Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-10 22:33:49
Üzenet elküldve: 2015-10-10 22:33:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Areda Kuen//
*Látja hogy nem megy könnyen a lánynak, hogy dolgozik rendesen a személyisége az esze ellen, de végül csak helyesen dönt. Egy pillanatra Kim is eljátszik a gondolattal, hogy ha már ilyen kezes lett a picike akkor meg is nézi magának, de végül máshogy dönt. Nem sieti el, nem azonnal állítja meg, de még bőven azelőtt hogy bármi érdekeset láthatna.*
- Elég lesz.
*Egy laza intéssel is nyugtázza a dolgot de utána rögtön visszakulcsolja csuklóját a másikba.*
- Látom tanulsz, helyes. Nem bántani akarlak, csak pénzt szerezni belőled.
*Csavaros eszével hamar végigjárta a lehetőségeit. Feltehetőleg a kisebbik tündér is szabad és ő talán az őrökhöz ment, nem kockáztathatja azt hogy visszamenjen Adával a városba, a viskóba meg pláne. Persze lehetne szerencséje, de ő biztosra akar menni, mint mindig amikor nagyobb volumenű kockázatról van szó. A városba tehát sem Adával, sem Ada nélkül mint nem mehet már mint Donn. Mindenképpen pénzt akar látni ebből az egészből ha már ennyit szenvedett vele, ráadásul ha a mélységi "főnöke" visszatér és az ő foglya nem lesz a helyén, akkor megnézheti magát, feltéve hogy nem tudja pénzzel kompenzálni. Pénz az kell... Még akkor is ha nem annyi amennyit eredetileg szeretett volna.*
- Kelj fel, indulunk.
*Ő maga fel is tápászkodik és kicsit leporolja magát, aztán várja hogy a lány is elkészüljön, ekkor fejével int az irányba hogy induljon el. Nem fog ugyanis a tündér előtt menni, mindenképpen szemmel tartja és kellemetlenül közel is marad hozzá mögötte-mellette. Az irány pedig dél, a dokkok felé. Bizonyára jól jönne a matrózoknak egy hosszabb hajóúton egy ilyen kis tünemény.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.10 22:34:12
*Látja hogy nem megy könnyen a lánynak, hogy dolgozik rendesen a személyisége az esze ellen, de végül csak helyesen dönt. Egy pillanatra Kim is eljátszik a gondolattal, hogy ha már ilyen kezes lett a picike akkor meg is nézi magának, de végül máshogy dönt. Nem sieti el, nem azonnal állítja meg, de még bőven azelőtt hogy bármi érdekeset láthatna.*
- Elég lesz.
*Egy laza intéssel is nyugtázza a dolgot de utána rögtön visszakulcsolja csuklóját a másikba.*
- Látom tanulsz, helyes. Nem bántani akarlak, csak pénzt szerezni belőled.
*Csavaros eszével hamar végigjárta a lehetőségeit. Feltehetőleg a kisebbik tündér is szabad és ő talán az őrökhöz ment, nem kockáztathatja azt hogy visszamenjen Adával a városba, a viskóba meg pláne. Persze lehetne szerencséje, de ő biztosra akar menni, mint mindig amikor nagyobb volumenű kockázatról van szó. A városba tehát sem Adával, sem Ada nélkül mint nem mehet már mint Donn. Mindenképpen pénzt akar látni ebből az egészből ha már ennyit szenvedett vele, ráadásul ha a mélységi "főnöke" visszatér és az ő foglya nem lesz a helyén, akkor megnézheti magát, feltéve hogy nem tudja pénzzel kompenzálni. Pénz az kell... Még akkor is ha nem annyi amennyit eredetileg szeretett volna.*
- Kelj fel, indulunk.
*Ő maga fel is tápászkodik és kicsit leporolja magát, aztán várja hogy a lány is elkészüljön, ekkor fejével int az irányba hogy induljon el. Nem fog ugyanis a tündér előtt menni, mindenképpen szemmel tartja és kellemetlenül közel is marad hozzá mögötte-mellette. Az irány pedig dél, a dokkok felé. Bizonyára jól jönne a matrózoknak egy hosszabb hajóúton egy ilyen kis tünemény.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.10 22:34:12
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-09 21:12:58
Üzenet elküldve: 2015-10-09 21:12:58
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Csak szövegel automatikusan, szinte már berögzülten, észre sem véve Tell pillanatnyi ledöbbenését, elrévedését. Nem is csoda, hisz szavai leginkább Zorához, a nő felé fordulva szólnak.
Az udvariassági formulát a férfi részéről, egy biccentéssel honorálja. Már hogyne lenne megtisztelő találkozni egy ilyen nagy múltú sötételf család egyik tagjával?*
-Értem. Ez esetben szó se essék munkáról, feladatokról.
*Nyugtázza megjátszott mosollyal Tell küldetésének titokzatosságát. És mehetne így tovább a beszélgetés, egyszerű, sekélyes csevegésként, dobálva egymásra az udvariasabbnál udvariasabb közhelyeket. Ám a férfi következő mondata nem csak Ryz fecsegő kedvét, ajkára a szót, de még az időt is megfagyasztja egy szívdobbanásra.
Meglepetten tekint fel a harcosra. Ismeri persze a régi frázist, hogyne ismerné. Épp eleget harsogták el feje felett négy éves kora óta, s maga is hangoztatta gyakran.
Tell azonban nem ismerős. A legkevésbé sem. Hiába húzza vonásait elgondolkodó ráncba az erős koncentrálás, képtelen a férfiben régi bajtársát látni.*
-Nos.
*Igyekszik erőt venni magán, és folytatni a beszélgetést.*
-Hatalmas szerencse, hogy nem vagyunk az ellenségei. Így tőrei is pihenhetnek.
*Ereszt meg egy igen erőtlen mosolyt. A további elhangzó szavakkal már képtelen törődni. A tompa sajgás fejében egyre erősödik, miközben gondolatai Tell kiléte körül forognak. Gyakran pillant a férfire, hátha már magában ennyi segít a dolgon. És elmerengve bólogat a további szavakra.
Valami hiányzik, valami elveszett. Emlékei helyén túl sok a szürke folt. Sokkal több, mint azt gondolta. Próbálja felidézni otthona gyakorlóterének képét, mestereit, társait, de ez sem sikerül maradéktalanul.
Új gyakorlat, első szeretője. Azt nehezen feledi a férfi. És immár előtte a kecses alak, a vérforrósítóan feszes idomok. De mindez arc, és név nélkül.
Hiába kellett a hely a bitroló emlékeinek. A tündér első szerelme?*
-Eginius. Barna hajú. Sípon játszott.
*Rázza meg fejét, és nyomja ujjait halántékához. A fájdalom egyre erősödik.*
*Csak szövegel automatikusan, szinte már berögzülten, észre sem véve Tell pillanatnyi ledöbbenését, elrévedését. Nem is csoda, hisz szavai leginkább Zorához, a nő felé fordulva szólnak.
Az udvariassági formulát a férfi részéről, egy biccentéssel honorálja. Már hogyne lenne megtisztelő találkozni egy ilyen nagy múltú sötételf család egyik tagjával?*
-Értem. Ez esetben szó se essék munkáról, feladatokról.
*Nyugtázza megjátszott mosollyal Tell küldetésének titokzatosságát. És mehetne így tovább a beszélgetés, egyszerű, sekélyes csevegésként, dobálva egymásra az udvariasabbnál udvariasabb közhelyeket. Ám a férfi következő mondata nem csak Ryz fecsegő kedvét, ajkára a szót, de még az időt is megfagyasztja egy szívdobbanásra.
Meglepetten tekint fel a harcosra. Ismeri persze a régi frázist, hogyne ismerné. Épp eleget harsogták el feje felett négy éves kora óta, s maga is hangoztatta gyakran.
Tell azonban nem ismerős. A legkevésbé sem. Hiába húzza vonásait elgondolkodó ráncba az erős koncentrálás, képtelen a férfiben régi bajtársát látni.*
-Nos.
*Igyekszik erőt venni magán, és folytatni a beszélgetést.*
-Hatalmas szerencse, hogy nem vagyunk az ellenségei. Így tőrei is pihenhetnek.
*Ereszt meg egy igen erőtlen mosolyt. A további elhangzó szavakkal már képtelen törődni. A tompa sajgás fejében egyre erősödik, miközben gondolatai Tell kiléte körül forognak. Gyakran pillant a férfire, hátha már magában ennyi segít a dolgon. És elmerengve bólogat a további szavakra.
Valami hiányzik, valami elveszett. Emlékei helyén túl sok a szürke folt. Sokkal több, mint azt gondolta. Próbálja felidézni otthona gyakorlóterének képét, mestereit, társait, de ez sem sikerül maradéktalanul.
Új gyakorlat, első szeretője. Azt nehezen feledi a férfi. És immár előtte a kecses alak, a vérforrósítóan feszes idomok. De mindez arc, és név nélkül.
Hiába kellett a hely a bitroló emlékeinek. A tündér első szerelme?*
-Eginius. Barna hajú. Sípon játszott.
*Rázza meg fejét, és nyomja ujjait halántékához. A fájdalom egyre erősödik.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:34:06
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:34:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli helyett//
* Az Úrfi meglehetősen könnyedén fogadta a számára ismeretlen Tellunius érkezését. Tudja, hogy a Dwirinthalen család Kúriájának kapui mindig nyitva állnak a sötételfek előtt mégis kissé óvatos ezzel a barátságos felajánlással. Ryz kérdésére amúgy sem tud válaszolni. Hogy miért is, fontos számára az, hogy végre ismét önmaga lett? Talán csak az öreg miatt aki majd egy éve kezeibe vette az ügyet és jól-e avagy rosszul irányítva de végül lám csak, az igazi Rynizz visszatért.
