Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 296 (5901. - 5920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5920. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-11 01:29:21
 ÚJ
>Vaszív Utorkh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Meronnan//

*Szótlanul bandukol a Király mellett, mert nem nagyon van mit mondani. Ha most tisztességes polgár volna, ami valójában, akkor most nagyon csalódott lenne. Ha igaz lett volna a mese, hogy Bölény az erdőben bujkál, akkor most senki sem jönne, hogy begyűjtsön egy igen veszélyes közellenséget.
Igazán nem érti a fickót, azt a hadnagyot. Odarángat egy öreg semmirekellőt, hogy biodíszletként szolgáljon egy színjátékhoz, amihez neki sincs kedve. Akkor miért nem hajtotta el őket már az elején. Vagy mégis ki akarja küldeni azokat a felderítőket? Mert azokat is kardélre lehetne hányni és még a Vérúr is örülne, hogy egy sokat tudó felderítőt ráncigálnak a színe elé.
Aztán Meronnan beszélni kezd és a szürkebőrű az érdektelenség teljes tudatában hallgatja végig a kirohanást.*
- Hagyd el testvér. *Morogja oda. Őt is idegesíti a katona dilettantizmusa, de ez nem rajtuk múlt. Ők mindent megtettek, ha pedig a Király Nagyláb dühétől fél a sikertelen csali végett, neki akkor sem kell félnie a megtorlástól. Nem úgy, mint Meronnannak.*
- Ezek birkák. És a birkák véleménye nem számít. Csak bégetnek. *Most nagyon okosat mondott, meg is van elégedve magával, ám amikor Meronnan azt a Vaskorsó nevű kocsmát emlegeti, megtorpan és összevont szemöldökkel néz a fickóra.*
- Az ottan nem azoknak a barbároknak a földje? *Kérdi az állát dörzsölve, mert ha az, nem jutnak messzire a zsákmánnyal és sok mindenhez van most kedve, de egy hajtóvadászat üldözöttjének lenni, az nem tartozik most közéjük.*
- Menjünk vissza a kikötőbe és találjuk ki, hogyan tovább. Ha az a mamlasz katona felderítőket küld ki valóban, akkor még van esély. *Ez kicsit valószínűbb, mint egy vashegyi harcosokkal teli kocsmának nekimenni. Vagy ha nincsenek ott, bizonyosan gyorsan odatévednének vagy egyszerűen éppen akkor akadna gusztusuk benézni. Semmiképp se játható út.*
- Gyerünk. *Int lapátkezével és a gebét maga után rángatva megindul a kikötő felé. Mire odaérek, ki kell találnia, hogy hogyan adja be Bölénynek, hogy bár nem jártak sikerrel, mégis sikerrel jártak.*


5919. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-09 17:54:42
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 830
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

*Leon, mivel hajóját elkótyavetyélte és immáron mióta Artheniorba érkezett, egy feleséget és egy félvér barátnőt is a háta mögött tudhat, akik otthagyták, teljes reményvesztettséggel indul neki azon útnak, amiben meghalni szándékozik. Terve az, hogy keres embereket akik nagyon boldognak látszanak és a addig harcol velük amíg meg nem hal. utolsó mentsvára, az a villa, ahova szerződni akart, végül teljesen alkalmatlannak bizonyult. Egyelőre még senki nem akadt útjába, aki megfelelő lett volna neki. Először egy házaspárnak kinéző két ember, de Leon elvből sem öl nőket, ezt megtanították neki, és eleget szenvedett egyetlen hibája miatt. Utána egy fickó gyerekkel, akit szintén életben kellett hagynia, azóta pedig senki.*
-Hát Patkány, most mi lesz velünk? Ha én meghalok, te újra utcai kártevő leszel! *Ezzel a kisállat felnéz rá, majd álmosan visszabújik az erszénybe és alszik tovább. Nem igazán akarja kidugni az orrát a meleg zugból ilyen ostoba beszéd miatt.*



5918. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-09 12:01:27
 ÚJ
>Ogadel Zujest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Rég nem dugta már ki az orrát a Templomból, így miután Rihaymol atyával nem tudott értekezni többszöri megkeresésre sem, így nyakába kapta lábát a pap és a friss levegőjű, szép tisztásra bandukolt.*
~Eeyr! Áldott legyen neved!~
*Menet közben istenéhez fohászkodik.*
~Adj nekem erőt, hogy eltévedt bárányaidat visszavezessem nyájadba. Nem tudják, mit cselekszenek! Adj erőt, hogy megtörjem a reájuk telepedő sötétséget és megszabadíthassam őket a gonosztól. Ó, Eeyr, én úrnőm! Én istennőm! Fényed ragyogóbb a legfényesebb napnál! Neved dicsőbb a régi korok királyainál! Halld szavam!~
*Ruházata most annyiban tér el a szokásostól, hogy a saru helyett egy szegényes cipőt húzott a lábára, ami igen viseletes már, mégis ez egy cseppet sem zavarja Eeyr istennő Prófétáját.*
~Ahol sötét fellegek gyűlnek, mik zűrzavart és káoszt teremtenek, oszlasd el! Fényed hatoljon át a sűrű, fekete fellegek sokaságán, hogy láthassák, jóságod, segítőkészséged és kegyességed senki máséhoz nem fogható. Fogadd be lelküket, midőn befogadtad az enyémet! Töltsd meg szívüket és lelküket nyugalommal, békével, midőn megtöltötted az enyémet! Mindörökké, Eeyr!~
*Sétálgatás közben mély lélegzetet vesz a friss levegőből, és néhány alig hallható szót kezd motyogni orra alatt. Dünnyög, így is mondhatjuk, egyébként épp feltöltődik.*


5917. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 21:40:57
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

*A tisztásra érve még mindig füstölög.*
-Azt a fickót. *Emeli fel virsliujját.* -Azt a fickót egyáltalán nem is érdekelte ez az egész. Micsoda fafej! Ha nálam lett volna a bárdom...
*Gondol itt a tisztre, azzal végigdöng a tisztáson, az orknak magyarázva.*
-Kieszelünk egy sokkal jobb tervet. *Gondolkodik el a távolba meredve.* Jártál már a Vaskorsóban?
*Vigyorog ravaszul az orkra.*
-Egy fogadó. Gyülevész ivó népség jár oda. Viszont rengeteg a bevétel mellé. Csak arra vár, hogy begyűjtsük.Ez tetszeni fog Bölénynek.
*Gyorsít a tempón, noha igen messze járnak még, minél hamarabb el kell érniük az erdőt. Bölény és a sötétmágus már várnak rájuk. Óvatosan mer csak arra gondolni, mit fog szólni az óriás, mikor üreskézzel térnek vissza fenenagy missziójukból.*


5916. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:27:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Végveszélyben//

