Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-15 19:22:29
Üzenet elküldve: 2021-01-15 19:22:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Az első alkalmak mindig nagyon különlegesek. Sajnálom, hogy egy ilyen semmiséggel vettem el a lehetőséget valaki nálam érdemesebbtől, és fosztottam meg egy hatásosabb élménytől kegyedet. * Csóválja a fejét Drameiloten sajnálkozva. Ha tudta volna, akkor valami nagyszerűbbel áll elő, hogy igazán lenyűgözze a hallgatóságot. Na nem mintha lenne bármi ilyen a repertoárjában. *
- Oh, pedig nem is nehéz. * Legyint a férfi, és eszébe jut valami, amit olvasott az egyik könyvben. * Sőt, azt tartják, hogy bárki képes az ilyen egyszerű varázslatokra Eeyr oltára mellett, aki igazán hisz az istennőben. Csak kérnie kell.
* Vonja meg a vállát egyszerűen, hiszen ha ez tényleg igaz, akkor valóban felesleges túlzásokba esnie. Na persze ez Teysus varázslata volt, de ilyen mértékű pontatlanság még belefér, ha hozzá nem értő fül számára magyaráz. *
- Persze tanulni, és bárhol előhívni az ilyen képességeket már nem annyira könnyű. Rá kell hangolódni a mágia rezgéseire, érezni kell, ahogy körülvesz minket, hogy az akaratunk szerint tudjuk formázni. Ezt mágia affinitásnak nevezik, és enélkül képtelenség a legegyszerűbb mágia megtanulása is. * Teszi hozzá, egy kis információt csepegtetve a másiknak, ügyesen megválogatva a szavait, hogy fenntartsa az érdeklődését, de ne ijessze el a túl sok beszéddel. *
- Nem csodálom, hogy így érez. Mások ezért szoktak az úton járni, ahol táblák jelzik a távolságokat, és akár még egy arra járó szekérre is felkéredzkedhet a szerencsés utazó. Persze az utak veszélyesek is lehetnek... * teszi hozzá elgondolkodva, majd végül megrántja a vállát. * Bárhogy is alakult, örülök, hogy így lett, és segíthetek.
* Teszi hozzá inkább barátságosan, a fogadók említésére azonban fintor jelenik meg az arcán, ahogy elképzeli ezeket a helyeket, valószínűleg sokkal szörnyűbben, mint amilyenek valóban voltak. *
- Nos, akkor alighanem a Pegazus lesz a legjobb úti cél. Ha nem is a legolcsóbb hely, de ott vannak a legjobb ágyak a városban. * Teszi hozzá, és ahogy egymásba karolnak, nem tudja nem észre venni, hogy a másik reszket az oldalán. *
- Kedvesem, hiszen maga majd megfagy! * Kiált fel hirtelen, és azonnal ellép a félvér mellől, saját bélelt, meleg köpenyét pedig már oldani is kezdi, hogy a nő hátára teríthesse. *
- Kérem, bújjon bele, ez jó meleg. Bár nehéz dolga lesz, ha a ruhája átnedvesedett és átfagyott, de valamennyit mégis kint tart a hidegből. Ha sietünk, akkor hamar a Pegazusba érünk.
- Az első alkalmak mindig nagyon különlegesek. Sajnálom, hogy egy ilyen semmiséggel vettem el a lehetőséget valaki nálam érdemesebbtől, és fosztottam meg egy hatásosabb élménytől kegyedet. * Csóválja a fejét Drameiloten sajnálkozva. Ha tudta volna, akkor valami nagyszerűbbel áll elő, hogy igazán lenyűgözze a hallgatóságot. Na nem mintha lenne bármi ilyen a repertoárjában. *
- Oh, pedig nem is nehéz. * Legyint a férfi, és eszébe jut valami, amit olvasott az egyik könyvben. * Sőt, azt tartják, hogy bárki képes az ilyen egyszerű varázslatokra Eeyr oltára mellett, aki igazán hisz az istennőben. Csak kérnie kell.
* Vonja meg a vállát egyszerűen, hiszen ha ez tényleg igaz, akkor valóban felesleges túlzásokba esnie. Na persze ez Teysus varázslata volt, de ilyen mértékű pontatlanság még belefér, ha hozzá nem értő fül számára magyaráz. *
- Persze tanulni, és bárhol előhívni az ilyen képességeket már nem annyira könnyű. Rá kell hangolódni a mágia rezgéseire, érezni kell, ahogy körülvesz minket, hogy az akaratunk szerint tudjuk formázni. Ezt mágia affinitásnak nevezik, és enélkül képtelenség a legegyszerűbb mágia megtanulása is. * Teszi hozzá, egy kis információt csepegtetve a másiknak, ügyesen megválogatva a szavait, hogy fenntartsa az érdeklődését, de ne ijessze el a túl sok beszéddel. *
- Nem csodálom, hogy így érez. Mások ezért szoktak az úton járni, ahol táblák jelzik a távolságokat, és akár még egy arra járó szekérre is felkéredzkedhet a szerencsés utazó. Persze az utak veszélyesek is lehetnek... * teszi hozzá elgondolkodva, majd végül megrántja a vállát. * Bárhogy is alakult, örülök, hogy így lett, és segíthetek.
* Teszi hozzá inkább barátságosan, a fogadók említésére azonban fintor jelenik meg az arcán, ahogy elképzeli ezeket a helyeket, valószínűleg sokkal szörnyűbben, mint amilyenek valóban voltak. *
- Nos, akkor alighanem a Pegazus lesz a legjobb úti cél. Ha nem is a legolcsóbb hely, de ott vannak a legjobb ágyak a városban. * Teszi hozzá, és ahogy egymásba karolnak, nem tudja nem észre venni, hogy a másik reszket az oldalán. *
- Kedvesem, hiszen maga majd megfagy! * Kiált fel hirtelen, és azonnal ellép a félvér mellől, saját bélelt, meleg köpenyét pedig már oldani is kezdi, hogy a nő hátára teríthesse. *
- Kérem, bújjon bele, ez jó meleg. Bár nehéz dolga lesz, ha a ruhája átnedvesedett és átfagyott, de valamennyit mégis kint tart a hidegből. Ha sietünk, akkor hamar a Pegazusba érünk.
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:12:09
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:12:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt nagyon beleásná magát az egyéb dolgaiba, előbb a tisztás felé kerül egyet. Mindig jól esik neki fejben kicsit össszeszedni magát, hogy egy új lendületet adjon a napjának, s ehhez a tisztás csendje és nyugalma a legmegfelelőbb. Nagyokat sóhajt, s nyújtózkodik is, egy-egy ásítással megfűszerezve a rituálét. Egyébként jól érzi magát a Kalmár kötelékeiben, igazán pazar döntéw volt csatlakozni hozzájuk, és így egy jó pár lépéssel közelebb kerül a saját céljai eléréséhez is. Könnyebb így, mint egyedül. *
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:11:43
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:11:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Úgy tűnik a férfi nem neheztel rá a történtek miatt, amitől Aly bizony megkönnyebbül. Szeret a szimpatikus, kedves lány szerepében tetszelegni, s nagyon jól tudja, ha az első benyomás rosszul sikerül, később sokkal több erőfeszítést igényel megkedveltetnie magát. Márpedig jóval egyszerűbb, ha már a legelejétől kezdve rokonszenveznek vele, az emberek úgy sokkal segítőkészebbek.
A kérdésre szomorkás mosoly terül el arcán.*
-Sajnos nem. Ez az első alkalom, hogy egyáltalán ilyen közelről látok valakit mágiát használni.
*Vallja be töredelmesen. Persze onnan, ahonnan jött, páran tudtak egy-két egyszerűbb varázslatot, de sohasem volt igazán népszerű a mágiahasználat.*
-Nem tűnik egyszerűnek.
