Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 408 (8141. - 8160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-24 01:28:08
Üzenet elküldve: 2020-06-24 01:28:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
*Dora eleve rosszkedvű a mellméretét ért számtalan megjegyzés miatt, de mikor a nemesi életre kerül sor, hangosan felnevet, persze kínjában, lekicsinylően. Tény, hogy fogalma sincs arról, milyen a nemesi élet, hiszen ő maga soha nem volt nemes, és ki tudja? Lehet, hogy őt ugyanúgy megviselné a rá háruló felelősség, ahogy Estit teszi. Ettől függetlenül az elf lányban már hosszú évek óta annyi irigység munkál, hogy felülírja mindezt. A büszkesége, hiúsága az, aminek hangot ad éppen, nem pedig a józan ész.*
- Csak úgy megtörténik az emberrel? Az is csak úgy megtörténik, hogy egy putriban kell aludnia, aminek a betört ablakát ősszel ponyvával fedik be, hogy…? *Fakad ki kissé hangosabban és keserűbben, mint ahogy a helyzet megköveteli, de egy pillanatra rá már észre is veszi, hogy túlságosan kiöntötte a lelkét. Elharapja a mondatot, és nagy levegőt vesz, majd mérgesen kifújja. Látszik, hogy nem hajlandó erről tovább beszélni, nem szereti, ha a megannyi indulat felülkerekedik jól megszabott, alaposan eltervezett gondolatain.* Mindenki a maga sorsa kovácsa. *Zárja rövidre a témát szigorúan, mintha csak azt sugallná vele, hogy „ha nem tetszett, akkor megérdemelted a szenvedést”.
Öröm az ürömben, hogy Esti alaposan elköpi magát. Talán ez is a nemesi élet velejárója lehet, Dora a mellméretén és a lovaglástól való félelmén kívül semmi mással nem tud szégyenbe kerülni – az, hogy a kancellár ágyát melengette, valószínűleg már azelőtt mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy megtörtént volna –, Estinek pedig ehhez elég csak annyit sugallania, hogy nem érett meg a rárótt feladatra. Legalább is Dora így értelmezi. Kínos. Kicsit sajnálja is érte, de még nem nagyon akadt olyan helyzet, aminél a sajnálat az elf lányt más útra vezette volna, mint amin amúgy is lépegetett volna. Inkább azon igyekszik, hogy a magyarázat közben megpróbálja elképzelni, milyen is lehet a sötételfek világa. Ki tudná kevésbé nála? Első hallásra nem tűnik éppen vidámnak.*
~ Még jó, hogy nekem nincs családom. Már. ~ *Keserű gondolat, de tényleg jó érzéssel tölti el Dorát. A mérges Esti képébe mosolyog bájosan.*
- Esti, ha ez vigasztal, mi egy csapat vagyunk. *Biztos benne, hogy nem vigasztalja. A Pinty gondolatára viszont halványan elmosolyodik, érzi ő, mi készül itt, Esti kíváncsi rá, ki is ez a báró úr, és szeretné személyesen megismerni. A lány megpróbálja elhitetni magával, hogy ha Esti a dinnyéivel elcsábítaná, ő a kis narancsaival nem lenne savanyú az irigységtől, de talán egy ekkora áldozatot még vállalna annak fényében, hogyha ezért információhoz jutnak. Először az jut eszébe, hogy szétválást javasol, de ezzel el is hessegeti a dolgot.*
- Nekem jó. Menjünk először a Pintybe, legalább azt is megtudakolhatjuk, merre találjuk a kaszárnyát. Már semmi sem olyan itt, mint régen. *Tekintetét végighordozza a furcsa terepen, a város alaposan megsínylette a felkelést. Pedig Dora a lelke mélyén érzi, hogy a hely lehetne otthonosabb is, mint azelőtt volt. Lehet, hogy csak fiatal fejjel képzelt bele valami bájosat, de most olyan, mintha valami kárba veszett volna. A lovát a Pinty felé kormányozza, ha Esti is így tesz.*
- Valld be, hogy csak ötleteket akarsz lopni a Vaskorsóhoz. *Vigyorodik el, ezzel okosan elterelve a témát a báró uras romantikus-tragikus történetről, amely az elf szép kalapja alatt kezd önkéntelenül is kibontakozni. Álmodozásait időnként tudatosan visszaterelgeti a ravasz kancellárja felé.*
*Dora eleve rosszkedvű a mellméretét ért számtalan megjegyzés miatt, de mikor a nemesi életre kerül sor, hangosan felnevet, persze kínjában, lekicsinylően. Tény, hogy fogalma sincs arról, milyen a nemesi élet, hiszen ő maga soha nem volt nemes, és ki tudja? Lehet, hogy őt ugyanúgy megviselné a rá háruló felelősség, ahogy Estit teszi. Ettől függetlenül az elf lányban már hosszú évek óta annyi irigység munkál, hogy felülírja mindezt. A büszkesége, hiúsága az, aminek hangot ad éppen, nem pedig a józan ész.*
- Csak úgy megtörténik az emberrel? Az is csak úgy megtörténik, hogy egy putriban kell aludnia, aminek a betört ablakát ősszel ponyvával fedik be, hogy…? *Fakad ki kissé hangosabban és keserűbben, mint ahogy a helyzet megköveteli, de egy pillanatra rá már észre is veszi, hogy túlságosan kiöntötte a lelkét. Elharapja a mondatot, és nagy levegőt vesz, majd mérgesen kifújja. Látszik, hogy nem hajlandó erről tovább beszélni, nem szereti, ha a megannyi indulat felülkerekedik jól megszabott, alaposan eltervezett gondolatain.* Mindenki a maga sorsa kovácsa. *Zárja rövidre a témát szigorúan, mintha csak azt sugallná vele, hogy „ha nem tetszett, akkor megérdemelted a szenvedést”.
Öröm az ürömben, hogy Esti alaposan elköpi magát. Talán ez is a nemesi élet velejárója lehet, Dora a mellméretén és a lovaglástól való félelmén kívül semmi mással nem tud szégyenbe kerülni – az, hogy a kancellár ágyát melengette, valószínűleg már azelőtt mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy megtörtént volna –, Estinek pedig ehhez elég csak annyit sugallania, hogy nem érett meg a rárótt feladatra. Legalább is Dora így értelmezi. Kínos. Kicsit sajnálja is érte, de még nem nagyon akadt olyan helyzet, aminél a sajnálat az elf lányt más útra vezette volna, mint amin amúgy is lépegetett volna. Inkább azon igyekszik, hogy a magyarázat közben megpróbálja elképzelni, milyen is lehet a sötételfek világa. Ki tudná kevésbé nála? Első hallásra nem tűnik éppen vidámnak.*
~ Még jó, hogy nekem nincs családom. Már. ~ *Keserű gondolat, de tényleg jó érzéssel tölti el Dorát. A mérges Esti képébe mosolyog bájosan.*
- Esti, ha ez vigasztal, mi egy csapat vagyunk. *Biztos benne, hogy nem vigasztalja. A Pinty gondolatára viszont halványan elmosolyodik, érzi ő, mi készül itt, Esti kíváncsi rá, ki is ez a báró úr, és szeretné személyesen megismerni. A lány megpróbálja elhitetni magával, hogy ha Esti a dinnyéivel elcsábítaná, ő a kis narancsaival nem lenne savanyú az irigységtől, de talán egy ekkora áldozatot még vállalna annak fényében, hogyha ezért információhoz jutnak. Először az jut eszébe, hogy szétválást javasol, de ezzel el is hessegeti a dolgot.*
- Nekem jó. Menjünk először a Pintybe, legalább azt is megtudakolhatjuk, merre találjuk a kaszárnyát. Már semmi sem olyan itt, mint régen. *Tekintetét végighordozza a furcsa terepen, a város alaposan megsínylette a felkelést. Pedig Dora a lelke mélyén érzi, hogy a hely lehetne otthonosabb is, mint azelőtt volt. Lehet, hogy csak fiatal fejjel képzelt bele valami bájosat, de most olyan, mintha valami kárba veszett volna. A lovát a Pinty felé kormányozza, ha Esti is így tesz.*
- Valld be, hogy csak ötleteket akarsz lopni a Vaskorsóhoz. *Vigyorodik el, ezzel okosan elterelve a témát a báró uras romantikus-tragikus történetről, amely az elf szép kalapja alatt kezd önkéntelenül is kibontakozni. Álmodozásait időnként tudatosan visszaterelgeti a ravasz kancellárja felé.*
8159. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-20 14:38:37
Üzenet elküldve: 2020-06-20 14:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Max számára üdítő érzés egy, olyan nővel beszélgetni akiből sugárzik a természetes jóság, melyet olyan rég tapasztalt, már bárkitől. Ezen pedig a hófehér arcon megjelenő pír, csak még inkább fellobbantja a szimpátiáját. Az egymás íriszeit kémlelő szemek, különleges bensőséges pillanatot teremt kettőjük között és egy kellemesen bizsergető légkört, melyből Maxrecoll semmiképp nem akar szabadulni.*
- Szerintem bájos *szólal fel a másik szavai után, melyek saját maga keveseléséről szóltak. Lassan mondandójuk a vörös bátyja felé terelődik és Arsena minden szava ezúttal a búval átitatott. Ez a férfi legnagyobb gyenge pontja, nem bírja elviselni a bánatos szempárokat, így ha teheti finoman végig simít a másik felkarján a gyöngéd mosollyal karamell arcán. *
- A férfiúi becsület visszafoghatatlan, makacs kis vonása a férfiaknak. *kacsint vidáman a hálálkodóra, majd figyelmesen hallgatja további szavait, melyek amint elcsendesülnek az ő baritonja újból felcsendül. *
- Akkor irány a piac, onnan nincs messze egy kellemes fogadó. Azonban igazán a kertje lenyűgöző, éjjel s nappal látható a hold fénye, a növények pedig bármely tisztás kínálatával vetélkednek. Ha van kedved miután rendeltünk leülhetnénk oda, már csak azért is mert sokkalta kevésbé zajos. *Festi fel a jégszeműnek lehetőségeik, majd a fejével mosolyogva biccent, hogy kövesse a bájos teremtés. *
*Max számára üdítő érzés egy, olyan nővel beszélgetni akiből sugárzik a természetes jóság, melyet olyan rég tapasztalt, már bárkitől. Ezen pedig a hófehér arcon megjelenő pír, csak még inkább fellobbantja a szimpátiáját. Az egymás íriszeit kémlelő szemek, különleges bensőséges pillanatot teremt kettőjük között és egy kellemesen bizsergető légkört, melyből Maxrecoll semmiképp nem akar szabadulni.*
- Szerintem bájos *szólal fel a másik szavai után, melyek saját maga keveseléséről szóltak. Lassan mondandójuk a vörös bátyja felé terelődik és Arsena minden szava ezúttal a búval átitatott. Ez a férfi legnagyobb gyenge pontja, nem bírja elviselni a bánatos szempárokat, így ha teheti finoman végig simít a másik felkarján a gyöngéd mosollyal karamell arcán. *
- A férfiúi becsület visszafoghatatlan, makacs kis vonása a férfiaknak. *kacsint vidáman a hálálkodóra, majd figyelmesen hallgatja további szavait, melyek amint elcsendesülnek az ő baritonja újból felcsendül. *
- Akkor irány a piac, onnan nincs messze egy kellemes fogadó. Azonban igazán a kertje lenyűgöző, éjjel s nappal látható a hold fénye, a növények pedig bármely tisztás kínálatával vetélkednek. Ha van kedved miután rendeltünk leülhetnénk oda, már csak azért is mert sokkalta kevésbé zajos. *Festi fel a jégszeműnek lehetőségeik, majd a fejével mosolyogva biccent, hogy kövesse a bájos teremtés. *
8158. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:14:50
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:14:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*A lány nem teljesen érti, hogy mire célzott. A beszédében lévő kis ellenszenvet is észreveszi. Csak mosolyog az egészen. Nem értheti, hogy mire célzott, de majd ha a főtérre érnek, akkor majd megérti, hisz akkor fogja elmondani neki, hogy mit kell csinálnia, így természetesen megfogja tudni érteni a dolgot.*
-A zene egy csodálatos dolog. Nem csak hallgatni lehet hanem hallatni. A hallgatás pedig sok ember figyelmét köti le és teszi őket boldoggá.
