Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 12:30:25
Üzenet elküldve: 2013-10-16 12:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*A férfi megtántorodását, és rezzenését látva határozottan meglepődik. Rendezi vonásait, édesen mosolyog, hisz nem történt semmi, ám belül kissé tán eszi is a méreg. *
~Hát, így igen nehézkes egy hölgy szívébe lopnia magát az uraságnak, hogyha mindenféle védelmező ösztön hiányzik.~
*Kissé tán lemondó érzés is uralkodik el rajta. Nem baj, a férfi teljesen veszélytelen társaság a számára, mind fizikai, mind egyéb tekintetben, és ő ezt nagyon jól fel is mérte már eddigre. Nem hibáztathatja érte. Nyilván nem lehet mindenki olyan karakán, és határozott, mint egy harcos. Kellenek udvarlók a szerény, ártatlan galambocskáknak is, és Sy nem tartozik ezek közé, egy pillanatig sem, hiába a remek álca.*
- Régen mi is sokat sétáltunk a Mamával. Nagyon sokat lehetett tanulni tőle, értett a gyógyító füvekhez. Meg gyíkot fogtunk, nyulat lestünk. Játszottunk, sokat - *mosolyog a férfira.* - Gondolom ön is a családjával kirándult erre!
*Fel sem merül benne, hogy esetlegesen nem így történt, így teljes ártatlansággal, és ragyogó mosollyal néz Ahlla úr arcára.
Figyeli a mozdulatot, ahogy a virágért nyúl a földön. Hamar leszűri, hogy valószínűleg a férfi az ő hajába szánta a kis fehérszirmú csodát, de ha az nem meri ismételten megpróbálni a hajába tenni, ő nem fog erőlködni érte, elvégre nem neki kell tárogatni a kapukat, hogy lehet udvarolni. Egy hölgy szívéhez erős falakon át lehet csak eljutni, és gyakran a faltörő kosok feje sem elég ahhoz, hogy a kapukat ledöntse. Ellenben egy kulccsal minden kincseskamra egy csapásra feltárulhat!*
- Valóban lenyűgöző hely. Kevés ilyet látni már manapság. Sajnos nincs ki gondozza őket, és pusztulnak. De jó látni, hogy ebben a városban is van egy ilyen kis szentély, ahol lehet merengeni. Máris sokkal otthonosabban érzem magam!
*A sürgetésre kissé elmélázva simít végig a selymes füvön, majd a férfire néz, tekintetében kissé kíváncsiság, és maradni vágyás ég. Nem szeretne ilyen hamar távozni erről a helyről, hisz annyira a szívébe lopta magát, már most.*
- Ennyire veszélyes lenne Arthenior erdeje, hogy sötétben nem is lehet ott sétálni, kedves uram? - *teszi fel incselkedve a kérdést, és talán aprókat kuncogva is.* - Hisz nincs is jobb annál, mint mikor az ember a sötét fák alatt sétál, és a Hold fénye átszüremlik a leveleken!
*Kissé teszteli is a férfi bátorságát ezzel a mondattal. Ő nem fél az esti sétától, miért is félne! Nem érzi magát veszélyben, bár lehet, jobban tenné, de ezzel ő nem foglalkozik. Kalandra szomjazik, izgalomra, és feszültségre, de mint látja, a férfi mellett ilyet nem fog lelni. Ettől függetlenül még patrónusnak jó lehet.*
*A férfi megtántorodását, és rezzenését látva határozottan meglepődik. Rendezi vonásait, édesen mosolyog, hisz nem történt semmi, ám belül kissé tán eszi is a méreg. *
~Hát, így igen nehézkes egy hölgy szívébe lopnia magát az uraságnak, hogyha mindenféle védelmező ösztön hiányzik.~
*Kissé tán lemondó érzés is uralkodik el rajta. Nem baj, a férfi teljesen veszélytelen társaság a számára, mind fizikai, mind egyéb tekintetben, és ő ezt nagyon jól fel is mérte már eddigre. Nem hibáztathatja érte. Nyilván nem lehet mindenki olyan karakán, és határozott, mint egy harcos. Kellenek udvarlók a szerény, ártatlan galambocskáknak is, és Sy nem tartozik ezek közé, egy pillanatig sem, hiába a remek álca.*
- Régen mi is sokat sétáltunk a Mamával. Nagyon sokat lehetett tanulni tőle, értett a gyógyító füvekhez. Meg gyíkot fogtunk, nyulat lestünk. Játszottunk, sokat - *mosolyog a férfira.* - Gondolom ön is a családjával kirándult erre!
*Fel sem merül benne, hogy esetlegesen nem így történt, így teljes ártatlansággal, és ragyogó mosollyal néz Ahlla úr arcára.
Figyeli a mozdulatot, ahogy a virágért nyúl a földön. Hamar leszűri, hogy valószínűleg a férfi az ő hajába szánta a kis fehérszirmú csodát, de ha az nem meri ismételten megpróbálni a hajába tenni, ő nem fog erőlködni érte, elvégre nem neki kell tárogatni a kapukat, hogy lehet udvarolni. Egy hölgy szívéhez erős falakon át lehet csak eljutni, és gyakran a faltörő kosok feje sem elég ahhoz, hogy a kapukat ledöntse. Ellenben egy kulccsal minden kincseskamra egy csapásra feltárulhat!*
- Valóban lenyűgöző hely. Kevés ilyet látni már manapság. Sajnos nincs ki gondozza őket, és pusztulnak. De jó látni, hogy ebben a városban is van egy ilyen kis szentély, ahol lehet merengeni. Máris sokkal otthonosabban érzem magam!
*A sürgetésre kissé elmélázva simít végig a selymes füvön, majd a férfire néz, tekintetében kissé kíváncsiság, és maradni vágyás ég. Nem szeretne ilyen hamar távozni erről a helyről, hisz annyira a szívébe lopta magát, már most.*
- Ennyire veszélyes lenne Arthenior erdeje, hogy sötétben nem is lehet ott sétálni, kedves uram? - *teszi fel incselkedve a kérdést, és talán aprókat kuncogva is.* - Hisz nincs is jobb annál, mint mikor az ember a sötét fák alatt sétál, és a Hold fénye átszüremlik a leveleken!
*Kissé teszteli is a férfi bátorságát ezzel a mondattal. Ő nem fél az esti sétától, miért is félne! Nem érzi magát veszélyben, bár lehet, jobban tenné, de ezzel ő nem foglalkozik. Kalandra szomjazik, izgalomra, és feszültségre, de mint látja, a férfi mellett ilyet nem fog lelni. Ettől függetlenül még patrónusnak jó lehet.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-15 19:34:27
Üzenet elküldve: 2013-10-15 19:34:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*Kicsit összerezzen a sikítást hallva, de utána csal halványan elmosolyodik, és egyetértően bólint.*
- Gyermekként magam is sokszor jártam ide, de az már rég volt.
*Egy levegővétel után folytatja.*
- Varázslatos.
*Lehajol, felveszi a földről a virágot, de nem teszi a lány hajába, csak a tenyerén tartja, inkább csak összeméri a nőnemű szépségével, bár kétség sem fér hozzá, hogy egy egyszerű virág össze sem mérhető Syrinx szépségével, vagy ha valaki megpróbálja, az bolond. Pont úgy, ahogy most Lénerd. Nem is folytatja tovább ezt a gondolatmenetet.*
- Jobb lesz hölgyem, ha indulunk, kivéve, ha nem akar éjszaka sétálni az Arthenior erdejében.
*Kicsit összerezzen a sikítást hallva, de utána csal halványan elmosolyodik, és egyetértően bólint.*
- Gyermekként magam is sokszor jártam ide, de az már rég volt.
*Egy levegővétel után folytatja.*
- Varázslatos.
*Lehajol, felveszi a földről a virágot, de nem teszi a lány hajába, csak a tenyerén tartja, inkább csak összeméri a nőnemű szépségével, bár kétség sem fér hozzá, hogy egy egyszerű virág össze sem mérhető Syrinx szépségével, vagy ha valaki megpróbálja, az bolond. Pont úgy, ahogy most Lénerd. Nem is folytatja tovább ezt a gondolatmenetet.*
- Jobb lesz hölgyem, ha indulunk, kivéve, ha nem akar éjszaka sétálni az Arthenior erdejében.
