Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:27:05
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:27:05
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Znekke Leeradr//
-Az jó. *Bólint nagyot a hozzáértés dolgára. Nem az a figyelmes fajta, így a jelekben nem olvas. De ha a nőstény ork valóban otthonosan mozog mindenben, akkor elégedett lehet.
Közben már az Erdőszéli tisztás gyepe "ropog" csizmájuk alatt. Arthenior sziluettjei kirajzolódni látszanak előttük, s már hallani is véli a város sajátos zaját.*
-Hogy? Király? *Sercegve vakarássza meg szakállát, miközben a válaszon morfondírozik.* ~Hogy is?~
-Azóta az vagyok, mióta a Kikötőbe érkeztem. Király! *Valójában a Rumos Rókalyukban hallotta ezt a kifejezést, ám mögöttes tartalommal még nem ruházta fel. Van a szóban valami fennkölt, amit szívesen magára aggat, ám a szó szoros értelmét még senki sem magyarázta el neki.*
-Most pedig a Kikötő után Artheniort is beveszem. *Dohogja elszántan, majd az orkra sandít.*
-Neked meg mi a terved itt, Néma Znekke? Velem tartasz a Sárvárosba? Esküszöm, annyi arany éri a markod, hogy nem győzöd majd a zsebedbe tömködni. Királyi szavam adom rá. *Vigyorog egy sort, majd átveti vállán cókmókját. Szüksége lesz az orkra, s olybá tűnik, amaz is szerencséje után kajtat.*
-Az jó. *Bólint nagyot a hozzáértés dolgára. Nem az a figyelmes fajta, így a jelekben nem olvas. De ha a nőstény ork valóban otthonosan mozog mindenben, akkor elégedett lehet.
Közben már az Erdőszéli tisztás gyepe "ropog" csizmájuk alatt. Arthenior sziluettjei kirajzolódni látszanak előttük, s már hallani is véli a város sajátos zaját.*
-Hogy? Király? *Sercegve vakarássza meg szakállát, miközben a válaszon morfondírozik.* ~Hogy is?~
-Azóta az vagyok, mióta a Kikötőbe érkeztem. Király! *Valójában a Rumos Rókalyukban hallotta ezt a kifejezést, ám mögöttes tartalommal még nem ruházta fel. Van a szóban valami fennkölt, amit szívesen magára aggat, ám a szó szoros értelmét még senki sem magyarázta el neki.*
-Most pedig a Kikötő után Artheniort is beveszem. *Dohogja elszántan, majd az orkra sandít.*
-Neked meg mi a terved itt, Néma Znekke? Velem tartasz a Sárvárosba? Esküszöm, annyi arany éri a markod, hogy nem győzöd majd a zsebedbe tömködni. Királyi szavam adom rá. *Vigyorog egy sort, majd átveti vállán cókmókját. Szüksége lesz az orkra, s olybá tűnik, amaz is szerencséje után kajtat.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-15 11:09:43
Üzenet elküldve: 2022-11-15 11:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Tudod. Boszorkány. Húúú. Ááá.
* Szenvtelen arccal adja elő, miként menekülnek előle a babonás vénemberek, vagy az utcakölykök.
Elneveti magát Dalaf váratlan szófordulatára. *
- Igazán bölcs gondolat. Tetszik a csengése. A hatalom... veszélyes dolog. De megértem mit találnak benne vonzónak sokan. Jóleső érzés lehet, ha tartanak tőled és tisztelnek.
* Hátradőlne ebbe az érzésbe. Mondjuk a hátralévő éveire. Szenvedett már eleget mások nyelvétől. *
~ Utáljanak ha kell. Utáljanak csak, ahogy én is őket. De féljenek is. ~
* Egy újfajta élet képe körvonalazódik meg benne. *
- Tudod, a "bármilyen rosszban való segítség", nem éppen népszerű szakma, ha szabad így fogalmaznom. Ha szükség van rá, mindenki azonnal titokban felkeresi, de ha nincs, akkor csodálatosan lehet rajta gúnyolódni. Azt hiszem, mi vagyunk a társadalom szükséges rossza.
* Kivár néhány másodpercet, hogy az elf szavai utat törjenek az elméjébe. *
- Van egy lányod?
* Kérdezi meglepetten. *
- Mármint... nem biztos hogy pont erre vártad a meglepődést. Bevallom őszintén, nagyjából tudom ki vagy. Mindenki tudja, aki megfordul azon a környéken. Sajnálom.
* Teszi hozzá újra vöröslő, bűnbánó arccal. *
- Talán el kellett volna mondanom hamarabb. De úgy éreztem nem szeretnéd, ha onnan ismernélek. De nem zavar... Tényleg. Szerintem kedves vagy és kedvellek is.
~ Ó, az összes istenekre. Mi a fészkes francot zagyválok itt össze? ~
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Tudod. Boszorkány. Húúú. Ááá.
* Szenvtelen arccal adja elő, miként menekülnek előle a babonás vénemberek, vagy az utcakölykök.
Elneveti magát Dalaf váratlan szófordulatára. *
- Igazán bölcs gondolat. Tetszik a csengése. A hatalom... veszélyes dolog. De megértem mit találnak benne vonzónak sokan. Jóleső érzés lehet, ha tartanak tőled és tisztelnek.
* Hátradőlne ebbe az érzésbe. Mondjuk a hátralévő éveire. Szenvedett már eleget mások nyelvétől. *
~ Utáljanak ha kell. Utáljanak csak, ahogy én is őket. De féljenek is. ~
* Egy újfajta élet képe körvonalazódik meg benne. *
- Tudod, a "bármilyen rosszban való segítség", nem éppen népszerű szakma, ha szabad így fogalmaznom. Ha szükség van rá, mindenki azonnal titokban felkeresi, de ha nincs, akkor csodálatosan lehet rajta gúnyolódni. Azt hiszem, mi vagyunk a társadalom szükséges rossza.
* Kivár néhány másodpercet, hogy az elf szavai utat törjenek az elméjébe. *
- Van egy lányod?
* Kérdezi meglepetten. *
- Mármint... nem biztos hogy pont erre vártad a meglepődést. Bevallom őszintén, nagyjából tudom ki vagy. Mindenki tudja, aki megfordul azon a környéken. Sajnálom.
* Teszi hozzá újra vöröslő, bűnbánó arccal. *
- Talán el kellett volna mondanom hamarabb. De úgy éreztem nem szeretnéd, ha onnan ismernélek. De nem zavar... Tényleg. Szerintem kedves vagy és kedvellek is.
~ Ó, az összes istenekre. Mi a fészkes francot zagyválok itt össze? ~
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-14 21:46:34
Üzenet elküldve: 2022-11-14 21:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Célbataláló ítéletek? Ez kezd egyre izgalmasabb lenni, mesélj csak! *biztatja a másikat a férfi, hogy amaz még többet beszéljen egy ilyen felettébb átérezhető témáról. Nemsokára azonban saját maga is hasonló helyzetbe gabalyodik, de előtte még bólint a takaró visszautasítására*
- Szép dolog lenne azt mondani, hogy önmagam megbecsülése több, mint amit valaha is kívánhatnék a boldog élethez, de ez nem igaz. Az már más dolog, hogy tanítanék e ilyen nézeteket, mint követendő példa, de hiába tudom a választ az én életem azért nem az az átlagos kiinduló pont, így a dolgok megítélése is megváltozik benne *Dalaf elgondolkodik*
- Ahogy egy kedvenc mondásom tartja, a faszom ki van mindenkivel *Vigyorog a fiatal nőre, mert sejti, hogy itt bizony ez a megszólalás nem fog túl nagy problémát okozni*
- Talán még is csak hatalmat akarok, amit az olyanok képébe dörgölhetek, akik úgy játszadoztak velem, amíg azt börtön nélkül megtehették. Nem tudom, elég későn kezdett el bennem kivirágozni ez a kapja be most mindenki, de akkor nagyon életfelfogás. Ki tudja lehet, hogy a bölcsességhez valójában tinédzser kor jár, vagy az öregedéshez az őrület. Mindenesetre minden izgalmasabb lenne elementáris mágiával. A környezetünket uralni, még hozzá istenek nélkül, az valami hatalmas. *És, ha már hatalmas dolgok akkor család, amiből látszólag a társasága nem semmi darabot fogott ki. ~Angyalcsináló~ a férfi jó párszor végig gondolja magában biztosan jó személyre gondol e vagy nem keverte e össze ennyi idő után a sok Kikötői kis sajátos nevet, de bárhogy töri rajta a fejét, a lány arca csak hozzásegít a végső bizonyosságához, hogy ki is lesz az a javasasszony*
- Híres anya, de az ilyesmi szakma nem mindig jön rosszul a háznál. Bölcs, tapasztalt, nyitott és bármilyen rosszban segíteni fog. Az embereket néha meglepi, de még nekem is van lányom, rosszabb hírnévvel az angyalcsinálóénál. Csak már egy ideje nem futok azon a néven. Viszont azért bemutatkozom most már akkor úgy is. Dalaf, de inkább Dalaf, mint a tűzdémon. A nem, olyan régen bezárt régi bordély főkurvája. Szerettek hozzánk járni a nők. Magányos asszonyok, határozott nők, házasság előtt álló szüzek, ostor vagy fegyelem imádók és még sorolhatnám. De hogy akkor ki voltam, éjszakánként változott. Aztán eltűnt, járt a Sellőházban, majd sok helyen kikötött, ahol összekentem az előbb mutatott ingemet is.
