Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 330 (6581. - 6600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 21:05:05
Üzenet elküldve: 2018-09-20 21:05:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem gondolta volna, hogy ennyire meglepi a mágust, azaz nem gondolta, hogy fizikailag annyit változott volna, hogy Krestvir nem ismeri meg. Xauzur mindig félelmet kelt a megjelenésével, ebben nincs semmi furcsa, de amikor látja, hogy a varázsló őt magát sem ismeri fel, megtorpan. Meglepetten néz végig magán, mintha most látná először mostani valóját. A kendő, a ruha, a kard a hátán, mintha egy idegent látna.
Maga mellé emeli a kezeit, mutatva, hogy nincs benne támadó szándék. Xauzur megkerülve a csuhátlan csuhást, a lábánál áll meg, kétségtelenné téve, hogy kinek a szavait követi.*
- Pycta del Ventus vagyok, mágus. *Mutatkozik be, hogy egyértelművé tegye kilétét, s ezzel megjelenésének okát.
Látja a mágia megfoganását a nő tenyerén, de reméli, hogy anyagiasulni nem fog a varázslat. Ha már bemutatkozott, biztosan nem.*
- A találkozónkra jöttem. *Teszi hozzá, majd leengedi kezeit maga mellé.*
- Ő velem van. Nem fog bántani. *Int az irbisz felé, majd közelebb lép Krestvir-hez.*
- Régen találkoztunk és azóta sok minden történt. *Sóhajtja kifejezéstelen hangon, ahogy megáll a nő előtt. Most belegondolva elképesztő mennyi minden. Aenae elhagyta őt egy ostoba veszekedés okán, talán már nem is gondol rá, Vadvéd szövetsége szétesett, Erdőmélye kivetette őket és neki az Erdő Szíve olyan küldetést adott, amely megváltoztatta az életét és őt magát is, egészen eddig az állapotig, amelyet most Krestvir maga előtt lát.*
*Nem gondolta volna, hogy ennyire meglepi a mágust, azaz nem gondolta, hogy fizikailag annyit változott volna, hogy Krestvir nem ismeri meg. Xauzur mindig félelmet kelt a megjelenésével, ebben nincs semmi furcsa, de amikor látja, hogy a varázsló őt magát sem ismeri fel, megtorpan. Meglepetten néz végig magán, mintha most látná először mostani valóját. A kendő, a ruha, a kard a hátán, mintha egy idegent látna.
Maga mellé emeli a kezeit, mutatva, hogy nincs benne támadó szándék. Xauzur megkerülve a csuhátlan csuhást, a lábánál áll meg, kétségtelenné téve, hogy kinek a szavait követi.*
- Pycta del Ventus vagyok, mágus. *Mutatkozik be, hogy egyértelművé tegye kilétét, s ezzel megjelenésének okát.
Látja a mágia megfoganását a nő tenyerén, de reméli, hogy anyagiasulni nem fog a varázslat. Ha már bemutatkozott, biztosan nem.*
- A találkozónkra jöttem. *Teszi hozzá, majd leengedi kezeit maga mellé.*
- Ő velem van. Nem fog bántani. *Int az irbisz felé, majd közelebb lép Krestvir-hez.*
- Régen találkoztunk és azóta sok minden történt. *Sóhajtja kifejezéstelen hangon, ahogy megáll a nő előtt. Most belegondolva elképesztő mennyi minden. Aenae elhagyta őt egy ostoba veszekedés okán, talán már nem is gondol rá, Vadvéd szövetsége szétesett, Erdőmélye kivetette őket és neki az Erdő Szíve olyan küldetést adott, amely megváltoztatta az életét és őt magát is, egészen eddig az állapotig, amelyet most Krestvir maga előtt lát.*
6599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 17:52:11
Üzenet elküldve: 2018-09-20 17:52:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem bujkál, de ezt a következő néhány pillanatban megbánja. Az alig csak hallható neszezésre odafordítja tekintetét, majd mikor megpillantja a nagymacska fejét, egész ügyesen hemperedik hátrébb és szökken talpra, majd rémültében maga elé rántja a kezét, miközben folyamatosan tovább hátrál. Valószínűleg nem volna erre ideje, ha az irbisz támadó szándékkal iramodna meg felé, de így, hogy az állat megáll, még el is tud távolodni tőle.
Varázsolni készül, s mikor meglátja a nagymacska mögül előlépő idegent, csak még erősebb lesz ez a szándéka. Nem ismeri föl ugyanis Pyctát, sőt, megijeszti a férfi.
Már ezüstösen fölfénylik a tenyere, mikor az utolsó pillanatban mégsem emel mágikus akadályt maguk közé. Ezt pedig Pycta főhajtása akadályozza meg, s hogy vele együtt rájön, hogy az irbisz sem akar rátámadni. Egyelőre... Azért óvatos marad, a kezét fönthagyja és a távolságot is tartja.
Hunyorogva méricskéli a párost, de legfőképpen a férfit. Pyctával egyszer találkoztak, s akkor sem látott sokat belőle, most viszont csupán az alkatából tudna következtetni a kilétére, s abból, hogy történetesen épp Pyctát várja ide. Ennek a férfinek azonban nem látja az arcát, sem a haját, más a ruhája, a hangja is rekedtes, nem lehet felismerni, de még a meghajlás helyett is csak főhajtással köszönti. Vagyis ez az alak vajmi keveset láttat abból, amit legutóbb megjegyzett belőle.*
- Ki vagy? - *kérdi halkan, a köszöntést nem viszonozva, s talán érzékelhető valami félelméből, ami mintha nem annyira az irbisznek, mint inkább a férfinek szólna.*
*Nem bujkál, de ezt a következő néhány pillanatban megbánja. Az alig csak hallható neszezésre odafordítja tekintetét, majd mikor megpillantja a nagymacska fejét, egész ügyesen hemperedik hátrébb és szökken talpra, majd rémültében maga elé rántja a kezét, miközben folyamatosan tovább hátrál. Valószínűleg nem volna erre ideje, ha az irbisz támadó szándékkal iramodna meg felé, de így, hogy az állat megáll, még el is tud távolodni tőle.
Varázsolni készül, s mikor meglátja a nagymacska mögül előlépő idegent, csak még erősebb lesz ez a szándéka. Nem ismeri föl ugyanis Pyctát, sőt, megijeszti a férfi.
Már ezüstösen fölfénylik a tenyere, mikor az utolsó pillanatban mégsem emel mágikus akadályt maguk közé. Ezt pedig Pycta főhajtása akadályozza meg, s hogy vele együtt rájön, hogy az irbisz sem akar rátámadni. Egyelőre... Azért óvatos marad, a kezét fönthagyja és a távolságot is tartja.
Hunyorogva méricskéli a párost, de legfőképpen a férfit. Pyctával egyszer találkoztak, s akkor sem látott sokat belőle, most viszont csupán az alkatából tudna következtetni a kilétére, s abból, hogy történetesen épp Pyctát várja ide. Ennek a férfinek azonban nem látja az arcát, sem a haját, más a ruhája, a hangja is rekedtes, nem lehet felismerni, de még a meghajlás helyett is csak főhajtással köszönti. Vagyis ez az alak vajmi keveset láttat abból, amit legutóbb megjegyzett belőle.*
- Ki vagy? - *kérdi halkan, a köszöntést nem viszonozva, s talán érzékelhető valami félelméből, ami mintha nem annyira az irbisznek, mint inkább a férfinek szólna.*
6598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:44:53
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hosszú úttal már nem kell számolnia, hisz már régóta elhagyta Erdőmélye vadonját. Ha érezne most bármit is a kötelező kötelességtudaton kívül, akkor most szomorú volna, de mivel az Erdő Szíve kegyesen elvette tőle az érzelmek luxusát, így most csak a küldetés és annak állomásai, a feladatok léteznek számára.
Megjárta már az otthonát jelentő erdőt a lápvidéken túl, így most társa, az irbisz is mellette van, ahogy a tisztás felé közeledik. Szomorú és nehéz feladat vár rájuk alkonyatkor, de a munka jól halad, így van lehetősége időt szakítani a kitérőre, s úgy tűnik, a Fákban Lakó sem ellenzi a mágussal való találkozást.