*Mikor fájó fejjel, fűfoltos ruhában magához tér, éppen a megkönnyebbülés az, amit egyáltalán nem képes érezni, pedig azért annak nem ártana örülnie, hogy hát még is csak él!
Egy pillanatnyi kába semmibe révedés után még is úgy ugrik fel ehelyett, mintha tűt döftek volna belé, testének valamely lágy és érzékeny pontjába. A következő pillanatban kétségbeesetten néz körbe, kicsit, mintha hinne a csodákban. Jeges, hideg félelmen kívül még sem érez továbbra sem a világon semmi mást.*
- Alenia! *ennyit képes kiáltani, de ezt is hiába. A lány neve nem varázsszó és nem teremti elő őt a föld alól. Éppen csak emlékei tudatják vele, hogy itt volt vele. Szerencséjére azonban eljut a tudatáig, hogy valamiféle idegen test került ruhája alá. Nem kell neki túl sok idő, hogy megfejtse mi lehet az; egy levél, és nyilván Aleimordnak, kinek másnak?*
- Átkozott férgek! *sziszegi a fogai között, még is annyira aggódik a szőke lányért, akit mellőle raboltak el, hogy sem ideje, sem ereje nincsen gyűlölni három számára ismeretlen férfit. Tudja jól, hogy most már tényleg csak egy dolgot tehet; fut, rohan, ahogyan csak bír, hiszen – és ebbe belegondolni sem mer, - lehet, hogy a lány élete az ő gyorsaságán és rátermettségén fog múlni.
Igaz szoknyáját nem éppen könnyed és gyors futkározásra tervezték. De megoldja.
Hiába tartozik legjobb ruhájához ebben a helyzetben ez még csak eszébe sem jut. Bár a gondviselésnek azért hálát ad magában, hogy anyaga annyira finom, körmei pedig kicsit hosszabbak. Így könnyedén csinálja rá az első szakadást, aztán már csak tépi és szaggatja minden erejével, szinte már hisztérikus gyorsasággal.
Persze nyilván nem illendő szinte teljes lábait közszemlére tenni, de hát ezekben a pillanatokban ezt talán a világ valamennyi önjelölt erénycsősze is képes lenne megbocsátani neki. Ha pedig nem, hát pont most biztos nem fogja érdekelni, hogy ki bámulja meg, és mennyire megbotránkozott arccal. Miután a lehető leggyorsabban szabaddá tette lábait a futáshoz, gyorsan lekapja fejéről tiaráját, hogy majd közben ne repüljön le onnan, majd a széttépett szövetbe bugyolálja gyorsan, és egyik kezében ezzel a kis csomaggal, másikban pedig a levéllel megindul vissza azon az úton, amerről jöttek.
Persze nem csak úgy megy, hanem rohan, mintha a saját élete múlna rajta, nem pedig valaki másé. Talán még életében nem futott annyira gyorsan, mint most, de, ha akart volna sem lett volna rá képes. Most a másik lány iránt érzett aggodalom és szeretet hajtja, és bár érzi a fáradtságot, azt, hogy az átizzadt ruha milyen kellemetlenül tapad alatta meztelen bőréhez, és persze érzi a fejét is, ami még mindig fáj az ütés nyomán, amit valamelyik gyáva kis mocsoktól kapott, nem foglalkozik vele, csak fut és rohan minden át, egyenesen arra amerről jöttek, hiszen úgy véli, hogy nyilván azért jöttek pont itt, mert ez volt a lehető legrövidebb út. Azt sajnálja csak, hogy nincs egy kicsit közelebb a Sayqueves ház… *



5915. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 11:53:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Végveszélyben//

*A trió biztos lehet benne, hogy egyik hölgy sem örül túlzottan a felbukkanásuknak, ám amíg az ő arcukra, hátukra merednek a számszeríjak, addig egy szavuk sem lehet. Engedelmeskednek nekik, bármit kérnek is... Na, nem kell rosszra gondolni, nem azért fizetik őket, hogy megrontsák szegényeket. Bár ki tudja, lehet a végén visszasírják még azt a lehetőséget.*
-Helyes! *Mordul Luninari válaszára, és nagy örömére úgy tűnik, Alenia is megértette az utasításokat.*
-Nem azért kellenek a fegyverek, mert félünk tőletek. *Vakkantja az egyik kedvesebb hangú sértődötten.* Nektek kell félnetek tőlünk.
-Kuss! *Ez mindkettőjüknek szól.* Nem beszélgetni jöttünk, hanem, hogy elvegyük, ami kell.
*Int a többieknek, akik két oldalról megkerülik a félvér lányt a szőkeség mellé kerülve, majd mindhárman egyszerre emelik a fegyvereiket, és sújtanak le vele.
Luni tarkóját éri a tőr markolatával intézett ütés, és ájultan rogy össze a tisztás puha füvén. Az eszméletlensége alig öt percig tart, ez épp elég ahhoz, hogy az úri kisasszonyt is harcképtelenné tegyék hasonló módon, vállukra kapják, hogy eltűnhessenek vele a fák között. Távozás előtt még egy kis levelet is csúsztatnak a feketeség egyik zsebébe, amit remélhetőleg hamar észrevesz majd, mikor ellenőrzi, minden értéke megvan-e.*


5914. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 11:04:52
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Végveszélyben//

- Dehogy haragszom. *mosolyog.* Volt egy-két olyan szokás, ami még úgy is vicces, hogy tulajdonképpen beleszülettem.
*Ezen ugyan eltűnődik egy kicsit, de közben persze szokása szerint figyelmesen hallgat, miközben Alenia beszél, csak néha bólint mosolyogva, vagy éppen értő arccal arra, amit a lány mond.
És pont akkor, amikor a számára legérdekesebb téma kerül szóba, pont akkor, amikor megtudhatná, merre találja a mágustornyot, ahol reményei szerint új élete elkezdődik, egyik pillanatról a másikra, mintha valami rémálomba csöppenne bele.
Hirtelen maga sem tudja, hogy mi benne az erősebb, a keserű düh, amiért ennyire durván megzavarták élete kevés boldog pillanatának egyikét, vagy a jéghideg halálfélelem, de ezek most nem is az unalmas önelemezgetés pillanatai. Sokkal nagyobb problémái is vannak most. Főleg, hogy az első lendülettel érkező harag úgy száll el, mintha valami istenség fújta volna ki a lelkéből, és nem hagy maga után semmi mást csak rettegést.
Az a gondolat azonban még így is szöget üt a fejébe, hogy ha csak egyetlen nyavalyás kis varázslatot képes lenne megidézni, vagy ő, vagy Alenia, most nem lennének ennyire szánalmasan kiszolgáltatottak, ki tudja kiknek. Ő még csak nem is láthatja őket!
Gyorsan meg is fogadja magában, hogyha túlélik ezt, akkor egyetlen napot sem veszteget el tovább. Azonnal tanulni kezd, és többé nem hagyja el a Sayqueves házat. Legközelebb majd már csak akkor, amikor elindul a másik lány által emlegetett mágustorony felé. Onnantól kezdve pedig bárki próbálkozik nála hasonlóval, az neki fog majd jobban fájni.
Eddig ugyan leginkább védőmágiát szeretett volna tanulni, most először azonban haloványan feldereng benne, hogy ilyen helyzetekben, az, ami pusztítani képes legalább annyira hasznos lenne. Ha nem még sokkal hasznosabb.
Miközben Alenia az idegenekhez beszél, Luninari gondolatai lázasan kergetik egymást, de végül sajnos nem jut semmire, ami segíthetne rajtuk jelen helyzetükben.
Fogalma sincs, hogy kik lehetnek mögötte, és arra is csak lépteik zajából következtet, valamint abból, hogy ketten beszélnek, hogy ketten, vagy talán hárman lehetnek. Alenia szavai viszont egyértelművé teszik számára, hogy sajnos tényleg fegyver van náluk.
Innentől kezdve nincs semmi kétsége afelől, hogyha segítségért kiált, akkor tényleg lőni fognak. Ha sikít, ami végül is jelen helyzetben ugyanazt jelentené, akkor pedig szintén.
Elszaladni sem lenne több értelme, ha pedig éppen céloznak rá, amúgy sem sikerülne. De, ha esetleg valami csoda folytán valahogy még is, akkor is, hová szaladna, vagy kihez?
Nem bízik annyira vadidegenek segítőkészségében, hogy elhiggye azt, hogy az első, aki szembejön vele, segítene. Hasonló helyzetben valószínűleg ő sem rohanna a tisztásra szembeszállni kettő, vagy három fegyveres férfival, hogy megmentsen egy számára ismeretlen lányt. De még, ha valaki ennyire önzetlen is lenne, vajon mennyi az esélye arra, hogy pont egy ehhez hasonló hős jönne vele szembe az idáig vezető úton?
Ha pedig valahogy még is sikerülne elszaladnia, és egészen a Sayqueves házig rohanni, akkor is mi történne? Mire visszaérne ide az őrökkel, Aleniát már régen elhurcolnák messzire.
Amúgy sincs sok ideje gondolkodni, de nem is jut semmire. A legfontosabb szempont ráadásul még is csak az, hogyha bármi hülyeséget, vagy meggondolatlanságot csinál, azzal nem csak saját életét, hanem Aleniáét is kockáztatja.
Igyekszik elhessegetni magától a "miért pont velem történik ez?" kérdést, és az egyetlen dolgot tenni, amit egyelőre tehet.*
- Nem fogok sikítani, vagy kiabálni. Mozdulni sem. *mondja, és tényleg nem is mozdul. Megmerevedik, mint valami szobor, legalábbis szándékai szerint.
Le sem tagadhatná, hogy nagyon fél, bár mivel az ismeretlen férfiaknak háttal áll, most még szokásosnál is sokkal sápadtabb arcát nem láthatják, és minden bizonnyal szívének rémült, szapora dobogását sem hallják.
Hangja azonban remeg, ahogyan a teste is, ezért nem sikerül egészen tökéletesre az a szoborszerű mozdulatlanság, amibe erőnek erejével igyekszik belekényszeríteni magát. Talán leginkább lába remegése feltűnő, ami még a szoknyája vékony anyagán keresztül is látszik. Megalázónak érzi, de hát jelenleg csak rosszabb dolgokat tud elképzelni a megalázottságnál, így meglehetősen gyorsan kibékül ezzel.
Ha valamiben képes még egyáltalán reménykedni az csak a szerencse. Lehet, hogy most kihalt a tisztás, de amennyire ő tudja a legtöbbször sokan járnak ide. Persze eléggé reménytelen remény, hogy épp most idetévedjen egy másik csapat férfi, vagy akár nő, fegyverekkel, akik aztán kiszolgáltatott helyzetüket felismerve a segítségükre sietnek. De hát… jobb egyelőre nincs.
Ezen kívül semmi nincs, csak a félelem.*