*A válaszában van egy kis utalás, hogy miért kérdezett rá, hogy szereti e a zenét.*
//Arl, Nille//
*A lány nem teljesen érti, hogy mire célzott. A beszédében lévő kis ellenszenvet is észreveszi. Csak mosolyog az egészen. Nem értheti, hogy mire célzott, de majd ha a főtérre érnek, akkor majd megérti, hisz akkor fogja elmondani neki, hogy mit kell csinálnia, így természetesen megfogja tudni érteni a dolgot.*
-A zene egy csodálatos dolog. Nem csak hallgatni lehet hanem hallatni. A hallgatás pedig sok ember figyelmét köti le és teszi őket boldoggá.
*A válaszában van egy kis utalás, hogy miért kérdezett rá, hogy szereti e a zenét.*
8157. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 20:20:38
Üzenet elküldve: 2020-06-19 20:20:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik kalandozó kezei megadják Odenravia számára a rég áhított forróságot és az édes borzongás érzését szerte teste minden szegletén, ott is amit igazán ő maga sem ismer még. Egy halk hümmögés szökik ki ajkai közül, amikor az aranyló tincsek közé a fürge ujjak lassan befutnak és egy csöppel megint elgyengítik a férfi tettei. Az érzéki csókot, még forróbb jelenet követi és már az elf egy fának passzírozva sóhajtozik Wil vetkőztető kezei alatt, melyeknek pusztán egy reszketek igen ad engedélyt, bár úgy fest a fél- elf eltökéltsége ezúttal engedély nélkül is végbe menne közöttük, nem mintha egy pillanatig is ellenkezni lenne kedve a szőkeségnek. A másik arcán kiülő heves vágy őt is egyre inkább megzabolázza és megremegő kezei sem állíthatják meg a sietős tettében, mely a másik ingének levétele igyekezik lenni. Amennyiben eljuthat arra a pontra, ahol Wilhorp már félmeztelen bőrét csodálhatja, a leglágyabb csókokkal és kínzóan lassú ujjbegyei cirógatásával igyekszik üdvözölni azt végig a másik szemébe nézve, kiélvezve az új tapasztalatokat és elraktározva becses emlékei között ezen pillanatokat. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik kalandozó kezei megadják Odenravia számára a rég áhított forróságot és az édes borzongás érzését szerte teste minden szegletén, ott is amit igazán ő maga sem ismer még. Egy halk hümmögés szökik ki ajkai közül, amikor az aranyló tincsek közé a fürge ujjak lassan befutnak és egy csöppel megint elgyengítik a férfi tettei. Az érzéki csókot, még forróbb jelenet követi és már az elf egy fának passzírozva sóhajtozik Wil vetkőztető kezei alatt, melyeknek pusztán egy reszketek igen ad engedélyt, bár úgy fest a fél- elf eltökéltsége ezúttal engedély nélkül is végbe menne közöttük, nem mintha egy pillanatig is ellenkezni lenne kedve a szőkeségnek. A másik arcán kiülő heves vágy őt is egyre inkább megzabolázza és megremegő kezei sem állíthatják meg a sietős tettében, mely a másik ingének levétele igyekezik lenni. Amennyiben eljuthat arra a pontra, ahol Wilhorp már félmeztelen bőrét csodálhatja, a leglágyabb csókokkal és kínzóan lassú ujjbegyei cirógatásával igyekszik üdvözölni azt végig a másik szemébe nézve, kiélvezve az új tapasztalatokat és elraktározva becses emlékei között ezen pillanatokat. *
8156. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:09:25
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*Nille cseppet sem érti a helyzetet. ~Mégis mi a fene köze van a zenének ehhez az egészhez? A zene az csak zajok egymás után. Nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet takarózni vele. Persze vannak gazdagok, akiknek lehetnek ilyen felesleges kis hobbijaik, de miért gondolja rólam, hogy valaha is volt időm ilyesmivel törődni? Nagyon fura. Nem értem.~ Egyáltalán nem tetszik neki a titokzatoskodó fölényesség, kezd durcás lenni a férfi viselkedése miatt. Utálja, ha nem ért valamit. Nemtetszésének természetesen nem mer határozottan hangot adni, de azért szavai közt ott motoszkálnak negatív érzelmei is, szándékosan nem rejti őket véka alá.*
- Hogyhogy miért? Szerinted ha ilyen fiatalon dolgok elcsenéséből élek, magányosan, akkor pont zenével töltöm a szabadidőmet, teát szürcsölgetve? Nincs bajom vele, nem zavar, ha szól, de ennyi.
*Karjait maga előtt szorosan összefonva lépdel, lehajtott fejjel. Lassanként elmaradnak mögöttük a földek határtalannak tetsző terei, s az erdőszéli tisztáson baktatnak már, közeledve a városhoz.*
//Arl, Nille//
*Nille cseppet sem érti a helyzetet. ~Mégis mi a fene köze van a zenének ehhez az egészhez? A zene az csak zajok egymás után. Nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet takarózni vele. Persze vannak gazdagok, akiknek lehetnek ilyen felesleges kis hobbijaik, de miért gondolja rólam, hogy valaha is volt időm ilyesmivel törődni? Nagyon fura. Nem értem.~ Egyáltalán nem tetszik neki a titokzatoskodó fölényesség, kezd durcás lenni a férfi viselkedése miatt. Utálja, ha nem ért valamit. Nemtetszésének természetesen nem mer határozottan hangot adni, de azért szavai közt ott motoszkálnak negatív érzelmei is, szándékosan nem rejti őket véka alá.*
- Hogyhogy miért? Szerinted ha ilyen fiatalon dolgok elcsenéséből élek, magányosan, akkor pont zenével töltöm a szabadidőmet, teát szürcsölgetve? Nincs bajom vele, nem zavar, ha szól, de ennyi.
