Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-16 20:33:49
Üzenet elküldve: 2025-12-16 20:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Most hogy a tisztáshoz ér, kicsit megnyugszik, elvégre aligha fognak már itt mindenféle banditák a nyakába ugrani, főleg nem némi napsót zsákmányolni. Igaz a nála lévő holmik önmagukban is jó sok aranyat megérhetnek, véresen aligha lehetne rajtuk keresni. Kicsit kinyújtóztatja a lábait, és egy közeli fát keres, hogy kieressze a gőzt, régóta kell már vizelnie. Aztán ahogy ezzel végez, alaposan megrázza a családi örökséget és visszaszáll a szekérre, hogy tovább haladjon a piactér felé, ahol remélhetőleg sikerül elcsípnie Nestart.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-16 20:26:08
Üzenet elküldve: 2025-12-16 20:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
*Broggog egy darabig csak félrebólintott fejjel nézi az idegen fajtársukat, és próbálja megfejteni őt. Hogy ki is lehet, mit is akarhat, vajon tényleg a fejükért jött-e és amiatt kérdezi őket a pusztai orkokról. Ám kíváncsisága hamar kielégülni látszik, ugyanis igyekszik a másik válaszokkal szolgálni. Egy darabig csak hallgatja, és egészen elhiszi neki amiket mond.*
-Nahát. Akkor végül csak vannak még orkok rajtunk kívül is, akik nem álltak be abba a hordába.
*Susmogja de leginkább csak magának, úgy az orra alatt, mintha a gondolatai véletlenül kijöttek volna a száján. Csak ezután fordul Magrához, aki sokkal bizonytalanabb az idegennel szemben, mint ő. Nem rója fel neki, könnyen lehet, hogy csak annyira megörült a társaságnak hogy kevésbé elővigyázatos.*
-Lehet hogy az, de lehet hogy nem.
*Biccent, kifejezve végül egyetértését.*
-A legjobb az lesz, ha továbbra is óvatosak leszünk.
*Mivel már korábban felállt, így már egészen készen áll az indulásra, valahogy nincs már kedve itt megpihenni ezek után.*
-Menjünk tovább, nem bízom annyira benne. Nehogy több jöjjön vissza. Megnézzük a várost?
*Kérdezi végül, elvégre mégsem akar egyedül dönteni.*
-Hátha nem olyan rossz hely, ha más nem futunk.
*Broggog egy darabig csak félrebólintott fejjel nézi az idegen fajtársukat, és próbálja megfejteni őt. Hogy ki is lehet, mit is akarhat, vajon tényleg a fejükért jött-e és amiatt kérdezi őket a pusztai orkokról. Ám kíváncsisága hamar kielégülni látszik, ugyanis igyekszik a másik válaszokkal szolgálni. Egy darabig csak hallgatja, és egészen elhiszi neki amiket mond.*
-Nahát. Akkor végül csak vannak még orkok rajtunk kívül is, akik nem álltak be abba a hordába.
*Susmogja de leginkább csak magának, úgy az orra alatt, mintha a gondolatai véletlenül kijöttek volna a száján. Csak ezután fordul Magrához, aki sokkal bizonytalanabb az idegennel szemben, mint ő. Nem rója fel neki, könnyen lehet, hogy csak annyira megörült a társaságnak hogy kevésbé elővigyázatos.*
-Lehet hogy az, de lehet hogy nem.
*Biccent, kifejezve végül egyetértését.*
-A legjobb az lesz, ha továbbra is óvatosak leszünk.
*Mivel már korábban felállt, így már egészen készen áll az indulásra, valahogy nincs már kedve itt megpihenni ezek után.*
-Menjünk tovább, nem bízom annyira benne. Nehogy több jöjjön vissza. Megnézzük a várost?
*Kérdezi végül, elvégre mégsem akar egyedül dönteni.*
-Hátha nem olyan rossz hely, ha más nem futunk.
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:28:46
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:28:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Ha már pedig ilyen jól alakul a nap, úgy dönt hogy Nestar másik, korábbi rendelését is ideje lenne rendezni, mielőtt valóban elharapozna a helyzet az orkokkal és járhatatlanpk, de legalábbis veszélyesek lennének az utak. A tisztás felől vág neki az útnak, szeretne minél hamarabb végezni, úgyhogy most nem sokat nézelődik, a szekerét maga hajtja, így mégis csak gyorsabb lesz. Egészen megszokta már a két lovat , és azok is megszokták Merchent. Persze hátas ebét is szereti, de azon jóval nehezebb dolgokat szállítani.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:30:37
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:30:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
* A jövevény sokat beszél, és ahogy Magra apja mindig is mondta, sok beszédnek sok az alja. Nem tudja hova tenni a férfit, és az, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is, további kérdéseket vet fel benne. Azonban most nincs alkalma rá, hogy feltegye ezeket, mert a férfi hátának hiába beszélne. Kérdő tekintettel fordul inkább a sámán felé, arcán egyértelmű értetlenkedés, és tanácstalanság. *
- Ez mi volt. * Teszi fel a kérdést kérdő hangsúly nélkül, és a fegyverét továbbra sem ereszti le, miközben közelebb húzódik, hogy halkan beszélhessen. *
- Gyanús nekem. * Jelenti ki, és a környéket vizslatja szemével, mint aki rajtaütéstől tart. *
- Sokat beszélt, de semmit sem mondott. Főleg kérdezett, nem válaszolt. Lehet csak felderítő. Vadász. * Mondja még, és ezek után elhúzódik fajtársától, mert ha közel vannak egymáshoz, könnyebb célpontot nyújtanak egy nyílzápornak. Jobb, ha van köztük távolság. *
* A jövevény sokat beszél, és ahogy Magra apja mindig is mondta, sok beszédnek sok az alja. Nem tudja hova tenni a férfit, és az, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is, további kérdéseket vet fel benne. Azonban most nincs alkalma rá, hogy feltegye ezeket, mert a férfi hátának hiába beszélne. Kérdő tekintettel fordul inkább a sámán felé, arcán egyértelmű értetlenkedés, és tanácstalanság. *
- Ez mi volt. * Teszi fel a kérdést kérdő hangsúly nélkül, és a fegyverét továbbra sem ereszti le, miközben közelebb húzódik, hogy halkan beszélhessen. *
- Gyanús nekem. * Jelenti ki, és a környéket vizslatja szemével, mint aki rajtaütéstől tart. *
- Sokat beszélt, de semmit sem mondott. Főleg kérdezett, nem válaszolt. Lehet csak felderítő. Vadász. * Mondja még, és ezek után elhúzódik fajtársától, mert ha közel vannak egymáshoz, könnyebb célpontot nyújtanak egy nyílzápornak. Jobb, ha van köztük távolság. *
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-12 06:50:23
Üzenet elküldve: 2025-12-12 06:50:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol egy ajtó bezárul//
//Zárás//
*A társalgásnak még mindig feszélyezett légköre. Fegyverét szánt szándékkal nem vette kézbe, nehogy támadónak véljék. Ami, ha belegondol, elég nagy ostobaság volt, hisz így ha őt támadják meg, akkor gyorsan búcsút mondhat az életének. Habár a sámántól nem fél. Talán attól, hogy átkot szór rá, de elfutni el tudna előle. Ellenben a másik jobb erőnlétben van. Felfegyverzett is. Őt nem biztos, hogy le tudná hagyni. De szerencséjére nem is kell. Még ha Magra készen is áll a támadásra, vagy védekezésre, Yartól semmi jelét nem kapja egyik sem, hogy támadó szándéka lenne.*
-A pusztán voltam, de nem találkoztam a légióval.
