Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:51:48
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:51:48
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Figyelmesen hallgatja az orkok minden egyes szavát, közben fürkészi mindhárom tekintetét, mintha csak olvasni szeretne a lélektükrökben. Máris meglepődik, ugyanis ha tippelnie kellett volna látatlanban, ő a Lewonor Gravak nevű orkot mondta volna vezérnek, de mint kiderül ő hadvezér... az is szép kis beosztás. A Tűzdal Klán vezérének nevét nem sikerül elsőre megjegyeznie, ami ritka, de remélhetőleg nem mindig a teljes nevét használja. Mikor Isurii bemutatja őt, mélyen meghajtja fejét amolyan mágusosan. Az étel dolog jól hangzik, bár kissé szkeptikus, mert fogalma sincs az orkok miféle étellel fognak szolgálni, de remélhetőleg meg lehet majd enni, és nem valami emberhús lesz a menü.*
-Szívesen elfogadjuk az ételt. *mondja, hogy azért ő is szólaljon már meg, ne ücsörögjön ott kukán. Természetesen hagyja, hogy Isurii üljön az ork vezérrel szemben, ő pedig az ork hadvezérrel szemben helyezkedik el. Ha kap egy darab húst akkor nyársbotra húzza, mondhatni otthonosan mozog, és elkezdi sütögetni a maga ételét. Úgy véli ha nemet mondana, vagy nem adná annak jelét, hogy szívesen falatozik velük, azzal megsértené az orkokat, és azt nem szeretné. A harmadik ork teljesen szótlanul ücsörög, még annyi szó sem hagyja el a száját mint a többieknek. Hagrar tekintete a hóhajúra vándorol, aki bólint neki egyet.*
-Megéltem már ezt-azt az biztos, de hát ugye ami nem öl meg az megerősít... és aki hozzám hasonlóan sosem adja fel, az itt van.
*Hagrar igazán szép beszéddel rukkol elő, és Worenth szerint ez Isurii úrnőt is meglepi majd. Persze nem kell rögtön hanyatt vágódni, Isurii meg pláne nem olyan, aki ennyitől máris barátian tárná szét a karjait... de el kell ismerni, hogy az ork vezér egészen jól formálja a szavakat.*
-Így van. *mondja nemes egyszerűséggel Lewonor kérdésére válaszolva.*
-Tanítunk és tanulunk. Egy mágus útja rögös, így igazi elhivatottságot követel, aminek minden erőnkkel igyekszünk eleget tenni. *mondja az ork hadvezérnek. Nyilván nem kezdi elregélni a részleteket, nem avatja be semmi klános dologba, azért ahhoz még nagyon korai lenne, ugyanakkor a leglényegesebb dolgot két szóban mégis megválaszolja. Worenth ha lesz olyan, amit meg szeretne tudni azt feltétlenül közölni fogja majd úrnőjével, de eddig úgy véli mindent megkap amit hallani szeretne, sőt örül is neki, hogy Hagrar határozott elképzelésekkel érkezett, és céltudatos, így nem kell fölösleges köröket futni.*
-És önnek Lewonor, mint hadvezérnek mi a legfontosabb feladata? Nyilván nagy felelősség nyomja a vállát egy ilyen pozíciót betöltve. *néz kérdően az ork hadvezérre, Hagrar meg Isurii hagy beszéljenek csak nyugodtan mint vezér a vezérrel, addig a kis vezérek is eltársalognak. Ha megsül a hús, Worenth falatozni kezd belőle... mondjuk úgy, finoman csipeget.*
//Az ezüstbalhé//
*Figyelmesen hallgatja az orkok minden egyes szavát, közben fürkészi mindhárom tekintetét, mintha csak olvasni szeretne a lélektükrökben. Máris meglepődik, ugyanis ha tippelnie kellett volna látatlanban, ő a Lewonor Gravak nevű orkot mondta volna vezérnek, de mint kiderül ő hadvezér... az is szép kis beosztás. A Tűzdal Klán vezérének nevét nem sikerül elsőre megjegyeznie, ami ritka, de remélhetőleg nem mindig a teljes nevét használja. Mikor Isurii bemutatja őt, mélyen meghajtja fejét amolyan mágusosan. Az étel dolog jól hangzik, bár kissé szkeptikus, mert fogalma sincs az orkok miféle étellel fognak szolgálni, de remélhetőleg meg lehet majd enni, és nem valami emberhús lesz a menü.*
-Szívesen elfogadjuk az ételt. *mondja, hogy azért ő is szólaljon már meg, ne ücsörögjön ott kukán. Természetesen hagyja, hogy Isurii üljön az ork vezérrel szemben, ő pedig az ork hadvezérrel szemben helyezkedik el. Ha kap egy darab húst akkor nyársbotra húzza, mondhatni otthonosan mozog, és elkezdi sütögetni a maga ételét. Úgy véli ha nemet mondana, vagy nem adná annak jelét, hogy szívesen falatozik velük, azzal megsértené az orkokat, és azt nem szeretné. A harmadik ork teljesen szótlanul ücsörög, még annyi szó sem hagyja el a száját mint a többieknek. Hagrar tekintete a hóhajúra vándorol, aki bólint neki egyet.*
-Megéltem már ezt-azt az biztos, de hát ugye ami nem öl meg az megerősít... és aki hozzám hasonlóan sosem adja fel, az itt van.
*Hagrar igazán szép beszéddel rukkol elő, és Worenth szerint ez Isurii úrnőt is meglepi majd. Persze nem kell rögtön hanyatt vágódni, Isurii meg pláne nem olyan, aki ennyitől máris barátian tárná szét a karjait... de el kell ismerni, hogy az ork vezér egészen jól formálja a szavakat.*
-Így van. *mondja nemes egyszerűséggel Lewonor kérdésére válaszolva.*
-Tanítunk és tanulunk. Egy mágus útja rögös, így igazi elhivatottságot követel, aminek minden erőnkkel igyekszünk eleget tenni. *mondja az ork hadvezérnek. Nyilván nem kezdi elregélni a részleteket, nem avatja be semmi klános dologba, azért ahhoz még nagyon korai lenne, ugyanakkor a leglényegesebb dolgot két szóban mégis megválaszolja. Worenth ha lesz olyan, amit meg szeretne tudni azt feltétlenül közölni fogja majd úrnőjével, de eddig úgy véli mindent megkap amit hallani szeretne, sőt örül is neki, hogy Hagrar határozott elképzelésekkel érkezett, és céltudatos, így nem kell fölösleges köröket futni.*
-És önnek Lewonor, mint hadvezérnek mi a legfontosabb feladata? Nyilván nagy felelősség nyomja a vállát egy ilyen pozíciót betöltve. *néz kérdően az ork hadvezérre, Hagrar meg Isurii hagy beszéljenek csak nyugodtan mint vezér a vezérrel, addig a kis vezérek is eltársalognak. Ha megsül a hús, Worenth falatozni kezd belőle... mondjuk úgy, finoman csipeget.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:17:38
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Isurii nem teketóriázott sokat, mikor felmerült a kérdés benne, hogy vajon ki is lehetne kísérője. Worenth az erre leginkább alkalmas, tökéletes személy.
Tengerkékjeinek tükre valóban fagyos lehet ahogy végigméri a fogadóbizottságot. Nem kapott eddig semmit a fajuktól, amiért hálás lehetne, de kétség sem férhet hozzá, hogy: ami nem öl meg, az megerősít.
A tárgyalás szempontjából nem csak a felek viselete, kinézete, de neme is másodlagos.
Lassan bólint a köszöntő szavakra, bár a mozdulat nem kissé sikerül merevre. Állkapcsa is összefeszül, de mentségére szóljon mindezek mellett egy mosolykezdemény rántja meg szája szélét.
Pillantása átsiklik a másik két bestére is, de magabiztos kiállásukban kivetnivalót nem lát. A béka is nagyra fújja magát, ha ijesztőnek akar látszani.*
-Üdvözlünk benneteket. Isurii Thargodar vagyok, az Ezüstszilánkok vezetője, a Vashegy hadurának húga. Mellettem a Szilánkok alvezére, Worenth Yosden mester.
*Tudja le ő is a bemutatkozást a maguk részéről.
Az előkerülő kis csomag láttán aligha oldódik benne a feszültség.*
-Néped... ~azt nem tartja, hogy csak a hízott disznót szabad vágni?!~
*Alig bírja elharapni a kibukni kívánó szavakat.*
-Szokásait megsérteni nem akarnánk, úgy hiszem azokat a kelleténél jobban ismerem jómagam is. Ugyanakkor épp ebből fakadó bizalmatlanságom remélem megérted.
~Jaj tündérkém nagyon bájos vagy, nagyon. Hát tudsz te kedves is lenni!~ *Csilingel elméjében egy önironikus kis hang, mely kísértetiesen emlékeztet szegény megboldogult anyjáéra.
A másik talán eleve így tervezte, vagy villámgyorsan alkalmazkodott, akárhogy is... a kérésnek Isurii szívesen eleget tesz. Ahogy mondta az imént is: szándékában nem áll, hogy megsértse az orkot, hiszen Hagrar személyére a múltbéli sérelmek miatt nem neheztelhet. Csak arra kell ügyeljen eztán az őt méregető ork, hogy ne is adjon okot Isunak arra, hogy meggondolja magát.*
-A helyiek fájdalmán nem osztozom, egészen máshonnan indult az én kapcsolatom népeddel. Atyám bizalmába és szeretetébe fogadta a fajotok, többre becsülte kényelmetek saját emberei életénél. Többek közt ez vezetett fivéremék lázadásához és a megmaradtak felmorzsolódásához. Az orkokkal szövetkező Thargodrym klán odalett, de őseink emléke bennünk, Thargodarokban tovább él.
*Summázza egész röviden a lényeget, pusztán a miheztartás végett. Talán a másiknak is könnyebbség ha tudja, így még alakíthatja mondandóját.
Ha a hadvezérként bemutatott Lewonor most szeretné behozni eddigi lemaradását és Worenthtől szeretne tájékozódni afelől mit is csinálnak ők mágusok, akkor számíthat egy igazán rosszalló pillantásra Isutól. Leginkább csak az ork, de ha Worenth a helyesnek ítéltnél nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy az általuk képviselt egységet a kelleténél jobban megossza, akkor ő is.
Egyébként néma csöndben hallgatja végig a rögtönzött monológot. Kifejezetten örül, hogy nem kell kérdésekkel bombáznia Hargart és ő már konkrét elképzeléssel áll elé nem rabolva egyikük idejét sem. Épp feldolgozás alatt állnak a hallottak, elpillant társa felé is, hogy lássa miként hatott rá Hagrar beszéde. Ha Worenthnek, mint tanácsadójának és társának, észrevétele, vagy esetleg kérdése van, akkor azt diszkréten közölheti Isuval, így ő eldöntheti végső soron mi az amit megoszt az orkkal.*
//Az ezüstbalhé//
*Isurii nem teketóriázott sokat, mikor felmerült a kérdés benne, hogy vajon ki is lehetne kísérője. Worenth az erre leginkább alkalmas, tökéletes személy.
Tengerkékjeinek tükre valóban fagyos lehet ahogy végigméri a fogadóbizottságot. Nem kapott eddig semmit a fajuktól, amiért hálás lehetne, de kétség sem férhet hozzá, hogy: ami nem öl meg, az megerősít.
A tárgyalás szempontjából nem csak a felek viselete, kinézete, de neme is másodlagos.
Lassan bólint a köszöntő szavakra, bár a mozdulat nem kissé sikerül merevre. Állkapcsa is összefeszül, de mentségére szóljon mindezek mellett egy mosolykezdemény rántja meg szája szélét.
Pillantása átsiklik a másik két bestére is, de magabiztos kiállásukban kivetnivalót nem lát. A béka is nagyra fújja magát, ha ijesztőnek akar látszani.*
-Üdvözlünk benneteket. Isurii Thargodar vagyok, az Ezüstszilánkok vezetője, a Vashegy hadurának húga. Mellettem a Szilánkok alvezére, Worenth Yosden mester.
*Tudja le ő is a bemutatkozást a maguk részéről.
Az előkerülő kis csomag láttán aligha oldódik benne a feszültség.*
-Néped... ~azt nem tartja, hogy csak a hízott disznót szabad vágni?!~
*Alig bírja elharapni a kibukni kívánó szavakat.*
-Szokásait megsérteni nem akarnánk, úgy hiszem azokat a kelleténél jobban ismerem jómagam is. Ugyanakkor épp ebből fakadó bizalmatlanságom remélem megérted.
~Jaj tündérkém nagyon bájos vagy, nagyon. Hát tudsz te kedves is lenni!~ *Csilingel elméjében egy önironikus kis hang, mely kísértetiesen emlékeztet szegény megboldogult anyjáéra.
A másik talán eleve így tervezte, vagy villámgyorsan alkalmazkodott, akárhogy is... a kérésnek Isurii szívesen eleget tesz. Ahogy mondta az imént is: szándékában nem áll, hogy megsértse az orkot, hiszen Hagrar személyére a múltbéli sérelmek miatt nem neheztelhet. Csak arra kell ügyeljen eztán az őt méregető ork, hogy ne is adjon okot Isunak arra, hogy meggondolja magát.*
-A helyiek fájdalmán nem osztozom, egészen máshonnan indult az én kapcsolatom népeddel. Atyám bizalmába és szeretetébe fogadta a fajotok, többre becsülte kényelmetek saját emberei életénél. Többek közt ez vezetett fivéremék lázadásához és a megmaradtak felmorzsolódásához. Az orkokkal szövetkező Thargodrym klán odalett, de őseink emléke bennünk, Thargodarokban tovább él.
