Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:43:01
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:43:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
* Mestere leveleit mindig örömmel fogadja, főleg ha hasznára tud lenni az alkimistának. A megbeszélt időpontban természetesen késedelem nélkül megjelenik. Nem kell a jó Nestárnak sokat várnia rá. Néhány pillanatra rá, hogy megérkezik a férfi, már a lány is ott van a tisztáson.*
- Jó estét Nestar Mester!* Köszönti illendően. Hátán táska, amiből előkerül az írószer meg a papíros.*
- Elhoztam mindent, amit a levelében kért a mester. Készen állók a kísérletre.* Nem kérdezősködik, majd csak kiderül, hogy miről van szó, de az biztos, hogy szemei minden mozzanatra figyelni fognak. Nestar kísérletei mindig nagyon érdekesek.*
* Mestere leveleit mindig örömmel fogadja, főleg ha hasznára tud lenni az alkimistának. A megbeszélt időpontban természetesen késedelem nélkül megjelenik. Nem kell a jó Nestárnak sokat várnia rá. Néhány pillanatra rá, hogy megérkezik a férfi, már a lány is ott van a tisztáson.*
- Jó estét Nestar Mester!* Köszönti illendően. Hátán táska, amiből előkerül az írószer meg a papíros.*
- Elhoztam mindent, amit a levelében kért a mester. Készen állók a kísérletre.* Nem kérdezősködik, majd csak kiderül, hogy miről van szó, de az biztos, hogy szemei minden mozzanatra figyelni fognak. Nestar kísérletei mindig nagyon érdekesek.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-30 22:40:13
Üzenet elküldve: 2025-03-30 22:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Lassan száll le az éj a tisztáson, ami egyesek számára bizonyos naplemente szépségét jelentené, de Nestar örömmel távoztatja a világosságot, hogy dolgozni tudjon. Nem tudja, a levele mikor találja meg Nimerilt, de pár napot hagyott magának, mielőtt nekiáll a munkának. Több szem többet lát és Nimerilnek könnyebb dolga is lesz figyelni, amíg Nestar mágiával ügyetlenkedik. Nem sok mindent írt le a számára, csak annyit, hogy a segítségét kéri a tisztáson egy kísérlethez és hogy hozzon pár papírt és szenet, vagy egy gyors írószert. A folyamat gyors lesz és remélhetőleg veszélytelen, így nem lesz pepecselésre való idő. Ő hozott pár lámpást, de nem tervez a tényleges sötétben sokáig maradni, az idő gyorsan hűl és a próbálkozások drágák. Ezt megbeszélhetik még mielőtt eljönne az éj. Meggyújtja az első lámpást, majd körbetekint, hátha egy régi ismerőst talál.*
*Lassan száll le az éj a tisztáson, ami egyesek számára bizonyos naplemente szépségét jelentené, de Nestar örömmel távoztatja a világosságot, hogy dolgozni tudjon. Nem tudja, a levele mikor találja meg Nimerilt, de pár napot hagyott magának, mielőtt nekiáll a munkának. Több szem többet lát és Nimerilnek könnyebb dolga is lesz figyelni, amíg Nestar mágiával ügyetlenkedik. Nem sok mindent írt le a számára, csak annyit, hogy a segítségét kéri a tisztáson egy kísérlethez és hogy hozzon pár papírt és szenet, vagy egy gyors írószert. A folyamat gyors lesz és remélhetőleg veszélytelen, így nem lesz pepecselésre való idő. Ő hozott pár lámpást, de nem tervez a tényleges sötétben sokáig maradni, az idő gyorsan hűl és a próbálkozások drágák. Ezt megbeszélhetik még mielőtt eljönne az éj. Meggyújtja az első lámpást, majd körbetekint, hátha egy régi ismerőst talál.*
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-26 22:38:00
Üzenet elküldve: 2025-03-26 22:38:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Rellan megpróbálja vállon veregetni a bácsit, de mikor az elhúzódik tőle, nem nagyon tudja, mit kezdjen a kezével, ezért először combját csapkodja vele, aztán hanyagságot tettetve zsebre vágja ökleit. Egyből megérzi a zsebében a kis fa tevét, hű kis társát, akit persze ide is magával vitt. Egy pillanatra rá is kulcsolódnak az ujjai, gondolván, hogy talán ez meggyógyítaná az idegent, de annyira félti, hogy csak a számára legkedvesebbekre merné rábízni – például a feleségjelölt Maira. De most elbizonytalanodik. Nehéz dolog azért hatni erre a bácsira, azt se hagyja, hogy érdemben megvigasztalják, pedig szerencséje van, hogy a kis Rellan jó útra tért, és nem kizsebelni akarja, hanem segíteni neki.*
~ Nem örül ez semminek. ~ *Gondolja magában. De azért valamivel csak életre kéne lehelni. A kisfiú dilemmázik, egyáltalán használt-e a kalapos öntözés, mert így első blikkre pont ugyanolyan, mint volt.
Kérdésére Rellan, akinek fogalma sincs róla, hogy valami démonnak tekintik, alaposan meghányja-veti a dolgot. Érdemes erre várnia? Mai lassan hazatér, aztán hiába kéri meg a kezét, ha a lány meg azon nyomban szobafogságra ítéli. De közben a kíváncsiság is hajtja, és ha már egyszer elhúzták előtte a mézesmadzagot, muszáj lecsapnia a lehetőségre.*
- Hát a' úgy jó lenne. *Állapítja meg.* De nekem nem _egy_ feleség kell. Nekem a Mai kell. Ő vezeti az árvaházat, ahol lakok. Lakom. *Javítja ki magát, mert az egyik kis szobatársa erre tanította.* A többi feleséget megtarthatod magadnak, akár mindet is. Mer' a Mai szebb náluk. És puha a keze. Meg finom az illata is. Szóval ő így az enyém, jóvan? *Kérdezi, fenyegetően felvivve a hangsúlyt a végén, és még az ujjával is előrebök, hogy a férfi érezze, nem tréfál. Ebben nem.* Na, mondjad, hogyan kell, én meg megtanulom. *Sürgeti a férfit türelmetlenül, és előredől, tenyereit a térdein nyugtatva, hogy jól hallja a magzatpózában is.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.26 22:39:07
*Rellan megpróbálja vállon veregetni a bácsit, de mikor az elhúzódik tőle, nem nagyon tudja, mit kezdjen a kezével, ezért először combját csapkodja vele, aztán hanyagságot tettetve zsebre vágja ökleit. Egyből megérzi a zsebében a kis fa tevét, hű kis társát, akit persze ide is magával vitt. Egy pillanatra rá is kulcsolódnak az ujjai, gondolván, hogy talán ez meggyógyítaná az idegent, de annyira félti, hogy csak a számára legkedvesebbekre merné rábízni – például a feleségjelölt Maira. De most elbizonytalanodik. Nehéz dolog azért hatni erre a bácsira, azt se hagyja, hogy érdemben megvigasztalják, pedig szerencséje van, hogy a kis Rellan jó útra tért, és nem kizsebelni akarja, hanem segíteni neki.*
~ Nem örül ez semminek. ~ *Gondolja magában. De azért valamivel csak életre kéne lehelni. A kisfiú dilemmázik, egyáltalán használt-e a kalapos öntözés, mert így első blikkre pont ugyanolyan, mint volt.