Krestvir nem bujkál, de miért is tenné, így a csuhátlan csuhás könnyedén rátalál, bár ő a fák közül érkezik Xauzur-ral. Ő felismeri a nőt, de a varázsló már nem biztos, hogy felismeri az egykori vadvédi vezetőt.
Az elf most nem viseli szürke csuháját, helyette egy jobb karját szabadon hagyó mellényféle van rajta, amelyet a hátára szíjazott wegtoreni kard hevederei fognak le. Arca előtt szürke, viseletes kendőt kötött, egykor lombzöld tekintete is mintha haragosabb, sötétebb színt öltött volna. Lábán bő, mozgást nem akadályozó nadrág, lábán könnyű nemezcsizma, alkarjain kopott alkarvédők. Nem is az a békés szerzetes, kit egykor Krestvir megismerhetett, hanem egy csatába induló harcos-pap már.
Előbb az irbisz jelenik meg a tisztáson, nem rejti magát bár valószínűleg könnyedén lopakodna oda a mágushoz, ha prédát sejtene benne. Ám ezúttal csak királyi léptekkel sétál oda, fizikai fölénye teljes tudatában, s mielőtt Krestvir esetleg cselekedne, mögötte megjelenik a bokrok közül előlépő csuhátlan csuhás is, hogy könnyű léptekkel sétáljon oda a varázslóhoz. A csuhás az és mégsem. Kevesebb és mégis több egykori önmagánál.*
- Mágus. *Köszönti alig-főhajtással a varázslónőt, hangja hideg és kifejezéstelen, mintha sokáig nem beszélt volna, kissé rekedtes. Szemei alatt sötét karikákat látni, de tartása egyenes, mozgása magabiztos és légies.*
*Hosszú úttal már nem kell számolnia, hisz már régóta elhagyta Erdőmélye vadonját. Ha érezne most bármit is a kötelező kötelességtudaton kívül, akkor most szomorú volna, de mivel az Erdő Szíve kegyesen elvette tőle az érzelmek luxusát, így most csak a küldetés és annak állomásai, a feladatok léteznek számára.
Megjárta már az otthonát jelentő erdőt a lápvidéken túl, így most társa, az irbisz is mellette van, ahogy a tisztás felé közeledik. Szomorú és nehéz feladat vár rájuk alkonyatkor, de a munka jól halad, így van lehetősége időt szakítani a kitérőre, s úgy tűnik, a Fákban Lakó sem ellenzi a mágussal való találkozást.
Krestvir nem bujkál, de miért is tenné, így a csuhátlan csuhás könnyedén rátalál, bár ő a fák közül érkezik Xauzur-ral. Ő felismeri a nőt, de a varázsló már nem biztos, hogy felismeri az egykori vadvédi vezetőt.
Az elf most nem viseli szürke csuháját, helyette egy jobb karját szabadon hagyó mellényféle van rajta, amelyet a hátára szíjazott wegtoreni kard hevederei fognak le. Arca előtt szürke, viseletes kendőt kötött, egykor lombzöld tekintete is mintha haragosabb, sötétebb színt öltött volna. Lábán bő, mozgást nem akadályozó nadrág, lábán könnyű nemezcsizma, alkarjain kopott alkarvédők. Nem is az a békés szerzetes, kit egykor Krestvir megismerhetett, hanem egy csatába induló harcos-pap már.
Előbb az irbisz jelenik meg a tisztáson, nem rejti magát bár valószínűleg könnyedén lopakodna oda a mágushoz, ha prédát sejtene benne. Ám ezúttal csak királyi léptekkel sétál oda, fizikai fölénye teljes tudatában, s mielőtt Krestvir esetleg cselekedne, mögötte megjelenik a bokrok közül előlépő csuhátlan csuhás is, hogy könnyű léptekkel sétáljon oda a varázslóhoz. A csuhás az és mégsem. Kevesebb és mégis több egykori önmagánál.*
- Mágus. *Köszönti alig-főhajtással a varázslónőt, hangja hideg és kifejezéstelen, mintha sokáig nem beszélt volna, kissé rekedtes. Szemei alatt sötét karikákat látni, de tartása egyenes, mozgása magabiztos és légies.*
6597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:21:26
Üzenet elküldve: 2018-09-20 14:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tudja, akad-e még olyan, ki a várost sújtó veszteségek és az ott jelenleg is uralkodó helyzet ismeretében képes békét lelni e helyen, de neki nem megy.
Nemrégiben még segíteni akart, visszatért volna a káoszba gyógyítani, amíg ereje bírja. Most azonban nem érez magában erőt még ahhoz sem, hogy a város közelébe menjen.
Az erdő széléhez közelebb telepedik le, ám azért úgy helyezkedik, hogy aki akarja, az észre tudja venni. Nem tudja, mennyit kell várnia, úgyhogy eszerint készült, s felszerelése megfelelő az itt éjszakázáshoz is.
Reggeli találkozóban egyeztek meg, most még hajnal van, bár egy ideje már világos. Tudja azonban, hogy hosszabb út esetén nem olyan egyszerű az idővel számolni, úgyhogy azon sem lepődne meg, ha hiába várna. A csuhás szavában bízik, hisz benne, hogy jönni fog az ígérete szerint, ha tud, ám abban már kevésbé biztos, hogy nem szólt közbe a vadvédieknél is valami esemény.
Lepakolja a zsákját, majd köpönyege alját maga alá gyűrve leül a nedves fűbe, s míg várakozik, a fák levelei között játszó napsugarat figyeli. Szinte sértőnek érzi, hogy a természet még mindig ilyen ártatlanul próbálja jobb kedvre deríteni és elhitetni vele, hogy minden rendbe jöhet, mert van még szépség ebben a világban...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 14:23:09
*Nem tudja, akad-e még olyan, ki a várost sújtó veszteségek és az ott jelenleg is uralkodó helyzet ismeretében képes békét lelni e helyen, de neki nem megy.
Nemrégiben még segíteni akart, visszatért volna a káoszba gyógyítani, amíg ereje bírja. Most azonban nem érez magában erőt még ahhoz sem, hogy a város közelébe menjen.
Az erdő széléhez közelebb telepedik le, ám azért úgy helyezkedik, hogy aki akarja, az észre tudja venni. Nem tudja, mennyit kell várnia, úgyhogy eszerint készült, s felszerelése megfelelő az itt éjszakázáshoz is.
Reggeli találkozóban egyeztek meg, most még hajnal van, bár egy ideje már világos. Tudja azonban, hogy hosszabb út esetén nem olyan egyszerű az idővel számolni, úgyhogy azon sem lepődne meg, ha hiába várna. A csuhás szavában bízik, hisz benne, hogy jönni fog az ígérete szerint, ha tud, ám abban már kevésbé biztos, hogy nem szólt közbe a vadvédieknél is valami esemény.
