Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:48:56
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
* Az adakozásban eléggé elfárad, és az idő is telik szépen, úgyhogy a férfi úgy dönt, megpihen kicsit. Bár mehetne a Pegazusba, de ehelyett mégis a tisztáson találja magát. Ehhez a helyzet fűződik egy kedves, és szép emléke. Ugyan oda köti ki a lovát, ahová akkor kötötték, amikor Synmirára tartottak. Sajnos most nincs senki, akivel megoszthatná a tisztást, akinek az ölelésében elveszhetne, de ez nem igazán zavarja, mert nem türelmetlen fajta. Tudja, hogy ha visszatér, akkor ott fogja találni szerelmét, akinek megkérte a kezét. Már ha megkérte, már nem is emlékszik igazán, de azt tudja, hogy el akarja venni a lányt, ebben teljesen biztos. Kibontja a batyuját, amibe a szolgálók készítettek neki ételt, és falatozni kezd belőle. Óvatosan csipegeti a finom cipót, nem akarja túlenni magát, és kulacsának vizével öblíti le. Nem egy nemes lakoma, de szándékosan választotta ezt, ő kérte, hogy a lehető legkevesebbet pakolják neki, hogy puritán legyen az ebédje. így akar tisztelegni a szegények előtt, a maga módján, miközben senki nem látja. Valamiért magasztosabbnak érzi ettől a szent küldetését, és még boldogabb is így, hogy hoz valamennyi áldozatot. Ahogy végzett a bőségesnek nem mondható lakomának, felkel a fűből, és ismét megfogja az állat kantárát, elindul visszafelé. De nem egyből a szegénynegyedbe megy. *
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:55:31
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:55:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Végre a városban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arthenior, a Levegő Városa. Egykoron otthonát jelentette, ma mér tizenkettő egy tucat. Az itteniek még mindig olyan makacsul és nyakasan ragaszkodnak hozzá, hogy ők a keleti kontinensrész egyik ékköve, pedig a külhoni, valamivel értelmesebb lakók is mind látják, s köztudottan suttogják: a város nem több, mint egy szaros pöcegödör. A lázadás, a harcok, az elszegényedés és az éhezés megtörték, de ennek ellenére ő mégis itt szeretne élni, újra. Miért? Mert hogy nem csak a kényszer dolgozik benne, az biztos. A kíváncsiság lehet talán a ludas, mert az rendesen hajtja. Egy darabig megpihen az egyik fa árnyékában, már késő délután lehet. Összeszedi magát, egy kendővel megtörli ráncos, szikkadt arcát, aztán nekivág a keresésnek. Vajon mi és mennyi maradhatott abból az Artheniorból, amit ő ismert?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arthenior, a Levegő Városa. Egykoron otthonát jelentette, ma mér tizenkettő egy tucat. Az itteniek még mindig olyan makacsul és nyakasan ragaszkodnak hozzá, hogy ők a keleti kontinensrész egyik ékköve, pedig a külhoni, valamivel értelmesebb lakók is mind látják, s köztudottan suttogják: a város nem több, mint egy szaros pöcegödör. A lázadás, a harcok, az elszegényedés és az éhezés megtörték, de ennek ellenére ő mégis itt szeretne élni, újra. Miért? Mert hogy nem csak a kényszer dolgozik benne, az biztos. A kíváncsiság lehet talán a ludas, mert az rendesen hajtja. Egy darabig megpihen az egyik fa árnyékában, már késő délután lehet. Összeszedi magát, egy kendővel megtörli ráncos, szikkadt arcát, aztán nekivág a keresésnek. Vajon mi és mennyi maradhatott abból az Artheniorból, amit ő ismert?*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:35:09
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:35:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- A mai eszemmel már tudom, hogy ostobaság volt.
*Aztán megrántja a vállát a szokásos Aenaes, flegma módon, tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy mi történt a múltban, már megtörtént, kár azon gondolkodni, hogy mit és hol rontott el. Amúgy is túlságosan hosszú az elhibázott döntéseinek a sora, azokon sem agyal már, felesleges.*
- Kedves tőled, hogy felajánlod, de semmiképpen sem szeretném, hogy ott legyél, akkor azt hinné, hogy miattad van, pedig nem.
*Ez ebben a formában nem igaz, mert Cha'yss is vastagon benne van ebben, de inkább csak azért, mert miatta meri bevallani saját magának is, hogy Nirsszel kapcsolatban mennyire tévúton van.*
- Majd megkérem Effyt vagy a bácsikámat...
*Bólint rá az ötletre.*
- Köszönöm, hogy megbeszélhetem ezt veled.
*Nagyon jól esik neki, hogy a férfi támogatja, ötletekkel és akár a személyes jelenlétével is. Hálás érte, háláját pedig ölelő karjaival fejezi ki. Kicsit ki kell élveznie ezt azelőtt, hogy önként nyújtja a nyakát a bakó pallosa alá azzal, hogy színt vall Nirsnek.*
- Remélem, hogy neked lesz igazad.
*Halvány, beteg mosoly, aztán fejét Cha'yss vállára hajtja, ami éppen megfelelő így arra, hogy a maradék könnyeit beletörölje, annyi nincs a szemében, hogy eláztassák a férfi ingét, még csak foltot sem hagynak.
Aztán mikor ma felnéz, akkor a mosolya igazi, ajkait összeszorítva hangtalanul nevet.*
- Pedig ezek remek nevek, legalább a kalapba tegyük be őket. Tudod mióta kitaláltam őket?
*Egészen határozottan mondja ezt, mintha tényleg ezek lennének a kislány korában megálmodott "nevei".*
- Kagaenae Caldorcor báróné.
*Ismétli el a férfi szavait, mintha csak ízlelgetné ezt a nevet.*
- Báróné.
*Hümment egyet.*
- Egyszerre gyűlölöm és imádom.
*Egyik ölelő karja felszalad Cha'yss oldalán, hogy aztán lefelé menet végigcirógassa. Újabb galádságra készülne? Netán csak egy kis gyengédség?*
- A mai eszemmel már tudom, hogy ostobaság volt.
*Aztán megrántja a vállát a szokásos Aenaes, flegma módon, tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy mi történt a múltban, már megtörtént, kár azon gondolkodni, hogy mit és hol rontott el. Amúgy is túlságosan hosszú az elhibázott döntéseinek a sora, azokon sem agyal már, felesleges.*
- Kedves tőled, hogy felajánlod, de semmiképpen sem szeretném, hogy ott legyél, akkor azt hinné, hogy miattad van, pedig nem.
*Ez ebben a formában nem igaz, mert Cha'yss is vastagon benne van ebben, de inkább csak azért, mert miatta meri bevallani saját magának is, hogy Nirsszel kapcsolatban mennyire tévúton van.*
- Majd megkérem Effyt vagy a bácsikámat...
*Bólint rá az ötletre.*
- Köszönöm, hogy megbeszélhetem ezt veled.
*Nagyon jól esik neki, hogy a férfi támogatja, ötletekkel és akár a személyes jelenlétével is. Hálás érte, háláját pedig ölelő karjaival fejezi ki. Kicsit ki kell élveznie ezt azelőtt, hogy önként nyújtja a nyakát a bakó pallosa alá azzal, hogy színt vall Nirsnek.*
- Remélem, hogy neked lesz igazad.
*Halvány, beteg mosoly, aztán fejét Cha'yss vállára hajtja, ami éppen megfelelő így arra, hogy a maradék könnyeit beletörölje, annyi nincs a szemében, hogy eláztassák a férfi ingét, még csak foltot sem hagynak.
Aztán mikor ma felnéz, akkor a mosolya igazi, ajkait összeszorítva hangtalanul nevet.*
- Pedig ezek remek nevek, legalább a kalapba tegyük be őket. Tudod mióta kitaláltam őket?
*Egészen határozottan mondja ezt, mintha tényleg ezek lennének a kislány korában megálmodott "nevei".*
- Kagaenae Caldorcor báróné.
*Ismétli el a férfi szavait, mintha csak ízlelgetné ezt a nevet.*
- Báróné.
*Hümment egyet.*
- Egyszerre gyűlölöm és imádom.
*Egyik ölelő karja felszalad Cha'yss oldalán, hogy aztán lefelé menet végigcirógassa. Újabb galádságra készülne? Netán csak egy kis gyengédség?*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:53:40
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:53:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric előszeretettel alakítja úgy szavait, hogy azok a terveinek legjobban megfeleljenek és a megfelelő hatást váltsa ki másokból. Erős kifejezés volna hazugságként definiálni a szájából elhangzottakat. Nem nélkülöznek valóságalapot, de bizonyos határokon belül előszeretettel mozog szabadon.
A közös probléma megoldásában neki kisebb szerepe van, mint a lánynak. Hisz ő él törvényes kapcsolatban és bár kezdetben szívesen színlelete, hogy Aenae személye csábította el, mostanra talán a lány számára is kiderült, hogy kettőn áll a vásár. Jó móka volt az istállóban úgy alakoskodni, hogy a lány azt hihesse, ő csábította el az igricet, de arra a játékra korán ráunt és most már sokkal közelebb is állnak egymáshoz, minthogy ilyen olcsó trükkel éljen.
Ha pedig kiderülne a kettőjük között fennálló titkos viszony, alkalomadtán nyíltan fel is vállalná vélt vagy valós érzéseit Aenae iránt. Vélt vagy valós, hisz maga sem tudja pontosan definiálni az érzéseit, ám inkább közelebb áll most az utóbbihoz, mint az előbbihez. Tekintve, hogy múltjának egy része elől is fellebbentette a lány előtt a függönyt.*
- Nem gondolom, hogy csak játszottál volna. Megpróbáltad, hogy szeresd, de az érzéseket nem lehet megcsalni, csak tettetni. Egy ideig. *Kezd bele a válasznak is betudható fejtegetésbe, amikor Aenae befejezte.*
- Őszintének kell lenned, ha pedig félsz a haragjától, akár veled mehetek vagy ha ezt nem szeretnéd, akkor intézd úgy, hogy legyenek bizalmasaid a közelben. Ha többen vagytok, uralkodni fog magán. *Tanácsolja, hisz talán Aenae azért mondta el ezeket, hogy segítsen megoldani az előttük álló nehézségeket. Abban biztos, hogy a lány el fogja utasítani, hogy vele menjen. Máskor is inkább védte az ilyen helyzetektől, de fel kell ajánlania, hisz ez a róla alkotott kép része. Ha viszont más vashegyiek vannak körülötte, biztos benne, hogy nem bántaná az a Nirs. Vagyis jobban meggondolná. De ha ő szereti, és efelől az igricnek nincs kétsége, akkor nem fogja bántani, legyen bármennyire is hirtelen haragú.
