Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 340 (6781. - 6800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-25 00:34:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Csillaghullás//

*Kisebb tömeg verődik össze a tisztáson. Egyesek hajolgatnak, mások kis csoportokban állnak körbe dolgokat, megint mások távcsöveket, nagyítókat, illetve mágikusnak tűnő ketyeréket hordanak ki szekerekkel. A szemfülesebbek zsákkal érkeznek.
Egy okból folyik itt a fojtott susmus kísérte keresgélés. A szilánkjaira hullott csillag darabjai itt feltűnően nagy számban vannak jelen, és mindenkinek kell egy.*
-Nem is forró!
*Kiált fel valaki, aki hamarosan magán tudhatja minden környező szempár tüzét. Átlátszó kődarabot emel fel. Azonban van, aki kezében mélykék szilánkot tart már.*
-Én... azt hiszem láttam valamit.
*Motyogja zavartan, és ahogy bátorodik fel mindenki, egyre több színes, illetve átlátszó szilánkot emelnek fel a tisztáson, de így is van még bőven a talajba ágyazódva belőlük.*

-Hűűű!
*Morajlik fel a tömeg pár perccel később, mikor az egyik vizsgálódó talárja teljes egészében rikító lilába borul, ahogy kicsit nagyobb erővel dörgöli bele a földöntúli követ.

Az ámulat csak akkor válik teljessé, mikor egy nő egy ork kisded méretű tojással a kezében támolyog a tisztás közepe felé. A tojás hangosan hümmög.*
-Óvatosan emberek, ha a testetekhez nyomjátok őket eltűnnek és... furcsa dolgok történnek!
*Nagyon magyaráznia sem kell, hiszen csak rá kell nézni.*
-Ez mágia!
*Visszhangozzák többen.*
-Csoda!
*Képednek el a színek kavalkádján.

A fák gyűrűjének szélén közben újabb felfedezést tesznek. Két szilánkot illesztenek egymás mellé.*
-Ezek összeolvadnak!
*Képed el a két félelf suhanc. Lélegzetüket visszafojtva várják, mi lesz az eredmény. A színes kövek végül átlátszóra váltanak.*
-Ohh, talán két másikkal!
*Néznek egyből a földre, hátha még jut nekik egy újabb szilánk, de ez sajnos nem valószínű. Igaz, hogy rengeteg van a földön, de az idesereglett népek között bizony nehéz egynél többet találni.
Sok csoda rejtezik hát ezekben az égi kövekben, a kérdés már csak az, hogy ki mire használja fel a csillagszilánkokat?*


6799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-24 23:37:07
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

//Furcsa kincs//
//Csillaghullás//

*Egy ideig követi a törpét, kis házak mellett haladnak el, de aztán már hamarosan az erdő következik. Magas, szinte égbe nyúló fák, majd a lány meglepett csodálkozására az erdőben egy egészen kerek, kör alakú tisztás, a fák mint oszlopok fogják körbe, nagyon emelkedett a hangulata. Különös hely, az biztos. Középen a kis dombon fehér és lila, apró virágok, pedig a tél még nem hagyta el Lanawint végleg, a tavasz meg éppen csak bemerészkedett még körülnézni magának. Arja felsikkant a látványra, nem túl hangosan, de annyira legalábbis, hogy bizony hirtelen észrevehető legyen a jelenléte.
Már nem rejtőzködik. Ő is kilép a tisztásra, körbenéz, aztán szépen elindul a szakállashoz, kíváncsian figyelve.
Lassan sötétedni kezd.
Ekkor hirtelen furcsa zaj hallatszik. Surrogó, egyre erősödő, mély hang. Arja önkéntelenül is felnéz, felfelé, az égre, a fák égbe nyúló csúcsai felett.*
- Hullócsillagok! Mennyi!! *mondja áhítattal, lenyűgözve, de ahogy kimondja, a surrogó hang még erősebb lesz, mintha egyenesen rájuk akarna hullani az egész csillagzápor. Aztán egy durranás, mert az egyik csillag nem enyészik el, hanem csak száguld a tisztás felé, egyre nagyobb és nagyobb, Arja azt érzi, egyenesen felé rohan, még életében nem tapasztalt ilyet! Aztán egyszer csak szétfreccsen, fényes, fehér fénycsóvákat húzó apró darabokra, a hulló szilánkok beterítik az egész eget. Nem tudja mi ez, de nagyon félelmetes.
A lány önkéntelenül leguggol, betapasztja a fülét, pedig már vége, úgy látszik.
Aztán lassan kiles az ujjai mögül, ahogy újra csend lesz a tisztáson, és tétován, minden bátorságát összeszedve felegyenesedik.
Nem messze tőle pedig ott egy szinte füstölgő, furcsa kinézetű kődarabka, nem nagy, olyan mint egy éles kőszilánk.*
- Ez... ez meg mi?! *óvakodik közelebb, a kérdést a törpének szegezve, és körbenéz, még mielőtt teljesen rájuk sötétedik, hogy nincs-e még több ilyen a tisztáson. Az, hogy miért is követte idáig a szakállast, most, a furcsa égi történés függvényében, egészen érdektelenné válik. Legalábbis egyelőre. Addig, amíg rá nem jönnek, mi a mágikus firlefanc történt itt a tisztáson. Meg az égen. Mert hogy ez nem egy hétköznapi dolog, arra a lány megesküdne.*


6798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:01:58
 ÚJ
>Neniyzon Thenastrg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Furcsa kincs//

*Mivel senkit nem hozott lázba az ami után kutat, elindul, hogy maga keresse meg a kincset. A kovácsműhelyt elhagyva magas fák közé jut. A fák magasságától kevésbé érzi magát alacsonynak, hiszen ezeknél a fáknál nem létezhet magasabb lény. Ez jókedvvel tölti el, hisz itt alacsony mérete indokolt, sőt törvényszerű. A fák lombkoronája aránylag sok fényt átenged, így szép, napsütötte a talaj is. Nem túl hosszú séta után után elér az erdő tisztására, ami mások elmondása szerint kör alakú. Ő maga nem igazán hitte el amikor ezeket hallotta, viszont, hogy most látja lehet, hogy igaz lehet, bár még nem biztos. Mivel nem rohan sehova, meg akar róla győződni, hogy biztos kör alakú e a tisztás. Sajnos a tervéről hamar lemond, sokkal nagyobb a tisztás mint gondolta és biztos benne, hogy egy nap nem elegendő ahhoz, hogy körbe járja a tisztást. Türelme se lenne rá igazán, főleg, hogy lehetséges, hogy kincs is lehet itt.*



