Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:03:38
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Az elf nő láthatóan nagyon boldog, hogy hajlandó edzeni vele és még azt is kivárja, hogy meghozza a kardját. Lehet még megbánja, ha az edzés nagyon intenzívre sikeredik. Egy darabig még figyeli a távolodót, mielőtt körbekémlelne. Ekkor lesz figyelmes a leskelődő szempárra, amit nem hagy szó nélkül. Szegény tündér biztosan meg van ijedve, vonakodik is lejönni, de végül nem marad neki más választása. Amikor meglátja kíváncsi szempár gazdáját szinte rögtön szertefoszlik a kétely. Mintha egy pulikölyköt kereszteztek volna egy kisgyermekkel meg egy lepkével. Az eredmény egy rettentően aranyos, szárnyas, borzas gyermek.*
~ Egy ilyen kell nekem! ~* Wegtorenben árultak tündért, ár ott is aranyosnak találta őket, de embertelennek tartotta a tartásukat, mint házi kedvenc, de érteni már érti, hogy miért tesznek ilyet a gazdagok. A törvények itt tiltják a rabszolgatartást, de akkor sem tenné, ha lehetne. A szabadságát nagyra értékeli, mást sem fosztana meg tőle.*
- Semmibaj, csak rossz megszokás. Sokat katonáskodtam tudod.* A legbarátságosabb arcát ölti magára, sőt még a kardot is elteszi, ezzel is próbálná bizonyítani, hogy békések a szándékai.*
- Érdekel a kardforgatás?* Kérdez rá, közben leguggol, hogy egy szintben legyen vele, ha nem bánja. Úgy beszél hozzá, mintha csak egy gyermek lenne, vigyázva kedves hangon.*
- Én Nixomia vagyok. Téged, hogy hívnak?* Próbál kapcsolatot kialakítani vele, mint egy kisállattal, ha lenne nála gyümölcs még azzal is megkínálná. Jó lenne, ha hazavihetné és otthon ott lenne neki mindig. Simogatná meg fésülgetné a loncsos haját, olykor elvinné társasági eseményekre is mutatóba.*
- Ha visszajön az a nő, akkor fogunk kardozni, ha szeretnél ilyet látni.* Mindenképpen szeretné rávenni, hogy maradjon itt, ezért hozzá nem jellemző módon gyorsan barátkozni kezd vele. Hiába a kemény, gyanakvó jellem, az ilyen aranyos kinézető kislányoknak még ő sem tud ellenállni.*
- Mit csinálsz ebben a városban, távol Lihanechtől?* Érdeklődik, hátha tud valamiben a segítségére lenni.*
//Nyílt//
* Az elf nő láthatóan nagyon boldog, hogy hajlandó edzeni vele és még azt is kivárja, hogy meghozza a kardját. Lehet még megbánja, ha az edzés nagyon intenzívre sikeredik. Egy darabig még figyeli a távolodót, mielőtt körbekémlelne. Ekkor lesz figyelmes a leskelődő szempárra, amit nem hagy szó nélkül. Szegény tündér biztosan meg van ijedve, vonakodik is lejönni, de végül nem marad neki más választása. Amikor meglátja kíváncsi szempár gazdáját szinte rögtön szertefoszlik a kétely. Mintha egy pulikölyköt kereszteztek volna egy kisgyermekkel meg egy lepkével. Az eredmény egy rettentően aranyos, szárnyas, borzas gyermek.*
~ Egy ilyen kell nekem! ~* Wegtorenben árultak tündért, ár ott is aranyosnak találta őket, de embertelennek tartotta a tartásukat, mint házi kedvenc, de érteni már érti, hogy miért tesznek ilyet a gazdagok. A törvények itt tiltják a rabszolgatartást, de akkor sem tenné, ha lehetne. A szabadságát nagyra értékeli, mást sem fosztana meg tőle.*
- Semmibaj, csak rossz megszokás. Sokat katonáskodtam tudod.* A legbarátságosabb arcát ölti magára, sőt még a kardot is elteszi, ezzel is próbálná bizonyítani, hogy békések a szándékai.*
- Érdekel a kardforgatás?* Kérdez rá, közben leguggol, hogy egy szintben legyen vele, ha nem bánja. Úgy beszél hozzá, mintha csak egy gyermek lenne, vigyázva kedves hangon.*
- Én Nixomia vagyok. Téged, hogy hívnak?* Próbál kapcsolatot kialakítani vele, mint egy kisállattal, ha lenne nála gyümölcs még azzal is megkínálná. Jó lenne, ha hazavihetné és otthon ott lenne neki mindig. Simogatná meg fésülgetné a loncsos haját, olykor elvinné társasági eseményekre is mutatóba.*
- Ha visszajön az a nő, akkor fogunk kardozni, ha szeretnél ilyet látni.* Mindenképpen szeretné rávenni, hogy maradjon itt, ezért hozzá nem jellemző módon gyorsan barátkozni kezd vele. Hiába a kemény, gyanakvó jellem, az ilyen aranyos kinézető kislányoknak még ő sem tud ellenállni.*
- Mit csinálsz ebben a városban, távol Lihanechtől?* Érdeklődik, hátha tud valamiben a segítségére lenni.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-09 15:12:47
Üzenet elküldve: 2025-07-09 15:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Meglepetten, sőt kissé csalódva szemléli az eseményeket. A fehér hajú hosszúéltű távozik, a másik meg csak úgy nézi.*
~ Oh, pedig már azt hittem gyakorolni fognak. ~
*Húzza el a száját csalódottan, és vissza is huppan fenekére, abból a térdelős pozitúrából amivel szemlélte az eddigi eseményeket. Pont ebben a pillanatban láthatta meg őt Nixomnia. Szemei ijedten kerekednek ki a felszólítás hallatán. Riadtan néz körbe, hátha másnak szánta e szavakat a másik. De nem úgy tűnik, hogy más is lenne, aki a két amazont kémlelte volna. Ő volt az egyedüli botor alak, aki ilyet mert megtenni.*
- Én? Én csak. Nézelődtem!
*Feleli onnan a magasból, neki éppen eléggé fenyegető az illető a kardal a kezében, tartsa amaz akármilyen laza testtartásban. Viszont kétli, hogy ezzel kihúzná magát a kutyaszorítóból. Így hát kezeit nyomkodva idegesen közelíti meg a fegyveres illetőt. Csak nem sújt le rá, fényes nappal a város közepén. Mikor oda ér, megszeppenten kezd bele magyarázatába.*
- Elnézést, nem szabadott volna bámulnom. Csak érdekesnek tűnt. Azt hittem gyakorolni fog a másikkal.
*Mutat gyorsan Hena irányába, ahol távozott, majd kezét közel húzza magához rögvest. Nem állt meg közel a másikhoz, meghagyja a három lépés távolságot. Emberi méretben, mert ha sajátjában mérné, már nyakon csíphetné őt a másik. Így jobban szemügyre veheti őt Nixomnia is. Egyszerű blúz, bő nadrág és csak egy nagyobbacska. Tündérhez mérten persze. Oldal táska lóg még rajta. Fegyvernek nyoma sincs. Meg aztán az egész tündér, nem úgy tűnik mint aki veszélyt jelentene.*
//Nyílt//
*Meglepetten, sőt kissé csalódva szemléli az eseményeket. A fehér hajú hosszúéltű távozik, a másik meg csak úgy nézi.*
~ Oh, pedig már azt hittem gyakorolni fognak. ~
*Húzza el a száját csalódottan, és vissza is huppan fenekére, abból a térdelős pozitúrából amivel szemlélte az eddigi eseményeket. Pont ebben a pillanatban láthatta meg őt Nixomnia. Szemei ijedten kerekednek ki a felszólítás hallatán. Riadtan néz körbe, hátha másnak szánta e szavakat a másik. De nem úgy tűnik, hogy más is lenne, aki a két amazont kémlelte volna. Ő volt az egyedüli botor alak, aki ilyet mert megtenni.*
- Én? Én csak. Nézelődtem!
*Feleli onnan a magasból, neki éppen eléggé fenyegető az illető a kardal a kezében, tartsa amaz akármilyen laza testtartásban. Viszont kétli, hogy ezzel kihúzná magát a kutyaszorítóból. Így hát kezeit nyomkodva idegesen közelíti meg a fegyveres illetőt. Csak nem sújt le rá, fényes nappal a város közepén. Mikor oda ér, megszeppenten kezd bele magyarázatába.*
- Elnézést, nem szabadott volna bámulnom. Csak érdekesnek tűnt. Azt hittem gyakorolni fog a másikkal.
