Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:18:47
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:18:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ezeket a felfogásokat a sérülésekkel sosem tudta értelmezni. Mert Mori szerint is kettős ez az egész. Két oldalról nézhető. Ügyesen harcol, minél kevesebb a hege, de tapasztaltnak is számít, ha sok van belőle? Ezt jó lenne, ha valaki elmagyarázná neki, mert így sosem jut ebben előrébb.
Annak viszont nagyon örül, hogy támogatásra lel, legyen bármilyen nehéz is a választott tudás, amit kívánna elérni. A varázs és bájitalokkal való foglalkozás pedig Mor szerinte igen nehéz. A gyógyfőzetek keverése, és elkészítése sokkalta egyszerűbb.*
- Ennek őszintén örülök. *mondja, és igen tudja, milyen ára van némely főzetnek, vagy bájitalnak. Tehát ha kitanulja, akkor a Kalmáron keresztül értékesítve mindketten jól járnának. Magától értetődőnek veszi Aztyan is, hogy nem fog az egyik a másik rovására menni. Hát akkor ebben is egyet értenek, mosolyogva bólint Aztyan szavaira.*
- Ami most terv az később már nem az lesz. *jegyzi meg. Bízik benne, hogy ha elrendeződnek a frissen nyitott kovácsműhely dolgai, úgy több ideje lesz Aztyannak is. Bár ha nagyon belelendül az üzlet és sok felkérés lesz, akkor lehet más munkaerő után is kell majd nézniük.*
- Képzelem, és ha később jó sok megrendelés lesz, még lehet kevés is lesz a kovácsmester. *jelenti ki, hisz ebben. A könyv említésére elgondolkodik.*
- Gondolod, hogy van ilyen könyv? *kérdezi, Mori is gondolt ilyesmire, se leginkább egy jártas alkimistára, és nem egy könyvre.*
- Én azt gondoltam, hogy egy tapasztalt alkimistát keresnék fel, de lehet kezdetnek a könyv is megteszi. Aztán ha később elakadok, még mindig ráérek keresni valakit. *mondja hosszan, majd hozzá teszi.*
- Már ha létezik ilyen könyv. *elgondolkodva néz maga elé, és aztán Aztyanra pillant.*
- De nem szeretnélek téged terhelni ezzel, ha sok dolgod van, akkor nem fontos. *mondja, láthatóan nem akarja, hogy Aztyannak gondot jelentsen.*
*Ezeket a felfogásokat a sérülésekkel sosem tudta értelmezni. Mert Mori szerint is kettős ez az egész. Két oldalról nézhető. Ügyesen harcol, minél kevesebb a hege, de tapasztaltnak is számít, ha sok van belőle? Ezt jó lenne, ha valaki elmagyarázná neki, mert így sosem jut ebben előrébb.
Annak viszont nagyon örül, hogy támogatásra lel, legyen bármilyen nehéz is a választott tudás, amit kívánna elérni. A varázs és bájitalokkal való foglalkozás pedig Mor szerinte igen nehéz. A gyógyfőzetek keverése, és elkészítése sokkalta egyszerűbb.*
- Ennek őszintén örülök. *mondja, és igen tudja, milyen ára van némely főzetnek, vagy bájitalnak. Tehát ha kitanulja, akkor a Kalmáron keresztül értékesítve mindketten jól járnának. Magától értetődőnek veszi Aztyan is, hogy nem fog az egyik a másik rovására menni. Hát akkor ebben is egyet értenek, mosolyogva bólint Aztyan szavaira.*
- Ami most terv az később már nem az lesz. *jegyzi meg. Bízik benne, hogy ha elrendeződnek a frissen nyitott kovácsműhely dolgai, úgy több ideje lesz Aztyannak is. Bár ha nagyon belelendül az üzlet és sok felkérés lesz, akkor lehet más munkaerő után is kell majd nézniük.*
- Képzelem, és ha később jó sok megrendelés lesz, még lehet kevés is lesz a kovácsmester. *jelenti ki, hisz ebben. A könyv említésére elgondolkodik.*
- Gondolod, hogy van ilyen könyv? *kérdezi, Mori is gondolt ilyesmire, se leginkább egy jártas alkimistára, és nem egy könyvre.*
- Én azt gondoltam, hogy egy tapasztalt alkimistát keresnék fel, de lehet kezdetnek a könyv is megteszi. Aztán ha később elakadok, még mindig ráérek keresni valakit. *mondja hosszan, majd hozzá teszi.*
- Már ha létezik ilyen könyv. *elgondolkodva néz maga elé, és aztán Aztyanra pillant.*
- De nem szeretnélek téged terhelni ezzel, ha sok dolgod van, akkor nem fontos. *mondja, láthatóan nem akarja, hogy Aztyannak gondot jelentsen.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:20:36
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:20:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Jó nagy tömeg ember gyűlt a piacon és még a testőrét is elhagyta valahol. Egy óriást elhagyni nem piskóta. Sebaj. Majd előkerül. A piacon vagy a főtéren meglelik egymás hamariban. De mostan a tündérkufár a tisztáshoz érkezik. Jó kérdés, hogy miért pont ide jött. Maga se tudná megmondani talán még ha vallatnák se. Húzta a nyugtató varázslatos erdőszéli tisztás. A fák meg a levegő igen jó a város többi részéhez képesítve. Marad is egy darabig, hogy jól teleszívja magát levegővel. Lanyhultak az üzleti ügyek és ez elveszi a kedvét tündérünknek. Itt felélénkül egy harmatnyit. Aztán indul is vissza a piacra mert jót tett a tisztás.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-30 12:25:55
Üzenet elküldve: 2020-05-30 12:25:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja az öreget, és igyekszik elképzelni, hogy vajon mennyire is érthet az orvosláshoz, ha még a lóhúgy hatásait sem ismeri. Persze, könnyen lehet, hogy Rorkir ismeretei homályosak, és fikarcnyit sem ért a gyógyításhoz, vagy talán éppen csak egy fikarcnyit. Ez a képessége nem az erőssége, egyáltalán nem, így inkább eltemeti magában az információt, hogy majd később elgondolkozhasson rajta, amikor unalmasan utazik valahová, vagy olyan helyre érne. Csak bólint a megértést mutatva.*
-Istenségek..
*Morog is egy picit, de ez egyértelmű, hogy nem a másiknak szól, pusztán magának a témának, vagy inkább csak a ténynek, hogy ilyen hatalmas, követőkkel rendelkező istenségek járják e-földet. A diagnózist pedig tényleg kíváncsian figyeli, erre vonatkozóan vajmi kevés információja lehet saját magát illetően, csak találgatások legfeljebb.*
-Értem.
*Azzal feláll, megérinti a hideg, fekete bőrt, és egy pillanatra mintha újra ott lenne, és átélné a borzalmat. Majd a szütyőjében kezd matatni, nem szeretne hálátlannak tűnni, ezért 20 aranyat ad Vasborda Rhalkumnnak.
*
-Köszönöm, öreg. Akkor nyugodtabban indulok tovább. Igyál valamit az én kontómra.
*Majd talán szerez rá valami kenőcsöt, vagy a korábbi eljárást folytatja tovább, amíg nem lesz rosszabb, vagy meg nem gyógyul teljesen.*
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja az öreget, és igyekszik elképzelni, hogy vajon mennyire is érthet az orvosláshoz, ha még a lóhúgy hatásait sem ismeri. Persze, könnyen lehet, hogy Rorkir ismeretei homályosak, és fikarcnyit sem ért a gyógyításhoz, vagy talán éppen csak egy fikarcnyit. Ez a képessége nem az erőssége, egyáltalán nem, így inkább eltemeti magában az információt, hogy majd később elgondolkozhasson rajta, amikor unalmasan utazik valahová, vagy olyan helyre érne. Csak bólint a megértést mutatva.*
-Istenségek..
*Morog is egy picit, de ez egyértelmű, hogy nem a másiknak szól, pusztán magának a témának, vagy inkább csak a ténynek, hogy ilyen hatalmas, követőkkel rendelkező istenségek járják e-földet. A diagnózist pedig tényleg kíváncsian figyeli, erre vonatkozóan vajmi kevés információja lehet saját magát illetően, csak találgatások legfeljebb.*
-Értem.
*Azzal feláll, megérinti a hideg, fekete bőrt, és egy pillanatra mintha újra ott lenne, és átélné a borzalmat. Majd a szütyőjében kezd matatni, nem szeretne hálátlannak tűnni, ezért 20 aranyat ad Vasborda Rhalkumnnak.
*-Köszönöm, öreg. Akkor nyugodtabban indulok tovább. Igyál valamit az én kontómra.
*Majd talán szerez rá valami kenőcsöt, vagy a korábbi eljárást folytatja tovább, amíg nem lesz rosszabb, vagy meg nem gyógyul teljesen.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-30 11:59:52
Üzenet elküldve: 2020-05-30 11:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A férfiak világában sokszor az erőt és a tapasztaltságot a hegek számában is mérhetik. Bár Aztyan szerint a hegek száma azt is bizonyíthatja, hogy mennyire képtelen elkerülni a sérüléseket. Így akár a tapasztalatlanság és a szerencse mértéke is lehetne. A heges arcú mindkettő igyekszik kerülni. Persze tapasztalatot csak úgy lehet szerezni, ha valaki tesz is érte, de a szerencse lehetőségét mindig is igyekezett a legkisebb mértékűre csökkenteni. A szerencse kockázat és mint olyan, kerülendő.