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Célbataláló ítéletek? Ez kezd egyre izgalmasabb lenni, mesélj csak! *biztatja a másikat a férfi, hogy amaz még többet beszéljen egy ilyen felettébb átérezhető témáról. Nemsokára azonban saját maga is hasonló helyzetbe gabalyodik, de előtte még bólint a takaró visszautasítására*
- Szép dolog lenne azt mondani, hogy önmagam megbecsülése több, mint amit valaha is kívánhatnék a boldog élethez, de ez nem igaz. Az már más dolog, hogy tanítanék e ilyen nézeteket, mint követendő példa, de hiába tudom a választ az én életem azért nem az az átlagos kiinduló pont, így a dolgok megítélése is megváltozik benne *Dalaf elgondolkodik*
- Ahogy egy kedvenc mondásom tartja, a faszom ki van mindenkivel *Vigyorog a fiatal nőre, mert sejti, hogy itt bizony ez a megszólalás nem fog túl nagy problémát okozni*
- Talán még is csak hatalmat akarok, amit az olyanok képébe dörgölhetek, akik úgy játszadoztak velem, amíg azt börtön nélkül megtehették. Nem tudom, elég későn kezdett el bennem kivirágozni ez a kapja be most mindenki, de akkor nagyon életfelfogás. Ki tudja lehet, hogy a bölcsességhez valójában tinédzser kor jár, vagy az öregedéshez az őrület. Mindenesetre minden izgalmasabb lenne elementáris mágiával. A környezetünket uralni, még hozzá istenek nélkül, az valami hatalmas. *És, ha már hatalmas dolgok akkor család, amiből látszólag a társasága nem semmi darabot fogott ki. ~Angyalcsináló~ a férfi jó párszor végig gondolja magában biztosan jó személyre gondol e vagy nem keverte e össze ennyi idő után a sok Kikötői kis sajátos nevet, de bárhogy töri rajta a fejét, a lány arca csak hozzásegít a végső bizonyosságához, hogy ki is lesz az a javasasszony*
- Híres anya, de az ilyesmi szakma nem mindig jön rosszul a háznál. Bölcs, tapasztalt, nyitott és bármilyen rosszban segíteni fog. Az embereket néha meglepi, de még nekem is van lányom, rosszabb hírnévvel az angyalcsinálóénál. Csak már egy ideje nem futok azon a néven. Viszont azért bemutatkozom most már akkor úgy is. Dalaf, de inkább Dalaf, mint a tűzdémon. A nem, olyan régen bezárt régi bordély főkurvája. Szerettek hozzánk járni a nők. Magányos asszonyok, határozott nők, házasság előtt álló szüzek, ostor vagy fegyelem imádók és még sorolhatnám. De hogy akkor ki voltam, éjszakánként változott. Aztán eltűnt, járt a Sellőházban, majd sok helyen kikötött, ahol összekentem az előbb mutatott ingemet is.
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:37:48
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:37:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Hideg van. A kisöregnek viszont tele van már a feje a lakása szagaival és saját gondolataival. Ki kell szellőztetnie az agyát. Ezért kezdett el sétálni és kötött valahogy ki a tisztáson. Sose volt annyira oda ezért a helyért. A természet szépsége amúgy is távol áll tőle, meg számára ez a hely a mágia győzelmét szimbolizálja a természet felett. Ami zavarja. Hisz a tudomány is képes volna hasonlóképp beleszólni a növények fejlődésébe. Akár ő maga is ha ilyen irányba terelte volna magát a tudomány ösvényén. Egy darabig ácsorog és nézi a már hervadozó virágokat és rozsdavörös leveleket hullató fákat majd hazaindul. Fáj a lába. Fránya fagyok!*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-14 09:18:01
Üzenet elküldve: 2022-11-14 09:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A hatalmas lakomának nem éppen mondható falatozás közepette, igyekszik nem Myyna-át bámulni. Hisz ő maga sem élvezi, mikor mások kinézik a szájából az ételt. Ez többé-kevésbé sikerül is a félvérnek. A kevésbé, csak azért csúszik a repertoárba, mert ezen a tisztáson kevés látnivaló akad a lányon kívül. Vagy csak Lily látja így? Hát ott távolabb vannak fák, meg az őket körülvevő, bosszantóan sziszegő fű. Még egy szerelmespár sem suttog szépeket egymásnak, hogy legalább elborzadni legyen lehetőség. Egy elf lánya sem bírná sokáig, hogy ne Myyna-ára nézzen. Hiszen ő a legérdekesebb dolog közel és távol. Talán ebből a környezetből kiragadva is hasonlóképpen vélekedne rőla árvánk. Hiszen ő sem emlékszik, hogy mikor találkozott utoljára egy hozzá hasonlóval. Ahogy arra sem, mikor tölthetett tartalmasabb időt egy nagyjából korabeli lánnyal. Ami, lásukk be, nagy szó. A fiúk, csak fiúk. Miképp a férfiak is, csupán férféiak. De a csajok egymásközt már egy egészen más színvonal. Ezt pedig illene kihaszálni. Ám az ötletek, valami rendhagyó tettre, nem éppen gyűlnek. Leszámítva az elvetendőket, mint a törpe borotválás.*
- Késsel pedig nehéz lenne. Mintha bottal akarnánk fát vágni.
*Motyogja az utolsó falattal küszködve. Majd gyorsan körbepillant, hátha ettől beugrik valami. Mély sóhajt követően egyetlen felismerés jut el a fekete haja alá. Ellenben ezt kockázatos felvetni, mivel két kimenetele lehet, ha Lily hangot ad az ötletének. Az első, hogy tényleg találnak valami izgalmas tennivalót. A második, amitől árvánk fél, hogy itt elválnak útjaik. Pedig Lily nem szívesen búcsúzna ilyen hamar az újdonsült barátjától. Myyna-ára tapasztott kékekkel csomagolja el a maradék kaját. Mintha kifürkészhetné a lány reakcióját. Végül csak megkockáztatja az ötletének elvetését. Mert a történetnek haladnia kell.*
- Nos... Itt végesek a lehetőségeink. Ha végződhet valami a semmivel. Bár azzal kezdődni szoktak a dolgok.
*Dadogja zavartan és mint mindig, mikor az árva zavarban van, ömlik belőle a szó. Mindenről beszél, csak arról nem, amit mondani szeretne. Aztán csak összeszedi magát és a lényegre tér.*
- Szóval... Arra gondoltam, hogy fel kell kerekednünk és nekünk kell megtalálni azt a dolgot. Mivel az nem talál ránk itt. Hacsak nem egy medve formájában. Mit szólsz hozzá?
*Szégyenlős mosoly keretében várja a választ. A szíve úgy kalapá, mint a kovácsok szoktak. Itt dől el minden. Hogy lesz-e tovább, vagy sem.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A hatalmas lakomának nem éppen mondható falatozás közepette, igyekszik nem Myyna-át bámulni. Hisz ő maga sem élvezi, mikor mások kinézik a szájából az ételt. Ez többé-kevésbé sikerül is a félvérnek. A kevésbé, csak azért csúszik a repertoárba, mert ezen a tisztáson kevés látnivaló akad a lányon kívül. Vagy csak Lily látja így? Hát ott távolabb vannak fák, meg az őket körülvevő, bosszantóan sziszegő fű. Még egy szerelmespár sem suttog szépeket egymásnak, hogy legalább elborzadni legyen lehetőség. Egy elf lánya sem bírná sokáig, hogy ne Myyna-ára nézzen. Hiszen ő a legérdekesebb dolog közel és távol. Talán ebből a környezetből kiragadva is hasonlóképpen vélekedne rőla árvánk. Hiszen ő sem emlékszik, hogy mikor találkozott utoljára egy hozzá hasonlóval. Ahogy arra sem, mikor tölthetett tartalmasabb időt egy nagyjából korabeli lánnyal. Ami, lásukk be, nagy szó. A fiúk, csak fiúk. Miképp a férfiak is, csupán férféiak. De a csajok egymásközt már egy egészen más színvonal. Ezt pedig illene kihaszálni. Ám az ötletek, valami rendhagyó tettre, nem éppen gyűlnek. Leszámítva az elvetendőket, mint a törpe borotválás.*
- Késsel pedig nehéz lenne. Mintha bottal akarnánk fát vágni.
*Motyogja az utolsó falattal küszködve. Majd gyorsan körbepillant, hátha ettől beugrik valami. Mély sóhajt követően egyetlen felismerés jut el a fekete haja alá. Ellenben ezt kockázatos felvetni, mivel két kimenetele lehet, ha Lily hangot ad az ötletének. Az első, hogy tényleg találnak valami izgalmas tennivalót. A második, amitől árvánk fél, hogy itt elválnak útjaik. Pedig Lily nem szívesen búcsúzna ilyen hamar az újdonsült barátjától. Myyna-ára tapasztott kékekkel csomagolja el a maradék kaját. Mintha kifürkészhetné a lány reakcióját. Végül csak megkockáztatja az ötletének elvetését. Mert a történetnek haladnia kell.*
- Nos... Itt végesek a lehetőségeink. Ha végződhet valami a semmivel. Bár azzal kezdődni szoktak a dolgok.
*Dadogja zavartan és mint mindig, mikor az árva zavarban van, ömlik belőle a szó. Mindenről beszél, csak arról nem, amit mondani szeretne. Aztán csak összeszedi magát és a lényegre tér.*
- Szóval... Arra gondoltam, hogy fel kell kerekednünk és nekünk kell megtalálni azt a dolgot. Mivel az nem talál ránk itt. Hacsak nem egy medve formájában. Mit szólsz hozzá?
*Szégyenlős mosoly keretében várja a választ. A szíve úgy kalapá, mint a kovácsok szoktak. Itt dől el minden. Hogy lesz-e tovább, vagy sem.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-13 21:32:57
Üzenet elküldve: 2022-11-13 21:32:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Vadászat kezdete //
* A szükséges dolgokat előkészítette, hogy sikerüljön nyakon csípni a bűnözőt. Kérvényezte a körözését, ahogyan Bredoc parancsnoknak is hagyott egy levelet. A bűnözők nagy része a kikötői bandákból, vagy éppen sárvárosból származnak, így a köztes megoldást választotta. Lovával hamar eléri tisztást, hogy figyelmesen kövesse az mező felé tartó útvonalakat.
~ Csak remélni tudom, hogy a városi őrség is idővel a nyomába ered.... ~
Sóhajt fel, majd lovát is úgy állítja, hogy ő a bekötő utak nagy részét figyelemmel tudja kísérni. ~ A városban biztos nem tudja eladni. ~ *
* A szükséges dolgokat előkészítette, hogy sikerüljön nyakon csípni a bűnözőt. Kérvényezte a körözését, ahogyan Bredoc parancsnoknak is hagyott egy levelet. A bűnözők nagy része a kikötői bandákból, vagy éppen sárvárosból származnak, így a köztes megoldást választotta. Lovával hamar eléri tisztást, hogy figyelmesen kövesse az mező felé tartó útvonalakat.