*Mondja, remélve hogy ezzel megnyugtatja a duót.*
-Nem kell félnetek, én nem foglak beköpni titeket, hogy itt vagytok. Nem is tudnám, mert azt se tudom merre vannak.
*Emeli fel karjait, üres tenyerét mutatva Magrának és Broggognak, jelezve ártatlanságát.*
-Habár összehozott a sors néhány hozzátok hasonlóval. Akik a légiótól jöttek. Az egyikük épp a Piacon vásárol élelmet a táborunkba.
*Említi meg Zzult, de a nevét nem árulja el. Nem azért, mert fenn áll a lehetősége, hogy éppen ők ketten azok akik dezertőrök után vadásznak, hanem mert Magra kérdése megzavarja.*
-Ismerek-e nőstényeket?
*Fordítja félre kérdőn a fejét, épp úgy mint előbb. Persze hogy ismer. Ki ne ismerne nőket? Vagy másra célozna? Broggog kérdése az ami után halvány értelem kezd feltűnni Yar tekintetéén.*
-Ah! Sajnos nem. Tartott velünk két ork hölgyemény, de már egy ideje nem hallottunk róluk.
*Bólogat szomorúan Yar.*
-De ha nagyon nem bírsz magaddal, akkor ajánlom, hogy gondoskodj róla magad.
*Nevet fel hangosan. Közben felnéz az égre, mintha a nap állásából próbálná meghatározni az időt.*
-Én nekem vissza kell mennem a bajtársamhoz. Remélem még összefutunk. Vigyázzatok magatokra.
*Ezzel el is búcsúzik a két idegentől és visszafelé veszi útját a piac felé.*
//Zárás//
*A társalgásnak még mindig feszélyezett légköre. Fegyverét szánt szándékkal nem vette kézbe, nehogy támadónak véljék. Ami, ha belegondol, elég nagy ostobaság volt, hisz így ha őt támadják meg, akkor gyorsan búcsút mondhat az életének. Habár a sámántól nem fél. Talán attól, hogy átkot szór rá, de elfutni el tudna előle. Ellenben a másik jobb erőnlétben van. Felfegyverzett is. Őt nem biztos, hogy le tudná hagyni. De szerencséjére nem is kell. Még ha Magra készen is áll a támadásra, vagy védekezésre, Yartól semmi jelét nem kapja egyik sem, hogy támadó szándéka lenne.*
-A pusztán voltam, de nem találkoztam a légióval.
*Mondja, remélve hogy ezzel megnyugtatja a duót.*
-Nem kell félnetek, én nem foglak beköpni titeket, hogy itt vagytok. Nem is tudnám, mert azt se tudom merre vannak.
*Emeli fel karjait, üres tenyerét mutatva Magrának és Broggognak, jelezve ártatlanságát.*
-Habár összehozott a sors néhány hozzátok hasonlóval. Akik a légiótól jöttek. Az egyikük épp a Piacon vásárol élelmet a táborunkba.
*Említi meg Zzult, de a nevét nem árulja el. Nem azért, mert fenn áll a lehetősége, hogy éppen ők ketten azok akik dezertőrök után vadásznak, hanem mert Magra kérdése megzavarja.*
-Ismerek-e nőstényeket?
*Fordítja félre kérdőn a fejét, épp úgy mint előbb. Persze hogy ismer. Ki ne ismerne nőket? Vagy másra célozna? Broggog kérdése az ami után halvány értelem kezd feltűnni Yar tekintetéén.*
-Ah! Sajnos nem. Tartott velünk két ork hölgyemény, de már egy ideje nem hallottunk róluk.
*Bólogat szomorúan Yar.*
-De ha nagyon nem bírsz magaddal, akkor ajánlom, hogy gondoskodj róla magad.
*Nevet fel hangosan. Közben felnéz az égre, mintha a nap állásából próbálná meghatározni az időt.*
-Én nekem vissza kell mennem a bajtársamhoz. Remélem még összefutunk. Vigyázzatok magatokra.
*Ezzel el is búcsúzik a két idegentől és visszafelé veszi útját a piac felé.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:44:27
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:44:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Nyugodt pillanatok ezek a tisztáson, amit Samyrn igazán nagyra tud értékelni. Bár igyekszik ott segíteni, ahol tud, az utóbbi időben a ház körül igen nagy lett a nyüzsgés, mindig van valamit csinálni, és a csinálás rendszerint zajjal jár. Jól esik neki most kicsit bűntudat nélkül lógatni a lábát a csöndben, és élvezni ezeket a nyugodt perceket. Az egyik fára mászott fel, és onnan figyeli a tájat, és a lassan a horizont mögött elbújó napot. Mivel éppen nyugtában van, ezért akár még dicsérhetné is, ha szeretné, de inkább nem teszi. Semmi különlegeset nem ad az életéhez a nap, és az, hogy reggel felbukik. El lenne ő a sötétben is, amúgy is jobban szereti az éjszakát, mint a nappalt. Bár ha jobban belegondol, a növények főleg nappal nőnek, szóval ha nem lenne nap, akkor át kellene állniuk a mélységi elfek étrendjére, a gomba pedig nem a kedvence. De ez se lenne túl nagy ár azért, hogy többet ne könnyezzen a szeme, amikor a fénylő pontba néz. Most mondjuk annyira nem fáj belenézni, mert már halovány a fénye, ahogy szép lassan teljesen eltűnik. A sötétben nehezebb lesz visszataláljon a városba, vagy haza, de ez most nem igazán érdekli. Egyelőre jól elvan, és majd akkor gondolkodik ilyesmin, ha elindul vissza. Mert vissza fog indulni, ebben egészen biztos. Élete során nem sok helyet hívhatott még otthonának. de Caelril háza pont az, amire mindig is vágyott, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, ahova úgy érzi, hogy tartozhat. Ettől a gondolattól kicsit bűntudata is támad, hogy ilyen távol van, miközben az elfnek lehet, hogy szüksége lenne a segítségére. Végül nagy huppanással földet ér, és mielőtt teljesen eltűnne a nap, rohanva indul meg visszafelé. Nincsenek illúziói, tudja, hogy az egész távot nem fogja tudni lefutni, de legalább valamennyi előnyhöz jut. A sötét előtt már biztos nem fog hazaérni, de talán a vacsorát még készítheti ő, ha eléggé szedi a lábait. *
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:24:21
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:24:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Miután az üzlet megköttetett, Babkár pár napra úgy dönt, hogy visszavonul. Elég jól keresett ezen a gyűrűn, és most a tisztáson élvezi jutalmát, a jól megérdemelt pihenést. Vehetne magának valami drága holmit, de ha elköltené a pénzt, azzal csak azt érné el, hogy nem tud tovább növekedni a jövőben. A pénzt nem azért keresi, hogy mindenféle butaságra elherdálja. Tervei vannak, álmai. Már az is elég neki, hogy minden este kényelmes helyen aludhat. Mégis, az lenne az igazi, ha lenne egy saját boltja. Egy kis ház a piacon, ahol mindig otthon van, otthon érzi magát, védve a hidegtől és az esőtől. Olyan gondolat ez, ami mosolyt csal az arcára. Talán majd egyszer. Most viszont még másba kell forgassa a pénzt. *
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:47:30
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
*Broggog már hozzászokott, hogy a fajtársai észjárása nem mindig olyan gyors, mint az övé, s azért azt is tudja, hogy ő sem a bölcsek bölcse, néhány gnómhoz képest például, akik oly tudást képesek felhalmozni, aminek a létezéséről sem tud, nemhogy megtanulja azokat. Emiatt viszont nem is veszi zokon, hogy nem egyből értik meg őt, mindig igyekszik atyja tanácsára hallgatni, hogy lassan beszéljen és keveset, de annak legyen meg a maga súlya. Talán idővel beletanul majd ebbe is.*
-Azokat.