*Teszi még hozzá halkan, mert van egy olyan érzése, hogy a másik lelkesen magyarázna neki még tovább a varázslásról, Aly pedig még ha csak félig udvariasságból is, de szívesen hallgatná a magas fickót.*
-Hála az isteneknek! Már napok óta úgy érzem, a térképről is lesétáltam...
*Lélegzik fel, s nem is hazudik, már annyit utazott, nem lepődött volna meg, ha végül valahol a wegtoreni sivatagban köt ki. Mondjuk lehet nem is bánta volna annyira, ott biztosan nem fagyna bele a lába a csizmába és nem lenne állandóan nedves a haja a hótól.*
-Igazán kedves magától!
*Villant hálás mosolyt a felajánlásra.*
-Bár meg kell mondjam olyan fogadókban aludtam a napokban, hogy akár már egy kevéssé büdös pajta is megteszi.
*Nevetgél halkan visszagondolva a még nem is olyan vészes erdei tavernára, illetve a jóval kellemetlen kikötői késdobálóra.
A gáláns karnyújtást gondolkodás nélkül elfogadja, na nem azért, mert modortalan lenne visszautasítani, hanem legalább amíg valaki ilyen közel sétál mellette, addig sem vacog olyan nagyon.*
-Régóta él a városban?
*Kezd hát könnyed csevegésbe, amint elindulnak Arthenior felé.*
*Úgy tűnik a férfi nem neheztel rá a történtek miatt, amitől Aly bizony megkönnyebbül. Szeret a szimpatikus, kedves lány szerepében tetszelegni, s nagyon jól tudja, ha az első benyomás rosszul sikerül, később sokkal több erőfeszítést igényel megkedveltetnie magát. Márpedig jóval egyszerűbb, ha már a legelejétől kezdve rokonszenveznek vele, az emberek úgy sokkal segítőkészebbek.
A kérdésre szomorkás mosoly terül el arcán.*
-Sajnos nem. Ez az első alkalom, hogy egyáltalán ilyen közelről látok valakit mágiát használni.
*Vallja be töredelmesen. Persze onnan, ahonnan jött, páran tudtak egy-két egyszerűbb varázslatot, de sohasem volt igazán népszerű a mágiahasználat.*
-Nem tűnik egyszerűnek.
*Teszi még hozzá halkan, mert van egy olyan érzése, hogy a másik lelkesen magyarázna neki még tovább a varázslásról, Aly pedig még ha csak félig udvariasságból is, de szívesen hallgatná a magas fickót.*
-Hála az isteneknek! Már napok óta úgy érzem, a térképről is lesétáltam...
*Lélegzik fel, s nem is hazudik, már annyit utazott, nem lepődött volna meg, ha végül valahol a wegtoreni sivatagban köt ki. Mondjuk lehet nem is bánta volna annyira, ott biztosan nem fagyna bele a lába a csizmába és nem lenne állandóan nedves a haja a hótól.*
-Igazán kedves magától!
*Villant hálás mosolyt a felajánlásra.*
-Bár meg kell mondjam olyan fogadókban aludtam a napokban, hogy akár már egy kevéssé büdös pajta is megteszi.
*Nevetgél halkan visszagondolva a még nem is olyan vészes erdei tavernára, illetve a jóval kellemetlen kikötői késdobálóra.
A gáláns karnyújtást gondolkodás nélkül elfogadja, na nem azért, mert modortalan lenne visszautasítani, hanem legalább amíg valaki ilyen közel sétál mellette, addig sem vacog olyan nagyon.*
-Régóta él a városban?
*Kezd hát könnyed csevegésbe, amint elindulnak Arthenior felé.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:05:17
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:05:17
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba - a Kalmár felé//
*A tisztásról már rálátni a városra, ami új erőt kölcsönöz átfagyott tagjainak. Nyikhajjal mosolyogva néznek össze, bár csak gondolja, hogy az öreg tengerészből lett szakács is mosolyog a vastag sál alatt.
A báró lelassít és amikor beérik, megtudják, hogy a wegtoreni a kovácsműhely felé kanyarodik majd, ők pedig mehetnek haza. Enni-inni, amit akarnak. Ez aztán végképp visszahozza a kedvét a hideg ellenére is.
Az már biztos, hogy jól be fog vacsorálni majd, vadkant fog enni azzal a csípős wegtoreni paprikával és bort inni mellé, mint az urak. Ők sem panaszkodhatnak ellátás terén, de azért nincs minden haton vadkan.
Biccentve köszön el a kalmártól és gyors tempóba vágva a lovát indulnak el a város felé. Át a piacon és be a Kalmárba. Mennyire jó lesz végre hazatérni. Megdörgöli majd Xavy kobakját, szétnéz a konyhán, forró vízben fürdik és vadkant eszik, mint az urak. Már alig várja, hogy hazaérjen.*
*A tisztásról már rálátni a városra, ami új erőt kölcsönöz átfagyott tagjainak. Nyikhajjal mosolyogva néznek össze, bár csak gondolja, hogy az öreg tengerészből lett szakács is mosolyog a vastag sál alatt.
A báró lelassít és amikor beérik, megtudják, hogy a wegtoreni a kovácsműhely felé kanyarodik majd, ők pedig mehetnek haza. Enni-inni, amit akarnak. Ez aztán végképp visszahozza a kedvét a hideg ellenére is.
Az már biztos, hogy jól be fog vacsorálni majd, vadkant fog enni azzal a csípős wegtoreni paprikával és bort inni mellé, mint az urak. Ők sem panaszkodhatnak ellátás terén, de azért nincs minden haton vadkan.
Biccentve köszön el a kalmártól és gyors tempóba vágva a lovát indulnak el a város felé. Át a piacon és be a Kalmárba. Mennyire jó lesz végre hazatérni. Megdörgöli majd Xavy kobakját, szétnéz a konyhán, forró vízben fürdik és vadkant eszik, mint az urak. Már alig várja, hogy hazaérjen.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:21:14
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba - a Kovácsműhely felé//
*Az erdő se tartozik a kedvencei közé. Sok fa, meg sok növény és vadállatok. Nagy kunszt. Egy meleg szobánál és jó wegtoreni rumnál nincs is jobb és ezek közül egyiket sem találhatja meg egy erdőben. Meghagyja a sok lombevőnek, meg azoknak, akik tudják értékelni a szépségeit. Már ha vannak szépségei.
A nap egészét utazással töltötték, a keze elfagyott a kesztyű alatt, az ülepét is töri az idegen nyereg és nagyon szeretne már betérni a Kalmárba, hogy a kandalló előtt kiűzhesse a csontjaiból a hideget.
A tisztásról már jól kivehető a város és mivel elég korán sötétedik a hideg évszakban, egész szép rálátás nyílik onnan a városra. Felismeri a helyet, ahol Aenae egyszer kényeztette az egyik fa alatt és elmosolyodik. Eszébe jut a thargföldön hagyott lány és elgondolkodik, hogy hogyan is boldogul majd. De megnyugtatja magát, hogy talán sikerült felélesztenie benne valamit, hogy ne süllyedjen vissza az aggályai tengerébe és végre a sarkára álljon. Furcsa belegondolnia, de várja, hogy újra lássa.
A tisztáson átvágva kissé lelassít, mert eszébe ötlik egy gondolat. Amikor pedig beéri Mik és Nyikhaj, feléjük fordítja a fejét.*
- Menjetek vissza a Kalmárba, egyetek, igyatok, ami jól esik. Köszönöm, hogy elkísértetek. *Mosolyog zúzmarás szakálla alól a két férfire, majd levágva az utat a kovácsműhely felé kerül. Ideje megnéznie, hogy Aztyan mit szervezett míg távol volt.*
*Az erdő se tartozik a kedvencei közé. Sok fa, meg sok növény és vadállatok. Nagy kunszt. Egy meleg szobánál és jó wegtoreni rumnál nincs is jobb és ezek közül egyiket sem találhatja meg egy erdőben. Meghagyja a sok lombevőnek, meg azoknak, akik tudják értékelni a szépségeit. Már ha vannak szépségei.