6797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-24 02:33:00
 ÚJ
>Rhamaz Alexianthra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Másnap reggel, hiába a sok erőfeszítés, amit korábban tett, Rhamaz mégis átfagyva ébred. Megtörli orrát az ingujjában, és dideregve húzódik közelebb a gyenge lángú tűzhöz. Rádob néhány hasábot, majd lehúzza a ketrecről az anyagot, hogy megszemlélje barátját. *
- Jó reggelt, Erri. * Köszönti a madarat egykedvűen, és kinyitja a kalitkát. * Mit szólsz, van kedved repülni kicsit, hogy átmelegedj?
* Hagyja a madárnak, hogy az döntsön, miközben ő egy nagyobb rönköt gurít a tűzhöz, hogy arra leülve karjait és lábait is egyaránt a meleg felé tarthassa. * Így kell, tudod? Át kell melegíteni a végtagokat, különben elfagynak. Nem lenne jó, ha levágnák a lábamat. Bicegve járnék, és vadászni is nehezebb lenne. * Beszél tovább a madárhoz, aki úgy tűnik, hogy megunja mindezt, mert először a fejét dugja ki a ketrecből, majd kibattyog, és szárnyait széttárva legyez néhányat, hogy felemelkedjen a hideg földről. Szinte hangtalanul emelkedik fel, a tündér pedig szomorúan nézi, ahogy körözni kezd a levegőben. Mindig olyan magányosnak, és sebezhetőnek érzi magát, amíg legjobb barátja vadászik, de tudja jól, hogy mindez szükséges, és nem akarja hátráltatni benne a madarat. Pont ettől olyan fenséges és lenyűgöző, ettől marad meg valamennyire a szabadsága. Sóhajtás közben szedegeti elő a zsebéből a bogyókat, amiket korábban szerzett. Előző nap már evett belőlük egy keveset, és nem lett tőlük rosszul, úgyhogy most bátrabban rágcsálja a tűz melegénél, amíg várja, hogy visszatérjen a madár. Mivel nincs kihez beszéljen, ezért teljesen szótlan, csak a tűz pattogása töri meg néha a csendet. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire hallja a sólyom sikoltozó kiáltását, ami a visszatértét jelzi. *
- Erri! * Kiált fel, amikor a madár leszáll a ketrec tetejére, csőrében egy kisebb madárral, amit alighanem a levegőben kapott el. Rhamaznak el kell fordulnia, nem bírja végig nézni a jelenetet. *
- Igazán rászokhatnál, hogy nem előttem eszel. Tudod, hogy mennyire nem... * áll meg a beszédben egy rövid öklendezésre * ...bírom.
* Persze mindez a sólymot nem érdekli, az elégedetten fogyasztja el a prédáját. Rhamaz émelyegve süllyeszti vissza zsebébe a megmaradt bogyókat, mert tudja, hogy most már nem lesz képes elfogyasztani azokat, feleslegesen őrizgetné őket. *
- Emlékszel, amikor azon a veszélyes szakaszon vágtunk át? Ahol azok az óriási madarak voltak, és nem mertelek kiengedni a kalitkából, mert féltettelek. A mai napig kísért, hogy nekem kellett madarat lőnöm, hogy tudj mit enni. És alig akartad elfogadni, te hálátlan. Pedig mit össze nem szenvedtem. Lehet, hogy nem is véletlenül esett a folyóba az íjam, lehet, hogy emiatt váltam meg tőle tudat alatt. Mit gondolsz, ez lehetett az oka? * Folytatja a beszélgetést, ahogy lassan elkezdi összepakolni rögtönzött kis táborukat. Az alvóhelyül szolgáló bőrt feltekeri, és táskájába dugja, a tűzről pedig gondoskodik, hogy kialudjon. Mire végez az egésszel, Erri is befejezi a reggelizést, amiért Rhamaz igazán hálás. *
- Menj vissza a ketrecedbe, Erri. * Kéri a madarat, és megrázza az említett vasat, mire a sólyom engedelmesen visszarepül. * Sajnálom, de muszáj így mennünk be a városba. Ha felrepülsz, még azt hiszik, hogy préda vagy, és kilőnek. Azt pedig nem akarhatjuk.


6796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-24 00:00:58
 ÚJ
>Yahartael Shanyrria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