*Mutat gyorsan Hena irányába, ahol távozott, majd kezét közel húzza magához rögvest. Nem állt meg közel a másikhoz, meghagyja a három lépés távolságot. Emberi méretben, mert ha sajátjában mérné, már nyakon csíphetné őt a másik. Így jobban szemügyre veheti őt Nixomnia is. Egyszerű blúz, bő nadrág és csak egy nagyobbacska. Tündérhez mérten persze. Oldal táska lóg még rajta. Fegyvernek nyoma sincs. Meg aztán az egész tündér, nem úgy tűnik mint aki veszélyt jelentene.*
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:14:01
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Nixomia belemegy, hogy megvárja míg visszatér kardjával. Az öröm leolvasható arcáról, ezt nem rejti véka alá, de legbelül még ennél is jobban örvendezik. Ha lehetne kiugrana a bőréből, de azt nem tudja.*
-Köszönöm.
*Mondja izgatottan, majd táskáját a vállára kapja és eltűnik a fák sűrűjében. Örömében nem is figyel másra, ezért nem is veszi észre a tündért. Talán ha a szeme sarkából látta, de fel nem fogta, hogy ki lehet az. Azon az eldugott ösvényen távozik, ahonnan érkezett. Alacsony ágak, széles bokrok ütköznek testének, melyek azért nem túl kellemes csapásokat ejtenek a testén. Még a ruhája sem igazán tudja ezeket felfogni, főleg a vastagabb ágakét nem. Ezzel viszont nem akar törődni. Futva hamar eléri az ösvény végét, amely a városba vezet.*
//Nyílt//
*Nixomia belemegy, hogy megvárja míg visszatér kardjával. Az öröm leolvasható arcáról, ezt nem rejti véka alá, de legbelül még ennél is jobban örvendezik. Ha lehetne kiugrana a bőréből, de azt nem tudja.*
-Köszönöm.
*Mondja izgatottan, majd táskáját a vállára kapja és eltűnik a fák sűrűjében. Örömében nem is figyel másra, ezért nem is veszi észre a tündért. Talán ha a szeme sarkából látta, de fel nem fogta, hogy ki lehet az. Azon az eldugott ösvényen távozik, ahonnan érkezett. Alacsony ágak, széles bokrok ütköznek testének, melyek azért nem túl kellemes csapásokat ejtenek a testén. Még a ruhája sem igazán tudja ezeket felfogni, főleg a vastagabb ágakét nem. Ezzel viszont nem akar törődni. Futva hamar eléri az ösvény végét, amely a városba vezet.*
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:00:13
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:00:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Nagyon lelkesnek tűnik az elf lány, ami ragadós. Nixomiának is lenne kedve megnézni, hogy mit tudnak azok hosszú elf combok, meg gyönge karok. Nagy kár, hogy nincs fegyvere, amivel ezt mind letesztelhetné.*
- Legyen. Még egy darabig várok itt, de ne várass meg sokáig!* Szükségét érezte kihangsúlyozni azt, hogy ő kiváltságos helyzetben van most, nem csak a nemesi rangja miatt, amit eddig nem fedet még fel. Ha elmegy a nő, akkor ő körbenéz, hogy vélezlenül nem figyeli őt még valaki. Meglepő, de fentről valaki tenyleg figyeli őket. Ránéz az apróságra és mereszteni kezdi a szemeit, hogy jobban meg tudja nézni miféle szerzet kíváncsi rá ennyire. Nem szereti, ha ennyien figyelik, ami a paranoiájának tudható be, de ez a lény nagyon ártalmatlannak tűnik. Innen legalábbis biztosan, de soha nem szabad ennyi miatt leengedni a védelmet.*
- Ha kíváncsi vagy, akkor gyere közelebb. Távolról leskelődni nagyon nem egészséges.* Igyekszik nem teljesen fenyegetően szólni, még ha ez nem is tűnik úgy. Kardja még mindig a kezében van, de csak lazán tartja. Ha lejönn hozzá a tündér, akkor ott fogadja, de ha nem, akkor utána megy és kifaggatja.*
//Nyílt//
*Nagyon lelkesnek tűnik az elf lány, ami ragadós. Nixomiának is lenne kedve megnézni, hogy mit tudnak azok hosszú elf combok, meg gyönge karok. Nagy kár, hogy nincs fegyvere, amivel ezt mind letesztelhetné.*
- Legyen. Még egy darabig várok itt, de ne várass meg sokáig!* Szükségét érezte kihangsúlyozni azt, hogy ő kiváltságos helyzetben van most, nem csak a nemesi rangja miatt, amit eddig nem fedet még fel. Ha elmegy a nő, akkor ő körbenéz, hogy vélezlenül nem figyeli őt még valaki. Meglepő, de fentről valaki tenyleg figyeli őket. Ránéz az apróságra és mereszteni kezdi a szemeit, hogy jobban meg tudja nézni miféle szerzet kíváncsi rá ennyire. Nem szereti, ha ennyien figyelik, ami a paranoiájának tudható be, de ez a lény nagyon ártalmatlannak tűnik. Innen legalábbis biztosan, de soha nem szabad ennyi miatt leengedni a védelmet.*
- Ha kíváncsi vagy, akkor gyere közelebb. Távolról leskelődni nagyon nem egészséges.* Igyekszik nem teljesen fenyegetően szólni, még ha ez nem is tűnik úgy. Kardja még mindig a kezében van, de csak lazán tartja. Ha lejönn hozzá a tündér, akkor ott fogadja, de ha nem, akkor utána megy és kifaggatja.*
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:27:22
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:27:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Rövidke találkozása az hölggyel pont arra volt elég neki, hogy kapjon némi útba igazítást. Amit persze rögtön el is rontott. A piactérre akart eljutni. Viszont az utcáról letérve, hatalmas fasor terül el szeme előtt.*
~ Biztos erre kell jönni? ~
*Kérdezi magában, és látja, hogy a népek bizony magabiztosan haladnak át a fák által takart tisztáson. Némelyiknek még egészen szépen meg van tömve kosara. Akkor bizony annyira rossz helyen nem lehet. De, hogyan tudott így eltévedni? A fene se tudja. Lehet, hogy a második jobb kanyar után, a balt kellett volna választani? Vagy éppen fordítva? A fene se tudja. Minek kellett ezt a várost ekkorára építeni. Hát olyan könnyedén eltéved erre az aki újonnan járja a város utcáit.
Annyi baj legyen, az egész nap előtte áll. Viszont már most úgy érzi lejárta kissé a lábát, a sok kóválygás után. Így kihasználja azt az alkalmat, hogy a tisztáson jár.
Megvonja a vállát sóhajt egyet, majd ő maga is követi azokat akik áthaladnak a fák sorai között. Így végre a teljes pompájában láthatja meg a smaragdzöld fűvel benőtt gyönyörű tisztást. Nézzenek oda, egy egész szép virágos tető pontja is van a dombocskájának. Milyen szemet gyönyörködtető látvány. Az itt elsétáló alakok is kellemesebbnek tűnnek mint azok akik az utcán tolonganak. Itt mintha megállt volna az idő. Fiatal párok egy pokrócon élvezik a napsütést. Piszkos képű utca gyerekek fogócskáznak a másik oldalán. Kicsit emlékezteti őt falujára. Ott is volt egy hasonló tisztás, csak sokkal kisebb. Ahova kijártak a tündérek kiheverni a nap nehézségeit.
Ráérős léptekkel halad a domb tetejére, hogy onnan nézzen végig az egészen. Ha már itt jár, miért ne tenné meg. Butaság lenne rohanni a felfedezéssel. Annak épp az az öröme. A munka meg úgy sem fogja rögvest megtalálni őt. Még ha nagyon szeretné is.
Felérve a dombtetőre, törökülésben leül a virágos rész kellős közepére. Tenyerével végig simít lágyan a sokszínű vadvirágokon. Kiélvezi azoknak látványát és illatát. Enyhén rogyasztott háttal könyököl combjain, kissé előre dőlve. Még szárnyait is átmozgatja kissé, mert olyan görcsösen tartotta most háta mögött a tömegeken keresztül, nehogy valaki beleütközőn. Szemeit kényelmesen legelteti a látványon, a virágokon, és az arra járókon is. Amikor kiszúr egy számára ismerős alakot. Azt a fehér hajkoronát bizony látta már valahol. Meg is van! A mágustoronyban. Kíváncsian kezdi el szemlélni kivel társalog úgy a hosszú életű. Elnézve őket, a szőke nő kezében kardot lát. Lehet akkor harcművészet a dolog. Ha nem is igazán az ő érdeklődési köre, kíváncsi, hogy a mágustanonc elf vajon mire képes.*
//Nyílt//
*Rövidke találkozása az hölggyel pont arra volt elég neki, hogy kapjon némi útba igazítást. Amit persze rögtön el is rontott. A piactérre akart eljutni. Viszont az utcáról letérve, hatalmas fasor terül el szeme előtt.*
~ Biztos erre kell jönni? ~
*Kérdezi magában, és látja, hogy a népek bizony magabiztosan haladnak át a fák által takart tisztáson. Némelyiknek még egészen szépen meg van tömve kosara. Akkor bizony annyira rossz helyen nem lehet. De, hogyan tudott így eltévedni? A fene se tudja. Lehet, hogy a második jobb kanyar után, a balt kellett volna választani? Vagy éppen fordítva? A fene se tudja. Minek kellett ezt a várost ekkorára építeni. Hát olyan könnyedén eltéved erre az aki újonnan járja a város utcáit.
