Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 16:43:32
Üzenet elküldve: 2013-09-08 16:43:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pimbóék nyomában//
*Deron látja, hogy Kraggar kezd kifogyni az ötletekből, ugyanakkor azt is látja, hogy a félszemű kezd összezavarodni. És ha zűrzavar van a fejében akkor talán el mondd nekik valamit, amitől okosabbak lesznek. Úgy dönt, hogy miután az ork leintette Chipont, mos itt az ideje, hogy ő is megpróbálkozzon valamivel.*
- Szabadna megkérdeznem, hogy miért csak mi fogunk kötélen lógni? Te miért lennél más? Ha nem az őrséghez tartozol, márpedig nem hiszem, hogy közéjük tartoznál akkor te is bitófán fogsz csüngeni, ahogy ezt már előttem elmondták. Így aztán felmerül a kérdés, hogy te kikhez tartozol?
*Reméli, hogy ez most bejön és a félszemű nyomorult tényleg elmondja, hogy kikkel van. És akkor aztán már csak egykét dolgot kell belőle kiszedni. Ha ezzel megvannak akkor majd eldönthetik, hogy mit csináljanak vele.*
*Deron látja, hogy Kraggar kezd kifogyni az ötletekből, ugyanakkor azt is látja, hogy a félszemű kezd összezavarodni. És ha zűrzavar van a fejében akkor talán el mondd nekik valamit, amitől okosabbak lesznek. Úgy dönt, hogy miután az ork leintette Chipont, mos itt az ideje, hogy ő is megpróbálkozzon valamivel.*
- Szabadna megkérdeznem, hogy miért csak mi fogunk kötélen lógni? Te miért lennél más? Ha nem az őrséghez tartozol, márpedig nem hiszem, hogy közéjük tartoznál akkor te is bitófán fogsz csüngeni, ahogy ezt már előttem elmondták. Így aztán felmerül a kérdés, hogy te kikhez tartozol?
*Reméli, hogy ez most bejön és a félszemű nyomorult tényleg elmondja, hogy kikkel van. És akkor aztán már csak egykét dolgot kell belőle kiszedni. Ha ezzel megvannak akkor majd eldönthetik, hogy mit csináljanak vele.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 02:21:10
Üzenet elküldve: 2013-09-08 02:21:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vashen Loendir Belor//
~Most láttam először mosolyogni, azóta amióta megismertem, milyen furcsa~
*A lány a feltápászkodás után még egy kis ideig a karjába kapaszkodik, majd miután rájön, hogy valamit ott felejtett, gyorsan elkapja. Őszintén megvallva kissé sokkolja az érzés Rokharont. Már több mint 10 éve nem kapaszkodtak bele a karjába. Legutoljára a felesége tette meg ezt. Amióta szerzetesnek állt, egy nőhöz sem került ennyire közel. Gondolatait terelvén, neje nyakláncát szorongatja bal markában. Ez megnyugtatja mindig, amikor szüksége van rá. Ez egy biztos pont az életében. A nyaklánc, ami önmagába hordozza az emléket. Mindig elmosolyodik amikor belegondol, hogy hogyan is adta át ezt a nyakéket nejének*
~Azok voltak a szép idők...De már elmúltak...~
*Keserű íz ütötte fel a fejét szájában e gondolat után. A kis kiesés után Vashen elindul egy irányba, de láthatóan ő maga se tudja, hogy merre, hisz megfordul, s várja, hogy a szerzetes merre indul el. Nem tudja miért, de valamiért úgy elmosolyodik, mint még mielőtt szerzetesnek adta volna a fejét. Majd odasétál a lány mellé, s az ellenkező irány felé tájolja őt, mutatva egy pont felé*
-A Folyópart arra van, Vashen.
*Majd biztatóan megveregeti vállát*
-Ó, valóban sokan szoktak lenni a folyónál, hisz nem csoda, gyönyörű hely! Ámbár most már nyilván az ebédet fogyasztják azok, akik ekkor kint voltak. Legalábbis a felük biztosan eltűnt kunyhójukban, avagy a fogadóban. Van egy óránk legalább, míg megint kellemetlenül zsúfolttá nem varázsolják a csodaszép partszakaszt.
*Azzal elindul a helyes irányban, s hátratekint a nőre aki még ott áll egy helyben, s int neki*
-No, gyere akkor, Vashen!
*Szemében kedvesség csillan, arcán gondterheltségnek legkisebb jelét sem találni. Csupán a leányra vár, hogy vele tartson, s odaérjenek a Folyópartra...*
~Most láttam először mosolyogni, azóta amióta megismertem, milyen furcsa~
*A lány a feltápászkodás után még egy kis ideig a karjába kapaszkodik, majd miután rájön, hogy valamit ott felejtett, gyorsan elkapja. Őszintén megvallva kissé sokkolja az érzés Rokharont. Már több mint 10 éve nem kapaszkodtak bele a karjába. Legutoljára a felesége tette meg ezt. Amióta szerzetesnek állt, egy nőhöz sem került ennyire közel. Gondolatait terelvén, neje nyakláncát szorongatja bal markában. Ez megnyugtatja mindig, amikor szüksége van rá. Ez egy biztos pont az életében. A nyaklánc, ami önmagába hordozza az emléket. Mindig elmosolyodik amikor belegondol, hogy hogyan is adta át ezt a nyakéket nejének*
~Azok voltak a szép idők...De már elmúltak...~
*Keserű íz ütötte fel a fejét szájában e gondolat után. A kis kiesés után Vashen elindul egy irányba, de láthatóan ő maga se tudja, hogy merre, hisz megfordul, s várja, hogy a szerzetes merre indul el. Nem tudja miért, de valamiért úgy elmosolyodik, mint még mielőtt szerzetesnek adta volna a fejét. Majd odasétál a lány mellé, s az ellenkező irány felé tájolja őt, mutatva egy pont felé*
-A Folyópart arra van, Vashen.
*Majd biztatóan megveregeti vállát*
-Ó, valóban sokan szoktak lenni a folyónál, hisz nem csoda, gyönyörű hely! Ámbár most már nyilván az ebédet fogyasztják azok, akik ekkor kint voltak. Legalábbis a felük biztosan eltűnt kunyhójukban, avagy a fogadóban. Van egy óránk legalább, míg megint kellemetlenül zsúfolttá nem varázsolják a csodaszép partszakaszt.
*Azzal elindul a helyes irányban, s hátratekint a nőre aki még ott áll egy helyben, s int neki*
-No, gyere akkor, Vashen!
*Szemében kedvesség csillan, arcán gondterheltségnek legkisebb jelét sem találni. Csupán a leányra vár, hogy vele tartson, s odaérjenek a Folyópartra...*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:54:35
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*Vashen a történtek után meglepődik a felé nyújtott kéztől, ám szívesen elfogadja a szerzetes kedvességét. Kis részben Deinster, de főleg saját erejéből áll fel. Bárki is nyújtotta neki kezét, ő sohasem használta azt ki teljesen, csupán egy kedves szokásként tekintett rá.*
~Azon nevetnék igazán, ha most úgy verne át ez a férfi, mint ahogy én tettem a múltban.~
*Belül elereszt egy fanyar mosolyt, majd nem is gondol többé erre a lehetőségre. Őszinte tekintetű férfinak tartotta Deinstert, ám olyannak, aki elővigyázatos, s nem bízik meg mindenféle jött-mentben. Ha valóban együtt folytatják útjukat, rengeteg időre van szükség az ismeretséghez, de legfőképp a bizalom kialakulásához. S ez a lány részéről is így volt.
A szerzetes gondolkodik, hogy merre is térjenek át a tisztásról, lehetőleg olyan helyre, ahol kevesebb emberrel vannak körbevéve.*
-Tudomásom szerint a folyóparton kora reggel sokan vannak. De a nap állásából következtetve, mire sikerült idejutnom, a reggel már rég továbbállt. Szóval nekem megfelel. Még úgyse jártam arra.
