Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-30 16:29:24
Üzenet elküldve: 2013-10-30 16:29:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
* Miután Ravock válaszol, Salrin elgondolkodik kicsit a rablókról. ~ Ezek nem átlagos útszéli bandák voltak. Tudták jól, hogy mit keresnek és rendesen fel is készültek bármilyen ellenállással szemben.~ Mielőtt teljesen belemerülne gondolataiba Ravock bosszús megjegyezése kizökkenti. Látja, hogy a lovag a keze fel tételével jelzi, hogy nem különösebben érdeki bármilyen válasz de Slarin akkor is választ ad a lovagnak ha érdekli hanem.*
- Nekem nem úgy tűnik, hogy az elmúlt üldözésbe bárki hasznosnak bizonyult volna, nem sok hiányzott ahhoz, hogy te vagy én feküdjünk a földön sebesülten. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy mi épp bőrrel úsztuk meg.
* Eközben meg érkezik a szekér amely a sebesültek ért jön. Bólint egyet az őrnek majd jelzi ha segítség kell nyugodtan szóljanak, addig is félre áll, hogy ne legyen útba. Ha sikerül mindenkit felrakni biztonságosan ő is fel ugrik leghátra, és nyugodtan várja az indulást.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.30 21:08:21, a következő indokkal:
Jeljavítás.
* Miután Ravock válaszol, Salrin elgondolkodik kicsit a rablókról. ~ Ezek nem átlagos útszéli bandák voltak. Tudták jól, hogy mit keresnek és rendesen fel is készültek bármilyen ellenállással szemben.~ Mielőtt teljesen belemerülne gondolataiba Ravock bosszús megjegyezése kizökkenti. Látja, hogy a lovag a keze fel tételével jelzi, hogy nem különösebben érdeki bármilyen válasz de Slarin akkor is választ ad a lovagnak ha érdekli hanem.*
- Nekem nem úgy tűnik, hogy az elmúlt üldözésbe bárki hasznosnak bizonyult volna, nem sok hiányzott ahhoz, hogy te vagy én feküdjünk a földön sebesülten. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy mi épp bőrrel úsztuk meg.
* Eközben meg érkezik a szekér amely a sebesültek ért jön. Bólint egyet az őrnek majd jelzi ha segítség kell nyugodtan szóljanak, addig is félre áll, hogy ne legyen útba. Ha sikerül mindenkit felrakni biztonságosan ő is fel ugrik leghátra, és nyugodtan várja az indulást.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.30 21:08:21, a következő indokkal:
Jeljavítás.
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-30 13:30:43
Üzenet elküldve: 2013-10-30 13:30:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Ahogyan előre sejthető volt az ork válaszával nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy afelől már bizonyos, hogy a csapattal nem fogja folytatni az üldözést. Morbid ezt mondani, de szerencséjére többen sebesültek meg úgy, hogy elmenjen a kedvük a következő felvonástól. A tündér lány tökéletes példa rá, talán most majd megérti, hogy a 40 kilójával ne kergessen olyan rablóbandát, akikről a legeslegelején tudták, nem ez az első elkötésük. Meg nem is a második. Profik, és erről a zsoldosok holteste bőven árulkodó jel kellett volna, hogy legyen. A sors iróniája, hogy míg az egyik részük teljesen tökelütöttnek tűnik (Helmut nem szokta palástolni ezt és ilyesmi megítélést fog kapni a mögé felugró néma is, hiszen hogy pontosan mit gondolt, amikor felugrott egy ork mögé azt remélve, hogy az teljességgel tolerálni fogja azt eléggé kérdéses), a másik pedig teljes alkalmatlannak és a lovag számára elképzelhetetlen motivációtól vezéreltnek, addig pont a legértékesebbnek vélt tag sebesült meg a legjobban és fekszik előtte. Elkapja az óriás tekintetét és halvány mosoly kíséretében bíztatás gyanánt megpaskolja a karját. Slarin hangját kis híján elnyomja az a tompa fejfájás ami rátelepült, amióta kényszerből megálltak.*
- Valóban nem volt átlagos…
*Most is érzelmek nélkül mozgatja ajkait és amíg ebből a borzalmas helyzetükből ki nem keverednek valahogyan, addig így fog beszélni.*
- De nem tudok többet mint ti. Azt viszont nagyon remélem, hogy ebből a kis kalandból levontok annyi tanulságot, hogy miért rohadt nagy hiba üldözőbe venni egy ilyen bagázst. Mert azon kívül, hogy mások terhére vagytok és felesleges kockáztatjátok az életeteket nem sokat tudtok hozzátenni. Egyáltalán mi a…gondoltatok, amikor utána eredtetek?
*Ha a tündér válaszol, akkor feltartja a kezét egyben jelezvén, hogy nem kíváncsi a válaszra. Ott lehet a gondolat, hogy ezt a kérdést hozzá lehetne akár szegezni Ravock-hoz is, csakhogy a helyzetük, hivatásuk teljesen más, így míg ők aligha tudnának valaha kielégítő reakcióval élni, addig a lovag igen. Egyedül Chadur-ból nézi ki, hogy szimplán jót akart úgy, hogy közben nem felejtette el teljesen a korlátait. Időközben megérkezik a felmentő sereg. Az őr kérésre, csak némán bólint miközben feltápászkodik, igazából szó nélkül tette volna a dolgát. A rangidős valószínűleg csak akkor utasítja társát nyomkövetők után miután az óriást hárman megpróbálták felemelni a szekérre. Az óriás feje mögül, a karjai alá nyúlva próbálja meg megemelni. Ha az őrökkel együtt nem bírják el, akkor odaszól Helmut-nak is plusz izmot kérve. Ha az ork segítsége nélkül nem is megy, négyen már valószínűleg felfogják tudni rakni. Ezután ha más nem segített eddigre a némának, akkor odamegy, hogy segítsen neki felállni, illetve a szekérig támogatni. Előbb vagy utóbb remélhetőleg minden sebesült sikeresen felkerül rá. Ha végeztek, akkor indulás előtt az őrhöz fordul, ha kell félrehívja, hogy a többiek ne hallják.*
- Nem tudom mire gondoltak, de nem bánnám, ha a vajákos után adnátok egy kis fejtágítást nekik. Főleg a két töpörtyűnek.
*Vet egy pillantást a tündérekre, majd folytatja.*
- Nem tudom mikorra tervezitek a rablók követését, de a nyomok még most frissek. Amennyiben amint lehet, akkor itt maradok, megvárom a csoportot.
*Válasz függvényében marad a tisztáson, vagy mászik fel ő is a szekérre. Ő kétli, hogy túl nagy toborzást hajtanának végre az ügy miatt, hiszen valóban, minél előbb a követésükre indulnak, annál nagyobb az esélye, hogy valahol még elkaphatják őket.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.30 13:30:51
*Ahogyan előre sejthető volt az ork válaszával nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy afelől már bizonyos, hogy a csapattal nem fogja folytatni az üldözést. Morbid ezt mondani, de szerencséjére többen sebesültek meg úgy, hogy elmenjen a kedvük a következő felvonástól. A tündér lány tökéletes példa rá, talán most majd megérti, hogy a 40 kilójával ne kergessen olyan rablóbandát, akikről a legeslegelején tudták, nem ez az első elkötésük. Meg nem is a második. Profik, és erről a zsoldosok holteste bőven árulkodó jel kellett volna, hogy legyen. A sors iróniája, hogy míg az egyik részük teljesen tökelütöttnek tűnik (Helmut nem szokta palástolni ezt és ilyesmi megítélést fog kapni a mögé felugró néma is, hiszen hogy pontosan mit gondolt, amikor felugrott egy ork mögé azt remélve, hogy az teljességgel tolerálni fogja azt eléggé kérdéses), a másik pedig teljes alkalmatlannak és a lovag számára elképzelhetetlen motivációtól vezéreltnek, addig pont a legértékesebbnek vélt tag sebesült meg a legjobban és fekszik előtte. Elkapja az óriás tekintetét és halvány mosoly kíséretében bíztatás gyanánt megpaskolja a karját. Slarin hangját kis híján elnyomja az a tompa fejfájás ami rátelepült, amióta kényszerből megálltak.*
- Valóban nem volt átlagos…
*Most is érzelmek nélkül mozgatja ajkait és amíg ebből a borzalmas helyzetükből ki nem keverednek valahogyan, addig így fog beszélni.*
- De nem tudok többet mint ti. Azt viszont nagyon remélem, hogy ebből a kis kalandból levontok annyi tanulságot, hogy miért rohadt nagy hiba üldözőbe venni egy ilyen bagázst. Mert azon kívül, hogy mások terhére vagytok és felesleges kockáztatjátok az életeteket nem sokat tudtok hozzátenni. Egyáltalán mi a…gondoltatok, amikor utána eredtetek?
*Ha a tündér válaszol, akkor feltartja a kezét egyben jelezvén, hogy nem kíváncsi a válaszra. Ott lehet a gondolat, hogy ezt a kérdést hozzá lehetne akár szegezni Ravock-hoz is, csakhogy a helyzetük, hivatásuk teljesen más, így míg ők aligha tudnának valaha kielégítő reakcióval élni, addig a lovag igen. Egyedül Chadur-ból nézi ki, hogy szimplán jót akart úgy, hogy közben nem felejtette el teljesen a korlátait. Időközben megérkezik a felmentő sereg. Az őr kérésre, csak némán bólint miközben feltápászkodik, igazából szó nélkül tette volna a dolgát. A rangidős valószínűleg csak akkor utasítja társát nyomkövetők után miután az óriást hárman megpróbálták felemelni a szekérre. Az óriás feje mögül, a karjai alá nyúlva próbálja meg megemelni. Ha az őrökkel együtt nem bírják el, akkor odaszól Helmut-nak is plusz izmot kérve. Ha az ork segítsége nélkül nem is megy, négyen már valószínűleg felfogják tudni rakni. Ezután ha más nem segített eddigre a némának, akkor odamegy, hogy segítsen neki felállni, illetve a szekérig támogatni. Előbb vagy utóbb remélhetőleg minden sebesült sikeresen felkerül rá. Ha végeztek, akkor indulás előtt az őrhöz fordul, ha kell félrehívja, hogy a többiek ne hallják.*
- Nem tudom mire gondoltak, de nem bánnám, ha a vajákos után adnátok egy kis fejtágítást nekik. Főleg a két töpörtyűnek.
*Vet egy pillantást a tündérekre, majd folytatja.*
- Nem tudom mikorra tervezitek a rablók követését, de a nyomok még most frissek. Amennyiben amint lehet, akkor itt maradok, megvárom a csoportot.
*Válasz függvényében marad a tisztáson, vagy mászik fel ő is a szekérre. Ő kétli, hogy túl nagy toborzást hajtanának végre az ügy miatt, hiszen valóban, minél előbb a követésükre indulnak, annál nagyobb az esélye, hogy valahol még elkaphatják őket.*
A hozzászólás írója (Ravock Xorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.30 13:30:51
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-29 20:04:21
Üzenet elküldve: 2013-10-29 20:04:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Deron végignéz a sérült társaságon.*
"Végülis kijelenthetjük, hogy az üldözéssel nem mentünk semmire. Ez is jól kezdődik."
*Tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mi kezdődik jól, de ez járt a fejében. Nem tehet róla. Erről most kivételesen nem. Hiába egyszer ilyen is kell. Érdeklődve nézegeti a döglődő, kínlódó óriást. A tolvajnak még sosem volt törése és még csak nem is látott törött testrészt. Épp ezért nagyon is kíváncsi arra, hogy ez milyen is lehet. Azok szokták érdekelni amik még nem történtek meg vele. Meg az olyan dolgok amikről nem hallott még egész eddigi életében. Ilyen ez a fránya nyílhegy is. Nem látott még ilyet. Hasonlót sem. Lassacskán odasomfordál a kovácshoz és vet egy pillantást a hegyre. A megállapítás helyes, tényleg nem látott még ilyet. Mindenesetre hatalmas sebet tud okozni, ezért jobb lesz, hogyha óvatos. Nem szeretne egy ilyet kapni a hasába és egyéb helyekre sem kívánja. A bolond hangja szakítja ki a gondolatmenetéből és akarva-akaratlanul hátra fordul, hogy megnézze mi történik. Amikor a bohóc elkezd beszélni a tolvaj elneveti magát. Csupa új dolgot tapasztal itt. Ekkora marhát sem látott még. Ezt mindenesetre sajnálja. Nagyon is megérte idekeverednie. Legalább nevetett egy nagyon jót. Sőt még most is nevet. Egyszer csak azon kapja magát, hogy nem tud gátat vetni a nevetésnek. A hasát csapkodva fuldoklik egy idelyid. Aztán nagy nehezen csak-csak erőt vesz magán, feláll és hangosan elnézést kér.*
*Deron végignéz a sérült társaságon.*
"Végülis kijelenthetjük, hogy az üldözéssel nem mentünk semmire. Ez is jól kezdődik."
*Tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mi kezdődik jól, de ez járt a fejében. Nem tehet róla. Erről most kivételesen nem. Hiába egyszer ilyen is kell. Érdeklődve nézegeti a döglődő, kínlódó óriást. A tolvajnak még sosem volt törése és még csak nem is látott törött testrészt. Épp ezért nagyon is kíváncsi arra, hogy ez milyen is lehet. Azok szokták érdekelni amik még nem történtek meg vele. Meg az olyan dolgok amikről nem hallott még egész eddigi életében. Ilyen ez a fránya nyílhegy is. Nem látott még ilyet. Hasonlót sem. Lassacskán odasomfordál a kovácshoz és vet egy pillantást a hegyre. A megállapítás helyes, tényleg nem látott még ilyet. Mindenesetre hatalmas sebet tud okozni, ezért jobb lesz, hogyha óvatos. Nem szeretne egy ilyet kapni a hasába és egyéb helyekre sem kívánja. A bolond hangja szakítja ki a gondolatmenetéből és akarva-akaratlanul hátra fordul, hogy megnézze mi történik. Amikor a bohóc elkezd beszélni a tolvaj elneveti magát. Csupa új dolgot tapasztal itt. Ekkora marhát sem látott még. Ezt mindenesetre sajnálja. Nagyon is megérte idekeverednie. Legalább nevetett egy nagyon jót. Sőt még most is nevet. Egyszer csak azon kapja magát, hogy nem tud gátat vetni a nevetésnek. A hasát csapkodva fuldoklik egy idelyid. Aztán nagy nehezen csak-csak erőt vesz magán, feláll és hangosan elnézést kér.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-29 18:49:31
Üzenet elküldve: 2013-10-29 18:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Ahogy az őrök hozzá fordulnak a kérdéseikkel, a bolond síránkozó hangon megnyílik.*
-Jaj, ne tessék... ne tessék bántani, bevallok mindent, bevallom, én ettem meg az utolsó szelet... hé!- *Szakítja félbe mondókáját, ahogy az időközben érkezett ló lekapja a fejéről a tökfödőt, majd egy cafatjával arcon is köpi a bohócot.*
-Tárgytalan! Itt a bizonyíték, uraim, mind láttuk a saját szemünkkel, tettenértük az elkövetőt, lebukott! Ő ette meg az utolsó szelet tortát is, és nem csak leöblíti sapkával, de hagyja is, hogy a hatóságok ártatlanokat verjenek vallomásra. Persze jóhiszeműen, a béke érdekében, ők is csak átverve voltakk, nem az ő hibájuk, ez világos! De most lebukott, hat óra... izé bitóra vele!- *Mutogat vádlón a lóra, miközben felveszi és újra a fejére biggyeszti a sapkáját.*
-Ez nem így megy ám, ha belekezdtél, mostmár edd is meg!- *Tömi vissza a kiharapott rongydarabot a ló szájába, majd teátrális mozdulatokkal felkiált:*
-Egy ilyen szörnyeteg állatnak tettestársai is vannak. De én felkutarom őket, leleplezem az összeesküvésüket! Ki tart velem!? Minden paripa gyanús, az öszvérek meg pláne, mert sunyin félig szamárnak akarnak látszani, hátha azzal megúszhatják, de nem akkor, ha a hatalmas Jesoratto jár utánuk!
*Ahogy az őrök hozzá fordulnak a kérdéseikkel, a bolond síránkozó hangon megnyílik.*
-Jaj, ne tessék... ne tessék bántani, bevallok mindent, bevallom, én ettem meg az utolsó szelet... hé!- *Szakítja félbe mondókáját, ahogy az időközben érkezett ló lekapja a fejéről a tökfödőt, majd egy cafatjával arcon is köpi a bohócot.*
-Tárgytalan! Itt a bizonyíték, uraim, mind láttuk a saját szemünkkel, tettenértük az elkövetőt, lebukott! Ő ette meg az utolsó szelet tortát is, és nem csak leöblíti sapkával, de hagyja is, hogy a hatóságok ártatlanokat verjenek vallomásra. Persze jóhiszeműen, a béke érdekében, ők is csak átverve voltakk, nem az ő hibájuk, ez világos! De most lebukott, hat óra... izé bitóra vele!- *Mutogat vádlón a lóra, miközben felveszi és újra a fejére biggyeszti a sapkáját.*
-Ez nem így megy ám, ha belekezdtél, mostmár edd is meg!- *Tömi vissza a kiharapott rongydarabot a ló szájába, majd teátrális mozdulatokkal felkiált:*
-Egy ilyen szörnyeteg állatnak tettestársai is vannak. De én felkutarom őket, leleplezem az összeesküvésüket! Ki tart velem!? Minden paripa gyanús, az öszvérek meg pláne, mert sunyin félig szamárnak akarnak látszani, hátha azzal megúszhatják, de nem akkor, ha a hatalmas Jesoratto jár utánuk!
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-29 13:59:43
Üzenet elküldve: 2013-10-29 13:59:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Iana Nadzyr//
*Nagyot sóhajt, majd felül. Nem tud mit mondani, elkeseríteni nem akarja a lányt, így hát inkább befogja a száját. azaz ha sikerül neki, hiszen Nellara nagyon nehezen tud csak csendben maradni. Most sem bírja ki a néma csendet, újabb locsogásba kezd.*
- Unatkozom, te nem?
*Sóhajt.*
- Olyan régen csináltam már érdekes dolgot. Folyton csak ugyan azt, elmegyek a fogadóba, kiveszek egy szobát. Furulyázok a gazdagnegyedben. Ha találok egy egy-két napos állást, vagy bármit, amiért fizetnek akkor elvállalom. Így élek, igaz, hogy nincs házam, biztos fedél a fejem fölött, vagy van, mikor kérdegetnem kell elemózsiáért, de legalább szabad vagyok, nem?
*Nagyot sóhajt, majd felül. Nem tud mit mondani, elkeseríteni nem akarja a lányt, így hát inkább befogja a száját. azaz ha sikerül neki, hiszen Nellara nagyon nehezen tud csak csendben maradni. Most sem bírja ki a néma csendet, újabb locsogásba kezd.*
- Unatkozom, te nem?
*Sóhajt.*
- Olyan régen csináltam már érdekes dolgot. Folyton csak ugyan azt, elmegyek a fogadóba, kiveszek egy szobát. Furulyázok a gazdagnegyedben. Ha találok egy egy-két napos állást, vagy bármit, amiért fizetnek akkor elvállalom. Így élek, igaz, hogy nincs házam, biztos fedél a fejem fölött, vagy van, mikor kérdegetnem kell elemózsiáért, de legalább szabad vagyok, nem?
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-28 20:48:16
Üzenet elküldve: 2013-10-28 20:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
Grendin, látván, hogy elvesztette vásárlóját (aki nem is volt a vásárlója, mindössze megpróbált rásózni egy bájitalt jó drágán) inkább úgy dönt, kicsit maga mögött hagyja a városi nyüzsgést, és kivonul a nyugodt, békés tisztásra. Emlékszik a régi szép időkre, amikor ehhez az úthoz még nem volt szüksége botra, és maga előtt látja a sötét jövőt, amikor már bottal sem fog neki sikerülni kijönni ide. Viszont úgy van vele, hogy előbb vigye el a halál, mint hogy ne láthassa többet az itt zöldellő füvet, és a színpompás virágokat. Azóta látogatja ezt a helyet, hogy idejött a városba, és itt mindig megnyugvásra lelt eddig. A piac nyüzsgése után ez a második kedvenc helye, gyakorlatilag azokból az órákból, amikor nem a bódéjában kotyvasztott, szinte nem is tudja, hányat töltött másutt. Persze néha rótta a köröket a szegények és a gazdagok negyedében, hátha valahol olcsón bájitalhoz juthat, meg az imént is ült egy kicsit a főtér egyik padján, viszont az nem pótolhatja ezt az érzést. Akárhányszor is elsétál eddig, mindig úgy érzi, hogy bőven megérte a fáradtságot. Szépen lassan elbotozik a domb tövébe, amin a virágok nőnek, és kényelembe helyezi magát a fűben. Egy kis pihenést igazán megengedhet magának, mielőtt újra beleveti magát a piac nyüzsgésébe, és a bájitalok eladásába (főleg úgy, hogy gyakorlatilag nincs is bájitala). Szüksége lesz egy jó forrásra, akitől viszonylag olcsón be tudja szerezni a szükséges italokat, és akkor helyre fog állni az üzlet.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-27 23:17:37
Üzenet elküldve: 2013-10-27 23:17:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Kezdi irigyelni Nellarát a nyugodt derűért, amivel, úgy tűnik, az életet szemléli. Szívesen lenne ő is ilyen, de se a nyugalma, se az önbizalma nincs meg hozzá. Na meg a vándorlásra is nehezen venné rá magát, ettől az utazástól is rémálmai voltak már napokkal indulás előtt.*
Ötleteim még csak lennének *von vállat.* De a megvalósítás...
*Félbehagyja a mondatot, igazán semmi szükség arra, hogy olyasvalakinek beszéljen a gondjairól, akit gyakorlatilag nem is ismer. A kiesett időről még otthon sem beszélt soha nyíltan, csak beismerte, hogy időnként szórakozott és feledékeny, a nélkül, hogy felfedte volna ennek az okát. (Persze a pontos okokkal maga sincs tisztában...)*
Ötleteim még csak lennének *von vállat.* De a megvalósítás...
*Félbehagyja a mondatot, igazán semmi szükség arra, hogy olyasvalakinek beszéljen a gondjairól, akit gyakorlatilag nem is ismer. A kiesett időről még otthon sem beszélt soha nyíltan, csak beismerte, hogy időnként szórakozott és feledékeny, a nélkül, hogy felfedte volna ennek az okát. (Persze a pontos okokkal maga sincs tisztában...)*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:29:52
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:29:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Ayrisz Emeraad//
* Akkor jöjjön aminek jönnie kell, amint a lány kilép a fák takarásából a nyílt terepre, a mélységi is megindul körbe, az erdő szélén osonva, hogy a sátor mögé érhessen. A kis kuckó így egészen addig takarni fogja az őrök vizslató szemei elől, míg a bejáratához nem oson majd. Sebesen, mégis hangtalanul halad az avarban, mint egy prédáját becserkésző vadállat, de vérszín szemeit végig a nőstényen tartja, várva a megfelelő pillanatra, hogy ő is kiléphessen rejteke mögül a tisztásra. Amint megérkezik a sátor mögé, immáron pár lépésnyire attól csupán, kezét az egyik öreg tölgynek támasztva leguggol és vár. Szemeiben elszánt és gyilkos láng lobog, egész lényéből árad a magabiztosság, és izmai feszülten várják a pillanatot, hogy támadhasson.
Az őrök természetesen bekapják a horgot, az elcsípett hangfoszlányokból ítélve kéjesen és nyáladzva invitálják az "eltévedt kis szajhát" asztalukhoz, egy kiadós kis szórakozás reményében. A kőagyú testőrök még a legyet is meghágnák reptében, inkább mint az őket otthon váró fogatlan némbert, remélhetőleg azért nem fogják idő előtt elveszíteni fejüket. Mert a nőstény mélyen csengő, kacér szavai ellenállhatatlanul kúsznak a fülekbe, cirógatva, felajzva a férfiak fantáziáját, s a két strázsa nem fog tudni ellenállni a női csípő ringató hívásának.
Itt a lehetőség, a hím gyorsan mozdul, zajtalanul oson a sátor hátához, s fülét oldalához szorítja. Jól gondolta, a ponyván kéjes lihegés szűrődik át, valakik éppen jól érzik egymást odabenn. Zaraun most kiles a sátor mögül, a Királylány még mindig élvezi a két disznó figyelmét, tökéletes! A sötételf övéről kezébe kerül nemrég szerzett éjfekete pengéje, ujjait kicsit tornáztatva ellazítja markát a penge markolatán, s nem tétovázva tovább a kis kuckó bejárata előtt terem.
Odabenn félhomály uralkodik és kiáradó, szúrós izzadtságszag csapja meg orrát, egy szemvillanás alatt körbetekint és meg is pillantja a hempergő párocskát a földre terített takarók és párnák kuszaságában. A nő épp hátán fekve, szétvetett lábakkal dolgoztatja a vén kujont, aki fölé görnyedve liheg a kimerültségtől. Idilli látvány. A hím egy pillanat alatt teszi meg a köztük lévő 3-4 lépésnyi távolságot, bal kezével megmarkolja a nemes őszülő üstökét, s pengéjével egy határozott mozdulattal elmetszi a kifeszített, vértől lüktető torkot. A gyönyörtől remegő fiatal lány csak akkor eszmél, mikor forró, vörös permet teríti be arcát, szemét összeszorítva hangos sikolyra nyílna szája, ám azt egy jéghideg kéz idő előtt betapasztja. A nemes vércsíkot festve a sátor oldalára dől el mozdulatlanul, s a hím végre odafér a törékeny testű, mezítelen szeretőhöz. Ám a ribanc nem hagyja magát, éles karmaival kétségbeesetten kapaszkodó után kutat Zaraun mellkasán, pulóverének ujján, tenyerével megpróbálja magától eltolni a férfi arcát, s meg is találja annak gyenge pontját. Hüvelykujját kíméletlenül belemártja a hím vállát csúfító friss sebbe, mire Zaraunon a másodperc töredéke alatt irtózatos fájdalom fut át, balja tehetetlenül görcsbe rándul, s áldozata megérezve az esélyt veszett vad módjára őrült rúgkapálásba kezd. Tombolásában ágyékon rúgja a vállához kapó férfit, majd kipördül alóla, s előbb négykézláb, majd feltápászkodva iramodik ki a sátor félhomályából a kinti szürkületbe.
