Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-14 11:51:40
Üzenet elküldve: 2020-06-14 11:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
//Zárás//
*A nap sugarai lassan elveszítik perzselő forróságukat világuk ezen zöldellő részén és lassan az élénken kéklő égre ki ül a szürke ború fátyla. Minden égi jel az est közeledtéről hírnököl körülöttük az egyre hangosabban susogó szélben. Ter látja a csillagok halvány körvonalait lassan az égen, de mégis a mellette lévő hószín hajú kedvese sokkal inkább érdekes és csillogó teremtésnek bizonyul szeme világának. A rajzok csodálatosak és szinte egyben sem lát hibát egészen addig az esetig amikor, úgy elveszti józan eszét és még meg is ijeszti Theát, mire fájdalom ül ki saját vonásain, mert sosem akarta maga miatt látni ezt a nő arcán. A későbbi kétszeres "ó" hangokat nem tudja hova tenni a másiktól és ez még inkább a kétségbeesés felé taszigálja a peremen táncoló lelkét. *
- Most, úgy érzem magam, mintha elvennék tőled valami számodra fontosat. Ezért pedig utálom magam. Rajzold le szíved szerint amit, csak akarsz, de nőket. Ennyit kérek. Az akt műveket mindig is csodáltam, a művészet legtermészetesebb vonala, csak a tudat, hogy mást vizslat mezítelenül az aki számomra fontos, ijesztő. Viszont nem akarom, hogy szégyenkezz vagy bármi is jár a fejedben. *Bonternos, úgy érzi a helyzet sarokba szorítja a görccsel együtt mélyen eltemetve gyomrában, mégis megteszi a nehézkes szavakat a nőért akit szeret, hiszen tényleg úgy érzi ő az első akit nem képes bármire is kényszeríteni, bármennyire is rágcsálja közben feszülten saját ajkait. Bíznia kell a leányban, nem korlátoznia. Bon következő szóáradata sokkal kellemesebb fogadtatásra kerül és ő maga is lassan megnyugszik a másik széles mosolyától, de továbbra sem érti mit mondhatott amitől, úgy elpirul társasága. Sokkal zavarba ejtőbb gondolatokat rejteget magában, de tudja azoknak még nincs itt az ideje ez az egész nagyon új és még törékeny, mégis az érzelmeik hevesek és fényesen valósak. Aztán a nagy, félve feltett kérdésre a legédesebb választ kapja a sötételf. Nem pusztán igent, hanem az övéivel játszadozó ajkakat. Ha teheti kezeit a másik derekára csúsztatja és körkörösen cirógatni kezdi az ott bujdosó bőrfelületet, amíg a lehető legjobban igyekszik magához vonni a törékeny testet, hogy ha távolról látják őket meg se tudják mondani hol kezdődik az egyikük vagy a másikjuk, csak érezni akarja örökké ezt a pillanatot. Amikor elválnak egymástól a már emlegetett kérdés vetül személye felé, mire szélesen elmosolyodik és megpróbálkozik egy gyengéd csókkal is a másik homlokán, amíg zsákjából előkeresi a zöld színű pokrócot és a másik vállára teríti, ha megengedik neki. *
- Hideg van, lehűlt így az este lábára az idő. Nem akarom, hogy megfázz, majd legközelebb visszaadod. *feleli valamiféle magyarázat képében és pontosan tudja igazából azért csinálta, mert így teljesen biztos, hogy fognak még találkozni. Ismeri Revirtheát és ő mindenképp vissza akarná adni, ezért most igazán ravasznak érzi magát az ónix szemű. *
- Akkor sétáljunk! *Simul bele tenyere a másikéba, és ha rajta múlik elindulnak befejezni randevújukat, de a történetük igazi vége még nagyon messze van. *
//Zárás//
*A nap sugarai lassan elveszítik perzselő forróságukat világuk ezen zöldellő részén és lassan az élénken kéklő égre ki ül a szürke ború fátyla. Minden égi jel az est közeledtéről hírnököl körülöttük az egyre hangosabban susogó szélben. Ter látja a csillagok halvány körvonalait lassan az égen, de mégis a mellette lévő hószín hajú kedvese sokkal inkább érdekes és csillogó teremtésnek bizonyul szeme világának. A rajzok csodálatosak és szinte egyben sem lát hibát egészen addig az esetig amikor, úgy elveszti józan eszét és még meg is ijeszti Theát, mire fájdalom ül ki saját vonásain, mert sosem akarta maga miatt látni ezt a nő arcán. A későbbi kétszeres "ó" hangokat nem tudja hova tenni a másiktól és ez még inkább a kétségbeesés felé taszigálja a peremen táncoló lelkét. *
- Most, úgy érzem magam, mintha elvennék tőled valami számodra fontosat. Ezért pedig utálom magam. Rajzold le szíved szerint amit, csak akarsz, de nőket. Ennyit kérek. Az akt műveket mindig is csodáltam, a művészet legtermészetesebb vonala, csak a tudat, hogy mást vizslat mezítelenül az aki számomra fontos, ijesztő. Viszont nem akarom, hogy szégyenkezz vagy bármi is jár a fejedben. *Bonternos, úgy érzi a helyzet sarokba szorítja a görccsel együtt mélyen eltemetve gyomrában, mégis megteszi a nehézkes szavakat a nőért akit szeret, hiszen tényleg úgy érzi ő az első akit nem képes bármire is kényszeríteni, bármennyire is rágcsálja közben feszülten saját ajkait. Bíznia kell a leányban, nem korlátoznia. Bon következő szóáradata sokkal kellemesebb fogadtatásra kerül és ő maga is lassan megnyugszik a másik széles mosolyától, de továbbra sem érti mit mondhatott amitől, úgy elpirul társasága. Sokkal zavarba ejtőbb gondolatokat rejteget magában, de tudja azoknak még nincs itt az ideje ez az egész nagyon új és még törékeny, mégis az érzelmeik hevesek és fényesen valósak. Aztán a nagy, félve feltett kérdésre a legédesebb választ kapja a sötételf. Nem pusztán igent, hanem az övéivel játszadozó ajkakat. Ha teheti kezeit a másik derekára csúsztatja és körkörösen cirógatni kezdi az ott bujdosó bőrfelületet, amíg a lehető legjobban igyekszik magához vonni a törékeny testet, hogy ha távolról látják őket meg se tudják mondani hol kezdődik az egyikük vagy a másikjuk, csak érezni akarja örökké ezt a pillanatot. Amikor elválnak egymástól a már emlegetett kérdés vetül személye felé, mire szélesen elmosolyodik és megpróbálkozik egy gyengéd csókkal is a másik homlokán, amíg zsákjából előkeresi a zöld színű pokrócot és a másik vállára teríti, ha megengedik neki. *
- Hideg van, lehűlt így az este lábára az idő. Nem akarom, hogy megfázz, majd legközelebb visszaadod. *feleli valamiféle magyarázat képében és pontosan tudja igazából azért csinálta, mert így teljesen biztos, hogy fognak még találkozni. Ismeri Revirtheát és ő mindenképp vissza akarná adni, ezért most igazán ravasznak érzi magát az ónix szemű. *
- Akkor sétáljunk! *Simul bele tenyere a másikéba, és ha rajta múlik elindulnak befejezni randevújukat, de a történetük igazi vége még nagyon messze van. *
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:54:22
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:54:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg sermester elég messze kószált a gyomrába lévő vadkanpörkölttel. A kalmárból sétálgatott egyenest ide. Vitte a lába és hopp már ide is ért. Csendes kis vidék ez főleg a sok megdelejezett fával. Jókat szipog a zamatos levegőbe. A sok levél azért tisztán tartja a levegőt. Már most ideje leülni egy csöppet. Leheveredik egy padra ami ilyen tájban elég üresnek néz ki és az is persze. Legelteti a szemét a fákat fújó szélben és az ágakban. Szép nyári idő van és még a megfázás se kerülgeti szerencsére. Egy darabig biztosan elüldögél itt legalább is amíg emészti még a vadkanpörköltet.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:14:19
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:14:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
//Zárás?//
* Revirthea izgatottan húzódik közelebb a férfi válla mellett leselkedve, miközben Bonternos a füzetet lapozgatja. Legszívesebben minden oldalnál tenne egy-egy megjegyzést. "Igen, az azért olyan, mert akkoriban még nem ment olyan jól az árnyékolás! Most már sokkal jobb lenne! Az pedig azért, mert nem volt jó minőségű szén. Amazzal pedig az a hiba, hogy...." és így tovább. A valóságban, csak nagyokat hallgat és hatalmas szemekkel figyel. Egészen váratlanul éri, amikor a férfi megragadja az állát. Kicsit meg is rémül, ez az arcára is van írva. Nem mintha attól félne, hogy bántani akarják, csupán nem tudja mire vélni ezt a hirtelen mozdulatot. Szóra nyitná száját, ajkai elnyílnak, de mielőtt még megkérdezhetné, hogy mi történik Bonternos magyarázkodni kezd. Nem tudta mire számítson, de erre egyáltalán nem gondolt.*
- Ó.* szökik ki első körben csupán e csöppnyi hang a fiatal lány száján.* Értem...* szegi le a fejét meghunyászkodva. Először azt gondolja, hogy a férfi a pőreség tényén van így felháborodva. Revi is tisztában van vele, hogy ez nem illendő és egyesek számára egészen botrányos. Az ő fejében mégsem fordult meg, hogy ez Bonternos számára problémát jelenthet. Annyira egy húron pendültek. Csak később eszmél rá, hogy a férfi felfokozott érzelmei nem prűdségének tudhatok be.*
- Ó!* hallatszik ugyan az a betű, de egészen más hangfekvésben. Revirthea megvilágosodott.*
- Bonternos!* kezd is bele a férfiba karolva.* Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. Ő egy barátom, egy ideje nálunk dolgozik. Kedves lány, de nem több. Ígérem, többé nem fordul elő.* tesz meggondolatlan ígéretet, csak, hogy elűzze a másik szomorúságát. Hiszen azért bármit megtenne. Fejét a férfi vállának döntve burkolózik ismét hallgatásba, míg Bonternos tovább lapozgat. Elérkeznek ahhoz a bizonyos portréhoz is. Thea nem is sejti miféle reakciót fog kiváltani rajza a másikból. Ajkai mosolyba fordulnak, ahogy elképzeli a falun keresztül vágtázó mezítelen sötételfet. Majd megilletődötten hallgatja, ahogy a férfi a testévéről beszél. Arca lángra lobban, amikor azt említi mit tenne a combjaival. Majd érzelmei teljes meghatottságba csapnak át, mely érzelem ott csillog a smaragdzöld szemekben, midőn elhangzik a varázsszó. Szeretlek. A lányka szíve hevesen kalapál, mintha egész teste lüktetne a dobogás ritmusában. Magával ragadja ez a szédítő érzés, gondolataira különös köd telepszik, amitől még meseszerűbbnek érződik ez a pillanat.*
- Igen, leszek, ami csak szeretnél.* vetődik előre a törékeny test karjait a férfi nyaka köré fonja, ajka pedig a sötételf szájára tapad. Csak ezután nyúl a virágért, aminek reméli nem esett bántódása a nagy heveskedéstől.*