*Visszamosolyog a férfira, majd észreveszi, hogy még mindig a kezébe kapaszkodik. Az észrevétel pillanatában el is kapja onnan a saját karját, majd megfordul, s elindul a folyópart felé. Illetve elindulna, ha jó irányba menne. Inkább megáll, hogy szerzetestől várja az útirány mutatását, mert neki sejtelme sincs, merre kéne indulni.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 01:54:57
*Vashen a történtek után meglepődik a felé nyújtott kéztől, ám szívesen elfogadja a szerzetes kedvességét. Kis részben Deinster, de főleg saját erejéből áll fel. Bárki is nyújtotta neki kezét, ő sohasem használta azt ki teljesen, csupán egy kedves szokásként tekintett rá.*
~Azon nevetnék igazán, ha most úgy verne át ez a férfi, mint ahogy én tettem a múltban.~
*Belül elereszt egy fanyar mosolyt, majd nem is gondol többé erre a lehetőségre. Őszinte tekintetű férfinak tartotta Deinstert, ám olyannak, aki elővigyázatos, s nem bízik meg mindenféle jött-mentben. Ha valóban együtt folytatják útjukat, rengeteg időre van szükség az ismeretséghez, de legfőképp a bizalom kialakulásához. S ez a lány részéről is így volt.
A szerzetes gondolkodik, hogy merre is térjenek át a tisztásról, lehetőleg olyan helyre, ahol kevesebb emberrel vannak körbevéve.*
-Tudomásom szerint a folyóparton kora reggel sokan vannak. De a nap állásából következtetve, mire sikerült idejutnom, a reggel már rég továbbállt. Szóval nekem megfelel. Még úgyse jártam arra.
*Visszamosolyog a férfira, majd észreveszi, hogy még mindig a kezébe kapaszkodik. Az észrevétel pillanatában el is kapja onnan a saját karját, majd megfordul, s elindul a folyópart felé. Illetve elindulna, ha jó irányba menne. Inkább megáll, hogy szerzetestől várja az útirány mutatását, mert neki sejtelme sincs, merre kéne indulni.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 01:54:57
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:29:17
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:29:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vashen Loendir Belor//
*A lány megesküdött. Több se kellett a szerzetesnek, hisz benne, hogy igazat beszélt. Viszont abban még nem biztos, hogy mit is fog most ezután tenni*
~Mit kéne tennem, már megint...Mért kerülök én mindig ilyen helyzetbe...?~
*A lány csak néz a szerzetesre, majd megtöri a csendet. Elkezd hálálkodni neki, és felvet egy kérdést, amire még Rokharon sem tudta a választ. Majd a számára évekig tartó civakodást mintegy lezárandóan, mi valójában csak egy pillanatig tartott, kinyögte a végeredményt*
-Addig maradsz itt, ameddig kedved tartja Vashen. Én nem foglak elüldözni. Társaságot mentem keresni a Fogadóba, s mikor azt hittem hogy nem sikerült a keresésem, lám, most eljöttél Te hozzám. Bolond lennék, ha azt kívánnám, tűnj el.
*Mosolyog rá, majd köhög egyet*
~Átkozott nátha, még mindig itt vagy?!~
-Szóval velem szeretnél tartani, ugye? Nos, akkor hová menjünk, egy kicsit megbeszélni egy-két dolgot, mert azért vannak itt még kérdések, amik válaszra várnak.
*Azzal feláll, s kezét nyújtja a lánynak. Hogy elfogadja-e vagy sem, azt csakis Vashen döntheti el, nem fogja ráerőszakolni a kedvességét...*
~Na Te szerzetes, megint mibe csöppentél...~
-Javasolnám a folyópartot, még nem jártam arra, de azt rebesgetik, szép látványt nyújt, s nem utolsó sorban ott egy kicsit kevesebb ember van...
*Azzal gyanúsan vizslatni kezdi az embereket, akik a tisztáson vannak, s újra Vashenre néz*
-Mit szólsz hozzá?
*Mosolyog a leányra, s felhúzott szemöldökkel várja a választ...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 01:31:29
*A lány megesküdött. Több se kellett a szerzetesnek, hisz benne, hogy igazat beszélt. Viszont abban még nem biztos, hogy mit is fog most ezután tenni*
~Mit kéne tennem, már megint...Mért kerülök én mindig ilyen helyzetbe...?~
*A lány csak néz a szerzetesre, majd megtöri a csendet. Elkezd hálálkodni neki, és felvet egy kérdést, amire még Rokharon sem tudta a választ. Majd a számára évekig tartó civakodást mintegy lezárandóan, mi valójában csak egy pillanatig tartott, kinyögte a végeredményt*
-Addig maradsz itt, ameddig kedved tartja Vashen. Én nem foglak elüldözni. Társaságot mentem keresni a Fogadóba, s mikor azt hittem hogy nem sikerült a keresésem, lám, most eljöttél Te hozzám. Bolond lennék, ha azt kívánnám, tűnj el.
*Mosolyog rá, majd köhög egyet*
~Átkozott nátha, még mindig itt vagy?!~
-Szóval velem szeretnél tartani, ugye? Nos, akkor hová menjünk, egy kicsit megbeszélni egy-két dolgot, mert azért vannak itt még kérdések, amik válaszra várnak.
*Azzal feláll, s kezét nyújtja a lánynak. Hogy elfogadja-e vagy sem, azt csakis Vashen döntheti el, nem fogja ráerőszakolni a kedvességét...*
~Na Te szerzetes, megint mibe csöppentél...~
-Javasolnám a folyópartot, még nem jártam arra, de azt rebesgetik, szép látványt nyújt, s nem utolsó sorban ott egy kicsit kevesebb ember van...
*Azzal gyanúsan vizslatni kezdi az embereket, akik a tisztáson vannak, s újra Vashenre néz*
-Mit szólsz hozzá?
*Mosolyog a leányra, s felhúzott szemöldökkel várja a választ...*
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 01:31:29
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:13:03
Üzenet elküldve: 2013-09-08 01:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*Sokkal inkább számított arra, hogy a szerzetes elküldi őt a fenébe, s egyedül marad. Ám ehelyett Vashen két tenyeret érez a vállán, s a férfi mély, selymes hangja szól hozzá. Nem egészen érti a férfi szájából elhangzó szavak valódi értelmét, de már veszi alevegőt, hogy ismételje utána. Mielőtt szólna, Deinster elmagyarázza, mire is jó ez. A lány így méginkább úgy dönt, elismétli. Hiszen ez a szerzetes számára sokat jelent.*
-Esküszöm.
*Bambán néz ki a fejéből az emberre, s nem tudja, most mi következik. Így hát úgy dönt, megpróbálja kifejezni háláját.*
-Köszönöm, hogy nem üldözött el. Tényleg hálás vagyok. Remélem nem bánja, ha még itt maradok egy kicsit. Vagy esetleg hosszabb időre.
*Bizonytalan, kérdő tekintettel pillant a férfira.*
*Sokkal inkább számított arra, hogy a szerzetes elküldi őt a fenébe, s egyedül marad. Ám ehelyett Vashen két tenyeret érez a vállán, s a férfi mély, selymes hangja szól hozzá. Nem egészen érti a férfi szájából elhangzó szavak valódi értelmét, de már veszi alevegőt, hogy ismételje utána. Mielőtt szólna, Deinster elmagyarázza, mire is jó ez. A lány így méginkább úgy dönt, elismétli. Hiszen ez a szerzetes számára sokat jelent.*
-Esküszöm.
*Bambán néz ki a fejéből az emberre, s nem tudja, most mi következik. Így hát úgy dönt, megpróbálja kifejezni háláját.*
-Köszönöm, hogy nem üldözött el. Tényleg hálás vagyok. Remélem nem bánja, ha még itt maradok egy kicsit. Vagy esetleg hosszabb időre.
*Bizonytalan, kérdő tekintettel pillant a férfira.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 00:48:21
Üzenet elküldve: 2013-09-08 00:48:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vashen Loendir Belor//
~Mi a csoda?~
*Gondolja, miközben felfigyel a feléje közelgő lépések neszére, s mikor kinyitja egyik szemét, hogy megnézze ki az illető, meglepetten s zavarodottan ül fel a fűben*
~Hát ő meg hogy talált meg?~
*Sarokba dobja az előző gondolatokat, szemébe néz, majd rámosolyog a feléje haladó lánykára, és megpaskolja maga mellett a füvet, hogy ezzel is jelezze, nyugodtan helyet foglalhat mellette*
~Valami nincs rendben, a szemei azt sugallják, valami nagyon, de nagyon nincs rendben~
*Valós gondolatainak jelét se mutatja ki, csupán kedvesen mosolyog a lányra, s mikor az odaér, szólásra nyitja száját, de Vashen megelőzi*
-Üdvözl...