*Karjait maga előtt szorosan összefonva lépdel, lehajtott fejjel. Lassanként elmaradnak mögöttük a földek határtalannak tetsző terei, s az erdőszéli tisztáson baktatnak már, közeledve a városhoz.*
8155. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:27:31
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:27:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Sermesterünk egy jó kis pados pihenés után már úgy érzi a vadkan kezd átmenni az emésztésén. Legközelebb le kell öblítse valami töménnyel is mert hiába jó a ser ezt nem emésztette meg a gyomrába. De az is lehet, hogy a vadkan túl nehéz kaja már az öreg törpének. Fiatalkorában egészen jól bírta. Minden nap meg tudott volna enni egy fél vadkant. Igaz akkoriban még fiatal volt és ereje tejében volt. Az anyatej sok erőt adott neki mert azt rendesen nyelte babatörpe korában. Azért lett ilyen hozzáértő sernevelő. A ser lényegében köthető az anyatejhez. Az is nélkülözhetetlen az élethez csak úgy mint a ser. Jótékony hatása nem vitatott mindkét italnak. Ezen mélázik az öreg sermester itt a padon a jó kis kilátásban.*
8154. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:36:05
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:36:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Átkelve a poros szántóföldi karavánúton végre kilyukad az erdőszéli tisztáson. Hasonló egy kicsit mint a kikötői erdőség. Mondjuk attól azért kicsit gyérebb meg szegényesebb a fafelhozatal. Ezekből nem lehetne jó hajókat építeni. Nem jó a fajtájuk sem a víztűrésük. Hiába ez szakmai ártalom a kapitány lányának. Alig hagyta el a kikötőt máris hiányzik neki a tenger illata. Az erdő olyan különös olyan más. A tisztáson nem áll meg hanem megy tovább. A célja elérni a templomhoz. Ehhez majd a romvárosi szakadék mellett is el kell suhannia de ez nem okoz gondot egy ruganyos matróz lánynak. Egy utolsó pillantás a tisztásra majd maga mögött hagyja.*
8153. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-18 18:14:53
Üzenet elküldve: 2020-06-18 18:14:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szép, csinos és izgalmas látvány a két szenvedélyesen egymásnak eső fiatal, bár ennek talán csak ők és az ég a tanúi. Sebaj, nagyobb közönségre nem is vágyik, bőven elég neki Odenravia. A dicsérettel talán nagyot mond, de a dicséreteknek nem az a dolguk, hogy színigazak legyenek. Különben is, akár látta már, akár nem, neki már előre tetszik a lány minden porcikája. Kalandozó keze fogást talál az ing alatt a nő mellkasánál, szája pedig megtalálja a másik ajkait és csókot lehel rá. Másik keze ügyesen Odenravia vállainál állapodik meg, majd feljebb vándorol a nő nyaka környékére, hogy a szép, szőke hajjal játsszon. Akkor sem húzódik el, amikor csókszünetet tartanak, szereti érezni a lány közelségét és finom illatát. Végül gondol egy merészet, finoman a közeli fának dönti a lányt, majd az eddig is az ing alatt matató kezével a gombok környékére téved.*
– Szabad? *kérdi, majd a választ meg sem várva, kissé türelmetlenül a gombok kibontásába kezd. Cserébe egyáltalán nem fog ellenkezni, ha a nő is vetkőztetéssel válaszol. Próbál finoman bánni az elffel, nehogy megriadjon vagy felbosszantsa, de ennyi tolakodást most már megenged magának.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szép, csinos és izgalmas látvány a két szenvedélyesen egymásnak eső fiatal, bár ennek talán csak ők és az ég a tanúi. Sebaj, nagyobb közönségre nem is vágyik, bőven elég neki Odenravia. A dicsérettel talán nagyot mond, de a dicséreteknek nem az a dolguk, hogy színigazak legyenek. Különben is, akár látta már, akár nem, neki már előre tetszik a lány minden porcikája. Kalandozó keze fogást talál az ing alatt a nő mellkasánál, szája pedig megtalálja a másik ajkait és csókot lehel rá. Másik keze ügyesen Odenravia vállainál állapodik meg, majd feljebb vándorol a nő nyaka környékére, hogy a szép, szőke hajjal játsszon. Akkor sem húzódik el, amikor csókszünetet tartanak, szereti érezni a lány közelségét és finom illatát. Végül gondol egy merészet, finoman a közeli fának dönti a lányt, majd az eddig is az ing alatt matató kezével a gombok környékére téved.*
– Szabad? *kérdi, majd a választ meg sem várva, kissé türelmetlenül a gombok kibontásába kezd. Cserébe egyáltalán nem fog ellenkezni, ha a nő is vetkőztetéssel válaszol. Próbál finoman bánni az elffel, nehogy megriadjon vagy felbosszantsa, de ennyi tolakodást most már megenged magának.*
8152. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:01:56
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Rhorherin //
*Szemöldöke ismét felkúszik a hallottakon. A lány az elf fajt valami nyíllal gyilkoló népcsoportnak állítja be. Erre nemlegesen reagál, a fejét csóválva.*
- Mégis miért lőnének hátba, ha az erdőben sétálsz? *Ne érti a mélységi nő gondolatmenetét, s azt is elképzeli, hogy valami paranoia kerítette hatalmába. Sárvárosban azonban egyetértenek mindketten. Hallott pár dolgot Sárvárosról, ami pont elég neki. Többet nem is szeretne tudni arról a koszos helyről. A segítség elfogadására mosolyogni kezd és átveszi a zsákot a másiktól. Lassan elérik a város határát, a tisztás szélét. A levegő tiszta, bár nem annyira, mint az erdőben. Séta partnere mégis valami szagra panaszkodik. Kérdőn tekint le a lányra.*
- Minek nem jó a szaga? *Furcsa kérdés ez, de szeretné tudni mi az ami nem tetszik a másiknak. Közben eszébe jut, hogy neki majd a kovács felé kellene mennie, s ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem, itt lassan elválnak útjaink. Én a kovácshoz megyek, Sárváros pedig ellentétes irányba. *A zsákot visszanyújtja a lánynak, nehogy azt higgye, hogy el akarja lopni.*
- Örültem a találkozásnak. Talán még összefutunk. *Mosolyra húznak ajkai, s ha a másik nem tartóztatja fel, akkor elköszönés után egyedül indul el a kovácsműhely felé.*
*Szemöldöke ismét felkúszik a hallottakon. A lány az elf fajt valami nyíllal gyilkoló népcsoportnak állítja be. Erre nemlegesen reagál, a fejét csóválva.*
- Mégis miért lőnének hátba, ha az erdőben sétálsz? *Ne érti a mélységi nő gondolatmenetét, s azt is elképzeli, hogy valami paranoia kerítette hatalmába. Sárvárosban azonban egyetértenek mindketten. Hallott pár dolgot Sárvárosról, ami pont elég neki. Többet nem is szeretne tudni arról a koszos helyről. A segítség elfogadására mosolyogni kezd és átveszi a zsákot a másiktól. Lassan elérik a város határát, a tisztás szélét. A levegő tiszta, bár nem annyira, mint az erdőben. Séta partnere mégis valami szagra panaszkodik. Kérdőn tekint le a lányra.*
- Minek nem jó a szaga? *Furcsa kérdés ez, de szeretné tudni mi az ami nem tetszik a másiknak. Közben eszébe jut, hogy neki majd a kovács felé kellene mennie, s ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem, itt lassan elválnak útjaink. Én a kovácshoz megyek, Sárváros pedig ellentétes irányba. *A zsákot visszanyújtja a lánynak, nehogy azt higgye, hogy el akarja lopni.*
- Örültem a találkozásnak. Talán még összefutunk. *Mosolyra húznak ajkai, s ha a másik nem tartóztatja fel, akkor elköszönés után egyedül indul el a kovácsműhely felé.*
8151. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:40:47
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Weng //
* Fenntartásokkal kezeli a férfi mondandóját, melyekkel fajtája védelmére kel.*
- Hát persze.* ejti a szavakat lassan, gúnyos felhanggal.*
- Azt mondod, ha felbukkannék a fáitok között nem szegeződne egy szempillantás alatt gyilkos nyílvesszők tucatjainak hegye a hátamra?* hangjából hiányzik a düh, és a vádaskodás, csupán hitetlennek tűnik. Nem szívleli a parttalan eszmecseréket, így nem áll szándékában vitatkozni.*
- Megoldom.* hárítja el a segítségnyújtás szándékát. Ügyetlenül bíbelődik inkább még egy ideig a zsákkal.*
- Ez igaz.* ismeri el a Sárvárost ért bíráló szavak igazát.* Viszont így nem is vonzza az idegeneket sem, az ottaniak pedig könnyen kiismerhetőek. Nem okoznak meglepetést. Mindenki a saját dolgával törődik.* mutat rá a környék előnyeire.*
- Igazán?* ritka vendék arcán a mosoly, de a férfi most megidéz egyet.* Legközelebb, ha találkozok azzal a döggel talán még meg is köszönöm neki.* néhány lépéssel később, ha ajkain már nem is látszik, de szemei még mindig derűsen csillognak.*
- Mégis el kellene fogadnom a segítségedet, ha már ilyen cudarul el akartál bánni velem.* nyújtja is a férfi felé a földdel teli zsákot. Terhétől megszabadulva, vagy azt tovább hurcolva halad hát tovább. A látóhatáron már kirajzolódnak a tisztás fái. Bár szereti az erdőt, ezt a helyet sosem szívlelte. Túlságosan művi az egész. A fák alá beérve szoknyájának alja lesöpri a fűszálakon függő harmatcseppeket.*
- A szaga se jó.* mondja fennhangon egy nagy szippantás után. Hiányzik belőle az a nyers, nehéz, ősi varázs, amit a mélységi oly nagyra tart. Megáll egy pillanatra megnézve magának a csinos városi ruhákba bújt alakokat, andalgó párocskákat.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 21:42:37
* Fenntartásokkal kezeli a férfi mondandóját, melyekkel fajtája védelmére kel.*
- Hát persze.* ejti a szavakat lassan, gúnyos felhanggal.*
- Azt mondod, ha felbukkannék a fáitok között nem szegeződne egy szempillantás alatt gyilkos nyílvesszők tucatjainak hegye a hátamra?* hangjából hiányzik a düh, és a vádaskodás, csupán hitetlennek tűnik. Nem szívleli a parttalan eszmecseréket, így nem áll szándékában vitatkozni.*
