Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-26 21:52:54
Üzenet elküldve: 2020-09-26 21:52:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Mély sóhaj hagyja el a félvér ajkait, ez pedig tudatja Wherával, hogy hiba volt rákérdezni. Eddig a sérülést egy harcnak tulajdonítja, ám a sóhajt hallva önkéntelenül is az jut eszébe, hogy most tényleg mély és érzékeny pontra tapintott rá. És valóban. A lány együttérzően hallgat, arcán is látni, hogy próbálja átérezni Max helyzetét. Ugyan ez nem egyszerű feladat, de érző lénye segít ebben. Mikor a férfi rövid mesélése végére ér, Wherä szólal meg. Hangjában egyaránt érződik a bocsánatkérés és az együttérzés.*
- Sajnálom... Nem akartam régi sebeket felszakítani. Bocsáss meg nekem tolakodó viselkedésem miatt.
*Nem szeretne semmit sem elrontani. Eddig annyira szépen alakult minden, nem volna jó, ha épp most omolna le a vár alapja.
A kis történet, amit elmesél, s melynek alapjául álma szolgált, megnevetteti Maxot, s most először a lány is felnevet. Nem csak kuncogás ez már. Egyébként észrevehető, hogy hozzátett egy kicsit az álomhoz, gesztenye tekintete önkéntelenül is elárulja.*
- Hé, összetörsz!* Nevet a lány jó ízűen, és még szemei is könnybe lábadnak ettől.
Az újfajta becézés igencsak meglepi, s még elég idegenül hangzik számára. Szoknia kell, hogy így szólítják, ám ennek ellenére tetszik neki. Magában már azon morfondírozik, hogy ő hogyan tudná viszonozni ezeket a becézéseket. Idő közben egy puszit is kap a hajára, s komolyan kezdi azt érezni, hogy amíg Max elhalmozza figyelmességével, addig ő alig tesz valamit, ami kedves gesztus lehetne tőle. Ezért hát elhatározásra jut, s közelebb hajolva a lovaghoz finoman megpuszilja az arcát. Ezek után pedig olyan kérdés merül fel, amiről eleddig a lány meg is feledkezett. Különösebben még nem érzi magát éhesnek, de azért bírna enni. De úgy látszik, a lovag még maradna, Wherä meg tettetett módon meg is szidja érte. Onnan tudni, hogy nem gondolja komolyan, hogy mosolyog.*
- Ejnye, ejnye, henyélünk, henyélünk? Hát hogy gondolja ezt, tisztelt lovag uram?* Tréfálkozását még azzal is megtűzdeli, hogy kiölti a nyelvét - ismertségük óta másodízben.*
- Amúgy a Pegazusba mehetünk majd esetleg.* Ajánlja fel a lehetőséget, s ezúttal már komolyan beszél.*
*Mély sóhaj hagyja el a félvér ajkait, ez pedig tudatja Wherával, hogy hiba volt rákérdezni. Eddig a sérülést egy harcnak tulajdonítja, ám a sóhajt hallva önkéntelenül is az jut eszébe, hogy most tényleg mély és érzékeny pontra tapintott rá. És valóban. A lány együttérzően hallgat, arcán is látni, hogy próbálja átérezni Max helyzetét. Ugyan ez nem egyszerű feladat, de érző lénye segít ebben. Mikor a férfi rövid mesélése végére ér, Wherä szólal meg. Hangjában egyaránt érződik a bocsánatkérés és az együttérzés.*
- Sajnálom... Nem akartam régi sebeket felszakítani. Bocsáss meg nekem tolakodó viselkedésem miatt.
*Nem szeretne semmit sem elrontani. Eddig annyira szépen alakult minden, nem volna jó, ha épp most omolna le a vár alapja.
A kis történet, amit elmesél, s melynek alapjául álma szolgált, megnevetteti Maxot, s most először a lány is felnevet. Nem csak kuncogás ez már. Egyébként észrevehető, hogy hozzátett egy kicsit az álomhoz, gesztenye tekintete önkéntelenül is elárulja.*
- Hé, összetörsz!* Nevet a lány jó ízűen, és még szemei is könnybe lábadnak ettől.