Kétségbeesett, vértől ázott arccal, anyaszült meztelenül próbál menekülni, mindegy merre, csak minél messzebb támadójától. Hosszú, szőke fürtjei izzadságtól összetapadva verdesik hátát, tengerkék szemeiben halálos rémület csillan, s karcsú, hófehér teste falevélként reszket a félelemtől. Egy igazán bájos teremtés, van valami szemet gyönyörködtető abban, ahogy vértől maszatosan, fedetlen keblekkel ott áll a parányi kis tisztás közepén, fél úton a sátor és Ayrisz közt. De a nőnek halnia kell.
- Állítsd meg gyorsan!
* Harsogja túl Zaraun hangja a szerető rémült zihálását, ahogy vállát fogva kilép a sátorból. Meglátja a Királylányt is, a vérbefagyott tetemek mellett üldögélve, majd a tehetetlenül ácsorgó szőkére veti dühtől lángoló tekintetét. Nyilván ő is észrevette az őrök hulláit, azok ketten aligha fognak már segítségére rohanni, így ráébredve reménytelen helyzetére tehetetlenül rogy össze 10-12 lépésre Ayrisztól.
- Könyörgöm, ne bántsanak, ígérem semmit nem fogok magukról elárulni. Csak hagyjanak élni, kérem! Könyörgöm!
* Szavait a kétségbeesett zokogástól alig lehet érteni, könnyei lassan feláztatják az arcára tapadt vérfoltot, s kezeit maga előtt összekulcsolva esedezik életéért, fátyolos tekintettel meredve az őrök gyilkosára.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:40:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Ayrisz Emeraad//
* Akkor jöjjön aminek jönnie kell, amint a lány kilép a fák takarásából a nyílt terepre, a mélységi is megindul körbe, az erdő szélén osonva, hogy a sátor mögé érhessen. A kis kuckó így egészen addig takarni fogja az őrök vizslató szemei elől, míg a bejáratához nem oson majd. Sebesen, mégis hangtalanul halad az avarban, mint egy prédáját becserkésző vadállat, de vérszín szemeit végig a nőstényen tartja, várva a megfelelő pillanatra, hogy ő is kiléphessen rejteke mögül a tisztásra. Amint megérkezik a sátor mögé, immáron pár lépésnyire attól csupán, kezét az egyik öreg tölgynek támasztva leguggol és vár. Szemeiben elszánt és gyilkos láng lobog, egész lényéből árad a magabiztosság, és izmai feszülten várják a pillanatot, hogy támadhasson.
Az őrök természetesen bekapják a horgot, az elcsípett hangfoszlányokból ítélve kéjesen és nyáladzva invitálják az "eltévedt kis szajhát" asztalukhoz, egy kiadós kis szórakozás reményében. A kőagyú testőrök még a legyet is meghágnák reptében, inkább mint az őket otthon váró fogatlan némbert, remélhetőleg azért nem fogják idő előtt elveszíteni fejüket. Mert a nőstény mélyen csengő, kacér szavai ellenállhatatlanul kúsznak a fülekbe, cirógatva, felajzva a férfiak fantáziáját, s a két strázsa nem fog tudni ellenállni a női csípő ringató hívásának.
Itt a lehetőség, a hím gyorsan mozdul, zajtalanul oson a sátor hátához, s fülét oldalához szorítja. Jól gondolta, a ponyván kéjes lihegés szűrődik át, valakik éppen jól érzik egymást odabenn. Zaraun most kiles a sátor mögül, a Királylány még mindig élvezi a két disznó figyelmét, tökéletes! A sötételf övéről kezébe kerül nemrég szerzett éjfekete pengéje, ujjait kicsit tornáztatva ellazítja markát a penge markolatán, s nem tétovázva tovább a kis kuckó bejárata előtt terem.
Odabenn félhomály uralkodik és kiáradó, szúrós izzadtságszag csapja meg orrát, egy szemvillanás alatt körbetekint és meg is pillantja a hempergő párocskát a földre terített takarók és párnák kuszaságában. A nő épp hátán fekve, szétvetett lábakkal dolgoztatja a vén kujont, aki fölé görnyedve liheg a kimerültségtől. Idilli látvány. A hím egy pillanat alatt teszi meg a köztük lévő 3-4 lépésnyi távolságot, bal kezével megmarkolja a nemes őszülő üstökét, s pengéjével egy határozott mozdulattal elmetszi a kifeszített, vértől lüktető torkot. A gyönyörtől remegő fiatal lány csak akkor eszmél, mikor forró, vörös permet teríti be arcát, szemét összeszorítva hangos sikolyra nyílna szája, ám azt egy jéghideg kéz idő előtt betapasztja. A nemes vércsíkot festve a sátor oldalára dől el mozdulatlanul, s a hím végre odafér a törékeny testű, mezítelen szeretőhöz. Ám a ribanc nem hagyja magát, éles karmaival kétségbeesetten kapaszkodó után kutat Zaraun mellkasán, pulóverének ujján, tenyerével megpróbálja magától eltolni a férfi arcát, s meg is találja annak gyenge pontját. Hüvelykujját kíméletlenül belemártja a hím vállát csúfító friss sebbe, mire Zaraunon a másodperc töredéke alatt irtózatos fájdalom fut át, balja tehetetlenül görcsbe rándul, s áldozata megérezve az esélyt veszett vad módjára őrült rúgkapálásba kezd. Tombolásában ágyékon rúgja a vállához kapó férfit, majd kipördül alóla, s előbb négykézláb, majd feltápászkodva iramodik ki a sátor félhomályából a kinti szürkületbe.
Kétségbeesett, vértől ázott arccal, anyaszült meztelenül próbál menekülni, mindegy merre, csak minél messzebb támadójától. Hosszú, szőke fürtjei izzadságtól összetapadva verdesik hátát, tengerkék szemeiben halálos rémület csillan, s karcsú, hófehér teste falevélként reszket a félelemtől. Egy igazán bájos teremtés, van valami szemet gyönyörködtető abban, ahogy vértől maszatosan, fedetlen keblekkel ott áll a parányi kis tisztás közepén, fél úton a sátor és Ayrisz közt. De a nőnek halnia kell.
- Állítsd meg gyorsan!
* Harsogja túl Zaraun hangja a szerető rémült zihálását, ahogy vállát fogva kilép a sátorból. Meglátja a Királylányt is, a vérbefagyott tetemek mellett üldögélve, majd a tehetetlenül ácsorgó szőkére veti dühtől lángoló tekintetét. Nyilván ő is észrevette az őrök hulláit, azok ketten aligha fognak már segítségére rohanni, így ráébredve reménytelen helyzetére tehetetlenül rogy össze 10-12 lépésre Ayrisztól.
- Könyörgöm, ne bántsanak, ígérem semmit nem fogok magukról elárulni. Csak hagyjanak élni, kérem! Könyörgöm!
* Szavait a kétségbeesett zokogástól alig lehet érteni, könnyei lassan feláztatják az arcára tapadt vérfoltot, s kezeit maga előtt összekulcsolva esedezik életéért, fátyolos tekintettel meredve az őrök gyilkosára.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:40:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-26 17:33:08
Üzenet elküldve: 2013-10-26 17:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Zaraun Aleandar//
*Végighallgatva az eligazítást, bólint egyet és rákacsint az őt vizslató Zaraun-ra.*
-Én készen állok, nem lesz gond. Sok szerencsét.
*Az újonnan kapott kicsi fegyvert, nadrágjába tűzi, majd feláll, és kilép a bokrok rejteke közül. Pár lépés után, ledobja magáról kabátját, így már csak két tőre nyújt neki védelmet. És persze Zaraun is jól ráláthat tiszta hátára. Gatyája pont annyira van lent, hogy gerincvonala végén, jól látható legyen a hátsó keresztcsontja eredményezte két aprócska gödör. És hát, fenekéből sem takar sokat. Csípőjét ringatva ér oda a két unatkozó őrhöz, s fennhangon szólítja meg őket. Hangja most sokkal mélyebben cseng mint szokott, arcán ártatlan de kacér mosoly.*
-Uraim, nem tudnának kisegíteni? Pont ilyen erős férfiakat kerestem, már megijedtem, hogy sosem jutok ki ebből a sűrű erdőből. Maguk azoknak tűnnek, vagy tévednék?
*Beszéd közben végignéz a két balfácánon, kulcscsontjánál matatva, haját csavargatva. A két férfi mindjárt el is dobja kezében lévő lapjait, és rögtön a lányt méregetik.*
-Jöjjön csak kisasszony! Van még egy kis dolgunk itt, de biztosra veszem, eltudjuk szórakoztatni egymást.
*Húzza közelebb magához az alacsonyabb férfi, miközben combjaira paskol, elvárva, hogy Ayrisz az ölében foglaljon helyet. A lány arcán alig láthatóan undor fut át, de gyorsan visszatér eredeti nyájas mosolya. Lassan leül a két testőr közé, és társalgás közben, észrevétlenül a sátrat fürkészi. A férfiak "veszélyes" munkájuk izgalmaival untatják, mikor végre látja a sátorba osonni Zaraun-t. Most már csak várnia kell. Biztosra veszi, hogy nem tart majd sokáig az egész. Minden esetre tovább színleli az érdeklődést, néha kihívóan végignézve a testőrökön. Egyszerre azonban, hátulról átkarolva, nyakába liheg a nyakigláb, és végigsimítva a lány vállát, kiéhezett hangon -Néha a vele szemben ülő társára vigyorogva- kezdené fűzni a lányt.*
-Esetleg, csillagom, feldobhatnád az esténket. A gazdánk túl messze van, hogy meghalljon minket, és azt hiszem most mással van elfoglalva.
*Ayrisz még mosolyogva söpri le magáról a mögötte ülő kezét.*
~Hát persze, valószínűleg már nem sokáig lesz bármivel is elfoglalva.~
*A köpcös viszont nem olyan tapintatos mint társa, előre hajolva simogatja meg a lány combjait, s ez már túllépi az általa felállított határokat.*
-Igen, biztos vagyok benne, hogy te örömet tudnál nekünk szerezni. Na, mit szólsz?
*Mit is szólhatna? semmi kedve nem volt hozzá, de meg kell tennie, amit amúgy nem akart. Arcára viszont már nem tudja ráerőltetni eddigi arckifejezését, most megmutatkozik rajta az undorodó fintor, ahogy rámered a lábait markolászó virsli ujjakra. Halkan, de jól hallhatóan motyog az orra alatt, a zömök testőrre pillantva.*
-Hozzám ne érj, te patkány, mert megjárod.
-Tessék?
*Kérdi egy kissé értetlenül az, miközben éppen nadrágjánál matatna, ám választ már nem kap kérdésére.
Ayrisz tudja, hogy hangtalannak kell maradnia, hisz lehet, Zaraun még nem végzet, és nem szeretné veszélybe sodorni őt. Gyorsnak kell lennie. Ültében kinyújtja bal lábát, és egy határozott mozdulattal halántékon rúgja a férfit, lábával meg sem állva a padról, a földre dönti, és jól a kövekhez csapja a testőr döbbent fejét. Miután látja, hogy a kavicsok között szivárogni kezd a halvány rózsaszín vér, gyorsan a másik felé fordul, s nadrágjából jobbjával kikapja kis tőrét, majd mintha csak felpofozná, vágja végig annak elképedő arcát. Még mielőtt hangot adna, megmarkolja a haját szabad kezével, s néhányszor beleveri a fa asztalkába. Most már nem igaz lesz igénye a szórakozáshoz. Az asztalon heverő kártyalapok már vértől ázva hevernek szanaszét. A lent fekvő férfi vére már-már elborítja a földet, mely hamar be is szívja azt. Az asztalnál pihengető társáét pedig már a fán végigfutó mélyedések vezetik el. Ayrisz ezután nyugodtan megtörli kis fegyverét a halott ruhájába, majd mint egy sellő a tóparton, lábát maga alá húzva ül tovább a padon, így várja Zaraun-t, hogy visszatérjen. Remélhetőleg sikerrel.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:40:49, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Zaraun Aleandar//
*Végighallgatva az eligazítást, bólint egyet és rákacsint az őt vizslató Zaraun-ra.*
-Én készen állok, nem lesz gond. Sok szerencsét.