- Megoldom.* hárítja el a segítségnyújtás szándékát. Ügyetlenül bíbelődik inkább még egy ideig a zsákkal.*
- Ez igaz.* ismeri el a Sárvárost ért bíráló szavak igazát.* Viszont így nem is vonzza az idegeneket sem, az ottaniak pedig könnyen kiismerhetőek. Nem okoznak meglepetést. Mindenki a saját dolgával törődik.* mutat rá a környék előnyeire.*
- Igazán?* ritka vendék arcán a mosoly, de a férfi most megidéz egyet.* Legközelebb, ha találkozok azzal a döggel talán még meg is köszönöm neki.* néhány lépéssel később, ha ajkain már nem is látszik, de szemei még mindig derűsen csillognak.*
- Mégis el kellene fogadnom a segítségedet, ha már ilyen cudarul el akartál bánni velem.* nyújtja is a férfi felé a földdel teli zsákot. Terhétől megszabadulva, vagy azt tovább hurcolva halad hát tovább. A látóhatáron már kirajzolódnak a tisztás fái. Bár szereti az erdőt, ezt a helyet sosem szívlelte. Túlságosan művi az egész. A fák alá beérve szoknyájának alja lesöpri a fűszálakon függő harmatcseppeket.*
- A szaga se jó.* mondja fennhangon egy nagy szippantás után. Hiányzik belőle az a nyers, nehéz, ősi varázs, amit a mélységi oly nagyra tart. Megáll egy pillanatra megnézve magának a csinos városi ruhákba bújt alakokat, andalgó párocskákat.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 21:42:37
8150. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-14 12:13:03
Üzenet elküldve: 2020-06-14 12:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zöldellő fák között a fény sugarai szabadon átszöknek a két összesimuló testet megvilágítva, mintha ők volnának a környezetük legfényesebb csodáit megélő személyek és talán a fiatal szőke tényleg annak is érzi magukat, a pillanat varázsávan. Ode lassan egyre inkább nyeregben érzi magát, főleg ahogy a barna hajú fél- elf boldogan és önként sétál szenvedélyes játéka kezdetébe aminek még ő maga sem tudja igazán a végét vagy lehet nem is akarja, hiszen ebben az egészben, mely köztük izzik az új élmények a legszebbek, melyeket a pillanat teremt minden kötelezettség nélkül. A másik szavai elégedettséggel töltik el, majd ahogy a testük egyre inkább összesimul az eddig mutatott bizsergés még erősebbé válik a leány minden porcikájában. Noha Odenravia a nők naivabb csoportjához tartozik most mégis apró ráncok futnak a homlokára, hiszen az, hogy valakinek mindene tetszőleges legyen lehetetlennek tűnik lassan kitisztuló elméje számára. Mégis a legijesztőbb az, hogy nem akar menekülni a karok fogságából vagy az őt megkörnyékező hívogató ajkaktól, hanem készségesen simul bele a másik minden mozdulatába, mint egy lágy virág a szél heves táncában, mely majd levesz mindenkit ingadozó lábáról. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zöldellő fák között a fény sugarai szabadon átszöknek a két összesimuló testet megvilágítva, mintha ők volnának a környezetük legfényesebb csodáit megélő személyek és talán a fiatal szőke tényleg annak is érzi magukat, a pillanat varázsávan. Ode lassan egyre inkább nyeregben érzi magát, főleg ahogy a barna hajú fél- elf boldogan és önként sétál szenvedélyes játéka kezdetébe aminek még ő maga sem tudja igazán a végét vagy lehet nem is akarja, hiszen ebben az egészben, mely köztük izzik az új élmények a legszebbek, melyeket a pillanat teremt minden kötelezettség nélkül. A másik szavai elégedettséggel töltik el, majd ahogy a testük egyre inkább összesimul az eddig mutatott bizsergés még erősebbé válik a leány minden porcikájában. Noha Odenravia a nők naivabb csoportjához tartozik most mégis apró ráncok futnak a homlokára, hiszen az, hogy valakinek mindene tetszőleges legyen lehetetlennek tűnik lassan kitisztuló elméje számára. Mégis a legijesztőbb az, hogy nem akar menekülni a karok fogságából vagy az őt megkörnyékező hívogató ajkaktól, hanem készségesen simul bele a másik minden mozdulatába, mint egy lágy virág a szél heves táncában, mely majd levesz mindenkit ingadozó lábáról. *
8149. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-14 11:51:40
Üzenet elküldve: 2020-06-14 11:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
//Zárás//
*A nap sugarai lassan elveszítik perzselő forróságukat világuk ezen zöldellő részén és lassan az élénken kéklő égre ki ül a szürke ború fátyla. Minden égi jel az est közeledtéről hírnököl körülöttük az egyre hangosabban susogó szélben. Ter látja a csillagok halvány körvonalait lassan az égen, de mégis a mellette lévő hószín hajú kedvese sokkal inkább érdekes és csillogó teremtésnek bizonyul szeme világának. A rajzok csodálatosak és szinte egyben sem lát hibát egészen addig az esetig amikor, úgy elveszti józan eszét és még meg is ijeszti Theát, mire fájdalom ül ki saját vonásain, mert sosem akarta maga miatt látni ezt a nő arcán. A későbbi kétszeres "ó" hangokat nem tudja hova tenni a másiktól és ez még inkább a kétségbeesés felé taszigálja a peremen táncoló lelkét. *
- Most, úgy érzem magam, mintha elvennék tőled valami számodra fontosat. Ezért pedig utálom magam. Rajzold le szíved szerint amit, csak akarsz, de nőket. Ennyit kérek. Az akt műveket mindig is csodáltam, a művészet legtermészetesebb vonala, csak a tudat, hogy mást vizslat mezítelenül az aki számomra fontos, ijesztő. Viszont nem akarom, hogy szégyenkezz vagy bármi is jár a fejedben. *Bonternos, úgy érzi a helyzet sarokba szorítja a görccsel együtt mélyen eltemetve gyomrában, mégis megteszi a nehézkes szavakat a nőért akit szeret, hiszen tényleg úgy érzi ő az első akit nem képes bármire is kényszeríteni, bármennyire is rágcsálja közben feszülten saját ajkait. Bíznia kell a leányban, nem korlátoznia. Bon következő szóáradata sokkal kellemesebb fogadtatásra kerül és ő maga is lassan megnyugszik a másik széles mosolyától, de továbbra sem érti mit mondhatott amitől, úgy elpirul társasága. Sokkal zavarba ejtőbb gondolatokat rejteget magában, de tudja azoknak még nincs itt az ideje ez az egész nagyon új és még törékeny, mégis az érzelmeik hevesek és fényesen valósak. Aztán a nagy, félve feltett kérdésre a legédesebb választ kapja a sötételf. Nem pusztán igent, hanem az övéivel játszadozó ajkakat. Ha teheti kezeit a másik derekára csúsztatja és körkörösen cirógatni kezdi az ott bujdosó bőrfelületet, amíg a lehető legjobban igyekszik magához vonni a törékeny testet, hogy ha távolról látják őket meg se tudják mondani hol kezdődik az egyikük vagy a másikjuk, csak érezni akarja örökké ezt a pillanatot. Amikor elválnak egymástól a már emlegetett kérdés vetül személye felé, mire szélesen elmosolyodik és megpróbálkozik egy gyengéd csókkal is a másik homlokán, amíg zsákjából előkeresi a zöld színű pokrócot és a másik vállára teríti, ha megengedik neki. *
- Hideg van, lehűlt így az este lábára az idő. Nem akarom, hogy megfázz, majd legközelebb visszaadod. *feleli valamiféle magyarázat képében és pontosan tudja igazából azért csinálta, mert így teljesen biztos, hogy fognak még találkozni. Ismeri Revirtheát és ő mindenképp vissza akarná adni, ezért most igazán ravasznak érzi magát az ónix szemű. *
- Akkor sétáljunk! *Simul bele tenyere a másikéba, és ha rajta múlik elindulnak befejezni randevújukat, de a történetük igazi vége még nagyon messze van. *
//Zárás//
*A nap sugarai lassan elveszítik perzselő forróságukat világuk ezen zöldellő részén és lassan az élénken kéklő égre ki ül a szürke ború fátyla. Minden égi jel az est közeledtéről hírnököl körülöttük az egyre hangosabban susogó szélben. Ter látja a csillagok halvány körvonalait lassan az égen, de mégis a mellette lévő hószín hajú kedvese sokkal inkább érdekes és csillogó teremtésnek bizonyul szeme világának. A rajzok csodálatosak és szinte egyben sem lát hibát egészen addig az esetig amikor, úgy elveszti józan eszét és még meg is ijeszti Theát, mire fájdalom ül ki saját vonásain, mert sosem akarta maga miatt látni ezt a nő arcán. A későbbi kétszeres "ó" hangokat nem tudja hova tenni a másiktól és ez még inkább a kétségbeesés felé taszigálja a peremen táncoló lelkét. *
- Most, úgy érzem magam, mintha elvennék tőled valami számodra fontosat. Ezért pedig utálom magam. Rajzold le szíved szerint amit, csak akarsz, de nőket. Ennyit kérek. Az akt műveket mindig is csodáltam, a művészet legtermészetesebb vonala, csak a tudat, hogy mást vizslat mezítelenül az aki számomra fontos, ijesztő. Viszont nem akarom, hogy szégyenkezz vagy bármi is jár a fejedben. *Bonternos, úgy érzi a helyzet sarokba szorítja a görccsel együtt mélyen eltemetve gyomrában, mégis megteszi a nehézkes szavakat a nőért akit szeret, hiszen tényleg úgy érzi ő az első akit nem képes bármire is kényszeríteni, bármennyire is rágcsálja közben feszülten saját ajkait. Bíznia kell a leányban, nem korlátoznia. Bon következő szóáradata sokkal kellemesebb fogadtatásra kerül és ő maga is lassan megnyugszik a másik széles mosolyától, de továbbra sem érti mit mondhatott amitől, úgy elpirul társasága. Sokkal zavarba ejtőbb gondolatokat rejteget magában, de tudja azoknak még nincs itt az ideje ez az egész nagyon új és még törékeny, mégis az érzelmeik hevesek és fényesen valósak. Aztán a nagy, félve feltett kérdésre a legédesebb választ kapja a sötételf. Nem pusztán igent, hanem az övéivel játszadozó ajkakat. Ha teheti kezeit a másik derekára csúsztatja és körkörösen cirógatni kezdi az ott bujdosó bőrfelületet, amíg a lehető legjobban igyekszik magához vonni a törékeny testet, hogy ha távolról látják őket meg se tudják mondani hol kezdődik az egyikük vagy a másikjuk, csak érezni akarja örökké ezt a pillanatot. Amikor elválnak egymástól a már emlegetett kérdés vetül személye felé, mire szélesen elmosolyodik és megpróbálkozik egy gyengéd csókkal is a másik homlokán, amíg zsákjából előkeresi a zöld színű pokrócot és a másik vállára teríti, ha megengedik neki. *
