Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 19:03:30
Üzenet elküldve: 2015-07-08 19:03:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Megértően bólogat és tényleg igaza van Resnek. Azon a szörnyű helyen biztosan nem akadtak olyanok, akik a segítségére lehettek volna. Még mindig nagyon sajnálja a vele történteket. Tulajdonképpen, azért mesélte el neki, hogy éneke elnyerte a Vérszövetség vezetőjének tetszését, hogy ne essen nehezére elfogadni, az aranyat tőle, amit kap. Res, azonban visszautasítja a segítségét. Akárhogy is nem akarja erőltetni, így visszateszi az erszényt, oda ahonnan elővette.*
-Megértem, ha nem akarod elfogadni, csak segíteni akartam vele. Remélem nem sértettelek meg vele. Ha találtál, akkor persze minden rendben van. Igazából, azt gondolom, ha ilyen bátor vagy, akkor nem kell, hogy féltselek, megállod a helyed itt is az biztos.
*Ezt mondja biztatásul, persze, azért félti, de ha kiszabadult onnan akkor nagyon kitartó és ügyes lehet. A kis hölgy megszólításra elmosolyodik, mert kedvesnek találja. Még nem hívta őt hölgynek senki. Olyan, mintha egy nemes tündér kisasszony lenne, pedig csak egy egyszerű vándor énekes.*
-Én a keleti vég erdejéből jöttem. Tulajdonképpen ott nőttem fel, igaz nem a saját családommal. Egy elf családdal éltem, akik befogadtak és jól bántak velem. Aztán mikor felnööttem útra keltem, hogy világot lássak és idekeveredtem ebbe a városba. Sokáig ebben az erdőben aludtam. *Mutat az erdő irányába és ezzel egy időben észre is veszi Res közelségét, amibe újra belepirul, főleg amiért eddig olyan megnyugtató érzés volt, hogy észre sem vette, hogy el kellene húzódni. Kicsit odébb mozdulva veszi el a karját, de kedvesen Resre mosolyog közben.*
-Mit szeretnél még tudni rólam?
*Néz ibolyakékjeivel barátságosan a tündérre.*
*Megértően bólogat és tényleg igaza van Resnek. Azon a szörnyű helyen biztosan nem akadtak olyanok, akik a segítségére lehettek volna. Még mindig nagyon sajnálja a vele történteket. Tulajdonképpen, azért mesélte el neki, hogy éneke elnyerte a Vérszövetség vezetőjének tetszését, hogy ne essen nehezére elfogadni, az aranyat tőle, amit kap. Res, azonban visszautasítja a segítségét. Akárhogy is nem akarja erőltetni, így visszateszi az erszényt, oda ahonnan elővette.*
-Megértem, ha nem akarod elfogadni, csak segíteni akartam vele. Remélem nem sértettelek meg vele. Ha találtál, akkor persze minden rendben van. Igazából, azt gondolom, ha ilyen bátor vagy, akkor nem kell, hogy féltselek, megállod a helyed itt is az biztos.
*Ezt mondja biztatásul, persze, azért félti, de ha kiszabadult onnan akkor nagyon kitartó és ügyes lehet. A kis hölgy megszólításra elmosolyodik, mert kedvesnek találja. Még nem hívta őt hölgynek senki. Olyan, mintha egy nemes tündér kisasszony lenne, pedig csak egy egyszerű vándor énekes.*
-Én a keleti vég erdejéből jöttem. Tulajdonképpen ott nőttem fel, igaz nem a saját családommal. Egy elf családdal éltem, akik befogadtak és jól bántak velem. Aztán mikor felnööttem útra keltem, hogy világot lássak és idekeveredtem ebbe a városba. Sokáig ebben az erdőben aludtam. *Mutat az erdő irányába és ezzel egy időben észre is veszi Res közelségét, amibe újra belepirul, főleg amiért eddig olyan megnyugtató érzés volt, hogy észre sem vette, hogy el kellene húzódni. Kicsit odébb mozdulva veszi el a karját, de kedvesen Resre mosolyog közben.*
-Mit szeretnél még tudni rólam?
*Néz ibolyakékjeivel barátságosan a tündérre.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 14:45:38
Üzenet elküldve: 2015-07-08 14:45:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Rámen//
*Kicsit megrebben a szemhéja a ne érjen hozzámnál. Elégedetten nyugtázza, hogy egyszrűbb a dolog, mint hitte. A lány jobb belátásra térni látszik. A kiigazìtásra felhúzza a szemöldökét és kérdő néz rá?
-Nem a családja? Akkor meg kik? A fogvatartói, vagy netán a kijelölt jövendőbelie?
*Ez utóbbinál elhúzza a száját, mintha valami kellemetlen dologról beszélne.*
-Erre parancsoljon hölgyem az erdő felé, majd azon át kísérem el a Kikötőhöz.
*Mutat a megfelelő irányba és mégközelebb lép.*
~Látszólag készséges vagy, de azért jobb, ha figyelek rád.~
-Ha nem báhja akkor maga mellett megyek!
~Ha bánja akkor is.~
*Teszi mé hozzá gondolatban, aztán, ha elindulnak valóban szorosan mellette megy, de arra, azért ügyel, hogy ne érjen össze a karjuk, pedig amilyen közel van még az is könnyen menne.*
-Mondja miért akart megszökni?
*Néz a vörös hajzuhatag alá.*
-Nem lehet olyan nagy a baj, ha ilyen könnyen feladja.
~Bravó Dar, most még beszéld is rá a szökésre...~
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 14:48:38
*Kicsit megrebben a szemhéja a ne érjen hozzámnál. Elégedetten nyugtázza, hogy egyszrűbb a dolog, mint hitte. A lány jobb belátásra térni látszik. A kiigazìtásra felhúzza a szemöldökét és kérdő néz rá?
-Nem a családja? Akkor meg kik? A fogvatartói, vagy netán a kijelölt jövendőbelie?
*Ez utóbbinál elhúzza a száját, mintha valami kellemetlen dologról beszélne.*
-Erre parancsoljon hölgyem az erdő felé, majd azon át kísérem el a Kikötőhöz.
*Mutat a megfelelő irányba és mégközelebb lép.*
~Látszólag készséges vagy, de azért jobb, ha figyelek rád.~
-Ha nem báhja akkor maga mellett megyek!
~Ha bánja akkor is.~
*Teszi mé hozzá gondolatban, aztán, ha elindulnak valóban szorosan mellette megy, de arra, azért ügyel, hogy ne érjen össze a karjuk, pedig amilyen közel van még az is könnyen menne.*
-Mondja miért akart megszökni?
*Néz a vörös hajzuhatag alá.*
-Nem lehet olyan nagy a baj, ha ilyen könnyen feladja.
~Bravó Dar, most még beszéld is rá a szökésre...~
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 14:48:38
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:20:07
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
~Micsoda egy felfuvalkodott idegesítő alak!~
*Legszívesebben az arcába vágná, hogy pénzéhes lelketlen szörnyeteg, de nem mutathatja ki dühét kiabálással vagy más felelőtlen cselekedettel.
A férfi így is úgy beszél vele, mintha mérgezett mézesmadzaggal kínálná önön társaságát. Mintha segítene bármit is, hogy kedvesen adja elő szándékát. Mosolygós gyilkos... *
- Ahogy akarja. Belátom, de ne érjen hozzám és... ők nem a családom.
*Figyeli tovább a másikat rezzenéstelen hűvös tekintettel, de ezúttal nem távolodik el, mikor a férfi közelebb lép hozzá. Jobb ha nem gondolja másnak, csak egy rideg nemesi kisasszonynak.*
- Akkor indulunk? Merre?
*Várja szinte már unalommal Darrmon utasítását, hogy merre kövesse a férfit. Nyugodtan, bízza csak el magát. Laice egészen készséges addig, míg Darrmon tényleg nem ér hozzá és nem akarja megkötözve végigkísérni a városon.*
~Micsoda egy felfuvalkodott idegesítő alak!~
*Legszívesebben az arcába vágná, hogy pénzéhes lelketlen szörnyeteg, de nem mutathatja ki dühét kiabálással vagy más felelőtlen cselekedettel.
A férfi így is úgy beszél vele, mintha mérgezett mézesmadzaggal kínálná önön társaságát. Mintha segítene bármit is, hogy kedvesen adja elő szándékát. Mosolygós gyilkos... *
- Ahogy akarja. Belátom, de ne érjen hozzám és... ők nem a családom.