*Az újonnan kapott kicsi fegyvert, nadrágjába tűzi, majd feláll, és kilép a bokrok rejteke közül. Pár lépés után, ledobja magáról kabátját, így már csak két tőre nyújt neki védelmet. És persze Zaraun is jól ráláthat tiszta hátára. Gatyája pont annyira van lent, hogy gerincvonala végén, jól látható legyen a hátsó keresztcsontja eredményezte két aprócska gödör. És hát, fenekéből sem takar sokat. Csípőjét ringatva ér oda a két unatkozó őrhöz, s fennhangon szólítja meg őket. Hangja most sokkal mélyebben cseng mint szokott, arcán ártatlan de kacér mosoly.*
-Uraim, nem tudnának kisegíteni? Pont ilyen erős férfiakat kerestem, már megijedtem, hogy sosem jutok ki ebből a sűrű erdőből. Maguk azoknak tűnnek, vagy tévednék?
*Beszéd közben végignéz a két balfácánon, kulcscsontjánál matatva, haját csavargatva. A két férfi mindjárt el is dobja kezében lévő lapjait, és rögtön a lányt méregetik.*
-Jöjjön csak kisasszony! Van még egy kis dolgunk itt, de biztosra veszem, eltudjuk szórakoztatni egymást.
*Húzza közelebb magához az alacsonyabb férfi, miközben combjaira paskol, elvárva, hogy Ayrisz az ölében foglaljon helyet. A lány arcán alig láthatóan undor fut át, de gyorsan visszatér eredeti nyájas mosolya. Lassan leül a két testőr közé, és társalgás közben, észrevétlenül a sátrat fürkészi. A férfiak "veszélyes" munkájuk izgalmaival untatják, mikor végre látja a sátorba osonni Zaraun-t. Most már csak várnia kell. Biztosra veszi, hogy nem tart majd sokáig az egész. Minden esetre tovább színleli az érdeklődést, néha kihívóan végignézve a testőrökön. Egyszerre azonban, hátulról átkarolva, nyakába liheg a nyakigláb, és végigsimítva a lány vállát, kiéhezett hangon -Néha a vele szemben ülő társára vigyorogva- kezdené fűzni a lányt.*
-Esetleg, csillagom, feldobhatnád az esténket. A gazdánk túl messze van, hogy meghalljon minket, és azt hiszem most mással van elfoglalva.
*Ayrisz még mosolyogva söpri le magáról a mögötte ülő kezét.*
~Hát persze, valószínűleg már nem sokáig lesz bármivel is elfoglalva.~
*A köpcös viszont nem olyan tapintatos mint társa, előre hajolva simogatja meg a lány combjait, s ez már túllépi az általa felállított határokat.*
-Igen, biztos vagyok benne, hogy te örömet tudnál nekünk szerezni. Na, mit szólsz?
*Mit is szólhatna? semmi kedve nem volt hozzá, de meg kell tennie, amit amúgy nem akart. Arcára viszont már nem tudja ráerőltetni eddigi arckifejezését, most megmutatkozik rajta az undorodó fintor, ahogy rámered a lábait markolászó virsli ujjakra. Halkan, de jól hallhatóan motyog az orra alatt, a zömök testőrre pillantva.*
-Hozzám ne érj, te patkány, mert megjárod.
-Tessék?
*Kérdi egy kissé értetlenül az, miközben éppen nadrágjánál matatna, ám választ már nem kap kérdésére.
Ayrisz tudja, hogy hangtalannak kell maradnia, hisz lehet, Zaraun még nem végzet, és nem szeretné veszélybe sodorni őt. Gyorsnak kell lennie. Ültében kinyújtja bal lábát, és egy határozott mozdulattal halántékon rúgja a férfit, lábával meg sem állva a padról, a földre dönti, és jól a kövekhez csapja a testőr döbbent fejét. Miután látja, hogy a kavicsok között szivárogni kezd a halvány rózsaszín vér, gyorsan a másik felé fordul, s nadrágjából jobbjával kikapja kis tőrét, majd mintha csak felpofozná, vágja végig annak elképedő arcát. Még mielőtt hangot adna, megmarkolja a haját szabad kezével, s néhányszor beleveri a fa asztalkába. Most már nem igaz lesz igénye a szórakozáshoz. Az asztalon heverő kártyalapok már vértől ázva hevernek szanaszét. A lent fekvő férfi vére már-már elborítja a földet, mely hamar be is szívja azt. Az asztalnál pihengető társáét pedig már a fán végigfutó mélyedések vezetik el. Ayrisz ezután nyugodtan megtörli kis fegyverét a halott ruhájába, majd mint egy sellő a tóparton, lábát maga alá húzva ül tovább a padon, így várja Zaraun-t, hogy visszatérjen. Remélhetőleg sikerrel.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:40:49, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-26 15:42:00
Üzenet elküldve: 2013-10-26 15:42:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
~ Tizenhét? Érettebb a koránál, az hétszentség.
* Méregeti a lányt, ahogy az erdő széle felé haladva fokozatosan lassítanak lépteiken, a tisztásra kitekintve már osonnak, óvatos, könnyed mozdulatokkal, a lehető legkevesebb zajt csapva a korhadó faágak és lehullott levelek közt tapodva. Zaraun egy széles fatörzs takarásában áll meg, legyintve Ayrisznek, hogy jobb ha lehúzzák fejüket, mielőtt valaki kiszúrja őket. Erre nincs sok esély, hisz a tisztáson felállított szerelmi fészek elég távol esik tőlük, hogy emberi szem onnan bármit is észrevegyen a fák és bokrok sűrűjében, de jobb az elővigyázatosság. Mi van, ha egy harmadik őr a kártyázóktól távolabb strázsál, esetleg felderíti a környékét, vagy éppen dolgát végzi a bokrok mögött? Most nincs más dolguk, mint várni és figyelni.
- Annyira nem vagyok még öreg. És még szerencse, hogy nem vagy a húgom, különben az éjszakánk elég kínos lett volna, nem gondolod?
* Suttogja a mellette ücsörgőnek, de egyenlőre nem fordul felé, szemeivel inkább a sátrat, meg az őröket kutatja. A sátor bizony probléma. Csak egy bejárata van, és ha észrevétlen akar maradni, nagyon gyorsan kell mozognia, hisz nem tudja- bár sejti- hogy a ponyva alatt mi történik. Lehet, hogy a párocska épp rálát a bejáratra. Amint a mélységi tőrrel a kezében megjelenik a sátor szájában, azok ketten egy hangos kiáltással magukra vonhatják az őrök figyelmét. Remélhetőleg egymással lesznek elfoglalva, egy-egy gyors, jól irányzott tőrdöfés szívtájékon örök álomra szenderítheti őket, anélkül, hogy lármát csapna.
- Egyenlőre várunk, legalább kezdjen sötétedni. Addig ők is fáradnak, talán álomba is szenderülnek. Én meg a sötétben amúgy is előnyben vagyok, tudod, a szemeim.
* Mutat középső és mutatóujjával két vörösen izzó íriszére, aztán végignéz a kényelmesen üldögélő nőstényen.*
- Azt mondtad jó színésznő vagy, reméljük így van. Én bedőlnek a cselnek.
* Mustrálja a lány feszes, mezítelen hasát és kabát alól kivillanó kecses, hosszú combjait.*
~ Tizenhét... Tizenhét...~
* Mélázó tekintettel ízlelgeti nyelvén a számot, de csak kusza gondolatainak mélyén. Volt már dolga fiatalabb nősténnyel is, talán 16 évessel, de az egy húsznak kinéző szajha volt, a minőségibb fajtából. Szerencsére az árából egy jókora részt sikerült lealkudnia, sármjának és csinos, szürke orcájának köszönhetően. De ez régen volt, csak múló emlék, jelen esetben pedig úgy tűnik Ayriszt jobban zavarja a korkülönbség, mint a hímet. Zaraun maga sem tudja, hogy miként tekintsen rá: egy lelkes segítő, esetleg tanítvány csupán? Nem vitás, a hóhajú tudna neki mutatni ezt-azt, mit a szegénynegyedben magára szedett az évek során, de tapasztaltságát talán más téren is megoszthatná a lánnyal. Hogy az lenne-e a szeretője? Eddig nem látott rá bizonyítékot a hím, bár cáfolatot sem. Az, hogy mi lesz velük és hová fognak kilyukadni, még a jövő zenéje, most figyelmét inkább a jelenre felé irányítja.*
- Ha készen állsz, innen akár el is indulhatsz majd az őrök felé, én a fák takarásában körbemegyek a tisztás túlsó végéhez, a sátor mögé. Próbáld meg elcsalni azt a két fajankót, ha sikerült, én jövök. Te látni fogsz, ahogy bemegyek, egészen addig tartsd őket távol, míg ki nem jövök, aztán sietve távozz. Amíg benn vagyok nem tudok rád figyelni, egyedül leszel kettejük ellen, ha valami baj történik, bár próbálok sietni.
* Jól érthetően, a hangsúlyokkal játszva magyaráz, miközben ujjaival serényen mutogat a sátor felé. Rutinfeladat, nem kéne, hogy bármi baj történjék. Mondandója végeztével leviszi a hangsúlyt, ahogy kell, s némán vár, szemeiből kiolvasható, hogy visszajelzésre vár. Időközben elkezdett szürkülni, így ha a nőstény készen áll, akár indulhat is a móka.*
~ Tizenhét? Érettebb a koránál, az hétszentség.
* Méregeti a lányt, ahogy az erdő széle felé haladva fokozatosan lassítanak lépteiken, a tisztásra kitekintve már osonnak, óvatos, könnyed mozdulatokkal, a lehető legkevesebb zajt csapva a korhadó faágak és lehullott levelek közt tapodva. Zaraun egy széles fatörzs takarásában áll meg, legyintve Ayrisznek, hogy jobb ha lehúzzák fejüket, mielőtt valaki kiszúrja őket. Erre nincs sok esély, hisz a tisztáson felállított szerelmi fészek elég távol esik tőlük, hogy emberi szem onnan bármit is észrevegyen a fák és bokrok sűrűjében, de jobb az elővigyázatosság. Mi van, ha egy harmadik őr a kártyázóktól távolabb strázsál, esetleg felderíti a környékét, vagy éppen dolgát végzi a bokrok mögött? Most nincs más dolguk, mint várni és figyelni.
- Annyira nem vagyok még öreg. És még szerencse, hogy nem vagy a húgom, különben az éjszakánk elég kínos lett volna, nem gondolod?
* Suttogja a mellette ücsörgőnek, de egyenlőre nem fordul felé, szemeivel inkább a sátrat, meg az őröket kutatja. A sátor bizony probléma. Csak egy bejárata van, és ha észrevétlen akar maradni, nagyon gyorsan kell mozognia, hisz nem tudja- bár sejti- hogy a ponyva alatt mi történik. Lehet, hogy a párocska épp rálát a bejáratra. Amint a mélységi tőrrel a kezében megjelenik a sátor szájában, azok ketten egy hangos kiáltással magukra vonhatják az őrök figyelmét. Remélhetőleg egymással lesznek elfoglalva, egy-egy gyors, jól irányzott tőrdöfés szívtájékon örök álomra szenderítheti őket, anélkül, hogy lármát csapna.
- Egyenlőre várunk, legalább kezdjen sötétedni. Addig ők is fáradnak, talán álomba is szenderülnek. Én meg a sötétben amúgy is előnyben vagyok, tudod, a szemeim.
* Mutat középső és mutatóujjával két vörösen izzó íriszére, aztán végignéz a kényelmesen üldögélő nőstényen.*
- Azt mondtad jó színésznő vagy, reméljük így van. Én bedőlnek a cselnek.
* Mustrálja a lány feszes, mezítelen hasát és kabát alól kivillanó kecses, hosszú combjait.*
~ Tizenhét... Tizenhét...~
* Mélázó tekintettel ízlelgeti nyelvén a számot, de csak kusza gondolatainak mélyén. Volt már dolga fiatalabb nősténnyel is, talán 16 évessel, de az egy húsznak kinéző szajha volt, a minőségibb fajtából. Szerencsére az árából egy jókora részt sikerült lealkudnia, sármjának és csinos, szürke orcájának köszönhetően. De ez régen volt, csak múló emlék, jelen esetben pedig úgy tűnik Ayriszt jobban zavarja a korkülönbség, mint a hímet. Zaraun maga sem tudja, hogy miként tekintsen rá: egy lelkes segítő, esetleg tanítvány csupán? Nem vitás, a hóhajú tudna neki mutatni ezt-azt, mit a szegénynegyedben magára szedett az évek során, de tapasztaltságát talán más téren is megoszthatná a lánnyal. Hogy az lenne-e a szeretője? Eddig nem látott rá bizonyítékot a hím, bár cáfolatot sem. Az, hogy mi lesz velük és hová fognak kilyukadni, még a jövő zenéje, most figyelmét inkább a jelenre felé irányítja.*
- Ha készen állsz, innen akár el is indulhatsz majd az őrök felé, én a fák takarásában körbemegyek a tisztás túlsó végéhez, a sátor mögé. Próbáld meg elcsalni azt a két fajankót, ha sikerült, én jövök. Te látni fogsz, ahogy bemegyek, egészen addig tartsd őket távol, míg ki nem jövök, aztán sietve távozz. Amíg benn vagyok nem tudok rád figyelni, egyedül leszel kettejük ellen, ha valami baj történik, bár próbálok sietni.