Mori szavaira értő bólintással válaszol. Valóban vannak helyek, ahol jobb szeretik, ha valaki csak a saját feladatával törődik. Ám a félvér lány esetében nem arról van szó, hogy egy tanulási folyamat közé ékelné be új ismereteinek megszerzését, hanem egy már működő feladatsor mellett szélesítené tudását. És ezzel Aztyannak semmi problémája nincs.*
- A kereskedőház nem ilyen. Én és véleményem szerint a báró is szívesen segít abban, hogy ismereteid gazdagítsd. Főleg azért, mert ezekből az ismeretekből akár mi is profitálhatunk. *Bújik ki egy mosollyal belőle a kereskedő.*
- Ezt nem is kell mondanod. *Reflektál Mori további szavaira, amikor biztosítja, hogy az új ismeretek megszerzése nem fogja zavarni régi feladatait.
Az élezésre szánt eszközök említésére csak mosolyog és bólogat, hisz ő ajánlotta fel, hogy majd megélezi azokat. Ami valóban majd jó gyakorlás lesz a későbbiekre.*
- Egyelőre még terv. *Válaszol a kovácsmestert érintő kérdésre.*
- Most elég sok dolga van és az alapokkal talán a segédek is meg tudnak ismertetni, hogy ne kelljen egészen az elejéről kezdenem. Szeretek tájékozódni, mielőtt belekezdek valamibe, de a kovácsolást úgy gondolom, nem lehet könyvből megtanulni.
*Valóban így is gondolja, hogy a puszta elméleti tájékozódás mellett a gyakorlati tényezők sokkal fontosabbak. Hisz hogyan is kovácsolhatna bármit is, ha még csak egy kalapácsot se fogott a kezébe vagy nem tapasztalta a kohó forróságát.*
- Köszönöm, biztosan szükségem lesz rá. *Mosolyog a félvér lányra.*
- Ha szeretnéd, utánanézek, vannak-e a piacon bájital keveréssel foglalkozó könyvek, leírások. Hátha segíti majd a tanulásod. *Ennyit nyugodt szívvel megtehet, hisz amúgy is gyakran jár a piacra, ha pedig talál ilyen irományt, akkor miért ne szerezhetné be Morinak.*
*A férfiak világában sokszor az erőt és a tapasztaltságot a hegek számában is mérhetik. Bár Aztyan szerint a hegek száma azt is bizonyíthatja, hogy mennyire képtelen elkerülni a sérüléseket. Így akár a tapasztalatlanság és a szerencse mértéke is lehetne. A heges arcú mindkettő igyekszik kerülni. Persze tapasztalatot csak úgy lehet szerezni, ha valaki tesz is érte, de a szerencse lehetőségét mindig is igyekezett a legkisebb mértékűre csökkenteni. A szerencse kockázat és mint olyan, kerülendő.
Mori szavaira értő bólintással válaszol. Valóban vannak helyek, ahol jobb szeretik, ha valaki csak a saját feladatával törődik. Ám a félvér lány esetében nem arról van szó, hogy egy tanulási folyamat közé ékelné be új ismereteinek megszerzését, hanem egy már működő feladatsor mellett szélesítené tudását. És ezzel Aztyannak semmi problémája nincs.*
- A kereskedőház nem ilyen. Én és véleményem szerint a báró is szívesen segít abban, hogy ismereteid gazdagítsd. Főleg azért, mert ezekből az ismeretekből akár mi is profitálhatunk. *Bújik ki egy mosollyal belőle a kereskedő.*
- Ezt nem is kell mondanod. *Reflektál Mori további szavaira, amikor biztosítja, hogy az új ismeretek megszerzése nem fogja zavarni régi feladatait.
Az élezésre szánt eszközök említésére csak mosolyog és bólogat, hisz ő ajánlotta fel, hogy majd megélezi azokat. Ami valóban majd jó gyakorlás lesz a későbbiekre.*
- Egyelőre még terv. *Válaszol a kovácsmestert érintő kérdésre.*
- Most elég sok dolga van és az alapokkal talán a segédek is meg tudnak ismertetni, hogy ne kelljen egészen az elejéről kezdenem. Szeretek tájékozódni, mielőtt belekezdek valamibe, de a kovácsolást úgy gondolom, nem lehet könyvből megtanulni.
*Valóban így is gondolja, hogy a puszta elméleti tájékozódás mellett a gyakorlati tényezők sokkal fontosabbak. Hisz hogyan is kovácsolhatna bármit is, ha még csak egy kalapácsot se fogott a kezébe vagy nem tapasztalta a kohó forróságát.*
- Köszönöm, biztosan szükségem lesz rá. *Mosolyog a félvér lányra.*
- Ha szeretnéd, utánanézek, vannak-e a piacon bájital keveréssel foglalkozó könyvek, leírások. Hátha segíti majd a tanulásod. *Ennyit nyugodt szívvel megtehet, hisz amúgy is gyakran jár a piacra, ha pedig talál ilyen irományt, akkor miért ne szerezhetné be Morinak.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:13:46
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgos napok //
// A folyóparton //
* Úgy dönt, hogy most, hogy volt a templomban ideje megtisztálkodni. Így hát a város melletti tisztásra indul el. Lassan halad keresztül a házak között. Nem siet ő sehova ma. A piacon igyekszik szélen maradni, hogy elkerülhesse a tömeget. Hamarosan el is éri a csöndes tisztást. Viszont még jócskán van kutyagolni valója. Egészen a tisztás légvégéig megy, ahol a folyópart is található. Itt inkább bevonul a egy fás részre, ahol remélhetőleg elégé távol lehet a kíváncsi tekintettek elől. Itt aztán elkezd vetkőzni. Megszabadul az összes ruhájától. Az értékeit a gazosba rejti el. Aztán a levetett ruhákkal együtt belegázol a folyó hideg vizébe. Megborzong, a hidegre, de aztán lassan megszokja azt. A folyó sekély részénél marad és nekiáll kimosni mocskos ruháit, amennyire csak tudja. Most éppen telne új ruhákra, de nem pazarolná el a keserves munkával megkeresett pénzét. A ruhákkal el van egy darabig mire nagyjából tiszták lesznek. Ezután kifacsarja őket és egy napfényes helyen kiakasztja egy faágra. Egy jó darabig itt lesz mire megszáradnak azok a holmik, ezért hát vissza megy még a vízbe, hogy magát is rendesen lemossa. Ügyel rá, hogy mindenütt érje a víz rendesen. Ha már ő is elég tiszta kifekszik a partra megszárítkozni. Még egy ideig biztosan itt lesz mire a ruháik is megszáradnak, ezért kényelmesen elhelyezkedik és pihentet a napsütésben. Reméli nem fogja senki megzavarni nyugalmát.*
// A folyóparton //
* Úgy dönt, hogy most, hogy volt a templomban ideje megtisztálkodni. Így hát a város melletti tisztásra indul el. Lassan halad keresztül a házak között. Nem siet ő sehova ma. A piacon igyekszik szélen maradni, hogy elkerülhesse a tömeget. Hamarosan el is éri a csöndes tisztást. Viszont még jócskán van kutyagolni valója. Egészen a tisztás légvégéig megy, ahol a folyópart is található. Itt inkább bevonul a egy fás részre, ahol remélhetőleg elégé távol lehet a kíváncsi tekintettek elől. Itt aztán elkezd vetkőzni. Megszabadul az összes ruhájától. Az értékeit a gazosba rejti el. Aztán a levetett ruhákkal együtt belegázol a folyó hideg vizébe. Megborzong, a hidegre, de aztán lassan megszokja azt. A folyó sekély részénél marad és nekiáll kimosni mocskos ruháit, amennyire csak tudja. Most éppen telne új ruhákra, de nem pazarolná el a keserves munkával megkeresett pénzét. A ruhákkal el van egy darabig mire nagyjából tiszták lesznek. Ezután kifacsarja őket és egy napfényes helyen kiakasztja egy faágra. Egy jó darabig itt lesz mire megszáradnak azok a holmik, ezért hát vissza megy még a vízbe, hogy magát is rendesen lemossa. Ügyel rá, hogy mindenütt érje a víz rendesen. Ha már ő is elég tiszta kifekszik a partra megszárítkozni. Még egy ideig biztosan itt lesz mire a ruháik is megszáradnak, ezért kényelmesen elhelyezkedik és pihentet a napsütésben. Reméli nem fogja senki megzavarni nyugalmát.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-29 11:25:40
Üzenet elküldve: 2020-05-29 11:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Max némán megállapítja magában, hogy társasága rendkívül pirulós, de ami pirul az tűzön ég, a tűzre pedig gondolni sem mer annyira lángoló volna. *
- Ne kérj bocsánatot! *Feleli mosolyogva, de rögvest el is apad benne minden szó, ahogy a tűzszínű tincsekbe lassan beleszántanak az apró, világos kezek. ~Hogy lehet valaki ennyire ártatlanul, bűnösen erotikus?~ elmélkedik magában a másik mozdulatán, hiszen ő mégiscsak férfiból van, akinek ezúttal a szemei előtt milliónyi kép játszódik le, nem túlöltözött testekkel szőve. Bizsergő ajkát beharapja, és igyekszik kissé lenyugtatni kedélyeit. Amikor ez végre sikerül a számára, a másik meglepő információval ajándékozza meg. *