*A lány közbevág szavába, s belekezd mondanivalójába. Rokharon először nem is tudja, hogy mi zajlik le most valójában előtte. Nem érti, hogy most ezt mire vélje, s miután a lány egy pillanatra abbahagyja a beszédet, megpróbál szólni egy-két szót feléje*
-Vashen, veled me...
*Ismét szólásra nyitotta száját, de nem sikerült befejeznie tervét, Vashen megint nekikezd. Elmesél mindent a korábbi életükről, arról hogy miből éltek meg, hogy hogyan jutott el most idáig, majd miután befejezi mondandóját, leül Rokharon mellé*
~Na és ilyenkor mi van...? Mit kéne tennem? Hinnem kéne a szavaiban? Hisz előbb vallotta be, hogy ebből éltek meg azelőtt! Mit tegyek?! Gondolj csak bele Rokharon, gondolj. Elmesélt egy szép kerek történetet, aminek valóság alapjai is lehetnek. Ahogy Sylorian utoljára rám nézett a fogadóban... Valóban gondolhatott arra, hogy megöljön. Most már én is össze vagyok zavarodva! De nem tudom miért, mikor a szemébe nézek, azt látom, hogy igazat beszél. Ugyanilyen szemekkel meredhettem én is annó a mentoromra...*Majd nagy nehezen kimondja elméjében*...Hiszek neki~
*Rokharon a nőre néz, elmosolyodik, szemeiben vidámság ül, s bal tenyerét a nő jobb vállára teszi, míg a jobb tenyerét a nő bal vállára*
-Mondd utánam. *szólal meg lágy hangon* Én Vashen Loendir Belor, esküszöm az igazat mondom, legyen tanúm a két szemem, legyen tanúm a levegő mit lélegeztem, legyen tanúm mit éreztem. Esküszöm.
*Majd miután elmondja Vashennek, hogy mit csináljon, rájön, a nő most biztos nem érti mire jó ez, hisz ha hazudna, ugyanúgy tudna most is hazudni, így magyarázkodni kezd*
-Ezt a feleségemmel csináltam annó, mikor még udvaroltam neki. Mindig így esküdtünk, ígértünk meg mindent. Nálam ez egy szertartás féle.
*Majd miután elmondja a magyarázatot a nőnek, mosolyogva, ámbár komoly tekintettel várja Vashentől a szavakat, mit kért Tőle*
~Mi a csoda?~
*Gondolja, miközben felfigyel a feléje közelgő lépések neszére, s mikor kinyitja egyik szemét, hogy megnézze ki az illető, meglepetten s zavarodottan ül fel a fűben*
~Hát ő meg hogy talált meg?~
*Sarokba dobja az előző gondolatokat, szemébe néz, majd rámosolyog a feléje haladó lánykára, és megpaskolja maga mellett a füvet, hogy ezzel is jelezze, nyugodtan helyet foglalhat mellette*
~Valami nincs rendben, a szemei azt sugallják, valami nagyon, de nagyon nincs rendben~
*Valós gondolatainak jelét se mutatja ki, csupán kedvesen mosolyog a lányra, s mikor az odaér, szólásra nyitja száját, de Vashen megelőzi*
-Üdvözl...
*A lány közbevág szavába, s belekezd mondanivalójába. Rokharon először nem is tudja, hogy mi zajlik le most valójában előtte. Nem érti, hogy most ezt mire vélje, s miután a lány egy pillanatra abbahagyja a beszédet, megpróbál szólni egy-két szót feléje*
-Vashen, veled me...
*Ismét szólásra nyitotta száját, de nem sikerült befejeznie tervét, Vashen megint nekikezd. Elmesél mindent a korábbi életükről, arról hogy miből éltek meg, hogy hogyan jutott el most idáig, majd miután befejezi mondandóját, leül Rokharon mellé*
~Na és ilyenkor mi van...? Mit kéne tennem? Hinnem kéne a szavaiban? Hisz előbb vallotta be, hogy ebből éltek meg azelőtt! Mit tegyek?! Gondolj csak bele Rokharon, gondolj. Elmesélt egy szép kerek történetet, aminek valóság alapjai is lehetnek. Ahogy Sylorian utoljára rám nézett a fogadóban... Valóban gondolhatott arra, hogy megöljön. Most már én is össze vagyok zavarodva! De nem tudom miért, mikor a szemébe nézek, azt látom, hogy igazat beszél. Ugyanilyen szemekkel meredhettem én is annó a mentoromra...*Majd nagy nehezen kimondja elméjében*...Hiszek neki~
*Rokharon a nőre néz, elmosolyodik, szemeiben vidámság ül, s bal tenyerét a nő jobb vállára teszi, míg a jobb tenyerét a nő bal vállára*
-Mondd utánam. *szólal meg lágy hangon* Én Vashen Loendir Belor, esküszöm az igazat mondom, legyen tanúm a két szemem, legyen tanúm a levegő mit lélegeztem, legyen tanúm mit éreztem. Esküszöm.
*Majd miután elmondja Vashennek, hogy mit csináljon, rájön, a nő most biztos nem érti mire jó ez, hisz ha hazudna, ugyanúgy tudna most is hazudni, így magyarázkodni kezd*
-Ezt a feleségemmel csináltam annó, mikor még udvaroltam neki. Mindig így esküdtünk, ígértünk meg mindent. Nálam ez egy szertartás féle.
*Majd miután elmondja a magyarázatot a nőnek, mosolyogva, ámbár komoly tekintettel várja Vashentől a szavakat, mit kért Tőle*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-08 00:16:30
Üzenet elküldve: 2013-09-08 00:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deinster Rokharon//
*Vashen végül elér, ahova szeretett volna. A kör alakú tisztás ragyogva fürdőzik a reggeli nap fényében. A lány reménnyel teli szívvel pásztázza végig a fűvel sűrűn benőtt területet, a szerzetes után kutatva. Szíve egy pillanatra megáll, mikor észreveszi a nyugodtan, elkényelmesedve heverő Deinstert. Örömét nem tudja, mire vélje, hiszen ez még nem jelent semmit. A neheze csak most jön. El kell mesélnie mindent. S még az sem biztos, hogy a férfi egyáltalán hajlandó meghallgatni. Kiűz fejéből minden fölösleges gondolatot, és most már sétálva teszi meg a hátramaradt távolságot. Mikor a férfi mellé ér, s az rápillant, megijed. Hirtelen kétségbeesik. Nem gondolta át előre, mit kéne csinálnia, csak idejött. Végül kinyögi azt, ami épp a fejében jár.*
-Kérem, Deinster, ne haragudjon, hogy letámadom, de hallgasson végig! Én..
*Hezitál egy pillanat erejéig, majd folytatja.*
-Tudom, tényleg, teljesen tisztában vagyok vele, hogy gyanakodott ránk. Sylorian semmit sem mesélt rólunk, még én is figyelmen kívül hagytam a kérdéseit. És igaza van, valóban azért történt minden, azért töltöttük magával az estét, mert egy átverhető alaknak tűnt.
*Lesüti a szemét, tudatva megbánását.*
-De az átverhetőség a részemről nem volt betervezett. Ez Sylorian terve volt. Mi régen, még mielőtt idejöttünk volna Artheniorba...
*S elmesél mindent, amin a szálláshelyen agyalt. Elmeséli, hogy csaltak tőrbe idegen embereket, hogy működött közbe Vashen is, rákényszerülve. Csak úgy folynak ki belőle a szavak, nem hagyva szóhoz jutni a szerzetest, még ha az szólni is szeretne. Attól fél, az otthagyja őt, ezért minél hamarabb el akar neki mondani mindent.*
-S ma éjjel, kedves Deinster, a páromról kiderült, hogy újra meg akarja tenni. Én az új társat kerestem önben, mivel megállapodtunk, hogy nem gyilkolunk többé, hanem barátokat szerzünk, és dolgozunk.
