Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-04 13:08:08
Üzenet elküldve: 2013-08-04 13:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*Az énekéből megint a nő zökkenti ki. A bocsánatkérésre felszökik a szemöldöke.*
-Badarság. Ha engem követsz akkor igenis az én hibám ha bajod esik. A Szeszélyes Hermelin pedig nem olyan mint a Pegazus. Ott nem dobják ki azt akinek nagy a szája. Ha rossz emberbe kötsz bele megölnek. Ha nem vagy elég erős megölnek. A legalja semmirekellő rablógyilkos banda jár oda piálni és kártyázni. Talán a városban vagy az erdőben megállsz a lábadon de, ezek közt is képes lennél rá?
*A tekintetében némi aggódás van.*
~Én is otthagyhatom a fogam. Nem akarom belekeverni ezt az ártatlan lányt.~
*Az énekéből megint a nő zökkenti ki. A bocsánatkérésre felszökik a szemöldöke.*
-Badarság. Ha engem követsz akkor igenis az én hibám ha bajod esik. A Szeszélyes Hermelin pedig nem olyan mint a Pegazus. Ott nem dobják ki azt akinek nagy a szája. Ha rossz emberbe kötsz bele megölnek. Ha nem vagy elég erős megölnek. A legalja semmirekellő rablógyilkos banda jár oda piálni és kártyázni. Talán a városban vagy az erdőben megállsz a lábadon de, ezek közt is képes lennél rá?
*A tekintetében némi aggódás van.*
~Én is otthagyhatom a fogam. Nem akarom belekeverni ezt az ártatlan lányt.~
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-04 09:48:37
Üzenet elküldve: 2013-08-04 09:48:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* Hosszan gondolkodik a hallottakon, majd elindul Intath után. Kissé enyhül a feszültség kettőjük között, de még mindig nem törik meg a jég. Lonwira nem szeretné az egész utat úgy végigjárni, hogy közben attól fél, hogy mikor fogy el az elf türelme. Inkább elássa a csatabárdot.*
- Intath várj, nem akartalak semmivel megsérteni.
*Mondja kissé bocsánatkérően.*
- De nem szeretném, ha úgy gondolnád, hogy nem tudok megélni a magam lábán. Ha meghalok, vagy valami baj történik velem, az az én bajom lesz, nem a tiéd és megpróbálom egyedül megoldani. Nem szeretnék teher lenni a számodra.
* Mikor végigmondja a kis monológját elhallgat és reméli, hogy nem lett túl nyálas a szöveg, de tényleg nem szeretné haragban folytatni az utat.*
* Hosszan gondolkodik a hallottakon, majd elindul Intath után. Kissé enyhül a feszültség kettőjük között, de még mindig nem törik meg a jég. Lonwira nem szeretné az egész utat úgy végigjárni, hogy közben attól fél, hogy mikor fogy el az elf türelme. Inkább elássa a csatabárdot.*
- Intath várj, nem akartalak semmivel megsérteni.
*Mondja kissé bocsánatkérően.*
- De nem szeretném, ha úgy gondolnád, hogy nem tudok megélni a magam lábán. Ha meghalok, vagy valami baj történik velem, az az én bajom lesz, nem a tiéd és megpróbálom egyedül megoldani. Nem szeretnék teher lenni a számodra.
* Mikor végigmondja a kis monológját elhallgat és reméli, hogy nem lett túl nyálas a szöveg, de tényleg nem szeretné haragban folytatni az utat.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-04 00:40:01
Üzenet elküldve: 2013-08-04 00:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Mikor a lány megöli a a mókust látja,hogy Tikron meglepődik. Hát igen,sokan meglepődnek,hogy azzal a fegyverrel ami Tillinek van ilyen precíz munkát végez. Miközben elsétálnak a mókus teteméhez észre veszik egy tábortűz maradványait s mellette egy vaddisznó bőrét. Tilli nagyon megörül s annak még inkább,hogy a gnóm nem feledkezett meg az öltözékéről. Így hát felveszik a véres vaddisznó bőrt s elindulnak a folyó partra. Ezt az ötletet Tikron vetette fel,hiszen a bőrt le kell mosni a vértől a mókust pedig el kell készíteni. Miközben elindulnak a gnóm megjegyzi,hogy egy kis bogyót gyűjtsenek. Mivel Tilli nagyon éhes, így egyet ért az ötlettel s szól is a gnómnak,hogy Ő is kérne és közben azt is elmondja,hogy készítené el szíve szerint a mókust*
- Tikron nagyon jó ötlet a bogyó, ezektől finomabb lesz ez az isteni hús. *mondja mosolyogva majd ahogy haladnak különböző zöld növényeket vesz amikkel a húst szeretné finomabbá varázsolni*
- Szeretném lesütni ha Ön nem bánja, remek zöld fűszereket találtam, *mondja s a növényeket felemeli* már csak akkor ha Önnek is megfelel. *feleli vidáman s lassan sétálva haladnak a folyópartra*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 00:41:54
*Mikor a lány megöli a a mókust látja,hogy Tikron meglepődik. Hát igen,sokan meglepődnek,hogy azzal a fegyverrel ami Tillinek van ilyen precíz munkát végez. Miközben elsétálnak a mókus teteméhez észre veszik egy tábortűz maradványait s mellette egy vaddisznó bőrét. Tilli nagyon megörül s annak még inkább,hogy a gnóm nem feledkezett meg az öltözékéről. Így hát felveszik a véres vaddisznó bőrt s elindulnak a folyó partra. Ezt az ötletet Tikron vetette fel,hiszen a bőrt le kell mosni a vértől a mókust pedig el kell készíteni. Miközben elindulnak a gnóm megjegyzi,hogy egy kis bogyót gyűjtsenek. Mivel Tilli nagyon éhes, így egyet ért az ötlettel s szól is a gnómnak,hogy Ő is kérne és közben azt is elmondja,hogy készítené el szíve szerint a mókust*
- Tikron nagyon jó ötlet a bogyó, ezektől finomabb lesz ez az isteni hús. *mondja mosolyogva majd ahogy haladnak különböző zöld növényeket vesz amikkel a húst szeretné finomabbá varázsolni*
- Szeretném lesütni ha Ön nem bánja, remek zöld fűszereket találtam, *mondja s a növényeket felemeli* már csak akkor ha Önnek is megfelel. *feleli vidáman s lassan sétálva haladnak a folyópartra*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.04 00:41:54
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 23:13:43
Üzenet elküldve: 2013-08-03 23:13:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*A lány reakcióján nem lepődik meg. Ezt is várta.*
-Persze hogy, nem tudtad. Kalóz életet senki se választja de, a kapitánynak köszönhetően büszkék vagyunk magunkra hogy, azok vagyunk akik vagyunk.
*Majd megfordul és énekelve elindul a folyópart felé.*
-Kibontva árboc, vitorla rebben,
Az esti szélben a zászlónk lobog,
Lábunk megvetjük, egy az egy ellen,
Óriási ágyúink tüze ropog:
Zöld vizű tengeren siklik a kalózhajónk.
Szegény vagy gazdag: mindkettő adhat,
Orrom megérzi azt, bármit is rejt,
Széparcú lányka, vagy elrejtett láda,
a kapitány lecsap rá, mindig jól sejt:
Ahol jár, aranyból, kincsekből sosincs hiány...
*A lány reakcióján nem lepődik meg. Ezt is várta.*
-Persze hogy, nem tudtad. Kalóz életet senki se választja de, a kapitánynak köszönhetően büszkék vagyunk magunkra hogy, azok vagyunk akik vagyunk.
*Majd megfordul és énekelve elindul a folyópart felé.*
-Kibontva árboc, vitorla rebben,
Az esti szélben a zászlónk lobog,
Lábunk megvetjük, egy az egy ellen,
Óriási ágyúink tüze ropog:
Zöld vizű tengeren siklik a kalózhajónk.
Szegény vagy gazdag: mindkettő adhat,
Orrom megérzi azt, bármit is rejt,
Széparcú lányka, vagy elrejtett láda,
a kapitány lecsap rá, mindig jól sejt:
Ahol jár, aranyból, kincsekből sosincs hiány...
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:58:49
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:58:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
*A férfi arcán mosoly jelenik meg. Nem örömteli, de mosoly. A lány érzi, hogy nem egy hétköznapi kis történetet fog hallani. Amikor Intath elkezdi Lonwira nagyon figyel, nem akar egy szóról sem lemaradni. Mikor csend lesz elgondolkodik.*
' Így még sosem gondoltam bele, hogy van a kalózok életében a fosztogatásnál komolyabb dolog. Ők egy igazán összetartó közösség és a történet alapján mindent Aernnek köszönhetnek. Én meg azt hittem, hogy egy beképzelt szoknyavadász, de a többiek, kiket Intath úgy keres felnéznek rá.'