~ Csak remélni tudom, hogy a városi őrség is idővel a nyomába ered.... ~
Sóhajt fel, majd lovát is úgy állítja, hogy ő a bekötő utak nagy részét figyelemmel tudja kísérni. ~ A városban biztos nem tudja eladni. ~ *
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-13 08:59:30
Üzenet elküldve: 2022-11-13 08:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Nem elég, hogy a nyelvére kapaszkodik az a vallomás, ami olyan, amilyen, de Dayaneer reakcióiból ítélve sajnos így is sokkal egyértelműbb, mint szeretné. De csak akkor feszül meg az állkapcsa igazán, amikor a kölcsönösség apró szikrája helyett csak egy bicskanyitogató visszakérdezés érkezik. Aztán még ki is nevetik. Megrándul az ajka. Inkább félrefordítja a pillantását és egy flegma vállrándítással igyekszik jóval hangsúlytalanabbá és személytelenebbé maszatolni azt az átkozott szót. Egy pillanatra most ismét kölyöknek érzi magát, akivel csak a bolondját járatja egy aljas wegtoreni szuka. Kis híja van, hogy vissza ne vágjon valami megjegyzéssel, ami letöri a kis... igen, ilyenkor magában ő is úgy nevezi Dayaneert, ahogy Morn úgy általában. Nolen azonban más, mint a bátyja. Sokkal jobban kordában tartja az érzéseit. Az azért sejthető, hogy behúzta magában a strigulát egy listára, ami józanul tartja a wegtoreni közelében az ilyen-olyan kilengések ellenére is.
Amikor elhangzik, hogy "csak elég messzire kell futni", Nolen hümment és aprót bólint, mint aki szépítés nélkül beárazza ezt a lehetőséget. Ha ez lesz a lány választása, akkor többé nem fog érte nyúlni. Akkor nem fog közéjük állni sem a saját családja, sem Cressys bosszúja tekintetében. Nem fogja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egyenesen beszélt, már amennyire a büszkesége engedte, de azt tudja hogy wegtoreni pillangóját nem tudja erővel megtartani. Tudná, de mi értelme lenne? De amíg még nincsenek a szakadék szélén, szeretné kiélvezni, ami adatott. Hiszen talán csak ennyi lesz.
Elengedi a füle mellett, amit nem akar meghallani, és ami kétségtelenül csak színpadias játék a lány részéről is, de amikor Daya kibontakozik a kezei közül és a távolság vagy egy lépésnyire hízik közöttük, felvillantja azt a bizonyos gazemberes Velasco'rra mosolyt. Megnedvesíti az ajkát, mint aki a vámba jelölt csók ízét a tiltakozó suttogás párájától csak feljebb srófolt tételként írja a tartozás kontójára, akár egy uzsorás. A rosszabb fajtából.*
- Kereskedő vagyok. Tudhatnád, hogy a mi fajtánk ezt a szót nem keveri az üzletbe. *Tisztességes. Nem, most tényleg nem érdekli ez a jelző túlzottan. A fene tudja, van-e helye közöttük egyáltalán, de tudja, mit akar és nem érdekli, mennyire tisztességes.
Quillyn emlegetését már fel sem veszi. Tudja, hogy ez már csak terelés. Nolen felsőbbséges magabiztossággal csalja el kettejük között, míg hirtelen magához nem tudja újra rántani a felvágott nyelvű fruskát.*
- Csókolgatnának? Igen? *ismétli, ahogy maga előtt ölelésébe fogja a lányt.* - Ugyan. Megenne a féltékenység, pillangó.
*A füléhez hajol és a gesztenyebarna tincsek közé duruzsol.*
- Nem hiányozna, amikor *a hangja aljas suttogássá halkul, benne a titkokkal, amit hevült éjszakáik során kivallatott a wegtoreni formás testétől. Tudja, mitől harap az ajkába, mitől áll kéjes remegés a porcikáiba, mitől karmolja véresre a hátát. És most most mindeme gyarló gyengeségeket szépen ki is teríti.*
*Nem elég, hogy a nyelvére kapaszkodik az a vallomás, ami olyan, amilyen, de Dayaneer reakcióiból ítélve sajnos így is sokkal egyértelműbb, mint szeretné. De csak akkor feszül meg az állkapcsa igazán, amikor a kölcsönösség apró szikrája helyett csak egy bicskanyitogató visszakérdezés érkezik. Aztán még ki is nevetik. Megrándul az ajka. Inkább félrefordítja a pillantását és egy flegma vállrándítással igyekszik jóval hangsúlytalanabbá és személytelenebbé maszatolni azt az átkozott szót. Egy pillanatra most ismét kölyöknek érzi magát, akivel csak a bolondját járatja egy aljas wegtoreni szuka. Kis híja van, hogy vissza ne vágjon valami megjegyzéssel, ami letöri a kis... igen, ilyenkor magában ő is úgy nevezi Dayaneert, ahogy Morn úgy általában. Nolen azonban más, mint a bátyja. Sokkal jobban kordában tartja az érzéseit. Az azért sejthető, hogy behúzta magában a strigulát egy listára, ami józanul tartja a wegtoreni közelében az ilyen-olyan kilengések ellenére is.
Amikor elhangzik, hogy "csak elég messzire kell futni", Nolen hümment és aprót bólint, mint aki szépítés nélkül beárazza ezt a lehetőséget. Ha ez lesz a lány választása, akkor többé nem fog érte nyúlni. Akkor nem fog közéjük állni sem a saját családja, sem Cressys bosszúja tekintetében. Nem fogja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egyenesen beszélt, már amennyire a büszkesége engedte, de azt tudja hogy wegtoreni pillangóját nem tudja erővel megtartani. Tudná, de mi értelme lenne? De amíg még nincsenek a szakadék szélén, szeretné kiélvezni, ami adatott. Hiszen talán csak ennyi lesz.
Elengedi a füle mellett, amit nem akar meghallani, és ami kétségtelenül csak színpadias játék a lány részéről is, de amikor Daya kibontakozik a kezei közül és a távolság vagy egy lépésnyire hízik közöttük, felvillantja azt a bizonyos gazemberes Velasco'rra mosolyt. Megnedvesíti az ajkát, mint aki a vámba jelölt csók ízét a tiltakozó suttogás párájától csak feljebb srófolt tételként írja a tartozás kontójára, akár egy uzsorás. A rosszabb fajtából.*
- Kereskedő vagyok. Tudhatnád, hogy a mi fajtánk ezt a szót nem keveri az üzletbe. *Tisztességes. Nem, most tényleg nem érdekli ez a jelző túlzottan. A fene tudja, van-e helye közöttük egyáltalán, de tudja, mit akar és nem érdekli, mennyire tisztességes.
Quillyn emlegetését már fel sem veszi. Tudja, hogy ez már csak terelés. Nolen felsőbbséges magabiztossággal csalja el kettejük között, míg hirtelen magához nem tudja újra rántani a felvágott nyelvű fruskát.*
- Csókolgatnának? Igen? *ismétli, ahogy maga előtt ölelésébe fogja a lányt.* - Ugyan. Megenne a féltékenység, pillangó.
*A füléhez hajol és a gesztenyebarna tincsek közé duruzsol.*
- Nem hiányozna, amikor *a hangja aljas suttogássá halkul, benne a titkokkal, amit hevült éjszakáik során kivallatott a wegtoreni formás testétől. Tudja, mitől harap az ajkába, mitől áll kéjes remegés a porcikáiba, mitől karmolja véresre a hátát. És most most mindeme gyarló gyengeségeket szépen ki is teríti.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-13 06:22:11
Üzenet elküldve: 2022-11-13 06:22:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy senkit sem üt le karjainak széttárása közben, csupán csak annak köszönhető, hogy a piacozókban van annyi lélekjelenlét és reflex, hogy gyorsan kitérjenek a feléjük lendülő karok elől. Persze van aki nem engedi el szó nélkül a dolgot, hanem inkább tesz egy párszavas, gyermekek fülének nem való, szitokszavakkal tarkíttott megjegyzést. Amit a hegyesfülű nőstény horkanva enged tovaszállni, bele a tömeg mélyébe. Nem akar perpatvart rendezni, meg jobb szereti azt is, ha nem véres az orra. Ugyanis az átkozódó egy jól megtermett férfi, aki valószínűleg hentes lehet vagy kovács. Vagy tudja a fene, de nagydarab és hiába szereti a nő a perecet, az annyira nem tetszene neki, ha belőle lenne hajtogatva egy. Inkább készségesen indul meg, később pedig battyog a mélységi mögött, hogy az utat mutasson neki. Persze mikor már eltávolodnak a marcona fószertől azért nőies sértettsége is bátorodik benne, minek hála csak elkezd morogni az orra alatt, melyből bekúszhat egy egy foszlány a férfi csuklyája alá. Többek között a "Ki a picsának képzeli magát?" vagy a "Mi a faszt képzel?" elég érthetően kivehető mód száll bele a levegőbe. Az ujjaira fonódó kéz és a tény, hogy lassan kievickélnek a tömegből, azért kezd jó hatással lenni zaklatott lelkének. De a megjegyzést már kevésbé tudja elereszteni a füle mellett.*
- Igazából arra gondoltam, hogy most inkább befonnám egy borzoi bundáját.
*Forgatja meg a szemeit, de azért sértettsége nem olyan nagy mértékű, hogy ne fonja ő is ujjait a férfi keze köré. Ebben segít az is, hogy mire feleszmél már a tisztáson ácsingózva figyelheti, ahogy a mélységi elmerül a fák, majdan az ég kémlelésében. Arról nem is beszélve, hogy ő is jóval nyugodtabban sóhajt fel. Végre-valahára maguk mögött tudhatják a sok tesze-tosza városit, akiknek valószínűleg az lehet a napi fénypont az életükben, hogy megtaposhatták párszor bakancsának orrát.*
- Hm?
*Sandít fel ő maga is az égre, majd hümmögve próbálja beleképzelni a képet a felhődarabba. Természetesen az említett felhő melletit bámulva, amire hiába hunyorog, sehogy sem látja bele azt a patkánykutyát.*
- Hm... Szerintem olyan, mint egy káposzta.
*Vakar az állára, miközben hideg szemei tovább vándorolnak, s gyúlik is az a gyertyafény a fejében a felismeréstől, mikor a másik felhőgombócot pillantja meg.*
- Ja, hogy arra gondoltál.
*Ejt meg egy bárgyú vigyort, aztán vállat vonva ölel a férfi karjára, miközben lábujjhegyre állva nyújtózik a füléhez.*
- A tisztások is azok a helyek, ahol egyik faj paráználkodhat a másikkal, ha kedvet kap hozzá. *Búgja érzékien a másik fülébe.* Tudod nem csak a fogadói fürdők sajátossága ez.