- Ter, nekem meg van mindenem, nem kell nekem mást adnod, csak önmagadat.* erősíti meg szavait egy őszinte mosollyal.* Akkor sétálunk egyet?* kérdezi, igenlő válasz hallatán elteszi a füzetet. Egyik kezében a különleges virágot kincsként őrzi, a másikkal Bonternos baljáért nyúl.*
- Élvezzük ki azt a kevés időt, ami ebből a randevúból hátra van.* duruzsolja az elf fülébe, majd arcán széles mosollyal, mellkasát elöntő boldogsággal várja az andalgást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:17:30
//Zárás?//
* Revirthea izgatottan húzódik közelebb a férfi válla mellett leselkedve, miközben Bonternos a füzetet lapozgatja. Legszívesebben minden oldalnál tenne egy-egy megjegyzést. "Igen, az azért olyan, mert akkoriban még nem ment olyan jól az árnyékolás! Most már sokkal jobb lenne! Az pedig azért, mert nem volt jó minőségű szén. Amazzal pedig az a hiba, hogy...." és így tovább. A valóságban, csak nagyokat hallgat és hatalmas szemekkel figyel. Egészen váratlanul éri, amikor a férfi megragadja az állát. Kicsit meg is rémül, ez az arcára is van írva. Nem mintha attól félne, hogy bántani akarják, csupán nem tudja mire vélni ezt a hirtelen mozdulatot. Szóra nyitná száját, ajkai elnyílnak, de mielőtt még megkérdezhetné, hogy mi történik Bonternos magyarázkodni kezd. Nem tudta mire számítson, de erre egyáltalán nem gondolt.*
- Ó.* szökik ki első körben csupán e csöppnyi hang a fiatal lány száján.* Értem...* szegi le a fejét meghunyászkodva. Először azt gondolja, hogy a férfi a pőreség tényén van így felháborodva. Revi is tisztában van vele, hogy ez nem illendő és egyesek számára egészen botrányos. Az ő fejében mégsem fordult meg, hogy ez Bonternos számára problémát jelenthet. Annyira egy húron pendültek. Csak később eszmél rá, hogy a férfi felfokozott érzelmei nem prűdségének tudhatok be.*
- Ó!* hallatszik ugyan az a betű, de egészen más hangfekvésben. Revirthea megvilágosodott.*
- Bonternos!* kezd is bele a férfiba karolva.* Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. Ő egy barátom, egy ideje nálunk dolgozik. Kedves lány, de nem több. Ígérem, többé nem fordul elő.* tesz meggondolatlan ígéretet, csak, hogy elűzze a másik szomorúságát. Hiszen azért bármit megtenne. Fejét a férfi vállának döntve burkolózik ismét hallgatásba, míg Bonternos tovább lapozgat. Elérkeznek ahhoz a bizonyos portréhoz is. Thea nem is sejti miféle reakciót fog kiváltani rajza a másikból. Ajkai mosolyba fordulnak, ahogy elképzeli a falun keresztül vágtázó mezítelen sötételfet. Majd megilletődötten hallgatja, ahogy a férfi a testévéről beszél. Arca lángra lobban, amikor azt említi mit tenne a combjaival. Majd érzelmei teljes meghatottságba csapnak át, mely érzelem ott csillog a smaragdzöld szemekben, midőn elhangzik a varázsszó. Szeretlek. A lányka szíve hevesen kalapál, mintha egész teste lüktetne a dobogás ritmusában. Magával ragadja ez a szédítő érzés, gondolataira különös köd telepszik, amitől még meseszerűbbnek érződik ez a pillanat.*
- Igen, leszek, ami csak szeretnél.* vetődik előre a törékeny test karjait a férfi nyaka köré fonja, ajka pedig a sötételf szájára tapad. Csak ezután nyúl a virágért, aminek reméli nem esett bántódása a nagy heveskedéstől.*
- Ter, nekem meg van mindenem, nem kell nekem mást adnod, csak önmagadat.* erősíti meg szavait egy őszinte mosollyal.* Akkor sétálunk egyet?* kérdezi, igenlő válasz hallatán elteszi a füzetet. Egyik kezében a különleges virágot kincsként őrzi, a másikkal Bonternos baljáért nyúl.*
- Élvezzük ki azt a kevés időt, ami ebből a randevúból hátra van.* duruzsolja az elf fülébe, majd arcán széles mosollyal, mellkasát elöntő boldogsággal várja az andalgást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:17:30
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-10 22:36:35
Üzenet elküldve: 2020-06-10 22:36:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
//Zárás//
- Ahh, ugyan ki ne szeretné a jó teát?* Mosolyogva teszi fel költőinek szánt kérdését. Igaz, sosem lehet tudni, előfordulhat olyan is, hogy valaki nem különösebben rajong ezért a télen fűtő hatású folyadékért.
Ally mindig nagyon boldog, ha másoknak örömet tud okozni. Ezért hát most sincs másképp. Ugyan nem mosolyog, arca mégis sugárzik a boldogságtól.*
- Ennek őszintén örülök.* Fejezi ki szavaival is érzelmeit.
A tisztáson Thea majd' elesik, Ally pedig reflexből nyúl utána, noha a lány már megkapaszkodik karjában. Ebből aztán igazán nem csinál problémát.*
- Ugyan, semmi gond. Az a lényeg, hogy egészben fognak visszakapni téged a szüleid.
*Ally csodának éli meg, hogy milyen nagy örömöt okozott a lovaglással Theának. Nem húzódik el az öleléstől sem. Régóta nem kapott már ilyesmit, s most jól esik neki, hiába egy olyan személytől kapja, akit még nem nagyon ismer.*
- Tényleg nincs mit.* Feleli a lány köszönetnyilvánítására, s kedvesen megsimítja Thea hátát.
Wolly sem húzódik el az érintéstől, s a lány felé is fordítja fejét, hogy orrával barátságosan megböködje. Halk szuszogást is hallat, mintha csak hasonlókat akarna mondani, mint félvér gazdája.
Ally is megnyugszik némileg, s reméli, hogy tényleg nem lesz belőle baj.*
- Én is örülök, hogy megismerhettelek.
*A meghajlást ő is viszonozza, s aztán Wollyhoz lép.*
- Áldott lélek ez a lány.* Sóhajt fel, s kezét a ló puha orrán pihenteti. Olyasmit érez Thea iránt, amit már hosszú évek óta nem nagyon érzett senkivel szemben. Szeretetet. És érzi, hogy ez kölcsönös. Végre találkozott valakivel, aki képes őt elfogadni. S emiatt Sirmy istennőnek hálával tartozik, amit nem is húz tovább. Magában elmondja köszönetét, s aztán a piac irányába veszi az irányt, hogy Wollynak újabb adag zabot vegyen.*
//Első találkozás//
//Zárás//
- Ahh, ugyan ki ne szeretné a jó teát?* Mosolyogva teszi fel költőinek szánt kérdését. Igaz, sosem lehet tudni, előfordulhat olyan is, hogy valaki nem különösebben rajong ezért a télen fűtő hatású folyadékért.
Ally mindig nagyon boldog, ha másoknak örömet tud okozni. Ezért hát most sincs másképp. Ugyan nem mosolyog, arca mégis sugárzik a boldogságtól.*
- Ennek őszintén örülök.* Fejezi ki szavaival is érzelmeit.
A tisztáson Thea majd' elesik, Ally pedig reflexből nyúl utána, noha a lány már megkapaszkodik karjában. Ebből aztán igazán nem csinál problémát.*
- Ugyan, semmi gond. Az a lényeg, hogy egészben fognak visszakapni téged a szüleid.
*Ally csodának éli meg, hogy milyen nagy örömöt okozott a lovaglással Theának. Nem húzódik el az öleléstől sem. Régóta nem kapott már ilyesmit, s most jól esik neki, hiába egy olyan személytől kapja, akit még nem nagyon ismer.*
- Tényleg nincs mit.* Feleli a lány köszönetnyilvánítására, s kedvesen megsimítja Thea hátát.
Wolly sem húzódik el az érintéstől, s a lány felé is fordítja fejét, hogy orrával barátságosan megböködje. Halk szuszogást is hallat, mintha csak hasonlókat akarna mondani, mint félvér gazdája.
Ally is megnyugszik némileg, s reméli, hogy tényleg nem lesz belőle baj.*
- Én is örülök, hogy megismerhettelek.
*A meghajlást ő is viszonozza, s aztán Wollyhoz lép.*
- Áldott lélek ez a lány.* Sóhajt fel, s kezét a ló puha orrán pihenteti. Olyasmit érez Thea iránt, amit már hosszú évek óta nem nagyon érzett senkivel szemben. Szeretetet. És érzi, hogy ez kölcsönös. Végre találkozott valakivel, aki képes őt elfogadni. S emiatt Sirmy istennőnek hálával tartozik, amit nem is húz tovább. Magában elmondja köszönetét, s aztán a piac irányába veszi az irányt, hogy Wollynak újabb adag zabot vegyen.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-10 19:11:31
Üzenet elküldve: 2020-06-10 19:11:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
//Zárás//
- Nem lenne tisztességes a részemről, ha rossznak nevezném.* mosolyodik el.* Néha úgy érzem túl sokat panaszkodom az életemre, pedig a legtöbben irigyelnének miatta.* sóhajt nagyot. Nehezen igazodik ki érzelmei között. Sokan a félkarúkat odaadnák, ha olyan soruk lehetne, mint Revinek.*
- Szeretem a jó teát.* áll elő a diplomatikus válasszal. Közben Ally visszafordítja a lovat a tisztás irányába. A tempó nem olyan szédítő, mint az imént, Revirthea mégis úgy érzi, túl gyorsan közelednek az ismerős fák felé. Hálás hát, amikor a félvér lány lassít a tempón.*
- Ez sokkal több volt annál.* sandít hátra válla felett. Ha lopott pillantásából nem is, hangszínéből kiérezhető a hála.*
- A legcsodálatosabb ajándék volt, amit ittlétem alatt kaptam.* mosolyodik el boldogan, miközben a nő keze a csípőjére siklik, majd lépésben haladnak tovább. Pedig sok csecsebecsével és ruhával lett gazdagabb az elmúlt időben. Apja talán így próbálja kompenzálni, hogy nincs idejük egy normális beszélgetésre sem. Thea elfogadja a segítséget a leszállásnál. Még földet sem ér, máris érzi, melyik izmai fognak égni holnap a fájdalomtól. Meg is botlik így kénytelen a közelében lévő Ally karjáért nyúlni, hogy megkapaszkodjon.*
- Ne haragudj!* nevet fel sutaságán, majd igyekszik elkapni a különleges szempár figyelmét.*
- Köszönök mindent Ally, hatalmas ajándék volt ez nekem. Nem fogom elfeledni!* lendül előre és ölelésébe fogja a nála jóval magasabb nőt. Az ölelésből visszakozva a hátashoz lép.*
- És neked is köszönöm Wolly az élményt.* simít végig a paripa hosszú, izmos nyakán.*
- Ne aggódj, nem kevertél bajba.* mosolyog a lányra, s közben azt gondolja ez a nap megérne bármennyi atyai fejmosást.*
- Remélem még találkozunk! Örülök, hogy megismerhettelek!* hajol meg tisztelettudón All'Ynthriéna irányába, majd sietős léptekkel elindul megkeresni a kocsit, ami rá vár a tisztáson túl.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.10 19:13:20
//Első találkozás//
//Zárás//
- Nem lenne tisztességes a részemről, ha rossznak nevezném.* mosolyodik el.* Néha úgy érzem túl sokat panaszkodom az életemre, pedig a legtöbben irigyelnének miatta.* sóhajt nagyot. Nehezen igazodik ki érzelmei között. Sokan a félkarúkat odaadnák, ha olyan soruk lehetne, mint Revinek.*
- Szeretem a jó teát.* áll elő a diplomatikus válasszal. Közben Ally visszafordítja a lovat a tisztás irányába. A tempó nem olyan szédítő, mint az imént, Revirthea mégis úgy érzi, túl gyorsan közelednek az ismerős fák felé. Hálás hát, amikor a félvér lány lassít a tempón.*