5913. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 01:27:28
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Végveszélyben//

- Nos, ez igaz. *Helyesel Luninarinak, hogy valóban lehet szépen felöltözve is a tűz körül táncolni, bár a kivitelezés módja egyelőre nem tisztázott.* Lehetni lehet, csak kétlem, hogy kényelmes volna. Mindenesetre muris elképzelni, ne haragudj.
*Milyen szép is, mikor önfeledten beszélhet valakivel komoly, vagy épp komolytalan témákról, és azon sem sértődik meg a másik, ha néhány dolgot elviccelnek. Neki is szüksége van néha ilyesmire a nemesi kötelékek fojtogatása mellett, na meg persze szülei kemény elvárásai mellett.*
- Tudod, a kedvesség hiánya nem csak a civilizáció hiányából fakadhat. Szerencsére még nem találkoztam velük, de hidd el, itt a városon belül is akad, hogy is mondjam, nem kedves ember bőven. Az megint más, ha a tudományban elmaradott népről van szó. Nem is lehetnek sokkal előrébb, ha ennyire a külvilágtól elszigetelve élnek.
*Ezek is mind csak olyan vélemények, amiket így látatlanban tud formálni az elhangzottakról. Amon Ruadh az egyetlen város, amit már látott Arthenioron kívül. A környéken lévő kis falvakban még nem is járt, az ennél is elszigeteltebb falvakról pedig még nem is hallott. Luninari otthonáról sem, pedig rokonok, számára mégis olyan, mintha csak pár napja ismerte volna meg a lányt, mert gyakorlatilag így is van.*
- Édesanyád tudta, hogy nálunk jó helyen leszel, ezért küldött ide. Ennyi az egész.
*Tesz ezzel pontot témájuk végére. Nia szerint már kissé túlragozták a dolgot, hogy honnan és miért került ide Luni, a lényeg, hogy jó helyen van. A kis csipkelődést, hogy a jövőben melyikük lesz a szebb szintén félreteszi, mert belemerül abba a témába, ami az ő jövőjét is meghatározhatja majd: A tanulás és a mágia.*
- Aleimord jó ember, csak néha kicsit furcsa. Ami pedig a varázslatokat illeti, szívesen tanulok veled. Az alapvető képességeket megtanulhatjuk együtt, de ennél mélyebbre itt a városban nem áshatod magad. El kell hagynod Artheniort, és meg kell keresned Abogr mestert a Linaechi-tó fölött lebegő mágusto...
*Itt Alenia szava elakad, mert a csendes tisztás idilli hangulatát egy csapásra tönkreteszi a ropogó, recsegő ágak zaja. Ezzel még nem is lenne semmi gond, de a kellemetlen zajokat a fényben megcsillanó, éles nyílhegyek követik, amik egyenesen felé mutatnak. Alenia már épp lépne hátra ösztönből, s menekülne, de a goromba, mély hang parancsára ijedtségében megálljt parancsol izmainak, és nem mozdul. Nagyot nyel, csak Luninarira pillant rá közben azon gondolkozva, hogy mibe keverte bele szegény lányt.*
~Én hívtam a tisztásra...~
*Nem sikít, ahogy arra utasították, de talán nem is lenne értelme. Senki más nincs a tisztáson, senki nincs, ki segíthetne nekik, de ha volna is előbb halott lenne, minthogy a hős megmentőjük ideérjen.
Nagyot nyel, miközben a fekete ruhás alak valamelyest közeledik felé, s ijesztő hangján újra megszólal. Igen, hozzá beszél, sajnos még mindig hozzá beszél.*
- Igen! Én vagyok. Mit akarnak tőlem? Elnézést, de szerintem azokra egyáltalán nincs szükség. Nincs nálam fegyver.
*Gondol a számszeríjakra és a tőrre. Talán ostobaság elárulni, hogy fegyvertelen, de jelenleg nincs jobb ötlete, sőt, igazából ötlete sincs, hogy mihez kezdjen. Magát és Luninarit is védeni szeretné, de sosem volt még ilyen helyzetben. Fél, nagyon fél, épp ezért feltétel nélkül követi fegyveresek minden utasítását.*


5912. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-08 00:56:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Végveszélyben//