*Feleli egyszerűen, mielőtt megvárná, hogy végül a másik is bejefezze a mondandóját. A végén csak oldalra biccenti a fejét, majd lassan térdére támaszkodva feltápászkodik.*
-Hallottunk, láttuk. Nem volt ínyünkre való, úgyhogy eljöttünk.
*Megvakarja a hatalmas sebhelyet az arcán, nem mintha fájna, csak a megszokás, néha még mindig viszket.*
-De ha te is velük vagy, és azért jöttél, hogy a fejünket vedd hát.. Van egy rossz hírem.
*Mondja végül, mert nem tudja, hogy vajon azért kérdezi-e, mert oda készül, azért kérdezi mert onnan jött ő is, vagy mert velük van és tényleg egy amolyan orkvadász. Sosem tudni az ilyesmit, és a sosemben a most is beletartozik. Mondjuk az egy jó jel, hogy nem ragadt fegyvert és üvöltözik, ahogy sokan mások korábban tették.*
-Broggog vagyok, ő meg Magra. Te?
*Bár most igencsak kényes helyzetben vannak, messze az otthontól, de társak nélkül, a bizonytalanságban, valahogy a nőstények gondolata rögtön jobb kedvre deríti a sámánt.*
-Arra én is kíváncsi lennék, hehh!
*Broggog már hozzászokott, hogy a fajtársai észjárása nem mindig olyan gyors, mint az övé, s azért azt is tudja, hogy ő sem a bölcsek bölcse, néhány gnómhoz képest például, akik oly tudást képesek felhalmozni, aminek a létezéséről sem tud, nemhogy megtanulja azokat. Emiatt viszont nem is veszi zokon, hogy nem egyből értik meg őt, mindig igyekszik atyja tanácsára hallgatni, hogy lassan beszéljen és keveset, de annak legyen meg a maga súlya. Talán idővel beletanul majd ebbe is.*
-Azokat.
*Feleli egyszerűen, mielőtt megvárná, hogy végül a másik is bejefezze a mondandóját. A végén csak oldalra biccenti a fejét, majd lassan térdére támaszkodva feltápászkodik.*
-Hallottunk, láttuk. Nem volt ínyünkre való, úgyhogy eljöttünk.
*Megvakarja a hatalmas sebhelyet az arcán, nem mintha fájna, csak a megszokás, néha még mindig viszket.*
-De ha te is velük vagy, és azért jöttél, hogy a fejünket vedd hát.. Van egy rossz hírem.
*Mondja végül, mert nem tudja, hogy vajon azért kérdezi-e, mert oda készül, azért kérdezi mert onnan jött ő is, vagy mert velük van és tényleg egy amolyan orkvadász. Sosem tudni az ilyesmit, és a sosemben a most is beletartozik. Mondjuk az egy jó jel, hogy nem ragadt fegyvert és üvöltözik, ahogy sokan mások korábban tették.*
-Broggog vagyok, ő meg Magra. Te?
*Bár most igencsak kényes helyzetben vannak, messze az otthontól, de társak nélkül, a bizonytalanságban, valahogy a nőstények gondolata rögtön jobb kedvre deríti a sámánt.*
-Arra én is kíváncsi lennék, hehh!
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:35:06
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:35:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
* A jövevény beszélgetni kezd Csorbaállal, de ettől még nem lesz kevésbé gyanús Magra számára. Bár az íjat leengedi, és így már nem szegeződik egy vessző a fajtársukra, azért még mindig a keze ügyében marad a fegyver, és a nyílvessző is. Bármikor felemelhet egy határozott, az íj felajzásával egybefont mozdulattal, hogy szabadon engedje a vesszőt. Viszont amíg erre nincs oka, addig nem is teszi meg, válaszolni azonban nem fog, hiszen nincs mire. Itt a sámán, hogy kettejük helyett is beszéljen. Hogy széthúzásra, vagy összetartásra kerül majd a sor, az nem rajta fog múlni, ő egyelőre mindent megtett az együttműködés érdekében. Viszont ha kiderül, hogy fajtársuk olyan, aki le akarja vadászni őket amiért ott hagyták a törzseket, akkor nem akarja megadni neki a lehetőséget, hogy váratlan támadással lepje meg őket. Vagy ha mégis így tenne, legalább fegyverrel a kezében éri a vég. *
- Nőstényeket ismersz-e? * Bukik ki belőle a kérdés, hiszen az előző beszélgetés kapcsán mégis csak megjött az étvágya. Ahol egy ork van, ott talán van több is, és ha szerencséjük van, akkor nőstény is akad. Szívesen szuszogna valaki nyakába, hogy levezesse a sok dühöt és feszültséget, ami benne van. Még ha nem is ez most a legfontosabb kérdés, őt ez izgatja a leginkább. Meg az, hogy mikor esznek legközelebb, de az még ráér. Kivéve, ha nem ismer nőstényeket az ismeretlen, mert akkor előre lehet venni a vacsora kérdését. *
* A jövevény beszélgetni kezd Csorbaállal, de ettől még nem lesz kevésbé gyanús Magra számára. Bár az íjat leengedi, és így már nem szegeződik egy vessző a fajtársukra, azért még mindig a keze ügyében marad a fegyver, és a nyílvessző is. Bármikor felemelhet egy határozott, az íj felajzásával egybefont mozdulattal, hogy szabadon engedje a vesszőt. Viszont amíg erre nincs oka, addig nem is teszi meg, válaszolni azonban nem fog, hiszen nincs mire. Itt a sámán, hogy kettejük helyett is beszéljen. Hogy széthúzásra, vagy összetartásra kerül majd a sor, az nem rajta fog múlni, ő egyelőre mindent megtett az együttműködés érdekében. Viszont ha kiderül, hogy fajtársuk olyan, aki le akarja vadászni őket amiért ott hagyták a törzseket, akkor nem akarja megadni neki a lehetőséget, hogy váratlan támadással lepje meg őket. Vagy ha mégis így tenne, legalább fegyverrel a kezében éri a vég. *
- Nőstényeket ismersz-e? * Bukik ki belőle a kérdés, hiszen az előző beszélgetés kapcsán mégis csak megjött az étvágya. Ahol egy ork van, ott talán van több is, és ha szerencséjük van, akkor nőstény is akad. Szívesen szuszogna valaki nyakába, hogy levezesse a sok dühöt és feszültséget, ami benne van. Még ha nem is ez most a legfontosabb kérdés, őt ez izgatja a leginkább. Meg az, hogy mikor esznek legközelebb, de az még ráér. Kivéve, ha nem ismer nőstényeket az ismeretlen, mert akkor előre lehet venni a vacsora kérdését. *
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:26:35
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:26:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol egy ajtó bezárul//
*Igen csak furcsa párosra talált rá. Meg pont a legjobbkor. Ritkán találkozik az ork egy sámánnal. A másik férfi viszont éppen egy olyan ork akivel sokszor összefuthat bárki. Jól felszerelt harcosnak tűnik.
~Lehet a sámán őre?~
Nem tartja lehetetlennek. Ritka az eszes ork, viszont ha már van valamennyi esze, akkor nem a legjobb harcosok. Viszont annál nagyra becsültebbek. Közelebb érve jobban szemügyre tudja venni a párost. Első ránézésre nem tűnnek öregnek. A harcos láthatóan érti a dolgát. Amilyen gyorsan reagált a jöttére. Biztos remek harcos lehet.*
-Szövetségeseket?
