Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 290 (5781. - 5800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 09:39:48
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*Tetszik neki ez az élő parázs a nőstényke tekintetében, amit igazán figyelemre méltón tart kordában, bárhogy feszíti is a húrt Kharasshi. A kis terelés is egész ügyes, főleg, hogy ilyen helyzetben valóban az a legbölcsebb, ha minél többet igyekszünk megtudni a másikról. Persze lehet, hogy nincs emögött semmi, csak merő kíváncsiság, és hogy a leányzó most bármi más felé szívesebben terelné a témát. Ennek ellenére valamiféle elismerés kezdi kiszorítani az élveteg gúnyt a vonásain. Ez a finom változás viszont egyszeriben lobban el gúnnyal, mindennel együtt a következő szavakon. A mélységi ábrázata elkomorodik, a tekintetéből pedig elillan minden élénk gazemberség. Ami pedig marad, azzal valószínűleg kevés halandó kívánna önszántából szembenézni.
Ha Ydrissről lenne szó, valószínűleg zökkenés nélkül átlendült volna egy ilyen mondaton, sőt, talán még tovább fűzte volna az arcátlan szójátékot. De ez a nőstényke még alig több a számára, mint egy idegen, s még ő se döntötte el igazán, mivégre hozta magával.*
- Hát igazam volt *morogja.* - Tényleg nem értékeled az engedékenységet. *Jobbja a nőstény tarkójára fog és belemarkol a fekete loboncba, így a lánynak még lehetősége sincs rá, hogy elhúzódjon, amikor Kharasshi ismét hozzá hajol. Olyan közel, hogy az orruk szinte összeér.*
- Csak nehogy így a legrosszabb oldalammal kelljen az ismerkedést kezdened *szűri a fogai közt.*
- Nem bánom, ha pimaszkodsz vagy ha csípős a nyelved, de a saját érdekedben *csikorogja fojtott indulattól tagoltan* - jobb, ha megtanulod a határokat!
*Kharasshi aljas gonoszkodása talán felforralja a vért, de idővel, meglehet, a lány is rájön, hogy sokkal jobban jár azzal, mint ha jegesre forrázva az élcet, előhívja ezt a mogorva és kimért és veszedelmes oldalát. Ebből kizökkenteni sokkal nehezebb feladat, mint az élveteg gazemberségből. Márpedig most elég sürgető a helyzet. Ez a néhány szívdobbanásnyi csend talán csak hangtalan ítélethozatal a bűnös felett.*


5799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-18 21:32:08
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

~Éreztem, te disznó!~
*Érezte, hogy valami nem stimmel, még éppen időben kapcsolt, az utolsó előtti pillanatban. Bár, mi más lett volna a mélységi célja, mint hogy csőbe húzza újra Rlkälinet. Lehetőleg valamilyen aljas trükközéssel, még több bosszúságot okozva neki. Így is kellemetlen, hát, még ha tényleg belefutott volna. Kicsit megkönnyebbült, de nem annyira, hogy szórakozni tudjon rajta, pedig a mélységi határozottan szórakozik. Ezt ő is tudja.*
- Hát persze. *Nyúl a tégelyért. Jobb szájsarka megvetőn húzódik feljebb, cseppet sem azért, mert elmaradt a csók, hanem mert majdnem megtörtént. Ráadásképp lerí a férfiról, hogy lubickol a maga teremtette félreérthető szituációban. Mikor Kharasshi újra felé hajol, annyira hátrál tőle, amennyire helyzete engedi. Megvárja, míg az végigmondja, kiszórakozza magát, s a mustrálást dacosan összeszorított ajkakkal viseli.*
- Mesélj! Ki ez a főnyeremény, akivel megéri elraboltatni magam, elűzni minden nőt a környékről? * Kérdezi csendesen, majd lassan beszívja a levegőt. Higgadtságot erőltet magára, bár újra a férfi képének bírna esni. *
- Semmit nem keményítek meg, ha kell a kenőcs, vetkőzöl. *A lehető legvisszafogottabban próbálja ezt kijelenteni. Megforgatja kezében a kenőcsöst, hogy nyomatékosítsa mondandóját, mivel a nőstényke egyáltalán nem szórakozik olyan jól. Ha a férfi leveti ingét, úgy mögé gördül, hogy befejezze, ami félbe maradt. *