- Biztosan megfogod találni. *feleli szinte suttogó hangon, ugyanis a szavak nehezen jönnek ki két dús ajkán. Elítéli a vöröske testvérét, hiszen egyedül hagyta, bármilyen okból is ezt az angyali teremtést, kire vigyáznia kéne. Maxrecoll tudja, hogy ez nem ismerve a férfit etikettre méltatlan viselkedés, de a fájós lábak említésére még inkább sajnálja a magányos leányt. *
- Nagyon szívesen beülök veled valahova, de nem engedem, hogy meghívj. Foltot hagyna a férfiú becsületemen, ha egy gyönyörű kisasszony fizetne nekem bármit is. *Feleli határozott hangon, de vidám vonásokkal az arcán. *
*Max némán megállapítja magában, hogy társasága rendkívül pirulós, de ami pirul az tűzön ég, a tűzre pedig gondolni sem mer annyira lángoló volna. *
- Ne kérj bocsánatot! *Feleli mosolyogva, de rögvest el is apad benne minden szó, ahogy a tűzszínű tincsekbe lassan beleszántanak az apró, világos kezek. ~Hogy lehet valaki ennyire ártatlanul, bűnösen erotikus?~ elmélkedik magában a másik mozdulatán, hiszen ő mégiscsak férfiból van, akinek ezúttal a szemei előtt milliónyi kép játszódik le, nem túlöltözött testekkel szőve. Bizsergő ajkát beharapja, és igyekszik kissé lenyugtatni kedélyeit. Amikor ez végre sikerül a számára, a másik meglepő információval ajándékozza meg. *
- Biztosan megfogod találni. *feleli szinte suttogó hangon, ugyanis a szavak nehezen jönnek ki két dús ajkán. Elítéli a vöröske testvérét, hiszen egyedül hagyta, bármilyen okból is ezt az angyali teremtést, kire vigyáznia kéne. Maxrecoll tudja, hogy ez nem ismerve a férfit etikettre méltatlan viselkedés, de a fájós lábak említésére még inkább sajnálja a magányos leányt. *
- Nagyon szívesen beülök veled valahova, de nem engedem, hogy meghívj. Foltot hagyna a férfiú becsületemen, ha egy gyönyörű kisasszony fizetne nekem bármit is. *Feleli határozott hangon, de vidám vonásokkal az arcán. *
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-29 09:29:01
Üzenet elküldve: 2020-05-29 09:29:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Feladatai között tesz egy kis kitérőt a Kaszárnya után a tisztásra. Egy kicsit át kell gondolnia, hogy pontosan, hogyan és mit sikerült elérnie. Az egyik nagyobb lombkoronával megáldott fa tövében leül és hátát a kérgének támasztja. Nem szándékozik túl sokat elidőzni itt, de össze kell szednie a gondolatait. Nem tekinti kudarcnak a Kaszárnyában történteket. Sajnos elérhető tisztet nem talált, sem az írnokot nem engedték, hogy a Hivatal elé állítsa, ezért szükségesnek látja, hogy a Hivatal döntsön ebben a helyzetben. ~Nem is olyan könnyű ez a megbízatás. De egyáltalán nem bánom, hogy elvállaltam. Szeretem a kihívásokat és ebben a munkában úgy látom bőven lesz kihívás. Talán egy napon a Külügyi vagy Igazságügyi Hivatal munkájába is besegíthetek majd.~ Miután kitisztítja gondolatait, elérkezettnek látja az időt, hogy távozzon. Feláll a fa tövében lévő ülő pozíciójából és elindul a Tanácsháza felé.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-28 22:32:51
Üzenet elküldve: 2020-05-28 22:32:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Élvezi Thea finom mocorgását a karjai között és megfogalmazhatatlan boldogság járja át amikor az ő közelségében találja meg a másik a kényelmet. Észreveszi, hogy a nő sokszor vezeti apró ujjait a mellkasára amitől egy győztes vigyor kívánkozik szája vonalára, majd ha módjában áll finoman a másik kezére vezeti sajátját és megcirógatja azt, mintha csak bátorítaná, hogy pihentesse tovább nőies kacsóját a sötételf testének bármely részén, melyet szavak nélkül meg is tesz az ezüst hajú, belelátva a másik elméjébe. A nevének a suttogása feléleszti benne legősibb ösztöneit és minderre a kellemes borzongás, csak olajat dob a tűzre. Ha teheti finoman szájába szívja a másik alsó párnáját, majd elégedetten, megjelölve területét nyalint végig a párnákon, majd a nő elhúzódik. Meglepi a másik hirtelen szóáradata és amikor a cseppnyi ujjak böködni kezdik mellkasát akaratlanul is felnevet a furcsa szituáción. *
- Jól van, úgy néz nem édesanyád fog megölni, hanem te kiscica. *becézi mosolyogva a másikat, és ha teheti tenyerébe zárja az apró ujjakat. *
- Nem tudom hol rejtegetted eddig a kis harcos énedet, de tetszik. Mérhetetlenül... Aranyos. *csókolja meg az emlegetett kacsót, ha a kis tréfától nem húzódik el tőle a hószín hajú. *
- Mellesleg pusztán azt akartam mondani, hogy édesanyád érkezése nem kell, hogy kalitkába zárjon. Azonban, ha ennyire szeretnéd nem érem be ennyivel, bár minden együtt töltött pillanat után kezdem, úgy érezni egyre telhetetlenebb vagyok veled kapcsolatban. *hirtelen ahogy szedelőzködnek megpillantja a zöldellő tisztáson megbúvó apró, kék foltocskát, így gyorsan még pillanatnyi marasztalásába kezd a nőnek. *
- Várj egy kicsit, csak hagy mutassak valamit! *Ha a zöld íriszek feléje néznek, finoman a fodros szirmú kisvirág felé igyekszik terelni kedvesét, hogy ő is láthassa azt amit Ter eddig sosem. *
- Még sosem láttam, ilyen virágot. Amíg vártam rád tanulmányoztam, de még csak nem is hasonlít semmire amit eddig láttam. Csöpp, de szinte ragyog, páratlan virágszál. Nem volt szívem leszakítani, de amint hazaérek meg kell alkotnom fa példányát. Tetszik? *Pillant a másik felé félve talán untatja gyermeki lelkesedése. *
*Élvezi Thea finom mocorgását a karjai között és megfogalmazhatatlan boldogság járja át amikor az ő közelségében találja meg a másik a kényelmet. Észreveszi, hogy a nő sokszor vezeti apró ujjait a mellkasára amitől egy győztes vigyor kívánkozik szája vonalára, majd ha módjában áll finoman a másik kezére vezeti sajátját és megcirógatja azt, mintha csak bátorítaná, hogy pihentesse tovább nőies kacsóját a sötételf testének bármely részén, melyet szavak nélkül meg is tesz az ezüst hajú, belelátva a másik elméjébe. A nevének a suttogása feléleszti benne legősibb ösztöneit és minderre a kellemes borzongás, csak olajat dob a tűzre. Ha teheti finoman szájába szívja a másik alsó párnáját, majd elégedetten, megjelölve területét nyalint végig a párnákon, majd a nő elhúzódik. Meglepi a másik hirtelen szóáradata és amikor a cseppnyi ujjak böködni kezdik mellkasát akaratlanul is felnevet a furcsa szituáción. *
- Jól van, úgy néz nem édesanyád fog megölni, hanem te kiscica. *becézi mosolyogva a másikat, és ha teheti tenyerébe zárja az apró ujjakat. *
- Nem tudom hol rejtegetted eddig a kis harcos énedet, de tetszik. Mérhetetlenül... Aranyos. *csókolja meg az emlegetett kacsót, ha a kis tréfától nem húzódik el tőle a hószín hajú. *
- Mellesleg pusztán azt akartam mondani, hogy édesanyád érkezése nem kell, hogy kalitkába zárjon. Azonban, ha ennyire szeretnéd nem érem be ennyivel, bár minden együtt töltött pillanat után kezdem, úgy érezni egyre telhetetlenebb vagyok veled kapcsolatban. *hirtelen ahogy szedelőzködnek megpillantja a zöldellő tisztáson megbúvó apró, kék foltocskát, így gyorsan még pillanatnyi marasztalásába kezd a nőnek. *
- Várj egy kicsit, csak hagy mutassak valamit! *Ha a zöld íriszek feléje néznek, finoman a fodros szirmú kisvirág felé igyekszik terelni kedvesét, hogy ő is láthassa azt amit Ter eddig sosem. *
- Még sosem láttam, ilyen virágot. Amíg vártam rád tanulmányoztam, de még csak nem is hasonlít semmire amit eddig láttam. Csöpp, de szinte ragyog, páratlan virágszál. Nem volt szívem leszakítani, de amint hazaérek meg kell alkotnom fa példányát. Tetszik? *Pillant a másik felé félve talán untatja gyermeki lelkesedése. *
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:32:31
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:32:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*A zavartsága csak tetéződik a férfi megjegyzése után. Ha zavarban van elég hajlamos többször fecsegni ugyan arról, vagy félpercenként köszönetet nyilvánítani.*
- Bocsánat.
*Nevet fel halkan, ahogy a tarkójára vakargatva túr a vörös tincsek közé, majd elgondolkodva kezdi fürkészni a férfi arcát.*
- Nos nem is tudom mivel kezdhetném.
