//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*Az emlékek lassan szivárognak szemei elé, miközben hallgatja Zara szavait. Arca, hirtelen melegséggel áraszt, s egy halovány mosolyt is megenged magának. Így már-már helyesnek is nézhető az egykori kapitány, de ez hamar meg is változik, ahogy tovább hallgatja.*
- Jhaj, Rorfo volt. *Legyint. Zara ha nem is, de ő igenis erősen emlékezik azoknak a neveire, akiket ellenséggé tett, és hát igen, Rorfót igen is az ellenségévé tette, pedig csak épp akadékoskodott vele szemben, s nem akarta azt, amit ő annyira vágyott.*
- De a vásárlásban semmi izgalom nincs. Kivéve persze Rorfónál, ott volt. Sokkal viccesebb, s esemény dúsabb, ha lopsz egyet. Vagy legalább is fajtánkhoz méltó. Egyébként a minap mintha láttam volna settenkedni a Kikötőben, igen csúnya képe lett. Nem is értem, hogy tudnak a nők hozzá vonzódni. *Rázza ki a hideg a gondolatra.* - Biztos vagyok benne, hogy köze van, Felmar eljátszásában is, de még nem tudtam bizonyítani. Valamiért az utóbbi időben egyre kevesebb a bennfentes embereim a Kikötőben, mint valaha, ki tudja miért.
*Vonja meg a vállát, mintha nem érdekelné a dolog. Holott legbelül mélyen nagyon is érdekli, s tudja is hogy miért van. Már nem kapitány, legénységi tag újra nem lesz, legfeljebb néhány ember szolgálatában, de akkor is legfeljebb első tisztként. S amíg nincs újra hajója, tisztelni sem fogják. *
- Ugyan már, túl jó vagyok ahhoz, hogy elkapjanak. *Vigyorodik el, nagyképűen.* - Hiszen ismersz, minden slamasztikából kibúvok. Még akkor is, mikor feladtál azoknak a nyavalyásoknak, s az általad ellopott szajrét is rám kented. Csak néhány csontom tört, s lett egy két tartós sebem, de megúsztam. Én mindig mindent megúszok, ezt jól jegyezd meg Zara. *Neveti el magát.* - Nemrégiben is leakartak kaszabolni, de valamiért az orgyilkos elfecském megkímélt, sőt, belém is szeretett, habár ezt nem csodálom, csak néz rajtam végig. Ki tudnak ennek ellen állni?
*Mutat drámaian végig magán, majd csak kecsesen legyint a kalóz felé.*
- Ugyan már, mégis mit vártál tőlem? Tudod, hogy hol nőttem fel, kik között. Azt hitted, hogy van betyárbecsületem, mások felé? Örülök, ha meg tudtam állni, hogy atyámat ne vágjam át, pedig a kísértés erős volt. S a kincs engem illetett, hiszen nőké az elsőbbség. S minél kevesebben maradtatok ott életben, annál kevesebb ellenségem is lett.
*Nagyot sóhajt, ahogy a víz ringatásáról esik szó. Szemeit becsukja egy pillanatra, s érzi, ahogy a hajó ringatja, éjszaka, a fedélzeten fekszik, s a friss sós levegőt szívja magába. Az ábránd hamar elhal, szemeit ki is nyitja, s kedve is zuhanó repülésbe indult a béka feneke alá.*
- Áh, ha valaha szerzek hajót, kétszer is megfontolom, hogy legénységet fogadjak. Vagy csak nagyon, vagyis inkább még alaposabb vizsgálat után veszek fel bárkit is. De az ajánlatom még mindig áll. Szívesen látnálak első tisztnek. Gondold el, hogy mi ketten, a tengerek legrettegettebb kalóza, a császárnő, vagyis én, s a második legjobb mire nem lenne képes…
*Folytatni már nem tudja, a hirtelen beállt csendben.*
- Kéne? Még minek?
*Ahogy meglátja a papirost, szemei megcsillannak, hiszen sok aranyat sejt abban. Nem is téved, ahogy hallja a szavakat, s mohón kap, gyűrűs ujjaival a tekercs felé, reménykedve, hogy meg tudja szerezni.*
- Mi ez? Honnan van? Hova visz? Egyébként egy ideje Ezarg hajója üresen ringatózik a dokkoknál.
~No nem mintha, az enyém nem.~
- Bármikor el lehet csaklizni észrevétlen, az ottani őrök bambák. Csak a hajó nem épp a legjobb, sőt. Több gond van vele, mint hozama lenne, de hát egy útra talán jó lehet. Mi ez?
*Ha sikerült megkaparintania a tekercset, akkor gyorsan, arrébb is araszol vele, a fesztiváltól minél távolabb az erdő széléhez, hogy ott, biztos, vizslató szemektől távol tudja megvizsgálni jobban. Ha nem tudta, akkor meg kézzel-lábbal harcol érte. Szívesen beverné az ő képét is, de most túl sokan vannak jelen, s jelenleg az egyetlen olyan személy, akivel szívesen szóba áll ezen az eseményen.*