5798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:10:05
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Alenia említésre elmosolyodik, hiszen egyetlen este, egy rövidebb beszélgetés és egy tőle kapott nagyon is kedves és nyugtató ölelés elég volt ahhoz, hogy sokkal jobban szívébe zárja a lányt, mint amennyire azt rövid ismeretségük indokolttá tenné. Éppen valami olyasmin gondolkodik Wilhorp szavai nyomán, hogy jó lehet annyira okosnak lenni, mint ő, amikor kap is egy kis leckét abból, hogy tényleg.
Láthatóan elkedvetlenedik és el is bizonytalanodik kicsit.*
- Bocsánat, biztosan igazad van. Bevallom, én nem nagyon érzékelem a különbséget a két szó között, de, ha itt ez a szokás, akkor jobb lesz, ha megtanulom. Eszem ágában sincs megsérteni őket. Nekik amúgy sem lehet könnyű. *mondja, és lassú léptekkel, tűnődve megindul a tisztás közepén lévő apró domb, és az ott növő virágok felé, amelyek mintha nem csak tekintetét vonzanák, hanem őt magát is. Reméli, hogy a férfi felveszi az ő lassú lépteinek a tempóját és követi.
Hamarosan azért kicsit felvidul, miközben kiszed magának egy szelet kenyeret és két szelet sajtot a kosárból. Miután ezzel végzett, kiveszi játéknyulát is, és magához szorítja szabad kezével.*
- Nekem elég lesz ennyi, minden mást megehetsz. *lóbálja meg óvatosan a kezében tartott kosarat és kenyeret, nagyon vigyázva arra, hogy a sajt az utóbbiról le ne repüljön.*
- Évekkel ezelőtt is pontosan ekkora voltam, elég nagy rá az esély, hogy megálltam a növésben. *magyarázza a másik fél-elfnek szórakozott mosollyal.* Vagy is, ha sokat eszek, már csak kövérebb lehetek, de magasabb nem. De nem is bánom, az az igazság. Nem lehet minden lány magas és vékony egyszerre. Én tetszem így magamnak.
*Az, hogy pontosan mit mondott, csak az utolsó mondat után tűnik fel neki. Ennyire talán nem kellene közvetlennek lennie, hiszen azt eddig talán csak anyja tudta róla, hogy minden előzetes látszat ellenére valójában hiú. Most még is gondolkodás nélkül elmondta valakinek, akit csak tegnap este ismert meg.
~ Lehet valami különleges ezen a tisztáson... ~
Igyekezne is gyorsan terelni a témát, hogy zavarát leplezze, szerencsére Wilhorp ad is erre lehetőséget neki.*
- Ha már itt tartunk *mondja* megígértem tegnap Aleniának, hogy nem leszek nagyon láb alatt nekik, és nem kell majd folyton vigyázniuk rám. *áll meg a virágoktól nem messze.*
- De amúgy is ez volt a tervem, ha már Artheniorba kellett jönnöm. Mágiát kell tanulnom, ha egyszer még haza akarok térni. Tudom, hogy képes vagyok rá. Csak meg kell tudnom, hogy hogyan és merre. Mára az volt a terv, hogy megtudom, hogyan, vagy hol is kezdjek hozzá. De van egy olyan különös érzésem, hogy itt és most pont jó helyen vagyok.


5797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-18 10:31:35
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline Mejnk'ha//

*A finom vonalú ajkak lassan közelítenek. Melegük szinte cirógatja már Kharasshi bőrét. Ám mielőtt elérnék, a mozdulat hirtelen megtorpan, a hunyt pillák mögül pedig gyanakvással telve nyílik rá a kék tekintet.*
- A vállam tisztességes bekenését, mi mást? *jelenti ki szemérmetlen tárgyilagossággal, aztán kettőjük közé is emeli a tégelyt, amit idő közben a kezébe varázsolt.*
- Nem tudom, mi lelt, nőstényke *dől kicsit hátrébb, hogy értetlenkedve kutató pillantását végigfuttassa a lányon, aztán persze kinyílik a csibészség a mélységi szája szegletében.* - Azt hittem, ki nem állhatsz, de meg mernék rá esküdni, hogy az előbb meg akartál csókolni.
*Innen persze már nincs megállás, a csibészségből gazemberség, abból pedig csipkelődő aljasság lesz.*
- A végén még arra kell gondolnom, hogy nem is azért zavartad el a kis fruskát, mert féltetted tőlem, hanem mert féltékeny voltál és nem fűlött a fogad az osztozkodáshoz *csóválja a fejét önelégülten vigyorogva. Aztán visszahajol a lányhoz és a tekintetébe fúrja kaján pillantását, ami le-lebágyad a nőstényke ajkaira.*
- És most mi jön? *duruzsolja élvetegen?* - Megkeményíted a hangod és rám parancsolsz, hogy Vetkőzz!? *Játszik a szavakkal, szinte lubickol a kínos témában és kapva kap minden lehetőségen, hogy még kínosabbá tegye a lány számára. Persze tudja, hogy a válla bekenéséhez valóban újra ki kell vetkőznie az ingéből, de mégse mozdul. Kivárja a nőstényke reakcióját, hiszen tagadhatatlanul szórakoztatja a helyzet.*

A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 10:34:46


5796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-18 10:01:44
 ÚJ
>Wilhorp Gjarrazzo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

- Akkor biztosan valamelyik könyvét bújja. Szerintem egyszer már kiolvasta az összeset, ami a városban van, csak aztán újra elkezdte. *Tréfál, de van valóságalapja. Ha valakiről, akkor Aleniáról ezt el tudja képzelni.*
- Jobb, ha szolgálót mondasz. Még azt hiszik, hogy rabszolgákat tartanak a házban. És talán még a személyzet is megsértődik. *Kicsi a különbség a két elnevezés között, de Wilhorp szerint annál lényegesebb. Persze lehet, hogy a nemeseknek teljesen mindegy, hiszen mindenképpen értük dolgoznak az embereik.*
- Kaptam valamit reggelire. De ha te nem kéred... *Köröz kicsit a kezével a kosár fölött, aztán választ magának egy almát. Jóízűen harap a gyümölcsbe.*
- Ha nem eszel, el fogsz fogyni. Még nőhetnél elég sokat. *Fiatal Luninari, ez látszik rajta, de már-már zavaróan kicsi és vékony.*
- Na és mit terveztél mára? *Kérdi az almát ropogtatva.*