Annyi baj legyen, az egész nap előtte áll. Viszont már most úgy érzi lejárta kissé a lábát, a sok kóválygás után. Így kihasználja azt az alkalmat, hogy a tisztáson jár.
Megvonja a vállát sóhajt egyet, majd ő maga is követi azokat akik áthaladnak a fák sorai között. Így végre a teljes pompájában láthatja meg a smaragdzöld fűvel benőtt gyönyörű tisztást. Nézzenek oda, egy egész szép virágos tető pontja is van a dombocskájának. Milyen szemet gyönyörködtető látvány. Az itt elsétáló alakok is kellemesebbnek tűnnek mint azok akik az utcán tolonganak. Itt mintha megállt volna az idő. Fiatal párok egy pokrócon élvezik a napsütést. Piszkos képű utca gyerekek fogócskáznak a másik oldalán. Kicsit emlékezteti őt falujára. Ott is volt egy hasonló tisztás, csak sokkal kisebb. Ahova kijártak a tündérek kiheverni a nap nehézségeit.
Ráérős léptekkel halad a domb tetejére, hogy onnan nézzen végig az egészen. Ha már itt jár, miért ne tenné meg. Butaság lenne rohanni a felfedezéssel. Annak épp az az öröme. A munka meg úgy sem fogja rögvest megtalálni őt. Még ha nagyon szeretné is.
Felérve a dombtetőre, törökülésben leül a virágos rész kellős közepére. Tenyerével végig simít lágyan a sokszínű vadvirágokon. Kiélvezi azoknak látványát és illatát. Enyhén rogyasztott háttal könyököl combjain, kissé előre dőlve. Még szárnyait is átmozgatja kissé, mert olyan görcsösen tartotta most háta mögött a tömegeken keresztül, nehogy valaki beleütközőn. Szemeit kényelmesen legelteti a látványon, a virágokon, és az arra járókon is. Amikor kiszúr egy számára ismerős alakot. Azt a fehér hajkoronát bizony látta már valahol. Meg is van! A mágustoronyban. Kíváncsian kezdi el szemlélni kivel társalog úgy a hosszú életű. Elnézve őket, a szőke nő kezében kardot lát. Lehet akkor harcművészet a dolog. Ha nem is igazán az ő érdeklődési köre, kíváncsi, hogy a mágustanonc elf vajon mire képes.*
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-07 14:15:32
Üzenet elküldve: 2025-07-07 14:15:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A másik szavaira bólint.*
-A társadalom alapja, hogy megegyező célokkal rendelkező közösséget hozzon létre. Valószínűleg az egységesség az, ami az ilyenfajta gondolkodást létrehozza. Viszont az egységes célok nem egyenlőek az elidegenedéssel vagy az elzárkózással. Habár utóbbi sokszor elvárás a polgároktól hisz elősegíti az elhatárolódást az idegen befolyástól és biztonságot teremt a közösségen belül. Mi viszont a világot járjuk, hogy megismerjük. Akkor is ha számunkra is a külvilág épp annyi veszélyt rejt, mint egy békés polgár számára a kikötő vagy a puszta nomádjai.
*A másik, azt mondta érdekli miként gondolkozik Aokin. A szerzetes ennek megfelelően mesél neki. a filozófiájáról és ennek az útjának a céljáról. A következő kérdés hallatán önmagát kell ismételnie a kopasznak.*
-Még az istenek felbukkanása előtt hagytam el a kolostort. Nem tudom, hogy az otthoniakra miként hatottak ezek az események. Mikor ott éltem akkor voltak feljegyzések a külvilágiak mítoszairól és szokásairól. Néhány testvér akit külhoni utazásai során ezek a tanok megérintettek, magukban gyakorolhatták ezeket, de egységesen a Nevető Embert tiszteltük.
*A másik szavaira bólint.*
-A társadalom alapja, hogy megegyező célokkal rendelkező közösséget hozzon létre. Valószínűleg az egységesség az, ami az ilyenfajta gondolkodást létrehozza. Viszont az egységes célok nem egyenlőek az elidegenedéssel vagy az elzárkózással. Habár utóbbi sokszor elvárás a polgároktól hisz elősegíti az elhatárolódást az idegen befolyástól és biztonságot teremt a közösségen belül. Mi viszont a világot járjuk, hogy megismerjük. Akkor is ha számunkra is a külvilág épp annyi veszélyt rejt, mint egy békés polgár számára a kikötő vagy a puszta nomádjai.
*A másik, azt mondta érdekli miként gondolkozik Aokin. A szerzetes ennek megfelelően mesél neki. a filozófiájáról és ennek az útjának a céljáról. A következő kérdés hallatán önmagát kell ismételnie a kopasznak.*
-Még az istenek felbukkanása előtt hagytam el a kolostort. Nem tudom, hogy az otthoniakra miként hatottak ezek az események. Mikor ott éltem akkor voltak feljegyzések a külvilágiak mítoszairól és szokásairól. Néhány testvér akit külhoni utazásai során ezek a tanok megérintettek, magukban gyakorolhatták ezeket, de egységesen a Nevető Embert tiszteltük.
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-07 12:19:34
Üzenet elküldve: 2025-07-07 12:19:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*A tanítás lehetőségére felcsillannak szemei. Ettvallder sokat segített neki a tőrökkel, de azokkal nem lehet eredményesen harcolni. Egy kard a legegyszerűbb választás. Ha azzal megtanul küzdeni, akkor biztos megtudná védeni magát. A tanár személye neki mindegy, csak lehetőleg ne akarja megölni. A többi úgyis tapasztalatból fog jönni.*
-Kardom van, vagyis lesz. Lassan kész lesz vele a kovács, de ki nem szállít, sajnos.
*Vág szomorú képet.*
-Ha itt megvársz akkor azonnal jövök.
*Mondja izgatottan, rá nem jellemző módon, de ezt csak azok tudnák észrevenni akik ismerik. Ha Nixomia belemegy és megvárja, akkor elindul a kovácshoz. Ha nem és ez miatt nem is tanítana neki semmit, akkor is a kovácshoz indul. Ha viszont nem akarja megvárni, de szívesen tanítja, akkor egy fabotnál kell maradnia Henadrynának.*
//Nyílt//
*A tanítás lehetőségére felcsillannak szemei. Ettvallder sokat segített neki a tőrökkel, de azokkal nem lehet eredményesen harcolni. Egy kard a legegyszerűbb választás. Ha azzal megtanul küzdeni, akkor biztos megtudná védeni magát. A tanár személye neki mindegy, csak lehetőleg ne akarja megölni. A többi úgyis tapasztalatból fog jönni.*
-Kardom van, vagyis lesz. Lassan kész lesz vele a kovács, de ki nem szállít, sajnos.
*Vág szomorú képet.*
-Ha itt megvársz akkor azonnal jövök.
*Mondja izgatottan, rá nem jellemző módon, de ezt csak azok tudnák észrevenni akik ismerik. Ha Nixomia belemegy és megvárja, akkor elindul a kovácshoz. Ha nem és ez miatt nem is tanítana neki semmit, akkor is a kovácshoz indul. Ha viszont nem akarja megvárni, de szívesen tanítja, akkor egy fabotnál kell maradnia Henadrynának.*
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 22:07:55
Üzenet elküldve: 2025-07-06 22:07:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 411
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 411
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*A pipa már régen kialudt, Norennar mégsem mozdul. Ujjai a hideg fatesten pihennek, a hamuval töltött kazán fölött, mintha még mindig lenne benne valami, amit az utolsó szikra felizzíthat. De nincs már benne semmi. Csak a mozdulat maradt, ösztönös, kísérteties. Akárcsak az a név, amit kimondtak.