*Figyeli tovább a másikat rezzenéstelen hűvös tekintettel, de ezúttal nem távolodik el, mikor a férfi közelebb lép hozzá. Jobb ha nem gondolja másnak, csak egy rideg nemesi kisasszonynak.*
- Akkor indulunk? Merre?
*Várja szinte már unalommal Darrmon utasítását, hogy merre kövesse a férfit. Nyugodtan, bízza csak el magát. Laice egészen készséges addig, míg Darrmon tényleg nem ér hozzá és nem akarja megkötözve végigkísérni a városon.*
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 08:50:40
Üzenet elküldve: 2015-07-08 08:50:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Rámen//
*Idegszálait megfeszìtve várja az edetleges menekülést, mert a tekintet igen csak árulkodóan jelzi a tiltakozást. A hangnem olyan fensőbbrendű, hogy ezúttal már biztos benne, hogy a kisasszony nemesi vér lehet. Ez nem éppen könnyíti meg a dolgát. Az udvariaskodás nem éppen erős oldala, azért nem egy útszéli bandita stílusában beszél, a testőrség sorai között felszedett egy kevés jómodort csak türelme nincs hozzá hosszú távon. Előveszi a legkedvesebb hangnemét és azzal szól a szépséghez.*
-Reméltem, hogy arra nem lesz szükség. Gondolom belátja, hogy jobb, ha önként jön velem. Végül is csak nem lehet olyan rossz, ha visszatérhet a családjához.
*Csak találgat, de ha nemes akkor nem élhet rossz körülmények között. Talán mostanra meg is unta, a kisasszony az egyedül kóborlást. Mindenesetre egy próbát megér, hogy békésen rendeződjön az ügy. Miközben beszél egy fél lépést közelebb húzódik újra.*
~Na, mi lesz szépségem? Visszajössz velem önként bájos lakhelyedre, vagy fogócskázzunk?~
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 09:01:29
*Idegszálait megfeszìtve várja az edetleges menekülést, mert a tekintet igen csak árulkodóan jelzi a tiltakozást. A hangnem olyan fensőbbrendű, hogy ezúttal már biztos benne, hogy a kisasszony nemesi vér lehet. Ez nem éppen könnyíti meg a dolgát. Az udvariaskodás nem éppen erős oldala, azért nem egy útszéli bandita stílusában beszél, a testőrség sorai között felszedett egy kevés jómodort csak türelme nincs hozzá hosszú távon. Előveszi a legkedvesebb hangnemét és azzal szól a szépséghez.*
-Reméltem, hogy arra nem lesz szükség. Gondolom belátja, hogy jobb, ha önként jön velem. Végül is csak nem lehet olyan rossz, ha visszatérhet a családjához.
*Csak találgat, de ha nemes akkor nem élhet rossz körülmények között. Talán mostanra meg is unta, a kisasszony az egyedül kóborlást. Mindenesetre egy próbát megér, hogy békésen rendeződjön az ügy. Miközben beszél egy fél lépést közelebb húzódik újra.*
~Na, mi lesz szépségem? Visszajössz velem önként bájos lakhelyedre, vagy fogócskázzunk?~
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 09:01:29
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 03:18:14
Üzenet elküldve: 2015-07-08 03:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
*Darrmon Anrors vagyis az idegen férfi ijesztően hideg jégszilánkokat fúr a lelkében, mikor a neve elhengzik ponról pontra, szótagról szótagra, mint valami... temetési bizonyítványban.
A lelkét megtámadó gyanú most teljes alakot ölt, élénk zöldjeiben pedig egy pillanat alatt kihagy a ragyogás. Helyette nem marad semmi más? Csak valami fagyos, tiltakozó riadalommal vegyített elszántság.*
~Gondolhattam volna! Még, hoģy a férfiaknak vannak tisztességes szándékaik itt Artheniorban!~
*A férfi közelebbléptére maga is tesz egy lépést hátrafelé, majd rezzenéstelen tekintettel mered a másik lélektükreibe, mint valami vadmacska.*
~Milyen frappánsan fogalmaz kedves Darrmon! De hogy hazavigyél, azt lesheted... ~
*Modorából immár teljesen eltűnik a kedvesség, most újra ő a világi nemeskisasszony, aki lenéző cinizmussal méregeti végig alatvalóit, noha ez igencsak távoláll Laice személyiségétől.*
- És most mit akar? Kulcsoljam össze a kezem, míg ön rövidpórázra fogva elkísértet?
*Nem mozdul, ha most futna, esélye sem lenne.*
*Darrmon Anrors vagyis az idegen férfi ijesztően hideg jégszilánkokat fúr a lelkében, mikor a neve elhengzik ponról pontra, szótagról szótagra, mint valami... temetési bizonyítványban.
A lelkét megtámadó gyanú most teljes alakot ölt, élénk zöldjeiben pedig egy pillanat alatt kihagy a ragyogás. Helyette nem marad semmi más? Csak valami fagyos, tiltakozó riadalommal vegyített elszántság.*
~Gondolhattam volna! Még, hoģy a férfiaknak vannak tisztességes szándékaik itt Artheniorban!~
*A férfi közelebbléptére maga is tesz egy lépést hátrafelé, majd rezzenéstelen tekintettel mered a másik lélektükreibe, mint valami vadmacska.*
~Milyen frappánsan fogalmaz kedves Darrmon! De hogy hazavigyél, azt lesheted... ~
*Modorából immár teljesen eltűnik a kedvesség, most újra ő a világi nemeskisasszony, aki lenéző cinizmussal méregeti végig alatvalóit, noha ez igencsak távoláll Laice személyiségétől.*
- És most mit akar? Kulcsoljam össze a kezem, míg ön rövidpórázra fogva elkísértet?
*Nem mozdul, ha most futna, esélye sem lenne.*
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 02:50:15
Üzenet elküldve: 2015-07-08 02:50:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
-Csak azzal vagyok az, akit felkeltettem álmaiból.
*Nevet fel egy kicsit elkapva a felnéző tekintetet. Az abban ragyogó szempár igazán ritka darab. A felajánlásra megáll és kedvesen mosolyog, bár belül elkezd aggódni. Itt az ideje, hogy színt valljon, ha tovább folytatja ezt a kedves játékot, akkor esélye sem lesz felmarkolni az érte járó aranyat, mert faképnél hagyja. Nagyon reméli a lány jól reagál, majd, de amilyen tűzről pattant lánynak látszik sejti azért, hogy nem hagyja magát egy könnyen meggyőzni.*
-A neve Laice Namarié Ránen *Tesz egy lépést közelebb hozzá, hogy a menekülés első jelére el tudja kapni.*
-Megszökött valahonnan és nagyon keresik. Örülnék, ha segítene megtalálni.
*Szeme összeszűkülve koncentrál a lány reakcióit várva, mert attól függ szép szóval vissza tudja e téríteni a Kikötőhöz, ahol megbízója várja.*
-Csak azzal vagyok az, akit felkeltettem álmaiból.
*Nevet fel egy kicsit elkapva a felnéző tekintetet. Az abban ragyogó szempár igazán ritka darab. A felajánlásra megáll és kedvesen mosolyog, bár belül elkezd aggódni. Itt az ideje, hogy színt valljon, ha tovább folytatja ezt a kedves játékot, akkor esélye sem lesz felmarkolni az érte járó aranyat, mert faképnél hagyja. Nagyon reméli a lány jól reagál, majd, de amilyen tűzről pattant lánynak látszik sejti azért, hogy nem hagyja magát egy könnyen meggyőzni.*
-A neve Laice Namarié Ránen *Tesz egy lépést közelebb hozzá, hogy a menekülés első jelére el tudja kapni.*
-Megszökött valahonnan és nagyon keresik. Örülnék, ha segítene megtalálni.
*Szeme összeszűkülve koncentrál a lány reakcióit várva, mert attól függ szép szóval vissza tudja e téríteni a Kikötőhöz, ahol megbízója várja.*
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-08 01:52:30
Üzenet elküldve: 2015-07-08 01:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
- Mondja! Maga mindenkivel ilyen közvetlen?
*Les fel fekete pillái alól a férfira, miközben nagyon jól tudja, hogy nem válaszolt a másik kérdésére, de szándékosan hagyta figyelmen kívül ezt a cívódó érdeklődést.