- Ez sokkal több volt annál.* sandít hátra válla felett. Ha lopott pillantásából nem is, hangszínéből kiérezhető a hála.*
- A legcsodálatosabb ajándék volt, amit ittlétem alatt kaptam.* mosolyodik el boldogan, miközben a nő keze a csípőjére siklik, majd lépésben haladnak tovább. Pedig sok csecsebecsével és ruhával lett gazdagabb az elmúlt időben. Apja talán így próbálja kompenzálni, hogy nincs idejük egy normális beszélgetésre sem. Thea elfogadja a segítséget a leszállásnál. Még földet sem ér, máris érzi, melyik izmai fognak égni holnap a fájdalomtól. Meg is botlik így kénytelen a közelében lévő Ally karjáért nyúlni, hogy megkapaszkodjon.*
- Ne haragudj!* nevet fel sutaságán, majd igyekszik elkapni a különleges szempár figyelmét.*
- Köszönök mindent Ally, hatalmas ajándék volt ez nekem. Nem fogom elfeledni!* lendül előre és ölelésébe fogja a nála jóval magasabb nőt. Az ölelésből visszakozva a hátashoz lép.*
- És neked is köszönöm Wolly az élményt.* simít végig a paripa hosszú, izmos nyakán.*
- Ne aggódj, nem kevertél bajba.* mosolyog a lányra, s közben azt gondolja ez a nap megérne bármennyi atyai fejmosást.*
- Remélem még találkozunk! Örülök, hogy megismerhettelek!* hajol meg tisztelettudón All'Ynthriéna irányába, majd sietős léptekkel elindul megkeresni a kocsit, ami rá vár a tisztáson túl.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.10 19:13:20
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-08 20:35:53
Üzenet elküldve: 2020-06-08 20:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
*Legszívesebben csak a szemeit forgatná Dora megjegyzéseit hallva, ám őszintén tart tőle, hogy azzal csak további csevejre sarkallja a lányt, így inkább szó nélkül hagyja a dolgot*
- Hát, senki se harap szívesen citromba... *fokozza tovább epés célzásait, mikor végül mégis megszólal, csak hogy kicsit visszaadjon Dorának abból a szenvedésből, amit neki kellett átélnie mellette az elmúlt percekben*
- Kedved? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy egészen másra terelődik a szó* Azt hiszed, bárkinek is kedve van ehhez? *sóhajt fel halkan* Nem, ez csak úgy megtörténik az emberrel... és szép lassan megtanulod, hogy csak a látszat a fontos. *avatja be egy kis szakmai titokba a lányt, ha már úgyis kénytelenek egymás társaságát elviselni még egy jó darabig* Mint például hogy fontos, amit csinálsz. *szúr még oda egyet gonoszkodva a lánynak egy féloldalas mosoly kíséretében*
- Nem tudom, hogy én mennyire vagyok jó példa ebben. *nevet fel meglepetten Dora feltételezésein, bár halvány árnyék fut át az arcán, hisz a lány akaratlanul is egy érzékeny pontjára tapintott. Mielőtt Soraya meghalt volna, ő a saját részéről egyáltalán nem törődött vele, ki vezeti a családot, vagy ki szeretné vezetni, tökéletesen elégedett volt azzal, hogy minél távolabb tudhatja magát tőlük. Csakis Soraya kedvéért tért vissza a városba, ő volt a család egyetlen tagja, akivel szívesen tartotta a kapcsolatot, és akit hajlandó volt támogatni a matrónaságban. ~Egyszer akarnék segíteni valakinek, aztán rögtön a nyakamba szakad az egész hajcihő! Ez a te hibád, Soraya~ morog magában, biztosra véve, hogy bárhol is van, most mosolyogva figyeli a történéseket. Ő volt az egyetlen, aki úgy vélte, alkalmas lehet arra, hogy fontos szerepet töltsön be a család életében, még ha ő maga is kézzel-lábbal tiltakozott a feltételezés ellen* Ó, abban biztos vagyok, hogy mindegyikük vígan sütögeti a maga kis pecsenyéjét valamerre, hogy úgy mondjam, de a család a legfontosabb. Vagy támogatni akarod a matróna hatalmát, vagy megdönteni, de sajnos a családunk tagjainak élete továbbra is akörül forog, aki ezt a megtisztelő címet viseli... *ecseteli tovább a helyzetet, enyhe fintorral ejtve ki a megtisztelő szót* A mostani állapot amolyan vihar előtti csend. Majd ha feltámad a szél, akkor kiderül, ki merre hajlik... *motyogja inkább csak magának, mielőtt észbe kapna, és egy dühös pillantást villantana a lányra, amiért rávette, hogy ennyit áruljon el magáról és a családjáról. Nem is fecsérel több szót ennek a témának, inkább a további tennivalókon kezd töprengeni*
- Valóban célszerű lenne meglátogatni a városi őrséget, de talán előbb nem ártana felzárkózni, már ami a legfrissebb híreket illeti. Lehet, a kisasszony már nem is szorul megmentésre, és mi sem venné ki kínosabban magát, mint egy felesleges mentőakció. Talán érdemes lenne előbb ott kérdezősködni, ahol utoljára látták Kagaenaet, vagyis a Pintyben. *veti fel, kíváncsian várva, vajon a lány mit szól az ötlethez* A szobára meg talán nem lesz szükség. Bár nincs épp a legfényesebb állapotban, de a Dwirinthalen-kúria továbbra is nyitva áll a vendégek előtt. *ajánlja fel Dorának, a lányra bízva, vajon él-e a meghívással, vagy ragaszkodik a külön szobához* Ó, nyugodtan nézelődj csak! Nekem úgyis utána kell néznem bizonyos családi ügyeknek... *morogja magában, hiszen ez volt az a pontja a kis kiruccanásuknak, amit a legkevésbé várt, de ha már egyszer itt vannak, akkor kénytelen utánajárni, mi is történt a városban a távollétében*
- Otthon? Ugyan kinek? *pillant mogorván a lányra, amiért kizökkenti merengéséből, attól tartva, szegény teljesen megzakkant, hiszen neki aztán biztosan nem az otthona ez a hely, de ha jól rémlenek neki az elf szavai, akkor ő is csak egy vidéki bugris, aki véletlen került fel a nagyvárosba.*
*Legszívesebben csak a szemeit forgatná Dora megjegyzéseit hallva, ám őszintén tart tőle, hogy azzal csak további csevejre sarkallja a lányt, így inkább szó nélkül hagyja a dolgot*
- Hát, senki se harap szívesen citromba... *fokozza tovább epés célzásait, mikor végül mégis megszólal, csak hogy kicsit visszaadjon Dorának abból a szenvedésből, amit neki kellett átélnie mellette az elmúlt percekben*
- Kedved? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy egészen másra terelődik a szó* Azt hiszed, bárkinek is kedve van ehhez? *sóhajt fel halkan* Nem, ez csak úgy megtörténik az emberrel... és szép lassan megtanulod, hogy csak a látszat a fontos. *avatja be egy kis szakmai titokba a lányt, ha már úgyis kénytelenek egymás társaságát elviselni még egy jó darabig* Mint például hogy fontos, amit csinálsz. *szúr még oda egyet gonoszkodva a lánynak egy féloldalas mosoly kíséretében*
- Nem tudom, hogy én mennyire vagyok jó példa ebben. *nevet fel meglepetten Dora feltételezésein, bár halvány árnyék fut át az arcán, hisz a lány akaratlanul is egy érzékeny pontjára tapintott. Mielőtt Soraya meghalt volna, ő a saját részéről egyáltalán nem törődött vele, ki vezeti a családot, vagy ki szeretné vezetni, tökéletesen elégedett volt azzal, hogy minél távolabb tudhatja magát tőlük. Csakis Soraya kedvéért tért vissza a városba, ő volt a család egyetlen tagja, akivel szívesen tartotta a kapcsolatot, és akit hajlandó volt támogatni a matrónaságban. ~Egyszer akarnék segíteni valakinek, aztán rögtön a nyakamba szakad az egész hajcihő! Ez a te hibád, Soraya~ morog magában, biztosra véve, hogy bárhol is van, most mosolyogva figyeli a történéseket. Ő volt az egyetlen, aki úgy vélte, alkalmas lehet arra, hogy fontos szerepet töltsön be a család életében, még ha ő maga is kézzel-lábbal tiltakozott a feltételezés ellen* Ó, abban biztos vagyok, hogy mindegyikük vígan sütögeti a maga kis pecsenyéjét valamerre, hogy úgy mondjam, de a család a legfontosabb. Vagy támogatni akarod a matróna hatalmát, vagy megdönteni, de sajnos a családunk tagjainak élete továbbra is akörül forog, aki ezt a megtisztelő címet viseli... *ecseteli tovább a helyzetet, enyhe fintorral ejtve ki a megtisztelő szót* A mostani állapot amolyan vihar előtti csend. Majd ha feltámad a szél, akkor kiderül, ki merre hajlik... *motyogja inkább csak magának, mielőtt észbe kapna, és egy dühös pillantást villantana a lányra, amiért rávette, hogy ennyit áruljon el magáról és a családjáról. Nem is fecsérel több szót ennek a témának, inkább a további tennivalókon kezd töprengeni*
- Valóban célszerű lenne meglátogatni a városi őrséget, de talán előbb nem ártana felzárkózni, már ami a legfrissebb híreket illeti. Lehet, a kisasszony már nem is szorul megmentésre, és mi sem venné ki kínosabban magát, mint egy felesleges mentőakció. Talán érdemes lenne előbb ott kérdezősködni, ahol utoljára látták Kagaenaet, vagyis a Pintyben. *veti fel, kíváncsian várva, vajon a lány mit szól az ötlethez* A szobára meg talán nem lesz szükség. Bár nincs épp a legfényesebb állapotban, de a Dwirinthalen-kúria továbbra is nyitva áll a vendégek előtt. *ajánlja fel Dorának, a lányra bízva, vajon él-e a meghívással, vagy ragaszkodik a külön szobához* Ó, nyugodtan nézelődj csak! Nekem úgyis utána kell néznem bizonyos családi ügyeknek... *morogja magában, hiszen ez volt az a pontja a kis kiruccanásuknak, amit a legkevésbé várt, de ha már egyszer itt vannak, akkor kénytelen utánajárni, mi is történt a városban a távollétében*
- Otthon? Ugyan kinek? *pillant mogorván a lányra, amiért kizökkenti merengéséből, attól tartva, szegény teljesen megzakkant, hiszen neki aztán biztosan nem az otthona ez a hely, de ha jól rémlenek neki az elf szavai, akkor ő is csak egy vidéki bugris, aki véletlen került fel a nagyvárosba.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-07 15:45:21
Üzenet elküldve: 2020-06-07 15:45:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Szerencsésnek érzi magát. Bár azért a félsz egy kicsit ott bujkál benne. Idegen város, idegen emberek, s szintén idegen az, ki most a segítségét képezi. Ennek ellenére bizalma nem apad el, sőt a kedves mosolytól és a rabul ejtő acél tekintettől még inkább bizalmába kezdi fogadni a férfit. Ahogy egy pillanatra el is veszik az acél tekintetben még halovány pírt is felfest az arcára. Ezidáig még nem találkozott ennyire megnyerő férfival, vagy legalábbis még senki sem keltette fel figyelmét.*
- Azt hiszem az egyik hibám, hogy állandóan feleslegesen fecsegek.