A nap egészét utazással töltötték, a keze elfagyott a kesztyű alatt, az ülepét is töri az idegen nyereg és nagyon szeretne már betérni a Kalmárba, hogy a kandalló előtt kiűzhesse a csontjaiból a hideget.
A tisztásról már jól kivehető a város és mivel elég korán sötétedik a hideg évszakban, egész szép rálátás nyílik onnan a városra. Felismeri a helyet, ahol Aenae egyszer kényeztette az egyik fa alatt és elmosolyodik. Eszébe jut a thargföldön hagyott lány és elgondolkodik, hogy hogyan is boldogul majd. De megnyugtatja magát, hogy talán sikerült felélesztenie benne valamit, hogy ne süllyedjen vissza az aggályai tengerébe és végre a sarkára álljon. Furcsa belegondolnia, de várja, hogy újra lássa.
A tisztáson átvágva kissé lelassít, mert eszébe ötlik egy gondolat. Amikor pedig beéri Mik és Nyikhaj, feléjük fordítja a fejét.*
- Menjetek vissza a Kalmárba, egyetek, igyatok, ami jól esik. Köszönöm, hogy elkísértetek. *Mosolyog zúzmarás szakálla alól a két férfire, majd levágva az utat a kovácsműhely felé kerül. Ideje megnéznie, hogy Aztyan mit szervezett míg távol volt.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:17:13
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Ne hibáztassa magát, megtörténik az ilyen. Sajnálom, hogy nem tudtam rajta segíteni, de ez a természet rendje. * Legyint Drameiloten, akinek valóban szimpatikus eddig a fiatal félvér. Nem véletlenül használt mágiát arra, hogy az amúgy alig feltűnő piszkot eltüntesse magáról. *
- Értek ehhez, és ahhoz. * Mosolyog titokzatosan, na nem mintha sok misztikum lenne ebben a témában. Elég egyértelmű tanúbizonyságát tette annak, hogy ha nem is mágus, de varázslatos képességei vannak. *
- Jól sejtem, hogy kegyed nem jeleskedik hasonló képességek terén? * Kérdez vissza, mert a reakcióból erre enged következtetni. Persze nem leszólni, vagy becsmérelni szeretné a másikat, csak felmérni, hogy mennyire lehet misztikus, és egzotikus a másik számára ez a képessége, és hogy mennyire lehet képes lenyűgözni vele a későbbiekben.
Bár Drameiloten szívesen folytatná észjárásának fejtegetését, és jó következtetőképességének is szívesen több tanúságát tenné, Alymeidha nem tervezi sokáig játszani ezt a fajta játékot. *
- Szóval Artheniorban. Nos, nem jár messze. * Mosolyog a férfi, hiszen számára is nyilvánvaló, hogy ha valaki nem járt még erre, akkor alighanem arra számít, hogy hosszú erdőség folytatódik tovább, és nem arra, hogy alig néhány percben belül falak és épületek veszik körbe. *
- De ha gondolja, szívesen bekísérem a városba, és segítek szállást keríteni. Hiszen megannyi fogadó, de mind változó minőséggel várja a városban vendégeit, és kész kiszolgálni azokat. Az újonnan érkezett könnyedén választ rosszul, hogy aztán bogaraktól összecsípve keljen fel a kihűlt szobában, hideg rongyok alatt dideregve. * Ajánlkozik az elf, és karját nyújtja a másiknak, hogy így vezesse be a városba. Persze nem erőlteti, ha a másik nem kíván élni a lehetőséggel, legyen ez akár a karjuk összefonása, akár az útmutatás, úgy minden döntést tiszteletben tart. Elvégre, jó modorú, magára valamit is adó férfiember tudja, hogy mit jelent a nem. *
- Ne hibáztassa magát, megtörténik az ilyen. Sajnálom, hogy nem tudtam rajta segíteni, de ez a természet rendje. * Legyint Drameiloten, akinek valóban szimpatikus eddig a fiatal félvér. Nem véletlenül használt mágiát arra, hogy az amúgy alig feltűnő piszkot eltüntesse magáról. *
- Értek ehhez, és ahhoz. * Mosolyog titokzatosan, na nem mintha sok misztikum lenne ebben a témában. Elég egyértelmű tanúbizonyságát tette annak, hogy ha nem is mágus, de varázslatos képességei vannak. *
- Jól sejtem, hogy kegyed nem jeleskedik hasonló képességek terén? * Kérdez vissza, mert a reakcióból erre enged következtetni. Persze nem leszólni, vagy becsmérelni szeretné a másikat, csak felmérni, hogy mennyire lehet misztikus, és egzotikus a másik számára ez a képessége, és hogy mennyire lehet képes lenyűgözni vele a későbbiekben.
Bár Drameiloten szívesen folytatná észjárásának fejtegetését, és jó következtetőképességének is szívesen több tanúságát tenné, Alymeidha nem tervezi sokáig játszani ezt a fajta játékot. *
- Szóval Artheniorban. Nos, nem jár messze. * Mosolyog a férfi, hiszen számára is nyilvánvaló, hogy ha valaki nem járt még erre, akkor alighanem arra számít, hogy hosszú erdőség folytatódik tovább, és nem arra, hogy alig néhány percben belül falak és épületek veszik körbe. *
- De ha gondolja, szívesen bekísérem a városba, és segítek szállást keríteni. Hiszen megannyi fogadó, de mind változó minőséggel várja a városban vendégeit, és kész kiszolgálni azokat. Az újonnan érkezett könnyedén választ rosszul, hogy aztán bogaraktól összecsípve keljen fel a kihűlt szobában, hideg rongyok alatt dideregve. * Ajánlkozik az elf, és karját nyújtja a másiknak, hogy így vezesse be a városba. Persze nem erőlteti, ha a másik nem kíván élni a lehetőséggel, legyen ez akár a karjuk összefonása, akár az útmutatás, úgy minden döntést tiszteletben tart. Elvégre, jó modorú, magára valamit is adó férfiember tudja, hogy mit jelent a nem. *
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:43:49
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:43:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Tartva mozdulatlanságát figyeli, ahogy hangját hallva végül a gida elindul az erdő felé, az ismeretlen férfi terve pedig kudarcot vall.*
-Sajnálom, hogy elijesztettem.
*Szól bűnbánó tekintettel a másikra pillantva, mikor az már felé fordul. Persze igazság szerint nem igazán érdekli a történet, a magas idegen viszont csalódottnak tűnik, ilyenkor pedig az együtt érzőnek hangzó szavak sokat segítenek - legalább is abban, hogy szimpatikusabbá váljon.
Szemöldöke meglepetten rándul meg látva, hogy a férfi mágiát használva eltünteti magáról a koszt, s ruhája patyolat tisztává változik.*
-Nahát, maga ilyen mágusféle?
*Fordítja fejét kissé oldalra őszintén érdeklődve, nem sok emberrel találkozott még, akit varázsolni látott volna.*
-Ó, semmi gond!
*Legyint halványan mosolyogva*
-Alymeidha.
*Mutatkozik be fattyúnevét gondosan kihagyva, bár ezen a környéken valószínűleg senkinek sem mond semmit, nem szívesen hívja fel a figyelmet félvérségére. Főleg nem úgy, hogy minden bizonnyal egy elf férfi magasodik előtte. Persze erre csak termetéből és alakjából következtet, árulkodó, hosszú füleit -csak úgy mint a lánynál- csuklya rejti el.*
-Mégis miből gondolja?