Kérdésére Rellan, akinek fogalma sincs róla, hogy valami démonnak tekintik, alaposan meghányja-veti a dolgot. Érdemes erre várnia? Mai lassan hazatér, aztán hiába kéri meg a kezét, ha a lány meg azon nyomban szobafogságra ítéli. De közben a kíváncsiság is hajtja, és ha már egyszer elhúzták előtte a mézesmadzagot, muszáj lecsapnia a lehetőségre.*
- Hát a' úgy jó lenne. *Állapítja meg.* De nekem nem _egy_ feleség kell. Nekem a Mai kell. Ő vezeti az árvaházat, ahol lakok. Lakom. *Javítja ki magát, mert az egyik kis szobatársa erre tanította.* A többi feleséget megtarthatod magadnak, akár mindet is. Mer' a Mai szebb náluk. És puha a keze. Meg finom az illata is. Szóval ő így az enyém, jóvan? *Kérdezi, fenyegetően felvivve a hangsúlyt a végén, és még az ujjával is előrebök, hogy a férfi érezze, nem tréfál. Ebben nem.* Na, mondjad, hogyan kell, én meg megtanulom. *Sürgeti a férfit türelmetlenül, és előredől, tenyereit a térdein nyugtatva, hogy jól hallja a magzatpózában is.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.26 22:39:07
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-23 03:03:09
Üzenet elküldve: 2025-03-23 03:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Nagy kínlódások közepette, de elért ide is. Az elsők között furakszik le a kompról és tör magának utat előre.*
- Na végre! Azt hittem soha nem érünk már ide.* Morogja. Az eddigi idegessége persze nem tűnik el. Elpazarolt egy rakás aranyat, hogy idejöjjön. Nagyon meri ajánlani Merlanának, hogy tartsa a szavát, mert különben darabokra szedi azt a kis fruskát, az már biztos. Madara is csatlakozik hozzá időközben, aki eddig az út során változatos helyeken jelent meg. Most a vállán pihen. Ez már neki is új környék, még ha nem is teljesen ismeretlen.*
- Na végre! Azt hittem soha nem érünk már ide.* Morogja. Az eddigi idegessége persze nem tűnik el. Elpazarolt egy rakás aranyat, hogy idejöjjön. Nagyon meri ajánlani Merlanának, hogy tartsa a szavát, mert különben darabokra szedi azt a kis fruskát, az már biztos. Madara is csatlakozik hozzá időközben, aki eddig az út során változatos helyeken jelent meg. Most a vállán pihen. Ez már neki is új környék, még ha nem is teljesen ismeretlen.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-19 22:21:22
Üzenet elküldve: 2025-03-19 22:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Már lassan kezd lemenni a nap, szerencsére azért már bőven van ereje a napnak. Úgyhogy legalább fáznia nem kell. Bár egyébként is itt a tisztáson már igazán nincs messze az áhított pihenés. Közben megcsodálja a fákat, akad itt pár amit ő maga növesztett. Jó, csalt is egy kicsit hisz valóban a varázslat erejét használta, de most nem gondol erre. Hisz ha már adatott neki ez az erő, akkor használni is fogja. És lehetőleg szép és kedves dolgokra, ahogy az kellene ezen a földön mindenkinek. Legalábbis Valuryen az elvarázsolt kis elméjében ezen szokott álmodozni.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-19 16:16:41
Üzenet elküldve: 2025-03-19 16:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Az ujjai közül kicsúsznak a félig nedves tincsek, ahogy a tarkójára siklik a keze, reflexszerűen fogva rá a bőr alatt feszesre kötött izmokra. Jólesően hűti a nyakát a tenyere alatt elkent víz maradéka, enyhíti annyira a felzavart hányingert is, hogy rá tudjon nyelni, biztosan szorítva egy időre vissza a helyére a már megivott italt. Mint a savó, keseredik a nyelve alatt maradt íze.
Hallja talán a tompa puffanást, ahogy az üveg, ami az előbb még a kezében volt odébb landol valahol a parton, de nem néz fel utána egyelőre, az biztosan nem volna ellenszere az émelygésnek, amit a térdei közé hajtva a fejét próbál csillapítani. Hogy a fiúcska őszinte-e vagy sem, jelenleg egyáltalán nem érdekli, kísértő szellemnek tartja, ha valaminek, a világ túlfeléről érkezett lidércnek, aki még az itteni isteneket is könnyelműen kigúnyolja. Nem nyög már fel újra, néma a megrökönyödése az elhangzó név hallatán, még a szemét is becsukja inkább. A vállát ért kis kezek elől aprót, kitérőt mozdul, jelzésértékűleg elutasítva a gesztus közvetlenségét, mielőtt még az nagyobb lendületet venne a gyerek részéről. Lehet, hogy ivott, és nehéz jelenleg különbséget tennie a tér biztos és bizonytalan pontjai között, de hogy tapogassák, főleg ennyire lesajnálóan, azt kikéri magának, ha szótlanok maradnak is az ajkai, amikkel a hullámokban érkező rosszullétet tartja szigorú zár alatt. Egy személyesen az ő romba döntésére rendelt gyerekméretű rettenet.. S semmi nyoma annak, hogy magára kívánná hagyni.
Hajszoltak a gondolatok, élesen lüktet még egy ponton a kő nyoma a hátán, kellemetlen a folyó felől az ingébe kapó huzat. Nehezen áll össze értelmezhetővé a világ körülötte, ami annyira könnyen fordult ki a sarkából korábban, alighogy kihúzta a vízből a feljebb fűben heverő tőrt.. Maga elé meredve figyeli a lábai között a földet.*
- Ha szerzek neked feleséget békét hagysz nekem..?
*Az egyetlen dolog, amit eddig kért tőle a fiú, talán ez az, ami ahhoz kell, hogy megnyugodjon, és eltávozzon tőle. Nem mozdul a helyéről, egyedül a szeme van nyitva, s pislog is, bár fáradt a pillantás, amivel a hullámok nyaldosta partszélt bámulja feljebb emelve az állát.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.19 18:03:54
*Az ujjai közül kicsúsznak a félig nedves tincsek, ahogy a tarkójára siklik a keze, reflexszerűen fogva rá a bőr alatt feszesre kötött izmokra. Jólesően hűti a nyakát a tenyere alatt elkent víz maradéka, enyhíti annyira a felzavart hányingert is, hogy rá tudjon nyelni, biztosan szorítva egy időre vissza a helyére a már megivott italt. Mint a savó, keseredik a nyelve alatt maradt íze.