*Kérdezi vissza értetlenül. Fejét félredönti, hogy még jobban kifejezze értetlenségét. Habár nem szívesen, de útbaigazítást ad a párosnak. Nem szívesen látná őket a légió oldalán, de minden orknak meg kell adni a lehetőséget, hogy fajtársai mellett harcoljon.*
-Nem tudom, hogy mit mond neked a szemed, jóbarátom. De ha szövetségeseket keresel, akkor a pusztán egy égész hordát találhatsz.
*Kicsit elgondolkozik a válaszon. A beülő csendben, újra és újra elmormolja a sámán kérdését, mire rájön.*
-Óó, hogy én!
*Mutat magára büszkén, mint aki egy komoly fejtörőt oldott volna meg.*
-Az attól függ. Hallottatok az ork légióról?
*Kérdezi halkan a párostól.*
*Igen csak furcsa párosra talált rá. Meg pont a legjobbkor. Ritkán találkozik az ork egy sámánnal. A másik férfi viszont éppen egy olyan ork akivel sokszor összefuthat bárki. Jól felszerelt harcosnak tűnik.
~Lehet a sámán őre?~
Nem tartja lehetetlennek. Ritka az eszes ork, viszont ha már van valamennyi esze, akkor nem a legjobb harcosok. Viszont annál nagyra becsültebbek. Közelebb érve jobban szemügyre tudja venni a párost. Első ránézésre nem tűnnek öregnek. A harcos láthatóan érti a dolgát. Amilyen gyorsan reagált a jöttére. Biztos remek harcos lehet.*
-Szövetségeseket?
*Kérdezi vissza értetlenül. Fejét félredönti, hogy még jobban kifejezze értetlenségét. Habár nem szívesen, de útbaigazítást ad a párosnak. Nem szívesen látná őket a légió oldalán, de minden orknak meg kell adni a lehetőséget, hogy fajtársai mellett harcoljon.*
-Nem tudom, hogy mit mond neked a szemed, jóbarátom. De ha szövetségeseket keresel, akkor a pusztán egy égész hordát találhatsz.
*Kicsit elgondolkozik a válaszon. A beülő csendben, újra és újra elmormolja a sámán kérdését, mire rájön.*
-Óó, hogy én!
*Mutat magára büszkén, mint aki egy komoly fejtörőt oldott volna meg.*
-Az attól függ. Hallottatok az ork légióról?
*Kérdezi halkan a párostól.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-03 14:30:51
Üzenet elküldve: 2025-12-03 14:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
*Bólint párszor Magra szavaira, ezzel valóban ő sem tud vitatkozni. A kérdése viszont igencsak fontos, elvégre közel sem biztos, hogy az orkok akikkel találkozni fognak befogadják őket, de legalábbis nem akarják majd úgynevezett dicsőségből, vagy büszkeségből a skalpukat venni. Sajnos túl sokszor látta már ezt Broggog, hogy most ne tartsa ezt is egy lehetőségnek. De van-e jobb esélyük?*
-Bízzunk a szellemekben, barátom. Annál többet aligha tehetünk.
*Feleli végül egyszerűen, majd azért a fiatal, buzgó énje is csak előtör belőle, ahogy keze önkéntelen rácsúszik a fejszéjére.*
-Legfeljebb megöljük őket is, ha nem hagynak más utat.
*Ezt talán mondani sem kell, hisz akármennyire is nem kedveli ezt az utat, önként és dalolva nem csatlakozna a túlvilághoz. Még hosszú utat kell bejárnia. Szerencsére társának sincs ellenére, hogy kicsit megpihenjenek, mielőtt ismét neki indulnának, ám a tűzrakásig nem jut el, mert egy igencsak váratlan, vagy talán éppenhogy nagyon is várt idegen érkezik a képbe. Egy harcos forma fajtárs az, íjjal és egyéb fegyverekkel felszerelkezve. Egy darabig a sámán csak nézi az idegent, és arra gondol, hogy ez vajon a véletlen műve lenne, vagy a szellemek útmutatása?*
-Új szövetségeseket!
*Kiáltja vissza végül, és igyekszik leplezni zavarát a tiszteletteljes megszólítás miatt. Nincs hozzászokva.*
-Nem csal a szemem, ugye ?
*Kérdezi, és bár ő nem ragad fegyvert, a természetes feszültség benne is ott van. Igazán örül, hogy Magra vele van. Persze annak örülne a legjobban, ha most kivételesen az orkok nem széthúznának, hanem összetartanának.*
A hozzászólás írója (Csorbaáll Broggog) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.03 14:31:19
*Bólint párszor Magra szavaira, ezzel valóban ő sem tud vitatkozni. A kérdése viszont igencsak fontos, elvégre közel sem biztos, hogy az orkok akikkel találkozni fognak befogadják őket, de legalábbis nem akarják majd úgynevezett dicsőségből, vagy büszkeségből a skalpukat venni. Sajnos túl sokszor látta már ezt Broggog, hogy most ne tartsa ezt is egy lehetőségnek. De van-e jobb esélyük?*
-Bízzunk a szellemekben, barátom. Annál többet aligha tehetünk.
*Feleli végül egyszerűen, majd azért a fiatal, buzgó énje is csak előtör belőle, ahogy keze önkéntelen rácsúszik a fejszéjére.*
-Legfeljebb megöljük őket is, ha nem hagynak más utat.
*Ezt talán mondani sem kell, hisz akármennyire is nem kedveli ezt az utat, önként és dalolva nem csatlakozna a túlvilághoz. Még hosszú utat kell bejárnia. Szerencsére társának sincs ellenére, hogy kicsit megpihenjenek, mielőtt ismét neki indulnának, ám a tűzrakásig nem jut el, mert egy igencsak váratlan, vagy talán éppenhogy nagyon is várt idegen érkezik a képbe. Egy harcos forma fajtárs az, íjjal és egyéb fegyverekkel felszerelkezve. Egy darabig a sámán csak nézi az idegent, és arra gondol, hogy ez vajon a véletlen műve lenne, vagy a szellemek útmutatása?*
-Új szövetségeseket!
*Kiáltja vissza végül, és igyekszik leplezni zavarát a tiszteletteljes megszólítás miatt. Nincs hozzászokva.*
-Nem csal a szemem, ugye ?