Az ölelésbe belesimul Aenae és a wegtoreni bátorítóan-védelmezőn öleli körbe a vállát és szorítja gyengéden magához.
Amikor viszont a tréfája után felnéz rá a lány, könnyek fátyolozzák a szemét.*
- Minden rendben lesz. *Súgja neki kedvesen, de sárga szemeiben határozottság fészkel.
Az érezhetően most kitalált nevekre összevonja szemöldökét, de a tekintete mosolyog.*
- Wegtorenben a céhát ká-nak ejtik. Ha i vagy o betű van utána, akkor ejtik csak cének. *Ad gyors betekintést a wegtoreni grammatika rejtelmeibe és bár igazat mond, mégis tréfának szánja és erről széles mosolya is igazol.*
- De ráérünk még eldönteni a nevüket, hisz most ez a pillanat csak a miénk. *Rántja vissza jelképesen az erdőszéli idillbe a lányt a nyugalom burája alá.*
- Ez természetes. Kagaenae Caldorcor báróné. *Mondja ki hangosan a nevet a saját családnevével és nemesi rangjával kiegészítve.*
- Milyen jól hangzik. *Jegyzi meg egy széles mosoly és egy ölelés kíséretében.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 18:40:44
*Az igric előszeretettel alakítja úgy szavait, hogy azok a terveinek legjobban megfeleljenek és a megfelelő hatást váltsa ki másokból. Erős kifejezés volna hazugságként definiálni a szájából elhangzottakat. Nem nélkülöznek valóságalapot, de bizonyos határokon belül előszeretettel mozog szabadon.
A közös probléma megoldásában neki kisebb szerepe van, mint a lánynak. Hisz ő él törvényes kapcsolatban és bár kezdetben szívesen színlelete, hogy Aenae személye csábította el, mostanra talán a lány számára is kiderült, hogy kettőn áll a vásár. Jó móka volt az istállóban úgy alakoskodni, hogy a lány azt hihesse, ő csábította el az igricet, de arra a játékra korán ráunt és most már sokkal közelebb is állnak egymáshoz, minthogy ilyen olcsó trükkel éljen.
Ha pedig kiderülne a kettőjük között fennálló titkos viszony, alkalomadtán nyíltan fel is vállalná vélt vagy valós érzéseit Aenae iránt. Vélt vagy valós, hisz maga sem tudja pontosan definiálni az érzéseit, ám inkább közelebb áll most az utóbbihoz, mint az előbbihez. Tekintve, hogy múltjának egy része elől is fellebbentette a lány előtt a függönyt.*
- Nem gondolom, hogy csak játszottál volna. Megpróbáltad, hogy szeresd, de az érzéseket nem lehet megcsalni, csak tettetni. Egy ideig. *Kezd bele a válasznak is betudható fejtegetésbe, amikor Aenae befejezte.*
- Őszintének kell lenned, ha pedig félsz a haragjától, akár veled mehetek vagy ha ezt nem szeretnéd, akkor intézd úgy, hogy legyenek bizalmasaid a közelben. Ha többen vagytok, uralkodni fog magán. *Tanácsolja, hisz talán Aenae azért mondta el ezeket, hogy segítsen megoldani az előttük álló nehézségeket. Abban biztos, hogy a lány el fogja utasítani, hogy vele menjen. Máskor is inkább védte az ilyen helyzetektől, de fel kell ajánlania, hisz ez a róla alkotott kép része. Ha viszont más vashegyiek vannak körülötte, biztos benne, hogy nem bántaná az a Nirs. Vagyis jobban meggondolná. De ha ő szereti, és efelől az igricnek nincs kétsége, akkor nem fogja bántani, legyen bármennyire is hirtelen haragú.
Az ölelésbe belesimul Aenae és a wegtoreni bátorítóan-védelmezőn öleli körbe a vállát és szorítja gyengéden magához.
Amikor viszont a tréfája után felnéz rá a lány, könnyek fátyolozzák a szemét.*
- Minden rendben lesz. *Súgja neki kedvesen, de sárga szemeiben határozottság fészkel.
Az érezhetően most kitalált nevekre összevonja szemöldökét, de a tekintete mosolyog.*
- Wegtorenben a céhát ká-nak ejtik. Ha i vagy o betű van utána, akkor ejtik csak cének. *Ad gyors betekintést a wegtoreni grammatika rejtelmeibe és bár igazat mond, mégis tréfának szánja és erről széles mosolya is igazol.*
- De ráérünk még eldönteni a nevüket, hisz most ez a pillanat csak a miénk. *Rántja vissza jelképesen az erdőszéli idillbe a lányt a nyugalom burája alá.*
- Ez természetes. Kagaenae Caldorcor báróné. *Mondja ki hangosan a nevet a saját családnevével és nemesi rangjával kiegészítve.*
- Milyen jól hangzik. *Jegyzi meg egy széles mosoly és egy ölelés kíséretében.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 18:40:44
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:07:11
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:07:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz is futni kezd. Bár inkább mondható kocogásnak. A sprintet nem igazán kedveli, s túl gyakran nincs is rá szüksége, de a kocogás annál inkább ínyére van.*
- Viccelsz? Imádok futni.* Feleli mosolyogva, s aztán abba is hagyja a beszédet, hogy az egyenletes lélegzésre koncentrálhasson. Tényleges koncentrációt ez nem igényel, pusztán figyel arra, hogy egyenletes tempóval szívja be és fújja ki a levegőt. Neki is jól esik a futás. És mivelhogy imádja, rendszeresen is űzi a sport ezen ágát. Nem árt, ha formában marad. A kémkedések hozhatnak olyan helyzeteket, amikor futásra van szükség, és olyankor bizony jól jön némi edzettség.*
*Dhorisz is futni kezd. Bár inkább mondható kocogásnak. A sprintet nem igazán kedveli, s túl gyakran nincs is rá szüksége, de a kocogás annál inkább ínyére van.*
- Viccelsz? Imádok futni.* Feleli mosolyogva, s aztán abba is hagyja a beszédet, hogy az egyenletes lélegzésre koncentrálhasson. Tényleges koncentrációt ez nem igényel, pusztán figyel arra, hogy egyenletes tempóval szívja be és fújja ki a levegőt. Neki is jól esik a futás. És mivelhogy imádja, rendszeresen is űzi a sport ezen ágát. Nem árt, ha formában marad. A kémkedések hozhatnak olyan helyzeteket, amikor futásra van szükség, és olyankor bizony jól jön némi edzettség.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:24:34
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:24:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Nem tartja butaságnak Dhorisz ötletét. Ha egy kicsit futnak, legalább több idejük lesz még mielőtt zuhogni kezdene az eső.*
-Oké, akkor futás.
*Neki iramodva, óvatosan fut. A lélegzetvételnél ezt ismételgeti magában:
~Orron be, szájon ki.~
Így azért jobban bírja és még mindig nem zuhog az eső, csak csepereg. Pedig már a tisztáson vannak. Nem tudja, hogy Dhorisz bírja-e még, így inkább megkérdezi.*
-Jól vagy? Talán folytassuk gyalog, ha akarod, úgy is itt vagyunk a közelben.
*Ami felvidítja. Így személy szerint rohanna még egy keveset. A futás közben a hideg levegő felrázta és most elemében van.*
*Nem tartja butaságnak Dhorisz ötletét. Ha egy kicsit futnak, legalább több idejük lesz még mielőtt zuhogni kezdene az eső.*
-Oké, akkor futás.
*Neki iramodva, óvatosan fut. A lélegzetvételnél ezt ismételgeti magában:
~Orron be, szájon ki.~
Így azért jobban bírja és még mindig nem zuhog az eső, csak csepereg. Pedig már a tisztáson vannak. Nem tudja, hogy Dhorisz bírja-e még, így inkább megkérdezi.*
-Jól vagy? Talán folytassuk gyalog, ha akarod, úgy is itt vagyunk a közelben.
*Ami felvidítja. Így személy szerint rohanna még egy keveset. A futás közben a hideg levegő felrázta és most elemében van.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:27
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ezekről a szervezői készségről és trükkökről nem sokat tud. Nagyon nagy betegségeknél, amikor sokan betegek vagy harcban a sérültekről tud szervezői készséggel rendelkezni. De ha kérik, hogy ezt csinálja meg egy előre megszervezett eseménnyel, mint most ezzel a vacsorával hát biztosan felsülne.
Aztyan egyetért, vele nem pacsizhat le senkivel, akivel munkakapcsolatba kerül. Előtte és utána főleg utána meggondolandó. A kérdésre azonban homlokát ráncolva nézi az intézőt.*
- Szerintem ezt mások a hátad mögött aggatják rád. Nem gondolnálak kőszívűnek és érzéketlennek. *kezd bele, már feladta, hogy szűkszavúan felel Aztyannak. Úgy fest, igaz a kivétel erősíti a szabályt, egy valaki ki tudja hozni belőle is a bőbeszédűséget.*
- Az arcodon a heg miatt elképzelhető, hogy amiatt is félreértenek és szigorúbbnak látnak. *mutat rá a tényre csak szavakkal, kezével nem tenné, az modortalan lenne. Érdekes, hogy Aztyan is azt a bölcselkedő közmondást mondja, ami az eszébe jutott neki is.*
- Milyen különös, hogy nekem is ez jutott erre eszembe. *A kijelentés meglepi, hogy nem magának való és közvetlen. Barátságosnak az, bár ő inkább segítőkészségnek mondaná, de ezen még senkivel sem veszett össze.*
- Nem is tudom mi ez most, hogy ennek látsz. Fura, talán. Mert szörnyen rosszul tudok reagálni az ilyen beszélgetéseknél. Nem az ilyen kétszemélyesnél, mint amiben most vagyunk, hanem amikor többen vesznek részt benne. *kezdi megmagyarázni, bár nem tudja, hogy jól fejezi ki magát. Eléggé érthetően.*
- Például a vacsorán egy kicsit már most idegeskedem, hogy vajon milyen lesz? *na, igen ezt eddig lehet jól leplezte, de emiatt kicsit aggódik, bár még nem siet ezzel előre, de ahogy közeledik úgy egész biztosan idegesebb lesz. *
- Igazán nincs mit. *felel a köszönöm szavakra. *
- Az érzelgősséggel sincsen baj, ha határok közé van szorítva, ahogy az érzelemmentességgel is így van. Legalábbis szerintem, meg tudni válogatni a megfelelő idejét, amikor éppen ez kell vagy az. Legalábbis szerintem. *fejezi be és most igen kétségei vannak, hogy érthetően el tudta mondani. Bár ha eddig Aztyan nem értette félre talán most sem fogja.*
- Igen ebben igazad van, meg is tettem a lépést, hogy magam mögött tudhassam és múlt lehessen, szóval örülök neki, hogy eljutottam eddig. Hogy itt lehetek. *utal itt arra, hogy a Kalmárban dolgozhat.*
- Igen az szerintem is fontos, hogy képesek legyünk fejlődésre. *ért egyet Aztyannal.*
- Nagyon bölcs vagy, nem is gondoltam volna rólad, hogy ennyire. *jegyzi meg egy picit szurkálódva, de remélhetőleg ezt nem bántásnak veszi majd Aztyan.*
*Ezekről a szervezői készségről és trükkökről nem sokat tud. Nagyon nagy betegségeknél, amikor sokan betegek vagy harcban a sérültekről tud szervezői készséggel rendelkezni. De ha kérik, hogy ezt csinálja meg egy előre megszervezett eseménnyel, mint most ezzel a vacsorával hát biztosan felsülne.