*A két kisasszony kellemes bájcsevejét nem várt közjáték szakítja félbe. A zöldellő tisztás csendjét ágak roppanása, levelek zöreje töri meg, és Luninari háta mögött három férfi tűnik fel, egyenesen feléjük közelednek. Egész testüket fekete ruha és köpeny takarja, az arcuk nem látszódik. Kettő kezében felajzott, célra tartott számszeríj van, a cél jelen pillanatban a szőkeség csinos pofija. A harmadik, aki kicsit lemaradt a többiektől, egy tőrt szorongat a kezében.*
-Ne mozduljatok! Ha valamelyikőtök sikítani mer, azt azonnal lelőjük, világos? *Szólal meg az egyik mély, reszelős hangon. Ijesztően hathat, épp ez a célja, de megremegő szavai ezt kétségbe vonhatják. A fél-elf lányka nem láthatja, mi történik mögötte, de talán sejtheti, hogy nem pusztán üres fenyegetőzésről van szó, és jobb, ha szót fogad, ha nem akarja kockára tenni a saját és barátnéja életét.*
-Alenia, ha jól tévedek. *Szól a hátulsó. A csuklya árnyékában keserű vigyorra húzódik komor képe. Elég magabiztosnak tűnik a másik kettővel ellentétben, akik idegesen tekintgetnek körbe, mintha attól tartanának, hogy valaki megzavarja őket. Biztos nem örülnének, ha most sétálna be a felmentősereg.*


5911. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:31:09
 ÚJ
>Selandrian Wendanar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Végre eléri a tisztást. Hosszúra nyúlt sétát már jócskán érzi lábaiban, és a levegőt is sűrűbben kapkodja már. Főleg, hogy némileg kitérőt téve érkezett ide. Nem először jár itt, habár kevesebb időt töltött itt, mint szeretett volna. Napja nagyját könyvek bújásával tölti, azokat meg nem szívesen hozná ki ide, nehogy valami bajuk essen. Főleg, hogy a kötetek nem is az ő, hanem Kalanor unokatestvére tulajdonát képezik. Saját példányaira is nagyon vigyáz, hát még arra, amit mástól kapott kölcsön. Amikor pedig nem a hosszúra nyúló szövegek fárasztják le szemét és szellemét, kuzinjával ejt meg hosszú, hol könnyed csevejeket, hol mély beszélgetéseket az ebédlőben, vagy a társalgóban. Kalanor inkább az otthonülő fajta, ezért nem is nagyon akarja kirángatni unokatestvérét otthona kényelméből. Egyedüli sétái pedig többnyire rövidek szoktak lenni, és nem érintik a tisztást. Pedig szép hely, hamar elnyerte a tetszését, még ha nem is a legnagyobb pompájában látta eddig.
Ugyan az ősz megannyi színét még elcsípte, azért kíváncsi, milyen, amikor üde, zöld levelekkel dús lombok borítják a karcsú fákat, és milyen lehet az a dombocska, mikor virágba borul. Legalábbis azt hallotta, hogy megannyi tónus és árnyalat képviselteti magát a szirmokon. Biztos a fűnek is sokkal vibrálóbb színe van, amikor már nem sanyargatja a hideg idő.
Kényelmes, kicsit talán lassú tempóban járja körbe a tisztást, mindvégig azon morfondírozva, vajon ki és miért hozta létre a tisztást. A vékony törzsi, formázott lombú fák majdnem tökéletes kört írnak le, és a hely közepén van a dombocska is, ami szerinte szintén a gondos kertész igyekezetének gyümölcse. Mindenesetre egy a szemnek kellemes, a léleknek pihentető környezetet sikerült létrehoznia az illetőnek, Selandrian pedig ki is fogja használni a tisztás adta lehetőségeket egy kis pihenésre. Habár ez inkább csak elméjének jár, mert még haza kell majd gyalogolnia. Ugyan nem egy eget rengetően nagy távolság, de meg fogják érezni már így is fáradóban lévő izmai. A dolgok jó oldala viszont az, hogy mire hazaér, unokatestvére látogatói már minden bizonnyal elhagyták az épületet.*


5910. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:52:58
 ÚJ
>Ailease Parden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

* Az utolsó pillanatban szól utána a kovács. *
- Nem te vagy az a... * A megfelelő szavak keresése közben megtörli verejtékező homlokát. * Macskás ember? * Noha bizonyára nem Parden a város egyetlen néhai macskatartója (jó ideje nem látta ugyanis a fekete kis dögöt), de valahol mégis illik rá a meghatározás. Úgyhogy visszafordul és bólint.

E történet kibontakozásának hála kerül hozzá újdonsült íja, melyért nyomban kifizeti az átvételi díjat, majd elindul világgá. Az előző íjra nincs szüksége, csupán nehezítené a mozgásban, úgyhogy a tisztásra érve az első fa tövébe dobja az új íjához képest ócska fadarabot. Az ideget azért megtartja, jó lehet az még valamire - elrakja hát az egyszerű, dísztelen táskájába. Mindeközben persze lázasan figyeli a környezetét, nehogy megint bekerítsék a fehér ruhások és elvigyék arra a helyre. Habár az irány jó volna, a kivitelezés egyáltalán nem tetszene Pardennek - ebben majdhogynem egészen biztos.

Mikor megállapítja, hogy a tisztás egészen kihalt ebben a kora reggeli órában, felajzza újdonsült íját, majd tegezésből előkapar néhány nyílvesszőt és célra tart. A cél pedig jobb híján egy alig tíz-tizenöt méterre lévő tölgy törzse. Pár pillanatig habozik, majd mikor már úgy tűnik, hogy a fa néminemű ellenségességet mutat, akkor hirtelen elereszti a nyilat, mely így becsapódik a fa törzsébe. *
- Na most mondjad, fafejű! Hehe, hehe... * Röhögi el magát rendkívül humoros beszólásának hála. Mielőtt a nyílért menne (amely lévén, hogy nem lőtt nagy erővel, hanyagul a földre hull), még megsorozza párszor. Mindegyik talál. Erre azonban még egy kisgyermek is képes lenne, úgyhogy nem kezd el kurjongatni örömében - csupán tovább röhögcsél azon, hogy milyen fafejűek is ezek az erdei fák. Végül mégis elindul összeszedni a nyilakat, mert valami neszt hall a másik irányból - ez pedig éppen elegendő indok arra, hogy elkezdjen menekülni a fehér ruhások elől. *
- Mindenhol ott vannak! Nem akarom! Senki sem akarja... És mégis! ~ Halál mindre! ~ * Vélekedik önmaga társaságában. Néhány másodperc múlva pedig már ott tart, hogy teljesen meg van róla győződve, hogy a piactéri kofa csakis az ő halálát akarhatta, hiszen mi másért lett volna éppen ott, éppen akkor? *
- De rajtunk nem lehet túljárni, hehe... Mi járunk túl rajtuk! * Azzal benyúl az egyszerű, dísztelen táskába és előhalássza a cipót, meg a pogácsákat. Aztán jó messzire elhajítja őket a fák közé. *
- Hehehe... * Neveti el magát, aztán elhallgat és hirtelen hátrafordul. Sehol senki. *
- Biztosan jól elrejtőztek. Jobb lesz, ha magunknál tartjuk a kést, hehe. * Azzal leajzza az íjat és most a tőrét veszi kézbe - így tűnik el aztán az egyre sűrűbb fák között. *



5909. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-07 15:34:29
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Alenia//