*Nem tud mit mondani. Azt várja, hogy a szerzetes hangosan kineveti őt.*
-Tudom, hogy nevetséges vagyok. De már elszöktem, és ez ellen nem tehetek semmit. Kötelességemnek tartottam figyelmeztetni a veszélyről. De ezzel együtt én is veszélybe kerültem, és már nem térhetek vissza. Sylorian minden bizonnyal felkelt, és csak a hűlt helyem találta. Mérhetetlenül boldog lennék, ha úgy döntene, hogy önnel tarthatok. S ne haragudjon a sok fecsegésért, ez a nemem velejárója, én tényleg csak figyelmeztetni akartam.. Én.. Én.. Azt sem tudom igazán, miért tettem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt se csodálnám, ha most faképnél hagyna. Megérdemelném.
*Vashen fogja magát, s leül a fűbe, a férfival szemben. Keserves arccal, szomorúan vár a szerzetes ítéletére, válaszára. Elveszettnek érzi magát. S tudja, hogy úgy viselkedik, mint egy elmeháborodott.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 00:19:09
*Vashen végül elér, ahova szeretett volna. A kör alakú tisztás ragyogva fürdőzik a reggeli nap fényében. A lány reménnyel teli szívvel pásztázza végig a fűvel sűrűn benőtt területet, a szerzetes után kutatva. Szíve egy pillanatra megáll, mikor észreveszi a nyugodtan, elkényelmesedve heverő Deinstert. Örömét nem tudja, mire vélje, hiszen ez még nem jelent semmit. A neheze csak most jön. El kell mesélnie mindent. S még az sem biztos, hogy a férfi egyáltalán hajlandó meghallgatni. Kiűz fejéből minden fölösleges gondolatot, és most már sétálva teszi meg a hátramaradt távolságot. Mikor a férfi mellé ér, s az rápillant, megijed. Hirtelen kétségbeesik. Nem gondolta át előre, mit kéne csinálnia, csak idejött. Végül kinyögi azt, ami épp a fejében jár.*
-Kérem, Deinster, ne haragudjon, hogy letámadom, de hallgasson végig! Én..
*Hezitál egy pillanat erejéig, majd folytatja.*
-Tudom, tényleg, teljesen tisztában vagyok vele, hogy gyanakodott ránk. Sylorian semmit sem mesélt rólunk, még én is figyelmen kívül hagytam a kérdéseit. És igaza van, valóban azért történt minden, azért töltöttük magával az estét, mert egy átverhető alaknak tűnt.
*Lesüti a szemét, tudatva megbánását.*
-De az átverhetőség a részemről nem volt betervezett. Ez Sylorian terve volt. Mi régen, még mielőtt idejöttünk volna Artheniorba...
*S elmesél mindent, amin a szálláshelyen agyalt. Elmeséli, hogy csaltak tőrbe idegen embereket, hogy működött közbe Vashen is, rákényszerülve. Csak úgy folynak ki belőle a szavak, nem hagyva szóhoz jutni a szerzetest, még ha az szólni is szeretne. Attól fél, az otthagyja őt, ezért minél hamarabb el akar neki mondani mindent.*
-S ma éjjel, kedves Deinster, a páromról kiderült, hogy újra meg akarja tenni. Én az új társat kerestem önben, mivel megállapodtunk, hogy nem gyilkolunk többé, hanem barátokat szerzünk, és dolgozunk.
*Nem tud mit mondani. Azt várja, hogy a szerzetes hangosan kineveti őt.*
-Tudom, hogy nevetséges vagyok. De már elszöktem, és ez ellen nem tehetek semmit. Kötelességemnek tartottam figyelmeztetni a veszélyről. De ezzel együtt én is veszélybe kerültem, és már nem térhetek vissza. Sylorian minden bizonnyal felkelt, és csak a hűlt helyem találta. Mérhetetlenül boldog lennék, ha úgy döntene, hogy önnel tarthatok. S ne haragudjon a sok fecsegésért, ez a nemem velejárója, én tényleg csak figyelmeztetni akartam.. Én.. Én.. Azt sem tudom igazán, miért tettem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt se csodálnám, ha most faképnél hagyna. Megérdemelném.
*Vashen fogja magát, s leül a fűbe, a férfival szemben. Keserves arccal, szomorúan vár a szerzetes ítéletére, válaszára. Elveszettnek érzi magát. S tudja, hogy úgy viselkedik, mint egy elmeháborodott.*
A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.08 00:19:09
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-07 16:47:38
Üzenet elküldve: 2013-09-07 16:47:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elizabeth és a kis fekete macska fáradtan zuhannak le a tisztásra, ahol a sok virág rikító színei vonzzák a bogarakat. A lány elmosolyodik a sok szép virágon. Régen ő is ilyen volt. Végül is egyszer minden virág elrohad... Ahogy az ő lelke is az elmúlt 11 évben. Megvan rá az oka ilyennek lenni, ahogyan a virágoknak is.*
-Milyen szép idő van! *-szól oda a kis macseknak, aki közben dorombolva fekszik az ölében. Elizabeth erre megenged magának egy mosoly-félét, és fáradtan hunyja le ő is a szemeit.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:25:13, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
-Milyen szép idő van! *-szól oda a kis macseknak, aki közben dorombolva fekszik az ölében. Elizabeth erre megenged magának egy mosoly-félét, és fáradtan hunyja le ő is a szemeit.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:25:13, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-06 23:20:26
Üzenet elküldve: 2013-09-06 23:20:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~Ah, végre, a tisztás. A fél városon át kellett küzdenem magam csakis azért, hogy idejuthassak!~
*Bosszankodik magában, hisz a Fogadó után egyből ide szeretett volna csörtetni, csak hát út közben eltévedt s céltalanul bolyongott a városban, míg végül az egyik polgár, kit meg kérdezett illedelmesen, meg nem mutatta neki, hogy merre kell menjen*
~Ha nem lett volna ott ez az ember, istenekre esküszöm, még mindig ott bolyongnék!~
*A környéket pásztázza. Szeret ilyen helyeken nézelődni, egyszerűen csak jól érzi magát a természet közelében. Nem mintha a növényekkel jobban kijönne, mint az emberekkel, de azért na. Kell egy kis kikapcsolódás, és most ezt itt megteheti. Kinéz egy épp kényelmesnek tűnő helyet, majd oda letelepszik*
~Csend van, nyugalom és friss levegő, azt hiszem, egy kicsit elmeditálok itt, ha már egyszer itt vagyok...~
*Kényelmes pozíciót vesz fel, majd egy dallamra koncentrál. Próbálja meghallani a természet játszotta dallamot, s figyelni annak lágyságára...*
*Bosszankodik magában, hisz a Fogadó után egyből ide szeretett volna csörtetni, csak hát út közben eltévedt s céltalanul bolyongott a városban, míg végül az egyik polgár, kit meg kérdezett illedelmesen, meg nem mutatta neki, hogy merre kell menjen*
~Ha nem lett volna ott ez az ember, istenekre esküszöm, még mindig ott bolyongnék!~
*A környéket pásztázza. Szeret ilyen helyeken nézelődni, egyszerűen csak jól érzi magát a természet közelében. Nem mintha a növényekkel jobban kijönne, mint az emberekkel, de azért na. Kell egy kis kikapcsolódás, és most ezt itt megteheti. Kinéz egy épp kényelmesnek tűnő helyet, majd oda letelepszik*
~Csend van, nyugalom és friss levegő, azt hiszem, egy kicsit elmeditálok itt, ha már egyszer itt vagyok...~
*Kényelmes pozíciót vesz fel, majd egy dallamra koncentrál. Próbálja meghallani a természet játszotta dallamot, s figyelni annak lágyságára...*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:26:24
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:26:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A másik ork leinti Chipont, mint olyan tagot, aki már megint hülyeségeket beszél. Úgy csinál, mintha nagyon elege lenne belőle, hogy megint a banda legbutább embere szólalt meg. Ez a cím tulajdonképpen rá is illene Chipon Duardra, ha tényleg egy banda lennének, akik hosszú ideje együtt vannak. Még az is beleillik ebbe, hogy természetesen legutóbb is őt kapták el, mert nem volt elég esze, hogy meneküljön. Akár hihető is lehet.
Az orknak nem tetszik a játék, de ez most nem a verekedés és a visszapofázás ideje. Ennyit még ő is megért. Morog egy nagyot és fúj, aztán csöndben marad. Úgy tesz, mint akinek megint megmondták, de kényszerűségből marad a csapattal.