Aztyan egyetért, vele nem pacsizhat le senkivel, akivel munkakapcsolatba kerül. Előtte és utána főleg utána meggondolandó. A kérdésre azonban homlokát ráncolva nézi az intézőt.*
- Szerintem ezt mások a hátad mögött aggatják rád. Nem gondolnálak kőszívűnek és érzéketlennek. *kezd bele, már feladta, hogy szűkszavúan felel Aztyannak. Úgy fest, igaz a kivétel erősíti a szabályt, egy valaki ki tudja hozni belőle is a bőbeszédűséget.*
- Az arcodon a heg miatt elképzelhető, hogy amiatt is félreértenek és szigorúbbnak látnak. *mutat rá a tényre csak szavakkal, kezével nem tenné, az modortalan lenne. Érdekes, hogy Aztyan is azt a bölcselkedő közmondást mondja, ami az eszébe jutott neki is.*
- Milyen különös, hogy nekem is ez jutott erre eszembe. *A kijelentés meglepi, hogy nem magának való és közvetlen. Barátságosnak az, bár ő inkább segítőkészségnek mondaná, de ezen még senkivel sem veszett össze.*
- Nem is tudom mi ez most, hogy ennek látsz. Fura, talán. Mert szörnyen rosszul tudok reagálni az ilyen beszélgetéseknél. Nem az ilyen kétszemélyesnél, mint amiben most vagyunk, hanem amikor többen vesznek részt benne. *kezdi megmagyarázni, bár nem tudja, hogy jól fejezi ki magát. Eléggé érthetően.*
- Például a vacsorán egy kicsit már most idegeskedem, hogy vajon milyen lesz? *na, igen ezt eddig lehet jól leplezte, de emiatt kicsit aggódik, bár még nem siet ezzel előre, de ahogy közeledik úgy egész biztosan idegesebb lesz. *
- Igazán nincs mit. *felel a köszönöm szavakra. *
- Az érzelgősséggel sincsen baj, ha határok közé van szorítva, ahogy az érzelemmentességgel is így van. Legalábbis szerintem, meg tudni válogatni a megfelelő idejét, amikor éppen ez kell vagy az. Legalábbis szerintem. *fejezi be és most igen kétségei vannak, hogy érthetően el tudta mondani. Bár ha eddig Aztyan nem értette félre talán most sem fogja.*
- Igen ebben igazad van, meg is tettem a lépést, hogy magam mögött tudhassam és múlt lehessen, szóval örülök neki, hogy eljutottam eddig. Hogy itt lehetek. *utal itt arra, hogy a Kalmárban dolgozhat.*
- Igen az szerintem is fontos, hogy képesek legyünk fejlődésre. *ért egyet Aztyannal.*
- Nagyon bölcs vagy, nem is gondoltam volna rólad, hogy ennyire. *jegyzi meg egy picit szurkálódva, de remélhetőleg ezt nem bántásnak veszi majd Aztyan.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:13:03
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A városból a tisztáson keresztül távozik. Még egyszer utoljára végig halad mindenütt. Egyhamar nem fogja látni az biztos. Egy csepp szomorúság költözik a szívébe, de neki feladata van, amit maga Teysus sugallt neki. Engedelmeskedik az isteni útmutatásnak. Visszatér hát Wegtoren városába. Csak úgy robog a kifelé a városból. Jaj annak nem tér ki útjából. A tisztás lágy füve marasztalja, mint a minap is, de inkább lerázza magáról ezt az érzést. Mihamarabb el akarja hagyni ezt a helyet. Csak szegény Xarasért fáj nagyon a szíve. Túlságosan is hirtelen hagyta ott.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:37:47
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:37:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
- Ismerős? Mondjuk lehet is éppen, hiszen a Nagy Tó körül sok falu található.* A sok kis falu egymással is kereskedik, szóval az is lehet, hogy a két település árut is cserélt egymással korábban. A szellemekről történő beszámoló újabb kérdéseket vett fel lelkes útitársánál. Mondjuk kemény dió a téma, de Xung igyekszik a tőle telhető legjobb választ adni.*
- Nos ez nem egy egyszerű kérdés gyermekem. Hitünk szerint az elemeknek vannak hatalmas szellemei. Viszont ettől még ugyanúgy élnek helyi szellemek is. Például ott van a Nagy Hegység. A föld szellem benne rejtőzik a világ minden földjében, tehát ott is. De ott a helynek is megvan a maga nagy szelleme. A nagy szellemek meg vonzzák a kisebbeket. Így hát minden hegynek meglehet a maga kis szelleme. Hittünk szerint olyan ez, mint egy város társadalma. Szépen fel van osztva. A holtak szelleme viszont már más. Az, hogy ők hova távoznak csak rajtuk múlik.* Ennél inkább nem merülne bele jobban, mert akkor napokig is mesélhetné. Most jön a csere, amikor is Isq mesél és Xung hallgat. Érdeklődve hallgatja az erdőben lévő településről szóló értekezést. Ismert pár ilyet meg járt is néhányban. Tudja, hogy miként telnek ott a napok. Viszont az Umonnal történt dolgokra elborul az arca egy kicsit.*
- Nem jelent ez semmi jót. Sok mindent láttam már életemben. A sötétség mindig teret nyer. Vannak rendek, amik erre nevelik a tanítványaikat, de ahogy mondtad akár maga az ember is hordozhatja még akár átok nélkül is. Mindenképpen óvatosnak kell lenni az ilyesmivel szemben. Remélem a barátoddal nem történt semmi rossz. Általában a környezete látja kárát az ilyesminek.* Szomorú arccal néz rá. Van, hogy nem is lehet az ilyesmit gyógyítani. Néha az elmének sikerül legyőznie ezeket a démonokat, de inkább nem. A hosszú és sokat tapasztalt életnek is meg van az árnyoldala. Nem egyszer látott ilyesmit már, és általában nem végződtek az ilyesmik túl jól. Végül aztán a téma tovább halad a Vadvéd nevezetű erőd vezetőjére.*
- Lenyűgöző egyén lehet. A megfelelő testi és szellemi nevelés meghozza a gyümölcsét. A kettő együtt igazán hatékony.* Bölcselkedik, de azért közben halad. Lassan azért, mintha a fák kezdenének ritkulni.*
- Ismerős? Mondjuk lehet is éppen, hiszen a Nagy Tó körül sok falu található.* A sok kis falu egymással is kereskedik, szóval az is lehet, hogy a két település árut is cserélt egymással korábban. A szellemekről történő beszámoló újabb kérdéseket vett fel lelkes útitársánál. Mondjuk kemény dió a téma, de Xung igyekszik a tőle telhető legjobb választ adni.*
- Nos ez nem egy egyszerű kérdés gyermekem. Hitünk szerint az elemeknek vannak hatalmas szellemei. Viszont ettől még ugyanúgy élnek helyi szellemek is. Például ott van a Nagy Hegység. A föld szellem benne rejtőzik a világ minden földjében, tehát ott is. De ott a helynek is megvan a maga nagy szelleme. A nagy szellemek meg vonzzák a kisebbeket. Így hát minden hegynek meglehet a maga kis szelleme. Hittünk szerint olyan ez, mint egy város társadalma. Szépen fel van osztva. A holtak szelleme viszont már más. Az, hogy ők hova távoznak csak rajtuk múlik.* Ennél inkább nem merülne bele jobban, mert akkor napokig is mesélhetné. Most jön a csere, amikor is Isq mesél és Xung hallgat. Érdeklődve hallgatja az erdőben lévő településről szóló értekezést. Ismert pár ilyet meg járt is néhányban. Tudja, hogy miként telnek ott a napok. Viszont az Umonnal történt dolgokra elborul az arca egy kicsit.*
- Nem jelent ez semmi jót. Sok mindent láttam már életemben. A sötétség mindig teret nyer. Vannak rendek, amik erre nevelik a tanítványaikat, de ahogy mondtad akár maga az ember is hordozhatja még akár átok nélkül is. Mindenképpen óvatosnak kell lenni az ilyesmivel szemben. Remélem a barátoddal nem történt semmi rossz. Általában a környezete látja kárát az ilyesminek.* Szomorú arccal néz rá. Van, hogy nem is lehet az ilyesmit gyógyítani. Néha az elmének sikerül legyőznie ezeket a démonokat, de inkább nem. A hosszú és sokat tapasztalt életnek is meg van az árnyoldala. Nem egyszer látott ilyesmit már, és általában nem végződtek az ilyesmik túl jól. Végül aztán a téma tovább halad a Vadvéd nevezetű erőd vezetőjére.*
- Lenyűgöző egyén lehet. A megfelelő testi és szellemi nevelés meghozza a gyümölcsét. A kettő együtt igazán hatékony.* Bölcselkedik, de azért közben halad. Lassan azért, mintha a fák kezdenének ritkulni.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:05:08
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A férfi a piac után a tisztásra ér. Nagyot szippant a levegőből, és egy jóleső érzés önti el a belsejét. Érzi a megújuló természet varázsát, az illatokat, a napfényt. Kicsit sajnálja, hogy már a nap lefelé hanyatlik, de így is élvezi azokat a gyönyöröket, amiket azokon a napokon dalba önt amikor homlokon csókolja a múzsa. Viszont nem akar tétlenkedni. Estére a Szántóföldekre akar érni, ott meg majd csak talál egy fát ahová leheveredhet. Léptei lassan, tompán szólnak a puha füvön, már majdnem, hogy nesztelenül suhan.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:22:48
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:22:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
*~Ha akar, eljöhet utánunk.~ gondolja még a füvész, de aztán már az úton gondolkodik, hogy merre induljanak, mennyi idő, amíg odaérhetnek, meg az apóra figyel. Nem is gondolta volna, milyen érdekeseket mesél magáról. Még a faluja nevét is mintha hallotta volna már. Nem lehet olyan messze attól az elf falutól, ahol Isq nőtt fel, hiszen onnan Lihanech csak valamicskével több mint félnapi járásnyira van, ha kilép az útonjáró, gyalogosan.*
- Ismerős! *mondja is a falu nevére, de aztán tovább figyel Xung apóra.