~A holtak nem mindig holtak és kiket meggyilkoltatnak azok nem biztos, hogy meg is halnak. Többfajta gyilkosság létezik ebben a világban, de még is a legrosszabb közülük az amikor elvesszük a prédánktól azt, amit a legjobban szeret, majd amikor már bánata majdnem felemészti őt és öngyilkosságot szeretne elkövetni, hogy véget vessen a fájdalomnak, akkor egy utolsó végső döfést végre kell hajtanunk, hogy a prédánk halála előtt teljesen megtörjük őt, hogy aztán olyan szívfájdalommal menjen át a túlvilágra, amilyent aztán senkinek sem kívánok. Ha viszont úgy döntünk, hogy ettől is durvábban akarunk végrehajtani egy gyilkosságot, akkor nincs más dolgunk mint, hogy a legfontosabb dolgot, amit elvettünk tőle ( legyen az egy személy, egy érzés, egy hely vagy egy tárgy ) halála pillanatában visszanyújtjuk neki, de akkor már túl késő a prédánk számára ugyan is már féllábbal az öngyilkosság kapujában áll és onnan nem tudna visszamászni még, ha eladná a lelkét a gonosznak, akkor sem: mert aztán a gonosz várja őt, hisz ki saját magának veszi el életét az örökkön örökké megbélyegeztetik.~ *A könyvnek a tartalmát és stílusát nem igazán lehet egy szóban vagy akár mondatban megfogalmazni. Van ebben minden, mintha az élet dolgairól mesélne s arról, hogy bizonyos dolgokat hogyan is kell az életben kezelni és végrehajtani, hogy-hogyan is működik a valóságban az amikor egy embernek kitépik az egyik szemgolyóját, megsütik előtte egy tábortűzön, majd a másik szemgolyója láttára elfalatozzák jóízűen az orkok. Arról is mesél, hogy-hogyan vezette meg az egész világot pár vén trottyos, akiket ma az alapító atyákként ismerünk és tisztelünk.*
~Ilyen könyvet még nem tartottam a kezemben. Nem tudom, hogy most sokkban vagyok vagy csak az túldúlt adrenalint érzem a testemben. Akárhogy is ezt a könyvet megtartom mindenképpen és áttanulmányozom szóról szóra, hogy aztán fejből tudjam az olyan dolgokat, mint például: hogyan kell átverni a sötételfeket fapofával, hogyan ne dőljünk be a tündérek szépségének... de ez most jelenleg nem a legfontosabb dolog, amit megszeretnék tudni, hanem az, hogy miért mondta azt az öreg, hogy olvassam el addigra, amíg odaérek a hatalmas fához?~ *A könyv amúgy sem olyan hosszú, hogy ne lehessen elolvasni pár nap leforgása alatt... főleg úgy, hogy a nap minden percében csak azt bújja az ember. Yah amúgy sem szokott sietni, ha valahova készülni megy. Leginkább mindig utolsónak érkezik, de ennek nem csak az az oka, hogy leszarja azt, hogy az időpont valakiknek fontos, hanem azért is, mert így feltudja mérni a találkozón résztvevő személyeket, na meg magát a helyszínt: annak hátrányait és előnyeit. Igazából már több napja úton van, de nem azért mert olyan messze van az ahova eljutni szeretne, hanem azért mert van, hogy napokig elüldögél egy fa mellet és beszélget az erdővel, mint egy személlyel. Mindig is megvolt ez a különleges kapcsolata az erdőkkel, de leginkább annak lakóival. Jelenleg egy kisebb tavacska mellet ül egy medvebarlang mellet, ahova sokszor eljárt kiskorában annak okából, hogy összebarátkozzon az ott élő medvével, ami sikerült is neki, de már nagyon régen nem látta öreg barátját és ezt nagyon sajnálja, de ő már tudja, amint ideérkezett már tudta, hogy barátja a medve nincs az élők sorában: Ő már elment egy másik világba. Nem érzi a jelenlétét, szaga is eltűnt az erdőből a testével együtt. Mondhatni a medve volt az egyik, akivel gyerekkora óta mindig együtt voltak, de persze titokban. Mézkaptárakat romboltak le, majd nyúlták le az abban érlelődő, ragacsos méztakarmányokat. Szaladtak a méhektől a tavacskába, ami mellett jelenleg is ül, siratva az egyik régi barátját, akinek rengeteg mindent köszönhet. Ez a medve volt az egyike azon állatoknak, akik meg ismertették Yahval, hogy az állatok a legjobb barátaiddá képesek válni, ha tiszta a lelked és szándékaid velük szemben.*
- *Sírva beszél, halkan.* K... Kö... Köszönöm. *Az erdő fái lehullajtanak néhány friss levelet a tavacskába, mintha együtt sírnának a barátjukkal. A leveleket az erdő szele felsodorja Yah arcához, olyan ez mintha az erdő szólalna hozzá és egyben énekelne a barátjával való emlékeikről, amelyet ebben az erdőben hoztak létre. Melegséggel és örömmel tölti el a szívét, hogy az erdő ily magasztosan fejezi ki az érzéseit a barátjáról.*
~Igaz is... *Még jobban elkezd sírni, mint egy most megszületett csecsemő, aki készen áll a nagyvilágot meghódítani.* Te mindig is itt voltál nekem és a legjobb barátommá nőtted ki magadat az életem során. Te aki úgy szeretsz engem, mint én téged. Te aki mindennél büszkébb vagy erdőben nevelt fiaidra, dédelgeted őket és szeretgeted őket.~ *Megtörli könnyes szemeit, majd erőt vesz magán és egy gyorsabb mozdulattal feláll az ülőhelyzetéből. Az egyik lábával letérdel, jobb kezét a szívére rakja, majd lehajtja a fejét. Meghajol az erdő előtt, mint apja, legjobb barátja és védelmezője előtt. Tiszteletét mutatja az erdő állatainak, fáinak és szellemének. Elmond egy monológot a barátja emlékére.*
- Ha ezt az utat választotta nekem Eeyr, akkor megteszem. Megteszem érted is és az erdőért is. A világ a kezemben van. Megváltoztatom annak minden mocskától és gonoszságától őt. Én vagyok az erdei remete... Yahartael Shanyrria. *Őrült nevetésbe kezd, mint egy debil rabterminátor '' Hahahahaha '', majd folytatja a győzelmi monológját.* - Elmondom még egyszer! Én vagyok az erdei remete = Yahartael Shanyrria. *Sírva beleordít az erdő rengetegébe úgy, hogy az összes lakosa hallja. Utolsó könnycseppjeit a tavacska vízében mossa le, majd büszkén, de szomorúan továbbhalad az öreg tudós papiruszának utasításai szerint.*
*Észre nem vehető gyorsasággal leszáll az élj Lanawin földjének összes zugára, az erdő is lassan sötétségbe borul. Yah megáll, hogy keressen egy jó alvóhelyet a közelben éjszakára. Talál is egy nagyobb bokort, aminek zöldjei igen sűrűen vannak összenőve és valamennyire védi is őt a hidegtől ezáltal, de nem mintha akkora fagy lenne, hogy bujkálni kellene az időjárástól. Összeszedi a közelben található leveleket, majd begyömöszöli a bokor belsejébe őket, hogy aztán beléje másszon, mintha egy takaró lenne és a biztonság kedvéért még mielőtt ezt tenné eltünteti magáról a szagforrásokat, amik riaszthatják az arra járó ragadozókat, hogy nehogy meglepetésszerű támadás érje alvásának közepette.*
~Hogy is van? Egy kis adag kontyvirág, amit összepréselünk a bokornak zöldjeivel, majd hozzáadunk egy maroknyi sárgaföldből keletkezett sarat ezáltal olyan szagot generálunk, ha szétkenjünk a bokor több gyökerének körletében, hogy mintha egy büdös kontyvirággá változnék, aki épp most szeretne pompázni, de csak a szagom fog megváltozni remélhetőleg... az kellene még, hogy büdös virággá változzak. Szerencsére majdhogynem minden állat messze elfog kerülni ezáltal, kivéve azok az állatok nem, akiknek szuper jó a szaglásuk, mert pont ezeket lehet a legnehezebben megtéveszteni, de megint csak szerencsére vagy Eeyr akaratának köszönhetően: általában akiknek szuper jó szaglásuk van azok nem is növényevő, hanem húsevő ragadozók. Így tehát ilyen gondolatmeneten elindulva két legyet is ütök egycsapásra.~ *Másfajta módszereket szokott alkalmazni, de viszont a tudásának, tapasztalatának és intelligenciájának köszönhetően kitud próbálni új dolgokat, éles helyzetekben is egyaránt. A bokorból kinézve megpillantja az eget és egy hihetetlen szép látvány fogadja őt: hullócsillagok. Már nem is emlékszik arra, hogy milyen rég látott hullócsillagokat az égen, főleg ilyen nagy mennyiségben.*
- Cs... csodálatos. *A hangján az elkápráztatottság jelei érzékelhetőek, de nem mintha érzékelné is valaki ezt, mert elméletileg nincs senki a közelében... Mert ugye nincs?*