Hallja talán a tompa puffanást, ahogy az üveg, ami az előbb még a kezében volt odébb landol valahol a parton, de nem néz fel utána egyelőre, az biztosan nem volna ellenszere az émelygésnek, amit a térdei közé hajtva a fejét próbál csillapítani. Hogy a fiúcska őszinte-e vagy sem, jelenleg egyáltalán nem érdekli, kísértő szellemnek tartja, ha valaminek, a világ túlfeléről érkezett lidércnek, aki még az itteni isteneket is könnyelműen kigúnyolja. Nem nyög már fel újra, néma a megrökönyödése az elhangzó név hallatán, még a szemét is becsukja inkább. A vállát ért kis kezek elől aprót, kitérőt mozdul, jelzésértékűleg elutasítva a gesztus közvetlenségét, mielőtt még az nagyobb lendületet venne a gyerek részéről. Lehet, hogy ivott, és nehéz jelenleg különbséget tennie a tér biztos és bizonytalan pontjai között, de hogy tapogassák, főleg ennyire lesajnálóan, azt kikéri magának, ha szótlanok maradnak is az ajkai, amikkel a hullámokban érkező rosszullétet tartja szigorú zár alatt. Egy személyesen az ő romba döntésére rendelt gyerekméretű rettenet.. S semmi nyoma annak, hogy magára kívánná hagyni.
Hajszoltak a gondolatok, élesen lüktet még egy ponton a kő nyoma a hátán, kellemetlen a folyó felől az ingébe kapó huzat. Nehezen áll össze értelmezhetővé a világ körülötte, ami annyira könnyen fordult ki a sarkából korábban, alighogy kihúzta a vízből a feljebb fűben heverő tőrt.. Maga elé meredve figyeli a lábai között a földet.*
- Ha szerzek neked feleséget békét hagysz nekem..?
*Az egyetlen dolog, amit eddig kért tőle a fiú, talán ez az, ami ahhoz kell, hogy megnyugodjon, és eltávozzon tőle. Nem mozdul a helyéről, egyedül a szeme van nyitva, s pislog is, bár fáradt a pillantás, amivel a hullámok nyaldosta partszélt bámulja feljebb emelve az állát.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.19 18:03:54
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-16 07:59:03
Üzenet elküldve: 2025-03-16 07:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Bármekkora teher is tud lenni az egész, mégsem tudja ledobni magáról. Talán mert igazából nem akarja. Sok mindent hagyott már hátra, ami nem volt neki jó, sokat magyarázott is a döntésekről a lánynak. Pontosan tudja, hogy ha eljön a pont, akkor lépni fog. Azt csak remélheti, hogy időben teszi majd meg, de a bűntudat még nem engedi. Üveges szemekkel néz előre, ahogy öleli a lányt, de végül, mint aki beletörődött, hogy ezt igazából ő is akarja, lesüti a szemét és csak tartja a másikat. Semmit nem sejtve abból, ami Nori-ban dúl. Illetve bármit sejt, az nem az, ami történik. A vipera tényének elfeledése a saját bosszúja is lehet. Mert már rég meglenne a kiút, már rég lenne miért elveszteni a remény utolsó szikráját is, ha tudatosítaná magában, hogy akármit tesz, az az entitás a húgában éhes és ki másból lakmározna nagyobbat, mint belőle. Aki jóformán önként adja magát neki. Azt a karkötőt még véletlenül is leszakajthatná… de eszébe sem jut. És inkább elmenne örökre, minthogy a másik helyett „döntsön” egy ilyen kérdésben. Mert neki is ugyanannyiból tartana levetnie. De nem akarja. Ehelyett inkább enged a hangoknak. Enged annak, amire majd fogni lehet bármit. Ami leveszi róla a felelősség terhét, mert ő szeret, csak hát a kígyó benne nem… Mindegy, hogy egy sötétebb szilánk, vagy Sa'Tereth pikkelyes átka. A vége ugyanaz.*
- Biztos? *Néz a barna szemekbe, kissé féltőn, aztán persze elmosolyodik.*
- Én jól, csak már megint aggódtam. *Nem nyeli már le a szavakat. Aggódott és persze félt. Folyton ez van. Hangozzék bárhogy, már elfáradt ahhoz, hogy teljesen átírja őket. Talán fel sem tűnik a lánynak az, ami mögötte van. Rettentően unja. De ez a dolga. Vagy ezt szabta ki magára. Még.*
- Nem haragszok, de menjünk, kérlek. Muszáj tényleg pihennem, a gyerekek várnak. *Még jó, hogy nem pontos napot mondott az érkezésre. Az „nagyjából egy hat múlva” pedig még nem jött el. Mágnesként húzza az ágy gondolata, s közben fogalma sincs róla, hogy mi lesz akkor, amikor végre belefekhet.
Azzal belekarolva a másikba indulna tovább. A lovakat pedig bőven elég már szárán vezetni. Senkinek nem hiányzik a teher.*
*Bármekkora teher is tud lenni az egész, mégsem tudja ledobni magáról. Talán mert igazából nem akarja. Sok mindent hagyott már hátra, ami nem volt neki jó, sokat magyarázott is a döntésekről a lánynak. Pontosan tudja, hogy ha eljön a pont, akkor lépni fog. Azt csak remélheti, hogy időben teszi majd meg, de a bűntudat még nem engedi. Üveges szemekkel néz előre, ahogy öleli a lányt, de végül, mint aki beletörődött, hogy ezt igazából ő is akarja, lesüti a szemét és csak tartja a másikat. Semmit nem sejtve abból, ami Nori-ban dúl. Illetve bármit sejt, az nem az, ami történik. A vipera tényének elfeledése a saját bosszúja is lehet. Mert már rég meglenne a kiút, már rég lenne miért elveszteni a remény utolsó szikráját is, ha tudatosítaná magában, hogy akármit tesz, az az entitás a húgában éhes és ki másból lakmározna nagyobbat, mint belőle. Aki jóformán önként adja magát neki. Azt a karkötőt még véletlenül is leszakajthatná… de eszébe sem jut. És inkább elmenne örökre, minthogy a másik helyett „döntsön” egy ilyen kérdésben. Mert neki is ugyanannyiból tartana levetnie. De nem akarja. Ehelyett inkább enged a hangoknak. Enged annak, amire majd fogni lehet bármit. Ami leveszi róla a felelősség terhét, mert ő szeret, csak hát a kígyó benne nem… Mindegy, hogy egy sötétebb szilánk, vagy Sa'Tereth pikkelyes átka. A vége ugyanaz.*
- Biztos? *Néz a barna szemekbe, kissé féltőn, aztán persze elmosolyodik.*
- Én jól, csak már megint aggódtam. *Nem nyeli már le a szavakat. Aggódott és persze félt. Folyton ez van. Hangozzék bárhogy, már elfáradt ahhoz, hogy teljesen átírja őket. Talán fel sem tűnik a lánynak az, ami mögötte van. Rettentően unja. De ez a dolga. Vagy ezt szabta ki magára. Még.*
- Nem haragszok, de menjünk, kérlek. Muszáj tényleg pihennem, a gyerekek várnak. *Még jó, hogy nem pontos napot mondott az érkezésre. Az „nagyjából egy hat múlva” pedig még nem jött el. Mágnesként húzza az ágy gondolata, s közben fogalma sincs róla, hogy mi lesz akkor, amikor végre belefekhet.