A szellemvilág említésére csak bólogat: nem áll ez olyan távol az elfek természet imádásától, és Isq nagyon sok mesét hallgatott az öreg Kimmeritől a régi időkből. Tudja, hogyne tudná, hogy szellemek vannak, hogy mindennek: helynek, hegynek, erdei tónak, a Nagy Erdőkerülő Folyónak, de egész Erdőmélyének is megvan a maga szelleme, bárhogyan és bárminek is nevezze őket az egyszerű halandó.
De hogy az apó is ilyesmit ért-e azalatt, ahogyan mesél, azért rákérdez:*
- Ezek a szellemek a ti hitetek szerint minek a szellemei? Az elemeké? A természet erőié? Helyeké? Vagy a már meghaltak, vagy a még meg nem születettek szellemeivel tudtok kapcsolatba lépni? *kérdezi kíváncsian. Mert azt Isq pontosan tudja, hogy a világ és a valóság nem csupán annyi, amit a halandók az öt testi érzékelésükön keresztül látnak, hallanak, éreznek belőle, még ha számukra úgy is tűnik.
Mindenesetre nagyon tetszik neki az a faluközösség, amit Xung apó leír.*
- Nos, igazából nem sokat tudok róla. *válaszol az apó kérdésére.*
- Az elmúlt tél előtt egy erdőmélyi erődben éltem egy ideig. Vadvéd volt a neve, és az Erdőszellem védelme alatt állt. Sokféle út vezetett oda. *néz el messzire, elmélázón.*
- Korábban is éltek már ott mások, előttünk. *folytatja aztán.*
- Nos, Umon Palasannak hívták azt a szerzetest, aki a Fekete Fa rendjéből vetődött oda, Vadvédbe. Furcsa egy lelkületű, de nagyon jó kétkezi ember volt. Én meg mindig szerettem az olyanokat.
- Stigmatizált volt *néz jelentőségteljesen az apóra egy pillanatra* - a bőre feketén rovátkolt, és ezek a rovátkák néha, mint valami fekete kukacok, életre keltek. *idézi fel maga előtt Umon arcát, amikor ilyen volt.*
- Hogy a rend tette-e vele, vagy Umonnal magával volt valami nagy baj mélyen, legbelül, nem tudom. De sokat küzdött a benne élő gonosz démonnal.
- És az néha a felszínre tört *fordul az öreg felé, a szemébe nézve* - amikor nem tudta kordában tartani. *mondja el röviden, amit el tud mesélni Umonnal kapcsolatban. ~Vajon most mi lehet vele? Megküzdött a démonával, vagy az kerekedett felül?~ tűnődik.*
- A vezetőnk is egy szerzetesrendben nőtt fel. Nagyon fegyelmezett harcos volt, és igazán különleges kapcsolatban állt az Erdő szellemével. *emlékszik vissza a beszélgetésre, amit Pyctával folytatott az istenekről. Egyelőre nem akar többet beszélni, nehogy az öreg elunja még a végén.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 14:28:49
*~Ha akar, eljöhet utánunk.~ gondolja még a füvész, de aztán már az úton gondolkodik, hogy merre induljanak, mennyi idő, amíg odaérhetnek, meg az apóra figyel. Nem is gondolta volna, milyen érdekeseket mesél magáról. Még a faluja nevét is mintha hallotta volna már. Nem lehet olyan messze attól az elf falutól, ahol Isq nőtt fel, hiszen onnan Lihanech csak valamicskével több mint félnapi járásnyira van, ha kilép az útonjáró, gyalogosan.*
- Ismerős! *mondja is a falu nevére, de aztán tovább figyel Xung apóra.
A szellemvilág említésére csak bólogat: nem áll ez olyan távol az elfek természet imádásától, és Isq nagyon sok mesét hallgatott az öreg Kimmeritől a régi időkből. Tudja, hogyne tudná, hogy szellemek vannak, hogy mindennek: helynek, hegynek, erdei tónak, a Nagy Erdőkerülő Folyónak, de egész Erdőmélyének is megvan a maga szelleme, bárhogyan és bárminek is nevezze őket az egyszerű halandó.
De hogy az apó is ilyesmit ért-e azalatt, ahogyan mesél, azért rákérdez:*
- Ezek a szellemek a ti hitetek szerint minek a szellemei? Az elemeké? A természet erőié? Helyeké? Vagy a már meghaltak, vagy a még meg nem születettek szellemeivel tudtok kapcsolatba lépni? *kérdezi kíváncsian. Mert azt Isq pontosan tudja, hogy a világ és a valóság nem csupán annyi, amit a halandók az öt testi érzékelésükön keresztül látnak, hallanak, éreznek belőle, még ha számukra úgy is tűnik.
Mindenesetre nagyon tetszik neki az a faluközösség, amit Xung apó leír.*
- Nos, igazából nem sokat tudok róla. *válaszol az apó kérdésére.*
- Az elmúlt tél előtt egy erdőmélyi erődben éltem egy ideig. Vadvéd volt a neve, és az Erdőszellem védelme alatt állt. Sokféle út vezetett oda. *néz el messzire, elmélázón.*
- Korábban is éltek már ott mások, előttünk. *folytatja aztán.*
- Nos, Umon Palasannak hívták azt a szerzetest, aki a Fekete Fa rendjéből vetődött oda, Vadvédbe. Furcsa egy lelkületű, de nagyon jó kétkezi ember volt. Én meg mindig szerettem az olyanokat.
- Stigmatizált volt *néz jelentőségteljesen az apóra egy pillanatra* - a bőre feketén rovátkolt, és ezek a rovátkák néha, mint valami fekete kukacok, életre keltek. *idézi fel maga előtt Umon arcát, amikor ilyen volt.*
- Hogy a rend tette-e vele, vagy Umonnal magával volt valami nagy baj mélyen, legbelül, nem tudom. De sokat küzdött a benne élő gonosz démonnal.
- És az néha a felszínre tört *fordul az öreg felé, a szemébe nézve* - amikor nem tudta kordában tartani. *mondja el röviden, amit el tud mesélni Umonnal kapcsolatban. ~Vajon most mi lehet vele? Megküzdött a démonával, vagy az kerekedett felül?~ tűnődik.*
- A vezetőnk is egy szerzetesrendben nőtt fel. Nagyon fegyelmezett harcos volt, és igazán különleges kapcsolatban állt az Erdő szellemével. *emlékszik vissza a beszélgetésre, amit Pyctával folytatott az istenekről. Egyelőre nem akar többet beszélni, nehogy az öreg elunja még a végén.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 14:28:49
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:13:37
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
* A lányra vártak egy darabig, de aztán csak nem jött vissza. Egész nap csak nem ülhetek egy helyben, így elindultak végül.*
- Reméljük, hogy nem esett semmi baja. Talán csak valamilyen családi ügy jött közben.* Vélekedik az öreg. Az erdős tisztás felé indulnak el és Isq rögtön kérdésekkel özönével árasztja el az apókát. Fel is nevet jóízűen az öreg.*
- Mesélek, mesélek, csak szépen sorban. Nos én mint már említettem korábban egy Lihanechtől nem messze lévő faluból származom. Nevén nevezve Mikauwa. Gondtalan gyermekkorom volt, szóval panaszra semmi okom. Nálunk az oktatás szerzetes mesterek végzik. Hitünk nagyon egyszerű. Mi a szellemeket és az elemeket tiszteljük, de az isteneket sem utasítjuk el. A szellemvilág nagyon közzel van ám, csak nyitott szemmel kell járni. A falumban valamilyen szintem mindenki szerzetes, ez a kultúránk része. Persze akadnak rituálé meseterek is, meg vezető papok is. Mi nem zárkózunk be kolostorokba. Sokunk fenőt korba lépve elindul világot járni. Én is így tettem és csak aztán alapítottam családot, hogy hazatértem sok-sok év múlva. Született is három gyermekem. Két fiam meg egy lányom, de mára már ők is felnőttek és élik a maguk életét. A feleségem nem is olyan régen hunyt el. Én meg úgy döntöttem, hogy öreg napjaimra újra nekilátok a világnak. Hát a lábam idehozott.* Tart egy kis szünetet és aztán folytatja.*
- Még nem hallottam a Fekete Fa rendjéről. Mesélhetnél arról híres mesterről egy kicsit.* Kéri meg Xung bácsi, miközben öreges tempójában halad Isq mellet. Most egy kicsit azt szeretné, ha az úrfi mesélne. Utána majd mesél még ő is az utazásairól. Botja nagy segítéségére van a haladásban, így talán kellően gyorsan tud haladni, hogy ne akadályozza Isqheát.*
* A lányra vártak egy darabig, de aztán csak nem jött vissza. Egész nap csak nem ülhetek egy helyben, így elindultak végül.*
- Reméljük, hogy nem esett semmi baja. Talán csak valamilyen családi ügy jött közben.* Vélekedik az öreg. Az erdős tisztás felé indulnak el és Isq rögtön kérdésekkel özönével árasztja el az apókát. Fel is nevet jóízűen az öreg.*
- Mesélek, mesélek, csak szépen sorban. Nos én mint már említettem korábban egy Lihanechtől nem messze lévő faluból származom. Nevén nevezve Mikauwa. Gondtalan gyermekkorom volt, szóval panaszra semmi okom. Nálunk az oktatás szerzetes mesterek végzik. Hitünk nagyon egyszerű. Mi a szellemeket és az elemeket tiszteljük, de az isteneket sem utasítjuk el. A szellemvilág nagyon közzel van ám, csak nyitott szemmel kell járni. A falumban valamilyen szintem mindenki szerzetes, ez a kultúránk része. Persze akadnak rituálé meseterek is, meg vezető papok is. Mi nem zárkózunk be kolostorokba. Sokunk fenőt korba lépve elindul világot járni. Én is így tettem és csak aztán alapítottam családot, hogy hazatértem sok-sok év múlva. Született is három gyermekem. Két fiam meg egy lányom, de mára már ők is felnőttek és élik a maguk életét. A feleségem nem is olyan régen hunyt el. Én meg úgy döntöttem, hogy öreg napjaimra újra nekilátok a világnak. Hát a lábam idehozott.* Tart egy kis szünetet és aztán folytatja.*
- Még nem hallottam a Fekete Fa rendjéről. Mesélhetnél arról híres mesterről egy kicsit.* Kéri meg Xung bácsi, miközben öreges tempójában halad Isq mellet. Most egy kicsit azt szeretné, ha az úrfi mesélne. Utána majd mesél még ő is az utazásairól. Botja nagy segítéségére van a haladásban, így talán kellően gyorsan tud haladni, hogy ne akadályozza Isqheát.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:44:35
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenaenek esze ágában sincsen hazudni, amúgy sem jellemző rá a dolog, bár szeret elhallgatni ezt-azt, de általában semmi életbevágót.