5795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:46:54
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Wilhorp első kérdésére alig észrevehetően megvonja a vállát, de arca arról tanúskodik, hogy nála ez jelenleg nem a nemtörődömség, pusztán a nem tudás jele.*
- Ötletem sincs. Ő nem mondta, hogy mi dolga van, én pedig nem kérdeztem, de az biztos, hogy már nem alszik, mert beszéltünk *tűnődik el kicsit, ennek köszönhetően pedig lassabban beszél, mint máskor, leginkább úgy, mint aki álmos, pedig nem is emlékszik arra, hogy volt-e valaha az életében ennyire kipihent, mint most egy egész nap, majd pedig egy fél éjszakányi alvás után.*
- Mondta, hogy lehet, hogy utánam jön majd. Biztos ismeri és szereti ezt a helyet, ezért kérte arra a szolgáját, hogy mutassa meg nekem is, hogy merre van.
*Aztán kicsit tétován néz nagyjából teljesen letakart kosarára, főleg mivel tartalma iránt a férfi is érdeklődött, majd óvatos, de egyszerű mozdulat kíséretében félrehúzza tetejéről az eddig nagyjából mindent eltakaró, könnyű kék szövetet.
Nem tudja, hogy a másik mire számít, a mozdulat mindenesetre csak egy fehér játéknyulat, és némi ételt tár szemeik elé.*
- Nem engedtek el kaja nélkül, csak azt hittem egyedül leszek, így keveset hoztam. *mondja szinte mentegetőzve, ugyanakkor nem beszél a levegőbe. Néhány vékony szelet sajt, pár gyümölcs, és egy kevés kenyér, ez minden, ami ehető és nála van.*
- Ha tényleg maradsz velem kicsit, szívesen megosztom veled *ajánlja fel egy barátságos mosoly kíséretében, de aztán hamar rájön, hogy kettejüknek ez mindenképpen nagyon kevés lesz.*
- Tulajdonképpen akár meg is eheted az egészet. *teszi is hozzá rögtön.* Nem vagyok sem túl nagyétkű, sem pedig túl éhes. Különben sem az első reggeli lenne, amit kihagyok életemben.



5794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:46:14
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Annulien, Kharasshi//

*Látványos, ahogy a lányban megváltozik az elhatározása. Rilka meg is könnyebbül, amikor elfogadja a fáklyát és az erszényt. Boldogsága nem felhőtlen, mert ő még mindig itt van, de legalább a lánynak nem esik baja. *
- Minden jót.
~Maradjon meg a szerencséd!~
*Szavai csendesen indítják útnak a lányt, miközben szemeit a fáklya fényére függeszti. Addig rajta is tartja a pillantását, amíg az egyre apróbb folttá nem válik, végül a műhelynél eltűnik. A fénypötty távolodásával együtt nehezedik rá saját szorult helyzetének sötétsége, melyen a mélységi morgása csak rontani tud. Végül térdeltéből sarkai mellé ereszkedik, s úgy ül tovább inkább a tűzbe bámulva, mint hogy a férfire nézzen. Elhivatott lángvizsgálatából az álla alá simító ujjak emlékeztetik az imént történtekre, pedig szíve szerint felejtené.
~Ez biztosan nem velem történik.~
Az érintés visszarángatja a valóságba, azt sugallván, hogy adós egy csókkal, melyet társaságban nem akart megadni.
A lány él, pedig csak egy hajszálon múlott. Rilka is tudja nagyon jól. Az egyezség pedig egyezség, még ha kissé hallgatólagos is. A mélységi betartotta, holott nem kötelezte semmi, csak a könyörgése.
Egy csóknál többet is dolgozott már fel. A gondosan elzárt emlékek óvatosan szivárognak vissza a felszínre, csak emlékeztetőül. Sóhaja zárja vissza őket oda, ahová valók. Lassan közelít a férfi felé, de a távolság egyébként sem volt nagy köztük, így hamarabb odaér, mint szeretné. Arcán érzi a férfi szuszogását. Nem szeretne a fakókba nézni, de mielőtt ajkai a másikéhoz érnének, mégis bevillan neki valami. Felnyitja szemeit, melyeket egyenesen a férfiéba fúr, úgy hátrál meg.*
- Pontosan, mit is hagytunk félbe? Csak mert, nem vagyok gondolatolvasó.
*Suttogja, miközben összehúzott szemekkel méregeti a másikat. Nem szeretné felbőszíteni a férfit, de felesleges köröket sem szeretne futni. Az a pillanat jut az eszébe, amikor a lány befutott, ő pedig pánikolva vetődött a mélységire, jobb híján.
~ Akkor éppen a hátát kenegettem, elsősorban ez maradt félbe.~
Így hát jobbnak látja tisztázni.*



5793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:08:13
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Annulien//

*Látja a felismerést a lány szemében, és felettébb üdvösnek találja. Nem biztos benne, hogy lenne türelme most egy akadékoskodó fakóvérűhöz, s amilyen sötét időszak áll mögötte, talán túl végleges leckévé fajulna ez a szerencsétlen találkozás. Valószínűleg megérezhette a nőstényke a helyzet komolyságát, annak ellenére, hogy kiül az arcára: eléggé összezavarodott.
Most Annulien Raenelar sokkal becsesebb kinccsel szalad a város felé, mint az a 100 arany, ami az erszényben lapul, és ezt valószínűleg ő is tudja.
Kharasshi némán figyeli a távolodó nőstény sziluettjét, míg már csak a fáklya egyre apróbbnak tűnő fénykörét látni. Csak akkor moccan meg újra, mikor már biztosnak véli, a lány elérte a kovácsműhelyt. Tüdejébe szívja az éj csípős hidegét és sóhajt, bár inkább hangzik csendes, mély morgásnak.
Továbbra se szól egy szót se, csak visszatelepszik a fekhelyre, egészen a kis fakóvérű "szeretője" közelébe.*
- Most pedig *simít az álla alá* - ideje befejezni, ami félbe maradt *mondja, aztán kényelmesen megtámasztja alkarvédőit a térdein, e passzív csípősségben forgatva meg az elvárt engedelmesség kötelezettségét. Nem utasít, nem is fogja kényszeríteni a lányt. Mindent ráhagy, s ez teszi igazán gonosszá a helyzetet.*


5792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:04:14
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Kharasshi//