*Summázza egész röviden a lényeget, pusztán a miheztartás végett. Talán a másiknak is könnyebbség ha tudja, így még alakíthatja mondandóját.
Ha a hadvezérként bemutatott Lewonor most szeretné behozni eddigi lemaradását és Worenthtől szeretne tájékozódni afelől mit is csinálnak ők mágusok, akkor számíthat egy igazán rosszalló pillantásra Isutól. Leginkább csak az ork, de ha Worenth a helyesnek ítéltnél nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy az általuk képviselt egységet a kelleténél jobban megossza, akkor ő is.
Egyébként néma csöndben hallgatja végig a rögtönzött monológot. Kifejezetten örül, hogy nem kell kérdésekkel bombáznia Hargart és ő már konkrét elképzeléssel áll elé nem rabolva egyikük idejét sem. Épp feldolgozás alatt állnak a hallottak, elpillant társa felé is, hogy lássa miként hatott rá Hagrar beszéde. Ha Worenthnek, mint tanácsadójának és társának, észrevétele, vagy esetleg kérdése van, akkor azt diszkréten közölheti Isuval, így ő eldöntheti végső soron mi az amit megoszt az orkkal.*
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-20 19:54:05
Üzenet elküldve: 2016-01-20 19:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Hamarosan megjönnek a lehetésges szövetség tagjai. Arcára meghökkenés ül ki, mikor meglátja a két mágust.*
~ Micsoda furcsa szerzetek!~
*Karját keresztbe fonja mellkasa előtt és hallgatja vezetőjük szavait. Saját neve után hallható "vérmes" szóra, lopott vigyor fut végig arcán.*
~ Szinte bóknak veszem!~
*Beleszippant a levegőbe, amit hamarosan a tábortűz füstje zavarja fel. Nem igazán érdekli, a sok beszéd már untatja őt, de ezt nem igazán mutatja ki. Jól tudja, hogy itt pofozkodással és pár fenyegető szóval nem érnének fabatkát se. Csendesen méregeti a két mágust. A nőt egy pillanatra tovább nézi.*
~ Szemrevaló... de nem az igazi.~
*Azzal tovább bámuldozik szótlanul.*
//Az ezüstbalhé//
*Hamarosan megjönnek a lehetésges szövetség tagjai. Arcára meghökkenés ül ki, mikor meglátja a két mágust.*
~ Micsoda furcsa szerzetek!~
*Karját keresztbe fonja mellkasa előtt és hallgatja vezetőjük szavait. Saját neve után hallható "vérmes" szóra, lopott vigyor fut végig arcán.*
~ Szinte bóknak veszem!~
*Beleszippant a levegőbe, amit hamarosan a tábortűz füstje zavarja fel. Nem igazán érdekli, a sok beszéd már untatja őt, de ezt nem igazán mutatja ki. Jól tudja, hogy itt pofozkodással és pár fenyegető szóval nem érnének fabatkát se. Csendesen méregeti a két mágust. A nőt egy pillanatra tovább nézi.*
~ Szemrevaló... de nem az igazi.~
*Azzal tovább bámuldozik szótlanul.*
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-20 15:20:39
Üzenet elküldve: 2016-01-20 15:20:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Puhán lépdel a bőrcsizmával a recsegő ágak erdejében. Íja hátára feszítve, kése az oldalán, s bár egyelőre nem nyúl értük, keze tartása jelzi, hogy valamire készül, valamit keres. Igazából csak vadászik.
A rózsaszirmok élénk színét váltó tincsei közül kileselkedő hegyes füle lassan mozdul, minden egyes neszre, zajra, amelyet nem ő kelt, bármelyik ételt jelenthet számára. Ráadásul nem ismerős ezen a környéken. Nem ismeri az itteniek vadászhagyományait, hogy mennyire érdemes csapdáival útját szednie egy nyúlnak, mert könnyedén megeshet, hogy rágcsáló helyett holmi emberkölyök lesz az áldozata.
Igyekszik fejét kiüríteni, de az elmúlt napok, évek eseményei teljesen kizökkentik abból az állapotból, amikor igyekszik csak az érzékszerveire hagyatkozni. Fejében bár még halványan cseng Ehnadios beszéde, a küldetése, de bármikor is belevágott, hogy utat találjon a feladat teljesítésére mindig kudarccal végződött. Vagy, olyan lehetetlen helyzetekbe keveredett, mint legutóbbi is azokkal a furcsa törpékkel, meg a világító sapkájukkal. Morcosan megrázza a fejét és mélyet sóhajt. Minthogy megint elkalandozott figyelme, észre sem veszi azt a nagyobb korhadt ágat, amelyet a bőrcsizma talpa megcélozni kívánt, s most ropogva töri össze, még az elf könnyű súlya alatt is.
Abban a pillanatban fél tucat madár reppen fel a lombokból, hogy biztonságosabb fedezéket keressenek maguknak, s Lianne kénytelen belátni, ebből ma nem lesz zsákmány.
Puhán nekitámaszkodik egy idős fa törzsének és hallgatja, ahogy a könnyed szellő a száraz leveleket fújja. Csípős, hideg van. Az arca is pirosodik, de mégis olyan tiszta minden.
Talán mégsem lehet igaz, miket a Kikötőről regéltek a városban, hiszen miféle holtsereg támadna fel ilyen időjárási viszonyok között.
Elönti a kalandvágy, amelyet kötelességtudata mindig mélyebbre, s mélyebbre száműz tudatában. Őt nem szórakozásra nevelték, hanem arra , hogy teljesítse, amire kérik.*
- Mintha, az olyan könnyű lenne… *Fúj egy mélyet, s gondol egyet. Kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így megindul a folyó irányába.*
A rózsaszirmok élénk színét váltó tincsei közül kileselkedő hegyes füle lassan mozdul, minden egyes neszre, zajra, amelyet nem ő kelt, bármelyik ételt jelenthet számára. Ráadásul nem ismerős ezen a környéken. Nem ismeri az itteniek vadászhagyományait, hogy mennyire érdemes csapdáival útját szednie egy nyúlnak, mert könnyedén megeshet, hogy rágcsáló helyett holmi emberkölyök lesz az áldozata.
Igyekszik fejét kiüríteni, de az elmúlt napok, évek eseményei teljesen kizökkentik abból az állapotból, amikor igyekszik csak az érzékszerveire hagyatkozni. Fejében bár még halványan cseng Ehnadios beszéde, a küldetése, de bármikor is belevágott, hogy utat találjon a feladat teljesítésére mindig kudarccal végződött. Vagy, olyan lehetetlen helyzetekbe keveredett, mint legutóbbi is azokkal a furcsa törpékkel, meg a világító sapkájukkal. Morcosan megrázza a fejét és mélyet sóhajt. Minthogy megint elkalandozott figyelme, észre sem veszi azt a nagyobb korhadt ágat, amelyet a bőrcsizma talpa megcélozni kívánt, s most ropogva töri össze, még az elf könnyű súlya alatt is.
Abban a pillanatban fél tucat madár reppen fel a lombokból, hogy biztonságosabb fedezéket keressenek maguknak, s Lianne kénytelen belátni, ebből ma nem lesz zsákmány.
Puhán nekitámaszkodik egy idős fa törzsének és hallgatja, ahogy a könnyed szellő a száraz leveleket fújja. Csípős, hideg van. Az arca is pirosodik, de mégis olyan tiszta minden.
Talán mégsem lehet igaz, miket a Kikötőről regéltek a városban, hiszen miféle holtsereg támadna fel ilyen időjárási viszonyok között.
Elönti a kalandvágy, amelyet kötelességtudata mindig mélyebbre, s mélyebbre száműz tudatában. Őt nem szórakozásra nevelték, hanem arra , hogy teljesítse, amire kérik.*
- Mintha, az olyan könnyű lenne… *Fúj egy mélyet, s gondol egyet. Kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így megindul a folyó irányába.*
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-20 14:36:34
Üzenet elküldve: 2016-01-20 14:36:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Egyre kíváncsibban tanulmányozza az előtte gubbasztó naiv teremtést. A szavai árulkodóak, egyértelművé téve a hím számára, hogy a felszíni hegyesfülűnek még nem nagyon akadt dolga mélységivel.
Nagyon szívesen megmutatná, megtanítaná a lánynak, mi a különbség kettejük népe között, ám sajnos más ügyek szólítják el. Csak kis időre jött a tisztásra, s ideje ismét a teendőivel foglalkozni.*
- Sok mindenben. De ha összesodor a fajtám egy másik tagjával, bizonyára ő majd megmutatja a lényegi különbségeket. *Ejt meg egy első pillanatban barátságosnak tűnő mosolyt, ám a gesztus mélyén mind a káröröm, mind a ragadozó jelleg ott bujkál.*
- A szó, amit használt a fajtársam megkülönböztetés a felszíni, sápadt testvéreinkre. *Alapvetően semleges kijelentése végére némi gúnyt csepegtet, ezzel sejtetve, hogy a szó nem feltétlenül pozitív tartalmú.*
- Ugyan, nincs miért bocsánatot kérni. Mindenki hazudik. Mindenki. Viszont ha nem tanulsz meg te is ennél jobban hazudni, hamar mások prédája leszel. *Csóválja a fejét, mint egy diákjában csalódott mentor. Talán kicsit enyhít az esetleges kényelmetlenségen, hogy elhúzódik a lánytól, és felkel.*
- No de csak egy kicsit akartam kiszellőztetni a fejem. További kellemes időtöltést. *Biccent aprót a lánynak, mielőtt elindulna. Útja a városba vezet vissza, egészen derűsen. Talán csak a szél játéka, de mintha derűsen fütyörészne, ahogy maga mögött hagyja a fák szabályos körét.*
*Egyre kíváncsibban tanulmányozza az előtte gubbasztó naiv teremtést. A szavai árulkodóak, egyértelművé téve a hím számára, hogy a felszíni hegyesfülűnek még nem nagyon akadt dolga mélységivel.
Nagyon szívesen megmutatná, megtanítaná a lánynak, mi a különbség kettejük népe között, ám sajnos más ügyek szólítják el. Csak kis időre jött a tisztásra, s ideje ismét a teendőivel foglalkozni.*
- Sok mindenben. De ha összesodor a fajtám egy másik tagjával, bizonyára ő majd megmutatja a lényegi különbségeket. *Ejt meg egy első pillanatban barátságosnak tűnő mosolyt, ám a gesztus mélyén mind a káröröm, mind a ragadozó jelleg ott bujkál.*
- A szó, amit használt a fajtársam megkülönböztetés a felszíni, sápadt testvéreinkre. *Alapvetően semleges kijelentése végére némi gúnyt csepegtet, ezzel sejtetve, hogy a szó nem feltétlenül pozitív tartalmú.*
- Ugyan, nincs miért bocsánatot kérni. Mindenki hazudik. Mindenki. Viszont ha nem tanulsz meg te is ennél jobban hazudni, hamar mások prédája leszel. *Csóválja a fejét, mint egy diákjában csalódott mentor. Talán kicsit enyhít az esetleges kényelmetlenségen, hogy elhúzódik a lánytól, és felkel.*
- No de csak egy kicsit akartam kiszellőztetni a fejem. További kellemes időtöltést. *Biccent aprót a lánynak, mielőtt elindulna. Útja a városba vezet vissza, egészen derűsen. Talán csak a szél játéka, de mintha derűsen fütyörészne, ahogy maga mögött hagyja a fák szabályos körét.*
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-19 22:18:19
Üzenet elküldve: 2016-01-19 22:18:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Majd lesz erőssége az osztozkodás a szerzetesnek. Valahogy úgy is mindig eléri, hogy kapjon. Már ha éppen kapni akar, és nem adni. Most jelenleg még maga sem tudja, mit akar. Csak úgy érdekli a szerzetes személye, van valami megfoghatatlan megmagyarázhatatlanul vonzó benne. Igent ebbe a rendbe vagy mibe való belépést is mi tagadás csakis ezért tette. Ott legalább rájöhet mi ez a hirtelen jött nagy vonzalom.*
- Óh, de kár, pedig olyan kis cuki kuckó… *Csak ennyit mond erre, persze annyira nem mozgatja meg a téma, hogy hol kucorognak ezentúl. Egy házban, vagy a templomban. Nos, neki édes mindegy.*
- Úgy vélem a csontok nagyon sokára gyengülnek meg annyira, hogy ne lehessen erre alapozni. De ahogy mondtad, akár lehet az is, hogy maga a mágia, mivel életre hívták őket. Hogy pont azok erősítik meg még jobban. Szóval a kérdés azt hiszem buta felesleges talán. *Jegyzi meg a maga véleményét erre. Az egész egy nagy talány a részéről. Ehhez elő kéne szednie a tankönyveit, melyek szállásán vannak, az ilyen halottas téma nagyon is érdekelte, azokat eltette. A többit csak a fejében hozta el. A szigetről ő mit sem tud, aki burokban nevelkedett az igazán kimarad az ilyen jó dolgokból. Nem mond rá semmit, csak bólint és jelentőségteljesen hümmög egyet.*
- Ó igen, azt hiszem, én vagyok. Azt hiszem eddig téged kerestelek. Az elszalasztott áldozatom. Az ilyen hiány mindig is vonzott, és addig üresnek érzem magam, míg nem teljesedik be. *Egyértelműen ugratta a szerzetest, és a kérdésre képtelen nem e szellemben válaszolni. Nagy sóhajjal fejezi be mindezt, mintha tényleg valami üresség kínozná. Az üresség mondjuk létező benne, de nem fogná egyértelműen a férfire. Talán csak közvetve, aki betölthetné, de talán nem áldozatként.*
~Ennyire nem kéne előre gondolkodnom…!~
*Fedi meg magát, és lassításra készteti magát. Muszáj visszazökkennie abba a világba, ahol most a szerzetessel van. A temetőből távozó párosra, kettejükre. Kifelé sétálnak, és nem makacskodik erőltetve az egészet, hogy a templomon keresztül menjenek azért is. Enged.*
~Na fene mi történt velem?~
*Kérdése magától, és nem tud rá választ adni, mert nincsen rá. Talán Lorew tudna, de őt erről ugyan meg nem kérdezi még. Majd később. Talán később.*
- Akkor majd veled megyek. *Szólal meg. Ki nem hagyna egy halott kutatós elemzős éjszakát.*
- Ugye este fogunk menni? A temető este a leghangulatosabb, olyan bája van, amit nappal nem élhetsz át. *Az ösztöne, a vágya kifejezte a belsőjében lakozó meztelen elfet. Kezeit szája elé kapja, az elfek nem vonzódnak a halálhoz. Inkább a természethez. Nos, ő onnan csak a vízhez, és abból is, olyanba, amibe már belefulladtak páran. De most elárulta magát, és ez kicsit frusztrálja.*
*Lorew arról mesél, hogy mennyire nem érti ezt a kor mizériát. Amikor megérthette volna bezárták. Hát a füleinek alig hisz, hogy olyan körülmények között éltek mindketten ez már több, mint a sok! Legalábbis neki az. Ábrándos sóhajt nyom el, és igyekszik nem elfogultan felelni erre.*
- Ahham, igen az, minden bizonnyal az…
*Teljesen semmit mondó érdektelen válasz. Mintha nem is hallotta volna mit mondott a férfi, és úgy csak valami instant választ adott volna, ami mindenre jó, ami mindenre tökéletesen megállja a helyét.*
- Legyen templomon kívül. *Bólint rá végül, és az építményt kikerülve haladnak valamerre. Ráhagyja magát a férfire most. A kérdésen meglepetten pillant a férfire.*
- Mi hogy én nemes? *Nevetni szeretne, de ajkára fagy ez. Ennyire kékvérűnek tűnjön ez azért nem olyan hízelgő számára. Az erdő távol áll tőle, mindig is távol állt. Négy fal között nőtt fel, és nem fák között. A víz már más kérdés, mert a víz az egy lényeges elem számára, szereti.*
- Nem vagyok nemes. De nemesi udvarházban nőttem fel. Talán ezt látod bennem, a nyomát. *Aztán csendben halad a szerzetes mellett és nem áll szándékában megszólalni. Hallgatja ez most séta közben egészen jól eső. A vacsora szó megemlítésére azonban kissé éhesnek kezdi érezni magát. Erősen nem bánná azt a vacsorát, de ezzel sem szakítja félbe Lorewet. *
- Ne haragudj, merészeltem nem előre szólni, hogy ez költői kérdés volt. Legközelebb majd szólok.