Hogy mit is érez ezzel az egész dologgal kapcsolatban? Sok mindent, de jellemzően elszomorítja a szituáció, ráadásul nem is igen látja a kiutat. Egy ideig úgy hitte, hogy tud majd színlelni, de viszonylag hamar rájött, hogy képtelen rá és ebben talán Cha'yssnak is része van.*
- És nem tudom, hogy hogyan mondjam el Nirsnek? "Bocs, csak játszottam veled." "Bocs, csak azért kellettél, hogy borsot törjek Kagan orra alá."? Megmondom őszintén kicsit félek a hirtelen haragjától.
*Tudja ő is, hogy ezt akkor sem lehet tovább halogatni, így számolni kell azzal, hogy Nirs tényleg agyoncsapja. Valószínűleg jogosan tenné és még a hőn áhított, egészen kicsi kora óta dédelgetett bosszúját is beteljesítené. Összerázkódik a gondolatra. Pont jókor jön Cha'yss ölelése ahhoz, hogy el tudja hessenteni a rossz érzést, nem ölel vissza, de hozzásimul a férfihez, homlokát a másik nyakának támasztja, orra hegye nagyjából Cha'yss kulcscsontjához ér. Szereti az illatát, lehunyt szemmel élvezi és ölelést is. A könnyek meg ugyan elfátyolozzák a szemét, de nem patakzanak, sűrű pillogással viszonylag hamar meg is tud tőlük szabadulni. Nyomai azért fellelhetők, mikor Cha'yss sokára elhangzó kérdésére felemeli a fejét. Könnyes szemei ellenére is mosolyog, bár csak haloványan.*
- Kettő. Kettő nem elég? Cecil Ciprián Caldorcor és Titius Timoteúsz Thargodar?
*A hülyeség néha simán kiömlik a száján, most is ez történik, de a saját hülyesége legalább egy kicsit jobb kedvre deríti.*
- De remélem, hogy a nevedre veszel engem is.
*Aenaenek esze ágában sincsen hazudni, amúgy sem jellemző rá a dolog, bár szeret elhallgatni ezt-azt, de általában semmi életbevágót.
Hogy mit is érez ezzel az egész dologgal kapcsolatban? Sok mindent, de jellemzően elszomorítja a szituáció, ráadásul nem is igen látja a kiutat. Egy ideig úgy hitte, hogy tud majd színlelni, de viszonylag hamar rájött, hogy képtelen rá és ebben talán Cha'yssnak is része van.*
- És nem tudom, hogy hogyan mondjam el Nirsnek? "Bocs, csak játszottam veled." "Bocs, csak azért kellettél, hogy borsot törjek Kagan orra alá."? Megmondom őszintén kicsit félek a hirtelen haragjától.
*Tudja ő is, hogy ezt akkor sem lehet tovább halogatni, így számolni kell azzal, hogy Nirs tényleg agyoncsapja. Valószínűleg jogosan tenné és még a hőn áhított, egészen kicsi kora óta dédelgetett bosszúját is beteljesítené. Összerázkódik a gondolatra. Pont jókor jön Cha'yss ölelése ahhoz, hogy el tudja hessenteni a rossz érzést, nem ölel vissza, de hozzásimul a férfihez, homlokát a másik nyakának támasztja, orra hegye nagyjából Cha'yss kulcscsontjához ér. Szereti az illatát, lehunyt szemmel élvezi és ölelést is. A könnyek meg ugyan elfátyolozzák a szemét, de nem patakzanak, sűrű pillogással viszonylag hamar meg is tud tőlük szabadulni. Nyomai azért fellelhetők, mikor Cha'yss sokára elhangzó kérdésére felemeli a fejét. Könnyes szemei ellenére is mosolyog, bár csak haloványan.*
- Kettő. Kettő nem elég? Cecil Ciprián Caldorcor és Titius Timoteúsz Thargodar?
*A hülyeség néha simán kiömlik a száján, most is ez történik, de a saját hülyesége legalább egy kicsit jobb kedvre deríti.*
- De remélem, hogy a nevedre veszel engem is.
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 10:58:47
Üzenet elküldve: 2020-04-26 10:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Újra az az álszerény mosoly, amikor Aenae született tehetségnek mondja. Valóban ért a nőkhöz, talán az is igaz, hogy hangszerként bánik velük, de eddig nem volt panasz rá. Nem szerénykedik, hogy nincs igaza a lánynak, de nem is büszkélkedik vélt vagy valós tehetségével.
A múltjának egy olyan darabját adta át, amelyről valóban csak nagyon kevesen tudnak. Így is rengeteget mondott, ahhoz képest, hogy eddig szinte semmit sem beszélt senkinek a múltjáról. Valójában kicsit megkönnyebbült, ritkán van alkalma így elmélkedni és eddig nem is volt senki, akivel megoszthatott volna ilyeneket. Tart tőle, hogy mégis túl közel engedte már magához Aenaet.
Tudja, hogy bonyolult és nem kevésbé személyes kérdést tett fel, de a lány láthatóan nem veszi a szívére, hanem válaszolni kezd.
A válasz bonyolultsága egyáltalán nem lepi meg, nem is szól semmit, nem sürgeti, hagyja, hogy összeszedje a gondolatait.
Rövid betekintést nyer közben a Thargodar család múltjába, viszályaiba, amelyek, mint minden ilyen történet, haláltól és bosszútól terhesek. És persze olyasmire is fény derül, amit nem kérdezett, de fontos lehet. Hogy miért is ment Aenae ahhoz a férfihez, ha nem szereti.
Az igric figyelmesen hallgatja, nem szól közbe, nem is kérdez, csak figyel. Nem csak a szavakra figyel, hanem a gesztusokra is. Hazugságtól nem tart, inkább a valódi érzelmeket akarja feltérképezni. Nirstől nem tart, annak ellenére sem, hogy a lány hirtelen természetűnek írja le.
Nem tartja felkavarónak, sem megnyugtatónak a választ. Csak válasznak. Ugyan nem derül ki, hogy pontosan hol is van a gyermek, de ez számára nem is fontos. Hisz abban, hogy valóban jó helyen van, jobb helyen, mint egy bordélyház.
Amikor Aenae befejezte, nem mond semmit, csak átkarolja a vállát és magához vonja, ha a lány is engedi. Nem lehetett könnyű lemondani a gyermekről, de teljesen megérti őt. Ha valóbaj jó helyen van, akkor esélye lesz szerető közegben felnőnie.*
- Akkor mégse lesz szakajtónyi gyerekünk? *Kérdi nagy sokára, amikor már Aenae kigondolkodhatta magát. Reméli, hogy ez a korábbi beszélgetésükhöz visszacsatolható kérdés oldja majd kicsit a lány rosszkedvét.*
- Bár nem hiszek a sors megváltoztathatatlanságában, de abban igen, hogy minden okkal történik. *Mondja még halkan, őszintén.*
*Újra az az álszerény mosoly, amikor Aenae született tehetségnek mondja. Valóban ért a nőkhöz, talán az is igaz, hogy hangszerként bánik velük, de eddig nem volt panasz rá. Nem szerénykedik, hogy nincs igaza a lánynak, de nem is büszkélkedik vélt vagy valós tehetségével.
A múltjának egy olyan darabját adta át, amelyről valóban csak nagyon kevesen tudnak. Így is rengeteget mondott, ahhoz képest, hogy eddig szinte semmit sem beszélt senkinek a múltjáról. Valójában kicsit megkönnyebbült, ritkán van alkalma így elmélkedni és eddig nem is volt senki, akivel megoszthatott volna ilyeneket. Tart tőle, hogy mégis túl közel engedte már magához Aenaet.
Tudja, hogy bonyolult és nem kevésbé személyes kérdést tett fel, de a lány láthatóan nem veszi a szívére, hanem válaszolni kezd.
A válasz bonyolultsága egyáltalán nem lepi meg, nem is szól semmit, nem sürgeti, hagyja, hogy összeszedje a gondolatait.
Rövid betekintést nyer közben a Thargodar család múltjába, viszályaiba, amelyek, mint minden ilyen történet, haláltól és bosszútól terhesek. És persze olyasmire is fény derül, amit nem kérdezett, de fontos lehet. Hogy miért is ment Aenae ahhoz a férfihez, ha nem szereti.
Az igric figyelmesen hallgatja, nem szól közbe, nem is kérdez, csak figyel. Nem csak a szavakra figyel, hanem a gesztusokra is. Hazugságtól nem tart, inkább a valódi érzelmeket akarja feltérképezni. Nirstől nem tart, annak ellenére sem, hogy a lány hirtelen természetűnek írja le.
Nem tartja felkavarónak, sem megnyugtatónak a választ. Csak válasznak. Ugyan nem derül ki, hogy pontosan hol is van a gyermek, de ez számára nem is fontos. Hisz abban, hogy valóban jó helyen van, jobb helyen, mint egy bordélyház.
Amikor Aenae befejezte, nem mond semmit, csak átkarolja a vállát és magához vonja, ha a lány is engedi. Nem lehetett könnyű lemondani a gyermekről, de teljesen megérti őt. Ha valóbaj jó helyen van, akkor esélye lesz szerető közegben felnőnie.*
- Akkor mégse lesz szakajtónyi gyerekünk? *Kérdi nagy sokára, amikor már Aenae kigondolkodhatta magát. Reméli, hogy ez a korábbi beszélgetésükhöz visszacsatolható kérdés oldja majd kicsit a lány rosszkedvét.*
- Bár nem hiszek a sors megváltoztathatatlanságában, de abban igen, hogy minden okkal történik. *Mondja még halkan, őszintén.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-26 10:09:31
Üzenet elküldve: 2020-04-26 10:09:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mosolyra mosollyal válaszol.*
- Akkor viszont igazi, született tehetség vagy.
*Halkan felnevet és kicsit bele is pirul a gondolatba, hogy Cha'yss olyan, mint valami jó zenész, az ő teste pedig a hangszer, amin tökéletes hozzáértéssel, sőt virtuozitással játszik. Csoda, hogy elviseli az ő bénázásait, merthogy tutira bénázik.
