Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

920. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-12 20:47:57
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

* Alig egy órát tölt a papírhalom felett, de ez is épp elég ahhoz, hogy elfáradjon. Nem fizikailag, szellemileg. Megköszöni a papnak a sok segítséget, majd a tamplomból kilépve a tisztás felé veszi az irányt. Úgy hallotta, hogy ez a hely tökéletes a pihenésre, meditálásra, és, bár már többször járt itt, még nem volt alkalma ezt megtapasztalni. A temetőn átkelve egy kicsit lassít a léptein. Szeret a sírok között sétálni, a legtöbb lénnyel ellentétben őt meghatja a temető csendje és nyugalma. Néhány, öregnek tetsző kőtáblánál meg is áll, hogy megpróbálja kisilabizálni a feliratot, ám a legtöbb esetben nem jár sikerrel.
Miután elhagyja a sírok rengetegét gyorsít a léptein, a folyópart a legkevésbé sem kelti fel az érdeklődését, így pár perc alatt el is éri az úti célját. Miután kiválaszt magának egy szimpatikus fát leül a tövébe és megpróbál rendet tenni a fejében. Behunyja a szemét s kezét a térdére téve kikapcsolja a külvilág hangjait.*


919. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-11 22:10:15
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Fekete-Fehér //
// Darel, Shiro //

* Jogos a kérdés, s a keserű felismeréstől, hogy a fiúnak igaza van, rossz szájíze lesz. Mókás grimaszba torzul a bájos arc és kinyújtja nyelvét a másiknak, aki talán nem is veszi észre, csak ha jókor pillant hátra. Pillanatnyi vidámságát beárnyékolja a gondolat, hogy valójában ő csak egy szárnya szegett kismadár, egy szófogadatlan naív kislány, aki mindig csak elszökik hazulról. Röstellve lesüti a szemét, majd durcásan fonja keresztbe maga előtt vékony karjait,s eltökélten valami jó magyarázaton töpreng. Orcáján rózsaszín foltok jelennek meg, s jól látszik hogy kattognak a fogaskerekek.*
- Azért szöktem meg mert.. mert öö... csak megszöktem és kész. * Csicsereg kis gondolkodás után és megvonja nem túl széles vállacskáit. Viharos érzéseit összefoglalni pár mondatban lehetetlen volna, pedig akár könyvet is írhatna róla, azonban még úgy érzi, hogy Darel nem értené meg őt. Ellenérzései dacára azonban egyre rokonszenvesebb neki a komor harcos ifjú, s ezért járna is neki valami szúrós megjegyzés, azonban a hosszú éjszakai ébrenlét után, ráadásul étlen-szomjan egy erdőt járva energiája egy csepp sem maradt a frappáns élcelődésekre. Lesöpri portól szürkülő ruháját, mintha ezzel a nemkívánatos problémáktól és gondolatoktól is megszabadítaná magát, azok azokban továbbra is megmaradnak, mint egy szálka a köröm alatt.
Az elmúlt órák iszonytatos megpróbáltatásainak utóhatásaként lassan Nily is kezd kifogyni a szóból, s miután elindul a páros a kis erdei csapáson, a lányka csak leejtett vállal, ásítozva , megtörten ballag a földet nézve. Maga előtt unottan rugdal egy fura formájú kavicsot. Már-már azt hinné az ember, hogy összeesik a fáradtságtól, azonban a patadobogás hangjára összerezzen és hátrafelé tekintget.
Nagy örömére aztán újból felbukkan a ló, akit majd készségesen követnek a város felé vezető irányba. Lábait fáradtan, megviselten szedi, ami nem csoda tekintve az oldalán éktelenkedő sebeket. Nily vékony szemöldökei a homlokára szalad miközben fejét ingatja.*
- Ezt már biztosan az a koszos halász tette vele. Én tudom! Előle menekült azért ilyen megviselt! Ha meglátom majd én majd én megtanítom kesztyűbe dudálni!
* Zsémbel Nily, miközben egyre beljebb haladnak a kis kitaposott ösvényen. Minden lépésnél valami újfajta szidalmat szór szerencsétlen halász fejére, ki talán már messze is jár,de Nily szerint megérdemli az összes epés jelzőt.
Kék levendula illatát fújja feléjük a szél, Nily kedvenc virágát és, ahogy megpillantja a sűrű virágbokrot előreszalad.
Megmozgatja pisze orrát és lehajol a vegyes virágrengeteghez. Az apró virágú nefelejcsből a hajába is tűz egy szálat Mire Darel és "Árny" beérik addigra már egész kis csokrot állít össze a mindenféle erdei virágból. Az idilli pillanatot azonban egy újabb már ismerős hang szakítja félbe, Nily pedig úgy pillant fel a sűrű növényrengetegből, mint egy riadt őz.*
- Ez ő! * Gyorsan vissza is szalad hozzájuk és lázasan gondolkodik, hogyan kerülhetnék el az újabb nem kívánatos találkozást. Talán ha csak csendben maradnak, akkor tovább vágtat. Nily a vastag szálú sörénybe túr és lélegzetvisszafojtva fókuszál az ösvény másik oldalára. Legnagyobb meglepetésére a hangok elhalkulnak, jelezvén, hogy a férfi elhaladt mellettük.*
- Elment.. * Most vesz levegőt először. Bár még egy darabig vár, nehogy meggondolja magát a férfi és vissza ügessen hozzájuk.*
- Őt keresi.. Vágjuk le az utat, úgy talán nem futunk össze vele, és még én is elérem a hajómat... ami már biztosan rég a kikötőben vár.* Valóban a nap már jócskán a fejük felett szórja aranyló sugarait a magasból, a bárka pedig egy óra múlva már indul is.*


918. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-11 20:54:29
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Laeina Athera//

*Szépen elmeséli, amit tud a tisztásról és a történetéről. Őt is nagyon érdekli a hely története, de nem tudja honnan tudhatna meg róla többet. Ellenben, úgy dönt, inkább élvezi a helyet és a nyugalmat.*
- Az nagyon elképesztő, de hát nem tudunk ellene mit tenni. Jobb, ha csak élvezzük a helyet.
*Azzal felnéz az égre és elkezd gondolkodni magában. Mikor Lay egy nagy sóhajtás után megszólal. Ő pedig elmosolyodik, s ránéz a lányra, majd megint felemeli a hangját.*
- Szerintem ez a legszebb hely a városban. De persze korán sem biztos és ez csak az én véleményem. Viszont hallottam, hogy sokan kedvelik ezt a helyet.


917. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-11 17:52:29
 ÚJ
>Laeina Athera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Chaterya Eliath//

*Kíváncsian hallgatja Chatery beszámolóját.*
~Nem egy ember csinálta, hanem többen voltak? Így kicsit könnyebben elképzelhető... De ez akkor is durva!~
-Ez akkor is elképesztő...
*Szemével követi Chatery pillantását az égre.*
-Micsoda nyugalom!
*Sóhajt fel elragadtatottan.*
-Rég láttam ilyen szép helyet... Elég népszerű lehet!


916. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-10 14:39:34
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Fekete-Fehér //
//Shiro, Nilynn //