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-15 16:50:33
Üzenet elküldve: 2013-10-15 16:50:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
* Az előtte haladó óriást figyeli, ahogy egyre közelebb ér a szekérhez. Reménykedik, hogy talán sikerül ártalmatlanná tennie a másikat, de nincs szerencséje. A ló összeesik és a férfi hangos nyekkenéssel ér földet. Látja, hogy a lovag, a tündérek és az ork is megállnak, így ő is lassít. Az összevergődött kisebb tömeghez érve leszáll odasétál az óriáshoz. Kezében a ló kantárját fogja és Ravock is kezébe nyomja az övét, így két lóval az oldalán ácsorog.*
- Persze, visszamegyek.
* Válaszolja, majd körbe néz, hátha valaki csatlakozik hozzá. Végül, akár egyedül, akár többedmagával, de elindul. Felpattan a lovára, míg a másikat maga mellett vezeti. Mikor visszaér a kovácshoz leszáll, kiköti a hátasokat és benyit a műhelybe, szemével a kovácsot keresi. Ha megpillantja megszólal.*
- Van egy sebesültünk, egy óriás. Kéne egy szekér vagy valami hasonló, amin vissza tudjuk hozni a városba, mivel mindkét lába eltört.
* Az előtte haladó óriást figyeli, ahogy egyre közelebb ér a szekérhez. Reménykedik, hogy talán sikerül ártalmatlanná tennie a másikat, de nincs szerencséje. A ló összeesik és a férfi hangos nyekkenéssel ér földet. Látja, hogy a lovag, a tündérek és az ork is megállnak, így ő is lassít. Az összevergődött kisebb tömeghez érve leszáll odasétál az óriáshoz. Kezében a ló kantárját fogja és Ravock is kezébe nyomja az övét, így két lóval az oldalán ácsorog.*
- Persze, visszamegyek.
* Válaszolja, majd körbe néz, hátha valaki csatlakozik hozzá. Végül, akár egyedül, akár többedmagával, de elindul. Felpattan a lovára, míg a másikat maga mellett vezeti. Mikor visszaér a kovácshoz leszáll, kiköti a hátasokat és benyit a műhelybe, szemével a kovácsot keresi. Ha megpillantja megszólal.*
- Van egy sebesültünk, egy óriás. Kéne egy szekér vagy valami hasonló, amin vissza tudjuk hozni a városba, mivel mindkét lába eltört.
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-15 16:34:52
Üzenet elküldve: 2013-10-15 16:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*A mögötte ülő tündér mond valamit amit Senhy nem nagyon ért, de nagyjából ki tudja következtetni mit akart vele közölni. Egy ordítás hallatszik és Senhy érzi, hogy a ló elkezd vágtázni. Kicsit meglepődik ezért elkapja a nyeregkápát és abba kapaszkodik, bár erre nem sok szükség van. Lassít a ló és meglátja a többieket akik rajta kívül még lóra ültek. Eléggé meglepi a látvány, de örömmel tapasztalja, hogy az óriás a földön nem halt meg. Hallja hogy a mögötte ülő tündér megkérdezi tovább menjenek-e. Mivel nem nagyon tud beszélni válaszként csak megrázz enyhén a fejét és reméli, hogy sikerül tudatnia nem akar tovább menni. Ekkor hirtelen elszédül és majdnem leesik a lóról de időben észbe kap és szárnya segítségével ülve ugyan de puhán ér földet. Még mindig nagyon szédül, de megpróbál óvatosan felállni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.15 20:30:05, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
*A mögötte ülő tündér mond valamit amit Senhy nem nagyon ért, de nagyjából ki tudja következtetni mit akart vele közölni. Egy ordítás hallatszik és Senhy érzi, hogy a ló elkezd vágtázni. Kicsit meglepődik ezért elkapja a nyeregkápát és abba kapaszkodik, bár erre nem sok szükség van. Lassít a ló és meglátja a többieket akik rajta kívül még lóra ültek. Eléggé meglepi a látvány, de örömmel tapasztalja, hogy az óriás a földön nem halt meg. Hallja hogy a mögötte ülő tündér megkérdezi tovább menjenek-e. Mivel nem nagyon tud beszélni válaszként csak megrázz enyhén a fejét és reméli, hogy sikerül tudatnia nem akar tovább menni. Ekkor hirtelen elszédül és majdnem leesik a lóról de időben észbe kap és szárnya segítségével ülve ugyan de puhán ér földet. Még mindig nagyon szédül, de megpróbál óvatosan felállni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.15 20:30:05, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-14 21:24:24
Üzenet elküldve: 2013-10-14 21:24:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*Van mit néznie a férfinak, hogyha ilyen jellegű vágyait szeretné kielégíteni. A könnyed papucscipőben lépte könnyed, a fűszálak is alig hajlanak meg nyomán. Kék ruhájának finom anyaga szinte úszik utána a levegőben, esése nemes, és a legkisebb szellő is magával röpíti, kiemelve ezzel széles, nőies csípőjét, formált, még a fiatalságtól feszes idomait, hosszú, elegáns combjait, és kecses vádliját. Időnként vékony bokája még ki is villan a könnyű szoknya szegélye alól.
A hosszú, szőke fürtök glóriaként lebegnek körülötte. Angyali mivoltát csak tovább fokozza a fejére borított muszlin kendő, mely szerénységet kölcsönöz alakjának, és arcának egyaránt.
A Papa egyszer azt mondta, mikor éppen dühöngött, hogy ha csak negyed ennyire lenne gyönyörű, és ha csak negyed ennyire nézne ki szentnek, még akkor is rútító bájt kellene ráereszteni ahhoz, hogy a férfiak eszében legalább megforduljon az, hogy elkerülik.
Nézegeti a kis, fehér virágot, melynek szirmait narancsra erezi a lemenő nap vörös sugara. Könnyed sóhaj szakad fel mellkasából, melynek hatására formás keblei ismét megemelkednek. Néhány szőke tincs a dekoltázsára hull, arannyal keretezve azt.
Ha figyelne a férfire, talán észrevenné, hogy lehet, hogy most törte meg nála a jeget. Hogy lehet, elhamarkodott volt a kérdés, miszerint mi van a dobozkában. De nem figyel oda, mozdulataiba a természetesség bája és lebegő rigmusa költözik, eltűnt belőle az illemtől feszélyezett szendeség, csak a szín tiszta szépség marad. Édesanyja bája.
Észre sem veszi, ahogy kísérője közeledik felé. Nem tűnik fel neki, hogy mászni kezdi a dombot, csupán a virágszőnyegbe simít finombőrű tenyerével, mely csupán mágikus tégelyek és fiolák érintéséhez szokott. Legfeljebb kézimunkához ért, de fegyverhez sosem nyúlt.
Meglepve sikkant fel, ahogy a haján megérzi a férfi ujjait, és meglepetten ugrik el, kezét óvón balját óvón mellkasa elé kapva, jobbján még mindig a hűs, fűvel beszőtt földön támaszkodva. A hirtelen mozdulattól a virág vagy a férfi kezében marad, vagy a földre hullik.
Ijedten néz a férfi arcára, szembogara kitágul, most olyan mint egy gyönyörű, nemes smaragd. Kissé megilletődve nevet fel, mikor felismeri benne kísérőjét, és elegáns ujjait mellkasára fekteti.*
- Bocsásson meg, én… Azt hiszem, kissé elvarázsolt a környék! - *mosolyodik el szélesen, szeme csillagként szikrázik.* - Csodálatos ez a hely. Valahogy, mintha mágia hatná át minden fűszálát.
*Van mit néznie a férfinak, hogyha ilyen jellegű vágyait szeretné kielégíteni. A könnyed papucscipőben lépte könnyed, a fűszálak is alig hajlanak meg nyomán. Kék ruhájának finom anyaga szinte úszik utána a levegőben, esése nemes, és a legkisebb szellő is magával röpíti, kiemelve ezzel széles, nőies csípőjét, formált, még a fiatalságtól feszes idomait, hosszú, elegáns combjait, és kecses vádliját. Időnként vékony bokája még ki is villan a könnyű szoknya szegélye alól.
A hosszú, szőke fürtök glóriaként lebegnek körülötte. Angyali mivoltát csak tovább fokozza a fejére borított muszlin kendő, mely szerénységet kölcsönöz alakjának, és arcának egyaránt.
A Papa egyszer azt mondta, mikor éppen dühöngött, hogy ha csak negyed ennyire lenne gyönyörű, és ha csak negyed ennyire nézne ki szentnek, még akkor is rútító bájt kellene ráereszteni ahhoz, hogy a férfiak eszében legalább megforduljon az, hogy elkerülik.
Nézegeti a kis, fehér virágot, melynek szirmait narancsra erezi a lemenő nap vörös sugara. Könnyed sóhaj szakad fel mellkasából, melynek hatására formás keblei ismét megemelkednek. Néhány szőke tincs a dekoltázsára hull, arannyal keretezve azt.