Bólint, kap valami képet arról, hogy hogyan is teheti egy gyerek hasznossá magát egy bordélyban. Félrebiccentett fejjel próbálja elképzelni a kamasz Cha'ysst, lelki szemei előtt egy sovány langaléta jelenik meg, szakáll és sebhely nélkül és olyan ingben, ami nincs ilyen ropogósra keményítve. Aztán lehet, hogy nem ilyen volt, de ő ilyennek képzeli.
Újra bólint, az eset előtt sosem volt másnapos, utána pedig már nem akar többé az lenni, néha ugyan megiszik egy-egy pohár bort, de annál többet nemigen. Arra, hogy szép nevet adott a kislánynak csak morrant és megrándítja a vállát, Briwal és Kagan anyjának a nevéből rakta össze, egy szentimentális pillanatában, mikor úgy gondolta, hogy valami módon meg kell emlékezzen mindkettőről.*
- Bonyolult kérdés.
*Sóhajt.*
- És bonyolult a válasz. Bonyolult helyzet. Kagan ezelőtt sok-sok évvel meggyilkolta Nirs apját, aki a fivére volt. Az igazságérzetem azt mondja, hogy jó okkal tette, másrészt viszont ott maradt árván egy gyerek. Akit dühös és bosszúszomjas családtagok neveltek dühössé és bosszúszomjassá.
*Elhúzza a száját. Őszintén sajnálja Nirst emiatt.*
- Azért jött délre, hogy bosszút álljon. Csak közbejöttem én. Tényleg kedvelem, de Kagant bosszantotta ez, csak az is, ha egy kedves szót szóltam hozzá, attól végképp plafonon volt, hogy le is fekszem Nirsszel. És őszintén megmondva, jól esett bosszantani. Tudom, gyerekes ostobaság. Aztán egyszer csak ott állok egy istállóban, egy idegennel.
*Megsimítja Cha'yss kezét. Cha'yss kezdettől fogva lehengereli, olyan hatással van rá, amilyen hatással Nirs soha nem volt.*
- Kagan már halott, de Nirs már menthetetlenül szerelmes. Én pedig bűntudattal telve, egy gyenge pillanatomban igent mondok neki. Politikailag ugyan jó döntés, hiszen egyfajta békeajánlat az északon maradtaknak.
*Nem néz Cha'yss szemébe, a mellkasát nézi, ahol az imént a férfi igazgatta az ingét a sebhely fölött.*
- Tudod a hónapok alatt hányszor gondoltam rá, hogy megszabadulok a gyerektől a hasamban? Minden nap, minden órában. De sosem vitt rá a lélek. Azt viszont nem mertem megkockáztatni, hogy Nirs rájöjjön, hogy tényleg nem az övé. Hirtelen természete van. Meg megmondom őszintén, hogy féltem attól, hogy nem tudom szeretni. Most sem érzem azt, hogy szeretem, vagy hiányzik. Jó helyen van. Sokkal jobb helyen, mint nálam. És Nirs sem érheti el. A lehető legjobb helyen. Szóval bonyolult.
*A mosolyra mosollyal válaszol.*
- Akkor viszont igazi, született tehetség vagy.
*Halkan felnevet és kicsit bele is pirul a gondolatba, hogy Cha'yss olyan, mint valami jó zenész, az ő teste pedig a hangszer, amin tökéletes hozzáértéssel, sőt virtuozitással játszik. Csoda, hogy elviseli az ő bénázásait, merthogy tutira bénázik.
Bólint, kap valami képet arról, hogy hogyan is teheti egy gyerek hasznossá magát egy bordélyban. Félrebiccentett fejjel próbálja elképzelni a kamasz Cha'ysst, lelki szemei előtt egy sovány langaléta jelenik meg, szakáll és sebhely nélkül és olyan ingben, ami nincs ilyen ropogósra keményítve. Aztán lehet, hogy nem ilyen volt, de ő ilyennek képzeli.
Újra bólint, az eset előtt sosem volt másnapos, utána pedig már nem akar többé az lenni, néha ugyan megiszik egy-egy pohár bort, de annál többet nemigen. Arra, hogy szép nevet adott a kislánynak csak morrant és megrándítja a vállát, Briwal és Kagan anyjának a nevéből rakta össze, egy szentimentális pillanatában, mikor úgy gondolta, hogy valami módon meg kell emlékezzen mindkettőről.*
- Bonyolult kérdés.
*Sóhajt.*
- És bonyolult a válasz. Bonyolult helyzet. Kagan ezelőtt sok-sok évvel meggyilkolta Nirs apját, aki a fivére volt. Az igazságérzetem azt mondja, hogy jó okkal tette, másrészt viszont ott maradt árván egy gyerek. Akit dühös és bosszúszomjas családtagok neveltek dühössé és bosszúszomjassá.
*Elhúzza a száját. Őszintén sajnálja Nirst emiatt.*
- Azért jött délre, hogy bosszút álljon. Csak közbejöttem én. Tényleg kedvelem, de Kagant bosszantotta ez, csak az is, ha egy kedves szót szóltam hozzá, attól végképp plafonon volt, hogy le is fekszem Nirsszel. És őszintén megmondva, jól esett bosszantani. Tudom, gyerekes ostobaság. Aztán egyszer csak ott állok egy istállóban, egy idegennel.
*Megsimítja Cha'yss kezét. Cha'yss kezdettől fogva lehengereli, olyan hatással van rá, amilyen hatással Nirs soha nem volt.*
- Kagan már halott, de Nirs már menthetetlenül szerelmes. Én pedig bűntudattal telve, egy gyenge pillanatomban igent mondok neki. Politikailag ugyan jó döntés, hiszen egyfajta békeajánlat az északon maradtaknak.
*Nem néz Cha'yss szemébe, a mellkasát nézi, ahol az imént a férfi igazgatta az ingét a sebhely fölött.*
- Tudod a hónapok alatt hányszor gondoltam rá, hogy megszabadulok a gyerektől a hasamban? Minden nap, minden órában. De sosem vitt rá a lélek. Azt viszont nem mertem megkockáztatni, hogy Nirs rájöjjön, hogy tényleg nem az övé. Hirtelen természete van. Meg megmondom őszintén, hogy féltem attól, hogy nem tudom szeretni. Most sem érzem azt, hogy szeretem, vagy hiányzik. Jó helyen van. Sokkal jobb helyen, mint nálam. És Nirs sem érheti el. A lehető legjobb helyen. Szóval bonyolult.
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-25 22:27:40
Üzenet elküldve: 2020-04-25 22:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kevesen jutnak el az igric valódi személyiségéig. Legtöbbször csak a felszínt kapargatják és csak azt látják meg, amit a wegtoreni enged, hogy lássanak.
A múlt eseményei, amelyekről fellebbenti Aeane előtt a fátylat, ezúttal valódiak, minden igaz. Ha a lánynak nincs is tapasztalata a bordélyházakat illetően, hisz nemesek között nőtt fel, mégiscsak el tudja képzelni, milyen lehetett felnőni egy olyan közegben.*
- Nem, én nem. *Mosolyodik el a kérdésen. Semmi kivetnivalót nem talál benne, hisz nem csak a férfiaknak lehetnek efféle szükségletei. Bár akadnak olyan férfiak is, akik épphogy a fiatal fiúkat szeretik.*
- Az én dolgom az volt, hogy kitisztítsam a ruháikat, élezzem a fegyvereiket vagy suvikszoljam a páncéljukat. Futár voltam, ha kellett levelet vittem. Ezért fizettek, arannyal és a titkaikkal. *Mondja el, hogyan kereste a betevőt a bordélyházban. A tüdőbaj alattomosságára csak bólint.
Amikor észleli, hogy önkéntelen mozdulatában megérintette a sebhelyet a szíve felett, megigazítja az ingét. A meglepetése meglepetést okoz Aenaenek. Márpedig a hírrel is meglepte, amikor közölte vele, hogy terhes. Most pedig azzal, hogy a gyerek nem a férjéé.
Kiderül, kié a gyermek, erről a Briwalról akkor hallott, amikor a lány egykori házuknál jártak. Nincs szükség a fantáziájára, hogy továbbgondolhassa a dolgot, de mivel egyáltalán.*
- A másnap már csak olyan. *Sóhajtja. Volt pár ilyen másnapja, de nem tud róla, hogy volna gyermeke egy-egy ilyen afférból. Lehet, hogy mégis hazudott korábban Aenaenek? Valójában mindegy.*
- Nievesha. *Ismétli a nevet.*
- Szép név. *Mosolyodik el.*
- Nem szeretnéd, hogy veled legyen? *Kérdi. Érdekli, miért mondott le a gyerekéről, hisz a nők nem szívesen mondanak le róluk.*
*Kevesen jutnak el az igric valódi személyiségéig. Legtöbbször csak a felszínt kapargatják és csak azt látják meg, amit a wegtoreni enged, hogy lássanak.
A múlt eseményei, amelyekről fellebbenti Aeane előtt a fátylat, ezúttal valódiak, minden igaz. Ha a lánynak nincs is tapasztalata a bordélyházakat illetően, hisz nemesek között nőtt fel, mégiscsak el tudja képzelni, milyen lehetett felnőni egy olyan közegben.*
- Nem, én nem. *Mosolyodik el a kérdésen. Semmi kivetnivalót nem talál benne, hisz nem csak a férfiaknak lehetnek efféle szükségletei. Bár akadnak olyan férfiak is, akik épphogy a fiatal fiúkat szeretik.*
- Az én dolgom az volt, hogy kitisztítsam a ruháikat, élezzem a fegyvereiket vagy suvikszoljam a páncéljukat. Futár voltam, ha kellett levelet vittem. Ezért fizettek, arannyal és a titkaikkal. *Mondja el, hogyan kereste a betevőt a bordélyházban. A tüdőbaj alattomosságára csak bólint.
Amikor észleli, hogy önkéntelen mozdulatában megérintette a sebhelyet a szíve felett, megigazítja az ingét. A meglepetése meglepetést okoz Aenaenek. Márpedig a hírrel is meglepte, amikor közölte vele, hogy terhes. Most pedig azzal, hogy a gyerek nem a férjéé.