Azzal belekarolva a másikba indulna tovább. A lovakat pedig bőven elég már szárán vezetni. Senkinek nem hiányzik a teher.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:32:26
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ott áll a tisztás közepén lehajtott fejjel, mint egy gyerek, aki tényleg csak egy borzalmasan rossz csínyt követett el, de annál sokkal többről van szó. És rosszabbról. Hiába is magyarázná, hogy azért kellett ennyire rohanni, hogy megmentse őt, magát, magukat a katasztrófától.*
~Azzal mentheted meg őt, ha segítesz neki… szenved…~ *Az elméje sötét sugallata is taktikát váltott közben, és már nem arról próbálja meggyőzni a lányt, hogy neki van szüksége arra, hogy tegye, amit az ösztöne diktál, hanem Mainak.
Nem bírja tovább. Olyasféle roppanás hangját hallja, mintha csont törne, de ez is csupán a képzeletének szüleménye. Meg akar szabadulni a hangoktól, és… igen. Segíteni akar Mainak. Segíteni fog rajta. Először csak jólesően burkolódzik az ölelésbe, ahol apró, kicsi levegőket véve piheg, majd lassan megnyugszik. Megnyugszik, s közben a tekintetéből, amit Mai már nem láthat, is eltűnik a félelem. Helyét átveszi a sötét, hideg nyugodtság.*
- Most már jól vagyok. Köszönöm. *Szólal meg határozottan, és az ölelésből nem szakad el, de fejét kicsit hátra húzza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- És te? Te is jól vagy? Szeretném, ha jól lennél. *Félretolja a lány homlokáról a kósza hajtincseket, és megérinti, mintha csak azt ellenőrizné, hogy nem lázas-e, de közben belül visít. Nem tudja megakadályozni a förtelmet, hogy valami szörnyűséget kövessen el. Csak küzdeni tud, hogy minimálisra csökkentse az átok hatását, és közben azért imádkozik, hogy ha más nem, akkor Sa'Tereth adja rá a láncokat, és akadályozza meg őt abban, hogy bántsa Mait.*
- Ne haragudj! *Mondja, miközben elhúzódik, s hangzik úgy, mintha azért kérne csupán még egyszer bocsánatot, mert annyira rohantak, és mert rosszul bánt a lovával. Nem, ez már másnak szól.
Az érintés után egyébként nem történik semmi. Legalábbis egyelőre, és nem olyasmi, mint ami legutóbb a Mágustoronyban történt, mikor hasonló módon érintette meg a félvér homlokát.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására az olyan rémálmoktól fog szenvedni, hogy nem képes elaludni a következő kettő napban, aminek hatására a célpont a végkimerültség és az őrültség határára sodródik szép lassan. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a rémálmok erősödnek, egy nap elteltével gyilkos rohamra késztetik az őrült célpontot, aki az első gyilkosság elkövetéséig mindent megtesz, hogy megölhessen egy humanoid lényt.
*Ott áll a tisztás közepén lehajtott fejjel, mint egy gyerek, aki tényleg csak egy borzalmasan rossz csínyt követett el, de annál sokkal többről van szó. És rosszabbról. Hiába is magyarázná, hogy azért kellett ennyire rohanni, hogy megmentse őt, magát, magukat a katasztrófától.*
~Azzal mentheted meg őt, ha segítesz neki… szenved…~ *Az elméje sötét sugallata is taktikát váltott közben, és már nem arról próbálja meggyőzni a lányt, hogy neki van szüksége arra, hogy tegye, amit az ösztöne diktál, hanem Mainak.
Nem bírja tovább. Olyasféle roppanás hangját hallja, mintha csont törne, de ez is csupán a képzeletének szüleménye. Meg akar szabadulni a hangoktól, és… igen. Segíteni akar Mainak. Segíteni fog rajta. Először csak jólesően burkolódzik az ölelésbe, ahol apró, kicsi levegőket véve piheg, majd lassan megnyugszik. Megnyugszik, s közben a tekintetéből, amit Mai már nem láthat, is eltűnik a félelem. Helyét átveszi a sötét, hideg nyugodtság.*
- Most már jól vagyok. Köszönöm. *Szólal meg határozottan, és az ölelésből nem szakad el, de fejét kicsit hátra húzza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- És te? Te is jól vagy? Szeretném, ha jól lennél. *Félretolja a lány homlokáról a kósza hajtincseket, és megérinti, mintha csak azt ellenőrizné, hogy nem lázas-e, de közben belül visít. Nem tudja megakadályozni a förtelmet, hogy valami szörnyűséget kövessen el. Csak küzdeni tud, hogy minimálisra csökkentse az átok hatását, és közben azért imádkozik, hogy ha más nem, akkor Sa'Tereth adja rá a láncokat, és akadályozza meg őt abban, hogy bántsa Mait.*
- Ne haragudj! *Mondja, miközben elhúzódik, s hangzik úgy, mintha azért kérne csupán még egyszer bocsánatot, mert annyira rohantak, és mert rosszul bánt a lovával. Nem, ez már másnak szól.
Az érintés után egyébként nem történik semmi. Legalábbis egyelőre, és nem olyasmi, mint ami legutóbb a Mágustoronyban történt, mikor hasonló módon érintette meg a félvér homlokát.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására az olyan rémálmoktól fog szenvedni, hogy nem képes elaludni a következő kettő napban, aminek hatására a célpont a végkimerültség és az őrültség határára sodródik szép lassan. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a rémálmok erősödnek, egy nap elteltével gyilkos rohamra késztetik az őrült célpontot, aki az első gyilkosság elkövetéséig mindent megtesz, hogy megölhessen egy humanoid lényt.