Figyel. Nem vág közbe, nem rándul meg. De nem is kerüli Cralan tekintetét. Ezúttal végig a másikon tartja a szemét, nem kihívóan, nem gyanakvón, csak nyugodtan, úgy, mint aki végre tényleg odafigyel. Minden szóra. Minden hangsúlyra. Az utolsó mondat után hosszú ideig nem szólal meg. Mintha mérlegelne. Vagy mintha nem akarna elhamarkodottan válaszolni valamire, aminek a súlya túlnyúlik ezen az estén, ezen a tisztáson, ezen a világon is.
Végül a hangja halkan szólal meg, de benne van valami tompa mélység. Mint az éjbe rejtett víztükör hangja, ha egy kavicsot dobnak bele.*
- Régóta senki nem kérdezte meg, hogy mi akarok lenni. Én sem kérdeztem meg magamtól elégszer.
*Megmozgatja vállát, mintha a teher súlya, amiről beszéltek, hirtelen újra megérezhetővé válna. Egy pillanatra oldalra fordul, hogy letisztítsa pipáját egy mozdulattal, majd gondosan visszacsúsztatja a táskájába. A mozdulat szinte meditatív. A csend, ami körülötte leülepedik, most nem nyomasztó, inkább szükséges.*
- A Dwirinthalen név... *Kezdi, majd elhallgat. Előbb a nyelvét találja meg, aztán a gondolatait.* - Egykor azt jelentette, hogy elvárások vannak. Rend. Előkelőség. Hideg erkölcs, meleg bor és súlyos csönd. Én ezek közül egyiket sem vágytam. És amikor elmentem, azt hittem, ezzel végleg le is tettem róla.
*A hangja nem keserű, inkább tárgyilagos. Mintha csak egy térképet olvasna fel: itt kezdődött, ott fordult, amott véget ért.*
- De aztán... *Fúj ki egy hosszú, hangtalan sóhajt.* - Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy valami mégis jött velem. Nem a név. Nem a címer. Hanem az a gondolat, hogy valaminek a része voltam, mielőtt én magam dönthettem volna róla. És lehet, hogy ezt a részt sosem lehet igazán letenni.
*A fák között átszűrő fény már inkább ezüst, mint arany, a nappal és az éj közötti határvonal elkenődik. Norennar csak áll, kissé elfordulva, de figyel még mindig. És most először, mintha nem csak Cralan szavait hallaná, hanem azt is, amit nem mondott ki.*
- Azt mondod, nem a képességeimen múlik, hanem az akaratomon…
*Ismétli, lassan a másik szavait. Mintha ízlelgetné őket, mielőtt válaszolna, ám végül, egyetlen legyintéssel nyugtázza. Ekkor néz újra Cralanra. A tekintete nem kemény, de már nem is lebegő. Megállapodott. Fáradt. És egy kicsit szomorú.*
- Nem tudom, hogy van-e még parázs abban a kandallóban, Cralan. De ha van... akkor az nagyon mélyen van. És nem biztos, hogy én vagyok az, akinek érdemes bolygatnia.
*Elhúzza a száját, egy keserű félmosoly formájában, aztán megvonja a vállát, mint aki ezzel a mozdulattal el is engedi, amit kimondott.*
- Néha az ember már csak nézi a ház falait, és próbál emlékezni, milyen volt, amikor még meleg volt bent. De nem mindig akar visszaköltözni.
*Egy lépést hátrál, nem sokat, csak épp annyit, hogy újra lássa a tisztást egyben. A férfit, a múltat, a jelenbe fészkelt kérdést. Nem utasít el semmit. De nem is ígér semmit.*
- Ha a sors úgy akarja, talán újra belobban az a parázs. De ne kérj tőlem ígéretet, amit csak dühből vagy kötelességből tartanék be. Meg hát… Ki látott már férfi matrónát?
*Csend. Most már valódi, egyértelmű csönd. Norennar nem fordul el. De nem is tesz újabb mozdulatot. Csak vár. Hogy a szavak, mint a parázsból felszálló füst, most szétterüljenek az esti tisztás fölött.*
//Cralan Sley//
*A pipa már régen kialudt, Norennar mégsem mozdul. Ujjai a hideg fatesten pihennek, a hamuval töltött kazán fölött, mintha még mindig lenne benne valami, amit az utolsó szikra felizzíthat. De nincs már benne semmi. Csak a mozdulat maradt, ösztönös, kísérteties. Akárcsak az a név, amit kimondtak.
Figyel. Nem vág közbe, nem rándul meg. De nem is kerüli Cralan tekintetét. Ezúttal végig a másikon tartja a szemét, nem kihívóan, nem gyanakvón, csak nyugodtan, úgy, mint aki végre tényleg odafigyel. Minden szóra. Minden hangsúlyra. Az utolsó mondat után hosszú ideig nem szólal meg. Mintha mérlegelne. Vagy mintha nem akarna elhamarkodottan válaszolni valamire, aminek a súlya túlnyúlik ezen az estén, ezen a tisztáson, ezen a világon is.
Végül a hangja halkan szólal meg, de benne van valami tompa mélység. Mint az éjbe rejtett víztükör hangja, ha egy kavicsot dobnak bele.*
- Régóta senki nem kérdezte meg, hogy mi akarok lenni. Én sem kérdeztem meg magamtól elégszer.
*Megmozgatja vállát, mintha a teher súlya, amiről beszéltek, hirtelen újra megérezhetővé válna. Egy pillanatra oldalra fordul, hogy letisztítsa pipáját egy mozdulattal, majd gondosan visszacsúsztatja a táskájába. A mozdulat szinte meditatív. A csend, ami körülötte leülepedik, most nem nyomasztó, inkább szükséges.*
- A Dwirinthalen név... *Kezdi, majd elhallgat. Előbb a nyelvét találja meg, aztán a gondolatait.* - Egykor azt jelentette, hogy elvárások vannak. Rend. Előkelőség. Hideg erkölcs, meleg bor és súlyos csönd. Én ezek közül egyiket sem vágytam. És amikor elmentem, azt hittem, ezzel végleg le is tettem róla.
*A hangja nem keserű, inkább tárgyilagos. Mintha csak egy térképet olvasna fel: itt kezdődött, ott fordult, amott véget ért.*
- De aztán... *Fúj ki egy hosszú, hangtalan sóhajt.* - Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy valami mégis jött velem. Nem a név. Nem a címer. Hanem az a gondolat, hogy valaminek a része voltam, mielőtt én magam dönthettem volna róla. És lehet, hogy ezt a részt sosem lehet igazán letenni.
*A fák között átszűrő fény már inkább ezüst, mint arany, a nappal és az éj közötti határvonal elkenődik. Norennar csak áll, kissé elfordulva, de figyel még mindig. És most először, mintha nem csak Cralan szavait hallaná, hanem azt is, amit nem mondott ki.*
- Azt mondod, nem a képességeimen múlik, hanem az akaratomon…
*Ismétli, lassan a másik szavait. Mintha ízlelgetné őket, mielőtt válaszolna, ám végül, egyetlen legyintéssel nyugtázza. Ekkor néz újra Cralanra. A tekintete nem kemény, de már nem is lebegő. Megállapodott. Fáradt. És egy kicsit szomorú.*
- Nem tudom, hogy van-e még parázs abban a kandallóban, Cralan. De ha van... akkor az nagyon mélyen van. És nem biztos, hogy én vagyok az, akinek érdemes bolygatnia.
*Elhúzza a száját, egy keserű félmosoly formájában, aztán megvonja a vállát, mint aki ezzel a mozdulattal el is engedi, amit kimondott.*
- Néha az ember már csak nézi a ház falait, és próbál emlékezni, milyen volt, amikor még meleg volt bent. De nem mindig akar visszaköltözni.
*Egy lépést hátrál, nem sokat, csak épp annyit, hogy újra lássa a tisztást egyben. A férfit, a múltat, a jelenbe fészkelt kérdést. Nem utasít el semmit. De nem is ígér semmit.*
- Ha a sors úgy akarja, talán újra belobban az a parázs. De ne kérj tőlem ígéretet, amit csak dühből vagy kötelességből tartanék be. Meg hát… Ki látott már férfi matrónát?