Ha figyelne a férfire, talán észrevenné, hogy lehet, hogy most törte meg nála a jeget. Hogy lehet, elhamarkodott volt a kérdés, miszerint mi van a dobozkában. De nem figyel oda, mozdulataiba a természetesség bája és lebegő rigmusa költözik, eltűnt belőle az illemtől feszélyezett szendeség, csak a szín tiszta szépség marad. Édesanyja bája.
Észre sem veszi, ahogy kísérője közeledik felé. Nem tűnik fel neki, hogy mászni kezdi a dombot, csupán a virágszőnyegbe simít finombőrű tenyerével, mely csupán mágikus tégelyek és fiolák érintéséhez szokott. Legfeljebb kézimunkához ért, de fegyverhez sosem nyúlt.
Meglepve sikkant fel, ahogy a haján megérzi a férfi ujjait, és meglepetten ugrik el, kezét óvón balját óvón mellkasa elé kapva, jobbján még mindig a hűs, fűvel beszőtt földön támaszkodva. A hirtelen mozdulattól a virág vagy a férfi kezében marad, vagy a földre hullik.
Ijedten néz a férfi arcára, szembogara kitágul, most olyan mint egy gyönyörű, nemes smaragd. Kissé megilletődve nevet fel, mikor felismeri benne kísérőjét, és elegáns ujjait mellkasára fekteti.*
- Bocsásson meg, én… Azt hiszem, kissé elvarázsolt a környék! - *mosolyodik el szélesen, szeme csillagként szikrázik.* - Csodálatos ez a hely. Valahogy, mintha mágia hatná át minden fűszálát.
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-14 20:23:12
Üzenet elküldve: 2013-10-14 20:23:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*Minden erejével azon van, hogy ne bámulja a mellette haladó finom, kecses nőt, de ez csak nagy nehézségek árán sikerül. Nem akar bunkó, faragatlan tökfejnek látszani, aki csak bámulja a hölgyet, miközben a nyála lassan lefolydogál a szája szélén. Csak néha pillant a nőre, akkor is csak pár másodpercet enged meg magának, amíg az ki nem csusszan a karjai közül. Csodálkozva nézi, ahogy a nő ledobja a táskáját, majd elindul a domb felé. Így hogy most ne látja megengedi magának azt a kiváltságot, hogy megnézze magának az idomait. Lágyan elmosolyodik, lehajol, kitép a fűszálak közül egy számára tetszetős virágot, majd ő is felmegy a dobra, halkan, hogy a nő ne vegye észre, majd az apró virágot a föle mögé tűzi.*
*Minden erejével azon van, hogy ne bámulja a mellette haladó finom, kecses nőt, de ez csak nagy nehézségek árán sikerül. Nem akar bunkó, faragatlan tökfejnek látszani, aki csak bámulja a hölgyet, miközben a nyála lassan lefolydogál a szája szélén. Csak néha pillant a nőre, akkor is csak pár másodpercet enged meg magának, amíg az ki nem csusszan a karjai közül. Csodálkozva nézi, ahogy a nő ledobja a táskáját, majd elindul a domb felé. Így hogy most ne látja megengedi magának azt a kiváltságot, hogy megnézze magának az idomait. Lágyan elmosolyodik, lehajol, kitép a fűszálak közül egy számára tetszetős virágot, majd ő is felmegy a dobra, halkan, hogy a nő ne vegye észre, majd az apró virágot a föle mögé tűzi.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-14 19:43:46
Üzenet elküldve: 2013-10-14 19:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*Egy elegáns úr oldalán érkezik meg, akit nem is olyan rég ismert meg a folyó partján, ám mégis igen könnyed, ám udvarias távolságtartással, a férfibe karolva lépked végig a parton, hogy megcsodálja azt a bizonyos tisztást, melyről a másik az imént emlékezett meg szavaival.
Kissé talán izgatott az új helyszín láttán, bár a beszélgetés kezd szája ízének nem túl megfelelően alakulni. Nem sikerült kihúzni a férfiból, hogy mit is vetett a folyóba, és az aggódó nemes kardforgatásról, és haramiákról beszél, testőrt emleget.
Nem is hoz fel újabb témát, amíg a parton sétálnak, csupán szemléli a tájat, lágy, könnyed, szinte lebegő léptekkel haladva Ahlla úr oldalán. Nem rátámaszkodva, érintése puha és könnyed, szomjoltó, mégis vonzó, és kívánatos.
Azonban nem lépi át az illem határait. Sőt, nem is feszegeti ő maga azokat. Jobban szereti elhitetni a férfiakkal, hogy ők vezetnek.
A tisztást megpillantva szeme elkerekedik, arca köré a csodálat, és az öröm von mérhetetlenül gyönyörű glóriát.*
~Nahát! Pont, mint a Mama télikertje, amit a papa csinált neki! ~*ötlik eszébe ismét a galambasszony, aki egy főmágus szívébe lopta magát, ártatlan bájával, és feddhetetlenségével. Néha elgondolkodik, hogy lesz-e olyan férfi, aki az ő szívét teszi majd egy életen át rabbá. Nagyon valószínűtlennek tartja, hogy ez valaha is bekövetkezzen... Eddig mindegyik csupán kaland volt, egy édes játék. Gyötrelmes a másik félnek és a Papának, számára pedig mértéktelenül szórakoztató.
Elengedi Ahlla úr karját, érintése leheletfinom, ahogy elvonja hosszú, finom ujjait a férfi felkarjáról. A válláról a csomag a fűbe hull, és megbabonázva, kissé talán kinyílott, csodálkozó ajkakkal lépked a domb felé. A fák már bőven szürke árnyat vetnek az alkonyati vörös fénybe.
Halkan sóhajt, ahogy a domb tetejére lép, és féloldalasan leereszkedik a virágok közé. Felismer egy pár, az alkonyatban nyíló gyönyört, ujjai lassan simítanak végig a szirmok vonalán, elmerengve idézve fel gyermekkorát, mikor minden nap virágoktól roskadozott az ősöreg mágustorony összes szobája, és világosság töltötte be a termeket.*
~Gyönyörű volt, mint te, Mama!~ *fut át fején a gondolat.
Úgy érzi, egy életet el tudna itt tölteni, megfeledkezve a férfiről, aki őt idehozta.*
*Egy elegáns úr oldalán érkezik meg, akit nem is olyan rég ismert meg a folyó partján, ám mégis igen könnyed, ám udvarias távolságtartással, a férfibe karolva lépked végig a parton, hogy megcsodálja azt a bizonyos tisztást, melyről a másik az imént emlékezett meg szavaival.
Kissé talán izgatott az új helyszín láttán, bár a beszélgetés kezd szája ízének nem túl megfelelően alakulni. Nem sikerült kihúzni a férfiból, hogy mit is vetett a folyóba, és az aggódó nemes kardforgatásról, és haramiákról beszél, testőrt emleget.
Nem is hoz fel újabb témát, amíg a parton sétálnak, csupán szemléli a tájat, lágy, könnyed, szinte lebegő léptekkel haladva Ahlla úr oldalán. Nem rátámaszkodva, érintése puha és könnyed, szomjoltó, mégis vonzó, és kívánatos.
Azonban nem lépi át az illem határait. Sőt, nem is feszegeti ő maga azokat. Jobban szereti elhitetni a férfiakkal, hogy ők vezetnek.
A tisztást megpillantva szeme elkerekedik, arca köré a csodálat, és az öröm von mérhetetlenül gyönyörű glóriát.*
~Nahát! Pont, mint a Mama télikertje, amit a papa csinált neki! ~*ötlik eszébe ismét a galambasszony, aki egy főmágus szívébe lopta magát, ártatlan bájával, és feddhetetlenségével. Néha elgondolkodik, hogy lesz-e olyan férfi, aki az ő szívét teszi majd egy életen át rabbá. Nagyon valószínűtlennek tartja, hogy ez valaha is bekövetkezzen... Eddig mindegyik csupán kaland volt, egy édes játék. Gyötrelmes a másik félnek és a Papának, számára pedig mértéktelenül szórakoztató.
Elengedi Ahlla úr karját, érintése leheletfinom, ahogy elvonja hosszú, finom ujjait a férfi felkarjáról. A válláról a csomag a fűbe hull, és megbabonázva, kissé talán kinyílott, csodálkozó ajkakkal lépked a domb felé. A fák már bőven szürke árnyat vetnek az alkonyati vörös fénybe.