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:14:11
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Elfelejti a saját fáradtságát is, miközben egy ideig próbálja beérni a lányt. Persze ez jószerivel lehetetlen és kettejük közül ő nem fogja megtenni, hogy Borsot addig hajtja, amíg az ki nem fullad teljesen. Lassabban ér hát a tisztásra, csak messziről látja, ahogy a feketeség leugrik a lováról… vagy esik, már meg sem tudná mondani, de az igen jól látható, hogy Árnyéknak éppen annyira van tele a hócipője, mint Mai-nak. Vegyesek most is az érzelmek, az aggódáson túl ott van, hogy végtelenül elege van már Nori-ból. Vagy Lil-ből, Rien-ből, teljesen mindegy. Úgy ráharap az ajkára, hogy majd kiserken a vér is, de persze mielőtt megtörténhetne, leállítja a kényszert, hogy így fojtsa el a kitörni készülő haragot. Inkább tovább lassít a lépteken, hogy elpárologhasson belőle. Mikor végül odaér, kissé megenyhül, ahogy bocsánatot próbál kérni a lány, aztán ő is leszáll a hátasról. Jó végre kinyújtóztatni a tagjait.*
- Muszáj? Egyáltalán nem volt muszáj, nem bánhatsz így Árnyékkal. *Nagyot sóhajt, majd megcsóválja a fejét, mintha csak egy meggondolatlan gyerek csínytevésére reagálna. Körbe néz, már szinte otthon vannak, csak jutna már be végre a házba.*
- De akkor beszélj már kérlek, mi a bajod? *Simít végig az arcon, aztán végül magához szorítja, hátha végre megnyugszik. A másik vállára hajtja állát, közben pedig kifejezéstelenül néz el a távolba, legyen már végre vége ennek az átkozott utazásnak, vagy akár az egész napnak. Talán jobb ötlet volna mégis a rezidenciát választani.*
*Elfelejti a saját fáradtságát is, miközben egy ideig próbálja beérni a lányt. Persze ez jószerivel lehetetlen és kettejük közül ő nem fogja megtenni, hogy Borsot addig hajtja, amíg az ki nem fullad teljesen. Lassabban ér hát a tisztásra, csak messziről látja, ahogy a feketeség leugrik a lováról… vagy esik, már meg sem tudná mondani, de az igen jól látható, hogy Árnyéknak éppen annyira van tele a hócipője, mint Mai-nak. Vegyesek most is az érzelmek, az aggódáson túl ott van, hogy végtelenül elege van már Nori-ból. Vagy Lil-ből, Rien-ből, teljesen mindegy. Úgy ráharap az ajkára, hogy majd kiserken a vér is, de persze mielőtt megtörténhetne, leállítja a kényszert, hogy így fojtsa el a kitörni készülő haragot. Inkább tovább lassít a lépteken, hogy elpárologhasson belőle. Mikor végül odaér, kissé megenyhül, ahogy bocsánatot próbál kérni a lány, aztán ő is leszáll a hátasról. Jó végre kinyújtóztatni a tagjait.*
- Muszáj? Egyáltalán nem volt muszáj, nem bánhatsz így Árnyékkal. *Nagyot sóhajt, majd megcsóválja a fejét, mintha csak egy meggondolatlan gyerek csínytevésére reagálna. Körbe néz, már szinte otthon vannak, csak jutna már be végre a házba.*
- De akkor beszélj már kérlek, mi a bajod? *Simít végig az arcon, aztán végül magához szorítja, hátha végre megnyugszik. A másik vállára hajtja állát, közben pedig kifejezéstelenül néz el a távolba, legyen már végre vége ennek az átkozott utazásnak, vagy akár az egész napnak. Talán jobb ötlet volna mégis a rezidenciát választani.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*
- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-06 15:46:32
Üzenet elküldve: 2025-03-06 15:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Túl közeli még mindig a világ, a folyó, a madarak, a szél hűvöse, hiába fogy gyorsan a piacon vett italos üveg tartalma. Ha lassulnak is a gondolatok csak mintha mocsárba ragadnának, nem szűnnek meg, hiába fojtja őket könyörtelenül a nyelőcsövét égető szeszbe. Nem elég erős, vagy nem elég, lángokban áll a szája, ha kiköpne lehet tényleg felgyulladnának a kidőlt fa törzse mellett felgyűlt száraz levelek.
Lehajtva a fejét hunyja le a szemét, maga mellé engedve újra az ital maradékát. Alig éri a nap, alig melegít, mégsem kell a kabát, nem érzi a hideget, mintha egy takaró alatt izzadna, fáradtan engedi a mellkasára az állát. Aludni kellene, amíg besötétedik, mert képtelen elviselni most a napvilágot..
Nem figyel a hullámok zaja mögött elvesző könnyű kis léptekre a parton, lassúak a reflexek is, ahogy a lábán kis híján átzuhanó valami felé mordul halkan. Idegenül mozdul félre a világ, ahogyan oldalt emeli rá a fejét, késve úszik a helyére a látvány. Élesen csillog a vízen a visszavert fény, bántja a szemét, ahogy a gyerek felé fordul. Ha hallja is annak szavait nem reagál rájuk, hol hallotta már, hogy mit szeretnek a lányok.. Frusztráltan vonódik összébb a szemöldöke.*
~Feleségül..?~
- El kell kérni tőle a kezét. *Válaszolja egy rövid szünet után.* - Az apjától először. Meg kell egyezni az apjával..
*Hogy a közös nyelv ismeretében alapból, vagy csak az alkoholtól csúsznak el a szavai, a jelentésük, nem tudni, ha tisztán is beszél, nyugodtan, csak olyan komolyan, mint bármikor máskor. Feszült figyelemben mélyül el egy ránc a két szemöldöke között; lehajtja a fejét, úgy bámulja tovább a földet a gyerek lábai előtt, de mintha annak felszíne alá nézne. Alig éri a nap, mégis forrónak érzi a szelet a bőrén, száraznak, nehéz illatoktól súlyosnak.* - Hogy jószágot kér, vagy földet, de az arany a legtisztességesebb..
*Hogy egy ötéves forma kisfiú áll előtte, aki a házasságról kérdezi, nem zavarja. Tompa súlyként szorul a bordák köré a honvágy levegőtlen prése. A sírás fojtogatja vagy az erős ital, már nem gondol mögé, csak a keze mozdul, a szájához emelve az üveget.*
*Túl közeli még mindig a világ, a folyó, a madarak, a szél hűvöse, hiába fogy gyorsan a piacon vett italos üveg tartalma. Ha lassulnak is a gondolatok csak mintha mocsárba ragadnának, nem szűnnek meg, hiába fojtja őket könyörtelenül a nyelőcsövét égető szeszbe. Nem elég erős, vagy nem elég, lángokban áll a szája, ha kiköpne lehet tényleg felgyulladnának a kidőlt fa törzse mellett felgyűlt száraz levelek.
Lehajtva a fejét hunyja le a szemét, maga mellé engedve újra az ital maradékát. Alig éri a nap, alig melegít, mégsem kell a kabát, nem érzi a hideget, mintha egy takaró alatt izzadna, fáradtan engedi a mellkasára az állát. Aludni kellene, amíg besötétedik, mert képtelen elviselni most a napvilágot..
Nem figyel a hullámok zaja mögött elvesző könnyű kis léptekre a parton, lassúak a reflexek is, ahogy a lábán kis híján átzuhanó valami felé mordul halkan. Idegenül mozdul félre a világ, ahogyan oldalt emeli rá a fejét, késve úszik a helyére a látvány. Élesen csillog a vízen a visszavert fény, bántja a szemét, ahogy a gyerek felé fordul. Ha hallja is annak szavait nem reagál rájuk, hol hallotta már, hogy mit szeretnek a lányok.. Frusztráltan vonódik összébb a szemöldöke.*
~Feleségül..?~
- El kell kérni tőle a kezét. *Válaszolja egy rövid szünet után.* - Az apjától először. Meg kell egyezni az apjával..
*Hogy a közös nyelv ismeretében alapból, vagy csak az alkoholtól csúsznak el a szavai, a jelentésük, nem tudni, ha tisztán is beszél, nyugodtan, csak olyan komolyan, mint bármikor máskor. Feszült figyelemben mélyül el egy ránc a két szemöldöke között; lehajtja a fejét, úgy bámulja tovább a földet a gyerek lábai előtt, de mintha annak felszíne alá nézne. Alig éri a nap, mégis forrónak érzi a szelet a bőrén, száraznak, nehéz illatoktól súlyosnak.* - Hogy jószágot kér, vagy földet, de az arany a legtisztességesebb..