*Sandít lopva a másik arcára, majd vigyorát nagy nehezen megfékezve érkezik vissza a talpára, hogy komolyságot erőltessen magára. Nagyjából sikertelenül, ezért igyekszik teljes erejéből kizárólag a felhőkre meredni mielőtt elröhögi magát.*
- Miért ne hághatna meg egy kutya egy patkányt? Vagy fordítva.
*Teszi fel a filozófiai kérdést, de ahogy elképzeli a dolgot már elszakad a cérna, így muszáj teret adnia a vihogásnak.*
A hozzászólás írója (Ymranëa Lyowanne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.13 06:23:01
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy senkit sem üt le karjainak széttárása közben, csupán csak annak köszönhető, hogy a piacozókban van annyi lélekjelenlét és reflex, hogy gyorsan kitérjenek a feléjük lendülő karok elől. Persze van aki nem engedi el szó nélkül a dolgot, hanem inkább tesz egy párszavas, gyermekek fülének nem való, szitokszavakkal tarkíttott megjegyzést. Amit a hegyesfülű nőstény horkanva enged tovaszállni, bele a tömeg mélyébe. Nem akar perpatvart rendezni, meg jobb szereti azt is, ha nem véres az orra. Ugyanis az átkozódó egy jól megtermett férfi, aki valószínűleg hentes lehet vagy kovács. Vagy tudja a fene, de nagydarab és hiába szereti a nő a perecet, az annyira nem tetszene neki, ha belőle lenne hajtogatva egy. Inkább készségesen indul meg, később pedig battyog a mélységi mögött, hogy az utat mutasson neki. Persze mikor már eltávolodnak a marcona fószertől azért nőies sértettsége is bátorodik benne, minek hála csak elkezd morogni az orra alatt, melyből bekúszhat egy egy foszlány a férfi csuklyája alá. Többek között a "Ki a picsának képzeli magát?" vagy a "Mi a faszt képzel?" elég érthetően kivehető mód száll bele a levegőbe. Az ujjaira fonódó kéz és a tény, hogy lassan kievickélnek a tömegből, azért kezd jó hatással lenni zaklatott lelkének. De a megjegyzést már kevésbé tudja elereszteni a füle mellett.*
- Igazából arra gondoltam, hogy most inkább befonnám egy borzoi bundáját.
*Forgatja meg a szemeit, de azért sértettsége nem olyan nagy mértékű, hogy ne fonja ő is ujjait a férfi keze köré. Ebben segít az is, hogy mire feleszmél már a tisztáson ácsingózva figyelheti, ahogy a mélységi elmerül a fák, majdan az ég kémlelésében. Arról nem is beszélve, hogy ő is jóval nyugodtabban sóhajt fel. Végre-valahára maguk mögött tudhatják a sok tesze-tosza városit, akiknek valószínűleg az lehet a napi fénypont az életükben, hogy megtaposhatták párszor bakancsának orrát.*
- Hm?
*Sandít fel ő maga is az égre, majd hümmögve próbálja beleképzelni a képet a felhődarabba. Természetesen az említett felhő melletit bámulva, amire hiába hunyorog, sehogy sem látja bele azt a patkánykutyát.*
- Hm... Szerintem olyan, mint egy káposzta.
*Vakar az állára, miközben hideg szemei tovább vándorolnak, s gyúlik is az a gyertyafény a fejében a felismeréstől, mikor a másik felhőgombócot pillantja meg.*
- Ja, hogy arra gondoltál.
*Ejt meg egy bárgyú vigyort, aztán vállat vonva ölel a férfi karjára, miközben lábujjhegyre állva nyújtózik a füléhez.*
- A tisztások is azok a helyek, ahol egyik faj paráználkodhat a másikkal, ha kedvet kap hozzá. *Búgja érzékien a másik fülébe.* Tudod nem csak a fogadói fürdők sajátossága ez.
*Sandít lopva a másik arcára, majd vigyorát nagy nehezen megfékezve érkezik vissza a talpára, hogy komolyságot erőltessen magára. Nagyjából sikertelenül, ezért igyekszik teljes erejéből kizárólag a felhőkre meredni mielőtt elröhögi magát.*
- Miért ne hághatna meg egy kutya egy patkányt? Vagy fordítva.
*Teszi fel a filozófiai kérdést, de ahogy elképzeli a dolgot már elszakad a cérna, így muszáj teret adnia a vihogásnak.*
A hozzászólás írója (Ymranëa Lyowanne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.13 06:23:01
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-13 05:46:52
Üzenet elküldve: 2022-11-13 05:46:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Természetesen majd beledöglik az éhségbe. Ugyanis sikerült megint úgy útra kelnie, hogy indultakor evett, de csomagolni már nem csomagolt semmit. De nem kenyere a panaszkodás, ezért nem kap elsőnek az evés ötletére. ~Kenyér...~ Sóhajt fel a falatok gondolatára, mitől még a gyomra is megkordul. Az persze már jobban hallható, mint a gondolata, így halvány pírral köszörüli meg a torkát.*
- Hát... talán pár falat azért még elfér.
*Köszörüli meg a torkát. Azzal pedig le is csap a kenyérre. De viszonylagosan észbe kapva azért a maradékot már óvatosabban veszi el. Türelmesen megvárja, hogy Lilyenn lásson előbb neki, azután már semmi sem állíthatja meg abban, hogy a szájába tömje a falatokat. Már csak arra kell ügyelnie, hogy levegőt tudjon úgy venni a teletömött száján keresztül, hogy ne szippantson tüdőre egyetlen morzsát sem. Nem lenne valami büszke halál megfulladni egy falat kenyértől.
Rágás közben pedig végig hallgatja a lány érvelését, hogy miért is olyan nehezen kivitelezhető ez a törpeborotválás.
Még a sajtrágás közepén is képes egy csalódott sóhajt hallatni, minek végén csak váll vonva ingatja meg a fejét.*
- Nincs. Nem gondoltam, hogy ma szükségem lesz rá, így nem is hoztam el.
*Dünnyögi csalódottan, mikor már leküzdötte a falatot.*
- Akkor mi lehet olyan, amihez van erőnk és eszközünk is? Elég... kevéskének tűnnek a lehetőségek.
*Pedig most mennyire jól ki tudná élvezni, hogy van egy hasonszőrű partnere. Aki hozzá hasonlóan a semmiből jött, szép, okos és vicces. Nem elhanyagolható tény az is, hogy lány. Sokáig nem volt egyetlen lány barátja sem. Most pedig, mikor itt lenne az alkalom, akár még el is mulaszthatja az egészet azzal, hogy ilyen unalmasan ötlettelen. Bár mentségére legyen mondva, hogy a gondolkodás nem éppen az erőssége, de emiatt eddig sosem aggódott, mert mindig volt valaki, aki gondolkodjon helyette.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Természetesen majd beledöglik az éhségbe. Ugyanis sikerült megint úgy útra kelnie, hogy indultakor evett, de csomagolni már nem csomagolt semmit. De nem kenyere a panaszkodás, ezért nem kap elsőnek az evés ötletére. ~Kenyér...~ Sóhajt fel a falatok gondolatára, mitől még a gyomra is megkordul. Az persze már jobban hallható, mint a gondolata, így halvány pírral köszörüli meg a torkát.*
- Hát... talán pár falat azért még elfér.
*Köszörüli meg a torkát. Azzal pedig le is csap a kenyérre. De viszonylagosan észbe kapva azért a maradékot már óvatosabban veszi el. Türelmesen megvárja, hogy Lilyenn lásson előbb neki, azután már semmi sem állíthatja meg abban, hogy a szájába tömje a falatokat. Már csak arra kell ügyelnie, hogy levegőt tudjon úgy venni a teletömött száján keresztül, hogy ne szippantson tüdőre egyetlen morzsát sem. Nem lenne valami büszke halál megfulladni egy falat kenyértől.
Rágás közben pedig végig hallgatja a lány érvelését, hogy miért is olyan nehezen kivitelezhető ez a törpeborotválás.
Még a sajtrágás közepén is képes egy csalódott sóhajt hallatni, minek végén csak váll vonva ingatja meg a fejét.*
- Nincs. Nem gondoltam, hogy ma szükségem lesz rá, így nem is hoztam el.
*Dünnyögi csalódottan, mikor már leküzdötte a falatot.*
- Akkor mi lehet olyan, amihez van erőnk és eszközünk is? Elég... kevéskének tűnnek a lehetőségek.
*Pedig most mennyire jól ki tudná élvezni, hogy van egy hasonszőrű partnere. Aki hozzá hasonlóan a semmiből jött, szép, okos és vicces. Nem elhanyagolható tény az is, hogy lány. Sokáig nem volt egyetlen lány barátja sem. Most pedig, mikor itt lenne az alkalom, akár még el is mulaszthatja az egészet azzal, hogy ilyen unalmasan ötlettelen. Bár mentségére legyen mondva, hogy a gondolkodás nem éppen az erőssége, de emiatt eddig sosem aggódott, mert mindig volt valaki, aki gondolkodjon helyette.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-09 22:57:39
Üzenet elküldve: 2022-11-09 22:57:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Hihetetlen milyen ereje van annak az apró “de” szócskának. Egyetlen rövid kis szó mégis épp elég ahhoz, hogy egy pillanat alatt lényegtelenné olcsósítson mindent, ami előtte elhangzik. A wegtoreni tökéletesen tisztában van azzal, hogy Nolen sohasem fog megbocsátani neki. Hiába telnek el hónapok, évek, bármennyire is igyekezne elfeledtetni vele az árulást, az ilyen sebek ugyan begyógyulhatnak, de örökre heget hagynak maguk után. Végleges feloldozást nem is vár réges-rég megbánt bűnei alól, így könnyen tovább is siklik az elhangzó mondat ezen része felett. Sokkal inkább foglalkoztatja a különös vallomás, melytől vígan szalad fel szemöldöke egy elégedetten terpeszkedő mosoly kíséretében.*
- Felkavarlak? *El is kuncogja magát, ahogy csak egy siheder leány tud, mikor egy kamasz fiú ügyetlenül vallja be érzéseit. Ha épp nem gondol arra, hogy ő is nyakig benne van a dologban, tagadhatatlanul élvezi, hogy ennyire bűvkörébe vonta a férfit. Hazugság volna azt állítani, hogy ezúttal makulátlanul tiszták a szándékai a kreolnak vele, de ezek most csak apró, önző tervek, melyek józanabb pillanatokban még felsejlenek benne. A fegyelmezettség viszont undokul gyorsan oldódik az érintésekben, a hosszú idő óta nem tapasztalt gyengédségben. Ez kényszeríti csak igazán menekülésre, ehhez képest Antorac csak egy mogorva bácsika, aki mérgelődve hajkurássza a kölyköket a telkéről.*
- Csak elég messzire kell szaladni *A városokban talán nem lenne élete végéig biztonságban, de a pusztán túl, vagy északra menekülve már megnyugodhatna. Annyit senkinek sem érhet a feje, hogy bárki addig merészkedjen utána.*
- Kinek jobb? *kérdez vissza a birtoklón csendülő kijelentésre szemtelenül, miután a tengerész magához húzza, majd már hajol is el a csók elől. Nem túl messzire, meghagyva egy ingerlően leheletnyi távolságot.*
- Uram, fékezze magát! *duruzsolja az ajkakra, aztán a fenekére markoló kezet megajándékozva egy nem túl erélyes csapással kibontakozik az ölelő karok közül* - Azt hiszi már mindent lehet.*csóválja a fejét rosszallóan.