*Miután a fiú befejezte mondókáját a családról a hagyományokról, a lány is belekezd bár az ő hanglejtésén kevésbe látszik az öröm, inkább a nemtetszést fejezik ki mondatai. Észleli a pillanatnyi dühöt mit a hímzés és az etikett órákon való részvétel no meg a tea délutánok iránt táplál. Nem éri Darelt túl nagy meglepetés a hallottak alapján, egy nemes lánynak valószínűleg ezek lehetnek a napi tevékenységei. Érdeklődve hallgatja a lányt és figyeli annak nem tetszését. Érdekes különbségek Ő a harcmezőt koptatta vérét ontva s ugyan azt verítékezve, míg mások teázgatással múlatták az időt. Hatalmas morális és társadalmi szakadék. Majd végül az északi nőkről hallott érdekes információ csapja meg a fülét, szemöldöke meglepetten a magasba kúszik *
- Bajsza? Én egyetlen ilyet sem láttam…
* Gondolkodik el kissé, de valóban nem emlékszik ilyenre s rendezi le csakhamar ezt a kis tévhitet a lányban. Majd visszafordul a lányra és érdeklődőn tekint annak szemébe mikor az ő saját törvénye felől kérdez, kíváncsian várja, hogy mi is lesz az. Végül hallva a választ egyetlen kérdés merül fel benne *
- Ha szabadon szárnyalsz, akkor miért kell mindig elszöknöd?
* Egy szabad embernek nem kell megszökni sehonnan, legalábbis a fiú szerint. Az egyszeri válasz pont olyan könnyedséggel rombolhatja le a lány naiv gondolatát, mint ahogy a fiú ajkait elhagyta.
A beszélgetést Nily hirtelen ráébredése szakítja meg mikor arcukat kedvesen megsimogatja az ébredő nap. Jó jel, átvészelték az éjszakát. Nily másként fogja fel s tempós kapkodásba kezd, sietnie kell ha el akarja érni a hajót a kikötőben. Darel rutinos mozdulatokkal szedi össze holmiját és figyeli a lány alakját miközben magát igazgatja s megviselt ruháját nézegeti.
Patkódobogás… Nily arca ismét kivirul s kis tenyereit összecsapva ad hangot a gondolatának. Valóban visszajött. A méretes táltos ismét elhagyta mondva csinált gazdáját. Nily a kikötőbe akarná vinni, hogy egy általa említett ember vagy bekötözheti a sebeket. De sem Darelnek sem Nilynek nincs ideje reagálni, az állat döntött… utat mutat neki egy zegzugos erdei ösvény irányába… Nily kijelentésre Bólint, hiszen egyet értenek abban, hogy kövessék a sérült állatot. Nyugodt léptekkel halad a kis csapat az erdő sűrűjében. Darel igyekszik figyelni, hogy merre is járhatnak, de ha jól látja akkor bölcs döntés volt éjszaka nem tovább bolyongani az erdő sötétségében. Nem lehetnek túl messze… Természetesen Nily ajkai továbbra is csicseregnek s most épp a névadáson gondolkodik. A Fiú végig néz a hatalmas délceg lovon ki küzdelmesen, de rendületlenül halad előre. Sebek tarkítják testét, a kimerültség határin egyensúlyoz de még is halad… Tiszteletre méltó tulajdonság. *
- Elszánt…
* Csúszik ki ajkai közül, de nem névnek szánja csupán a gondolatai manifesztálódtak egyetlen szóban. A gondolat megszakad, mert újabb dobogás zaja töri meg a reggel erdő folytonos hangjait. Darel megáll egy kicsit, s féloldalt fordul az ösvényen, hátratekint, tekintetét a sűrű erdőbe fúrja, keresi a forrást mi nem csupán állati… ismerős emberi hang is párosul mellé. Vár… mozdulatlan, teste készen áll… De a hang távolodni látszik. Visszafordul a lány és a táltos felé, lassan haladtak így nem jutottak messze. Fordultában össze akad tekintete Nily ibolyakék szemeivel, biztatón bólint egyet még majd utánuk indul s néhány lépés után beéri őket. Arca elszánt, szó nélkül követi a lovat bármerre is vezesse a fiatal párost… *

A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.10 14:43:04


915. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-09 23:08:42
 ÚJ
>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

*Másnap reggel Daeros korán kelt, hogy minél több időt tölthessen az erdőben. Elvégre, egy jó íjnak való faágat találni majdnemhogy nehezebb, mint tűt a szénakazalban. Előfordulhat, hogy az ember egyből ráakad a megfelelőre, van azonban, hogy több száz fát is végig kell nézni, mire ráakad. Az is lehet, hogy éppen a századikon talál egy tucatnyi megfelelő ágat, amilyet az előzőeken egyet sem. A sors kegyetlen játéka ez, mellyel az íjkészítőket sújtja, de ha az ember tökéletes fegyvert akar készíteni, akkor bizony meg kell fáradni vele. Jobbjában egy baltával érkezett az erdőszélén lévő tisztásra, mert emlékei szerint itt látott pár szép, nagyra nőtt kőrisfát. Emlékezete nem csalta meg, valóban áll itt nem is egy, hanem négy kőris, így hát nekiáll végignézni mindet. Csak remélni tudja, hogy a szerencse, vagy a sors rámosolyog a mai nap folyamán, s megtalálja a számára tökéletes ágat, amit levághat. Nincsen hibátlan kőrisfa, de nincsen hibátlan íj sem, legalábbis Daeros nem látott még olyat, de mindegyik kőrisfában van egy íj, csak tudni kell, hogy hogyan kell kivenni belőle. Ez az íjkészítés titka. Művészre van ehhez szükség, nem mesteremberre. Mielőtt bárki is kivág egy fát, mérlegelnie kell, van e hozzá erkölcsi joga. A kőrisfa az istenek ajándéka és azért nő, hogy íj legyen belőle.
Úgy tűnik, a sors mégis kegyes hozzá a mai napon, mert a harmadik fán talál egy tökéletesnek tetsző ágat, mely nincs is túl magasan ahhoz, hogy felmászva megszerezze magának. Felkapaszkodik hát rá, s néhány mozdulat után már helyben is van. Nekiáll, hogy tőből levágja az ágat. Fél kézzel kapaszkodva a fa törzsébe, ez nem oly egyszerű mutatvány, viszont annál fárasztóbb. Bő fertályóra ismételgetett lesújtás után, az ág végre megadja magát, s a földre hull. Daeros is követi, noha ő a hosszabb utat választva lemászik érte. Szemével megállapítja, melyik a legjobb része, s nekiáll, hogy egy hét láb hosszú hasábot hasítson ki belőle a baltával. Miután megvan, úgy hasítja szét a hasábot, hogy az 6 hüvelyk széles legyen, s nagyon óvatos, nehogy a kéregben kárt tegyen. Az így kapott hasában a középső részét három hüvelyk vastagon faragja ki, továbbra is nagyon óvatosan bánva a faanyaggal. Tisztelettel kezeli, hiszen az íj nem csak fegyvere lesz, de társa is a vadonban, s az élete múlik rajta. Nem szabad hát, hogy már az ilyen korai szakaszban elrontsa. Miután megvan, felkapja a hasábot, s elindul vele haza. Innen még sokat kell várnia, mire a fa kiszárad eléggé, hogy íjat lehessen készíteni belőle.*


914. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-09 17:50:39
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

// Fekete-Fehér //

*A ló megindul az ösvényen, a város felé vezető irányba, amint Nily és Darel is hajlandó rá, hogy kövesse. Lábait fáradtan szedi - bár látszik rajta, hogy sietne, patáit nem nagyon bírja már emelni, s minden lépésnél kixsit felszántja maga alatt a földet. Feje is nagyot bólint minden egyes lépésénél, mégis erőlteti a menetet.
A páros háta mögül ismét patkódobogás hangjait hordja a szél, s újra hallani a hajós kiáltásait is.*
- Hejj! Hejj!
*A hangok egyre közelednek, azonban hamarosan el is távolodnak.*


913. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-09 03:10:35
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Fekete-Fehér //
//Shiro, Darel //