*Kérdez vissza, mikor a másik azt tippeli, nem idevalósi, mert hát szerinte annyira nem nyilvánvaló. Tekintete ezután a hóban hagyott nyomokra siklik majd újra a hosszúéltűre pillant.*
-Lehet, hogy kirándulni voltam.
*Rántja meg vállait szórakozottan, de aztán széles mosoly húzódik arcára.*
-Lekötelezne kedves Drameiloten, ha kisegítene.
*Szól közben kihűlt kezeit kezdi dörzsölgetni*
-Artheniorba tartok épp, de még sohasem jártam ott. Örülnék, ha megmondaná, jó irányba tartok-e egyáltalán és hogy hol találok szállást a városban.
*Tartva mozdulatlanságát figyeli, ahogy hangját hallva végül a gida elindul az erdő felé, az ismeretlen férfi terve pedig kudarcot vall.*
-Sajnálom, hogy elijesztettem.
*Szól bűnbánó tekintettel a másikra pillantva, mikor az már felé fordul. Persze igazság szerint nem igazán érdekli a történet, a magas idegen viszont csalódottnak tűnik, ilyenkor pedig az együtt érzőnek hangzó szavak sokat segítenek - legalább is abban, hogy szimpatikusabbá váljon.
Szemöldöke meglepetten rándul meg látva, hogy a férfi mágiát használva eltünteti magáról a koszt, s ruhája patyolat tisztává változik.*
-Nahát, maga ilyen mágusféle?
*Fordítja fejét kissé oldalra őszintén érdeklődve, nem sok emberrel találkozott még, akit varázsolni látott volna.*
-Ó, semmi gond!
*Legyint halványan mosolyogva*
-Alymeidha.
*Mutatkozik be fattyúnevét gondosan kihagyva, bár ezen a környéken valószínűleg senkinek sem mond semmit, nem szívesen hívja fel a figyelmet félvérségére. Főleg nem úgy, hogy minden bizonnyal egy elf férfi magasodik előtte. Persze erre csak termetéből és alakjából következtet, árulkodó, hosszú füleit -csak úgy mint a lánynál- csuklya rejti el.*
-Mégis miből gondolja?
*Kérdez vissza, mikor a másik azt tippeli, nem idevalósi, mert hát szerinte annyira nem nyilvánvaló. Tekintete ezután a hóban hagyott nyomokra siklik majd újra a hosszúéltűre pillant.*
-Lehet, hogy kirándulni voltam.
*Rántja meg vállait szórakozottan, de aztán széles mosoly húzódik arcára.*
-Lekötelezne kedves Drameiloten, ha kisegítene.
*Szól közben kihűlt kezeit kezdi dörzsölgetni*
-Artheniorba tartok épp, de még sohasem jártam ott. Örülnék, ha megmondaná, jó irányba tartok-e egyáltalán és hogy hol találok szállást a városban.
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:54:16
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:54:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* A lány hangjára összerezzen az őzike, és megpróbál össze guborodni a hóban, de nem jár sok sikerrel. Ahogy a sérült lába a földhöz ér, összerezzen, és felsír, Dramnak pedig kedve lenne vele együtt sírni. Továbbra is próbálja megközelíteni az állatot, óvatosa lépésekkel, leguggol, és a hóba dugja a kezét, amiről korábban már lehúzta a kesztyűt. A hóval és az alatta lévő földdel próbálja eltűntetni róla az elf szagot, mielőtt az állathoz érhetne. Már épp emelné a kezét, hogy a sérült lábhoz nyúljon, amikor Alymeidha felteszi a kérdését, amire a kis állat összerezzen, és minden lépésnél fel-felsírva elsiet az erdőbe. Dram szomorúan, és fáradtan fújja ki a bent tartott levegőt, észre se vette, hogy még lélegezni se mert. *
- Segíteni szerettem volna rajta. Meggyógyítani a lábát. * Mondja csalódottan, ezúttal már normális hangon, hiszen tovább nincs értelme halkan beszéljenek. Láthatóan szomorú az ügy miatt, talán kicsit mérges is, de hamar rendbe szedi arcvonásait. Végig pillant magán, a megközelítés közben nem figyelt oda túlzottan a környezetére, és lucskos, illetve koszos lett a ruhája, a kezével együtt. Végig simít a ruháján, nemrég tanult mágiáját alkalmazva, és ha sikerül amit szeretne, akkor patyolat tiszta, és rendezett formájú lesz a végére. *
- Elnézést a korábbiért, annyira beleolvadt a környezetébe, hogy észre se vettem. * Mosolyog a másikra, és két nagyobb lépéssel előtte terem. * Drameiloten Sayqueves, a szolgálatára, hölgyem. Segíthetek valamiben? Úgy látom, hogy nem a városból érkezett. * Mutat a nő hóban hagyott nyomaiban, amik elfelé mutatnak, miközben felteszi a kérdést, és közben alaposan végig is méri a másikat. Ruházata alapján nem tűnik túl előkelőnek, vagy nemesnek, de az arca és a bőre nem erről árulkodik. Finom vonásai, és főleg a tejfehér bőr kétségtelenül olyan vonások, amiket nehezen őriz meg az ember, ha nem négy fal között, a gondtalanság kényelmében teheti azt. A hideg miatt, a bemutatkozás végeztével arcába húzza csuklyáját, hogy ne fázzon annyira a nyaka, és a füle. *
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
* A lány hangjára összerezzen az őzike, és megpróbál össze guborodni a hóban, de nem jár sok sikerrel. Ahogy a sérült lába a földhöz ér, összerezzen, és felsír, Dramnak pedig kedve lenne vele együtt sírni. Továbbra is próbálja megközelíteni az állatot, óvatosa lépésekkel, leguggol, és a hóba dugja a kezét, amiről korábban már lehúzta a kesztyűt. A hóval és az alatta lévő földdel próbálja eltűntetni róla az elf szagot, mielőtt az állathoz érhetne. Már épp emelné a kezét, hogy a sérült lábhoz nyúljon, amikor Alymeidha felteszi a kérdését, amire a kis állat összerezzen, és minden lépésnél fel-felsírva elsiet az erdőbe. Dram szomorúan, és fáradtan fújja ki a bent tartott levegőt, észre se vette, hogy még lélegezni se mert. *
- Segíteni szerettem volna rajta. Meggyógyítani a lábát. * Mondja csalódottan, ezúttal már normális hangon, hiszen tovább nincs értelme halkan beszéljenek. Láthatóan szomorú az ügy miatt, talán kicsit mérges is, de hamar rendbe szedi arcvonásait. Végig pillant magán, a megközelítés közben nem figyelt oda túlzottan a környezetére, és lucskos, illetve koszos lett a ruhája, a kezével együtt. Végig simít a ruháján, nemrég tanult mágiáját alkalmazva, és ha sikerül amit szeretne, akkor patyolat tiszta, és rendezett formájú lesz a végére. *
- Elnézést a korábbiért, annyira beleolvadt a környezetébe, hogy észre se vettem. * Mosolyog a másikra, és két nagyobb lépéssel előtte terem. * Drameiloten Sayqueves, a szolgálatára, hölgyem. Segíthetek valamiben? Úgy látom, hogy nem a városból érkezett. * Mutat a nő hóban hagyott nyomaiban, amik elfelé mutatnak, miközben felteszi a kérdést, és közben alaposan végig is méri a másikat. Ruházata alapján nem tűnik túl előkelőnek, vagy nemesnek, de az arca és a bőre nem erről árulkodik. Finom vonásai, és főleg a tejfehér bőr kétségtelenül olyan vonások, amiket nehezen őriz meg az ember, ha nem négy fal között, a gondtalanság kényelmében teheti azt. A hideg miatt, a bemutatkozás végeztével arcába húzza csuklyáját, hogy ne fázzon annyira a nyaka, és a füle. *
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-12 14:20:31
Üzenet elküldve: 2021-01-12 14:20:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Épphogy csak pár pillanatig keresi szemeivel a zaj forrását, mikor valaki csaknem fellöki őt.*
-Hé!