Tell cirkalmas köszöntését betudja valami sajátos kaszt ismérvének. Látszik rajta, hogy harcos, talán ez lehetett a barakk jelszava ahol kitanulta a fegyverforgatást.
Kérdésére gyors és rövid a válasz.*
- A Pegazusban találkoztunk majd egy éve.
* Nem szándékozik jobban részletezni a történteket. Azt miként talált rá a furcsán öltözött hímre avagy miként csalogatta be egy nyugtató fürdőre majd pedig találkoztak véletlenül a Kúria egyik lakójára aki magára vállalta, hogy elkalauzolja őket a Dwirinthalenek otthonához.*
- Természetesen meglátogatunk a Kúriában ha megengeded. *válaszol bár azt, hogy mikor egyelőre nem teszi hozzá, sőt ha Tell ki nem eszközöl egy pontos napot akkor ezt csendben hagyja is a múltba veszni.*
* Az Úrfi meglehetősen könnyedén fogadta a számára ismeretlen Tellunius érkezését. Tudja, hogy a Dwirinthalen család Kúriájának kapui mindig nyitva állnak a sötételfek előtt mégis kissé óvatos ezzel a barátságos felajánlással. Ryz kérdésére amúgy sem tud válaszolni. Hogy miért is, fontos számára az, hogy végre ismét önmaga lett? Talán csak az öreg miatt aki majd egy éve kezeibe vette az ügyet és jól-e avagy rosszul irányítva de végül lám csak, az igazi Rynizz visszatért.
Tell cirkalmas köszöntését betudja valami sajátos kaszt ismérvének. Látszik rajta, hogy harcos, talán ez lehetett a barakk jelszava ahol kitanulta a fegyverforgatást.
Kérdésére gyors és rövid a válasz.*
- A Pegazusban találkoztunk majd egy éve.
* Nem szándékozik jobban részletezni a történteket. Azt miként talált rá a furcsán öltözött hímre avagy miként csalogatta be egy nyugtató fürdőre majd pedig találkoztak véletlenül a Kúria egyik lakójára aki magára vállalta, hogy elkalauzolja őket a Dwirinthalenek otthonához.*
- Természetesen meglátogatunk a Kúriában ha megengeded. *válaszol bár azt, hogy mikor egyelőre nem teszi hozzá, sőt ha Tell ki nem eszközöl egy pontos napot akkor ezt csendben hagyja is a múltba veszni.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-09 12:41:19
Üzenet elküldve: 2015-10-09 12:41:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ryakim Sindri//
*Végre felszabadul, mellkasáról eltűnik a hatalmas súly, ismét szabadon lélegezhet. Kissé köhögve, kissé lihegve, de lélegzik, és ez a lényeg. Kis tenyerét mellkasára szorítva nehezen feltornássza magát ülő helyzetbe. Lábait kinyújtja, baljával a földön támaszkodik, jobbjával még mindig sajgó, szúró felsőtestét maszírozza. Szívesen futásnak eredne ismét, nem érdekli, hogy kész öngyilkosság lenne. Még az is jobb, mint egész életében egy ketrecben gubbasztani arra várva, mikor adják el valami rabszolgahajcsárnak. De nem menekül, egyelőre levegőért kapkod, hiszen két percen belül most fulladozott másodszor. Egy jó darabig csak csendben piheg, tekintete a maszkot fürkészi. Nagyon szeretne belesni az álarc alá, megnézni támadója arcát, milyen érzések futnak át rajta, mikor milyen arcot vág, milyen tekintettel figyeli őt. Ezt a majdhogynem idilli környezetet azonban megszakítja a férfi újdoni megszólalása.*
~Micsoda?! Vetkőzzek?!~
*Ajkai kissé szétnyílnak a meglepettségtől, mintha leesett volna az álla. Valóban ez történt. Erre a parancsra nem számított, és rögtön ott is van nyelvének hegyén a pimasz visszavágás, ám mielőtt kiszaladhatna a száján, észbe kap, és lenyeli a szidalmakat. Az első pillanatban így ül, mozdulatlanul, majd lassan, kissé remegő kézzel elkezdi lefejteni a vállára omló vékony, zöld kelmeanyagot. Ez eltartana pár percig, mire kibújik a felsőből, bőven van ideje Ryakimnem megállítania. Ha így tesz, a lány rögtön félbehagyja a mozdulatot, és megkönnyebbülten sóhajt egyet. Már azt hitte, meztelenre kell vetkőznie egy ilyen undorító alak előtt...*
*Végre felszabadul, mellkasáról eltűnik a hatalmas súly, ismét szabadon lélegezhet. Kissé köhögve, kissé lihegve, de lélegzik, és ez a lényeg. Kis tenyerét mellkasára szorítva nehezen feltornássza magát ülő helyzetbe. Lábait kinyújtja, baljával a földön támaszkodik, jobbjával még mindig sajgó, szúró felsőtestét maszírozza. Szívesen futásnak eredne ismét, nem érdekli, hogy kész öngyilkosság lenne. Még az is jobb, mint egész életében egy ketrecben gubbasztani arra várva, mikor adják el valami rabszolgahajcsárnak. De nem menekül, egyelőre levegőért kapkod, hiszen két percen belül most fulladozott másodszor. Egy jó darabig csak csendben piheg, tekintete a maszkot fürkészi. Nagyon szeretne belesni az álarc alá, megnézni támadója arcát, milyen érzések futnak át rajta, mikor milyen arcot vág, milyen tekintettel figyeli őt. Ezt a majdhogynem idilli környezetet azonban megszakítja a férfi újdoni megszólalása.*
~Micsoda?! Vetkőzzek?!~
*Ajkai kissé szétnyílnak a meglepettségtől, mintha leesett volna az álla. Valóban ez történt. Erre a parancsra nem számított, és rögtön ott is van nyelvének hegyén a pimasz visszavágás, ám mielőtt kiszaladhatna a száján, észbe kap, és lenyeli a szidalmakat. Az első pillanatban így ül, mozdulatlanul, majd lassan, kissé remegő kézzel elkezdi lefejteni a vállára omló vékony, zöld kelmeanyagot. Ez eltartana pár percig, mire kibújik a felsőből, bőven van ideje Ryakimnem megállítania. Ha így tesz, a lány rögtön félbehagyja a mozdulatot, és megkönnyebbülten sóhajt egyet. Már azt hitte, meztelenre kell vetkőznie egy ilyen undorító alak előtt...*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-09 09:50:22
Üzenet elküldve: 2015-10-09 09:50:22
ÚJ
![>Ye Ferzondarci [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1367_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Még reggel indult és már kezdi elfelejteni, hogy miért vállalkozott erre az útra. Az úton idefelé néha azt kívánja, hogy bárcsak maradt volna a városban, az ilyen hosszú utak nem valóak ilyen öreg tündéreknek. Még akkor sem, ha van egy olyan remek pónilovuk, mint neki.*
- Csak megérkeztünk végre te kis hogyishívják, II. Bóbita. *Megpaskolja pónija nyakát, aztán nagyon óvatosan leszáll a földre a nyeregből. Járt már itt sokszor, de mostanában nem, ezért úgy érezte, okvetlenül el kell jönnie ide, hogy emlékezzen. Hogy mire emlékezik, arra legfeljebb a szokásosnál valamivel komorabb ábrázatából következtethetünk. De ez jelentheti pusztán csak azt is, hogy nem neki valóak már az ilyen hosszú utak és elfáradt az úton.*
- Hajjaj! *Sóhajt, majd némi ételt és italt vesz elő, hogy erőt nyerjen belőlük a visszaúthoz. Nem marad túl sokáig, szeret még az est leszállta előtt visszaérni a városba, azt jobban ismeri.*
- Csak megérkeztünk végre te kis hogyishívják, II. Bóbita. *Megpaskolja pónija nyakát, aztán nagyon óvatosan leszáll a földre a nyeregből. Járt már itt sokszor, de mostanában nem, ezért úgy érezte, okvetlenül el kell jönnie ide, hogy emlékezzen. Hogy mire emlékezik, arra legfeljebb a szokásosnál valamivel komorabb ábrázatából következtethetünk. De ez jelentheti pusztán csak azt is, hogy nem neki valóak már az ilyen hosszú utak és elfáradt az úton.*
- Hajjaj! *Sóhajt, majd némi ételt és italt vesz elő, hogy erőt nyerjen belőlük a visszaúthoz. Nem marad túl sokáig, szeret még az est leszállta előtt visszaérni a városba, azt jobban ismeri.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-09 00:36:27
Üzenet elküldve: 2015-10-09 00:36:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Areda Kuen//
*Óvatosan és lassan emelkedik le a törékeny mellkasról, nem azért mert attól tart hogy a lány szökésre ugrana, de egy hirtelen mozdulat a részéről rettentő kellemetlen lehetne. Miután bal lába felemelkedett a jobbal is elereszti a kezet, sőt még ujjai is lehámozódnak az idáig szorongatott csuklóról.*
- Örülök hogy ezt megbeszéltük.
*Kényelmesen helyet foglal a lánnyal szemben, lábait felhúzza, térdeit kissé szétterpeszti és könyökeivel átölelve őket fonja össze tenyereit, közben meredten bámulja a tündért. Gondolkodik, mert van bőven mit átgondolnia. Ha Ada csak felül vagy fekve marad, akár feláll de nem mászkál el akkor nem szól rá, hagyja. Csak akkor lépne közbe ha ismét menekülőre fogná de talán belátja végre hogy ilyen helyzetből esélytelen. Talán meg kéne mutatnia neki hogy mennyire jó lövő és akkor végleg elmenne a kedve a szaladgálástól, de nem szívesen pazarolná a vesszőit akrobatikára, és nincs is itt a fák rejtekében olyan célpont amit egyértelműen ki tudna jelölni. Cikáznak a fejében a gondolatok, a lehetőségek és a valószínűségek. Próbál összerakni egy használható tervet aminek nem az a vége hogy kútba dobja eddigi fáradozásait és megöli a kicsi lányt. Nem, ha már ennyit szenvedett vele akkor hasznot húzna belőle, de hogyan?*
- Vetkőzz.