*Kérdezi, és bár ő nem ragad fegyvert, a természetes feszültség benne is ott van. Igazán örül, hogy Magra vele van. Persze annak örülne a legjobban, ha most kivételesen az orkok nem széthúznának, hanem összetartanának.*
A hozzászólás írója (Csorbaáll Broggog) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.03 14:31:19
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:25:14
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
- Az igaz, télleg mondtad. * Bólogat egyetértően, mert kész tényekkel ő sem tud vitatkozni. Nem mintha amúgy tudna, de így, hogy igazat beszél fajttársa, ráadásul pont egy sámán, eszébe se jut az ellenkezés. Apja mindig mondta, hogy sámánnal vitatkozni olyan, mint kalapáccsal fát vágni. Lehet, csak kurva fárasztó. *
- Ismerik emberek, az jó. De mi van, ha nem fogadnak be minket a törzsükbe? Minket nem ismernek. * Okoskodik mégis, mert vannak benne kérdések, mélyről jövők, amiket nem tud elnyomni, és a felszínre kívánkoznak. Természetesen Csorbaáll belső vívódásából semmit nem tapasztal meg, de ha így lenne, akkor is megnyugtatná, hogy ő majd hisz kettejük helyett is. Épp elég szakadás volt a törzstől elváljon, ha még egy sámánban is megremegne a hite, akkor akár felvehetne egy szoknyát is, és kérhetné, hogy szólítsák Priscilla kisasszonynak, mert ő egy elf hercegnő. És bár nem sok mindent tud, abban egészen biztos, hogy az ő neve Magra, és nem Priscilla. *
- Akkor pihenjünk. A szellemek is ezt akarják. * Jelenti ki, és elégedetten hátra is dől a fűben, de nem élvezkedhet sokáig, mert hirtelen egy nem várt hang szólítja meg őket. Ösztönösen a fegyveréért nyúl, miközben talpra rúgja magát. Ádáz tekintettel nézi az érkezőt, bár bántani nem akarja, magát meg fogja védeni. És Csorbaállat is, hiába két fős kicsiny falkájuk, az mégis több, mintha egyedül lenne. Szükségük van egymásra. *
- Üdv, fajtárs! * Kiabál vissza, de továbbra sem engedi le a fegyvereit. Nem akar ő lenni, aki először gyengeség jeleit mutatja. *
- Az igaz, télleg mondtad. * Bólogat egyetértően, mert kész tényekkel ő sem tud vitatkozni. Nem mintha amúgy tudna, de így, hogy igazat beszél fajttársa, ráadásul pont egy sámán, eszébe se jut az ellenkezés. Apja mindig mondta, hogy sámánnal vitatkozni olyan, mint kalapáccsal fát vágni. Lehet, csak kurva fárasztó. *
- Ismerik emberek, az jó. De mi van, ha nem fogadnak be minket a törzsükbe? Minket nem ismernek. * Okoskodik mégis, mert vannak benne kérdések, mélyről jövők, amiket nem tud elnyomni, és a felszínre kívánkoznak. Természetesen Csorbaáll belső vívódásából semmit nem tapasztal meg, de ha így lenne, akkor is megnyugtatná, hogy ő majd hisz kettejük helyett is. Épp elég szakadás volt a törzstől elváljon, ha még egy sámánban is megremegne a hite, akkor akár felvehetne egy szoknyát is, és kérhetné, hogy szólítsák Priscilla kisasszonynak, mert ő egy elf hercegnő. És bár nem sok mindent tud, abban egészen biztos, hogy az ő neve Magra, és nem Priscilla. *
- Akkor pihenjünk. A szellemek is ezt akarják. * Jelenti ki, és elégedetten hátra is dől a fűben, de nem élvezkedhet sokáig, mert hirtelen egy nem várt hang szólítja meg őket. Ösztönösen a fegyveréért nyúl, miközben talpra rúgja magát. Ádáz tekintettel nézi az érkezőt, bár bántani nem akarja, magát meg fogja védeni. És Csorbaállat is, hiába két fős kicsiny falkájuk, az mégis több, mintha egyedül lenne. Szükségük van egymásra. *
- Üdv, fajtárs! * Kiabál vissza, de továbbra sem engedi le a fegyvereit. Nem akar ő lenni, aki először gyengeség jeleit mutatja. *
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:20:38
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:20:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
/Ahol egy ajtó bezárul//
*Zzul a piacon hagyja, hagy nézelődjön. Addig ő a saját, kevés tudását veti be, hogy szerezzen valamilyen gyógynövény csokrot. A városon ahogy lehet, gyorsan átmegy, ahogy magán a Piactéren is. Hamar a természet veszi újra körbe. A kör alakú erdő és a benne rejtőző tisztás. Persze ennél több csoda is rejtőzik itt. De azokkal nem törődik. Helyette a küldetésére koncentrál. Az utat követve egyre beljebb merészkedik a tisztáson. Szemei kikerekednek, ahogy meglát két alakot. Az egyik a földön ül és mintha jósolna. A két alak ork léte sem titok. Ahogy a földön ülő foglalkozása sem. Hacsak nem csontokat gyűjt. Akkor meg nincs igaza. De íjász szemei nem tévednek. A megérzései annál inkább. Zzul elmondása alapján óvatosan közelíti meg a duót. Most sajnálja, hogy a másikat mégsem hívta magával.*
-Üdv barátaim!
*Kiáltja oda az orkoknak, ahogy közeledik feléjük. Arcán mosoly ül, ami abból a reményből fakad, hátha nem a légió katonái. Két lépéses távolságot hagy közöttük.*
-Mi jót látsz, ó nagy sámán.
*Mondja tisztelet tudóan. Remélve, hogy igaza van. A férfi kinézete sem árulkodik másról, a csontok meg csak még jobban megerősítik találgatását, de biztos sosem lehet.*
*Zzul a piacon hagyja, hagy nézelődjön. Addig ő a saját, kevés tudását veti be, hogy szerezzen valamilyen gyógynövény csokrot. A városon ahogy lehet, gyorsan átmegy, ahogy magán a Piactéren is. Hamar a természet veszi újra körbe. A kör alakú erdő és a benne rejtőző tisztás. Persze ennél több csoda is rejtőzik itt. De azokkal nem törődik. Helyette a küldetésére koncentrál. Az utat követve egyre beljebb merészkedik a tisztáson. Szemei kikerekednek, ahogy meglát két alakot. Az egyik a földön ül és mintha jósolna. A két alak ork léte sem titok. Ahogy a földön ülő foglalkozása sem. Hacsak nem csontokat gyűjt. Akkor meg nincs igaza. De íjász szemei nem tévednek. A megérzései annál inkább. Zzul elmondása alapján óvatosan közelíti meg a duót. Most sajnálja, hogy a másikat mégsem hívta magával.*
-Üdv barátaim!
*Kiáltja oda az orkoknak, ahogy közeledik feléjük. Arcán mosoly ül, ami abból a reményből fakad, hátha nem a légió katonái. Két lépéses távolságot hagy közöttük.*
-Mi jót látsz, ó nagy sámán.
*Mondja tisztelet tudóan. Remélve, hogy igaza van. A férfi kinézete sem árulkodik másról, a csontok meg csak még jobban megerősítik találgatását, de biztos sosem lehet.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:17:41
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:17:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
-Hát.. Például én.
*Feleli széles vigyorral az arcán Magra kérdésére, és bár tudja, hogy jobban is elmagyarázhatná, vagy megpróbálhatná körbe írni, így most neki éppen megfelelő. Talán az üzenet is átmegy így. A sámán riutálé, vagyis hogy a szellemektől kérjen útmutatást egy olyan aprócska szertartás, melyet ifjonckorában atyja borzasztó sokszor gyakoroltatta vele. Mindig úgy mondta, hogy ezt álmából felkeltve is tudnia kell, így még ha most kicsit furcsán is érzi magát a helyzet miatt itt a tisztáson, egy ekkora út után, igyekszik minden lelki erejét beleadni, és komolyan venni a szellemeket. Hisz ez az első fontos lépés. A többi meg jön magától. A csontokon keresztül pedig ősei vezetik is őket.*
-Mint mi, akik a légióból jöttünk el. Akik nem olyanok, mint a barbár orkok, tudod. Vannak már akik nem csatlakoztak ott, de itt már jobban beilleszkedtek, jobban ismerik a vidéket, az erdőket, az embereket. ~Legalábbis nagyon remélem, hogy nem basztam el, és pont hogy azt akarják mondani a szellemek, hogy nagyon nincsenek más orkok és el kéne innen mennünk, amíg még tudunk. Vajon mondjam el Magrának, hogy én se mindig tudom mi a fenére gondolnak a szellemek? Áh! Nem. Jó lesz az, majd kiforogja magát.~
*Gondolja magában, de szerencsére ezt nem mutatja túlságosan kifelé, hanem csak picit kivár a válasszal, mintha alaposan át akarná gondolni, hogy mit mondjon. Akár egy igazi bölcs.*
-A szellemek arra gondolnak, hogy jó helyen vagyunk itt.