Az újfajta becézés igencsak meglepi, s még elég idegenül hangzik számára. Szoknia kell, hogy így szólítják, ám ennek ellenére tetszik neki. Magában már azon morfondírozik, hogy ő hogyan tudná viszonozni ezeket a becézéseket. Idő közben egy puszit is kap a hajára, s komolyan kezdi azt érezni, hogy amíg Max elhalmozza figyelmességével, addig ő alig tesz valamit, ami kedves gesztus lehetne tőle. Ezért hát elhatározásra jut, s közelebb hajolva a lovaghoz finoman megpuszilja az arcát. Ezek után pedig olyan kérdés merül fel, amiről eleddig a lány meg is feledkezett. Különösebben még nem érzi magát éhesnek, de azért bírna enni. De úgy látszik, a lovag még maradna, Wherä meg tettetett módon meg is szidja érte. Onnan tudni, hogy nem gondolja komolyan, hogy mosolyog.*
- Ejnye, ejnye, henyélünk, henyélünk? Hát hogy gondolja ezt, tisztelt lovag uram?* Tréfálkozását még azzal is megtűzdeli, hogy kiölti a nyelvét - ismertségük óta másodízben.*
- Amúgy a Pegazusba mehetünk majd esetleg.* Ajánlja fel a lehetőséget, s ezúttal már komolyan beszél.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-26 19:40:19
Üzenet elküldve: 2020-09-26 19:40:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Wherä, ha lehet még Maxnél is fáradtabbnak bizonyul, ami furcsa mód tetszik a férfinek. Ébredt, már olyan nő mellett aki rögtön az ágyból kipattanó energiabomba volt, és igaz ezúttal Max az anyjára gondol mégis, már akkor eldöntötte soha nem akarja újra élni azokat a répapucoló hajnalokat. A mélységi kérdésére elhúzza a kezét a puha arcról, hiszen azt hiszi a másik valószínűleg most menekülni kíván tőle, majd egy mély sóhaj után válaszhoz fog. *
- 14 évesen összeverekedtem az akkori nevelőapámmal, mert bántotta anyámat részegen. Egy törött borosüveg darabjával csinálta. Kherkon mentett meg, ő volt a doktor a szomszédban. Elég sok mindent köszönhetek neki, az apámnak tekintem. *Max igyekszik gyors mégis üregek nélküli választ adni a másiknak, ha az elakarna máris búcsúzni és ez a gondolat egészen addig motoszkál a csillagszemű fejében, amíg a másik nagy beleéléssel mesélni nem kezd. Ekkor talán, már a harmadik elhangzott szót követve vigyor ül ki az ajkán és hirtelen felindulásból, ha teheti még jó szorosan magához is öleli a nőt miközben jóízűen nevet. *
- Nem vagy semmi, Wher. Imádni való, ahogy ennyire beleéled magad egy- egy történetbe. *Rázza meg kissé a fejét a lovag, majd ha minden a jó úton zajlik egy apró puszit nyom Wherä hajába és elengedi a sötételfet. *
- Nem vagy éhes? Én nem is vacsoráztam. Ha, úgy érzed kipihented magad vagy, csak feltudsz ülni ehetnénk valamit valahol. Megjegyzem én még nem tudok felkelni. *Nyújtózkodik el jó férfi módjára a mondandója végén és azon gondolkodik vajon a nő szereti e a fogadókat, mert ha nem és nem fél magához is meghívná, minden hátsó szándék nélkül. *
*Wherä, ha lehet még Maxnél is fáradtabbnak bizonyul, ami furcsa mód tetszik a férfinek. Ébredt, már olyan nő mellett aki rögtön az ágyból kipattanó energiabomba volt, és igaz ezúttal Max az anyjára gondol mégis, már akkor eldöntötte soha nem akarja újra élni azokat a répapucoló hajnalokat. A mélységi kérdésére elhúzza a kezét a puha arcról, hiszen azt hiszi a másik valószínűleg most menekülni kíván tőle, majd egy mély sóhaj után válaszhoz fog. *
- 14 évesen összeverekedtem az akkori nevelőapámmal, mert bántotta anyámat részegen. Egy törött borosüveg darabjával csinálta. Kherkon mentett meg, ő volt a doktor a szomszédban. Elég sok mindent köszönhetek neki, az apámnak tekintem. *Max igyekszik gyors mégis üregek nélküli választ adni a másiknak, ha az elakarna máris búcsúzni és ez a gondolat egészen addig motoszkál a csillagszemű fejében, amíg a másik nagy beleéléssel mesélni nem kezd. Ekkor talán, már a harmadik elhangzott szót követve vigyor ül ki az ajkán és hirtelen felindulásból, ha teheti még jó szorosan magához is öleli a nőt miközben jóízűen nevet. *
- Nem vagy semmi, Wher. Imádni való, ahogy ennyire beleéled magad egy- egy történetbe. *Rázza meg kissé a fejét a lovag, majd ha minden a jó úton zajlik egy apró puszit nyom Wherä hajába és elengedi a sötételfet. *
- Nem vagy éhes? Én nem is vacsoráztam. Ha, úgy érzed kipihented magad vagy, csak feltudsz ülni ehetnénk valamit valahol. Megjegyzem én még nem tudok felkelni. *Nyújtózkodik el jó férfi módjára a mondandója végén és azon gondolkodik vajon a nő szereti e a fogadókat, mert ha nem és nem fél magához is meghívná, minden hátsó szándék nélkül. *
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-26 18:43:13
Üzenet elküldve: 2020-09-26 18:43:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*A szivárvány említésekor mit sem sejt arról, hogy hamarosan bókot fog kapni. De hát úgy szokott az lenni, jön magától, kiszámíthatatlanul. Valahogy így törhet ki Maxból is a bók, amely mellőz minden bókokra jellemző dolgot, s csak nemes egyszerűséggel hangzik el. Wherä azonban változatlanul nem neheztel a félvérre emiatt, de arcát kis pír önti el. Bár nyilvánvalóan furcsán hangzik a bók ilyen formában, hasonlatok vagy metaforák nélkül, de legalább könnyen megérti. Hiszen az irodalmi nyelvezet számára nehezen felfogható.*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled.