*Hangzik a meredt csend után a váratlan parancs. Nem hangoskodik, nem fenyegetőzik, csak ül mint eddig és egykedvűen kijelenti ezt az egyetlen szót. Eddigi áldozataitól eltérően itt és most csak egyetlen dologra kíváncsi és az nem Areda meztelen teste. Kizárólag arra kíváncsi hogy megint felháborodott hápogás és ellenkezés lesz-e a reakció vagy egyszerűen teszi végre a lány amit mond neki. Ha azt látná hogy nekifog akkor szóval megállítja mielőtt bármi is lekerülne, de ha nem... Nos még maga sem tudja mit tesz majd, sokkal fontosabb dolgokon pörög közben az agya, lehet hogy nem is lesz szükség nyomatékosításra vagy megtorlásra és akkor feleslegesen gondolta volna ki előre.*
*Óvatosan és lassan emelkedik le a törékeny mellkasról, nem azért mert attól tart hogy a lány szökésre ugrana, de egy hirtelen mozdulat a részéről rettentő kellemetlen lehetne. Miután bal lába felemelkedett a jobbal is elereszti a kezet, sőt még ujjai is lehámozódnak az idáig szorongatott csuklóról.*
- Örülök hogy ezt megbeszéltük.
*Kényelmesen helyet foglal a lánnyal szemben, lábait felhúzza, térdeit kissé szétterpeszti és könyökeivel átölelve őket fonja össze tenyereit, közben meredten bámulja a tündért. Gondolkodik, mert van bőven mit átgondolnia. Ha Ada csak felül vagy fekve marad, akár feláll de nem mászkál el akkor nem szól rá, hagyja. Csak akkor lépne közbe ha ismét menekülőre fogná de talán belátja végre hogy ilyen helyzetből esélytelen. Talán meg kéne mutatnia neki hogy mennyire jó lövő és akkor végleg elmenne a kedve a szaladgálástól, de nem szívesen pazarolná a vesszőit akrobatikára, és nincs is itt a fák rejtekében olyan célpont amit egyértelműen ki tudna jelölni. Cikáznak a fejében a gondolatok, a lehetőségek és a valószínűségek. Próbál összerakni egy használható tervet aminek nem az a vége hogy kútba dobja eddigi fáradozásait és megöli a kicsi lányt. Nem, ha már ennyit szenvedett vele akkor hasznot húzna belőle, de hogyan?*
- Vetkőzz.
*Hangzik a meredt csend után a váratlan parancs. Nem hangoskodik, nem fenyegetőzik, csak ül mint eddig és egykedvűen kijelenti ezt az egyetlen szót. Eddigi áldozataitól eltérően itt és most csak egyetlen dologra kíváncsi és az nem Areda meztelen teste. Kizárólag arra kíváncsi hogy megint felháborodott hápogás és ellenkezés lesz-e a reakció vagy egyszerűen teszi végre a lány amit mond neki. Ha azt látná hogy nekifog akkor szóval megállítja mielőtt bármi is lekerülne, de ha nem... Nos még maga sem tudja mit tesz majd, sokkal fontosabb dolgokon pörög közben az agya, lehet hogy nem is lesz szükség nyomatékosításra vagy megtorlásra és akkor feleslegesen gondolta volna ki előre.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-08 22:37:17
Üzenet elküldve: 2015-10-08 22:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Mikor bemutatják, még nem nézi meg közelebbről az illetőt, hisz a leselkedése sikertelen mivolta igen kínos fényt vet rá, de leginkább az, hogy léptei koránt sem oly hangtalanok, mint gondolja. Talán a sötételf hallás miatt lehet. Bólint egyet az illető felé, majd mikor felemeli tekintetét megáll számára az idő.
Körülbelül 400 láb mélyen a föld alatt, egy barlangban sötételf ifjoncok célba lőni tanulnak. A mesterük egy félszemű, magas, copfos férfi. Tőrrel integet a kezével. Lóbálja a tőrt, ami úgy suhog a levegőben, mint egy hatalmas inga, ami kettészeli a levegőt. A férfi sötéten, gunyorosan mosolyog, majd elhajítja a tőrt, ami egyenesen egy almába fúródik, oly erővel, hogy a falhoz szögezi azt, és ketté válik. A többi ifjonc félve néznek mesterükre, majd lesütött szemmel fordulnak a falnak háttal támaszkodó megszeppent sötételf fiúcskára, aki halálra rémülve néz a fejéről lepottyanó alma darabokra. Rendkívül fiatal még sötételf viszonylatokban szerencsétlen, de itt a nevelő barakkban szokásos a lelki terror, mint nevelési módszer. A fiú remegve lép el a faltól, és szemeit egy társára szegezi, majd elmosolyodik kissé.*
-Nem is volt vészes.
*Suttogja, majd elhagyja a termet, de mielőtt megtenné, a társa, akinek imént súg, vállon veregeti. Társa is fiú, hosszú fehér hajjal, ám idősebb nála.*
*Mikor Tell felocsúdik kábulatából, már meg is invitálja a fehér hajú mélységi. Tagadhatatlanul régi ismerőst lát Zora beszélgető partnerében. Ismeri Rynizzt, még a kiképző barakkból, és a trónbitorló úrnő elleni összeesküvésben is fegyvertársak, noha Telluniusnak jelenleg a felszínen akad dolga. Rynizz nem is tudhatja, hogy Telluniust azóta megkörnyékezte egy titokzatos megbízó, aki hivatásos gyilkost nevelt belőle. Mindenesetre az eddigi apátia már a múlté, Telluniust megostromolják az érzések, régi harcostársának viszontlátásának alkalmából. Nem akarja Zora tudtára hozni ezt a régi ismeretséget, ezért megejt egy próbát, hogy emlékszik-e Rynizz a kiképző barakkban töltött évekre, és mikor válaszol, kimond egy titkos szót, amit jelszónak használtak még kiképzésük alatt.*
-Örülök, hogy megismerhetem, megtisztelő számomra. Egy küldetés okán járok a felszínen, miről nem mondhatok egyelőre semmit.
*Tellunius most mondja a régi jelszót, ügyelve, hogy ne legyen túl feltűnő.*
-Tőröm félelem ellenségeink szemében, és halál szívükben.
*Miután kiejti a szavakat, jobb kezével keresztben végig húzza tenyerét mellkasán.*
-Szívesen venném, ha meglátogathatnánk a Kúriát. Zora te mit gondolsz?
*Néz most a nőstény felé, remélve, hogy nem tűnt fel neki semmi.*
-Honnan ismeritek egymást?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.11 15:12:10, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre ).
*Mikor bemutatják, még nem nézi meg közelebbről az illetőt, hisz a leselkedése sikertelen mivolta igen kínos fényt vet rá, de leginkább az, hogy léptei koránt sem oly hangtalanok, mint gondolja. Talán a sötételf hallás miatt lehet. Bólint egyet az illető felé, majd mikor felemeli tekintetét megáll számára az idő.
Körülbelül 400 láb mélyen a föld alatt, egy barlangban sötételf ifjoncok célba lőni tanulnak. A mesterük egy félszemű, magas, copfos férfi. Tőrrel integet a kezével. Lóbálja a tőrt, ami úgy suhog a levegőben, mint egy hatalmas inga, ami kettészeli a levegőt. A férfi sötéten, gunyorosan mosolyog, majd elhajítja a tőrt, ami egyenesen egy almába fúródik, oly erővel, hogy a falhoz szögezi azt, és ketté válik. A többi ifjonc félve néznek mesterükre, majd lesütött szemmel fordulnak a falnak háttal támaszkodó megszeppent sötételf fiúcskára, aki halálra rémülve néz a fejéről lepottyanó alma darabokra. Rendkívül fiatal még sötételf viszonylatokban szerencsétlen, de itt a nevelő barakkban szokásos a lelki terror, mint nevelési módszer. A fiú remegve lép el a faltól, és szemeit egy társára szegezi, majd elmosolyodik kissé.*
-Nem is volt vészes.
*Suttogja, majd elhagyja a termet, de mielőtt megtenné, a társa, akinek imént súg, vállon veregeti. Társa is fiú, hosszú fehér hajjal, ám idősebb nála.*
*Mikor Tell felocsúdik kábulatából, már meg is invitálja a fehér hajú mélységi. Tagadhatatlanul régi ismerőst lát Zora beszélgető partnerében. Ismeri Rynizzt, még a kiképző barakkból, és a trónbitorló úrnő elleni összeesküvésben is fegyvertársak, noha Telluniusnak jelenleg a felszínen akad dolga. Rynizz nem is tudhatja, hogy Telluniust azóta megkörnyékezte egy titokzatos megbízó, aki hivatásos gyilkost nevelt belőle. Mindenesetre az eddigi apátia már a múlté, Telluniust megostromolják az érzések, régi harcostársának viszontlátásának alkalmából. Nem akarja Zora tudtára hozni ezt a régi ismeretséget, ezért megejt egy próbát, hogy emlékszik-e Rynizz a kiképző barakkban töltött évekre, és mikor válaszol, kimond egy titkos szót, amit jelszónak használtak még kiképzésük alatt.*
-Örülök, hogy megismerhetem, megtisztelő számomra. Egy küldetés okán járok a felszínen, miről nem mondhatok egyelőre semmit.
*Tellunius most mondja a régi jelszót, ügyelve, hogy ne legyen túl feltűnő.*
-Tőröm félelem ellenségeink szemében, és halál szívükben.
*Miután kiejti a szavakat, jobb kezével keresztben végig húzza tenyerét mellkasán.*
-Szívesen venném, ha meglátogathatnánk a Kúriát. Zora te mit gondolsz?