Lassan már egészen ott tart, hogy nem is olyan nagy baj, hogy felébresztették, de valami bajsejtelem suhan végig a másik szavai között.
Laice nem tulajdonít neki nagyobb különlegességet, de valami... *
- Ugyan honnan tudja, hogy én merre megyek és az jó e magának?
*Nevet fel halkan, mire apró nevetőgödröcskék jelennek meg arcán.*
- És...
*Néz mímelt töprengéssel a távolba, majd nyelve hegyével csettint egyet, mint valami vidéki suhanc, akinek bájos alakján kívül a szeme sem áll jól.*
- Szabad tudnom kit keres? Arthenior elég nagy, úgyhogy hátha tudok segíteni...
*Mint aki hirtelen levetette gazdag, előkelő modorát. Arroganciáját úgy is csak a nemes uraknak tartogatja, de óvatossága mindig vele van. Ez alól Darrmon sem kivétel.*
- Mondja! Maga mindenkivel ilyen közvetlen?
*Les fel fekete pillái alól a férfira, miközben nagyon jól tudja, hogy nem válaszolt a másik kérdésére, de szándékosan hagyta figyelmen kívül ezt a cívódó érdeklődést.
Lassan már egészen ott tart, hogy nem is olyan nagy baj, hogy felébresztették, de valami bajsejtelem suhan végig a másik szavai között.
Laice nem tulajdonít neki nagyobb különlegességet, de valami... *
- Ugyan honnan tudja, hogy én merre megyek és az jó e magának?
*Nevet fel halkan, mire apró nevetőgödröcskék jelennek meg arcán.*
- És...
*Néz mímelt töprengéssel a távolba, majd nyelve hegyével csettint egyet, mint valami vidéki suhanc, akinek bájos alakján kívül a szeme sem áll jól.*
- Szabad tudnom kit keres? Arthenior elég nagy, úgyhogy hátha tudok segíteni...
*Mint aki hirtelen levetette gazdag, előkelő modorát. Arroganciáját úgy is csak a nemes uraknak tartogatja, de óvatossága mindig vele van. Ez alól Darrmon sem kivétel.*
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:57:53
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:57:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
-Ki segített volna?
*Kérdi meglepődötten.*
-Csak rabtársakkal és szolgatartókkal találkoztam, de még a bajtársiasság sem volt jelen azon a helyen. Meg persze sok bajt hoztam a többiek fejére is a sok szökési kísérletemmel. Nem szerettek túlzottan.
*Mereng egy kicsit, arcáról lefagy a mosoly, nem szomorú kifejezésűé változtatva azt, inkább gondolkodóvá.*
-Remélem azért nekik is helyrejön az életük.
*A lány elbüszkélkedik a piaci előadásával, egy pillanatra nem is értette, mi köze van ennek a mondat első feléhez, de kacérkodni szeretett volna a pacsirtával, ki is gondolta már, hogy mit válaszoljon, mikor az aranyat ajánl fel.
-Kérlek ne.
*Tenyérrel tolja el finoman az Elinara által felé nyújtott pénztárcát.
-Néhány órával ezelőtt a gazdag negyedben jártam és találtam egy erszényt a földön, némi pénzzel benne.
*Zsebéhez nyúl és megcsörgeti a benne lapuló érméket.*
-Néhány napig jól lakok belőle, addig pedig remélem rám bíz a város egy-egy alkalmi feladatot.
*Miután megbizonyosodik arról, hogy Elinara lemond a szándékáról, folytatja.*
-Szóval, kishölgy, *ahogy ezt kimondja, figyeli a lány arcát, nem bántotta-e meg véletlen a jelzővel. Ha igen, bocsánatkérő tekintet mellett kér elnézést, csak eztán folytatja, ha a lány elsiklik felette, netán kedvesnek is tartja, befejezi a hirtelen félbeszakított kérdését:*
- hova valósi vagy?
*Belenyilall a gondolat, hogy tenyerén még mindig a puha, finom és meleg bőrt. Erre az érzésre felhagy a kacérkodó hangnemmel, és nyugodt, meleg mosolyra húzódik a szája.*
-Ki segített volna?
*Kérdi meglepődötten.*
-Csak rabtársakkal és szolgatartókkal találkoztam, de még a bajtársiasság sem volt jelen azon a helyen. Meg persze sok bajt hoztam a többiek fejére is a sok szökési kísérletemmel. Nem szerettek túlzottan.
*Mereng egy kicsit, arcáról lefagy a mosoly, nem szomorú kifejezésűé változtatva azt, inkább gondolkodóvá.*
-Remélem azért nekik is helyrejön az életük.
*A lány elbüszkélkedik a piaci előadásával, egy pillanatra nem is értette, mi köze van ennek a mondat első feléhez, de kacérkodni szeretett volna a pacsirtával, ki is gondolta már, hogy mit válaszoljon, mikor az aranyat ajánl fel.
-Kérlek ne.
*Tenyérrel tolja el finoman az Elinara által felé nyújtott pénztárcát.
-Néhány órával ezelőtt a gazdag negyedben jártam és találtam egy erszényt a földön, némi pénzzel benne.
*Zsebéhez nyúl és megcsörgeti a benne lapuló érméket.*
-Néhány napig jól lakok belőle, addig pedig remélem rám bíz a város egy-egy alkalmi feladatot.
*Miután megbizonyosodik arról, hogy Elinara lemond a szándékáról, folytatja.*
-Szóval, kishölgy, *ahogy ezt kimondja, figyeli a lány arcát, nem bántotta-e meg véletlen a jelzővel. Ha igen, bocsánatkérő tekintet mellett kér elnézést, csak eztán folytatja, ha a lány elsiklik felette, netán kedvesnek is tartja, befejezi a hirtelen félbeszakított kérdését:*
- hova valósi vagy?
*Belenyilall a gondolat, hogy tenyerén még mindig a puha, finom és meleg bőrt. Erre az érzésre felhagy a kacérkodó hangnemmel, és nyugodt, meleg mosolyra húzódik a szája.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:46:47
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:46:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Egyszerre áll fel a nősténnyel, s ellenőrzi magán az összes szíjat, a szablyák markolatát, sőt még az élüket is. Ha már egyszer eldöntötte, hogy Nariival tart, akkor vegyék is hasznát egymásnak. Dryyx nem szeret a véletlenre bízni semmit, aminek köze lehet a saját (vagy adott esetben most már a nőstény) biztonságához, ennek pedig szerves részét képezi az, hogy ő maga bevethető maradjon, s a saját vértje és fegyverei ne akadályozzák semmiben.
Amúgy is saját, meghosszabbított karjaként tekint a két pengére, melyek a mélységi kovácsot munkájának remekei, személyesen neki készültek, s aki egy ujjal is hozzájuk akarna érni, előbb érezné a pengék csókját, mint hogy kettőt pisloghatna. Jó munkát ugyebár csakis saját szerszámmal lehet végezni, s a maga részéről Dryyx az élete árán sem válna meg a fegyvereitől.*
-Majdnem kedves barát? *vonja fel a szemöldökét a megfogalmazást hallva. Elég sokat le tud szűrni belőle magának, s ha tippelnie kellene, akkor talán az a felszíni sötételf nőstény lehet a szóban forgó "barát", akit a piacon is együtt látott Nariival. Ez még okozhat a jövőben problémákat, mert bár a hím adott esetben gondolkodás nélkül követné a mélységi nőstény utasításait (persze van egy határ ott is), ugyanezt a fajta zsigeri tiszteletet és engedelmességet egy felszíni aligha várhatja el tőle.*
-Kedvelni fogom? *fűzi hozzá az újabb kérdést, nem kevés szarkazmussal a hangjában, miközben a nő után indul.