*Meglepetten hallgatja a férfit, nem szól közbe. Nem is igazán érti, hiszen becsmérlő pillantásaitól eltekintve nem tekinthetett sértőnek semmit a mélységi.
Mikor a férfi a fáklyát és az erszényt nyújtja felé, feleselésre nyitná a száját, de hang nem hagyja el ajkait. A férfi hangjában volt valami fenyegető, ami megijeszti. Még sosem fenyegették meg, azonban ez az lehetett.* ~Vajon mit tenne, ha nemmel válaszolnék?~ *Öntudatlanul is fajtársára pillant aki épp hozzá intézi kedvesnek szánt szavait, egy pillanatra találkozik tekintetük. Amit az ő szemében lát, az még inkább megrémiszti. Hiába a mosolya, tekintetében ijedtséget és aggodalmat vél felfedezni.
Nagyot nyel, most már végképp össze van zavarodva. Jobb lesz itt hagyni a furcsa párost, egyértelmű, hogy ez már nem babra megy.
Tétován nyúl a fáklyáért és az erszényért, szemét egy percre sem véve le a férfiról. Tényleg rossz volt a tippje, így közelről bizony egy vérbeli mélységinek tűnik.
Igyekszik leplezni remegését melynek oka véletlenül sem a hideg.
Ha a férfi odaadja amit nyújt, úgy elveszi és két lépést hátrál. Nem szeretné, ha váratlanul hátulról kapnák el. Ha nem adná oda, akkor is így járna el.*
-Hát akkor... Minden jót.
*A fáklya fényénél a nő tekintetét próbálja elkapni, akinek a szemében korábban mérhetetlen aggodalmat látott és amely elbizonytalanította őt.
Sarkon fordul, majd a fáklyát magasra emelve sietős léptekkel indul el. Még egyszer hátranéz fajtársára kissé zavarodottan, de annál csalódottabban és szomorúbban. Nem egészen érti ami történt hármuk között. Ha viszont úgy történt volna, ahogy korábban eltervezte, most ketten baktathatnának tovább egymás oldalán énekelve, mint ahogy odahaza volt szokás.
Sóhajt.
Gyors mozdulattal törli ki szeméből a gyöngyöző könnycseppet, majd szaporázza lépteit, szinte futva hagyja el a tisztást.*


5791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 22:57:41
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Annulien, Kharasshi//

*Tökéletesen látja a lány arcán a változást. A megvetést. Mint ha ezer tű szurkálná a bőrét, a szívét. Sosem érte még ilyen, de most nem ronthatja el, bármennyire is fáj. Legalább egyikük menjen el innen épségben. Már nem sok kell, és bár a gyomra görcsbe rándul a gondolatra, hogy kettesben marad a mélységivel, mint ha semmi sem történt volna. Attól eltekintve, hogy kénytelen volt kifejezni egyfajta gyengeséget előtte, és esdekelve könyörögni neki. Önmagáért nem tette meg, de másért igen. Eddig, ahogy lehetett, ezt ki is használta a haramia, még jobban nehezítve a dolgát.
Még csak pár órája ismeri a mélységit, de azt tudja, hogy a vészjósló türelmetlen pillantás sosem jelent jót. Rilka tekintete néma fohász, nem tudván, hogy a férfi komolyan veszi az egyezséget.
A hűvösbe váltó hangra megfeszül, de minden áron próbálná menteni a menthetőt, bár szólni nem mer, nehogy rontson a helyzeten, amíg valami eszébe nem jut. Kharasshi következő mondata, viszont teljesen összezavarja. Nem is a szavak, hanem a hangsúly. Sehogy sem tudja értelmezni, de ezt a furcsaságot elnapolja. Csak pillantását rebbenti hol egyikre, hol másikra, mikor újra egy ajánlat hangzik el. Ezzel a lány élhet, hogy élhessen.
Szája úgy mosolyog, mint akinek társa éppen lefizet valakit, hogy hunyjon szemet egy apróság fölött, de szeme nem tud hozzá csatlakozni, tudja, hogy ez is legalább olyan komoly, mint amit hozzá intéztek korábban.
Ha a lány elfogadja az ajánlatot, Rilka megkönnyebbülhet legalább őmiatta, s a semmiből jött anyatigrist elzárhatja újra. Őszintébb mosollyal indíthatja útnak, kedves szavaival, hátha ellensúlyoz kicsit a férfi fenyegetésén, s lazíthat a lány megvető pillantásain.*
- Köszönjük, drágám! Vigyázz magadra és ne feledd, úgy lennék nyugodt, ha látnánk a fáklyát, hogy tudjuk, épségben odaértél.
*Így elhiheti, hogy Rilka tényleg aggódik az épségéért, bár nem annyira, hogy mégis inkább marasztalja, noha a rá leselkedő életveszély, sokkal közelebb van, mint hinné.*



5790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 22:30:41
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Annulien//