*Néz most a nőstény felé, remélve, hogy nem tűnt fel neki semmi.*
-Honnan ismeritek egymást?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.11 15:12:10, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre helyett egyelőre ).
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-08 09:24:44
Üzenet elküldve: 2015-10-08 09:24:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ryakim Sindri//
* Ez az érthetetlenség már végképp beteszi a maszkosnál a kaput, erőszakosan a fölfre rántja. Ez még csak a kisebbik baj, de lassan a testsúlyát is ráhelyezi a lány törékeny testére. Mozdulni sem tud, megpróbálja kihúzni kezét a térde alól, vagy megemelni lábát, de esélytelen. Egyre idegesebb, ha a szája nem lenne befogva, hangos nyögéssel szorulna ki belőle a levegő, így viszont némán szenved. A nyomás egy idő után szinte elviselhetetlen, szemeit összeszorítva tűri, de már nem bírja sokáig. A férfi eléri célját, kezdi félni életét, és meglegyinti a halál gondolata. Beleborzong, már amennyire tehetetlensége engedi. Fél, most már teljes mértékben hatalmába kerítette, de tekintetét nem láthaja, mivel szemeit nem nyitja fel. Csupán egy apró könnycsepp gördül le arcán, fényesre festve bal pofiját. Ryakim nem tudhatja, hogy a félelem, esetleg a fájdalom váltotta ki a sírást, de abban biztos lehet, hogy sikerült megtörnie a konok ellenállást.
Amint enyhül a nyomás, nagyot kortyol a friss levegőből, szemeit felnyitja. Tekintetében még most sem tükröződik más a puszta megvetésnél, de érezni rajta, hogy sokkal engedelmesebb. Nem akar minden áron fecsegni, menekülni, csak életben maradni. Egy alig látható bólintással jelzi, hogy megértette, amit kell, a férfi tulajdona, és ez ellen nem tehet semmit.*
* Ez az érthetetlenség már végképp beteszi a maszkosnál a kaput, erőszakosan a fölfre rántja. Ez még csak a kisebbik baj, de lassan a testsúlyát is ráhelyezi a lány törékeny testére. Mozdulni sem tud, megpróbálja kihúzni kezét a térde alól, vagy megemelni lábát, de esélytelen. Egyre idegesebb, ha a szája nem lenne befogva, hangos nyögéssel szorulna ki belőle a levegő, így viszont némán szenved. A nyomás egy idő után szinte elviselhetetlen, szemeit összeszorítva tűri, de már nem bírja sokáig. A férfi eléri célját, kezdi félni életét, és meglegyinti a halál gondolata. Beleborzong, már amennyire tehetetlensége engedi. Fél, most már teljes mértékben hatalmába kerítette, de tekintetét nem láthaja, mivel szemeit nem nyitja fel. Csupán egy apró könnycsepp gördül le arcán, fényesre festve bal pofiját. Ryakim nem tudhatja, hogy a félelem, esetleg a fájdalom váltotta ki a sírást, de abban biztos lehet, hogy sikerült megtörnie a konok ellenállást.
Amint enyhül a nyomás, nagyot kortyol a friss levegőből, szemeit felnyitja. Tekintetében még most sem tükröződik más a puszta megvetésnél, de érezni rajta, hogy sokkal engedelmesebb. Nem akar minden áron fecsegni, menekülni, csak életben maradni. Egy alig látható bólintással jelzi, hogy megértette, amit kell, a férfi tulajdona, és ez ellen nem tehet semmit.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:12:06
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:12:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Areda Kuen //
*Szerencsére legalább tanulékony a kicsike, viszont még mindig vissza mer pofázni. Féltérdre huppan és karjánál fogva rántja magához közelebb a tündért is. Jobb kezének tenyerét fejjel lefelé fordítva a lány szájához kap és ennek segítségével határozott mozdulatokkal dönti őt a földre hogy fejét ajkainál nyomva leszorítsa őt a talajra. Jobb kezének csuklóját tartja baljával, jobb lábával pedig a lány bal karjára térdel, ezzel fosztva meg őt deréktól felfelé a mozgás lehetőségétől. Nem is annyira a térdével inkább azalatt lábszárával, hiszen csak akadályozni szeretné és nem fájdalmat okozni. Még. Arra a célra másik térdét helyezi a tündér mellkasára, de nem tesz rá sok súlyt, csak hogy érezze a helyzetének komolyságát. Meg kell törnie a lányt. Most éppen engedelmes, úgy-ahogy legalábbis, de inkább a kényszer mint a félelem miatt.*
- Ilyen kedves a halál gondolata?
*Lassan, nagyon lassan nehezedik egyre jobban a lányon lévő térdére.*
- Ha ennyire szeretnéd akkor máris elküldhetlek hozzá.
*Tovább nő a súly, és folytatni is tervezi a "kínzást" egészen addig amíg meg nem látja végre a halálfélelmet szegény kis tündér szemeiben. Megfojtani, bordákat törni azonban továbbra sem akar tehát ha elég elszánt és bátor a csöpp szerzet akkor előbb utóbb nem növeli tovább a nyomást.*
- Vagy elfogadhatod végre hogy az enyém vagy és ez ellen semmit nem tehetsz.
*Szerencsére legalább tanulékony a kicsike, viszont még mindig vissza mer pofázni. Féltérdre huppan és karjánál fogva rántja magához közelebb a tündért is. Jobb kezének tenyerét fejjel lefelé fordítva a lány szájához kap és ennek segítségével határozott mozdulatokkal dönti őt a földre hogy fejét ajkainál nyomva leszorítsa őt a talajra. Jobb kezének csuklóját tartja baljával, jobb lábával pedig a lány bal karjára térdel, ezzel fosztva meg őt deréktól felfelé a mozgás lehetőségétől. Nem is annyira a térdével inkább azalatt lábszárával, hiszen csak akadályozni szeretné és nem fájdalmat okozni. Még. Arra a célra másik térdét helyezi a tündér mellkasára, de nem tesz rá sok súlyt, csak hogy érezze a helyzetének komolyságát. Meg kell törnie a lányt. Most éppen engedelmes, úgy-ahogy legalábbis, de inkább a kényszer mint a félelem miatt.*
- Ilyen kedves a halál gondolata?
*Lassan, nagyon lassan nehezedik egyre jobban a lányon lévő térdére.*
- Ha ennyire szeretnéd akkor máris elküldhetlek hozzá.
*Tovább nő a súly, és folytatni is tervezi a "kínzást" egészen addig amíg meg nem látja végre a halálfélelmet szegény kis tündér szemeiben. Megfojtani, bordákat törni azonban továbbra sem akar tehát ha elég elszánt és bátor a csöpp szerzet akkor előbb utóbb nem növeli tovább a nyomást.*
- Vagy elfogadhatod végre hogy az enyém vagy és ez ellen semmit nem tehetsz.
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 20:23:31
Üzenet elküldve: 2015-10-07 20:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ryakim Sindri//
*Nem sok időt kap a vélemény-nyilvánításra, az első pofon után rögtön kapja is a másodikat. Ez jobban fáj, mint az előző, az arcán szinte ég a pofon helye, és csúnyán ki is pirosodik. Még a feje is belefájdul, kissé meg is szédül, és beletelik egy-két másodpercre, mire visszanyeri az egyensúlyát, és stabilan meg tud állni. Ez már hatásosnak bizonyul, belé fojtja a szót, de biztosan nem sokáig, egy-két pofon nem elég, hogy végleg elhallgattassa. De most csendben van, és kelletlenül követi a maszkost a fák közé, ahol elrejtik őket a sötét árnyak. Lesújtó, megvető tekintettel ostromolja a férfit, kénytelen ennyivel beérni, ha már szólnia nem szabad. Na, azt szeretné ő látni, hogy visszaviszi abba a mocskos kis kalyibába, ami a város kellős közepén áll!*
-Rendes?!
*Horkan fel, ezt már nem tudja szó nélkül hagyni. De nem is tesz több megjegyzést, nehogy még egyszer képen töröljék, már így is zsong a feje az előző kettő miatt.*
~Ha manapság az a rendes ember, aki leül, elrabol, ketrecben tart, akkor eddig csakolyanokkal találkoztam, akik nem ismerik az illemet...~
*Jegyzi meg magában, de hangosan nem meri kimondani. pedig lenne mondanivalója bőven, nem az a hallgatag jellem, és most aztán dúlnak benne az érzelmek, főleg az undor, ahogy a maszkosra gondol, és a félelem, ahogy a saját helyzetére.*
*Nem sok időt kap a vélemény-nyilvánításra, az első pofon után rögtön kapja is a másodikat. Ez jobban fáj, mint az előző, az arcán szinte ég a pofon helye, és csúnyán ki is pirosodik. Még a feje is belefájdul, kissé meg is szédül, és beletelik egy-két másodpercre, mire visszanyeri az egyensúlyát, és stabilan meg tud állni. Ez már hatásosnak bizonyul, belé fojtja a szót, de biztosan nem sokáig, egy-két pofon nem elég, hogy végleg elhallgattassa. De most csendben van, és kelletlenül követi a maszkost a fák közé, ahol elrejtik őket a sötét árnyak. Lesújtó, megvető tekintettel ostromolja a férfit, kénytelen ennyivel beérni, ha már szólnia nem szabad. Na, azt szeretné ő látni, hogy visszaviszi abba a mocskos kis kalyibába, ami a város kellős közepén áll!*
-Rendes?!
