*Ismét a tisztás. Mindig ide kell jönnie, ha ki akarja szellőztetni a fejét. A városi zsongás, a kiabálások, lökdösődések és őrjöngések kimerítik, még akkor is, ha csak távolról figyeli az eseményeket. A napfény csak még elviselhetetlenebbé tesz mindent. Elszáll a tél, a komor, sötét nappalokat felváltják a verőfényes, meleg délutánok. Sokan szeretik ezt az időt, ezért az utcák is egyre inkább megtelnek élettel. Már nem sétálhat nyugodtan a gazdagnegyedben, mert kinézik és gúnyos megjegyzéseket tesznek rá; a szegénynegyedben fellökik, kezet emelnek a pénzes táskájára; a főtéren pedig akkora a tömeg, hogy lépni is alig lehet. Megérkezett a tavasz, így a vándorok is sokkal szívesebben látogatnak a városba, és az első hely, ahol órákat kell tölteniük bambán bámulva előre, az a főtér. A tisztás ezzel szemben kellemes hely. Ez is szebb és hangulatosabb volt néhány hónapja, mikor vékony hópaplan lepte az egészet és köd szállt a környékre. Most zöldellő pázsit és virágok nyílnak körülötte, de szerencsére a fák hűs árnyékot biztosítanak, neki így nem kell a napfényen tikkadnia.
Letelepszik a tisztás szélére, egy fa tövébe. Fekete nadrágot visel, nem tart attól, hogy elszíneződik a földön ülés miatt, de ingére figyel. Nincs sok ruhája, és mosni semmi kedve, ezért vigyáznia kell arra a néhány, tiszta darabra. Ha véres lesz, vagy valaki szétszabdalja, akkor talán hajlandó lecserélni. Nagyot nyújtózik, kiropogtatja a hátát és vállait. Régen sétált a szabad levegőn, szüksége volt erre a kis útra, hogy rendbe hozza magát. Munkája nincs, de arannyal bőven el van látva, hála a családi vagyonnak. Hogy mit akar pontosan kezdeni magával, még nem tudja. Pontosabban a távoli jövőre nézve van elképzelése, de az elkövetkező hatokban is foglalkoznia kell a kérdéssel, ha valaha is vissza akarja szerezni tekintélyét. Kapcsolatokra lesz szüksége, mélységiekre, akik segítik, és hűségesen követik minden parancsát. Nem, nem bábok kellenek, akik hajlongnak és bólogatnak, értelmes lények, akik megértik, és a lehető legjobb módon kivitelezik azt, amit akar. A legjobb persze az lenne, ha megtanulnák a gondolkodásmódját, megismernék az életfelfogását, és elég lenne egy legyintés, hogy helyrehozzanak mindent, amiben talál valami kivetni valót. De ez még messze van, egyelőre egy szolgálóra van szüksége. Nem is akárkire. Szolgának elsősorban értelmes, fürge, jó felfogású lény kell, aki lesi minden sóhaját. Ezután jöhetne egy tanácsadó, aki hasonlóan vélekedik a világról, mint ő, így segíthet neki meghozni a döntéseket. Ő mindenképpen mélységi lenne, lehetőleg hím. A hímek sokkal megbízhatóbbak szinte minden fajból. Ők engedelmesek, erősek és stabilak, míg a nőstények hangulata gyakran kicsapongó, gondolataik ködösek és értelmetlenek. Szerencsére Hiellia sosem szenvedett ilyen átkoktól, nem is tartozik a nőies nők közé. Teste izmos, melleit is csak a természetnek köszönheti, de alapvetően nem érdekli az alakja, a lényeg, hogy megfelelő testi ereje legyen. Az ékszerei sem azért vannak, hogy cicomás legyen, hogy magára vonja a figyelmet, azok ereklyék, és jelentésük van. Öltözködése sem kirívó, a könnyű mozgást biztosítja. Megveti azokat a nőket, akik testükkel akarnak bármit elérni az életben. Ezzel csak azt bizonyítják, hogy gyengék és buták, semmi nincs a fejükben, ezért kénytelenek a külsőségekre támaszkodni.
El is hessegeti ezeket a gondolatokat, a végén csak feleslegesen felhúzná magát rajtuk. Kényelmesen elhelyezkedik, a kemény törzsnek veti hátát, és mélyet szippant a friss levegőből.*