*Csend. Most már valódi, egyértelmű csönd. Norennar nem fordul el. De nem is tesz újabb mozdulatot. Csak vár. Hogy a szavak, mint a parázsból felszálló füst, most szétterüljenek az esti tisztás fölött.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 20:51:12
Üzenet elküldve: 2025-07-06 20:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Könnyedebb vizekre eveznek annál, mintsem ki mit és mennyire tud használni a nőiességéből. Ha fegyverekről van szó és a saját dicsőségről, akkor nincs határ Nixomiánál. Valóban rövidre fogta a történetét és sok érdekes részt kihagyott, de egy ilyen meséléshez legalább egy pofa sör meg egy jó kis hely szükséges.*
- Fegyvereid?* Sejti, hogy miféle fegyverek lehetnek, de azokat annyira nem kedveli.*
- Megannyi fegyver létezik, az egyén adottságain múlik, hogy melyiket kedveli. A kard egy elég széleskörben elterjedt fegyver megannyi változattal. Jó választás, ha tudjuk melyik fajtát preferáljuk.* Ad hamar kieselőadást neki.*
- Mesternek azért nem mondanám magamat, de értek hozzá.* Azért nagyzolni se szeret. Tudja hova és hogyan érdemes csapni, de ha mégsem jön össze a páncélja felfogja a sebződés jó részét. A kapott kérdés kissé meghökkenti. Néhány pillanatig gondolkodik rajta, miközben megint végig méri az elfet.*
- Talán. Ahhoz látnom kéne a mozgásodat is egy fegyverrel. Ránézésre van benned potenciál, talán még valami hasznosat is sikerül tanítani. Viszont jó lenne egy kard, vagy jobb híján egy fabot.* A saját pengéjét még szép, hogy nem adja oda. Ez nagyon értékes, annyi bizalma nincs Henadryna felé, de igazán más felé sem. Kérdőn néz a nő felé, hogy mit választ. Botot, vagy netán valahonnan felásna egy kardot. Aztán majd meglátja, hogy milyen a beállása meg a mozgása.*
//Nyílt//
* Könnyedebb vizekre eveznek annál, mintsem ki mit és mennyire tud használni a nőiességéből. Ha fegyverekről van szó és a saját dicsőségről, akkor nincs határ Nixomiánál. Valóban rövidre fogta a történetét és sok érdekes részt kihagyott, de egy ilyen meséléshez legalább egy pofa sör meg egy jó kis hely szükséges.*
- Fegyvereid?* Sejti, hogy miféle fegyverek lehetnek, de azokat annyira nem kedveli.*
- Megannyi fegyver létezik, az egyén adottságain múlik, hogy melyiket kedveli. A kard egy elég széleskörben elterjedt fegyver megannyi változattal. Jó választás, ha tudjuk melyik fajtát preferáljuk.* Ad hamar kieselőadást neki.*
- Mesternek azért nem mondanám magamat, de értek hozzá.* Azért nagyzolni se szeret. Tudja hova és hogyan érdemes csapni, de ha mégsem jön össze a páncélja felfogja a sebződés jó részét. A kapott kérdés kissé meghökkenti. Néhány pillanatig gondolkodik rajta, miközben megint végig méri az elfet.*
- Talán. Ahhoz látnom kéne a mozgásodat is egy fegyverrel. Ránézésre van benned potenciál, talán még valami hasznosat is sikerül tanítani. Viszont jó lenne egy kard, vagy jobb híján egy fabot.* A saját pengéjét még szép, hogy nem adja oda. Ez nagyon értékes, annyi bizalma nincs Henadryna felé, de igazán más felé sem. Kérdőn néz a nő felé, hogy mit választ. Botot, vagy netán valahonnan felásna egy kardot. Aztán majd meglátja, hogy milyen a beállása meg a mozgása.*
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 19:40:57
Üzenet elküldve: 2025-07-06 19:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Fejében még hallja is azt a nagy sziklát ami, akkora zajjal csapódik üres elméjének talapzatára, hogy ezer meg ezer darabra törik, ahogy leesik neki mire gondolt a nő. Éppen nem rég fejezetbe egy hangulatos együttlétet egy tündérrel, erre pont ilyenkor nem gondol ilyesmire. Szerencséjére a nő elfelejti, vagy legalább nem beszél róla. Neki már az is elég. A kard iráni érdeklődésével Hena telibe talál. Nixomia elkezdi ecsetelni a megszerzésének módját. Nem egy hosszú történet, habár abban biztos, hogy sok apró és szaftos részletet kihagyott a meséből.*
-Már úton van, éppen készül. A saját fegyvereim nemigen alkalmasak arra, hogy megvédjenek.
*Utána gyorsan folytatja.*
-Mármint, hogy megtudom védeni magam, csak egy kard mégis jobb választás.
*Már nagyon várja, hogy a kezeiben tarthassa azt a kardot. Vajon kész lehet mér vele a kovács?*
-Egy ilyen jó kardot biztosan mesterien tudsz forgatni.
*Azok alapján amiket látott, mindenféleképpen.*
-Megtudnál nekem is tanítani pár fogást? De pár jó tanáccsal is beérem.
//Nyílt//
*Fejében még hallja is azt a nagy sziklát ami, akkora zajjal csapódik üres elméjének talapzatára, hogy ezer meg ezer darabra törik, ahogy leesik neki mire gondolt a nő. Éppen nem rég fejezetbe egy hangulatos együttlétet egy tündérrel, erre pont ilyenkor nem gondol ilyesmire. Szerencséjére a nő elfelejti, vagy legalább nem beszél róla. Neki már az is elég. A kard iráni érdeklődésével Hena telibe talál. Nixomia elkezdi ecsetelni a megszerzésének módját. Nem egy hosszú történet, habár abban biztos, hogy sok apró és szaftos részletet kihagyott a meséből.*
-Már úton van, éppen készül. A saját fegyvereim nemigen alkalmasak arra, hogy megvédjenek.
*Utána gyorsan folytatja.*
-Mármint, hogy megtudom védeni magam, csak egy kard mégis jobb választás.
*Már nagyon várja, hogy a kezeiben tarthassa azt a kardot. Vajon kész lehet mér vele a kovács?*
-Egy ilyen jó kardot biztosan mesterien tudsz forgatni.
*Azok alapján amiket látott, mindenféleképpen.*
-Megtudnál nekem is tanítani pár fogást? De pár jó tanáccsal is beérem.
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 19:01:25
Üzenet elküldve: 2025-07-06 19:01:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* A tisztás azon része ahol állnak, olyan mintha kikerült volna a az idő hatalma alól. Ez nem egy könnyed beszélgetés a Pegazusban, vagy egy játékos, ugratásokkal teli párharc a kaszárnyában. Ez sokkal mélyebb. A múlt két szilánkja találkozott a jelenben. A két férfi nem mondható barátnak, mégis sok dologban jobban megértik egymást, mint két, tucatnyi csatában együtt harcoló katona. Norennar kérdése egy pontosan kilőtt nyíllal vetekszik, ami célba is talál, de a szerzetes nem válaszol. Szóban nem, de a szemeiben bíbor lángok lobbannak fel, ha csak egy pillanatra is. Ehhez nem kellenek szavak. Moon emléke ugyanúgy megmaradt a lelkében, ahogy az irbisz karmolása a testén. A beszélgetés üteme lassul, szavakká rövidül. Mindketten az emlékek tengerében úsznak, itt pedig nem lehet csak úgy fecsegni. Cralant viszont meglepi a másik szűkszavú, mégis sokat sejtető válasza. *
- Nem meglepő. Fiatal még, előtte az élet. Lehetősége pedig biztos lesz, mert bár nem ismertem közelebbről, sem lustának, sem ostobának nem mondanám.
* Ezután viszont a szerzetes az, aki szavaival végigvág a másikon. Tisztán látja mit vált ki Norennarból az a lehetőség, amit felvázolt. *
- Norennar. Mindketten tudjuk, hogy a kérdés nem az volt, hogy mi vagy, hanem az, hogy mi akarsz lenni.
* Válaszolja, a tőle megszokott csendes kimértséggel, végigsiklatva pillantását a másikon. *
- Ha te Norennar vagy, a fejvadász, csináld becsülettel. Ezt is el tudom fogadni. De ha van még benned Dwirinthalen, akkor adott a lehetőség is, hogy új alapokra helyezd a család nevének jelentését. Nem a képességeiden, vagy a megjelenéseden múlik, csakis az akaratodon. Tudod, nem minden árnyék a sötétség szülötte. Van ami fény volt egykor, csak túl sokáig várt.