*Kuncogja el magát végül, hogy ezzel is palástolhassa feltüzelni látszódó zavarát. Reméli, hogy arca nem ölt még olyan tűzvörös színt, mint fején ékeskedő, kócos hajzuhataga. Ha mégis, s esetleg Max ezt észrevéve megjegyezné majd az időre fogja, bár igaz, hogy még nem érkezett meg az a meleg, ami ilyen színnel áldaná meg a szeplős arcot.*
- Tudod jobb életet akart kettőnknek. De azt hiszem nem járt sikerrel.
*Mesél még bátyjáról, mintha csak kihallotta volna a férfi gondolatait, s védelmébe akarná venni eltűnt testvérét. De az igazság az, hogy mindig így beszél arról, aki egyedül maradottként jelenti neki a menedéket, még így is, hogy évek óta nem hallott felőle. A hangja mindenesetre csalódással és aggodalommal fűszerezett. Benne is felmerült már nem egyszer a gondolat, hogy valójában a bátyja már máshol boldog életet él nélküle, s rég megfeledkezett az ígéretről, amit az akkor még fiatal gyermeknek tett. Az sem kizárt, s ez a legrosszabb történet, hogy nem is él, s a lány hiába járja utána a városokat. De reméli, hogy csak arról van szó, hogy fivére még nem végzett, s még mindig keményen dolgozik, hogy megteremtse kettejüknek a vágyott életet. De most nem az érzelgősség ideje van itt. Van egy jóképű lovagja, egy felfedezni való városba érkezett és farkas éhes. Szóval most ideje van kicsit barátságot kötni és pihenni.*
- Néha hanyagolhatnátok azt a férfiúi becsületet és engedhetnétek egy bájos, bajba jutott hölgy hálálkodásának.
*jegyzi meg pimaszul, ami mellé még kacsint is, majd nevetve bólint végül beleegyezőn.*
- De legyen óhajod szerint. Viszont akkor ki kell találnod valamit, amivel meghálálhatom a segítségedet. Nem vagyok büszke személyiség, de adósa sem szeretek lenni senkinek.
*Mosolyodik el, majd futólag körbepillant a tisztáson, hogy vajon merre is fognak majd elindulni.*
- Nos akkor vezess és tömjük tele magunkat.
*Emeli végül vissza jégszín íriszeit Maxre.*
*Szerencsésnek érzi magát. Bár azért a félsz egy kicsit ott bujkál benne. Idegen város, idegen emberek, s szintén idegen az, ki most a segítségét képezi. Ennek ellenére bizalma nem apad el, sőt a kedves mosolytól és a rabul ejtő acél tekintettől még inkább bizalmába kezdi fogadni a férfit. Ahogy egy pillanatra el is veszik az acél tekintetben még halovány pírt is felfest az arcára. Ezidáig még nem találkozott ennyire megnyerő férfival, vagy legalábbis még senki sem keltette fel figyelmét.*
- Azt hiszem az egyik hibám, hogy állandóan feleslegesen fecsegek.
*Kuncogja el magát végül, hogy ezzel is palástolhassa feltüzelni látszódó zavarát. Reméli, hogy arca nem ölt még olyan tűzvörös színt, mint fején ékeskedő, kócos hajzuhataga. Ha mégis, s esetleg Max ezt észrevéve megjegyezné majd az időre fogja, bár igaz, hogy még nem érkezett meg az a meleg, ami ilyen színnel áldaná meg a szeplős arcot.*
- Tudod jobb életet akart kettőnknek. De azt hiszem nem járt sikerrel.
*Mesél még bátyjáról, mintha csak kihallotta volna a férfi gondolatait, s védelmébe akarná venni eltűnt testvérét. De az igazság az, hogy mindig így beszél arról, aki egyedül maradottként jelenti neki a menedéket, még így is, hogy évek óta nem hallott felőle. A hangja mindenesetre csalódással és aggodalommal fűszerezett. Benne is felmerült már nem egyszer a gondolat, hogy valójában a bátyja már máshol boldog életet él nélküle, s rég megfeledkezett az ígéretről, amit az akkor még fiatal gyermeknek tett. Az sem kizárt, s ez a legrosszabb történet, hogy nem is él, s a lány hiába járja utána a városokat. De reméli, hogy csak arról van szó, hogy fivére még nem végzett, s még mindig keményen dolgozik, hogy megteremtse kettejüknek a vágyott életet. De most nem az érzelgősség ideje van itt. Van egy jóképű lovagja, egy felfedezni való városba érkezett és farkas éhes. Szóval most ideje van kicsit barátságot kötni és pihenni.*
- Néha hanyagolhatnátok azt a férfiúi becsületet és engedhetnétek egy bájos, bajba jutott hölgy hálálkodásának.
*jegyzi meg pimaszul, ami mellé még kacsint is, majd nevetve bólint végül beleegyezőn.*
- De legyen óhajod szerint. Viszont akkor ki kell találnod valamit, amivel meghálálhatom a segítségedet. Nem vagyok büszke személyiség, de adósa sem szeretek lenni senkinek.
*Mosolyodik el, majd futólag körbepillant a tisztáson, hogy vajon merre is fognak majd elindulni.*
- Nos akkor vezess és tömjük tele magunkat.
*Emeli végül vissza jégszín íriszeit Maxre.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:07:31
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az időjárás kiváló és az erdő sem túl sűrű még, ide más is ki-ki szokott tévedni néhanapján, így aztán olyan nagyon egyedül sem lenne ijesztő a fák között. Ez még nem az erdőmélyi ősrengeteg a fényes nappal is szinte éjszakát teremtő sűrű lombkoronájával és a buja aljnövényzetben megbúvó számtalan élőlénnyel. De való igaz, hogy a tisztástól egy kicsit messzebb kerülnek, a hétköznapi kirándulók már nem szúrnák ki őket rögtön, bár ha kiáltanának, azt még meghallanák.*
– Azt gondolod, hogy...? *Puhatolózik az egyre közelebb hajoló lányt nézve. Közel lehet a part, mégsem érnek majd oda egyhamar, ha így folytatják, nem mintha ezt bánná. Ilyen helyzetben szívesen időzik még a fák között. Engedi, hogy Odenravia elkapja, majd a kiszemelt pontra vezesse a kezét. Az ing alatt puhatolózik kicsit, felfedez, közben pedig mintha tényleg érezné a nő izgalmát.*
– Ha így folytatod, tényleg hagynom kell majd magam, úgy leveszel a lábamról. *Nem csak hagyja eközben, hogy Odenravia odabújjon és csókot hintsen a nyakára, hanem a szabad kezével megragadja az elf karcsú derekát, hogy egész közel húzza magához a szőkeséget.*
– Ó, ne hízelegj. Ebben a nyomodba sem érhetek, gyönyörű vagy. Mindened tetszik. *Valóban megnyerte magának a lány, nagyon élvezi ezt az összebújást. A végszóra megpróbál úgy ügyeskedni, hogy a lány csókjai ne csak a nyakát érjék, hanem a szájuk is találkozzon, hogy viszonozhassa a csókot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az időjárás kiváló és az erdő sem túl sűrű még, ide más is ki-ki szokott tévedni néhanapján, így aztán olyan nagyon egyedül sem lenne ijesztő a fák között. Ez még nem az erdőmélyi ősrengeteg a fényes nappal is szinte éjszakát teremtő sűrű lombkoronájával és a buja aljnövényzetben megbúvó számtalan élőlénnyel. De való igaz, hogy a tisztástól egy kicsit messzebb kerülnek, a hétköznapi kirándulók már nem szúrnák ki őket rögtön, bár ha kiáltanának, azt még meghallanák.*
– Azt gondolod, hogy...? *Puhatolózik az egyre közelebb hajoló lányt nézve. Közel lehet a part, mégsem érnek majd oda egyhamar, ha így folytatják, nem mintha ezt bánná. Ilyen helyzetben szívesen időzik még a fák között. Engedi, hogy Odenravia elkapja, majd a kiszemelt pontra vezesse a kezét. Az ing alatt puhatolózik kicsit, felfedez, közben pedig mintha tényleg érezné a nő izgalmát.*
– Ha így folytatod, tényleg hagynom kell majd magam, úgy leveszel a lábamról. *Nem csak hagyja eközben, hogy Odenravia odabújjon és csókot hintsen a nyakára, hanem a szabad kezével megragadja az elf karcsú derekát, hogy egész közel húzza magához a szőkeséget.*
– Ó, ne hízelegj. Ebben a nyomodba sem érhetek, gyönyörű vagy. Mindened tetszik. *Valóban megnyerte magának a lány, nagyon élvezi ezt az összebújást. A végszóra megpróbál úgy ügyeskedni, hogy a lány csókjai ne csak a nyakát érjék, hanem a szájuk is találkozzon, hogy viszonozhassa a csókot.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:35:48
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:35:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ode szorosan a másik háta mögött lépked és észre sem veszi, hogy a susogó fák mennyire hátborzongatók lennének a számára, ha egyedül lenne. Mindig jobban félt a semmistől, mint a személyektől. A másik hosszas gondolkodása megint próbára teszi a szőke türelmét, de az ajkát rágcsálva valahogy mégis kibírja, hogy ne sürgesse a tolvajt. A másik túlzó beszéde viszont megnevetteti végül és játékosság csillan a nő szemeiben. Közelebb lépdel a másikhoz és szorosan annak a szemébe néz míg végül a mosolya, csak szélesedik az arcán. *
- Azt gondolom, hogy... *Direkt húzza a válaszát feszegetve a másik tűrő képességét, amíg egyre közelebb hajol. *
- Az örök dicsőség az enyém lesz, de kegyes vagyok ezért... *Ha teheti a másik keze után nyúl és finoman az inge alá vezeti annak a kezét és hiába bátor és pimasz a viselkedése a szíve ezerrel dübörög a mellkasában. *
- Mielőtt porrá alázlak adok neked egy kis sikerélményt. *kacsint vidáman a másikra, majd ha nem térnek ki előle a másik nyakára hajol végig szántani egyre bátorodó csókjaival azt. *
- Hmm, finom az illatod. *igyekszik dörmögni három csók közé beékelve és egyre, csak azon tűnődik mi ez a hirtelen magabiztosság a részéről. A férfi vagy a tömény?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ode szorosan a másik háta mögött lépked és észre sem veszi, hogy a susogó fák mennyire hátborzongatók lennének a számára, ha egyedül lenne. Mindig jobban félt a semmistől, mint a személyektől. A másik hosszas gondolkodása megint próbára teszi a szőke türelmét, de az ajkát rágcsálva valahogy mégis kibírja, hogy ne sürgesse a tolvajt. A másik túlzó beszéde viszont megnevetteti végül és játékosság csillan a nő szemeiben. Közelebb lépdel a másikhoz és szorosan annak a szemébe néz míg végül a mosolya, csak szélesedik az arcán. *
- Azt gondolom, hogy... *Direkt húzza a válaszát feszegetve a másik tűrő képességét, amíg egyre közelebb hajol. *
- Az örök dicsőség az enyém lesz, de kegyes vagyok ezért... *Ha teheti a másik keze után nyúl és finoman az inge alá vezeti annak a kezét és hiába bátor és pimasz a viselkedése a szíve ezerrel dübörög a mellkasában. *
- Mielőtt porrá alázlak adok neked egy kis sikerélményt. *kacsint vidáman a másikra, majd ha nem térnek ki előle a másik nyakára hajol végig szántani egyre bátorodó csókjaival azt. *
- Hmm, finom az illatod. *igyekszik dörmögni három csók közé beékelve és egyre, csak azon tűnődik mi ez a hirtelen magabiztosság a részéről. A férfi vagy a tömény?*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-06 19:48:18