A komollyá nehezedő beszélgetés sem tudja teljesen kizökkenteni most a hirtelen kerekedő jókedvéből. Tudomást vesz róla, nem igyekszik a hangulat megőrzése érdekében elterelni a témát, de valahogy most ezek a dolgok távolinak és súlytalannak tűnnek, ha csak egy kis ideig is.*
- Nem túl tisztességesek a feltételeid. *Még ha az önkényeskedő rész felett szemet is huny, Cressys halálához kötni a szabadságát... Még minden mérge ellenére is könyörtelennek tűnik. Nem csak a közös múltjuk miatt, hanem mert elég jól ismeri a wegtoreni kufárt, pontosan tudja, hogy egykönnyen nem tudják majd elkapni. Még így sem, hogy sebezhetőbb, mint valaha.*
- Az öcséd is jön? Néhány napja láttam egy pucér fickót a világvégét hirdetni a főtéren, igazán megvakíthatna, hogy legközelebb elkerüljem. *vicceli most el az öreg közeli érkezésének finoman rájuk vetülő árnyát, közben pedig körbeérve a tisztáson máris ráérősen kanyarodik a visszafelé vezető útra. Látványosan megszemléli a leendő varangyos pocakot, kissé grimaszolva ráncolja össze orrát.*
- Inkább dunsztos üvegbe teszlek és eladlak az első kétségbeesett lánykának, akivel összetalálkozok. Azt mondom majd valami elátkozott, vagyonos gróf vagy *briliáns terve kiötlése közben elgondolkodva dörzsöli meg állát* - Így mindenki jól jár. Én megszabadulok tőled, a leány kap egy kis reményt, téged pedig életed végéig csókolgatnának a fehérnépek.
*Hihetetlen milyen ereje van annak az apró “de” szócskának. Egyetlen rövid kis szó mégis épp elég ahhoz, hogy egy pillanat alatt lényegtelenné olcsósítson mindent, ami előtte elhangzik. A wegtoreni tökéletesen tisztában van azzal, hogy Nolen sohasem fog megbocsátani neki. Hiába telnek el hónapok, évek, bármennyire is igyekezne elfeledtetni vele az árulást, az ilyen sebek ugyan begyógyulhatnak, de örökre heget hagynak maguk után. Végleges feloldozást nem is vár réges-rég megbánt bűnei alól, így könnyen tovább is siklik az elhangzó mondat ezen része felett. Sokkal inkább foglalkoztatja a különös vallomás, melytől vígan szalad fel szemöldöke egy elégedetten terpeszkedő mosoly kíséretében.*
- Felkavarlak? *El is kuncogja magát, ahogy csak egy siheder leány tud, mikor egy kamasz fiú ügyetlenül vallja be érzéseit. Ha épp nem gondol arra, hogy ő is nyakig benne van a dologban, tagadhatatlanul élvezi, hogy ennyire bűvkörébe vonta a férfit. Hazugság volna azt állítani, hogy ezúttal makulátlanul tiszták a szándékai a kreolnak vele, de ezek most csak apró, önző tervek, melyek józanabb pillanatokban még felsejlenek benne. A fegyelmezettség viszont undokul gyorsan oldódik az érintésekben, a hosszú idő óta nem tapasztalt gyengédségben. Ez kényszeríti csak igazán menekülésre, ehhez képest Antorac csak egy mogorva bácsika, aki mérgelődve hajkurássza a kölyköket a telkéről.*
- Csak elég messzire kell szaladni *A városokban talán nem lenne élete végéig biztonságban, de a pusztán túl, vagy északra menekülve már megnyugodhatna. Annyit senkinek sem érhet a feje, hogy bárki addig merészkedjen utána.*
- Kinek jobb? *kérdez vissza a birtoklón csendülő kijelentésre szemtelenül, miután a tengerész magához húzza, majd már hajol is el a csók elől. Nem túl messzire, meghagyva egy ingerlően leheletnyi távolságot.*
- Uram, fékezze magát! *duruzsolja az ajkakra, aztán a fenekére markoló kezet megajándékozva egy nem túl erélyes csapással kibontakozik az ölelő karok közül* - Azt hiszi már mindent lehet.*csóválja a fejét rosszallóan.
A komollyá nehezedő beszélgetés sem tudja teljesen kizökkenteni most a hirtelen kerekedő jókedvéből. Tudomást vesz róla, nem igyekszik a hangulat megőrzése érdekében elterelni a témát, de valahogy most ezek a dolgok távolinak és súlytalannak tűnnek, ha csak egy kis ideig is.*
- Nem túl tisztességesek a feltételeid. *Még ha az önkényeskedő rész felett szemet is huny, Cressys halálához kötni a szabadságát... Még minden mérge ellenére is könyörtelennek tűnik. Nem csak a közös múltjuk miatt, hanem mert elég jól ismeri a wegtoreni kufárt, pontosan tudja, hogy egykönnyen nem tudják majd elkapni. Még így sem, hogy sebezhetőbb, mint valaha.*
- Az öcséd is jön? Néhány napja láttam egy pucér fickót a világvégét hirdetni a főtéren, igazán megvakíthatna, hogy legközelebb elkerüljem. *vicceli most el az öreg közeli érkezésének finoman rájuk vetülő árnyát, közben pedig körbeérve a tisztáson máris ráérősen kanyarodik a visszafelé vezető útra. Látványosan megszemléli a leendő varangyos pocakot, kissé grimaszolva ráncolja össze orrát.*
- Inkább dunsztos üvegbe teszlek és eladlak az első kétségbeesett lánykának, akivel összetalálkozok. Azt mondom majd valami elátkozott, vagyonos gróf vagy *briliáns terve kiötlése közben elgondolkodva dörzsöli meg állát* - Így mindenki jól jár. Én megszabadulok tőled, a leány kap egy kis reményt, téged pedig életed végéig csókolgatnának a fehérnépek.
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:57:13
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:57:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Élők között, mert hol máshol //
- Pont én ítéljem el, akit egyébként is sok ítélet célbatalál? Érdekes gondolat. Tőlem nyugodtan alhatsz.
* Somolyog. Majd szenvtelenül felnevet. *
- Az én tudásomat egyedül birtokolni nem nagy feladat. Még magamnak is van hová fejlődnöm... sőt. Kedves tőled, de te is a vízben voltál.
* Női egyenjogúság ide és oda, nem fogja elszedni a saját takaróját. *
- Kinek a megbecsülése kell? Nem elég a saját magadé?
* Olea régóta csak saját magának akar megfelelni. Másnak úgysem lehet. Mindig lesz valaki, aki ferde szemmel néz rá valami miatt. *
~ Aki keres, az talál. Hibát főleg. ~
- Milyen mágia érdekel? Orvoslás, harci varázslatok? Sötétmágia?
- Nem vagyok boszorkány.
~ Csak anyám. Vagy olyasmi. ~
- Mondhatni, beleszülettem. De még nem tudok pontosan mi érdekel. Mert egyelőre túl sok minden. A bájitalok, nagy kedvenceim, például.
* Szeretetteljesen megsimogatja a zsebeit, ahol a kis fiolái sorakoznak. Elgondolkozik, talán lehetne egy kicsit nyíltabb... *
- Ismered a Kikötő széli erdőben élő javasasszonyt? Angyalcsinálónak is nevezik.
~ Hallania kellett róla, főleg ha a Sellőházban dolgozott. ~
* Széles, hamis vigyorra húzza az ajkát. *
- Na, ő az én édesanyám. Tessék.
* Várja a reakciókat, szívét minden eshetőségre előre felvértezve, a szokásos módon.
Akinek bármi gondja, baja támad azon a környéken, és nincs elég aranya képzett gyógyítóra, csak az ő anyjához fordulhatott. Egyszerű orvoslás, gyógyfüvek, bábaság, illetve átkok, rontások is szerepelnek a kínálatában. *
// Élők között, mert hol máshol //
- Pont én ítéljem el, akit egyébként is sok ítélet célbatalál? Érdekes gondolat. Tőlem nyugodtan alhatsz.
* Somolyog. Majd szenvtelenül felnevet. *
- Az én tudásomat egyedül birtokolni nem nagy feladat. Még magamnak is van hová fejlődnöm... sőt. Kedves tőled, de te is a vízben voltál.
* Női egyenjogúság ide és oda, nem fogja elszedni a saját takaróját. *
- Kinek a megbecsülése kell? Nem elég a saját magadé?
* Olea régóta csak saját magának akar megfelelni. Másnak úgysem lehet. Mindig lesz valaki, aki ferde szemmel néz rá valami miatt. *
~ Aki keres, az talál. Hibát főleg. ~
- Milyen mágia érdekel? Orvoslás, harci varázslatok? Sötétmágia?
- Nem vagyok boszorkány.
~ Csak anyám. Vagy olyasmi. ~
- Mondhatni, beleszülettem. De még nem tudok pontosan mi érdekel. Mert egyelőre túl sok minden. A bájitalok, nagy kedvenceim, például.
* Szeretetteljesen megsimogatja a zsebeit, ahol a kis fiolái sorakoznak. Elgondolkozik, talán lehetne egy kicsit nyíltabb... *
- Ismered a Kikötő széli erdőben élő javasasszonyt? Angyalcsinálónak is nevezik.
~ Hallania kellett róla, főleg ha a Sellőházban dolgozott. ~
* Széles, hamis vigyorra húzza az ajkát. *
- Na, ő az én édesanyám. Tessék.