*Jelenti ki magabiztosan tűnő hangon, majd lehuppan a hátsójára, hogy összecsomagolja a rongyot, és a csontokat óvatosan visszahelyezze a bőrzsákocskába, amit aztán az övére köt.*
-Maradt még valami ennivalónk? Rakhatnánk itt valami tüzet, mit szólsz? Ahogy látom fa akad itt bőven, de még talán vizet is hallok.
-Hát.. Például én.
*Feleli széles vigyorral az arcán Magra kérdésére, és bár tudja, hogy jobban is elmagyarázhatná, vagy megpróbálhatná körbe írni, így most neki éppen megfelelő. Talán az üzenet is átmegy így. A sámán riutálé, vagyis hogy a szellemektől kérjen útmutatást egy olyan aprócska szertartás, melyet ifjonckorában atyja borzasztó sokszor gyakoroltatta vele. Mindig úgy mondta, hogy ezt álmából felkeltve is tudnia kell, így még ha most kicsit furcsán is érzi magát a helyzet miatt itt a tisztáson, egy ekkora út után, igyekszik minden lelki erejét beleadni, és komolyan venni a szellemeket. Hisz ez az első fontos lépés. A többi meg jön magától. A csontokon keresztül pedig ősei vezetik is őket.*
-Mint mi, akik a légióból jöttünk el. Akik nem olyanok, mint a barbár orkok, tudod. Vannak már akik nem csatlakoztak ott, de itt már jobban beilleszkedtek, jobban ismerik a vidéket, az erdőket, az embereket. ~Legalábbis nagyon remélem, hogy nem basztam el, és pont hogy azt akarják mondani a szellemek, hogy nagyon nincsenek más orkok és el kéne innen mennünk, amíg még tudunk. Vajon mondjam el Magrának, hogy én se mindig tudom mi a fenére gondolnak a szellemek? Áh! Nem. Jó lesz az, majd kiforogja magát.~
*Gondolja magában, de szerencsére ezt nem mutatja túlságosan kifelé, hanem csak picit kivár a válasszal, mintha alaposan át akarná gondolni, hogy mit mondjon. Akár egy igazi bölcs.*
-A szellemek arra gondolnak, hogy jó helyen vagyunk itt.
*Jelenti ki magabiztosan tűnő hangon, majd lehuppan a hátsójára, hogy összecsomagolja a rongyot, és a csontokat óvatosan visszahelyezze a bőrzsákocskába, amit aztán az övére köt.*
-Maradt még valami ennivalónk? Rakhatnánk itt valami tüzet, mit szólsz? Ahogy látom fa akad itt bőven, de még talán vizet is hallok.
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:27:46
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
* Salwar kényelmes tempóban sétálgat a tisztáson, élvezve egy kicsit a nyugalmat, és a magányt. Hagyja, hogy gondolatai szabadon futkossanak, kergessék egymást, és nem ragad le egy-két témakörnél, az egyik pillanatban még egy recept jár a fejében, a másikban viszont már azon agonizál, hogy már megint halogatja azt, hogy csináljon valami értelmeset, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépne. Persze ahogy a többi, úgy ez a gondolat is csak átsuhan az agyán, és már tovább is áll, a bűntudat csíráját sem hagyva, hogy magot vessen. Egy dallamot is dúdol, de az is pont annyira csapong, mint gondolatai, semmiképp sem lehetne összefüggőnek nevezni. *
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-01 21:17:38
Üzenet elküldve: 2025-12-01 21:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
- Mondás? Ki mondja? * Érdeklődik a mindig kíváncsi Magra, mert neki ugyan még nem mondott ilyet senki. Tekintetén és testtartásán is látszik, hogy felkeltette a dolog az érdeklődését, kicsit előrébb is dől, hogy jobban figyelhessen Csorbaállra. Persze közben lopva körbe is néz néha, mintha csak attól tartana, hogy egyszer csak megjelenik egy csapat zöld ruhás figura, akik éhes tekintettel, és nyúzó késsel próbálják meg bekeríteni őket.
Az ő gondolatai kevésbé járnak a nőstények körül, és sokkal inkább a veszély köti le. Bár lehet, hogy ennek része az is, hogy a törzsben nem volt hiánya fajtársainak öleléséből, még ha nyeszlett testalkata nem is éppen a legcsinosabb ork nők figyelmét keltették fel. Tompagyarra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne segítőkész, ha nőstényekről van szó. Mindegy neki, hogy húsos vagy cingár, tapasztalatai alapján mindegyik ugyan olyan érzésre.
A beszélgetés mégis elhal ebben a kérdésben, mert a szellemekre terelődik a téma, és bár a fiatalabb ork nem sámán, de annyit azért ő is tud, hogy nem lehet élvezkedni a felmenőikkel. Persze ha Broggog azt mondaná, hogy van rá módszer, akkor elhinné neki. A sámánok nagy tudásúak, sokkal jobb gógyival rendelkeznek, mint ő valaha is fog, ezért sincs oka kételkedni a szavaikban, és a tapasztalataikban. Hagyja, hogy fajtársa elvonuljon, és belefogjon a szertartásba, miközben nagyon reméli, hogy nem fogja letolni a nadrágját, és kezd el fajtalankodni a levegővel. Ha mégis ilyesmire kerülne a sor, akkor persze szorult bele annyi illem, hogy elforduljon. A kezdeti meglepődés, és értetlenkedés után, persze. De szerencsére semmi ilyen nem történik, és a csontok se kerülnek arra méltatlan helyre, helyette inkább a kiterített rongyra hullanak. A férfinak semmit nem mond az elhelyezkedésük, de azért tiszteletteljesen, és érdeklődve közelebb húzódik, amikor megszólítják. *
- Hasonlóak, mint mi? * Teszi fel a kérdést, mert nem teljesen érti, hogy mire gondolhatnak a szellemek. Eddig minden ork, akivel valaha találkozott, hasonló volt őhozzá. Agyaruk volt, és zöldes bőrük, vagy ha nem is zöld, de legalább kék vagy vörös. Erősek is voltak, ahogy illik, vagy olyan mély tudással rendelkeztek, mint Broggog. *
- Mire gondolnak a szellemek? * Bukik ki végül belőle a kérdés, mert be kell lássa, hogy egyedül nem fogja tudni megoldani ezt a talányt, bármennyire is szeretné. *
- Mondás? Ki mondja? * Érdeklődik a mindig kíváncsi Magra, mert neki ugyan még nem mondott ilyet senki. Tekintetén és testtartásán is látszik, hogy felkeltette a dolog az érdeklődését, kicsit előrébb is dől, hogy jobban figyelhessen Csorbaállra. Persze közben lopva körbe is néz néha, mintha csak attól tartana, hogy egyszer csak megjelenik egy csapat zöld ruhás figura, akik éhes tekintettel, és nyúzó késsel próbálják meg bekeríteni őket.
Az ő gondolatai kevésbé járnak a nőstények körül, és sokkal inkább a veszély köti le. Bár lehet, hogy ennek része az is, hogy a törzsben nem volt hiánya fajtársainak öleléséből, még ha nyeszlett testalkata nem is éppen a legcsinosabb ork nők figyelmét keltették fel. Tompagyarra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne segítőkész, ha nőstényekről van szó. Mindegy neki, hogy húsos vagy cingár, tapasztalatai alapján mindegyik ugyan olyan érzésre.