Üzenet elküldve: 2020-06-06 19:48:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Tudom, hogy komolyan mondtad. *Feleli gondterhelt arccal az ónix szemű. Szégyelli magát és nem tudja mit reagálhatna, mostanra szinte betegesen retteg attól, hogy tesz valamit amivel mindent egyszerre elront, mégis az a kiszélesedő mosoly kezdi megnyugtatni. A másik anyjának említése nehéz ügynek ígérkezik és Ter átkozza magát, hogy megint csak magára gondol amikor miatta fog idejönni kedvese édesanyja. Annyira szeretne tanácsot adni és tele is van velük, de nem akarja irányítani Theát vagy elrontani az ezüsthajú kedvét. Hamarosan a történések, csak úgy peregnek a boldog semmiségbe, amikor a férfi kezébe különleges kincs kerül. ~A művei~ csodálja a jegyzeteket és kíváncsian belelapoz azokba. A rengeteg tájkép gyönyörű és mind mást tükröz maga mögött, mégsem ragad le náluk, mintha csak érezné, hogy valami egészen más vár rá. Aztán a kezei közé egy akt kép kerül egy számára ismeretlen nőről és zavarában azt sem tudja mit tegyen. Zavartan megköszörüli torkát, ám hirtelen a gyomrába szörnyű csomó keletkezik. ~Ki ez a nő? Thea vonzódna a saját neméhez? Nem lenne azzal baj, de ő... az enyém~ és akkor ott Bonternos ráébred sosem volt még ennyire féltékeny. Ha teheti határozottan megtagadja a másik állát és mélyen a smaragdokba néz. *
- Nagyon sajnálom ez most zavarba ejtő lesz, de egyszerűen muszáj. *figyelmezteti a másikat, mintha lenne választása a következő szavak kapcsán és Ter hiába tudja mit ígért most feszegetnie kell a határokat, mert a galamblelkű elf féleség a világ egyik legféltékenyebb személye, legalábbis Revirthea esetében mindenképpen. *
- Nem akarom, sőt tudom, hogy nincs jogom, de megtiltom, hogy mezítelen személyeket rajzolgass! Művész vagy, de te hozzám tartozol még akkor is, ha ebben nem mindig vagyok biztos! Fogalmam sincs ki ez a nő és ez egyszerűen megőrjít, de a tudat, hogy az ő testét nézted az enyém helyett felforgatja a szívemet! *A fekete hajú szavai dühösek, de egy pillanatig sem emeli fel baritonját. Szemeiben kétségbeesés, féltékenység és bizonytalanság csillan meg mondatait követvén és aztán amikor szaporán véve a levegőt a heves érzelmektől hirtelen ismételten a jegyzetfüzetért nyúl amit tovább lapoz és akkor megáll számára a világ. Az ő arcképe vetődik reá tökéletesen lágy vonalakkal és megannyi érzelemmel. Egyszer azt mondta neki a leány, csak azt rajzolja le ami megfogja ezért lett a tündér miatt dühös és most a leglágyabb szeretettel dobban a másikért a szíve. Nagyon lassan emeli a tekintetét a másikra és közben akaratlanul és milliószor megsimítja a portrét. *
- Thea... *Suttogta hitetlenkedve a másik nevét a legnagyobb csodálattal ejtve azt. *
- Ez gyönyörű és én annyira sajnálom, de elveszed az eszemet! Sosem voltam megátalkodott őrült, az mindig is a testvérem asztala volt, de most úgy néz ki mégis igaza volt. Azt mondta egyszer lesz valaki az életemben, akiért bocsásd meg a szavait megpróbálom szépíteni. Ruha nélkül futnék végig a falun. Igaz ez elég sajátos őrültsége volt és nem is ért el vele semmit, de most ugyanannyira veszítettem el az értékrendem, mint ő akkor. Tudod te annyira gyönyörű vagy, jó lelkű, gazdag... Én pedig félek sosem érhetek fel hozzád és szívem szerint sosem engednélek ki a házamból nehogy találj valaki... jobbat. Nem akarom magam rád kényszeríteni, de ezt érzem. Arról nem is beszélve, hogy megakarlak védeni az életünk minden percében és boldoggá tenni és annyi butaság, ami nekem fontos. *a férfi amikor a testvéréről beszél kiérződik az a csodálatos és gyengédség amit a szíve legmélyében őriz arról a bolondról és amikor szép lassan a bizonytalanság felé terelődnek szavai, úgy lesz egyre gyengébb a hangja. Hirtelen azonban időt se nagyon hagyva a másiknak a szépséges virág felé nyúl és letépi a legszebb szárát a miniatűr bokornak vagy bármi is legyen az. Térdre ereszkedik, mint amikor egy hős lovag esküt fogad és a másik felé nyújtva a virágot beszélni kezd. *
- Nincs sok mindenem Revirthea, de mindenem amim van a tiéd is. Nem vagyok, olyan személy aki bárkit is bántani akarna, de az életemre esküszöm érted bárkit a földre taszítanék vagy tovább a sírba, ha egyáltalán az eszébe jutna bántani téged. Nem tudok neked méregdrága vacsorákat ajánlani randevúként, de az a két szál gyertyám amim van meggyújtanám, hogy a félhomályban nevess egy, olyan estén amit tökéletesnek érdemelsz. Én nem vagyok abban sem biztos, hogy valaha betudlak mutatni a megtépázott családomnak, de azt tudom oda vagyok mindenért ami te vagy. A legkülönlegesebb tincsekért a világon, a szemeidért ami megidézik az erdőt, és úgy érzem menedéket nyújtanak, a combjaidért amiket futás közben megpillanthattam, tökéletesen vékonyak voltak és épp, úgy a kezembe illenének, mint a puha kacsód. Szeretem azt, ahogy ejted a nevem, és hogy úgy köszönsz nekem, hogy azt a csillagok nem képesek szavakba önteni. Tűzben égek amikor hozzám érsz, de nem tudom elképzelni, hogy valaha is megégetne. Szóval én, csak azt akarom kérdezni, hogy... Lennél e a párom? A kedvesem? Valaki aki hűséges hozzám? Nem tudom, hogyan kell ezt mondani. Egyáltalán létezik párkapcsolat kérés? Nem feleségül kérlek, de nem, csak egy udvarló szeretnék lenni, hanem a párod akinek büszkén fogod meg a kezét. Te döntöd el ki tudja vagy ki nem, de nekem azt hiszem szükségem van erre a talán bugyuta szóra, hogy biztosan tudjam rendben vagyunk. Vedd ezt amolyan ígéretnek. Én megvédelek, boldoggá teszlek, melletted leszek és é-én azt hiszem szeretlek.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Tudom, hogy komolyan mondtad. *Feleli gondterhelt arccal az ónix szemű. Szégyelli magát és nem tudja mit reagálhatna, mostanra szinte betegesen retteg attól, hogy tesz valamit amivel mindent egyszerre elront, mégis az a kiszélesedő mosoly kezdi megnyugtatni. A másik anyjának említése nehéz ügynek ígérkezik és Ter átkozza magát, hogy megint csak magára gondol amikor miatta fog idejönni kedvese édesanyja. Annyira szeretne tanácsot adni és tele is van velük, de nem akarja irányítani Theát vagy elrontani az ezüsthajú kedvét. Hamarosan a történések, csak úgy peregnek a boldog semmiségbe, amikor a férfi kezébe különleges kincs kerül. ~A művei~ csodálja a jegyzeteket és kíváncsian belelapoz azokba. A rengeteg tájkép gyönyörű és mind mást tükröz maga mögött, mégsem ragad le náluk, mintha csak érezné, hogy valami egészen más vár rá. Aztán a kezei közé egy akt kép kerül egy számára ismeretlen nőről és zavarában azt sem tudja mit tegyen. Zavartan megköszörüli torkát, ám hirtelen a gyomrába szörnyű csomó keletkezik. ~Ki ez a nő? Thea vonzódna a saját neméhez? Nem lenne azzal baj, de ő... az enyém~ és akkor ott Bonternos ráébred sosem volt még ennyire féltékeny. Ha teheti határozottan megtagadja a másik állát és mélyen a smaragdokba néz. *
- Nagyon sajnálom ez most zavarba ejtő lesz, de egyszerűen muszáj. *figyelmezteti a másikat, mintha lenne választása a következő szavak kapcsán és Ter hiába tudja mit ígért most feszegetnie kell a határokat, mert a galamblelkű elf féleség a világ egyik legféltékenyebb személye, legalábbis Revirthea esetében mindenképpen. *
- Nem akarom, sőt tudom, hogy nincs jogom, de megtiltom, hogy mezítelen személyeket rajzolgass! Művész vagy, de te hozzám tartozol még akkor is, ha ebben nem mindig vagyok biztos! Fogalmam sincs ki ez a nő és ez egyszerűen megőrjít, de a tudat, hogy az ő testét nézted az enyém helyett felforgatja a szívemet! *A fekete hajú szavai dühösek, de egy pillanatig sem emeli fel baritonját. Szemeiben kétségbeesés, féltékenység és bizonytalanság csillan meg mondatait követvén és aztán amikor szaporán véve a levegőt a heves érzelmektől hirtelen ismételten a jegyzetfüzetért nyúl amit tovább lapoz és akkor megáll számára a világ. Az ő arcképe vetődik reá tökéletesen lágy vonalakkal és megannyi érzelemmel. Egyszer azt mondta neki a leány, csak azt rajzolja le ami megfogja ezért lett a tündér miatt dühös és most a leglágyabb szeretettel dobban a másikért a szíve. Nagyon lassan emeli a tekintetét a másikra és közben akaratlanul és milliószor megsimítja a portrét. *
- Thea... *Suttogta hitetlenkedve a másik nevét a legnagyobb csodálattal ejtve azt. *
- Ez gyönyörű és én annyira sajnálom, de elveszed az eszemet! Sosem voltam megátalkodott őrült, az mindig is a testvérem asztala volt, de most úgy néz ki mégis igaza volt. Azt mondta egyszer lesz valaki az életemben, akiért bocsásd meg a szavait megpróbálom szépíteni. Ruha nélkül futnék végig a falun. Igaz ez elég sajátos őrültsége volt és nem is ért el vele semmit, de most ugyanannyira veszítettem el az értékrendem, mint ő akkor. Tudod te annyira gyönyörű vagy, jó lelkű, gazdag... Én pedig félek sosem érhetek fel hozzád és szívem szerint sosem engednélek ki a házamból nehogy találj valaki... jobbat. Nem akarom magam rád kényszeríteni, de ezt érzem. Arról nem is beszélve, hogy megakarlak védeni az életünk minden percében és boldoggá tenni és annyi butaság, ami nekem fontos. *a férfi amikor a testvéréről beszél kiérződik az a csodálatos és gyengédség amit a szíve legmélyében őriz arról a bolondról és amikor szép lassan a bizonytalanság felé terelődnek szavai, úgy lesz egyre gyengébb a hangja. Hirtelen azonban időt se nagyon hagyva a másiknak a szépséges virág felé nyúl és letépi a legszebb szárát a miniatűr bokornak vagy bármi is legyen az. Térdre ereszkedik, mint amikor egy hős lovag esküt fogad és a másik felé nyújtva a virágot beszélni kezd. *
- Nincs sok mindenem Revirthea, de mindenem amim van a tiéd is. Nem vagyok, olyan személy aki bárkit is bántani akarna, de az életemre esküszöm érted bárkit a földre taszítanék vagy tovább a sírba, ha egyáltalán az eszébe jutna bántani téged. Nem tudok neked méregdrága vacsorákat ajánlani randevúként, de az a két szál gyertyám amim van meggyújtanám, hogy a félhomályban nevess egy, olyan estén amit tökéletesnek érdemelsz. Én nem vagyok abban sem biztos, hogy valaha betudlak mutatni a megtépázott családomnak, de azt tudom oda vagyok mindenért ami te vagy. A legkülönlegesebb tincsekért a világon, a szemeidért ami megidézik az erdőt, és úgy érzem menedéket nyújtanak, a combjaidért amiket futás közben megpillanthattam, tökéletesen vékonyak voltak és épp, úgy a kezembe illenének, mint a puha kacsód. Szeretem azt, ahogy ejted a nevem, és hogy úgy köszönsz nekem, hogy azt a csillagok nem képesek szavakba önteni. Tűzben égek amikor hozzám érsz, de nem tudom elképzelni, hogy valaha is megégetne. Szóval én, csak azt akarom kérdezni, hogy... Lennél e a párom? A kedvesem? Valaki aki hűséges hozzám? Nem tudom, hogyan kell ezt mondani. Egyáltalán létezik párkapcsolat kérés? Nem feleségül kérlek, de nem, csak egy udvarló szeretnék lenni, hanem a párod akinek büszkén fogod meg a kezét. Te döntöd el ki tudja vagy ki nem, de nekem azt hiszem szükségem van erre a talán bugyuta szóra, hogy biztosan tudjam rendben vagyunk. Vedd ezt amolyan ígéretnek. Én megvédelek, boldoggá teszlek, melletted leszek és é-én azt hiszem szeretlek.