- Szépen felöltözve is lehet ám a tűz körül táncolni, *somolyog* nem csak orkok csinálnak ilyesmiket.
- Bizonyos értelemben azért mi tényleg elég civilizálatlanok voltunk. *teszi hozzá egy hanyag vállvonás kíséretében. Más talán inkább leharapná a nyelvét, mint hogy ilyet mondjon a közösségre, amelyben felnőtt, de ő olyan körülmények között tette ezt meg, hogy nem képes túl sok szimpátiát érezni a hely iránt, ahonnan érkezett.*
- Ha civilizációnak a szép és nagy házakat tekintjük, akkor ilyen téren sehol sem vagyunk Artheniorhoz képest. Ha azt, hogy nem gyűlölünk valakit, csak azért, hogy minek született, akkor is. Persze csak a saját példámból tudok kiindulni, de miből másból tehetném? Ti nagyon kedvesek voltatok velem, ők pedig soha. Ha pedig az a civilizáció, hogy minél jobban elszakadunk a természettől, és nem függünk tőle, akkor a mi falunk szintén semmi az itteni világhoz képest. Mi tűzrakókat építünk kövekből, nem masszív és hatalmas házakat. Nem véletlenül olyan ijesztőek odakint azok a viharok. Szóval… nem jársz túl messze az igazságtól szerintem. Az a falu ahonnan jöttem, tényleg szinte teljesen elszigetelt mindentől, és a saját törvényei szerint is él. Megértem, ha innen nézve civilizálatlan. *mondja, és közben talán látszik rajta, hogy a legkevésbé sem érzi saját véleményét támadhatónak, vagy vállalhatatlannak. Bármit is ért a lány civilizáció alatt, az biztos, hogy annak Arthenior egy jobb minősége, illetve egy másik és magasabb szintje, mint a falu, ahol eddig élt. Kár is igazából túlgondolni ezt, és nem is teszi.
Inkább csak örül Alenia tanácsainak, annak, hogy igazán őszinte vele, de még a kérdéseinek is. Boldoggá teszi, hogy van végre az életében valaki, akivel beszélgethet, és még sem az anyja. Még csak azt sem érzi furcsának, hogy a szőke lány megtiltja neki, hogy szebb legyen nála.
Bár ez látszólag csak vicc, ismeri már nagyon is jól az elf természetet ahhoz, hogy tudja valójában egyáltalán nem az. Még is teljesen természetes hiúságnak, és még inkább rendben lévő vágynak tartja. Abban is biztos, hogyha a helyében lenne, akkor pont ugyanerre vágyna ő is.*
- Nem hiszem, hogy gond lesz ebből kettőnk között. *jegyzi meg szelíd mosollyal, remélve, hogy Alenia ennyiből is megérti, hogy tényleg nem szándékozik az ő babérjaira törni. Természetesen ő maga is lány, és ő is szeretne a legszebb lenni, de ettől még tisztában van saját lehetőségeivel és adottságaival.
Igazán talán csak akkor lepődik meg, amikor Alenia azt ecseteli neki, hogy a világról való tudása inkább elméleti, mint gyakorlati alapokon áll.
Értő és megértő arccal bólogat mindenesetre erre.*
- Nincs ezzel semmi baj, hidd el! Te legalább könyvekből ismered a világot. Én is alig jártam még a falu határain túl, egyedül pedig soha, mert anya nem engedte volna, csak most az egyszer, hogy el kellett jönnöm. Igaz az jó hosszú és fárasztó út volt. *sóhajt. Még csak gondolni sem gondol rá szívesen.*
- Lehet, hogy odakint kicsit tényleg felcserélődnének a szerepeink, még is szerintem többet tudsz te a könyvekből a vadonról, mint én erről a városról. A csatornát is gyönyörű, földalatti folyónak képzeltem, ameddig Nairada meg nem mondta, hogy valójában micsoda. *mosolyog, remélve, hogy ez Aleniát is jobb kedvre deríti majd egy kicsit. Nairada és Wilhorp legalábbis jót nevettek ezen.*
- Szerintem nagyon sokat tanulhatok tőled, és szeretnék is. Már az is nagy segítség lenne, ha ajánlanál és kölcsönadnál nekem pár könyvet, ami legalább a mágia alapjaiban segít eligazodni kicsit.
*Ezek után talán nem véletlen, hogy éppen akkor figyel a legjobban, amikor Alenia azt írja le, hogy mit merre talál akkor, hogyha tényleg komolyan szeretne mágiával foglalkozni, illetve akkor, amikor a lány a bátyjáról mesél. Aleimord története kicsit meg is lepi. Nem tudja miért, de valahogy másnak képzelte őt egészen idáig.
Az elmondottakat úgy értelmezi, hogy kettejük közül mindig Alenia volt a szófogadó, bátyja pedig a lázadó, de ez talán valahol így is a természetes. Odahaza náluk is mindig a férfiak voltak a nyughatatlanabbak, az erdőjárók, a vadászok, a favágók, vagy is körülbelül minden munkát ők végeztek el, amely nagyobb mozgással, több mozgástérrel és kényelmetlenséggel járt. Az otthon melegéről ellenben mindig is az asszonyok és lányaik gondoskodtak.*
- Értelek. *bólint megfontoltan.* Megértem, hogy szurkolsz neki, de azért sokszor biztosan nem lehetett könnyű nézni azt, hogy mennyivel könnyebben veszi a dolgokat nálad. Az viszont nagyon szép, hogy ennyit segített másokon. Nem mintha bármi rosszat gondoltam volna róla eddig, de azért azt nem hittem, hogy mások sorsát ennyire a szívén viseli. *mosolyog, és látszik rajta, hogy ez tényleg nagyon imponál neki.*
- Ugyanakkor a mágiát is lehetne pont erre használni. Így természetesen a sötétség istene nem jöhet szóba. *rázza meg a fejét, bár ez annyira természetes, hogy talán kimondania sem kellett volna.*
- Engem igazából az elemek mágiája érdekel a legjobban. Mivel belőlük épül fel a világ, így szerintem ez az erősebb, nem az istenek mágiája. Ráadásul a lehető legtöbb varázslatot szeretném ismerni, és nem is szeretnék függeni egyetlen istentől sem, még akkor sem, ha ő éppen jó.
*Nem biztos, hogy ez a legpontosabb megfogalmazás, de úgy érzi, hogy nagyjából még is lefedi a lényeget. Saját erejéből akar varázsolni, nem egy istenség engedélyével és segítségével. Amúgy sem éppen egy áhítatos alkat. Ahhoz, hogy az legyen, illett volna az isteneknek is tenni valamit érte.*



5908. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-06 13:32:20
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari//