* A lány úgy gondolta, hogy -talán most az egyszer- az elf őszinte volt. És ahogy hallotta nagyon elhivatott is.*
- Én nem tudtam... *Kezdi halkan, de nem tudja mit mondhatna, így inkább befejezetlenül hagyja, majd lehatja a fejét és a földet kémleli, mivel kissé zavarban van.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 23:00:45
*A férfi arcán mosoly jelenik meg. Nem örömteli, de mosoly. A lány érzi, hogy nem egy hétköznapi kis történetet fog hallani. Amikor Intath elkezdi Lonwira nagyon figyel, nem akar egy szóról sem lemaradni. Mikor csend lesz elgondolkodik.*
' Így még sosem gondoltam bele, hogy van a kalózok életében a fosztogatásnál komolyabb dolog. Ők egy igazán összetartó közösség és a történet alapján mindent Aernnek köszönhetnek. Én meg azt hittem, hogy egy beképzelt szoknyavadász, de a többiek, kiket Intath úgy keres felnéznek rá.'
* A lány úgy gondolta, hogy -talán most az egyszer- az elf őszinte volt. És ahogy hallotta nagyon elhivatott is.*
- Én nem tudtam... *Kezdi halkan, de nem tudja mit mondhatna, így inkább befejezetlenül hagyja, majd lehatja a fejét és a földet kémleli, mivel kissé zavarban van.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 23:00:45
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:01:41
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:01:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Intath Aldeis//
*Intiath elmosolyodik. De ez a mosoly mélabús inkább.*
-A nevedet kérdezte meg. Nem köszön, nem mutatkozott be, a neved kérdezte meg. Ha azt válaszolod hogy, Roxane akkor elküldött volna. Furcsa szokásnak tűnhet de, a kapitány nem akarja hogy, bármi rossz emléke legyen Roxane-ról. Ezt tiszteletben kell tartani. Aern kapitány talán egy nagyszájú szájhősnek tűnhet de, őszintén válaszolj. A fogadóban hányan mertek volna belekötni a kidobókba. A kapitány tudta hogy, semmi esélye akár kardot is ránthatott volna de, nem tette. Mert ő Dongnor Aern, a kopasz patkány, Roxane kapitánya, és a tenger ura akit nem lehet megfélemlíteni. Ezt tudja a legénység is. Anyám pénzért árulta a testét és kidobott engem otthonról. Én soha az életben nem álltam ki semmiért. De jött Aern kapitány és azt mondta én Roxane-é vagyok. Ti az enyémek vagytok. De az nem azt jelenti hogy, nem értek semmit. Sőt ti mind felülkerekedtek a világon. Többet értek mint a pék aki minden reggel felkel. Többet értek minta városőr akinek a páncélján megcsillan a nap és többet értek mint az az utolsó senkiházi nemes akinek még a cipőjét se kell bekötni. És tudjátok miért? Mert én ezt elhiszem. Azért ő a kapitány. Mert hisz bennünk. Az aki puszta kézzel nekiront három kidobónak mert ő a kapitány, az ha azt hiszi hogy, többet érek mint bárki én ezt elhiszem. De nemcsak én. Kóbor Kutyát rabszolgavadászoktól szereztük és kivágták a nyelvét. Ő is hisz benne. Bivaly az a dagadt barom ork is hisz benne. Sőt még róka akinek a száját a füléig felvágták mert, tiszteletlen volt egy tolvajcéh vezetőjével ő is hisz neki. Talán bolond. Mind bolondok vagyunk. Talán beképzelt. Mind beképzeltek vagyunk. És talán egy utolsó senkiházi tolvaj kalóz. De tudod mit? Mind azok vagyunk. Ha ő Roxane-t akarja én összeszedem neki a csapatot és ha kell puszta kézzel de, megépítjük Roxane-t.
*Először még a búskomor mosolyával beszélt. De aztán minél tovább mondta annál inkább remény költözött a szívébe. És ez a csillogó szemein is látszott. Ahogy, mondta annál inkább düllesztette a mellét. Ahogy beszélt a büszke tartásával, a reményteli szemei és a környezet megtette a hatását. Mintha egy hősi elf szobor elevenedett volna ott meg a tisztáson.*
*Intiath elmosolyodik. De ez a mosoly mélabús inkább.*
-A nevedet kérdezte meg. Nem köszön, nem mutatkozott be, a neved kérdezte meg. Ha azt válaszolod hogy, Roxane akkor elküldött volna. Furcsa szokásnak tűnhet de, a kapitány nem akarja hogy, bármi rossz emléke legyen Roxane-ról. Ezt tiszteletben kell tartani. Aern kapitány talán egy nagyszájú szájhősnek tűnhet de, őszintén válaszolj. A fogadóban hányan mertek volna belekötni a kidobókba. A kapitány tudta hogy, semmi esélye akár kardot is ránthatott volna de, nem tette. Mert ő Dongnor Aern, a kopasz patkány, Roxane kapitánya, és a tenger ura akit nem lehet megfélemlíteni. Ezt tudja a legénység is. Anyám pénzért árulta a testét és kidobott engem otthonról. Én soha az életben nem álltam ki semmiért. De jött Aern kapitány és azt mondta én Roxane-é vagyok. Ti az enyémek vagytok. De az nem azt jelenti hogy, nem értek semmit. Sőt ti mind felülkerekedtek a világon. Többet értek mint a pék aki minden reggel felkel. Többet értek minta városőr akinek a páncélján megcsillan a nap és többet értek mint az az utolsó senkiházi nemes akinek még a cipőjét se kell bekötni. És tudjátok miért? Mert én ezt elhiszem. Azért ő a kapitány. Mert hisz bennünk. Az aki puszta kézzel nekiront három kidobónak mert ő a kapitány, az ha azt hiszi hogy, többet érek mint bárki én ezt elhiszem. De nemcsak én. Kóbor Kutyát rabszolgavadászoktól szereztük és kivágták a nyelvét. Ő is hisz benne. Bivaly az a dagadt barom ork is hisz benne. Sőt még róka akinek a száját a füléig felvágták mert, tiszteletlen volt egy tolvajcéh vezetőjével ő is hisz neki. Talán bolond. Mind bolondok vagyunk. Talán beképzelt. Mind beképzeltek vagyunk. És talán egy utolsó senkiházi tolvaj kalóz. De tudod mit? Mind azok vagyunk. Ha ő Roxane-t akarja én összeszedem neki a csapatot és ha kell puszta kézzel de, megépítjük Roxane-t.
*Először még a búskomor mosolyával beszélt. De aztán minél tovább mondta annál inkább remény költözött a szívébe. És ez a csillogó szemein is látszott. Ahogy, mondta annál inkább düllesztette a mellét. Ahogy beszélt a büszke tartásával, a reményteli szemei és a környezet megtette a hatását. Mintha egy hősi elf szobor elevenedett volna ott meg a tisztáson.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:37:15
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
*Látja, hogy gondolkodóba ejti a reakciója, de nem törődik vele. Az is feltűnik neki, hogy a férfi egy pillanatra ökölbe szorítja a kezét. Ebből következtet Intath gondolataira.*
~ Csoda, hogy nem üt meg. Nem mintha félnék, de határozottan látszik, hogy könnyedén lenyomna, ami ebben az esetben nem biztos hogy túl szerencsés lenne számomra.~
* Aztán lenyugszik az elf és válaszol. Lonwira figyelmesen hallgatja, nem szól közbe.*
~ Tudtam, hogy az a Roxane egy hajó, de elbizonytalanított. Nagyon furcsán emlegette Aern, mintha egy élőlény lenne.~
* A férfi végül egy kérdéssel fejezi be. Természetesen nem emlékszik, mi volt hozzá az első mondata.*
- Nem emlékszem. *Mondja.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 21:41:15
*Látja, hogy gondolkodóba ejti a reakciója, de nem törődik vele. Az is feltűnik neki, hogy a férfi egy pillanatra ökölbe szorítja a kezét. Ebből következtet Intath gondolataira.*
~ Csoda, hogy nem üt meg. Nem mintha félnék, de határozottan látszik, hogy könnyedén lenyomna, ami ebben az esetben nem biztos hogy túl szerencsés lenne számomra.~
* Aztán lenyugszik az elf és válaszol. Lonwira figyelmesen hallgatja, nem szól közbe.*
~ Tudtam, hogy az a Roxane egy hajó, de elbizonytalanított. Nagyon furcsán emlegette Aern, mintha egy élőlény lenne.~
* A férfi végül egy kérdéssel fejezi be. Természetesen nem emlékszik, mi volt hozzá az első mondata.*
- Nem emlékszem. *Mondja.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 21:41:15
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:29:15
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Intath Aldeis//
*A nő mosolyát valahogy nem tudja mire vélni.*
~Biztos csak játszadozni akar velem. Tipikus női bolondság.~
*A válasz előtt hiába őszintén mondta a lány Intiath-nak ökölbe szorul a keze.*
~Micsoda szerencséd van hogy, nem ütök meg nőket különben most neked esnék.~
*Végül csak kiböki a kérdést. Intiath arca komolyra vált. Némi aggódás is látszik rajta.*
-A kapitány elárulta a kormányos. Egy vén kecske. Nem értem hogy, élte túl a tenger közepén hajó nélkül de, megtette. Most hogy, találkoztunk megtudta hogy, a legénység szétszéledt és ami a legszörnyűbb számára Roxane is elégett. Sok kapitány van akik szeretik a hajóikat Aern kapitány imádja. Nem tudom gyanús volt-e számodra de, mikor találkoztatok emlékszel mi volt a kapitány első mondata hozzád?