6795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-23 23:35:46
 ÚJ
>Rhamaz Alexianthra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* A sötét éjszakában minden apró neszezést hallani lehet, még azt is, ahogy a távolban a tücskök játsszák unalomig ismételt zenéjüket, de Rhamaz számára mindez épp oly üdítő, mint a legszebb szimfónia, amire városi ficsúr beülhet oldalán bármilyen díszbe öltözött nemesi kisasszonnyal, hogy a végén állva tapsoljon a közönséggel együtt, akár hangos ovációval ünnepeljék azt a katarzist, amiben még azelőtt sosem volt részük. A tündér jobbra értékeli a természet színházát, mint bármit, amiben civilizált ember megfordult, most mégis kelletlenül sétál előre, a város felé. Ha valaki a tisztáson fülelne, akkor már messziről hallhatná közeledését, hiszen egyáltalán nem titkolja, hogy erre jár, sőt, nem csak lépteinek zaját hozza már messziről a csípős hideggel együtt a szél, de hangját is. A monoton, hosszú beszéd, amiért kismamák és bábák sírva állnának sorba, hogy adja meg a receptjét, mert a legéberebb szemlélődőt is elhallgattatja nem szól semmi érdekesről, és nem is magában beszél, még sincs a közelében emberszabású, aki azt figyelmezhetné. Ellenben társa, egy ketrecbe zárt sólyom éber tekintete mégis arról árulkodik, hogy vannak, akikre hatástalan ez a fajta altató módszer. *
- Én mondom neked Erri, nagyon kell majd vigyáznunk odabent. Ezek az emberek ki tudja, hogy milyen törvények szerint élnek, hogyha igaz a hír, és már semmilyen rendfenntartó erő nem tartózkodik odabent. Ilyen a természetük, rosszabbak, mint a vadállatok. Azokat legalább ki lehet ismerni, de ezeket lehetetlen, majd meglátod te is magadnak. Aztán ha kiengedlek, akkor ne kóborolj messze! Mindig legyél a közelemben, lehetőség szerint a vállamon, rendben? Bemegyünk, vásárolunk, és jövünk ki, nem kell ezt bonyolítani. Nem akarok a szükségesnél hosszabban időzni odabent, de a reggelt mindenképp meg kell várjuk. Nézd csak, Erri! * Szólal meg talán egy hangnemmel feljebb a megszokott tartománytól, ami azt jelzi, hogy meglepődött. *
- Ez a tisztás, tökéletes hely arra, hogy letáborozzunk reggelig. Gyűjtenünk kell egy kis fát, hogy ne fagyjunk meg, az fontos, de utána amint felkel a nap, indulunk tovább. Szerencse, hogy nemrég ettünk, ebben a sötétben és hidegben biztos, hogy nem találnál magadnak semmit. Csak az íjam ne lett volna oda, de az az átkozott folyó elvitte magával messzire. Vennünk kell majd ételt is, igen, az is fontos. Remélem, hogy nem fázol amúgy. Estére majd beterítem a ketrecedet, lehet, hogy most is be kellene, de nem akarlak bezárni. * És hasonló semmit mondó csacsogás közepette kezd el fát gyűjteni, amivel aztán erősen kínlódni kezd, mire sikerül a tisztás szélén egy tábortüzet gyújtania. Mégis sikerül neki, természetesen az egészet kommentálva, azután pedig leterít egy vastagabb bőrt, amire lefekszik a tűz közelében, alaposan összehúzódva. Természetesen a madárról sem feledkezik meg, gondosan leteríti azt, és kellemes melegben helyezi el, nehogy bármi baja legyen reggelre. Az éjszakát nem aludja végig, pár óránként megszokott rutinnal kel fel, hogy újabb fákat dobjon a tűzre, és ezzel tartsa távol maguktól a fagyot. *


6794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-23 17:47:22
 ÚJ
>Yahartael Shanyrria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A piactéren nézelődik, mint egy éjjeli bagoly, kit nem hagynak nyugovóra térni zabolázott ellenségei. Amint a kovács épületéhez közelebb ér egy hirdetőtáblára lesz figyelmes. Tudni illik az ilyen táblák leginkább jó minőségű, kimért fából készülnek és arra használandóak, hogy hirdetéseket vagy megbízásokat adjunk fel az arra járó kalandoroknak, de sokszor csak kisebb problémákkal szenvedő emberek segítséglevelét olvashatjuk, mint például: rókaelfogás, elveszett gyermek s egyéb a városi polgárok által meghirdetett segítséglevelek, amiket elvállalunk és ha megoldjuk őket, akkor a feladat nehézségétől függően fizetség fogja ütni a markunkat. Továbbá itt olvashatunk a legfrissebb hírekről, szóljon akár az egy személyről vagy városról. Mivel jelenleg egy tudósra van szüksége, ezért aztán nagy reményekkel odamegy ehhez a hirdetőtáblához és elkezdi olvasni azt, mint egy fantasy könyvet.*
~Na lássuk csak mi van itt: Nagy tudású alkimista kerestetik, megtalálni a Pegazus fogadóban tudsz esténként. '' Elveszett a fiam valaki segítsen megtalálni őt könyörgöm!!! Búsásan megfizetem! ''. Vadállatok rongálják a termésemet, aki levadássza őket jutalomban részesül.~
*Megvakarja rövid szakállát, mint egy házi kutyát. Elmereng egy kicsit, hogy mit is kezdjen az információkkal. Szeretné megoldani ezeket a megbízásokat, viszont jelenleg nincs ideje velük foglalkozni, de viszont-ha találkozni fog egy munkát kereső és szerinte arra alkalmas személlyel, akkor mindenképpen megemlíti neki ezeket a megbízásokat: erre esküszik.*
~Hát... most ezekkel tényleg nincs időm foglalkozni, de nézzük hátha találok valami számomra is hasznos dolgot itt.~ *Árgós szemekkel tovább szemléli a hirdetőtáblát.*
~Azt mondja, hogy: Speciális gyógynövények érdekelnek, ha van ilyened, akkor várlak... blablabla. Basszad meg a gyógynövényeidet. Így nem jutok előrébb... csak kell lennie itt valaminek, ami egy tudósról ad életjelet. Valaminek, akárminek!!!~ *Ekkor megpillantja a jobb alsó sarokban fellelhető, ránézésre furcsa anyagból készült egy tudósról szóló feladványt, majd azzal a lendülettel le is emeli onnan, mint egy tolvaj az ékszert jelezvén azt, hogy ez a cetli most már az ő tulajdona.*
~Egy vén tudós kérvényezi a segítségedet vándor, ha megsegíted, akkor cserébe bármit kérhetsz tőle, de vigyázz! = nem egy könnyű eset az öreg, ha még így is érdekel a dolog, akkor juss el az erdőszéli tisztás legmagasabb dombjára, majd ott látsz egy hatalmas fát: van az akár 5 embernyi magas is, ha odaértél, akkor a fától számítva északnak indulj el, faházat keress. Egy tanács: szerezd be és mire a hatalmas fához érsz olvasd el a következő könyvet: Északi szél, A négy hazug barát. A macska rúgja meg... végre. Már kezdtem azt hinni, hogy valamilyen átok ül rajtam, mint például a törpök legkedvesebb átka, amely egyhetes balszerencsét okoz a viselőjének. Nem is lepődtem volna meg azok után, amiket mondtam róluk, de szerencsémre semmi ilyenről nincs szó, jól mondom!?~ *Lekopogja háromszor a hirdetőtáblának azt a részét, ahol leemelte a papiruszt, hogy ezzel elűzze az ezzel az üggyel kapcsolatos balszerencse áradatokat. Népi hiedelem, miszerint-ha háromszor lekopogod, amit közvetlenül a kopogás előtt mondtál, akkor minden balszerencse eltávozik belőled még azok is, amik átokkal lettek rád címezve.*
- Erről van szó, látjátok? *Felmutatja a papiruszt az égbe, mint egy győzelmi kupát, mintha egy közönségnek mutatná, de közben csak a rohanó vásárlók vannak körülötte, akik meg pont, hogy leszarják.* - Megteszem, ha ezt az utat választotta nekem Eeyr, akkor megteszem, csak figyeljetek = Én vagyok az erdei remete... Yahartael Shanyrria. Átverem és legyőzöm a világot. *Őrült nevetésbe kezd, mint egy debil rabterminátor '' Hahahahaha '', majd folytatja a győzelmi monológját.* - Elmondom még egyszer! Én vagyok az erdei remete = Yahartael Shanyrria. A világ a tenyeremben van. *A sorsa, hogy megváltoztassa a világot... legalábbis ő minden bizonnyal ezt gondolja.*
*Miután sokak szeme láttára leégette magát, ezzel az őrült monológjával, amit minden egyes alkalommal elmond, ha van rá lehetősége vagy-ha van miért elmondania, például egy nehéz győzelem után, akkor a papiruszt elrakván elindul az erdőszéli tisztáshoz, hogy beteljesítse Eeyr akaratát, avagy elindul felkerestetni az öreg tudást. Viszont mielőtt még elindulna útjára a piacon felkeresi a könyvkereskedőt, hogy megvásárolja az Északi szél, A négy hazug barát c. könyvet, ahogyan azt a papiruszban leírták, mint tanácsot.*
~Meg is van.~ *A könyv a kezében. Mivel a városban már nincs több dolga ezért el is indul a hosszadalmas útra, mint egy vándor, aki megállás nélkül szeli át Lanawin földjeit. Gyalog fogja megtenni a távot, ugyan is jelenleg nincs tulajdonában lévő, utazásra alkalmas állata, de egy olyan férfinak, mint Yah ez nem jelenthet problémát.*