Halkan sóhajt, ahogy a domb tetejére lép, és féloldalasan leereszkedik a virágok közé. Felismer egy pár, az alkonyatban nyíló gyönyört, ujjai lassan simítanak végig a szirmok vonalán, elmerengve idézve fel gyermekkorát, mikor minden nap virágoktól roskadozott az ősöreg mágustorony összes szobája, és világosság töltötte be a termeket.*
~Gyönyörű volt, mint te, Mama!~ *fut át fején a gondolat.
Úgy érzi, egy életet el tudna itt tölteni, megfeledkezve a férfiről, aki őt idehozta.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-12 18:34:18
Üzenet elküldve: 2013-10-12 18:34:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Az ork sikeresen lelökte őt méghozzá úgy hogy, beakadt a lába a nyeregbe és kificamodott a lába. Lorthon torkából olyan üvöltés hangzik ami normális ember szájából nem hangozhat. A feje pedig veszélyesen közel került a földhöz. A hasizmával próbálta meg fenntartani magát. És a karjaival megsegíteni ha talál fogást valahol. Mikor megállnak akkor majdnem megfejeli a földet. És mikor az ork egy durva mozdulattal leszedi onnan akkor nagyot puffan.*
~Rohadt ork disznó. Mostantól nem vagy biztonságban az én közelemben. A fejeddel együtt fogom a sisakodat megszerezni. De előtte kiverem a helyéről azokat a ronda fogaidat.~
*Az ork sikeresen lelökte őt méghozzá úgy hogy, beakadt a lába a nyeregbe és kificamodott a lába. Lorthon torkából olyan üvöltés hangzik ami normális ember szájából nem hangozhat. A feje pedig veszélyesen közel került a földhöz. A hasizmával próbálta meg fenntartani magát. És a karjaival megsegíteni ha talál fogást valahol. Mikor megállnak akkor majdnem megfejeli a földet. És mikor az ork egy durva mozdulattal leszedi onnan akkor nagyot puffan.*
~Rohadt ork disznó. Mostantól nem vagy biztonságban az én közelemben. A fejeddel együtt fogom a sisakodat megszerezni. De előtte kiverem a helyéről azokat a ronda fogaidat.~
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-12 14:34:49
Üzenet elküldve: 2013-10-12 14:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
- HŐŐŐ!
*Hangzik fel Helmut öblös hangján a kiáltás, s ezzel egyidejűleg megfeszül a kantár a lován, hogy megállítsa azt. Jó nagyokat pislogva méri fel a terepet és lemondóan nyög egyet, a távolodó szekér után nézve. Ezután buta tekintetét a néma felé fordítja, aki talán eddigre már le is esett magától, ha mégsem hát Helmut segít rajta. Nagy zöld markával rámarkol a sérült bokára és kiakasztja a nyeregből, de nem óvatoskodik nagyon, így valószínű puffanva ér földet szegény szerencsétlen.*
- Kellett neked a baj kisember? Helmut megmondta teneked!
*Bölcs szavai után ő is lemászik a nyeregből, s ormótlan bakancsával kis híján rá is tapos korábbi potyautasára. Nem nagyon foglalkozik vele a továbbiakban, halálos sérülése nincsen és amúgy sem sietne segítségére. Ronda is meg szemtelen is, még elnézést se kért, hát gyulladjon rá a ház. Inkább az óriáshoz battyog oda szemlélődni, hogy mi történt most vele, jó nagyot borult amaz is. Kezében a lova kantárját szorongatja, elvégre nem akarja, hogy bárki elorrozza előle.*
- Helmut szerint te még annál is butább vagy, mint amilyennek Helmutot mondják mindig!
*Kicsit sajnálkozva méricskéli a tehetetlen óriást, de nem nagyon tudja mit tehetne az ügy érdekében, szóval csak nézi mi történik. Na nem a segítségnyújtás iránti olthatatlan vágy marasztalja, inkább csak az a kevés sütnivalója, mivel az eddig látottak alapján sikerült leszűrnie a tanulságot. Ha egyedül folytatja az üldözést hát előbb-utóbb gyalázatos véget ért volna.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.15 17:17:37, a következő indokkal:
Kérésre, fejléc pótlás.
- HŐŐŐ!
*Hangzik fel Helmut öblös hangján a kiáltás, s ezzel egyidejűleg megfeszül a kantár a lován, hogy megállítsa azt. Jó nagyokat pislogva méri fel a terepet és lemondóan nyög egyet, a távolodó szekér után nézve. Ezután buta tekintetét a néma felé fordítja, aki talán eddigre már le is esett magától, ha mégsem hát Helmut segít rajta. Nagy zöld markával rámarkol a sérült bokára és kiakasztja a nyeregből, de nem óvatoskodik nagyon, így valószínű puffanva ér földet szegény szerencsétlen.*
- Kellett neked a baj kisember? Helmut megmondta teneked!
*Bölcs szavai után ő is lemászik a nyeregből, s ormótlan bakancsával kis híján rá is tapos korábbi potyautasára. Nem nagyon foglalkozik vele a továbbiakban, halálos sérülése nincsen és amúgy sem sietne segítségére. Ronda is meg szemtelen is, még elnézést se kért, hát gyulladjon rá a ház. Inkább az óriáshoz battyog oda szemlélődni, hogy mi történt most vele, jó nagyot borult amaz is. Kezében a lova kantárját szorongatja, elvégre nem akarja, hogy bárki elorrozza előle.*
- Helmut szerint te még annál is butább vagy, mint amilyennek Helmutot mondják mindig!
*Kicsit sajnálkozva méricskéli a tehetetlen óriást, de nem nagyon tudja mit tehetne az ügy érdekében, szóval csak nézi mi történik. Na nem a segítségnyújtás iránti olthatatlan vágy marasztalja, inkább csak az a kevés sütnivalója, mivel az eddig látottak alapján sikerült leszűrnie a tanulságot. Ha egyedül folytatja az üldözést hát előbb-utóbb gyalázatos véget ért volna.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.15 17:17:37, a következő indokkal:
Kérésre, fejléc pótlás.
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-11 22:10:42
Üzenet elküldve: 2013-10-11 22:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Akármennyire is éhes, élvezi a vadászatot. Élvezi, hogy feszülten kell figyelnie a kiszemeltet, az egyre mélyülő sötétségben is igyekezve ügyelni minden rezdülésére. Tervének megfelelően mindig igyekszik úgy lépkedni, hogy a gyenge, késő-esti szél lehetőleg felé fújjon, és hogy ne csapjon zajt. Időigényes művelet ez, és sajnos nem mindig a legkiszámíthatóbb, de akármekkora kerülőt is tesz, végül a tisztásra érve sikerül olyan közel merészkednie a prédához, hogy már rávethesse magát. Igaz, ehhez szüksége van azért egy kis segítségre, méghozzá szárnyai széttárására, hogy elrugaszkodása után valamivel pontosabban, gyorsabban csapjon le végül - de leginkább csak azért folyamodik ehhez, mert a célegyenesben már képtelen türelmesnek maradni.
Nagyot puffannak lábai, miután az állatra -amiről kiderül, hogy valóban valami vadmacska- érkezik. Karjával tartja feszesen, s mellkasával szorítja le, míg a rövidkardot mélyen belemártja a kis testbe. Nem igazán az ő módszere ez a gyors 'leszámolás', azonban az éhség elég nagy úr ahhoz, hogy felülírjon egyes elveket.
A kis test rándul még hármat, mire a benne rejlő szív feladja a kétségbeesett, heves dobogást. Ekkor Rahilnak már nincs más dolga, mint hogy visszavigye a tetemet a fák közé. Akármilyen későre is jár, akármekkora sötétség telepedett az erdőre, nem kockáztathat. Jobbnak látja valami bokor aljában, minél nagyobb csendben elfogyasztani kései vacsoráját.
Ahogy olyan területre érkezik, amit jónak ítél, máris elkezdi megnyúzni a néhai macskát, ám legkevésbé sem ügyel a pontosságra. Csak metsz és húz-tép, hogy minél hamarabb a neki tetsző részekhez juthasson.