*Harapja is be az ajkát, miközben kicsit elidőzik az ezüstnek ható íriszek bámulásával. Még sosem látott senkit ilyen különleges színű szempárral, így nem is csodálkozik magán, hogy igen hamar le is nyűgözte őt.*
- Azt hiszem amolyan vándor vagyok legalábbis egy kis ideig. A bátyámat keresem, de eddig reménytelennek tűnik a dolog.
*Mosolyodik el, de most kissé bánattal van átitatva ez a mimika. Már hosszú ideje járja a városokat, de mind ezidáig reménytelennek tűnik a dolog. Minden nyom nélkül nincs könnyű dolga.*
- De azt hiszem egy kis időre szüneteltetem és pihenek. Legalábbis addig, amíg össze nem gyűjtök egy kis aranyat egy lóra.
*Nyögi is miközben megmozgatja a fájós lábait.*
- Viszont a pihenésről jut eszembe, hogy ne csak szóban hálálkodjak én majd éhen halok, meghívnálak téged is valamire, persze, ha legalább egy fogadót megtalálok.
*Kuncog fel halkan.*
*A zavartsága csak tetéződik a férfi megjegyzése után. Ha zavarban van elég hajlamos többször fecsegni ugyan arról, vagy félpercenként köszönetet nyilvánítani.*
- Bocsánat.
*Nevet fel halkan, ahogy a tarkójára vakargatva túr a vörös tincsek közé, majd elgondolkodva kezdi fürkészni a férfi arcát.*
- Nos nem is tudom mivel kezdhetném.
*Harapja is be az ajkát, miközben kicsit elidőzik az ezüstnek ható íriszek bámulásával. Még sosem látott senkit ilyen különleges színű szempárral, így nem is csodálkozik magán, hogy igen hamar le is nyűgözte őt.*
- Azt hiszem amolyan vándor vagyok legalábbis egy kis ideig. A bátyámat keresem, de eddig reménytelennek tűnik a dolog.
*Mosolyodik el, de most kissé bánattal van átitatva ez a mimika. Már hosszú ideje járja a városokat, de mind ezidáig reménytelennek tűnik a dolog. Minden nyom nélkül nincs könnyű dolga.*
- De azt hiszem egy kis időre szüneteltetem és pihenek. Legalábbis addig, amíg össze nem gyűjtök egy kis aranyat egy lóra.
*Nyögi is miközben megmozgatja a fájós lábait.*
- Viszont a pihenésről jut eszembe, hogy ne csak szóban hálálkodjak én majd éhen halok, meghívnálak téged is valamire, persze, ha legalább egy fogadót megtalálok.
*Kuncog fel halkan.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:03:24
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Elmosolyodik a vöröshajú teremtés gyermeki pironkodásán és furcsa elégedettség járja át minden porcikáját, hogy ezt nem más, mint ő maga váltotta ki. Észreveszi, hogy a nap fénye pont a tűzszínű tincsekre borul, így mintha megannyi rubin csillogna a másik hajzuhatagán. A másik tapasztalatlansága meglepi, hiszen egy érett, felnőtt nő hét világra szóló csípővel sosem volt még szerelmes. ~Biztosan nagyon ügyetlen udvarlói lehettek vagy rondák, ha egy sem kapta meg a szeplős ártatlan szívét~*
- Majd megtanulsz egyszer. *somolyog magában a buja szóviccen, majd csak a fejét ingatja a hálálkodásra. *
- Inkább mesélj magadról, a köszönömet már tudom, hogy nagyon szépen ejted! *Incselkedik továbbra is széles mosollyal az arcán és várja az élet meséjét. *
*Elmosolyodik a vöröshajú teremtés gyermeki pironkodásán és furcsa elégedettség járja át minden porcikáját, hogy ezt nem más, mint ő maga váltotta ki. Észreveszi, hogy a nap fénye pont a tűzszínű tincsekre borul, így mintha megannyi rubin csillogna a másik hajzuhatagán. A másik tapasztalatlansága meglepi, hiszen egy érett, felnőtt nő hét világra szóló csípővel sosem volt még szerelmes. ~Biztosan nagyon ügyetlen udvarlói lehettek vagy rondák, ha egy sem kapta meg a szeplős ártatlan szívét~*
- Majd megtanulsz egyszer. *somolyog magában a buja szóviccen, majd csak a fejét ingatja a hálálkodásra. *
- Inkább mesélj magadról, a köszönömet már tudom, hogy nagyon szépen ejted! *Incselkedik továbbra is széles mosollyal az arcán és várja az élet meséjét. *
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:32:49
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:32:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*Wilhorp lelkesedése töretlen, továbbra is feltett szándéka versenyeznie a vízben, aztán pedig egy csomó más izgalmas dolgot is ki szeretne próbálni a szőke lánnyal. Tuskó férfi lévén a leányzó gyors hangulatváltozásait nem tudja követni, de észre sem veszi őket, ehhez nincs szeme. Közben elhagyják a tisztás környékét, hogy a fák között a folyó partjára menjenek. A rögtönzött út, amely egy már csak alig látható csapást követ valóban rég volt már megtisztítva, de azért még így is bőven járható. Ahol kell, ott előre megy, hogy utat csináljon mindkettejüknek. *
– Hogy mi érdekel? Lássuk csak… *Nem pusztán elgondolkozik a fogós kérdésen, hanem hangos hümmögésekkel jelzi, hogy ő aztán tényleg megfontolja a válaszadást. Közben a fák között feltűnik a víz is, láthatóan közel van már a folyópart. Mielőtt azonban elérnék a partot, Wilhorp megáll és az egyik fának dől.*
– Mindig az érdekel, hogy mi lesz a következő. Most például az, hogy kié lesz a győzelemmel járó örök dicsőség. *Odenraviára kacsint.*
– De szeretnék majd világot látni is. Elvégre nem maradhatok örökké Artheniorban. Mit gondolsz? *A szőkére néz, kíváncsi szemeivel a szép arcát fürkészi.*
*Wilhorp lelkesedése töretlen, továbbra is feltett szándéka versenyeznie a vízben, aztán pedig egy csomó más izgalmas dolgot is ki szeretne próbálni a szőke lánnyal. Tuskó férfi lévén a leányzó gyors hangulatváltozásait nem tudja követni, de észre sem veszi őket, ehhez nincs szeme. Közben elhagyják a tisztás környékét, hogy a fák között a folyó partjára menjenek. A rögtönzött út, amely egy már csak alig látható csapást követ valóban rég volt már megtisztítva, de azért még így is bőven járható. Ahol kell, ott előre megy, hogy utat csináljon mindkettejüknek. *
– Hogy mi érdekel? Lássuk csak… *Nem pusztán elgondolkozik a fogós kérdésen, hanem hangos hümmögésekkel jelzi, hogy ő aztán tényleg megfontolja a válaszadást. Közben a fák között feltűnik a víz is, láthatóan közel van már a folyópart. Mielőtt azonban elérnék a partot, Wilhorp megáll és az egyik fának dől.*
– Mindig az érdekel, hogy mi lesz a következő. Most például az, hogy kié lesz a győzelemmel járó örök dicsőség. *Odenraviára kacsint.*
– De szeretnék majd világot látni is. Elvégre nem maradhatok örökké Artheniorban. Mit gondolsz? *A szőkére néz, kíváncsi szemeivel a szép arcát fürkészi.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:19:18
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:19:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda nem tervez kést állítani a másik hátába, amúgy se olyan fajta, aki csak úgy megölne valakit alapos indok nélkül. Figyelmesen hallgatja a részleteket, miközben szemügyre veszi a sérüléseket, csak a lóhúgy említésére pöccinti meg rosszallóan a másik fülét. *
- Ki mondott neked ilyen hülyeséget, édes fiam? Többet ne kenj lóhúgyot a sebedre, mert csak megszívatod önmagad. Azon kívül, hogy büdös leszel tőle mint a görény, még el is fertőződhet. * Csóválja rosszallóan a fejét, de láthatóan túlélte a másik a korábbi procedúrákat, úgyhogy tovább nincs értelme korholja. *
- Az egyik istenség. Bár te biztos másban hiszel, mint a legtöbb barbár, úgyhogy elég, ha annyit tudsz, hogy nagyon hatalmasak, nagyon erősek, és vannak követőik. * Ad teológiai gyorstalpalót a harcosnak, bár ötlete sincs, hogy mi az a jalanydi, de nem is érdekli igazából. Démon volt az, ennyit bizonyosan leszűr a dologból. *
- A nyakad jól lesz egyébként, már gyógyulásnak indult. Kenhetünk rá valamit, ami csökkenti a fájdalmat, meg talán kicsit gyorsítja a felépülést, de igazából anélkül is megleszel. A démon ejtette feketeség viszont nem sérülés, azt nem tudom ellátni. Alighanem ezzel meg kell tanulj együtt élni, bár ha minden nap fürdesz, akkor lehet, hogy egy idő után lekopik a bőrödről. Persze vannak radikális beavatkozások, amikkel talán meg lehetne szüntetni, de ezeket nem javaslom addig, amíg orvosilag nem indokolt. Ha nem fáj amikor jön a rossz vagy a jó idő, és nem nyíllal bele a fájdalom, akkor szerintem tanulj meg együtt élni vele. * Összegzi a látottakat, és állítja fel a diagnózist. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda nem tervez kést állítani a másik hátába, amúgy se olyan fajta, aki csak úgy megölne valakit alapos indok nélkül. Figyelmesen hallgatja a részleteket, miközben szemügyre veszi a sérüléseket, csak a lóhúgy említésére pöccinti meg rosszallóan a másik fülét. *
- Ki mondott neked ilyen hülyeséget, édes fiam? Többet ne kenj lóhúgyot a sebedre, mert csak megszívatod önmagad. Azon kívül, hogy büdös leszel tőle mint a görény, még el is fertőződhet. * Csóválja rosszallóan a fejét, de láthatóan túlélte a másik a korábbi procedúrákat, úgyhogy tovább nincs értelme korholja. *