- Hideg van, lehűlt így az este lábára az idő. Nem akarom, hogy megfázz, majd legközelebb visszaadod. *feleli valamiféle magyarázat képében és pontosan tudja igazából azért csinálta, mert így teljesen biztos, hogy fognak még találkozni. Ismeri Revirtheát és ő mindenképp vissza akarná adni, ezért most igazán ravasznak érzi magát az ónix szemű. *
- Akkor sétáljunk! *Simul bele tenyere a másikéba, és ha rajta múlik elindulnak befejezni randevújukat, de a történetük igazi vége még nagyon messze van. *
8148. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:54:22
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:54:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg sermester elég messze kószált a gyomrába lévő vadkanpörkölttel. A kalmárból sétálgatott egyenest ide. Vitte a lába és hopp már ide is ért. Csendes kis vidék ez főleg a sok megdelejezett fával. Jókat szipog a zamatos levegőbe. A sok levél azért tisztán tartja a levegőt. Már most ideje leülni egy csöppet. Leheveredik egy padra ami ilyen tájban elég üresnek néz ki és az is persze. Legelteti a szemét a fákat fújó szélben és az ágakban. Szép nyári idő van és még a megfázás se kerülgeti szerencsére. Egy darabig biztosan elüldögél itt legalább is amíg emészti még a vadkanpörköltet.*
8147. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:14:19
Üzenet elküldve: 2020-06-11 10:14:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
//Zárás?//
* Revirthea izgatottan húzódik közelebb a férfi válla mellett leselkedve, miközben Bonternos a füzetet lapozgatja. Legszívesebben minden oldalnál tenne egy-egy megjegyzést. "Igen, az azért olyan, mert akkoriban még nem ment olyan jól az árnyékolás! Most már sokkal jobb lenne! Az pedig azért, mert nem volt jó minőségű szén. Amazzal pedig az a hiba, hogy...." és így tovább. A valóságban, csak nagyokat hallgat és hatalmas szemekkel figyel. Egészen váratlanul éri, amikor a férfi megragadja az állát. Kicsit meg is rémül, ez az arcára is van írva. Nem mintha attól félne, hogy bántani akarják, csupán nem tudja mire vélni ezt a hirtelen mozdulatot. Szóra nyitná száját, ajkai elnyílnak, de mielőtt még megkérdezhetné, hogy mi történik Bonternos magyarázkodni kezd. Nem tudta mire számítson, de erre egyáltalán nem gondolt.*
- Ó.* szökik ki első körben csupán e csöppnyi hang a fiatal lány száján.* Értem...* szegi le a fejét meghunyászkodva. Először azt gondolja, hogy a férfi a pőreség tényén van így felháborodva. Revi is tisztában van vele, hogy ez nem illendő és egyesek számára egészen botrányos. Az ő fejében mégsem fordult meg, hogy ez Bonternos számára problémát jelenthet. Annyira egy húron pendültek. Csak később eszmél rá, hogy a férfi felfokozott érzelmei nem prűdségének tudhatok be.*
- Ó!* hallatszik ugyan az a betű, de egészen más hangfekvésben. Revirthea megvilágosodott.*
- Bonternos!* kezd is bele a férfiba karolva.* Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. Ő egy barátom, egy ideje nálunk dolgozik. Kedves lány, de nem több. Ígérem, többé nem fordul elő.* tesz meggondolatlan ígéretet, csak, hogy elűzze a másik szomorúságát. Hiszen azért bármit megtenne. Fejét a férfi vállának döntve burkolózik ismét hallgatásba, míg Bonternos tovább lapozgat. Elérkeznek ahhoz a bizonyos portréhoz is. Thea nem is sejti miféle reakciót fog kiváltani rajza a másikból. Ajkai mosolyba fordulnak, ahogy elképzeli a falun keresztül vágtázó mezítelen sötételfet. Majd megilletődötten hallgatja, ahogy a férfi a testévéről beszél. Arca lángra lobban, amikor azt említi mit tenne a combjaival. Majd érzelmei teljes meghatottságba csapnak át, mely érzelem ott csillog a smaragdzöld szemekben, midőn elhangzik a varázsszó. Szeretlek. A lányka szíve hevesen kalapál, mintha egész teste lüktetne a dobogás ritmusában. Magával ragadja ez a szédítő érzés, gondolataira különös köd telepszik, amitől még meseszerűbbnek érződik ez a pillanat.*
- Igen, leszek, ami csak szeretnél.* vetődik előre a törékeny test karjait a férfi nyaka köré fonja, ajka pedig a sötételf szájára tapad. Csak ezután nyúl a virágért, aminek reméli nem esett bántódása a nagy heveskedéstől.*
- Ter, nekem meg van mindenem, nem kell nekem mást adnod, csak önmagadat.* erősíti meg szavait egy őszinte mosollyal.* Akkor sétálunk egyet?* kérdezi, igenlő válasz hallatán elteszi a füzetet. Egyik kezében a különleges virágot kincsként őrzi, a másikkal Bonternos baljáért nyúl.*
- Élvezzük ki azt a kevés időt, ami ebből a randevúból hátra van.* duruzsolja az elf fülébe, majd arcán széles mosollyal, mellkasát elöntő boldogsággal várja az andalgást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:17:30
//Zárás?//
* Revirthea izgatottan húzódik közelebb a férfi válla mellett leselkedve, miközben Bonternos a füzetet lapozgatja. Legszívesebben minden oldalnál tenne egy-egy megjegyzést. "Igen, az azért olyan, mert akkoriban még nem ment olyan jól az árnyékolás! Most már sokkal jobb lenne! Az pedig azért, mert nem volt jó minőségű szén. Amazzal pedig az a hiba, hogy...." és így tovább. A valóságban, csak nagyokat hallgat és hatalmas szemekkel figyel. Egészen váratlanul éri, amikor a férfi megragadja az állát. Kicsit meg is rémül, ez az arcára is van írva. Nem mintha attól félne, hogy bántani akarják, csupán nem tudja mire vélni ezt a hirtelen mozdulatot. Szóra nyitná száját, ajkai elnyílnak, de mielőtt még megkérdezhetné, hogy mi történik Bonternos magyarázkodni kezd. Nem tudta mire számítson, de erre egyáltalán nem gondolt.*
- Ó.* szökik ki első körben csupán e csöppnyi hang a fiatal lány száján.* Értem...* szegi le a fejét meghunyászkodva. Először azt gondolja, hogy a férfi a pőreség tényén van így felháborodva. Revi is tisztában van vele, hogy ez nem illendő és egyesek számára egészen botrányos. Az ő fejében mégsem fordult meg, hogy ez Bonternos számára problémát jelenthet. Annyira egy húron pendültek. Csak később eszmél rá, hogy a férfi felfokozott érzelmei nem prűdségének tudhatok be.*
- Ó!* hallatszik ugyan az a betű, de egészen más hangfekvésben. Revirthea megvilágosodott.*
- Bonternos!* kezd is bele a férfiba karolva.* Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. Ő egy barátom, egy ideje nálunk dolgozik. Kedves lány, de nem több. Ígérem, többé nem fordul elő.* tesz meggondolatlan ígéretet, csak, hogy elűzze a másik szomorúságát. Hiszen azért bármit megtenne. Fejét a férfi vállának döntve burkolózik ismét hallgatásba, míg Bonternos tovább lapozgat. Elérkeznek ahhoz a bizonyos portréhoz is. Thea nem is sejti miféle reakciót fog kiváltani rajza a másikból. Ajkai mosolyba fordulnak, ahogy elképzeli a falun keresztül vágtázó mezítelen sötételfet. Majd megilletődötten hallgatja, ahogy a férfi a testévéről beszél. Arca lángra lobban, amikor azt említi mit tenne a combjaival. Majd érzelmei teljes meghatottságba csapnak át, mely érzelem ott csillog a smaragdzöld szemekben, midőn elhangzik a varázsszó. Szeretlek. A lányka szíve hevesen kalapál, mintha egész teste lüktetne a dobogás ritmusában. Magával ragadja ez a szédítő érzés, gondolataira különös köd telepszik, amitől még meseszerűbbnek érződik ez a pillanat.*
- Igen, leszek, ami csak szeretnél.* vetődik előre a törékeny test karjait a férfi nyaka köré fonja, ajka pedig a sötételf szájára tapad. Csak ezután nyúl a virágért, aminek reméli nem esett bántódása a nagy heveskedéstől.*
- Ter, nekem meg van mindenem, nem kell nekem mást adnod, csak önmagadat.* erősíti meg szavait egy őszinte mosollyal.* Akkor sétálunk egyet?* kérdezi, igenlő válasz hallatán elteszi a füzetet. Egyik kezében a különleges virágot kincsként őrzi, a másikkal Bonternos baljáért nyúl.*
- Élvezzük ki azt a kevés időt, ami ebből a randevúból hátra van.* duruzsolja az elf fülébe, majd arcán széles mosollyal, mellkasát elöntő boldogsággal várja az andalgást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 10:17:30
8146. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-10 22:36:35
Üzenet elküldve: 2020-06-10 22:36:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
//Zárás//
- Ahh, ugyan ki ne szeretné a jó teát?* Mosolyogva teszi fel költőinek szánt kérdését. Igaz, sosem lehet tudni, előfordulhat olyan is, hogy valaki nem különösebben rajong ezért a télen fűtő hatású folyadékért.
Ally mindig nagyon boldog, ha másoknak örömet tud okozni. Ezért hát most sincs másképp. Ugyan nem mosolyog, arca mégis sugárzik a boldogságtól.*
- Ennek őszintén örülök.* Fejezi ki szavaival is érzelmeit.
A tisztáson Thea majd' elesik, Ally pedig reflexből nyúl utána, noha a lány már megkapaszkodik karjában. Ebből aztán igazán nem csinál problémát.*
- Ugyan, semmi gond. Az a lényeg, hogy egészben fognak visszakapni téged a szüleid.
*Ally csodának éli meg, hogy milyen nagy örömöt okozott a lovaglással Theának. Nem húzódik el az öleléstől sem. Régóta nem kapott már ilyesmit, s most jól esik neki, hiába egy olyan személytől kapja, akit még nem nagyon ismer.*
- Tényleg nincs mit.* Feleli a lány köszönetnyilvánítására, s kedvesen megsimítja Thea hátát.
