//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Ayrisz Emeraad//
* Akkor jöjjön aminek jönnie kell, amint a lány kilép a fák takarásából a nyílt terepre, a mélységi is megindul körbe, az erdő szélén osonva, hogy a sátor mögé érhessen. A kis kuckó így egészen addig takarni fogja az őrök vizslató szemei elől, míg a bejáratához nem oson majd. Sebesen, mégis hangtalanul halad az avarban, mint egy prédáját becserkésző vadállat, de vérszín szemeit végig a nőstényen tartja, várva a megfelelő pillanatra, hogy ő is kiléphessen rejteke mögül a tisztásra. Amint megérkezik a sátor mögé, immáron pár lépésnyire attól csupán, kezét az egyik öreg tölgynek támasztva leguggol és vár. Szemeiben elszánt és gyilkos láng lobog, egész lényéből árad a magabiztosság, és izmai feszülten várják a pillanatot, hogy támadhasson.
Az őrök természetesen bekapják a horgot, az elcsípett hangfoszlányokból ítélve kéjesen és nyáladzva invitálják az "eltévedt kis szajhát" asztalukhoz, egy kiadós kis szórakozás reményében. A kőagyú testőrök még a legyet is meghágnák reptében, inkább mint az őket otthon váró fogatlan némbert, remélhetőleg azért nem fogják idő előtt elveszíteni fejüket. Mert a nőstény mélyen csengő, kacér szavai ellenállhatatlanul kúsznak a fülekbe, cirógatva, felajzva a férfiak fantáziáját, s a két strázsa nem fog tudni ellenállni a női csípő ringató hívásának.
Itt a lehetőség, a hím gyorsan mozdul, zajtalanul oson a sátor hátához, s fülét oldalához szorítja. Jól gondolta, a ponyván kéjes lihegés szűrődik át, valakik éppen jól érzik egymást odabenn. Zaraun most kiles a sátor mögül, a Királylány még mindig élvezi a két disznó figyelmét, tökéletes! A sötételf övéről kezébe kerül nemrég szerzett éjfekete pengéje, ujjait kicsit tornáztatva ellazítja markát a penge markolatán, s nem tétovázva tovább a kis kuckó bejárata előtt terem.
Odabenn félhomály uralkodik és kiáradó, szúrós izzadtságszag csapja meg orrát, egy szemvillanás alatt körbetekint és meg is pillantja a hempergő párocskát a földre terített takarók és párnák kuszaságában. A nő épp hátán fekve, szétvetett lábakkal dolgoztatja a vén kujont, aki fölé görnyedve liheg a kimerültségtől. Idilli látvány. A hím egy pillanat alatt teszi meg a köztük lévő 3-4 lépésnyi távolságot, bal kezével megmarkolja a nemes őszülő üstökét, s pengéjével egy határozott mozdulattal elmetszi a kifeszített, vértől lüktető torkot. A gyönyörtől remegő fiatal lány csak akkor eszmél, mikor forró, vörös permet teríti be arcát, szemét összeszorítva hangos sikolyra nyílna szája, ám azt egy jéghideg kéz idő előtt betapasztja. A nemes vércsíkot festve a sátor oldalára dől el mozdulatlanul, s a hím végre odafér a törékeny testű, mezítelen szeretőhöz. Ám a ribanc nem hagyja magát, éles karmaival kétségbeesetten kapaszkodó után kutat Zaraun mellkasán, pulóverének ujján, tenyerével megpróbálja magától eltolni a férfi arcát, s meg is találja annak gyenge pontját. Hüvelykujját kíméletlenül belemártja a hím vállát csúfító friss sebbe, mire Zaraunon a másodperc töredéke alatt irtózatos fájdalom fut át, balja tehetetlenül görcsbe rándul, s áldozata megérezve az esélyt veszett vad módjára őrült rúgkapálásba kezd. Tombolásában ágyékon rúgja a vállához kapó férfit, majd kipördül alóla, s előbb négykézláb, majd feltápászkodva iramodik ki a sátor félhomályából a kinti szürkületbe.
Kétségbeesett, vértől ázott arccal, anyaszült meztelenül próbál menekülni, mindegy merre, csak minél messzebb támadójától. Hosszú, szőke fürtjei izzadságtól összetapadva verdesik hátát, tengerkék szemeiben halálos rémület csillan, s karcsú, hófehér teste falevélként reszket a félelemtől. Egy igazán bájos teremtés, van valami szemet gyönyörködtető abban, ahogy vértől maszatosan, fedetlen keblekkel ott áll a parányi kis tisztás közepén, fél úton a sátor és Ayrisz közt. De a nőnek halnia kell.
- Állítsd meg gyorsan!
* Harsogja túl Zaraun hangja a szerető rémült zihálását, ahogy vállát fogva kilép a sátorból. Meglátja a Királylányt is, a vérbefagyott tetemek mellett üldögélve, majd a tehetetlenül ácsorgó szőkére veti dühtől lángoló tekintetét. Nyilván ő is észrevette az őrök hulláit, azok ketten aligha fognak már segítségére rohanni, így ráébredve reménytelen helyzetére tehetetlenül rogy össze 10-12 lépésre Ayrisztól.
- Könyörgöm, ne bántsanak, ígérem semmit nem fogok magukról elárulni. Csak hagyjanak élni, kérem! Könyörgöm!
* Szavait a kétségbeesett zokogástól alig lehet érteni, könnyei lassan feláztatják az arcára tapadt vérfoltot, s kezeit maga előtt összekulcsolva esedezik életéért, fátyolos tekintettel meredve az őrök gyilkosára.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:40:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.