*Hogy egy ötéves forma kisfiú áll előtte, aki a házasságról kérdezi, nem zavarja. Tompa súlyként szorul a bordák köré a honvágy levegőtlen prése. A sírás fojtogatja vagy az erős ital, már nem gondol mögé, csak a keze mozdul, a szájához emelve az üveget.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-04 22:05:11
Üzenet elküldve: 2025-03-04 22:05:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*A kisfiú addig csámborog tanácstalanul, hogy végül a tisztásra viszi az lába. Itt nem sokat időzött annak idején, bár tudta ő mindig is, hol van - egy gyerkőc számára kevés érdekességgel kecsegtet egy ilyen környék, főleg akkor, ha nincs is igazán társasága, barátai, akikkel labdázhatna vagy birkózhatna. Az egyetlen dolog, amit szeret itt csinálni, az a kődobálás, de abban sem volt túl jó, amikor legutóbb próbálta.*
~ Azért most is megpróbálom, hátha. ~ *Találja ki. Már közelebb van a hathoz, mint az öthöz, még az is lehet, hogy egyik nap arra kel, hogy tud kacsázni. Bárhogy is, ez nem az a nap: a lapos kis kavics perdül egyet, és hangosan belecsobban a vízbe, a kisfiú pedig felmordul.*
- Na miiindegy. *A nadrágjába törli földes kezét, bár a nevelők már ezerszer megkérték arra, hogy ne tegye. Tanácstalan. Menjen vissza? De hát valamit muszáj csinálnia, hogy Mai vele foglalkozzon. És nem, nincs türelme addig várni, amíg megtanul Maitól olvasni, és végre kiderítheti a könyvespolcról, amit tudni akar. Ez sürgős!
Annyira leköti a gondolkodás, hogy szinte orra bukik egy bácsi lábában, aki épp egy fa tövében ül. Először meg is ijed, azt hiszi, hogy baj lesz belőle, megverik, de aztán visszaemlékszik, hogyan kell kedvesen bánni az utcán a bácsikkal-nénikkel, hogy kenyeret adjanak neki. Megköszörüli a torkát, és a lehető legilledelmesebben azt mondja:*
- Bocsánatotkérek. *Aztán csak nézi az alakot. Óvodás szemmel nem úgy néz ki, mint aki meg akarná verni, sőt... Elég kába is szegény. Már-már azt hiszi, beteg, amíg meg nem pillantja a kezében az üveget. Akkor összeáll a kép, sok ilyet látott már. Tőlük nem érdemes félni, még ha meg is akarják csapkodni, egyszerűen elslisszol a lábuk között, és felborulnak.*
- Óvatosan tessék inni, mer' a lányok nem szeretik. *Mondja neki, nagylelkűen megosztva vele ezt a fontos információt, mintegy megfizetve a férfit ért kellemetlenségért. Már épp indulna tovább, mikor hirtelen összeáll neki a kép. Lehet, hogy ez a bácsi is ugyanolyan, mint a többi iszogatós, és tudna neki adni pár tanácsot! Óvatosan közelebb lép, lábával egy követ piszkálva, és szerényen felteszi a kérdést, ami a leginkább nyomasztja:*
- Teccik tudni, hogy kell... így izé... feleségül venni valakit?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.04 22:05:33
*A kisfiú addig csámborog tanácstalanul, hogy végül a tisztásra viszi az lába. Itt nem sokat időzött annak idején, bár tudta ő mindig is, hol van - egy gyerkőc számára kevés érdekességgel kecsegtet egy ilyen környék, főleg akkor, ha nincs is igazán társasága, barátai, akikkel labdázhatna vagy birkózhatna. Az egyetlen dolog, amit szeret itt csinálni, az a kődobálás, de abban sem volt túl jó, amikor legutóbb próbálta.*
~ Azért most is megpróbálom, hátha. ~ *Találja ki. Már közelebb van a hathoz, mint az öthöz, még az is lehet, hogy egyik nap arra kel, hogy tud kacsázni. Bárhogy is, ez nem az a nap: a lapos kis kavics perdül egyet, és hangosan belecsobban a vízbe, a kisfiú pedig felmordul.*
- Na miiindegy. *A nadrágjába törli földes kezét, bár a nevelők már ezerszer megkérték arra, hogy ne tegye. Tanácstalan. Menjen vissza? De hát valamit muszáj csinálnia, hogy Mai vele foglalkozzon. És nem, nincs türelme addig várni, amíg megtanul Maitól olvasni, és végre kiderítheti a könyvespolcról, amit tudni akar. Ez sürgős!
Annyira leköti a gondolkodás, hogy szinte orra bukik egy bácsi lábában, aki épp egy fa tövében ül. Először meg is ijed, azt hiszi, hogy baj lesz belőle, megverik, de aztán visszaemlékszik, hogyan kell kedvesen bánni az utcán a bácsikkal-nénikkel, hogy kenyeret adjanak neki. Megköszörüli a torkát, és a lehető legilledelmesebben azt mondja:*
- Bocsánatotkérek. *Aztán csak nézi az alakot. Óvodás szemmel nem úgy néz ki, mint aki meg akarná verni, sőt... Elég kába is szegény. Már-már azt hiszi, beteg, amíg meg nem pillantja a kezében az üveget. Akkor összeáll a kép, sok ilyet látott már. Tőlük nem érdemes félni, még ha meg is akarják csapkodni, egyszerűen elslisszol a lábuk között, és felborulnak.*
- Óvatosan tessék inni, mer' a lányok nem szeretik. *Mondja neki, nagylelkűen megosztva vele ezt a fontos információt, mintegy megfizetve a férfit ért kellemetlenségért. Már épp indulna tovább, mikor hirtelen összeáll neki a kép. Lehet, hogy ez a bácsi is ugyanolyan, mint a többi iszogatós, és tudna neki adni pár tanácsot! Óvatosan közelebb lép, lábával egy követ piszkálva, és szerényen felteszi a kérdést, ami a leginkább nyomasztja:*
- Teccik tudni, hogy kell... így izé... feleségül venni valakit?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.04 22:05:33
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-04 16:38:01
Üzenet elküldve: 2025-03-04 16:38:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ahogy válaszol a lány, már el is könyveli, hogy mire kiérnek a piacról, el is fogja felejteni, amit mondani akar. Talán jobb is, ha nem firtatja, hiszen tudja jól, hogy nem másban kéne a válaszait keresni, hanem saját magában. Ő is elmélyed, csendessé válik, már az a piros ruha sem izgatja a fantáziáját. Úgysem veheti meg ma, úgyhogy akár figyelhet is arra, ami körülötte zajlik. De nem történik más, csak a csend és a szótlan út ami majd a tisztásig tart anélkül, hogy bármelyikük megtörné. Nem bánja. Csak ne bántaná annyira az, hogy el kell mennie a városból. Nem szólt Grael-nek, de valamiért úgy gondolja ez hiba volt, még ha a megállapodásban nem is volt szó olyasmiről, hogy minden lépését meg kell vele osztania. Elvégre az egész egy játék, ami arra szolgál, hogy ne kelljen idejekorán meghalnia a feketeség által, akiből most ismét ki sem tudná nézni, hogy ártana neki. Mégis oda igyekeznek, ahol majd túl élénk lesz az az emlék, hogy márpedig megtörténhet.