Nem is nagyon érti, hogy mit beszél a másik ork. Próbálja elkapni a fonalat, de ez már túl bonyolult neki. Olyan pofával néz, hogy azt nem lehet nem észrevenni. Az elf kevesebbet beszél és nem facsarja ki annyira szavakat. Az ő beszédéből csak azt nem érti Chipon, hogy mit miért mond. Mivel a lényeget nem érti, de látja, hogy az ő szerepe az lett, hogy a butaság hangoztatása után csendre intik, most már nem szólal meg.
Ott áll és nézi, ahogy a többi beszél. Nem szól, nem csinál semmi mást, csak vakarja a fülét, ami már a kocsiban elkezdett viszketni, de most újra azt érzi, hogy meg kell piszkálnia. Közben hörög, morog és vicsorít. Szép ez a tisztás, meg az erdő is, de az orkot ez nem hatja meg. Sokáig volt paraszt, tudja, mit lehet itt csinálni: dolgozni. Ennyi.*
*A másik ork leinti Chipont, mint olyan tagot, aki már megint hülyeségeket beszél. Úgy csinál, mintha nagyon elege lenne belőle, hogy megint a banda legbutább embere szólalt meg. Ez a cím tulajdonképpen rá is illene Chipon Duardra, ha tényleg egy banda lennének, akik hosszú ideje együtt vannak. Még az is beleillik ebbe, hogy természetesen legutóbb is őt kapták el, mert nem volt elég esze, hogy meneküljön. Akár hihető is lehet.
Az orknak nem tetszik a játék, de ez most nem a verekedés és a visszapofázás ideje. Ennyit még ő is megért. Morog egy nagyot és fúj, aztán csöndben marad. Úgy tesz, mint akinek megint megmondták, de kényszerűségből marad a csapattal.
Nem is nagyon érti, hogy mit beszél a másik ork. Próbálja elkapni a fonalat, de ez már túl bonyolult neki. Olyan pofával néz, hogy azt nem lehet nem észrevenni. Az elf kevesebbet beszél és nem facsarja ki annyira szavakat. Az ő beszédéből csak azt nem érti Chipon, hogy mit miért mond. Mivel a lényeget nem érti, de látja, hogy az ő szerepe az lett, hogy a butaság hangoztatása után csendre intik, most már nem szólal meg.
Ott áll és nézi, ahogy a többi beszél. Nem szól, nem csinál semmi mást, csak vakarja a fülét, ami már a kocsiban elkezdett viszketni, de most újra azt érzi, hogy meg kell piszkálnia. Közben hörög, morog és vicsorít. Szép ez a tisztás, meg az erdő is, de az orkot ez nem hatja meg. Sokáig volt paraszt, tudja, mit lehet itt csinálni: dolgozni. Ennyi.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-06 20:04:04
Üzenet elküldve: 2013-09-06 20:04:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A félszemű nagyon igyekszik kiigazodni a helyzeten, de láthatóan nem sikerül neki. Ez persze nem is csoda, mivel nem beszélték meg az elején, milyen alakítást terveznek, így ők maguk sincsenek teljesen. Kraggar azonban tovább próbálkozik.*
- Szóval ha utolér minket az őrség, nekünk végünk, de életben maradsz, he? Ezt hangoztatod a legeleje óta, hogy te valami kiváltságos vagy! *ez így nem teljesen igaz, de Kraggar reméli, hogy a félszemű nem ezen fog kötekedni, mivel az ork nem mutat bizonytalanságot* Ezek után teljesen jogosan feltételezhetjük, hogy sz őrség kéme vagy, másképp te is velünk fogsz lógni a kötélen, főleg ha leszedjük rólad a bilincset. Nem vagyunk ám mi olyan buták! *horkan fel, mintha épp olyan buták lennének* Nálunk nem jön be a trükk, hogy az igazság a hazugság! A kérdés el kellett volna oszlassa a gyanúnkat, de ez nem így történt *lassan kezdi úgy érezni, tényleg nem maradt semmi, amivel előhozakodhatna. Annál szánalmasabb halált már tényleg nem tud elképzelni egy bandita számára, mint hogy azért ölik meg, mert városőrnek hiszik.*
*A félszemű nagyon igyekszik kiigazodni a helyzeten, de láthatóan nem sikerül neki. Ez persze nem is csoda, mivel nem beszélték meg az elején, milyen alakítást terveznek, így ők maguk sincsenek teljesen. Kraggar azonban tovább próbálkozik.*
- Szóval ha utolér minket az őrség, nekünk végünk, de életben maradsz, he? Ezt hangoztatod a legeleje óta, hogy te valami kiváltságos vagy! *ez így nem teljesen igaz, de Kraggar reméli, hogy a félszemű nem ezen fog kötekedni, mivel az ork nem mutat bizonytalanságot* Ezek után teljesen jogosan feltételezhetjük, hogy sz őrség kéme vagy, másképp te is velünk fogsz lógni a kötélen, főleg ha leszedjük rólad a bilincset. Nem vagyunk ám mi olyan buták! *horkan fel, mintha épp olyan buták lennének* Nálunk nem jön be a trükk, hogy az igazság a hazugság! A kérdés el kellett volna oszlassa a gyanúnkat, de ez nem így történt *lassan kezdi úgy érezni, tényleg nem maradt semmi, amivel előhozakodhatna. Annál szánalmasabb halált már tényleg nem tud elképzelni egy bandita számára, mint hogy azért ölik meg, mert városőrnek hiszik.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-06 13:03:03
Üzenet elküldve: 2013-09-06 13:03:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A vörös éltető nedűvel együtt Mordach erejének egy része is távozott testéből ott a gazdagnegyed egy kis eldugottabb utcáján. Nem gondolta volna, hogy egy nyíl ekkora problémát tud okozni, hiszen csupán kicsit erősebben súrolta oldalát, de akkor úgy érezte, hogy nem történhet komolyabb baj. Erre pedig most több vért vesztett, mint azt várta volna, s a virágok közt elterülve jelenleg úgy néz ki a távolból, mintha holtteste nyugodna a színtenger közepén. Körülötte árnyék van, viszont a fák nyitott lombkoronáján pár napsugár benyilall, melyek pontosan Mordachot világítják meg. Vérvörös hajzuhatagja lágyan terül el a virágok közt, ezzel egy kellemes, ám szomorú misztikus köntösbe burkolva a tisztást.
Nem gondolta volna, hogy egyszer szivárvány szín virágokra fog hagyatkozni, s nyugalmát bennük fogja meglelni, de úgy látszik, hogy a Sors csalafinta és kiszámíthatatlan. Bár a gyógynövény miatt vánszorgott el az erdőbe, de most nagyon kellemesen érzi magát. Ugyan eléggé szédeleg, alig tud megmozdulni, de ez a melankolikus hangulat, ez a lágy nyugalom, csend, most nagyon sokat segít rajta. Együtt lehet a gondolataival, s bámulhat a nagy semmibe.
Olykor el is szenderedik, viszont nem lép át teljesen az álmok világába, csupán képzelete játszadozik vele: folyamatosan egy felbukkanó csuklyás hölgy képe érkezik látóterébe, ki folyamatosan közeledik felé, de mintha mégis távolodna.. E kettős érzés csúcspontján mindig feleszmél, ám mikor körbekémlel, senkit sem vél felfedezni, csupán a fatörzsek figyelik mereven, s a szél zúgása az egyetlen hang, melyet lélegzetvételén kívül hall.
A sebébe dörzsölt gyógynövény hatása lassan alább hagy, így a kis összetekert golyóból tép egy darabot, amit felszisszenve ismét beledörzsöl sebébe. Egy tíz percen belül szerencsére már a fájdalomcsillapító hatása újra megmutatkozik, hiszen annak ellenére, hogy igen nagy a fájdalomtűrő képessége, most csak elrontaná ezt a kellemes, misztikus hangulatot!
Elméje kissé ködös volt, miközben erre tartott, ezért sem jutott eszébe az a tény, hogy ha rosszabbul lesz, akkor nem fog tudni visszamenni a fogadó, vagy a templom felé - ez pedig be is következik, hiszen magatehetetlenül fekszik a fű és a virágok közt. Nem esik kétségbe, inkább megpróbálja élvezni a kiszolgáltatott helyzetet, megpróbálja élvezni, hogy teste a végkimerülésben feladja a szolgálatot. Még ha lelkének minden erejével is fel akarna kelni, akkor sem sikerülne.. Arca sápadtas, vörös íriszei fakóak, s vére lágyan alvadt meg mellette a fűszálak közt.