*Melegség önti el egész testét, amint a férfihoz simul, s amint a másik magához húzza. Nem bánja még azt sem, hogy hozzáér a férfi feje, ez is még bensőségesebbé teszi az estét. Wherä szemei hamar lecsukódnak ugyan, de még nem érez álmosságot. Pusztán ezzel kicsit kizárja a külvilágot. Néhány perc múltán azonban megkörnyékezi az álom, majd lágy kezeivel ki is ragadja a lányt a valóságból. Eltűnik minden, szertefoszlik, akár egy teljesen elázott papírdarab, s a következő pillanatban a mélységi leány már egy éjfekete telivér hátán ül, s egy hatalmas hegy hósipkás csúcsáról vágtázik lefelé, mely messziről nézve azt a benyomást kelti, hogy porcukorral szórták meg. Suhan a táj mellette, s alant a homályból egy város házainak hótól és jégtől fehérlő cseréptetői tűnnek fel. A kéményekből füst gomolyog, s körös-körül vastag hótakaró borít mindent. A fák csupasz ágaikkal meredeznek a szürke égbolt felé. Az ágakon megannyi fehéren világító jégcsap függeszkedik, s mindegyik más formát ölt magára. Szállingózó hópelyhek telepednek egész ruhájára, sapkájára, s egy-kettő még arra is veszi a bátorságot, hogy orra hegyén foglaljon helyet egészen az olvadásig. A pej patái alatt frissen ropog a fehér takaró. Majd hamarosan a panorámát elfedi a fák sűrűje. Hosszú ideig tart, mire a város takaros, inkább falusira emlékeztető házai között lovagolhat. Egy közeli fogadóba tér be, honnét az ablak jégvirágok tömegével borított üvegén át muzsikaszó szűrődik ki. Bent díszesen faragott cserépkályhában ropog a tűz, a levegőben sülő hal illata terjeng. Az ajtóval szemben a kis, falécekből emelt színpadféleségen magányos zenész áll, nyakában lant, s régi-régi históriákról dalol. Wherä a kályha közelébe telepszik, onnét hallgatja a muzsikaszót megfeledkezve teljesen mindenről.*
//Napváltás//
*Ámde a kép jó idő múltán szertefoszlik. Az ég kéken fénylik, a nap ragyogóan süt, a télnek nyoma sincs. Valaki aludt rajta, s felnyitva szemeit Maxot látja meg maga előtt, amint épp felül. Kérdés hagyja el a férfi ajkait, s minthogy a lány kissé még kótyagos állapotban van, nem fogja fel, hogyan is becézték. Kis időre is szüksége van, hogy a kirakós darabjait helyükre rakhassa a fejében. A tegnap este homályos képe áll össze belül, s bizony ekkor tudatosul benne, hogy életében először szabad ég alatt aludt. Igaz, nem volt egyedül, mondjuk egymagában nem is merne így cselekedni.*
- Nem.* Ad rövidke feleletet a kis ideje elhangzott kérdésre. Wherä fel sem kel, rend szerint a reggeleket lustálkodással kezdi az ébredés után. Hát biza, most sem cselekszik másként. A férfi eközben gyorsan megbizonyosodik arról, hogy cuccaik épségben vannak, s éppen ugyanúgy hevernek a fűben, ahogyan tegnap lerakták őket. Végül Max visszaheveredik mellé, s csak szeme sarkából érzékeli, hogy nézik. Ő is a karamellbőrű félvér felé fordítja az álom nyomait hordozó tekintetét, s lám, egy igen szembetűnő heget pillant meg a másik arcán. Nem valami kicsi, azt meg kell hagyni. Lerí róla, hogy ez bizony harci sérülés. Wherä ugyan nem a legerősebb idegzetűek táborát erősíti, de azért egy seb látványa még nem készíti ki annyira, hogy rosszul legyen tőle. Ellenben ha már vér is társul hozzá, akkor tényleg megkörnyékezi a hányinger.*
- Mi történt az arcoddal?* Érdeklődik óvatosan, mert nem szeretne a férfi életében turkálni. Az érintés - ahogyan tegnap is - jól esik neki. Aztán Max az álmáról érdeklődik, Wherä pedig mesélni kezd:*
- Ó, képzeld, egy hegyről vágtattam lefelé. Menekültem, rablók elől akartam eltűnni. Tél volt, olyan hideg, hogy csontig hatolt. Sajnos fekete volt a lovam, így könnyű dolga volt a rablóknak. Én azonban túl jártam az eszükön, mert bevágtattam a hegyoldalban lévő erdőségbe és sikerült egérutat nyernem. Egy városba jutottam, ahol nagyon barátságos viskók fogadtak. Egy fogadóba tértem be, hogy megmelegedjem. Kész zenekar muzsikált itt, húzták a talpalávalót. Volt ott mindenki, az egész fogadó ropta a táncot, csak úgy dübögött a padló. Én is beálltam közéjük, de sajnos itt véget ért az álmom.
*Nagy beleéléssel mesél, mintha tényleg megtörtént volna. Itt-ott ki is színezi a történetet - erre egyébként hajlamos száguldó fantáziája miatt. Persze ha komoly dolgokról van szó, akkor fékezi képzeletét. A rablókat és a dugig telt fogadón kívül egyébként így történt az álom.*
*A szivárvány említésekor mit sem sejt arról, hogy hamarosan bókot fog kapni. De hát úgy szokott az lenni, jön magától, kiszámíthatatlanul. Valahogy így törhet ki Maxból is a bók, amely mellőz minden bókokra jellemző dolgot, s csak nemes egyszerűséggel hangzik el. Wherä azonban változatlanul nem neheztel a félvérre emiatt, de arcát kis pír önti el. Bár nyilvánvalóan furcsán hangzik a bók ilyen formában, hasonlatok vagy metaforák nélkül, de legalább könnyen megérti. Hiszen az irodalmi nyelvezet számára nehezen felfogható.*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled.
