//Fekete-fehér//
*Világait. Világait. Azokat, mert több van belőle abban az elmében, mint kellene. Az viszont tény, hogy a fehér színt valamiért mindig a jósággal azonosítja, még azok után is, hogy a saját szemével látta azt a bizonyos démont a fehér páncélban.
Eddig Neliráról is azt hitte, hogy démon, de mikor a gyereket említi, értetlenül billenti oldalra a fejét.*
- Gyerek? Jajj… *Norinak nincsenek anyai ösztönei, s fogalma sincs arról, hogy mit jelent anyának lenni, mert ő sem kapott soha abból a szeretetből, amit egy nő a gyermekének adhat. Se jó, se rossz érzése nincs így ezzel a bejelentéssel kapcsolatban. Nem is tud rá érdemben reagálni.*
- Nem szurokba. Egy adag, sűrű sötétségbe. *Feketéből soha nem elég, rázza is a fejét tagadóan.* Fájt hát, de az elf, aki csinálta, érti a dolgát, meg azt is, hogy mi a jó. Tudtad, hogy az Ördögvigyor csodákra képes? Elnyomja a hangokat. *Meséli, miközben kirázza a hideg, ahogy Nelira finom ujjait érzi a karján matatni. Nem rántja el a kezét, sőt, inkább kissé csalódottá válik, mikor abbamarad a simogatás, de nem nyafog miatta.*
- Tetszik. Illene esküvői ruhának is, ha Khunezkhez mennél feleségül. Legalább lenne a gyerekednek apja. Már ha ő férfi, de talán nem is számít. Neked. *Újra tüzetesen végignézi a hófehérbe burkolózott lányt, és a véleménye nem változik. Nagyon furcsának, de valamiért legalább ugyanannyira vonzónak is tartja így.
Aztán a figyelmet újra az a nyavalyás macska kapja, aki ugyan nemrég már kényelembe helyezte magát a fűben, de most, hogy új társaságuk is akadt, újra felélénkült, most épp Nori lábaihoz dörgölőzik nagyon.*
- Nem szereztem, ő talált engem, és még csak elkergetni sem tudom. Hosszú történet, de azt hiszem, ez a macska akar tőlem valamit, csak nem tudja elmondani, hogy mit. Épp nevet akarok adni neki, de nem jut eszembe semmi jó. Bamba? Vagy legyen ő is Árnyék, mint a lovam? *Kreativitása nincs sok az tény, de végül lehajol, hogy az ölébe vegye a macskát. Felemeli, és Nelira felé mutatja, hátha meg akarja simogatni.*
- Amúgy egész édes… Csak néha a frászt hozza rám, ahogy néz.