* Várja a reakciókat, szívét minden eshetőségre előre felvértezve, a szokásos módon.
Akinek bármi gondja, baja támad azon a környéken, és nincs elég aranya képzett gyógyítóra, csak az ő anyjához fordulhatott. Egyszerű orvoslás, gyógyfüvek, bábaság, illetve átkok, rontások is szerepelnek a kínálatában. *
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-07 21:31:35
Üzenet elküldve: 2022-11-07 21:31:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
- Ebben a világban sok mindent elítélnek *Ha valaki, hát akkor Dalaf ezt biztosan tudja.*
- Így ebből kifolyólag téged is zavarhatna, rengeteg okból. Nem tartod férfinak valónak, szeretnéd egyedül birtokolni a tudást vagy ki tudja. Egy ilyen kérdés feltételével többször jártam, már jól, mint sem rosszul, szóval feltettem *mosolyodik el*
- Jut eszembe a rosszul járásról, meg fogsz fázni, nézd meg bátran hátha találsz valami kisebb pokrócot a zsákomban, szoktam magamnál hordani. *~Kár hogy csak most jut eszembe, vagy pont, hogy szerencse~*
- Nem feltétlenül a hatalomra vágyok, inkább a megbecsülésre. Abból életem során nem sokat kaptam. Ha élőszámba vesznek a hatalom, a tudás vagy csak az egyszerű mocsokból kilépés miatt, akkor már megéri. Egy jó "trükkre" pedig jó páran mondják azt, hogy nem rossz. Ráadásul segít megvédeni is minket. Mindemellett pedig igazán lenyűgöző. Nem érzek arra késztetést, hogy én városokat ijesztegessek, hódítsak vagy megváltoztassak. A saját életünkért se könnyű felelni, majd rájössz, ha olyan vén leszel, mint én. *Ezekkel a szavakkal ül vissza és fejezi be az ing mosását, hogy aztán a mondandója végére, csak kényelmesen hátradőlhessen a fűben és elégedetten lehunyja a szemét*
- Talán azért annyira még se vagyok vén. *~Csak ez a felnőtt, fiatal nő a lányom lehetne, atya ég!~*
- Na és te miért vagy boszorkány? Csak mert mem hiszem, hogy a te esetedben egyszerűbb lenne a válasz az enyémnél, szóval kimondottan érdekel. Mit lehet tenni, mit nem.
//Élők között, mert hol máshol//
- Ebben a világban sok mindent elítélnek *Ha valaki, hát akkor Dalaf ezt biztosan tudja.*
- Így ebből kifolyólag téged is zavarhatna, rengeteg okból. Nem tartod férfinak valónak, szeretnéd egyedül birtokolni a tudást vagy ki tudja. Egy ilyen kérdés feltételével többször jártam, már jól, mint sem rosszul, szóval feltettem *mosolyodik el*
- Jut eszembe a rosszul járásról, meg fogsz fázni, nézd meg bátran hátha találsz valami kisebb pokrócot a zsákomban, szoktam magamnál hordani. *~Kár hogy csak most jut eszembe, vagy pont, hogy szerencse~*
- Nem feltétlenül a hatalomra vágyok, inkább a megbecsülésre. Abból életem során nem sokat kaptam. Ha élőszámba vesznek a hatalom, a tudás vagy csak az egyszerű mocsokból kilépés miatt, akkor már megéri. Egy jó "trükkre" pedig jó páran mondják azt, hogy nem rossz. Ráadásul segít megvédeni is minket. Mindemellett pedig igazán lenyűgöző. Nem érzek arra késztetést, hogy én városokat ijesztegessek, hódítsak vagy megváltoztassak. A saját életünkért se könnyű felelni, majd rájössz, ha olyan vén leszel, mint én. *Ezekkel a szavakkal ül vissza és fejezi be az ing mosását, hogy aztán a mondandója végére, csak kényelmesen hátradőlhessen a fűben és elégedetten lehunyja a szemét*
- Talán azért annyira még se vagyok vén. *~Csak ez a felnőtt, fiatal nő a lányom lehetne, atya ég!~*
- Na és te miért vagy boszorkány? Csak mert mem hiszem, hogy a te esetedben egyszerűbb lenne a válasz az enyémnél, szóval kimondottan érdekel. Mit lehet tenni, mit nem.
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-05 22:43:22
Üzenet elküldve: 2022-11-05 22:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
- Logikus.
*Böki oda válaszul hősünk a tőle jól megszokott cinikus hangnemben, közben pedig érdeklődve figyeli a nő mutatványát. Már-már művészi szintű a kivitelezés, ugyanis a sötételfnek egyszerűen nem fér a fejébe, miképp képes társa széttárni karjait anélkül, hogy háton ne veregetne valakit az őket körül ölelő tömegből. Azon tömegből, melyet hála a háromnak, bár leginkább csak kettőnek közülük, nem sokkal később már hátra is hagyhatnak. Megtelt kosárral a karjában töri át magát az utolsó emberfalon, közben hátra- hátra pillantva, nehogy újból szem elől tévessze a nőt, s mikor az utolsó két váll közt húzódó résen csusszan át, elégedett sóhajt hallatt. Kifejezetten népes lehet ma a piactér ugyanis hősünk arra eszmél, hogy szinte már a tisztás szélén járnak. Halovány mosoly költözik a sötétbőrű arcára, tekintete s vele együtt figyelme is, hosszúnak tűnő pillanatokig tűnnek el a tisztás túloldalán magasodó fák törzsei közt.
Az újabb megjegyzés hallatán, ismét hátra pillant, s bár kissé félszegen, de a sötét köpeny alól kibontakozik a sötételf szabad keze, mely egyenesen társa felé nyúl.*
- A biztonság kedvéért, hátha újból kedved támadna disznót fésülni.
*Verbális, s nem verbális választól egyaránt független indul meg végül, a egyenesen az erdő irányába, s közben, ahogy távolodik el a zajos várostól, feje egy laza mozdulatával veti hátra az arcára árnyékot vető fekete csuklyát. A kéklő égre pillant, hogy megcsodálja a feje felett lustán tova lebegő felhők csordáját. Egyre különösképpen felfigyel, ugyanis szinte esküdni merne rá, hogy az egy rettenetesen rusnya ebet formáz, vagy valami hasonlóan esztétikus állati jószágot.*
- Az ott olyan mint egy patkányba oltott kutya.
*Hívja fel partnere figyelmét is, a jelenségre, szabad kéz híján a fejével bökve a kiválasztott égi jelenségre.*
- Logikus.
*Böki oda válaszul hősünk a tőle jól megszokott cinikus hangnemben, közben pedig érdeklődve figyeli a nő mutatványát. Már-már művészi szintű a kivitelezés, ugyanis a sötételfnek egyszerűen nem fér a fejébe, miképp képes társa széttárni karjait anélkül, hogy háton ne veregetne valakit az őket körül ölelő tömegből. Azon tömegből, melyet hála a háromnak, bár leginkább csak kettőnek közülük, nem sokkal később már hátra is hagyhatnak. Megtelt kosárral a karjában töri át magát az utolsó emberfalon, közben hátra- hátra pillantva, nehogy újból szem elől tévessze a nőt, s mikor az utolsó két váll közt húzódó résen csusszan át, elégedett sóhajt hallatt. Kifejezetten népes lehet ma a piactér ugyanis hősünk arra eszmél, hogy szinte már a tisztás szélén járnak. Halovány mosoly költözik a sötétbőrű arcára, tekintete s vele együtt figyelme is, hosszúnak tűnő pillanatokig tűnnek el a tisztás túloldalán magasodó fák törzsei közt.
Az újabb megjegyzés hallatán, ismét hátra pillant, s bár kissé félszegen, de a sötét köpeny alól kibontakozik a sötételf szabad keze, mely egyenesen társa felé nyúl.*
- A biztonság kedvéért, hátha újból kedved támadna disznót fésülni.
*Verbális, s nem verbális választól egyaránt független indul meg végül, a egyenesen az erdő irányába, s közben, ahogy távolodik el a zajos várostól, feje egy laza mozdulatával veti hátra az arcára árnyékot vető fekete csuklyát. A kéklő égre pillant, hogy megcsodálja a feje felett lustán tova lebegő felhők csordáját. Egyre különösképpen felfigyel, ugyanis szinte esküdni merne rá, hogy az egy rettenetesen rusnya ebet formáz, vagy valami hasonlóan esztétikus állati jószágot.*
- Az ott olyan mint egy patkányba oltott kutya.
*Hívja fel partnere figyelmét is, a jelenségre, szabad kéz híján a fejével bökve a kiválasztott égi jelenségre.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-04 16:58:59
Üzenet elküldve: 2022-11-04 16:58:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Élők között, mert hol máshol //
- Óh. Akkor az már más.
* Olea meg is nyugszik rögtön. Ritkán szembesül a Dalaféhoz hasonló érdeklődéssel. *
- Általában elítélik az ilyesmit. Vagy inkább majdnem mindig.
* Megpróbálkozik egy tétova mosollyal, bár a szája széle egy kicsit kékes és reszket még. Önkéntelenül a férfi felé dől, talán egy kis testmeleg, talán más miatt is. *
- Miért zavarna?
* Ráncolja a homlokát. *
- Szóval hatalmat akarsz? Miért?
* Őszintén, kíváncsi. Miért kellene "máshogy" viszonyulniuk Dalafhoz? Gyönyörű férfi, egészen elképesztő vonzerővel... *
~ Talán ez az, amit hátra akar hagyni? ~
- Én szeretem a bájitalokat... bár még nem tudok olyan sokat róluk, mint amennyit szeretnék.
* A szemeiben halványan felizzik mániákus rajongása a varázsitalok iránt. Kevés dolog van, amiér tőszintén lelkesedni tud, de a bájitalok... azok mindent megérnek számára. *
~ Újabb receptek, újabb kombinációk és titkos összetevők... ~
* Ez Oleadriel sötét oldala, az erőssége és gyengesége is egyben. *
// Élők között, mert hol máshol //
- Óh. Akkor az már más.
* Olea meg is nyugszik rögtön. Ritkán szembesül a Dalaféhoz hasonló érdeklődéssel. *
- Általában elítélik az ilyesmit. Vagy inkább majdnem mindig.
* Megpróbálkozik egy tétova mosollyal, bár a szája széle egy kicsit kékes és reszket még. Önkéntelenül a férfi felé dől, talán egy kis testmeleg, talán más miatt is. *
- Miért zavarna?