6793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-19 14:42:13
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Két nappal később//

*Érzi, hogy a vallomás nem éppen a legalkalmasabb helyen és időben született, de egyszer túl kellett rajta esni, és ha nem most, akkor az úton csak sokkal rosszabb lett volna titokkal terhelve.*
- Ne haragudj Quantall. Tudom, hogy másképp mondtam, de akkor még nem ismertelek. Nem akartalak becsapni. Csak...
*Reménykedik benne, hogy a mélységi fiú nem haragszik, meg rá olyan nagyon. *
- Magamtól jöttem el otthonról. Elszöktem, ha így nézzük, és azért voltam annyira feldobva, hogy Nairadával találkoztam a városban, mert ő volt az egyetlen, akiben elsőre megbízhattam.
*Ám az igazat megvallva, már nem olyan biztos benne, hogy a találkozásuk jót tett neki. Otthont és menedéket kapott a lánytól, de a jegyeséhez volt kénytelen feleségül menni. Azóta sem tudja, hogy mi lett azzal a lánnyal, akinek az életéért kénytelen volt nőül menni.*
- Nem vesztettem annyit, mint amennyit vesztettem volna, ha maradok. * Ez az amit viszont nem most szeretne részletezni, azóta is nagyon kellemetlen neki a dolog. *
- Köszönöm Quantall. Nagyon örülnék, ha megkérdezhetnénk.
*A tisztáson áthaladva már nem a játékos kedves tisztást látja Natalayda sem, ahol faházban játszott, és nem is azt, ahol Észak reményét akart kicsalni egy pár gyűjtögetőtől. Hol vannak már azok az idők.
Legutóbb Quantall itt feküdt nyílvesszővel a hátában, őrültek támadtak rájuk, és ágyékon szúrt egy férfit. Majdnem két ember halálát okozta addig. Lehunyja szemeit, és a mélységi hátának támasztja fejét, hogy ne is lássa az egész helyet.*
- Mennyi idő míg a Vashegyre érünk? Nem kényelmetlen hogy itt ülök? Vehettünk volna egy lovat is. *Sorolja kérdéseit, csak haladjanak el innen.*



6792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-18 11:18:42
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Két nappal később//

*Továbbra se fordul hátra. A lány közelsége miatt kicsit zavarban van. Hátra se merne nézni. Ha most összetalálkozna a tekintete a lányéval akkor abba biztos belepirulna. A téma viszont komoly és meg is érti. A sejtése pedig bejött. Bár nem úgy mint sejtette. Összébb vonja a szemöldökét és elgondolkozik. A lányról nem hinné, hogy hazudott volna neki. Akkor valamit félre kellett értenie. De úgy látszik, hogy nem. Naty nem vándor hanem egy gazdag család lánya. Ez egy kicsit rosszul esik a fiúnak hisz ő őszinte volt a lányhoz végig és a lány barátsága nagyon fontos neki. Bár megérti, azt is, hogy miért kellett hazudni. Logikus. Biztonságosabb így bemutatkozni egy idegennek. Most már rangbéli különbségek is vannak köztük. Vagyis...Akár vannak akár nem Quantall egy újabb illogikus okot talált magának, hogy ezt az egész helyzetet és, hogy a lány kedves vele illetlenségnek találja.Kicsit bele is merül az ezen való merengésbe és csak hallgat. Majd szinte bűntudata támad amiért magára gondolt és nem a lányra.*
-Sajnálom. Ezek szerint...Többet vesztettél mint gondoltam. Sajnálom, hogy nem láttam és nem tudok segíteni. Majd elmegyünk a vashegyre is és utánakérdezünk a barátnődnek. Ha bármiben tudok segíteni kérlek szólj. Szeretnék segíteni neked.
*A tisztásra érve a hely új színezetet kap. Korábban egy békés meditációra alkalmas kis zug volt a mélységi mágus számára, de most már az a hely ahol meghalt ő és Csámpás is. Meg ahol Naty annak idején sokat játszott a barátnőjével akiről fogalmuk sincs, hogy él-e még. Szomorú dolgok ezek. Satereth ténykedése után csak szomorúság marad és harag. Egy kicsit irigyli a papokat a hitük miatt a fiú. Mintha az megvédené őket a szörnyűségektől. Benne megmaradt.*


6791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-17 14:48:44
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Hiába a titkos mágia alkotta tisztás, hiába a ragyogó idő, a hatalmas fák között rejtőző sírhantokat óhatatlanul is észreveszi. Talán az utazó, kinek tekintete nem keresi önkéntelenül őket, nem veszi észre, de ők, kik ott voltak, nem feledhetik, mi megtörtént. Szomorúan áll meg mellettük maga előtt összekulcsolt kézzel, majd letérdel a legnagyobb hant mellé, mi a gyermekeket őrzi. Legalább egy jó fertályóra eltelik, mire összeszedi magát.*
-Nem kell megélnetek már e gonosz időket, a Fény kísérjen Titeket.
*Suttogja, majd zavartan söpri hátra haját és fordul el a síroktól.
Már nem dúdol, nem is mosolyog. Komor csendbe burkolódzik, egyetlen hangforrást a fűszálak susogása képzi, ahogy továbbhalad a tisztáson a város irányába.*