- Az egyik istenség. Bár te biztos másban hiszel, mint a legtöbb barbár, úgyhogy elég, ha annyit tudsz, hogy nagyon hatalmasak, nagyon erősek, és vannak követőik. * Ad teológiai gyorstalpalót a harcosnak, bár ötlete sincs, hogy mi az a jalanydi, de nem is érdekli igazából. Démon volt az, ennyit bizonyosan leszűr a dologból. *
- A nyakad jól lesz egyébként, már gyógyulásnak indult. Kenhetünk rá valamit, ami csökkenti a fájdalmat, meg talán kicsit gyorsítja a felépülést, de igazából anélkül is megleszel. A démon ejtette feketeség viszont nem sérülés, azt nem tudom ellátni. Alighanem ezzel meg kell tanulj együtt élni, bár ha minden nap fürdesz, akkor lehet, hogy egy idő után lekopik a bőrödről. Persze vannak radikális beavatkozások, amikkel talán meg lehetne szüntetni, de ezeket nem javaslom addig, amíg orvosilag nem indokolt. Ha nem fáj amikor jön a rossz vagy a jó idő, és nem nyíllal bele a fájdalom, akkor szerintem tanulj meg együtt élni vele. * Összegzi a látottakat, és állítja fel a diagnózist. *
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 15:23:30
Üzenet elküldve: 2020-05-27 15:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Engedelmesen gördül közelebb a férfihoz, majd annak mellkasára hajtja a fejét. ~ Így nem lesz jó.~ Revirthea nem akarja levenni szemét a férfi sötéten ragyogó tekintetéről miközben beszélgetnek. Úgy helyezkedik hát, hogy remek rálátása legyen a férfi arcára. Olymódon igyekszik ezt elérni, hogy féloldalasan helyezkedik. A férfi átkarolja a derekát ő pedig míg egyik karjával a talajon támaszkodik, addig másik keze a férfi mellkasán pihen.*
- Valóban.* ért egyet komoran. Tizenöt esztendő valóban hosszú idő, még egy sötételf életében is. Jobban belegondolva ő még szinte totyogós volt akkoriban. Röviddel ezután ráterelődik a szó. Beszéd közben szabad keze felfedező útra indul a férfi testén. Szinte önkénytelen mozdulat ez, ahogy hüvelykujját végig futtatja a férfi bordáin, oda és vissza.*
- Ter.* suttogja felindultan, amikor a férfi védelmébe veszi és ismét bókokkal halmozza el. Kellemesen beleborzong, ahogy a férfi ujjai tincsei közé furakodnak, majd elneveti magát, amikor a férfi hátra dönti és az orruk összeér. Érzi, hogy a férfi haja a fülét súrolja, szájának nedves melegét. Nyelve hegye végig szánt alsó ajkán, mintha csak felkészítené azt a csókokra, amivel Bonternos elhalmozza. Revirthea egyre inkább partnernek bizonyul ajkaik játékában. Ám a férfi szavai komolyan elgondolkodtatják, így kikövetel magának egy kis távolságot.*
- Bonternos én nem akarlak arra kárhoztatni, hogy csak a lopott pillanatok jussanak neked a boldogságból.* szalad össze szemöldöke komoran.* Fogalmam sincs merre vezet ez az egész kettőnk között, de megtiltom neked, hogy beérd ennyivel. Érted? Megtiltom!* böködi mutatóujjával a férfi mellkasát nyomatékosítva ezzel szavait.*
- Ígérd meg, hogy nem elégszel meg ennyivel! Tisztességes, teljes életet érdemelsz.* sóhajt nagyot.* Apámhoz egyenes beszéddel lehet eljutni, de anyámhoz az kevés lesz. Kifogunk találni valamit, de most menjünk sétáljunk egyet.* ül fel és húzza magával a férfit. *
- A helyedben nem tartanék anyám pofonjaitól, a pillantása halálosabb.* mosolyodik el csintalanul és szedelőzködni kezd, ha Bonternos fel nem tartóztatja.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 15:25:29
* Engedelmesen gördül közelebb a férfihoz, majd annak mellkasára hajtja a fejét. ~ Így nem lesz jó.~ Revirthea nem akarja levenni szemét a férfi sötéten ragyogó tekintetéről miközben beszélgetnek. Úgy helyezkedik hát, hogy remek rálátása legyen a férfi arcára. Olymódon igyekszik ezt elérni, hogy féloldalasan helyezkedik. A férfi átkarolja a derekát ő pedig míg egyik karjával a talajon támaszkodik, addig másik keze a férfi mellkasán pihen.*
- Valóban.* ért egyet komoran. Tizenöt esztendő valóban hosszú idő, még egy sötételf életében is. Jobban belegondolva ő még szinte totyogós volt akkoriban. Röviddel ezután ráterelődik a szó. Beszéd közben szabad keze felfedező útra indul a férfi testén. Szinte önkénytelen mozdulat ez, ahogy hüvelykujját végig futtatja a férfi bordáin, oda és vissza.*
- Ter.* suttogja felindultan, amikor a férfi védelmébe veszi és ismét bókokkal halmozza el. Kellemesen beleborzong, ahogy a férfi ujjai tincsei közé furakodnak, majd elneveti magát, amikor a férfi hátra dönti és az orruk összeér. Érzi, hogy a férfi haja a fülét súrolja, szájának nedves melegét. Nyelve hegye végig szánt alsó ajkán, mintha csak felkészítené azt a csókokra, amivel Bonternos elhalmozza. Revirthea egyre inkább partnernek bizonyul ajkaik játékában. Ám a férfi szavai komolyan elgondolkodtatják, így kikövetel magának egy kis távolságot.*
- Bonternos én nem akarlak arra kárhoztatni, hogy csak a lopott pillanatok jussanak neked a boldogságból.* szalad össze szemöldöke komoran.* Fogalmam sincs merre vezet ez az egész kettőnk között, de megtiltom neked, hogy beérd ennyivel. Érted? Megtiltom!* böködi mutatóujjával a férfi mellkasát nyomatékosítva ezzel szavait.*
- Ígérd meg, hogy nem elégszel meg ennyivel! Tisztességes, teljes életet érdemelsz.* sóhajt nagyot.* Apámhoz egyenes beszéddel lehet eljutni, de anyámhoz az kevés lesz. Kifogunk találni valamit, de most menjünk sétáljunk egyet.* ül fel és húzza magával a férfit. *
- A helyedben nem tartanék anyám pofonjaitól, a pillantása halálosabb.* mosolyodik el csintalanul és szedelőzködni kezd, ha Bonternos fel nem tartóztatja.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 15:25:29
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 12:42:21
Üzenet elküldve: 2020-05-27 12:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Ha a férfi töretlen figyelme során szemében megcsillanó fényt bekellene azonosítania az több lenne, mint szimpla tűz. Csodálat, szeretet, sóvárgás, kíváncsiság és még megannyi gyengéd érzelem együttese lobog íriszeiben. A másik megkönnyebbült sóhaja némiképp elszomorítja, hiszen mégiscsak elutasított kettejük között valamit amit noha megért és várni fog az ő ezüsthajújára, annyi kérdése lenne. ~A gyermekáldástól fél? A fájdalomtól? Hogy elhagyom? Miért szégyenkezik miatta?~ egyszerűen Ter megszokta, hogy mindig őszinte és sosem jön zavarba, de mégis Thea számára egy új világ amit minden nehézség ellenére mindenestül megakar ismerni és a magáénak tudni. A múltjáról való szónoklást kissé elhúzódik a benne élő fájdalom érzésével együtt, de Revirthea édes csókja mindent elfeledtet vele. Megpróbálja magához vonni a törékeny testet a vékonyka deréknál fogva, amíg boldogan fogadja a szépséges párnák lágy játékát és ő maga is viszonozza azt, miközben finoman megcirógatja a másik oldalát, ha az engedi neki. Elégedetlenül mordul fel amikor megszűnik kedvese közelsége, így kénytelen megpróbálkozni annak az újrateremtésével, bár egyelőre már régen szárnyal, hiszen az a személy akit mindenestől vágy önként csókolja és fogadja közelségébe a sötételfet. Ha módjában áll finoman átöleli fűben fekvő kedvesét és immáron, így helyezkedve válaszol a másik kérdésére. *
- 15 éve körülbelül, nagyon régen. *feleli fájdalmas mosollyal az arcán aztán hagyja, hogy Revirthea is elkezdje a saját történetét. Mindig lenyűgözi amikor a hószín hajú édesapjáról mesél, hiszen még a szemei is a szeretetről árulkodnak amit még gyönyörűbbnek talál, amikor az érzelem fénye megcsillan benne. ~Ez szörnyű. Nem csodálom, hogy mindent bevetett a gyermekáldásért. Valakivel hálni akit, még csak nem is kedvelsz és magányosan tölteni a mindennapokat, borult lélekkel. ~ kétségkívül sajnálja a leány anyját addig a pillanatig amíg meg nem hallja Thea szavait önmagáról és ezúttal muszáj félbeszakítania. *
- Meseszép hajad van, Thea! Ha édesanyád ezt nem tudja értékelni, akkor elnézést, de bolond. Az egész lényed csodálatos és nem akarom többé hallani, hogy rosszat mondasz arról a nőről aki miatt hevesebben ver a szívem, mint valaha bármikor. *Szavai lágyan csengenek végest a tisztáson, ujjai pedig igyekeznek a másik tincsei közé barangolni, hogy álmélkodva játszhasson azokkal. A játékos bökésre elmosolyodik és összeérinti orraikat, ha sikerül egy kicsit felébb kerekednie a lánynak. *
- Akkor élvezzük ki ezt a napot, ugyanis egy haton belül, úgy néz ki édesanyád halálra fog pofozni ezért... *Mondatát egy rövid, de annál érzelmesebb csókkal pecsételi meg, és ha a lánynak nincs ellenvetése megpróbálkozik vele még egyszer. *
- Én itt vagyok neked. Nem változok, nem fog változni ahogy rád nézek. Ha megszeretnél szökni egy unalmas és puccos eseményről, ha romos épületek között járkálnál, ha hiányozna az érintésem vagy, ha egy barátra vágynál esküszöm még azt is megpróbálnám, hogy csak úgy nézzek rád, mint egy haverra, noha azt hiszem ez lehetetlen feladat volna. Még édesanyád pofonjait is elviselném, ha abban a hitben halhatnék meg, hogy egy kicsit is, de az enyém voltál ezekben a pillanatokban.