* Nem akarja meggyőzni a másikat, rábeszélni valamire amit Norennar nem akar, pusztán érdekli, hogy tényleg teljesen elveszett ez a család, vagy van még parázs abban a régi és elhagyatott kandallóban. *
// Norennar //
* A tisztás azon része ahol állnak, olyan mintha kikerült volna a az idő hatalma alól. Ez nem egy könnyed beszélgetés a Pegazusban, vagy egy játékos, ugratásokkal teli párharc a kaszárnyában. Ez sokkal mélyebb. A múlt két szilánkja találkozott a jelenben. A két férfi nem mondható barátnak, mégis sok dologban jobban megértik egymást, mint két, tucatnyi csatában együtt harcoló katona. Norennar kérdése egy pontosan kilőtt nyíllal vetekszik, ami célba is talál, de a szerzetes nem válaszol. Szóban nem, de a szemeiben bíbor lángok lobbannak fel, ha csak egy pillanatra is. Ehhez nem kellenek szavak. Moon emléke ugyanúgy megmaradt a lelkében, ahogy az irbisz karmolása a testén. A beszélgetés üteme lassul, szavakká rövidül. Mindketten az emlékek tengerében úsznak, itt pedig nem lehet csak úgy fecsegni. Cralant viszont meglepi a másik szűkszavú, mégis sokat sejtető válasza. *
- Nem meglepő. Fiatal még, előtte az élet. Lehetősége pedig biztos lesz, mert bár nem ismertem közelebbről, sem lustának, sem ostobának nem mondanám.
* Ezután viszont a szerzetes az, aki szavaival végigvág a másikon. Tisztán látja mit vált ki Norennarból az a lehetőség, amit felvázolt. *
- Norennar. Mindketten tudjuk, hogy a kérdés nem az volt, hogy mi vagy, hanem az, hogy mi akarsz lenni.
* Válaszolja, a tőle megszokott csendes kimértséggel, végigsiklatva pillantását a másikon. *
- Ha te Norennar vagy, a fejvadász, csináld becsülettel. Ezt is el tudom fogadni. De ha van még benned Dwirinthalen, akkor adott a lehetőség is, hogy új alapokra helyezd a család nevének jelentését. Nem a képességeiden, vagy a megjelenéseden múlik, csakis az akaratodon. Tudod, nem minden árnyék a sötétség szülötte. Van ami fény volt egykor, csak túl sokáig várt.
* Nem akarja meggyőzni a másikat, rábeszélni valamire amit Norennar nem akar, pusztán érdekli, hogy tényleg teljesen elveszett ez a család, vagy van még parázs abban a régi és elhagyatott kandallóban. *
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 16:38:59
Üzenet elküldve: 2025-07-06 16:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Még nem akkora a nemesi egoja, hogy a megsértődjön egy ilyen apróságon. Amikor még zsoldosként ténykedett, akkor sokszor így fekve társalogtak a tábortűz körül. Most meg inkognitóban van itt, semmi nemesi elegancia, így pláne nem fogja az ilyesmi zavarni. A hízelgés az nála mindig célt ér, így máris plusz pontokkal indul nála Henadryna. Fel is emlegeti a híres kardtácos harcosokat, akik méltán híresek a művészetük miatt, de a elf csak nevet. Nixomia szemöldöke erre felszalad. Nem tudja mire vélni ezt, de hamar magyarázatot kap rá, amire csak még inkább felszalad a szemöldöke. Nem tudja hány éves lehet, de szerinte benne van már a korban, hogy ismerje a méhek titkát a virágokkal.*
- Hát, akkor menj a fogadóba vagy a fürdőházba, ott biztosan találsz valakit, aki segít.* Újfent végig méri, most állva is, és arra a következtetésre jut, hogy még lehet ő is segítene neki. A fegyvere szintén az egyik gyengéje, így szívesen mesél róla a hosszúéletűnek, ezzel is kicsit elterelve a témát a másik testéről.*
- A pusztán találtam. Látod a markolatot?* Oda nem adja az értékes fegyvert, de közelebb tartja a markolatot, hogy megnézhesse, ha akarja rajta a furcsa jelet. Egy butykost szorító kéz.*
- Egy nomádé volt, de mivel én megtaláltam és utána egy vadászat során bizonyítottam, ezért kiérdemeltem. Egy rossz rozsdás kis penge volt, de itt a műhelyben újra kovácsoltattam. Egy igazi wegtoreni mesterkard pengéje van most benne.* Nagy büszkeséggel meséli a történet, meg mutogatja az értékes fegyvert. Oda nem adná a világért sem. Ez már nem az aranyakról szól, hanem arról, hogy ő maga szerezte ezt egy hihetetlen kalandban.*
- Való igaz, hogy drága volt, de megérte az árát.* Már nem is emlékszik csak arra, hogy drága volt.*
- Én a helyedben beszereznék egy pengét. Veszélyes időket élünk. Manapság nem elégedhetünk meg a puszta kezeinkkel.* Ad jó tanácsot neki, mert láthatóan lenne testi adottsága a fegyverforgatáshoz, vagyis annyi biztos, hogy magát meg tudja védeni.*
//Nyílt//
* Még nem akkora a nemesi egoja, hogy a megsértődjön egy ilyen apróságon. Amikor még zsoldosként ténykedett, akkor sokszor így fekve társalogtak a tábortűz körül. Most meg inkognitóban van itt, semmi nemesi elegancia, így pláne nem fogja az ilyesmi zavarni. A hízelgés az nála mindig célt ér, így máris plusz pontokkal indul nála Henadryna. Fel is emlegeti a híres kardtácos harcosokat, akik méltán híresek a művészetük miatt, de a elf csak nevet. Nixomia szemöldöke erre felszalad. Nem tudja mire vélni ezt, de hamar magyarázatot kap rá, amire csak még inkább felszalad a szemöldöke. Nem tudja hány éves lehet, de szerinte benne van már a korban, hogy ismerje a méhek titkát a virágokkal.*
- Hát, akkor menj a fogadóba vagy a fürdőházba, ott biztosan találsz valakit, aki segít.* Újfent végig méri, most állva is, és arra a következtetésre jut, hogy még lehet ő is segítene neki. A fegyvere szintén az egyik gyengéje, így szívesen mesél róla a hosszúéletűnek, ezzel is kicsit elterelve a témát a másik testéről.*
- A pusztán találtam. Látod a markolatot?* Oda nem adja az értékes fegyvert, de közelebb tartja a markolatot, hogy megnézhesse, ha akarja rajta a furcsa jelet. Egy butykost szorító kéz.*
- Egy nomádé volt, de mivel én megtaláltam és utána egy vadászat során bizonyítottam, ezért kiérdemeltem. Egy rossz rozsdás kis penge volt, de itt a műhelyben újra kovácsoltattam. Egy igazi wegtoreni mesterkard pengéje van most benne.* Nagy büszkeséggel meséli a történet, meg mutogatja az értékes fegyvert. Oda nem adná a világért sem. Ez már nem az aranyakról szól, hanem arról, hogy ő maga szerezte ezt egy hihetetlen kalandban.*
- Való igaz, hogy drága volt, de megérte az árát.* Már nem is emlékszik csak arra, hogy drága volt.*
- Én a helyedben beszereznék egy pengét. Veszélyes időket élünk. Manapság nem elégedhetünk meg a puszta kezeinkkel.* Ad jó tanácsot neki, mert láthatóan lenne testi adottsága a fegyverforgatáshoz, vagyis annyi biztos, hogy magát meg tudja védeni.*
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 16:02:44
Üzenet elküldve: 2025-07-06 16:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Úgy gondolja, hogy nem illik úgy beszélni valakivel, hogy közben fetrengsz, ezért összeszedi minden jó modorát és feltápászkodik a földről. A másik keveset tudhat arról, hogy ő már távol áll ősei vérétől és városi gyermek. Leporolja magát és közelebb sétál a nőhöz.*
-Ugyan, ami igaz az igaz.
*Legyint arra hogy megköszönték a dicséretét. A pozitív megerősítésnél nincs is jobb motiváció. Bár hallott olyanokról is, ahol épp az ellenkezője volt az igaz. El sem tudja, képzelni az milyen lehet. Állandóan csak lenézik és rosszat mondanak róla, hogy ezzel motiválják. A lényegét érti persze, de nagyon kétélű fegyverrel játszik az ilyen tanító.*
-Kardtánc?
*Néz furcsán, majd röhögésben tör ki.*
-Ne haragudj, de sajnos még kardom sincs, nemhogy még használjam is. Az mesteri tudást követel, én még ezekkel sem bírok itt.
*Mutat a testére, de a rejtett tőrök miatt a másik csak annyit láthat, hogy a kebleire meg a karcsú csípőjére mutat.*
-Úú. Érdekes fegyver.
*Akad fenn a szeme a nem mindennapi kardon. A kovácsnál ilyet nem látott. Abban nem biztos, hogy nem volt neki, lehet csak nem rakta ki.*
-Biztos egy vagyonba kerülhetett.