Kiderül, kié a gyermek, erről a Briwalról akkor hallott, amikor a lány egykori házuknál jártak. Nincs szükség a fantáziájára, hogy továbbgondolhassa a dolgot, de mivel egyáltalán.*
- A másnap már csak olyan. *Sóhajtja. Volt pár ilyen másnapja, de nem tud róla, hogy volna gyermeke egy-egy ilyen afférból. Lehet, hogy mégis hazudott korábban Aenaenek? Valójában mindegy.*
- Nievesha. *Ismétli a nevet.*
- Szép név. *Mosolyodik el.*
- Nem szeretnéd, hogy veled legyen? *Kérdi. Érdekli, miért mondott le a gyerekéről, hisz a nők nem szívesen mondanak le róluk.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-25 17:16:01
Üzenet elküldve: 2020-04-25 17:16:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
*Isq és az apó végül megunják a lányra való várakozást.*
- Talán meggondolta magát. Csak nem esett valami baja... *vélkedett Isqeha, de tovább már nem tudtak várni. Indulniuk kellett.*
- Kérelk mesélj magadról, apó! *kezdi kérlelni a mágusfiú az öreget, amíg az erdőszéli tisztás felé igyekeznek.*
- Hol nőttél fel? Milyen életed volt? Vannak-e fiaid, lányaid? Miféle az a szerzetesrend, ahol szerzetessé váltál? Ismertem egy szerzetest, aki a Fekete Fa rendjének avatottja volt. Különös szerzet volt. Te is éltél ilyen elzárt kolostorban vagy helyen?
- Na és merre jártál Lanawinen? Csak északon? *kérdezgeti az öreg vándor szerzetest kíváncsian. Isqeha mindig szerette az öregeket, talán mert Kimmeri, a mestere is már jócskán túl volt élete delén, amikor magához vette a fiút, aki nagyon megszerette az idős, messze földön híres gyógyítót.*
*Isq és az apó végül megunják a lányra való várakozást.*
- Talán meggondolta magát. Csak nem esett valami baja... *vélkedett Isqeha, de tovább már nem tudtak várni. Indulniuk kellett.*
- Kérelk mesélj magadról, apó! *kezdi kérlelni a mágusfiú az öreget, amíg az erdőszéli tisztás felé igyekeznek.*
- Hol nőttél fel? Milyen életed volt? Vannak-e fiaid, lányaid? Miféle az a szerzetesrend, ahol szerzetessé váltál? Ismertem egy szerzetest, aki a Fekete Fa rendjének avatottja volt. Különös szerzet volt. Te is éltél ilyen elzárt kolostorban vagy helyen?
- Na és merre jártál Lanawinen? Csak északon? *kérdezgeti az öreg vándor szerzetest kíváncsian. Isqeha mindig szerette az öregeket, talán mert Kimmeri, a mestere is már jócskán túl volt élete delén, amikor magához vette a fiút, aki nagyon megszerette az idős, messze földön híres gyógyítót.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:22:03
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:22:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae álmában sem gondolná, hogy Cha'yss milyen féltve őrzött titkokat oszt meg vele. Szótlanul hallgatja a férfit, arcán leginkább a meglepetés látszódik. Nem gondolja sötétnek a másik múltját, szóval nem ez lepi meg, hanem csak próbálja elképzelni a szituációt, amiben egy bordélyban, egy szajha gyermekeként felnövekvő fiú keveredhet. A szituáció elképzelését nagyban nehezíti az, hogy sosem járt bordélyban, bár a Pinty régen az volt, de akkoriban Aenae még a csattogós lepkét tolta. Egyébként a válasz újabb kérdést vet fel, ami ráadásul úgy csúszik ki a lány száján, hogy észre sem veszi és ráadásul a kimondás pillanatában meg is bánja.*
- És te is, izé? Veled is?
*Mivel őszintén bánja, hogy ezt a kérdést feltette, ezért nem is fejti ki bővebben, de valójában női kuncsaftokra gondol. Ez a kérdés valahol jogos is lehet, hiszen Cha'yss nagyon tudja, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy megőrjítse.*
- Olvastam róla, hogy milyen alattomos betegség.
*Ezt még a tüdőbajra visszautalja mondja, libabőrös lesz a gondolatra is.
A Wegtorenről való elbeszélésre újra elcsendesedik, ismét némán hallgatja a másikat, egyre érdekesebb helynek találja és egyre inkább el akar oda menni. Figyelmét nem kerüli el Cha'yss mozdulata, ahogyan megérinti a mellkasán a sebhelyet. Amiért ő úgy rajong. Biztos ez lehet a fétise: férfiak testén lévő sebhelyek. Türtőzteti magát, hogy ő maga is odanyúljon, inkább cirógatja Cha'yss másik kezét.
Ezúttal a férfin a sor, hogy kérdéseket tegyen fel, meglepettnek ható kérdéseket. Aenae úgy vette észre, hogy Cha'ysst nehéz meglepni. Mondhatni, hogy meglepi a meglepettsége. Ezen pedig elmosolyodik, de a mosoly pillanatokon belül el is tűnik az arcáról.*
- Sosem mondtam, hogy az övé, mert nem az. Neki is mondtam vagy ezerszer, de nem hitte el.
*Mivel Briwal elhitette vele, hogy Aenaevel csak a pánik mondatja, hogy nem Nirsé, hogy emiatt a pánik miatt van tagadásban.*
- A Pegazusba mentünk Briwallal miután felgyújtottuk anyám házát és eltemettük a két öccsét meg az apját. Ittunk. Nem is tudom, hogy pontosan mit, vagy mennyit.
*Cha'yss fantáziájára bízza, hogy mi is történt ezek után, mondjuk azért is muszáj a fantáziájára bíznia, mert pontosan ő maga sem tudja. Villanások vannak, de semmi konkrétumot nem tud felidézni.*
- Borzasztó volt a másnapi fejfájás.
*Újra elmosolyodik, igazából nevetni szeretne az ostoba önmagán, de nem teszi.*
- Kislány. Nievesha a neve és jó helyen van. A legjobb helyen, ahol csak lehet.
*Egyáltalán nem sértődik meg a kérdésen, igazából jól esik neki, hogy elmondhatta valakinek.*
*Aenae álmában sem gondolná, hogy Cha'yss milyen féltve őrzött titkokat oszt meg vele. Szótlanul hallgatja a férfit, arcán leginkább a meglepetés látszódik. Nem gondolja sötétnek a másik múltját, szóval nem ez lepi meg, hanem csak próbálja elképzelni a szituációt, amiben egy bordélyban, egy szajha gyermekeként felnövekvő fiú keveredhet. A szituáció elképzelését nagyban nehezíti az, hogy sosem járt bordélyban, bár a Pinty régen az volt, de akkoriban Aenae még a csattogós lepkét tolta. Egyébként a válasz újabb kérdést vet fel, ami ráadásul úgy csúszik ki a lány száján, hogy észre sem veszi és ráadásul a kimondás pillanatában meg is bánja.*
- És te is, izé? Veled is?
*Mivel őszintén bánja, hogy ezt a kérdést feltette, ezért nem is fejti ki bővebben, de valójában női kuncsaftokra gondol. Ez a kérdés valahol jogos is lehet, hiszen Cha'yss nagyon tudja, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy megőrjítse.*
- Olvastam róla, hogy milyen alattomos betegség.
*Ezt még a tüdőbajra visszautalja mondja, libabőrös lesz a gondolatra is.
A Wegtorenről való elbeszélésre újra elcsendesedik, ismét némán hallgatja a másikat, egyre érdekesebb helynek találja és egyre inkább el akar oda menni. Figyelmét nem kerüli el Cha'yss mozdulata, ahogyan megérinti a mellkasán a sebhelyet. Amiért ő úgy rajong. Biztos ez lehet a fétise: férfiak testén lévő sebhelyek. Türtőzteti magát, hogy ő maga is odanyúljon, inkább cirógatja Cha'yss másik kezét.
Ezúttal a férfin a sor, hogy kérdéseket tegyen fel, meglepettnek ható kérdéseket. Aenae úgy vette észre, hogy Cha'ysst nehéz meglepni. Mondhatni, hogy meglepi a meglepettsége. Ezen pedig elmosolyodik, de a mosoly pillanatokon belül el is tűnik az arcáról.*
- Sosem mondtam, hogy az övé, mert nem az. Neki is mondtam vagy ezerszer, de nem hitte el.
*Mivel Briwal elhitette vele, hogy Aenaevel csak a pánik mondatja, hogy nem Nirsé, hogy emiatt a pánik miatt van tagadásban.*
- A Pegazusba mentünk Briwallal miután felgyújtottuk anyám házát és eltemettük a két öccsét meg az apját. Ittunk. Nem is tudom, hogy pontosan mit, vagy mennyit.
*Cha'yss fantáziájára bízza, hogy mi is történt ezek után, mondjuk azért is muszáj a fantáziájára bíznia, mert pontosan ő maga sem tudja. Villanások vannak, de semmi konkrétumot nem tud felidézni.*
- Borzasztó volt a másnapi fejfájás.
*Újra elmosolyodik, igazából nevetni szeretne az ostoba önmagán, de nem teszi.*
- Kislány. Nievesha a neve és jó helyen van. A legjobb helyen, ahol csak lehet.
*Egyáltalán nem sértődik meg a kérdésen, igazából jól esik neki, hogy elmondhatta valakinek.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:50:43
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:50:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány közben felül mellé, eligazítva a szoknyáit, úgy hallgatja az igric válaszait. A wegtoreni halkan beszél, bizalmasan, de minden szavát érteni és azok, amiket elmond, tényleg titkok. Csak nagyon kevesen ismerik a múltját Artheniorban. Talán csak Aztyan, de ő a sírig lojális, tőle senki sem fog megtudni semmit.
Sosem szokott ilyenekről beszélni, senkivel, ám most Aenaevel mégis kivételt tesz. Talán tényleg túl közel engedte magához. Annyira közel, hogy bizalmat szavaz neki és betekintést enged a múltjába, amelyet annyira óvott mindeddig mindenki előtt.
A részvéten, anyja és testvére elvesztése felett csak szomorúan elmosolyodik. Meronnannal nem voltak mindig jóban, de számíthatott rá. Akkor is, amikor gyerek volt és még kicsit ezen a földön is. Nagy veszteség, hogy megölték.*
- Magam sem tudom. *Válaszolja viszonyára az anyjával. Fejét a fa törzsének dönti, úgy néz fel a levelekre és megpróbálja elképzelni az arcát. Szomorú, hogy már alig tudja felidézni.*
- Nem voltam ott, amikor meghalt. Tüdőbaj vitte el. *Kezd bele halkan.*
- Egy szajha fiaként felnőni egy bordélyházban nem egyszerű. Eltűrni a férfiakat, ahogy az anyáddal bánnak és semmit sem tehetsz. Tehetetlen vagy. *Hajtja le a fejét.*
- De azt hiszem, szeretett. Jót akart nekem még abban a mostoha világban is. Rosszat biztosan nem akart. *Akkor egyszerűen elverte volna a háztól és mehetett volna az utcára, ahol biztosan a halál várta volna. Ő nem volt olyan erős gyereknek, mint Meronnan. Eszes volt, de az utcai gyerekbandák ököltörvényei ellen keveset ért az ész akkoriban.