*Talán valami kis sértettség bújik meg a hangjában? Talán elképzelhető bizony, hogy az. Nem azonban nem olyan erős, hogy képes legyen hirtelen irányt váltani és magára hagyni a férfit. Ahhoz túlontúl is érdekli a szerzetes. A fekvő szerzetesre csak szeme sarkából figyel, hát, na ha valaki képes ennyire jól érezni magát az erdőben, a tisztáson a fűszálak között ülve/fekve? Hát szíve joga, de hogy ő marad állva és le nem ereszkedne oda a nagyon is biztos. Talán, ha vizes lenne a fű, akkor igen. De az más kérdés most nem vizes a fű. Tél van és hideg és talán havas is, de nem tiszta csörgedező víz. Azt szereti a többi olyan megtűrt féle elem nála, szóval áll és figyeli Lorewet. Néha elmosolyodik, néha meg csak úgy komoran néz maga elé. A távozásra sokkal több életkedve keveredik belé.*
- Igen menjünk, nekem teljesen megfelelő. *válaszol, mintha valami begyakorolt szöveg lenne.*
- Milyen ez a Namos ház? Nemesis féle? *érdeklődik. Kicsit talán tart, de remélve, hogy Lorew is ott lesz, úgy talán elviseli.*
- Fura, de nem szeretem a tisztást, a természetet. Világ életemben, városban és házak között éltem. Nem tudom elképzelni, a nomád életet. De majd néha megerőltetem magam, ha a helyzet úgy kívánja.
*Na, igen elf létére fura, hogy nem igazán érzi jól magát a természetben. De mivel ha bekerül ebbe a rendbe, és ott nem lesz igazán magas rangú, ahogy végül is soha nem is volt ilyen helyzetben. Nyilván időnként azt kell tennie, amit mások, mondanak. Szóval, ha kell, kimegy a természetbe, de nem szívesen fogja tenni.*
- Sétáljunk azért a temetőbe is, akkor hajlandó vagyok erdőben is mászkálni. Jó? *köt bele az egészbe csak azért is képtelen megállni, hogy ne szúrjon közbe valami ilyen egyezkedés félét. Közben a Templom felé fordulnak ismét.*
*Majd lesz erőssége az osztozkodás a szerzetesnek. Valahogy úgy is mindig eléri, hogy kapjon. Már ha éppen kapni akar, és nem adni. Most jelenleg még maga sem tudja, mit akar. Csak úgy érdekli a szerzetes személye, van valami megfoghatatlan megmagyarázhatatlanul vonzó benne. Igent ebbe a rendbe vagy mibe való belépést is mi tagadás csakis ezért tette. Ott legalább rájöhet mi ez a hirtelen jött nagy vonzalom.*
- Óh, de kár, pedig olyan kis cuki kuckó… *Csak ennyit mond erre, persze annyira nem mozgatja meg a téma, hogy hol kucorognak ezentúl. Egy házban, vagy a templomban. Nos, neki édes mindegy.*
- Úgy vélem a csontok nagyon sokára gyengülnek meg annyira, hogy ne lehessen erre alapozni. De ahogy mondtad, akár lehet az is, hogy maga a mágia, mivel életre hívták őket. Hogy pont azok erősítik meg még jobban. Szóval a kérdés azt hiszem buta felesleges talán. *Jegyzi meg a maga véleményét erre. Az egész egy nagy talány a részéről. Ehhez elő kéne szednie a tankönyveit, melyek szállásán vannak, az ilyen halottas téma nagyon is érdekelte, azokat eltette. A többit csak a fejében hozta el. A szigetről ő mit sem tud, aki burokban nevelkedett az igazán kimarad az ilyen jó dolgokból. Nem mond rá semmit, csak bólint és jelentőségteljesen hümmög egyet.*
- Ó igen, azt hiszem, én vagyok. Azt hiszem eddig téged kerestelek. Az elszalasztott áldozatom. Az ilyen hiány mindig is vonzott, és addig üresnek érzem magam, míg nem teljesedik be. *Egyértelműen ugratta a szerzetest, és a kérdésre képtelen nem e szellemben válaszolni. Nagy sóhajjal fejezi be mindezt, mintha tényleg valami üresség kínozná. Az üresség mondjuk létező benne, de nem fogná egyértelműen a férfire. Talán csak közvetve, aki betölthetné, de talán nem áldozatként.*
~Ennyire nem kéne előre gondolkodnom…!~
*Fedi meg magát, és lassításra készteti magát. Muszáj visszazökkennie abba a világba, ahol most a szerzetessel van. A temetőből távozó párosra, kettejükre. Kifelé sétálnak, és nem makacskodik erőltetve az egészet, hogy a templomon keresztül menjenek azért is. Enged.*
~Na fene mi történt velem?~
*Kérdése magától, és nem tud rá választ adni, mert nincsen rá. Talán Lorew tudna, de őt erről ugyan meg nem kérdezi még. Majd később. Talán később.*
- Akkor majd veled megyek. *Szólal meg. Ki nem hagyna egy halott kutatós elemzős éjszakát.*
- Ugye este fogunk menni? A temető este a leghangulatosabb, olyan bája van, amit nappal nem élhetsz át. *Az ösztöne, a vágya kifejezte a belsőjében lakozó meztelen elfet. Kezeit szája elé kapja, az elfek nem vonzódnak a halálhoz. Inkább a természethez. Nos, ő onnan csak a vízhez, és abból is, olyanba, amibe már belefulladtak páran. De most elárulta magát, és ez kicsit frusztrálja.*
*Lorew arról mesél, hogy mennyire nem érti ezt a kor mizériát. Amikor megérthette volna bezárták. Hát a füleinek alig hisz, hogy olyan körülmények között éltek mindketten ez már több, mint a sok! Legalábbis neki az. Ábrándos sóhajt nyom el, és igyekszik nem elfogultan felelni erre.*
- Ahham, igen az, minden bizonnyal az…
*Teljesen semmit mondó érdektelen válasz. Mintha nem is hallotta volna mit mondott a férfi, és úgy csak valami instant választ adott volna, ami mindenre jó, ami mindenre tökéletesen megállja a helyét.*
- Legyen templomon kívül. *Bólint rá végül, és az építményt kikerülve haladnak valamerre. Ráhagyja magát a férfire most. A kérdésen meglepetten pillant a férfire.*
- Mi hogy én nemes? *Nevetni szeretne, de ajkára fagy ez. Ennyire kékvérűnek tűnjön ez azért nem olyan hízelgő számára. Az erdő távol áll tőle, mindig is távol állt. Négy fal között nőtt fel, és nem fák között. A víz már más kérdés, mert a víz az egy lényeges elem számára, szereti.*
- Nem vagyok nemes. De nemesi udvarházban nőttem fel. Talán ezt látod bennem, a nyomát. *Aztán csendben halad a szerzetes mellett és nem áll szándékában megszólalni. Hallgatja ez most séta közben egészen jól eső. A vacsora szó megemlítésére azonban kissé éhesnek kezdi érezni magát. Erősen nem bánná azt a vacsorát, de ezzel sem szakítja félbe Lorewet. *
- Ne haragudj, merészeltem nem előre szólni, hogy ez költői kérdés volt. Legközelebb majd szólok.
*Talán valami kis sértettség bújik meg a hangjában? Talán elképzelhető bizony, hogy az. Nem azonban nem olyan erős, hogy képes legyen hirtelen irányt váltani és magára hagyni a férfit. Ahhoz túlontúl is érdekli a szerzetes. A fekvő szerzetesre csak szeme sarkából figyel, hát, na ha valaki képes ennyire jól érezni magát az erdőben, a tisztáson a fűszálak között ülve/fekve? Hát szíve joga, de hogy ő marad állva és le nem ereszkedne oda a nagyon is biztos. Talán, ha vizes lenne a fű, akkor igen. De az más kérdés most nem vizes a fű. Tél van és hideg és talán havas is, de nem tiszta csörgedező víz. Azt szereti a többi olyan megtűrt féle elem nála, szóval áll és figyeli Lorewet. Néha elmosolyodik, néha meg csak úgy komoran néz maga elé. A távozásra sokkal több életkedve keveredik belé.*
- Igen menjünk, nekem teljesen megfelelő. *válaszol, mintha valami begyakorolt szöveg lenne.*
- Milyen ez a Namos ház? Nemesis féle? *érdeklődik. Kicsit talán tart, de remélve, hogy Lorew is ott lesz, úgy talán elviseli.*
- Fura, de nem szeretem a tisztást, a természetet. Világ életemben, városban és házak között éltem. Nem tudom elképzelni, a nomád életet. De majd néha megerőltetem magam, ha a helyzet úgy kívánja.
*Na, igen elf létére fura, hogy nem igazán érzi jól magát a természetben. De mivel ha bekerül ebbe a rendbe, és ott nem lesz igazán magas rangú, ahogy végül is soha nem is volt ilyen helyzetben. Nyilván időnként azt kell tennie, amit mások, mondanak. Szóval, ha kell, kimegy a természetbe, de nem szívesen fogja tenni.*
- Sétáljunk azért a temetőbe is, akkor hajlandó vagyok erdőben is mászkálni. Jó? *köt bele az egészbe csak azért is képtelen megállni, hogy ne szúrjon közbe valami ilyen egyezkedés félét. Közben a Templom felé fordulnak ismét.*
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-19 10:17:13
Üzenet elküldve: 2016-01-19 10:17:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Hamarosan felvonul a szilánkok küldöttsége is. Furcsa emberek, még a szokottnál is sápadtabbak, és fehérebbek, melyre öltözékük mintha rá is játszana, a nő pedig a hajával szinte kísértetnek látszik előtte. Egyelőre nem szólal meg hagyja vezérét beszélni, csak áll karba tett kézzel biztosítva oldalukon az erőtöbbletet. Meg csak a hadvezéri státuszra enyhül. Nem számított rá, hogy efféle titulusig juthat el. És bár ez cirógatja büszkeségét, most próbál ettől gyorsan elvonatkoztatni. És karba tett kézzel tovább fürkészi hol a szilánkok vezérét, hol a kísérőjét, miközben Hagrar lassan megkezdi a tárgyalást, melynek kapcsán ő szintét csak háttérszerepet fog betölteni. Bólint a vezér kérésére, bár tény, hogy ettől az egésztől ő halálra fogja unni magát, és egy unatkozó ork sokszor veszélyesebb mint egy agresszív. Egy darabig bámulja a lobogó lángokat ki tudja vajon mit látva meg a belsejében, és hallgatja a vezér szavait. Erős szavak, és erős hatalom az akinek ezeket megcímezték és ki tudja milyen fogadtatásra talál. Mindenesetre ő nem sok izgalmat vár a tárgyalástól így ha azok nem akarnak trükközni valamit a varázstudományukkal, akkor a színtén háttérben álló Worethez fordul. Megpróbálva félrevonni a beszélgetés fonalától, hogy Hagrar és Isu ne hallják amit beszélnek, már ha ezt a mágus engedi.*
-Szóval mágus? *Kérdezi, bár ezzel a hangvétellel akár kecskenyulat is mondhatott volna. Ritkán találkozik mágusokkal, és még ritkábban állnak szóba azok a maga fajtákkal, tehát nincs teljesen képben mi is az amit ők és a szilánkok csinálnak és ezt a tudatlanságát nem is akarja véka alá rejteni.*
-Mit is csinálnak maguk pontosan?