Folyamatosan figyel a környezetükre, elvégre az erdő éjjel veszélyes hely, ezt tapasztalta már, s bár ő a Sötétség gyermeke, a felszíni sötét rengeteg tartogathat számára is igen kellemetlen meglepetéseket, melyeket jobb szeretne elkerülni, amennyiben ez lehetséges ugyebár. Olyan lények lakják az erdőt, melyek közül többről még csak nem is hallott a hím, nem hogy élőben látott volna, így nem árt felkészülni minden eshetőségre. Szerencsére kitűnően lát a sötétben, főleg, hogy még a csillagok sápadt fénye is segítségére van ebben, s a szaglása és hallása sem utolsó, így kellő magabiztossággal vág neki a kis túrának a nőstény oldalán. *
-S azután mi a terv, Úrnőm? *kérdi a szokott, enyhén gunyoros stílusában, ugyanakkor tudatában van, hogy a megszólítás simogatja Narii egóját, nem véletlenül választotta ezt.*
*Egyszerre áll fel a nősténnyel, s ellenőrzi magán az összes szíjat, a szablyák markolatát, sőt még az élüket is. Ha már egyszer eldöntötte, hogy Nariival tart, akkor vegyék is hasznát egymásnak. Dryyx nem szeret a véletlenre bízni semmit, aminek köze lehet a saját (vagy adott esetben most már a nőstény) biztonságához, ennek pedig szerves részét képezi az, hogy ő maga bevethető maradjon, s a saját vértje és fegyverei ne akadályozzák semmiben.
Amúgy is saját, meghosszabbított karjaként tekint a két pengére, melyek a mélységi kovácsot munkájának remekei, személyesen neki készültek, s aki egy ujjal is hozzájuk akarna érni, előbb érezné a pengék csókját, mint hogy kettőt pisloghatna. Jó munkát ugyebár csakis saját szerszámmal lehet végezni, s a maga részéről Dryyx az élete árán sem válna meg a fegyvereitől.*
-Majdnem kedves barát? *vonja fel a szemöldökét a megfogalmazást hallva. Elég sokat le tud szűrni belőle magának, s ha tippelnie kellene, akkor talán az a felszíni sötételf nőstény lehet a szóban forgó "barát", akit a piacon is együtt látott Nariival. Ez még okozhat a jövőben problémákat, mert bár a hím adott esetben gondolkodás nélkül követné a mélységi nőstény utasításait (persze van egy határ ott is), ugyanezt a fajta zsigeri tiszteletet és engedelmességet egy felszíni aligha várhatja el tőle.*
-Kedvelni fogom? *fűzi hozzá az újabb kérdést, nem kevés szarkazmussal a hangjában, miközben a nő után indul.
Folyamatosan figyel a környezetükre, elvégre az erdő éjjel veszélyes hely, ezt tapasztalta már, s bár ő a Sötétség gyermeke, a felszíni sötét rengeteg tartogathat számára is igen kellemetlen meglepetéseket, melyeket jobb szeretne elkerülni, amennyiben ez lehetséges ugyebár. Olyan lények lakják az erdőt, melyek közül többről még csak nem is hallott a hím, nem hogy élőben látott volna, így nem árt felkészülni minden eshetőségre. Szerencsére kitűnően lát a sötétben, főleg, hogy még a csillagok sápadt fénye is segítségére van ebben, s a szaglása és hallása sem utolsó, így kellő magabiztossággal vág neki a kis túrának a nőstény oldalán. *
-S azután mi a terv, Úrnőm? *kérdi a szokott, enyhén gunyoros stílusában, ugyanakkor tudatában van, hogy a megszólítás simogatja Narii egóját, nem véletlenül választotta ezt.*
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:30:00
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:30:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Az utolsó szavak után végre valami őszinte mosoly kúszik Narii ajkaira, ahogy az őrület utolsó hullámai, az utolsó ködfelhő is visszahúzódik agya legmélyebb szegletébe, egy időre megpihenve odabenn, de készenlétben maradva arra, hogy kitörhessen. Az égre emeli vérszín szemeit, immár felfogva, hogy a hold fényében zajlott le az iménti jelenet, és végül visszafordul a hímhez, hogy aprót billenve előre, gyors csókot leheljen annak ajkaira, majd fürge mozdulatokkal feltápászkodjon a földről, és kardjait helyükre csúsztassa.*
- Akkor indulhatunk is.
*Néz le a hímre, ha az még nem kelt volna fel a földről, és arcvonásai cseppnyi gonoszba váltanak, egy kissé uralkodósba.*
- Egy majdnem kedves barátom van itt a közelben, meg a lovam is, szóval azt hiszem ideje indulni, mielőtt szegény pára azt hinné, felfalt valami.
*A helyzet az, hogy egyébként Nariinak fogalma sincs arról, hogy mennyi idő telhetett el, mióta ott hagyta Medet, de a hold még magasan az égen jár, így hát csak nem volt az olyan túl sok idő. Vállat von, és már fordul is arrafelé, amerről érkezett, hogy megpróbáljon valahogy visszakerülni a Bestéhez.*
*Az utolsó szavak után végre valami őszinte mosoly kúszik Narii ajkaira, ahogy az őrület utolsó hullámai, az utolsó ködfelhő is visszahúzódik agya legmélyebb szegletébe, egy időre megpihenve odabenn, de készenlétben maradva arra, hogy kitörhessen. Az égre emeli vérszín szemeit, immár felfogva, hogy a hold fényében zajlott le az iménti jelenet, és végül visszafordul a hímhez, hogy aprót billenve előre, gyors csókot leheljen annak ajkaira, majd fürge mozdulatokkal feltápászkodjon a földről, és kardjait helyükre csúsztassa.*
- Akkor indulhatunk is.
*Néz le a hímre, ha az még nem kelt volna fel a földről, és arcvonásai cseppnyi gonoszba váltanak, egy kissé uralkodósba.*
- Egy majdnem kedves barátom van itt a közelben, meg a lovam is, szóval azt hiszem ideje indulni, mielőtt szegény pára azt hinné, felfalt valami.
*A helyzet az, hogy egyébként Nariinak fogalma sincs arról, hogy mennyi idő telhetett el, mióta ott hagyta Medet, de a hold még magasan az égen jár, így hát csak nem volt az olyan túl sok idő. Vállat von, és már fordul is arrafelé, amerről érkezett, hogy megpróbáljon valahogy visszakerülni a Bestéhez.*
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:58:23
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalht Loban//
*Nem akar hinni kicsi hegyes tündér füleinek. Res bizakodó arccal és hanggal még őt vigasztalja, pedig vele történtek ezek a szörnyűségek. Vigasztalón érinti a karját és ő ráfüggeszti könny fátyolos szemeit, majd halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
~Nahát, hogy tud ennyire bizakodó lenni. Olyan bátor! Én biztosan nem éltem volna túl mindezt.~
*Szeme mélyén csodálat kezd tükröződni, aztán a szája elé kapja önkéntelenül is egyik kezét.*
-Persze, hogy nem mész vissza, arra szörnyűséges helyre! Soha nem mész vissza! Most már itt maradsz ebben a városban.
*Mondja megijedve a gondolattól is, hogy Res visszakerülhet arra a helyre, ahol ennyire megsebezték. Tündér lelke háborog a gondolattól, hogy fajtársával ilyet megtehetett bárki.*
-Hogyhogy senki nem segített? Ez olyan szörnyű, ilyet senkinek nem szabadna átélni ez...
*Elharapja a mondatot, mert Resre néz és az ő szeméből nem tükröződik kétségbeesés. Bizakodva és optimistán tekint a jövőbe. Kicsit elszégyelli magát. A férfi megérdemli, hogy ennyi szenvedés után ő se vegye el a hitet, ami a lelkében van. Magára erőltet egy mosolyt.*
-Igazad van az a fő, hogy most már itt vagy és senki nem bánthat többet.
*Mondja ő is igyekezve bizakodó hangot hallatni. Ahogy Res büszkén kihúzza magát, majdnem kicsúszik a száján, hogy szerinte bizony nem érte meg, de aztán ezt is lenyeli és karjához nyúlva mozdul el egy kicsit, hogy megpaskolja tenyerével az ott lévő kezet.*
-Nem kell aggódnod, én jól ismerem a várost és segítek, majd neked. Ennyi szenvedés után igazán megérdemled, hogy jóra forduljon minden. Tudod nem sokkal ez előtt a piacon énekeltem és arra járt egy igazi uralkodó. Nagyon sok aranyat kaptam tőle szívesen neked adom, ha nincs nálad. Talán, így könnyebben boldogulsz.
*Mondja kedvesen ránézve és már kotorászik a kis erszénye után. A művelet közben kezd válaszolni a következő kérdésre.*
-Az én életemről? Rendben, ha szeretnéd.