*Melegség önti el egész testét, amint a férfihoz simul, s amint a másik magához húzza. Nem bánja még azt sem, hogy hozzáér a férfi feje, ez is még bensőségesebbé teszi az estét. Wherä szemei hamar lecsukódnak ugyan, de még nem érez álmosságot. Pusztán ezzel kicsit kizárja a külvilágot. Néhány perc múltán azonban megkörnyékezi az álom, majd lágy kezeivel ki is ragadja a lányt a valóságból. Eltűnik minden, szertefoszlik, akár egy teljesen elázott papírdarab, s a következő pillanatban a mélységi leány már egy éjfekete telivér hátán ül, s egy hatalmas hegy hósipkás csúcsáról vágtázik lefelé, mely messziről nézve azt a benyomást kelti, hogy porcukorral szórták meg. Suhan a táj mellette, s alant a homályból egy város házainak hótól és jégtől fehérlő cseréptetői tűnnek fel. A kéményekből füst gomolyog, s körös-körül vastag hótakaró borít mindent. A fák csupasz ágaikkal meredeznek a szürke égbolt felé. Az ágakon megannyi fehéren világító jégcsap függeszkedik, s mindegyik más formát ölt magára. Szállingózó hópelyhek telepednek egész ruhájára, sapkájára, s egy-kettő még arra is veszi a bátorságot, hogy orra hegyén foglaljon helyet egészen az olvadásig. A pej patái alatt frissen ropog a fehér takaró. Majd hamarosan a panorámát elfedi a fák sűrűje. Hosszú ideig tart, mire a város takaros, inkább falusira emlékeztető házai között lovagolhat. Egy közeli fogadóba tér be, honnét az ablak jégvirágok tömegével borított üvegén át muzsikaszó szűrődik ki. Bent díszesen faragott cserépkályhában ropog a tűz, a levegőben sülő hal illata terjeng. Az ajtóval szemben a kis, falécekből emelt színpadféleségen magányos zenész áll, nyakában lant, s régi-régi históriákról dalol. Wherä a kályha közelébe telepszik, onnét hallgatja a muzsikaszót megfeledkezve teljesen mindenről.*
//Napváltás//
*Ámde a kép jó idő múltán szertefoszlik. Az ég kéken fénylik, a nap ragyogóan süt, a télnek nyoma sincs. Valaki aludt rajta, s felnyitva szemeit Maxot látja meg maga előtt, amint épp felül. Kérdés hagyja el a férfi ajkait, s minthogy a lány kissé még kótyagos állapotban van, nem fogja fel, hogyan is becézték. Kis időre is szüksége van, hogy a kirakós darabjait helyükre rakhassa a fejében. A tegnap este homályos képe áll össze belül, s bizony ekkor tudatosul benne, hogy életében először szabad ég alatt aludt. Igaz, nem volt egyedül, mondjuk egymagában nem is merne így cselekedni.*
- Nem.* Ad rövidke feleletet a kis ideje elhangzott kérdésre. Wherä fel sem kel, rend szerint a reggeleket lustálkodással kezdi az ébredés után. Hát biza, most sem cselekszik másként. A férfi eközben gyorsan megbizonyosodik arról, hogy cuccaik épségben vannak, s éppen ugyanúgy hevernek a fűben, ahogyan tegnap lerakták őket. Végül Max visszaheveredik mellé, s csak szeme sarkából érzékeli, hogy nézik. Ő is a karamellbőrű félvér felé fordítja az álom nyomait hordozó tekintetét, s lám, egy igen szembetűnő heget pillant meg a másik arcán. Nem valami kicsi, azt meg kell hagyni. Lerí róla, hogy ez bizony harci sérülés. Wherä ugyan nem a legerősebb idegzetűek táborát erősíti, de azért egy seb látványa még nem készíti ki annyira, hogy rosszul legyen tőle. Ellenben ha már vér is társul hozzá, akkor tényleg megkörnyékezi a hányinger.*
- Mi történt az arcoddal?* Érdeklődik óvatosan, mert nem szeretne a férfi életében turkálni. Az érintés - ahogyan tegnap is - jól esik neki. Aztán Max az álmáról érdeklődik, Wherä pedig mesélni kezd:*
- Ó, képzeld, egy hegyről vágtattam lefelé. Menekültem, rablók elől akartam eltűnni. Tél volt, olyan hideg, hogy csontig hatolt. Sajnos fekete volt a lovam, így könnyű dolga volt a rablóknak. Én azonban túl jártam az eszükön, mert bevágtattam a hegyoldalban lévő erdőségbe és sikerült egérutat nyernem. Egy városba jutottam, ahol nagyon barátságos viskók fogadtak. Egy fogadóba tértem be, hogy megmelegedjem. Kész zenekar muzsikált itt, húzták a talpalávalót. Volt ott mindenki, az egész fogadó ropta a táncot, csak úgy dübögött a padló. Én is beálltam közéjük, de sajnos itt véget ért az álmom.