* Jól érthetően, a hangsúlyokkal játszva magyaráz, miközben ujjaival serényen mutogat a sátor felé. Rutinfeladat, nem kéne, hogy bármi baj történjék. Mondandója végeztével leviszi a hangsúlyt, ahogy kell, s némán vár, szemeiből kiolvasható, hogy visszajelzésre vár. Időközben elkezdett szürkülni, így ha a nőstény készen áll, akár indulhat is a móka.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-25 16:01:48
Üzenet elküldve: 2013-10-25 16:01:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Bár Thary általában mindig keveri a bajt, most mégis mintha kicsit máshogy állna a dolgokhoz.. Vagy legalábbis a gnómmal kapcsolatban teljesen máshogy viselkedik, mintha valami teljesen elvágta volna a kis rosszcsont Thary-t mikor Zrekil-re néz. Ez Allyn-nak is feltűnt, s ennek nagyon is örül. Tetszik neki ez az új belső hang mégha vele nem is viselkedik máshogy, de legalább tudja, hogy van valaki, akivel rendesen tud viselkedni. Egy kicsit vissza tud térni az a Thaira, akivel olyan jól érezte magát és aki annyit nevetett vele. Persze, ha ez a helyzet állandósulna el tartana egy darabig mire megszokná, de ki tudja lehet nem lenne olyan nehéz, mint amilyennek elképzeli. Ekközben Thary megétkezik, s el is pakol, majd visszaadja az irányítást Allyn-nak. Aki kap is az alkalmon, s rögtön beszélni kezd Zrekil-hez. A megjegyzésére viszont a gnóm csak elneveti magát. Egy pillanatig nem tudja ezzel mit kezdjen, hiszen semmi nevetségeset se mondott, de inkább ráhagyja.*
~Had nevessen ez a Paprika Jancsi, ha akar nem igaz Allyn?~
*Hallatszik belső hangja egészen kedvesen, s ez megnyugtatja a lányt.*
~De pontosan így van Thary. Visszatért a kedvesebb éned? Ne vedd sértésnek, de hiányzott.~
~Lehet, nekem is hiányzott kicsit ez a viselkedés. De csak egy kicsit.~
*S elneveti magát ő is, közben pedig Allyn válaszol a gnómnak.*
- Gyakran szokott direkt rosszul csinálni dolgokat. Nem olyan ő, hogy nem tudna mindent megcsinálni. Csak szeret bajt keverni, s legyinkább nekem fejfájást okozni. Viszont meg kell jegyeznem, hogy mintha megint visszajött volna a nagyon régi énje.. Furcsa, de kellemes érzés, hogy nem piszkál folyton folyvást.
*Mosolyogva beszél, s kicsit lehunyja a szemét. Éppen kicsit elszusszanna, mikor Xini az arcára mászik. Hirtelen felül, s a kis gyík a tenyerében köt ki.*
~Egyszer még megfojtom ezt a hüllőt.~
~Nyugodj meg Taira, nézd a jó oldalát, legalább felkeltett mielőtt Zrekil elment volna.~
*Jegyzi meg nevetve Allyn, s közben a lábait próbálgató gnómot figyeli. Nem kell sokat várnia, s az meg is szólal. Lassan feláll és közben válaszol neki.*
- Mehetünk is! A piacot meg egyenlőre hanyagoljuk..
~Nincs is kedvem most piacra menni, úgyhogy nyugodtan vele mehetünk.~
- Nem fogod elhinni, de még Tary-nak sincs most kedve kereskedni.. Egyre furcsább én mondom.. Egyre furcsább..
*S kuncogni kezd, majd pedig felveszi Xini-t a földről.*
*Bár Thary általában mindig keveri a bajt, most mégis mintha kicsit máshogy állna a dolgokhoz.. Vagy legalábbis a gnómmal kapcsolatban teljesen máshogy viselkedik, mintha valami teljesen elvágta volna a kis rosszcsont Thary-t mikor Zrekil-re néz. Ez Allyn-nak is feltűnt, s ennek nagyon is örül. Tetszik neki ez az új belső hang mégha vele nem is viselkedik máshogy, de legalább tudja, hogy van valaki, akivel rendesen tud viselkedni. Egy kicsit vissza tud térni az a Thaira, akivel olyan jól érezte magát és aki annyit nevetett vele. Persze, ha ez a helyzet állandósulna el tartana egy darabig mire megszokná, de ki tudja lehet nem lenne olyan nehéz, mint amilyennek elképzeli. Ekközben Thary megétkezik, s el is pakol, majd visszaadja az irányítást Allyn-nak. Aki kap is az alkalmon, s rögtön beszélni kezd Zrekil-hez. A megjegyzésére viszont a gnóm csak elneveti magát. Egy pillanatig nem tudja ezzel mit kezdjen, hiszen semmi nevetségeset se mondott, de inkább ráhagyja.*
~Had nevessen ez a Paprika Jancsi, ha akar nem igaz Allyn?~
*Hallatszik belső hangja egészen kedvesen, s ez megnyugtatja a lányt.*
~De pontosan így van Thary. Visszatért a kedvesebb éned? Ne vedd sértésnek, de hiányzott.~
~Lehet, nekem is hiányzott kicsit ez a viselkedés. De csak egy kicsit.~
*S elneveti magát ő is, közben pedig Allyn válaszol a gnómnak.*
- Gyakran szokott direkt rosszul csinálni dolgokat. Nem olyan ő, hogy nem tudna mindent megcsinálni. Csak szeret bajt keverni, s legyinkább nekem fejfájást okozni. Viszont meg kell jegyeznem, hogy mintha megint visszajött volna a nagyon régi énje.. Furcsa, de kellemes érzés, hogy nem piszkál folyton folyvást.
*Mosolyogva beszél, s kicsit lehunyja a szemét. Éppen kicsit elszusszanna, mikor Xini az arcára mászik. Hirtelen felül, s a kis gyík a tenyerében köt ki.*
~Egyszer még megfojtom ezt a hüllőt.~
~Nyugodj meg Taira, nézd a jó oldalát, legalább felkeltett mielőtt Zrekil elment volna.~
*Jegyzi meg nevetve Allyn, s közben a lábait próbálgató gnómot figyeli. Nem kell sokat várnia, s az meg is szólal. Lassan feláll és közben válaszol neki.*
- Mehetünk is! A piacot meg egyenlőre hanyagoljuk..
~Nincs is kedvem most piacra menni, úgyhogy nyugodtan vele mehetünk.~
- Nem fogod elhinni, de még Tary-nak sincs most kedve kereskedni.. Egyre furcsább én mondom.. Egyre furcsább..
*S kuncogni kezd, majd pedig felveszi Xini-t a földről.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:16:18
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:16:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Iana Nadzyr//
*Nagyot szippant a virágok friss, üde illatából, miközben a hosszú fűszálak között sétál. Lehuppan a tisztás közepére, az arcára pedig hatalmas mosoly ül ki nemcsak attól, hogy ilyen gyönyörű helyen töltheti a szabadidejét, hanem attól is, hogy ilyen kedves lány társaságát élvezheti. Nagyon megkedvelte Ianát, el tudna vele képzelni több ilyen napot is. Talán egyszer ha a késöbbiekben összefutnak elhívja még egy körre.
Hanyattfekszik a fűben, letép egy virágot, és az orrához emeli, hogy megszagolhassa. Boldogan sóhajt fel.*
- Nem olyan nehéz azt kitalálni, hidd el.
*Mosolyog a ruháját szárítgató lányra, miközben újra-és újra a tüdejébe szívja a friss vriágillatot.*
*Nagyot szippant a virágok friss, üde illatából, miközben a hosszú fűszálak között sétál. Lehuppan a tisztás közepére, az arcára pedig hatalmas mosoly ül ki nemcsak attól, hogy ilyen gyönyörű helyen töltheti a szabadidejét, hanem attól is, hogy ilyen kedves lány társaságát élvezheti. Nagyon megkedvelte Ianát, el tudna vele képzelni több ilyen napot is. Talán egyszer ha a késöbbiekben összefutnak elhívja még egy körre.
Hanyattfekszik a fűben, letép egy virágot, és az orrához emeli, hogy megszagolhassa. Boldogan sóhajt fel.*
- Nem olyan nehéz azt kitalálni, hidd el.
*Mosolyog a ruháját szárítgató lányra, miközben újra-és újra a tüdejébe szívja a friss vriágillatot.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:46:18
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:46:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm tulajdonképpen nem tudja hova tenni a helyzetet, viszont azok alapján, amiket eddig megtudott, nem is csoda. Eddig azt hitte, Thaira a gonosz kereskedő, aki még ha ilyet tenne, az is a pénzért történne. Akkor úgy látszik,mégiscsak Allyn túlzott egy kicsit, hiszen láthatóan ő sem eredendően rossz. Vagy csak... Nem, végül is Zrekil arra jut, hogy nem tud pontosan kiigazodni a lányokon, bár valami azt súgja neki, hogy ez a dolog most legalább annyira meglephette Allynt is, mint őt. Viszont úgy látszik, neki lesz igaza, hiszen akkor biztosan szót lehet érteni Thairával is, már ha ilyen kedves pillanatai is vannak. A lány egy gyors bólintással és néhány szóval jelzi, hogy szerinte sincs értelme a gnómnak tiltakozni. Néhány pillanaton belül már ott is van a tisztás szélén burjánzó bokroknál, és Zrekilnek nincs ideje ocsúdni, amíg visszaér. Ugyanakkor elég idő ez ahhoz, hogy már néhány értelmes mondatot (köztük például egy 'köszönöm'-öt) ki tudjon nyögni. Persze Thaira szerint nincs ok a köszönetre, viszont ha nem akarta volna megtenni, akkor valószínűleg hagyta volna Allynnak, hogy tovább irányítson. Viszont ezt nem jegyzi meg, mert még a végén zavarba hozná a lányt, ha szembesítené saját ellentmondásaival. Eztán már nem is nagyon mond semmit, lefoglalja, hogy a bogyókat elfogyassza, közben pedig Thaira is eszik, amennyit gondol, viszont láthatóan marad is neki. Eztán pedig rövid úton újra meg is jelenik Allyn, mint irányító, viszont ezen nem lepődik meg, hiszen Thaira már az elején közölte még a temetőben, hogy nem élvezheti sokáig a társaságát. Miután a lány megszólal, annyit felel:*
- Ugyan, dehogy rontott el bármit is, igazán ízletesek voltak a bogyók. Miért, olyan gyakran szokott dolgokat elrontani? *kérdezi a gnóm kicsit meglepve. Nem úgy vette észre, mint ha Thaira olyasvalaki lenne, akinek semmi nem sikerül. Ilyen mentalitással nem is lehetne kereskedő, hiszen oda magabiztosság is kell, amivel mondjuk a lány egyértelműen rendelkezik is. Az ételtől úgy érzi, hogy nagyjából vissza is tért az ereje (persze ez főleg a pihenésnek tudható be, de ő nem így fogja fel). Óvatosan fel is áll, hogy lássa, mennyire bírják a lábai a terhelést. Nagyjából elégedett az eredménnyel, ezért meg is szólal:*
- Akár vissza is mehetnénk a templomba... Egy kör a városban talán még korai lenne, tekintve hogy nem vagyok olyan jó állapotban. De te persze elmehetsz majd a piacra, ha gondolod.
- Ugyan, dehogy rontott el bármit is, igazán ízletesek voltak a bogyók. Miért, olyan gyakran szokott dolgokat elrontani? *kérdezi a gnóm kicsit meglepve. Nem úgy vette észre, mint ha Thaira olyasvalaki lenne, akinek semmi nem sikerül. Ilyen mentalitással nem is lehetne kereskedő, hiszen oda magabiztosság is kell, amivel mondjuk a lány egyértelműen rendelkezik is. Az ételtől úgy érzi, hogy nagyjából vissza is tért az ereje (persze ez főleg a pihenésnek tudható be, de ő nem így fogja fel). Óvatosan fel is áll, hogy lássa, mennyire bírják a lábai a terhelést. Nagyjából elégedett az eredménnyel, ezért meg is szólal:*
- Akár vissza is mehetnénk a templomba... Egy kör a városban talán még korai lenne, tekintve hogy nem vagyok olyan jó állapotban. De te persze elmehetsz majd a piacra, ha gondolod.
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-25 08:58:05
Üzenet elküldve: 2013-10-25 08:58:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Szekér közeledését hallja, megemeli a hang irányába fejét és rögtön megkönyebbül. Hát mégsem hagyják őt itt meghalni, végre valami történik.*
-Valaki adjon má valami erős piát kérlekmá benneteket!!!!
*Temeti arcát két tenyerébe, úgy kínlódik tovább. Sosem élt még át ilyet, hogy nem tud lábra állni. Lehet kicsit túl is dramatizálja a helyzetet, részben a fájdalom, részben a rémület okozza nála ezt az intenzív reakciót. Mikor mellé lép az őr és mondja a lovagnak hogy rakják fel őt a szekérre, nyomban tiltakozni kezd.*
-Eztet innen föl nem rakjátok ketten! Köll még legalább két ember! Higgyed el öcsém hogy nem zöldséggel szoktam jóllakni...
