//Két apróság//
-Hozzáállás kérdése. *Ő is apró, sőt, apróbb, mint a tündér, de olyan még nem volt vele, hogy csak úgy arrébb rakták, és ez szerinte a határozott fellépésén múlik.* Állj ki magadért. Szállj szembe velük, és követeld ki a figyelmet, ha úgy érzed, jár neked. Nem azt mondom, hogy köss bele egy nálad háromszor magasabb óriásba, de ne hagyd, hogy lekezeljenek. Én mindig kikövetelem magamnak a figyelmet. Nem erőszakosan, hogy a figyelem középpontja legyen, csupán annyira, hogyha beszélek valakihez, az észrevegyen, és még fontosabb, hogy komolyan vegyen. Nehéz úgy bármiről beszélgetni, ha nem vesznek komolyan. *Rázza keserűen a fejét. Sokszor bohókás és játékos a hangulata, de nagyon tudja zavarni, mikor nem tud eladni valamit, mert azt hiszik, csak játszik. Amilyen részletesen csak tudja, elmagyarázza, mit is keresnek, azzal visszamászik az aljnövényzetbe, hogy keresse azokat a bizonyos növényeket. Talál is néhányat, amiket aztán elrak a kis táskájába, hogy otthon alaposabban megvizsgálja őket. Bármilyen jól ismeri is a növényeket, egy alapos átvizsgálás mindig szükséges, ha el akarja kerülni a mérgezést.
A bokrokat kutatva, odúkba kukucskálva haladnak végig a folyóparton, és hamarosan elérik a kis tisztást, amiről már korábban is esett szó.*
-Ez a tisztás? *Ámul körbetekintve a csodás, zöld gyepen és az apró, színes virágokon.* Ez nagyon szép. Milyen kellemes. És nincsenek fák, amik eltakarnák a napfényt, olyan csodás meleg is van. *Sétál körbe a tisztás mentén, miközben élvezi a sugarak simogatását.* Valóban varázslatos egy hely, nem csoda, hogy a növények is úgy szeretik. *Szippant mélyet a virágillatú, friss levegőből.*