A beszélgetés mégis elhal ebben a kérdésben, mert a szellemekre terelődik a téma, és bár a fiatalabb ork nem sámán, de annyit azért ő is tud, hogy nem lehet élvezkedni a felmenőikkel. Persze ha Broggog azt mondaná, hogy van rá módszer, akkor elhinné neki. A sámánok nagy tudásúak, sokkal jobb gógyival rendelkeznek, mint ő valaha is fog, ezért sincs oka kételkedni a szavaikban, és a tapasztalataikban. Hagyja, hogy fajtársa elvonuljon, és belefogjon a szertartásba, miközben nagyon reméli, hogy nem fogja letolni a nadrágját, és kezd el fajtalankodni a levegővel. Ha mégis ilyesmire kerülne a sor, akkor persze szorult bele annyi illem, hogy elforduljon. A kezdeti meglepődés, és értetlenkedés után, persze. De szerencsére semmi ilyen nem történik, és a csontok se kerülnek arra méltatlan helyre, helyette inkább a kiterített rongyra hullanak. A férfinak semmit nem mond az elhelyezkedésük, de azért tiszteletteljesen, és érdeklődve közelebb húzódik, amikor megszólítják. *
- Hasonlóak, mint mi? * Teszi fel a kérdést, mert nem teljesen érti, hogy mire gondolhatnak a szellemek. Eddig minden ork, akivel valaha találkozott, hasonló volt őhozzá. Agyaruk volt, és zöldes bőrük, vagy ha nem is zöld, de legalább kék vagy vörös. Erősek is voltak, ahogy illik, vagy olyan mély tudással rendelkeztek, mint Broggog. *
- Mire gondolnak a szellemek? * Bukik ki végül belőle a kérdés, mert be kell lássa, hogy egyedül nem fogja tudni megoldani ezt a talányt, bármennyire is szeretné. *
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:24:40
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:24:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
-Neem, nem szó szerint. Nem hordanak orkbőrt, ne aggódj. ~Remélem.~ Ez csak amolyan mondás.
*Nyugtatja a másikat, bár most hogy jobban belegondol, igazából mi gátolhatja meg őket abban, hogy tényleg orkbőrt készítsenek puszta kedvtelésből, vagy utálatuk szent tárgyaként? Még elképzelni is borzasztó. Mikor a nőstényekről van szó, Ogi magában arra gondol, hogy reméli hogy minimum kettő lesz belőle, mert semmi esélye nincs Magra ellen, ha egymással kell versenyezniük a kegyeikért. Talán a szellemek kegyesek lesznek hozzá, és pont olyankor talál majd rájuk, mikor egyedül lesz.*
-Ja. Tényleg.
*Bólint hosszan, és ugyan hangosan nem mondja, de fogalma sincs hogy hogyan tovább. Bár Magrának igaza van, hisz mégiscsak ő a sámán! Neki kell megvilágítania az utat a sötétségben.*
-Igazad van. Kérdezzük meg őket!
*Mondja és arcára széles vigyor ül ki. Végre tényleg használhatja a képességeit. Keres a tisztáson egy alkalmasnak tűnő helyet, ahová le tud huppanni, és egy aprócska, furcsa jelekkel díszített bőrzsákot és egy vöröses feketés kendőt vesz elő. A kendőt leteríti maga elé, maszkját az arcába húzza, a zsákocskából pedig aprócska, rúnákkal vert csontokat vesz elő, amiket hamar a tenyerébe fog és rázni kezd. Miközben rázza, csuklóján lévő csörgők is énekelni kezdenek, Ogi pedig halkan mormog valamit, egy furcsa, ősi nyelven mielőtt egy nagy kiáltással eldobná a csontokat a földre fektetett rongyra. Aztán egy jó darabig csak figyeli, csöndben.*
-Hmm. Ez érdekes.
*Mondja, kicsit mintha saját magának mondaná.*
-Látod ezt itt?
*Mutat göcsörtös ujjával az egyik csontra, ami középen hever.*
-Azt mondják a szellemek, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak még más orkok, kik hasonlóak mint mi, csak meg kell őket találnunk!
-Neem, nem szó szerint. Nem hordanak orkbőrt, ne aggódj. ~Remélem.~ Ez csak amolyan mondás.
*Nyugtatja a másikat, bár most hogy jobban belegondol, igazából mi gátolhatja meg őket abban, hogy tényleg orkbőrt készítsenek puszta kedvtelésből, vagy utálatuk szent tárgyaként? Még elképzelni is borzasztó. Mikor a nőstényekről van szó, Ogi magában arra gondol, hogy reméli hogy minimum kettő lesz belőle, mert semmi esélye nincs Magra ellen, ha egymással kell versenyezniük a kegyeikért. Talán a szellemek kegyesek lesznek hozzá, és pont olyankor talál majd rájuk, mikor egyedül lesz.*
-Ja. Tényleg.
*Bólint hosszan, és ugyan hangosan nem mondja, de fogalma sincs hogy hogyan tovább. Bár Magrának igaza van, hisz mégiscsak ő a sámán! Neki kell megvilágítania az utat a sötétségben.*
-Igazad van. Kérdezzük meg őket!
*Mondja és arcára széles vigyor ül ki. Végre tényleg használhatja a képességeit. Keres a tisztáson egy alkalmasnak tűnő helyet, ahová le tud huppanni, és egy aprócska, furcsa jelekkel díszített bőrzsákot és egy vöröses feketés kendőt vesz elő. A kendőt leteríti maga elé, maszkját az arcába húzza, a zsákocskából pedig aprócska, rúnákkal vert csontokat vesz elő, amiket hamar a tenyerébe fog és rázni kezd. Miközben rázza, csuklóján lévő csörgők is énekelni kezdenek, Ogi pedig halkan mormog valamit, egy furcsa, ősi nyelven mielőtt egy nagy kiáltással eldobná a csontokat a földre fektetett rongyra. Aztán egy jó darabig csak figyeli, csöndben.*
-Hmm. Ez érdekes.
*Mondja, kicsit mintha saját magának mondaná.*
-Látod ezt itt?
*Mutat göcsörtös ujjával az egyik csontra, ami középen hever.*
-Azt mondják a szellemek, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak még más orkok, kik hasonlóak mint mi, csak meg kell őket találnunk!