- Vének? Olvastam már róluk egy elég régi könyvben. A társadalomtól elszigetelt, saját törvények alapján élő törzseknél voltak vének, akik a könyv szerint valóban hasonló tevékenységeket láttak el, mint Arthenior tanácstagjai. Furcsa párhuzamot vonni az efféle civilizálatlan népek között, és közted, ahogy most itt állsz mellettem ilyen csinosan. Nem tudnálak elképzelni a tűz körül táncolva. *Nevet fel halkan.* Tudod, Luni, bármit is gondolsz, vagy bármit is mutatok kívülről, nagyon keveset tudok a világunkról. Artheniort nem olyan régen hagytam el először. Groteszk módon hat, de bizony könyvek lapjaiból ismerem csak az egész világot. Szóval nem kell szégyenkezned, hogy még ennyire ismeretlen számodra a városi élet, ha engem kivinnél az erdőbe, akkor megcserélődnének a szerepeink.
*Nem is tudja már, hogy a véknekből kiindulva, hogyan sikerült eljutnia addig, hogy ő mennyire ismeri a világot. Talán Luninari nem is fogja igazán érteni, hogy most miről beszél, de mindegy is. Alenia csak azt veszi észre újra és újra, ahogy ezt már megállapították párszor egymás közt, hogy Lunival sokkal őszintébb tud lenni, mint bárki mással. Még Irianának sem mesélt ennyit, pedig ő tényleg csak egy ártatlan tündér gyerek, hiába a hatalmas Tündértanács, amiről még azóta sem tudott meg többet.*
- Örülök, hogy nem veszed a szívedre a kritikákat. Nem is szabad. Még ha rosszul is esik, mindig gondold végig, hogy mi lehet belőle az igaz, és mi nem az.
*Még jó, hogy elméletben ezt is tudja, de ő egyáltalán nem alkalmazza. Tökéletesnek gondolja magát minden téren, és szülei véleményén kívül senkiére nem szokott hallgatni, de ezt senki másnak nem kell tudnia.*
- Ezek szerint jól érzed magad így kiöltözve, ennek örülök. Én sem bánnám, ha mostantól mindig ilyen csinos lennél. Még a legcsinosabb is lehetnél, persze csak szigorúan utánam.
*Mosolyodik el úgy, mintha csak viccnek szánná utóbbi mondatát, de teljesen komolyan gondolja. Nem szeretné, ha bárki is jobban nézne ki nála a Sayqueves Rezidencián, ez amolyan egyéni elvárás.*
- Igen. *Válaszolja, mikor már Aleimord a téma.* A szüleink azt akarták, hogy városőr legyen, de Aleimordnak esze ágában sem volt szolgálatba állni. Mágiát akart tanulni, amit pedig apám ellenzett. A szellemi tudást nekem szánták, ezért is neveltek arra, hogy rengeteget olvassak és tanuljak. Ezzel szemben Aleimord mindig a városokat járta, a szegényeken segített, s munkát ajánlott nekik. Képtelen egy helyben ülni. Pedig a mágia elsajátításához hosszú napokat, akár hatokat kell a könyvek felett görnyedni, amire szüleink szerint Aleimord képtelen, de tudod, én szeretném, ha rácáfolna erre, és boldog lenne abban, amit csinál.
*Szívén viseli Aleimord sorsát, még ha sokszor nem is látszik. Gyerekkorukban össze voltak nőve. Mindig, mikor bátyja hazaért, Nia már rohant is a kapuhoz, hogy mint egy ágyúból kilőtt golyó csapódjon testvére ölébe. Kár, hogy mára már nem ilyen közvetlen a viszonyuk. A családi örökség tönkretett mindent. Talán igaz, hogy a pénz csak bajt hoz magával.*
- Tanulhatunk együtt egy ideig, aztán attól függ, a mágia melyik ágát szeretnéd elsajátítani. A templomban Eeyr és Teysus tanait tanítják, a Mágustoronyban, a Linaechi-tó fölött Abogr mester az elementáris mágiák mestere, a hajdani Tündérkert helyén pedig a sötétség istene telepedett le, de attól a helytől óvva intelek.
*A kikötő önmagában is veszélyes, a Vérkertről pedig nem is beszélve, ahol a szóbeszédek szerint rengetegen tűntek már el nyom nélkül.*


5907. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-05 12:52:02
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Alenia//

*Sűrűn bólogat a lány időről való fejtegetésére, hiszen több mint valószínűnek tartja, hogy ebben is teljesen igaza van. Nem is vág közbe, figyelmesen hallgat egy darabig és nem csak azért, mert számára érdekes dolgokról beszél megint.
Igaz a politikáról úgy általában nincs sok fogalma sincs neki sem. Még a szót sem használták odahaza soha, ahol maga a fogalom sem létezik gyakorlatilag. Azt azonban még ennyiből is megérti, hogy itt egy tanácstag valami olyasmi lehet, mint náluk otthon a vének. Az ő összeülésük egymással is egyfajta tanács, éppen csak nincs alkalma túl gyakran és túl sok mindenről tanácskoznia, mivel általában semmi más nem történik azon kívül, hogy megszokott rendben folyik körülöttük évszakról évszakra az élet. Már csak ezért is nagy öröm lehetett számukra az, hogy száműzhették őt. Volt miről beszélni, és volt min háborogni.*
- Ne is mondd! *nevet.* A tanácstagok nálunk is szörnyű és nagyon unalmas alakok. Csak ott véneknek hívják őket, de gyanítom az itt a tanácstag, ami nálunk a vén. Elhiszem, hogy ezek után tényleg felüdülés Wilhorp társasága.
- Mondjuk egy hadvezérről minden eszembe jutna, csak az nem, hogy unalmas. *tűnődik aztán hangosan.* Felénk csak kóbor vándorok és zsoldosok vetődtek néha. Még ezt a szót is csak mesékben, vagy legendákban hallottam eddig. Pont ezért mindig úgy képzeltem, hogy a többségük érdekes és izgalmas lehet. *zárja mondatát egy amolyan "végül is nem számít" legyintéssel. Ha Alenia vele ellentétben találkozott már igazi hadvezérrel, és unalmasnak találta, akkor ő készséggel elhiszi neki, hogy tényleg az is volt.*
- Ó, nem számít, hogy hogyan értette. *igyekszik aztán biztosítani a másik lányt, hogy semmi baja, amikor úgy érzi, mintha vigasztalni akarná. Ennyi kis kritika azért még az ő lelkét sem töri feltétlenül össze. Wilhorp szavait ráadásul - érzései és emlékei szerint - tényleg elég könnyedén vette tegnap.*
- Magam miatt szerettem volna szebb lenni leginkább. Biztos tudod, hogy van ez. Ha szívesebben nézel tükörbe csak jobban érzed magadat, és valahogy a világ is szebb lesz.
- Ettől még persze nem bánnám, ha nagyon nagyot nézne és neki is tetszenék. *ismeri el mosolyogva.*
- De már önmagában is jó érzés szépnek lenni és szépen felöltözni. *válaszol ezzel egyben egy korábbi kérdésre.* Hamar meg tudnám szokni ezt, azt hiszem.
*Tényleg így van ezzel. Sajnos azonban arra, amit Alenia a mágiáról és az istenekről mondott, már nem olyan könnyű bármit is mondania. Főleg, hogy meggyőződése szerint bármelyik istenség követése a három közül nagyon erőteljesen behatárolja egy létező mágiával kapcsolatos lehetőségeit.*
- Aleimord tanulás nélkül akar mágus lenni? *kérdez inkább meglepetten vissza, és természetesen nem is nagyon kell színlelnie ezt a meglepettséget.*
- Ez tényleg elég furán hangzik, én sem igazán értem, hogy gondolja ezt. Viszont... egymáson segíthetnénk majd. Odahaza sohasem engedélyezték volna a vének, hogy én is tanuljak és használhassak mágiát, de ha már így alakult... akkor itt mindenképpen szeretnék. Ha neked is hasonló vágyaid vannak, miért ne tanulhatnánk együtt? Mármint, amit lehet együtt tanulni egyáltalában ebből az egészből.