* Viaskodik az álmossággal, hol felülkerekedik, hol pedig erőtlenül oldalra dőlve merül félálomba. Rózsás ajkak résnyire nyílnak, lélegzete lelassul, jelezvén, hogy az álmok mezejére lépett és halkan szuszogni kezd. Mellkasa lassan emelkedik és süllyed a világos szövet és a fehér batiszt szorításában. Barna hajszálai a fiú arcát csiklandozhatják egy pillanatra, mielőtt az izgalmas történet hallatára végleg elillan szeméből az álom és csupán annyira húzódik arrébb, hogy kétkedőn a fiú jégkék szemeibe pillanthasson.*
- Érdekes ősi hagyományok! Nálunk otthon a hagyományok kimerülnek a vasárnapi rokonlátogatásban, a családi ebédekben és a... *
Folytatná, de most döbben rá, hogy milyen unalmas élete volt eddig. Zavartan a füle mögé tűri az egyik arcába hulló bronz tincset. Eddig semmi kaland, semmi izgalom nem volt része unalmas mindennapjainak. Mind ugyanolyan szürke, borongós és unalmas, ha jobban visszagondol rájuk. Dühös lesz a gondolatra és kis kezeit ökölbe szorítja, ami másnak elég mókásnak tűnhet, pedig ő most igazán mérges.*
- és pénteken hímzést tanulni, szombaton etikett óra Lady Meriwennel, aztán pedig teadélután valamelyik nemes család úrilánykájával... Eee... * Az utolsó hanggal egyértelműen nemtetszését próbálja kifejezni, és egyfajta lázadás az etikett órákkal szemben. Gyűlölte ezt a fajta életvitelt amibe belekényszerült, ellenben Rehyna imádta az efféle társasági dámák életmódját. Bezzeg Darel nagyon elfogultan beszél,s Nily a kék szempárban eltökélt csillogást vél felfedezni. Értetlenül ingatja fejét s közben magát átkarolva felkarját cirógatja.*
- Igazi magányos farkas... * Szúrja közbe, de inkább csak magának, nehogy emiatt Darel félbeszakítsa a mesélést, mert igazán érdekli. Lassan átbeszélik az egész éjszakát, s ezt mutatja, hogy az ég több árnyalattal világosabbá vált.
Komoly arccal hallgatja a család három törvényét. Nemes szívre vall mind,s ez valóban tiszteletreméltó az utolsó szón azonban kuncogni kezd. Még éretlen és zsenge ahhoz, hogy érezze az elhangzott szavak súlyát.*
- Azt hallottam, hogy északon sok nőnek bajsza van. * Rehyna sok sületlenséget mesélt neki, amikor fiatalok voltak és persze ehhez párosult még a két lány mérhetetlen fantáziája is, hogy izgalmasabbak legyenek a történetek.
Csak sóhajt az elhangzottakra, nem régóta ismeri a fiút, de pontosan ilyen válaszra számított tőle. Mélységes tisztelettel beszél édesapjáról, ki pedig galád módon kiképzéseknek vetette alá a fiút.
- Aha... * Válaszolja kurtán. * - Tudod mi az én törvényem? * Játékosan a hidegtől piros ajkába harap és cinkosan elmosolyodik.*
- Hogy azt csinálok amit akarok! Nekem nem parancsol senki. Szabadon szárnyalok, mint a madár. * Végtelen naivitása újból megmutatkozik eme megnyilvánulásában.
Még mindig vidáman bazsalyog, mint egy manó de a derűs hangulat hamar tovaillan, mikor keleten felbukkanni látszik a nap, s sugaraival megvilágítja a kis tisztást. Indulnia kell tudja jól s nem is rest, már bújik is a cipellőjébe. Egy kósza pillanatra elszégyelli magát, ahogy végignéz rongyos ruházatán. A sötétben ez kevésbé volt kellemetlen, de a hajnali fénynél már elég kínosnak érzi. Szoknyája redőit rendezgeti, mintha még javíthatna az összképen, hiszen így fog majd fellépni a hajóra. Micsoda szégyen és gyalázat, hogy így kell majd utaznia. Elindul arrafelé, merre a kikötőt sejti, ha nem jó az irány Darel majd úgy is rászól, azonban közeledő, eleinte még halk patadobogásra lesz figyelmes.*
- Visszajött! * Csapja össze a tenyerét, ahogy megpillantja a sűrű aljnövényzetből előbukkanó fekete táltost. Arcáról hamar lefagy a mosoly, amint meglátja a ló sérüléseit. Végigsimít a hátas nyakán és megfogva a kantárt próbálja lenyugtatni.*
- Vigyük a kikötőbe. Drexar ellátja majd a sebeit. Ő ért hozzá. * Válaszolja gondolkodás nélkül, a ló azonban, mintha mutatni akarna valamit. Az ösvény felé fordul, mintha azt akarná, hogy kövessék őt.*
- Nézzük meg. * Biccent Darel felé és a trió elindul a kis erdei csapáson. Már gyalogolhatnak egy ideje, mikor Nily megszólal.*
- Adjunk neki nevet... Mondjuuuk.. csillag? Nem.. az nem jó. * Mutató ujjával elgondolkodva az ajkán dobol, miközben vadul ötletel
- Árny? Mit szólsz hozzá Darel? * Vidáman beletúr a ló kócos sörényébe, majd Darel felé fordul.*
- Na és te? Óh mond dicső lovag, hol hagyád hű lovad? * Kérdi félmosollyal az arcán a mellette sétáló fiút.*



912. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 23:24:31
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

*Nem volt nehéz dolga az őzzel, csak csendben kellett maradnia, míg az a fa alá nem lépdel, ahol meghúzódott - s persze szorítani, nehogy irányt váltson a szél. A szél vadászat közben mindig ellenség, mind közül a legnagyobb. Lehet a vadász akármilyen ügyes, ha túl soká vár, vagy nincs szerencséje, elég egyetlen kósza kis fuvallat, mely az illatát a préda felé sodorja... és máris oda a vacsora, mert az állat rögtön elinal.
Neki szerencséje volt. A gyanútlan kis sutát éhező gyomra gyorsabban vezette tovább és tovább, bokortól bokorig, mint hogy a szélnek ideje lett volna feltámadni. Szinte csak ugrania kellett, és belé mélyeszteni a friss, vérre szomjas pengéket. Így, most már jóllakottan és főképs elégedetten állhat tovább.*
~Felavattam őket!~
*Volt benne egy kis félsz, hogy esetleg rossz minőségű holmit vágtak hozzá, de nem csalódott. Mint kiderült, a vékony, igen éles pengék úgy futnak bele a húsba, mint forró kés a vajba. Ami külön tetszik neki, hogy máris felfedezte, a kissé cakkos szélű pengék épp úgy okozhatnak tépettnek tűnő sebet, mint keskeny és mély fajtát. Sőt, talán még ha akart volna sem tud felszínes sérülést okozni.
Jóllakottan első dolga megtakarítani a legyezőket. Sosem bocsátaná meg magának, ha szerzeményei, melyekhez szinte ingyen -csupán némi gondolkodással- jutott hozzá, tönkre mennének.
Mitután ezzel is megvan, tovább is indul, hogy kihasználja az éjszaka adta lehetőségeket. Meg sem áll a tisztásig, ahol -miután megbizonyosodik róla, hogy senki sem tartózkodik a közelben- leveti köpenyét és ingét, így már csupán egy fűző-szerű holmi, fehérneműje marad felsőtestén. Ezt nem bánja, ha esetleg szétszakadna. Igazán a többit sem, hiszen bőven akad még ruhatárában használható holmi, és egyébként is felveti a pénz... De még egy ideig nem fog a városba merészkedni, szaladt holmiban viszont még az erdőben sem szívesen tengetné az idejét.
Ha ezen s túl van, megnyújtóztatja hátának és nyakának percekkel ezelőtt igénybevett izmait, majd kiterjeszti szárnyait. Átmozgatja őket kicsit, s büszkén nézi, ahogy kisebb csapásai nyomán felkavarodik a por és a száraz falevelek. Ez után néhány nagyobb csapáp következik és egy ugrás, hogy a levegőbe emelkedjen.
Talán egy méternyire lehetnek lábujjhegyei a földtől, de ezt a magasságot tartja is pár másodpercig, majd felkészül az esésre, abbahagyja a verdesést, s féltérdre esik.*
- Hmm. Még mindig jó vagyok. Lassanként azért érezni a gyakorlást, ez már szinte gyerekjáték. Lássunk valami nehezebbet.
*Alighogy hangosan is végiggondolja a következő lépést, máris futásnak ered, ahogy csak lábai bírják, s eközben kap szárnyakra, hogy tovább libbenjen, de alighogy felemelkedik, súlypontját áthelyezi jobb oldalára, hogy gyakoroljon egy gyors manővert is. Igen kis ívben kanyarodik vissza arrafelé, ahonnan futni kezdett, szárnya hegye szinte sepri a földet.
Ismét landol, majd fut, ám ezúttal azt próbálja ki, milyen magasra tud emelkedni anélkül, hogy szárnyai elfáradnának. Az eredmény még mindig nem túl sok, de talán pár ujjnyival ismét több, mint előzőleg, ez pedig mindenképp haladást jelent, ami egyértelmű elégedettséggel tölti el.
Kicsit megpihenteti szárnyait, ám ez idő alatt sem tétlen: fegyvereit veszi elő újra, hogy ismét táncba kezdjen velük, mint hajnalban az óriás előtt. Ha úgy érzi, legkevésbé sem emberi testrészei eleget tétlenkedtek, újra kifeszíti őket, s az előző tánclépéses küzdelmi modort igyekszik kombinálni a fel-felröppenéssel.
Egész addig próbálgatja, finomítgatja a mozdulatokat, míg annyira el nem fárad, hogy már fájdalmat jelent levegőt vennie is. Ekkor magára kapja ruháit, s keres magának egy nagyobb odút, barlang-félét vagy egy elég széles ágú fát, ahol megpihenhet pár óra hosszára.*


911. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 22:29:24
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Fekete-fehér //
// Nilynn és Sh //

* Csendben várja a lány reakcióját a nyújtott karra és az invitálásra. Nem sokat vacillál az őzgida alkatú ifjú, s közelebb húzódik a fiúhoz. Győzedelmeskedik a racionalitás, óvatosan átöleli s szorosabbra húzza a vastag pokrócot magukon, hogy a lehető legkevesebb éltető meleg távozzon alóla. A törékeny test remegve ér hozzá, egy pillanatra kényelmetlen helyzetbe hozva a kis párost, de hamar túllépnek rajta s fokozatosan lassul a lány didergése. Így már jóvalta kellemesebb az éghajlat, legalábbis a prémtakaró alatt. Darel nem mozdul, csupán szeme sarkából figyeli a fejét egyre nehezebbnek érző Nilyt ahogy lassan közelít felé mogyoróbarna kobakja. Szem héjai súlyos ólomként kúsznak lejjebb minduntalan. Végül a porcelán arc a fiú vállán köt ki. Hagyja, had aludjon kicsit… néhány perc telik el csupán míg a lány csendesen szendereg, addig is Darel figyeli a haladó holdsarlót, mely végzetébe rohan fokozatosan. Végül Nily halk gügyögése tereli vissza figyelmét a lányra ahogy próbál figyelni arra mit is mond. Végül ismét nyílnak a szemfedelek és a rózsaszín ajkak is hasonlóképp tesznek. Második nekifutásra sikerül is Nilynek értelmes mondatot alkotni s már ismét felcsillannak a kék szemek a szokásos cserfes kíváncsisággal. *
- Ezek a családunk ősi hagyományai.
* Majd nem rejti véka alá értetlenségét mikor Nily afelől érdeklődik, hogy mi volna ha más szeretne lenni. Nem szeretne. *
- Ez már évszázadok óta így megy a családunknál, mi harcosok vagyunk, Ez a dolgunk. A dolgunk, hogy megvédjük a hazát és a családjainkat, és ha szükséges mind kérdés nélkül vonuljunk háborúba, ha az anyaföld veszélyben van.
*Szavai úgy hatnak mintha világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ha szükséges meghal olyanokért akiket tán nem is ismer… Harcos, egy Farkas… ez a dolga. *
- Valakinek ezt is meg kell tenni. Ez az Én utam a Harcos útja, és örömmel járok rajta.
* Teszi még hozzá végül teljesen nyugodt, kimért hangnemben, fura lehet a lánynak, hogy ennyire természetesen beszél erről. Tán most már megérti, hogy megvolt az előnye annak a lány szerint kegyetlen képzésnek. Végül magáról kiképzésről kérdez Nily, a fiú tekintete a távolba vonul, messze a fák közé, elgondolkodón. *
- Azt átélni kell, nem mesélni… Tiszteld atyád, Óvd meg a Hazát, S Szeresd Asszonyod. Ez a három törvény.
- Természetesen nem, a nőknek nem kell ezen átesniük, ez a férfiak feladata.
* itt már arca megenyhül s tán egy parányi mosoly ül rajta, hisz a férfi feladat, hogy megóvja a nőt s hazát ha úgy adódik. *
- Sokat köszönhetek az apámnak!
* fejezi be végül a mondókáját, hangjában őszinte tisztelet hallatszik, ami szintén furcsa lehet a lánynak, hiszen azt hiszi, szőrös szívó gonosz ember… pedig csupán felkészítette a fiait az életre, hogy képesek legyenek helytállni és kiállni akkor amikor más nem mer… amikor más nem képes… De ezt csupán az értheti ki átesett mindazon amin ők is fivéreivel és őseivel.
Nily nagyot ásít ahogy a fellegek lassan átkúsznak a borús égen s újra látni hagyják a csillagok térképét. Mosoly kúszik arcára mikor a lány választ ad a botor illetve bátor kérdésre. Aztán a jelzésére, hogy hamarosan pirkad az ifjú hölgy mint aki lekéste élete egyetlen lehetőségét, hirtelen kapkodásba kezd és felpattan a földről, hogy azonnal cipőjébe bújtassa kecses lábát. Olyan gyors az esemény, hogy Darel hirtelen fel sem fogja. A narancskorong egy kedves simogató karja szúrja meg enyhén kék szemeit mire végül felfigyel s látja , hogy igencsak elszaladt az idő. Felegyenesedik ő is követve a lány példáját, majd feltekeri a takarókat, s elteszi zsákjába… majd később kiszárogatja most igyekszik ő is bár nem kapkod. Magára ölti a vértjét, becsatolja a fém csatokat. Kardját jobbjára, táskáját baljára veti. *
- Indulhatunk
* Emeli tekintetét a lányra s katonásan kijelentve, hogy készen áll részéről. De ekkor hangot hall… Hangos nyerítés zavarja fel az ébredő erdőt, a bokrokon s a lombokon még álmosan csüngenek az esti zápor egyértelmű jelei. Dobogás, mondhatná ismerős… de számára minden ló dobogása egyforma. A hang irányába kapja fejét és immár bizton mondhatja, ismerős látvány bontakozik ki előtte. Masszív fekete alkata, szép koromszín sörénye, erős lábai megfáradtan de még is délcegen viszik előre. Léptei ismét lassulnak, úgy látszik Nilyt már bizton felismeri, egyenest hozzá lépdel s megböki ismét nedves orrával. Darel végig néz az állaton, látja az újabb sebeket s immár a zablát is felfedezni véli. Ezek szerint megint kihívta a szabadságát… Elismerően tekint az állatra a fiú, végül követi annak lépését s meglátja az ösvényt amely ki vezet az erdőből. *
- Az út arra vezet, kövessük!
* Jelenti ki s Nily felé fordul haját kedvesen simítja végig az ébredező nap kellemes sugara. A szép fehér batiszt ruha egyértelműen bizonyítja viselője viszontagságos éjszakáját. A fiú arcára szelíd mosoly ül, csupán egészen apró ahogy végig néz a lányon és mellette az állaton. Nily orcáját szelíden böki meg újra a hatalmas fekete mén méretes fejével, türelmetlenül. Darel pillanatig elidőzik a kedves két alakon s aztán ha a lány leendő szavai visszatérítik a jelenbe, bólint és a bohókás hármas elindul az ösvényen a mutatott irányba. *

A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.08 22:54:01


910. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 20:57:14
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

//Harkecs Kulbak//
*Visszatérve a napi sétájából szinte egyből lerogy az első fa alá, amit talál.*
-Hosszú séta volt ez így elsőre. *dörmögi magába, miközben leveszi a lábbelijét.* Legközelebb jobban kímélem magam.
*Elkezdi kimasszírozni a talpából az egész napi séta fáradalmait. Az anyukák már rég hazamentek a gyermekeikkel, s csak a kalandozók maradtak a tisztáson. Lábbelije mellé helyezi a tarisznyáját, s az ing újából is előveszi a tört, és a tarisznya mellé teszi. ~Így már sokkal jobb.~ A tarisznyájából elővesz egy kis darab sajtot, s kenyeret. Mielőtt nekilátna a falatozásnak, megáll a mozdulattal. ~Imádkozni kellene. Apa mindig imádkozott, de mi soha. Neki volt hite. Karg, és én soha nem hittünk, ahogy mások sem a faluban, de lehet, hogy apámnak volt igaza.~ Körbenéz, hogy ki figyeli, majd halkan elkezd imádkozni.
- Hatalmas Dhorun! Köszönjük az ételt, melyet nekünk adtál. Köszönjük a földet, amelyben megterem az étel. Köszönjük az ércet, amelyért küzdenünk kell. Köszönjük hogy próbára teszel minket. *megakad egy pillanatra ~Nem. Valahogy nem jó ez.~ tudtán kívül hangosabban szólal meg, mint remélte.* -Nem megy ez nekem!
*Gyorsan körbenéz, hogy ki hallotta a kirohanását, s örömmel nyugtázza, hogy senki nem foglalkozik vele.*
-Milyen szánalmas vagyok. Istenek. Ha léteztek, akkor mutassátok meg! De nem léteztek, hiszen ha léteznétek, akkor nem hagytátok volna megtörténni. *Észreveszi, hogy egy mókus közeli az élelme felé, s egyből megenyhül a szíve. Óvatosan letör egy darabkenyeret, s oda rakja a mókusnak. A kis mókus először megilletődik, de hamar felismeri, hogy nincs mitől tartania, ezért neki kezd a falatozásnak* -Jó étvágyat!
*Mind a ketten jóízűen falatoznak a kevés élelemből, amint elfogy a mókus adagja, Argus egyből tör egy másikat neki.*
-Lám lám. Az állatokkal jobban kijövök, mint az istenekkel. *hangja vidáman cseng.* Tudod, apámnak volt hite. Ha valami rossz dolog történt, akkor azt mondta, hogy a Hatalmas Föld Isten jutalmaz minket. Szerinte jutalom, az, amikor bizonyíthatja egy férfi az erejét. Az amikor csak úgy megkapod amit akarsz, az az átok. Elégé kifordult gondolkodás. *beszéd közben a jobb kezével a bal keze gyűrűs úját masszírozza, mint ha egy gyűrűt forgatna.* Miért van az, hogy ő tudott hinni, én pedig nem? Tudsz erre válaszolni?


909. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 19:21:15
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdő mélyéből visszajövet nagyon erősen remélte, hogy rá fog bukkanni az erdő barátságosabb részére. Ahogy a tisztáshoz érkezik, elégedetten nyugtázza, hogy sikerült. Első dolga hogy felméri a terepet. Lassú léptekkel halad, közben megérinti a fák törzseit, belemarkol a sűrű fűbe, megnézi a kis dombon díszelgő, pompás színekben fürdőző virágokat. Noha nem ismeri a tisztás történetét, úgy véli, hogy a képződmény mesterséges. Minden túl precíz ahhoz, hogy ne az legyen, de az is lehet, hogy ősi elfek teremtették. Igen talán az elfek azok, akik képesek lehetnek ilyen precízen kivitelezett képződmény létrehozásához.
De mindegy is, nem rágódik ezen a dolgon, lényeg hogy itt van. Lekuporodik a sűrű fűbe, válláról az íjat, hátáról pedig a tegezét akasztja le, és maga mellé fekteti. Majd előveszi díszes tőrét, amit mentora kovácsától kapott ajándékba. A tőr markolatába egy igen szép smaragd kő díszeleg, amit a nap sugara felé fordít. Így a smaragdkő pompásan ragyogni kezd, ami látványos, hiszen az alatta elterülő sűrű fű nagyon hasonlít a smaragdkő zöld színéhez.
Miután kellőképpen betelik a látvánnyal, tőrét visszahelyezi a tartójába, és törökülésbe helyezkedik. Eldöntötte, hogy meditálgatni fog itt egy kicsit. Daranel nagy mestere a meditáció rítusának, kiválóan elsajátította az elfektől, így fizikailag és szellemileg is képes maximálisan feltölteni magát közel olyan szinten, mintha aludna egy jót. El is kezdi, közben elhatározza magában, hogy hacsak nem történik semmi érdemleges, visszamegy a fogadóba harapni valamit.*



908. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:53:07
 ÚJ
>Harkecs Kulbak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vaslábú Argus//

*Harkecs fáradtan lép rá a tisztás füvére, hiába energikus, már öreg. A nagy köpönyege úgy fűti, mint egy tábortűz, amit magára húzott. A hajítófejszéje diszkréten lengedezik az oldalán. Szemével a fűcsomók sokaságát fürkészi, meglát egy kék foltot. A kék folt, ahogy jobban megnézi, ez egy ember. Oda is siet hozzá, ahogy a közelébe ér, meghallja, hogy beszél valamihez, vagy valakihez. Megáll a férfi előtt. * -Jó napot kívánok, remélem nem zavartam meg.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:08:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.



907. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 14:58:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//Fekete-fehér//
//Nilynn és Darel//

*Újra nyerítés hangját sodorja a szél, hamarosan patkók dobogása is felsejlik a fák közül. Nyugodtabb, fáradtabb ritmus, lassabb közeledés, de ugyanolyan fújtatás, mint azelőtt, ahogy ismét feltűnik az ébenszín állat - mintha csak meghallotta volna a lány kívánságát.
Oldalán már nem csak egy, még mindig vérő seb húzódik, s fején, nyakán ezúttal ott a zabla. Nyugtalan és fáradt, ahogy közel lépdel a pároshoz, akiket már megismer, fejét ismét Nilyhez nyomja, majd kicsit hátrébb léptet, s egy helyben toporog. Időnként megrázza sörényét, majd az erdőből kivezető út felé fordul. Pár pillanatig ismét toporog, majd újra megbökdösi a lányt.*


906. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 14:43:32
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* A szél befurakszik a vékony batiszt ruha alá, hideg tenyerével végigsimít Nily karcsú hátán. A érzéstől összerezzen. Már csak az hiányozna, hogy elkezdjen esni a hó, akkor aztán hiába az akármilyen vastag szőrmebunda. Nily ünnepélyes fogadalmat tesz magának, hogy soha többé nem szökik el otthonról. Az ilyen ígéreteket egyébként hajlamos már másnapra elfelejteni. Talán a harcos ifjú észre vette a mellette didergő törékeny testet, vagy már ő is alaposan átfagyott felé nyújtja a karját. Nily lassacskán közelebb csusszan, engedi, hogy a fiú átkarolja. A vacogás hamarosan abbamarad és ezzel párhuzamban kellemes álmosság keríti hatalmába. Pillái hol lecsukódnának többször is, feje lassan oldalra billenne de mindig erőt vesz magán, hogy éber maradjon. Már nem az zavarja, hogy nincs selyempárna és nem ég kellemes tűz a kandallóban, hanem hogy ne falja fel őket valami az éjszaka.*
- Mmmilyen rossz... * Gügyög félálomban miközben feje lassa megint oldalra billenne a fiú vállára, de a posztó ing érdes érintésére megint kinyílnak szemhéjai és rájön, hogy összefüggéstelen zagyvaságokat beszél.*
- Úgy értem, milyen szigorú elvek szerint éltek ti éjszakon. * A kiképzés és a túlélés szóra egy kettőre éber lesz és újra kíváncsiság csillan az ibolyaszín szemekben.*
- És mi van akkor, ha egy fiatal fiú nem harcos szeretne lenni, hanem mondjuk művész vagy... vagy mágus. Akkor is kényszerítik a kiképzésre? * Lehangoló lehet egy ifjú számára, hogy nem maga választja az utat, hanem a családfő már eleve elrendeli neki. Persze olyan világban élnek, ahol nincs sok választási lehetőség, így sokan kénytelenek alkalmazkodni.*
- És miből áll egy ilyen.. túlélő kiképzés? A húgaidnak is át kellett esni ezen? * A túlélő szó valóban kissé drasztikusan hangzik, aki pedig ilyesminek veti alá a saját gyermekeit, az csak egy szőrös szívű, diktatórikus családfő lehet Nily szerint, ezt természetesen nem teszi szóvá. És ő még azt hitte, hogy az ő apja túl szigorú. Burokban nevelték fel és nem sokat hagyták, hogy lásson a világból.*
Fodros szélű fellegek rémlettek messziről a látóhatár kék gyűrődésein. Lassan hajnalodni látszik. Nily ásít egyet, majd nyújtózik, megmozgatva fáradt tagjait. A kemény és hideg földön talán még az erdei elfek sem alszanak, legalább is Nily ezt elképzelhetetlennek tartja. A bátor vagy botor kérdésre csupán keresztbe fonja a karját és hunyorogva néz a mellette ülőre.*
- Talán egy kicsit mindkettő. *Bár leginkább a szeleburdi vagy a felelőtlenség volna a legideillőbb szó. Idővel ez még változni fog. Hosszú utazás előtt áll és nem is tudja vissza jönnek-e még Artheniorba. Alaposan meg is feledkezett erről az „aprócska” részletről, de Darel szerencsére eszébe juttatja. Eddigi nyugodt arckifejezése elsötétül , saját meggondolatlanságára. A helyzeten csak ront, mikor megpillantja a horizont felett felbukkanó narancsszín napkorongot.*
- Te jó ég! * Kap az arcához. Azonnal indulnom kell! * Kiugrik a meleg takaró alól, mint egy riadt őz és sietősen belebújik a cipőjébe. Nem áll annyira rosszul a szénája végtére is még van két órája, amíg a hajó a kikötőben áll és feltölti az újabb rakományt az útra, azonban nincs sok vesztegelni való ideje. Bár szívesen vesztegelné ha megpillantaná még egyszer azt a gyönyörű és nemes állatot, azt a fekete tornádót kit tegnap Darel megajándékozott a szabadsággal.*