*Mire ide ér a mondandójában már le is oldott a helyéről az erszényt és mosolyogva nyújtja Res felé.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 18:04:25
*Nem akar hinni kicsi hegyes tündér füleinek. Res bizakodó arccal és hanggal még őt vigasztalja, pedig vele történtek ezek a szörnyűségek. Vigasztalón érinti a karját és ő ráfüggeszti könny fátyolos szemeit, majd halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
~Nahát, hogy tud ennyire bizakodó lenni. Olyan bátor! Én biztosan nem éltem volna túl mindezt.~
*Szeme mélyén csodálat kezd tükröződni, aztán a szája elé kapja önkéntelenül is egyik kezét.*
-Persze, hogy nem mész vissza, arra szörnyűséges helyre! Soha nem mész vissza! Most már itt maradsz ebben a városban.
*Mondja megijedve a gondolattól is, hogy Res visszakerülhet arra a helyre, ahol ennyire megsebezték. Tündér lelke háborog a gondolattól, hogy fajtársával ilyet megtehetett bárki.*
-Hogyhogy senki nem segített? Ez olyan szörnyű, ilyet senkinek nem szabadna átélni ez...
*Elharapja a mondatot, mert Resre néz és az ő szeméből nem tükröződik kétségbeesés. Bizakodva és optimistán tekint a jövőbe. Kicsit elszégyelli magát. A férfi megérdemli, hogy ennyi szenvedés után ő se vegye el a hitet, ami a lelkében van. Magára erőltet egy mosolyt.*
-Igazad van az a fő, hogy most már itt vagy és senki nem bánthat többet.
*Mondja ő is igyekezve bizakodó hangot hallatni. Ahogy Res büszkén kihúzza magát, majdnem kicsúszik a száján, hogy szerinte bizony nem érte meg, de aztán ezt is lenyeli és karjához nyúlva mozdul el egy kicsit, hogy megpaskolja tenyerével az ott lévő kezet.*
-Nem kell aggódnod, én jól ismerem a várost és segítek, majd neked. Ennyi szenvedés után igazán megérdemled, hogy jóra forduljon minden. Tudod nem sokkal ez előtt a piacon énekeltem és arra járt egy igazi uralkodó. Nagyon sok aranyat kaptam tőle szívesen neked adom, ha nincs nálad. Talán, így könnyebben boldogulsz.
*Mondja kedvesen ránézve és már kotorászik a kis erszénye után. A művelet közben kezd válaszolni a következő kérdésre.*
-Az én életemről? Rendben, ha szeretnéd.
*Mire ide ér a mondandójában már le is oldott a helyéről az erszényt és mosolyogva nyújtja Res felé.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 18:04:25
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:06:57
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:06:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Dryyx várja a megváltó Halált, de a penge csak nem akar megérkezni, pedig a hím már elfogadta az ítéletet, melyet a Sors rótt ki számára, ám a végzetes csapás nem jön, helyette a fegyver kiesik a nőstény kezéből, ő maga pedig térdre rogy Dryyx előtt. A halott szemek mindent szenvtelenül nézik végig, tán kissé csalódottan is, amiért még mindig nem lehet vége az életnek csúfolt tragikomédiának, még mindig kötik őt a láncok, nem engedik átkelni az Örök Várakozás Csarnokába...
Az őrület, mely mindkettejük elméjét egyformán égeti, valahol mélyen összekapcsolni látszik őket, tébolyukban egyek ők, akár a Fény és a Sötétség, kik egymás nélkül létezni sem tudnának, ám örökkön kínozzák egymást, míg el nem jön a Végtelen Éjszaka, hogy örök homályba borítsa a világot.
Dryyx keze kinyúl s ezúttal ő emeli fel Narii arcát, s néz a szemeibe. Közelebb hajol a nőhöz, mélyen a szemébe néz, s ajkairól úgy gördülnek le a szavak, mintha csupán a szél suttogná el őket:*
-Menedék nélkül a Végzet meddig hajt? Rajtunk a bélyeg, beégve mélyen... Veled kezdem, veled is végzem majd...
*S valóban, a hím követni fogja Nariit, bármerre is menjen, ha kell, megy utána a tűzbe is, ahogy korábban is mondta. Az életének amúgy sincs értelme, ha a nőstény nem ad neki, nincs oka félni a haláltól, sem az élettől.*
-A tiéd vagyok, az utolsó vérig, ahogy te az enyém. *jelenti ki halkan, s a holt pillantás fogva tartja a vérszín lélektükröket. Nem kérdezett, avagy kért, csupán kinyilatkoztatott, tényként közölte, másként elképzelni sem tudná a világot.*
*Dryyx várja a megváltó Halált, de a penge csak nem akar megérkezni, pedig a hím már elfogadta az ítéletet, melyet a Sors rótt ki számára, ám a végzetes csapás nem jön, helyette a fegyver kiesik a nőstény kezéből, ő maga pedig térdre rogy Dryyx előtt. A halott szemek mindent szenvtelenül nézik végig, tán kissé csalódottan is, amiért még mindig nem lehet vége az életnek csúfolt tragikomédiának, még mindig kötik őt a láncok, nem engedik átkelni az Örök Várakozás Csarnokába...
Az őrület, mely mindkettejük elméjét egyformán égeti, valahol mélyen összekapcsolni látszik őket, tébolyukban egyek ők, akár a Fény és a Sötétség, kik egymás nélkül létezni sem tudnának, ám örökkön kínozzák egymást, míg el nem jön a Végtelen Éjszaka, hogy örök homályba borítsa a világot.
Dryyx keze kinyúl s ezúttal ő emeli fel Narii arcát, s néz a szemeibe. Közelebb hajol a nőhöz, mélyen a szemébe néz, s ajkairól úgy gördülnek le a szavak, mintha csupán a szél suttogná el őket:*
-Menedék nélkül a Végzet meddig hajt? Rajtunk a bélyeg, beégve mélyen... Veled kezdem, veled is végzem majd...
*S valóban, a hím követni fogja Nariit, bármerre is menjen, ha kell, megy utána a tűzbe is, ahogy korábban is mondta. Az életének amúgy sincs értelme, ha a nőstény nem ad neki, nincs oka félni a haláltól, sem az élettől.*
-A tiéd vagyok, az utolsó vérig, ahogy te az enyém. *jelenti ki halkan, s a holt pillantás fogva tartja a vérszín lélektükröket. Nem kérdezett, avagy kért, csupán kinyilatkoztatott, tényként közölte, másként elképzelni sem tudná a világot.*
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 16:39:06
Üzenet elküldve: 2015-07-07 16:39:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Mint egy vak és süket, úgy közelít áldozatához. Érzékei azonban kiélezettek, mindent hall, ami mozdul az erdőben, a tisztáson, csak éppen fel nem fogja, ami körülötte történik. Azt sem igazán fogja fel, ami vele történik, de ez teljesen érthető. Most ő a vadász, és a préda a földön térdel - könnyű célpont lenne még egy esetlen kisgyereknek is, aki valahonnét kardot szerzett. A nőstény nem bízza el magát, de nincs is eléggé öntudatánál ahhoz, hogy ezt megtehesse. A hím fölé tornyosul, hófehér haja arcába hullik és eltakarja a felét, a másik oldal bíbor lélektükrében azonban túl sok minden látszik most. A hold fénye, a préda halott tekintete, és a legmélyebb őrület, ami egy évekig magányosan élő embert csak így tartana életben. Mély sóhajt vesz, pengéit ütésre emeli, amikor a hím megszólal és először értelmetlennek tűnő szavakat ejt ki ajkain. De az ismerős hang, a szavak valahogy előbújtatják a vadászból az értelmet, ami szemében is megcsillan. Félrebillenti fejét, és lassan leengedi kardjait, agyába már hallott és ismerős szavak kúsznak, melyeket talán pont ettől a hímtől hallott korábban. Az őrület helyét egy pillanat alatt veszi át a nőstény tiszta értelme, kardjai kihullanak kezéből, és térdre rogy a hímmel szemben. Egyik kezével a földön támaszkodik, a másikkal kínzó lassúsággal nyúl ki maga elé, hogy a hím arcához érjen, ha az nem húzódik el, akkor hüvelykujjával végigsimítson rajta. Halk sóhaj hagyja el ajkait, majd a hím álla alá nyúlva magához fordítja őt, és elismétli a szavakat, melyeket immár biztosan tőle hallott.*
- Magamhoz kötlek, megmarom a szád... leszek a lánc, ami a húsodba vág...