//Az ezüstbalhé//
*Hamarosan felvonul a szilánkok küldöttsége is. Furcsa emberek, még a szokottnál is sápadtabbak, és fehérebbek, melyre öltözékük mintha rá is játszana, a nő pedig a hajával szinte kísértetnek látszik előtte. Egyelőre nem szólal meg hagyja vezérét beszélni, csak áll karba tett kézzel biztosítva oldalukon az erőtöbbletet. Meg csak a hadvezéri státuszra enyhül. Nem számított rá, hogy efféle titulusig juthat el. És bár ez cirógatja büszkeségét, most próbál ettől gyorsan elvonatkoztatni. És karba tett kézzel tovább fürkészi hol a szilánkok vezérét, hol a kísérőjét, miközben Hagrar lassan megkezdi a tárgyalást, melynek kapcsán ő szintét csak háttérszerepet fog betölteni. Bólint a vezér kérésére, bár tény, hogy ettől az egésztől ő halálra fogja unni magát, és egy unatkozó ork sokszor veszélyesebb mint egy agresszív. Egy darabig bámulja a lobogó lángokat ki tudja vajon mit látva meg a belsejében, és hallgatja a vezér szavait. Erős szavak, és erős hatalom az akinek ezeket megcímezték és ki tudja milyen fogadtatásra talál. Mindenesetre ő nem sok izgalmat vár a tárgyalástól így ha azok nem akarnak trükközni valamit a varázstudományukkal, akkor a színtén háttérben álló Worethez fordul. Megpróbálva félrevonni a beszélgetés fonalától, hogy Hagrar és Isu ne hallják amit beszélnek, már ha ezt a mágus engedi.*
-Szóval mágus? *Kérdezi, bár ezzel a hangvétellel akár kecskenyulat is mondhatott volna. Ritkán találkozik mágusokkal, és még ritkábban állnak szóba azok a maga fajtákkal, tehát nincs teljesen képben mi is az amit ők és a szilánkok csinálnak és ezt a tudatlanságát nem is akarja véka alá rejteni.*
-Mit is csinálnak maguk pontosan?
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-19 06:36:28
Üzenet elküldve: 2016-01-19 06:36:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
~Csak ketten jönnek. Akkor vagy nem félnek tőlünk, vagy a legjobbakat küldték.~
-Nyugalom. Mindent a maga idejében! *Csitítja társait, hisz mikor odaérnek egymáshoz közel mintha megfagyna a levegő köztük. Ami kicsit furcsa számára. Mégis érdekes tekintettel fürkészi a nőt, elvégre úgy tudja ő a vezérük. Tény hogy szemrevaló népség, de ez talán annyi célt szolgál hogy Hagrart visszatartja egy esetleges indulattól. Bár még a nő nem szólalt meg, lehet hogy úgy felvágták a nyelvét, hogy nem sokáig kell beszélgetniük egy esetleges közös ügyről. Maga Hagrar kihúzza magát, s mint egy harcos vezér ő maga Brigantin vértet hord. Ruházata egyszerű, sosem volt az az udvari ork féle. Nem foglalkozik a kényelmes ruhadarabokkal. Mert ugye a Kényelemmel együtt jár a gyötrelem. Ezek olyan elemek amiket sokan elfelejtenek. De minél egyszerűbb egy dolog, annál jobb. Körülbelül itt meg is akad az ork eszmefuttatás. Hagrar arcának jobb felén mart sebek okozta hegek kapnak helyet, ami szintúgy tiszteletet vív ki magának a vezérnek. Ennyit talán a díszítésről, még fegyverei vannak nála, és a hideg ellen a medvebunda se marad ki a kollekcióból. Viszont van nála egy rongyba tekert robosztus tárgy. Hogy mi lehet az az kérdéses. Végig pillant az ősz hajú Worenthen is , majd lép egyet előre.*
-Üdv nektek. Már vártam a találkozást. *Köszörüli meg érces mélyről jövő hangját.*
-A nevem Hagrar Kworash Woriak. A Tűzdal Klán vezére. Ő itt a hadvezérem, Lenowor Gravak. Amott pedig bátor harcosom Daetth Bharod a vérmes. *Mutatja be a delegációt, majd megvárva a két vendég bemutatkozását elő veszi a rongyba tekert holmikat. Némi tűzifa, és friss hús, és nyers zöldségek.*
-Népem úgy tartja ha meg akarsz barátkozni a medvével, etesd meg. Mert teli bendővel jobb a nehéz dolgokról beszélni. *Int a két orknak, hisz most ő akar mindent csinálni. Ez amolyan rituálé, ami egy olyan gesztus amit nem sok lény, de még ork sem tapasztalhat gyakran Hagrartól. Csak a legbelsőbb személyek. De hogy is lehetne elkezdeni egy beszélgetést kényes ügyekről úgy, hogy nem őszintén tisztelettel állsz a másikhoz. Tüzet rak, és nyársra húzva a húsokat helyet foglal. Int mind az orkoknak, mind a Szilánkoknak.*
-Szilánkok vezére! Kérlek! Te állj velem szemben úgy hogy kettőnk közt a tűz legyen! Így minden hamisságot, és ellenérzést eléget majd mi köztünk van. *Csak reméli, hogy megteszi neki a nő, hisz ez számára fontos. S mikor mindenki helyet foglal, elmosolyodik. Talán csak a tudat, hogy egy erős klánnak fognak beszélgetni, vagy a tűz adta melegség ami kihozza Hagrarból a mosolyt. Nem tudni, viszont már-már zavarba ejtő pillantások a vezérre félreérthetőek. Igaz Hagrarnak nincs szándékában közelebbi kapcsolat, inkább csak olvasna a nő szeméből. Hogy épp szikrákat szór, vagy kedvére való az ittlét.*
-Tudom népem mit tett ezeken a földeken. Tudom hogy raboltak, pusztítottak, és nem kíméltek senkit. De az az idő eljárt. Népem elhagyta-e vidéket és szétszórva él itt ezen a földön. Viszont tudom azt is, hogy ha a Szörnyetegre támadsz a barlangjában, és a zsákmányát eloroznád persze hogy megtámad és utána még többet akar. Talán népem is így érzett azokban a fájdalmas időkben. *Közben megforgatja a húst, és az ősz Worenthre pillant.*
-Talán magad is megéltél egy két kutyaszorítót, de mégis itt vagy. *Majd körbenéz, és saját társaira pillant.*
-Mi is itt vagyunk. Azért jöttem-e vidékre, hogy népemet egységbe hozzam, és képviseljük az ork népet itt ezen a földön. Hogy miért hívtalak ide Isurii Thargodar az Ezüst Szilánkok vezére? Hogy tudjam kit tisztelhetek benned. Barát, avagy ellenség. Barátság sok mindent magába foglal. Ha elfogadod népem, és hajlandó vagy nyitni felénk nem leszek hálátlan. Kereskedés, egymás segítése akár katonai, akár fizikai területen. Tudom néped nincs felkészülve az enyémre de hidd el minden amit te elfogadsz, azt ők is elfogadják. Én nem fogok erőszakoskodni, én nem foglak ajnározni mint esetleg a többi nagyúr. Én Tények elé állítalak. Népem nem a diplomáciáról híres, te is tudod. De én mégis ezt az irányt követem felétek elsőként. Gondolj bele, ha magad mellett tudhatsz egy ork szövetséget. Vagy tán azt gondolod, hogy gyengék vagyunk és kevesen? Én erre mindig azt mondom, elég nekem pár ork a csatában. Mint sem egy horda birka akik egy apró problémától már menekülnek. Kevesen vagyunk még tény. De napról napra egyre többen leszünk. * Ahogy beszél, néha azért levegőt is vesz. Magával ragadta saját beszéde, és amaz felperzselte az agyát. Közben az étel is elkészül és mind az orkoknak mind a két vendégnek nyársat ad.*
-De mielőtt válaszolnál, együnk. Emészd meg amit mondtam. És a képet amit a fejemben látsz. Ennek a beszélgetésnek mindenképp jó a vége. Ha megegyezünk azért is, de ha nem legalább ettünk egy jót.
*Apró vigyor az arcán, s az agyarai megvillannak a tűz fényében.*
//Az ezüstbalhé//
~Csak ketten jönnek. Akkor vagy nem félnek tőlünk, vagy a legjobbakat küldték.~
-Nyugalom. Mindent a maga idejében! *Csitítja társait, hisz mikor odaérnek egymáshoz közel mintha megfagyna a levegő köztük. Ami kicsit furcsa számára. Mégis érdekes tekintettel fürkészi a nőt, elvégre úgy tudja ő a vezérük. Tény hogy szemrevaló népség, de ez talán annyi célt szolgál hogy Hagrart visszatartja egy esetleges indulattól. Bár még a nő nem szólalt meg, lehet hogy úgy felvágták a nyelvét, hogy nem sokáig kell beszélgetniük egy esetleges közös ügyről. Maga Hagrar kihúzza magát, s mint egy harcos vezér ő maga Brigantin vértet hord. Ruházata egyszerű, sosem volt az az udvari ork féle. Nem foglalkozik a kényelmes ruhadarabokkal. Mert ugye a Kényelemmel együtt jár a gyötrelem. Ezek olyan elemek amiket sokan elfelejtenek. De minél egyszerűbb egy dolog, annál jobb. Körülbelül itt meg is akad az ork eszmefuttatás. Hagrar arcának jobb felén mart sebek okozta hegek kapnak helyet, ami szintúgy tiszteletet vív ki magának a vezérnek. Ennyit talán a díszítésről, még fegyverei vannak nála, és a hideg ellen a medvebunda se marad ki a kollekcióból. Viszont van nála egy rongyba tekert robosztus tárgy. Hogy mi lehet az az kérdéses. Végig pillant az ősz hajú Worenthen is , majd lép egyet előre.*
-Üdv nektek. Már vártam a találkozást. *Köszörüli meg érces mélyről jövő hangját.*
-A nevem Hagrar Kworash Woriak. A Tűzdal Klán vezére. Ő itt a hadvezérem, Lenowor Gravak. Amott pedig bátor harcosom Daetth Bharod a vérmes. *Mutatja be a delegációt, majd megvárva a két vendég bemutatkozását elő veszi a rongyba tekert holmikat. Némi tűzifa, és friss hús, és nyers zöldségek.*
-Népem úgy tartja ha meg akarsz barátkozni a medvével, etesd meg. Mert teli bendővel jobb a nehéz dolgokról beszélni. *Int a két orknak, hisz most ő akar mindent csinálni. Ez amolyan rituálé, ami egy olyan gesztus amit nem sok lény, de még ork sem tapasztalhat gyakran Hagrartól. Csak a legbelsőbb személyek. De hogy is lehetne elkezdeni egy beszélgetést kényes ügyekről úgy, hogy nem őszintén tisztelettel állsz a másikhoz. Tüzet rak, és nyársra húzva a húsokat helyet foglal. Int mind az orkoknak, mind a Szilánkoknak.*
-Szilánkok vezére! Kérlek! Te állj velem szemben úgy hogy kettőnk közt a tűz legyen! Így minden hamisságot, és ellenérzést eléget majd mi köztünk van. *Csak reméli, hogy megteszi neki a nő, hisz ez számára fontos. S mikor mindenki helyet foglal, elmosolyodik. Talán csak a tudat, hogy egy erős klánnak fognak beszélgetni, vagy a tűz adta melegség ami kihozza Hagrarból a mosolyt. Nem tudni, viszont már-már zavarba ejtő pillantások a vezérre félreérthetőek. Igaz Hagrarnak nincs szándékában közelebbi kapcsolat, inkább csak olvasna a nő szeméből. Hogy épp szikrákat szór, vagy kedvére való az ittlét.*
-Tudom népem mit tett ezeken a földeken. Tudom hogy raboltak, pusztítottak, és nem kíméltek senkit. De az az idő eljárt. Népem elhagyta-e vidéket és szétszórva él itt ezen a földön. Viszont tudom azt is, hogy ha a Szörnyetegre támadsz a barlangjában, és a zsákmányát eloroznád persze hogy megtámad és utána még többet akar. Talán népem is így érzett azokban a fájdalmas időkben. *Közben megforgatja a húst, és az ősz Worenthre pillant.*
-Talán magad is megéltél egy két kutyaszorítót, de mégis itt vagy. *Majd körbenéz, és saját társaira pillant.*
-Mi is itt vagyunk. Azért jöttem-e vidékre, hogy népemet egységbe hozzam, és képviseljük az ork népet itt ezen a földön. Hogy miért hívtalak ide Isurii Thargodar az Ezüst Szilánkok vezére? Hogy tudjam kit tisztelhetek benned. Barát, avagy ellenség. Barátság sok mindent magába foglal. Ha elfogadod népem, és hajlandó vagy nyitni felénk nem leszek hálátlan. Kereskedés, egymás segítése akár katonai, akár fizikai területen. Tudom néped nincs felkészülve az enyémre de hidd el minden amit te elfogadsz, azt ők is elfogadják. Én nem fogok erőszakoskodni, én nem foglak ajnározni mint esetleg a többi nagyúr. Én Tények elé állítalak. Népem nem a diplomáciáról híres, te is tudod. De én mégis ezt az irányt követem felétek elsőként. Gondolj bele, ha magad mellett tudhatsz egy ork szövetséget. Vagy tán azt gondolod, hogy gyengék vagyunk és kevesen? Én erre mindig azt mondom, elég nekem pár ork a csatában. Mint sem egy horda birka akik egy apró problémától már menekülnek. Kevesen vagyunk még tény. De napról napra egyre többen leszünk. * Ahogy beszél, néha azért levegőt is vesz. Magával ragadta saját beszéde, és amaz felperzselte az agyát. Közben az étel is elkészül és mind az orkoknak mind a két vendégnek nyársat ad.*
-De mielőtt válaszolnál, együnk. Emészd meg amit mondtam. És a képet amit a fejemben látsz. Ennek a beszélgetésnek mindenképp jó a vége. Ha megegyezünk azért is, de ha nem legalább ettünk egy jót.