*Inti óvatosságra tenyerével az őrt is, meg a lovagot is.*
*Szekér közeledését hallja, megemeli a hang irányába fejét és rögtön megkönyebbül. Hát mégsem hagyják őt itt meghalni, végre valami történik.*
-Valaki adjon má valami erős piát kérlekmá benneteket!!!!
*Temeti arcát két tenyerébe, úgy kínlódik tovább. Sosem élt még át ilyet, hogy nem tud lábra állni. Lehet kicsit túl is dramatizálja a helyzetet, részben a fájdalom, részben a rémület okozza nála ezt az intenzív reakciót. Mikor mellé lép az őr és mondja a lovagnak hogy rakják fel őt a szekérre, nyomban tiltakozni kezd.*
-Eztet innen föl nem rakjátok ketten! Köll még legalább két ember! Higgyed el öcsém hogy nem zöldséggel szoktam jóllakni...
*Inti óvatosságra tenyerével az őrt is, meg a lovagot is.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 22:20:00
Üzenet elküldve: 2013-10-24 22:20:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Bár látja a gnómon, hogy észre vette, hogy elpirult, viszont nem szólalt meg csak nyugodtan fekszik a fűben. Maga sem tudja miért, de elkezdett a múltján gondolkodni, hogy milyen volt az élete mielőtt meghalt az anyja, majd az öccse később pedig már az apja is. Ezért is nem szereti a kereskedelmet, hiszen mindenki akit szeretett valamilyen kereskedő úton volt éppen. Ezzel ellenben Thary pontosan ezért szereti a kereskedőket, hiszen ilyenkor mindig eszébe jutnak szülei. Viszont Allyn inkább az emlékekből táplálkozik, s semmi kedve sincs ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Hosszasan mereng a régi boldog napokról, mikor még Thaira is mindig vele nevetett és együtt eszeltek ki mindenféle csínyeket, vagy együtt játszották el, hogy megsértődtek. De ezek a napok elmúltak, mikor anyja meghalt belső hangja egyre mogorvább lett, egyre gyakrabban sértegette és ez a helyzet állandósult öccse halálával, nagy sokk volt ez egy tíz éves kislánynak, de azóta már kiheverte valamilyen szinte és megszokta, hogy Thaira folyton piszkálja mindenért.Ebből a hosszú gondolatmenetből zökkenti ki gyomrának korgása, s ezzel egyetemben felajánlja az evés lehetőségét Zrekil-nek. Majd a férfi arcáról szinte teljesen eltűnik az ijedelem, mikor megtudja, hogy Allyn is megéhezett és nem az ő hibája, hogy ezt megemlítette. Majd hirtelen megint Thaira lesz úrrá teste felett és kiosztja a feladatokat, meg megmondja mit kell csinálniuk. Persze látszik a férfin, hogy meglepődött, de hát nem lehet mindenre felkészülni.*
~Azért ez kicsit hirtelen jött neki.~
*Mondja Allyn, mikor észreveszi a férfi ijedt képét.*
~Ha hosszabb ideig vele maradunk meg kell szoknia a hirtelen váltásokat..~
*Rázza le Thaira az aggodalmat, majd egy mosoly társaságában biccent a gnóm felé.*
- Én is így gondoltam.
*S néhány pillanat múlva már nincs is ott. Mikor pedig visszatér, látja a férfin, hogy bár kételyei egy része elszállt ezzel egy időben ugyanannyi került a helyébe. Mikor átadja a bogyókat a férfinak, az megköszöni és megjegyzi, hogy finom. Thary arcán egy gyors félmosoly szalad fel, majd megszólal.*
- Nincsen mit köszönni, nem hagyhatom, hogy éhen maradj. Különben meg Allyn is rágná a fülem, ha ezt tenném.
*Ezek után megjegyzi, hogy elkezdhetnek enni. Xini közelebb mászik a húshoz. Thaira pedig egy rosszalló pillantás után ad neki egy kis eleséget. Ő maga nem eszik sokat, nem éhes annyira, igazából sose volt az a nagyevő típus, s ez nem változott. Miután befejezte, ami nem tartott sokáig összepakolja a maradékot a táskájába, majd megint elfekszik a fűben.*
~Vezethetsz újra, ha akarsz Allyn nekem egyenlőre tökéletesen elég volt ennyi.~
~Rendben van, akkor elfoglalom a szokásos helyemet. Jó pihenést Thaira.~
*Mondja kedvesen majd vissza is veszi az uralmat. S mosolyogva fordul a gnómhoz.*
- Remélem ízlett az eleség, kicsit féltem, hogy Thary rosszat vesz el, hiába mondanám neki, hogy bajt okoz. De nem rontott el semmit ez különös, de igazán megnyugtató is. Na gyere ide Xini látom, hogy lusta vagy, aludj kicsit.
*Mondja a végén már kis gyíkját figyelve, majd miután az a feje mellé feküdt, megint a férfire figyel, s szürke szemein szinte visszaverődnek a nap sugarai.*
*Bár látja a gnómon, hogy észre vette, hogy elpirult, viszont nem szólalt meg csak nyugodtan fekszik a fűben. Maga sem tudja miért, de elkezdett a múltján gondolkodni, hogy milyen volt az élete mielőtt meghalt az anyja, majd az öccse később pedig már az apja is. Ezért is nem szereti a kereskedelmet, hiszen mindenki akit szeretett valamilyen kereskedő úton volt éppen. Ezzel ellenben Thary pontosan ezért szereti a kereskedőket, hiszen ilyenkor mindig eszébe jutnak szülei. Viszont Allyn inkább az emlékekből táplálkozik, s semmi kedve sincs ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Hosszasan mereng a régi boldog napokról, mikor még Thaira is mindig vele nevetett és együtt eszeltek ki mindenféle csínyeket, vagy együtt játszották el, hogy megsértődtek. De ezek a napok elmúltak, mikor anyja meghalt belső hangja egyre mogorvább lett, egyre gyakrabban sértegette és ez a helyzet állandósult öccse halálával, nagy sokk volt ez egy tíz éves kislánynak, de azóta már kiheverte valamilyen szinte és megszokta, hogy Thaira folyton piszkálja mindenért.Ebből a hosszú gondolatmenetből zökkenti ki gyomrának korgása, s ezzel egyetemben felajánlja az evés lehetőségét Zrekil-nek. Majd a férfi arcáról szinte teljesen eltűnik az ijedelem, mikor megtudja, hogy Allyn is megéhezett és nem az ő hibája, hogy ezt megemlítette. Majd hirtelen megint Thaira lesz úrrá teste felett és kiosztja a feladatokat, meg megmondja mit kell csinálniuk. Persze látszik a férfin, hogy meglepődött, de hát nem lehet mindenre felkészülni.*
~Azért ez kicsit hirtelen jött neki.~
*Mondja Allyn, mikor észreveszi a férfi ijedt képét.*
~Ha hosszabb ideig vele maradunk meg kell szoknia a hirtelen váltásokat..~
*Rázza le Thaira az aggodalmat, majd egy mosoly társaságában biccent a gnóm felé.*
- Én is így gondoltam.
*S néhány pillanat múlva már nincs is ott. Mikor pedig visszatér, látja a férfin, hogy bár kételyei egy része elszállt ezzel egy időben ugyanannyi került a helyébe. Mikor átadja a bogyókat a férfinak, az megköszöni és megjegyzi, hogy finom. Thary arcán egy gyors félmosoly szalad fel, majd megszólal.*
- Nincsen mit köszönni, nem hagyhatom, hogy éhen maradj. Különben meg Allyn is rágná a fülem, ha ezt tenném.
*Ezek után megjegyzi, hogy elkezdhetnek enni. Xini közelebb mászik a húshoz. Thaira pedig egy rosszalló pillantás után ad neki egy kis eleséget. Ő maga nem eszik sokat, nem éhes annyira, igazából sose volt az a nagyevő típus, s ez nem változott. Miután befejezte, ami nem tartott sokáig összepakolja a maradékot a táskájába, majd megint elfekszik a fűben.*
~Vezethetsz újra, ha akarsz Allyn nekem egyenlőre tökéletesen elég volt ennyi.~
~Rendben van, akkor elfoglalom a szokásos helyemet. Jó pihenést Thaira.~
*Mondja kedvesen majd vissza is veszi az uralmat. S mosolyogva fordul a gnómhoz.*
- Remélem ízlett az eleség, kicsit féltem, hogy Thary rosszat vesz el, hiába mondanám neki, hogy bajt okoz. De nem rontott el semmit ez különös, de igazán megnyugtató is. Na gyere ide Xini látom, hogy lusta vagy, aludj kicsit.
*Mondja a végén már kis gyíkját figyelve, majd miután az a feje mellé feküdt, megint a férfire figyel, s szürke szemein szinte visszaverődnek a nap sugarai.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 21:40:38
Üzenet elküldve: 2013-10-24 21:40:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Allyn enyhén elpirul annak hatására, hogy Zrekil egy kicsivel tovább tartja a kezét, bár a gnóm igyekszik úgy tenni, mintha észre sem vette volna. Miután lefeküdt a fűbe, egy darabig élvezi az enyhe szellőt, miközben azon tűnődik, talán kéne szerezni valahonnan egy új ruhát, elvégre ez már épp eléggé megviselt állapotban van. Az eredeti sötétzöld szín jobbára már nem is látszik a sárgásbarnától, ami beteríti a ruhát. Ez nagyjából a sárnak köszönhető, illetve hátul a nyaki résznél némi vér is felfedezhető. Hiába, miután felébredt a folyóparton, már képtelen volt lemosni a ruháról a sarat, ami gyakorlatilag betemette. Viszont régóta megvan ez a ruhája, és reménykedik, hogy nem kell végelegesen lemondjon róla. Talán egyszer majd körbejár a városban, hátha talál valakit, aki ruhatisztítást is vállal. Ebből az egész különösnek mondható gondolatmenetből Allyn szavai riasztják fel. Csak hümmög egy kicsit, majd megjegyzi:*
- Ugyan, hát mindenkivel lehet jóban lenni, csak legfeljebb meg kell találni a módját. Akkor is, ha nehéz *teszi hozzá. Élete során ő is találkozott már sokakkal, akik nem voltak fogékonyak egy baráti beszélgetésre, viszont eddig csak maroknyian voltak azok, akikkel nem sikerült szót értenie. Majd arcáról eltűnik a csodálkozó tekintet, amikor kiderül, hogy nem az ő gyomra korgott ilyen hangosan. Mondjuk teljesen logikus, hogy Allyn is megéhezett, elvégre ő sem evett azóta, hogy találkoztak. Nos, az megint csak más kérdés, hogy a gnóm előtte sem evett sokat, viszont mint mondani szokta, a gnómok szívós teremtmények. Miután kedvesen visszautasítja a felajánlást, hirtelen egészen meglepő dolog történik. Úgy tűnik, megint Thaira veszi át az irányítást, viszont az igazán furcsa dolgok még csak eztán következnek.*
- Persze, még szép, hogy elfogadom *nyögi meglepetten, mert először nem is tudja, hogy milyen segítségről van szó, ettől függetlenül nem tervez ellenkezni Thairával. Miután a lány visszaér a bogyókkal egyik oldalról minden világossá válik számára, másik oldalról pedig még jobban összezavarodik. Mindenesetre természetesen elfogadja a bogyókat.*
- Köszönöm szépen, igazán kedves tőled *mondja, miközben átveszi az eleséget, majd egyet bekapva megjegyzi* Finom.
*Thaira megjegyzése után, miszerint hozzá láthatnak az ételhez, bólint, el is kezdi eszegetni a bogyókat.*
- Ugyan, hát mindenkivel lehet jóban lenni, csak legfeljebb meg kell találni a módját. Akkor is, ha nehéz *teszi hozzá. Élete során ő is találkozott már sokakkal, akik nem voltak fogékonyak egy baráti beszélgetésre, viszont eddig csak maroknyian voltak azok, akikkel nem sikerült szót értenie. Majd arcáról eltűnik a csodálkozó tekintet, amikor kiderül, hogy nem az ő gyomra korgott ilyen hangosan. Mondjuk teljesen logikus, hogy Allyn is megéhezett, elvégre ő sem evett azóta, hogy találkoztak. Nos, az megint csak más kérdés, hogy a gnóm előtte sem evett sokat, viszont mint mondani szokta, a gnómok szívós teremtmények. Miután kedvesen visszautasítja a felajánlást, hirtelen egészen meglepő dolog történik. Úgy tűnik, megint Thaira veszi át az irányítást, viszont az igazán furcsa dolgok még csak eztán következnek.*
- Persze, még szép, hogy elfogadom *nyögi meglepetten, mert először nem is tudja, hogy milyen segítségről van szó, ettől függetlenül nem tervez ellenkezni Thairával. Miután a lány visszaér a bogyókkal egyik oldalról minden világossá válik számára, másik oldalról pedig még jobban összezavarodik. Mindenesetre természetesen elfogadja a bogyókat.*
- Köszönöm szépen, igazán kedves tőled *mondja, miközben átveszi az eleséget, majd egyet bekapva megjegyzi* Finom.