*Faggatózik érdeklődően, már-már talán tolakodóan.*
//Nyílt//
*Úgy gondolja, hogy nem illik úgy beszélni valakivel, hogy közben fetrengsz, ezért összeszedi minden jó modorát és feltápászkodik a földről. A másik keveset tudhat arról, hogy ő már távol áll ősei vérétől és városi gyermek. Leporolja magát és közelebb sétál a nőhöz.*
-Ugyan, ami igaz az igaz.
*Legyint arra hogy megköszönték a dicséretét. A pozitív megerősítésnél nincs is jobb motiváció. Bár hallott olyanokról is, ahol épp az ellenkezője volt az igaz. El sem tudja, képzelni az milyen lehet. Állandóan csak lenézik és rosszat mondanak róla, hogy ezzel motiválják. A lényegét érti persze, de nagyon kétélű fegyverrel játszik az ilyen tanító.*
-Kardtánc?
*Néz furcsán, majd röhögésben tör ki.*
-Ne haragudj, de sajnos még kardom sincs, nemhogy még használjam is. Az mesteri tudást követel, én még ezekkel sem bírok itt.
*Mutat a testére, de a rejtett tőrök miatt a másik csak annyit láthat, hogy a kebleire meg a karcsú csípőjére mutat.*
-Úú. Érdekes fegyver.
*Akad fenn a szeme a nem mindennapi kardon. A kovácsnál ilyet nem látott. Abban nem biztos, hogy nem volt neki, lehet csak nem rakta ki.*
-Biztos egy vagyonba kerülhetett.
*Faggatózik érdeklődően, már-már talán tolakodóan.*
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-06 11:44:45
Üzenet elküldve: 2025-07-06 11:44:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az egésznapos munka után fel kell tölteni a szellemét. Sok lehetősége van erre ebben a városban, de az erdei tisztás az egyik legjobb hely erre. Otthon is sokat járt ki a sötét erdökbe, ahol meditációval, és növénygyűjtéssel ütötte el az időt. Egy kis meditáció most nagyon is jól tudna esni a megfáradt szellemének. Békés helyet keres valahol a folyó közelében. A puha, zöld fűre telepedik le, ahol aztán keresztezi lábait. Kezei a combjain pihennek. Mély levegő vételt követően beállítja a légzését egy lassú, de egyenletes tempóra. Szemei lecsukódnak, így már csak ő és a sötétség van. Füleivel a környezete finom hangjait hallgatja. A folyó csobogását, a szél susogását és a madarak csiripelését. Ezután kezd el befelé figyelni, így ezek a békés hangok és megszűnnek számára. Olyan érzés keríti hatalmába, mintha teste hullámozna, mint a közelében a folyó vizének hullámai. Talán azért is szeretik a helyiek ezt a helyet, mert itt a szellemlények is oly békések, mint maga a hely. Finoman körbe ölelik az elmét, mint egy takaró a fázó testet egy hideg téli éjszakán.*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-05 10:14:44
Üzenet elküldve: 2025-07-05 10:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Békésen edz a tisztás csöndjében, vagyis inkább vezeti lefelé a felgyülemlett feszültséget. Legszívesebben valakit aprítana, de erre nem fog sor kerülni. Egészen beletemetkezik ebbe a tevékenységébe, amikor is valaki megszólal. Fejét rögtön abba az irányba kapja, amerről a hang érkezik hozzá. Egy fiatalnak tűnő, törékeny alakú, irigylésre méltóan hófehér hajjal rendelkező elf nőt lát, aki a földön fetreng, mintha egyéb dolga se lenne. Ezek a karcsú és törékenynek tűnő lények, nem is gyengék, mint amennyire az látszik. Vagyis megölni nem nehéz őket, mert tényleg könnyen halnak, csak mire eljut oda az ember, hogy bevisz neki egy csapást, na az nehéz. Ügyesek, fürgék és gyorsak. Hamar kitáncolnak a támadások elől.*
-Köszönöm!* Nem talál ő semmi furcsát az elfben. Ezek az erdei népek bele vannak bolondulva az erdökbe. Azon se lepődött volna meg, ha egy fatörzset ölelget. Egyébként nagyon csinosnak találja az ő kis törékeny termetüket. Az elf férfiakkal igazán nem lehet jót együtt hálni, mert nem bírják a kemény meneteket. Inkább, csak ilyen desszertnek valók, amikor nem vágyik nagy és tüzes párviadalokra.*
- Tetszik? Nem gondolnám, hogy olyan elegáns mozdulatok, mint az elfek híres kardtánca.* Amit megnézne éppenséggel szívesen most is. Talán még ért is hozzá ez a nő. Abba is hagyja egyelőre a gyakorlatozást és a kardját egy törzsbe szúrva kérdőn néz le a másikra.*
//Nyílt//
*Békésen edz a tisztás csöndjében, vagyis inkább vezeti lefelé a felgyülemlett feszültséget. Legszívesebben valakit aprítana, de erre nem fog sor kerülni. Egészen beletemetkezik ebbe a tevékenységébe, amikor is valaki megszólal. Fejét rögtön abba az irányba kapja, amerről a hang érkezik hozzá. Egy fiatalnak tűnő, törékeny alakú, irigylésre méltóan hófehér hajjal rendelkező elf nőt lát, aki a földön fetreng, mintha egyéb dolga se lenne. Ezek a karcsú és törékenynek tűnő lények, nem is gyengék, mint amennyire az látszik. Vagyis megölni nem nehéz őket, mert tényleg könnyen halnak, csak mire eljut oda az ember, hogy bevisz neki egy csapást, na az nehéz. Ügyesek, fürgék és gyorsak. Hamar kitáncolnak a támadások elől.*
-Köszönöm!* Nem talál ő semmi furcsát az elfben. Ezek az erdei népek bele vannak bolondulva az erdökbe. Azon se lepődött volna meg, ha egy fatörzset ölelget. Egyébként nagyon csinosnak találja az ő kis törékeny termetüket. Az elf férfiakkal igazán nem lehet jót együtt hálni, mert nem bírják a kemény meneteket. Inkább, csak ilyen desszertnek valók, amikor nem vágyik nagy és tüzes párviadalokra.*
- Tetszik? Nem gondolnám, hogy olyan elegáns mozdulatok, mint az elfek híres kardtánca.* Amit megnézne éppenséggel szívesen most is. Talán még ért is hozzá ez a nő. Abba is hagyja egyelőre a gyakorlatozást és a kardját egy törzsbe szúrva kérdőn néz le a másikra.*
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:10:54
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:10:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Lassan kirázza a fejéből a gyűlölköző gondolatokat, s felfigyel Aokin retorikájára. A sztoikus szerezetesből eredő szavaktól Aoaver megemeli a fejét amaz irányába.*
- Így... még nem gondoltam erre. Hmm. *Ha a lelkiismeretére akart kihatni ezzel, és hogy kevésbé elítélendően tekintsen a Kikötő egészére, akkor meglepően finoman tette.* - Tudja, Lihanechben kötelessége az embernek megfelelni a társaságnak, hogy megfelelő társaságot kapjon viszonzásul. Etikett és ruházat terén, bár nem volt törvénybe szabva, nem lehettél kifogásolható. A civilizáció bűbája és átka. *Lehet, hogy e háttér miatt gondolja a Kikötőt vadabbnak, mint ami valójában lehet.* - Végül is, ahány ház, annyi szokás. Illene több türelmet gyakorolnom, úgy értelmezem.
- A következő kérdésem visszakanyarodik kissé; Hogyan állnak az istenségekhez? A közelmúlt történése, avagy Sa'Tereth megjelenése nem kerülhette el a kolostor figyelmét sem. Sejtem, felkészülhettek a legrosszabbra.
*Lassan kirázza a fejéből a gyűlölköző gondolatokat, s felfigyel Aokin retorikájára. A sztoikus szerezetesből eredő szavaktól Aoaver megemeli a fejét amaz irányába.*
- Így... még nem gondoltam erre. Hmm. *Ha a lelkiismeretére akart kihatni ezzel, és hogy kevésbé elítélendően tekintsen a Kikötő egészére, akkor meglepően finoman tette.* - Tudja, Lihanechben kötelessége az embernek megfelelni a társaságnak, hogy megfelelő társaságot kapjon viszonzásul. Etikett és ruházat terén, bár nem volt törvénybe szabva, nem lehettél kifogásolható. A civilizáció bűbája és átka. *Lehet, hogy e háttér miatt gondolja a Kikötőt vadabbnak, mint ami valójában lehet.* - Végül is, ahány ház, annyi szokás. Illene több türelmet gyakorolnom, úgy értelmezem.