*Apró vigyor az arcán, s az agyarai megvillannak a tűz fényében.*
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 22:55:10
Üzenet elküldve: 2016-01-18 22:55:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Az biztos, hogy nem lesz egy sétagalopp, de ez is lehet akár egy új kezdet, egy olyan kezdet, ami ez eddig nem volt, és bizonyára nem is akartak eddig ilyesmiről még csak hallani sem.
Worenth öltözéke most is szokásosnak mondható. Magas szárú csizmát visel, szokásos sötétkék nadrágjának most a béleltebb változata van rajta a hideg miatt, de kevés látszódik belőle a köpenyéből. Hófehér mágusköpenye gyönyörű tiszta állapotban feszül rajta, csuklyáját mélyen a fejébe húzza, ami alól kikandikál hosszú fehér hajának néhány szála. Kezében a szépen faragott mágusbotját fogja, ami erőt és határozottságot sugall a fehér ruhás férfinak. Csendesen halad Isurii mellett, és számára azonnal egyértelmű volt, hogy neki kell elkísérnie az úrnőt erre az útra, nem is bízta volna senki másra. Ketten borzasztóan erősek, de most nem a varázstudásukra lesz szükség, hanem inkább a diplomáciai képességükre. A mellette haladó mágusnő most is elragadó mint mindig, igazán jól áll neki ez a szerelés is.
Nincs más hátra, a két delegáció megérkezik az erdőszéli tisztásra egymással szemben.*
~Itt az idő... elkezdődik.~
*Mikor egymással szemben megállnak, Worenth hátralöki fejéről a csuklyáját, hogy szemtől szembe beszélgethessen majd az orkokkal, mivel a csuklya alól csak az orra és a szája látszódik ki. A hóhajú mágusra jellemző, hogy megragadja a kezdeményezést, de most ezen szokásának nem tesz eleget, hanem az orkokra bízza a kezdést. Kíváncsi lesz a hangnemre, és a stílusra amit majd képviselni fognak... elvégre is úgymond nekik kell leginkább megmutatniuk magukat, a szilánkok azért jóval ismertebbek és befolyásosabbak. Tehát Worenth csendesen várakozik Isurii mellett, és várja a fejleményeket.*
//Az ezüstbalhé//
*Az biztos, hogy nem lesz egy sétagalopp, de ez is lehet akár egy új kezdet, egy olyan kezdet, ami ez eddig nem volt, és bizonyára nem is akartak eddig ilyesmiről még csak hallani sem.
Worenth öltözéke most is szokásosnak mondható. Magas szárú csizmát visel, szokásos sötétkék nadrágjának most a béleltebb változata van rajta a hideg miatt, de kevés látszódik belőle a köpenyéből. Hófehér mágusköpenye gyönyörű tiszta állapotban feszül rajta, csuklyáját mélyen a fejébe húzza, ami alól kikandikál hosszú fehér hajának néhány szála. Kezében a szépen faragott mágusbotját fogja, ami erőt és határozottságot sugall a fehér ruhás férfinak. Csendesen halad Isurii mellett, és számára azonnal egyértelmű volt, hogy neki kell elkísérnie az úrnőt erre az útra, nem is bízta volna senki másra. Ketten borzasztóan erősek, de most nem a varázstudásukra lesz szükség, hanem inkább a diplomáciai képességükre. A mellette haladó mágusnő most is elragadó mint mindig, igazán jól áll neki ez a szerelés is.
Nincs más hátra, a két delegáció megérkezik az erdőszéli tisztásra egymással szemben.*
~Itt az idő... elkezdődik.~
*Mikor egymással szemben megállnak, Worenth hátralöki fejéről a csuklyáját, hogy szemtől szembe beszélgethessen majd az orkokkal, mivel a csuklya alól csak az orra és a szája látszódik ki. A hóhajú mágusra jellemző, hogy megragadja a kezdeményezést, de most ezen szokásának nem tesz eleget, hanem az orkokra bízza a kezdést. Kíváncsi lesz a hangnemre, és a stílusra amit majd képviselni fognak... elvégre is úgymond nekik kell leginkább megmutatniuk magukat, a szilánkok azért jóval ismertebbek és befolyásosabbak. Tehát Worenth csendesen várakozik Isurii mellett, és várja a fejleményeket.*
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:49:11
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Valamivel lemaradva a többiektől halad, csendben gondolkodik, hogy mégis mi várja őt ha találkozik a szövetségesekkel. Nagyokat szippant a levegőbe. Régen nem érzett ilyet tiszta szagot.*
~ Megtudnám szokni... de az otthoni illat a legjobb.~
*Lassan beéri a többieket, pont mikor Hagrar szól hozzájuk. Savanykás vigyorral bólint.*
- Ahogy akarod, testvér! De csak egyet villan a szemük...
*Nem folytatja, nem fenyegetőzik. Jól tudja, hogy nem ő itt a főnök. Ha harcra kerülne sor, akkor is talán a vad lenne és nem a vadász. De azért nem adná olcsón a bőrét.*
//Az ezüstbalhé//
*Valamivel lemaradva a többiektől halad, csendben gondolkodik, hogy mégis mi várja őt ha találkozik a szövetségesekkel. Nagyokat szippant a levegőbe. Régen nem érzett ilyet tiszta szagot.*
~ Megtudnám szokni... de az otthoni illat a legjobb.~
*Lassan beéri a többieket, pont mikor Hagrar szól hozzájuk. Savanykás vigyorral bólint.*
- Ahogy akarod, testvér! De csak egyet villan a szemük...
*Nem folytatja, nem fenyegetőzik. Jól tudja, hogy nem ő itt a főnök. Ha harcra kerülne sor, akkor is talán a vad lenne és nem a vadász. De azért nem adná olcsón a bőrét.*
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:36:30
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:36:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Szégyen, nem szégyen, Isurii nem túl gyakori látogatója az erdőszéli tisztásnak; még annak ellenére sem, vagy esetleg épp azért, hogy varázsló. Most sem kifejezetten azért érkezik, amiért általában ide érkezni szoktak. A nyugalmat ezúttal sehol sem találná egykönnyen ittlétének oka végett. Nem kételkedik az általa képviselt erőben, egészen más jellegű aggodalmak emésztik, melyeket a régmúlt ködös emlékképei táplálnak. Ám most elérkezettnek látja az időt. Talán csak saját határait szeretné feszegetni, bizonyítani vágyik hogy megfeleljen saját elvárásainak még akkor is, ha azoknak a legnehezebb.
Az érkező Szilánkok (mert rögtön kettőt is kapnak belőlük) csaknem kiszúrják az orokok szemecskéit ahogy átvágnak a tisztáson feltűnően "mágusosan". Isuriinak sem kell keresgélnie a fogadóbizottságot, így hamar megtalálják egymást.
A nő barna csizmát, sötét, lovagláshoz alkalmas nadrágot és hímzett blúzt visel, mely fölé hosszú, hasított bőr mellényt öltött fel. Ez megóvja a hidegtől annyira, amennyire szükséges.
Nyakában különböző hosszúságú ezüst függőkön amulettek lógnak, bár a szintén itt viselt szürke kámzsa alatt talán nem is nagyon látszanak. Fehér haját hátrafonta, mint mindig mostanában.
Worenthel az oldalán érkezik, akivel az örömökön és terheken egyaránt osztozik. A mágus a türelem és a megértés mintaképe, míg Isu a nyersebb és radikálisabb kettejük közül. Ha úgy tetszik, mondhatni hogy kiegészítik egymást az élet szinte minden területén, épp ezért több okból is sokat jelent neki, hogy a férfi elkísérte erre a megbeszélésre is.*
//Az ezüstbalhé//
*Szégyen, nem szégyen, Isurii nem túl gyakori látogatója az erdőszéli tisztásnak; még annak ellenére sem, vagy esetleg épp azért, hogy varázsló. Most sem kifejezetten azért érkezik, amiért általában ide érkezni szoktak. A nyugalmat ezúttal sehol sem találná egykönnyen ittlétének oka végett. Nem kételkedik az általa képviselt erőben, egészen más jellegű aggodalmak emésztik, melyeket a régmúlt ködös emlékképei táplálnak. Ám most elérkezettnek látja az időt. Talán csak saját határait szeretné feszegetni, bizonyítani vágyik hogy megfeleljen saját elvárásainak még akkor is, ha azoknak a legnehezebb.
Az érkező Szilánkok (mert rögtön kettőt is kapnak belőlük) csaknem kiszúrják az orokok szemecskéit ahogy átvágnak a tisztáson feltűnően "mágusosan". Isuriinak sem kell keresgélnie a fogadóbizottságot, így hamar megtalálják egymást.
A nő barna csizmát, sötét, lovagláshoz alkalmas nadrágot és hímzett blúzt visel, mely fölé hosszú, hasított bőr mellényt öltött fel. Ez megóvja a hidegtől annyira, amennyire szükséges.
Nyakában különböző hosszúságú ezüst függőkön amulettek lógnak, bár a szintén itt viselt szürke kámzsa alatt talán nem is nagyon látszanak. Fehér haját hátrafonta, mint mindig mostanában.
Worenthel az oldalán érkezik, akivel az örömökön és terheken egyaránt osztozik. A mágus a türelem és a megértés mintaképe, míg Isu a nyersebb és radikálisabb kettejük közül. Ha úgy tetszik, mondhatni hogy kiegészítik egymást az élet szinte minden területén, épp ezért több okból is sokat jelent neki, hogy a férfi elkísérte erre a megbeszélésre is.*
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 15:07:12
Üzenet elküldve: 2016-01-18 15:07:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőből igyekszik vissza a városba, még igencsak puffogva a nemrég átéltek miatt. Kiszenvedi magát egészen a város széléig azzal a nagy nyereggel, és még rá is hozzák a frászt. Kikéri magának ezt a bánásmódot, még szerencse hogy nem rögtön ellentámadott ijedtében, bolond ember bele is halhatott volna. Ettől függetlenül köti saját becsülete, nem kotyogja ki senkinek a dolgait, nem fog beszélni az esetről, maga is megenyhül majd talán egyszer, de jelenleg nincs sok kedve újra Taitossal üzletelni. Pedig a pénz az jól jött, és elég bőre szabta, de hát ha valaki wargokkal akar játszani az nem olcsó mulatság. Vajon mit eszik az egyáltalán? Mennyit? Vadászik? Kipusztítja az erdőt. Bolond emberek és a veszélyes hülyeségük. Nem mintha ő maga nem csinálna olyan dolgokat amik idő előtt véget vethetnének az életének, de saját megítélése szerint teljesen más a kettő. A gnóm kiszámított kockázattal dolgozik, nem mellesleg olyan dolgokkal amiknek nincsen szabad akarata és meggyőződése hogy ura a körülményeknek. Ellenben egy állat engedelmességére bízni valakinek az életét, lényegesen rizikósabb, hiszen sosem lehetünk biztosak a dolgunkban. A tisztáson egyenesen átgyalogolva a kovács felé veszi az irányt, azaz inkább a piactérre, a nézelődés talán eltereli a gondolatait.*
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 10:32:12
Üzenet elküldve: 2016-01-18 10:32:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
*Furcsa érzés újra látni a várost, különösen erről a pontról. Régi emlékeket ébreszt benne, baljóslatú víziókat és ez meg is látszik rajta. Az ork feszültebb mint általában, és rossz szokásához híven megint csak magába burkolódzik. Sokszor tekint összevont szemöldökökkel az erdő felé ahonnan a boszorkányok érkezését várja, és elég továbbra sem tudja mit is várhat el ettől a bandától. Az, hogy Hagrar megbízik bennük még veszélyesek lehetnek, és ha a szükség úgy hozza fel kell aprítania őket. Mint azt a banyát kinek fejét most is a nyakában hordja csak a miheztartás végett.*
-Nem akarom bántani őket. *Mondja, némileg mérsékelve önmagát.* -De zavarna, ha nem is tudnám megtenni.