*Erre nem igazán számított. Nagyon is jól ismeri azt a pillantást, ami jövevény szemében ég, mikor fajtársára néz. Undorítóan kéjes elégtétel terpeszkedik el Kharasshiban, ha arra gondol, mi játszódhat most le a szeretőt alakító nősténykében. Pedig micsoda önfeláldozó igyekezettel próbált a kis csitri védelmére kelni. Viszont ugyanezen okból vészjósló harag kezd emelkedni a mélységi lélekben, akár a sűrűsödő fekete füst. Akaratlanul is eszébe jut, hogy ez az a pillantás, amit Ydrissnek is ki kellett állnia az övéitől.
Amilyen élvezetesnek ígérkezett ez a kis játék, most úgy párolog el a kedve tőle, s amikor a kicsike közli hogy a szomszédba költözik éjszakára, egyenesen terhessé kezd válni. Nem bízik a fakóvérűekben. Ez pedig a számára elég furcsán viselkedik. Fajtársára csöpögő megvetéssel tekint, mert egy mélységivel hál, ellentétben ővele kifejezetten tiszteletteljesen viselkedik.
Ha nem kötné az egyezség, most maga mögé tolná Rilkälinet és átmetszené a torkát a kis fruskának. Most viszont fékeznie kell magát, ami viszont egyáltalán nincs az ínyére. Egy pillantás Rilkälinera, amiben pontosan látszik, hogy mennyire a türelme végén jár.
Mielőtt azonban a fekete hajú utolsó mentőkísérletet téve meg tudna nyikkanni, Kharasshi visszafordul a másik elf felé.*
- De *mondja, s hangja ezúttal egészen hűvösre vált.* - Zavarni fogjuk egymást *szögezi le egyértelműen. Vonásai a szavak nyomán levetkőzik a korábbi nyájasságot, de még nem váltanak át fenyegetővé.*
- Meghívtalak a tüzünkhöz, te pedig megsérted a nőstényemet? *Megrándul az ajka, de szavai továbbra is vészjóslóan csendesek maradnak. Vihar előtt érezni ilyesmit.
Ha szerepet játszanak, ha nem, a nőstényke most már az övé, és az ő tulajdonát senkinek nincs joga ilyen pillantással illetni. Mert ha csak a fekete hajúnak szól is, a sértés az övé.*
- A kovácsműhely itt van nem messze *biccent a tisztás túloldala felé.* - Még nincs olyan késő, a mester még biztosan fent van és átenged az üzletén, hogy a városba juss.
*Fél szemét a nőstényen tartva meggyújtja a tűz mellé készített fáklyát és az övéről leoldott erszénnyel együtt a határozottan nem szívesen látott vendég felé nyújtja.*
- Az ajánlatom a következő: vidd a fáklyát, hogy lássalak beérni a műhelyig *mondja.* - És vidd az erszényt, ha a kovács morgolódna az átjáróház miatt.
*Bár nem mond semmit arról, hogy mit takar az ajánlat a nemleges válasz esetére, de ha a nőstény Kharasshira pillant, lehet egy olyan érzése, hogy nem jobb is, ha sosem tudja meg.*


5789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 22:18:46
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Kharasshi//

*A férfit üdvözlő szavai ellenére is bizalmatlanul méregeti, felkészülve a legrosszabbra. Közelebbről szemügyre véve a mélységi félelmetes látványt nyújt, de nem rémül meg tőle. Látott már népéből leharcoltabbakat és hatalmasabbakat. Ugyanakkor ha valamit megtanult a gyermekkori mesékből az az, hogy sosem szabad bízni a mélységiekben. Azt, hogy lánykaként kezelik más népek fiai már megszokta, hiába is taglalná, hogy emberévekben számolva 37 esztendeje lélegzik és mozog e földön. Népéhez mérten viszont még így is nagyon fiatalnak számít, így elereszti a füle mellett a megjegyzéseket.
A becéző szavakra és a pajkoskodásra a férfi és a nő között azonban megdöbben. Hazájában sosem látott népéből senkit rövidéletűvel, hát még mélységivel. Viszolyogva néz fajtársára, akiért nem is oly rég az életét adta volna.*
-Te vele...
*Kezdené a mondatot, de nem képes befejezni. Döbbent arckifejezését heves undor váltja és nem a sötételf miatt. Úgy tűnik, nem volt tévedés az első benyomása, valóban egy párt zavart itt meg.*
~Míg a harcos hellyel kínált a tűz mellett, ez a nő elűz a sötétbe, csak azért hogy a mélységivel bujálkodhasson. A saját vérem.~
*A gondolatra is a rosszullét kerülgeti, szeretete fajtársa felé azonnal elillan, helyét megvetés tölti ki. Bárki fiával el tudná viselni a lányt, csak zölddel és sötéttel nem. Érzelmei arcára is kiülnek, hiába próbál nyugodtságot erőltetni magára.
Egyetlen szó motoszkál agyában, kiszorítva minden más gondolatot.*
~Véráruló.~
-Köszönöm a jó tanácsot, de tudok vigyázni magamra.
*Veti oda nőnek dühtől remegő hangon, azzal vissza csúztatja kését az övébe. Bizalmatlansága a sötételf felé elpárolgott már, sokkal erősebb érzelmek vették át a helyét. Sőt, az férfi atyai viselkedése kifejezetten meglepi.* ~Talán nem csak a bőre fakóbb de tényleg más, mint a népe.~
*Viszonozza a nő tekintetét, mely mélyen fúródik az övébe, de most is csak egy dolgot tud belőle kiolvasni.* ~Menj el.~
*Népében csalódva szegi le tekintetét, majd a férfihez fordul.*
-Köszönöm a marasztalást, de nem kívánok tovább zavarni. Így is feleslegesen rontottam rátok.
Ugyanakkor nem megyek tovább éjjel, elég nagy ez a tisztás, én majd jóval odébb húzom össze magam. Nem fogjuk zavarni egymást a tisztás két szélén és látni sem, ígérem.
*Már fordulna sarkon, de az őt hellyel kínáló férfi megérdemli, hogy megvárja válaszát.*


5788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 22:18:14
 ÚJ
>Wilhorp Gjarrazzo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Alig néhány lépést tesz meg a tisztás közepéről a város felé máris egy ismerős nőalakkal találja magát szemben. Sőt nem csak ismerős, hanem egy kedvesen mosolygó ismerős az Luninari képében. Úgy látszik, hogy hiába jött el szinte osonva a házból így sem lóghat meg a ház lakói elől. Nem baj, egyáltalán nem bánja, hogy a fiatal elfet fújta elé a szél. Csak ki ne repítse azt az üres kosarat a kezéből, kár lenne érte.*
- Jó reggelt! *Mosolyogva köszön vissza miközben odasétál a lányhoz.*
- És ő nem jött? Biztos még tollászkodik vagy szunyókál a nagy ágyában. *Még nem volt Alenia lakosztályában, de le meri fogadni, hogy egy ilyen lánynak hatalmas ágya van.*
- Hát, csak kijöttem ide és kész. Reggel jó a csend. *A vállát vonogatja, de Luninari értheti, hogy mire gondol.*
- Már visszafelé indultam, de maradhatok, ha szeretnéd. És miért van nálad kosár? *Nem hiszi, hogy a család bevásárolni küldte volna Luninarit.*