*Ha a férfi töretlen figyelme során szemében megcsillanó fényt bekellene azonosítania az több lenne, mint szimpla tűz. Csodálat, szeretet, sóvárgás, kíváncsiság és még megannyi gyengéd érzelem együttese lobog íriszeiben. A másik megkönnyebbült sóhaja némiképp elszomorítja, hiszen mégiscsak elutasított kettejük között valamit amit noha megért és várni fog az ő ezüsthajújára, annyi kérdése lenne. ~A gyermekáldástól fél? A fájdalomtól? Hogy elhagyom? Miért szégyenkezik miatta?~ egyszerűen Ter megszokta, hogy mindig őszinte és sosem jön zavarba, de mégis Thea számára egy új világ amit minden nehézség ellenére mindenestül megakar ismerni és a magáénak tudni. A múltjáról való szónoklást kissé elhúzódik a benne élő fájdalom érzésével együtt, de Revirthea édes csókja mindent elfeledtet vele. Megpróbálja magához vonni a törékeny testet a vékonyka deréknál fogva, amíg boldogan fogadja a szépséges párnák lágy játékát és ő maga is viszonozza azt, miközben finoman megcirógatja a másik oldalát, ha az engedi neki. Elégedetlenül mordul fel amikor megszűnik kedvese közelsége, így kénytelen megpróbálkozni annak az újrateremtésével, bár egyelőre már régen szárnyal, hiszen az a személy akit mindenestől vágy önként csókolja és fogadja közelségébe a sötételfet. Ha módjában áll finoman átöleli fűben fekvő kedvesét és immáron, így helyezkedve válaszol a másik kérdésére. *
- 15 éve körülbelül, nagyon régen. *feleli fájdalmas mosollyal az arcán aztán hagyja, hogy Revirthea is elkezdje a saját történetét. Mindig lenyűgözi amikor a hószín hajú édesapjáról mesél, hiszen még a szemei is a szeretetről árulkodnak amit még gyönyörűbbnek talál, amikor az érzelem fénye megcsillan benne. ~Ez szörnyű. Nem csodálom, hogy mindent bevetett a gyermekáldásért. Valakivel hálni akit, még csak nem is kedvelsz és magányosan tölteni a mindennapokat, borult lélekkel. ~ kétségkívül sajnálja a leány anyját addig a pillanatig amíg meg nem hallja Thea szavait önmagáról és ezúttal muszáj félbeszakítania. *
- Meseszép hajad van, Thea! Ha édesanyád ezt nem tudja értékelni, akkor elnézést, de bolond. Az egész lényed csodálatos és nem akarom többé hallani, hogy rosszat mondasz arról a nőről aki miatt hevesebben ver a szívem, mint valaha bármikor. *Szavai lágyan csengenek végest a tisztáson, ujjai pedig igyekeznek a másik tincsei közé barangolni, hogy álmélkodva játszhasson azokkal. A játékos bökésre elmosolyodik és összeérinti orraikat, ha sikerül egy kicsit felébb kerekednie a lánynak. *
- Akkor élvezzük ki ezt a napot, ugyanis egy haton belül, úgy néz ki édesanyád halálra fog pofozni ezért... *Mondatát egy rövid, de annál érzelmesebb csókkal pecsételi meg, és ha a lánynak nincs ellenvetése megpróbálkozik vele még egyszer. *
- Én itt vagyok neked. Nem változok, nem fog változni ahogy rád nézek. Ha megszeretnél szökni egy unalmas és puccos eseményről, ha romos épületek között járkálnál, ha hiányozna az érintésem vagy, ha egy barátra vágynál esküszöm még azt is megpróbálnám, hogy csak úgy nézzek rád, mint egy haverra, noha azt hiszem ez lehetetlen feladat volna. Még édesanyád pofonjait is elviselném, ha abban a hitben halhatnék meg, hogy egy kicsit is, de az enyém voltál ezekben a pillanatokban.
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:53:28
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arl, Yenio//
*Látja, hogy egy ismeretlen férfi közelíti meg a messziből. Már készül arra, hogy valahogyan eloson innen, mivel nem tudja milyen szándékkal közelítik meg őt. Mikor már közelebb ért az idegen, látja, hogy egy fél-elfel van dolga. Mikor hirtelen megszólítja őt, akkor meglepődik, ugyan is ki szólít le idegeneket? ~Vajon miért szólít le? Mondjuk ez pont én mondom.~ Egy kicsit elmosolyodik.*
-Üdvözletem. Hát jelenleg ezt a kiírást tanulmányozgatom. Szeretném felkeresni a találka helyet, de sajnos nem ismerem az odavezető utat.
*Reménykedik abban, hogy a férfi tud adni neki egy kis útbaigazítást.*
*Látja, hogy egy ismeretlen férfi közelíti meg a messziből. Már készül arra, hogy valahogyan eloson innen, mivel nem tudja milyen szándékkal közelítik meg őt. Mikor már közelebb ért az idegen, látja, hogy egy fél-elfel van dolga. Mikor hirtelen megszólítja őt, akkor meglepődik, ugyan is ki szólít le idegeneket? ~Vajon miért szólít le? Mondjuk ez pont én mondom.~ Egy kicsit elmosolyodik.*
-Üdvözletem. Hát jelenleg ezt a kiírást tanulmányozgatom. Szeretném felkeresni a találka helyet, de sajnos nem ismerem az odavezető utat.