Wolly sem húzódik el az érintéstől, s a lány felé is fordítja fejét, hogy orrával barátságosan megböködje. Halk szuszogást is hallat, mintha csak hasonlókat akarna mondani, mint félvér gazdája.
Ally is megnyugszik némileg, s reméli, hogy tényleg nem lesz belőle baj.*
- Én is örülök, hogy megismerhettelek.
*A meghajlást ő is viszonozza, s aztán Wollyhoz lép.*
- Áldott lélek ez a lány.* Sóhajt fel, s kezét a ló puha orrán pihenteti. Olyasmit érez Thea iránt, amit már hosszú évek óta nem nagyon érzett senkivel szemben. Szeretetet. És érzi, hogy ez kölcsönös. Végre találkozott valakivel, aki képes őt elfogadni. S emiatt Sirmy istennőnek hálával tartozik, amit nem is húz tovább. Magában elmondja köszönetét, s aztán a piac irányába veszi az irányt, hogy Wollynak újabb adag zabot vegyen.*
//Első találkozás//
//Zárás//
- Ahh, ugyan ki ne szeretné a jó teát?* Mosolyogva teszi fel költőinek szánt kérdését. Igaz, sosem lehet tudni, előfordulhat olyan is, hogy valaki nem különösebben rajong ezért a télen fűtő hatású folyadékért.
Ally mindig nagyon boldog, ha másoknak örömet tud okozni. Ezért hát most sincs másképp. Ugyan nem mosolyog, arca mégis sugárzik a boldogságtól.*
- Ennek őszintén örülök.* Fejezi ki szavaival is érzelmeit.
A tisztáson Thea majd' elesik, Ally pedig reflexből nyúl utána, noha a lány már megkapaszkodik karjában. Ebből aztán igazán nem csinál problémát.*
- Ugyan, semmi gond. Az a lényeg, hogy egészben fognak visszakapni téged a szüleid.
*Ally csodának éli meg, hogy milyen nagy örömöt okozott a lovaglással Theának. Nem húzódik el az öleléstől sem. Régóta nem kapott már ilyesmit, s most jól esik neki, hiába egy olyan személytől kapja, akit még nem nagyon ismer.*
- Tényleg nincs mit.* Feleli a lány köszönetnyilvánítására, s kedvesen megsimítja Thea hátát.
Wolly sem húzódik el az érintéstől, s a lány felé is fordítja fejét, hogy orrával barátságosan megböködje. Halk szuszogást is hallat, mintha csak hasonlókat akarna mondani, mint félvér gazdája.
Ally is megnyugszik némileg, s reméli, hogy tényleg nem lesz belőle baj.*
- Én is örülök, hogy megismerhettelek.
*A meghajlást ő is viszonozza, s aztán Wollyhoz lép.*
- Áldott lélek ez a lány.* Sóhajt fel, s kezét a ló puha orrán pihenteti. Olyasmit érez Thea iránt, amit már hosszú évek óta nem nagyon érzett senkivel szemben. Szeretetet. És érzi, hogy ez kölcsönös. Végre találkozott valakivel, aki képes őt elfogadni. S emiatt Sirmy istennőnek hálával tartozik, amit nem is húz tovább. Magában elmondja köszönetét, s aztán a piac irányába veszi az irányt, hogy Wollynak újabb adag zabot vegyen.*
8145. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-10 19:11:31
Üzenet elküldve: 2020-06-10 19:11:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
//Zárás//
- Nem lenne tisztességes a részemről, ha rossznak nevezném.* mosolyodik el.* Néha úgy érzem túl sokat panaszkodom az életemre, pedig a legtöbben irigyelnének miatta.* sóhajt nagyot. Nehezen igazodik ki érzelmei között. Sokan a félkarúkat odaadnák, ha olyan soruk lehetne, mint Revinek.*
- Szeretem a jó teát.* áll elő a diplomatikus válasszal. Közben Ally visszafordítja a lovat a tisztás irányába. A tempó nem olyan szédítő, mint az imént, Revirthea mégis úgy érzi, túl gyorsan közelednek az ismerős fák felé. Hálás hát, amikor a félvér lány lassít a tempón.*
- Ez sokkal több volt annál.* sandít hátra válla felett. Ha lopott pillantásából nem is, hangszínéből kiérezhető a hála.*
- A legcsodálatosabb ajándék volt, amit ittlétem alatt kaptam.* mosolyodik el boldogan, miközben a nő keze a csípőjére siklik, majd lépésben haladnak tovább. Pedig sok csecsebecsével és ruhával lett gazdagabb az elmúlt időben. Apja talán így próbálja kompenzálni, hogy nincs idejük egy normális beszélgetésre sem. Thea elfogadja a segítséget a leszállásnál. Még földet sem ér, máris érzi, melyik izmai fognak égni holnap a fájdalomtól. Meg is botlik így kénytelen a közelében lévő Ally karjáért nyúlni, hogy megkapaszkodjon.*
- Ne haragudj!* nevet fel sutaságán, majd igyekszik elkapni a különleges szempár figyelmét.*
- Köszönök mindent Ally, hatalmas ajándék volt ez nekem. Nem fogom elfeledni!* lendül előre és ölelésébe fogja a nála jóval magasabb nőt. Az ölelésből visszakozva a hátashoz lép.*
- És neked is köszönöm Wolly az élményt.* simít végig a paripa hosszú, izmos nyakán.*
- Ne aggódj, nem kevertél bajba.* mosolyog a lányra, s közben azt gondolja ez a nap megérne bármennyi atyai fejmosást.*
- Remélem még találkozunk! Örülök, hogy megismerhettelek!* hajol meg tisztelettudón All'Ynthriéna irányába, majd sietős léptekkel elindul megkeresni a kocsit, ami rá vár a tisztáson túl.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.10 19:13:20
//Első találkozás//
//Zárás//
- Nem lenne tisztességes a részemről, ha rossznak nevezném.* mosolyodik el.* Néha úgy érzem túl sokat panaszkodom az életemre, pedig a legtöbben irigyelnének miatta.* sóhajt nagyot. Nehezen igazodik ki érzelmei között. Sokan a félkarúkat odaadnák, ha olyan soruk lehetne, mint Revinek.*
- Szeretem a jó teát.* áll elő a diplomatikus válasszal. Közben Ally visszafordítja a lovat a tisztás irányába. A tempó nem olyan szédítő, mint az imént, Revirthea mégis úgy érzi, túl gyorsan közelednek az ismerős fák felé. Hálás hát, amikor a félvér lány lassít a tempón.*
- Ez sokkal több volt annál.* sandít hátra válla felett. Ha lopott pillantásából nem is, hangszínéből kiérezhető a hála.*
- A legcsodálatosabb ajándék volt, amit ittlétem alatt kaptam.* mosolyodik el boldogan, miközben a nő keze a csípőjére siklik, majd lépésben haladnak tovább. Pedig sok csecsebecsével és ruhával lett gazdagabb az elmúlt időben. Apja talán így próbálja kompenzálni, hogy nincs idejük egy normális beszélgetésre sem. Thea elfogadja a segítséget a leszállásnál. Még földet sem ér, máris érzi, melyik izmai fognak égni holnap a fájdalomtól. Meg is botlik így kénytelen a közelében lévő Ally karjáért nyúlni, hogy megkapaszkodjon.*
- Ne haragudj!* nevet fel sutaságán, majd igyekszik elkapni a különleges szempár figyelmét.*
- Köszönök mindent Ally, hatalmas ajándék volt ez nekem. Nem fogom elfeledni!* lendül előre és ölelésébe fogja a nála jóval magasabb nőt. Az ölelésből visszakozva a hátashoz lép.*
- És neked is köszönöm Wolly az élményt.* simít végig a paripa hosszú, izmos nyakán.*
- Ne aggódj, nem kevertél bajba.* mosolyog a lányra, s közben azt gondolja ez a nap megérne bármennyi atyai fejmosást.*
- Remélem még találkozunk! Örülök, hogy megismerhettelek!* hajol meg tisztelettudón All'Ynthriéna irányába, majd sietős léptekkel elindul megkeresni a kocsit, ami rá vár a tisztáson túl.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.10 19:13:20
8144. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-08 20:35:53
Üzenet elküldve: 2020-06-08 20:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
*Legszívesebben csak a szemeit forgatná Dora megjegyzéseit hallva, ám őszintén tart tőle, hogy azzal csak további csevejre sarkallja a lányt, így inkább szó nélkül hagyja a dolgot*
- Hát, senki se harap szívesen citromba... *fokozza tovább epés célzásait, mikor végül mégis megszólal, csak hogy kicsit visszaadjon Dorának abból a szenvedésből, amit neki kellett átélnie mellette az elmúlt percekben*
- Kedved? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy egészen másra terelődik a szó* Azt hiszed, bárkinek is kedve van ehhez? *sóhajt fel halkan* Nem, ez csak úgy megtörténik az emberrel... és szép lassan megtanulod, hogy csak a látszat a fontos. *avatja be egy kis szakmai titokba a lányt, ha már úgyis kénytelenek egymás társaságát elviselni még egy jó darabig* Mint például hogy fontos, amit csinálsz. *szúr még oda egyet gonoszkodva a lánynak egy féloldalas mosoly kíséretében*