*A legkomolyabb tekintettel néz a lány szemébe. Most még férfiasnak is néz ki.*
*A nő mosolyát valahogy nem tudja mire vélni.*
~Biztos csak játszadozni akar velem. Tipikus női bolondság.~
*A válasz előtt hiába őszintén mondta a lány Intiath-nak ökölbe szorul a keze.*
~Micsoda szerencséd van hogy, nem ütök meg nőket különben most neked esnék.~
*Végül csak kiböki a kérdést. Intiath arca komolyra vált. Némi aggódás is látszik rajta.*
-A kapitány elárulta a kormányos. Egy vén kecske. Nem értem hogy, élte túl a tenger közepén hajó nélkül de, megtette. Most hogy, találkoztunk megtudta hogy, a legénység szétszéledt és ami a legszörnyűbb számára Roxane is elégett. Sok kapitány van akik szeretik a hajóikat Aern kapitány imádja. Nem tudom gyanús volt-e számodra de, mikor találkoztatok emlékszel mi volt a kapitány első mondata hozzád?
*A legkomolyabb tekintettel néz a lány szemébe. Most még férfiasnak is néz ki.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:18:30
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:18:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* Mikor kiérnek a tisztásra a lánynak körülnézni sincs ideje, mert Intath szinte rögtön ráüvölt. Meglepődik, mivel nem tudja mire gondol, majd amikor folytatja megérti.*
-Igazad van, nem azért jöttem. ~ Viszont meg kell hagyni, tényleg jóképű a maga módján~ *Halvány mosoly fut át az arcán.*
- Sok kérdés kavarog a fejemben, nem tudom melyikre gondolsz. *Mondja őszintén.*
- De ami a legjobban érdekel, az az, hogy pontosan mi is volt, amin Aern úgy kiakadt rád. Amikor elkezdtetek beszélgetni, akár egy dühödt bika, úgy akart neked esni. Miért?
* Mikor kiérnek a tisztásra a lánynak körülnézni sincs ideje, mert Intath szinte rögtön ráüvölt. Meglepődik, mivel nem tudja mire gondol, majd amikor folytatja megérti.*
-Igazad van, nem azért jöttem. ~ Viszont meg kell hagyni, tényleg jóképű a maga módján~ *Halvány mosoly fut át az arcán.*
- Sok kérdés kavarog a fejemben, nem tudom melyikre gondolsz. *Mondja őszintén.*
- De ami a legjobban érdekel, az az, hogy pontosan mi is volt, amin Aern úgy kiakadt rád. Amikor elkezdtetek beszélgetni, akár egy dühödt bika, úgy akart neked esni. Miért?
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:14:14
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:14:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A fiatal lány jól szórakozik azon, hogy maszatos lett a gyümölcstől. Letörli a száját, majd vidáman mondja, hogy milyen bátor és hogy megvédi magát, ha állatok jönnek. Ahogy a gnóm sejtette, Tilli is megtanulta megvédeni magát a vádorlások során. Egészen sok közös van az életútjukban, talán ezért is értik meg olyan jól egymást.
Bemennek az erdőbe, ami már nem annyira kellemes hely, mint a tisztás. Itt nagyon sűrűn nőttek a fák, ezért sötét van és fű is alig van, virág pedig szinte egyáltalán nincs. Hallanak néhány baglyot huhogni. Nem sokat, mert még nappal van, ezek pedig éjszakai állatok. Az énekesmadarak vidám trillákat dalolnak, ez azért ad egy kis színezetet az erdőnek.
Tilli kissé zavartnak tűnik ezen a helyen, de hamar feltalálja magát. Meglát egy mókust és a tőrével megcélozza. Ahhoz képest, hogy kézitőrt használ, nem kifejezetten dobótőrt és hogy a mókusok milyen fürgék, elsőre eltalálja. A nagyfarkú állat vérezve esik le a fáról.*
- Ez igen! Ügyes dobás volt, Tilli! Persze, megsütjük, de nézzen csak oda!
*A gnóm egy tűzrakás nyomait látja meg. Valaki nagyon bátor volt. Legutóbb Henua Tikron egy fáklyával ment végig az erdőn, de az mégis más, mint tábortüzet rakni a fák között. Egy erdőtűzbe könnyen bele lehet pusztulni, úgyhogy tényleg nagyon bátor lehetett, aki itt rendezett sütögetést. A hamu mellett viszont meglát egy vaddisznóbőrt. Egészen jó állapotban van, csak a vért kell lemosni róla. Odamegy, felemeli és megmutatja Tillinek.*
- Nos, mit szólna egy eredeti vaddisznóbőr ruhához? Velünk vannak az égiek, hogy két legyet ütöttünk egy csapásra.
*A gnóm összecsomagolja a vadkanbőrt, benne a mókussal. Furcsa csomag, de ez a legegyszerűbb módja a szállításnak. Ha Tilli sem gondolja másként, akkor visszamehetnek a folyópartra, ami annyira tetszett a lánynak is. Ott még meg kell mosni a bőrt, mielőtt ráalvad a vér és a mókust is elő kell készíteni. A lány már nyalja a száját a finom falatra és bizony Henua Tikron is örül, hogy egy kis hús akad, ami a fogára való. Jól célzott a lány, ügyes vadász lehet.*
- És hogy szereti mókushúst? Főzve vagy sütve? Köretnek vihetünk még néhány bogyót a bokrokról, ha gondolja.
*Visszajön a tisztásra és szed bogyókat magának. Ha Tilli is elfogadja, akkor annyit szed, hogy a lánynak is jusson.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 21:15:44
*A fiatal lány jól szórakozik azon, hogy maszatos lett a gyümölcstől. Letörli a száját, majd vidáman mondja, hogy milyen bátor és hogy megvédi magát, ha állatok jönnek. Ahogy a gnóm sejtette, Tilli is megtanulta megvédeni magát a vádorlások során. Egészen sok közös van az életútjukban, talán ezért is értik meg olyan jól egymást.
Bemennek az erdőbe, ami már nem annyira kellemes hely, mint a tisztás. Itt nagyon sűrűn nőttek a fák, ezért sötét van és fű is alig van, virág pedig szinte egyáltalán nincs. Hallanak néhány baglyot huhogni. Nem sokat, mert még nappal van, ezek pedig éjszakai állatok. Az énekesmadarak vidám trillákat dalolnak, ez azért ad egy kis színezetet az erdőnek.
Tilli kissé zavartnak tűnik ezen a helyen, de hamar feltalálja magát. Meglát egy mókust és a tőrével megcélozza. Ahhoz képest, hogy kézitőrt használ, nem kifejezetten dobótőrt és hogy a mókusok milyen fürgék, elsőre eltalálja. A nagyfarkú állat vérezve esik le a fáról.*
- Ez igen! Ügyes dobás volt, Tilli! Persze, megsütjük, de nézzen csak oda!
*A gnóm egy tűzrakás nyomait látja meg. Valaki nagyon bátor volt. Legutóbb Henua Tikron egy fáklyával ment végig az erdőn, de az mégis más, mint tábortüzet rakni a fák között. Egy erdőtűzbe könnyen bele lehet pusztulni, úgyhogy tényleg nagyon bátor lehetett, aki itt rendezett sütögetést. A hamu mellett viszont meglát egy vaddisznóbőrt. Egészen jó állapotban van, csak a vért kell lemosni róla. Odamegy, felemeli és megmutatja Tillinek.*
- Nos, mit szólna egy eredeti vaddisznóbőr ruhához? Velünk vannak az égiek, hogy két legyet ütöttünk egy csapásra.
*A gnóm összecsomagolja a vadkanbőrt, benne a mókussal. Furcsa csomag, de ez a legegyszerűbb módja a szállításnak. Ha Tilli sem gondolja másként, akkor visszamehetnek a folyópartra, ami annyira tetszett a lánynak is. Ott még meg kell mosni a bőrt, mielőtt ráalvad a vér és a mókust is elő kell készíteni. A lány már nyalja a száját a finom falatra és bizony Henua Tikron is örül, hogy egy kis hús akad, ami a fogára való. Jól célzott a lány, ügyes vadász lehet.*
- És hogy szereti mókushúst? Főzve vagy sütve? Köretnek vihetünk még néhány bogyót a bokrokról, ha gondolja.
*Visszajön a tisztásra és szed bogyókat magának. Ha Tilli is elfogadja, akkor annyit szed, hogy a lánynak is jusson.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 21:15:44
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:10:41
Üzenet elküldve: 2013-08-03 21:10:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Intath Aldeis//
*Kiérnek egy kis tisztásra. Ahogy a fák úgy fogy el Intath türelme. Hirtelen megfordul és ráüvölt a nőre.*
-Tedd már fel azt a nyamvadt kérdést az ég szerelmére.
*Mivel a nő nagy valószínűséggel nem érti mit akar halkabban de, még így is dühösen megmagyarázza.*
-Gondolom nem azért akartál velem jönni mert olyan jóképű vagyok. Tudni akarsz valamit. Tedd hát fel azt a kérdést ne játszunk egymással.
~Francba eddig bírtam de, ez a csend idegesítőbb volt mint a hajópadló sikálása a tűző napon.~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 21:41:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Kiérnek egy kis tisztásra. Ahogy a fák úgy fogy el Intath türelme. Hirtelen megfordul és ráüvölt a nőre.*
-Tedd már fel azt a nyamvadt kérdést az ég szerelmére.