Lepakolja a zsákját, majd köpönyege alját maga alá gyűrve leül a nedves fűbe, s míg várakozik, a fák levelei között játszó napsugarat figyeli. Szinte sértőnek érzi, hogy a természet még mindig ilyen ártatlanul próbálja jobb kedvre deríteni és elhitetni vele, hogy minden rendbe jöhet, mert van még szépség ebben a világban...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 14:23:09
6596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-19 14:15:16
Üzenet elküldve: 2018-09-19 14:15:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Menekülés//
*Az óriás nem reagál a szavakra. ~Lehet, hogy rosszul ejtettem ki valamit és megsértődött?~ Ez is benne van a pakliban. Pedig nagyon igyekezett illedelmes lenni az óriással, nehogy az veszélyessé váljon. Lehetőleg barátként szerette volna, ha így tekint rá a másik. Fejtörős pillanatában történik, hogy megjelenik egy régi ismerős, Nalalt úr a tündér nemes. Örül, hogy egy ismerős arccal találkozik. Az ifjú nemesnek most mégis rémült a tekintete. Dühös és káromkodik is.*
- Nalalt úr üdvözlöm! *Üdvözöli a láthatóan felzaklatott tündér urat. Választ nem nagyon kap, így csendben hallgatja végig, amint kicsit zavarosan elmeséli neki a tündér, hogy mindenét elvették. Már kérdezné, hogy kik, amikor bevillan neki, hogy hallott a zavargásokról. ~Kisemmizték volna szegény Nalalt urat is? Ez borzasztó.~ Rossz dolog ilyet hallani egy régi ismerősről.*
- Nyugodjon meg, rendbe fognak jönni a dolgok. *Próbálkozik azzal, hogy megnyugtassa a másikat, de láthatóan ez nem sokat ér a jelen helyzetben. Egy erszényt is kap a férfitől, amiben jelentős összeg van.*
- Nalalt úr, én ezt nem fog… *Szól a tündér után, aki elvonul félre, talán kiszellőztetni a gondolatait. Míg döbbenten nézi az aranyat addig valami furcsa dolog történik. Nalalt úr után rohan, de már csak azt látja amint a férfi egy tőrrel a mellkasában hever a földön.*
- Nalalt úr ne!!! *Kiáltja ijedten és odarohan a tündérhez. Hátára fordítja óvatosan és a légzését ellenőrzi. ~Nem lélegzik. Ó nem, ez lehetetlen! Miért tette?~ Még most sem hiszi el, hogy a tündér megölte magát. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Először az úrnő halt meg a környezetében, most meg Nalalt úr. ~Ez már a vég, mi jöhet ezután?~ Egy csoport összeverődött, kaszás ember vágódik be a város felől. Mogrim ijedten szalad egy másik bokor mögé. A haragos csoport meglátja a tündér halott tetemét. Talán gúnyt akarnak űzni belőle, talán csak a holtakat szedik össze a városban, mindenesetre elviszik a testét. Mogrim ez ellen most nem tud tenni semmit. Nem szeretne a haragos emberek útjába állni. Maximálisan sajnálja az öngyilkos Nalalt urat, főleg, hogy nem tartotta rossz személynek. Mire körülnéz az óriásnak is hűlt helye lesz, sehol sem látja, pedig egy óriást nehéz láthatatlanná tenni.*
*Az óriás nem reagál a szavakra. ~Lehet, hogy rosszul ejtettem ki valamit és megsértődött?~ Ez is benne van a pakliban. Pedig nagyon igyekezett illedelmes lenni az óriással, nehogy az veszélyessé váljon. Lehetőleg barátként szerette volna, ha így tekint rá a másik. Fejtörős pillanatában történik, hogy megjelenik egy régi ismerős, Nalalt úr a tündér nemes. Örül, hogy egy ismerős arccal találkozik. Az ifjú nemesnek most mégis rémült a tekintete. Dühös és káromkodik is.*
- Nalalt úr üdvözlöm! *Üdvözöli a láthatóan felzaklatott tündér urat. Választ nem nagyon kap, így csendben hallgatja végig, amint kicsit zavarosan elmeséli neki a tündér, hogy mindenét elvették. Már kérdezné, hogy kik, amikor bevillan neki, hogy hallott a zavargásokról. ~Kisemmizték volna szegény Nalalt urat is? Ez borzasztó.~ Rossz dolog ilyet hallani egy régi ismerősről.*
- Nyugodjon meg, rendbe fognak jönni a dolgok. *Próbálkozik azzal, hogy megnyugtassa a másikat, de láthatóan ez nem sokat ér a jelen helyzetben. Egy erszényt is kap a férfitől, amiben jelentős összeg van.*
- Nalalt úr, én ezt nem fog… *Szól a tündér után, aki elvonul félre, talán kiszellőztetni a gondolatait. Míg döbbenten nézi az aranyat addig valami furcsa dolog történik. Nalalt úr után rohan, de már csak azt látja amint a férfi egy tőrrel a mellkasában hever a földön.*
- Nalalt úr ne!!! *Kiáltja ijedten és odarohan a tündérhez. Hátára fordítja óvatosan és a légzését ellenőrzi. ~Nem lélegzik. Ó nem, ez lehetetlen! Miért tette?~ Még most sem hiszi el, hogy a tündér megölte magát. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Először az úrnő halt meg a környezetében, most meg Nalalt úr. ~Ez már a vég, mi jöhet ezután?~ Egy csoport összeverődött, kaszás ember vágódik be a város felől. Mogrim ijedten szalad egy másik bokor mögé. A haragos csoport meglátja a tündér halott tetemét. Talán gúnyt akarnak űzni belőle, talán csak a holtakat szedik össze a városban, mindenesetre elviszik a testét. Mogrim ez ellen most nem tud tenni semmit. Nem szeretne a haragos emberek útjába állni. Maximálisan sajnálja az öngyilkos Nalalt urat, főleg, hogy nem tartotta rossz személynek. Mire körülnéz az óriásnak is hűlt helye lesz, sehol sem látja, pedig egy óriást nehéz láthatatlanná tenni.*
6595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-19 13:00:51
Üzenet elküldve: 2018-09-19 13:00:51
ÚJ
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Menekülés//
*A gazdagnegyedbe nem mehet, a saját házába nem mehet.*
~Hova bújjak el? Nem merem még a várost sem elhagyni. Szánalmas!~
*Az tisztás az egyetlen hely ahol mindig békét érez. Ez az úti célja. Köpenyét magára húzza, egészen belebújik.*
~A mocskos csőcselék… miattuk van minden…~
*Átkozódik, szitkozódik, hogy mindez vele történik, egy nemessel. Nem sok mindene maradt, szinte csak aranyat tudott kimenekíteni. Hogy biztonságos e, ezt most magával hozni, ki tudja… Minden olyan gyötrődő és igazságtalan.*
~Az aljanépet kordában kellett volna tartani!~
*Átverekedi magát a városon egészen a tisztásig. Itt keres egy biztonságos helyet a pénzének. Ekkor látja meg Mogrimot az egykori mágustanoncot. Korábban már tárgyalt vele csak nem jutottak akkor dűlőre.*
- Mogrim, maga mit keres itt?
*Csodálkozik a gnóm jelenlétén.*
- Jókor jött. Pont a legjobbkor!
*Odamegy a gnómhoz, hogy tudjanak beszélni.*
- A város lángokban, a házam kifosztva! Mindenem oda, a vállalkozásom, minden!!
*Keservesen szidni kezdi újra a parasztokat a lázongó alja népet.*
- Elegem van! Halál mindegyikre! Elvettek tőlem mindent!
*Belenyúl a palástja belső részébe az erszényért. Odadob jaMogrim Jorlin kezébe 1582 aranyat tartalmazó erszényt.
.*
- Tessék ennyi maradt. Vegye hasznát maga, nekem már nem lesz szükségem rá. Legyen mágus, vagy tudom is én mi. Nekem elég volt ennyi a világból.
*Elege van. Nem élhet tovább száműzötten úgy, hogy szinte mindent elvettek tőle… Egy közeli bokros részhez megy, kihúzza tőrét. Pár másodpercet gondolkodik, majd tiszta erőből saját szívébe döfi a pengét. Néhány utolsó halálhörgés és vége…*
A hozzászólás írója (Nalalt Estis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.19 13:01:24
*A gazdagnegyedbe nem mehet, a saját házába nem mehet.*
~Hova bújjak el? Nem merem még a várost sem elhagyni. Szánalmas!~
*Az tisztás az egyetlen hely ahol mindig békét érez. Ez az úti célja. Köpenyét magára húzza, egészen belebújik.*
~A mocskos csőcselék… miattuk van minden…~
*Átkozódik, szitkozódik, hogy mindez vele történik, egy nemessel. Nem sok mindene maradt, szinte csak aranyat tudott kimenekíteni. Hogy biztonságos e, ezt most magával hozni, ki tudja… Minden olyan gyötrődő és igazságtalan.*
~Az aljanépet kordában kellett volna tartani!~
*Átverekedi magát a városon egészen a tisztásig. Itt keres egy biztonságos helyet a pénzének. Ekkor látja meg Mogrimot az egykori mágustanoncot. Korábban már tárgyalt vele csak nem jutottak akkor dűlőre.*
- Mogrim, maga mit keres itt?