*Fejezi ki aggodalmait, saját tenyerébe bámulva. Őt sok fajtársával ellentétben nem zavarja az emberek közelsége vagy barátsága. Az zavarja, ha az adott ember, elf vagy micsoda olyan képességekkel rendelkezik amivel fölébe kerekedhet. Az ilyenek általában csúnyán megtiporják az alattuk állókát, és bizony ha neki hatalma lenne ő is pontosan ezt tenné.*
//Az ezüstbalhé//
*Furcsa érzés újra látni a várost, különösen erről a pontról. Régi emlékeket ébreszt benne, baljóslatú víziókat és ez meg is látszik rajta. Az ork feszültebb mint általában, és rossz szokásához híven megint csak magába burkolódzik. Sokszor tekint összevont szemöldökökkel az erdő felé ahonnan a boszorkányok érkezését várja, és elég továbbra sem tudja mit is várhat el ettől a bandától. Az, hogy Hagrar megbízik bennük még veszélyesek lehetnek, és ha a szükség úgy hozza fel kell aprítania őket. Mint azt a banyát kinek fejét most is a nyakában hordja csak a miheztartás végett.*
-Nem akarom bántani őket. *Mondja, némileg mérsékelve önmagát.* -De zavarna, ha nem is tudnám megtenni.
*Fejezi ki aggodalmait, saját tenyerébe bámulva. Őt sok fajtársával ellentétben nem zavarja az emberek közelsége vagy barátsága. Az zavarja, ha az adott ember, elf vagy micsoda olyan képességekkel rendelkezik amivel fölébe kerekedhet. Az ilyenek általában csúnyán megtiporják az alattuk állókát, és bizony ha neki hatalma lenne ő is pontosan ezt tenné.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-18 09:39:38
Üzenet elküldve: 2016-01-18 09:39:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ezüstbalhé//
* Nagy úton van túl a három dalia ork, akik talán szövetség reményében érkeztek. Az erdőszéli tisztás volt Hagrar számára a legkedvezőbb hely. Nem akart feltűnősködni se a városba, se a Szilánkok közelébe. Nem érezné magát biztonságban. De tény, hogy nem lesz egy virágszedés. Az Ezüstszilánk klán erős, és nem biztos hogy foglalkozna egy kis létszámú ork klánnal. Mindenesetre Hagrar nagyon eltökélt, és igyekszik kulturált módon tárgyalni, ha épp lehetséges. Persze fegyvert hozott, de jelenleg csak dísznek. Nem szeretné használni. Most nem. A klánnak támogatás kell, egy nagyobb erő mi tessékeli. Olyan helyekre amitől maguk is erősebbé válnak. Az Ezüst szilánkok erős mágiahasználók. Legalábbis a legtöbbjük. És ez egy esetleges kutyaszorítóban jól jönnének az orkok fizikuma mellé. Talán ez a fő cél amit az ork vezér kitűzött maga elé elsősorban. Hogy ez valóra válik-e, vagy sem az kiderül amint megérkezik a tárgyaló fél. És nem szabad azt is megtárgyalni, hogy elfogadják-e, hogy egy ork klán telepedik le Lanawin területére. Gravak, és Daetth szegődtek társul Hagrarhoz, akik hallani akarják a tárgyalás részleteit. Persze szabadon is szólhatnak, talán ettől tart Hagrar egy kicsit. Tudja jól milyen forró vérű mind. Nehogy olyat tegyenek, vagy mondjanak ami bajt hozhat a fejükre. De bízik bennük teljes mértékben, és ha bunyó lesz a vége nem fogja társait cserben hagyni.*
-Lassan ideérünk! Figyeljetek! Nem kell egyből meglékelni őket, csak nyugodtan!
*Közben nézelődik jobbra-balra, hátha kiszúrja a szilánkokat.*
//Az ezüstbalhé//
* Nagy úton van túl a három dalia ork, akik talán szövetség reményében érkeztek. Az erdőszéli tisztás volt Hagrar számára a legkedvezőbb hely. Nem akart feltűnősködni se a városba, se a Szilánkok közelébe. Nem érezné magát biztonságban. De tény, hogy nem lesz egy virágszedés. Az Ezüstszilánk klán erős, és nem biztos hogy foglalkozna egy kis létszámú ork klánnal. Mindenesetre Hagrar nagyon eltökélt, és igyekszik kulturált módon tárgyalni, ha épp lehetséges. Persze fegyvert hozott, de jelenleg csak dísznek. Nem szeretné használni. Most nem. A klánnak támogatás kell, egy nagyobb erő mi tessékeli. Olyan helyekre amitől maguk is erősebbé válnak. Az Ezüst szilánkok erős mágiahasználók. Legalábbis a legtöbbjük. És ez egy esetleges kutyaszorítóban jól jönnének az orkok fizikuma mellé. Talán ez a fő cél amit az ork vezér kitűzött maga elé elsősorban. Hogy ez valóra válik-e, vagy sem az kiderül amint megérkezik a tárgyaló fél. És nem szabad azt is megtárgyalni, hogy elfogadják-e, hogy egy ork klán telepedik le Lanawin területére. Gravak, és Daetth szegődtek társul Hagrarhoz, akik hallani akarják a tárgyalás részleteit. Persze szabadon is szólhatnak, talán ettől tart Hagrar egy kicsit. Tudja jól milyen forró vérű mind. Nehogy olyat tegyenek, vagy mondjanak ami bajt hozhat a fejükre. De bízik bennük teljes mértékben, és ha bunyó lesz a vége nem fogja társait cserben hagyni.*
-Lassan ideérünk! Figyeljetek! Nem kell egyből meglékelni őket, csak nyugodtan!
*Közben nézelődik jobbra-balra, hátha kiszúrja a szilánkokat.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-17 18:55:59
Üzenet elküldve: 2016-01-17 18:55:59
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Seawil//
*Az osztozkodás sosem volt az erőssége, ugyanakkor nyilván van abban valami, amit a lány mond.*
- De, persze, elférünk ott ketten is, bár... én valószínűleg most már nem fogok sok időt tölteni a templomban. Ugye ágfelelős lettem az Ellentétek Rendjében, most már főleg a Namos házban fogom tengetni a napjaimat. Hiába, az élet egy utazás.
*Most például közel két év után átköltözik a templomból a nagyjából negyed óra sétára lévő Namos házba. Hiába, valódi világjáró lett belőle. Most is fog tenni még egy kört, mielőtt visszatér a gazdagnegyedbe. Mondjuk így lehet kicsit le fogja késni a vacsorát, de remélhetőleg a végére odaér. Vagy még legalább Nymet ébren találja, az is elég lenne.*
- Nos, minden attól függ, mennyi ideje haltak meg. Mert ha jól tippelek *itt a lányra pillant, hiszen neki nincs tapasztalata annyira a halottas témában* ahogy a csontok öregednek, úgy gyengülnek. Így van ez életünk során is, hát még a haláluk után. Szerintem a húst sokkal hamarabb lerágják róluk a mindenféle férgek, minthogy a csontok jelentősen meggyengülhessenek, így a csontvázságnak is sok lépcsője lehet. Ha még ott fityegnek a húscafatok rajtuk, akkor a csontok valószínűleg még erősek, így komoly kihívást jelenthet egy ilyen katona. De ha mondjuk már jó sokat aszalódott a földben, akkor lehet, hogy egy pofon hatására letörik a feje, vagy össze is csuklik az egész mű. Aztán lehet, hogy az életre hívó mágia meg is erősíti őket, bár erről nem tudok, de... Eddig olyasmiről sem, hogy nagyszámú élőhalottat irányított volna egyetlen lény. Nagyszámú úgy, mint több száz. Tudtommal egyetlen halandó nekromanta sem lehetne képes ilyesmire. Volt hasonló dolog egy szigeten nemrég, hullák, amik mégsem voltak annyira hullák. Valami őrült halottakon kísérletezett. Aztán a kísérlet nem hozott eredményt, a hullákat egyszerűen kidobálta. Később viszont a szerek, vagy mágia, vagy akármi, visszaadta az alapvető ösztönöket a halottaknak, így felkeltek, jártak, vadásztak, embert ettek. Ilyen módszerrel fel lehetne kelteni egy seregnyi hullát, de az nem nekromancia, és azoknak a hulláknak senki nem parancsolna. Egy csürhe lenne, az őrök pedig gond nélkül levágnák őket. Itt valami természetfeletti erőről lesz szó, szinte biztos vagyok benne.
*Aztán mindezt elmondhatta volna annak a majomnak is, ha szépen tejel, így viszont sajnos nem állt módjában. Hát na, a világban megvannak a szerepek, valakinek rosszul is kell járnia. Ha mindenki mindig jól járna, senki nem értékelné eléggé a helyzetét.*
- Hát tudja a fene... *mordul fel. Honnan tudná, miért akarták épp őt feláldozni? A második kérdés viszont már sokkal érdekesebb... Olyannyira, hogy eszébe is jut néhány régi dolog...* Ha te volnál a felsőbb hatalom, akinek áldozatot mutatnak be? Igen, azt hiszem igen, hajlandó lennék meghalni. Te vagy?
*Mert ha igen, és korábban is neki akarták feláldozni a Csonttemetőben, akkor Lorewre még vár egy kínos magyarázkodás. Például hogy miért nem ment elsőre... De hát fene tudta, azt hitte, valami őrült mágusok istenének akarják feláldozni, az pedig nem volna méltó hozzá. Persze ha a válaszát megszakítja a lány azzal, hogy csak viccelt, akkor nem folytatja tovább, mert hát akkor tárgytalan.*
- Igen, vehetjük így. Bár az még odébb van, hogy valami értelmes dolgot kutassak. De a Csonttemetőt felírom a listára. Ott csak jó dolgok lehetnek. Valahogy ráveszem majd Eralilt, hogy elengedjen oda.
*Nem mintha olyan nehéz lenne. Kicsit kikupálja Sysst, hogy tudjon egy-két hókuszpókuszt, aztán a feladata egy időre elvégezve. Legalábbis remélhetőleg ilyen egyszerű lesz, hogy valójában hogyan lesz, az még előtte is titok, hiszen még nem sikerült elkezdeni a tanítást tudtával senkinek.*
- Értem *hümmög* Igazából nem tudom, én nem érzékeltem, hogy nálunk lenne ilyen, de a fene se tudja. Én a gyerekkoromat, no meg a felnőttkorom elejét is egy világtól elzárt helyen töltöttem, így sajnálatos módon ezek kimaradtak az életemből. De szerintem ostobaság évek szerint mérni. Van egy határ, amikortól valaki felnőtté válik, ezt pedig a külső szemlélőknek kell látni, nem egy számnak igazolni. Talán még azok a helyek is értelmesebbek ennél, akik valamilyen feladathoz kötik a felnőtté válást. Csak ne a korhoz. Az egy állapot, semmiképpen sem érdem. Nem kell vállon veregetni, hogy sikerült húsz évet élnem úgy, hogy közben egyszer se haltam meg. Persze mindegy, engem nem érint, de mégis... Elég zavaró az ilyen felfogás.
*Most például a hölgy esetében is minek vacakolni? Felnőttnek tűnik, de semmiképpen nem gyereknek. Akkor mit számít, hogy negyven éves, vagy csak harmincnyolc? Látott már kilencvenéves elfet is feleannyi ésszel, akkor hogy is van ez?*
- Vagy lehetne fordítva? *teszi fel a kérdést. Mondjuk a lánynak ott a templom, neki a tisztás, nyilván nincsenek sötét és titkos terveik, de mégis. A templomba most annyira nem akar visszamenni* Vagy mondjuk a templomon kívül értve.
*Ha szükség lenne rá, még ezt is hajlandó bedobni. Ha most előbb a tisztásra mennek, akkor utána a templomba is benéznek, és a hölgynek marad egy lehetősége, hogy Lorewet bárhová elcibálja. Mi ez, ha nem igazságos üzlet? Hát a biztostól mondjuk messze van, hogy Lorew még élni fog hús év múlva.*
- Igen, biztosan *bólint azért, nem akar ezen vitatkozni. Mondjuk neki az egy harmad élet, lehetetlen volna megmondani, főleg mert a halál nem évtizedek, hanem percek alatt ragad el valakit, de hát mit számít most ez? Részletek-részletek...*
- Nézőpont kérdése, mi az alantas és primitív. Az erdőlakó elfek számára a városiak maguk a démonok. Akik szánt szándékkal bemocskolják a fajtásuk hagyományait. De szóval nagy ház... talán csak nem nemesi származású vagy?
*Nem mintha olyan nagyon nagy jelentőséget tulajdonítana az ilyesminek, de hát szereti tisztázni a dolgokat. Ez még nem jelent persze semmit, sőt... az értelem nem a rangon múlik, de ismer értelmes nemeseket is. Meg butákat. Meg igazából mindenfélét.*
- Nyugalom, majd út közben rájössz *feleli* Kis séta, nem kell sokat belelátni, csak jobb szeretek idekint lenni, mint a házban. Zsúfolt lehet az ilyenkor, nagyjából most kezdik a vacsorát, és hát lássuk be, akkor jó sokan ott lesznek. Tisztás, vissza körbe a templomba, és onnan a házba, csak ennyi tervem van.
*Remélhetőleg sikerül értelmesen előadnia, miért kell egy kört menniük a semmiért. Ha nem, hát... akkor majd visszatérnek még rá. Ugyanakkor a tisztást mindenképpen be szeretné iktatni.*
- Hát... ha legközelebb valamire nem vársz választ, akkor mondd az elején, akkor nem gondolkodom el rajta, nem öntöm szavakba, meg ilyenek... Én nem keresem a plusz munkát, hidd el.
