*Az alacsony köpcös férfi rosszkedvűen érkezik meg a tisztásra. Nem törődik a jelenlévő lényekkel, lehunyja a szemét, s koncentrál. Elkezd körbe forogni, majd egy iránynál megáll. Elmegy a tisztás széléhez, s egy üres fa alá leül.
Tarisznyájából előveszi a tegnap este készített jegyzeteit, átolvassa őket. Van amit könnyebben, s van olyan, amelyet nehezebben tud. Az éjszaka közepén jegyzetelve sietve, nem is csoda, hogy nem mindegyik olvasható.
Üres pergamen lapokat vesz el, mellé rakja a tintáját, s a tollait is.*
"Kezdjük el."
*Jobb kezével megfogja a mutató ujját, s behajlítja, majd a középső ujját, és sorba többit. Mindegyik ujját megtornáztatja, mielőtt neki kezd.
Felveszi az első pergamentett, s rajzol rá egy háromszöget, a következőre egy ötszöget, végül egy hét szöget. Amikor ezekkel végez, akkor egyesével megpróbálja az adott alakzaton elhelyezni a kijegyzetelt szövegeit, és ábráit. Hosszú órákat tölt el, mire befejezi. Nem sikerült. Nem dobja el a sikertelenség bizonyítékait, hanem gondosan homokkal leszórja azokat is, és elrakja őket.
Órák óta, most néz fel először. A réten tartózkodó lények lecserélődtek, már mások tartják meg a napi pihenőjüket.*
- Lassan ideje menni, még sok dolgom van. * mondja a fekete macskának, aki oda merészkedik hozzá. A macska odadörzsöli a testét Argus kezéhez, de a fejét végig a tarisznya felé mereszti. Argus egyik kezével el kezdi simogatni az állatot, a másikkal belenyúl a tarisznyájába, s egy zsírfoltos papírt vesz elő, amibe a tegnapi reggelije volt csomagolva. Oda tartja a macska feje elé az először félénken szaglászni kezdni, majd nyalogatja.*
- Éhes vagy? Megértelek, soha nem ehet eleget az ember. * visszarakja a papírt a táskájába, közben a macska ránéz, mintha azt kérdezné:*
- Ez most miért?
- Sajnálom azt nem tudod megenni, annak csak olyan az illata, mint ami ehető. *próbálja meggyőzni a macskát, de a dühösen néz rá. Hirtelen kiszalad Argus keze alól, s közelít más pihenőkhöz.*
"Lassan indulnom kellene, meg kellene tudnom pár dolgot még az este előtt. Vajon kegyetlenség -e ezt tenni a fiúval. Úgyis ő dönt."
*Feláll, s leporolja a ruháját, közben észreveszi, hogy milyen állapotban van a ruhája. Leveszi a talárját, s vissza ül. Előveszi a tűt és a cérnát, s elkezdi a szakadásokat összevarrni. Nem olyan szép, mintha egy szabó készítette volna el, de nem is mozog olyan körökben, ahol ez probléma lehetne. Egyedül Darel aki szóvá fogja tenni. Szerinte a harcos nem mehet szakadt ruhába csatába, mivel nem vall erős jellemre. Elmosolyodik a gondolattól. Végzett a varrással, felveszi a talárját, s elindul.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 14:35:44