//Gyerekjáték//
*Hallgatja a lányt, közben pedig hunyorogva próbálja megérteni azt, amit a szavakkal próbál megformálni. Eleinte nem nagyon áll össze a kép, de valami harcról és menekülésről lehet szó. Ilyen álmok vannak, ő is futott már hatalmas állat elől, esett gödörbe is, bár gödör nem volt, csak esés, aztán nyekkenve tért magához az ágyában. Amikor még volt sajátja. De kedvét nem szegi az elsuhanó gondolat, a másik szavai ébren tartják a figyelmét, ami az elfre irányul, nem pedig saját magára. *
- Útonállók! Azok kergettek el a hintódból. A sok vörös az biztosan a vér, a párnázott faodú meg a hintó. Aztán biztosan valami erdőben kaptak el, azért futottál bokrok között. Aztán elestél egy kőben, beverted a fejed és már ébren is vagy. Ilyenek az álmok, igen.
*Fejti meg végül azt, amit ő lát ki a szavakból. Nehéz volt, de sikerült, így hát el is lehet felejteni. Nem több ez, mint amikor ők játszanak az ikrekkel, csak az a fejben történik és nem éjszaka. Képzelgések. De a szomorúság mégis ott marad a smaragd szemekben, ami emlékezteti arra, hogy mutat neki ettől sokkal jobb álmot is.*
- Nagy odú? *Méregeti a lányt, az odú neki biztosan teljesen mást jelent, mint a fonott hajúnak. Nem hiszi, hogy egy barlangban van a kutyája, de dolga van, nem ér rákérdezni. Felpattan és már nyúl is a kis kézért.*
- Gyere. De ne maradj le!
*Mondja, s ha megkapja a másik a kis tenyerét, akkor magával vonva őt fut egészen az álomfűzig. Nem könnyű egyszerű gyerekeknek mágiával találkozni, de ez mindenki számára elérhető és pont abban fog segíteni, - vagy épp rontani a helyzeten - amit Cilia átélt. Ha követi és kissé sem elfáradva odaérnek, akkor mutat jelentőségteljesen a fűzre.*
- Az ott! Tudod mi ez?
*Nem vár választ, nagy komolyan, mégis hadarva fog bele a mondandóba.*
- Egy fa! Vannak rajta fagyöngyök, látod? Gyere! *Indul meg a lobkorona lepel alá, ahová nem szűrődik be sem más zaja, sem az övék ki.*
- Ha hozzáérsz, akkor is látsz álmokat. De nem a tieidet, hanem azokét, akik elaludtak itt. És cseppet sem félelmetesek. Na jó, néhány kicsit az, de nem a tieid. Majd meglátod, hogy másokkal is történik ilyen, de sokkal jobb is.
*Nem a futásban, a szavaiban fullad ki és mosolygó szemekkel keresi a másikéit, hogy mit szól hozzá.*
- Ha nem éred fel, akkor felveszlek a nyakamba, csak ne ijedj ha hozzáérsz, mert ha elesünk az fájni fog.