Épp azon mereng, hogy mennyire szerencsétlen helyzetbe kerülne, ha esetleg a vér finom illata idevonzana valami vadat, mely a jelenlegi állapotban még ha szép lassan is akarná megkóstolni a férfit, akkor sem "ellenkezne", hanem kénytelen lenne hagyni, hogy felfalják. E gondolat hatására furcsa módon egy félmosoly húzódik arcára, miközben lehunyja szemeit - most valamiért ha nem is közvetlenül, de a halál gondolata nyugalommal tölti el, függetlenül attól, hogy az még nem érkezett el neki. Viszont egyszer tökéletesen bele kell törődni, s az ilyen "nyugalmas" pillanatok remek alkalmak erre!*
Nem gondolta volna, hogy egyszer szivárvány szín virágokra fog hagyatkozni, s nyugalmát bennük fogja meglelni, de úgy látszik, hogy a Sors csalafinta és kiszámíthatatlan. Bár a gyógynövény miatt vánszorgott el az erdőbe, de most nagyon kellemesen érzi magát. Ugyan eléggé szédeleg, alig tud megmozdulni, de ez a melankolikus hangulat, ez a lágy nyugalom, csend, most nagyon sokat segít rajta. Együtt lehet a gondolataival, s bámulhat a nagy semmibe.
Olykor el is szenderedik, viszont nem lép át teljesen az álmok világába, csupán képzelete játszadozik vele: folyamatosan egy felbukkanó csuklyás hölgy képe érkezik látóterébe, ki folyamatosan közeledik felé, de mintha mégis távolodna.. E kettős érzés csúcspontján mindig feleszmél, ám mikor körbekémlel, senkit sem vél felfedezni, csupán a fatörzsek figyelik mereven, s a szél zúgása az egyetlen hang, melyet lélegzetvételén kívül hall.
A sebébe dörzsölt gyógynövény hatása lassan alább hagy, így a kis összetekert golyóból tép egy darabot, amit felszisszenve ismét beledörzsöl sebébe. Egy tíz percen belül szerencsére már a fájdalomcsillapító hatása újra megmutatkozik, hiszen annak ellenére, hogy igen nagy a fájdalomtűrő képessége, most csak elrontaná ezt a kellemes, misztikus hangulatot!
Elméje kissé ködös volt, miközben erre tartott, ezért sem jutott eszébe az a tény, hogy ha rosszabbul lesz, akkor nem fog tudni visszamenni a fogadó, vagy a templom felé - ez pedig be is következik, hiszen magatehetetlenül fekszik a fű és a virágok közt. Nem esik kétségbe, inkább megpróbálja élvezni a kiszolgáltatott helyzetet, megpróbálja élvezni, hogy teste a végkimerülésben feladja a szolgálatot. Még ha lelkének minden erejével is fel akarna kelni, akkor sem sikerülne.. Arca sápadtas, vörös íriszei fakóak, s vére lágyan alvadt meg mellette a fűszálak közt.
Épp azon mereng, hogy mennyire szerencsétlen helyzetbe kerülne, ha esetleg a vér finom illata idevonzana valami vadat, mely a jelenlegi állapotban még ha szép lassan is akarná megkóstolni a férfit, akkor sem "ellenkezne", hanem kénytelen lenne hagyni, hogy felfalják. E gondolat hatására furcsa módon egy félmosoly húzódik arcára, miközben lehunyja szemeit - most valamiért ha nem is közvetlenül, de a halál gondolata nyugalommal tölti el, függetlenül attól, hogy az még nem érkezett el neki. Viszont egyszer tökéletesen bele kell törődni, s az ilyen "nyugalmas" pillanatok remek alkalmak erre!*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:00:05
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az égi bábjátékos//
-Kijutottam. *Mondja az elf egy kissé önelégült vigyorral az arcán. ~Semmi csapda semmi ellenfél még a falakat is békén hagyta. Nem is baj legalább nem tartott annyira sokáig.~ A lovas, akit eddig üldözött Ttari újra megelevenedik a bábos csettintésére és elindul az erdő irányába. ~Ez az fuss, csak az erdőbe ott érzem a legjobban magam én is.~ Az elfnek fel sem tűnt, az a tény hogy egy teremtet lélek sincs rajtuk kívül sehol. Csak ment a lovas után. Valamiért csak most szegezi a báboshoz a kérdést persze csak gondolatban. ~Minek csinálod ezt? Ha unalomból akkor nem kell életekkel játszadoznod, adnék műsort anélkül is. Egyszerűen céltalan az, amit csinálsz. Az én célom az lett, hogy megmentsem Valeriát de nem hiszem, hogy azért csinálod, hogy nekem célt adj. Akkor miért? Mond, hátha van rá mód, hogy mindhárman megkapjuk, amit alkarunk. Én épségben Valeriát, ő a szabadságot és te is, amit akarsz. De ez így nem jó. Ha ez így megy tovább valakinek baja esik. Nem szeretném, hogy az első kedves ember, akivel találkoztam igya meg a levét ennek az egésznek. Téged sem szeretnélek bántani, de ha muszáj megteszem. Már ha képes vagyok rá egyáltalán.~*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:06:37, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; jeljavítás.
-Kijutottam. *Mondja az elf egy kissé önelégült vigyorral az arcán. ~Semmi csapda semmi ellenfél még a falakat is békén hagyta. Nem is baj legalább nem tartott annyira sokáig.~ A lovas, akit eddig üldözött Ttari újra megelevenedik a bábos csettintésére és elindul az erdő irányába. ~Ez az fuss, csak az erdőbe ott érzem a legjobban magam én is.~ Az elfnek fel sem tűnt, az a tény hogy egy teremtet lélek sincs rajtuk kívül sehol. Csak ment a lovas után. Valamiért csak most szegezi a báboshoz a kérdést persze csak gondolatban. ~Minek csinálod ezt? Ha unalomból akkor nem kell életekkel játszadoznod, adnék műsort anélkül is. Egyszerűen céltalan az, amit csinálsz. Az én célom az lett, hogy megmentsem Valeriát de nem hiszem, hogy azért csinálod, hogy nekem célt adj. Akkor miért? Mond, hátha van rá mód, hogy mindhárman megkapjuk, amit alkarunk. Én épségben Valeriát, ő a szabadságot és te is, amit akarsz. De ez így nem jó. Ha ez így megy tovább valakinek baja esik. Nem szeretném, hogy az első kedves ember, akivel találkoztam igya meg a levét ennek az egésznek. Téged sem szeretnélek bántani, de ha muszáj megteszem. Már ha képes vagyok rá egyáltalán.~*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 14:06:37, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; jeljavítás.
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-04 19:19:02
Üzenet elküldve: 2013-09-04 19:19:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A félszemű vadul kapkodja a fejét a hármas között, talán azért mert azok hevesen vágnak egymás szavába, talán mert jelenleg csak egy szeme van, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja elhinni, hogy ezek ilyen kevés sütnivalóval még szabadlábon vannak. Persze a háromból kettő ork, s mint ismeretes, azok igencsak letudják húzni egy banda átlag inteligenciáját.*
- Talán azért tartana tovább, mert nem kapnának el minket, ha már annyira ragaszkodtok az elhurcolásomhoz *látszólag kezd visszatérni a magabiztossága, bár az is lehet, hogy csak a vesztes helyzetét próbálja egy új taktikával jobb mederbe terelni.*
- Az őrség embereiért álljon csak bosszút az őrség. Szerinted én közéjük tartozom?! *kérdezi aztán az elfet, bár látszólag nem vár választ.*
*A félszemű vadul kapkodja a fejét a hármas között, talán azért mert azok hevesen vágnak egymás szavába, talán mert jelenleg csak egy szeme van, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja elhinni, hogy ezek ilyen kevés sütnivalóval még szabadlábon vannak. Persze a háromból kettő ork, s mint ismeretes, azok igencsak letudják húzni egy banda átlag inteligenciáját.*
- Talán azért tartana tovább, mert nem kapnának el minket, ha már annyira ragaszkodtok az elhurcolásomhoz *látszólag kezd visszatérni a magabiztossága, bár az is lehet, hogy csak a vesztes helyzetét próbálja egy új taktikával jobb mederbe terelni.*
- Az őrség embereiért álljon csak bosszút az őrség. Szerinted én közéjük tartozom?! *kérdezi aztán az elfet, bár látszólag nem vár választ.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-04 16:41:03
Üzenet elküldve: 2013-09-04 16:41:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pimbóék nyomában//
*Deronnak még mindig esze-ágában sincs leszerelni a láncot a félszeműről. Úgy tesz, mintha Kraggar lenne a kis bandájuk parancsnoka. Márpedig ő most kivételesen engedelmeskedni fog a parancsoknak. Kivéve a félszemű parancsait. Nem akarja elszúrni ezt az egészet. Ahhoz túl sokat fizetnek érte. Amikor viszont az emberrabló kijelenti, hogy esélyes a haláluk, hogyha nem szabadítják meg a láncaitól Deron hangosan felnevet.*
- Nos, ebben a helyzetben elég nehéz lesz bárkit is kivégezned. Vagy esetleg más végezné a piszkos munkát és nem te?