A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.08 14:50:23


905. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-08 11:10:09
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdő felől érkezik érkezik meg Argus. Megáll a tisztás szélén, s mély levegőt vesz, élvezi, hogy ismét a szabadban lehet.
Körbenéz a tisztáson, s örömmel látja, hogy szinte semmi sem változott.
Gyermekek labdáznak, szaladgálnak, vihognak, s élvezik a gyermeklét szabad pillanatait. Az anyukák a tisztás túlsó felén, csoportba verődve vitatják meg az aznapi legfrissebb híreket.
Argus elmosolyodik, ahogy eszébe jut a szülőfaluja. Az asszonyok ott is ezt csinálták, náluk jobb hírforrás soha nem is létezett. Apja mindig azt mondta: "Ha valamit nem tudsz, akkor kérdezd meg Silarin nénit, egész nap a verandáján ül. Mindent tud, ami a faluban történik."
Több helyen fáradt kalandozók pihenik ki a hosszú napokat.*
- Jó újra itt lenn.
*Oda megy az egyik fához, s leül a tövébe. Lassan, s óvatosan. Egy egy rossz mozdulatra éles fájdalom hasít belé. Próbál uralkodni magán, de még így is meg meg rándul az arca egy - egy fájdalmasabb mozdulattól. Kinyújtja a lábát, s neki dől a fának.
~Már elég rég történt, de még mindig fáj az oldalam.~ jobb kezével elkezdi óvatosan dörzsölni a bal oldalát.*
*Egy kígyót pillant meg a fűben. A kígyó nyugodtan összetekeredve pihen egy sziklán, s élvezi a nap melegét, ahogyan mindenki más, itt a tisztáson.*
-Jó neked kedves barátom. *szólítja meg a kígyót, mire az felemeli a fejét, s elkezd körbe nézni.* Értesz engem, vagy csak valami más keltette fel az érdeklődésedet? *A kígyó vissza fekszik, nem foglalkozik a férfival, de ez nem zavarja Argust, kellemes hangnemben beszél tovább a kígyónak. Végre van kihez szólnia.* Ha én is kígyó lennék, akkor sokkal könnyebb lenne az életem. Nem azért, hogy becsméreljem az életed, de ti nem ismeritek az árulást, vagy a ármány fogalmát. Ha éhes vagy eszel, ha megtámadnak harcolsz. Elég egyszerű. Nincs benne semmi bonyolultság. Te nem keresel válaszokat olyan kérdésekre, amikre nem tudsz válaszolni. Te legfeljebb az élelmedet keresed, de azt is kiszagolod. Mindened meg van hozzá, hogy megtaláld, nem tudod, hogy milyen érzés elveszettnek lenni. Milyen az, amikor fogalmad sincs, hogy mit csinálsz, csak azért csinálod, mert reménykedsz, hogy útmutatásra lelsz. Félned sem kell sok mindentől, hiszen a legtöbb lény tudja, hogy veszélyes vagy, még akkor is ha nem vagy veszélyes. De nézz rám, az én fajtámban is vannak olyanok, akik veszélyesek, de engem mégsem ment meg attól, amit átéltem.


904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-07 20:10:47
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

* Az ég takarón a sok kis fénypont gyorsan mozog élükön a királlyal, ahogy telik múlik az idő. Az vad élcelődés és küzdelmes szócsaták helyét átvette egy nyugodt, kellemes beszélgetés. Az eső néha feltámad, a fiú szó nélkül tűri a viszontagságokat. De a lány kevésbé viseli s amennyire csak tud összébb húzza törékeny testét. Ezt látva ismét győz a racionalitás, s lassan oldalra kinyújtja bal karját a lány felé megnyitva a lehetősége, hogy közelebb húzódjon *
- Gyere, meg fogsz fázni ha nem melegítjük egymást
* Kimért hangon szól, félretéve minden gúnyos szándékot, valóban csak jót akar. Ha elfogadja a lány akkor engedi, hogy közelebb húzódjon , finoman átöleli és egymást melegen tartva folytassák az éjszakát. Ha nem, úgy is folytatja s válaszol a kérdésre a medállal kapcsolatban. Jobb kezével meg is érinti a medált nyomatékosítva, hogy miről is lesz szó, s szemét végigfuttatja a kicsiny ezüst darabon. *
- Igen jelent, Ez a családom jelképe, a Harcosok jelképe. Csak az kap ilyet akik túléli kiképzést és Harcossá lesz. Aki erős megkapja, aki nem… egyel kevesebb.
* Meséli röviden, de a történetben semmiféle farkassal való küzdelemről nincsen szó, erre bizton nem számított a fantáziában gazdag lányka… Viszont a túlélni szót szándékosan használta. Igen drasztikusan hangozhat egy külső szemlélő számára, de ez a törvény, „ Így lesz a húsból acél ”.
A beszélgetés tovább folyik, kellemes nyugodt hangnemben mindkét fél részéről, úgy látszik a tűzszünet megköttetett. Darel nem is látja a parányi lángrózsákat Nily arcán, már csak a sötétnek is köszönhetően másrészt pedig nem is mindig tekint a lányra, néha az erdő is fürkészi… jobb a békesség. Egy hirtelen mozdulat borzongatja meg egy kóbor pillanatra, a lány finom keze a vállárán állapodik meg. Pillanatra megdermed s csupán szeme sarkából tekint az ibolyaszín szemek és mogyoróbarna hajzuhatag irányába. Akkor történik ez mikor a családról beszél, nem tudja mire vélni de nem is firtatja. A parányi meglepetés hamar tova illan és már folytatja is a szavait. Aztán a lány válaszol a kérdésre s beszél a családjáról, a szépnek titulált nővéréről és persze a szigorú szülőkről. Végül piciny mosoly ül ki arcára amikor meghallja, hogy elszökött otthonról, látszólag nem lepi meg túlzottan. *
- Valahogy sejtettem, hogy egy úri kisasszony nem gyakran tesz magányos sétát a parton… meg persze éjszaka a szegény negyed sötét sikátoraiban
* Hangja most kedves s a mosoly kivételesen nem tűnik el az arcáról.*
- Bátor vagy, vagy inkább botor?
* Néz most rá a lányra kedvesen *
- Végül is a kettő nem áll messze egymástól…
* újabb kicsiny mosoly majd visszafordul az ég felé. Lassan nyugovóra tér a hold sarló és átveszi a helyét az ébredő nap, egy-két órájuk lehet már maximum az éjszakából.*
- Nemsokára pirkad, azt mondtad hajnalban indul a hajó nemde?
* kérdez rá miközben az eget nézi és várja a választ *


903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-07 14:39:51
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