*Csodálkozik a gnóm jelenlétén.*
- Jókor jött. Pont a legjobbkor!
*Odamegy a gnómhoz, hogy tudjanak beszélni.*
- A város lángokban, a házam kifosztva! Mindenem oda, a vállalkozásom, minden!!
*Keservesen szidni kezdi újra a parasztokat a lázongó alja népet.*
- Elegem van! Halál mindegyikre! Elvettek tőlem mindent!
*Belenyúl a palástja belső részébe az erszényért. Odadob jaMogrim Jorlin kezébe 1582 aranyat tartalmazó erszényt.
.*- Tessék ennyi maradt. Vegye hasznát maga, nekem már nem lesz szükségem rá. Legyen mágus, vagy tudom is én mi. Nekem elég volt ennyi a világból.
*Elege van. Nem élhet tovább száműzötten úgy, hogy szinte mindent elvettek tőle… Egy közeli bokros részhez megy, kihúzza tőrét. Pár másodpercet gondolkodik, majd tiszta erőből saját szívébe döfi a pengét. Néhány utolsó halálhörgés és vége…*
A hozzászólás írója (Nalalt Estis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.19 13:01:24
6594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-18 15:33:17
Üzenet elküldve: 2018-09-18 15:33:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Összeverődés //
*Nyugodt, kellemes hangulatban ücsörög a fa törzsének dőlve és közben azon ábrándozik, hogy mihez is fog kezdeni ezzel a temérdek idővel amit kapott. Sok-sok kérdés foglalkoztatja és rengeteg terve van, de ezekre most nemigen fog tudni válaszolni, csupán táptalajt ad a gondolatok szabad áramlására. Pónija az, amire először felfigyel, mert nyugtalan hangokat kezd hallatni. Mogrim eddig behunyt szemeit kinyitja és egy hatalmas óriást pillant meg maga előtt. ~Te jó ég, ez hatalmas!~ Homlokához kap amint meglátja az óriást és nem is nagyon akaródzik tovább ücsörögnie egy ilyen félelmetes személy társaságában. Próbálja gyorsan felmérni a helyzetet, hogy valamit reagálhasson rá. Az ismeretlen óriás megszólítja és mintha segítséget kérne tőle. Először azt hiszi, hogy valami fegyverrel, karddal kapcsolatban kérnek tőle segítséget. Mivel nem látja az említett fegyvert ezért arra következtet, hogy ez az óriás neve lehet. Viszont azt még mindig nem tudja, hogy miben tudna segíteni.*
- Szép napot az úrnak! Szívesen segítek, de miben lehetek a segítségére? *Kissé aggódva kérdezi az óriást, nem szeretné felbosszantani. Ha tud, akkor természetesen őszintén megpróbál neki segíteni.*
- Egyébként Mogrim Jorlin vagyok, fog… vagyis vándor, egyelőre. *Illendőnek tartja bemutatkozni az óriásnak és már majdnem hozzáfűzné korábbi foglalkozását, amikor mondat közben gyorsan kiigazítja magát, hiszen nem több mint egyszerű vándor. Amíg szóval tartja a másikat addig igyekszik megfigyelni az óriás férfi részleteit. Igen magas, ezt nem nehéz megállapítani. Színtisztán felfelé kell néznie, majdnem mintha az eget bámulná. Az alkata is elég erősnek néz ki. ~Biztos agyon nyomna ha rám ülne.~ Még belegondolni is rossz egy ilyen óriás ellenségének lenni. Vörös haj és vörös szakáll, amit az arcán, fején meg tud még figyelni, és a másik rettentően félelmetes tekintete. Nem tartja kizártnak, hogy az óriás egykoron – talán még most is – haramia életmódot folytat. ~Remélem nem kirabolni jött. Bár akkor már hozzáláthatott volna hamarabb.~ Az óriások észjárását nehéz kiismerni, kicsit le kell lassulni hozzájuk. A nyelvi nehézségek is gondot okoznak időnként, mert a közös nyelvet néha furcsán beszélik, vagy nagyon törve, gyéren. Távolléte alatt lehetősége nyílt más fajok nyelveinek tanulmányozására, ebben elég jó készségre tett szert.*
- Barát vagyok, nem ellenség. *Ezt óriás nyelven mondja, amit viszonylag jól beszél, bár igen sok dialektusban és egyedi értelmezésben használják, de talán érthető a félelmetes arcú óriás számára is.*
*Nyugodt, kellemes hangulatban ücsörög a fa törzsének dőlve és közben azon ábrándozik, hogy mihez is fog kezdeni ezzel a temérdek idővel amit kapott. Sok-sok kérdés foglalkoztatja és rengeteg terve van, de ezekre most nemigen fog tudni válaszolni, csupán táptalajt ad a gondolatok szabad áramlására. Pónija az, amire először felfigyel, mert nyugtalan hangokat kezd hallatni. Mogrim eddig behunyt szemeit kinyitja és egy hatalmas óriást pillant meg maga előtt. ~Te jó ég, ez hatalmas!~ Homlokához kap amint meglátja az óriást és nem is nagyon akaródzik tovább ücsörögnie egy ilyen félelmetes személy társaságában. Próbálja gyorsan felmérni a helyzetet, hogy valamit reagálhasson rá. Az ismeretlen óriás megszólítja és mintha segítséget kérne tőle. Először azt hiszi, hogy valami fegyverrel, karddal kapcsolatban kérnek tőle segítséget. Mivel nem látja az említett fegyvert ezért arra következtet, hogy ez az óriás neve lehet. Viszont azt még mindig nem tudja, hogy miben tudna segíteni.*
- Szép napot az úrnak! Szívesen segítek, de miben lehetek a segítségére? *Kissé aggódva kérdezi az óriást, nem szeretné felbosszantani. Ha tud, akkor természetesen őszintén megpróbál neki segíteni.*
- Egyébként Mogrim Jorlin vagyok, fog… vagyis vándor, egyelőre. *Illendőnek tartja bemutatkozni az óriásnak és már majdnem hozzáfűzné korábbi foglalkozását, amikor mondat közben gyorsan kiigazítja magát, hiszen nem több mint egyszerű vándor. Amíg szóval tartja a másikat addig igyekszik megfigyelni az óriás férfi részleteit. Igen magas, ezt nem nehéz megállapítani. Színtisztán felfelé kell néznie, majdnem mintha az eget bámulná. Az alkata is elég erősnek néz ki. ~Biztos agyon nyomna ha rám ülne.~ Még belegondolni is rossz egy ilyen óriás ellenségének lenni. Vörös haj és vörös szakáll, amit az arcán, fején meg tud még figyelni, és a másik rettentően félelmetes tekintete. Nem tartja kizártnak, hogy az óriás egykoron – talán még most is – haramia életmódot folytat. ~Remélem nem kirabolni jött. Bár akkor már hozzáláthatott volna hamarabb.~ Az óriások észjárását nehéz kiismerni, kicsit le kell lassulni hozzájuk. A nyelvi nehézségek is gondot okoznak időnként, mert a közös nyelvet néha furcsán beszélik, vagy nagyon törve, gyéren. Távolléte alatt lehetősége nyílt más fajok nyelveinek tanulmányozására, ebben elég jó készségre tett szert.*
- Barát vagyok, nem ellenség. *Ezt óriás nyelven mondja, amit viszonylag jól beszél, bár igen sok dialektusban és egyedi értelmezésben használják, de talán érthető a félelmetes arcú óriás számára is.*
6593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-18 14:06:00
Üzenet elküldve: 2018-09-18 14:06:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Összeverődés//
*Az óriás sietni kezd, hogy utolérje az előtte menő alakot. Mire beéri addigra az már az Erdei tisztáson találja magát. Nem volt még itt sem soha, ezért odamegy már megkérdezni az idegent. Közeledik hozzá az pedig egyre kisebb lesz. Valami gnóm szerzet a megállapítása szerint. Amaz egy fa tövében fetreng, emez meg odamegy hozzá.*
- Te segít Kard?