*Ahol lehet, ő inkább a lustaságot pártolja, felesleges is volna tagadni. Ehhez mérten érdekes kérdés, vajon képes lesz-e ellátni tanítói feladatait. Egyszer már sikerült neki, ha nem is a legszebben, vagy legtisztábban.*
- Rendben, ezt meg is beszéltük *bólint, mikor a lány a csatlakozás mellett dönt, majd egy rövid időre elfekszik a fűben. Tényleg nem sokáig, nincs olyan meleg, mint indokolt lenne ahhoz, hogy ezt huzamosabb ideig folytathassa, de hát ilyen ez a tél. Szerencsére nem tart már sokáig. Ha pedig láthatóan a lány sem akar semmi nagyot véghez vinni itt (és valószínűleg nem, mivel nagyon tiltakozott a tisztás ellen), úgy megjegyzi:*
- Nos, akkor mehetünk a tekercseidért? Aztán a Namos házba? *ha pedig nincs ellenvetés, akkor tényleg nem szándékozik itt több időt eltölteni.*
*Az osztozkodás sosem volt az erőssége, ugyanakkor nyilván van abban valami, amit a lány mond.*
- De, persze, elférünk ott ketten is, bár... én valószínűleg most már nem fogok sok időt tölteni a templomban. Ugye ágfelelős lettem az Ellentétek Rendjében, most már főleg a Namos házban fogom tengetni a napjaimat. Hiába, az élet egy utazás.
*Most például közel két év után átköltözik a templomból a nagyjából negyed óra sétára lévő Namos házba. Hiába, valódi világjáró lett belőle. Most is fog tenni még egy kört, mielőtt visszatér a gazdagnegyedbe. Mondjuk így lehet kicsit le fogja késni a vacsorát, de remélhetőleg a végére odaér. Vagy még legalább Nymet ébren találja, az is elég lenne.*
- Nos, minden attól függ, mennyi ideje haltak meg. Mert ha jól tippelek *itt a lányra pillant, hiszen neki nincs tapasztalata annyira a halottas témában* ahogy a csontok öregednek, úgy gyengülnek. Így van ez életünk során is, hát még a haláluk után. Szerintem a húst sokkal hamarabb lerágják róluk a mindenféle férgek, minthogy a csontok jelentősen meggyengülhessenek, így a csontvázságnak is sok lépcsője lehet. Ha még ott fityegnek a húscafatok rajtuk, akkor a csontok valószínűleg még erősek, így komoly kihívást jelenthet egy ilyen katona. De ha mondjuk már jó sokat aszalódott a földben, akkor lehet, hogy egy pofon hatására letörik a feje, vagy össze is csuklik az egész mű. Aztán lehet, hogy az életre hívó mágia meg is erősíti őket, bár erről nem tudok, de... Eddig olyasmiről sem, hogy nagyszámú élőhalottat irányított volna egyetlen lény. Nagyszámú úgy, mint több száz. Tudtommal egyetlen halandó nekromanta sem lehetne képes ilyesmire. Volt hasonló dolog egy szigeten nemrég, hullák, amik mégsem voltak annyira hullák. Valami őrült halottakon kísérletezett. Aztán a kísérlet nem hozott eredményt, a hullákat egyszerűen kidobálta. Később viszont a szerek, vagy mágia, vagy akármi, visszaadta az alapvető ösztönöket a halottaknak, így felkeltek, jártak, vadásztak, embert ettek. Ilyen módszerrel fel lehetne kelteni egy seregnyi hullát, de az nem nekromancia, és azoknak a hulláknak senki nem parancsolna. Egy csürhe lenne, az őrök pedig gond nélkül levágnák őket. Itt valami természetfeletti erőről lesz szó, szinte biztos vagyok benne.
*Aztán mindezt elmondhatta volna annak a majomnak is, ha szépen tejel, így viszont sajnos nem állt módjában. Hát na, a világban megvannak a szerepek, valakinek rosszul is kell járnia. Ha mindenki mindig jól járna, senki nem értékelné eléggé a helyzetét.*
- Hát tudja a fene... *mordul fel. Honnan tudná, miért akarták épp őt feláldozni? A második kérdés viszont már sokkal érdekesebb... Olyannyira, hogy eszébe is jut néhány régi dolog...* Ha te volnál a felsőbb hatalom, akinek áldozatot mutatnak be? Igen, azt hiszem igen, hajlandó lennék meghalni. Te vagy?
*Mert ha igen, és korábban is neki akarták feláldozni a Csonttemetőben, akkor Lorewre még vár egy kínos magyarázkodás. Például hogy miért nem ment elsőre... De hát fene tudta, azt hitte, valami őrült mágusok istenének akarják feláldozni, az pedig nem volna méltó hozzá. Persze ha a válaszát megszakítja a lány azzal, hogy csak viccelt, akkor nem folytatja tovább, mert hát akkor tárgytalan.*
- Igen, vehetjük így. Bár az még odébb van, hogy valami értelmes dolgot kutassak. De a Csonttemetőt felírom a listára. Ott csak jó dolgok lehetnek. Valahogy ráveszem majd Eralilt, hogy elengedjen oda.
*Nem mintha olyan nehéz lenne. Kicsit kikupálja Sysst, hogy tudjon egy-két hókuszpókuszt, aztán a feladata egy időre elvégezve. Legalábbis remélhetőleg ilyen egyszerű lesz, hogy valójában hogyan lesz, az még előtte is titok, hiszen még nem sikerült elkezdeni a tanítást tudtával senkinek.*
- Értem *hümmög* Igazából nem tudom, én nem érzékeltem, hogy nálunk lenne ilyen, de a fene se tudja. Én a gyerekkoromat, no meg a felnőttkorom elejét is egy világtól elzárt helyen töltöttem, így sajnálatos módon ezek kimaradtak az életemből. De szerintem ostobaság évek szerint mérni. Van egy határ, amikortól valaki felnőtté válik, ezt pedig a külső szemlélőknek kell látni, nem egy számnak igazolni. Talán még azok a helyek is értelmesebbek ennél, akik valamilyen feladathoz kötik a felnőtté válást. Csak ne a korhoz. Az egy állapot, semmiképpen sem érdem. Nem kell vállon veregetni, hogy sikerült húsz évet élnem úgy, hogy közben egyszer se haltam meg. Persze mindegy, engem nem érint, de mégis... Elég zavaró az ilyen felfogás.
*Most például a hölgy esetében is minek vacakolni? Felnőttnek tűnik, de semmiképpen nem gyereknek. Akkor mit számít, hogy negyven éves, vagy csak harmincnyolc? Látott már kilencvenéves elfet is feleannyi ésszel, akkor hogy is van ez?*
- Vagy lehetne fordítva? *teszi fel a kérdést. Mondjuk a lánynak ott a templom, neki a tisztás, nyilván nincsenek sötét és titkos terveik, de mégis. A templomba most annyira nem akar visszamenni* Vagy mondjuk a templomon kívül értve.
*Ha szükség lenne rá, még ezt is hajlandó bedobni. Ha most előbb a tisztásra mennek, akkor utána a templomba is benéznek, és a hölgynek marad egy lehetősége, hogy Lorewet bárhová elcibálja. Mi ez, ha nem igazságos üzlet? Hát a biztostól mondjuk messze van, hogy Lorew még élni fog hús év múlva.*
- Igen, biztosan *bólint azért, nem akar ezen vitatkozni. Mondjuk neki az egy harmad élet, lehetetlen volna megmondani, főleg mert a halál nem évtizedek, hanem percek alatt ragad el valakit, de hát mit számít most ez? Részletek-részletek...*
- Nézőpont kérdése, mi az alantas és primitív. Az erdőlakó elfek számára a városiak maguk a démonok. Akik szánt szándékkal bemocskolják a fajtásuk hagyományait. De szóval nagy ház... talán csak nem nemesi származású vagy?
*Nem mintha olyan nagyon nagy jelentőséget tulajdonítana az ilyesminek, de hát szereti tisztázni a dolgokat. Ez még nem jelent persze semmit, sőt... az értelem nem a rangon múlik, de ismer értelmes nemeseket is. Meg butákat. Meg igazából mindenfélét.*
- Nyugalom, majd út közben rájössz *feleli* Kis séta, nem kell sokat belelátni, csak jobb szeretek idekint lenni, mint a házban. Zsúfolt lehet az ilyenkor, nagyjából most kezdik a vacsorát, és hát lássuk be, akkor jó sokan ott lesznek. Tisztás, vissza körbe a templomba, és onnan a házba, csak ennyi tervem van.
*Remélhetőleg sikerül értelmesen előadnia, miért kell egy kört menniük a semmiért. Ha nem, hát... akkor majd visszatérnek még rá. Ugyanakkor a tisztást mindenképpen be szeretné iktatni.*
- Hát... ha legközelebb valamire nem vársz választ, akkor mondd az elején, akkor nem gondolkodom el rajta, nem öntöm szavakba, meg ilyenek... Én nem keresem a plusz munkát, hidd el.
*Ahol lehet, ő inkább a lustaságot pártolja, felesleges is volna tagadni. Ehhez mérten érdekes kérdés, vajon képes lesz-e ellátni tanítói feladatait. Egyszer már sikerült neki, ha nem is a legszebben, vagy legtisztábban.*
- Rendben, ezt meg is beszéltük *bólint, mikor a lány a csatlakozás mellett dönt, majd egy rövid időre elfekszik a fűben. Tényleg nem sokáig, nincs olyan meleg, mint indokolt lenne ahhoz, hogy ezt huzamosabb ideig folytathassa, de hát ilyen ez a tél. Szerencsére nem tart már sokáig. Ha pedig láthatóan a lány sem akar semmi nagyot véghez vinni itt (és valószínűleg nem, mivel nagyon tiltakozott a tisztás ellen), úgy megjegyzi:*
- Nos, akkor mehetünk a tekercseidért? Aztán a Namos házba? *ha pedig nincs ellenvetés, akkor tényleg nem szándékozik itt több időt eltölteni.*
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-16 17:51:32
Üzenet elküldve: 2016-01-16 17:51:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Assaradul//
*Ajkait enyhén félrenyitja, ahogy hallgatja a vele szemben ülő kérdéseit. Visszaidézi pontosan mit is mondott, majd megrázza a fejét. Aztán néma bólogatásba kezd.*
- A legenda erről szól, de nem hinném, hogy csak ez állna a háttérbe. Valamint a Nagy Omlás óta, visszatértetek a felszínre. Én nem hallottam még hírét, annak, hogy kapzsik lennétek. Én még nem tapasztaltam, hogy letértetek volna a „helyes” útról. *Fejti ki csendesen véleményét, de immár nem néz a másik szemébe. Ölébe pihenő kezét figyeli, ahogy egymáson helyezkednek el keresztbe. Alyna észreveszi a lány tekintetét, s rögtön le is mászik a kézfejekre, hogy immár onnan mustrálja a szokatlan figurát. Benne sem bízik, de szavai túl megnyerőek.
Az újabb kérdésre, nem tud egyből válaszolni. Feltekint a bíbor szemekbe, ám amazok csak az ürességet láthatják a smaragdjaikban.*
- Miért miben különbözünk? A bőrünk színe világosabb, de semmi másba. *Megfordítva a férfi kérdését válaszolja meg végül az indokot, továbbra is csak csendesen.
A kicsit erőszakos szembesítésre újra lesüti szemeit. A bíborszemű szavai ostorként csattannak az éles hallású lánynak. Nem akarja hallani, hogy ez a múlt volt. Szemeit behunyja, s igyekszik elfojtani, egy újabb legördülő könnycseppet, ám az szemei sarkából kiszökik, s egyenesen Alyna feje búbjára esik.*
- Sajnálom. *Mondja végül.* - Nem kívántam hazudni neked, hamisságommal. Az én hibám. *Hangja megtört és kedvtelen. Talán ha reggel találkoznak a temetőbe. Talán akkor máshogy viszonyulna hozzá, ám most csak ott ül és bámul maga elé, halkan beszélve. De talán nincs is szüksége hangosabban, hisz pontosan hallják szavait. *
- Egy mélységi mondta. *Emeli fel immár tekintetét, ahogy az őt érdeklő témát boncolgatja.* - Találkoztam eggyel a városba a nyári fesztiválon. Ő hívott így, de nem volt ideje elmagyaráznia, hogy mit jelent. Igaz, ideges lett amikor én is kiejtettem. Mit jelent? *Teszi fel újra csak a kérdést, fel sem tűnve neki, hogy talán terelnek.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-15 23:33:05
Üzenet elküldve: 2016-01-15 23:33:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Csendben, elmerengve a szavakon hallgatja végig a lányt. Bizony, ha hinni lehet a legendáknak, egykor egy népet alkottak. De az már olyan régen volt, hogyha igaz is a mese, már nincs, ki emlékezzen rá. Ez a naiv kis teremtés pedig egynek tekinti magukat. Érdekes. A végén még tényleg jól fog mulatni.*
- Áh, értem. Tehát kapzsik és mohók vagyunk? Letértünk a helyes ösvényről? *Sandít a lányra, direkt teljesen kifordítva a szavait. Ennyivel persze még nem végzett.*
- Igen, igen ez a múlt, ahogy te is felhívtad rá a figyelmet. De mi a jelen? Miért lennénk egyformák, miben hasonlítunk? *Szegezi bíbor tekintetét a lányra. Érdekli a válasz, noha már most biztos benne, ha kap valami feleletet, azt is teljesen ki fogja forgatni.
Az újabb, most már talán bizonytalanabb szavak elégedett mosolyt csalnak arcára.*
- Látod, látod, megint arról beszélsz, mi volt. Mint aki a múltban él. Sose hazudTAM. Mindig mosolyogTAM. De már csak a saját szavaid alapján is, ez elmúlt. Volt nincs. Akkor viszont az én megállapításom a helytálló. Vagy talán még nem sikerült bepillantást nyerned egyetlen mosolygó álarc mögé sem? De hisz az imént öltöttél fel egyet magad is. *Néz szinte már meglepve a lányra. Hangja bizony mézes-mázos, akár egy tanár, ki diákjának mesél az életről, a világ dolgairól, hogy okosodjon, hogy tanulhasson a másik mérhetetlen bölcsességéből és tapasztalataiból.