Ha így folytatják lassacskán keleten egyre világosabb lesz, ami nem kedvezne a lánynak utazás szempontjából. Nily szeme ugyan már hozzászokott a sötéthez, azonban a szürkébe öltözött tisztáson kevesebbet vesz észre, mint a fiú, kinek életmódja miatt sokkalta kiélezettebbek lehetnek érzékei, mint a városi hölgyeménynek. Látja, hogy a mellette ücsörgő Darel izmai megfeszülnek, ahogy egy pontra fókuszál az erdőben. Tenyerét fegyverére csúsztatja s ez semmi jót nem ígér. Nilynnek már így is túl izgalmas a mai nap, nem hiányzik még egy soha nem látott lény a tisztás közepére. Rettegve követi lassan a tekintetét, ő azonban csak ökörnyálon lógó pókfiakat lát lengedezni a magas ágakról, s ez egy olyan észrevétel, amihez muszáj megjegyzést hozzáfűznie.*
- Fúj... Undorítóak! * Már az első órában rájött, hogy nem tréfadolog az erdőjárás, nem kis asszonykáknak való elfoglaltság, akik porcelánból vannak,s nem üvegből fújt törékeny babáknak. Nem is törődik nagyon a látottakkal inkább fészkelődve tovább mesél a fiúnak, aki rá sem figyel a hevesen gesztikuláló lánykára. Egyre jobban hiányzik az a tábortűz, nem csak a hideg miatt. Megnyugtató fényével eltüntetné a hátborzongató árnyékokat és elijesztené a vadakat is vagy a sötét erdei teremtményeket. Az eső hol erősebben, hol kevésbé szórja rájuk hideg áldását, mi miatt kénytelen még jobban összegömbölyödni, hogy már tényleg csak feje búbja látszódjék ki a paplan alól.*
Nily komornak nevezi Darelt, aki mintha elmosolyodna a kijelentés hallatán. Biztos csak szemfényvesztés, hiszen az esetek többségében csak a merev, szoborszerű arc tekint vissza rá. Nily előbújik a szőrme takarásából s az ő ajkai is megemelkednek, mikor a fiú beszélni kezd. A hasára fordulva a prémet simogatva csillogó szemekkel hallgatja a történetet, már csak egy párna hiányozna alóla, amit ölelgethet. A női név hallatán igazán kíváncsi lesz, s egy darabig nem is lehel párafelhőt, csak mikor meghallja, hogy a leányzó a húga. Pedig már azt hitte, hogy van egy nő az életébe. Ez újabb kérdések sorozatát veti fel a lánykában, s újbóli belső vívódások következnek, hogy feltegye-e őket. Ajkai többször is szétválnak, hogy megszólaljon, de végül letesz a dologról tekintete pedig lemondóan a fiú nyakában lógó medálra úszik.*
- Jelent valamit? * Mutat a nyakláncra, s a fiú következő kijelentése után inkább egy hősies történetre számít. Mondjuk egy farkassal kellett megküzdenie érte, vagy elnyerte egy harcostól.

Már pont elfelejtette a rémeket, mikor Darel megemlíti, hogy van itt épp elég dolog, mi őket figyelheti. Nily lassan körbekémlel. Válla lúdbőrös lesz a gondolatra és akaratlanul is eszébe jutnak a bestiáriumában látott képek. Ha most ugrana elő egy kisállat a bokorból Nily sikítása talán az erdőből is kikergetné az összes többi állattal egyetemben. Az eső lassacskán alábbhagy. Szél támad, mely szétkergeti a felhőket s így újból előbukkan a nap testvére. Fénye átszűrődik a gigásztölgyek levelei közt és megvilágítja a párost.

Mikor a családra kerül a szó nem is hinné a fiú mennyi mindent elárult magáról ezzel a kijelentésével Nilynek. Erős kezű lelketlen apukát képzel el, ki talán még bántalmazta is fiút. Olyat, kinek ha nem engedelmeskedett akkor a keze fejével adott nyomatékot igazának. Persze lehet, hogy elmélkedése nem helytálló, csupán szereti túlkombinálni a dolgokat. Nily édesapja, legalább is akit annak hisz egy kemény fejű ösztövér férfi, kitől az ég adta világon semmit nem örökölt, már ami a kinézetét illeti. A búzakék szempárt sem az anyjától, lévén a családban senkinek nem volt ilyen színű. A tükörbe nézve sokszor elgondolkodott azon, hogy vajon eltitkolnak-e előle valamit az otthoniak. Vékony ujjaival beletúr a hidegtől begöndörödött tincseibe a különös kijelentés hallatán csak egy pillanatra Darel felé fordul, hogy meggyőződjön arról, tényleg komolyan gondolta-e. Még pár ilyen és a végén még azt hinné megkedvelte őt. Apró mégis szép lángrózsák nyílnak a porcelán arcon. Talán tévedett és mégsem olyan komor a fiú mint ahogyan azt hitte. Furcsa és megmagyarázhatatlan gondolatai támadnak, s hogy elhessegesse ezeket inkább tovább kérdezget a családjáról. A történet nem épp a legvidámabb Nily pedig azon kapja magát, hogy kezét együtt érzőn a fiú vállára teszi. Kétli, hogy az említett Kelwor bármilyen hatást gyakorolna rá, de nem fűz hozzá semmit. A feltett kérdésre először csak ingatja a fejét, majd előveszi a csevegősebb hangját és mesélni kezd.*
- Nem. Van egy nővérem Rehyna. Ő nagyon szép lány, nemsokára férjhez adják. Apa és anya… Ők kissé szigorúak. Szeretik megmondani mit tegyünk és mit nem. Hogy öltözzünk, hogy viselkedjünk és mikor hová mehetünk.
* Nilynek pedig elég nehéz parancsolgatni, túlságosan vad ahhoz hogy megszelídítsék, és minél szorosabbra húzták azt a bizonyos pórázt annál inkább ki akart törni a szigorból.*
- Úgyhogy megszöktem otthonról. * Mondja könnyedén, mintha mi sem volna természetesebb. Úgy véli nincs miért titkolnia , maximum Darel majd felelőtlennek hiszi, ami meg talán már meg is történt.*



902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-07 00:21:20
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