*Megkérdezi már a gnómot szűkszavúan. Lehet útba tudja igazítani, vagy nem. Keveset beszél. A lényegre tér és nem sokat beszél melléje. Nehezen forog a nyelve, nem is túl okos óriás. Nagydarab és erős, ennyit tud.*
*Az óriás sietni kezd, hogy utolérje az előtte menő alakot. Mire beéri addigra az már az Erdei tisztáson találja magát. Nem volt még itt sem soha, ezért odamegy már megkérdezni az idegent. Közeledik hozzá az pedig egyre kisebb lesz. Valami gnóm szerzet a megállapítása szerint. Amaz egy fa tövében fetreng, emez meg odamegy hozzá.*
- Te segít Kard?
*Megkérdezi már a gnómot szűkszavúan. Lehet útba tudja igazítani, vagy nem. Keveset beszél. A lényegre tér és nem sokat beszél melléje. Nehezen forog a nyelve, nem is túl okos óriás. Nagydarab és erős, ennyit tud.*
6592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:33:30
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:33:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Az utóbbi időben hamar elérkezik az ideje, hogy ismét meglátogassa a tisztást. Ez már határozottan a fejlődésének vagy inkább elhatározásának tekinthető. Pónija, Cukorfalat meg is áll a szokásos helyen, hogy kis gazdáját leszállíthassa. Van egy jó kis hely a tisztáson, ami elég csendes és nyugodt a képességei fejlesztésére. Legutóbb látványosan érezte magán, hogy fejlődött, most viszont nem számít nagy előrelépésre. Mindenesetre a semmitől jobbnak ítéli meg mai fejlődését. Megállítja a póniját, ügyesen lepattan róla majd kiköti hátasát a megszokott fához, ahol tud legelészni egy kicsit a mindig friss fűből. Leheveredik a már megszokott fa tövébe és próbálja rendezni a gondolatait, jövőbeni céljait.*
6591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-17 11:27:26
Üzenet elküldve: 2018-09-17 11:27:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A városba tartva//
* Cale sietősen lépdel, pedig semmi oka nincs rá. A város, és a káosz nem szalad el, megvárja őt, úgyhogy mondhatni felesleges a sietség. Figyelmezteti magát, hogy így ki fog fáradni, úgyhogy lassít a tempón. Sajnálja, hogy nincs egy lova, és mindenhová gyalog jár, de látja azért ennek a jó oldalát is. Ha a sötételfnek nincs lova, akkor nem tudják ellopni se. Ha lenne közönsége, aminek beszélhet akkor a halántékát is megérintené magyarázás közben. De mivel csak önmagával társalog, ezért elég ha elképzeli a mozdulatot. *
* Cale sietősen lépdel, pedig semmi oka nincs rá. A város, és a káosz nem szalad el, megvárja őt, úgyhogy mondhatni felesleges a sietség. Figyelmezteti magát, hogy így ki fog fáradni, úgyhogy lassít a tempón. Sajnálja, hogy nincs egy lova, és mindenhová gyalog jár, de látja azért ennek a jó oldalát is. Ha a sötételfnek nincs lova, akkor nem tudják ellopni se. Ha lenne közönsége, aminek beszélhet akkor a halántékát is megérintené magyarázás közben. De mivel csak önmagával társalog, ezért elég ha elképzeli a mozdulatot. *
6590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:23:34
Üzenet elküldve: 2018-09-10 22:23:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézőben//
*Hiába érkezett lélekszakadva a városba, most mégis azt szeretné, bár ne tette volna. Akkor még továbbra is abban a boldog hitben élhetne, hogy életben van az édesanyja. Most azonban, hogy megbizonyosodott az ellenkezőjéről, úgy érzi, semmi nem maradt számára a városban, és könnyű szívvel hagyja el a helyet. A város határában lévő tisztásra érve azonban mégis megáll egy pillanatra, hogy visszafordulva megszemlélje a látképet. Szeretné az emlékezetébe vésni, amit lát, hisz fogalma sincs, mikor fog ide legközelebb visszatérni. Jelenleg úgy érzi, soha nem szeretné, ha ez bekövetkezne, ugyanakkor elfelejteni sem szeretné a várost, ahol felnőtt, így csak áll mozdulatlan, miközben próbálja magába szívni a látványt. Észre sem veszi, hogy nézelődése közben pár újabb könnycsepp gördül le az arcán, ám mikor mégis tudatosul benne a dolog, megdöbbenve törli le őket. Ő nem akar sírni, nem akar gyászolni, nem akar belemerülni az érzelmek tengerébe, csak úgy akar tenni, mintha nem történt volna semmi. Magába zárni mindent, amit a városban látott és megtudott, hogy senki ne vegye észre rajta, mi történt vele, ugyanis biztos benne, ha most bárki megkérdezné tőle, mi baja, nem bírna tovább erős maradni és csak úgy záporoznának a könnyei. ~Nem, ez nem történhet meg! ~ gondolja magában, majd határozott mozdulattal letörli az utolsó kósza könnycseppeket is, és sarkon fordulva végleg maga mögött hagyja a várost.*
*Hiába érkezett lélekszakadva a városba, most mégis azt szeretné, bár ne tette volna. Akkor még továbbra is abban a boldog hitben élhetne, hogy életben van az édesanyja. Most azonban, hogy megbizonyosodott az ellenkezőjéről, úgy érzi, semmi nem maradt számára a városban, és könnyű szívvel hagyja el a helyet. A város határában lévő tisztásra érve azonban mégis megáll egy pillanatra, hogy visszafordulva megszemlélje a látképet. Szeretné az emlékezetébe vésni, amit lát, hisz fogalma sincs, mikor fog ide legközelebb visszatérni. Jelenleg úgy érzi, soha nem szeretné, ha ez bekövetkezne, ugyanakkor elfelejteni sem szeretné a várost, ahol felnőtt, így csak áll mozdulatlan, miközben próbálja magába szívni a látványt. Észre sem veszi, hogy nézelődése közben pár újabb könnycsepp gördül le az arcán, ám mikor mégis tudatosul benne a dolog, megdöbbenve törli le őket. Ő nem akar sírni, nem akar gyászolni, nem akar belemerülni az érzelmek tengerébe, csak úgy akar tenni, mintha nem történt volna semmi. Magába zárni mindent, amit a városban látott és megtudott, hogy senki ne vegye észre rajta, mi történt vele, ugyanis biztos benne, ha most bárki megkérdezné tőle, mi baja, nem bírna tovább erős maradni és csak úgy záporoznának a könnyei. ~Nem, ez nem történhet meg! ~ gondolja magában, majd határozott mozdulattal letörli az utolsó kósza könnycseppeket is, és sarkon fordulva végleg maga mögött hagyja a várost.*
6589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:36:44
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kissé hosszadalmas gyalogláson van túl a templomtól, bár nem annyira hosszú, mint amennyire a falujától tartott az út Artheniorig. Úgy érzi, hogy lelkileg teljesen felfrissítette az a rengeteg könyv, de testileg még igencsak le van strapálva, így úgy dönt, hogy néhány meditációs gyakorlattal próbálja a fizikai erejét is helyre állítani. Kicsit hiányérzete van, hogy egész álló nap semmit sem tett a célja elérése érdekében, pedig muszáj lesz egy mestert találnia magának, mert másként sosem fog mágus válni belőle, legalábbis nem olyan, akit feljegyeznének a történelem könyvekben. Ráadásul még állítólagos rokonairól se tud semmit, hiszen nem kereste fel őket. *
6588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:54:49
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:54:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végre valahára erdős részen halad át, ami már sokkal otthonosabb érzést kelt benne, mint a szántóföldek. Néhány erdei bogyóval jól is lakik, melyeket út közben csipeget, az ehetőbb fajtákból. Egy nagyon kellemes kis tisztáshoz ér ahol megáll egy pillanatra körbe nézni. Erről a helyről már hallott apjától.*
~Bizonyára ez lehet a mágikus erdőszéli tisztás. Valóban olyan fenséges, mint, ahogy meséltek róla.~
*Pár percig marad csak mert szeretne még a városban is szétnézni. A folyópart felé veszi az irányát és azon sétál végig, hogy valahogy a város belsejében lyukadjon ki.*
~Bizonyára ez lehet a mágikus erdőszéli tisztás. Valóban olyan fenséges, mint, ahogy meséltek róla.~
*Pár percig marad csak mert szeretne még a városban is szétnézni. A folyópart felé veszi az irányát és azon sétál végig, hogy valahogy a város belsejében lyukadjon ki.*
6587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:38:47
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
-Ne bolondozz már!