6790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:40:48
 ÚJ
>Hytia Nazdyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Eléggé elunta magát Artheniorban, ami számára nem több egy hétköznapi porfészeknél, amiről legalább eddig talán elmondható volt a rendezettség. Ennek bizonyítéka a tisztás is, amit éppen olyan közönyösen bámul, mint mindent. Rokonairól az itt töltött idő alatt sem tudott meg semmit, a szétszedett kúrián kívül nem is talált semmire, ezért nem is érzi, hogy maradása lenne. De vissza sem szeretne menni egykori otthonába, ahol lehet fajtársai vannak túlnyomó részt és ott a fegyelem inkább érvényesül, de jobban ki is lóg onnan, főleg bőrének köszönhetően. Fejére húzza fekete csuklyáját, megigazgatja fekete kesztyűjét és indulásra bírja lovát, miután vet egy utolsó pillantást a tisztásra. Nem tudja, hogy valaha vissza jön vagy sem, egyelőre nem tervezi. De úgy hallotta a Kikötő egy izgalmasabb vidék.*


6789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:44:24
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

*Kora reggel már felverik az induló élet hangjai, így gyorsan tovább is áll, nem szeretné, ha bárkivel is kereszteznék egymást, akár kedves és barátságos, akár nem. Jobb félni, mint megijedni elvet követve továbbhalad az úton, azaz nem. A nagy forgatagban, a rengeteg szántóföld és tanya között eltévedt. De, ahol kikötött, csodálatos egy hely. A kecses fák, amelyek lomkoronája az ég felé meredezik, minthogy ilyet nemhogy a városban nem látott még, de erdőben is ritka az ilyen varázslatos összkép. Bár a tavasszal és nyáron bizonyára sokkal szebb látványt nyújt e vidék, mégis van benne most is valami megbabonázó, és szikrázó báj.*
~Itt bizonyára minden teremtmény egy tünemény. Talán még egyszarvúak is élnek errefelé!~*Harap bele a nagy áhítat közepette a kezében tartott térkép csücskébe, mikor pedig érzi a keserű ízt a szájában, undorodva húzódik el, eddig oly nagy becsben tartott útikalauzától. *
~De ez nincs a térképen, az bizonyos.~*Vizsgálja át tüzetesebben az pálcikaemberek tarkította mázolmányt. Nagyot sóhajt, mikor tudatosul benne, hogy valószínűleg rossz felé vette az irány, mikor egy házőrző oly serény és kitartó ugatásba kezdett a háta mögött. Nem tudja megállni, hogy kezével ne simítson át a fák törzsén, miközben közöttük átsétál.*




6788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 13:54:43
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Leshával a váratlanabbnál is váratlanabb dolog történik. Hiába, az elővigyázatos testbeszéd és a kezdeményező mégis előzékeny távolság megtartása. Az óriás lány olyan dologba ütötte a nagy orrát, amit az ő buta feje nem érthet meg, vagy az ő észjárását nem lehet megérteni? Ki tudja, lehet is-is. Teljesen mindegy, ez az eredményen nem változtat. Az erdei irbisz marcangolva ráveti magát. Lesha elterül, sikolt, ahogy az állat marja, bőrébe, húsába vájnak a karmait. Csak Pycta vezényszavára ereszti el a nagymacska. Az erdőlakó elf lehordja a sárga földig. Az óriás lány zihál, sajognak a tagjai, frissen szerzett sérülései. Szólni sem tud, csak a döbbenet és a fájdalom ül ki az arcára. A vándorló népek elvonulnak. Lesha nyögve feltápászkodik. Szerzett számtalan kisebb-nagyobb vérző sérüléseivel – amik úgy tűnik nem életveszélyesek – megszaggatott vértezetében, a lándzsájára támaszkodva bólint és indul vissza a talált rönkházába. Az erdőben majd keres gyógyfüveket, hogy ellássa magát.*


6787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 12:11:59
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Bár a csuhátlan csuhásra sosem volt jellemző a türelmetlenség, maga is indulna már. Kétséges, hogy még aznap elérik-e a megfelelő táborhelyet a folyónál és mivel nem csak felnőttek, de gyermekek és öregek is vannak velük, ráadásul az idő sem túl kedvező, jó volna igyekezni.*
- Senki sem tart emberevőnek. *Mondja kifejezéstelen hangon az erdőmélyi hosszúéletű. A kérdésére kapott válaszra csak kurtán bólint.*
- Nem tudom, nem találkoztam vele azóta magam sem. *Mondja a Zaxdort illető kérdésre. Akkor elváltak útjaik és ő visszatért Erdőmélyére, majd onnan a templomi küldetés következett, mely egészen idáig vezetett. Tervezi elmenni a thargokhoz, hisz Xotarának megígérte, hogy elintézi a korábbi közös ügyet Kagannal, de előbb fontosabb dolga van. Egy falunyi elfnek és más fajúaknak kell otthont találnia, akik megbíztak benne és vele tartottak.
Voelkin előreszalad, a lombzöld szemű elf elgondolkodva néz utána, még a sürgető kiálltást iy hallja és épp készül válaszolni, amikor megtörténik a baj.
Az irbisz nekiugrik Leshának, aki valamiért úgy gondolta, jó ötlet megsimogatni egy vadállatot. Az ibiszek Erdőmélye csúcsragadozói, nagymacskák, szelídítetlen, öntörvényű állatok, akiknek csak az Erdő Szíve parancsolhat és aki ezt nem veszi figyelembe rajtaveszhet.
Nem tudja, mennyi sérülést okoz Xauzur az óriásnak, mire sikerül leszednie róla. Belekapaszkodik a nyakán a bundájába és lerángatja az óriásról az irbiszt.*
- Xauzur! Nem! *Emeli fel a hangját, de nem az állatra haragszik. Még szerencse, hogy a csapat már elindult előre és nem lehetnem szemtanúi a támadásnak.*
- Mit képzeltél, Lesha? *Dörren az óriásra, miután sikerrel leszedte róla a ragadozót. Az irbisz fülét hátracsapva, tovább morog és fúj Lesha felé, de már a csuhátlan csuhás mögött.*
- Xauzur, menj! *Parancsolja az állatnak és az villámgyorsan szeli át az erdőig hátralévő távolságot és tűnik el a fák között. Valószínűleg felmászik egy fára, hogy nyugalmat nyerjen.*
- Normális vagy? *Fordul újra Lesha felé az elf.*
- Az ibiszek nem házi-macskák, hogy kedvedre doromboljanak neked! Fel tudod ezt fogni? *Kérdi, majd ökölbe szorított kezekkel próbál megnyugodni maga is. A templomban történteket még ki sem pihente és ilyen ostobaságokkal kell foglalkoznia.*
- Ha nem vagy képes komolyan venni az erdei létet, akkor inkább velünk se gyere. Ezek az elfek és mindenki sötét időket éltek meg, nincs szükségük ilyen ostobaságokra. *Folytatja dühös hangon. Amúgy is elege van belőle, hogy bárki édes kiscicaként tekint Erdőmélye fenséges ragadozójára.*
- Gondolkodj el ezen, ha velünk akarsz tartani. *Vibrál még a feszültségtől a hangja, amikor hátat fordít Leshának és elindul a csapat után és faképnél hagyja a sebesült óriást.*