*Reménykedik abban, hogy a férfi tud adni neki egy kis útbaigazítást.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:08:48
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:08:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
- Ó, ne félj, ha adnád, se kellene! *fintorodik el kicsit a lány felajánlását hallva, elvégre szerencsére még nem szorul rá, hogy mások levetett holmijával kelljen ékeskednie, megengedheti magának, hogy saját kalapot vegyen, ha akar, bár mi sem áll távolabb tőle, annyira a mellette lovagló elffel azonosítja az említett ruhadarabot*
- Pedig lehet, jobban tennéd. Senki se szereti a savanyú narancsokat, ha érted, mire gondolok... *pillant jelentőségteljesen a lányra, ajkán halvány mosollyal, ahogy haladnak lejjebb a megjelenésük elemzése során, hisz kétségtelen, melyiküknek szembetűnőbbek a méretei* De nem csak erre gondoltam. És ha neked ennyiben ki is merül a nőiség fogalma, úgy már alá is támasztottad az előbbi állításomat. *vonja le a tanulságot korábbi kis párbeszédükből, hisz számtalan apró, finom vonása van a női léleknek, mely megkülönbözteti a férfitől, és amelyekben, úgy tűnik, Dora hiányt szenved. Bár eme felismerésnek hála kétségesnek tartja, hogy a lány is el fog-e majd jutni a megvilágosodáshoz. ~Bizony, határozottan férfias vagy, drágám~ gondolja magában elégedetten*
- Efelől egy csepp kétségem sincs. *közli színtelen hangon, csak hogy elejét vegye a dicsekvésnek. ~Azt hiszed, pár perc a színpadon nagy szó? Próbálnál egy egész életet így leélni... ~sóhaj fel magában, miközben gondolatai a családja felé terelődnek, ehhez pedig Dora is nagy mértékben hozzá járul*
- Miért ne sikerülne? *vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, mintha már maga a kérdés is sértené. ~Ha még vele se tudom elhitetni, akkor mi lesz a többiekkel?~ mereng el magában egy pillanatra a lány kérdései nyomán. Sose akart a Dwirinthalen-ház feje lenni, neki tökéletesen megfelelt, hogy Soraya drága, kedves rokonaként bármit megcsinálhatott, amit akart, anélkül, hogy tartania kellett volna a következményektől. Sajnos azonban Soraya halálával akarva akaratlan is reá szállt a teher, hogy a család következő matrónája legyen* Egyébként pedig hidd el, az egyszerű emberek igénylik az irányítást... hiába az a sok papolás a szabad akaratról, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ha tényleg megkapják. Könnyebb neki, ha más vállát nyomja a felelősség, ha nem nekik kell dönteniük, csak kész tények elé állítják őket. Olyanok, mint a hangyák vagy a méhek. Szükségük van az uralkodóra. *oszt meg pár bennfentes észrevételt úgy általában az értelmes élőlényekkel, de különösen a családjával kapcsolatban. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, tisztában van vele, a rokonai egy része szinte azonnal az életére törne, ha visszatérne a régi, családi rezidenciára, de abban is biztos, hogy a legtöbbjük, akik Sorayát is támogatták, mellé is melléállnak majd, elvégre a vér nem válik vízzé, és a számtalan rokon közepette még mindig meglehetősen tisztának számít a vérvonala*
- Persze, csak azt ne hidd, hogy szívből jön. *horkan fel a lány következő megjegyzését hallva. Bizony a rászorulók megsegítése esetében nem felebaráti szeretetnek köszönhető, hanem inkább a családi nyomásnak, és a jól begyakorolt szerepnek, hogy a segítőkész, jóindulatú nemesi család látszatát fenntartsák minden áron. ~Nem az a fontos, milyen vagy valójában, hanem hogy mások milyennek gondolnak~ jut eszébe egy újabb csodás családi mondás. Ennél több időt azon még csak gondolatban sem szán rokonaira, már így is túl sokat pazarolt rájuk, mikor nem sokkal a lázadás előtt még azt fontolgatta, hogy végleg szakít velük. ~Soraya miatt van ez az egész~ gondolja magában dühösen, azt kívánva, bár ne jött volna Artheniorba, miután megkapta az üzenetét. Különösnek találja, hogy most újra a városba tart, hisz azóta nem járt ott, hogy oly kegyetlenül elűzték onnan. Magában már számtalanszor eltervezte, mit is szeretne csinálni, ha visszatér ide, és úgy tűnik, ezzel nincsen egyedül, hisz láthatóan Dorának is megvannak a maga elképzelései, még ha sajnálatos módon nem is igyekszik azokat megosztani vele*
- Na és most, hogy itt vagyunk, hogy szeretnél hozzálátni a terv megvalósításához? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel várva a választ. Persze könnyen meglehet, nem tart majd vele, ha nem férnek össze az ötletei a sajátjaival, mégis szeretné megadni neki az esélyt, hogy megcsillogtathassa a tudását a cselszövés terén, már ha van neki olyan.*
- Ó, ne félj, ha adnád, se kellene! *fintorodik el kicsit a lány felajánlását hallva, elvégre szerencsére még nem szorul rá, hogy mások levetett holmijával kelljen ékeskednie, megengedheti magának, hogy saját kalapot vegyen, ha akar, bár mi sem áll távolabb tőle, annyira a mellette lovagló elffel azonosítja az említett ruhadarabot*
- Pedig lehet, jobban tennéd. Senki se szereti a savanyú narancsokat, ha érted, mire gondolok... *pillant jelentőségteljesen a lányra, ajkán halvány mosollyal, ahogy haladnak lejjebb a megjelenésük elemzése során, hisz kétségtelen, melyiküknek szembetűnőbbek a méretei* De nem csak erre gondoltam. És ha neked ennyiben ki is merül a nőiség fogalma, úgy már alá is támasztottad az előbbi állításomat. *vonja le a tanulságot korábbi kis párbeszédükből, hisz számtalan apró, finom vonása van a női léleknek, mely megkülönbözteti a férfitől, és amelyekben, úgy tűnik, Dora hiányt szenved. Bár eme felismerésnek hála kétségesnek tartja, hogy a lány is el fog-e majd jutni a megvilágosodáshoz. ~Bizony, határozottan férfias vagy, drágám~ gondolja magában elégedetten*
- Efelől egy csepp kétségem sincs. *közli színtelen hangon, csak hogy elejét vegye a dicsekvésnek. ~Azt hiszed, pár perc a színpadon nagy szó? Próbálnál egy egész életet így leélni... ~sóhaj fel magában, miközben gondolatai a családja felé terelődnek, ehhez pedig Dora is nagy mértékben hozzá járul*
- Miért ne sikerülne? *vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, mintha már maga a kérdés is sértené. ~Ha még vele se tudom elhitetni, akkor mi lesz a többiekkel?~ mereng el magában egy pillanatra a lány kérdései nyomán. Sose akart a Dwirinthalen-ház feje lenni, neki tökéletesen megfelelt, hogy Soraya drága, kedves rokonaként bármit megcsinálhatott, amit akart, anélkül, hogy tartania kellett volna a következményektől. Sajnos azonban Soraya halálával akarva akaratlan is reá szállt a teher, hogy a család következő matrónája legyen* Egyébként pedig hidd el, az egyszerű emberek igénylik az irányítást... hiába az a sok papolás a szabad akaratról, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ha tényleg megkapják. Könnyebb neki, ha más vállát nyomja a felelősség, ha nem nekik kell dönteniük, csak kész tények elé állítják őket. Olyanok, mint a hangyák vagy a méhek. Szükségük van az uralkodóra. *oszt meg pár bennfentes észrevételt úgy általában az értelmes élőlényekkel, de különösen a családjával kapcsolatban. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, tisztában van vele, a rokonai egy része szinte azonnal az életére törne, ha visszatérne a régi, családi rezidenciára, de abban is biztos, hogy a legtöbbjük, akik Sorayát is támogatták, mellé is melléállnak majd, elvégre a vér nem válik vízzé, és a számtalan rokon közepette még mindig meglehetősen tisztának számít a vérvonala*
- Persze, csak azt ne hidd, hogy szívből jön. *horkan fel a lány következő megjegyzését hallva. Bizony a rászorulók megsegítése esetében nem felebaráti szeretetnek köszönhető, hanem inkább a családi nyomásnak, és a jól begyakorolt szerepnek, hogy a segítőkész, jóindulatú nemesi család látszatát fenntartsák minden áron. ~Nem az a fontos, milyen vagy valójában, hanem hogy mások milyennek gondolnak~ jut eszébe egy újabb csodás családi mondás. Ennél több időt azon még csak gondolatban sem szán rokonaira, már így is túl sokat pazarolt rájuk, mikor nem sokkal a lázadás előtt még azt fontolgatta, hogy végleg szakít velük. ~Soraya miatt van ez az egész~ gondolja magában dühösen, azt kívánva, bár ne jött volna Artheniorba, miután megkapta az üzenetét. Különösnek találja, hogy most újra a városba tart, hisz azóta nem járt ott, hogy oly kegyetlenül elűzték onnan. Magában már számtalanszor eltervezte, mit is szeretne csinálni, ha visszatér ide, és úgy tűnik, ezzel nincsen egyedül, hisz láthatóan Dorának is megvannak a maga elképzelései, még ha sajnálatos módon nem is igyekszik azokat megosztani vele*
- Na és most, hogy itt vagyunk, hogy szeretnél hozzálátni a terv megvalósításához? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel várva a választ. Persze könnyen meglehet, nem tart majd vele, ha nem férnek össze az ötletei a sajátjaival, mégis szeretné megadni neki az esélyt, hogy megcsillogtathassa a tudását a cselszövés terén, már ha van neki olyan.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:43:48
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:43:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ebben nagyon is egyetérthetnek, mindenkinek a saját hege a legszörnyűbb. Nem is kíván versenyezni senkivel e téren, különösen nem Aztyannal. Természetes szóra érdeklődve nézi Aztyant.*
- Azért azt ugye tudod, hogy van ahol ez nem az. Nem támogatnak, és nem szívesen akarják, hogy belekezdj bármi újba. *mélázik el ezen. Talán ezért is hagyta ott a szülőfaluját, mert ott nem nézték jó szemmel a varázsitalok felé az érdeklődését.*
- De nagyon örülök, hogy ti támogattok benne. Mert ez tényleg érdekel. *jegyzi meg. Aztán persze ad biztosítékot, hogy nem kívánja mindezt a meglévő munkája rovására csinálni.*
- És természetesen nem az eddigi munkám háttérbe szorulásával fogok kísérletezni. *sosem aludna jól, ha ezt hagyná. Szereti jól végezni azt, amit elvárnak tőle. Főleg az olyasmit, amit szeret is, mint például a főzés.
Mindketten tudják, hogy Mori inkább finomakat főz támogatás gyanánt az Intézőnek, hogy legyen ereje a kovácsoláshoz, és szóbeli támaszt nyújthat neki. De talán ennyi is elegendő lesz. Aztyan segítségére felnevet.*
- Rendben úgy legyen. Majd összeszedem az összest, ami élezésre szorul. *mondja, miután kinevették magukat. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire használná Aztyan újonnan szerzett tudását. Bár ha a férfinek ez tetszetős elfoglaltság, és szívesen csinálja, lehet mégse akkor baj.*
- És már elkezdett tanítani a kovácsmester vagy majd csak fog? *érdeklődik efelől. Akármit is felel rá Aztyan.*
- Mindenesetre kitartást kívánok hozzá, úgy gondolom, el kell majd hozzá. *jegyzi meg. Ahogy magának is a varázsitalokhoz.*
*Ebben nagyon is egyetérthetnek, mindenkinek a saját hege a legszörnyűbb. Nem is kíván versenyezni senkivel e téren, különösen nem Aztyannal. Természetes szóra érdeklődve nézi Aztyant.*
- Azért azt ugye tudod, hogy van ahol ez nem az. Nem támogatnak, és nem szívesen akarják, hogy belekezdj bármi újba. *mélázik el ezen. Talán ezért is hagyta ott a szülőfaluját, mert ott nem nézték jó szemmel a varázsitalok felé az érdeklődését.*
- De nagyon örülök, hogy ti támogattok benne. Mert ez tényleg érdekel. *jegyzi meg. Aztán persze ad biztosítékot, hogy nem kívánja mindezt a meglévő munkája rovására csinálni.*
- És természetesen nem az eddigi munkám háttérbe szorulásával fogok kísérletezni. *sosem aludna jól, ha ezt hagyná. Szereti jól végezni azt, amit elvárnak tőle. Főleg az olyasmit, amit szeret is, mint például a főzés.