*Lassú tempóban halad a holdkorong megmosolyogva az alant elterülő tájat. Arthenior a levegő városa fölé komótos tempóban szürkés felhők kúsznak. Imitt amott eltakarva a hold mosolygó arcát. Csendes esti zápor veszi kezdetét mely a közeli erdőségek fölé is tornyosul. Halkan kopognak az esőcseppek igazi kis muzsikát játszva az esti erdő lombjain. Nilyt kellően óvja a prémtakaró is nem csak a lobok, így csupán néhány csepp kerül a lányra itt-ott. Darel már kevésbé szerencsés, néhány elkóborolt esőcsepp egyenest a fejére pottyan, s kibújik világos haja közül ahogy megindul kalandjára. Le úszik homlokán majd orcáját szeli keresztül , hogy végül az állán állapodjon meg s majd végül elidőzve ott kezdjen végső halál ugrásba a föld irányába. A Fiú nem mozdul feszülten figyel, szemei most egyetlen pontra merednek… mozgás… Egy árny suhan a távolban. Újabb mozdulat, szinte észrevétlen, Darel is csak azért szúrta ki, mert oda fókuszált… A lány mit sem sejtve mocorog mellette miután közelebb húzódott a fiúhoz. Egy sanda pillanat szeme sarkából Nily felé, hogy vajon mivel babrál éppen a másik… Hiba… ~ Bolond ~ Ostorozza Ön magát, amiért levette a szemét a távoli árnyról egyetlen fél pillanatra. Fürkészi, szerencsére az árny ismét mozdul, így hamar megtalálja. Még egyszer nem veszíti szem elől bármi is legyen az… Karja alig észrevehetőn, úgy, hogy a lány figyelmét ne keltse fel, erősebbre fogja a kard bőr hüvelyének szorítását, készen állva arra, hogy a másik keze majd megfosztja nyughelyétől az acél pengét. Feszült csend a lány motyog valamit ~ Hasonlítasz valakire …~ néhány szó foszlány jut el hozzá csupán… Figyel… Végül az árny ismét mozdul, alakja egy pillanatra kibontakozik ahogy megfestik formáját az esőcseppek… Egy őz… nincs veszély. Karja enged a bőrtok szorításán s újra nyugalomba a test mely már felkészült teljesen a támadásra.
Nily közelebb gördülésére szeme sarkából letekint a lányra, miközben meg szólítja s arról beszél, hogy nem tud aludni s, hogy kérdezne valamit. Nem látja értelmét válaszolni, mert a kérdés úgy is el fog hangzani bármit is mondjon, így csupán várja a kérdést s utána válaszol majd. Szeme kissé furán mozdul, kérdőn a lány által feltett kérdés hallatán. *
- Komor?
*Kérdez vissza, nem érti mire is gondol a lány, végül piciny mosoly kúszik szája apró szegletébe*
- Tiane… ő mindig vidám… ő a húgom, de nem édes húgom.
* Jut eszébe a sötét hajú lány s a medál mit tőle kapott ott pihen a nyakában. Ettől függetlenül nem érti a kérdést, őt így nevelték… neki ez a természetes. De nem sok ideje van gondolkodni ezen hiszen a lány már folytatja is, lenéz rá s figyeli ahogy a törékeny csuklóján a kagylószín gyöngyszemeket tologatja. s így mesél tovább apja kalandjáról. *
- Láttam már egyet smást, de erdei nimfával nem találkoztam még. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek. * Von vállat majd válaszolva, hogy vajon léteznek e ezek a lények. Aztán folytatja*
- Ha ők nem is, van itt épp elég ami ránk figyel
* Jegyzi meg piciny mosollyal arcán, bele sem gondol, hogy lehet, ez megrémíti a lányt, de tekintete felkúszik a fákra, nem messze tőlük sárga szempár fürkészi a fiatal párost. Egy bagoly húzta meg magát az eső elől, csupán egy a köröttük lévő más nem feltétlenül rossz szándékú lények közül kikkel osztoznak a fák nyújtotta biztonságon mit az eső elől nyújt számukra.
Majd fel húzza szemöldökét mikor a másik arról beszél, hogy kinevetik az apjukat *
- Kinevetni? A családfőt? Tiszteletlenség…
* Nem illetlen s esze ágában sincs kötekedni a lánnyal, felbontva ezzel a törékeny békét mi már kezdi egész kellemessé tenni a kialakult bolondos helyzetet. Csupán ismét kiütközik a különböző környezetben való felcseperedés… Ha ők próbálkoztak volna ilyennel bizony csúfondáros vége lett volna… persze sosem próbálkoztak, így is épp elég régi seb ékesíti testét, emlékeztetve apja szigorú kiképzéseire és annak tanulságaira. Végül visszafordul a lányra mikor az a saját születéséről beszél s halkan felkuncog a prémtakaró óvó ölelésében. *
- Pedig igazán szerencsés ember, hogy ilyen szép leánynak adott életet
* Gördül ki szájából a lány felé ahogy rátekint a kuncogó Nilyre. Talán fel sem fogja a fiú bókot hiszen inkább csak kijelentette, valóban így van… Nily szemrevaló lány. De ezen gondolattal sem tölt túl sok időt hiszen a lány folytatja a kérdést s a szülei felől érdeklődik. Amikor a lány hanyatt fekszik Darel is visszafordul az erdő felé. Fejét a fának támasztja s úgy folytatja. *
- Anyámat nem ismertem, meghalt mikor születtem, én voltam az utolsó fiú gyermek. Hárman vagyunk fivérek. A legidősebb bátyánk, Kelwor * apró mosoly * ő tetszene neked, igazi nemes legény. Nálunk az a hagyomány, hogy minden első szülött fiú otthon marad s az a feladata, hogy igazgassa a család ügyeit és tovább vigye a nevet. Az összes többi fiúnak mennie kell… hogy Harcos legyen belőlük. Apánk vasmarokkal fogott minket a másik fivéremmel Denet el. * megannyi seb bizonyítja állítását a testén mit kellően takar a ruházat, arca most újra komolyra vált ahogy néhány kósza emlék ugrik elé a kegyetlen bánásmódról, de hálás érte… hálás hiszen ez tette őt erőssé… *
- Két húgunk van még Tiane és Eline, ők apám később házasságából kerültek a családba. Nem hiányoznak, végzem a dolgom, ahogy mindenki más is ezt teszi…
* Fejezi be végül egyszerűen, a kis monológot s kérdez vissza a végén kicsiny várakozást hagyva *
- Te? egyedüli leány vagy a családodban?
* Ha már alvás nem lesz legalább kis beszélgetéssel múlassák az időt, ez talán oldja a kettejük közti nemrég még feszült hangulatot…
Az eső szakadatlan bombázza az erdőt, egyre jobban áttörve a lombkoronákon, s egyre több cseppet juttatva a párosra… *


901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 22:08:19
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Már majdnem elalszik, mikor valami nedves az arcára cseppen. Ahogy letörli kézfejével halkan körülöttük dobolni kezd az eső. Alig hallható koppanással mozgatja a körülöttük lévő növények leveleit. A sűrű lombkorona alatt alig néhány csepp mi a táborozókat érheti. Friss esőillatot fúj feléjük a szél Nily pedig mélyen beleszippant. A páros felhagyott a vitázással, s ezzel csend telepszik a fákkal körülvont tisztásra. Tökéletes hely egy olyan nemes állatnak, mint az a ló melynek Darelt elvágta béklyóit. Nem is kívánhatna szebbet, s Nilynn csak most döbben rá, hogy nem is értékelte eddig a természet egyszerű szépségeit. Igaz világosban sokkal szebbnek látná, de az éjszakának is megvan a maga hangulata. Talán még lobog az ellenségeskedés nehezen oltható lángja a két fiatalban, de még sem hallatszik egyiküktől sem sértő szó.
A kövér ezüstkorong lassan arrébb vánszorog az égen egészen a messzi hegyek csúcsa felé s onnan szórja most a tisztásra kékes sugarait. Fénye még bántónak is mondható, Nily pedig tenyerével, hol eltakarja, hol pedig játszik vele, mintha meg tudná fogni a fénylő gömböt. Valami csípős megjegyzésen töri az fejét, hiszen elég sok idő eltelt már utolsó piszkálódásuk óta, de csak-csak nem jut eszébe semmi.*
- Emlékeztetsz valakire.
* Hunyorog a csillagpettyes égboltra. A sötét fellegek elrontották a játékát. Csendesen megköszörüli a torkát, ahogy mindig teszi, mikor rájön a beszélhetnék. Oldalára gurul és tenyerével megtámasztja a fejét.*

- Azt hiszem nem vagyok álmos... Hümmm... Kérdezhetek valamit?
* Már meg is tette és feleslegesen járatja újfent a bagólesőt, de azért kikívánkozott ez is. Ha a válasz nemleges, a kérdés akkor is elhangzik majd, hiszen muszáj kíváncsiskodnia. Karkötőjével kezd el játszani, a vékony ezüst szálon tologatja a kagylószín gyöngyszemeket. Kivételesen nem akar gúnyolódni a fiúval, de sejti, hogy a másik erre számít majd, s igyekszik kerülni a szemkontaktust. Darel pillantása kemény, akár a gránit, szemének kékes színe pedig a vihar előtti csendre emlékezteti Nilyt.
Hosszú karmú, görnyedt öregemberhez hasonló árnyékot vet az egyik fa törzse, vagy inkább már csak Nily képzelődik. "Alig" hallhatóan nyel egyet és elfordul inkább más felé, hogy még csak ne is lássa a furcsa árnyat. Tekintete lassan a mellette ülő fiúra úszik.*

- Északon mindenki ilyen... Hümm... * Nem jut eszébe a megfelelő szó.*
- Komor. * Hangja őszinte érdeklődésről árulkodik, mindenféle paprikás megjegyzéstől mentes. Az őrködés dologra nem reagál, hiszen szeméből már elillant az álom, ha valakinek annyira figyelni kell akkor legyen az inkább ő. Azonban lehet, hogy nem járnának jól, ha Nily lenne az őrszemük, mert felkeltené a fiút a legapróbb neszre, a jelentéktelen mozgásokra is, melyeket talán csak az ő gyermeteg lelke képzelne a sötét rengetegbe. Egy darabon elhallgat, s vékonyszálú tincseivel kezd játszani, majd fel sem pillantva újbóli mesébe kezd.*
- Apám azt állítja, hogy látott egyszer erdei nimfát. Mi mindig kinevetjük ezért a történetéért, mégis sokszor halljuk az asztalnál.
* Itt elhallgat és körülnéz. A következő szavaknál kissé közelebb húzódik a fiúhoz és játékosan suttogva ejti őket, mintha valaki hallgatózna.*

- Szerinted léteznek?... Lehet, hogy most is minket figyelnek.
* Ajkai kissé megemelkednek a gondolatra és halkan felkuncog, ahogy újból eszébe jut valami.
- Állítólag azt mondta neki, hogy nem születik lány gyermeke... Hááát * Itt magára mutat.*
- Hazudott. ..Tudod kissé habókos már az öreg. Hát a te szüleid? Nem hiányoznak? * Nyugodtan hanyatt fekszik és tenyerét összefűzi karcsú alakja előtt. Teljesen el is feledkezik arról, hogy a cipőcskéje sáros lett, a szoknyájáról leszakadt a drága csipke. Milyen boldog az ember, ha nem gondol ezekre a bosszantó dolgokra.*

A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 22:11:19


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9131-9150