*Mivel a nő nagy valószínűséggel nem érti mit akar halkabban de, még így is dühösen megmagyarázza.*
-Gondolom nem azért akartál velem jönni mert olyan jóképű vagyok. Tudni akarsz valamit. Tedd hát fel azt a kérdést ne játszunk egymással.
~Francba eddig bírtam de, ez a csend idegesítőbb volt mint a hajópadló sikálása a tűző napon.~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 21:41:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 16:48:20
Üzenet elküldve: 2013-08-03 16:48:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
*Elwyrien, a gyilkos... Elwyrien, az őrült... A sötételf nő fejében visszhangzanak saját gondolatai, bezárva a koponyájába, visszaverődve annak falából. "Mi értelme, ostoroznod magad édes?" kérdi Vyra kuncogva, mire a nő csak egy fájdalmas fintorral reagál. Oly régóta vele van már a kis útitársa, mégis képtelen megszokni az idegen hangot a fejében. Sosem tudja eldönteni, hogy a gondolatok, a megállapítások, vagy épp kérdések, melyeket hall vajon sajátjai-e, vagy csak Vyra fűz kommentárt az eseményekhez. Az igazat megvallva azt sem tudja, Vyra létezik-e egyáltalán...
A pap meggyilkolására is ő buzdította, semmi oka nem volt rá, hogy így tegyen, a férfi sosem ártott neki semmit, (sőt, valójában egyszer meg is mentette az életét...) ő mégis megölte, mintha csak valamiféle felsőbb utasításra cselekedne. Sokszor érzi úgy, mintha nem lenne ura saját cselekedeteinek, vagy éppen érzelmeinek. Mintha egész lényét valaki más irányítaná, neki pedig nem lenne beleszólása, csak arra kárhoztatott, hogy kénytelen legyen saját módszeres pusztulását végignézni.
Lépteinek hangát az erdő veri vissza. Nem figyel rá, merre megy, sem hogy egyáltalán van-e célja. Mert az épp most nincsen. Az ágak arcába csapnak, felkarcolva bőrét, a szél bele-belekap a hajába. Csak a sápadt Hold fénye tükrözi vissza tekintetét, mikor az égre emeli azt, szinte könyörögve a világegyetemnek, hogy hatalmas bölcsességében sújtsa halálra őt, vessen véget az "élet"-nek csúfolt szenvedésnek, amire ő képtelen. Ó, számtalanszor megpróbálta már... fel akarta vágni ereit, elvágni a saját torkát, felakasztani magát, vagy éppen a mélybe zuhanni, de valami mindig megállította az utolsó pillanatban. Képtelen volt megtenni a végső lépést, ami végre elszakítaná ettől a világtól, hogy lelke békét találjon valahol az Alanti Tüzek izzásában.
"Kedvesem, te is tudod, hogy nem halhatsz csak úgy meg..." szólal meg Vyra, mint egy reflektálva Elwyrien gondolataira.*
-Tudom...*suttogja a nő elgyötörten.*-De miért... mi értelme? Nem akarom ezt...*a sírás kerülgeti, de képtelen akár csak egy könnycseppet is ejteni. Százak, ha nem ezrek vére tapad a kezeihez és képtelen egy cseppnyi megbánást kifacsarni a lélektükreiből, még ebben a szánalmasan szégyenteljes pillanatban is csak önmagát sajnálja, nem azokat, akik általa hulltak el. Ó, nem, őket legkevésbé sem szánja, elvégre mindenki tett olyan életében, amiért halált érdemel, legyen az akárki. A sarkon magát kínáló örömlány, vagy épp a jobbágyait sanyargató nemes, de még a jobbágy is, ki hazaérve az asszonyon tölti ki elkeseredett dühét. A részeg a kocsmában, a zsoldos, aki mások parancsára ölt, vagy akár a város egy dicső őre, ki kockán játssza el, amit a családjának kéne juttasson a béréből.
A világ tele van bűnösökkel, Elwyrien pedig megbünteti őket. Egyedül gyermekeket nem bántott soha, arra képtelen lenne. Nem úgy, mint egyes fajtársai...
A nő megtörve, elgyötört arccal rogy le egy fa tövébe, arcát kezeibe temeti.
"Hogyhogy miért?" kérdez vissza Vyra, s hangjában egy cseppnyi meglepettség érződik. "Te kérted magadnak ezt a sorsot, szinte követelted a jussod az Istennőtől, vagy tán tévednék?"
A kérdés teljesen jogos. Ha megnézi, hogy honnan indult, s hová jutott... valóban kényszerpályára tette az életét, bár azt vitatja, hogy valóban ő kezdte-e, s ki érte a felelős...
Újra az égre emeli tekintetét, s elméjében letűnt korok arcai, eseményei törnek az őrület ingoványának felszínére. Nem volt rossz élete "Odalent", legkevésbé sem. Egy megbecsült család sarja volt, szép kilátásokkal és reményekkel. Bár a hímek sosem érdekelték, ily módon pedig az sem, hogy tovább örökítse vérét, nem, ez Erazziel jussa volt, a születés jogán. Erazziel... a név szinte égeti Elwyrien lelkét, elvégre megmenthette volna... az egyetlen lény, aki iránt valaha is érzett valamit, aminek a gyilkossághoz semmi köze.
"Te küldted őt a halálba." jegyzi meg Vyra, mint egy mellékesen.*
-Nem igaz...*markol a saját hajába a nő.*-Hagyj békén! Tűnj el a fejemből!*szinte hisztérikusan sikoltozik, mert tudja mi következik most.
"Te hoztál létre engem, hogyan is hagyhatnálak itt? Mindenkit a halálba küldtél, akinek jelentettél valamit, vagy akár csak kedvelt, netán szeretett... a nővéred... az ő halálának mi értelme volt? Vagy menjek tovább és említsem meg And..."*
-NEM!!!*sikoltja a nő, s befogja füleit. Nem mintha számítana, Vyra őrült nevetése a fejében visszhangzik. "De bizony, Andreaselt is te ölted meg. Szegény, szegény Andreasel... nem volt más vágya, csak hogy szerethessen téged, te pedig átadtad őt a Homály Urának..." folytatja kíméletlenül.
Andreasel D'Morra, ő lehetett volna Elwyrien kulcsa a normális élethez, melyben nincs őrület, nincs homály, nincs vér... de ő nem akarta ezt. Akkor sem és most sem. Az is igaz, hogy Andreaselt, habár közvetve is, ő ölte meg. Valójában csak hagyta meghalni, nem tett ellene semmit, pedig módjában lett volna megmenteni a férfi életét. Akinek valószínűleg azóta megszülettek a gyermekei Svisystől... "Vagy úgy, nem elég hát, hogy a saját boldogságod útjában álltál, másét is tönkre kellett tenned. Svisys vajon mit ártott neked? Semmit, jól tudom?" Igen, jól tudja, ezzel mindketten tisztában vannak. Vajon azért tette, mert sosem vágyott igazán arra az életre? Vajon mindig is ezt akarta, ahogy Vyra állítja, vagy ez csak egy újabb kegyetlen játéka a belé költözött démonnak? Már azt sem tudja, mi a valóság és mi nem. Hogy mit akar, vagy mit akart... Szemei előtt felvillan egy kép, egy kínzóan életszerű kép, melyben Andreasel a gyermekeivel játszik, de Svísis sehol, s a gyermekek bőrének sötét gránit árnyalata is sajátjára emlékezteti.*
-Ne... kérlek...*suttogja megtörten az éjelf nő.
"Látnod kell. Ez lett volna belőled." Elwyrien kinyújtja karját, mintha az elképzelt képbe akarna kapaszkodni, de azon a bőr szinte már ráncos, karja sovány és gyenge. "Erre vágytál volna? Megöregedni, családot alapítani? A férfi mindenképp előtted halt volna, akár csak a gyekereitek..." Elwy szemei tágra nyílnak a felismeréstől. Újra a valóságot látja, kinyújtott karja ugyanolyan, mint annak előtte. Nem, valóban sosem vágyott erre, most már tudja, azért intézte így a dolgokat, mert valójában nem vágyott a boldogságra... "Na látod kedvesem, van hát értelme itt hisztizni az erdő közepén?" Vyra hangja most meglepően lágy és megértő. Persze, hiszen elérte, amit akart. Elwyrien végre felismerte, hogy ő okozta magának a sorsát, nem a világ, legfőképpen nem az Istennő, ő csak segített benne. Mikor "Odalent" elpusztította a családját, de őt magát megkímélte, s a Felszínre küldte, megadta neki amire vágyott. Új életet, új világban, ahol ő áll a tápláléklánc csúcsán. Mindenki tőle retteg, mert ő maga a Homály Ura, a halál aki lesben állva várja, mikor csaphat le az élőkre.
Haját megigazítva felkel a földről. Leporolja magát, újra az égre néz, de tekintete mostanra acélkemény, nyoma sincs benne az elgyötört, megtört lélek tükörképének, aki pár órája volt. Nem. Elwyrien megbékélt önmagával, elfogadta önmagát annak, ami: a természet egy tévedésének, egy vadállatnak. S vajon mennyivel bűnösebb ő, mint egy sas, ki lecsap a gyanútlan patkányra...?