*Bukik ki belőle meglepetésében, s egy lépést hátrál is látva, hogy egy nála jóval magasabb fickó sodorta el majdnem. Egyből elnézést kér, a lány pedig megnyugszik, hogy nagy valószínűséggel a másik nem azért van itt, hogy védtelen félvéreket végezzen ki a tisztáson. Legalább is egyelőre, most ugyanis úgy tűnik mással van elfoglalva. Tekintete immáron követve a férfit eljut a sérült őzgidához, vélhetőleg ez volt az amelyik neszezését hallotta az imént.
Nem szól semmit, csak kezét emeli megadóan az utasítást hallva majd igyekszik mozdulatlan maradni. Mereven figyeli hát ahogy az ismeretlen lassan az állat felé közelít, akinek jól láthatóan fáj a lába, ám szenvedése és sírása a másikkal ellentétben, a lányra semmilyen hatással sincs. Mindenféle érzelmektől mentes arcát persze aggódó pillantások veszik át, ha véletlenül a férfi felé néz, tisztában van vele, milyen reakció az, amit ilyenkor elvárnak tőle.
Elképzelni sem tudja, mit is akar tenni a magas idegen. Az őz még fiatal, ha hozzáér az anyja valószínűleg magára hagyja majd az emberszag miatt, máshogy pedig nem igazán tud rajta segíteni. A fattyú meglátása az, hogy jelen helyzetben a legkegyesebb talán a gyors halál lenne, a vég mindenképp elkerülhetetlen.*
-Mit csinál?
*Kérdi nem túl hangosan a férfit, s közben kíváncsian várja, mit is fog tenni.*
*Épphogy csak pár pillanatig keresi szemeivel a zaj forrását, mikor valaki csaknem fellöki őt.*
-Hé!
*Bukik ki belőle meglepetésében, s egy lépést hátrál is látva, hogy egy nála jóval magasabb fickó sodorta el majdnem. Egyből elnézést kér, a lány pedig megnyugszik, hogy nagy valószínűséggel a másik nem azért van itt, hogy védtelen félvéreket végezzen ki a tisztáson. Legalább is egyelőre, most ugyanis úgy tűnik mással van elfoglalva. Tekintete immáron követve a férfit eljut a sérült őzgidához, vélhetőleg ez volt az amelyik neszezését hallotta az imént.
Nem szól semmit, csak kezét emeli megadóan az utasítást hallva majd igyekszik mozdulatlan maradni. Mereven figyeli hát ahogy az ismeretlen lassan az állat felé közelít, akinek jól láthatóan fáj a lába, ám szenvedése és sírása a másikkal ellentétben, a lányra semmilyen hatással sincs. Mindenféle érzelmektől mentes arcát persze aggódó pillantások veszik át, ha véletlenül a férfi felé néz, tisztában van vele, milyen reakció az, amit ilyenkor elvárnak tőle.
Elképzelni sem tudja, mit is akar tenni a magas idegen. Az őz még fiatal, ha hozzáér az anyja valószínűleg magára hagyja majd az emberszag miatt, máshogy pedig nem igazán tud rajta segíteni. A fattyú meglátása az, hogy jelen helyzetben a legkegyesebb talán a gyors halál lenne, a vég mindenképp elkerülhetetlen.*
-Mit csinál?
*Kérdi nem túl hangosan a férfit, s közben kíváncsian várja, mit is fog tenni.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-11 21:00:51
Üzenet elküldve: 2021-01-11 21:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
* A templomban való olvasgatás után nyugodt szívvel sétál keresztül a tisztáson. Szeret itt a fűben járni, kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Még így, hogy hó lepi el a tájat, így is van néhány zöldellő szálacska, ami lankadatlan utat tör felfelé, hogy megmutassa, milyen szép tud lenni ez a hely nyáron. Gondolataiba feledkezve sétál, amikor meglát egy, a hóban szomorúan sántikáló őzgidát. Láthatóan nem tud a lábára lépni, húzza, fájdalmat okoz neki. Egyből megindul, és szinte elsodorja az eddig észre se vett, a tájba szinte teljesen beleillő és rejtőzködő lánykát. *
- Bocsánatot kérek. * Súgja oda, ahogy lassít a tempóján, mert nem akarja megijeszteni az állatot, de muszáj, hogy megközelítse. * Csak semmi hirtelen mozdulat, azzal elijesztheti. Segíteni szeretnék neki.
* Emeli fel a kezét Alymeidha irányába, jelezve neki, hogy maradjon ott, ahol van. Kissé megrogyasztott lábakkal, lassan halad az állat irányába, az őz felé is kinyújtja a tenyerét, mintha csak ezzel a mozdulattal maradásra bírhatná. *
- Nyugalom, kisöreg. Nyugalom. * Próbálja csitítani az állatot, akinek nagyra kerekedik a szeme, láthatóan menekülne, de ahogy leteszi a lábát, panaszosan felsír, amibe beleszorul Drameiloten szíve. *
- Engedd, hogy segítsek. * Kérleli az állatot, ahogy tovább csalja a távolságot kettejük között. *
* A templomban való olvasgatás után nyugodt szívvel sétál keresztül a tisztáson. Szeret itt a fűben járni, kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Még így, hogy hó lepi el a tájat, így is van néhány zöldellő szálacska, ami lankadatlan utat tör felfelé, hogy megmutassa, milyen szép tud lenni ez a hely nyáron. Gondolataiba feledkezve sétál, amikor meglát egy, a hóban szomorúan sántikáló őzgidát. Láthatóan nem tud a lábára lépni, húzza, fájdalmat okoz neki. Egyből megindul, és szinte elsodorja az eddig észre se vett, a tájba szinte teljesen beleillő és rejtőzködő lánykát. *
- Bocsánatot kérek. * Súgja oda, ahogy lassít a tempóján, mert nem akarja megijeszteni az állatot, de muszáj, hogy megközelítse. * Csak semmi hirtelen mozdulat, azzal elijesztheti. Segíteni szeretnék neki.
* Emeli fel a kezét Alymeidha irányába, jelezve neki, hogy maradjon ott, ahol van. Kissé megrogyasztott lábakkal, lassan halad az állat irányába, az őz felé is kinyújtja a tenyerét, mintha csak ezzel a mozdulattal maradásra bírhatná. *
- Nyugalom, kisöreg. Nyugalom. * Próbálja csitítani az állatot, akinek nagyra kerekedik a szeme, láthatóan menekülne, de ahogy leteszi a lábát, panaszosan felsír, amibe beleszorul Drameiloten szíve. *
- Engedd, hogy segítsek. * Kérleli az állatot, ahogy tovább csalja a távolságot kettejük között. *
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-11 19:47:34
Üzenet elküldve: 2021-01-11 19:47:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly egyáltalán nem biztos benne, hogy jó irányba tart. Ugyan szerinte épp arra fordult le, amerre a gnóm mondta, az apróság olyan furcsán ejtette a szavakat, hogy a félvér egy kicsit elbizonytalanodott abban, jól értelmezte egyáltalán a hallottakat. Arról nem is beszélve, hogy idefelé jövet egy teremtett lélekkel sem találkozott. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy bizonyára a hideg idő miatt nem jár errefelé senki, de mi van, ha egyszerűen csak távolodik a lakott területektől?