5787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 21:55:14
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Annulien, Kharasshi//

*Nem látja, hogy a lány idő közben elő is lépett. Nem is nagyon törődik most azzal. A legfontosabb, hogy a férfit visszafogja, utána pedig majdcsak kitalál valamit.
~Azon a hídon, majd akkor megyünk át.~
A férfi csókja égeti a bőrét, mint a tüzes billog. Vállát kissé fel is húzza, de a váratlanul betoppant lánynak akár tűnhet úgy is, hogy egy meghitt pillanatba csöppent bele, ezért inthetett Rilka megálljt korábban.
A csipkelődő szavak hallatán megkönnyebbül, talán baj nélkül oldódhat meg a dolog. A hessegetésre felegyenesedik térdeltében, s közben ujjaival letörli a csók helyét, s észbe kapva megdörgölve arcáról és homlokáról is lesöpri a férfi maradék azóta megszáradt vérét. Mint ha csak zavarban volna.*
- Éppen szólni akartam, te kis mohó...
*A hátsóját ért csapkodásra, játékosnak mímelve kap oda, de szíve a torkában.*
- Drágám, ne szemtelenkedj a vendég előtt kérlek! Még zavarba hozod szegény kislányt, meg engem is... így is... elég kellemetlen.
*Küld egy bocsánatkérő pillantást a lány felé. Játékos kis évődésnek hallatszódhat. Aztán nem csak pillantásával, de testével is a lányhoz fordul, hátat fordítva a mélységinek. Nem megy el előle, s fel sem áll, mert meztelen talpának más sem hiányozna. Ez még nem akadályozza, hogy a férfi kilásson mögüle, anélkül, hogy félretenné az útból, de őt megnyugtatja a tudat, hogy a lány és a férfi közt van még egyelőre.*
- Szervusz, ne haragudj!
*Bocsánatkérése könnyed, mint aki már megszokta, hogy folyton pironkodnia kell, mohó udvarlója miatt. Nagyon igyekszik, hogy hihetően hangozzék.*
- Dehogy teheti el! Veszélyes az erdő.
*Vág közbe a lehető legmázasabb hangját elővéve. Kék szemeit a fakókra villantja, de egyértelmű, hogy némán könyörög, s a mélységi lehet hogy szórakozik a vergődésén, de pillanatnyilag ez nem érdekli. Újra a lány felé pillant.* Tudod, ha kilépsz, még eléred a várost, innen nincs olyan messze... *Majd szemérmesen lesüti a szemét, mert ezt a hazugságot, nem képes saját fajtársa szemébe mondani.*
- Szívesen marasztalnánk, de sajnos mégis menned kell... *beharapja ajkait, hiszen ettől tényleg zavarban is van* tudod, régen találkoztunk a társammal... ritkán van alkalmunk... nos... köhm... látni egymást. *Felemeli pillantását, egyenesen a lányéba fúrja, sokatmondón. Innen mennie kell, még ha nem is pontosan azért, amiért hiszi. Hátha érintette már szerelem a szívét, még ha ifjonti is, akkor sem akarhat zavarni egy ritkán egymásra lelő tiltott gerlepárt.* Kitagadnának otthonról mindkettőnket, ha rájönnének, de biztosan megérted...
*Dob rá még egy lapáttal, hátha a női cinkosságot is elő tudja hívni. Kedves pillantása kérlelő, és ezt nem is kell megjátszania, őszintén kéri, ha a lány olvasni tud benne.
A csókra hívó ajkak gondolatát is utálja, de azt jobban utálná, ha kudarcot vallana. Önzetlenség, és saját érdekei keverednek. Egy részről azért, mert így kettőjük helyett is gondolkodnia kellene a szabadulás mikéntjén, s mert akkor még több megpróbáltatás érné, mint eddig. A mélységinek volna mivel zsarolnia, mely nem csak saját bőre, élete, hanem valaki másé, akiért ismeretlenül is tűzbe menne, s közben ki tudja mit kellene a lánynak is átélnie. Végül a férfi ölelését próbálja kizárni elméjéből, csak arra koncentrál, hogy a lány érezze kicsit kellemetlenül magát, hátha az is útjára segíti.*
- Ugyan édes, tudod, hogy társaságban nem illik...
*Sutyorogja mázasan duruzsolva, a társaságra fektetve a hangsúlyt, úgy hogy a lány is jól hallhassa a biztonság kedvéért. Ebben mindkét fél kiveheti amit szeretne. A lánynak újabb bizonyíték, hogy tévedésből hitte őt bajban, a férfinak pedig egy jelzés, hogy ha elment a lány, egy csók igazán nem nagy ár az életéért.
Hogy hihetőbbé tegye a színjátékot, s tompítsa a csók elnapolásának, valamint az összes elhangzott ellenkezésnek az élét, tenyerét a markáns arcra simítja. Mikor újra a lányra néz, bűntudatos bocsánatkéréssel, csak annyit mond álpironkodva.*
- Kicsit türelmetlen...