Megigazítja a ruháját, majd kihúzza a tőröket a hüvelyből. Saját bőrén ellenőrzi azok pengéjét, s a két apró vágásból nyomban vér serken. Visszahelyezi őket az őket megillető helyre. Karom és Tépőfog szinte maguktól siklanak a tokjukba. Nem volt véletlen a névválasztás. Egy vadállatnak szüksége van mindkettőre...
Ezután jobb csuklóján ránt egyet, s a Turrog által felszerelt penge a levágott ujja helyére siklik. A legkifinomultabb gyilkoló-eszköz, amit a világ látott. Neki nincs neve, Elwyrien nem is fegyverként gondol rá, hanem testrészként. A karja meghosszabbításaként nőtt hozzá az eszköz, az élete árán sem válna meg tőle.
A nő arcára gyilkos vigyor kúszik, ahogy a penge megcsillan a holdfényben. Fordít egyet csuklóján, mire a foglalat visszarántja a pengét. Arca elé húzza a pókselyem maszkot, fejére pedig a csuklyát. Készen áll, hogy beteljesítse a végzetét. Készen áll, hogy szenvedést és halált hozzon a világnak. Készen áll rá, hogy akként viselkedjen, aminek teremtetett: az éjszakai vadász újra portyára indul...*
A pap meggyilkolására is ő buzdította, semmi oka nem volt rá, hogy így tegyen, a férfi sosem ártott neki semmit, (sőt, valójában egyszer meg is mentette az életét...) ő mégis megölte, mintha csak valamiféle felsőbb utasításra cselekedne. Sokszor érzi úgy, mintha nem lenne ura saját cselekedeteinek, vagy éppen érzelmeinek. Mintha egész lényét valaki más irányítaná, neki pedig nem lenne beleszólása, csak arra kárhoztatott, hogy kénytelen legyen saját módszeres pusztulását végignézni.
Lépteinek hangát az erdő veri vissza. Nem figyel rá, merre megy, sem hogy egyáltalán van-e célja. Mert az épp most nincsen. Az ágak arcába csapnak, felkarcolva bőrét, a szél bele-belekap a hajába. Csak a sápadt Hold fénye tükrözi vissza tekintetét, mikor az égre emeli azt, szinte könyörögve a világegyetemnek, hogy hatalmas bölcsességében sújtsa halálra őt, vessen véget az "élet"-nek csúfolt szenvedésnek, amire ő képtelen. Ó, számtalanszor megpróbálta már... fel akarta vágni ereit, elvágni a saját torkát, felakasztani magát, vagy éppen a mélybe zuhanni, de valami mindig megállította az utolsó pillanatban. Képtelen volt megtenni a végső lépést, ami végre elszakítaná ettől a világtól, hogy lelke békét találjon valahol az Alanti Tüzek izzásában.
"Kedvesem, te is tudod, hogy nem halhatsz csak úgy meg..." szólal meg Vyra, mint egy reflektálva Elwyrien gondolataira.*
-Tudom...*suttogja a nő elgyötörten.*-De miért... mi értelme? Nem akarom ezt...*a sírás kerülgeti, de képtelen akár csak egy könnycseppet is ejteni. Százak, ha nem ezrek vére tapad a kezeihez és képtelen egy cseppnyi megbánást kifacsarni a lélektükreiből, még ebben a szánalmasan szégyenteljes pillanatban is csak önmagát sajnálja, nem azokat, akik általa hulltak el. Ó, nem, őket legkevésbé sem szánja, elvégre mindenki tett olyan életében, amiért halált érdemel, legyen az akárki. A sarkon magát kínáló örömlány, vagy épp a jobbágyait sanyargató nemes, de még a jobbágy is, ki hazaérve az asszonyon tölti ki elkeseredett dühét. A részeg a kocsmában, a zsoldos, aki mások parancsára ölt, vagy akár a város egy dicső őre, ki kockán játssza el, amit a családjának kéne juttasson a béréből.
A világ tele van bűnösökkel, Elwyrien pedig megbünteti őket. Egyedül gyermekeket nem bántott soha, arra képtelen lenne. Nem úgy, mint egyes fajtársai...
A nő megtörve, elgyötört arccal rogy le egy fa tövébe, arcát kezeibe temeti.
"Hogyhogy miért?" kérdez vissza Vyra, s hangjában egy cseppnyi meglepettség érződik. "Te kérted magadnak ezt a sorsot, szinte követelted a jussod az Istennőtől, vagy tán tévednék?"
A kérdés teljesen jogos. Ha megnézi, hogy honnan indult, s hová jutott... valóban kényszerpályára tette az életét, bár azt vitatja, hogy valóban ő kezdte-e, s ki érte a felelős...
Újra az égre emeli tekintetét, s elméjében letűnt korok arcai, eseményei törnek az őrület ingoványának felszínére. Nem volt rossz élete "Odalent", legkevésbé sem. Egy megbecsült család sarja volt, szép kilátásokkal és reményekkel. Bár a hímek sosem érdekelték, ily módon pedig az sem, hogy tovább örökítse vérét, nem, ez Erazziel jussa volt, a születés jogán. Erazziel... a név szinte égeti Elwyrien lelkét, elvégre megmenthette volna... az egyetlen lény, aki iránt valaha is érzett valamit, aminek a gyilkossághoz semmi köze.
"Te küldted őt a halálba." jegyzi meg Vyra, mint egy mellékesen.*
-Nem igaz...*markol a saját hajába a nő.*-Hagyj békén! Tűnj el a fejemből!*szinte hisztérikusan sikoltozik, mert tudja mi következik most.
"Te hoztál létre engem, hogyan is hagyhatnálak itt? Mindenkit a halálba küldtél, akinek jelentettél valamit, vagy akár csak kedvelt, netán szeretett... a nővéred... az ő halálának mi értelme volt? Vagy menjek tovább és említsem meg And..."*
-NEM!!!*sikoltja a nő, s befogja füleit. Nem mintha számítana, Vyra őrült nevetése a fejében visszhangzik. "De bizony, Andreaselt is te ölted meg. Szegény, szegény Andreasel... nem volt más vágya, csak hogy szerethessen téged, te pedig átadtad őt a Homály Urának..." folytatja kíméletlenül.
Andreasel D'Morra, ő lehetett volna Elwyrien kulcsa a normális élethez, melyben nincs őrület, nincs homály, nincs vér... de ő nem akarta ezt. Akkor sem és most sem. Az is igaz, hogy Andreaselt, habár közvetve is, ő ölte meg. Valójában csak hagyta meghalni, nem tett ellene semmit, pedig módjában lett volna megmenteni a férfi életét. Akinek valószínűleg azóta megszülettek a gyermekei Svisystől... "Vagy úgy, nem elég hát, hogy a saját boldogságod útjában álltál, másét is tönkre kellett tenned. Svisys vajon mit ártott neked? Semmit, jól tudom?" Igen, jól tudja, ezzel mindketten tisztában vannak. Vajon azért tette, mert sosem vágyott igazán arra az életre? Vajon mindig is ezt akarta, ahogy Vyra állítja, vagy ez csak egy újabb kegyetlen játéka a belé költözött démonnak? Már azt sem tudja, mi a valóság és mi nem. Hogy mit akar, vagy mit akart... Szemei előtt felvillan egy kép, egy kínzóan életszerű kép, melyben Andreasel a gyermekeivel játszik, de Svísis sehol, s a gyermekek bőrének sötét gránit árnyalata is sajátjára emlékezteti.*
-Ne... kérlek...*suttogja megtörten az éjelf nő.
"Látnod kell. Ez lett volna belőled." Elwyrien kinyújtja karját, mintha az elképzelt képbe akarna kapaszkodni, de azon a bőr szinte már ráncos, karja sovány és gyenge. "Erre vágytál volna? Megöregedni, családot alapítani? A férfi mindenképp előtted halt volna, akár csak a gyekereitek..." Elwy szemei tágra nyílnak a felismeréstől. Újra a valóságot látja, kinyújtott karja ugyanolyan, mint annak előtte. Nem, valóban sosem vágyott erre, most már tudja, azért intézte így a dolgokat, mert valójában nem vágyott a boldogságra... "Na látod kedvesem, van hát értelme itt hisztizni az erdő közepén?" Vyra hangja most meglepően lágy és megértő. Persze, hiszen elérte, amit akart. Elwyrien végre felismerte, hogy ő okozta magának a sorsát, nem a világ, legfőképpen nem az Istennő, ő csak segített benne. Mikor "Odalent" elpusztította a családját, de őt magát megkímélte, s a Felszínre küldte, megadta neki amire vágyott. Új életet, új világban, ahol ő áll a tápláléklánc csúcsán. Mindenki tőle retteg, mert ő maga a Homály Ura, a halál aki lesben állva várja, mikor csaphat le az élőkre.
Haját megigazítva felkel a földről. Leporolja magát, újra az égre néz, de tekintete mostanra acélkemény, nyoma sincs benne az elgyötört, megtört lélek tükörképének, aki pár órája volt. Nem. Elwyrien megbékélt önmagával, elfogadta önmagát annak, ami: a természet egy tévedésének, egy vadállatnak. S vajon mennyivel bűnösebb ő, mint egy sas, ki lecsap a gyanútlan patkányra...?