Lassan, bizonytalanul éri el a tisztás közepét, ahonnan viszont már felsejlik egy település sziluettje, s a magasodó épületek láttán fel is szakad belőle egy halk, megkönnyebbült sóhaj. Ez lesz az első alkalom, hogy városban jár, igazán kíváncsi rá, valóban olyan különleges és izgalmas-e, mint ahogy azt már oly sokszor hallotta egykori közössége tagjaitól. Arthenior, még ha nem is érdekes annyira, mint várja, a szülőhelyétől bizonyára sokkal jobb hely, ezen megállapításhoz még csak közelebb sem kell mennie.
Hirtelen neszre lesz figyelmes maga mögött, tekintetét egyből a zaj irányába is kapja. Reméli, hogy csak valami madár vagy őz, igazán szomorú lenne, ha épp a cél előtt mészárolná le valami unatkozó bandita.*
*Aly egyáltalán nem biztos benne, hogy jó irányba tart. Ugyan szerinte épp arra fordult le, amerre a gnóm mondta, az apróság olyan furcsán ejtette a szavakat, hogy a félvér egy kicsit elbizonytalanodott abban, jól értelmezte egyáltalán a hallottakat. Arról nem is beszélve, hogy idefelé jövet egy teremtett lélekkel sem találkozott. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy bizonyára a hideg idő miatt nem jár errefelé senki, de mi van, ha egyszerűen csak távolodik a lakott területektől?
Lassan, bizonytalanul éri el a tisztás közepét, ahonnan viszont már felsejlik egy település sziluettje, s a magasodó épületek láttán fel is szakad belőle egy halk, megkönnyebbült sóhaj. Ez lesz az első alkalom, hogy városban jár, igazán kíváncsi rá, valóban olyan különleges és izgalmas-e, mint ahogy azt már oly sokszor hallotta egykori közössége tagjaitól. Arthenior, még ha nem is érdekes annyira, mint várja, a szülőhelyétől bizonyára sokkal jobb hely, ezen megállapításhoz még csak közelebb sem kell mennie.
Hirtelen neszre lesz figyelmes maga mögött, tekintetét egyből a zaj irányába is kapja. Reméli, hogy csak valami madár vagy őz, igazán szomorú lenne, ha épp a cél előtt mészárolná le valami unatkozó bandita.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:13:09
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:13:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton Artheniorba//
*Ahogy sejtette, Maydeleine nem kíván a szükségesnél többet mutatkozni a nővel, ami a körülményeket ismerve valóban ésszerű döntés. Yath tehát hamarosan magára lesz utalva, ezúttal senki nem mondja meg neki, mit tegyen. Még sincs kétségbe esve, elvégre ismerős számára ez a terep. A hosszú évtizedek alatt volt alkalma elsajátítani a legkülönfélébb praktikákat, amellyel nőként könnyű szerrel az ujjai köré csavarhatja az ellenkező nem büszke képviselőit. Tehetsége talán most sem fogja cserben hagyni.
A tisztáson ő maga is lelassít, ha kell, meg is áll.*
- Ó, nagyon köszönöm.
*Veszi el a felé nyújtott erszényt. Nem is gondolt arra, hogy kap a háztól némi aranyat, így nyilván ő maga is készült az útra. Elvégre ha eszik és iszik, azt a saját kényelme miatt teszi, így valamiért alapnak gondolta, hogy saját tárcából oldja meg ezeket. De így, hogy még némi fedezetet is kap a mulatásra, még inkább kiváltságosnak és különlegesnek érzi magát. Valóban nagyon fontos lehet a Sellőnek ez a jövőbeni kapcsolat.*
- Igen, volt már szerencsém a Kalmárhoz, ne aggódj, remekül eligazodom a városban.
*Mosolyog a nőre, biztosítva, hogy Artheniorban nem kell aggódnia érte. Megfordult ő már pár fogadóban.*
- Rendben. Számíthatsz rám három nap múlva, a Pegazusban.
*Adja határozott beleegyezését a tervbe, miközben lova lépteit Mayhez igazítja.
Izgatott, zöld fényben csillogó szemeit pedig az előttük elterülő városra emeli.*
~Üdv újra, Arthenior...~
*Ahogy sejtette, Maydeleine nem kíván a szükségesnél többet mutatkozni a nővel, ami a körülményeket ismerve valóban ésszerű döntés. Yath tehát hamarosan magára lesz utalva, ezúttal senki nem mondja meg neki, mit tegyen. Még sincs kétségbe esve, elvégre ismerős számára ez a terep. A hosszú évtizedek alatt volt alkalma elsajátítani a legkülönfélébb praktikákat, amellyel nőként könnyű szerrel az ujjai köré csavarhatja az ellenkező nem büszke képviselőit. Tehetsége talán most sem fogja cserben hagyni.
A tisztáson ő maga is lelassít, ha kell, meg is áll.*
- Ó, nagyon köszönöm.
*Veszi el a felé nyújtott erszényt. Nem is gondolt arra, hogy kap a háztól némi aranyat, így nyilván ő maga is készült az útra. Elvégre ha eszik és iszik, azt a saját kényelme miatt teszi, így valamiért alapnak gondolta, hogy saját tárcából oldja meg ezeket. De így, hogy még némi fedezetet is kap a mulatásra, még inkább kiváltságosnak és különlegesnek érzi magát. Valóban nagyon fontos lehet a Sellőnek ez a jövőbeni kapcsolat.*
- Igen, volt már szerencsém a Kalmárhoz, ne aggódj, remekül eligazodom a városban.
*Mosolyog a nőre, biztosítva, hogy Artheniorban nem kell aggódnia érte. Megfordult ő már pár fogadóban.*
- Rendben. Számíthatsz rám három nap múlva, a Pegazusban.
*Adja határozott beleegyezését a tervbe, miközben lova lépteit Mayhez igazítja.
Izgatott, zöld fényben csillogó szemeit pedig az előttük elterülő városra emeli.*
~Üdv újra, Arthenior...~
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:58:00
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:58:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba//
*Roth épp Miniorból tart Artheniorba.
~De jó is volt a méhészetben segédkezni. Cseppet sem gondoltam volna, hogy ennyire érdekfeszítő tevékenység.~
Emlékezik az elmúlt pár hatra, menet közben.
~Fogalmam sincs már miért indultam el délnek, de jót tett az a néhány hat tevés-vevés az öreg méhésznél. Megígértem neki, hogy majd egyszer még meglátogatom és akkor mélyebben elmerülünk a mesterség fortélyaiban.~
Mosoly ül az arcára, amint ezeket gondolja és kabátját szorosabban összefogja a szíjával, gallérját pedig felemeli, hogy jobban eltakarja az amúgy is gyolcsba bugyolált nyakát ebben a hideg időben. Nem tart túl sokat az út, röpke egy és fél órát talán Roth tempójában. Arca ugyan nem látszik, de cseppet kipirul, mivel a bebugyoláltság tart némi testmeleget a ruháján kívül. Kezeit zsebre vágja és úgy bandukol vissza a levegő városába.
Az úton mindig halad valaki, hol egyik irányba, hol másikba, akikkel összeakad a tekintete azoknak int köszönésképp, még ha nem is ismeri őket. Nagy bizonyossággal nem ismeri azokat, de bebugyolált teste, főleg a feje, olykor fejcsóválásokat vonz magára. Ám ezzel vajmi keveset törődik, hiszen más hozzá van szokva, ahhoz átlátszó bőre van és inkább csóválják a fejüket azon, hogy valaki ennyire fázik, mintsem elborzadjanak teste látványától.
A szántásokat, amelyek kopár feldúlt földhántásokként mutatkoznak, felváltja Arthenior látványa, annak is a tisztása, amely mintha fikarcnyit sem törődne az idővel, itt mindig minden olyan varázslatos.