*Neveti el magát, miközben Saurien vív mellette holmi láthatatlan kalózokkal, kezében egy bottal.
Hosszú út áll mögöttük Lihanechtől és még mekkora táv vár rájuk!*
-Ha édesapád látna most... Vagy Meeyr.
*Húzza fel a vállát és les huncutul Saurienre. Egész gyermekkorában Meeyrért volt oda.*
-Hagyj már. Rég volt. És különben is.
*Csap rá játékosan a derekára Saurien.*
-Az Úrnő nem veti meg a szerelmet. Kevés gyönyörűbb dolog van.
*Mosolyog derűsen Saurienre, mikor hirtelen nagyot dobban a szíve, ahogy kiérnek a tisztásra. Füst gomolyog a város felől és nem egy, nem kettő.*
-Amúgy sincs dolgunk itt. Kerüljük ki.
*Súgja a fiú a fülébe, miközben letaglózva mereszti a szemét ő is a város felé.*
-De a templom... Meg kell nézzem.
*Fordul a fiú felé, arcán már árnyéka sincs az iménti boldogságnak.*
-Oly közel a cél, ne térj le.
*Néz rá szomorúan Saurien. Arcán nem látszik túl nagy meggyőződés, gyermekkora óta ismeri a leányt.*
-Menj csak... Ott találkozunk. Csak vigyázz magadra.
*Ugrik a fiú nyakába és öleli szorosan, ahogy csak bírja. Nem szerelme, nem vére, de a testvére.*
-Te is vigyázz magadra. Főleg ott lenn.
*Int sután a város felé a fiú.*
-Eeyr áldjon!
*Bontakoznak ki az ölelésből és fordul el tőle a fiú. Nem remélte, hogy vele tart, hisz annyira fel volt csigázva a hírtől! Még családja sem tudta marasztalni. Hosszan nézi a távolodó alakját, mígnem Saurien megfordul és bemutat egy kacifántos pukedlit.*
-Bolond vagy!
*Kiált utána csilingelő nevetés kíséretében, majd fejcsóválva a város felé fordul. Arcáról lassan tűnik el a mosoly, miközben megindul a folyóparton.*
*Neveti el magát, miközben Saurien vív mellette holmi láthatatlan kalózokkal, kezében egy bottal.
Hosszú út áll mögöttük Lihanechtől és még mekkora táv vár rájuk!*
-Ha édesapád látna most... Vagy Meeyr.
*Húzza fel a vállát és les huncutul Saurienre. Egész gyermekkorában Meeyrért volt oda.*
-Hagyj már. Rég volt. És különben is.
*Csap rá játékosan a derekára Saurien.*
-Az Úrnő nem veti meg a szerelmet. Kevés gyönyörűbb dolog van.
*Mosolyog derűsen Saurienre, mikor hirtelen nagyot dobban a szíve, ahogy kiérnek a tisztásra. Füst gomolyog a város felől és nem egy, nem kettő.*
-Amúgy sincs dolgunk itt. Kerüljük ki.
*Súgja a fiú a fülébe, miközben letaglózva mereszti a szemét ő is a város felé.*
-De a templom... Meg kell nézzem.
*Fordul a fiú felé, arcán már árnyéka sincs az iménti boldogságnak.*
-Oly közel a cél, ne térj le.
*Néz rá szomorúan Saurien. Arcán nem látszik túl nagy meggyőződés, gyermekkora óta ismeri a leányt.*
-Menj csak... Ott találkozunk. Csak vigyázz magadra.
*Ugrik a fiú nyakába és öleli szorosan, ahogy csak bírja. Nem szerelme, nem vére, de a testvére.*
-Te is vigyázz magadra. Főleg ott lenn.
*Int sután a város felé a fiú.*
-Eeyr áldjon!
*Bontakoznak ki az ölelésből és fordul el tőle a fiú. Nem remélte, hogy vele tart, hisz annyira fel volt csigázva a hírtől! Még családja sem tudta marasztalni. Hosszan nézi a távolodó alakját, mígnem Saurien megfordul és bemutat egy kacifántos pukedlit.*
-Bolond vagy!
*Kiált utána csilingelő nevetés kíséretében, majd fejcsóválva a város felé fordul. Arcáról lassan tűnik el a mosoly, miközben megindul a folyóparton.*
6586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-06 18:20:21
Üzenet elküldve: 2018-09-06 18:20:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Fogalma sincs, hogy mennyi időt is tölt el a mindent átható erő vizsgálatával, de az biztos, hogy most sokkal jobbnak érzi a képességeit. A pontos szó erre inkább a kifinomult lenne. Vesz még itt egy nagy, mély levegőt és lassan elkezd szedelőzködni. Összehajtja a pokrócát és felpakolja Cukorfalatra, a pónijára. Nyugodt és kimért mozdulatokkal felmászik a póni hátára és még utoljára leellenőrzi, hogy semmit sem hagyott itt. Mikor meggyőződött, hogy minden megvan, akkor a pónit megindítja és elindul a szántóföldek irányába, hogy visszajusson Amon Ruadh területére.*
6585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:16:21
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:16:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline, Kharasshi//
*Édes ez az eső, mintha igyekezne elmosni ezt az egészet. A fű közé mázolni, a föld rögei közé oldani. Nem fordul hátra. Egyszerűen csak szeretné maga mögött hagyni az egész karavánt és minél távolabb kerülni ezektől a gyűlöletes praktikáktól. Mágia... mintha üldözné, csak hogy megnyomorítsa az életét.
Szinte futva igyekszik a lovak felé, keze szorosan Käliéra kulcsolva. Először a lányt segíti nyeregbe, aztán maga is hátasára lendül, s már vágja is véknyába a csizmáját. Csak el innen!
A város felé veszi az utat. Épp arra, amerről ősz végén eljöttek onnan.*
*Édes ez az eső, mintha igyekezne elmosni ezt az egészet. A fű közé mázolni, a föld rögei közé oldani. Nem fordul hátra. Egyszerűen csak szeretné maga mögött hagyni az egész karavánt és minél távolabb kerülni ezektől a gyűlöletes praktikáktól. Mágia... mintha üldözné, csak hogy megnyomorítsa az életét.
Szinte futva igyekszik a lovak felé, keze szorosan Käliéra kulcsolva. Először a lányt segíti nyeregbe, aztán maga is hátasára lendül, s már vágja is véknyába a csizmáját. Csak el innen!