Nehéz, rendkívül nehéz ellenállnia a késztetésnek, hogy hangosan csámcsogjon a húson, de kénytelen így tenni. Elborzasztja a gondolat, hogy az elmúlt napokban mennyire nem lelte örömét a létben és a pusztulásban, s emiatt elhatározza azt is, hogy ha végez a tetemmel és sikerül még az éjjel megmosakodnia és hazajutnia is, az új nappal majd újult erővel veti bele magát Arthenior életébe, bú-bánatába és keserédességébe.*
*Akármennyire is éhes, élvezi a vadászatot. Élvezi, hogy feszülten kell figyelnie a kiszemeltet, az egyre mélyülő sötétségben is igyekezve ügyelni minden rezdülésére. Tervének megfelelően mindig igyekszik úgy lépkedni, hogy a gyenge, késő-esti szél lehetőleg felé fújjon, és hogy ne csapjon zajt. Időigényes művelet ez, és sajnos nem mindig a legkiszámíthatóbb, de akármekkora kerülőt is tesz, végül a tisztásra érve sikerül olyan közel merészkednie a prédához, hogy már rávethesse magát. Igaz, ehhez szüksége van azért egy kis segítségre, méghozzá szárnyai széttárására, hogy elrugaszkodása után valamivel pontosabban, gyorsabban csapjon le végül - de leginkább csak azért folyamodik ehhez, mert a célegyenesben már képtelen türelmesnek maradni.
Nagyot puffannak lábai, miután az állatra -amiről kiderül, hogy valóban valami vadmacska- érkezik. Karjával tartja feszesen, s mellkasával szorítja le, míg a rövidkardot mélyen belemártja a kis testbe. Nem igazán az ő módszere ez a gyors 'leszámolás', azonban az éhség elég nagy úr ahhoz, hogy felülírjon egyes elveket.
A kis test rándul még hármat, mire a benne rejlő szív feladja a kétségbeesett, heves dobogást. Ekkor Rahilnak már nincs más dolga, mint hogy visszavigye a tetemet a fák közé. Akármilyen későre is jár, akármekkora sötétség telepedett az erdőre, nem kockáztathat. Jobbnak látja valami bokor aljában, minél nagyobb csendben elfogyasztani kései vacsoráját.
Ahogy olyan területre érkezik, amit jónak ítél, máris elkezdi megnyúzni a néhai macskát, ám legkevésbé sem ügyel a pontosságra. Csak metsz és húz-tép, hogy minél hamarabb a neki tetsző részekhez juthasson.
Nehéz, rendkívül nehéz ellenállnia a késztetésnek, hogy hangosan csámcsogjon a húson, de kénytelen így tenni. Elborzasztja a gondolat, hogy az elmúlt napokban mennyire nem lelte örömét a létben és a pusztulásban, s emiatt elhatározza azt is, hogy ha végez a tetemmel és sikerül még az éjjel megmosakodnia és hazajutnia is, az új nappal majd újult erővel veti bele magát Arthenior életébe, bú-bánatába és keserédességébe.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-11 16:44:19
Üzenet elküldve: 2013-10-11 16:44:19
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Végre a tisztásra ér, és meg tud pihenni a kellemesen magas fűben a virágok között. Egyszerűen hanyatt fekszik a csuhában, és elalszik. Mondjuk nem is csoda, hiszen amióta ebbe az őrültségbe keveredett, nem nagyon tudott rendesen aludni. Első este... hát az első este magáért beszélt, kutatás, őrület, sikolyok, emlékezetvesztés... persze utána valami ócska varázslat hatására mégis elaludt, de ezek után már nyilván nem tudta kipihenni magát. A második éjszaka pedig... hát azt jó eséllyel a szántóföldön töltötte, ott meg nem csoda, hogy nem nagyon ment neki az alvás. Talán még ez a legkényelmesebb fekhelye eddig, ha hozzávesszük, hogy a kastélyban a padlón aludt. Ráadásul még csak nem is a saját padlóján. Ezek után a fű a lehető legjobb fekhely, ilyen még a templomban sincs, a fogadóban meg úgysem fog szállást bérelni, hiszen az is pénzbe kerülne. A virágok illata enyhén nyugtatóan hat rá, bár felidézi a papírvirág emlékét, ami eszébe juttatja a tündért. Egy sóhajtással reagál az emlékre, és reménykedik, hogy a vázákban még fellelhető egy másik ilyen virág. Elvégre még több is volt, amikor eljött, és hát miért dobnák ki a papok? Semmi hasznuk nem származik belőle, inkább örülhetnének, hogy van valami szép is abban az ócska templomban. Egy pillanatnyi döbbenet után veszi tudomásul, hogy valóban az 'ocsmány' jelzővel illette a mágia szent helyét, majd úgy dönt, ez is jellemváltozásának tudható be. Ha úgy tetszik, Rath hibája.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-10 13:43:32
Üzenet elküldve: 2013-10-10 13:43:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Eroth egy ideig hiába szólítgatja a tündér lányt de még mindig nem kap választ. Kezében a gyeplőt tartva követi a többieket, de egy bizonyos távolságot meg tartva, ne hogy még több sérülést szerezzenek be. Hirtelen a lány mozgolódni kezd előtte, és egy ruha darabbal próbálja csillapítani a vérzést az arcából. Megpróbál valamit mondani de a seb miatt alig bír megszólalni. Erothnak sikerül annyit kiszűrni a motyogásból, hogy "jól vagyok", de ennyi neki pont elég, hogy kicsivel megnyugodjon. *
- Nyugodj meg, és ne beszélj, elég csúnya sebet szereztél ne erőltesd meg magad. Itt vagyunk nem messze a többiektől, nem maradtunk le nagyon csak tartjuk a biztonságos távolságot.
*Miután elhangzanak a szavak a szájából, újabb üvöltések hallatszanak fel a meg maradt lovasok felől.*
~ Ennek rossz lesz a vége, ha így folytatjuk.~
* Elmélkedik magában Eroth, arcán a megszokott vidám, életteli mosolya helyet, most komoly tekintett látszódik. Egy ideig még némán elmélkedik gondolataiba, majd egy nagy vágtára sarkalja lovát.*
- Gyííí, gyííááá! *Mondogatja a lónak.
Mikor beéri a többieket elég rossz látvány fogadja, az óriás lent fekszik a földön, arcán hatalmas fájdalom látszik, mellett a lovag áll, aki valószínű segíteni akar neki.*
- Úgy tűnik fel adják a szekér üldözést, mi legyen mit akarsz? Szerintem neked sem ártana piheni! De a te döntésed.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.10 20:01:34, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
*Eroth egy ideig hiába szólítgatja a tündér lányt de még mindig nem kap választ. Kezében a gyeplőt tartva követi a többieket, de egy bizonyos távolságot meg tartva, ne hogy még több sérülést szerezzenek be. Hirtelen a lány mozgolódni kezd előtte, és egy ruha darabbal próbálja csillapítani a vérzést az arcából. Megpróbál valamit mondani de a seb miatt alig bír megszólalni. Erothnak sikerül annyit kiszűrni a motyogásból, hogy "jól vagyok", de ennyi neki pont elég, hogy kicsivel megnyugodjon. *
- Nyugodj meg, és ne beszélj, elég csúnya sebet szereztél ne erőltesd meg magad. Itt vagyunk nem messze a többiektől, nem maradtunk le nagyon csak tartjuk a biztonságos távolságot.
*Miután elhangzanak a szavak a szájából, újabb üvöltések hallatszanak fel a meg maradt lovasok felől.*
~ Ennek rossz lesz a vége, ha így folytatjuk.~
* Elmélkedik magában Eroth, arcán a megszokott vidám, életteli mosolya helyet, most komoly tekintett látszódik. Egy ideig még némán elmélkedik gondolataiba, majd egy nagy vágtára sarkalja lovát.*
- Gyííí, gyííááá! *Mondogatja a lónak.
Mikor beéri a többieket elég rossz látvány fogadja, az óriás lent fekszik a földön, arcán hatalmas fájdalom látszik, mellett a lovag áll, aki valószínű segíteni akar neki.*
- Úgy tűnik fel adják a szekér üldözést, mi legyen mit akarsz? Szerintem neked sem ártana piheni! De a te döntésed.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.10 20:01:34, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-10 10:25:13
Üzenet elküldve: 2013-10-10 10:25:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Chadur ahogy a ló nyakába kapaszkodik, úgy várja hogy lassan beérje a szekérről lövöldöző fajtársát. Biztosra veszi hogy már csak pár méter lehet hátra, ám ekkor.. nyaklik egyet a ló, és Chadur akkorát esik, hogy belezeng a föld. El törik mindkét lába, ami miatt fel is üvölt, ám utána nyomban úgy lefejeli a földet, hogy egy pár másodpercig azt hiszi itt a világ vége. Elhomályosodik előtte a világ, aztán lassan minden kitisztul, de igen csak szédül. Azért még pont látja eltávolodni a szekeret, és még fajtársa után kiabál, bár nem sikeredik valami hangosra a kábultság miatt.*
-Rohadjon elfele a nagymamád összes böfűttje!!!