A lány újabb kérdése azonban kizökkenti egy kicsit ebből a kerékvágásból. Azonban a mélységi a kérdésre kérdéssel felel.*
- Miért érdekel, és hol hallottad?
*Csendben, elmerengve a szavakon hallgatja végig a lányt. Bizony, ha hinni lehet a legendáknak, egykor egy népet alkottak. De az már olyan régen volt, hogyha igaz is a mese, már nincs, ki emlékezzen rá. Ez a naiv kis teremtés pedig egynek tekinti magukat. Érdekes. A végén még tényleg jól fog mulatni.*
- Áh, értem. Tehát kapzsik és mohók vagyunk? Letértünk a helyes ösvényről? *Sandít a lányra, direkt teljesen kifordítva a szavait. Ennyivel persze még nem végzett.*
- Igen, igen ez a múlt, ahogy te is felhívtad rá a figyelmet. De mi a jelen? Miért lennénk egyformák, miben hasonlítunk? *Szegezi bíbor tekintetét a lányra. Érdekli a válasz, noha már most biztos benne, ha kap valami feleletet, azt is teljesen ki fogja forgatni.
Az újabb, most már talán bizonytalanabb szavak elégedett mosolyt csalnak arcára.*
- Látod, látod, megint arról beszélsz, mi volt. Mint aki a múltban él. Sose hazudTAM. Mindig mosolyogTAM. De már csak a saját szavaid alapján is, ez elmúlt. Volt nincs. Akkor viszont az én megállapításom a helytálló. Vagy talán még nem sikerült bepillantást nyerned egyetlen mosolygó álarc mögé sem? De hisz az imént öltöttél fel egyet magad is. *Néz szinte már meglepve a lányra. Hangja bizony mézes-mázos, akár egy tanár, ki diákjának mesél az életről, a világ dolgairól, hogy okosodjon, hogy tanulhasson a másik mérhetetlen bölcsességéből és tapasztalataiból.
A lány újabb kérdése azonban kizökkenti egy kicsit ebből a kerékvágásból. Azonban a mélységi a kérdésre kérdéssel felel.*
- Miért érdekel, és hol hallottad?
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-12 16:58:16
Üzenet elküldve: 2016-01-12 16:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Shaia a város felől érkezik a tisztás környékére. Felszerelése csak a szokásos, annyi a változás csak, hogy a havas, téli időnek megfelelő öltözéket vett magára. Ennek a téli szerelésnek a legfőbb eleme a csizma, bőrből készült, mindig ápolt darab, most is jó alaposan bekente a piacon vett viaszos krémmel, ami most a tarisznyája mélyén pihen. Ki nem állhatja, ha beázik a lábbelije és utána egész nap hideg, nedves lábbal kell járnia-kelnie, általában ölni tud, ha beázik ha hideg időben beázik a csizmája, úgyhogy igazán üdvös lenne, ha a mostani darab szárazon kibírná a nap végéig, nem csak Shaia, de a környezete számára is. Sokkal jobb úgy mindenkinek, ha a sötételf nem mérges és morcos. A sár még hagyján, azt kibírja, azt otthon le lehet mosni. Azért persze vigyáz, nehogy túl nagy pocsolyába lépjen bele.*
~Jó, itt a tisztás, itt a dombocska, de innen hogyan is tovább?~
*Csípőre tett kézzel néz körbe. Ha okos gnómnak születik, biztosan rögtön eszébe jutna, de így eltelik még egy kis idő, amíg minden a helyére kerül a fejében és a megfelelő irányba indul el.*
~Jó, itt a tisztás, itt a dombocska, de innen hogyan is tovább?~
*Csípőre tett kézzel néz körbe. Ha okos gnómnak születik, biztosan rögtön eszébe jutna, de így eltelik még egy kis idő, amíg minden a helyére kerül a fejében és a megfelelő irányba indul el.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-12 16:01:18
Üzenet elküldve: 2016-01-12 16:01:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dél felé - zárás//
-Pedig a türelem nemes erény.
*Mosolyodik el, Kaganra pillantva újra. Közben keze gyorsan jár, elrámolja a vacsora kellékeit. Mondhatni, rendet rak maguk után.*
-Miért? Mert nem vagy unalmas társaság.
*Újabb mosoly a nyílt őszinteség mellé. Igaz, azt már nem teszi hozzá, hogy mert érdekli őt a Thargok vezére, mint férfi, mint ember, mint vezér, mint harcos egyaránt.
Tol még pár kisebb hasábot a tűzre, hogy minél később aludjon el, majd maga is összegubózik. Lényegesebben felkészületlenebb, mint Kagan ezen a téren. Nem is telik bele sok idő, vacogni kezd a foga, így ösztönből húzódik közelebb a másikhoz. Remélhetően a férfi nem veszi ezt támadásnak, sem olyféle közeledésnek. Ha mást nem, egymás hátát kiválóan tudják melegíteni.*
*Hogy mikor alszik el mélyebben, annak időpontját felidézni nem tudja, de arra riad, hogy kéz érinti meg karját. Szemei felpattannak, s kell néhány pillanat, míg észleli hol van és kivel. Megkönnyebbülten szusszan egyet, majd sietősen készülődni kezd. Útjuk visszavezet a városba, ahol időlegesen elválnak, hogy mind a ketten elintézzék ügyeiket.*
*Néhány órával később újra a tisztáson találkoznak. Sheynah mélybarna herélt hátán ül, szemmel láthatóan lovagló óráinak elsőjeinek egyikét tölti éppen. Ahogy Kagan, úgy Sheynah sem a puszták lovas nomádjaihoz tartozik. De azért összeszorított foggal tűri a kellemetlenségeket, melyet a több órán, napon át tartó lovaglás okoz.
Végül a gázlóhoz érve Kagan elszakad kicsi csapatuktól, és a hegyi törzs leánya magára marad egy döntéskényszerrel. Merre is induljon először?*
//Dél felé - zárás//
-Pedig a türelem nemes erény.
*Mosolyodik el, Kaganra pillantva újra. Közben keze gyorsan jár, elrámolja a vacsora kellékeit. Mondhatni, rendet rak maguk után.*
-Miért? Mert nem vagy unalmas társaság.
*Újabb mosoly a nyílt őszinteség mellé. Igaz, azt már nem teszi hozzá, hogy mert érdekli őt a Thargok vezére, mint férfi, mint ember, mint vezér, mint harcos egyaránt.
Tol még pár kisebb hasábot a tűzre, hogy minél később aludjon el, majd maga is összegubózik. Lényegesebben felkészületlenebb, mint Kagan ezen a téren. Nem is telik bele sok idő, vacogni kezd a foga, így ösztönből húzódik közelebb a másikhoz. Remélhetően a férfi nem veszi ezt támadásnak, sem olyféle közeledésnek. Ha mást nem, egymás hátát kiválóan tudják melegíteni.*
*Hogy mikor alszik el mélyebben, annak időpontját felidézni nem tudja, de arra riad, hogy kéz érinti meg karját. Szemei felpattannak, s kell néhány pillanat, míg észleli hol van és kivel. Megkönnyebbülten szusszan egyet, majd sietősen készülődni kezd. Útjuk visszavezet a városba, ahol időlegesen elválnak, hogy mind a ketten elintézzék ügyeiket.*
*Néhány órával később újra a tisztáson találkoznak. Sheynah mélybarna herélt hátán ül, szemmel láthatóan lovagló óráinak elsőjeinek egyikét tölti éppen. Ahogy Kagan, úgy Sheynah sem a puszták lovas nomádjaihoz tartozik. De azért összeszorított foggal tűri a kellemetlenségeket, melyet a több órán, napon át tartó lovaglás okoz.
Végül a gázlóhoz érve Kagan elszakad kicsi csapatuktól, és a hegyi törzs leánya magára marad egy döntéskényszerrel. Merre is induljon először?*
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-12 12:15:33
Üzenet elküldve: 2016-01-12 12:15:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Assaradul//
*Az obszidián bőrű nem kap utána. Talán megértette, hogy nem kedveli, ha hozzá érnek. Főleg nem most, főleg nem azután. Szemeit remegve hunyja le, ahogy tudatába újra beférkőzik a Fürdőházi jelenet. Ám úgy tűnik, a mélységi oda figyel szavaira. Nem úgy mint Caleth tette. Sőt még érdeklődést is tanusít amazok iránt.*
- Egykor egy nép voltunk. Egymás mellett éltünk a felszínen. *Kezd bele, csendes hangon, ám a lelkesedés már hiányzik belőle. De némi kedvesség még ott bújnak meg szavai mögött. Nem néz a férfira, továbbra is csak tekintete mellett néz el a távolba.*
- Ám egy nap, egy kisebb csoport úgy döntött, hogy elindul a mélybe. Megkívánták a törpéktől a kincseket, melyeket kibányásztak. Irigyek voltak és mohók. Úgy vélték, hogy ilyen kincsekre ők is szert tehetnek, ezért mentek le a mélybe, hegyek belsejébe. Életüket innentől kezdve ott élték, nem jöttek vissza a felszínre. A kibányászott kincseket saját maguknak tartották meg, városokat építettek a hegyek gyomrába. Többet nem közösködtek felszíni testvéreikkel. *Magyarázza meg, végül is, miként érti, hogy egyek. Még ha nyakatekerten is.*
- Egykor egy faj voltunk, nincs köztünk semmi különbség. *Szól újra naivan.* - Ti a föld alá mentetek, mi a felszínen maradtunk. *De ettől a maga részéről még egynek tartja a két fajt. Még ha ez elüt fajának szokásaitól. Azokat úgyis mindig csak megszegte, vagy szembe ment vele.
A hazugság felvetésére elgondolkozik. Fejét újra csak lehajtja, s ölébe tartott kezeit bámulja. Hajának pár tincs még árulkodik, hogy nemrég a fürdőben járt. Nedvesen tapadnak ruhájához, a nyálkás kora téli időbe. A hazugságra viszont megrázza a fejét.*
- Én mindig mosolyogtam. Sose hazudtam vele. *Ellenkezik, hiszen ez mindig is így volt. S most? Talán nincs így, de saját érzéseit még nem tudja hova tenni a szőkeség. Nem tudja, hogy mi történik vele, nem tudja, hogy mit érez. De már nem azt az önfeledtséget, mint eddig.
Majd eszébe jut valami. Nyáron találkozott egy másik mélységivel, ám annak nyelvét nem értette. Érdeklődve emeli fel tekintetét, hogy üveges smaragdjait a vérvörös szemekbe fúrja.*
- Mit jelent a darthirii? *Ez már akkor is foglalkoztatta, ám a csuklyás mélységi nem árulta el saját nyelvének szava mit is jelent. Ám rá használta, ezért kíváncsiskodik újra elé.*
*Az obszidián bőrű nem kap utána. Talán megértette, hogy nem kedveli, ha hozzá érnek. Főleg nem most, főleg nem azután. Szemeit remegve hunyja le, ahogy tudatába újra beférkőzik a Fürdőházi jelenet. Ám úgy tűnik, a mélységi oda figyel szavaira. Nem úgy mint Caleth tette. Sőt még érdeklődést is tanusít amazok iránt.*
- Egykor egy nép voltunk. Egymás mellett éltünk a felszínen. *Kezd bele, csendes hangon, ám a lelkesedés már hiányzik belőle. De némi kedvesség még ott bújnak meg szavai mögött. Nem néz a férfira, továbbra is csak tekintete mellett néz el a távolba.*
- Ám egy nap, egy kisebb csoport úgy döntött, hogy elindul a mélybe. Megkívánták a törpéktől a kincseket, melyeket kibányásztak. Irigyek voltak és mohók. Úgy vélték, hogy ilyen kincsekre ők is szert tehetnek, ezért mentek le a mélybe, hegyek belsejébe. Életüket innentől kezdve ott élték, nem jöttek vissza a felszínre. A kibányászott kincseket saját maguknak tartották meg, városokat építettek a hegyek gyomrába. Többet nem közösködtek felszíni testvéreikkel. *Magyarázza meg, végül is, miként érti, hogy egyek. Még ha nyakatekerten is.*
- Egykor egy faj voltunk, nincs köztünk semmi különbség. *Szól újra naivan.* - Ti a föld alá mentetek, mi a felszínen maradtunk. *De ettől a maga részéről még egynek tartja a két fajt. Még ha ez elüt fajának szokásaitól. Azokat úgyis mindig csak megszegte, vagy szembe ment vele.
A hazugság felvetésére elgondolkozik. Fejét újra csak lehajtja, s ölébe tartott kezeit bámulja. Hajának pár tincs még árulkodik, hogy nemrég a fürdőben járt. Nedvesen tapadnak ruhájához, a nyálkás kora téli időbe. A hazugságra viszont megrázza a fejét.*
- Én mindig mosolyogtam. Sose hazudtam vele. *Ellenkezik, hiszen ez mindig is így volt. S most? Talán nincs így, de saját érzéseit még nem tudja hova tenni a szőkeség. Nem tudja, hogy mi történik vele, nem tudja, hogy mit érez. De már nem azt az önfeledtséget, mint eddig.
Majd eszébe jut valami. Nyáron találkozott egy másik mélységivel, ám annak nyelvét nem értette. Érdeklődve emeli fel tekintetét, hogy üveges smaragdjait a vérvörös szemekbe fúrja.*
- Mit jelent a darthirii? *Ez már akkor is foglalkoztatta, ám a csuklyás mélységi nem árulta el saját nyelvének szava mit is jelent. Ám rá használta, ezért kíváncsiskodik újra elé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587