- A következő kérdésem visszakanyarodik kissé; Hogyan állnak az istenségekhez? A közelmúlt történése, avagy Sa'Tereth megjelenése nem kerülhette el a kolostor figyelmét sem. Sejtem, felkészülhettek a legrosszabbra.
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-04 08:17:07
Üzenet elküldve: 2025-07-04 08:17:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Ha valamire várnod kell, ami már majdnem ott van a kezedben, az hamar frusztrációt, türelmetlenséget, belső nyugtalanságot okoz. Ő is így áll most. Újabb fegyverének gondolatára türelmetlenné válik és alig várja, hogy a kezében tarthassa, de még várnia kell. De még mennyit. Azt az időt meg nem töltheti a tisztáson. Az éjszaka is hamar beköszönt majd, szóval a fogadóba is be kell nézni. Már előre tudja, hogy milyen nyugtalan éjszakája lesz. Már jó pár órája otthagyta a Mágustornyot és vele Alesiant és a hancúrozásukat. Fáradtan indult neki az útnak, most meg a türelmetlenség ad neki energiát. Dühösen terül ki a homokban, nagyokat fújtatva. Magát is meglepi gyermeki viselkedése. Így hogy kiterül látja meg a távolban gyakorlatozó nőt. Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néz felé.*
-Mit csinálhat?
*Teszi fel magában a költői kérdést, hisz egyértelmű neki is. Ahogy a nő mozog, látszik, hogy gyakorlott harcos és a karddal is jól bánik. Erről neki is eszébe jut, hogy akár ő is gyakorolhatna a karddal, már ha lenne, bár a kaszárnyában gyakorlókardokkal még gyakorolhat. Mondjuk tőreivel is, de hamarosan azok amúgy is csak emléknek maradnak meg.*
-Ez szép mozdulat volt!
*Kiabál a nő felé, ahogy az csapást mér a levegőre. Továbbra is a földön fekszik, amikor odakiált, csak utána ül fel vissza a homokba. Hajába került jó pár homokszemcse, azokat rázza ki hófehér hajából, furcsa látványt nyújtva a másik felé, kicsit még komikusat is.*
//Nyílt//
*Ha valamire várnod kell, ami már majdnem ott van a kezedben, az hamar frusztrációt, türelmetlenséget, belső nyugtalanságot okoz. Ő is így áll most. Újabb fegyverének gondolatára türelmetlenné válik és alig várja, hogy a kezében tarthassa, de még várnia kell. De még mennyit. Azt az időt meg nem töltheti a tisztáson. Az éjszaka is hamar beköszönt majd, szóval a fogadóba is be kell nézni. Már előre tudja, hogy milyen nyugtalan éjszakája lesz. Már jó pár órája otthagyta a Mágustornyot és vele Alesiant és a hancúrozásukat. Fáradtan indult neki az útnak, most meg a türelmetlenség ad neki energiát. Dühösen terül ki a homokban, nagyokat fújtatva. Magát is meglepi gyermeki viselkedése. Így hogy kiterül látja meg a távolban gyakorlatozó nőt. Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néz felé.*
-Mit csinálhat?
*Teszi fel magában a költői kérdést, hisz egyértelmű neki is. Ahogy a nő mozog, látszik, hogy gyakorlott harcos és a karddal is jól bánik. Erről neki is eszébe jut, hogy akár ő is gyakorolhatna a karddal, már ha lenne, bár a kaszárnyában gyakorlókardokkal még gyakorolhat. Mondjuk tőreivel is, de hamarosan azok amúgy is csak emléknek maradnak meg.*
-Ez szép mozdulat volt!
*Kiabál a nő felé, ahogy az csapást mér a levegőre. Továbbra is a földön fekszik, amikor odakiált, csak utána ül fel vissza a homokba. Hajába került jó pár homokszemcse, azokat rázza ki hófehér hajából, furcsa látványt nyújtva a másik felé, kicsit még komikusat is.*
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-03 19:33:12
Üzenet elküldve: 2025-07-03 19:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*A nemesi lét kezdő napjai elég mozgalmasak, még úgy is, hogy Merlanára terhel amit csak tud. Úgy érzi, hogy a sok kötelességet ideje egy kicsit hátra hagyni. Ha az ember egy nyugodt helyet keres, akkor a tisztás egyértelműen az egyik legjobb választás. Itt van minden, amire szüksége van. Csend, fák, ami eltakarják és a folyó csobogása, ami képes megnyugtatni a háborgó elmét. Most nincs páncél, hintó, vagy csatamén vele, de még csak a szép ruhája se. Csak ő, meg az egyszerű hétköznapi vászon ruhája, aminek egyetlen igazi dísze a mesterkardja. Egy csöndes helyet választ pihenni, de túlságosan sokáig nem tud egy helyben megülni. A gőzt le kell vezetnie valahogy, amire a legjobb módszer egy pengével történő salapálás. Küzdőállást vesz fel és láthatatlan ellenfelét kezdi el aprítani. Egy viszonylag elszigetelt helyen teszi ezt, de mégis bárki láthatja, aki beljebb ment magányt keresni. Nem zavarja, ha enyelgő párok haladnak el a környezetében, akik más okból jöttek ide, valamit levezetni.*
//Nyílt//
*A nemesi lét kezdő napjai elég mozgalmasak, még úgy is, hogy Merlanára terhel amit csak tud. Úgy érzi, hogy a sok kötelességet ideje egy kicsit hátra hagyni. Ha az ember egy nyugodt helyet keres, akkor a tisztás egyértelműen az egyik legjobb választás. Itt van minden, amire szüksége van. Csend, fák, ami eltakarják és a folyó csobogása, ami képes megnyugtatni a háborgó elmét. Most nincs páncél, hintó, vagy csatamén vele, de még csak a szép ruhája se. Csak ő, meg az egyszerű hétköznapi vászon ruhája, aminek egyetlen igazi dísze a mesterkardja. Egy csöndes helyet választ pihenni, de túlságosan sokáig nem tud egy helyben megülni. A gőzt le kell vezetnie valahogy, amire a legjobb módszer egy pengével történő salapálás. Küzdőállást vesz fel és láthatatlan ellenfelét kezdi el aprítani. Egy viszonylag elszigetelt helyen teszi ezt, de mégis bárki láthatja, aki beljebb ment magányt keresni. Nem zavarja, ha enyelgő párok haladnak el a környezetében, akik más okból jöttek ide, valamit levezetni.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:48:06
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Hosszúra sikeredett kitérő után végre eléri a tisztást, ahol is a dombról lefutva lendületből térdel le parton, hogy ott megmoshassa a már kiverejtékesedett arcát. A kellemes hűvös víz érintése jól esik neki, s ha egy kicsit később ért volna ide, úgy az is lehet, hogy előbb ájul el, mintsem érné el a várost. Az oldalán logó kulacsához nyúl, de hiába emeli a szájához, abból nem jön semmi. Az utolsó cseppet még az erdőből kijövet ihatta meg, vagy tudja a fene. Kicsit pihen az árnyékban, majd erőt vesz magán és megteszi azt a kis utat, ami még hátra van ahhoz, hogy elérje a várost. Végre visszatért. *
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:05:07
Üzenet elküldve: 2025-07-03 13:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*A kovácsműhelyben kellemesen meglepték az árak. Megígérte magának, hogy nem vesz drágán fegyvert, pedig voltak ott olyan szépek. A kováccsal gyorsan dűlőre jut és hamar túlesnek a piszkos anyagiakon, így pár percen belül újra a piacra lépett ki, és onnan a tisztásra. Most van szabad ideje, úgyhogy úgy dönt, hogy a tisztáson tölti a délutánt. Egy ideig keres egy ösvényt, melyet még régebben mutattak neki. Elég sokáig barangol a cserjék között, mikor megtalálja az utat. A fák hűs árnyékában foglal helyet és távolról figyeli a folyó folyását, ahogy a nap fénye éles pengeként verődik vissza annak felszínéről.*
//Nyílt//
*A kovácsműhelyben kellemesen meglepték az árak. Megígérte magának, hogy nem vesz drágán fegyvert, pedig voltak ott olyan szépek. A kováccsal gyorsan dűlőre jut és hamar túlesnek a piszkos anyagiakon, így pár percen belül újra a piacra lépett ki, és onnan a tisztásra. Most van szabad ideje, úgyhogy úgy dönt, hogy a tisztáson tölti a délutánt. Egy ideig keres egy ösvényt, melyet még régebben mutattak neki. Elég sokáig barangol a cserjék között, mikor megtalálja az utat. A fák hűs árnyékában foglal helyet és távolról figyeli a folyó folyását, ahogy a nap fénye éles pengeként verődik vissza annak felszínéről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197