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-01 09:00:33
Üzenet elküldve: 2025-12-01 09:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ahol egy ajtó bezárul//
- Megnyúzni? * Kerekednek el a szemei, ahogy a tisztásra érnek a rövid pihenő után. A láncing ismét csörög rajta, minden lépésnél jelzi, hogy merre jár, ha döngő sarkai nem lennének elegek. *
- Orkbőrt hordanak? Miért? * Teszi fel a kérdést, folytatva az előző meglepődését. Nem gondolta, hogy ilyen barbár népek laknak a törzsön kívül, de nem lepi meg a dolog. Fajtársai bár igyekeztek nem mutatni, Magra szerint mindig is tartottak azoktól, akikben nem ork vér csörgedezik, és úgy tűnik, lassan kiderül, hogy miért. Semmiképp sem szeretné, hogy belőle is bőrnadrág legyen. Még ha szép is lenne a zöld bőréből készült ruha. *
- Fajtársak jók. Nőstény még jobb. * Bólogat, és kicsit igazít a nadrágján a gondolatot hallva. Mégis csak adni kell a megjelenésre, ha esetlegesen összefutnak valami csinos kis menyecskével. *
- Én azt hittem te tud. * Csóválja a fejét, hiszen eddig végig Csorbaállat követte. A szökéstől kezdve egészen mostanáig biztos volt benne, hogy a sámánnak vannak ötletei, de ha kell, Magra szívesen besegít az agyalásba. *
- Szellemek mit mond? Hátha segít. * Teszi fel a kérdést, mert ha valaki, akkor az ősök szellemei biztos jártak már erre, és tudják, hogy merre érdemes tovább haladniuk. Az is lehet, hogy találnak egy rég elfeledett törzset, olyat, akik hozzájuk hasonlóan megunták az esztelen gyilkolászást, és azt, hogy feleslegesen kockáztassák napról napra az életüket. *
- Megnyúzni? * Kerekednek el a szemei, ahogy a tisztásra érnek a rövid pihenő után. A láncing ismét csörög rajta, minden lépésnél jelzi, hogy merre jár, ha döngő sarkai nem lennének elegek. *
- Orkbőrt hordanak? Miért? * Teszi fel a kérdést, folytatva az előző meglepődését. Nem gondolta, hogy ilyen barbár népek laknak a törzsön kívül, de nem lepi meg a dolog. Fajtársai bár igyekeztek nem mutatni, Magra szerint mindig is tartottak azoktól, akikben nem ork vér csörgedezik, és úgy tűnik, lassan kiderül, hogy miért. Semmiképp sem szeretné, hogy belőle is bőrnadrág legyen. Még ha szép is lenne a zöld bőréből készült ruha. *
- Fajtársak jók. Nőstény még jobb. * Bólogat, és kicsit igazít a nadrágján a gondolatot hallva. Mégis csak adni kell a megjelenésre, ha esetlegesen összefutnak valami csinos kis menyecskével. *
- Én azt hittem te tud. * Csóválja a fejét, hiszen eddig végig Csorbaállat követte. A szökéstől kezdve egészen mostanáig biztos volt benne, hogy a sámánnak vannak ötletei, de ha kell, Magra szívesen besegít az agyalásba. *
- Szellemek mit mond? Hátha segít. * Teszi fel a kérdést, mert ha valaki, akkor az ősök szellemei biztos jártak már erre, és tudják, hogy merre érdemes tovább haladniuk. Az is lehet, hogy találnak egy rég elfeledett törzset, olyat, akik hozzájuk hasonlóan megunták az esztelen gyilkolászást, és azt, hogy feleslegesen kockáztassák napról napra az életüket. *
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-12-01 08:53:51
Üzenet elküldve: 2025-12-01 08:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol egy ajtó bezárul//
*A kis pihenő után sokkal kellemesebb közérzettel halad tovább a város felé, amiről már igen sokat hallott korábban, bár még sosem járt Artheniorban.*
-Lehet nekem is úgy kellett volna, látod hiába figyeltem én se lettem okosabb.
*Mondja és halkan felkuncog, ráeszmél egy kicsit a saját hiúságara a dologban.*
-Neked van igazad barátom, ugyanolyan büdöset szarik mint mi.
*Gyakran megmosolyogta már korábban is Magra egyszerű, de annál bölcsebb meglátásait, nincs ez másképp most sem. A többire pedig csak némán bólint. Nem is mondhatná szebben, hisz valóban, orkokból alig akad egy pár, bezzeg az emberek úgy nyüzsögnek mint a hangyák a szép épületeikben, és rettrgnek bármitől ami egy kicsit is más. Olyankor pedig azt teszik, amiben az emberek a legjobbak, gyilkolnak. Tűzzel és vassal oldják meg a problémáikat, legalábbis a legtöbbjük.*
-Remélem. De ha nem akarnak megnyúzni is boldog leszek. Biztos vannak még hozzánk hasonló fajtársaink errefelé, hátha idővel megtaláljuk majd őket. Az orkok együtt erősek!
*Jelenti ki, és közben ösztönösen megrázza csuklóján a gyöngyöket. Ezt is atyjától tanulta.*
-Ha még találnánk valami csinos nőstényt, az lenne csak az igazi szerencse, mi?
*Mondja kissé szégyenkezve, bár még sosem volt nővel dolga, egy ideje már hajtják az ösztőnök, de valahogy sosem alakult úgy a helyzet. Talán itt ez is megváltozhat, mint oly sok egyéb más dolgok is.*
-Aztán merre is megyünk tovább ? Bevallom nem terveztem túlságosan előre, abban sem voltam biztos, hogy eddig eljutunk.
*A kis pihenő után sokkal kellemesebb közérzettel halad tovább a város felé, amiről már igen sokat hallott korábban, bár még sosem járt Artheniorban.*
-Lehet nekem is úgy kellett volna, látod hiába figyeltem én se lettem okosabb.
*Mondja és halkan felkuncog, ráeszmél egy kicsit a saját hiúságara a dologban.*
-Neked van igazad barátom, ugyanolyan büdöset szarik mint mi.
*Gyakran megmosolyogta már korábban is Magra egyszerű, de annál bölcsebb meglátásait, nincs ez másképp most sem. A többire pedig csak némán bólint. Nem is mondhatná szebben, hisz valóban, orkokból alig akad egy pár, bezzeg az emberek úgy nyüzsögnek mint a hangyák a szép épületeikben, és rettrgnek bármitől ami egy kicsit is más. Olyankor pedig azt teszik, amiben az emberek a legjobbak, gyilkolnak. Tűzzel és vassal oldják meg a problémáikat, legalábbis a legtöbbjük.*
-Remélem. De ha nem akarnak megnyúzni is boldog leszek. Biztos vannak még hozzánk hasonló fajtársaink errefelé, hátha idővel megtaláljuk majd őket. Az orkok együtt erősek!
*Jelenti ki, és közben ösztönösen megrázza csuklóján a gyöngyöket. Ezt is atyjától tanulta.*
-Ha még találnánk valami csinos nőstényt, az lenne csak az igazi szerencse, mi?
*Mondja kissé szégyenkezve, bár még sosem volt nővel dolga, egy ideje már hajtják az ösztőnök, de valahogy sosem alakult úgy a helyzet. Talán itt ez is megváltozhat, mint oly sok egyéb más dolgok is.*
-Aztán merre is megyünk tovább ? Bevallom nem terveztem túlságosan előre, abban sem voltam biztos, hogy eddig eljutunk.
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:07:20
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nap még alacsonyan jár, mikor Myla elindul. Erhoannt, aki korábban minden ilyen útra elkísérte, most sajnos nem mehet vele, ügyes-bajos dolgai északra szólították, így ez alkalommal egyedül kénytelen nekivágni. A biztonság kedvéért hagyott üzenetet erről odahaza, hogy ha esetleg nem térne vissza két haton belül, akkor tudják hol keressék - őszintén bízik benne azért, hogy erre nem kerül sor.
Még egyszer maga mögé pillant, megszemléli a város hajnali sziluettjét, zajai már csak távoli morajlásként hangzanak. Gondolatai között kétely villan, de elmerengve morzsolva ujjai között a nyakában lévő medált, hamar elillan. Nemsokára maga mögött hagyja a tisztást, hogy a szántóföldek felé vegye az irányt.*
Még egyszer maga mögé pillant, megszemléli a város hajnali sziluettjét, zajai már csak távoli morajlásként hangzanak. Gondolatai között kétely villan, de elmerengve morzsolva ujjai között a nyakában lévő medált, hamar elillan. Nemsokára maga mögött hagyja a tisztást, hogy a szántóföldek felé vegye az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197