Megigazítja a ruháját, majd kihúzza a tőröket a hüvelyből. Saját bőrén ellenőrzi azok pengéjét, s a két apró vágásból nyomban vér serken. Visszahelyezi őket az őket megillető helyre. Karom és Tépőfog szinte maguktól siklanak a tokjukba. Nem volt véletlen a névválasztás. Egy vadállatnak szüksége van mindkettőre...
Ezután jobb csuklóján ránt egyet, s a Turrog által felszerelt penge a levágott ujja helyére siklik. A legkifinomultabb gyilkoló-eszköz, amit a világ látott. Neki nincs neve, Elwyrien nem is fegyverként gondol rá, hanem testrészként. A karja meghosszabbításaként nőtt hozzá az eszköz, az élete árán sem válna meg tőle.
A nő arcára gyilkos vigyor kúszik, ahogy a penge megcsillan a holdfényben. Fordít egyet csuklóján, mire a foglalat visszarántja a pengét. Arca elé húzza a pókselyem maszkot, fejére pedig a csuklyát. Készen áll, hogy beteljesítse a végzetét. Készen áll, hogy szenvedést és halált hozzon a világnak. Készen áll rá, hogy akként viselkedjen, aminek teremtetett: az éjszakai vadász újra portyára indul...*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 15:58:04
Üzenet elküldve: 2013-08-03 15:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Miután a lány észreveszi,hogy lefolyt a gyümölcslé nevetve törölgeti meg a száját. A gnómmal elegendő piros étket vesznek magukhoz,s közben még mindig ámuldozik a szépségétől a tisztásnak.* "Bárcsak örökké itt élhetnék,Édessel. Itt soha senki nem bántana" *Gondolja s közben figyel Tikronra,a gnóm kíváncsi a lány vadász képességeire. Tilli ügyes vadász,de csupán a kisebb állatokkal szemben. Ezért nem vart eddig magának megfelelő öltözéket*
- Ugyan Tikron Én nem félek,és ha valami nagyobb állat jön megvédjük magunkat.
*Ahogy elindulnak az erdőben,Tilli megdöbben. Teljesen más világ ez mint eddig tapasztalt. Sötét és rideg, általában szereti az ilyen helyeket de ez valahogy más. Ijesztő,csúszós, és rémisztő. Ahogy egyre inkább haladnak előre a fű egyre ritkásabb és színes virágok már egyáltalán nincsenek, a nap nem süt be így csupán a sötét lombokat láthatja az ki az erdőben bóklászik. A madarak édes csiripelését ijesztő baglyok huhogása, denevérek hangja veszi át. Sehol már az a békés világ ami a tisztáson volt,s Tilli ettől megrémül. Éppen ezen morfondírozik mikor megpillantanak egy mókust, a lány előlép az öreg gnóm mögül fogja a fegyverét és egy precíz dobással már is eltalálja a kis állatot. Majd rá mosolyog Tikronra*
- Nos akkor megsütjük? *kérdezi, s megnyalja a száját*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 16:00:01
*Miután a lány észreveszi,hogy lefolyt a gyümölcslé nevetve törölgeti meg a száját. A gnómmal elegendő piros étket vesznek magukhoz,s közben még mindig ámuldozik a szépségétől a tisztásnak.* "Bárcsak örökké itt élhetnék,Édessel. Itt soha senki nem bántana" *Gondolja s közben figyel Tikronra,a gnóm kíváncsi a lány vadász képességeire. Tilli ügyes vadász,de csupán a kisebb állatokkal szemben. Ezért nem vart eddig magának megfelelő öltözéket*
- Ugyan Tikron Én nem félek,és ha valami nagyobb állat jön megvédjük magunkat.
*Ahogy elindulnak az erdőben,Tilli megdöbben. Teljesen más világ ez mint eddig tapasztalt. Sötét és rideg, általában szereti az ilyen helyeket de ez valahogy más. Ijesztő,csúszós, és rémisztő. Ahogy egyre inkább haladnak előre a fű egyre ritkásabb és színes virágok már egyáltalán nincsenek, a nap nem süt be így csupán a sötét lombokat láthatja az ki az erdőben bóklászik. A madarak édes csiripelését ijesztő baglyok huhogása, denevérek hangja veszi át. Sehol már az a békés világ ami a tisztáson volt,s Tilli ettől megrémül. Éppen ezen morfondírozik mikor megpillantanak egy mókust, a lány előlép az öreg gnóm mögül fogja a fegyverét és egy precíz dobással már is eltalálja a kis állatot. Majd rá mosolyog Tikronra*
- Nos akkor megsütjük? *kérdezi, s megnyalja a száját*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.03 16:00:01
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 14:32:21
Üzenet elküldve: 2013-08-03 14:32:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A gnóm örömmel hallja, hogy a lány nem válogatós. Bajban is lenne vándorként, ha alig enne meg valamit. A természetben nincs olyan, hogy "ezt nem eszem meg, inkább mást választok az étlapról". A gnóm is jól tudja, hogy ha van lehetőség az étkezésre, akkor azt meg kell ragadni. Különben talán órákig vagy napokig várhat a következő alkalomra. A lány nevetését egy mosollyal nyugtázza és ő is megy vele a bokrokhoz.
Mire odaér, Tilli már le is tépett egy gyümölcsöt és beleharapott, de úgy, hogy már az állán folyik a gyümölcs leve. A gnóm mosolyogva törli le róla egy levéllel, amit a bokorról leszakít.*
- Tessék! Hogy ne folyjon a ruhájára!
*Odaadja neki a levelet és elfogadja a lánytól a másik piros bogyót, amit elvett. Megeszik belőle legalább tízet, mivel gazdagon termőek ezek a bokrok. Azt is tudja, hogy az édes íz és a gyümölcs szépsége csalóka. Nincs akkora tápértéke, amilyen finom, így szükség lesz arra, hogy elejtsenek egy erdei állatkát. A gnóm megvárja, amíg Tilli is annyit eszik a gyümölcsből, amennyit szeretne és utána teszi meg a javaslatot:*
- Ez nagyon finom és édes, de az ember igazán a hússal lakik jól. Ha az erdőben találunk valami kisebbet, akkor azt el tudjuk kapni. Gondolom, Ön is megtanult vadászni, amióta járja a világot, igaz?
*A gnóm is akkor tanult bele ebbe. Íjat nem használ, de a szablyájával és a dobótőrrel már megfutamított néhány nagyobb vadat is, a kisebbeket pedig el tudta ejteni. Amelyik nem túl gyors, ahhoz elég a bot is, hogy agyonüsse. A helyzethez alkalmazkodik, mindig megnézi, hogy mivel tudná a leghatékonyabban befogni az állatot. Kíváncsi, hogy Tillinek mi a technikája, mert lehet, hogy tanulhat tőle. A vándorok sokszor tanulnak egymástól és ez nem jelenti azt, hogy egyik okosabb lenne a másiknál, csak tapasztalatokat cserélnek. Tikron pedig szívesen tanul meg valami újat, ha Tilli megmutatja neki. Lehet, hogy például mindenkinél jobban vadászik mókusra. Majd kiderül az erdőben, ha a lány is úgy gondolja.*
- Nos, mit gondol akkor? Megnézzük, milyen finom falat akad itt Arthenior sűrű, sötét erdejében? Nem kell félnie, nem veszélyes. Én már sokszor jártam itt. Ha mégis találkoznánk valami agresszív nagyvaddal, én megvédem Önt, bár gondolom, ehhez Ön is ért.
*A gnóm örömmel hallja, hogy a lány nem válogatós. Bajban is lenne vándorként, ha alig enne meg valamit. A természetben nincs olyan, hogy "ezt nem eszem meg, inkább mást választok az étlapról". A gnóm is jól tudja, hogy ha van lehetőség az étkezésre, akkor azt meg kell ragadni. Különben talán órákig vagy napokig várhat a következő alkalomra. A lány nevetését egy mosollyal nyugtázza és ő is megy vele a bokrokhoz.
Mire odaér, Tilli már le is tépett egy gyümölcsöt és beleharapott, de úgy, hogy már az állán folyik a gyümölcs leve. A gnóm mosolyogva törli le róla egy levéllel, amit a bokorról leszakít.*
- Tessék! Hogy ne folyjon a ruhájára!
*Odaadja neki a levelet és elfogadja a lánytól a másik piros bogyót, amit elvett. Megeszik belőle legalább tízet, mivel gazdagon termőek ezek a bokrok. Azt is tudja, hogy az édes íz és a gyümölcs szépsége csalóka. Nincs akkora tápértéke, amilyen finom, így szükség lesz arra, hogy elejtsenek egy erdei állatkát. A gnóm megvárja, amíg Tilli is annyit eszik a gyümölcsből, amennyit szeretne és utána teszi meg a javaslatot:*
- Ez nagyon finom és édes, de az ember igazán a hússal lakik jól. Ha az erdőben találunk valami kisebbet, akkor azt el tudjuk kapni. Gondolom, Ön is megtanult vadászni, amióta járja a világot, igaz?