"Sínen vagyunk. Vagy mondasz valamit, te rohadék vagy pedig megdöglesz. Miután kiszedtünk belőled mindent."
*Bízik benne, hogy Kraggar valahogyan dűlőre jut, mert ha neki kell vallatnia az kicsit fájni fog. Éppen ezért hagyja inkább az orkot beszélni. Ha szükségük van rá, akkor szólnak neki.*
*Deronnak még mindig esze-ágában sincs leszerelni a láncot a félszeműről. Úgy tesz, mintha Kraggar lenne a kis bandájuk parancsnoka. Márpedig ő most kivételesen engedelmeskedni fog a parancsoknak. Kivéve a félszemű parancsait. Nem akarja elszúrni ezt az egészet. Ahhoz túl sokat fizetnek érte. Amikor viszont az emberrabló kijelenti, hogy esélyes a haláluk, hogyha nem szabadítják meg a láncaitól Deron hangosan felnevet.*
- Nos, ebben a helyzetben elég nehéz lesz bárkit is kivégezned. Vagy esetleg más végezné a piszkos munkát és nem te?
"Sínen vagyunk. Vagy mondasz valamit, te rohadék vagy pedig megdöglesz. Miután kiszedtünk belőled mindent."
*Bízik benne, hogy Kraggar valahogyan dűlőre jut, mert ha neki kell vallatnia az kicsit fájni fog. Éppen ezért hagyja inkább az orkot beszélni. Ha szükségük van rá, akkor szólnak neki.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-04 16:27:20
Üzenet elküldve: 2013-09-04 16:27:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Persze senki nem várja el a félszeműtől, hogy gyakorlatilag láncokba bugyolálva haladjon, azonban amely mondatrészt Chipon elkapja, az Kraggarnak is megüti a fülét. Gyorsan igyekszik újra felvenni a banditavezér álcát, és leinti az orkot:*
- Csend! *mondja, miközben legyint felé egyet, majd a félszeműre néz* Miért, ha levesszük rólad azt a szart, attól miért tartana tovább a mi életünk? *kérdi kissé cinikusan, lappangó gyanakvással. És esze ágában sincs leszerelni a fickóról semelyik bilincset, amíg ki nem köp valami olyan információt, amilyenért ők itt vannak. Így a másik ork szavaira csak annyit reagál:*
- Persze, hagyjunk nyomcsíkot az őröknek? Itt egy szekér, ott egy bilincs... talán még tüzet is rakhatnánk, hogy ha este jönnek, el ne tévesszék. *majd megcsóválja a fejét, mintha már nagyon sokadik alkalommal reagálná le az ork buta ötleteit, mintha ez már bevett szokás lenne a bandájukban. Talán ezzel meggyőzhetik valamelyest a félszeműt.*
*Persze senki nem várja el a félszeműtől, hogy gyakorlatilag láncokba bugyolálva haladjon, azonban amely mondatrészt Chipon elkapja, az Kraggarnak is megüti a fülét. Gyorsan igyekszik újra felvenni a banditavezér álcát, és leinti az orkot:*
- Csend! *mondja, miközben legyint felé egyet, majd a félszeműre néz* Miért, ha levesszük rólad azt a szart, attól miért tartana tovább a mi életünk? *kérdi kissé cinikusan, lappangó gyanakvással. És esze ágában sincs leszerelni a fickóról semelyik bilincset, amíg ki nem köp valami olyan információt, amilyenért ők itt vannak. Így a másik ork szavaira csak annyit reagál:*
- Persze, hagyjunk nyomcsíkot az őröknek? Itt egy szekér, ott egy bilincs... talán még tüzet is rakhatnánk, hogy ha este jönnek, el ne tévesszék. *majd megcsóválja a fejét, mintha már nagyon sokadik alkalommal reagálná le az ork buta ötleteit, mintha ez már bevett szokás lenne a bandájukban. Talán ezzel meggyőzhetik valamelyest a félszeműt.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-04 11:24:26
Üzenet elküldve: 2013-09-04 11:24:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az égi bábjátékos - Ttari//
*A tükörútvesztő nem tartogat meglepetéseket, és ez igazán meghökkentő lehet, hiszen eddig minden más csapdát rejtett. Úgy tűnik, ezúttal a bábos tényleg csak az időt akarta húzni, illetve kicsit megnehezíteni az elf dolgát. Amint Ttari kilép a labirintuson kívülre, az azonnal eltűnik, és a lovas, aki eddig mintha szobor lett volna, a bábos csettintésére ismét elindul, ezúttal a tisztás felé véve az útját. Nem telik bele sok idő, és máris a színpompás virágok között gázolnak át, azonban ami érdekes, hogy valamiért senki nincs a közelben. Ez a templomkertben és a temetőben még nem lehetett olyan feltűnő, még talán a folyóparton is elfogadható, hogy éppen a véletlen műve, hogy senki nem tartózkodik ott... Azonban lassan átvágtak a fél városon, és még nem botlottak egyetlen emberbe sem. Ez is a bábos műve lenne, vagy tényleg nincs senki a közelben? Ezt nem állapíthatja meg senki, a szakállast kivéve, természetesen. Azonban a tisztáson nem időznek, nem állnak meg, nem jönnek újabb csapdák, és időhúzó trükkök, ehelyett a lovas halad tovább egyenesen az erdő irányába.*
*A tükörútvesztő nem tartogat meglepetéseket, és ez igazán meghökkentő lehet, hiszen eddig minden más csapdát rejtett. Úgy tűnik, ezúttal a bábos tényleg csak az időt akarta húzni, illetve kicsit megnehezíteni az elf dolgát. Amint Ttari kilép a labirintuson kívülre, az azonnal eltűnik, és a lovas, aki eddig mintha szobor lett volna, a bábos csettintésére ismét elindul, ezúttal a tisztás felé véve az útját. Nem telik bele sok idő, és máris a színpompás virágok között gázolnak át, azonban ami érdekes, hogy valamiért senki nincs a közelben. Ez a templomkertben és a temetőben még nem lehetett olyan feltűnő, még talán a folyóparton is elfogadható, hogy éppen a véletlen műve, hogy senki nem tartózkodik ott... Azonban lassan átvágtak a fél városon, és még nem botlottak egyetlen emberbe sem. Ez is a bábos műve lenne, vagy tényleg nincs senki a közelben? Ezt nem állapíthatja meg senki, a szakállast kivéve, természetesen. Azonban a tisztáson nem időznek, nem állnak meg, nem jönnek újabb csapdák, és időhúzó trükkök, ehelyett a lovas halad tovább egyenesen az erdő irányába.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-03 18:05:12
Üzenet elküldve: 2013-09-03 18:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
~Milyen szépen süt a Nap!~ *gondolja. Leheveredik a fűbe, és élvezi a napsütést. Régóta először gondtalannak érzi magát. Na, nem mintha itt Artheniorban sok minden történt volna vele, de kisebb gondjai mindig akadtak. Bárhová megy, mindig lenyűgözi a város szépsége. Aztán eszébe jut, hogy itt meditálni is lehet.* ~Meditálni? Hah... Még sosem próbáltam, kíváncsi vagyok, milyen érzés.~ Eldenia nem tudja mire vélni ezt a meditálást.* ~Végül is, mi bajom lehet belőle? Kipróbálom, ha lehet.~ *határozza el.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.04 07:56:09, a következő indokkal:
Helyesírás és jelpótlás.