A város felé veszi az utat. Épp arra, amerről ősz végén eljöttek onnan.*
6584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-04 13:57:22
Üzenet elküldve: 2018-09-04 13:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézőben//
*A hosszú út végül meghozza az eredményét, és nagy nehezen sikerül elérnie a város szélén lévő tisztásra. Az ismerős területre érve azonban elfogja a kimerültség, így minden igyekezete ellenére kénytelen leülni az egyik fa tövébe, hogy összeszedje magát. Rövid időre el is bóbiskol kicsit, csak hogy utána mérges legyen magára, mikor felébred, amiért ennyi időt elvesztegetett. Rögtön felpattan hát és leporolja ruháját, hátha ettől tisztább lesz kissé, ám biztos benne, így is eléggé látszik rajta, hosszú és kimerítő út áll mögötte. Nem foglalkozik azonban túlságosan sokat a kérdéssel, inkább máris továbbindul, hogy végre hazaérjen.*
*A hosszú út végül meghozza az eredményét, és nagy nehezen sikerül elérnie a város szélén lévő tisztásra. Az ismerős területre érve azonban elfogja a kimerültség, így minden igyekezete ellenére kénytelen leülni az egyik fa tövébe, hogy összeszedje magát. Rövid időre el is bóbiskol kicsit, csak hogy utána mérges legyen magára, mikor felébred, amiért ennyi időt elvesztegetett. Rögtön felpattan hát és leporolja ruháját, hátha ettől tisztább lesz kissé, ám biztos benne, így is eléggé látszik rajta, hosszú és kimerítő út áll mögötte. Nem foglalkozik azonban túlságosan sokat a kérdéssel, inkább máris továbbindul, hogy végre hazaérjen.*
6583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-04 11:05:03
Üzenet elküldve: 2018-09-04 11:05:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//
//Zárás//
- Nagy szavak. Túlzott jelentőség tulajdonítása bizonyos tárgyaknak, még ha némely esetben ezek bizony indokoltak is. *Sóhajt fel a nő, s ismét köhögés kínozza.* De megértem. Döntésed a tiéd, nem az enyém, én csak a következményeit viselem. *Mondja halkan, majd férjéhez szól:*
- Hagyd, kedvesem. *Mert bár hangja továbbra is természetes és szelíd, megérti, ezúttal neki itt nem lehet igaza. Bármit is akart volna kihozatni, az örök rejtély marad, jóllehet e két páros minden bizonnyal azt is visszautasította volna, ha varázzsal telített, ha nem. Szomorúan bólint, majd lányára néz, ki csak tétován áll. Fiatal még, életerős, hozzáállása és daca a kamaszodó leányok habitusát tükrözi. Bár most inkább néz ki elveszett fruskának, ki apjától távol került. A férfi sem mozdul, így Kharasshi szavai némi kétséget hagynak maguk után. Hogy ajándéka fogadtatásra talált-e vagy sem, nem lehet tudni, mert a nyárelői karavánt lassan elnyeli az érkező hűvösebb évszak. Kharasshi és Rilkäline vélhetően csalódottan távozik, számukra a karaván nem adott csodát, nem adott semmit, sőt inkább csak rossz tapasztalatot, mit a wegtoreni karaván adhatott, bár a kettejük közötti kapocs, lehet mindennél erősebbé vált. Hogy ez sajnálni való, vagy inkább korábbi elképzeléseket erősített meg, nem lehet tudni, ezt tudja csak a két vándor, ki lassan, gond nélkül távozik. Ha még bármelyikük visszapillant, láthatja, ahogy a lány egyedül távozik a vagonból, hogy ő is összepakolja a kocsiját, a lógó függőket, a díszes karpereceket, a csodásan szóló madármuzsikákat. Hamarosan a férfi is kilép, a lányra egyelőre nem néz, hogy ránézett-e vagy sem, azt már a vándorok sem láthatják, csak ahogyan a pakolást megkezdi, s a korábban már összehajtogatott ruhákat elteszi.*
//Epilógus//
*Talán jönnek még. Talán lesz még karaván, lesz még sültek, méz illata, édességek kánaánja. Némán gurulnak a szekerek, csak a poroszkáló, néha prüsszentő lovak hallatszanak. A bakokon turbános emberek ülnek, csak merengőn tekintenek előre, talán várja őket egy újabb város, újabb lehetőség, de Arthenior városában már nem mutatnak újabb csodát. A nyárelői karaván, a varázslattal, a szigorral, az őrülettel, a kegyetlenséggel, a családi konfliktusokkal tűnik el az erdei úton, hogy továbbhaladjon oda, hol még a nap utolsó kósza sugarai és a csendes szellő támaszthatják alá a harsogó árusok kínáló hangját. Ám most, a szakadó esőben, csak villámlás tarkítja az eget, senki sem kiabál, senki sem kínál. Inkább csendben haladnak, ők is elfáradtak, pihenni vágynak, hogy újult erővel térjenek vissza, talán egyszer. Talán egy másik mesében.*
//A simlis és a szende//
//Zárás//
- Nagy szavak. Túlzott jelentőség tulajdonítása bizonyos tárgyaknak, még ha némely esetben ezek bizony indokoltak is. *Sóhajt fel a nő, s ismét köhögés kínozza.* De megértem. Döntésed a tiéd, nem az enyém, én csak a következményeit viselem. *Mondja halkan, majd férjéhez szól:*
- Hagyd, kedvesem. *Mert bár hangja továbbra is természetes és szelíd, megérti, ezúttal neki itt nem lehet igaza. Bármit is akart volna kihozatni, az örök rejtély marad, jóllehet e két páros minden bizonnyal azt is visszautasította volna, ha varázzsal telített, ha nem. Szomorúan bólint, majd lányára néz, ki csak tétován áll. Fiatal még, életerős, hozzáállása és daca a kamaszodó leányok habitusát tükrözi. Bár most inkább néz ki elveszett fruskának, ki apjától távol került. A férfi sem mozdul, így Kharasshi szavai némi kétséget hagynak maguk után. Hogy ajándéka fogadtatásra talált-e vagy sem, nem lehet tudni, mert a nyárelői karavánt lassan elnyeli az érkező hűvösebb évszak. Kharasshi és Rilkäline vélhetően csalódottan távozik, számukra a karaván nem adott csodát, nem adott semmit, sőt inkább csak rossz tapasztalatot, mit a wegtoreni karaván adhatott, bár a kettejük közötti kapocs, lehet mindennél erősebbé vált. Hogy ez sajnálni való, vagy inkább korábbi elképzeléseket erősített meg, nem lehet tudni, ezt tudja csak a két vándor, ki lassan, gond nélkül távozik. Ha még bármelyikük visszapillant, láthatja, ahogy a lány egyedül távozik a vagonból, hogy ő is összepakolja a kocsiját, a lógó függőket, a díszes karpereceket, a csodásan szóló madármuzsikákat. Hamarosan a férfi is kilép, a lányra egyelőre nem néz, hogy ránézett-e vagy sem, azt már a vándorok sem láthatják, csak ahogyan a pakolást megkezdi, s a korábban már összehajtogatott ruhákat elteszi.*
//Epilógus//
*Talán jönnek még. Talán lesz még karaván, lesz még sültek, méz illata, édességek kánaánja. Némán gurulnak a szekerek, csak a poroszkáló, néha prüsszentő lovak hallatszanak. A bakokon turbános emberek ülnek, csak merengőn tekintenek előre, talán várja őket egy újabb város, újabb lehetőség, de Arthenior városában már nem mutatnak újabb csodát. A nyárelői karaván, a varázslattal, a szigorral, az őrülettel, a kegyetlenséggel, a családi konfliktusokkal tűnik el az erdei úton, hogy továbbhaladjon oda, hol még a nap utolsó kósza sugarai és a csendes szellő támaszthatják alá a harsogó árusok kínáló hangját. Ám most, a szakadó esőben, csak villámlás tarkítja az eget, senki sem kiabál, senki sem kínál. Inkább csendben haladnak, ők is elfáradtak, pihenni vágynak, hogy újult erővel térjenek vissza, talán egyszer. Talán egy másik mesében.*
6582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-02 19:53:12
Üzenet elküldve: 2018-09-02 19:53:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//
*Kharasshival a nyomában, kéz a kézben lép vissza a kocsiba, hátha tud segíteni az asszonynak. Nem egy kifejezett vajákos, bár kétségtelenül érdeklődik a természet adta gyógymódok iránt. Ám sajnos próbálkozása nem kecsegtet sikerrel, és további lehetőséget pedig nemigen kap, inkább csak útjukra bocsátás az, amit kiérez a nő szavaiból. És még, mint ha a butaságáért oktatásban is kellene részesíteni. Amire viszont felhúzódnak szemöldökei. Tényleg botor volt, és elővigyázatlan, de ki hinné, hogy egy mutatványos árusokkal tűzdelt karavánban egy kislány lopja el az akaratát. Egy aprócska madármuzsikával mindennek a tetejében. Mint minden nőstény, vissza tudna vágni, hogy engedték így elkanászodni gyermeküket, de ez már így is elég félresiklott helyzet.