*Horkan fel, ezt már nem tudja szó nélkül hagyni. De nem is tesz több megjegyzést, nehogy még egyszer képen töröljék, már így is zsong a feje az előző kettő miatt.*
~Ha manapság az a rendes ember, aki leül, elrabol, ketrecben tart, akkor eddig csakolyanokkal találkoztam, akik nem ismerik az illemet...~
*Jegyzi meg magában, de hangosan nem meri kimondani. pedig lenne mondanivalója bőven, nem az a hallgatag jellem, és most aztán dúlnak benne az érzelmek, főleg az undor, ahogy a maszkosra gondol, és a félelem, ahogy a saját helyzetére.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:51:21
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:51:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Ha Ryz arcának vonásai el is változnak, az csak a kényes téma okozhatja. Tekintve, hogy a settenkedővel mit sem törődik, még csak felé sem fordul. Hallja persze, hiszen hangtalanul fára mászni olyan közelségben, honnan beszélgetésük értelmezhető elég valószínűtlen. De még csak nem is sejti, hogy egy mélységi adta fejét a magaslati levegő szippantására, azt pláne nem, hogy Zora társáról van szó.
Figyelmesen hallgatja a nő újabb verzióját a tündér gondra, majd nyugtázza egy gúnyos mosollyal.*
-Nem vagyok törpe. És nem hallottam még olyanról, hogy valaki önmagáról ne tudjon, ellenben képes legyen olyan dolgokra melyekre előtte sosem volt.
*Mondjuk tudása nem épp szerteágazó a betegségek, sérülések terén, viszont álláspontja saját problémájára egyre stabilabb.*
-Ugyan már! Az átkok gyermekmesék.
*Vágja rá szinte rögvest a lehető leglekezelőbb modorában, majd a folytatásra már szemöldöke rándul az őszintén érdeklődő, és egyúttal igen furcsálló tartományba.*
-És ha szabad érdeklődnöm miért is lényeges ez pont neked?
*Úgy fest a válaszra várnia kell, hisz a közeledő léptek gazdája párosuknál állapodik meg. Marad ülve, de fejét fordítja a sötételf férfi felé, mosolytalanul hallgatva a bemutatást, biccent is egyet a másik nevének hallatán, majd gúnyosan nevet fel a nő által megadott ismeretségi fokon.*
-Minden bizonnyal megtisztelő.
*Nagy sóhajjal fordul vissza Zora felé, hogy immár diplomatikusabb stílusra váltva kerülje az eddigi témát.*
-Gondolom szándékotokban áll ellátogatni családunkhoz itt tartózkodásotok alatt. A Matrónánk igazán nagyra értékeli az efféle udvariassági gesztusokat, de fájdalom, épp ma reggel utazott el pár napra. Felteszem hallott már a családunkról Tellunius.
*Legkevésbé sem gondolja, még annyira se fájlalja, ellenben a Család valami ilyesmi magatartást vár el tőle.*
-Ennek ellenére természetesen szívesen látunk benneteket a Kúriában. És ha bármire szükségetek van állok rendelkezésetekre.
*Mármint Moon szívesen lát majd minden fajtabélit, Ryz csak a szemrevalóbb hölgyeket. Rendelkezésre pedig leginkább a cselédség áll.*
-Ha nem tolakodó a kérdésem, milyen ügyben látogatott szeretett városunkba Tellunius?
*Unokahúga szeretett városa, őt az sem zavarná, ha most nyomban égne porig az egész kóceráj, és térhetne vissza a mélybe, már ha lenne hová visszatérnie.
Kérdését mégis oly előzékeny módon teszi fel, mint az elvárható rangjától, mint kit pusztán a segítőszándék vezérel egy másik mélységivel szemben.*
*Ha Ryz arcának vonásai el is változnak, az csak a kényes téma okozhatja. Tekintve, hogy a settenkedővel mit sem törődik, még csak felé sem fordul. Hallja persze, hiszen hangtalanul fára mászni olyan közelségben, honnan beszélgetésük értelmezhető elég valószínűtlen. De még csak nem is sejti, hogy egy mélységi adta fejét a magaslati levegő szippantására, azt pláne nem, hogy Zora társáról van szó.
Figyelmesen hallgatja a nő újabb verzióját a tündér gondra, majd nyugtázza egy gúnyos mosollyal.*
-Nem vagyok törpe. És nem hallottam még olyanról, hogy valaki önmagáról ne tudjon, ellenben képes legyen olyan dolgokra melyekre előtte sosem volt.
*Mondjuk tudása nem épp szerteágazó a betegségek, sérülések terén, viszont álláspontja saját problémájára egyre stabilabb.*
-Ugyan már! Az átkok gyermekmesék.
*Vágja rá szinte rögvest a lehető leglekezelőbb modorában, majd a folytatásra már szemöldöke rándul az őszintén érdeklődő, és egyúttal igen furcsálló tartományba.*
-És ha szabad érdeklődnöm miért is lényeges ez pont neked?
*Úgy fest a válaszra várnia kell, hisz a közeledő léptek gazdája párosuknál állapodik meg. Marad ülve, de fejét fordítja a sötételf férfi felé, mosolytalanul hallgatva a bemutatást, biccent is egyet a másik nevének hallatán, majd gúnyosan nevet fel a nő által megadott ismeretségi fokon.*
-Minden bizonnyal megtisztelő.
*Nagy sóhajjal fordul vissza Zora felé, hogy immár diplomatikusabb stílusra váltva kerülje az eddigi témát.*
-Gondolom szándékotokban áll ellátogatni családunkhoz itt tartózkodásotok alatt. A Matrónánk igazán nagyra értékeli az efféle udvariassági gesztusokat, de fájdalom, épp ma reggel utazott el pár napra. Felteszem hallott már a családunkról Tellunius.
*Legkevésbé sem gondolja, még annyira se fájlalja, ellenben a Család valami ilyesmi magatartást vár el tőle.*
-Ennek ellenére természetesen szívesen látunk benneteket a Kúriában. És ha bármire szükségetek van állok rendelkezésetekre.
*Mármint Moon szívesen lát majd minden fajtabélit, Ryz csak a szemrevalóbb hölgyeket. Rendelkezésre pedig leginkább a cselédség áll.*
-Ha nem tolakodó a kérdésem, milyen ügyben látogatott szeretett városunkba Tellunius?
*Unokahúga szeretett városa, őt az sem zavarná, ha most nyomban égne porig az egész kóceráj, és térhetne vissza a mélybe, már ha lenne hová visszatérnie.
Kérdését mégis oly előzékeny módon teszi fel, mint az elvárható rangjától, mint kit pusztán a segítőszándék vezérel egy másik mélységivel szemben.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:51:24
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:51:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli helyett//
* Ha nem sejti, hogy követni fogja Tell akkor Zora nem várta, nem kereste volna. Tulajdonképpen nem a lopakodással volt a gond, vagy nem főleg. Valószínűleg ha nem együtt indulnak el a Tisztás felé akkor a nőstény sem várja a megjelenését.
Ryz vitatkozására csak halványan elmosolyodik. Twini kedves lénye ténylegesen teljesen eltűnt. Itt már egy igazi mélységi ül, a maga nyakas mivoltában.*
- Talán a verés alatt kaptál sokkot. Már halottam olyan törpéről aki leesett egy szikláról. Eléggé kemény fejű volt, túl élte de azt nem tudta, hogy ki is ő valójában. *meséli bár az is igaz, hogy az a törpe nem talált ki magának egy másik életet. Végül vállat ránt.*
- Részemről akár el is átkozhattak. A lényeg, hogy visszatértél önmagadhoz.* mondja. Körülbelül ezt az időt válassztja, hogy megérkezzen Tell a párosukhoz.*
- Igen, sejtettem. *mondja majd helyet mutat maga mellett. Talán néhány szót válthatnak hármasban is.*
- Ryz, szeretném bemutatni neked Telluniust. Néhány napja érkezett Artheniorba. *mondja majd a frissen érkezett felé fordulva folytatja a bemutatást.*
- Tell, ő Ryz Dwirinthalen, egy régi de nagyon felületes ismerősöm.
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.07 18:53:28
* Ha nem sejti, hogy követni fogja Tell akkor Zora nem várta, nem kereste volna. Tulajdonképpen nem a lopakodással volt a gond, vagy nem főleg. Valószínűleg ha nem együtt indulnak el a Tisztás felé akkor a nőstény sem várja a megjelenését.
Ryz vitatkozására csak halványan elmosolyodik. Twini kedves lénye ténylegesen teljesen eltűnt. Itt már egy igazi mélységi ül, a maga nyakas mivoltában.*
- Talán a verés alatt kaptál sokkot. Már halottam olyan törpéről aki leesett egy szikláról. Eléggé kemény fejű volt, túl élte de azt nem tudta, hogy ki is ő valójában. *meséli bár az is igaz, hogy az a törpe nem talált ki magának egy másik életet. Végül vállat ránt.*
- Részemről akár el is átkozhattak. A lényeg, hogy visszatértél önmagadhoz.* mondja. Körülbelül ezt az időt válassztja, hogy megérkezzen Tell a párosukhoz.*
- Igen, sejtettem. *mondja majd helyet mutat maga mellett. Talán néhány szót válthatnak hármasban is.*
- Ryz, szeretném bemutatni neked Telluniust. Néhány napja érkezett Artheniorba. *mondja majd a frissen érkezett felé fordulva folytatja a bemutatást.*
- Tell, ő Ryz Dwirinthalen, egy régi de nagyon felületes ismerősöm.
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.07 18:53:28
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 17:21:43
Üzenet elküldve: 2015-10-07 17:21:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Areda Kuen//
*Esetleg a "Mit akarsz tőlem?" Kérdést még sikerülhet Adának befejeznie, utána viszont belefojtja a szót az előző pofon visszakézből érkező párja. Kicsit finomabb ugyan mert a tenyérnek ez a fele keményebb és még mindig nem szeretne csontot törni, de nem kevésbé fájdalmasan. Ideje megtanítani ezt a tündért hogy engedelmeskedjen, talán a második már meghozza majd a kívánt hatást. Kétségkívül nyomot is fognak hagyni az ütések a csinos kis arcocskán, de ez legyen a legkevesebb, majd begyógyul, elmúlik.*
- Kussolsz ha mondom!