Meglepődik, mikor Nori felé kell újra fordítania a tekintetét, aki mégsem felejtette el, hogy vár tőle néhány mondatot. Amit kap, az viszont cseppet sem olyan, ami hasznára lenne. A lány vívódásait már ismeri, ezért is védi annyira attól az impulzustól, ami akkor érné, ha megtudná, hogy hogyan érte utol az apját a halál. Persze a saját bőrét is félti, de sokszor erősebb az az érzés, hogy a másik nem tudna ezzel megküzdeni. Talán eljön az az idő, amikor már nem kell erre gondolni sem, amikor át tudnak erről beszélgetni egy éjszakát különösebb kiakadások, vagy átkok nélkül, de most még nem jött el az ideje. Még ketten sérülnének benne és az sehová nem vezetne.*
- Értem, amit mondasz, csak… tudod, ha valaki kedvel, akkor attól is éreznéd, hogy élsz, mert ad valamit, ami jó. A jó sem volt mindig az életed része, ugyanúgy hatást kellene gyakorolnia rád. Mint a lakásod. *Mosolyodik el szelíden.* - Az egy ajándék, abból is születtek érzéseid, nem? És tudod belőle, hogy itt vagyok neked. *Már amikor kimondja összeszorul a szíve, mert nem biztos, hogy ez mindig így lesz.* - Ellenben, ha jól elláttam volna a bajod, akkor fájt volna pár napig, de aztán vége. Vagy megmarad a harag. *Fel kell nevessen, mert azt mind a ketten tudják, hogy ő arra nem volna képes, de nem csak a lelke miatt, hanem mert ereje sincs hozzá.* - Nem volna jobb, ha szeretetet kapnál tőle? *Nem is hasonlít a két helyzet. Míg Nori-ék valami furcsa párzási rituálé közepette küzdöttek meg egymással, addig Grael azért bántotta mert… nem is tudja, hogy miért. Nem volt szükséges. De a jelenlegi helyzet fényében igencsak zavarja és nem tud mit kezdeni vele. Még akkor is, ha sok minden megváltozott azóta. Akkor is képes volt rá. És aki egyszer képes… felsóhajt és inkább vágtába kezd, miután megbeszélték.*
*Ahogy válaszol a lány, már el is könyveli, hogy mire kiérnek a piacról, el is fogja felejteni, amit mondani akar. Talán jobb is, ha nem firtatja, hiszen tudja jól, hogy nem másban kéne a válaszait keresni, hanem saját magában. Ő is elmélyed, csendessé válik, már az a piros ruha sem izgatja a fantáziáját. Úgysem veheti meg ma, úgyhogy akár figyelhet is arra, ami körülötte zajlik. De nem történik más, csak a csend és a szótlan út ami majd a tisztásig tart anélkül, hogy bármelyikük megtörné. Nem bánja. Csak ne bántaná annyira az, hogy el kell mennie a városból. Nem szólt Grael-nek, de valamiért úgy gondolja ez hiba volt, még ha a megállapodásban nem is volt szó olyasmiről, hogy minden lépését meg kell vele osztania. Elvégre az egész egy játék, ami arra szolgál, hogy ne kelljen idejekorán meghalnia a feketeség által, akiből most ismét ki sem tudná nézni, hogy ártana neki. Mégis oda igyekeznek, ahol majd túl élénk lesz az az emlék, hogy márpedig megtörténhet.
Meglepődik, mikor Nori felé kell újra fordítania a tekintetét, aki mégsem felejtette el, hogy vár tőle néhány mondatot. Amit kap, az viszont cseppet sem olyan, ami hasznára lenne. A lány vívódásait már ismeri, ezért is védi annyira attól az impulzustól, ami akkor érné, ha megtudná, hogy hogyan érte utol az apját a halál. Persze a saját bőrét is félti, de sokszor erősebb az az érzés, hogy a másik nem tudna ezzel megküzdeni. Talán eljön az az idő, amikor már nem kell erre gondolni sem, amikor át tudnak erről beszélgetni egy éjszakát különösebb kiakadások, vagy átkok nélkül, de most még nem jött el az ideje. Még ketten sérülnének benne és az sehová nem vezetne.*
- Értem, amit mondasz, csak… tudod, ha valaki kedvel, akkor attól is éreznéd, hogy élsz, mert ad valamit, ami jó. A jó sem volt mindig az életed része, ugyanúgy hatást kellene gyakorolnia rád. Mint a lakásod. *Mosolyodik el szelíden.* - Az egy ajándék, abból is születtek érzéseid, nem? És tudod belőle, hogy itt vagyok neked. *Már amikor kimondja összeszorul a szíve, mert nem biztos, hogy ez mindig így lesz.* - Ellenben, ha jól elláttam volna a bajod, akkor fájt volna pár napig, de aztán vége. Vagy megmarad a harag. *Fel kell nevessen, mert azt mind a ketten tudják, hogy ő arra nem volna képes, de nem csak a lelke miatt, hanem mert ereje sincs hozzá.* - Nem volna jobb, ha szeretetet kapnál tőle? *Nem is hasonlít a két helyzet. Míg Nori-ék valami furcsa párzási rituálé közepette küzdöttek meg egymással, addig Grael azért bántotta mert… nem is tudja, hogy miért. Nem volt szükséges. De a jelenlegi helyzet fényében igencsak zavarja és nem tud mit kezdeni vele. Még akkor is, ha sok minden megváltozott azóta. Akkor is képes volt rá. És aki egyszer képes… felsóhajt és inkább vágtába kezd, miután megbeszélték.*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-03 18:10:55
Üzenet elküldve: 2025-03-03 18:10:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Az élet néha meglepő fordulatokra képes. A város védelmet nyújtó határain belül nem kell attól tartania, hogy bármelyik pillanatban az életére törhetnek, de az érzések attól még ugyanazok maradnak. A félelem is pont ugyanolyan, mint máskor. Akkor is, ha most a jeges kékek azért néznek rá csúnyán, mert megbántotta barátnőjét az új kedvesével kapcsolatban, meg akkor is, ha azt érzi, hogy a végtelen sötétségben ragadva, magányosan nyeli őt el az örökkévalóság. Lényegében teljesen mindegy, hogy a piacra igyekvő fél-elftől vagy egy igazi démontól fél, az érzést már jól ismeri, és ezért is érti meg legbelül, hogy valamit nagyon rosszul csinált.*
- A vérének is romantikusan szép színe van. *Válaszolja motyogva a romantikára, s közben halványan mosolyog, de aztán tátva marad a szája, mikor meghallja Mai váratlan kérdését. A szó beléfagy, talán még a korábbi jéglándzsák hatása…*