* Ráncolja a homlokát. *
- Szóval hatalmat akarsz? Miért?
* Őszintén, kíváncsi. Miért kellene "máshogy" viszonyulniuk Dalafhoz? Gyönyörű férfi, egészen elképesztő vonzerővel... *
~ Talán ez az, amit hátra akar hagyni? ~
- Én szeretem a bájitalokat... bár még nem tudok olyan sokat róluk, mint amennyit szeretnék.
* A szemeiben halványan felizzik mániákus rajongása a varázsitalok iránt. Kevés dolog van, amiér tőszintén lelkesedni tud, de a bájitalok... azok mindent megérnek számára. *
~ Újabb receptek, újabb kombinációk és titkos összetevők... ~
* Ez Oleadriel sötét oldala, az erőssége és gyengesége is egyben. *
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:29:54
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
*~Fogalma sincs? Mostanában nekem sincs sok fogalmam arról, hogy mit csinálok~ a gondolat megmosolyogtatja a férfit, hiszen a másik magán semmivel is jó választ is adott neki. Ő viszont bizonyára kényes kérdést tett fel az alapján amilyen szavakat kap vissza. ~Negatív hangsúly? Oh egek valaki mentsen meg, csak nehogy azt mondja, hogy megsértettem! Bár a tapasztalatok alapján jobb, ha kimondja, de azért bassza meg! Szedd össze magadat Dalaf! Lassan úgy fog tűnni te hozod ki ebből a sok nőből a legrosszabbat. Nem szívesen ismernék fel ilyesmit~*
- Nem társítottam a kérdéshez semmi negatívat, csak volt egy halvány sejtésem és mivel mostanában sok mindent átértékelek a fejemben, fontolgatni kezdtem a mágia megismerését és használatát. Kerültem én eleget a bajitalokat is, de múltkor egészen sokat segítettek. És vannak személyek, akik máshogy bizonyulnak a fajtámhoz, ha van egy kis ereje. Te erről mit gondolsz? Zavar? *Vigyorogva kérdezi azt amit a másik*
//Élők között, mert hol máshol//
*~Fogalma sincs? Mostanában nekem sincs sok fogalmam arról, hogy mit csinálok~ a gondolat megmosolyogtatja a férfit, hiszen a másik magán semmivel is jó választ is adott neki. Ő viszont bizonyára kényes kérdést tett fel az alapján amilyen szavakat kap vissza. ~Negatív hangsúly? Oh egek valaki mentsen meg, csak nehogy azt mondja, hogy megsértettem! Bár a tapasztalatok alapján jobb, ha kimondja, de azért bassza meg! Szedd össze magadat Dalaf! Lassan úgy fog tűnni te hozod ki ebből a sok nőből a legrosszabbat. Nem szívesen ismernék fel ilyesmit~*
- Nem társítottam a kérdéshez semmi negatívat, csak volt egy halvány sejtésem és mivel mostanában sok mindent átértékelek a fejemben, fontolgatni kezdtem a mágia megismerését és használatát. Kerültem én eleget a bajitalokat is, de múltkor egészen sokat segítettek. És vannak személyek, akik máshogy bizonyulnak a fajtámhoz, ha van egy kis ereje. Te erről mit gondolsz? Zavar? *Vigyorogva kérdezi azt amit a másik*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-02 09:47:22
Üzenet elküldve: 2022-11-02 09:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
- A dolgok nem feketék vagy fehérek, életem *mondja a kissé gunyoros megjegyzésre, ami az apjának tálalt indokokra vonatkozik.* - Nem bocsátottam meg neked, de *megfeszül az állkapcsa az igazságtól, amivel szemben nyomorultul tehetetlen* - tagadhatatlanul felkavarsz. Még mindig. *Fogalmazhatott volna másképp is, de egyelőre még inkább harapná le a saját nyelvét.
Átkarolja a lányt séta közben. Sőt, a kabátban is fázós wegtorenit a köpenye alá vonja, hogy a csípős idő ne árnyékolja az ősz fenséges hangulatát.
A hangsúly és a kísérő gesztusok igen kecsegtetőek, de sajnos nem lehet figyelmen kívül hagynia Daya szavainak értelmét sem.*
- Nem futhatsz örökké *mondja, ahogy szembe fordítja magával a lányt. Finoman eltűr egy tincset a füle mögé. Dayaneer nem alacsony teremtés, de most valahogy olyan aprónak és törékenynek tűnik.* - Jobb, ha magam mellett tartalak. És valóban *a derekánál átkarolva egészen magához húzza a másikat* - még korántsem élveztelek ki kellően. *Ajka élveteg csókra hajol, jobbja pedig rámarkol a formás kis hátsóra.*
- De ha ennek vége, ha az apám végzett Cressyssel, ...és persze, ha érdemesnek bizonyulsz rá *ingatja a fejét piszkálódó grimasszal.* - A magad ura lehetsz.
*Komolyan gondolja, de az is látszik rajta, hogy úgy sejti, ez az öntörvényű kis wegtoreni pillangó nem fog maradni. Ideig-óráig mutatkozik, talán olykor-olykor visszatér, de végleg marasztalni csak akarata ellenére lehetne.*
- Még lesz pár napod átgondolni, míg apám emberei ideérnek a Szhylláról. *Felnéz a felhők alól csupán hóka korongként elősejlő napra és elhúzza a száját.* - De nekem már csak alig néhány órám maradt, hogy kihámozzalak a téli gúnyából és *egy féloldalas mosollyal végigméri a lányt.* - Nos, békaként alighanem már csak a nagy, pufók hasamat vakargattatom majd... gondolom. *Még esetleg némi friss legyet tudna elképzelni, gondos ütemben adogatva. Természetesen egy mívesen metszett kristálytálkából. De a képzelgése szívesebben kanyarodik vissza a zsákmány kiélvezésére, mint holmi békalét luxusára.*
- A dolgok nem feketék vagy fehérek, életem *mondja a kissé gunyoros megjegyzésre, ami az apjának tálalt indokokra vonatkozik.* - Nem bocsátottam meg neked, de *megfeszül az állkapcsa az igazságtól, amivel szemben nyomorultul tehetetlen* - tagadhatatlanul felkavarsz. Még mindig. *Fogalmazhatott volna másképp is, de egyelőre még inkább harapná le a saját nyelvét.
Átkarolja a lányt séta közben. Sőt, a kabátban is fázós wegtorenit a köpenye alá vonja, hogy a csípős idő ne árnyékolja az ősz fenséges hangulatát.
A hangsúly és a kísérő gesztusok igen kecsegtetőek, de sajnos nem lehet figyelmen kívül hagynia Daya szavainak értelmét sem.*
- Nem futhatsz örökké *mondja, ahogy szembe fordítja magával a lányt. Finoman eltűr egy tincset a füle mögé. Dayaneer nem alacsony teremtés, de most valahogy olyan aprónak és törékenynek tűnik.* - Jobb, ha magam mellett tartalak. És valóban *a derekánál átkarolva egészen magához húzza a másikat* - még korántsem élveztelek ki kellően. *Ajka élveteg csókra hajol, jobbja pedig rámarkol a formás kis hátsóra.*
- De ha ennek vége, ha az apám végzett Cressyssel, ...és persze, ha érdemesnek bizonyulsz rá *ingatja a fejét piszkálódó grimasszal.* - A magad ura lehetsz.
*Komolyan gondolja, de az is látszik rajta, hogy úgy sejti, ez az öntörvényű kis wegtoreni pillangó nem fog maradni. Ideig-óráig mutatkozik, talán olykor-olykor visszatér, de végleg marasztalni csak akarata ellenére lehetne.*
- Még lesz pár napod átgondolni, míg apám emberei ideérnek a Szhylláról. *Felnéz a felhők alól csupán hóka korongként elősejlő napra és elhúzza a száját.* - De nekem már csak alig néhány órám maradt, hogy kihámozzalak a téli gúnyából és *egy féloldalas mosollyal végigméri a lányt.* - Nos, békaként alighanem már csak a nagy, pufók hasamat vakargattatom majd... gondolom. *Még esetleg némi friss legyet tudna elképzelni, gondos ütemben adogatva. Természetesen egy mívesen metszett kristálytálkából. De a képzelgése szívesebben kanyarodik vissza a zsákmány kiélvezésére, mint holmi békalét luxusára.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-31 22:10:15
Üzenet elküldve: 2022-10-31 22:10:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
- Jó lenne a saját személyzet, de erre most még nincs annyik félretéve. A házat rendbe kell hozni és neki kell látni a kertnek. A gyógynövények termesztésének, gyógyszerek készítésének és árulásának. Abból már lenne annyink, hogy lehetne személyzetünk, még ha csak egy-két ember is. Közben és utána persze jöhetnek tanítványok is, hiszen téged is szívesen tanítalak a gyógyítás fortélyaira.
*Kicsit szomorú még és kedvese ezt érzi, meg is próbálja őt felderíteni, mindenféle fortélyt bevetve. Ami azért sikerül is. Elképzeli, amint Nilevard frissen szerzett lant művészetét az erkélye alatt gyakorolja. A szomszédok lehet, idegesek lennének tőle. A házimunkát végző lovag képe is mosolyt csal az arcára. Hátra dőlve ad egy csókot kedvese arcára és felnevet.*
- Majd kötényt kötök a derekadra és megtanítalak főzni is. Bátor dolog ám bevallani, hogy hiányt szenvedsz valamiben, de én nem árulom el a titkod.
*Jobb a kedve igen, kedvesének köszönhetően, boldogabban dől hátra hozzá, hogy egy pillanatra se váljanak el, legalábbis estig.*
- Még ma este kicsit kisajátítlak magamnak, mielőtt még elmennél, ki tudja hány napra. Bízom benned és abban, hogy visszatérsz hozzám. Most pedig a rezidencia felé tartunk.
*Azon belül pedig az ő szobájába, mert miért is üldögélnének teszem azt, a konyhában? Nem, nem bizony. Talán Nilevard is sejti, egykönnyen nem engedi ma el és minden percet vele akar tölteni ma. Ahogy majd persze később is.*
// Mézes hetek kezdete //
- Jó lenne a saját személyzet, de erre most még nincs annyik félretéve. A házat rendbe kell hozni és neki kell látni a kertnek. A gyógynövények termesztésének, gyógyszerek készítésének és árulásának. Abból már lenne annyink, hogy lehetne személyzetünk, még ha csak egy-két ember is. Közben és utána persze jöhetnek tanítványok is, hiszen téged is szívesen tanítalak a gyógyítás fortélyaira.