*Fenyegetően morran rá de azért igyekszik a hangját halkan tartani, nem hiányzik a társaság, el is kezdi rögvest rángatni Adát a legközelebbi fák felé hogy kicsivel kevésbé szembetűnő helyre kerüljenek.*
~Hogy a fenébe vigyem vissza? Ha a városban nekiáll ordibálni...~
*Kissé tanácstalan de mivel továbbra is maszk mögött rejlik arca, nem lehet kiolvasni belőle ezt az érzelmet. Becibálja a talán már engedelmesebb lányt pár méterrel a fák mögé, remélhetőleg nem kezd el közben megint pofázni, ha mégis akkor egyelőre tűri, még becsülné is a kitartásáért. Persze ha hangoskodna akkor kénytelen lesz elhallgattatni valahogy.*
- Nem tudom hogy szöktél ki de mész vissza megkötözve! Rendes voltam és így hálálod meg?!
*Ada súlyából adódóan továbbra is elegendőnek tartja csak egyik kezét bilincsben tartani, nem igazán tart a kislánytól. Egyetlen támadástól fél csak, méghozzá egy nagyon fájdalmas ponton. Igyekszik kifejezetten ügyelni hogy ha arra célozna a tündér akkor idejében háríthassa a próbálkozását.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.07 20:05:44
*Esetleg a "Mit akarsz tőlem?" Kérdést még sikerülhet Adának befejeznie, utána viszont belefojtja a szót az előző pofon visszakézből érkező párja. Kicsit finomabb ugyan mert a tenyérnek ez a fele keményebb és még mindig nem szeretne csontot törni, de nem kevésbé fájdalmasan. Ideje megtanítani ezt a tündért hogy engedelmeskedjen, talán a második már meghozza majd a kívánt hatást. Kétségkívül nyomot is fognak hagyni az ütések a csinos kis arcocskán, de ez legyen a legkevesebb, majd begyógyul, elmúlik.*
- Kussolsz ha mondom!
*Fenyegetően morran rá de azért igyekszik a hangját halkan tartani, nem hiányzik a társaság, el is kezdi rögvest rángatni Adát a legközelebbi fák felé hogy kicsivel kevésbé szembetűnő helyre kerüljenek.*
~Hogy a fenébe vigyem vissza? Ha a városban nekiáll ordibálni...~
*Kissé tanácstalan de mivel továbbra is maszk mögött rejlik arca, nem lehet kiolvasni belőle ezt az érzelmet. Becibálja a talán már engedelmesebb lányt pár méterrel a fák mögé, remélhetőleg nem kezd el közben megint pofázni, ha mégis akkor egyelőre tűri, még becsülné is a kitartásáért. Persze ha hangoskodna akkor kénytelen lesz elhallgattatni valahogy.*
- Nem tudom hogy szöktél ki de mész vissza megkötözve! Rendes voltam és így hálálod meg?!
*Ada súlyából adódóan továbbra is elegendőnek tartja csak egyik kezét bilincsben tartani, nem igazán tart a kislánytól. Egyetlen támadástól fél csak, méghozzá egy nagyon fájdalmas ponton. Igyekszik kifejezetten ügyelni hogy ha arra célozna a tündér akkor idejében háríthassa a próbálkozását.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.07 20:05:44
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 16:45:07
Üzenet elküldve: 2015-10-07 16:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ryakim Sindri//
*Nincs szerencséje, a férfi utoléri és erőszakosan a földre szorítja. Ugyan nem egy telt hölgyemény, elég vékony és törékeny, mégis kellemetlen a földet érés, mellkasa rettentően fáj, tüdejéből kiszorul a levegő. Nagyokat lihegve fekszik tehetetlenül, amíg az erős kar a magasnba nem rántja, és le nem kever neki egy hatalmasat. Ez, erre az ütésre volt szüksége! Mélyen beszívja a friss, erdei levegőt, ami kaparja a torkát és hangos köhögésben tör ki. Eltelik pár perc, mire teljesen összeszedi magát.*
-Mit akarsz tőlem? Miért nem engedsz el?
*A fenyegetőzést meg sem hallva, rémült kíváncsisággal buknak ki belòle a kérdések. Nemérti, hogyan talált rá, de ez nem is fontos. Az viszont annál inkább, hogy ismét a karmai között vergődik, tehetetlenül. Hogy lehet ilyen szerencsétlen?!*
-Engedj el, kérlek! Nem mesélem el senkinek, nem árulom el, hogy mi történt, csak engedj el! Hadd menjek el!
*Egyre kétségbeesettebb szegény. Az ujjait is félti, hát még a nyakát, de nem képes csendben maradni. Bízik benne, hogyha komolyan túl akar adni rajta, akkor nem okoz neki komolyabb, maradandóbb sérülést, ha pedig nem számít semmit, akkor nem érti, miért töri magát miatta. Hiszen mire jó egy tündér? Semmire. Szolgának túl gyenge és pici, futtatott örömlánynak nem elég vonzó, talán még jáékbabának a legalkalmasabb... szép kilátás!
De bármit is terveznek vele, nem engedheti, nemadhatja magát könnyen. Bármivel is fenyegetőzik, amíg nem érzi, hogy közvetlenül veszélyben van, addig minden erejével kützdeni fog, és azon lesz, hogy meglógjon.*
*Nincs szerencséje, a férfi utoléri és erőszakosan a földre szorítja. Ugyan nem egy telt hölgyemény, elég vékony és törékeny, mégis kellemetlen a földet érés, mellkasa rettentően fáj, tüdejéből kiszorul a levegő. Nagyokat lihegve fekszik tehetetlenül, amíg az erős kar a magasnba nem rántja, és le nem kever neki egy hatalmasat. Ez, erre az ütésre volt szüksége! Mélyen beszívja a friss, erdei levegőt, ami kaparja a torkát és hangos köhögésben tör ki. Eltelik pár perc, mire teljesen összeszedi magát.*
-Mit akarsz tőlem? Miért nem engedsz el?
*A fenyegetőzést meg sem hallva, rémült kíváncsisággal buknak ki belòle a kérdések. Nemérti, hogyan talált rá, de ez nem is fontos. Az viszont annál inkább, hogy ismét a karmai között vergődik, tehetetlenül. Hogy lehet ilyen szerencsétlen?!*
-Engedj el, kérlek! Nem mesélem el senkinek, nem árulom el, hogy mi történt, csak engedj el! Hadd menjek el!
*Egyre kétségbeesettebb szegény. Az ujjait is félti, hát még a nyakát, de nem képes csendben maradni. Bízik benne, hogyha komolyan túl akar adni rajta, akkor nem okoz neki komolyabb, maradandóbb sérülést, ha pedig nem számít semmit, akkor nem érti, miért töri magát miatta. Hiszen mire jó egy tündér? Semmire. Szolgának túl gyenge és pici, futtatott örömlánynak nem elég vonzó, talán még jáékbabának a legalkalmasabb... szép kilátás!
De bármit is terveznek vele, nem engedheti, nemadhatja magát könnyen. Bármivel is fenyegetőzik, amíg nem érzi, hogy közvetlenül veszélyben van, addig minden erejével kützdeni fog, és azon lesz, hogy meglógjon.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-07 10:23:22
Üzenet elküldve: 2015-10-07 10:23:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Nem tudni milyen módon, de Tell holléte kitudódik, ami igen csak megrendíti, hiszen hangtalanul lopakodik akár a róka, és teljes takarásban van. Zora mégis a fákat kémleli, tehát tudja, hogy mégis követte őt vendége, valamint a hófehér hajú sötételfnek, akit Tellunius eleinte Zora valamelyik fecsegő barátnőjének vél, szintén elváltoznak arcvonásai, ő is tudja már. Valószínűleg az elkorcsosult városi sötételf ficsúr és Zora mágiát alkalmaznak, másmódon semmi lehetőség sem lenne, hogy észrevegyék a leselkedő hímet. Ez esetben viszont jobbnak látja felfedni saját kilétét, és lassan, ahogyan felment, ugyanolyan nesztelen csúszik le a fatörzsén és érkezik a földre.*
~Elfelejtettem volna lopakodni? Semmi valószínűségét nem látom.~
*Elindul a két beszélgető felé puha és elegáns léptekkel, majd mikor eléri őket megszólal.*
-Vissza kellett mennem a tegezemért, de siettem.
*Nem tudni milyen módon, de Tell holléte kitudódik, ami igen csak megrendíti, hiszen hangtalanul lopakodik akár a róka, és teljes takarásban van. Zora mégis a fákat kémleli, tehát tudja, hogy mégis követte őt vendége, valamint a hófehér hajú sötételfnek, akit Tellunius eleinte Zora valamelyik fecsegő barátnőjének vél, szintén elváltoznak arcvonásai, ő is tudja már. Valószínűleg az elkorcsosult városi sötételf ficsúr és Zora mágiát alkalmaznak, másmódon semmi lehetőség sem lenne, hogy észrevegyék a leselkedő hímet. Ez esetben viszont jobbnak látja felfedni saját kilétét, és lassan, ahogyan felment, ugyanolyan nesztelen csúszik le a fatörzsén és érkezik a földre.*
~Elfelejtettem volna lopakodni? Semmi valószínűségét nem látom.~
*Elindul a két beszélgető felé puha és elegáns léptekkel, majd mikor eléri őket megszólal.*
-Vissza kellett mennem a tegezemért, de siettem.