Megpihen egy hosszabb időre, hogy körbe tekintsen és magába szívja ezt a gyönyörű látvány. Igaz a hideg időre való tekintettel, nem ül le, csak lassú sétába kezd, hogy lélekben is hátrahagyja a hosszú gyalog utat és Arthenior varázslatos védelmező erejének az oltalmába kerüljön.
A tisztás magasba nyúló törzsének lombozata most kopár, de cseppet sem felejti, lelki szemei előtt felidézi a csodás vulkánok havának melegét és azt a nyugalmat, amelyet egyébként most sugároz magából a tisztás.
~Beszív és kifúj... Jajj, te eszement, ezt melegben kell így csinálni.~ Korholja magát és a mellkasához rántja jobb kezét fájdalmában, ahogy a jeges idő szinte belékarmol a tüdejébe. Erre sem kell több neki és gyorsan szedi a lábát, hogy eljusson a fogadóba vagy talál egy jószívű valakit a polgárnegyedben, aki kiadna neki egy szobát éjszakára.*
*Roth épp Miniorból tart Artheniorba.
~De jó is volt a méhészetben segédkezni. Cseppet sem gondoltam volna, hogy ennyire érdekfeszítő tevékenység.~
Emlékezik az elmúlt pár hatra, menet közben.
~Fogalmam sincs már miért indultam el délnek, de jót tett az a néhány hat tevés-vevés az öreg méhésznél. Megígértem neki, hogy majd egyszer még meglátogatom és akkor mélyebben elmerülünk a mesterség fortélyaiban.~
Mosoly ül az arcára, amint ezeket gondolja és kabátját szorosabban összefogja a szíjával, gallérját pedig felemeli, hogy jobban eltakarja az amúgy is gyolcsba bugyolált nyakát ebben a hideg időben. Nem tart túl sokat az út, röpke egy és fél órát talán Roth tempójában. Arca ugyan nem látszik, de cseppet kipirul, mivel a bebugyoláltság tart némi testmeleget a ruháján kívül. Kezeit zsebre vágja és úgy bandukol vissza a levegő városába.
Az úton mindig halad valaki, hol egyik irányba, hol másikba, akikkel összeakad a tekintete azoknak int köszönésképp, még ha nem is ismeri őket. Nagy bizonyossággal nem ismeri azokat, de bebugyolált teste, főleg a feje, olykor fejcsóválásokat vonz magára. Ám ezzel vajmi keveset törődik, hiszen más hozzá van szokva, ahhoz átlátszó bőre van és inkább csóválják a fejüket azon, hogy valaki ennyire fázik, mintsem elborzadjanak teste látványától.
A szántásokat, amelyek kopár feldúlt földhántásokként mutatkoznak, felváltja Arthenior látványa, annak is a tisztása, amely mintha fikarcnyit sem törődne az idővel, itt mindig minden olyan varázslatos.
Megpihen egy hosszabb időre, hogy körbe tekintsen és magába szívja ezt a gyönyörű látvány. Igaz a hideg időre való tekintettel, nem ül le, csak lassú sétába kezd, hogy lélekben is hátrahagyja a hosszú gyalog utat és Arthenior varázslatos védelmező erejének az oltalmába kerüljön.
A tisztás magasba nyúló törzsének lombozata most kopár, de cseppet sem felejti, lelki szemei előtt felidézi a csodás vulkánok havának melegét és azt a nyugalmat, amelyet egyébként most sugároz magából a tisztás.
~Beszív és kifúj... Jajj, te eszement, ezt melegben kell így csinálni.~ Korholja magát és a mellkasához rántja jobb kezét fájdalmában, ahogy a jeges idő szinte belékarmol a tüdejébe. Erre sem kell több neki és gyorsan szedi a lábát, hogy eljusson a fogadóba vagy talál egy jószívű valakit a polgárnegyedben, aki kiadna neki egy szobát éjszakára.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:56:18
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun újdonsült állatkáját kivezeti az erdőszéli tisztásra. A fura nevű lovag már el is tervezte, hogy a kecskéből kinyert tejből szegényeknek fog adni. Néha azért majd ő is iszik belőle, mert nem veti meg a nedűt. Le heveredik a földre úgy, hogy a jószágát jól lássa. Az állat szelíden legelészik, míg az állattartó lovag elbóbiskol. Mikor felriad hálát ad istenének, hogy még nem terelték el a kecskéjét. *
~ Azt a mindenit! Egy kicsit pihenek a fűben és máris elnyom az álom? Biztosan öregszem. ~
* Ezzel most már tényleg hazafele veszi az útirányt. *
~ Azt a mindenit! Egy kicsit pihenek a fűben és máris elnyom az álom? Biztosan öregszem. ~
* Ezzel most már tényleg hazafele veszi az útirányt. *
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:42:29
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:42:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Végül elér a tisztáshoz, ahol a város határa található. Átkelve a szántókon kanyargó karavánösvényen, most már egy ideig biztosan nem fogja elhagyni Artheniort. Útja átvezet a tisztáson, ahonnan a piac felé kanyarodik. Reméli, hogy megtalálja egykori üzlettársát, akivel már jó ideje nem találkozott. Fel kell, hogy elevenítse régi kapcsolatait, ahhoz, hogy kedvenc időtöltésének áldozhasson, az alkímiának. Tervei szerint komolyabb kísérletekbe szeretne belefogni, ami nem kevés anyagi erőforrást fog felemészteni. Ebből viszont a későbbiekben még profitálhat akár, s nem csak ő, hanem üzlettársa is, már ha sikerül megegyezniük.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:31:36
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:31:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Későre jár. A nap már épp eltűnni készül a látóhatáron, amikor a törpe elhagyja a várost. Amire szüksége volt és amit a pénze engedett, azt beszerezte. De egy pillanatig sem szeretne tovább maradni. Jobb szereti a vadont, ott nagyobb biztonságban érzi magát, mint egy, az emberektől nyüzsgő városban. A tisztás sem köti le túlzottan. Csak annyi időre áll meg, míg kortyol egyet a kulacsából, majd sietősre fogja és bőszen megindul, hogy mihamarább elérje célját.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:52:21
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Lóháton Artheniorba//
*A kuncogást hallva egy kicsit elszégyelli magát, de hát nem tud kilépni a saját bőréből, neki is vannak gyengeségei és olyan dolgai, amelyek már régi berögződéseket őriznek. Jó példa erre az undor a bogaraktól és a csúszómászóktól, nem mintha valaha ártottak volna neki. Úgy veszi észre, a felvázolt karakter ismerősen hat a nőnél, amit nem is csodál. Náluk is akad az ilyen típusú hölgyeményből elég. Ahogy elhagyják a szántókat, lassan ismét bokrosabb és erdősebb táj veszi át a helyét, amit a sárkánylégy igazán lelkesen és érdeklődve fogad. Le is száll, néhány ágra, úgy kell megtorpanjanak néhány alkalommal, nehogy elveszítsék a kíváncsi állatot.*
-Nem sokára odaérünk, már csak egy tisztás és kezdődnek az utcák. Igen. *Biccent a nő kérdésére, hogy mindjárt az elején már szét is válnak. Egyrészt tartani szeretné magát az elgondoláshoz, másrészt, már menne a könyvtárba, mert van néhány betanult dolog, amelyek még nincsenek a megfelelő helyen a fejében. Reméli, hogy a könyvekben megtalálja azokat az összekötő tényeket, amelyek magyarázatot adnak a varázslat összefüggéseire.*
-Mielőtt elfelejtem. Szeretnék egy kis ellátmányt adni neked. A kezdeti költségek fedezésére, csak, hogy fenntartsuk a látszatot. *Kacsint a nőre, közben átad egy erszényt.*