- Nem tudom, hogy én mennyire vagyok jó példa ebben. *nevet fel meglepetten Dora feltételezésein, bár halvány árnyék fut át az arcán, hisz a lány akaratlanul is egy érzékeny pontjára tapintott. Mielőtt Soraya meghalt volna, ő a saját részéről egyáltalán nem törődött vele, ki vezeti a családot, vagy ki szeretné vezetni, tökéletesen elégedett volt azzal, hogy minél távolabb tudhatja magát tőlük. Csakis Soraya kedvéért tért vissza a városba, ő volt a család egyetlen tagja, akivel szívesen tartotta a kapcsolatot, és akit hajlandó volt támogatni a matrónaságban. ~Egyszer akarnék segíteni valakinek, aztán rögtön a nyakamba szakad az egész hajcihő! Ez a te hibád, Soraya~ morog magában, biztosra véve, hogy bárhol is van, most mosolyogva figyeli a történéseket. Ő volt az egyetlen, aki úgy vélte, alkalmas lehet arra, hogy fontos szerepet töltsön be a család életében, még ha ő maga is kézzel-lábbal tiltakozott a feltételezés ellen* Ó, abban biztos vagyok, hogy mindegyikük vígan sütögeti a maga kis pecsenyéjét valamerre, hogy úgy mondjam, de a család a legfontosabb. Vagy támogatni akarod a matróna hatalmát, vagy megdönteni, de sajnos a családunk tagjainak élete továbbra is akörül forog, aki ezt a megtisztelő címet viseli... *ecseteli tovább a helyzetet, enyhe fintorral ejtve ki a megtisztelő szót* A mostani állapot amolyan vihar előtti csend. Majd ha feltámad a szél, akkor kiderül, ki merre hajlik... *motyogja inkább csak magának, mielőtt észbe kapna, és egy dühös pillantást villantana a lányra, amiért rávette, hogy ennyit áruljon el magáról és a családjáról. Nem is fecsérel több szót ennek a témának, inkább a további tennivalókon kezd töprengeni*
- Valóban célszerű lenne meglátogatni a városi őrséget, de talán előbb nem ártana felzárkózni, már ami a legfrissebb híreket illeti. Lehet, a kisasszony már nem is szorul megmentésre, és mi sem venné ki kínosabban magát, mint egy felesleges mentőakció. Talán érdemes lenne előbb ott kérdezősködni, ahol utoljára látták Kagaenaet, vagyis a Pintyben. *veti fel, kíváncsian várva, vajon a lány mit szól az ötlethez* A szobára meg talán nem lesz szükség. Bár nincs épp a legfényesebb állapotban, de a Dwirinthalen-kúria továbbra is nyitva áll a vendégek előtt. *ajánlja fel Dorának, a lányra bízva, vajon él-e a meghívással, vagy ragaszkodik a külön szobához* Ó, nyugodtan nézelődj csak! Nekem úgyis utána kell néznem bizonyos családi ügyeknek... *morogja magában, hiszen ez volt az a pontja a kis kiruccanásuknak, amit a legkevésbé várt, de ha már egyszer itt vannak, akkor kénytelen utánajárni, mi is történt a városban a távollétében*
- Otthon? Ugyan kinek? *pillant mogorván a lányra, amiért kizökkenti merengéséből, attól tartva, szegény teljesen megzakkant, hiszen neki aztán biztosan nem az otthona ez a hely, de ha jól rémlenek neki az elf szavai, akkor ő is csak egy vidéki bugris, aki véletlen került fel a nagyvárosba.*
*Legszívesebben csak a szemeit forgatná Dora megjegyzéseit hallva, ám őszintén tart tőle, hogy azzal csak további csevejre sarkallja a lányt, így inkább szó nélkül hagyja a dolgot*
- Hát, senki se harap szívesen citromba... *fokozza tovább epés célzásait, mikor végül mégis megszólal, csak hogy kicsit visszaadjon Dorának abból a szenvedésből, amit neki kellett átélnie mellette az elmúlt percekben*
- Kedved? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy egészen másra terelődik a szó* Azt hiszed, bárkinek is kedve van ehhez? *sóhajt fel halkan* Nem, ez csak úgy megtörténik az emberrel... és szép lassan megtanulod, hogy csak a látszat a fontos. *avatja be egy kis szakmai titokba a lányt, ha már úgyis kénytelenek egymás társaságát elviselni még egy jó darabig* Mint például hogy fontos, amit csinálsz. *szúr még oda egyet gonoszkodva a lánynak egy féloldalas mosoly kíséretében*
- Nem tudom, hogy én mennyire vagyok jó példa ebben. *nevet fel meglepetten Dora feltételezésein, bár halvány árnyék fut át az arcán, hisz a lány akaratlanul is egy érzékeny pontjára tapintott. Mielőtt Soraya meghalt volna, ő a saját részéről egyáltalán nem törődött vele, ki vezeti a családot, vagy ki szeretné vezetni, tökéletesen elégedett volt azzal, hogy minél távolabb tudhatja magát tőlük. Csakis Soraya kedvéért tért vissza a városba, ő volt a család egyetlen tagja, akivel szívesen tartotta a kapcsolatot, és akit hajlandó volt támogatni a matrónaságban. ~Egyszer akarnék segíteni valakinek, aztán rögtön a nyakamba szakad az egész hajcihő! Ez a te hibád, Soraya~ morog magában, biztosra véve, hogy bárhol is van, most mosolyogva figyeli a történéseket. Ő volt az egyetlen, aki úgy vélte, alkalmas lehet arra, hogy fontos szerepet töltsön be a család életében, még ha ő maga is kézzel-lábbal tiltakozott a feltételezés ellen* Ó, abban biztos vagyok, hogy mindegyikük vígan sütögeti a maga kis pecsenyéjét valamerre, hogy úgy mondjam, de a család a legfontosabb. Vagy támogatni akarod a matróna hatalmát, vagy megdönteni, de sajnos a családunk tagjainak élete továbbra is akörül forog, aki ezt a megtisztelő címet viseli... *ecseteli tovább a helyzetet, enyhe fintorral ejtve ki a megtisztelő szót* A mostani állapot amolyan vihar előtti csend. Majd ha feltámad a szél, akkor kiderül, ki merre hajlik... *motyogja inkább csak magának, mielőtt észbe kapna, és egy dühös pillantást villantana a lányra, amiért rávette, hogy ennyit áruljon el magáról és a családjáról. Nem is fecsérel több szót ennek a témának, inkább a további tennivalókon kezd töprengeni*
- Valóban célszerű lenne meglátogatni a városi őrséget, de talán előbb nem ártana felzárkózni, már ami a legfrissebb híreket illeti. Lehet, a kisasszony már nem is szorul megmentésre, és mi sem venné ki kínosabban magát, mint egy felesleges mentőakció. Talán érdemes lenne előbb ott kérdezősködni, ahol utoljára látták Kagaenaet, vagyis a Pintyben. *veti fel, kíváncsian várva, vajon a lány mit szól az ötlethez* A szobára meg talán nem lesz szükség. Bár nincs épp a legfényesebb állapotban, de a Dwirinthalen-kúria továbbra is nyitva áll a vendégek előtt. *ajánlja fel Dorának, a lányra bízva, vajon él-e a meghívással, vagy ragaszkodik a külön szobához* Ó, nyugodtan nézelődj csak! Nekem úgyis utána kell néznem bizonyos családi ügyeknek... *morogja magában, hiszen ez volt az a pontja a kis kiruccanásuknak, amit a legkevésbé várt, de ha már egyszer itt vannak, akkor kénytelen utánajárni, mi is történt a városban a távollétében*
- Otthon? Ugyan kinek? *pillant mogorván a lányra, amiért kizökkenti merengéséből, attól tartva, szegény teljesen megzakkant, hiszen neki aztán biztosan nem az otthona ez a hely, de ha jól rémlenek neki az elf szavai, akkor ő is csak egy vidéki bugris, aki véletlen került fel a nagyvárosba.*
8143. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-07 15:45:21
Üzenet elküldve: 2020-06-07 15:45:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Szerencsésnek érzi magát. Bár azért a félsz egy kicsit ott bujkál benne. Idegen város, idegen emberek, s szintén idegen az, ki most a segítségét képezi. Ennek ellenére bizalma nem apad el, sőt a kedves mosolytól és a rabul ejtő acél tekintettől még inkább bizalmába kezdi fogadni a férfit. Ahogy egy pillanatra el is veszik az acél tekintetben még halovány pírt is felfest az arcára. Ezidáig még nem találkozott ennyire megnyerő férfival, vagy legalábbis még senki sem keltette fel figyelmét.*
- Azt hiszem az egyik hibám, hogy állandóan feleslegesen fecsegek.
*Kuncogja el magát végül, hogy ezzel is palástolhassa feltüzelni látszódó zavarát. Reméli, hogy arca nem ölt még olyan tűzvörös színt, mint fején ékeskedő, kócos hajzuhataga. Ha mégis, s esetleg Max ezt észrevéve megjegyezné majd az időre fogja, bár igaz, hogy még nem érkezett meg az a meleg, ami ilyen színnel áldaná meg a szeplős arcot.*
- Tudod jobb életet akart kettőnknek. De azt hiszem nem járt sikerrel.
*Mesél még bátyjáról, mintha csak kihallotta volna a férfi gondolatait, s védelmébe akarná venni eltűnt testvérét. De az igazság az, hogy mindig így beszél arról, aki egyedül maradottként jelenti neki a menedéket, még így is, hogy évek óta nem hallott felőle. A hangja mindenesetre csalódással és aggodalommal fűszerezett. Benne is felmerült már nem egyszer a gondolat, hogy valójában a bátyja már máshol boldog életet él nélküle, s rég megfeledkezett az ígéretről, amit az akkor még fiatal gyermeknek tett. Az sem kizárt, s ez a legrosszabb történet, hogy nem is él, s a lány hiába járja utána a városokat. De reméli, hogy csak arról van szó, hogy fivére még nem végzett, s még mindig keményen dolgozik, hogy megteremtse kettejüknek a vágyott életet. De most nem az érzelgősség ideje van itt. Van egy jóképű lovagja, egy felfedezni való városba érkezett és farkas éhes. Szóval most ideje van kicsit barátságot kötni és pihenni.*
- Néha hanyagolhatnátok azt a férfiúi becsületet és engedhetnétek egy bájos, bajba jutott hölgy hálálkodásának.