*Majd elkezdi fájdalmas arccal tapogatni lábait, amik fájdalmát az imént ért sokk miatt egy pillanatra elfeledte, de most egyre intenzívebben érzi. Már tudja, hogy felállni nem fog. Nézi a lovagot, aki leszáll a lóról és felé tart, majd mikor az leszidja hogy nem fogadott szót, epésen csak ennyit mond neki.*
-Neharagudjon anyuka!!!
*Mondja bosszúsan, majd tovább fetreng és nyögdécsel, mert mostmár tisztán érzi a szinte elviselhetetlen fájdalmat. A nagy fájdalom miatt igen csak gyengül, ám mikor a lovag mondja hogy szekérre van szükség ahhoz hogy őt visszavigyék, megint megszólal.*
-Nem szívesen mondom de mostan igazad van!
*Majd csendben marad, mert még beszélni is nehezére esik, csak várja a történteket. Az ő számára, itt a hajtóvadászat vége.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.10 10:26:43
*Chadur ahogy a ló nyakába kapaszkodik, úgy várja hogy lassan beérje a szekérről lövöldöző fajtársát. Biztosra veszi hogy már csak pár méter lehet hátra, ám ekkor.. nyaklik egyet a ló, és Chadur akkorát esik, hogy belezeng a föld. El törik mindkét lába, ami miatt fel is üvölt, ám utána nyomban úgy lefejeli a földet, hogy egy pár másodpercig azt hiszi itt a világ vége. Elhomályosodik előtte a világ, aztán lassan minden kitisztul, de igen csak szédül. Azért még pont látja eltávolodni a szekeret, és még fajtársa után kiabál, bár nem sikeredik valami hangosra a kábultság miatt.*
-Rohadjon elfele a nagymamád összes böfűttje!!!
*Majd elkezdi fájdalmas arccal tapogatni lábait, amik fájdalmát az imént ért sokk miatt egy pillanatra elfeledte, de most egyre intenzívebben érzi. Már tudja, hogy felállni nem fog. Nézi a lovagot, aki leszáll a lóról és felé tart, majd mikor az leszidja hogy nem fogadott szót, epésen csak ennyit mond neki.*
-Neharagudjon anyuka!!!
*Mondja bosszúsan, majd tovább fetreng és nyögdécsel, mert mostmár tisztán érzi a szinte elviselhetetlen fájdalmat. A nagy fájdalom miatt igen csak gyengül, ám mikor a lovag mondja hogy szekérre van szükség ahhoz hogy őt visszavigyék, megint megszólal.*
-Nem szívesen mondom de mostan igazad van!
*Majd csendben marad, mert még beszélni is nehezére esik, csak várja a történteket. Az ő számára, itt a hajtóvadászat vége.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.10 10:26:43
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-09 18:53:58
Üzenet elküldve: 2013-10-09 18:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*A lovak patáinak dübörgésétől, a szekértől vagy talán a saját vakmerősége miatt Chadur nem hallgat a figyelmezető kiáltására. Ha ilyen sebességgel lehet lőni azzal a szerkezettel, akkor valószínűleg a kezelője kifogja azt használni és tüzel amilyen gyorsan csak tud. Még csak hasonló fegyverzetet sem látott soha, így könnyű feltételezni, hogy a mögötte ülőnek van bőven sütnivalója. A célpontja nem is az óriás, hanem a hátas. Amekkora Chadur, lehet minden különösebb nélkül – hacsak nem találja szemközt a nyíl – vágtatott volna tovább, ha őt érte volna a támadás. Így viszont a ló elbukik, a lovas pedig hasonló port kavarva mint előbb az ork zuhan a földre. Utóbbit azonban telibe találta a lövés és a paták alá esett, nehezen tudná elképzelni, hogy túlélte. Sőt biztosan nem.*
- Azt a rohadt…
*Hangzanak el szájából ismét a szitokszavak. Meghúzza a kantárt és kivár pár pillanatot, hogy a szekér lőtávolságon kívülre érjen, tart tőle, hogy ha rögtön visszavágtatna akkor ő is ott végezné az óriás mellett. Természetesen a rablók nem lassítanak, alighanem számítottak arra is, hogy akár csak egy valakit kilőve több üldözőtől is megszabadulnak. Bízik, hogy nem ő az egyetlen, aki megtorpan a ”társuk” zuhanására. Sayuában biztos, Enktrint meg miután eltalálták, ha ő nem is, a mögötte ülő Slarin valószínűleg nem fogja kockáztatni a fajtársa életét. Legalábbis Ravock így gondolja, aztán lehet pofára esik és egyedül kell majd valahogyan ellátnia egy 11 láb magas óriást. Már ha egyáltalán életben van még. Amint leszáll a por és a szekér tisztes távolságba kerül odasiet Chadurhoz. Kipattan a nyeregből és a hátast vezetve – ha most elengedné lehet életében nem látná ismét – lépdel a sebesülthöz. Ott aztán ha van valaki aki hasonlóan tett mint ő, talán Sayuának átnyújtja a kantárt, hogy ő lehajolhasson az óriáshoz és jobban szemügyre vehesse – ha nincs, akkor kénytelen a lovat tartva. Azt megtudja állapítani, hogy életben van még, a lábira nézve pedig valószínűleg azt is, hogy innen sehova nem fog menni magától.*
- Mi a mocskos rohadt…nem tudtál rám hallgatni?!
*Szegezi hozzá a kérdést már ha az egyáltalán érti azt. Egy ilyen zuhanás után lehet ahhoz is túl kába, hogy felfogja amit mondanak neki. Látszólag magánál van, de hogy a környezetéből mennyit képes érzékelni, arról fogalma sincs a lovagnak.*
- Így nem tudunk neki segíteni. Kelleni fog valami szekér amire feltudjuk többedmagunkkal rakni és visszavinni a városhoz.
*Természetesen, ha rajta kívül senki nem óhajtott segíteni Chadurnak, akkor az órásnak címzi az egészet. Ha Sayua is odajött, akkor ezután hozzá fordul.*
- Visszatudnál menni segítségért? Nem hagyhatjuk itt teljesen magára. Vidd a lovamat is.
*Vagy „vigyétek a lovamat is” amennyiben a tündérek is úgy döntenek, hogy inkább segítenek az óriáson minthogy a szekeret tovább üldözzék. Helmutból már csak ork mivolta miatt nehezen nézné ki, útitársa pedig aligha van abban az állapotban, hogy döntsön ez ügyben. A üldözés hevében elég magabiztosnak hallatszott, de most, hogy itt előtte hever a rablók sokadik áldozata, akinek aligha van bármilyen bűne azon kívül, hogy jót akart tenni már elbizonytalanodik és ez a hangjából is kivehető.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 18:54:08
*A lovak patáinak dübörgésétől, a szekértől vagy talán a saját vakmerősége miatt Chadur nem hallgat a figyelmezető kiáltására. Ha ilyen sebességgel lehet lőni azzal a szerkezettel, akkor valószínűleg a kezelője kifogja azt használni és tüzel amilyen gyorsan csak tud. Még csak hasonló fegyverzetet sem látott soha, így könnyű feltételezni, hogy a mögötte ülőnek van bőven sütnivalója. A célpontja nem is az óriás, hanem a hátas. Amekkora Chadur, lehet minden különösebb nélkül – hacsak nem találja szemközt a nyíl – vágtatott volna tovább, ha őt érte volna a támadás. Így viszont a ló elbukik, a lovas pedig hasonló port kavarva mint előbb az ork zuhan a földre. Utóbbit azonban telibe találta a lövés és a paták alá esett, nehezen tudná elképzelni, hogy túlélte. Sőt biztosan nem.*
- Azt a rohadt…
*Hangzanak el szájából ismét a szitokszavak. Meghúzza a kantárt és kivár pár pillanatot, hogy a szekér lőtávolságon kívülre érjen, tart tőle, hogy ha rögtön visszavágtatna akkor ő is ott végezné az óriás mellett. Természetesen a rablók nem lassítanak, alighanem számítottak arra is, hogy akár csak egy valakit kilőve több üldözőtől is megszabadulnak. Bízik, hogy nem ő az egyetlen, aki megtorpan a ”társuk” zuhanására. Sayuában biztos, Enktrint meg miután eltalálták, ha ő nem is, a mögötte ülő Slarin valószínűleg nem fogja kockáztatni a fajtársa életét. Legalábbis Ravock így gondolja, aztán lehet pofára esik és egyedül kell majd valahogyan ellátnia egy 11 láb magas óriást. Már ha egyáltalán életben van még. Amint leszáll a por és a szekér tisztes távolságba kerül odasiet Chadurhoz. Kipattan a nyeregből és a hátast vezetve – ha most elengedné lehet életében nem látná ismét – lépdel a sebesülthöz. Ott aztán ha van valaki aki hasonlóan tett mint ő, talán Sayuának átnyújtja a kantárt, hogy ő lehajolhasson az óriáshoz és jobban szemügyre vehesse – ha nincs, akkor kénytelen a lovat tartva. Azt megtudja állapítani, hogy életben van még, a lábira nézve pedig valószínűleg azt is, hogy innen sehova nem fog menni magától.*
- Mi a mocskos rohadt…nem tudtál rám hallgatni?!