6786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-05 11:49:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Xauzur//

*Az irbisz nem kiscica, noha ezt a Pyctával megismerkedők hajlamosak elfelejteni, mert Xauzur és az elf között különleges, baráti kapcsolat van. Azonban ez a baráti kapcsolat messze nem garancia arra, hogy az állat mindenkit tolerálni fog, aki belemászik az intim szférájába. Az átélt élmények is hatással vannak az állatra, ezért tényleg nem veszi jó néven, ha megközelítik, szerencsére a legtöbb kétlábúnak elég az, ha rájuk morog és jobb belátásra térnek.
Nem úgy az óriáslány, Lesha. Az egész a pillanat törtrésze alatt zajlik le. Az állat morog, de az óriás ennek ellenére közelít, mikor Lesha keze kinyúl, akkor Xauzur már felborzolta a hátán a szőrt, füleit hátracsapta és farkát idegesen csóválja - ebben talán hasonlít a kiscicára, aminek nézik - aztán nekiugrik a nőnek. Mellső lábaival átkarolja a felé nyújtott alkart, karmait belemélyeszti, nem ereszti. Fogai a kézfejbe marnak, magát a mellső lábaival tartja, ezért hátulsó lábai elemelkednek a földről, ezekkel rúgja-marja a nő felkarját-hónalját-mellkasát, farka idegesen csóvál. Mindeközben morog, pupillái kitágulnak, a kitörő vadállat csak arra koncentrál, hogy megtépje azt, aki piszkálta.
A karmok betalálnak a nomád vért résein, a fogak megszaggatják az alkarvédőt, és Lesha keze fejét is, ráadásul egy karmos pofont kis kap az állattól, szerencséje van, hogy a szemét nem találja el. Pycta szavára valószínűleg el fogja engedni, vagy ha Lesha lerázza magáról, akárhogyan is, de a nő számtalan kisebb-nagyobb sérülést szerez, illetve ha Lesha nem adja magát, akkor Xauzur is megsérülhet, hisz a vadállat ragaszkodik a prédájához.*


6785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 20:24:52
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Pycta udvariasan fogadja, de érezhető a hangján egyfajta búskomorság. A fekete íjász riadalma és bizalmatlansága is jól látható a reakciójából, az elf nő meg, elnémulva szinte kővé dermedt. Lesha nem tud másra gondolni, mint arra, hogy megijedtek tőle. A városi állapotokra gondolva, nyilván az is rányomta a hangulatukra a bélyegét. Az erdőlakó elf leinti a fekete íjászt, aki aztán felfedi az arcát és bemutatkozik neki.*
- Szia Voelkin!
*Leshát meglepik az elf vörös szemei, de félre kapja pillantását, nem mer rá megjegyzést tenni. Az előbbiek után a szemezést és a rákérdezést is, még a provokálás jelének venné a férfi. A hallgatag őszes nőre is rápillant, akinek szemszínéről is megállapítja magában, hogy nagyon szépek, majd így szól hozzájuk: *
- Jaj, nem vagyok emberevő óriás. Becs'szavamra!
*Kulcsolja zavartan hátra kezeit, és lábával pöccintve rúg a talajba.
Pyctának és Voelkinnek, így felel: *
- Nem tudom hova tartok, de az erdőből, a folyó mellől jövök.
*A lombzöldszemű elf elbeszélését megerősíti.*
- Igen, így van, a fogadóból ismerjük egymást. Jaj, nagyon sok minden történt abban az időben.
~ Sok mindent elvesztettem akkor. ~
- A népfelkelés, a lángok borította város. Ti elmentetek a Tharg földre… az a kalapos elf nő, Dora… és veletek ment Zaxdor is. Nem tudod mi van vele?
*Érdeklődik egykori Mesteréről az óriás lány. Ekkor a morgást hallva, az erdei irbiszre kapja a tekintetét, el is csodálkozik a párducon. Elönti a nosztalgia, de olyan hirtelen, mint ahogy egy nagyobb tavaszi esőzés után a folyó kilép a medréből. A morgó nagymacskáról, eszébe jut kis barátnője, a kék hajú félvér íjász lány és az izzó vörös szemű fekete farkas kutyája. Leshának még a szemei is kicsit bepárásodnak, Myu és hűséges négylábúja emlékére.*
~ Kutyafiú is pont, így morgott rám. ~
*Aztán valami koppan, méghozzá Lesha fején.*
- Aucs!
*Kezével dörgöli meg a fejbúbját és pillant le. Egy kő, ami mintha az égből esett volna le. Meglepődik, de aztán újra az irbiszre néz. Nem bírja megállni, és cserfesen tör ki az óriás lányból: *
- Megsimogathatom?! Hogy hívják? Jaj, de szép cica!
*Még mielőtt Pycta beleegyezne a cicasimogatásba, Lesha leguggolva megszólítja a nagymacskát: *
- Szia! Rendes macska vagy te. Aki, így védelmezi a gazdáját, az csak az lehet.
*Magyaráz lelkesen, de nyugodt, kedves hangon. Az óriás lány beszédét jóllehet az állat nem érti meg, de hangjából és kisugárzásából érezheti, hogy nincs ártószándéka se felé, se a jelenlévők felé. Lesha a tőle telhető legnagyobb óvatossággal lép egyet előre guggolásban, hogy közelebb kerüljön a jószághoz. A termetes leányzó, alighanem úgy festhet, mint valami lassan billegve lépkedő sziklahegy. Lassan az állat felé nyújtja a kezét. Nyugodt marad, és nem tesz semmi hirtelen mozdulatot. Mikor már csak pár centi válassza el az irbisztől, nem közeledik tovább. Hagyja, hogy a hiányzó pár centit, ha az állat hajlandó nyitni felé, a nagymacska tegye meg. Lesha pedig reméli, hogy így lesz, és megsimogathatja a párduc buksiját. Ha sikeres a simogatás, ha nem, Lesha, így szól: *
- Veletek tarthatok én is? Találtam a Vaserdőben egy házat is, ha gondoljátok, idegenes táborhelynek használhatjátok.
*A barlangi felfedezést és a toborzást nem említi meg, úgy véli ezeket az elgyötört, letelepedni vágyó városiakat, a legkevésbé sem érdekelnék ilyesmik. Szóval, elengedi a dolgot.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.04 21:37:00