-Jártál már a Kalmárban? Tudod merre találod? *Jut eszébe a kérdés, mert nem bizonyos benne, hogy a nő járt már a város azon részén. Nem szeretné úgy elengedni, hogy nem talál a megadott helyre.*
-Három nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadóban. Remélhetőleg ott nem ismernek minket, de csulyában gyere. A pultnál fogok ülni, akkor szeretném meghallgatni, hogy meddig jutottál. *Közli a nővel, három napnak elégnek kell lennie arra, hogy legalább kifürkéssze, hol tevékenykednek a kereskedők és egy próbát tegyen vagy kipuhatolja mennyire fogékonyak.*
-Megegyeztünk? *Vált lassabb tempóra, miközben áthaladnak az ösvényen, a sárkánylégy pedig ismét elfoglalja a helyét a nyereg hátsó részén.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.01 13:53:43
*A kuncogást hallva egy kicsit elszégyelli magát, de hát nem tud kilépni a saját bőréből, neki is vannak gyengeségei és olyan dolgai, amelyek már régi berögződéseket őriznek. Jó példa erre az undor a bogaraktól és a csúszómászóktól, nem mintha valaha ártottak volna neki. Úgy veszi észre, a felvázolt karakter ismerősen hat a nőnél, amit nem is csodál. Náluk is akad az ilyen típusú hölgyeményből elég. Ahogy elhagyják a szántókat, lassan ismét bokrosabb és erdősebb táj veszi át a helyét, amit a sárkánylégy igazán lelkesen és érdeklődve fogad. Le is száll, néhány ágra, úgy kell megtorpanjanak néhány alkalommal, nehogy elveszítsék a kíváncsi állatot.*
-Nem sokára odaérünk, már csak egy tisztás és kezdődnek az utcák. Igen. *Biccent a nő kérdésére, hogy mindjárt az elején már szét is válnak. Egyrészt tartani szeretné magát az elgondoláshoz, másrészt, már menne a könyvtárba, mert van néhány betanult dolog, amelyek még nincsenek a megfelelő helyen a fejében. Reméli, hogy a könyvekben megtalálja azokat az összekötő tényeket, amelyek magyarázatot adnak a varázslat összefüggéseire.*
-Mielőtt elfelejtem. Szeretnék egy kis ellátmányt adni neked. A kezdeti költségek fedezésére, csak, hogy fenntartsuk a látszatot. *Kacsint a nőre, közben átad egy erszényt.*
-Jártál már a Kalmárban? Tudod merre találod? *Jut eszébe a kérdés, mert nem bizonyos benne, hogy a nő járt már a város azon részén. Nem szeretné úgy elengedni, hogy nem talál a megadott helyre.*
-Három nap múlva találkozzunk a Pegazus fogadóban. Remélhetőleg ott nem ismernek minket, de csulyában gyere. A pultnál fogok ülni, akkor szeretném meghallgatni, hogy meddig jutottál. *Közli a nővel, három napnak elégnek kell lennie arra, hogy legalább kifürkéssze, hol tevékenykednek a kereskedők és egy próbát tegyen vagy kipuhatolja mennyire fogékonyak.*
-Megegyeztünk? *Vált lassabb tempóra, miközben áthaladnak az ösvényen, a sárkánylégy pedig ismét elfoglalja a helyét a nyereg hátsó részén.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.01 13:53:43
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:34:59
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
*Graril örömmel nyugtázza, hogy Arja szívesen gyakorol vele. Bár mag a férfi sem gyakorlott kardforgató, legalábbis abban az értelemben, hogy eddig egy kivételével soha nem ölt embert. Az az egy is csak részeg volt, telve bánattal, és keserűséggel. Megváltás volt számára a halál. A férfi is megérzi azt, amit a lány. Az ősz tovaszállt, és átadta a helyét a télnek. A férfi csak remélni tudja, hogy a Kalmárban már pattog a finom, meleg tűz, és ki tudja, talán valaki tököt is sütött, vagy gesztenyét, és van forral bor is. Erről álmodozik, amikor a lány szava megzavarja. Némán megsarkantyúzza a lovát, és elindul Arja után.*
*Graril örömmel nyugtázza, hogy Arja szívesen gyakorol vele. Bár mag a férfi sem gyakorlott kardforgató, legalábbis abban az értelemben, hogy eddig egy kivételével soha nem ölt embert. Az az egy is csak részeg volt, telve bánattal, és keserűséggel. Megváltás volt számára a halál. A férfi is megérzi azt, amit a lány. Az ősz tovaszállt, és átadta a helyét a télnek. A férfi csak remélni tudja, hogy a Kalmárban már pattog a finom, meleg tűz, és ki tudja, talán valaki tököt is sütött, vagy gesztenyét, és van forral bor is. Erről álmodozik, amikor a lány szava megzavarja. Némán megsarkantyúzza a lovát, és elindul Arja után.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-20 19:25:28
Üzenet elküldve: 2020-12-20 19:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
- Rendben van! *nevet Grarilra a lány a gyakorlás felajánlására. Az ennivaló hamar elfogy, azután pedig Arja vágtára fogja.
Végre odaérnek az Artheniori folyón átívelő kis kőhídhoz, ami a déli Szántók felől vezet a városba.
A kör alakú tisztás fái magasan törnek az égbe, a fű pedig a tisztás közepén lévő kis dombon szinte olyan zöld, mint kora tavasszal. Arthenior varázslata.
A lány nyakában lógó Szem talizmán szeme felpattan néhány pillanatra, ahogy Arja újra a tisztásra lép. Csendben lépdel át a mágikus nyugalmat árasztó helyen Colonel hátán, elgondolkozva.
A két hat alatt, amíg távol volt, véget ért az ősz. A tél végérvényesen átvette az uralmat a város felett.*
- Menjünk! *hajtja meg újra a lovát. Minél előbb a Kalmárba akar érni.*
- Rendben van! *nevet Grarilra a lány a gyakorlás felajánlására. Az ennivaló hamar elfogy, azután pedig Arja vágtára fogja.
Végre odaérnek az Artheniori folyón átívelő kis kőhídhoz, ami a déli Szántók felől vezet a városba.
A kör alakú tisztás fái magasan törnek az égbe, a fű pedig a tisztás közepén lévő kis dombon szinte olyan zöld, mint kora tavasszal. Arthenior varázslata.
A lány nyakában lógó Szem talizmán szeme felpattan néhány pillanatra, ahogy Arja újra a tisztásra lép. Csendben lépdel át a mágikus nyugalmat árasztó helyen Colonel hátán, elgondolkozva.
A két hat alatt, amíg távol volt, véget ért az ősz. A tél végérvényesen átvette az uralmat a város felett.*
- Menjünk! *hajtja meg újra a lovát. Minél előbb a Kalmárba akar érni.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:58:51
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:58:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//Álomfűz//
*A nap hűvös sugarai ippeg, hogy átderengenek a hatalmas fák sorjának lombjai között. Harmatra pirkad, az ezúttal néptelen rétet gyöngyök módjára pettyezi a fény.
A Nawanthiri által ültetett fa pedig kihajt. S nem csak, hogy kihajt, de vaskos törzset ereszt, melyből ágak százai szaladnak szerteszét egy szempillantás alatt. A fűz magasra nő, élénkzöldben pompázó ágai pedig sátor módjára kerítik körbe a fatörzset, oltalmazó falakként őrizve az esetlegesen betévedőket.*
*A nap hűvös sugarai ippeg, hogy átderengenek a hatalmas fák sorjának lombjai között. Harmatra pirkad, az ezúttal néptelen rétet gyöngyök módjára pettyezi a fény.
A Nawanthiri által ültetett fa pedig kihajt. S nem csak, hogy kihajt, de vaskos törzset ereszt, melyből ágak százai szaladnak szerteszét egy szempillantás alatt. A fűz magasra nő, élénkzöldben pompázó ágai pedig sátor módjára kerítik körbe a fatörzset, oltalmazó falakként őrizve az esetlegesen betévedőket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078