*Nagy beleéléssel mesél, mintha tényleg megtörtént volna. Itt-ott ki is színezi a történetet - erre egyébként hajlamos száguldó fantáziája miatt. Persze ha komoly dolgokról van szó, akkor fékezi képzeletét. A rablókat és a dugig telt fogadón kívül egyébként így történt az álom.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-24 22:10:05
Üzenet elküldve: 2020-09-24 22:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Maxnek mindennél jobban tetszik a másik kuncogása, kedve lenne megérinteni a mélységi arcát, de inkább türtőzteti magát. Aztán csöndben, de figyelmesen hallgatja a másik szavait és meglehetősen nagy teher esik le a válláról amikor a társasága nem kerít nagy ügyet a csöppnyi tudatlanságából, sőt mi több annyira jóságosan beszél hozzá, hogy a problémáját is rögvest elfelejti. *
- Igen tudom, mi az. *mosolyog rá szűkszavúan a nőre és akkor hirtelen az elméjébe szökik a gondolat, hogy most bókolhatna a nőnek. Viszont kissé szkeptikussá válik ő maga is, hogy örülne e neki a másik... Hiszen, már rengeteg nőnek bókolt az élete során, de Wheräval tényleg minden más érzésű. Végül mégis megszólal és nem is, olyan sok idő múlván, mint ahogy azt a fejében hosszasnak érezte a valóság igazából talán három másodpercet takart és azalatt leszáguldott minden. *
- Viszont szerintem te vagy gyönyörű. *Végül a beszélgetésük sokkal komolyabb témára terelődik ami során, már nem mosolyog egyáltalán Wherä mondandójára figyelve, mint eddig, sokkal inkább teljesen, csak a saját gondolataira koncentrál és úgy érzi most nem lehet megnyugtatni vagy, olyat mondani a számára amit ne tudna titkon ott legbelül. Pont ezért az igazi nyugalom, csak akkor járja át amikor mindketten elhalkulnak és a barna hajú teremtés a mellkasára fekszik. Azt hiszi a saját szavainak valahol az az értelme, hogy az érintések nyelvén jobban beszéli a törődés, szimpátia és szeretet fogalmát. Szorosan magához húzza Wherät amennyire, csak teheti is és a saját fejét a másikénak dönti, ekkor pedig, úgy érzi minden lelassul. *
//Napváltás//
*Max valami puhán fekszik és szokatlanul más illatok veszik körül, mint bármilyen átlagos helyzetben. A szemeit nem nyitja ki, csak fáradtan mordul egyet és fészkelődni kezd amikor észleli, hogy mintha valami más is megmozdul volna. Nem sokkal később pedig észbe kap, és úgy ül fel, mint akinek rémálma volt. *
- Atyaég, Wher, ugye nem nyomtalak össze? *Becézi ujjon formában a lányt és a hangja meglepően mélyebb a megszokotthoz képest. A nap, már javában sütni látszik, de még mindig egyedül vannak a tisztáson és ahogy gyorsan megtudja nézni még minden tulajdonuk is náluk van. Mély sóhaj hagyja el az ajkait és lassan visszafekszik a fűbe, az arcát a másik felé fordítja, hogy úgy kémlelhesse immáron rendes fényben a sötételf vonásait. Tegnap este a másik nem szólt semmit a sebhelye végett és akkor ebbe belesem gondolt, de most nagyon is átfut a fején, hogy mi van, ha a mélységi nem is látta és most viszolyogni fog a férfitól ide minden más előny vagy oda. *
- Szia *suttogja végül, és ha teheti a másik arcára simítja a tenyerét, mintha csak azt kérdezné: Ugye minden rendben? Ugye nem mész el? Te is boldog vagy?, Illetve egyéb apró dolgok. *
- Álmodtál valamiről? *Próbál könnyed hangulatot teremteni amennyiben nem kezd monológba a másik. Ha pedig mégis valószínűleg nagyon megijed és teljesen néma lesz, mert törékenyebb lélek, mint bárki hinné és így is vannak, már törések a mellkasában a múltból. *
*Maxnek mindennél jobban tetszik a másik kuncogása, kedve lenne megérinteni a mélységi arcát, de inkább türtőzteti magát. Aztán csöndben, de figyelmesen hallgatja a másik szavait és meglehetősen nagy teher esik le a válláról amikor a társasága nem kerít nagy ügyet a csöppnyi tudatlanságából, sőt mi több annyira jóságosan beszél hozzá, hogy a problémáját is rögvest elfelejti. *
- Igen tudom, mi az. *mosolyog rá szűkszavúan a nőre és akkor hirtelen az elméjébe szökik a gondolat, hogy most bókolhatna a nőnek. Viszont kissé szkeptikussá válik ő maga is, hogy örülne e neki a másik... Hiszen, már rengeteg nőnek bókolt az élete során, de Wheräval tényleg minden más érzésű. Végül mégis megszólal és nem is, olyan sok idő múlván, mint ahogy azt a fejében hosszasnak érezte a valóság igazából talán három másodpercet takart és azalatt leszáguldott minden. *