5906. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-05 01:17:41
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari//

- Igen, ezt kértem, de szerintem ha nem kérem, akkor sem lenne rossz véleményed róla. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, nekem is. Wilhorp pedig a maga módján sokkal kellemesebb társaság, mint például az unalmas tanácstagok, vagy hadvezérek, ha érted mire gondolok.
*A politika nagyon nem az ő világa, hiába nemes. Könyvek közt nőtt fel, de a jogok, törvények még neki is túl szárazok ahhoz, hogy akár egyetlen másodpercre felkeltse érdeklődését a téma.*
- Nem csoda, hogy így érzed. Mármint azt, hogy rengeteg idő telt el, pedig csak kevés. Amikor rengeteg minden folyik körülötted, olyan sok, hogy csak ide-oda kapkodod a fejed, akkor nagyon könnyű eltévedni az idő végtelen labirintusában.
*Az már biztos, hogy a rengeteg olvasásnak annyi haszna volt, hogy ilyesféle módon is ki tudja magát fejezni. Igen, nemrég ő dicsérte meg emiatt Luninarit, de azért Nia is képes hasonlókra, ha egy picit megerőlteti magát, és nem gondol arra, hogy mennyire belefáradt már az előkelő, nemesi beszédbe, és használja ki azt, hogy Luninarival felszabadultan társaloghat.*
- Szerintem Wilhorp nem így gondolta. *Próbálja is rögtön helyretenni a dolgot, mikor meglátja Luni arcán a szomorúságot amiatt, amit mondtak neki.* Megint csak arról lehet szó, hogy nem értetted meg őt. Azt nem tudom neked megmagyarázni, hogy mire gondolt, de biztos nem azt akarta mondani, hogy nem tetszel neki. Ha meg mégis, akkor most majd tátva marad a szája, mikor meglát téged ilyen csinosan. Irigykedik majd, te pedig nem engeded közel magadhoz. Tökéletes lecke volna neki. Tényleg, milyen érzés ünneplőben lenni egy egyszerű napon?
*A tisztás tényleg érdekes hely. Ha nem is vesszük hozzá azokat a tapasztalatokat, amiket Luninari felsorol, már önmagában az a tény, hogy a hely majdnem teljesen kör alakú, magában hordoz valami misztikus vonást.
Valóban mindketten itt találkoztak Wilhorppal, ám az édesanya levelét már csak a gazdagnegyedben kapta meg, de ezt nem mondja el Luninak, nem akar belerondítani a történetbe.*
- Lehet, hogy ebben a helyben is van valami különleges, vagy különös, ahogy te mondtad. Az istenek megjelenése óta egyre több ilyen van. Például a Vérkert, ami azelőtt Tündérkert néven volt hívatott, teljesen megváltozott. Olyannyira, amire emberi kéz képtelen lenne, de még a természet sem oldaná meg egykönnyen. Ami engem illet, nekem a Holdudvarban lévő sírkő is különös. A mágia megannyi dolgot rejt magában, könnyen előfordulhat, hogy a mi történetünk sem véletlen. Egyébként magam is Eeyr és Teysus tanait szeretném követni, és megtanulni mindazt, amit egyszerű halandóként elsajátíthatok tőlük. Gyerekkorom óta erre készülök, mert a mágiatanulás bizony nehéz és fáradtságos munka. Ezért sem értettem soha, hogy Aleimord hogyan szeretne mágus lenni tanulás nélkül. Ő képtelen egy helyben ülni.


5905. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-05 00:18:49
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Alenia//

*Nem lepődik meg rajta, hogy miután a már megszokott úton idáig jönnek végül Wilhorp csak ismét szóba kerül.*
- Kérted korábban, hogy ne ítéljem el őt, de nem is ítélem. *rázza meg szelíden a fejét.*
- Csak nem nagyon tudok mit kezdeni vele. *erősíti meg korábbi véleményét.*
*Ugyan ezúttal Alenia hozta fel, neki is elég gyakran a fél-elf férfin jártak útközben a gondolatai. Most pedig, hogy újra itt van és a lány is szóba hozza őt, ezek a gondolatok szinte azonnal összekeverednek tegnapi emlékeivel.*
- Tudod, az a legfurcsább az egészben, hogy ez még csak tegnap reggel volt, még is úgy érzem, mintha hatokkal ezelőtt lett volna, annyi minden történt velem azóta. Vagy csak otthon túl kevés.
- Mindenesetre már arra sem nagyon emlékszem, hogy miről beszélgettünk itt egyáltalán. *kuncog most ő.*
- De az biztos, vagy is hát az maradt meg bennem a legjobban, hogy nem tetszem neki. Azt mondta rám, hogy túl sovány vagyok és túl alacsony. Jó, persze nem így szó szerint, hanem, hogy egyek csak, mert még híznom és nőnöm kéne, de végül is ez ugyanazt jelenti, nem? *teszi hozzá szórakozott mosollyal. Kezdi már sejteni, hogy tegnap reggel nem csak beképzelte magának azt, hogy van ezen a tisztáson valami különleges. Már csak attól jobban és felszabadultabbnak érzi magát, hogy itt vannak, és úgy érzi Alenia is pontosan így van ezzel. Még csak szavait sem panaszkodásnak szánja. Inkább szórakozott derűvel adja elő, hogy mit mondott a másik félvér róla.*
- Én meg mondtam neki, hogy szerintem pont jó vagyok így. Tudod, évekkel ezelőtt megálltam a növésben, de nem bánom, mert nem lehet minden lány magas. Neki is ezt mondtam. Meg, hogy ha sokat ennék már csak kövérebb lehetnék, de magasabb nem. Az pedig nem hiszem, hogy jól állna. Igazából én szeretem így magamat. *ismeri el, ezúttal egy tényleg vidáman ragyogó mosollyal. Úgy van vele, hogyha a maga közvetett módján Wilhorpnak is elmondta azt, hogy az első benyomások ellenére igazából hiú, akkor miért titkolná el ezt pont Alenia elől, akitől ilyen téren, - reméli és feltételezi, - sokkal több megértésre számíthat, és akit sokkal jobban is kedvel, mint a félvért. Persze sokszor bizonytalan és ahol élt eddig ott nem is kecsegtette semmi jóval származása, ettől még például arcát nem cserélné el senki más arcával soha.*
- De, amit mondasz az tényleg különös. Éreztem valami kellemes vonzódást ehhez a helyhez, amikor tegnap először jártam itt. De, hogy ti is itt találkoztatok egymással először, és anya levele is pont ide érkezett, ez kicsit többnek tűnik nekem, mint egyszerű véletlennek. Olyan sorszerű. De nem igazán tudom, hogy van-e értelme hinni ilyesmiben.
*Ezúttal kíváncsian néz Aleniára, de nem olyan arccal, mintha tőle várná a megoldást és a választ minden kérdésére és kétségére. Ettől még nagyon érdekli a másik lány véleménye, és biztos benne, hogy a hasznára is válhat, ha megtudja tőle, hogy pontosan mit is gondol arról, hogy létezik-e egyáltalán olyan valami a világban, hogy sors?*



5904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-04 12:32:29
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari//