Mindketten tudják, hogy Mori inkább finomakat főz támogatás gyanánt az Intézőnek, hogy legyen ereje a kovácsoláshoz, és szóbeli támaszt nyújthat neki. De talán ennyi is elegendő lesz. Aztyan segítségére felnevet.*
- Rendben úgy legyen. Majd összeszedem az összest, ami élezésre szorul. *mondja, miután kinevették magukat. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire használná Aztyan újonnan szerzett tudását. Bár ha a férfinek ez tetszetős elfoglaltság, és szívesen csinálja, lehet mégse akkor baj.*
- És már elkezdett tanítani a kovácsmester vagy majd csak fog? *érdeklődik efelől. Akármit is felel rá Aztyan.*
- Mindenesetre kitartást kívánok hozzá, úgy gondolom, el kell majd hozzá. *jegyzi meg. Ahogy magának is a varázsitalokhoz.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:45:58
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:45:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Yenio//
*Miközben a kikötői erdőségbe tart, gondolja megnézi Dhorisz és Burzhgor munkáját. Ez akkor ötlött a fejébe, mikor egy fa tőrzsén egy krétával írt szöveget talál. Nem tudja, hogy miért krétával írták. Lehetséges, hogy nem volt papír. A lényeg, hogy megoldották, így a feladatot elvégezték. Azt még nem tudja, hogy hogy állnak az erdőségben, de így kevesebb idő megy el a papír megírására. A hirdetést ott hagyja és visszatér az útra. Közben megpillant egy alakot, aki egy fánál van és mintha olvasna. Úgy tűnik van valaki akit érdekelhet a kis társaságuk. Elindul a férfi irányába.*
-Üdvözlöm. Mi járatban erre felé?
*Miközben a kikötői erdőségbe tart, gondolja megnézi Dhorisz és Burzhgor munkáját. Ez akkor ötlött a fejébe, mikor egy fa tőrzsén egy krétával írt szöveget talál. Nem tudja, hogy miért krétával írták. Lehetséges, hogy nem volt papír. A lényeg, hogy megoldották, így a feladatot elvégezték. Azt még nem tudja, hogy hogy állnak az erdőségben, de így kevesebb idő megy el a papír megírására. A hirdetést ott hagyja és visszatér az útra. Közben megpillant egy alakot, aki egy fánál van és mintha olvasna. Úgy tűnik van valaki akit érdekelhet a kis társaságuk. Elindul a férfi irányába.*
-Üdvözlöm. Mi járatban erre felé?
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 16:10:02
Üzenet elküldve: 2020-05-26 16:10:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nille korgó gyomorral, s a korábban elfogyasztott bortól némileg kótyagos fejjel rója a várost. Nem figyel lábai elé, hagyja sodortatni magát a belső rezgéseivel. Nincs célja, vagy bármiféle gondolata, annyi vezérli, hogy őszintén nincsen semmi kedve a leromlott állapotú ház padlásán gubbasztani, az önkényesen lefoglalt vackának puha menedékében. Nem szeretne most egyedül maradni a poros félhomályban a piszkos falak közt, nem akarja hallani tulajdon önmarcangoló gondolatait. Valami nincs rendben vele az utóbbi hetekben, nem megy úgy a szekér, ahogyan illene neki. Felesleges már számon tartania, hány napon maradt éhen, hányszor nem volt képes eleget összelopkodni ahhoz, hogy szükségleteiről gondoskodhasson. ~Mi lesz így velem? Nem élhetek valami sokáig, ha elhagy az erőm.~ Az erdőszélén jár, egy kellemes tisztás terül el szemei előtt. Hosszú ideje nem nézett körül, csupán most veszi észre, hova hozta a lába. Egyszer csak a szemei elé kerül valami, valami, ami szemet szúr, mert nem illik a környezetébe. Valamiféle papír lehet. Közelebb lépve leküzdi a néhány méteres távolságot, s írást lát maga előtt. Nehézkesen, lassan olvas, ajkai koncentrálva mozognak az erőfeszítések között. Sosem tanította senki hozzáértő, nem is gyakorolta sokat az olvasást. Lassanként kibetűzi a hirdetést, a szavak elgondolkodtatják. ~Együtt erősebbek... Vajon tényleg így lenne?~ Rövid ideig mérlegeli a dolgokat, a szeretett függetlensége, valamint mardosó, jól ismert éhsége billegnek egymással szemben. Végül az utóbbi kerül ki győztesen a csatából. ~Egy próbát megér a dolog. Ha nem tetszik, még mindig olajra tudok lépni.~ Gondolataiba merülve baktat a meghirdetett találkozó helyszínének irányába.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:27:30
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:27:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Örül Titthy válaszának, boldogan meg is simogatja Felhő fejét, ami akkora, hogy a kis törpe egész ölét elfoglalja. Örül, hogy nem kell választania a két barát közül, mert ha a tündér nem szeretné Felhőt barátjának, neki nem volna szíve elkergetni a kutyát, amíg együtt vannak a lánnyal, mert tudja, hogy mennyire félne egyedül az állat. De így minden rendben van.
Azt egyébként nem firtatja, hogy Titthy megsimogatja-e Felhőt. Nincsenek ilyen elvárásai a lánnyal szemben. Neki az is elég, ha a kutya velük maradhat.
Később, mikor már a szálkától megszabadulva, könnyeit törölgetve nevetgél a megkönnyebbüléstől és a tündér megöleli, akkor egy kicsit elcsöndesedik. Nagyon szereti az ölelést, amiben talán nincs is semmi meglepő, mert természetes igénye ez szinte mindenkinek, de főleg a Ruuno korában lévő kisgyermekeknek. A leggyakrabban Rheyrához vagy Felhőhöz szokott fordulni ezzel, de jól esik, hogy most ő kap csak úgy egy ölelést. Viszonozza is persze, kobakjával odabújik a lányhoz, miközben finoman megszorongatja.*
- Olyan jó, hogy a barátom vagy! Ugye sokat leszel itt? - *Fejezi ki érzéseit a maga egyszerű módján.
Később, mikor az ölelésből már kibontakoztak, kap a lány fölajánlásán.*
- Jó, menjünk! - *Egyedül nem akart a szökőkúthoz visszamenni, mert félt, hogy közben Titthy hazamegy és akkor vége is lesz a játéknak. De így megörül a lehetőségnek.
A város nevét igyekszik most már megjegyezni, de fél, hogy megint el fogja felejteni.*
- Gnómok és elfek is? - *Kérdi csodálkozva, miközben föláll, hogy a kúthoz mehessenek.*
- És ők is hoznak valamit a fogakért?
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 11:30:17
//Egy koranyári késődélután//
*Örül Titthy válaszának, boldogan meg is simogatja Felhő fejét, ami akkora, hogy a kis törpe egész ölét elfoglalja. Örül, hogy nem kell választania a két barát közül, mert ha a tündér nem szeretné Felhőt barátjának, neki nem volna szíve elkergetni a kutyát, amíg együtt vannak a lánnyal, mert tudja, hogy mennyire félne egyedül az állat. De így minden rendben van.
Azt egyébként nem firtatja, hogy Titthy megsimogatja-e Felhőt. Nincsenek ilyen elvárásai a lánnyal szemben. Neki az is elég, ha a kutya velük maradhat.
Később, mikor már a szálkától megszabadulva, könnyeit törölgetve nevetgél a megkönnyebbüléstől és a tündér megöleli, akkor egy kicsit elcsöndesedik. Nagyon szereti az ölelést, amiben talán nincs is semmi meglepő, mert természetes igénye ez szinte mindenkinek, de főleg a Ruuno korában lévő kisgyermekeknek. A leggyakrabban Rheyrához vagy Felhőhöz szokott fordulni ezzel, de jól esik, hogy most ő kap csak úgy egy ölelést. Viszonozza is persze, kobakjával odabújik a lányhoz, miközben finoman megszorongatja.*
- Olyan jó, hogy a barátom vagy! Ugye sokat leszel itt? - *Fejezi ki érzéseit a maga egyszerű módján.
Később, mikor az ölelésből már kibontakoztak, kap a lány fölajánlásán.*
- Jó, menjünk! - *Egyedül nem akart a szökőkúthoz visszamenni, mert félt, hogy közben Titthy hazamegy és akkor vége is lesz a játéknak. De így megörül a lehetőségnek.
A város nevét igyekszik most már megjegyezni, de fél, hogy megint el fogja felejteni.*
- Gnómok és elfek is? - *Kérdi csodálkozva, miközben föláll, hogy a kúthoz mehessenek.*
- És ők is hoznak valamit a fogakért?
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 11:30:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078