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:37:28
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*A tisztásra érve Xaras elgondolkodik.*
~Nem megyek én a főtérig, elég lesz nekem a Piactér is, hátha ott is szerencsém lesz.~* Jut az eszébe a gondolat. Lábait meg is szaporázza, hogy eljusson a célja felé.*
~A piacon sok érdekes ember fordul meg, hátha valakinek megtetszenek a dalaim.~ *Morfondírozik a bárd, s lassan elhagyja a tisztás csendjét, hogy azt a város pezsgő életével cserélje fel. Bár művészként szereti a csendet, örökké azért mégsem tudná megszokni. Szüksége van arra, hogy a városi élet vérkeringésébe ott lehessen.*
*A tisztásra érve Xaras elgondolkodik.*
~Nem megyek én a főtérig, elég lesz nekem a Piactér is, hátha ott is szerencsém lesz.~* Jut az eszébe a gondolat. Lábait meg is szaporázza, hogy eljusson a célja felé.*
~A piacon sok érdekes ember fordul meg, hátha valakinek megtetszenek a dalaim.~ *Morfondírozik a bárd, s lassan elhagyja a tisztás csendjét, hogy azt a város pezsgő életével cserélje fel. Bár művészként szereti a csendet, örökké azért mégsem tudná megszokni. Szüksége van arra, hogy a városi élet vérkeringésébe ott lehessen.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-06 00:45:27
Üzenet elküldve: 2020-06-06 00:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
*Reméli, hogy Titthy tényleg szólni fog, ha esetleg elfárad. Látja rajta, hogy azért jól esik neki az, hogy foglalkozik vele.*
-Remélem, hogy tényleg szólni fogsz. Ne aggódj, engem nem hátráltatnál.
*A találmányáról ugyan nem tud meg sokat, de Titthy azt mondta neki úgy is szólni fog, ha esetleg tud valamiben segíteni. Ennek örül is, mivel talán egy kisebb bizalom alakul ki köztük.*
-Rendben. Ha bármiben tudok segíteni, akkor nyugodtan szólj.
*Mosolyogva a lányra tekint. Mellesleg csak most tűnik fel neki, hogy Titthy kb 100 cm magas lehet. Ugyan udvariatlanság lenne erről beszélni vele, de mégis csak megpróbálja.*
-Nos tudod igazából most tűnt csak fel, hogy olyan 100 cm magas lehetsz. Igazából nem rosszból mondom, ne vedd sértésnek, ha erről beszélünk. Sőt igazából még aranyos is vagy így.
*Azt gondolja, hogy általában a mérete miatt talán lenézik, ezért próbálja nyugtatni, hogy nincs semmi gond a méreteivel.*
-Ha pedig valaki emiatt leszól, akkor nyugodtan keress meg.
*Mondja a lánynak, majd a szemébe mosolyog.*
*Reméli, hogy Titthy tényleg szólni fog, ha esetleg elfárad. Látja rajta, hogy azért jól esik neki az, hogy foglalkozik vele.*
-Remélem, hogy tényleg szólni fogsz. Ne aggódj, engem nem hátráltatnál.
*A találmányáról ugyan nem tud meg sokat, de Titthy azt mondta neki úgy is szólni fog, ha esetleg tud valamiben segíteni. Ennek örül is, mivel talán egy kisebb bizalom alakul ki köztük.*
-Rendben. Ha bármiben tudok segíteni, akkor nyugodtan szólj.
*Mosolyogva a lányra tekint. Mellesleg csak most tűnik fel neki, hogy Titthy kb 100 cm magas lehet. Ugyan udvariatlanság lenne erről beszélni vele, de mégis csak megpróbálja.*
-Nos tudod igazából most tűnt csak fel, hogy olyan 100 cm magas lehetsz. Igazából nem rosszból mondom, ne vedd sértésnek, ha erről beszélünk. Sőt igazából még aranyos is vagy így.
*Azt gondolja, hogy általában a mérete miatt talán lenézik, ezért próbálja nyugtatni, hogy nincs semmi gond a méreteivel.*
-Ha pedig valaki emiatt leszól, akkor nyugodtan keress meg.
*Mondja a lánynak, majd a szemébe mosolyog.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-05 21:58:25
Üzenet elküldve: 2020-06-05 21:58:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
- Jó, szólok, ha én elfáradok.* Jelenti ki. Nem mellesleg Titthynek jól esik a férfi részéről érkező kis figyelmesség.*
- Igen, tényleg csodálatos.* Szeretetteljes sóhaj hagyja el ajkát, s szelíd tekintetét ő maga is végighordozza az őket körülvevő nyugodt tájon. Mélyet is szippant a tiszta levegőből, mintha lételeme lenne. Bár közel sem lehet azt mondani, hogy az artheniori levegő rossz lenne. Legfeljebb a kikötőbélire mondhatnánk ezt - egyébként jogosan.
Azonban újfent a találmányára terelődik a szó, s a kis tündér újból Silvyrre figyel. Egy pillanatra elgondolkozik a felkínált lehetőségen. Éppenséggel nem tartja rossznak, s lehet, majd egyszer igénybe is veszi, ámde félő, hogy a segítségnyújtáshoz csak be kellene avatnia, hiába mondja azt a férfi, hogy nem. De ha mégsem, akkor a kérdésekből lehetne kitalálni.
De nem kizárólag erre vonatkozott a felajánlás, így Titthy igazából határozott választ adhat:*
- Köszönöm. Szólok, ha szükségem lesz segítségre.
*Mondatát még egy hálás pillantással is megerősíti. Kezd nagyon szimpatikus lenni neki a férfi. Végre ő nem teszi szóvá, nem dörgöli az orra alá, hogy milyen kicsi vagy hogy mennyi szeplő van az arcán. Azért egy ilyen társaság mégiscsak kellemesebb számára, mint az, ahol csak rosszindulatú megjegyzésekkel bombázzák.*
- Jó, szólok, ha én elfáradok.* Jelenti ki. Nem mellesleg Titthynek jól esik a férfi részéről érkező kis figyelmesség.*
- Igen, tényleg csodálatos.* Szeretetteljes sóhaj hagyja el ajkát, s szelíd tekintetét ő maga is végighordozza az őket körülvevő nyugodt tájon. Mélyet is szippant a tiszta levegőből, mintha lételeme lenne. Bár közel sem lehet azt mondani, hogy az artheniori levegő rossz lenne. Legfeljebb a kikötőbélire mondhatnánk ezt - egyébként jogosan.
Azonban újfent a találmányára terelődik a szó, s a kis tündér újból Silvyrre figyel. Egy pillanatra elgondolkozik a felkínált lehetőségen. Éppenséggel nem tartja rossznak, s lehet, majd egyszer igénybe is veszi, ámde félő, hogy a segítségnyújtáshoz csak be kellene avatnia, hiába mondja azt a férfi, hogy nem. De ha mégsem, akkor a kérdésekből lehetne kitalálni.
De nem kizárólag erre vonatkozott a felajánlás, így Titthy igazából határozott választ adhat:*
- Köszönöm. Szólok, ha szükségem lesz segítségre.
*Mondatát még egy hálás pillantással is megerősíti. Kezd nagyon szimpatikus lenni neki a férfi. Végre ő nem teszi szóvá, nem dörgöli az orra alá, hogy milyen kicsi vagy hogy mennyi szeplő van az arcán. Azért egy ilyen társaság mégiscsak kellemesebb számára, mint az, ahol csak rosszindulatú megjegyzésekkel bombázzák.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-05 01:13:47
Üzenet elküldve: 2020-06-05 01:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
*Ő is fel áll a kútról, mint a lány.*
-Rendben van induljunk. Már várom az utazást.
*Mikor hallja, hogy hosszú lesz az út, akkor picit örülni kezd, ugyan is sokkal jobban megismerhetik egymást.*
-Nos ha úgy érzed, hogy te elfáradtál, akkor nyugodtan szólj. Nekem nem lesz nagyon szükségem pihenésre.
*Mosolyogva a lány szemébe bámul, majd kezét a saját fejére teszi.*
-Nos szeretem a természetet, a tisztást a madarak énekével. Szerintem annyira nem lesz unalmas. A fák pedig gyönyörűek.
*Körül tekint, majd látja milyen szép is a természet valójában.*
-Egyébként, ha bármiben tudok segíteni, akár a találmányoddal kapcsolatban is, persze csak kérdések nem kell megmondani mit tervezel, akkor nyugodtan szólj.
*Ajánlja fej neki a segítségét.*
*Ő is fel áll a kútról, mint a lány.*
-Rendben van induljunk. Már várom az utazást.
*Mikor hallja, hogy hosszú lesz az út, akkor picit örülni kezd, ugyan is sokkal jobban megismerhetik egymást.*
-Nos ha úgy érzed, hogy te elfáradtál, akkor nyugodtan szólj. Nekem nem lesz nagyon szükségem pihenésre.
*Mosolyogva a lány szemébe bámul, majd kezét a saját fejére teszi.*
-Nos szeretem a természetet, a tisztást a madarak énekével. Szerintem annyira nem lesz unalmas. A fák pedig gyönyörűek.
*Körül tekint, majd látja milyen szép is a természet valójában.*
-Egyébként, ha bármiben tudok segíteni, akár a találmányoddal kapcsolatban is, persze csak kérdések nem kell megmondani mit tervezel, akkor nyugodtan szólj.
*Ajánlja fej neki a segítségét.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:44:48
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:44:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
*Titthy a férfi lelkesedését hallva fel is áll a kútról. Azaz, csak állna, mert megüti a fülét egy bizonyos szó. "Első". Gyanúja ezzel beigazolódni látszik. Arcán nem látszik, hogy rájött, Silvyr teljesen ismeretlen Lana területén. Legalábbis azon van, hogy ezt minél jobban palástolhassa. De aztán immáron másodjára szánja el magát az indulásra, s most már ténylegesen fel is áll a kút pereméről.*
- Hát akkor induljunk.* Jelenti be csak úgy megerősítve iménti cselekedetének mögöttes szándékát, ha bár a mozdulat elég egyértelműen kifejezi, hogy mi is következik.*
- Kicsit hosszú út lesz.* Készíti fel jóindulatúan Silvyrt, s egyébként neki is indul.*
- De megállhatunk bármikor, amikor szeretnéd.* Folytatja könnyedén a társalgást.
