*A csók csodálatos volt. Ahogy ajkaik egymáshoz értek, a mágus szíve oly hevesen kezdett verni, hogy attól félt, kiugrik a helyéből. Zazan úgy érzi egész nap tudná ezt csinálni. Miután kissé elhúzódtak egymástól Zazan meg sem bírt szólalni. Csak figyelte a másik gyönyörű szemeit, s szinte teljesen elveszett bennük. Színük, a tengert juttatta eszébe, amit mindig is csodált és szeretett, akárcsak a mellette ülő nőt is most már. Lilanna mond valamit, amit a mágus először fel sem fog, mert a tündér szemei teljesen magába szívták. Pár pillanat múlva aztán a szavak befurakodtak az elméjébe, és ő végre felfogta azok jelentését. "Szeret engem! " Kiált fel az elméjében, mert akkora boldogság lesz rajta úrrá, de kívülről ez kevésbé látszik. Rámosolyog Lilannara és csak ennyit mond: *
- Szeretlek! * Majd karjába zárja, és ismét összetalálkoznak az ajkaik. Ezúttal sokkal érzékibben, lassabban csókolóznak. Pá pillanat elteltével Zazan kezével finoman végigsimít Lilanna selymes haján, le csúsztatja a kezét a vállára, és végül a tünde derekán állapodik meg a keze. Elnyújtják a csókot, ameddig csak lehet, de végül ismét különválnak. Mindketten rámosolyognak a másikra és ahogy Zazan nézi Lilanna-t, tudja, hogy ezt a nőt sosem fogja elengedni, ha az életébe kerül, akkor sem. Megpróbál mondani valamit, de a torkán akad a szó. " A fenébe is, sok meleg helyzetet átéltem már, és mindig hidegvérrel fogadtam. Hogy lehet, hogy most meg sem bírok szólalni? " Úgy dönt, nem is próbálkozik, hanem inkább csendben marad, és megvárja amíg a tündér mond valamit.*