*jegyzi meg pimaszul, ami mellé még kacsint is, majd nevetve bólint végül beleegyezőn.*
- De legyen óhajod szerint. Viszont akkor ki kell találnod valamit, amivel meghálálhatom a segítségedet. Nem vagyok büszke személyiség, de adósa sem szeretek lenni senkinek.
*Mosolyodik el, majd futólag körbepillant a tisztáson, hogy vajon merre is fognak majd elindulni.*
- Nos akkor vezess és tömjük tele magunkat.
*Emeli végül vissza jégszín íriszeit Maxre.*
*Szerencsésnek érzi magát. Bár azért a félsz egy kicsit ott bujkál benne. Idegen város, idegen emberek, s szintén idegen az, ki most a segítségét képezi. Ennek ellenére bizalma nem apad el, sőt a kedves mosolytól és a rabul ejtő acél tekintettől még inkább bizalmába kezdi fogadni a férfit. Ahogy egy pillanatra el is veszik az acél tekintetben még halovány pírt is felfest az arcára. Ezidáig még nem találkozott ennyire megnyerő férfival, vagy legalábbis még senki sem keltette fel figyelmét.*
- Azt hiszem az egyik hibám, hogy állandóan feleslegesen fecsegek.
*Kuncogja el magát végül, hogy ezzel is palástolhassa feltüzelni látszódó zavarát. Reméli, hogy arca nem ölt még olyan tűzvörös színt, mint fején ékeskedő, kócos hajzuhataga. Ha mégis, s esetleg Max ezt észrevéve megjegyezné majd az időre fogja, bár igaz, hogy még nem érkezett meg az a meleg, ami ilyen színnel áldaná meg a szeplős arcot.*
- Tudod jobb életet akart kettőnknek. De azt hiszem nem járt sikerrel.
*Mesél még bátyjáról, mintha csak kihallotta volna a férfi gondolatait, s védelmébe akarná venni eltűnt testvérét. De az igazság az, hogy mindig így beszél arról, aki egyedül maradottként jelenti neki a menedéket, még így is, hogy évek óta nem hallott felőle. A hangja mindenesetre csalódással és aggodalommal fűszerezett. Benne is felmerült már nem egyszer a gondolat, hogy valójában a bátyja már máshol boldog életet él nélküle, s rég megfeledkezett az ígéretről, amit az akkor még fiatal gyermeknek tett. Az sem kizárt, s ez a legrosszabb történet, hogy nem is él, s a lány hiába járja utána a városokat. De reméli, hogy csak arról van szó, hogy fivére még nem végzett, s még mindig keményen dolgozik, hogy megteremtse kettejüknek a vágyott életet. De most nem az érzelgősség ideje van itt. Van egy jóképű lovagja, egy felfedezni való városba érkezett és farkas éhes. Szóval most ideje van kicsit barátságot kötni és pihenni.*
- Néha hanyagolhatnátok azt a férfiúi becsületet és engedhetnétek egy bájos, bajba jutott hölgy hálálkodásának.
*jegyzi meg pimaszul, ami mellé még kacsint is, majd nevetve bólint végül beleegyezőn.*
- De legyen óhajod szerint. Viszont akkor ki kell találnod valamit, amivel meghálálhatom a segítségedet. Nem vagyok büszke személyiség, de adósa sem szeretek lenni senkinek.
*Mosolyodik el, majd futólag körbepillant a tisztáson, hogy vajon merre is fognak majd elindulni.*
- Nos akkor vezess és tömjük tele magunkat.
*Emeli végül vissza jégszín íriszeit Maxre.*
8142. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:07:31
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az időjárás kiváló és az erdő sem túl sűrű még, ide más is ki-ki szokott tévedni néhanapján, így aztán olyan nagyon egyedül sem lenne ijesztő a fák között. Ez még nem az erdőmélyi ősrengeteg a fényes nappal is szinte éjszakát teremtő sűrű lombkoronájával és a buja aljnövényzetben megbúvó számtalan élőlénnyel. De való igaz, hogy a tisztástól egy kicsit messzebb kerülnek, a hétköznapi kirándulók már nem szúrnák ki őket rögtön, bár ha kiáltanának, azt még meghallanák.*
– Azt gondolod, hogy...? *Puhatolózik az egyre közelebb hajoló lányt nézve. Közel lehet a part, mégsem érnek majd oda egyhamar, ha így folytatják, nem mintha ezt bánná. Ilyen helyzetben szívesen időzik még a fák között. Engedi, hogy Odenravia elkapja, majd a kiszemelt pontra vezesse a kezét. Az ing alatt puhatolózik kicsit, felfedez, közben pedig mintha tényleg érezné a nő izgalmát.*
– Ha így folytatod, tényleg hagynom kell majd magam, úgy leveszel a lábamról. *Nem csak hagyja eközben, hogy Odenravia odabújjon és csókot hintsen a nyakára, hanem a szabad kezével megragadja az elf karcsú derekát, hogy egész közel húzza magához a szőkeséget.*
– Ó, ne hízelegj. Ebben a nyomodba sem érhetek, gyönyörű vagy. Mindened tetszik. *Valóban megnyerte magának a lány, nagyon élvezi ezt az összebújást. A végszóra megpróbál úgy ügyeskedni, hogy a lány csókjai ne csak a nyakát érjék, hanem a szájuk is találkozzon, hogy viszonozhassa a csókot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az időjárás kiváló és az erdő sem túl sűrű még, ide más is ki-ki szokott tévedni néhanapján, így aztán olyan nagyon egyedül sem lenne ijesztő a fák között. Ez még nem az erdőmélyi ősrengeteg a fényes nappal is szinte éjszakát teremtő sűrű lombkoronájával és a buja aljnövényzetben megbúvó számtalan élőlénnyel. De való igaz, hogy a tisztástól egy kicsit messzebb kerülnek, a hétköznapi kirándulók már nem szúrnák ki őket rögtön, bár ha kiáltanának, azt még meghallanák.*
– Azt gondolod, hogy...? *Puhatolózik az egyre közelebb hajoló lányt nézve. Közel lehet a part, mégsem érnek majd oda egyhamar, ha így folytatják, nem mintha ezt bánná. Ilyen helyzetben szívesen időzik még a fák között. Engedi, hogy Odenravia elkapja, majd a kiszemelt pontra vezesse a kezét. Az ing alatt puhatolózik kicsit, felfedez, közben pedig mintha tényleg érezné a nő izgalmát.*
– Ha így folytatod, tényleg hagynom kell majd magam, úgy leveszel a lábamról. *Nem csak hagyja eközben, hogy Odenravia odabújjon és csókot hintsen a nyakára, hanem a szabad kezével megragadja az elf karcsú derekát, hogy egész közel húzza magához a szőkeséget.*
– Ó, ne hízelegj. Ebben a nyomodba sem érhetek, gyönyörű vagy. Mindened tetszik. *Valóban megnyerte magának a lány, nagyon élvezi ezt az összebújást. A végszóra megpróbál úgy ügyeskedni, hogy a lány csókjai ne csak a nyakát érjék, hanem a szájuk is találkozzon, hogy viszonozhassa a csókot.*
8141. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:35:48
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:35:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ode szorosan a másik háta mögött lépked és észre sem veszi, hogy a susogó fák mennyire hátborzongatók lennének a számára, ha egyedül lenne. Mindig jobban félt a semmistől, mint a személyektől. A másik hosszas gondolkodása megint próbára teszi a szőke türelmét, de az ajkát rágcsálva valahogy mégis kibírja, hogy ne sürgesse a tolvajt. A másik túlzó beszéde viszont megnevetteti végül és játékosság csillan a nő szemeiben. Közelebb lépdel a másikhoz és szorosan annak a szemébe néz míg végül a mosolya, csak szélesedik az arcán. *
- Azt gondolom, hogy... *Direkt húzza a válaszát feszegetve a másik tűrő képességét, amíg egyre közelebb hajol. *
- Az örök dicsőség az enyém lesz, de kegyes vagyok ezért... *Ha teheti a másik keze után nyúl és finoman az inge alá vezeti annak a kezét és hiába bátor és pimasz a viselkedése a szíve ezerrel dübörög a mellkasában. *
- Mielőtt porrá alázlak adok neked egy kis sikerélményt. *kacsint vidáman a másikra, majd ha nem térnek ki előle a másik nyakára hajol végig szántani egyre bátorodó csókjaival azt. *
- Hmm, finom az illatod. *igyekszik dörmögni három csók közé beékelve és egyre, csak azon tűnődik mi ez a hirtelen magabiztosság a részéről. A férfi vagy a tömény?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ode szorosan a másik háta mögött lépked és észre sem veszi, hogy a susogó fák mennyire hátborzongatók lennének a számára, ha egyedül lenne. Mindig jobban félt a semmistől, mint a személyektől. A másik hosszas gondolkodása megint próbára teszi a szőke türelmét, de az ajkát rágcsálva valahogy mégis kibírja, hogy ne sürgesse a tolvajt. A másik túlzó beszéde viszont megnevetteti végül és játékosság csillan a nő szemeiben. Közelebb lépdel a másikhoz és szorosan annak a szemébe néz míg végül a mosolya, csak szélesedik az arcán. *
- Azt gondolom, hogy... *Direkt húzza a válaszát feszegetve a másik tűrő képességét, amíg egyre közelebb hajol. *
- Az örök dicsőség az enyém lesz, de kegyes vagyok ezért... *Ha teheti a másik keze után nyúl és finoman az inge alá vezeti annak a kezét és hiába bátor és pimasz a viselkedése a szíve ezerrel dübörög a mellkasában. *
- Mielőtt porrá alázlak adok neked egy kis sikerélményt. *kacsint vidáman a másikra, majd ha nem térnek ki előle a másik nyakára hajol végig szántani egyre bátorodó csókjaival azt. *
- Hmm, finom az illatod. *igyekszik dörmögni három csók közé beékelve és egyre, csak azon tűnődik mi ez a hirtelen magabiztosság a részéről. A férfi vagy a tömény?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9890-9909