*A nőstény ajkai nagyon halvány mosolyra húzódnak, de arcán jelenleg több a fájdalom, mint bármiféle boldogság. Csak arra tud gondolni, hogy éppen most készült kivégezni azt, akit magával akar vinni hátralévő éveiben, akivel lenne értelme azt a bizonyos új hazát megkeresni és megtalálni. És az a tudat, hogy úgy akart végezni vele, hogy az ráadásul halott tekintetével még akár üdvözölte is volna a véget, még elviselhetetlenebb a tudat, hogy csak ilyen egyszerűen le akarta vágni. Újabb apró sóhajt hallat, végül elengedi a hímet és ezúttal két kezével támaszkodik meg a földön, majd lehajtja fejét. Mintha a saját ítéletét várná meg nem tett cselekedetéért.*
*Mint egy vak és süket, úgy közelít áldozatához. Érzékei azonban kiélezettek, mindent hall, ami mozdul az erdőben, a tisztáson, csak éppen fel nem fogja, ami körülötte történik. Azt sem igazán fogja fel, ami vele történik, de ez teljesen érthető. Most ő a vadász, és a préda a földön térdel - könnyű célpont lenne még egy esetlen kisgyereknek is, aki valahonnét kardot szerzett. A nőstény nem bízza el magát, de nincs is eléggé öntudatánál ahhoz, hogy ezt megtehesse. A hím fölé tornyosul, hófehér haja arcába hullik és eltakarja a felét, a másik oldal bíbor lélektükrében azonban túl sok minden látszik most. A hold fénye, a préda halott tekintete, és a legmélyebb őrület, ami egy évekig magányosan élő embert csak így tartana életben. Mély sóhajt vesz, pengéit ütésre emeli, amikor a hím megszólal és először értelmetlennek tűnő szavakat ejt ki ajkain. De az ismerős hang, a szavak valahogy előbújtatják a vadászból az értelmet, ami szemében is megcsillan. Félrebillenti fejét, és lassan leengedi kardjait, agyába már hallott és ismerős szavak kúsznak, melyeket talán pont ettől a hímtől hallott korábban. Az őrület helyét egy pillanat alatt veszi át a nőstény tiszta értelme, kardjai kihullanak kezéből, és térdre rogy a hímmel szemben. Egyik kezével a földön támaszkodik, a másikkal kínzó lassúsággal nyúl ki maga elé, hogy a hím arcához érjen, ha az nem húzódik el, akkor hüvelykujjával végigsimítson rajta. Halk sóhaj hagyja el ajkait, majd a hím álla alá nyúlva magához fordítja őt, és elismétli a szavakat, melyeket immár biztosan tőle hallott.*
- Magamhoz kötlek, megmarom a szád... leszek a lánc, ami a húsodba vág...
*A nőstény ajkai nagyon halvány mosolyra húzódnak, de arcán jelenleg több a fájdalom, mint bármiféle boldogság. Csak arra tud gondolni, hogy éppen most készült kivégezni azt, akit magával akar vinni hátralévő éveiben, akivel lenne értelme azt a bizonyos új hazát megkeresni és megtalálni. És az a tudat, hogy úgy akart végezni vele, hogy az ráadásul halott tekintetével még akár üdvözölte is volna a véget, még elviselhetetlenebb a tudat, hogy csak ilyen egyszerűen le akarta vágni. Újabb apró sóhajt hallat, végül elengedi a hímet és ezúttal két kezével támaszkodik meg a földön, majd lehajtja fejét. Mintha a saját ítéletét várná meg nem tett cselekedetéért.*
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:37:14
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:37:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Eleget csatangolt a városban. Ahogy a Tűz városában annyiszor, itt is szükségét érzi, hogy maga mögött hagyja a tülekedést, a városlakók, az emberek ide-oda igyekvő, céltudatos akarással egyirányúvá szűkült világlátását. ~ Vajon miért olyan fontos számukra a hatalom? ~ gondolkodik, szeme előtt még a Gazdagnegyed palotáinak és házainak hatalmat sugárzó képeivel. Velük születik, emberként? Vagy éppenhogy valaminek, valami elveszített dolognak a hiánya miatt kergetik annyira, délibábként? Miért élvezetes a hit, hogy irányítani tudják az eseményeket, megszabni a jövőt? A félelem biztonságkereséséből fakad? Vagy az a mámorító számukra, hogy ilymódon nem egyek, bárkik, olyanok mint mindenki más, hanem kiemelkednek a többi ember közül? De hisz a nap ugyanúgy süt le rájuk, az éj ugyanúgy elkövetkezik, s a halál előtt ez is hiábavaló különbség. Vagy az ember veleszületett tulajdonsága ez, s valóban, a szabadság maga, hogy rajtuk is áll, ha elég vakmerőek, tehetségesek, elszántak és kitartóak, hogy megszabják a történések menetét? Megszabni a jelent, s ezáltal a jövőt? S a nagy csábító: jó vagy rossz irányba! De, Drann ezt elfként veleszületetten tudja: hogy mi jó s mi rossz, nem az ember szabja meg. Van valami rejtett erő, mi a nagy akarások és szándékok eredőjéből a SAJÁT történetét írja, s bármit felül képes írni, évtizedes, a lehető legpontosabban előkészített s megvalósított terveket, hirtelen indulatból való akarásokat, szebb jövő reményében hozott döntések csapását, s az egészből kikerekedik valami, amit senki emberfia azelőtt elképzelni nem tudott. S hogy jó, vagy rossz, az nem megmondható.
A tűnődés hosszas, és nyugalmas.
A tisztás ereje átjárja, talán valamikor, a város megalapításakor a hely magába szívott valamiféle erőt, energiát, vagy épp azért választották e helyet Arthenior megalapításához, mert érezhető volt a mágikus erő a környéken. Wegtoren más, nem ilyen szabadon, szellősen erős, lázasabb és mélyen izzóbb az a város, az ott élő emberek mások.
Drann feleszmél, ideje indulnia, vissza, a városba. Kíváncsisága vonzza őt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.07 12:25:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mért vs. miért).
A tűnődés hosszas, és nyugalmas.
A tisztás ereje átjárja, talán valamikor, a város megalapításakor a hely magába szívott valamiféle erőt, energiát, vagy épp azért választották e helyet Arthenior megalapításához, mert érezhető volt a mágikus erő a környéken. Wegtoren más, nem ilyen szabadon, szellősen erős, lázasabb és mélyen izzóbb az a város, az ott élő emberek mások.
Drann feleszmél, ideje indulnia, vissza, a városba. Kíváncsisága vonzza őt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.07 12:25:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mért vs. miért).
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-06 22:39:38
Üzenet elküldve: 2015-07-06 22:39:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
-Az volt, de vége.
*Továbbra is saját bizakodó mosolyával igyekszik a lányt felvidítani.*
-Itt vagyok, és nem megyek vissza.
*Tenyerét átfordítja, és alulról Elinara karjára simítja. Közelebb hajol hozzá, és próbálja vigasztalni. Lévén elég friss az élmény, nehezére esik ilyen hideg fejjel beszélni a történtekről, de intenzívebb érzéseket vált ki belőle a szemben ülő tekintete, és mindenképpen szeretné jobb kedvre deríteni.*
-Én elfogadtam a múltam és jelenem. A jövőmön viszont tudok alakítani. Ha nem így gondolnám, még most is egy bányában izzadnék. Össze sem tudom számolni, hányszor próbáltam meglógni. *Egyre határozottabban fogja a lány karját, ha csak nem húzta el eddigre.*
-Részben ezért is nézek ki így. *Egy rövid pillanatra leveszi a szemét a lányról, oldalra tekint szégyenlősen, majd rögtön vissza, és eddig nem látott daccal, egyik szemöldökét felhúzva folytatja.*
-De megérte.
*Büszkén kihúzza magát, még mindig törökülésben, és ezúttal fesztelenül és őszintén a lányra mosolyog. Magát is sikerült meggyőznie arról, hogy minden rendben van.*
-Figyelj, beszéljünk inkább rólad, jó?
*Nem szégyenérzettel és titkolózva mondja ezt, hanem tényleges érdeklődés látszik az arcán.*
-Az én életemet amúgy is kiveséztük.