*Thaira megjegyzése után, miszerint hozzá láthatnak az ételhez, bólint, el is kezdi eszegetni a bogyókat.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 21:14:00
Üzenet elküldve: 2013-10-24 21:14:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Allyn csillogó tekintettel figyeli a varázslatot. Mikor pedig a gnóm végez és a lány megdícséri akkor az csak köszöneteket mond, mint egy mutatványos, akinek megtapsolták a mutatványát. Persze ez se nem Allyn-t, se nem Thaira-t nem zavarja. Majd a kezét nyújtja neki, amit Zrekil el is fogad, viszont megint egy kicsit tovább fogja a kezét, mint kellene. Allyn tejfehér orcáján pedig, halvány piros rózsák jelennek meg, viszont most a félhomály nem takarja el ezeket.*
~Ne.. Megint egy unalmas szerelmes jelenet..~
*Mondja Thary megit ugyanazt az undort felvéve, amit a templomban.*
~Csend legyen.. Nem látod, hogy élvezem a pillanatot..~
~Mert még, ha én lennék uralomon akkor talán.~
*Mondja kicsit kapkodva, mire Allyn szinte nevetve válaszol.*
~Valaki féltékeny.. Hmm.. Ez nem rád vall..~
~Cseréljünk? Te se örülnél, ha úgy fognák meg a kezed, hogy nem te irányítasz.~
*Mondja zsörtölődve Thary, mire Allyn kicsit ideges hangon válaszol.*
~Engem nem zavarna, egy testben vagyunk.. Az nem számít ki uralkodik, mindkettőnkhöz hozzáér, meg hozzászól.~
*S ennyiben hagyja a témát nincs kedve vitázni és nincs is oka rá. Majd Allyn szájtátására és magyarázatára a gnóm megint kedvesen válaszol.*
- Hát Thary-val nem könnyű jóban lenni, hidd el tapasztalatból tudom..
*Majd pedig követi a gnóm példáját és lefekszik a fűbe. Majd nem is olyan sok idő múlva megszólal. S a férfi válaszára elneveti magát, hosszan és hangosan.*
- Nem nem a te gyomrod volt, hanem az enyém..
~Miért nem mondtad, hogy az övé volt? Mekkorát nevettem volna akkor..~
*Mondja kicsit megjátszott durcával hangjában.*
~Mert az nem lett volna igaz azért, de tényleg viccesebb lett volna.~
*Majd mosolyogva hallgatja, hogy milyen kifogást talál Zrekil, arra hogy ne egyen az ő ételéből.*
~Eressz, had beszéljek egy kicsit én is. Na Allyn.~
*Ekkor a lány hirtelen csak szemét fordítja az ég felé. Majd Thary lesz úrrá a testén. Gyorsan talpra áll, majd a Xini-re néz.*
- Te hüllő itt maradsz és vigyázol rá! *ezután pedig Zrekil-re néz* Gondolom ki tudod találni, hogy nem a kis Allyn-nal beszélgetsz. Tehát felesleges ellenkezned, jobb ha itt maradsz és elfogadod, hogy segítek, amíg még segítőkész hangulatomban vagyok rendben?!
*Azzal szinte várakozás nélkül, ledobja a földre a köppenyét. S úgy szalad a bokrokhoz.*
~Jól megoldottad Thaira. És segítesz neki, szép volt tőled.~
*Mondja Allyn elismerő hangon, mire belsö hangja kicsit zavartan szólal meg.*
~Nem tesz semmit, hiszen nem hagyhatom, hogy.. Hogy baja legyen a megépített világodban.~
*Majd miután gyűjtött néhány marok bogyót visszamegy a tisztás közepére.*
- Na meghoztam.. Nem ellemkezel kell az étel..
*Hangjában a tiszta szánalom vehető észre, s szemében is a sajnálat tükröződik, ami fura lehet tekintve, hogy még mindig Thary van uralmon. Majd leül szemben a gnómmal és kipakolja az ételt.*
- Akkor neki is láthatunk!
*Allyn csillogó tekintettel figyeli a varázslatot. Mikor pedig a gnóm végez és a lány megdícséri akkor az csak köszöneteket mond, mint egy mutatványos, akinek megtapsolták a mutatványát. Persze ez se nem Allyn-t, se nem Thaira-t nem zavarja. Majd a kezét nyújtja neki, amit Zrekil el is fogad, viszont megint egy kicsit tovább fogja a kezét, mint kellene. Allyn tejfehér orcáján pedig, halvány piros rózsák jelennek meg, viszont most a félhomály nem takarja el ezeket.*
~Ne.. Megint egy unalmas szerelmes jelenet..~
*Mondja Thary megit ugyanazt az undort felvéve, amit a templomban.*
~Csend legyen.. Nem látod, hogy élvezem a pillanatot..~
~Mert még, ha én lennék uralomon akkor talán.~
*Mondja kicsit kapkodva, mire Allyn szinte nevetve válaszol.*
~Valaki féltékeny.. Hmm.. Ez nem rád vall..~
~Cseréljünk? Te se örülnél, ha úgy fognák meg a kezed, hogy nem te irányítasz.~
*Mondja zsörtölődve Thary, mire Allyn kicsit ideges hangon válaszol.*
~Engem nem zavarna, egy testben vagyunk.. Az nem számít ki uralkodik, mindkettőnkhöz hozzáér, meg hozzászól.~
*S ennyiben hagyja a témát nincs kedve vitázni és nincs is oka rá. Majd Allyn szájtátására és magyarázatára a gnóm megint kedvesen válaszol.*
- Hát Thary-val nem könnyű jóban lenni, hidd el tapasztalatból tudom..
*Majd pedig követi a gnóm példáját és lefekszik a fűbe. Majd nem is olyan sok idő múlva megszólal. S a férfi válaszára elneveti magát, hosszan és hangosan.*
- Nem nem a te gyomrod volt, hanem az enyém..
~Miért nem mondtad, hogy az övé volt? Mekkorát nevettem volna akkor..~
*Mondja kicsit megjátszott durcával hangjában.*
~Mert az nem lett volna igaz azért, de tényleg viccesebb lett volna.~
*Majd mosolyogva hallgatja, hogy milyen kifogást talál Zrekil, arra hogy ne egyen az ő ételéből.*
~Eressz, had beszéljek egy kicsit én is. Na Allyn.~
*Ekkor a lány hirtelen csak szemét fordítja az ég felé. Majd Thary lesz úrrá a testén. Gyorsan talpra áll, majd a Xini-re néz.*
- Te hüllő itt maradsz és vigyázol rá! *ezután pedig Zrekil-re néz* Gondolom ki tudod találni, hogy nem a kis Allyn-nal beszélgetsz. Tehát felesleges ellenkezned, jobb ha itt maradsz és elfogadod, hogy segítek, amíg még segítőkész hangulatomban vagyok rendben?!
*Azzal szinte várakozás nélkül, ledobja a földre a köppenyét. S úgy szalad a bokrokhoz.*
~Jól megoldottad Thaira. És segítesz neki, szép volt tőled.~
*Mondja Allyn elismerő hangon, mire belsö hangja kicsit zavartan szólal meg.*
~Nem tesz semmit, hiszen nem hagyhatom, hogy.. Hogy baja legyen a megépített világodban.~
*Majd miután gyűjtött néhány marok bogyót visszamegy a tisztás közepére.*
- Na meghoztam.. Nem ellemkezel kell az étel..
*Hangjában a tiszta szánalom vehető észre, s szemében is a sajnálat tükröződik, ami fura lehet tekintve, hogy még mindig Thary van uralmon. Majd leül szemben a gnómmal és kipakolja az ételt.*
- Akkor neki is láthatunk!
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 19:14:23
Üzenet elküldve: 2013-10-24 19:14:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Láthatóan Allyn is meglepődött kicsit a varázslat eredményén, illetve tetszik is neki, legalábbis ezt sugallja a tekintete, amivel az erdőt bámulja. Zrekil azonban nem tudja teljesen szemügyre venni a meglepett ábrázatot, csak a szeme sarkából, hiszen tekintetét sem akarja elfordítani az erdőről, amíg a varázslat tart.*
- Köszönöm, igazán köszönöm *mondja, amikor Allyn megdicséri a varázslatát, majd egészen meglepődik, amikor a lány kezet nyújt. Mindenesetre gyorsan eszmél, és ő is jobbját nyújtva megragadja Allyn kezét* Köszönöm *ismétli meg, majd talán megint egy kicsivel tovább fogja a lány kezét, mint szükséges volna, de ezúttal nem jön annyira zavarba.*
- Hát azért még elég gyenge Napmágus vagyok. Az a korábban említett felmenőm sem hiszem, hogy ilyen trükkökkel kényszerített seregeket meghátrálásra. Viszont majd egy napon talán én is ilyen nagy tetteket hajthatok végre *mondja, miközben azt latolgatja, vajon mennyi esélye van erre. Jelenleg nem sok, de ha továbbviszi a tudását, akkor nem kell talán sok idő, hogy olyan naggyá váljon, mint az a nevezetes felmenője. Állítólag egy ikertestvére is volt, aki pedig Holdmágiát tanult, viszont ez már Zrekil számára elég nehezen hihető, éppen ezért hagyta ki ezt a részt. Majd a gondolatmenetből Allyn hirtelen meglepődése zökkenti ki. Nem tudja, hogy ő mondott-e valamit, vagy Thaira, ami meglepő volt, viszont alig néhány másodpercen belül ez is kiderül. A gnóm mindössze mosolyogva hátradől a fűben, aztán megjegyzi:*
- Hát én igyekszek kedvesnek lenni, meg főleg jóban lenni mindenkivel *ez így volt már egész kiskorában is, sosem szeretett senkivel veszekedni, és mindig arra törekedett, hogy ne legyenek rosszakarói. Ezt a szokását azóta is megtartotta. Közben látja, hogy Allyn is követi a példáját, és fekvő helyzetbe helyezkedik a füvön. Majd nem telik el sok idő (legalábbis a gnóm nem érzi soknak a kényelmes fűben), amikor a lány megkínálja némi élelemmel Zrekilt. Ő erre a hasához kap, és megkérdezi:*
- ilyen hangosan korgott? *arcára meglepettség ül ki, mert valóban nem egészen biztos benne, hogy Allyn ötlete nem az ő hangos gyomrától ered. Miután választ kap, rövid gondolkodás után hozzáteszi:*
- Nem, köszönöm, nem szeretném, ha miattam kevesebb jutna neked. Majd.. szerzek valahonnan gyümölcsöt, elvégre van néhány gyümölcsfa a folyóparton, meg talán itt is néhány bokor *pillant körbe, hogy meggyőződjön róla.*
- Köszönöm, igazán köszönöm *mondja, amikor Allyn megdicséri a varázslatát, majd egészen meglepődik, amikor a lány kezet nyújt. Mindenesetre gyorsan eszmél, és ő is jobbját nyújtva megragadja Allyn kezét* Köszönöm *ismétli meg, majd talán megint egy kicsivel tovább fogja a lány kezét, mint szükséges volna, de ezúttal nem jön annyira zavarba.*
- Hát azért még elég gyenge Napmágus vagyok. Az a korábban említett felmenőm sem hiszem, hogy ilyen trükkökkel kényszerített seregeket meghátrálásra. Viszont majd egy napon talán én is ilyen nagy tetteket hajthatok végre *mondja, miközben azt latolgatja, vajon mennyi esélye van erre. Jelenleg nem sok, de ha továbbviszi a tudását, akkor nem kell talán sok idő, hogy olyan naggyá váljon, mint az a nevezetes felmenője. Állítólag egy ikertestvére is volt, aki pedig Holdmágiát tanult, viszont ez már Zrekil számára elég nehezen hihető, éppen ezért hagyta ki ezt a részt. Majd a gondolatmenetből Allyn hirtelen meglepődése zökkenti ki. Nem tudja, hogy ő mondott-e valamit, vagy Thaira, ami meglepő volt, viszont alig néhány másodpercen belül ez is kiderül. A gnóm mindössze mosolyogva hátradől a fűben, aztán megjegyzi:*
- Hát én igyekszek kedvesnek lenni, meg főleg jóban lenni mindenkivel *ez így volt már egész kiskorában is, sosem szeretett senkivel veszekedni, és mindig arra törekedett, hogy ne legyenek rosszakarói. Ezt a szokását azóta is megtartotta. Közben látja, hogy Allyn is követi a példáját, és fekvő helyzetbe helyezkedik a füvön. Majd nem telik el sok idő (legalábbis a gnóm nem érzi soknak a kényelmes fűben), amikor a lány megkínálja némi élelemmel Zrekilt. Ő erre a hasához kap, és megkérdezi:*
- ilyen hangosan korgott? *arcára meglepettség ül ki, mert valóban nem egészen biztos benne, hogy Allyn ötlete nem az ő hangos gyomrától ered. Miután választ kap, rövid gondolkodás után hozzáteszi:*
- Nem, köszönöm, nem szeretném, ha miattam kevesebb jutna neked. Majd.. szerzek valahonnan gyümölcsöt, elvégre van néhány gyümölcsfa a folyóparton, meg talán itt is néhány bokor *pillant körbe, hogy meggyőződjön róla.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 17:48:21
Üzenet elküldve: 2013-10-24 17:48:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Egyszer kétszer a gnómra pillant, miközben a varázslat eredményét figyeli. Látja, hogy nem engedte le a karját a magasból. S, hogy szinte nem is pislog. Egy ideig csodálkozva figyelik mind a ketten.. vagyis hárman.. vagyis igazából négyen, ha Xini-t is beleszámítjuk. Miután pedig vége lett a varázslatnak Thary hebegve szólal meg Allyn fejében.*
~Ez.. Ez.. Ez hűha volt.. Nem ez jobb volt, mint a hűha sokkal jobb..~
*Most Ally is egyet ért vele, hiszen majdnem hogy leesett az ála a mutatvány láttán, de mielőtt válaszolhatna belső hangjának a gnóm megszólal. Majd lassan leül a földre, s közben elmagyarázza a varázslat lényegét. Csodálkozástól meredt arccal fordul felé, majd lassan elkezd beszélni.*
- Hát ez.. Egyszerűen csodás volt! Még akkor is, ha nagy haszna nincs, de gyönyörű! Még Thaira is elnémult, az pedig nagy szó.. Szóval Napmágus vagy.. Gratulálok hozzá és jó szerencsét a tudásod fejlesztéséhez!