Kharasshi meg is kapja a két kis madarat, de Käli már előre tudja, mi lesz a muzsikák vége. Cseppet sem bánja. Törjön össze mind, ami van, de azt is érzi, hogy általuk sokkal jobban értékeli a szabad akaratát, a tudatát, és a hím jelenlétét is. Eddig is kötődött hozzá, mindkettejüknek nyilvánvaló módon, csak talán nem tudta a mértékét. Hogy hozzá igyekezett volna a súlyos nyomás alól, ami nem engedte felszínre. Ő adta a reményt, hogy ki akarjon keveredni, még ha oly mélyre is volt száműzve. Hálátlan kettősség, mégis mint ha a nyilvánvaló csak most lenne világos.
Nem próbál már többször kérdezni a nő baját illetően, és segíteni sem. Kharasshi egyértelművé teszi, hogy mindenki úgy jár a legjobban, ha most elmennek, és Käli is kénytelen belátni. Valóban, és valahol vágyja is, hogy ketten legyenek.
Kharasshi kezéért nyúl, bár nem kell messzire mozdulnia érte, a hím még a nő simításra hajló kezét is könnyen elhajtotta a közelből korábban, hímes tojásként óvva Rilkälinet. Ő is ilyen könnyeden kulcsolja ujjait az övére. Csak a karikásra varrt ruhára vet egy szomorú pillantást, mert tényleg különösen tetszett neki, és ahogy elnézi, a hím saját szájízére varratta. Alatta pedig összehajtva egy kék színű is lapul. Szívmelengető és szívszorító is egyben. Pedig hogy vágyta a lenge anyag érintését, s hogy meglephesse kedvesét benne. Emellett megérti, hogy az irbiszfogat sem akarja, pedig Käli lelki szemei előtt már megelevenedett, hogy megalkuszik rá, és meglepi vele a marconát. Persze, még minden ballépés előtt. Egyértelmű most már, hogy hiába és valami mást kell majd kitalálnia. Nem erősködik, annyit nem ér az egész. Nem állná, ha viszolygást látna a másik szemében, miközben rá néz, még ha csak egy kupac szövetnek is szólna.*
- Rendben, menjünk *szólal meg sóhajtva, pedig a férfi még vissza sem jött ám a hangokból ítélve, mindenki más indulóban van, ami a karavánt illeti. A lányka bocsánatkérésére csak egy hűvös kék pillantással felel. Nem tudja elengedni, de nem is kezd feddésbe. Beletelik majd néhány napba, talán hatba is, hogy túllendüljenek a történteken.*
//A simlis és a szende//
*Kharasshival a nyomában, kéz a kézben lép vissza a kocsiba, hátha tud segíteni az asszonynak. Nem egy kifejezett vajákos, bár kétségtelenül érdeklődik a természet adta gyógymódok iránt. Ám sajnos próbálkozása nem kecsegtet sikerrel, és további lehetőséget pedig nemigen kap, inkább csak útjukra bocsátás az, amit kiérez a nő szavaiból. És még, mint ha a butaságáért oktatásban is kellene részesíteni. Amire viszont felhúzódnak szemöldökei. Tényleg botor volt, és elővigyázatlan, de ki hinné, hogy egy mutatványos árusokkal tűzdelt karavánban egy kislány lopja el az akaratát. Egy aprócska madármuzsikával mindennek a tetejében. Mint minden nőstény, vissza tudna vágni, hogy engedték így elkanászodni gyermeküket, de ez már így is elég félresiklott helyzet.
Kharasshi meg is kapja a két kis madarat, de Käli már előre tudja, mi lesz a muzsikák vége. Cseppet sem bánja. Törjön össze mind, ami van, de azt is érzi, hogy általuk sokkal jobban értékeli a szabad akaratát, a tudatát, és a hím jelenlétét is. Eddig is kötődött hozzá, mindkettejüknek nyilvánvaló módon, csak talán nem tudta a mértékét. Hogy hozzá igyekezett volna a súlyos nyomás alól, ami nem engedte felszínre. Ő adta a reményt, hogy ki akarjon keveredni, még ha oly mélyre is volt száműzve. Hálátlan kettősség, mégis mint ha a nyilvánvaló csak most lenne világos.
Nem próbál már többször kérdezni a nő baját illetően, és segíteni sem. Kharasshi egyértelművé teszi, hogy mindenki úgy jár a legjobban, ha most elmennek, és Käli is kénytelen belátni. Valóban, és valahol vágyja is, hogy ketten legyenek.
Kharasshi kezéért nyúl, bár nem kell messzire mozdulnia érte, a hím még a nő simításra hajló kezét is könnyen elhajtotta a közelből korábban, hímes tojásként óvva Rilkälinet. Ő is ilyen könnyeden kulcsolja ujjait az övére. Csak a karikásra varrt ruhára vet egy szomorú pillantást, mert tényleg különösen tetszett neki, és ahogy elnézi, a hím saját szájízére varratta. Alatta pedig összehajtva egy kék színű is lapul. Szívmelengető és szívszorító is egyben. Pedig hogy vágyta a lenge anyag érintését, s hogy meglephesse kedvesét benne. Emellett megérti, hogy az irbiszfogat sem akarja, pedig Käli lelki szemei előtt már megelevenedett, hogy megalkuszik rá, és meglepi vele a marconát. Persze, még minden ballépés előtt. Egyértelmű most már, hogy hiába és valami mást kell majd kitalálnia. Nem erősködik, annyit nem ér az egész. Nem állná, ha viszolygást látna a másik szemében, miközben rá néz, még ha csak egy kupac szövetnek is szólna.*
- Rendben, menjünk *szólal meg sóhajtva, pedig a férfi még vissza sem jött ám a hangokból ítélve, mindenki más indulóban van, ami a karavánt illeti. A lányka bocsánatkérésére csak egy hűvös kék pillantással felel. Nem tudja elengedni, de nem is kezd feddésbe. Beletelik majd néhány napba, talán hatba is, hogy túllendüljenek a történteken.*
6581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-02 19:08:45
Üzenet elküldve: 2018-09-02 19:08:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Indulás előtt még segít Harathnak összeterelni a kutyákat, majd felkapaszkodik lova nyergébe és sarka egy finom mozdulatával indulásra ösztökéli az állatot. Míg nem érnek ki a városból, nincs sok kedve beszélgetni, nehogy olyan emberek figyelmét vonzza magukra, akikét nem kéne, a tisztásra érve azonban úgy véli, ideje megtörni a csendet.*
- Úgy hiszem, az útmutatáson túl emberismeretről is szó volt az egyezségben, nem? *szólal meg végül, a férfihoz címezve szavait, miközben az utasításnak megfelelően igyekszik fokozni kicsit a tempót, ám aggódva pillant hátra a szekérre, vajon nem fog-e túlzottan lemaradni tőlük*
- Mesélj kicsit, pontosan kikkel is várható, hogy találkozunk? *kérdez rá a Vashegy lakóira, már akiket Harath ismer közülük, hisz a lehetőségekhez mérten szeretne jól informáltan megérkezni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy annyi adatot szedjen ki a férfiból, amennyit csak tud.*
*Indulás előtt még segít Harathnak összeterelni a kutyákat, majd felkapaszkodik lova nyergébe és sarka egy finom mozdulatával indulásra ösztökéli az állatot. Míg nem érnek ki a városból, nincs sok kedve beszélgetni, nehogy olyan emberek figyelmét vonzza magukra, akikét nem kéne, a tisztásra érve azonban úgy véli, ideje megtörni a csendet.*
- Úgy hiszem, az útmutatáson túl emberismeretről is szó volt az egyezségben, nem? *szólal meg végül, a férfihoz címezve szavait, miközben az utasításnak megfelelően igyekszik fokozni kicsit a tempót, ám aggódva pillant hátra a szekérre, vajon nem fog-e túlzottan lemaradni tőlük*
- Mesélj kicsit, pontosan kikkel is várható, hogy találkozunk? *kérdez rá a Vashegy lakóira, már akiket Harath ismer közülük, hisz a lehetőségekhez mérten szeretne jól informáltan megérkezni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy annyi adatot szedjen ki a férfiból, amennyit csak tud.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795