*Szegezi hozzá a kérdést már ha az egyáltalán érti azt. Egy ilyen zuhanás után lehet ahhoz is túl kába, hogy felfogja amit mondanak neki. Látszólag magánál van, de hogy a környezetéből mennyit képes érzékelni, arról fogalma sincs a lovagnak.*
- Így nem tudunk neki segíteni. Kelleni fog valami szekér amire feltudjuk többedmagunkkal rakni és visszavinni a városhoz.
*Természetesen, ha rajta kívül senki nem óhajtott segíteni Chadurnak, akkor az órásnak címzi az egészet. Ha Sayua is odajött, akkor ezután hozzá fordul.*
- Visszatudnál menni segítségért? Nem hagyhatjuk itt teljesen magára. Vidd a lovamat is.
*Vagy „vigyétek a lovamat is” amennyiben a tündérek is úgy döntenek, hogy inkább segítenek az óriáson minthogy a szekeret tovább üldözzék. Helmutból már csak ork mivolta miatt nehezen nézné ki, útitársa pedig aligha van abban az állapotban, hogy döntsön ez ügyben. A üldözés hevében elég magabiztosnak hallatszott, de most, hogy itt előtte hever a rablók sokadik áldozata, akinek aligha van bármilyen bűne azon kívül, hogy jót akart tenni már elbizonytalanodik és ez a hangjából is kivehető.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 18:54:08
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-09 17:48:27
Üzenet elküldve: 2013-10-09 17:48:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
//Lovasok//
*Az óriás sikeresen előretör amire a fajtársa a szekéren reagál is, méghozzá egy újabb lövedékkel. Chadur nem érez fájdalmat, annál inkább a lova mely nagy sebességű haladása közbe összecsuklik, ami abból eredhet, hogy a nyílvessző kissé kilyukasztotta a fejét, pontosabban bement az egyik szemén, és valahol az mögött maradt. A ló összecsuklásának végeredménye, hogy a lovasa lepottyan róla és kissé összezúzza magát. Mindkét lába eltörik és a fejét is beveri amitől ugyan nem ájul el, de egy darabig kába lesz. Mindeközben a többiek kicsit lemaradnak, de főleg a két tündér, mivel a lány a sebe miatt, nem képes beszélni ami abból ered, hogy arcán egy tenyérnyi foltban lejött a bőr. Eme tragikus sorozathoz hozzá járul, hogy az ork sikeresen lelöki a mögé felkapaszkodó nyelvetlent, aki kissé kellemetlenül esik amit az okoz, hogy a lába beleakad a nyeregbe így a lovon lógva marad, aminek apró kellemetlensége, hogy a bokája kificamodik a szíjtól ami elkapta, és a feje vészes közelségbe kerül a földhöz. Eképpen érnek a folyóparthoz, ahol a szekerek elkezdik követni a folyó mentét.
//Bolond, Deron//
*A kovács elégedett, a hullák összegyűjtésével mikor a bolond kezelésbe veszi az egyik szerencsétlent megjelenik az inas egy csapat őr kíséretében. Az őrök elveszik a bolond játékát, majd nekiállnak megvizsgálni a holtesteket, miközben a vezetőjük megszólítja a kovácsot.*
-Kérem mondja el a történteket.
*Erre a kovács egy részletes beszámolóba kezd miközben sopánkodik, hogy elrabolták három szekér vasát. Az inasa pedig visszatér az épületbe, miközben azon morog, hogy neki kell járkálnia az erdőn keresztül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 17:51:29
//Lovasok//
*Az óriás sikeresen előretör amire a fajtársa a szekéren reagál is, méghozzá egy újabb lövedékkel. Chadur nem érez fájdalmat, annál inkább a lova mely nagy sebességű haladása közbe összecsuklik, ami abból eredhet, hogy a nyílvessző kissé kilyukasztotta a fejét, pontosabban bement az egyik szemén, és valahol az mögött maradt. A ló összecsuklásának végeredménye, hogy a lovasa lepottyan róla és kissé összezúzza magát. Mindkét lába eltörik és a fejét is beveri amitől ugyan nem ájul el, de egy darabig kába lesz. Mindeközben a többiek kicsit lemaradnak, de főleg a két tündér, mivel a lány a sebe miatt, nem képes beszélni ami abból ered, hogy arcán egy tenyérnyi foltban lejött a bőr. Eme tragikus sorozathoz hozzá járul, hogy az ork sikeresen lelöki a mögé felkapaszkodó nyelvetlent, aki kissé kellemetlenül esik amit az okoz, hogy a lába beleakad a nyeregbe így a lovon lógva marad, aminek apró kellemetlensége, hogy a bokája kificamodik a szíjtól ami elkapta, és a feje vészes közelségbe kerül a földhöz. Eképpen érnek a folyóparthoz, ahol a szekerek elkezdik követni a folyó mentét.
//Bolond, Deron//
*A kovács elégedett, a hullák összegyűjtésével mikor a bolond kezelésbe veszi az egyik szerencsétlent megjelenik az inas egy csapat őr kíséretében. Az őrök elveszik a bolond játékát, majd nekiállnak megvizsgálni a holtesteket, miközben a vezetőjük megszólítja a kovácsot.*
-Kérem mondja el a történteket.
*Erre a kovács egy részletes beszámolóba kezd miközben sopánkodik, hogy elrabolták három szekér vasát. Az inasa pedig visszatér az épületbe, miközben azon morog, hogy neki kell járkálnia az erdőn keresztül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 17:51:29
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:08:54
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:08:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*Látja, hogy az ork már majdnem beérte a kocsit, amikor a tolvajok közül egy óriás elővesz valamit. Senhy nem tudja pontosan kivenni, hogy mi az, de nem kell sokat gondolkodnia rajta, mert egy nyílvessző elsuhan a feje mellet és megsebzi az arcát. Éles fájdalmat érez és felordít. Annyit még lát, hogy az ork leesik a lóról, de aztán az agya kizárja a külvilágot. Arra eszmél fel, hogy a mögötte ülő tündér kérdez tőle valamit.* ~A francba, legközelebb jobban figyelek.~ *Gyors kihúz egy rongyot a táskájából és megtörli vele az arcát majd hátraszól.*
-Jól vagyok. Próbáljunk meg valami jobban védett helyen menni, nehogy megint lőjön.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.09 17:00:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Látja, hogy az ork már majdnem beérte a kocsit, amikor a tolvajok közül egy óriás elővesz valamit. Senhy nem tudja pontosan kivenni, hogy mi az, de nem kell sokat gondolkodnia rajta, mert egy nyílvessző elsuhan a feje mellet és megsebzi az arcát. Éles fájdalmat érez és felordít. Annyit még lát, hogy az ork leesik a lóról, de aztán az agya kizárja a külvilágot. Arra eszmél fel, hogy a mögötte ülő tündér kérdez tőle valamit.* ~A francba, legközelebb jobban figyelek.~ *Gyors kihúz egy rongyot a táskájából és megtörli vele az arcát majd hátraszól.*
-Jól vagyok. Próbáljunk meg valami jobban védett helyen menni, nehogy megint lőjön.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.09 17:00:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-09 10:31:58
Üzenet elküldve: 2013-10-09 10:31:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*Miután sikerül felpattannia a lóra, a tündér lánnyal együtt veszik üldözőbe az ellopott szekeret. Pöttöm és látszatra gyengéd testéhez képest, nagyon jól lovagol, ahogy az egy tündérhez illik ő is jó kapcsolatban van az állatokkal. Az óriással együtt fej-fej mellet haladva követik a többieket. Eroth már épp kezdi magát bele élni az üldözésbe, mikor hirtelen fel ordít a tündér lány.*
- Hé mi baj, mi történt? * Kérdése közben, előre hajol a lányhoz, mikor meglátja, hogy a lány arcát csupa vér borítja a nyíl okozta seb miatt, nagyon rossz érzése támad.* ~ Nekem kellet volna elől űlnöm~ * Szitkozódik magában Eroth.