*Azzal a jobbját nyújtja a gnómnak. Bár szinte előre tudja, hogy ezzel meg fogja lepni. Mégis mivel belső hangja sem ellenkezik, ezért megmeri tenni. Igazán szerencsésnek érzi magát. Nem minden nap találkozik mágusokkal, főleg Napmágusokkal a fél-elf.*
- Hát akkor most már ismerek egy igazi mágust. Ráadásul nem is akármilyet, hanem egy Napmágust.. Ez, de izgalmas..
~Senki se fogja elhinni.~
*Lelkendezik belső hangja, amin kicsit meg is lepődik, de nem teszi szóvá, inkább kiélvezi egy kicsit, viszont végül nem bírja szó nélkül hagyni.*
~Nekünk sose hisz senki ez nem újdonság.~
~De hiszen most hitt nekünk ez a gnóm. És kedves velünk, nem ellenséges.~
*Allyn ekkor hirtelen eltátja a száját, ami kicsit furcsa lehet Zrekil-nek, mivel a férfi semmi olyat se mondott, ami ezt kiváltotta volna. Persze gyorsan észbe kap és megrázza a fejét. S gyors magyarázattal szolgál a gnómnak, persze ha feltünt neki, ami nem volt nehéz tekintve, hogy látványosan hirtelen jött.*
- Sajnálom, csak.. Csak Thaira.. Ilyen még nem volt.. Kedvesnek talált téged..
*Majd azért, hogy biztos legyen dolgában, még visszakérdez Thary-nál.*
~Nem hiszek a fülemnek.. Komolyan azt mondtad, hogy kedves, meg hogy nem ellenséges? Mi ütött beléd?~
~Semmi csak akartam valami mondani, baj?~
*Kap észbe hirtelen Thaira és veszi vissza beképzelt hangnemét.*
~Áh, rendbe jöttél! Ez furcsa volt, gyakrabban lehetnél ilyen.~
~Lehetnék, de nem vagyok és nem is akarok. Megnyugodhatsz Allyn.~
*Bár ezt a tényt a lány kicsit szomorúan fogadja, mégis valamilyen szinten örül, hogy belső hangja egy kicsit szakított a szokásos goromba énjével. Allyn kicsit hátradől a fűben, az eget nézi. Xini a feje mellé szalad, s ott helyezi magát kényelembe. A nap már elhagyta a delelőjét. Allyn gyomra pedig megkordul. Persze ez nem hallatszik, de a lány érzi. Fejét a gnóm felé fordíja, majd kedvesen megkérdezi.*
- Mit szólnál, ha ennénk egyet? Van nálam egy kis kenyér, meg szárított hús.. Kérsz? Csak, mert gondolom kifárasztott a varázslás és nem nagyon tudsz bárhova is menni.. Szóval bele egyezel?
*Lassan felül és úgy várja a férfi válaszát a legkedvesebb mosolyát felvéve.*
*Egyszer kétszer a gnómra pillant, miközben a varázslat eredményét figyeli. Látja, hogy nem engedte le a karját a magasból. S, hogy szinte nem is pislog. Egy ideig csodálkozva figyelik mind a ketten.. vagyis hárman.. vagyis igazából négyen, ha Xini-t is beleszámítjuk. Miután pedig vége lett a varázslatnak Thary hebegve szólal meg Allyn fejében.*
~Ez.. Ez.. Ez hűha volt.. Nem ez jobb volt, mint a hűha sokkal jobb..~
*Most Ally is egyet ért vele, hiszen majdnem hogy leesett az ála a mutatvány láttán, de mielőtt válaszolhatna belső hangjának a gnóm megszólal. Majd lassan leül a földre, s közben elmagyarázza a varázslat lényegét. Csodálkozástól meredt arccal fordul felé, majd lassan elkezd beszélni.*
- Hát ez.. Egyszerűen csodás volt! Még akkor is, ha nagy haszna nincs, de gyönyörű! Még Thaira is elnémult, az pedig nagy szó.. Szóval Napmágus vagy.. Gratulálok hozzá és jó szerencsét a tudásod fejlesztéséhez!
*Azzal a jobbját nyújtja a gnómnak. Bár szinte előre tudja, hogy ezzel meg fogja lepni. Mégis mivel belső hangja sem ellenkezik, ezért megmeri tenni. Igazán szerencsésnek érzi magát. Nem minden nap találkozik mágusokkal, főleg Napmágusokkal a fél-elf.*
- Hát akkor most már ismerek egy igazi mágust. Ráadásul nem is akármilyet, hanem egy Napmágust.. Ez, de izgalmas..
~Senki se fogja elhinni.~
*Lelkendezik belső hangja, amin kicsit meg is lepődik, de nem teszi szóvá, inkább kiélvezi egy kicsit, viszont végül nem bírja szó nélkül hagyni.*
~Nekünk sose hisz senki ez nem újdonság.~
~De hiszen most hitt nekünk ez a gnóm. És kedves velünk, nem ellenséges.~
*Allyn ekkor hirtelen eltátja a száját, ami kicsit furcsa lehet Zrekil-nek, mivel a férfi semmi olyat se mondott, ami ezt kiváltotta volna. Persze gyorsan észbe kap és megrázza a fejét. S gyors magyarázattal szolgál a gnómnak, persze ha feltünt neki, ami nem volt nehéz tekintve, hogy látványosan hirtelen jött.*
- Sajnálom, csak.. Csak Thaira.. Ilyen még nem volt.. Kedvesnek talált téged..
*Majd azért, hogy biztos legyen dolgában, még visszakérdez Thary-nál.*
~Nem hiszek a fülemnek.. Komolyan azt mondtad, hogy kedves, meg hogy nem ellenséges? Mi ütött beléd?~
~Semmi csak akartam valami mondani, baj?~
*Kap észbe hirtelen Thaira és veszi vissza beképzelt hangnemét.*
~Áh, rendbe jöttél! Ez furcsa volt, gyakrabban lehetnél ilyen.~
~Lehetnék, de nem vagyok és nem is akarok. Megnyugodhatsz Allyn.~
*Bár ezt a tényt a lány kicsit szomorúan fogadja, mégis valamilyen szinten örül, hogy belső hangja egy kicsit szakított a szokásos goromba énjével. Allyn kicsit hátradől a fűben, az eget nézi. Xini a feje mellé szalad, s ott helyezi magát kényelembe. A nap már elhagyta a delelőjét. Allyn gyomra pedig megkordul. Persze ez nem hallatszik, de a lány érzi. Fejét a gnóm felé fordíja, majd kedvesen megkérdezi.*
- Mit szólnál, ha ennénk egyet? Van nálam egy kis kenyér, meg szárított hús.. Kérsz? Csak, mert gondolom kifárasztott a varázslás és nem nagyon tudsz bárhova is menni.. Szóval bele egyezel?
*Lassan felül és úgy várja a férfi válaszát a legkedvesebb mosolyát felvéve.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 17:04:11
Üzenet elküldve: 2013-10-24 17:04:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Allyn szavai persze megnyugtatják, miszerint akkor sincs baj, ha a varázslat nem sikerül, ám, mint kiderül, nem is kérdés, hogy ki kell-e nevetni a gnómot, hiszen sikerül neki a varázslat. Egyik karját a magasban tartja, míg azt nézi, hogy hullámzik az erdő. Nem biztos benne, hogy anélkül nem működne, hiszen a mágia fenntartása elvileg csak elhatározás, és képzettség kérdése, viszont amíg ki nem gyönyörködte magát a lassan hullámzó erdőben, addig nem szándékozik leengedni, a végén aztán persze megteszi, viszont akkor már a koncentrációval is felhagy. Annyira igyekezett figyelni, hogy el ne rontsa, hogy még talán pislogni is elfelejtett. Amikor pedig az erdő mozgását figyelte, akkor biztosan, így kicsit könnybe is lábadtak a szemei, amit végigtöröl ruhaujjával, majd megjegyzi:*
- Nos, ez volt a varázslat *persze ez egészen nyilvánvaló, de mégis jobb kimondva* Azt hiszem, Napmágus lettem *majd ismét belenyilall a fájdalom a fején lévő sebbe, így inkább visszaül a fűbe, miközben egy gyors magyarázatot igyekszik fűzni a varázslathoz:*
- Ezzel illúziókat tudok teremteni, de csak akkor, ha elég nagy tér áll rendelkezésemre. Szóval harcban igazából haszna csak akkor van, ha egy ilyen nagy helyen küzdök, mint a tisztás *persze tisztában van vele, hogy olyan komoly haszna nincs ennek a varázsaltnak, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd jól jön. Legfeljebb a buta ellenfelek megtévesztésére lehet jó. Viszont a tekercs említett ennél nehezebb varázslatokat is, amik hasznosabbak, ugyanakkor több időbe kerül az elsajátításuk is. Persze akadt még kezdő szintű varázslat is néhány, viszont Zrekil úgy véli, azoknak sem venné sok hasznát, nem érné meg az időt, így inkább nekiáll megtanulni a nehezebb varázslatokat.*
- Nagyjából ennyi, legalábbis is egyelőre. Bonyolultabb varázslatokat csak később tudok majd mutatni, azok egy kicsit több időt vesznek igénybe. *persze szerinte ha ez ilyen gyorsan sikerült, akkor a többi is menni fog pár nap gyakorlás után, viszont esze ágában sincs ezt mondani, mert akkor ő tűnne nevetségesnek, ha esetleg mégsem sikerülne neki. Mivel már nagyjából a nap túljutott a delelő állásán, úgy érzi, hogy enni kéne majd valamit. Viszont mivel egyelőre még a templomig sem tudna elmenni, a fogadó ötletét fel sem veti.*
- Nos, ez volt a varázslat *persze ez egészen nyilvánvaló, de mégis jobb kimondva* Azt hiszem, Napmágus lettem *majd ismét belenyilall a fájdalom a fején lévő sebbe, így inkább visszaül a fűbe, miközben egy gyors magyarázatot igyekszik fűzni a varázslathoz:*
- Ezzel illúziókat tudok teremteni, de csak akkor, ha elég nagy tér áll rendelkezésemre. Szóval harcban igazából haszna csak akkor van, ha egy ilyen nagy helyen küzdök, mint a tisztás *persze tisztában van vele, hogy olyan komoly haszna nincs ennek a varázsaltnak, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd jól jön. Legfeljebb a buta ellenfelek megtévesztésére lehet jó. Viszont a tekercs említett ennél nehezebb varázslatokat is, amik hasznosabbak, ugyanakkor több időbe kerül az elsajátításuk is. Persze akadt még kezdő szintű varázslat is néhány, viszont Zrekil úgy véli, azoknak sem venné sok hasznát, nem érné meg az időt, így inkább nekiáll megtanulni a nehezebb varázslatokat.*
- Nagyjából ennyi, legalábbis is egyelőre. Bonyolultabb varázslatokat csak később tudok majd mutatni, azok egy kicsit több időt vesznek igénybe. *persze szerinte ha ez ilyen gyorsan sikerült, akkor a többi is menni fog pár nap gyakorlás után, viszont esze ágában sincs ezt mondani, mert akkor ő tűnne nevetségesnek, ha esetleg mégsem sikerülne neki. Mivel már nagyjából a nap túljutott a delelő állásán, úgy érzi, hogy enni kéne majd valamit. Viszont mivel egyelőre még a templomig sem tudna elmenni, a fogadó ötletét fel sem veti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585