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:15:31
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:15:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Areda Kuen //
*Nála az óvatoskodásnak már elmúlt az ideje, a célja egy és egyetlen, ezért pumpál ereiben a vér és ezért kapkodja lábait ahogy csak tőle kitelik. El kell fognia a szökevényt több okból is. Egyrészt nem szeretné hogy bárkinek is szóljon a történtekről, hiába volt maszkban, az azt jelentené hogy Donnt fel kell adnia, mint álca. Ez mondjuk lehet hogy már megtörtént, de akkor nem itt ücsörgött volna a tisztáson. Talán túl kevés ideje volt, túl későn szabadult, vagy vaj van a füle mögött és ezért nem az őrséghez szaladt rögtön. Ha megtette volna bizonyára bent lenne még vagy őrzésre, vagy megfigyelésre, vagy a kunyhónál lenne ahova a városőröket vezette. Nem, még jó eséllyel nem szólt senkinek, félelmében talán rögvest az erdőt vette célba és itt fogyott ki az ereje a rohanástól, azért pihent meg. Másrészt igazán kíváncsi arra is hogyan sikerült neki ez a mutatvány. Ezzel majd ráér foglalkozni, gondolkodni is csak addig gondolkodott amíg körbeosont, most már a prédára és a célra koncentrál. Fáradozásai végül sikerrel zárulnak, mivel a kislány elfelé futott, hátulról ugrik neki és szorítja a földre. Sokáig azonban nem tervez ott fetrengeni a tündérrel, amint össze tudja szedni magát együttes esésük után már kel is fel és csuklójánál fogva rántva magával az apróságot is. Nem csak talpra húzza de közben fordítja is maga felé a karjára fonódott kezével, a másik pedig már indul is egy elméretezett pofonra, méghozzá úgy hogy nem csak tenyerének lendülete adja a dolog ízét hanem Ada lendülete is, gyakorlatilag belerántja az arcát a csapásba. A tündér kicsike, Kim nagy, persze minden nézőpont kérdése, de jelen esetben kettejüket viszonyítva ez a helyzet és nem célja hogy a csöppség nyakát törje így visszafogja magát. Nem lehet túl üdítő, egy nagy súly a földre löki, mielőtt felocsúdhatna már rántják is hátra, aztán kap egy igazi atyai pofont hogy még a füle is belecsendül a csattanásba.*
- Több hangot ne halljak vagy a nyakadat töröm!
*Egyelőre még mindig csak egyik kezével szorítja a lánynak a csuklóját, szabad kezét pedig készen tartja hogy ha kell akkor az első ütés visszainduló párját is kiossza. Legalább is ezt szándékozik tenni, feltéve hogy a kicsi lányka nem rendelkezik valamiféle rejtett tehetséggel amivel a földre vitele után meghiúsíthatná a férfi mozdulatait.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 22:18:37
*Nála az óvatoskodásnak már elmúlt az ideje, a célja egy és egyetlen, ezért pumpál ereiben a vér és ezért kapkodja lábait ahogy csak tőle kitelik. El kell fognia a szökevényt több okból is. Egyrészt nem szeretné hogy bárkinek is szóljon a történtekről, hiába volt maszkban, az azt jelentené hogy Donnt fel kell adnia, mint álca. Ez mondjuk lehet hogy már megtörtént, de akkor nem itt ücsörgött volna a tisztáson. Talán túl kevés ideje volt, túl későn szabadult, vagy vaj van a füle mögött és ezért nem az őrséghez szaladt rögtön. Ha megtette volna bizonyára bent lenne még vagy őrzésre, vagy megfigyelésre, vagy a kunyhónál lenne ahova a városőröket vezette. Nem, még jó eséllyel nem szólt senkinek, félelmében talán rögvest az erdőt vette célba és itt fogyott ki az ereje a rohanástól, azért pihent meg. Másrészt igazán kíváncsi arra is hogyan sikerült neki ez a mutatvány. Ezzel majd ráér foglalkozni, gondolkodni is csak addig gondolkodott amíg körbeosont, most már a prédára és a célra koncentrál. Fáradozásai végül sikerrel zárulnak, mivel a kislány elfelé futott, hátulról ugrik neki és szorítja a földre. Sokáig azonban nem tervez ott fetrengeni a tündérrel, amint össze tudja szedni magát együttes esésük után már kel is fel és csuklójánál fogva rántva magával az apróságot is. Nem csak talpra húzza de közben fordítja is maga felé a karjára fonódott kezével, a másik pedig már indul is egy elméretezett pofonra, méghozzá úgy hogy nem csak tenyerének lendülete adja a dolog ízét hanem Ada lendülete is, gyakorlatilag belerántja az arcát a csapásba. A tündér kicsike, Kim nagy, persze minden nézőpont kérdése, de jelen esetben kettejüket viszonyítva ez a helyzet és nem célja hogy a csöppség nyakát törje így visszafogja magát. Nem lehet túl üdítő, egy nagy súly a földre löki, mielőtt felocsúdhatna már rántják is hátra, aztán kap egy igazi atyai pofont hogy még a füle is belecsendül a csattanásba.*
- Több hangot ne halljak vagy a nyakadat töröm!
*Egyelőre még mindig csak egyik kezével szorítja a lánynak a csuklóját, szabad kezét pedig készen tartja hogy ha kell akkor az első ütés visszainduló párját is kiossza. Legalább is ezt szándékozik tenni, feltéve hogy a kicsi lányka nem rendelkezik valamiféle rejtett tehetséggel amivel a földre vitele után meghiúsíthatná a férfi mozdulatait.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 22:18:37
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-06 18:28:16
Üzenet elküldve: 2015-10-06 18:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ryakim Sindri//
*Próbál minél óvatosabban lépni, hogy talpa alatt ne zizegjen az avar, így minden egyes hangot meghallhat, ami a közeli bokrok felől szűrődik ki. Nem gondol azonnal a legrosszabbra, lehet a zaj forrása egy bátor kisállat, aki közel merészkedik hozzá, de elrablása után óvatosabb, mint szokott. Arcát a zaj sejtett forrásának irányába fordítja, hátha sikerül megpillantania azt a sötét árnyat, amire először is felkapta a fejét. Aztán hirtelen megtorpan, és csak fülel. Egy jó ideig mozdulatlanul áll a tisztás közepén, mikor már kezd megbizonyosodni róla, hogy csak egy madár, vagy rágcsáló volt a bokorban. Ám ez a naiv gondolat úgy törlődik ki a fejéből, mint az összes többi, amikor felbukkan a maszkos fickó, és egyenesen felé iramodik. Nem kell neki sok idő, hogy felfogja, nem lenne okos dolog egy helyben ácsorogva bevárni, míg odaér hozzá, egy rémült sikoly kíséretében futásnak ered, az ellenkező irányba.*
~Csak el kell érnem az erdőt, és elmenekülök! csak el kell érnem az erdőt, csak el kell...~
*Túl messze van a fák biztonságot nyújtó árnyékaitól, túl későn reagált, és a férfi is túl gyors. Alig két méter választja még el a céltól, amikor üldözője utoléri, és könnyedén rá tudja vetni magát. Ha így tesz, a lány nyögve összecsuklik a hozzá képest hatalmas súly alatt, és levegő után kapkodva próbál kiszabadulni. Ha tüdejéből nem szorult volna ki az összes levegő, még mindig kiabálna, de egyelőre levegőt is alig kap.*
*Próbál minél óvatosabban lépni, hogy talpa alatt ne zizegjen az avar, így minden egyes hangot meghallhat, ami a közeli bokrok felől szűrődik ki. Nem gondol azonnal a legrosszabbra, lehet a zaj forrása egy bátor kisállat, aki közel merészkedik hozzá, de elrablása után óvatosabb, mint szokott. Arcát a zaj sejtett forrásának irányába fordítja, hátha sikerül megpillantania azt a sötét árnyat, amire először is felkapta a fejét. Aztán hirtelen megtorpan, és csak fülel. Egy jó ideig mozdulatlanul áll a tisztás közepén, mikor már kezd megbizonyosodni róla, hogy csak egy madár, vagy rágcsáló volt a bokorban. Ám ez a naiv gondolat úgy törlődik ki a fejéből, mint az összes többi, amikor felbukkan a maszkos fickó, és egyenesen felé iramodik. Nem kell neki sok idő, hogy felfogja, nem lenne okos dolog egy helyben ácsorogva bevárni, míg odaér hozzá, egy rémült sikoly kíséretében futásnak ered, az ellenkező irányba.*
~Csak el kell érnem az erdőt, és elmenekülök! csak el kell érnem az erdőt, csak el kell...~
*Túl messze van a fák biztonságot nyújtó árnyékaitól, túl későn reagált, és a férfi is túl gyors. Alig két méter választja még el a céltól, amikor üldözője utoléri, és könnyedén rá tudja vetni magát. Ha így tesz, a lány nyögve összecsuklik a hozzá képest hatalmas súly alatt, és levegő után kapkodva próbál kiszabadulni. Ha tüdejéből nem szorult volna ki az összes levegő, még mindig kiabálna, de egyelőre levegőt is alig kap.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-06 09:51:56
Üzenet elküldve: 2015-10-06 09:51:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Természetesen hallja, ami hallótávolságon belül, és látja ami látótávolságon belül történik. Épp csak nem érdekli annyira egyetlen pitypangzabáló, vagy óriás mókus, esetleg perverz faimádó sem, hogy jelentősebben törődjön vele. Így nem fordul hátra szemrevételezni a közeledőt, bujkálót, hallgatózót. Hangját sem halkítja, igaz eddig sem üvöltözött. Továbbra is Zorát figyeli, és őszinte derűvel nevet fel annak szavain.*
-Ezt te sem gondolod komolyan. Nem túl gyakori tünet. Több, mint két évig tartó fáradtság? Talán akadt volna idő közben a pihenésre. Pláne, ha ilyen önző ribancról van szó. És fájdalom? Nincsenek fájdalmaim.