*Egy rövid és halk kacajt hallat az orra alól.*
-Az volt, de vége.
*Továbbra is saját bizakodó mosolyával igyekszik a lányt felvidítani.*
-Itt vagyok, és nem megyek vissza.
*Tenyerét átfordítja, és alulról Elinara karjára simítja. Közelebb hajol hozzá, és próbálja vigasztalni. Lévén elég friss az élmény, nehezére esik ilyen hideg fejjel beszélni a történtekről, de intenzívebb érzéseket vált ki belőle a szemben ülő tekintete, és mindenképpen szeretné jobb kedvre deríteni.*
-Én elfogadtam a múltam és jelenem. A jövőmön viszont tudok alakítani. Ha nem így gondolnám, még most is egy bányában izzadnék. Össze sem tudom számolni, hányszor próbáltam meglógni. *Egyre határozottabban fogja a lány karját, ha csak nem húzta el eddigre.*
-Részben ezért is nézek ki így. *Egy rövid pillanatra leveszi a szemét a lányról, oldalra tekint szégyenlősen, majd rögtön vissza, és eddig nem látott daccal, egyik szemöldökét felhúzva folytatja.*
-De megérte.
*Büszkén kihúzza magát, még mindig törökülésben, és ezúttal fesztelenül és őszintén a lányra mosolyog. Magát is sikerült meggyőznie arról, hogy minden rendben van.*
-Figyelj, beszéljünk inkább rólad, jó?
*Nem szégyenérzettel és titkolózva mondja ezt, hanem tényleges érdeklődés látszik az arcán.*
-Az én életemet amúgy is kiveséztük.
*Egy rövid és halk kacajt hallat az orra alól.*
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:24:44
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:24:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalht Loban//
*Kikerekednek a szemei miközben Rest hallgatja. A végére ajkai között is rés nyílik. Eddig nem nézett a sebekre, amik a tündért tarkítják, de most akaratlanul is odavándorol a szeme és végignéz rajtuk.*
-Bö... börtönbe?
*Szeme akaratán kívül is megtelik könnyekkel, de nagyon igyekszik nem elengedi egy könnycseppet sem szeme börtönéből. Letaglózza, hogy a férfi ott is született. Ezek szerint gyerekként is ott élt és a sebeket is ott kapta és megszökött és most senkije és semmije sincs. Olyan mély sajnálatot érez iránta, hogy alig tudja visszatartani a szemében csillogó könnyfolyót.*
~Szegény, vajon min mehetett eddig keresztül? Ne akadjak ki? Jó próbálok, nagyon próbálok... ~
*Kinyújtja a kezét és Res karjára teszi.*
-Sajnálom. Igazán borzasztó lehetett.
*Néz rá részvétteljesen. Teljesen letaglózta, amit hallott és szíve nagyon belefacsarodott.*
*Kikerekednek a szemei miközben Rest hallgatja. A végére ajkai között is rés nyílik. Eddig nem nézett a sebekre, amik a tündért tarkítják, de most akaratlanul is odavándorol a szeme és végignéz rajtuk.*
-Bö... börtönbe?
*Szeme akaratán kívül is megtelik könnyekkel, de nagyon igyekszik nem elengedi egy könnycseppet sem szeme börtönéből. Letaglózza, hogy a férfi ott is született. Ezek szerint gyerekként is ott élt és a sebeket is ott kapta és megszökött és most senkije és semmije sincs. Olyan mély sajnálatot érez iránta, hogy alig tudja visszatartani a szemében csillogó könnyfolyót.*
~Szegény, vajon min mehetett eddig keresztül? Ne akadjak ki? Jó próbálok, nagyon próbálok... ~
*Kinyújtja a kezét és Res karjára teszi.*
-Sajnálom. Igazán borzasztó lehetett.
*Néz rá részvétteljesen. Teljesen letaglózta, amit hallott és szíve nagyon belefacsarodott.*
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:46:38
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:46:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
*Az első kérdésére nagyot nyel, és nem igazán tudja, mit is mondjon. Szerencsére a lány nyitja előbb szóra a száját, de még mindig ebben a témában. El szeretné mondani a lánynak, honnan is jött valójában, de nem igazán érzi úgy, hogy alkalma nyílna volna rá. Szó szót követ, jön a következő kérdés. Res röviden elgondolkodik, mit is mondhatna, de a lány újra megelőzi, és még egy kérdést tesz fel.
-Hát-
*Jelzi, hogy válaszolni fog, de újabb néhány másodperces szünetet tart. Ezúttal Elinara kivárja a választ.*
-Nem igazán vannak ismerőseim.
*Jelenti ki egy félénk mosoly társaságában.
-Sem családom, ha már itt tartunk. *A keserű téma ellenére derűs a tekintete. Nem akar nagyon nyomasztó lenni.* Ha már belekezdtem. *nagyon sóhajt, és megint gondolkodik egy kicsit, hogyan is folytassa.* Börtönben éltem mióta eszemet tudom. Gondolom gyerekként vittek be, de az is lehet, hogy ott születtem. Bár az ottani körülményeket ismerve ezt kétlem. Na mindegy, a lényeg, hogy rabszolgamunkát végeztem, de néhány hete sikerült megszöknöm, és egészen idáig menekültem, de kérlek, *a két mondatrész között egy gondolatnyi szünetet sem hagy, úgy folytatja.* ne akadj ki. Én ezzel rendben vagyok. Csak nem akarok vissza jutni.
*Megpróbál igazán derűs mosolyt villantani a lányra, hogy oldja az esetleges feszültséget.*
*Az első kérdésére nagyot nyel, és nem igazán tudja, mit is mondjon. Szerencsére a lány nyitja előbb szóra a száját, de még mindig ebben a témában. El szeretné mondani a lánynak, honnan is jött valójában, de nem igazán érzi úgy, hogy alkalma nyílna volna rá. Szó szót követ, jön a következő kérdés. Res röviden elgondolkodik, mit is mondhatna, de a lány újra megelőzi, és még egy kérdést tesz fel.
-Hát-
*Jelzi, hogy válaszolni fog, de újabb néhány másodperces szünetet tart. Ezúttal Elinara kivárja a választ.*
-Nem igazán vannak ismerőseim.
*Jelenti ki egy félénk mosoly társaságában.
-Sem családom, ha már itt tartunk. *A keserű téma ellenére derűs a tekintete. Nem akar nagyon nyomasztó lenni.* Ha már belekezdtem. *nagyon sóhajt, és megint gondolkodik egy kicsit, hogyan is folytassa.* Börtönben éltem mióta eszemet tudom. Gondolom gyerekként vittek be, de az is lehet, hogy ott születtem. Bár az ottani körülményeket ismerve ezt kétlem. Na mindegy, a lényeg, hogy rabszolgamunkát végeztem, de néhány hete sikerült megszöknöm, és egészen idáig menekültem, de kérlek, *a két mondatrész között egy gondolatnyi szünetet sem hagy, úgy folytatja.* ne akadj ki. Én ezzel rendben vagyok. Csak nem akarok vissza jutni.
*Megpróbál igazán derűs mosolyt villantani a lányra, hogy oldja az esetleges feszültséget.*
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:00:14
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:00:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
-Oh,... köszönöm.
*Mondja kicsit zavartan és lesüti a szemét, ami a gyönyörű jelzőt kapta. Ibolyái helyett egy mélyrózsaszín szín jelenik meg az arcán. Amikor Res beleegyezik a beszélgetésbe örömtől csillogva kapja rá újra a tekintetét.*
-Nagyon örülök. Tulajdonképpen valóban nem sokat láttam itt tündéreket mostanában. Amikor annakidején a városba érkeztem két tündérlánnyal azonnal találkoztam. De sajnos elmentek. Megtámadott minket három ork és hajszál híján odavesztünk, ha nem jön arra két bátor idegen ember, akkor biztosan nagy baj lett volna. Ők a támadás után nem maradtak itt a városban. Azóta csak futólag látok fajtársat, de valahogy sosincs alkalmam beszélgetni velük.
*A következő mondatnál meglepve pislog.*
-Ezt úgy érted, még nem beszélgettél más tündérrel a családodon kìvül?