*A gnóm is akkor tanult bele ebbe. Íjat nem használ, de a szablyájával és a dobótőrrel már megfutamított néhány nagyobb vadat is, a kisebbeket pedig el tudta ejteni. Amelyik nem túl gyors, ahhoz elég a bot is, hogy agyonüsse. A helyzethez alkalmazkodik, mindig megnézi, hogy mivel tudná a leghatékonyabban befogni az állatot. Kíváncsi, hogy Tillinek mi a technikája, mert lehet, hogy tanulhat tőle. A vándorok sokszor tanulnak egymástól és ez nem jelenti azt, hogy egyik okosabb lenne a másiknál, csak tapasztalatokat cserélnek. Tikron pedig szívesen tanul meg valami újat, ha Tilli megmutatja neki. Lehet, hogy például mindenkinél jobban vadászik mókusra. Majd kiderül az erdőben, ha a lány is úgy gondolja.*
- Nos, mit gondol akkor? Megnézzük, milyen finom falat akad itt Arthenior sűrű, sötét erdejében? Nem kell félnie, nem veszélyes. Én már sokszor jártam itt. Ha mégis találkoznánk valami agresszív nagyvaddal, én megvédem Önt, bár gondolom, ehhez Ön is ért.
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 14:16:33
Üzenet elküldve: 2013-08-03 14:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Miután a gnóm meghallja ahogy a lány gyomra megkordul egyből megpróbál segíteni ezen. Talán ezért is kedvelte meg ennyire őt Tilli,mert ilyen jószívű. Így hát megörül a természet adta lehetőségeknek*
- Természetesen jó lesz a gyümölcs és a kisebb állatok is. Én nagyon sok rétűen étkezem mióta vándorlok *elneveti magát* De ezt Ön bizonyára érti Tikron. *elsétál a bokrokhoz és látja a gyönyörű piros gyümölcsöket. Ilyen szépet és kívánatosat még soha nem látott. Így hát letép egyet s jó ízűen beleharap*
- Ez isteni! *mondja jóízűen s észre sem veszi,ahogyan a gyümölcs leve lecsorog az álláról*
-Ön is kér Tikron?
*Miután a gnóm meghallja ahogy a lány gyomra megkordul egyből megpróbál segíteni ezen. Talán ezért is kedvelte meg ennyire őt Tilli,mert ilyen jószívű. Így hát megörül a természet adta lehetőségeknek*
- Természetesen jó lesz a gyümölcs és a kisebb állatok is. Én nagyon sok rétűen étkezem mióta vándorlok *elneveti magát* De ezt Ön bizonyára érti Tikron. *elsétál a bokrokhoz és látja a gyönyörű piros gyümölcsöket. Ilyen szépet és kívánatosat még soha nem látott. Így hát letép egyet s jó ízűen beleharap*
- Ez isteni! *mondja jóízűen s észre sem veszi,ahogyan a gyümölcs leve lecsorog az álláról*
-Ön is kér Tikron?
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 13:48:18
Üzenet elküldve: 2013-08-03 13:48:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A virágokat Tilli is megszagolgatja és nagyon örül annak, amit Tikrontól kap. El is neveti magát a bókon, de azért nagyon szépen megköszöni és a hajába tűz a virágot. Kifejezetten jól mutat rajta, illik hozzá. Tikron mosolyogva nézi, ahogy a lány felteszi magára a díszt.
Nagyon tetszik neki a hely, de megéhezik. A gyomra pedig megerősíti a szavait a hangos korgással. A gnóm is enne valamit, de most vadászni még nem akar.*
- Maradhatnánk, viszont itt nincs igazán mit enni. Ha nem haragszik, tanítás előtt nem állnék neki farkasokra vadászni. Vannak finom gyümölcsök, amik egészen laktatóak is tudnak lenni. Látja ott a bokrokat az erdő szélén? Ha szeretné, hozok egy adagot onnan és falatozhatunk itt egy kicsit. Utána pedig mesélek még a mágiáról, ha szeretné.
*A gnómnak eszébe jut, hogy ha a gyümölcs nem lesz elég, akkor mégiscsak be lehet menni az erdőbe. Ha nagyvadra nem is akar vadászni, egy mókust esetleg elejthet a lánynak. Nem szokták éttermekben felszolgálni, de nem is mérgező. Az éhes embernek pedig jó lehet, a gnóm is evett már mókust, meg még sok mindent, amióta vándorló életmódot folytat. Ha az megvan, a folyóparton megsüthetik és így rendezhetnek egy kis pikniket. Azért megkérdezi, hogy a lánynak nincs-e ellenvetése. Lehet, hogy túlságosan sajnálná a kis állatot.*
- Az erdőben még valami kisebb állatot, mókust vagy madarat megpróbálhatunk leteríteni, ha szeretné. A parton pedig elkészíteném egy tűzrakás fölött.
*A virágokat Tilli is megszagolgatja és nagyon örül annak, amit Tikrontól kap. El is neveti magát a bókon, de azért nagyon szépen megköszöni és a hajába tűz a virágot. Kifejezetten jól mutat rajta, illik hozzá. Tikron mosolyogva nézi, ahogy a lány felteszi magára a díszt.
Nagyon tetszik neki a hely, de megéhezik. A gyomra pedig megerősíti a szavait a hangos korgással. A gnóm is enne valamit, de most vadászni még nem akar.*
- Maradhatnánk, viszont itt nincs igazán mit enni. Ha nem haragszik, tanítás előtt nem állnék neki farkasokra vadászni. Vannak finom gyümölcsök, amik egészen laktatóak is tudnak lenni. Látja ott a bokrokat az erdő szélén? Ha szeretné, hozok egy adagot onnan és falatozhatunk itt egy kicsit. Utána pedig mesélek még a mágiáról, ha szeretné.
*A gnómnak eszébe jut, hogy ha a gyümölcs nem lesz elég, akkor mégiscsak be lehet menni az erdőbe. Ha nagyvadra nem is akar vadászni, egy mókust esetleg elejthet a lánynak. Nem szokták éttermekben felszolgálni, de nem is mérgező. Az éhes embernek pedig jó lehet, a gnóm is evett már mókust, meg még sok mindent, amióta vándorló életmódot folytat. Ha az megvan, a folyóparton megsüthetik és így rendezhetnek egy kis pikniket. Azért megkérdezi, hogy a lánynak nincs-e ellenvetése. Lehet, hogy túlságosan sajnálná a kis állatot.*
- Az erdőben még valami kisebb állatot, mókust vagy madarat megpróbálhatunk leteríteni, ha szeretné. A parton pedig elkészíteném egy tűzrakás fölött.
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 13:22:15
Üzenet elküldve: 2013-08-03 13:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Tilli boldog,hogy a gnóm nem érti félre. Attól pedig még inkább vidámabb lett,hogy Tikron is megkedvelte őt. Hiszen másképp biztos nem ölelte volna meg ilyen szertettel. Miután megcsodálta ezt a ragyogó tisztást,hiszen ragyog a napfénytől Tilli a gnómmal együtt a tisztás közepére megy,ahol a virágok találhatók. Ilyet még a lány soha nem látott, a virágok színe csak úgy tündökölnek akár a szivárvány. Mikor Tilli lehajol az egyiket megszagolni a gnómtól kap egy szálat és azt Tilli a hajába tűzi*
- Trikon Ön túlozz *mondja a lány nevetve de azért jól esik neki a bók*
- Mondja maradhatunk itt kicsit hosszabb ideig? Taníthatná aztán pihenhetnénk, és jó lenne valami élelmet is szerezni. *szól s mintha bizonyítani akarná igazát megkordul a gyomra*
- Órák óta egy falatott sem ettem, tudunk itt vadászni? *kérdezi*
*Tilli boldog,hogy a gnóm nem érti félre. Attól pedig még inkább vidámabb lett,hogy Tikron is megkedvelte őt. Hiszen másképp biztos nem ölelte volna meg ilyen szertettel. Miután megcsodálta ezt a ragyogó tisztást,hiszen ragyog a napfénytől Tilli a gnómmal együtt a tisztás közepére megy,ahol a virágok találhatók. Ilyet még a lány soha nem látott, a virágok színe csak úgy tündökölnek akár a szivárvány. Mikor Tilli lehajol az egyiket megszagolni a gnómtól kap egy szálat és azt Tilli a hajába tűzi*
- Trikon Ön túlozz *mondja a lány nevetve de azért jól esik neki a bók*
- Mondja maradhatunk itt kicsit hosszabb ideig? Taníthatná aztán pihenhetnénk, és jó lenne valami élelmet is szerezni. *szól s mintha bizonyítani akarná igazát megkordul a gyomra*
- Órák óta egy falatott sem ettem, tudunk itt vadászni? *kérdezi*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:55:35
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A gnóm nem szomorodik el a történeten, inkább megpróbál erőt adni a lánynak. Talán sikerül is, mert egészen erőre kap. Ő is megtölti a kulacsát, ami jó szolgálatot fog még tenni az útjuk során. Majd még egyszer hátranéz és gyönyörködik a folyópartban egy kicsit, mielőtt tovább indulnak.