5786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 20:51:48
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

*Reggeli után rögtön a tisztásra indul. Munka előtt jó egy kicsit meditálni és relaxálni. Leteríti azt aranyszínű plédjét, szokása szerint, majd ráül, és behunyja a szemeit. Nem fél attól hogy valaki meglopja, bízik a képességeiben.
Észre sem veszi a másik két ismerőst, az új rokont, meg a testőrt, teljesen el van foglalva a meditálással. Leveszi a cipőjét és maga mellé teszi, tenyereit pedig összeérinti a mellkasa előtt.
Minden erejével a környezetére összpontosít, érezni akarja a dolgok rezgését, a bennük lévő energiát, és az örök tüzet, ami mindent felperzsel.*


5785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 20:49:44
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem alszik sokat, de az előző nap után, amit gyakorlatilag átaludt, nincs is szüksége túl sok pihenésre.
Szerencséjére reggel már ébren találja csak tegnap este megismert rokonait, és meg tudja kérni őket arra, hogy adjanak mellé egy szolgát, aki elkísérné valamerre, ami nincsen túl messze, de egy kicsit még is hasonlít arra a helyre, ahonnan érkezett. Az elmúlt két nap kicsit sok volt neki, és bár nem kételkedik benne, hogy meg fogja szokni, egyelőre még nagyon idegen számára a város. Kövek helyett szabad levegőre, az égbolt látványára és fákra van szüksége. Ugyan fogalma sincs, hogy merre mennek, de természetesen megbízik Aleniában, aki biztosan ismer ilyen helyet, ezért gondolkodás nélkül lépked arra, amerre a család szolgája vezeti.
Egyszerű, hosszú ujjú fehér ingben indul el, amit nyakig begombol, fekete nadrágot és csizmát húz hozzá, kezében pedig egy teljesen egyszerű fonott kosarat lóbál.
Bár nem számít túl hosszú útra, azért arra igen, hogy nem érnek oda túl hamar, még is legnagyobb meglepetésére, elég hamar maguk mögött hagyják azt, amire saját fogalmai szerint még ráillik a város elnevezés. A kőépületek közül hamar kiérnek, majd egy templom kertjében, egy csendes temetőben aztán pedig egy folyó partján találják magukat. Azt hiszi meg is érkeztek, de még mennek tovább, egészen egy tisztásig, ami valóban tökéletes mindarra, amire most szüksége lenne.
Legnagyobb meglepetésére Wilhorp jön vele szemben.
Viszonylagos messzeségből lelkesen integet neki, amit reméli észrevesz, majd miután megköszöni a szolgának a segítséget, és biztosítja róla, hogy rendben haza fog érni, el is indul a fiatal férfi felé. Mosolya ugyan kissé tartózkodó, de azért kedves, hiszen tényleg örül a találkozásnak.*
- Jó reggelt! *köszön neki, amikor megáll nem messze tőle.*
- Megkértem Aleniát, hogy valaki kísérjen el valami szép, csendes és nyugodt helyre, ami nincs túl messze, és nem hasonlít a városra. Nem gondoltam, hogy itt fogunk összefutni.
- Te mit csinálsz itt?
*Kérdésében talán tolakodó kissé, de hangszíne és tekintete csak ártatlan kíváncsiságról tanúskodik, semmi másról.*
- Gondolom nem árt néha kiszabadulni a nagy házak közül. *tippel, de van egy olyan érzése, hogy téved, és Wilhorp nem ugyanazért van itt, amiért ő.*


5784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-17 00:16:59
 ÚJ
>Cleyhan Wunharaal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A tisztásra érvén azonnal érzékeli annak mágikus eredetét. Nem sokat ad az ilyesmire, cicoma és porhintés.* ~Egyesek ilyesmire használják a mágiát, kicsinyes és bosszantó.Micsoda pazarlás!~
* A botjára támaszkodva lépdel tovább, ügyet sem vetve a szokatlanul népes társaságra a tisztáson. Bár ő maga nem emlékszik a helyre, fogalma sincs annak forgalmáról. Előveszi flaskáját, meghúzza, jól esőt cuppant majd megtörli száját. Tovább megy a hatalmas fák gyűrűjében, fejcsoválva veszi tudomásul azoknak mágikus mivoltát. Ő bölcsen fogja használni majd, ha visszanyeri erejét. A gondolatra bólint, majd megcélozza a szántókat.*


5783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-16 11:15:44
 ÚJ
>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás - Nestar keresése//

*Az inas szinte futtában közelíti meg a tisztást, hova a parancs szerint elsőként kellett jönnie. Bár úrnője sem feltételezi, hogy az órákkal korábban zajlott találkozó óta akár az alkimistát vagy a barbár asszonyt meglelhetné itt. Már messziről jól belátja a kis teret, ahol egy árva lélek sem ácsingózik vagy mélázik gondolataiba révedve, de attól tartva, hogy esetleg felszínesnek vélnék munkáját mégis csak besétál egészen a kis virágos kertig. Körbenéz és most már teljesen bizonyos a dolgában, hogy nincs itt a keresett személy, gyors léptekkel indul meg a következő állomás felé.*


5782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-15 21:00:10
 ÚJ
>Wilhorp Gjarrazzo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Korán reggel érkezik meg a tisztásra, amikor még senki nem téblábol a környéken. Ezt egyáltalán nem bánja, később a városban úgyis lesznek majd körülötte elegen. Egy ideig a rétecske közepén élvezi a csendet, aztán a reggeli tornájába fog. Bizony, ilyet is szokott csinálni. Most különösen formába kell jönnie, mivel úgy néz ki, hogy jól fizető álláshoz jutott, ami a fizetségért cserébe megköveteli a jó kiállást. Csinál néhány tucat fekvőtámaszt, aztán rövid pihenő után húzódzkodni kezd az egyik fa egy vastagabb ágán. Ezután fúj egy keveset, majd új otthona felé indul haza.*