- Emm… jussunk ki ebből az istenekverte tömegből, aztán válaszolok erre, jó? *Megrázza a fejét, és közben, mintha a komolyság nyomai jelennének meg a feketeség arcán, ami azonban hamar a homályba is vész, ahogy belefeledkezik a vásárlásba. A piacot nem sokkal később maguk mögött hagyják, de az ígért válasz nem érkezik a feketére rúzsozott kis ajkak közül. Akkor sem, mikor elérik az istállót, és aközben sem, míg Nori ügyesen felnyergeli Árnyékot, amit az utóbbi időben tanult meg, hogyan kell. Kénytelen volt, mert munkája során nem egy állatot kellett már így „felöltöztetnie”. A lány továbbra is csendes, egy szót sem szól, még akkor sem, mikor már az erdőszéli tisztás hűvös szellője keresztezi útjukat, miközben lovaik hátán ülve, lépésben utaznak. Nori felkapja a fejét, mikor egy baljós, károgó hangot hallató madár repül el felettük. Varjú lehet, vagy valami olyasmi. A feketeség esküdni merne, hogy még az ezüstös szeme is megcsillan az állatnak, ahogy fentről őket bámulja. Aztán csak tovaszáll…*
- Szóval, amit kérdeztél… *Állítja meg Árnyékot. Nem felejtette el, hogy mit ígért, de azt sem árulja el, hogy miért váratta ilyen sokáig Mai-t.*
- A rövid válaszom az, hogy nem, nem zavar. Tudod miért? Azért, mert a fájdalom egy olyan érzés, ami mindig ugyanúgy jelzi, hogy élek. Boldog nem lehettem sokáig, azt nem éreztem, a szomorúságot, mivel állandó volt, pedig megszoktam. Fájdalmat viszont nem mindig érzek, így az bármikor meg tud lepni. Olyan erős érzés, hogy… hogy jól esik. Igen, érzem tőle, hogy élek. Élni pedig jó, nem igaz? Szóval nem, nem zavar, hogy bántott, sőt, hálás vagyok érte. *Kuncog játékosan, ahogy újra a kékeket keresi, hátha most melegebbnek látszanak egy jégcsapnál.*
- Menjünk! *Mondja végül, és a gyeplővel egyet csapva megindítja Árnyékot, hogy végül maguk mögött hagyhassák Arthenior-t egy rövid időre.*
*Az élet néha meglepő fordulatokra képes. A város védelmet nyújtó határain belül nem kell attól tartania, hogy bármelyik pillanatban az életére törhetnek, de az érzések attól még ugyanazok maradnak. A félelem is pont ugyanolyan, mint máskor. Akkor is, ha most a jeges kékek azért néznek rá csúnyán, mert megbántotta barátnőjét az új kedvesével kapcsolatban, meg akkor is, ha azt érzi, hogy a végtelen sötétségben ragadva, magányosan nyeli őt el az örökkévalóság. Lényegében teljesen mindegy, hogy a piacra igyekvő fél-elftől vagy egy igazi démontól fél, az érzést már jól ismeri, és ezért is érti meg legbelül, hogy valamit nagyon rosszul csinált.*
- A vérének is romantikusan szép színe van. *Válaszolja motyogva a romantikára, s közben halványan mosolyog, de aztán tátva marad a szája, mikor meghallja Mai váratlan kérdését. A szó beléfagy, talán még a korábbi jéglándzsák hatása…*
- Emm… jussunk ki ebből az istenekverte tömegből, aztán válaszolok erre, jó? *Megrázza a fejét, és közben, mintha a komolyság nyomai jelennének meg a feketeség arcán, ami azonban hamar a homályba is vész, ahogy belefeledkezik a vásárlásba. A piacot nem sokkal később maguk mögött hagyják, de az ígért válasz nem érkezik a feketére rúzsozott kis ajkak közül. Akkor sem, mikor elérik az istállót, és aközben sem, míg Nori ügyesen felnyergeli Árnyékot, amit az utóbbi időben tanult meg, hogyan kell. Kénytelen volt, mert munkája során nem egy állatot kellett már így „felöltöztetnie”. A lány továbbra is csendes, egy szót sem szól, még akkor sem, mikor már az erdőszéli tisztás hűvös szellője keresztezi útjukat, miközben lovaik hátán ülve, lépésben utaznak. Nori felkapja a fejét, mikor egy baljós, károgó hangot hallató madár repül el felettük. Varjú lehet, vagy valami olyasmi. A feketeség esküdni merne, hogy még az ezüstös szeme is megcsillan az állatnak, ahogy fentről őket bámulja. Aztán csak tovaszáll…*
- Szóval, amit kérdeztél… *Állítja meg Árnyékot. Nem felejtette el, hogy mit ígért, de azt sem árulja el, hogy miért váratta ilyen sokáig Mai-t.*
- A rövid válaszom az, hogy nem, nem zavar. Tudod miért? Azért, mert a fájdalom egy olyan érzés, ami mindig ugyanúgy jelzi, hogy élek. Boldog nem lehettem sokáig, azt nem éreztem, a szomorúságot, mivel állandó volt, pedig megszoktam. Fájdalmat viszont nem mindig érzek, így az bármikor meg tud lepni. Olyan erős érzés, hogy… hogy jól esik. Igen, érzem tőle, hogy élek. Élni pedig jó, nem igaz? Szóval nem, nem zavar, hogy bántott, sőt, hálás vagyok érte. *Kuncog játékosan, ahogy újra a kékeket keresi, hátha most melegebbnek látszanak egy jégcsapnál.*
- Menjünk! *Mondja végül, és a gyeplővel egyet csapva megindítja Árnyékot, hogy végül maguk mögött hagyhassák Arthenior-t egy rövid időre.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:44:55
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:44:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Már látja is, a láthatáron ki is rajzolódik már a város körvonala, ahogy a szántóföldeket átszeli. A nap már lassan átbukik a horizonton, az eget így gyönyörű vörösbe burkolva. Mennyire másabb így a táj, amikor tegnap erre járt, a sötétség burkolt mindent, most pedig ismét a sötétség fog eluralkodni a tájon, de még amaz küzd ellene, bár ez elkerülhetetlen.
Mire beér ugyanarra a tisztásra, ahol a kis túrája elindult, már jócskán lebukott a nap. Sötétség honol az egész városon ismét.
Jobb is így, azóta sem szereti a tömeget, és szerencsére eddig sem volt szem előtt. Nagyot nyel, amikor meglátja a kis dombocskát, ez is csak arra emlékezteti mire van szüksége, mi az amit most meg kell tennie. Grael. El kell jutnia hozzá.*
*Már látja is, a láthatáron ki is rajzolódik már a város körvonala, ahogy a szántóföldeket átszeli. A nap már lassan átbukik a horizonton, az eget így gyönyörű vörösbe burkolva. Mennyire másabb így a táj, amikor tegnap erre járt, a sötétség burkolt mindent, most pedig ismét a sötétség fog eluralkodni a tájon, de még amaz küzd ellene, bár ez elkerülhetetlen.
Mire beér ugyanarra a tisztásra, ahol a kis túrája elindult, már jócskán lebukott a nap. Sötétség honol az egész városon ismét.
Jobb is így, azóta sem szereti a tömeget, és szerencsére eddig sem volt szem előtt. Nagyot nyel, amikor meglátja a kis dombocskát, ez is csak arra emlékezteti mire van szüksége, mi az amit most meg kell tennie. Grael. El kell jutnia hozzá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096