- Nem, nekem sem tetszik Wilhorp. Egyrészt szerintem kettőnk személyisége hamar ellentétekbe ütközne, másrészt ő nem nemes. Ha akarnám sem lehetne a párom.
*Kíváncsi lenne, vajon maga Wilhorp mit szólna hozzá, hogy a két kisasszony arról beszélget egy szoba mélyén, hogy nekik mennyire teszi az úrfi. Biztos elöntené a büszkeség, és önbizalomtól csordulna túl a kis lelke. Alenia erről meg van győződve.*
- Azért ne ítéld el emiatt őt. Csak szeretne egy kis színt vinni a saját, és mások életébe. Nincs ebben semmi rossz, viszont tény, hogy sokszor nehéz őt megérteni.
*Még mindig nem tudta magát túltenni ő sem azon, hogy minek neki egy majom, és miért nem jó a többi, különleges, ijesztő állat. Mindegy is, most van jobb dolguk, mint ezen agyalni: A tisztásra menni.*
- De, de. Teljesen jó lesz így. *Mosolyodik el a vidámság kérdésére.* Akkor indulás!
*Adja is ki a vezényszót, s a két csinosan öltözött lányka már el is indulhat a tisztásra, csak előtte még illedelmesen üdvözli az előtérben összegyűlt tömeg minden ismerős és ismeretlen tagját, aztán pedig a kaput is elhagyva már meg sem áll az útjuk az említett tisztásig.
Újabban gyakran jár ki ide, akár egyedül is. Először akkor járt itt, mikor bátyja azzal a gnóm lánnyal beszélgetett, de arról nincsenek jó emlékei. Aleimord akkor nagyon ellenséges volt vele, amit máig nem tud mire vélni. Talán csak az örökség. A hely viszont megragadta, afféle szerelem volt első látására. Azóta pedig szívesen jön ki egyedül is olvasgatni, elmélgetni, vagy csak úgy tengni-lengni. Persze ez utóbbit szülei nem igazán kultiválják, de néha neki is kijár a pihenés.*
- Szóval találkoztál itt Wilhorppal. *Szólal meg újra, amikor a kör alakú tisztás közepén megáll, és felpillant az égboltra.* Milyen különös. Én magam itt ismertem meg őt. Látta, hogy olvasok, és valahonnan rájött, hogy én sokat tudok a világunkról. Ekkor jött a kérdésével a majmokról. *Kuncog újra és újra ezen a majom témán.* Aztán már az élet hozta magával a többit. Épp elkísért volna haza, a szüleim házába, mikor megérkezett egy futár azzal a bizonyos levéllel, amit édesanyád küldött nekünk, hogy keressünk meg téged, és vigyázzunk rád. Wilhorp oda is elkísért, a történet többi részét pedig már ismered.
*Halovány szél támad fel közben, az a csípős fajta, ami az év ezen részére jellemző. Alenia kicsit összehúzza magán a bundát, amit még otthon vett fel, hogy ne fázzon idekinn. A hideget nem különösebben kedveli, de eme gyönyörű hely látványa bőven megér annyit, hogy fázzon egy kicsit.*


5903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-04 12:03:05
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*A szerelmével töltött idő mindig üdítő hatással van rá. Kire ne lenne? A kötelesség viszont szólítja és mielőbb szeretné lezavarni a dolgot, hogy aztán jöhessen is vissza. Gyökerestől megváltozik az élete, ami eleinte ijesztő volt számára, de már nem az. A változás nem mindig rossz, csak nehéz kizökkenni a mókuskerékből, főleg akkor, ha az egyén rugalmatlan. Daranel márpedig az elmúlt években kissé az lett. Volt a Synmirai mágusoknál, volt a Tharg népnél, de ha abba kellett belegondolnia, hogy valaha elhagyja őket, csak legyintett volna és semmi mást nem képzelt volna el. Most viszont ott van szerelme, Effy, akit mindennél jobban imád.*
~Érte megéri. Nélküle minden más semmi.~
*Igen, még a bajtársai is. Ez persze nem jelenti azt, hogy adott élethelyzetben nem segítene be, de talán megoldják majd nélküle is.
Igen szapora tempót ad lovának, sarkát olykor-olykor belemélyeszti a ló oldalába, aki nem rest szedni a lábát. Siet.*


5902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-02 21:28:48
 ÚJ
>Botjo Gaear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Valamikor máskor //

*A kislány nem igazán lepődik meg a fiú hirtelen elhatározásán. Azon is csak kicsit, hogy Veznil nem szeretne Ryzzel együtt áldozatot bemutatni az Anyának. Hisz az olyasmi, amit a kis Botjo viszont nagyon szívesen tenne.*
- Szerintöd Moon aggúdna?
*Levelet írni nagyon macerásnak hangzik, mikor valaki épp világot lát. Nem lehet egyszerre nézni a világot, meg a papírost is.
A kölyök szemei lassan nyílnak egyre nagyobbra, a lehetőség izgalma tágra tárja pupilláit. Hosszú időt töltött a Kúriában. Ez idő alatt megtanult mindenféle hasznosat. Tud már írni, számolni, mosdani -ha nagyon muszáj-, és önmagához képest kissé meg is komolyodott. Ám a szeleburdiság mélyen gyökeredzik a kicsiny sötételfben, nem beszélve a felelőtlenségről. Szájacskája apró résre nyílik.
Pislog párat, a fogaskerekek lassan kattognak fejében. Ryzre gondol. Ryz biztosan aggódna, ha csak úgy eltűnne.
~Aggúdna?~
Fátyolossá válnak szemei, mert nem hiszi igazán. Ryz olyan rég elment, egy szó nélkül. Nem vitte magával Botjot. Nem kell neki Botjo. A kis árva, az utcakölyök nem kell senkinek. A férfi ideig-óráig szórakozást látott a mókás kislányban, aztán magára hagyta.
Ryz valójában otthont adott neki, és a lehető legjobb helyen hagyta, de hát ilyen a gyermeki lélek; mindig elégedetlen és hálátlan.
Veznil viszont magával hívja. Fogadott bátyuskája Botjo szakértelmére számít. Botjo majd nézi helyette a világot, amikor Veznil, a furcsa, minden kétséget kizáróan kattant fiú levelet ír arról, hogy ők ketten mennyire elszöktek.*
- Van.
*Szippantja vissza a szabadságot épp, csak meglátott takonycsíkot furmányába.*
- Mönjünk.
*És majd talán ha egyszer újra találkozik Ryzzel, a férfi büszke lesz rá. Mikor ő lesz a leghíresebb kalandor és hős, nem csak egy inas aki nem jó semmire.
Halvány mosoly kúszik vissza a kámpicsorodás helyére.*
- Mostan mán szökvények vagyunk?
*~Nöm münk vissza. Bár hoztunk vú'na piskótát.~*


5901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:23:31
 ÚJ
>Vesdynild Ecerser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Valamikor máskor //

*Az emlékezet tengerének árja már régen elmosta azt a bizonyos, matrónával való találkozást. Pedig itt volt az, erdőszél tisztázatán, négylábú veszedelemmel körítve. Ők kötötték sorsát a kúriához, akkor azt hitte, sírig tartót. Élete addigi folyását ismerve ez nem volt merészség. S nem is hitte volna, hogy mekkora változásokat hoz életébe ez az időszak. Labilis, borult elme volt, mely ingadozott a szélsőséges szervilitás és a hirtelen feltámadó gyilkos ösztön között. Mostanra legfeljebb fura, bogaras különc, de a mérleg nyelve végre a helyére került. Készen áll arra, hogy új tapasztalatokat szerezzen, még ha ehhez el is kell szakadnia mostani kényelmes életéből.*
- Nem kérek senkitől semmit. Inkább elmegyek világot látni, hátra sem nézve. Találgatnak majd, mi lett velem. Kivéve persze, ha levelet küldök róla.
*A búcsúzás nem az erőssége, egybegyúrt akarat és kedv kell hozzá, hogy valóban papírt ragadjon. Közösséget, mi több, családot még sosem hagyott ott jószántából. Most sem kívánja a teljeset.*
- Ha van kedved, velem jöhetsz *bök fejével a kislány felé. A bolondok és a gyerekek bátorsága lenne velük.*
- Jól jönne a támogatás mindenféle furmányos szörnyetegek ellen.
*A döntését már meghozta, be is tartja, így vagy úgy.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139