5781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-15 11:10:17
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Rilkäline, Annulien//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Érzékeli a változást a vállát kenegető nőstényben is, na nem azt, amit a dac szított benne az újbóli nekifutásnál.
~Van itt valaki.~
Kis híja van, hogy a kését előrántva talpra ugorjon, amikor is a nőstényke hirtelen az ölébe veti magát. Talán félre is lökné mindjárt a madárcsontú akadályt, ha nem látja meg azokat az esdve kérő kékeket, a sápadt pánikot az arcán. Aztán azok a szavak, az édes zöngéjük, a mellkasára simuló finom tenyér. Ha ilyen nyalánkságokkal kényeztetik azt a sötétséget Kharasshi lelke mélyén, mégis hogy tarthatná elzárva?
Belehajol a nőstényke nyakába. Mélyet szippant a bőre illatából.*
- De ügyes légy *suttogja egészen halkan. Ajka kéjenc érintést lop a fülcimpa alatti érzéki tájékról. Csak eztán fordul hátra.*
- Mi? *pillant a váratlan vendégre, nem kis meglepetést varázsolva a képére.* - Te jó ég, édesem, szólhattál volna, hogy nem vagyunk egyedül! *Azzal sebtében igyekszik magára húzkodni az ingét.* - Na gyerünk, gyerünk, szégyentelen nőszemély, hess innen *paskol szeretetteljesen csipkelődő sürgetéssel Rilkäline hátsójára. Csak egy pillanat, amíg találkozik a tekintetük, de az a vigyor, ami a mélységi vonásain kibomlik, az aljasság legmélyebb bugyrait vázolja fel. Persze ez csak Rilkäline-nek szól. A háta mögül közelítő nőstényke semmit sem láthat belőle.*
- Egyedül? *kérdi megrökönyödve, kicsit azért még körbekémlelve és fülelve. Mikor a fiatal leányzóra néz, hunyorog és meg is dörgöli egy kicsit az orrnyergét, mint aki túl hirtelen akart a sötétségbe fókuszálni a tűz fényéhez már hozzászokott szemével. Az viszont túl átlátszó volna, ha úgy tenne, mint aki nem veszi észre azt a kézben szorongatott tőrt.*
- A mindenségit, miért lófrálsz ilyenkor egyedül az erdőben? *kérdezi inkább aggodalmasan, mint korholón.* - Na gyere, gyere, gyermekem. Biztosan átfagytál ebben a hidegben. Azt meg elteheted *biccent sóhajtva a penge felé. Egészen olyan hatást kelt, mint akinek eszébe se jut, hogy őellene irányuló fenyegetést lásson benne. Sokkal inkább valamiféle megrökönyödést, hogy egy ilyen fiatal teremtésnek ilyen eszközökhöz kell nyúlnia, hogy átvágjon az erdőn. Hát milyen világ ez?!* - Itt már biztonságban vagy *mondja atyai mosollyal.
Mennyire, mennyire fiatal... Kharasshi pedig gátlások nélkül fűzi, ezt az alávaló játékot, ami kikezdi az elővigyázatosságot a naivitás és a tapasztalatlanság mentén. Mindehhez pedig Rilkäline is kénytelen asszisztálni. Még akkor is, ha épp a nőstény szándékai ellen, az odaédesgetésen munkálkodik. Talán készakarva bonyolítja Rilkäline feladatát, de persze azt se lehet egészen kizárni, hogy az engedéllyel szembe menve igazából nem tartja magát az egyezséghez.
Zsenge kis nőstényke. Egész bájos. Szinte még gyermek. Akaratlanul is eszébe jut róla az a szerencsétlen fakóvérű lányka, akit az egyik nagybátyja zsákmányolt még valamikor az ő születése előtt. Rdayar magához vette a lányt. Búgó baritonján nyugtatta, s a kéz, mely nem sokkal korábban végzett a szüleivel, testvéreivel becéző, biztonságot sugalló simításokkal csitította. A gyermeket lassacskán megvezették a mélységi álnok, hazug szavai, melyek mind jobban megmentőként tüntették fel. Idővel az elrabló a valóság torz kastélyának bálványozott ura lett a fertelmes csapdába csalt teremtés előtt. Az egyetlen kapaszkodó. Rdayar csaknem egy évig tartotta maga mellett a lányt. Kedvét lelte ebben a gyalázatos játékban. Szórkoztatta a viszolygás, amit fivérében kiválthatott vele. Kharasshi atyja ugyanis nem szívlelte az ilyesmit. Az óhaza mételyének tartotta, pont aminek az őrülete elől az övéit a felszínre menekítette. Mégis kénytelen volt tűrni, hiszen Rdayar az idősebb fivére volt, erősebb is, s csak azért állhatott a népe élére ő, mert Rdayar kegyesen átengedte neki a posztot.
Amikor Kharasshi a szigetek arénájának nehéz levegőjű katakombáiban sínylődött, és bátyja éjről éjre meglátogatta, hogy duruzsolásával még a pihenés kevéske áldásától is megfossza a másnapi viadalok előtt, ez volt az egyik aljas meséje. Pontosan tudta, hogy mivel "szórakoztassa" Kharasshit.
~Fájdalmas kis nyöszörgés hallatszott a sátorponyva túloldaláról~ mesélte. ~Aztán meg Rdayar bársonyosan suttogó hangja: Tudom. Sssss... Tudom. De ennek meg kell lenni. Csak tartsd magad szépen, ahogy mondtam.~ Chaszmyr színtelenül dallamos hangja még aljasabbá színezte a történetet ott a cellasoron. ~Úgy...~ lehelte végül, és teret adott a csendnek, amiben a múlt azon mocskos szeglete még inkább kiteljesítette magát az önkéntelen képzelet sodrásában.
Kharasshi vérébe vegyül az ősi métely, ahogy a színjáték szerepe kicsit mélyebbre rántja, de csendre inti, s visszaparancsolja a sötétbe.*
- Ó *húzza összébb zilált ingét* - ne haragudj emiatt. Azt hittem, kettecskén vagyunk *öleli magához a sötét hajú elfet és hogy a szemtelenséget a végsőkig fokozza, csókra hívón emeli felé az állát.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9119-9138