Rövidesen a tisztásra ér a kis tündér, s itt újból megszólal:*
- Ha átvágunk a kis erdőn, ami előttünk van, szántóföldekre jutunk.* Mivelhogy Silvyr ismeretlen a vidéken, a tájékoztatás elengedhetetlen.*
- Nem valami izgalmas látvány.* Biggyeszti még oda saját véleményét. Ezzel ugyan ő nem akarja Silvyr véleményét befolyásolni. Könnyedén előfordulhat, hogy a férfi szereti az egyhangú sík tájakat. Mindenkinek más az ízlése, s ez épp így van jól.*
*Titthy a férfi lelkesedését hallva fel is áll a kútról. Azaz, csak állna, mert megüti a fülét egy bizonyos szó. "Első". Gyanúja ezzel beigazolódni látszik. Arcán nem látszik, hogy rájött, Silvyr teljesen ismeretlen Lana területén. Legalábbis azon van, hogy ezt minél jobban palástolhassa. De aztán immáron másodjára szánja el magát az indulásra, s most már ténylegesen fel is áll a kút pereméről.*
- Hát akkor induljunk.* Jelenti be csak úgy megerősítve iménti cselekedetének mögöttes szándékát, ha bár a mozdulat elég egyértelműen kifejezi, hogy mi is következik.*
- Kicsit hosszú út lesz.* Készíti fel jóindulatúan Silvyrt, s egyébként neki is indul.*
- De megállhatunk bármikor, amikor szeretnéd.* Folytatja könnyedén a társalgást.
Rövidesen a tisztásra ér a kis tündér, s itt újból megszólal:*
- Ha átvágunk a kis erdőn, ami előttünk van, szántóföldekre jutunk.* Mivelhogy Silvyr ismeretlen a vidéken, a tájékoztatás elengedhetetlen.*
- Nem valami izgalmas látvány.* Biggyeszti még oda saját véleményét. Ezzel ugyan ő nem akarja Silvyr véleményét befolyásolni. Könnyedén előfordulhat, hogy a férfi szereti az egyhangú sík tájakat. Mindenkinek más az ízlése, s ez épp így van jól.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:56:21
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:56:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
*Figyelmesen hallgatja Thea beszámolóját. Nem akarja, hogy a lány azt érezze, folyton-folyvást csak ő beszél. A kedves kutyákat Ally is nagyon kedveli.*
- Szegény kutya.* Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy az ifjú milyen gaztettet követett el az állattal szemben.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra.*
- Lehet, van benne valami. Őrizd is meg mindig ezt a hitedet.
*A szél vágtázás belekap Ally dús hajába. Imádja ezt az érzést. Ettől mindig annyira felszabadul. Képes minden gondját elfeledni ennek hatására.
Sokáig bámulná a szivárványt is, ámde Thea először csak finoman utal rá, hogy lassacskán elég a lovaglásból. De aztán érkeznek szépen sorjában az egyértelműbb utalások. Teljesen megérti a kötelezettségét, s őszintén ki is fejezi érzését a hallható kelletlen látogatásra:*
- Ó, sajnálom. Azért remélem, az sem lesz rossz.
*Ezzel Wollyt megfordítva a tisztás irányába kezd vágtatni. Ugyan a fákat már eléggé elhagyták, de ilyen tempóban újra hamar odaérnek majd. Rövidesen fel is tűnik a vastag sötét vonal a látóhatáron, ami jelzi az erdőt. Újabb idő elteltével pedig már a fák sziluettjei is kezdenek kibontakozni.
Mikor már annyira közel vannak, hogy tisztán látni a fák egész alakját, Ally ügetésbe lassít. A dob csörgői is elhallgatnak. Esetleg egyszer-kétszer egymáshoz ütődnek, de egyébként nyugton maradnak.*
- Remélem, tudtam egy kis örömöt okozni neked.* Szól a hajadon kedvesen és őszintén.
Hamarosan már csak lépések választják el őket az erdőtől, így Ally időszerűnek látja a léptetést. Már nem érzi szükségét, hogy Theát a mellkasánál fogja át. El ugyan nem engedi, de kezét jelentősen lejjebb engedi, nagyjából a csípőjéig. A fák időlegesen eltakarják kissé mind a ragyogó napot, mind a kéken világító eget. Ám a lombok sűrű szövevényei között mégis átszűrődik annyi fény, ami elegendő az út követéséhez. Kis léptetés után a fák kiszélesednek, s elébük tárul a tisztás. Alig érnek ki, az egyik közeli kis bokornál Ally megállítja Wollyt. Leugrik a nyeregből, s Theát is lesegíti a ló hátáról.*
- Remélem, nem lesz baj, hogy elvittelek kicsit lovagolni.* Mosolyog kedvesen a lányra.*
- De ha mégis, akkor üzenem a szüleidnek, hogy nem rossz szándékból tettem. És az ilyesmi távol áll tőlem.* Fűzi még hozzá.
Wolly egyébként nem érez különösebb fáradtságot. Sokkal hosszabb vágtákhoz van szokva, s gazdájához hasonlóan ő is imádja a gyors tempót.*
//Első találkozás//
*Figyelmesen hallgatja Thea beszámolóját. Nem akarja, hogy a lány azt érezze, folyton-folyvást csak ő beszél. A kedves kutyákat Ally is nagyon kedveli.*
- Szegény kutya.* Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy az ifjú milyen gaztettet követett el az állattal szemben.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra.*
- Lehet, van benne valami. Őrizd is meg mindig ezt a hitedet.
*A szél vágtázás belekap Ally dús hajába. Imádja ezt az érzést. Ettől mindig annyira felszabadul. Képes minden gondját elfeledni ennek hatására.
Sokáig bámulná a szivárványt is, ámde Thea először csak finoman utal rá, hogy lassacskán elég a lovaglásból. De aztán érkeznek szépen sorjában az egyértelműbb utalások. Teljesen megérti a kötelezettségét, s őszintén ki is fejezi érzését a hallható kelletlen látogatásra:*
- Ó, sajnálom. Azért remélem, az sem lesz rossz.
*Ezzel Wollyt megfordítva a tisztás irányába kezd vágtatni. Ugyan a fákat már eléggé elhagyták, de ilyen tempóban újra hamar odaérnek majd. Rövidesen fel is tűnik a vastag sötét vonal a látóhatáron, ami jelzi az erdőt. Újabb idő elteltével pedig már a fák sziluettjei is kezdenek kibontakozni.
Mikor már annyira közel vannak, hogy tisztán látni a fák egész alakját, Ally ügetésbe lassít. A dob csörgői is elhallgatnak. Esetleg egyszer-kétszer egymáshoz ütődnek, de egyébként nyugton maradnak.*
- Remélem, tudtam egy kis örömöt okozni neked.* Szól a hajadon kedvesen és őszintén.
Hamarosan már csak lépések választják el őket az erdőtől, így Ally időszerűnek látja a léptetést. Már nem érzi szükségét, hogy Theát a mellkasánál fogja át. El ugyan nem engedi, de kezét jelentősen lejjebb engedi, nagyjából a csípőjéig. A fák időlegesen eltakarják kissé mind a ragyogó napot, mind a kéken világító eget. Ám a lombok sűrű szövevényei között mégis átszűrődik annyi fény, ami elegendő az út követéséhez. Kis léptetés után a fák kiszélesednek, s elébük tárul a tisztás. Alig érnek ki, az egyik közeli kis bokornál Ally megállítja Wollyt. Leugrik a nyeregből, s Theát is lesegíti a ló hátáról.*
- Remélem, nem lesz baj, hogy elvittelek kicsit lovagolni.* Mosolyog kedvesen a lányra.*
- De ha mégis, akkor üzenem a szüleidnek, hogy nem rossz szándékból tettem. És az ilyesmi távol áll tőlem.* Fűzi még hozzá.
Wolly egyébként nem érez különösebb fáradtságot. Sokkal hosszabb vágtákhoz van szokva, s gazdájához hasonlóan ő is imádja a gyors tempót.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-02 22:13:50
Üzenet elküldve: 2020-06-02 22:13:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás haza//
*A piacról kiérve csendül az élet, s szép lovával együtt kíséri újdonsült cimboráját, a kutyust vissza a kunyhóhoz. A tisztás jó terepet nyújt arra, hogy barátkozhassanak, ismerkedhessenek egymással. ~Majd megmutatom Rheiának, biztosan jól kijönnek majd a kicsikkel is. ~ Gondolja, ahogy egy rövid kötelet köt a kutyára nehogy elszaladjon, s tudja tartani a tempót, majd felül Árnyékra, s úgy indul útnak. Jó helye lesz a háznál egy őrnek, amikor Rorkir éppen nincs ott. ~Jó lenne még este előtt odaérni. ~*
*A piacról kiérve csendül az élet, s szép lovával együtt kíséri újdonsült cimboráját, a kutyust vissza a kunyhóhoz. A tisztás jó terepet nyújt arra, hogy barátkozhassanak, ismerkedhessenek egymással. ~Majd megmutatom Rheiának, biztosan jól kijönnek majd a kicsikkel is. ~ Gondolja, ahogy egy rövid kötelet köt a kutyára nehogy elszaladjon, s tudja tartani a tempót, majd felül Árnyékra, s úgy indul útnak. Jó helye lesz a háznál egy őrnek, amikor Rorkir éppen nincs ott. ~Jó lenne még este előtt odaérni. ~*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:34:02
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:34:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Minthogy az eddigi utat viszonylag tempósan tette meg, így nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy most fáradtságot érez. A sűrűbe belépve eltűnik a nap vörös korongja. Itt-ott a lombok között valamicske fény beszüremlik ugyan, de egyébként ezen az órán ide már nem nagyon tud behatolni a napsugár. Friss az erdő illata, és kellemes. Czer mindig is kedvelte ezt az illatot. Olyan tipikus erdőillat. A szőke lánynak valahogy mindig megnyugvást jelentett ez az illat. Valahányszor csak érzi, mindig ellazul teljesen.
Lépteit le is lassítja, úgy vág át a fák között. A tisztásra érve pedig kissé meg is pihen, s csak ha kifújja magát, indul tovább a piac felé. Ott rengetegen vannak, lesz kit megkérdeznie.*
*Minthogy az eddigi utat viszonylag tempósan tette meg, így nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy most fáradtságot érez. A sűrűbe belépve eltűnik a nap vörös korongja. Itt-ott a lombok között valamicske fény beszüremlik ugyan, de egyébként ezen az órán ide már nem nagyon tud behatolni a napsugár. Friss az erdő illata, és kellemes. Czer mindig is kedvelte ezt az illatot. Olyan tipikus erdőillat. A szőke lánynak valahogy mindig megnyugvást jelentett ez az illat. Valahányszor csak érzi, mindig ellazul teljesen.