- Viszont szerintem te vagy gyönyörű. *Végül a beszélgetésük sokkal komolyabb témára terelődik ami során, már nem mosolyog egyáltalán Wherä mondandójára figyelve, mint eddig, sokkal inkább teljesen, csak a saját gondolataira koncentrál és úgy érzi most nem lehet megnyugtatni vagy, olyat mondani a számára amit ne tudna titkon ott legbelül. Pont ezért az igazi nyugalom, csak akkor járja át amikor mindketten elhalkulnak és a barna hajú teremtés a mellkasára fekszik. Azt hiszi a saját szavainak valahol az az értelme, hogy az érintések nyelvén jobban beszéli a törődés, szimpátia és szeretet fogalmát. Szorosan magához húzza Wherät amennyire, csak teheti is és a saját fejét a másikénak dönti, ekkor pedig, úgy érzi minden lelassul. *
//Napváltás//
*Max valami puhán fekszik és szokatlanul más illatok veszik körül, mint bármilyen átlagos helyzetben. A szemeit nem nyitja ki, csak fáradtan mordul egyet és fészkelődni kezd amikor észleli, hogy mintha valami más is megmozdul volna. Nem sokkal később pedig észbe kap, és úgy ül fel, mint akinek rémálma volt. *
- Atyaég, Wher, ugye nem nyomtalak össze? *Becézi ujjon formában a lányt és a hangja meglepően mélyebb a megszokotthoz képest. A nap, már javában sütni látszik, de még mindig egyedül vannak a tisztáson és ahogy gyorsan megtudja nézni még minden tulajdonuk is náluk van. Mély sóhaj hagyja el az ajkait és lassan visszafekszik a fűbe, az arcát a másik felé fordítja, hogy úgy kémlelhesse immáron rendes fényben a sötételf vonásait. Tegnap este a másik nem szólt semmit a sebhelye végett és akkor ebbe belesem gondolt, de most nagyon is átfut a fején, hogy mi van, ha a mélységi nem is látta és most viszolyogni fog a férfitól ide minden más előny vagy oda. *
- Szia *suttogja végül, és ha teheti a másik arcára simítja a tenyerét, mintha csak azt kérdezné: Ugye minden rendben? Ugye nem mész el? Te is boldog vagy?, Illetve egyéb apró dolgok. *
- Álmodtál valamiről? *Próbál könnyed hangulatot teremteni amennyiben nem kezd monológba a másik. Ha pedig mégis valószínűleg nagyon megijed és teljesen néma lesz, mert törékenyebb lélek, mint bárki hinné és így is vannak, már törések a mellkasában a múltból. *
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-22 22:28:03
Üzenet elküldve: 2020-09-22 22:28:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Max alaposan szemügyre veszi a ribizli méretű gyöngysort a nyakában. Rá is kérdez az egyik színre, s Wherä számára kicsit úgy tűnik, hogy ez a kérdés bizonytalan. És úgy fest, a további színek megnevezésével is megszenved kicsit a félvér. Wherä csak kuncog, de ez egyáltalán nem azt hivatott közvetíteni a karamellbőrű felé, hogy most kineveti őt. Kedvesen csillogó szemmel néz rá, s szelíd jósággal felel:*
- Nem egészen erre gondoltam. Bár helytállóak a megállapításaid. A sötét sárga csak egyszerűen narancs. Vörös is van benne, és lila is. Ez a vörös, ez pedig a lila.* Itt rá is mutat a megfelelő gyöngyökre. Majd vissza is tér az eredeti témához, hiszen egészen bátran lehet úgy venni, hogy szabad a gazda.*
- Ezek a színek a szivárvány színei. Csak én kiraktam belőlük egy egészen más mintát. Szeretem ezeket a színeket. Olyan kellemesek, és ha szivárványban is látom őket, akkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen gyönyörűek így együtt. Tudod, mi az a szivárvány?
*Ezt csak úgy érdeklődve kérdezi, hiszen az előbbiek után nem biztos, hogy Max ismeri eme jelenséget. Ha így is van, akkor sincs semmi gond. Wherä készséggel elmagyarázza a félvérnek, hogy mi is az a szivárvány. Mindezt pedig anélkül, hogy elítélné miatta új ismerősét. Aki már most többet jelent számára, mint egy egyszerű ismerős.
A lány teljesen ellazul a kedves érintések hatására. Ha pesszimistán gondolkodik, akkor szüksége van egy kis törődésre ahhoz, hogy tisztább fejjel, optimistábban tekintsen a dolgokra. És most meg is kapja ezt a törődést Maxtól, így nincs értelme elhúzódni. Különben miért is tegye? Már most szeretetet érez a karamellbőrű iránt. Közelebb simulnak egymáshoz, s a mélységi lány máris ráhajtaná fejét a férfi mellkasára, de ekkor a saját érzéseiről kezd beszélni, amelyeket nem tud kifejezni.*
- Ne aggódj, sikerült megnyugtatnod.* Ereszt meg egy biztató mosolyt, de aztán komolyan folytatja:*
- Szerintem az, hogy valaki férfinak születik, nem zárja ki, hogy ne legyenek érzései. Ha meg nem tudsz róluk beszélni, akkor sincs semmi baj. Szerintem egyébként nem kell feltétlenül szép beszéd ahhoz, hogy megnyugodjam. Ezt magamra vonatkoztatva mondom, de lehet, vannak még hasonlóan gondolkodók. Szerintem az igazi szépségét az őszinteség adja. Ha nem őszinte, de tele van közhelyes dolgokkal, akkor semmit sem ér. És visszatérve az érzésekre, nem kell rágörcsölnöd, mielőtt beszélni akarsz róluk. Egyszerűen csak mondd azt, ami a szívedben van. Ha így teszel, nem tévedhetsz nagyot. Egyébként máris beszéltél arról, mit érzel. Akkor, amikor azt mondtad, hogy jó itt.
