//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy senkit sem üt le karjainak széttárása közben, csupán csak annak köszönhető, hogy a piacozókban van annyi lélekjelenlét és reflex, hogy gyorsan kitérjenek a feléjük lendülő karok elől. Persze van aki nem engedi el szó nélkül a dolgot, hanem inkább tesz egy párszavas, gyermekek fülének nem való, szitokszavakkal tarkíttott megjegyzést. Amit a hegyesfülű nőstény horkanva enged tovaszállni, bele a tömeg mélyébe. Nem akar perpatvart rendezni, meg jobb szereti azt is, ha nem véres az orra. Ugyanis az átkozódó egy jól megtermett férfi, aki valószínűleg hentes lehet vagy kovács. Vagy tudja a fene, de nagydarab és hiába szereti a nő a perecet, az annyira nem tetszene neki, ha belőle lenne hajtogatva egy. Inkább készségesen indul meg, később pedig battyog a mélységi mögött, hogy az utat mutasson neki. Persze mikor már eltávolodnak a marcona fószertől azért nőies sértettsége is bátorodik benne, minek hála csak elkezd morogni az orra alatt, melyből bekúszhat egy egy foszlány a férfi csuklyája alá. Többek között a "Ki a picsának képzeli magát?" vagy a "Mi a faszt képzel?" elég érthetően kivehető mód száll bele a levegőbe. Az ujjaira fonódó kéz és a tény, hogy lassan kievickélnek a tömegből, azért kezd jó hatással lenni zaklatott lelkének. De a megjegyzést már kevésbé tudja elereszteni a füle mellett.*
- Igazából arra gondoltam, hogy most inkább befonnám egy borzoi bundáját.
*Forgatja meg a szemeit, de azért sértettsége nem olyan nagy mértékű, hogy ne fonja ő is ujjait a férfi keze köré. Ebben segít az is, hogy mire feleszmél már a tisztáson ácsingózva figyelheti, ahogy a mélységi elmerül a fák, majdan az ég kémlelésében. Arról nem is beszélve, hogy ő is jóval nyugodtabban sóhajt fel. Végre-valahára maguk mögött tudhatják a sok tesze-tosza városit, akiknek valószínűleg az lehet a napi fénypont az életükben, hogy megtaposhatták párszor bakancsának orrát.*
- Hm?
*Sandít fel ő maga is az égre, majd hümmögve próbálja beleképzelni a képet a felhődarabba. Természetesen az említett felhő melletit bámulva, amire hiába hunyorog, sehogy sem látja bele azt a patkánykutyát.*
- Hm... Szerintem olyan, mint egy káposzta.
*Vakar az állára, miközben hideg szemei tovább vándorolnak, s gyúlik is az a gyertyafény a fejében a felismeréstől, mikor a másik felhőgombócot pillantja meg.*
- Ja, hogy arra gondoltál.
*Ejt meg egy bárgyú vigyort, aztán vállat vonva ölel a férfi karjára, miközben lábujjhegyre állva nyújtózik a füléhez.*
- A tisztások is azok a helyek, ahol egyik faj paráználkodhat a másikkal, ha kedvet kap hozzá. *Búgja érzékien a másik fülébe.* Tudod nem csak a fogadói fürdők sajátossága ez.
*Sandít lopva a másik arcára, majd vigyorát nagy nehezen megfékezve érkezik vissza a talpára, hogy komolyságot erőltessen magára. Nagyjából sikertelenül, ezért igyekszik teljes erejéből kizárólag a felhőkre meredni mielőtt elröhögi magát.*
- Miért ne hághatna meg egy kutya egy patkányt? Vagy fordítva.
*Teszi fel a filozófiai kérdést, de ahogy elképzeli a dolgot már elszakad a cérna, így muszáj teret adnia a vihogásnak.*
A hozzászólás írója (Ymranëa Lyowanne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.13 06:23:01