthet. Most azonban megengedi magának, hogy leengedje a védelmét, mind a férfival, mind a nagymacskával szemben.
Az irbiszről visszavezeti tekintetét Pycta arcára, majd ellazul, és visszaejti a kezét maga mellé.*
- Sajnálom, a kendő... - *mutat saját arca elé*
- Nem ismertelek meg. - *fogja rá csupán a kendőre az egészet, pedig valójában egészében idegennek hat számára a férfi, sőt, egy kicsit még mindig olyan... félelemhez egészen hasonlatos érzést kelt benne. Ezt tudatosan nem hagyja figyelmen kívül, mert megtanulta már, hogy az ilyen ösztönöknek is lehet jelentőségük, de nem is hagyja, hogy eluralkodjon rajta és meghatározza a beszélgetésüket.
A férfi elejtett mondata nem tudja, mennyi mindenről mesélne, ha ki volna bontva, de talán lesz alkalma valamennyit megtudni belőle.*
- Igen, sok minden. - *ért egyet borúsan, noha arckifejezése továbbra sem idomul a hangulatához, inkább tűnik kárörvendőnek első pillantásra.*
- Bocsánatodat is kell kérjem, amiért fölöslegesen jöttél, mert semmi előrelépést nem tettem, mióta beszéltünk. - *néz a férfi szemébe őszintén, ha arcán nem is látszik ez a sajnálat.*
- Történt valami... valami átok talán... amitől sokan megváltoztak, mintha megőrültek volna. Nem tudom, ti mennyit tapasztaltatok ebből. Kagannal páran a városba jöttünk. Itt még nagyobb volt a tombolás. A polgárok a gazdagokat támadták, vagy egymást... az őrök a polgárokat mészárolták... - *ahogy felidézi az eseményeket, amik álmaiban is megjelennek azóta, félbe kell hagyja a beszédet egy pillanatra.*
- Sokan meghaltak. Néhányan a thargok közül is. Köztük a vezér felesége... Visszavonultunk. - *zárja le ennyivel a mesélést.*
- A hírek szerint a városban azóta sincs béke...
- Nem tudom, mi okozta azt az őrületet... de félek, hogy az istenek játszadoznak velünk. Viszont azt sem tartom kizártnak, hogy az átjáró növekedésének is köze lehet ehhez. De már semmiben sem vagyok biztos... - *fonja karba kezeit és elgondolkodva lehajtja a fejét. Túl sok aggasztó esemény történt és történik. A világot sokkal sötétebb helynek látja, mint akkor, mikor megbeszélték ezt a találkozót, és valójában azóta csak még tehetetlenebbnek is érzi magát.*
- Sajnálom, hogy emiatt idáig jöttél. Egyedül kevés vagyok, és nem tudom már, kihez fordulhatnék... így a ti segítségeteket sem kérhetem, mert alig tudnék hozzátenni. - *feje lehajtva marad, miközben ezt mondja, így még hitelesnek is mondható, mert a testtartása összeillik azzal, amit mond, s nem rontja el az összképet az arcán ülő kifejezés, mely vonásainak visszás játéka.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139