*Érvel, és magyaráz, ahogy egy ostoba kisgyerekkel szemben tenné. Majd két kezével int a mélységi nő felé, jelezve ő következik a bizonyításban, avagy álljon elő újabb, elfogadható verzióval.*
*Természetesen hallja, ami hallótávolságon belül, és látja ami látótávolságon belül történik. Épp csak nem érdekli annyira egyetlen pitypangzabáló, vagy óriás mókus, esetleg perverz faimádó sem, hogy jelentősebben törődjön vele. Így nem fordul hátra szemrevételezni a közeledőt, bujkálót, hallgatózót. Hangját sem halkítja, igaz eddig sem üvöltözött. Továbbra is Zorát figyeli, és őszinte derűvel nevet fel annak szavain.*
-Ezt te sem gondolod komolyan. Nem túl gyakori tünet. Több, mint két évig tartó fáradtság? Talán akadt volna idő közben a pihenésre. Pláne, ha ilyen önző ribancról van szó. És fájdalom? Nincsenek fájdalmaim.
*Érvel, és magyaráz, ahogy egy ostoba kisgyerekkel szemben tenné. Majd két kezével int a mélységi nő felé, jelezve ő következik a bizonyításban, avagy álljon elő újabb, elfogadható verzióval.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 19:41:28
Üzenet elküldve: 2015-10-05 19:41:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli helyett//
* A Szegénynegyedből együtt indultak el Tellel, viszont az utca végén ő visszafordult Zora pedig ment tovább gondolataiba merülve. Úgy tűnik legalább öt perces előnyt sikerült szereznie a hímmel szemben mert csak addigra ér a tisztást körülvevő fákhoz mire Zorának sikerül megegyeznie Ryzel. Tudatában van, hogy megérkezett miszerint azt is feltételezi, hogy valamelyik fatörzs mögül szemléli óvatosan a másik sötételfet. Arra persze nem gondol, hogy az óvatoskodást addig fokozza Tell, hogy egyenesen egy fa lombkoronája közé rejtőzködik. Egy gondja biztosan akadhat a hímnek, vagy hallgatózik, vagy rejtőzködik ugyanis ők nem beszélnek hangosan, tehát bármennyire is elf fülekkel rendelkezzen legfeljebb ha a szájukról próbálhat meg olvasni. Zora még a távolba kutatva néz is el a fák felé de nem látja a hímet hát feltételezi, hogy jól érzi ott magát ahol van.
A nőstény érdeklődése most inkább a Dwirinthalen vér felé fordul.*
- Lehetett akár a fájdalom és a fáradtság kivetülése. *Akarattal nem beszél bolondokról miképpen vajákosokról sem. Még tisztán emlékszik Ryz hátán a korbács vagy bármi más nyomaira.*
* A Szegénynegyedből együtt indultak el Tellel, viszont az utca végén ő visszafordult Zora pedig ment tovább gondolataiba merülve. Úgy tűnik legalább öt perces előnyt sikerült szereznie a hímmel szemben mert csak addigra ér a tisztást körülvevő fákhoz mire Zorának sikerül megegyeznie Ryzel. Tudatában van, hogy megérkezett miszerint azt is feltételezi, hogy valamelyik fatörzs mögül szemléli óvatosan a másik sötételfet. Arra persze nem gondol, hogy az óvatoskodást addig fokozza Tell, hogy egyenesen egy fa lombkoronája közé rejtőzködik. Egy gondja biztosan akadhat a hímnek, vagy hallgatózik, vagy rejtőzködik ugyanis ők nem beszélnek hangosan, tehát bármennyire is elf fülekkel rendelkezzen legfeljebb ha a szájukról próbálhat meg olvasni. Zora még a távolba kutatva néz is el a fák felé de nem látja a hímet hát feltételezi, hogy jól érzi ott magát ahol van.
A nőstény érdeklődése most inkább a Dwirinthalen vér felé fordul.*
- Lehetett akár a fájdalom és a fáradtság kivetülése. *Akarattal nem beszél bolondokról miképpen vajákosokról sem. Még tisztán emlékszik Ryz hátán a korbács vagy bármi más nyomaira.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-05 15:59:18
Üzenet elküldve: 2015-10-05 15:59:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Van szó rá. Számára is idegenül hangzott kicsit. Ám az a jó pár hét (hónap), mióta a felszínen van, megtanította pár új fogalomra is. Egyedül maradni egy ismeretlen világban új alkalmazkodást igényel. Arra pedig saját kútfőből rájött már, hogy a mélységi öntelt gőggel, és arroganciával nem megy sokra.
Tény, hogy korábban pont ezt alkalmazta Kharasshival szemben, de ezt azért, mert válasz volt a hím felszólítására. Nem valószínű, hogy valaha is alázatos lesz, de a kérem szót előbányászta tudata mélyéről. Hiszen vagyona neki sincs sok, enni, és aludni pedig kell.
Lábai hát sebesen követi a távolodót, s ha a hím nem döntene a megállás mellett, bizonyára hamarosan el is tűnne tekintete elől, ő pedig megállna előbb vagy utóbb. De nem ez történik, mert a ló fékez és fordul. Zavarodottan lépked kicsiket oldalra, ahogy amaz körbejárja lovastul.*
-Van.
*Jegyzi meg továbbra is a mélység nyelvén, tekintetével követve a hím mozdulatait. A fegyverek elkérésére meghökken kicsit, hezitál. Lefegyverezze magát? Kiszolgáltatottá téve még jobban? Ajkát beharapja.*
-Hát jól van.
*Morran nem épp könnyű szívvel, és előszedi a két tőrt, meg a négy kicsi dobót. Végül még egyet előhúz a csizmaszárból. Keskeny, markolat nélküli penge, legalább tizenöt centi hosszú, hajlékony halál. Ezt mind Kharasshi markába nyomja.
Majd megrökönyödötten áll, lefegyverezve, kifosztva. Ajkai elnyílnak, szemei elkerekednek a döbbenettől. Már lépne a másik után, mikor amaz megáll újra. Valóban a fenti világ a kegyetlen? Vagy csak a benne élők, de leginkább egy bizonyos mélységi hím? A feléje vágtató ló látványa némileg rémülettel tölti el, s hátrálni kezd. Fél, hogy legázolni akarják a méretes állattal, s ő nem akar a paták alatt meghalni.
Már-már megfordulna és úgy eredne futásnak, mikor a földre lógóköpeny megakasztja hátrafelé araszoló lábát. Így lehet, hogy éppen áll, mikor a lovas mellé ér, s mielőtt eltaknyolhatna a felázott talajra, már röpül is.
És sikolt is.
Most nem búg úgy a hangja, a rémület elemi ösztönt szabadít fel. Ujjai fogást keresnek, kapaszkodót, ahogy keresztbe lendül a hím ölében. Más kapaszkodója nincs mint Kharasshi lábszára.
Köpenyének csuklyája, és a hószín zuhatag előre omlanak, elfedve a nőstény fejét. Másik oldalon csak lábai kalimpálnak kissé. De keze rámarkol a hím bokájára. Nem akar leesni, de a helyzet eléggé megrémíti.
Így még soha nem utazott.*
*Van szó rá. Számára is idegenül hangzott kicsit. Ám az a jó pár hét (hónap), mióta a felszínen van, megtanította pár új fogalomra is. Egyedül maradni egy ismeretlen világban új alkalmazkodást igényel. Arra pedig saját kútfőből rájött már, hogy a mélységi öntelt gőggel, és arroganciával nem megy sokra.
Tény, hogy korábban pont ezt alkalmazta Kharasshival szemben, de ezt azért, mert válasz volt a hím felszólítására. Nem valószínű, hogy valaha is alázatos lesz, de a kérem szót előbányászta tudata mélyéről. Hiszen vagyona neki sincs sok, enni, és aludni pedig kell.
Lábai hát sebesen követi a távolodót, s ha a hím nem döntene a megállás mellett, bizonyára hamarosan el is tűnne tekintete elől, ő pedig megállna előbb vagy utóbb. De nem ez történik, mert a ló fékez és fordul. Zavarodottan lépked kicsiket oldalra, ahogy amaz körbejárja lovastul.*
-Van.
*Jegyzi meg továbbra is a mélység nyelvén, tekintetével követve a hím mozdulatait. A fegyverek elkérésére meghökken kicsit, hezitál. Lefegyverezze magát? Kiszolgáltatottá téve még jobban? Ajkát beharapja.*
-Hát jól van.
*Morran nem épp könnyű szívvel, és előszedi a két tőrt, meg a négy kicsi dobót. Végül még egyet előhúz a csizmaszárból. Keskeny, markolat nélküli penge, legalább tizenöt centi hosszú, hajlékony halál. Ezt mind Kharasshi markába nyomja.
Majd megrökönyödötten áll, lefegyverezve, kifosztva. Ajkai elnyílnak, szemei elkerekednek a döbbenettől. Már lépne a másik után, mikor amaz megáll újra. Valóban a fenti világ a kegyetlen? Vagy csak a benne élők, de leginkább egy bizonyos mélységi hím? A feléje vágtató ló látványa némileg rémülettel tölti el, s hátrálni kezd. Fél, hogy legázolni akarják a méretes állattal, s ő nem akar a paták alatt meghalni.
Már-már megfordulna és úgy eredne futásnak, mikor a földre lógóköpeny megakasztja hátrafelé araszoló lábát. Így lehet, hogy éppen áll, mikor a lovas mellé ér, s mielőtt eltaknyolhatna a felázott talajra, már röpül is.
És sikolt is.
Most nem búg úgy a hangja, a rémület elemi ösztönt szabadít fel. Ujjai fogást keresnek, kapaszkodót, ahogy keresztbe lendül a hím ölében. Más kapaszkodója nincs mint Kharasshi lábszára.
Köpenyének csuklyája, és a hószín zuhatag előre omlanak, elfedve a nőstény fejét. Másik oldalon csak lábai kalimpálnak kissé. De keze rámarkol a hím bokájára. Nem akar leesni, de a helyzet eléggé megrémíti.
Így még soha nem utazott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586