*Nyelve hegyén van még egyetlen szó, amit szeretne kimondani Max előtt, de aztán meggondolja magát, és későbbre halasztja. Szavak helyett most Max mellkasára hajtja fejét, s csak hallgatja a másik szívének apró dobbanásait. Még kezét is elveszi - ha engedik neki - hogy aztán szelíden átkarolhassa a férfit. Titokban azt kívánja, hogy bár örökké tartana ez a mesébe illő pillanat. Wherä biztonságban érzi magát minden téren, bár első sorban érzelmi értelemben.*
*Max alaposan szemügyre veszi a ribizli méretű gyöngysort a nyakában. Rá is kérdez az egyik színre, s Wherä számára kicsit úgy tűnik, hogy ez a kérdés bizonytalan. És úgy fest, a további színek megnevezésével is megszenved kicsit a félvér. Wherä csak kuncog, de ez egyáltalán nem azt hivatott közvetíteni a karamellbőrű felé, hogy most kineveti őt. Kedvesen csillogó szemmel néz rá, s szelíd jósággal felel:*
- Nem egészen erre gondoltam. Bár helytállóak a megállapításaid. A sötét sárga csak egyszerűen narancs. Vörös is van benne, és lila is. Ez a vörös, ez pedig a lila.* Itt rá is mutat a megfelelő gyöngyökre. Majd vissza is tér az eredeti témához, hiszen egészen bátran lehet úgy venni, hogy szabad a gazda.*
- Ezek a színek a szivárvány színei. Csak én kiraktam belőlük egy egészen más mintát. Szeretem ezeket a színeket. Olyan kellemesek, és ha szivárványban is látom őket, akkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen gyönyörűek így együtt. Tudod, mi az a szivárvány?
*Ezt csak úgy érdeklődve kérdezi, hiszen az előbbiek után nem biztos, hogy Max ismeri eme jelenséget. Ha így is van, akkor sincs semmi gond. Wherä készséggel elmagyarázza a félvérnek, hogy mi is az a szivárvány. Mindezt pedig anélkül, hogy elítélné miatta új ismerősét. Aki már most többet jelent számára, mint egy egyszerű ismerős.
A lány teljesen ellazul a kedves érintések hatására. Ha pesszimistán gondolkodik, akkor szüksége van egy kis törődésre ahhoz, hogy tisztább fejjel, optimistábban tekintsen a dolgokra. És most meg is kapja ezt a törődést Maxtól, így nincs értelme elhúzódni. Különben miért is tegye? Már most szeretetet érez a karamellbőrű iránt. Közelebb simulnak egymáshoz, s a mélységi lány máris ráhajtaná fejét a férfi mellkasára, de ekkor a saját érzéseiről kezd beszélni, amelyeket nem tud kifejezni.*
- Ne aggódj, sikerült megnyugtatnod.* Ereszt meg egy biztató mosolyt, de aztán komolyan folytatja:*
- Szerintem az, hogy valaki férfinak születik, nem zárja ki, hogy ne legyenek érzései. Ha meg nem tudsz róluk beszélni, akkor sincs semmi baj. Szerintem egyébként nem kell feltétlenül szép beszéd ahhoz, hogy megnyugodjam. Ezt magamra vonatkoztatva mondom, de lehet, vannak még hasonlóan gondolkodók. Szerintem az igazi szépségét az őszinteség adja. Ha nem őszinte, de tele van közhelyes dolgokkal, akkor semmit sem ér. És visszatérve az érzésekre, nem kell rágörcsölnöd, mielőtt beszélni akarsz róluk. Egyszerűen csak mondd azt, ami a szívedben van. Ha így teszel, nem tévedhetsz nagyot. Egyébként máris beszéltél arról, mit érzel. Akkor, amikor azt mondtad, hogy jó itt.
*Nyelve hegyén van még egyetlen szó, amit szeretne kimondani Max előtt, de aztán meggondolja magát, és későbbre halasztja. Szavak helyett most Max mellkasára hajtja fejét, s csak hallgatja a másik szívének apró dobbanásait. Még kezét is elveszi - ha engedik neki - hogy aztán szelíden átkarolhassa a férfit. Titokban azt kívánja, hogy bár örökké tartana ez a mesébe illő pillanat. Wherä biztonságban érzi magát minden téren, bár első sorban érzelmi értelemben.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-22 21:28:38
Üzenet elküldve: 2020-09-22 21:28:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max közelebb igyekszik hajolni miközben nagy mosollyal az arcán fűrkészi a finom üveggyöngyöket, és mintha csak Wherä nem is, olyan régi példáját követné ő maga is hümmög egyet s közben oldalra dönti majdnem egész törzsét js a fejével együtt, úgy szemléli játékosan az ékszert a másik nyakában. *
- Vörös? *Sandít a másik szemei felé megerősítésre várva, majd a nyelvével játszadozva csettint egyet és folytatja a „nagy titkok” feltárását*
- Sötét sárga, sárga, zöld, kék és valami fura lila vagy bíbor, talán még kék is lehet ebbe a színbe. Mi ez? *Noha a félvér tökéletesen látja a munka legapróbb részleteit is azt a sötételf hamar észre veheti, hogy nem nagyon ismeri a színskála megnevezéseit hiszen a narancssárga fogalmáról még életében nem hallott. Max nem buta, de egyszerű családban nevelkedett, az anyja sem volt túl tanult ember és nagyon hamar elkezdték a harcművészetekre tanítani, így bizonyos dolgok kimaradtak a számára, mint például a narancs. Ez titkon bántja is a férfit, így csak reménykedni tud nem sül fel teljesen a másik előtt, mert bizony egyáltalán nem tökéletes rengeteg mindenben, ettől függetlenül most igyekezett lelkes maradni. *
- Itt vagyok Wherä, itt maradok ne félj. *A fényes íriszű férfi igyekszik minél nyugtatóbban hatni a másikra, miközben a kezével játszadozik és élvezi a másik bőre melegségét ameddig ezt engedik neki. Még közelebb csúszik és ezúttal, már a törzsük széle könnyen össze is érhet, sőt ha a másik úgy kívánja akkor, már a lovag mellkasához is bújhat, minden rosszallás nélkül. *
- Sosem tudtam az érzéseimről beszélni... *Kezd bele hirtelen a másik és igyekszik tartani a szemkontaktust bármennyire is szeretne ezúttal elfutni. *
- Sőt, mindig afféle férfi példát láttam, mintha nem is léteznének érzések... Így nem vagyok jó, olyan dolgokban, mint hogy tökéletesen megtudjalak nyugtatni vagy nagy beszédeket tartsak arról mit érzek. Minden másról tudok beszélni, de erről nem. Így, csak próbáld meg érezni kérlek. Most jó itt, nagyon jó... Tekinthetjük ezt az én félelmemnek. Öhm... Inkább kérdezz valamit gyorsan!