Nem tudja, megválaszolta-e Aenae kérdését, de nem mond többet. Csak akkor eszmél fel merengéséből, amikor a lány kezeibe zárja a kezét.*
- Persze. Kérdezz csak. *Mosolyodik el nagyon haloványan.*
- Wegtorent törvények nélküli városnak mondják, de megvan a saját rendszere, belső felépítése. *Kezd bele a válaszba szinte azonnal. Talán örül, hogy másról beszélhet, nem a gyerekkoráról, amikor nem volt ereje változtatni az életén.*
- De a szokásjogok és családi kódexek, amelyek alapján élik az életüket, lehetőséget adnak egy szajha fiának is, hogy kiemelkedjen. Én pedig éltem a lehetőségekkel. Jókor, jó helyen. *Mosolyodik el, de ez a mosoly is gyorsan elolvad, amikor felötlik benne, milyen árat kellett fizetnie érte. Sosem fogja elfeledni Krish pillantását, amikor hátba szúrta. Szó szerint és átvitt értelemben is. Önkéntelen is a mellkasa alatti sebhez nyúl szabad kezével.
Az emlékek közül ezúttal is Aenae zökkenti ki, aki új, ismeretlen információt említ meg. Azt tudta, hogy a lánynak van gyermeke, hisz egyszer majdnem szélütést kapott miatta, amikor azt hitte, az övé. Ám azt nem sejtette, hogy nem a férjétől van a kölyök.*
- A gyerek nem azé a Nirsé? *Kérdi meglepett hangon.*
- És hol van? *Talán némileg közvetlen a kérdés, de az igric ritkán zavartatja magát és korábban komoly titkokkal szolgált, s bár ez nem verseny, Aenae talán nem sértődik meg a kérdésen.*
*A lány közben felül mellé, eligazítva a szoknyáit, úgy hallgatja az igric válaszait. A wegtoreni halkan beszél, bizalmasan, de minden szavát érteni és azok, amiket elmond, tényleg titkok. Csak nagyon kevesen ismerik a múltját Artheniorban. Talán csak Aztyan, de ő a sírig lojális, tőle senki sem fog megtudni semmit.
Sosem szokott ilyenekről beszélni, senkivel, ám most Aenaevel mégis kivételt tesz. Talán tényleg túl közel engedte magához. Annyira közel, hogy bizalmat szavaz neki és betekintést enged a múltjába, amelyet annyira óvott mindeddig mindenki előtt.
A részvéten, anyja és testvére elvesztése felett csak szomorúan elmosolyodik. Meronnannal nem voltak mindig jóban, de számíthatott rá. Akkor is, amikor gyerek volt és még kicsit ezen a földön is. Nagy veszteség, hogy megölték.*
- Magam sem tudom. *Válaszolja viszonyára az anyjával. Fejét a fa törzsének dönti, úgy néz fel a levelekre és megpróbálja elképzelni az arcát. Szomorú, hogy már alig tudja felidézni.*
- Nem voltam ott, amikor meghalt. Tüdőbaj vitte el. *Kezd bele halkan.*
- Egy szajha fiaként felnőni egy bordélyházban nem egyszerű. Eltűrni a férfiakat, ahogy az anyáddal bánnak és semmit sem tehetsz. Tehetetlen vagy. *Hajtja le a fejét.*
- De azt hiszem, szeretett. Jót akart nekem még abban a mostoha világban is. Rosszat biztosan nem akart. *Akkor egyszerűen elverte volna a háztól és mehetett volna az utcára, ahol biztosan a halál várta volna. Ő nem volt olyan erős gyereknek, mint Meronnan. Eszes volt, de az utcai gyerekbandák ököltörvényei ellen keveset ért az ész akkoriban.
Nem tudja, megválaszolta-e Aenae kérdését, de nem mond többet. Csak akkor eszmél fel merengéséből, amikor a lány kezeibe zárja a kezét.*
- Persze. Kérdezz csak. *Mosolyodik el nagyon haloványan.*
- Wegtorent törvények nélküli városnak mondják, de megvan a saját rendszere, belső felépítése. *Kezd bele a válaszba szinte azonnal. Talán örül, hogy másról beszélhet, nem a gyerekkoráról, amikor nem volt ereje változtatni az életén.*
- De a szokásjogok és családi kódexek, amelyek alapján élik az életüket, lehetőséget adnak egy szajha fiának is, hogy kiemelkedjen. Én pedig éltem a lehetőségekkel. Jókor, jó helyen. *Mosolyodik el, de ez a mosoly is gyorsan elolvad, amikor felötlik benne, milyen árat kellett fizetnie érte. Sosem fogja elfeledni Krish pillantását, amikor hátba szúrta. Szó szerint és átvitt értelemben is. Önkéntelen is a mellkasa alatti sebhez nyúl szabad kezével.
Az emlékek közül ezúttal is Aenae zökkenti ki, aki új, ismeretlen információt említ meg. Azt tudta, hogy a lánynak van gyermeke, hisz egyszer majdnem szélütést kapott miatta, amikor azt hitte, az övé. Ám azt nem sejtette, hogy nem a férjétől van a kölyök.*
- A gyerek nem azé a Nirsé? *Kérdi meglepett hangon.*
- És hol van? *Talán némileg közvetlen a kérdés, de az igric ritkán zavartatja magát és korábban komoly titkokkal szolgált, s bár ez nem verseny, Aenae talán nem sértődik meg a kérdésen.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:18:16
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:18:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae igazán jó hallgatóság, immáron a férfi mellett ül, felhúzott térdeit átkarolja, állát az egyik térdén nyugtatva. Nem épp úrinőhöz méltó pozitúra, főleg meg szoknyát visel, de azt eligazította úgy, hogy csak cipőinek orra látszódjon ki, emellett arra is ügyelve, hogy Cha'yss köpenyét úgy igazítsa, hogy ne taposson rajta. Kicsit olyan a póz, mintha a kisgyerek várná az esti meséjét.*
- Sajnálom, hogy elvesztetted az édesanyád és a fivéred.
*Ezt teljesen őszintén mondja, végtére is ő is elvesztette az anyját és a fivéreit is. És ha nem is a szó szorosan vett értelmében, de szajha volt, legalábbis Aenae sokszor gondolt így rá, főleg egy-egy veszekedésük után. Ezen az álláspontján most sem akar változtatni, hiszen anyja őt is eladta volna azért, hogy biztosítsa a megszokott életszínvonalát. Abban mindenesetre biztos, hogy gyomor kell ahhoz, hogy valaki prostituálja magát, szóval nem egyszerű a dolog.*
- Jó viszonyban voltatok?
*Ő borzalmas viszonyban volt a magáéval, Effyé meghalt még, mikor barátnője egész kicsi volt, szóval jó lenne végre megismerni olyasvalakit, aki jóban volt a magáéval.
A nőket és gyerekeket érintő választ simán elengedi a füle mellett, mert olyan választ kapott a kérdésre, amit hallani szeretett volna.*
- Nem az elégedettség, amit érzek.
*Elmosolyodik, megsimítja Cha'yss kézfejét. Iszonyatosan hálás azért, hogy választ kapott minden kérdésére.*
- Csak egy utolsó, ha megengeded...
*Két tenyere közé szeretné fogni Cha'yss kezét, ha a férfinak sincs ez ellenére.*
- Hogy jutottál idáig? Kutyabőr, meg minden...
*Wegtoren furcsa hely, de legalább nincsenek kőbe vésve a társadalmi osztályok - látszólag -, ha egy szajha gyereke ilyen magasra jutott. Artheniorban, legalábbis abban az Artheniorban, amiben ő felnőtt, elképzelhetetlen lenne az ilyesmi, illetve ha elképzelhetetlen nem is, de sosem mosná le magáról, hogy honnan is jött.*
- Nekem van. Hátrahagyott. Balkézről való.
*Bukik ki végül belőle a dolog.*
*Aenae igazán jó hallgatóság, immáron a férfi mellett ül, felhúzott térdeit átkarolja, állát az egyik térdén nyugtatva. Nem épp úrinőhöz méltó pozitúra, főleg meg szoknyát visel, de azt eligazította úgy, hogy csak cipőinek orra látszódjon ki, emellett arra is ügyelve, hogy Cha'yss köpenyét úgy igazítsa, hogy ne taposson rajta. Kicsit olyan a póz, mintha a kisgyerek várná az esti meséjét.*
- Sajnálom, hogy elvesztetted az édesanyád és a fivéred.
*Ezt teljesen őszintén mondja, végtére is ő is elvesztette az anyját és a fivéreit is. És ha nem is a szó szorosan vett értelmében, de szajha volt, legalábbis Aenae sokszor gondolt így rá, főleg egy-egy veszekedésük után. Ezen az álláspontján most sem akar változtatni, hiszen anyja őt is eladta volna azért, hogy biztosítsa a megszokott életszínvonalát. Abban mindenesetre biztos, hogy gyomor kell ahhoz, hogy valaki prostituálja magát, szóval nem egyszerű a dolog.*
- Jó viszonyban voltatok?
*Ő borzalmas viszonyban volt a magáéval, Effyé meghalt még, mikor barátnője egész kicsi volt, szóval jó lenne végre megismerni olyasvalakit, aki jóban volt a magáéval.
A nőket és gyerekeket érintő választ simán elengedi a füle mellett, mert olyan választ kapott a kérdésre, amit hallani szeretett volna.*
- Nem az elégedettség, amit érzek.
*Elmosolyodik, megsimítja Cha'yss kézfejét. Iszonyatosan hálás azért, hogy választ kapott minden kérdésére.*
- Csak egy utolsó, ha megengeded...
*Két tenyere közé szeretné fogni Cha'yss kezét, ha a férfinak sincs ez ellenére.*
- Hogy jutottál idáig? Kutyabőr, meg minden...
*Wegtoren furcsa hely, de legalább nincsenek kőbe vésve a társadalmi osztályok - látszólag -, ha egy szajha gyereke ilyen magasra jutott. Artheniorban, legalábbis abban az Artheniorban, amiben ő felnőtt, elképzelhetetlen lenne az ilyesmi, illetve ha elképzelhetetlen nem is, de sosem mosná le magáról, hogy honnan is jött.*
- Nekem van. Hátrahagyott. Balkézről való.
*Bukik ki végül belőle a dolog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199