*Kicsit szomorú még és kedvese ezt érzi, meg is próbálja őt felderíteni, mindenféle fortélyt bevetve. Ami azért sikerül is. Elképzeli, amint Nilevard frissen szerzett lant művészetét az erkélye alatt gyakorolja. A szomszédok lehet, idegesek lennének tőle. A házimunkát végző lovag képe is mosolyt csal az arcára. Hátra dőlve ad egy csókot kedvese arcára és felnevet.*
- Majd kötényt kötök a derekadra és megtanítalak főzni is. Bátor dolog ám bevallani, hogy hiányt szenvedsz valamiben, de én nem árulom el a titkod.
*Jobb a kedve igen, kedvesének köszönhetően, boldogabban dől hátra hozzá, hogy egy pillanatra se váljanak el, legalábbis estig.*
- Még ma este kicsit kisajátítlak magamnak, mielőtt még elmennél, ki tudja hány napra. Bízom benned és abban, hogy visszatérsz hozzám. Most pedig a rezidencia felé tartunk.
*Azon belül pedig az ő szobájába, mert miért is üldögélnének teszem azt, a konyhában? Nem, nem bizony. Talán Nilevard is sejti, egykönnyen nem engedi ma el és minden percet vele akar tölteni ma. Ahogy majd persze később is.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:41:46
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:41:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Ágas hátán gyorsan vissza is érnek a tisztásra, így elégedetten karolja át párját. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik fél szolidan írja csak körül a helyet. *
- Oh, ennyire ritkán találkoznátok? Végül is egy kúria, annyira egyedül csak nem lehetsz. Nem gondoltatok személyzet felvételére? Vagy esetleg néhány orvos tanoncra? Biztos lenne rá jelentkező.
* Próbálkozik tovább a lovag, kicsit kedve szegettnek tűnik számára Tanilla, így megpróbálja meleg ölelésével nyugtatni. *
- Valami baj van?
* Érdeklődik aggodalmas tekintettel. Végül a saját szobájáról is beszél a lány. *
- Akkor majd megtanulok lanton játszani, és majd az erkély alatt udvarolok neked.
* Kacag fel a lovag, míg tovább vezeti a piac felé Ágast. Nem szeretné, hogy Tanilla bánatos legyen, így mindent megpróbál, ami lovaglás közben lehetséges. *
- Ha szeretnéd szívesen segítek majd a további beköltözésben. Bútor cipelésekben kiválóan teljesítek, ahogyan kiválóan ügyetlen vagyok a házimunkákban is. De később szeretnék valami hangszeren megtanulni játszani, és nem ártana tényleg megtanulnom néhány otthoni teendőt is. Sajnos ilyenekre nem adott atyám, általában a cselédek végeztek mindent. Szóval mondhatni a túlélési körülményeken kívüli tapasztalatlan vagyok.
* Nevet fel, hogy ezzel is megpróbálja elterelni a lány figyelmét. Végül is ilyet egy férfi ritkán mond, nem szeretik életképtelenségüket hangoztatni. *
// Mézes hetek kezdete //
* Ágas hátán gyorsan vissza is érnek a tisztásra, így elégedetten karolja át párját. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik fél szolidan írja csak körül a helyet. *
- Oh, ennyire ritkán találkoznátok? Végül is egy kúria, annyira egyedül csak nem lehetsz. Nem gondoltatok személyzet felvételére? Vagy esetleg néhány orvos tanoncra? Biztos lenne rá jelentkező.
* Próbálkozik tovább a lovag, kicsit kedve szegettnek tűnik számára Tanilla, így megpróbálja meleg ölelésével nyugtatni. *
- Valami baj van?
* Érdeklődik aggodalmas tekintettel. Végül a saját szobájáról is beszél a lány. *
- Akkor majd megtanulok lanton játszani, és majd az erkély alatt udvarolok neked.
* Kacag fel a lovag, míg tovább vezeti a piac felé Ágast. Nem szeretné, hogy Tanilla bánatos legyen, így mindent megpróbál, ami lovaglás közben lehetséges. *
- Ha szeretnéd szívesen segítek majd a további beköltözésben. Bútor cipelésekben kiválóan teljesítek, ahogyan kiválóan ügyetlen vagyok a házimunkákban is. De később szeretnék valami hangszeren megtanulni játszani, és nem ártana tényleg megtanulnom néhány otthoni teendőt is. Sajnos ilyenekre nem adott atyám, általában a cselédek végeztek mindent. Szóval mondhatni a túlélési körülményeken kívüli tapasztalatlan vagyok.
* Nevet fel, hogy ezzel is megpróbálja elterelni a lány figyelmét. Végül is ilyet egy férfi ritkán mond, nem szeretik életképtelenségüket hangoztatni. *
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-31 16:47:59
Üzenet elküldve: 2022-10-31 16:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Vannak kivételek, hiszen az együttműködő gyerekekkel könnyebb a dolga, a kemény diót az ellenállók jelentik, akik már nem remélnek semmit.*
- Olyan sok bemutatni valóm nincs, Nimeril most ritkán van otthon. Gyakorlatilag egymagam élek ott.
*Ez egy kicsit ijesztő volt néha, de már kezdi megszokni.*
- Örülnék neki, ha eljönnél és maradnál estig. Kicsit nyugodtabb is lennék és pihenhetnél.
*Meg egyébként is és amúgy is, szóval, na. Nem is mond mást még, nem hozza zavarba kedvesét. Így csak válaszolgat a kérdéseire, miközben visszaül Ágas hátára és megindulnak vissza, a rezidencia felé.*
- Jó pár szobája van, hiszen egy rezidencia. Igyekszem azért rendben tartani őket és persze van egy nagyobb fürdőhelyiség is, amiben dézsák vannak, meg paraván is persze, ha kell. Sajnos a meleg vizet még fel kell hordani a földszintről, de dolgozunk ennek a megoldásán is. Képzeld, az én szobámnak, vagyis amit választottam, még erkélye is van.
*Bár a környéke nem épp kiváló, de azért nem ijed halálra minden apró neszre. Nilevardhoz bújva újra csak felsóhajt.*
- Persze beköltöztem, rá lehet fogni, de még nem igazán az enyém. Tudod, régi bútorok és ilyesmik, de majd apránként átalakítom, ha Nimeril engedi. Egy Eeyr oltár is van a házban, de azt szeretném rendbe hozni, mielőtt imádkoznék előtte.
// Mézes hetek kezdete //
*Vannak kivételek, hiszen az együttműködő gyerekekkel könnyebb a dolga, a kemény diót az ellenállók jelentik, akik már nem remélnek semmit.*
- Olyan sok bemutatni valóm nincs, Nimeril most ritkán van otthon. Gyakorlatilag egymagam élek ott.
*Ez egy kicsit ijesztő volt néha, de már kezdi megszokni.*
- Örülnék neki, ha eljönnél és maradnál estig. Kicsit nyugodtabb is lennék és pihenhetnél.
*Meg egyébként is és amúgy is, szóval, na. Nem is mond mást még, nem hozza zavarba kedvesét. Így csak válaszolgat a kérdéseire, miközben visszaül Ágas hátára és megindulnak vissza, a rezidencia felé.*
- Jó pár szobája van, hiszen egy rezidencia. Igyekszem azért rendben tartani őket és persze van egy nagyobb fürdőhelyiség is, amiben dézsák vannak, meg paraván is persze, ha kell. Sajnos a meleg vizet még fel kell hordani a földszintről, de dolgozunk ennek a megoldásán is. Képzeld, az én szobámnak, vagyis amit választottam, még erkélye is van.
*Bár a környéke nem épp kiváló, de azért nem ijed halálra minden apró neszre. Nilevardhoz bújva újra csak felsóhajt.*
- Persze beköltöztem, rá lehet fogni, de még nem igazán az enyém. Tudod, régi bútorok és ilyesmik, de majd apránként átalakítom, ha Nimeril engedi. Egy Eeyr oltár is van a házban, de azt szeretném rendbe hozni, mielőtt imádkoznék előtte.
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-30 21:51:34
Üzenet elküldve: 2022-10-30 21:51:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
-Ehh. *Törli meg csuklójával verejtéktől gyöngyöző homlokát. Nincs meleg, ő viszont alaposan kilépett az idefelé vezető, amúgy meglehetősen egyhangú úton. Hol máshol állapodna meg pihenni, mint egy ilyen csinos tisztáson?
Úgy, ahogy van, törökülésbe veri magát a fűben. Elnézegeti a hatalmas fákat, meg a közeli város körvonalait. Biztos valami mágikus trükk ez a hely. Olyan furcsa az a fűz is ott... Ha befeküdne alá, biztosan felfalná, vagy valami.
Tarkóra helyezett kezekkel fekszik el a fűben. A vaskos bunda rajta melegen tartja, ő pedig alaposan elpilledt. Büszke magára, hogy ilyen sok mérföld elfért a lábában. Rég hagyta maga mögött a Kikötőt, de lám, egy marék aranyért még erre is hajlandó vállalkozni.
Elnézi a fölé magasodó lombokat és a kései szürkeségbe hajló égboltot. Önkéntelen merül álomba, s bizony ha csak fel nem riasztja a közelben ólálkodó mókus, pirkadatig húzni is fogja a lóbőrt.*
-Ehh. *Törli meg csuklójával verejtéktől gyöngyöző homlokát. Nincs meleg, ő viszont alaposan kilépett az idefelé vezető, amúgy meglehetősen egyhangú úton. Hol máshol állapodna meg pihenni, mint egy ilyen csinos tisztáson?
Úgy, ahogy van, törökülésbe veri magát a fűben. Elnézegeti a hatalmas fákat, meg a közeli város körvonalait. Biztos valami mágikus trükk ez a hely. Olyan furcsa az a fűz is ott... Ha befeküdne alá, biztosan felfalná, vagy valami.
Tarkóra helyezett kezekkel fekszik el a fűben. A vaskos bunda rajta melegen tartja, ő pedig alaposan elpilledt. Büszke magára, hogy ilyen sok mérföld elfért a lábában. Rég hagyta maga mögött a Kikötőt, de lám, egy marék aranyért még erre is hajlandó vállalkozni.
Elnézi a fölé magasodó lombokat és a kései szürkeségbe hajló égboltot. Önkéntelen merül álomba, s bizony ha csak fel nem riasztja a közelben ólálkodó mókus, pirkadatig húzni is fogja a lóbőrt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179