6784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 19:32:45
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek - Otthonkeresés//

*A tömeg lassan elhalad mellettük, Voelkin csendben nézi őket. Pycta feléjük fordul, látható rajta, hogy már ő is indulna, de a többiek válaszát várja.*
- Én veletek tartok. *Mondja határozottan, majd elindul a tömeg után indulásra ösztönözve ezzel a többieket. Mivel energiája van bőven úgy dönt előre fut, fürge és szinte észrevehetetlen mozdulatokkal. Elhagyva az első néhány fát, leveszi válláról íját és hátranéz, annak reményében, hogy a többiek már elindultak. ~Ilyen tempóban napokig tart majd megtalálni az ideális helyet.~ Felnéz az égre, a nap már csak pár óráig van fent. Sietniük kell hogy legalább egy ideiglenes tábort verjenek sötétedés előtt.*
- Mennünk kell! *Kiált hátra türelmetlenül a fekete ruhás elf, bal kezét lengetve Pyctáéknak. ~Mit csinálnak még?~ Voelkin leül a fűbe előveszi tőrét és egy földről felszedett botot kezd el farigcsálni, amíg a többiekre vár. Maga se tudja mit fog kihozni az alig egy láb hosszú botból, végül teljesen belemerülve a faragásba üldögél az egyik fa tövében, a többieket várva.*


6783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-04 08:09:05
 ÚJ
>Loq Cordulk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Minden csendes. Alszik a természet. A tisztást is vastag hóréteg takarja. Szemet gyönyörködtető ahogy megcsillan rajta a fény. Néhol persze már megtörték lábnyomok. Őzek, nyulak, humanoidok is, de látszik utóbbiakon, hogy igyekeztek nem letaposni ezt a szép látványosságot. Ellentétben Loq-val aki az ilyesmikre oda se figyelve vág át a tisztáson. A taknyát a ruhája ujjába törli és éleset sercint oldalra. Így "tiszteli" meg a tengeri ork a természetet.*
~Zabálni kéne majd valamit. A városban remélem van valami kaja. Vajon a pegazus még áll? Ott még most is lehet olyan jóféle pörköltet kapni? Jó lenne.~
*Nyelje meg a szája szélét. Szívesen lepihenne, de hála ennek a gondolatnak új erő költözik belé és inkább halad tovább.*


6782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 23:57:08
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek - otthonkeresés//

*Az elf lány elgondolkodni látszik és a csuhátlan csuhás nem is zavarná meg a döntésében. Biztosan nem könnyű eldönteni, hogy egy csapat idegen elffel és másokkal induljon-e el az erdőbe.
Már nagyon indulna, de valami megzavarja a csapatot, mert mozgolódás támad hátul és kisvártatva megjelenik egy láthatóan óriás fajú alak. Az erdőmélyi elf biztos benne, hogy óriás nem volt velük a templomnál, így biztos benne, hogy nem onnan jött velük. De ahogy közeledik, lassan felismeri, ki is lehet az érkező.
Nem lepi túlságosan meg nő betoppanása elé, hisz messziről hallhatta már az érkezését. Xauzur is felé irányítja figyelmét, halk morgással fejezve ki nemtetszését.*
- Szervusz, Lesha. *Köszönti a megszólaló óriást, kezével nyugtató mozdulatot tesz Voelkin felé, jelezve, hogy nincs semmi szükség a nyílra és az íjra.
Az egyik elf férfival pár kurta szót vált, talán azt beszélik meg, hogy senkinek sem kell tartania az óriástól, talán azt, hogy induljanak tovább, mert a falunyi halandó a kordékkal megindul az erődszélen a Pegazus mögött elterülő erdő felé, így a csuhátlan csuhás az irbisszel, az elf lány, Voelkin és Lesha maradnak hátra.*
- Az erdőbe megyünk, letelepedünk a folyónál. *Válaszol kurtán Erdőmélye szerzetese.*
- Te merre tartasz? *Kérdez vissza, de int, hogy maguk is induljanak meg, hisz biztosan nem szeretnének lemaradni.*
- A lázadás idején találkoztunk a Pegazusban. Többen is voltunk ott és a lázadók elől a fogadóban húztuk meg magunkat, de szerencsénk volt, megkímélték a helyet valamiért. *Meséli el találkozásuk történetét.*


6781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 15:24:33
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tiszta mint a hó//

*Fájdalmasan felnyög. Azt sem tudja pontosan milyen a csonttörés, neki még szerencsére nem volt vele gondja, de úgy tudja, hogy borzalmasan fáj.*
- Úgy tudom, hogy akik nem bírják a fájdalmat el is ájulhatnak bele.
*Megborzong.*
- Igen, nekem szerencsém van, ezek mind vannak. Sosem bántottak komolyabban pár pofont leszámítva. Az asszonyság és az uraság mindig rendes és elnéző volt velem.
*Persze csak volt, leszámítva az utóbbi kis incidenst hálás mindenért és jó szívvel gondol rájuk.*
- Igen, ezeket mind tudom és sajnálom is, őszintén.
*Morzsolgatja ujjacskáit és kabátujjának szélét.*
- Szeretnék is segíteni, csak nem tudom, hogy miként tegyem.
*A felé nyúló kezet kíváncsi, kissé rémült tekintettel követi, de nem húzódik el, mert eddig kedves volt vele Vasborda és szerinte mindenki megérdemli a bizalmat. Megnyugszik, mert bár kissé kellemetlen számára az érintés, de nem érez mögötte egyéb szándékot. Mióta engedély nélkül érintették pár helyen azóta jóval óvatosabb. Ha másra nem, de tanulságnak mindenképpen hasznos volt.*
- Persze, hogy aggódom.
*Sóhajt fel szomorkásan és a szíve megszakad a szavaktól, amik a gnóm száját elhagyják. Bár elszomorodik, de nem bánja, hogy őszinték vele.*
- Tudom, hogy Vasborda bácsi egy névtelen hős. De a bácsi megérdemli, hogy gondoljon rá is valaki, nem?
*Mosolyodik el újra, és ismételten egészen lelkes lesz, hogy lesz egy társa piacozáshoz.*
- Alig várom. Majdnem minden reggel korán kint vagyok, szóval majd biztos találkozunk. Aztán ha Vasborda bácsinak kell segíteni majd szóljon nekem. Bármiben. Ügyesen varrok is, ha kell. De most talán ideje indulnom, mert biztos sok munka van otthon.
*Megtorpan picit, ízlelgeti a szót, de nem idegen számára. Drameiloten úrnak köszönhetően egészen otthonos új helye.*
- Meg kicsit fázom és a madárka is biztosan.
*Lehúzza magáról a rongyos anyagot és a gnómra teríti gondoskodó kedvességgel. Ha az orvos engedi neki, akkor lehajolva hozzá egy puszit ad annak arcára. Szigorúan csak az arcára és természetes kedvességgel, semmi többel.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9119-9138