*Azt gondolja biztos nem jól érti, mert Res telintete megváltozik.*
~Az nem lehet, hogy nem beszélt még tündérrel, talán úgy értette, hogy itt a városban nem volt alkalma velük brszélni az meg csak azt jelentheti, hogy nemrég jöhetett. De buta vagy Elinara! Biztos azt gondolja ostoba egy tündérrel találkozott.~
-Persze, ha most érkeztél, akkor persze még nem volt módodban találkozni egyel sem, vagyis most már velem igen.
* Korrigál gyorsan, aztán elmélyülnek arcán a nevetőgödröcskék, mikor kiderül Res örömmel beszél vele.*
-Kifogástalan beszélgető partner vagy.
*Mondja határozottan, hisz a másik, figyel, kérdez és tud beszélni. Az ő gondolkodása szerint ez több, mint elég ehhez. A bókkal érkező kérdés picit megint zavarba hozza és visszavarázsolja a pírt az arcára.*
-Ö... nos... nem is tudom.
*Habog egy kicsit, majd szemét beszélgetőtársára függeszti, mert látja még beszélne. Kicsit vár, hogyha szeretne még mondhasson valamit, aztán kérdez.*
Miért jöttél a városba?
*Reméli nem túl tolakodó a kérdés, de az jut eszébe mikor ő érkezett egyedül annakidején. Nagyon örült volna legalább egy ismerős arcnak, azt gondolja talán Resnek is jól jöhet.*
-Lakik errefelé ismerősöd, vagy barátod, aki segìt eligazodni?
*Pillant kérdőn rá.*
-Oh,... köszönöm.
*Mondja kicsit zavartan és lesüti a szemét, ami a gyönyörű jelzőt kapta. Ibolyái helyett egy mélyrózsaszín szín jelenik meg az arcán. Amikor Res beleegyezik a beszélgetésbe örömtől csillogva kapja rá újra a tekintetét.*
-Nagyon örülök. Tulajdonképpen valóban nem sokat láttam itt tündéreket mostanában. Amikor annakidején a városba érkeztem két tündérlánnyal azonnal találkoztam. De sajnos elmentek. Megtámadott minket három ork és hajszál híján odavesztünk, ha nem jön arra két bátor idegen ember, akkor biztosan nagy baj lett volna. Ők a támadás után nem maradtak itt a városban. Azóta csak futólag látok fajtársat, de valahogy sosincs alkalmam beszélgetni velük.
*A következő mondatnál meglepve pislog.*
-Ezt úgy érted, még nem beszélgettél más tündérrel a családodon kìvül?
*Azt gondolja biztos nem jól érti, mert Res telintete megváltozik.*
~Az nem lehet, hogy nem beszélt még tündérrel, talán úgy értette, hogy itt a városban nem volt alkalma velük brszélni az meg csak azt jelentheti, hogy nemrég jöhetett. De buta vagy Elinara! Biztos azt gondolja ostoba egy tündérrel találkozott.~
-Persze, ha most érkeztél, akkor persze még nem volt módodban találkozni egyel sem, vagyis most már velem igen.
* Korrigál gyorsan, aztán elmélyülnek arcán a nevetőgödröcskék, mikor kiderül Res örömmel beszél vele.*
-Kifogástalan beszélgető partner vagy.
*Mondja határozottan, hisz a másik, figyel, kérdez és tud beszélni. Az ő gondolkodása szerint ez több, mint elég ehhez. A bókkal érkező kérdés picit megint zavarba hozza és visszavarázsolja a pírt az arcára.*
-Ö... nos... nem is tudom.
*Habog egy kicsit, majd szemét beszélgetőtársára függeszti, mert látja még beszélne. Kicsit vár, hogyha szeretne még mondhasson valamit, aztán kérdez.*
Miért jöttél a városba?
*Reméli nem túl tolakodó a kérdés, de az jut eszébe mikor ő érkezett egyedül annakidején. Nagyon örült volna legalább egy ismerős arcnak, azt gondolja talán Resnek is jól jöhet.*
-Lakik errefelé ismerősöd, vagy barátod, aki segìt eligazodni?
*Pillant kérdőn rá.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-06 10:42:19
Üzenet elküldve: 2015-07-06 10:42:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Sok időt tölt a tisztáson a noteszében firkálgatva, gondolkodva, ötletelve... Egyre inkább valóságnak tűnik amit eddig csak remélni mert, biztos benne hogy ezt igenis meg lehet csinálni, csak arany és idő kell hozzá. Meg egy jó kovács, de szerencsére olyan akad a városban. Leginkább egy saját műhely kellene, rövidtávon mindenképp költségesebb, de hosszútávon megtérül a kiadás, ráadásul akkor minden pontosan úgy készülne el ahogy ő szeretné anélkül hogy órákat kellene magyarázgatnia és rajzolgatnia. Nem szereti másra bízni a munkát, de hát jelenleg nincs sok választása. Az idő viszont telik, bármennyire és szép ez a tisztás, így előbb-utóbb kénytelen feltápászkodni árnyékos ülőhelyéről hogy meginduljon a város fele.*
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-05 17:16:35
Üzenet elküldve: 2015-07-05 17:16:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
-Gyönyörű.
*mondja áhítattal, röviden és tömören véleményét a ragyogó szempárról.
-Beszélgetni.
*Rövid szünet után folytatja.*
-Nagyon szívesen.
*Elinarával folytatott beszélgetése alatt először mosolyra húzódik a szája. Kellemes melegség árad a lányból, amit egyszerűen nem tud figyelmen kívül hagyni.*
-Ilyen kevés tündér él errefelé?
*Igaz még Res sem találkozott fajtársával az alatt a pár óra alatt, mióta Arteniorban és környékén jár, de korábban sem sokat látott.*
-Őszintén, még nem igazán volt alkalmam fajtársammal beszélgetni.
*Tekintete újra hideg és tárgyilagos.
-Sajnálom, ha nem vagyok a legjobb beszélgető partner, de mindennél nagyobb örömet okoznál, ha eltölthetnénk egy kis időt együtt.
*A mondat végére újra kicsit zavarba hozza magát, lehajtja a fejét, de továbbra is a lány arcát díszítő lila ékköveket figyeli.*
-Hogy lehet egy ilyen szép hölgy magányos?
~Mit beszélsz, Res? El ne ijeszd!~
*Azon kapja magát, hogy szinte bármi árat megadna azért, hogy tovább érezze Elinara melegét. Kezd megnyugodni, ezzel párhuzamosan felbátorodni. Senki nem érte még el életében, hogy teljesen fesztelenül érezze magát. Ahogy kiül az arcára az érzés, ki akarja azt mondani, de visszafogja magát, mert nem szeretne túl tolakodónak tűnni. A tekintetén is látszanak az elfojtott szavak, de türelmesen hallgatja, figyeli a lányt.*
-Gyönyörű.
*mondja áhítattal, röviden és tömören véleményét a ragyogó szempárról.
-Beszélgetni.
*Rövid szünet után folytatja.*
-Nagyon szívesen.
*Elinarával folytatott beszélgetése alatt először mosolyra húzódik a szája. Kellemes melegség árad a lányból, amit egyszerűen nem tud figyelmen kívül hagyni.*
-Ilyen kevés tündér él errefelé?
*Igaz még Res sem találkozott fajtársával az alatt a pár óra alatt, mióta Arteniorban és környékén jár, de korábban sem sokat látott.*
-Őszintén, még nem igazán volt alkalmam fajtársammal beszélgetni.
*Tekintete újra hideg és tárgyilagos.
-Sajnálom, ha nem vagyok a legjobb beszélgető partner, de mindennél nagyobb örömet okoznál, ha eltölthetnénk egy kis időt együtt.
*A mondat végére újra kicsit zavarba hozza magát, lehajtja a fejét, de továbbra is a lány arcát díszítő lila ékköveket figyeli.*
-Hogy lehet egy ilyen szép hölgy magányos?
~Mit beszélsz, Res? El ne ijeszd!~
*Azon kapja magát, hogy szinte bármi árat megadna azért, hogy tovább érezze Elinara melegét. Kezd megnyugodni, ezzel párhuzamosan felbátorodni. Senki nem érte még el életében, hogy teljesen fesztelenül érezze magát. Ahogy kiül az arcára az érzés, ki akarja azt mondani, de visszafogja magát, mert nem szeretne túl tolakodónak tűnni. A tekintetén is látszanak az elfojtott szavak, de türelmesen hallgatja, figyeli a lányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587