Lépteit le is lassítja, úgy vág át a fák között. A tisztásra érve pedig kissé meg is pihen, s csak ha kifújja magát, indul tovább a piac felé. Ott rengetegen vannak, lesz kit megkérdeznie.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:20:20
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:20:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
- Hát, akkor megtartom magamnak. *Mondja Dora, mintha bárkinek is eszébe jutott volna odaadni a nem túl tisztességesen nyert kalapját. Ha tudná, hogy Estinek a lelke mélyén már ő jut eszébe a kalapokról, valószínűleg a végletekig meg lenne hatva, de ezt a lány vele nem osztja meg. Ő viszont továbbra is fürdőzik annak a gondolatában, hogy ez a holmi teszi őt igazán különlegessé.*
- Még hogy savanyú narancs! *Mérgelődik, és megpróbál nem arra gondolni, hogy a méretei, még ha inge alaposan fel is nyomja őket, közelebb állnak a narancshoz, mint a dinnyéhez.* Különben is, nekem soha nem volt kedvem ezekhez az úri hívságokhoz, amikben mások nevelkedtek. Én kutattam, és fontos munkát végeztem, mint tudod. Na, meg persze próbálkoztam mással is, mint már említettem. *Tereli vissza az előadóművész képességeire a szót, mert úgy érzi, ezzel bosszanthatja a lányt.
Esti érdekesen reagál arra a feltételezésre, hogy a családot nehéz lenne összetrombitálni. Dora egy pillantást vált vele, és megpróbálja kiolvasni a szeméből, mire gondolhat éppen. Meglepett? Ijedt? Olyat mondott, amit nem kellett volna, vagy épp pont blöffölt? Az elf két eshetőséggel számol, az egyik, hogy a Dwirinthalen-ház készül valamire, és összegyűjtötte erőit, netán hatalomra is tör. Kérdés, kiére. A másik elmélete az, hogy szétszóródtak, és jól esik azt mondani, hogy újra összeállhat a csapat, még jobb azt, hogy, Esti hatalma ilyen erős, mikor ez közel lehetetlen. Utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert nem először érezte úgy Estin, hogy túloz, blöfföl, hogy felsőbbrendűnek mutassa magát, de egyben óvatosságra is inti. Tanulva az esetből alaposan odafigyel a sötételf minden szavára, és jó tudósként és pökhendi írnokként még körbe is járja a témát, vigyázva, nehogy olyan dologba tenyereljen, amibe nem kéne.*
- A hatalmi szerveződésekről nem tudok semmit, ezért belőled indultam ki. Mindig úgy képzeltem el, hogy a társaid *nyomja meg a sötételf faj elleni utálat élét* vannak olyan akaratosak, mint te, ha nem is mind, de a többség. Csak az, hogy tudják, mit akarnak, magyarázza a szétszóródásotokat. Ha annyira birkalelkűek volnának, nem tágítanának mellőled, és azt se tudnák, mihez kezdjenek nélküled. *Von le egy egyszerű következtetést, mintegy mellékesen. Közben már a terven töpreng.*
- Gondolom, először a városi őrséghez kell fordulnunk, hogy megérdeklődjük, mi a helyzet az Úrnő ügyével, és hogy megbizonyosodjunk arról, biztosítják-e a védelmét a szörnyű fenyegetés ellen. Hiszen ezért jöttünk, nem igaz? *Mosolyog társára a lehető legbájosabban.* Ha pedig ez megvolt, nos, szerezhetnénk egy szobát a Pegazusban, hogy megbeszéljük a részleteket, és hogy letegyem ezt a sok alkimista felszerelést. Valamit még meg kell néznem a könyvtárban is… *Töpreng, amolyan kutatósan, de nem osztja meg Estivel, pontosan mi jár a fejében. Arcán egyedül a fintor látszik, mikor a város épületei kibontakozni látszanak.*
- Otthon, édes otthon. *Sóhajt fel óriási iróniával. Kíváncsi, hogy Esti is olyan képet vág-e, mint ő, vagy legalább is hasonlót.*
- Hát, akkor megtartom magamnak. *Mondja Dora, mintha bárkinek is eszébe jutott volna odaadni a nem túl tisztességesen nyert kalapját. Ha tudná, hogy Estinek a lelke mélyén már ő jut eszébe a kalapokról, valószínűleg a végletekig meg lenne hatva, de ezt a lány vele nem osztja meg. Ő viszont továbbra is fürdőzik annak a gondolatában, hogy ez a holmi teszi őt igazán különlegessé.*
- Még hogy savanyú narancs! *Mérgelődik, és megpróbál nem arra gondolni, hogy a méretei, még ha inge alaposan fel is nyomja őket, közelebb állnak a narancshoz, mint a dinnyéhez.* Különben is, nekem soha nem volt kedvem ezekhez az úri hívságokhoz, amikben mások nevelkedtek. Én kutattam, és fontos munkát végeztem, mint tudod. Na, meg persze próbálkoztam mással is, mint már említettem. *Tereli vissza az előadóművész képességeire a szót, mert úgy érzi, ezzel bosszanthatja a lányt.
Esti érdekesen reagál arra a feltételezésre, hogy a családot nehéz lenne összetrombitálni. Dora egy pillantást vált vele, és megpróbálja kiolvasni a szeméből, mire gondolhat éppen. Meglepett? Ijedt? Olyat mondott, amit nem kellett volna, vagy épp pont blöffölt? Az elf két eshetőséggel számol, az egyik, hogy a Dwirinthalen-ház készül valamire, és összegyűjtötte erőit, netán hatalomra is tör. Kérdés, kiére. A másik elmélete az, hogy szétszóródtak, és jól esik azt mondani, hogy újra összeállhat a csapat, még jobb azt, hogy, Esti hatalma ilyen erős, mikor ez közel lehetetlen. Utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert nem először érezte úgy Estin, hogy túloz, blöfföl, hogy felsőbbrendűnek mutassa magát, de egyben óvatosságra is inti. Tanulva az esetből alaposan odafigyel a sötételf minden szavára, és jó tudósként és pökhendi írnokként még körbe is járja a témát, vigyázva, nehogy olyan dologba tenyereljen, amibe nem kéne.*
- A hatalmi szerveződésekről nem tudok semmit, ezért belőled indultam ki. Mindig úgy képzeltem el, hogy a társaid *nyomja meg a sötételf faj elleni utálat élét* vannak olyan akaratosak, mint te, ha nem is mind, de a többség. Csak az, hogy tudják, mit akarnak, magyarázza a szétszóródásotokat. Ha annyira birkalelkűek volnának, nem tágítanának mellőled, és azt se tudnák, mihez kezdjenek nélküled. *Von le egy egyszerű következtetést, mintegy mellékesen. Közben már a terven töpreng.*
- Gondolom, először a városi őrséghez kell fordulnunk, hogy megérdeklődjük, mi a helyzet az Úrnő ügyével, és hogy megbizonyosodjunk arról, biztosítják-e a védelmét a szörnyű fenyegetés ellen. Hiszen ezért jöttünk, nem igaz? *Mosolyog társára a lehető legbájosabban.* Ha pedig ez megvolt, nos, szerezhetnénk egy szobát a Pegazusban, hogy megbeszéljük a részleteket, és hogy letegyem ezt a sok alkimista felszerelést. Valamit még meg kell néznem a könyvtárban is… *Töpreng, amolyan kutatósan, de nem osztja meg Estivel, pontosan mi jár a fejében. Arcán egyedül a fintor látszik, mikor a város épületei kibontakozni látszanak.*
- Otthon, édes otthon. *Sóhajt fel óriási iróniával. Kíváncsi, hogy Esti is olyan képet vág-e, mint ő, vagy legalább is hasonlót.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:54:48
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:54:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revi nem veszi rossz néven a becézgetést. Ugyan furcsának találja a szóválasztást, mert ő maga nem lát semmiféle közös vonást magában és a megnevezett négylábúban, de meg sem ütközik rajta.*
- Komolyan mondtam.* engedi át kacsóját kézcsókra, de közben nyomatékosítani igyekszik bármennyire is találta aranyosnak iménti kitörését a férfi, Revirthea nem szeretné, ha emiatt elbagatellizálná a kérést.*
- Remélem ez az érzés sokáig kitart.* szélesedik ki mosolya a férfi telhetetlenségére célozva személyével kapcsolatban. Nem akar bővebben belemenni a kalitka kérdéskörébe. Úgy látszik Bonternos már így is érti, mi vár a lányra az elkövetkezendő időben. Amit viszont nem tudhat biztosan, hogy Revirthea nem az a lázadó típus, így egyelőre el sem tudja képzelné miként fog érvényt szerezni akaratának. Gondterhelten sóhajt fel.*
- Nem akarok hazudni neki, de nem hiszem, hogy készen áll az igazságra.* ad hangot aggodalmának. Megoldás keresése még várat magára, most szeretné kiélvezni a rendelkezésükre álló idő minden percét.*
- Nahát!* fordul figyelme a mutatott virág felé. Leguggol, hogy jobban szemügyre vehesse.* Én se ismerem.* ismeri el, de nem is kell tudnia a nevét, hogy elismerően adózhasson szépségének.*
- Különleges darab.* mosolyodik el.* Igen.*bólint válaszul. Egyáltalán nem találja különösnek a férfi szavait, sőt.*
- Én is ezt szoktam tenni, ha látok valamit, ami hatással van rám, akkor azt megörökítem. Csupán én lerajzolni szoktam.* elő is keresi táskájából a jegyzetfüzetet, hogy megmutassa Bonernosnak, miről is beszél. A lapokon egészen különböző rajzok fedezhetők fel. Tájképek, virágok, egy rókát ábrázoló rajz, egy aktkép egy különleges tündérről és ott van többek között Ter portréja is. Hagyja, hogy a férfi végiglapozza a könyvet, ha szándékában áll. Revi addig befejezi a pakolást.*
- Majd én is szeretném megnézni. Tudod, a favirágot.* magyarázza.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 14:56:48
* Revi nem veszi rossz néven a becézgetést. Ugyan furcsának találja a szóválasztást, mert ő maga nem lát semmiféle közös vonást magában és a megnevezett négylábúban, de meg sem ütközik rajta.*
- Komolyan mondtam.* engedi át kacsóját kézcsókra, de közben nyomatékosítani igyekszik bármennyire is találta aranyosnak iménti kitörését a férfi, Revirthea nem szeretné, ha emiatt elbagatellizálná a kérést.*
- Remélem ez az érzés sokáig kitart.* szélesedik ki mosolya a férfi telhetetlenségére célozva személyével kapcsolatban. Nem akar bővebben belemenni a kalitka kérdéskörébe. Úgy látszik Bonternos már így is érti, mi vár a lányra az elkövetkezendő időben. Amit viszont nem tudhat biztosan, hogy Revirthea nem az a lázadó típus, így egyelőre el sem tudja képzelné miként fog érvényt szerezni akaratának. Gondterhelten sóhajt fel.*
- Nem akarok hazudni neki, de nem hiszem, hogy készen áll az igazságra.* ad hangot aggodalmának. Megoldás keresése még várat magára, most szeretné kiélvezni a rendelkezésükre álló idő minden percét.*
- Nahát!* fordul figyelme a mutatott virág felé. Leguggol, hogy jobban szemügyre vehesse.* Én se ismerem.* ismeri el, de nem is kell tudnia a nevét, hogy elismerően adózhasson szépségének.*
- Különleges darab.* mosolyodik el.* Igen.*bólint válaszul. Egyáltalán nem találja különösnek a férfi szavait, sőt.*
- Én is ezt szoktam tenni, ha látok valamit, ami hatással van rám, akkor azt megörökítem. Csupán én lerajzolni szoktam.* elő is keresi táskájából a jegyzetfüzetet, hogy megmutassa Bonernosnak, miről is beszél. A lapokon egészen különböző rajzok fedezhetők fel. Tájképek, virágok, egy rókát ábrázoló rajz, egy aktkép egy különleges tündérről és ott van többek között Ter portréja is. Hagyja, hogy a férfi végiglapozza a könyvet, ha szándékában áll. Revi addig befejezi a pakolást.*
- Majd én is szeretném megnézni. Tudod, a favirágot.* magyarázza.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 14:56:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176