Nem sok ideje marad sajnálkozni, mert elölről hatalmas ordítás hallatszik egy orktól majd egy lónyerítés követi. Mikor felnéz egy hatalmas porfelhőt lát jó pár méterre előttük, csak nehezen tudja kivenni, hogy az ork meg a lova fekszik a földön.*
- Ez nem lesz így jó!! Ez nem lesz így jó!! Ez nem lesz így jó!!
*Jegyzi meg párszor egymás után. Nem sok ideje maradt cselekedni és a tündér lánytól még mindig nem kapott választ. Nincs mit tenni, karjával átnyúl a lány hónalja alatt, és kezébe veszi a gyeplőt, egy erős rántással megpróbálja a lovat az út jobb oldalára terelni, hogy ne a földön fekvő orkba ütközzenek. Épp, hogy csak sikerül elkerülniük, nem sokon múlott, hogy ők is a földön végezzék. Mikor kiérnek a porfelhőből látja, hogy a többiek is lehúzódva kicsit visszább maradnak. A lány biztonsága érdekében követi a példájukat és ő is lejjebb vesz a tempón.*
- Héé jól vagy? Mondj már valamit? * Szól a tündér lányhoz *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.09 11:23:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Nem odaillő kifejezés javítása
*Miután sikerül felpattannia a lóra, a tündér lánnyal együtt veszik üldözőbe az ellopott szekeret. Pöttöm és látszatra gyengéd testéhez képest, nagyon jól lovagol, ahogy az egy tündérhez illik ő is jó kapcsolatban van az állatokkal. Az óriással együtt fej-fej mellet haladva követik a többieket. Eroth már épp kezdi magát bele élni az üldözésbe, mikor hirtelen fel ordít a tündér lány.*
- Hé mi baj, mi történt? * Kérdése közben, előre hajol a lányhoz, mikor meglátja, hogy a lány arcát csupa vér borítja a nyíl okozta seb miatt, nagyon rossz érzése támad.* ~ Nekem kellet volna elől űlnöm~ * Szitkozódik magában Eroth.
Nem sok ideje marad sajnálkozni, mert elölről hatalmas ordítás hallatszik egy orktól majd egy lónyerítés követi. Mikor felnéz egy hatalmas porfelhőt lát jó pár méterre előttük, csak nehezen tudja kivenni, hogy az ork meg a lova fekszik a földön.*
- Ez nem lesz így jó!! Ez nem lesz így jó!! Ez nem lesz így jó!!
*Jegyzi meg párszor egymás után. Nem sok ideje maradt cselekedni és a tündér lánytól még mindig nem kapott választ. Nincs mit tenni, karjával átnyúl a lány hónalja alatt, és kezébe veszi a gyeplőt, egy erős rántással megpróbálja a lovat az út jobb oldalára terelni, hogy ne a földön fekvő orkba ütközzenek. Épp, hogy csak sikerül elkerülniük, nem sokon múlott, hogy ők is a földön végezzék. Mikor kiérnek a porfelhőből látja, hogy a többiek is lehúzódva kicsit visszább maradnak. A lány biztonsága érdekében követi a példájukat és ő is lejjebb vesz a tempón.*
- Héé jól vagy? Mondj már valamit? * Szól a tündér lányhoz *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.09 11:23:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Nem odaillő kifejezés javítása
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-08 16:23:27
Üzenet elküldve: 2013-10-08 16:23:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Kervios Lenti, Dar Geon//
* Cralan,mivel látja az őszinte értetlenséget a törpe arcán megértő mosollyal az arcán hozzá fordul:*
-Meglepsz engem kedves törp uram. Bár nem szívesen mesélek erről, azért megosztom veled.-
*Kényelmesebb helyzetet vesz fel, és közben mélyet szippant a készülő leves finom illatából.*
-Valamikor régen a szépek népe, vagyis Lenti népe együtt élt apám népével a sötétbőrü elfekkel. Ez nagyon nagyon régen történt és az igazat megvallva, nem is ismerem a pontos részleteket, de történt valami a népemmel, amitől gonoszak lettek. Gyilkos szándék és rossz indulat költözött a szívükbe. Harcba keveredtek a nemes elfekkel akik gyilkos háborúban száműzték végül őket. A sötéteket ezért nem szeretik és ezért említettem én is a származásomat. Ami a sötét erőket illeti, nos ez a mágusokra vonatkozott, hisz a várázslók között is vannak jók is, rosszak is. A rosszak azok akik sötét erőknek parancsolnak, pusztítanak és rombolnak.-
* Cralan,mivel látja az őszinte értetlenséget a törpe arcán megértő mosollyal az arcán hozzá fordul:*
-Meglepsz engem kedves törp uram. Bár nem szívesen mesélek erről, azért megosztom veled.-
*Kényelmesebb helyzetet vesz fel, és közben mélyet szippant a készülő leves finom illatából.*
-Valamikor régen a szépek népe, vagyis Lenti népe együtt élt apám népével a sötétbőrü elfekkel. Ez nagyon nagyon régen történt és az igazat megvallva, nem is ismerem a pontos részleteket, de történt valami a népemmel, amitől gonoszak lettek. Gyilkos szándék és rossz indulat költözött a szívükbe. Harcba keveredtek a nemes elfekkel akik gyilkos háborúban száműzték végül őket. A sötéteket ezért nem szeretik és ezért említettem én is a származásomat. Ami a sötét erőket illeti, nos ez a mágusokra vonatkozott, hisz a várázslók között is vannak jók is, rosszak is. A rosszak azok akik sötét erőknek parancsolnak, pusztítanak és rombolnak.-
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:31:17
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*Mikor Lorthon felugrik az ork mögé akkor az némi szitok kíséretében leparancsolja a lóról.*
~Majd biztos le fogok mondani a jutalomról.~
*Lorthon ezzel nem is törődik csak akkor mikor a könyék lendül hátra. Lorthon megpróbál valahogy, úgy helyezkedni hátul hogy, ez ne sikerüljön. Ha sikerül úgy mozdulnia hogy, ezt kivédje fegyvert ránt és az ork hátának szegezi. Ha nem sikerül akkor Durván a földre zuhan és talán néhányat gurul is. Utána feláll kiköpi a szájából a port és elindul a kovács felé.*
*Mikor Lorthon felugrik az ork mögé akkor az némi szitok kíséretében leparancsolja a lóról.*
~Majd biztos le fogok mondani a jutalomról.~
*Lorthon ezzel nem is törődik csak akkor mikor a könyék lendül hátra. Lorthon megpróbál valahogy, úgy helyezkedni hátul hogy, ez ne sikerüljön. Ha sikerül úgy mozdulnia hogy, ezt kivédje fegyvert ránt és az ork hátának szegezi. Ha nem sikerül akkor Durván a földre zuhan és talán néhányat gurul is. Utána feláll kiköpi a szájából a port és elindul a kovács felé.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-07 19:24:37
Üzenet elküldve: 2013-10-07 19:24:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*A bohóc kecsesen esik pofára egy tócsába. Önarcképes sétapálcájával diadalmasan az ég felé bök, és bugyog valamit, ami leginkább úgy hangzik:*
-Utánam, rohamra!
*Eddigre persze már mindenki tovavágtázott, és nem is valószínű, hogy pont őt fogják követni, tekintve, hogy a bitangok nem itt a pocsolyavízben vannak.
Ezután felpattan, és kutyamód megrázza magát. Most nem lett olyan vizes, mint a szökőkútban a legutóbb, de pár csepp fröcskölnivalója így is van. Majd végignézi, ahogy az elf a hullákat pakolja, majd előemel a kupacból egyet, és a vállát átkarolva, mint holmi cimboráét, vigyorogva kérdi:*
-Hát nem aranyos?
*A bohóc kecsesen esik pofára egy tócsába. Önarcképes sétapálcájával diadalmasan az ég felé bök, és bugyog valamit, ami leginkább úgy hangzik:*
-Utánam, rohamra!
*Eddigre persze már mindenki tovavágtázott, és nem is valószínű, hogy pont őt fogják követni, tekintve, hogy a bitangok nem itt a pocsolyavízben vannak.
Ezután felpattan, és kutyamód megrázza magát. Most nem lett olyan vizes, mint a szökőkútban a legutóbb, de pár csepp fröcskölnivalója így is van. Majd végignézi, ahogy az elf a hullákat pakolja, majd előemel a kupacból egyet, és a vállát átkarolva, mint holmi cimboráét, vigyorogva kérdi:*
-Hát nem aranyos?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9744-9763