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.04 07:56:09, a következő indokkal:
Helyesírás és jelpótlás.
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-02 11:15:50
Üzenet elküldve: 2013-09-02 11:15:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Chipon nézi, hogy mi történik. Az elf helyesel, de a másik ork leinti őket. A kegyetlenséget már megmutatták, ha máshogy nem is, de szóban. Az értelmes gondolkodást itt főleg a másik ork képviseli és ez jó is így. Nagy baj lenne, ha Chipon Duardra hárulna ez a feladat.
A szóvivő ork kiráncigálja a félszeműt a kocsiból, az pedig nagy puffanással esik a földre. Talpig bilincsben nemigen fog onnan felállni, hacsak fel nem segítik. Nem hülyeség az, ami itt elhangzott. Akár eszébe is juthatna alkut kötni az őrökkel és elárulni, merre mentek ezek. Chipon persze tudja, hogy ez egy emberrabló, aki tud hallgatni, ezért is néz ki úgy, ahogy kinéz, fél szemmel, összeverve. Ezzel az emberrablóval nem kötnek alkut az őrök, mert arra már lett volna lehetőségük a börtönben. És ezt a félszeműnek is tudnia kell.
A fickó azt mondja, hogy vegyék le a láncokat. Ha a lábáról leveszik, akkor legalább menni tud majd és talán megmutatja az utat az erdei búvóhelyhez. Lábbilincsben csak araszolna. Ha ráncigálni kéne, akkor meg nyomot hagyna és az feltűnne a városőröknek, ha erre járnának. Persze az a cél, hogy az őrök kövessék őket és biztos itt is rejtőznek valahol a közelben. Ezt viszont nem szabad a félszemű tudtára adni. Úgy kell csinálni, mintha minden nyomot el akarnának tüntetni.
Mikor a férfi megszólal, úgy néz ki, hogy semmit nem sejt. Talán nem hallotta, hogy a csetepaté nem volt valódi.*
"Hoppá! Most azt mondta, hogy minket felkötnek, de őt nem. Itt az alkalom!"
- Mer' mi vagy te? Egy piti tolvaj? Ha tudnád, mi miket csináltunk már...
*Chipon úgy érzi, hogy erre rá kellett kérdeznie. A fickó talán elmondja, hogy mivel vádolják. Ha nem hülye és mégsem mondja el ilyen rövid ismeretség után, akkor is benne lehet egy tüske, hogy őt itt lenézik és talán elszólja magát, hogy az a bűntett, amiben ő részt vett, nem akármi. Akkor pedig talán közelebb jutnak.*
- Jól mondja, így nem jutunk sehova se. A lábáról szedd le, úgyse a kezével megy*- szól Chipon az elfhez. Ha ez megtörténik, akkor mehetnek is az erdőbe, hacsak másnak nincs más ötlete. A pasas biztos nem fog támadni ilyen állapotban és ha el akarna futni, hamar utolérhetnék vagy agyondobhatnák távolról. Persze ezt nem teszik meg, mert élve kell. Az ellenkezőjéről viszont már biztosították a szavaikkal.*
*Chipon nézi, hogy mi történik. Az elf helyesel, de a másik ork leinti őket. A kegyetlenséget már megmutatták, ha máshogy nem is, de szóban. Az értelmes gondolkodást itt főleg a másik ork képviseli és ez jó is így. Nagy baj lenne, ha Chipon Duardra hárulna ez a feladat.
A szóvivő ork kiráncigálja a félszeműt a kocsiból, az pedig nagy puffanással esik a földre. Talpig bilincsben nemigen fog onnan felállni, hacsak fel nem segítik. Nem hülyeség az, ami itt elhangzott. Akár eszébe is juthatna alkut kötni az őrökkel és elárulni, merre mentek ezek. Chipon persze tudja, hogy ez egy emberrabló, aki tud hallgatni, ezért is néz ki úgy, ahogy kinéz, fél szemmel, összeverve. Ezzel az emberrablóval nem kötnek alkut az őrök, mert arra már lett volna lehetőségük a börtönben. És ezt a félszeműnek is tudnia kell.
A fickó azt mondja, hogy vegyék le a láncokat. Ha a lábáról leveszik, akkor legalább menni tud majd és talán megmutatja az utat az erdei búvóhelyhez. Lábbilincsben csak araszolna. Ha ráncigálni kéne, akkor meg nyomot hagyna és az feltűnne a városőröknek, ha erre járnának. Persze az a cél, hogy az őrök kövessék őket és biztos itt is rejtőznek valahol a közelben. Ezt viszont nem szabad a félszemű tudtára adni. Úgy kell csinálni, mintha minden nyomot el akarnának tüntetni.
Mikor a férfi megszólal, úgy néz ki, hogy semmit nem sejt. Talán nem hallotta, hogy a csetepaté nem volt valódi.*
"Hoppá! Most azt mondta, hogy minket felkötnek, de őt nem. Itt az alkalom!"
- Mer' mi vagy te? Egy piti tolvaj? Ha tudnád, mi miket csináltunk már...
*Chipon úgy érzi, hogy erre rá kellett kérdeznie. A fickó talán elmondja, hogy mivel vádolják. Ha nem hülye és mégsem mondja el ilyen rövid ismeretség után, akkor is benne lehet egy tüske, hogy őt itt lenézik és talán elszólja magát, hogy az a bűntett, amiben ő részt vett, nem akármi. Akkor pedig talán közelebb jutnak.*
- Jól mondja, így nem jutunk sehova se. A lábáról szedd le, úgyse a kezével megy*- szól Chipon az elfhez. Ha ez megtörténik, akkor mehetnek is az erdőbe, hacsak másnak nincs más ötlete. A pasas biztos nem fog támadni ilyen állapotban és ha el akarna futni, hamar utolérhetnék vagy agyondobhatnák távolról. Persze ezt nem teszik meg, mert élve kell. Az ellenkezőjéről viszont már biztosították a szavaikkal.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:25:52
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:25:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A társaság nincs igazán egy véleményen a félszeműt tekintve, de úgy tűnik, hogy Kraggar ragadja magához a vezetést, s hacsak a többiek nem szólalnak föl ellene, úgy az ő akarata is fog érvényesülni. Az ork kirángatja a banditát a kocsiból, úgy, hogy az a földre zuhan, tekintve, hogy keze-lába megvan láncolva.
Ha a félszemű nem harapta volna véresre a nyelvét az esés közben, még akár el is mosolyodhatna az ork szavain, mert habár ne mtudja, hogy ezeket mivel vádolják, azt jól tudja, hogy az ő élete akár tízezer aranyat is megér valakinek. Nem véletlenül hagyta életben az őrség, és ezt ő is tudja.
Feláll, s elindul az erdő felé, de a lábain csilingelő béklyók, melyek meggátolják a gyors haladásban, igencsak lefogják lassítani a csapatot.*
- Lehet, hogy életem végig láncot kell majd viselnem, de az akkor is tovább fog tartnai, mint a tiétek, ha nem veszitek le rólam ezt a szart. Városőröket gyilkoltatok, ezért felkötnek benneteket.
*A társaság nincs igazán egy véleményen a félszeműt tekintve, de úgy tűnik, hogy Kraggar ragadja magához a vezetést, s hacsak a többiek nem szólalnak föl ellene, úgy az ő akarata is fog érvényesülni. Az ork kirángatja a banditát a kocsiból, úgy, hogy az a földre zuhan, tekintve, hogy keze-lába megvan láncolva.
Ha a félszemű nem harapta volna véresre a nyelvét az esés közben, még akár el is mosolyodhatna az ork szavain, mert habár ne mtudja, hogy ezeket mivel vádolják, azt jól tudja, hogy az ő élete akár tízezer aranyat is megér valakinek. Nem véletlenül hagyta életben az őrség, és ezt ő is tudja.
Feláll, s elindul az erdő felé, de a lábain csilingelő béklyók, melyek meggátolják a gyors haladásban, igencsak lefogják lassítani a csapatot.*
- Lehet, hogy életem végig láncot kell majd viselnem, de az akkor is tovább fog tartnai, mint a tiétek, ha nem veszitek le rólam ezt a szart. Városőröket gyilkoltatok, ezért felkötnek benneteket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587