Hamar megérkeznek a tisztásra, ami még mindig ugyanolyan gyönyörű, amilyen szokott lenni. A hatalmas fák között be tud sütni a nap, mert nincs olyan nagyon szétterülő lombozatuk. A fű zöld, akár az egyik legszebb drágakő, a smaragd. Középen pedig ott van az a pici dombocska a virágokkal.
A gnóm látja, hogy a lány szinte magán kívül van, ahogy meglátja ezt a helyet. A virágok illata az ő orrát is megcsapja és nagyot szippant belőlük. Ekkor ugrik a nyakába a lány. Henua Tikron egy kicsit felnevet és ő is megöleli, csak finoman, nem túlságosan megszorítva. Úgy látszik, ez kikívánkozott belőle. Az is lehet, hogy már régen kapott törődést és bizalmat. A gnóm pedig büszke arra, hogy segíthetett a lánynak felülemelkedni a problémáin, amikből elég sok van. Nagyon jólesik neki látni, hogy Tilli ilyen önfeledt örömujjongásban tör ki. Egy darabig így ölelgetik egymást, a gnómnak ez nagyon jólesik és bizonyára Tillinek is. Mikor a lány elengedi és bocsánatot kér a hevessége miatt, a gnóm még mindig széles mosollyal mondja, hogy:*
- Ugyan, dehogy haragszom! Egy baráti ölelés nagyon sokat tud jelenteni. Ugye, milyen szép? Itt szoktam meditálni, erőt gyűjteni. De van, aki idejár aludni. Szerintem még arra is alkalmas. Nem hinném, hogy ezen a csodálatos helyen bárki is veszélyben lenne.
*A gnóm odamegy a virágokhoz és közelről is megnézi, megszagolgatja őket. A legszebbet, egy piros színű virágot leszakítja és odaadja a lánynak:*
- Tessék, Tilli! Virágot a virágnak!
*Mosolyogva adja a lány kezébe a természet e gyönyörű termését és nincs más szándéka ezzel, minthogy örömöt szerezzen neki. Illetve, hogy fokozza Tilli örömét, mert már a megérkezésük és a hely szépsége is boldoggá tette a lányt. A gnóm is nagyon jól érzi itt magát és ha még maradnak, talán mutat is a lánynak egy pár meditációs technikát. Az mindenkinek jól jön, ha egy kicsit csöndben tud maradni és hagyja, hogy a természet és a mágia csodája átjárja.*
*A gnóm nem szomorodik el a történeten, inkább megpróbál erőt adni a lánynak. Talán sikerül is, mert egészen erőre kap. Ő is megtölti a kulacsát, ami jó szolgálatot fog még tenni az útjuk során. Majd még egyszer hátranéz és gyönyörködik a folyópartban egy kicsit, mielőtt tovább indulnak.
Hamar megérkeznek a tisztásra, ami még mindig ugyanolyan gyönyörű, amilyen szokott lenni. A hatalmas fák között be tud sütni a nap, mert nincs olyan nagyon szétterülő lombozatuk. A fű zöld, akár az egyik legszebb drágakő, a smaragd. Középen pedig ott van az a pici dombocska a virágokkal.
A gnóm látja, hogy a lány szinte magán kívül van, ahogy meglátja ezt a helyet. A virágok illata az ő orrát is megcsapja és nagyot szippant belőlük. Ekkor ugrik a nyakába a lány. Henua Tikron egy kicsit felnevet és ő is megöleli, csak finoman, nem túlságosan megszorítva. Úgy látszik, ez kikívánkozott belőle. Az is lehet, hogy már régen kapott törődést és bizalmat. A gnóm pedig büszke arra, hogy segíthetett a lánynak felülemelkedni a problémáin, amikből elég sok van. Nagyon jólesik neki látni, hogy Tilli ilyen önfeledt örömujjongásban tör ki. Egy darabig így ölelgetik egymást, a gnómnak ez nagyon jólesik és bizonyára Tillinek is. Mikor a lány elengedi és bocsánatot kér a hevessége miatt, a gnóm még mindig széles mosollyal mondja, hogy:*
- Ugyan, dehogy haragszom! Egy baráti ölelés nagyon sokat tud jelenteni. Ugye, milyen szép? Itt szoktam meditálni, erőt gyűjteni. De van, aki idejár aludni. Szerintem még arra is alkalmas. Nem hinném, hogy ezen a csodálatos helyen bárki is veszélyben lenne.
*A gnóm odamegy a virágokhoz és közelről is megnézi, megszagolgatja őket. A legszebbet, egy piros színű virágot leszakítja és odaadja a lánynak:*
- Tessék, Tilli! Virágot a virágnak!
*Mosolyogva adja a lány kezébe a természet e gyönyörű termését és nincs más szándéka ezzel, minthogy örömöt szerezzen neki. Illetve, hogy fokozza Tilli örömét, mert már a megérkezésük és a hely szépsége is boldoggá tette a lányt. A gnóm is nagyon jól érzi itt magát és ha még maradnak, talán mutat is a lánynak egy pár meditációs technikát. Az mindenkinek jól jön, ha egy kicsit csöndben tud maradni és hagyja, hogy a természet és a mágia csodája átjárja.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:38:11
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
* Tillinek jól esnek a gnóm szavai. Ő biztosan tudja,hogy szerelmük bármilyen próbát kiáll,csak hát nagyon szenved a távolság miatt. Miután látja,hogy a gnóm kissé szomorkás lesz a történet hallatán megbánja,hogy elmondta neki,mert bár jó volt valakivel megosztani bánatát,még is úgy érzi terhet rakott a gnóm vállára. Miután Tikron megtölti kulacsát a lány is követi példáját hiszen a vize már elfogyott s közben még egy utolsó pillantást vet a folyópartra.* "olyan gyönyörű ez a hely" *Suttogja maga elé, tetszett Tillinek a temető és annak kertje de ez azért teljesen más. A nyugodt folyó,a békés növényzet,már már attól fél ez csak valami illúzió. A lány végre elkészül s elindul Tikron után, mikor a gnóm közli,hogy mennyire békés lesz a tisztás megörül,olyan csodálatos helyekre vitte eddig,remélte ez sem lesz kevésbé lenyűgöző. Ám ami a tisztáson fogadja arra nem számított,ahogyan Tilli megérkezett a gnóm mögött,olyan béke szállta meg amit már évek óta nem tapasztalt. A látvány gyönyörű volt,ahogy a fák zöld lombjai körbe ölelték és a virágok illata. Tilli boldog volt így hát öntudatán kívül volt s beleugrott Tikron nyakába*
- Tikron hiszen egy csodálatos *mondja ujjongva majd mikor igazán megölelgette az öreg gnómot elszégyelli magát hevessége miatt.*
- Jaj,ne haragudjon kérem *mondja szégyellősen mosolyogva*
* Tillinek jól esnek a gnóm szavai. Ő biztosan tudja,hogy szerelmük bármilyen próbát kiáll,csak hát nagyon szenved a távolság miatt. Miután látja,hogy a gnóm kissé szomorkás lesz a történet hallatán megbánja,hogy elmondta neki,mert bár jó volt valakivel megosztani bánatát,még is úgy érzi terhet rakott a gnóm vállára. Miután Tikron megtölti kulacsát a lány is követi példáját hiszen a vize már elfogyott s közben még egy utolsó pillantást vet a folyópartra.* "olyan gyönyörű ez a hely" *Suttogja maga elé, tetszett Tillinek a temető és annak kertje de ez azért teljesen más. A nyugodt folyó,a békés növényzet,már már attól fél ez csak valami illúzió. A lány végre elkészül s elindul Tikron után, mikor a gnóm közli,hogy mennyire békés lesz a tisztás megörül,olyan csodálatos helyekre vitte eddig,remélte ez sem lesz kevésbé lenyűgöző. Ám ami a tisztáson fogadja arra nem számított,ahogyan Tilli megérkezett a gnóm mögött,olyan béke szállta meg amit már évek óta nem tapasztalt. A látvány gyönyörű volt,ahogy a fák zöld lombjai körbe ölelték és a virágok illata. Tilli boldog volt így hát öntudatán kívül volt s beleugrott Tikron nyakába*
- Tikron hiszen egy csodálatos *mondja ujjongva majd mikor igazán megölelgette az öreg gnómot elszégyelli magát hevessége miatt.*
- Jaj,ne haragudjon kérem *mondja szégyellősen mosolyogva*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-03 08:21:38
Üzenet elküldve: 2013-08-03 08:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Juve bolyong. A városba szeretne jutni, de meg kell állnia egy pillanatra, hogy megcsodálja a tisztást.* ~Gyönyörű~ *Mondja magában, majd lábai tovább viszik. Egy olyan helyet keres, ahol ehet, ihat, pihenhet, majd körülnézhet a városban.
Izgul, hogy kikkel fut össze, még sosem volt nagyobb városban, ahol nyüzsgés van, ismeretlen arcok. Úgy képzeli el, hogy olyan lesz, mint a törzsben, csak kicsit nagyobb.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 14:23:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Izgul, hogy kikkel fut össze, még sosem volt nagyobb városban, ahol nyüzsgés van, ismeretlen arcok. Úgy képzeli el, hogy olyan lesz, mint a törzsben, csak kicsit nagyobb.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 14:23:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587