*Max közelebb igyekszik hajolni miközben nagy mosollyal az arcán fűrkészi a finom üveggyöngyöket, és mintha csak Wherä nem is, olyan régi példáját követné ő maga is hümmög egyet s közben oldalra dönti majdnem egész törzsét js a fejével együtt, úgy szemléli játékosan az ékszert a másik nyakában. *
- Vörös? *Sandít a másik szemei felé megerősítésre várva, majd a nyelvével játszadozva csettint egyet és folytatja a „nagy titkok” feltárását*
- Sötét sárga, sárga, zöld, kék és valami fura lila vagy bíbor, talán még kék is lehet ebbe a színbe. Mi ez? *Noha a félvér tökéletesen látja a munka legapróbb részleteit is azt a sötételf hamar észre veheti, hogy nem nagyon ismeri a színskála megnevezéseit hiszen a narancssárga fogalmáról még életében nem hallott. Max nem buta, de egyszerű családban nevelkedett, az anyja sem volt túl tanult ember és nagyon hamar elkezdték a harcművészetekre tanítani, így bizonyos dolgok kimaradtak a számára, mint például a narancs. Ez titkon bántja is a férfit, így csak reménykedni tud nem sül fel teljesen a másik előtt, mert bizony egyáltalán nem tökéletes rengeteg mindenben, ettől függetlenül most igyekezett lelkes maradni. *
- Itt vagyok Wherä, itt maradok ne félj. *A fényes íriszű férfi igyekszik minél nyugtatóbban hatni a másikra, miközben a kezével játszadozik és élvezi a másik bőre melegségét ameddig ezt engedik neki. Még közelebb csúszik és ezúttal, már a törzsük széle könnyen össze is érhet, sőt ha a másik úgy kívánja akkor, már a lovag mellkasához is bújhat, minden rosszallás nélkül. *
- Sosem tudtam az érzéseimről beszélni... *Kezd bele hirtelen a másik és igyekszik tartani a szemkontaktust bármennyire is szeretne ezúttal elfutni. *
- Sőt, mindig afféle férfi példát láttam, mintha nem is léteznének érzések... Így nem vagyok jó, olyan dolgokban, mint hogy tökéletesen megtudjalak nyugtatni vagy nagy beszédeket tartsak arról mit érzek. Minden másról tudok beszélni, de erről nem. Így, csak próbáld meg érezni kérlek. Most jó itt, nagyon jó... Tekinthetjük ezt az én félelmemnek. Öhm... Inkább kérdezz valamit gyorsan!
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-21 08:48:21
Üzenet elküldve: 2020-09-21 08:48:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Minthogy végre a kezei közé kaphatta az elkészült két csonttőrt, nincsen más dolga, minthogy megkeresse a matrónát. Már több nap is eltelt, miközben a romoknál várakozott, hátha feltűnik, azonban ez alatt az idő alatt bizonyossággá erősödött benne a felismerés, neki kell megkeresni, ha meg akarja találni. Ha pedig már ennyit fáradt azzal, hogy elkészíttesse ezeket a fegyvereket, ölt bele időt és aranyat, akkor nem szabad, hogy kárba vesszen a fáradozása. Lábai már a tisztás zöld füvét tapossák, amit lassan, de biztosan kezd el beteríteni a falevelek áradata, ahogy az ilyenkor szokás. A fákat élénk színekbe öltözteti és a vidék arculatát egészen megváltoztatja ezzel, a hajnalokat pedig egyre csípősebbé hűti. Nagy léptekkel szeli át a sűrűt, hogy minél előbb a kikötőbe érhessen. Nincsen vesztegetni való ideje.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:24:05
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:24:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Max meglátása kiváló, bizony Wherä nem az a lány, aki véka alá rejti érzéseit, akárcsak véleményét. Arcjátéka könnyen elárulja, ez azonban csak akkor hátrány, ha meg akar lepni valakit. Egyébként ilyesmi nem nagyon történt eleddig. Kuncogásra készteti, mikor a félig elf bohónak nevezi nyakát és csuklóját körbeölelő gyöngyeit. Tetszik neki a jelző, s kedvesnek találja, hogy szerinte illenek hozzá.*
- Köszönöm. Tudod, milyen színek ezek?* Fogós kérdésnek tűnhet, de közel sem az. Arra kíváncsi pusztán, hogy Max felfedezi-e a szivárvány színeit. Bár tény, hogy nem egy egyszerű minta van kirakva a kis üveggyöngyökből, ez pedig némileg megnehezítheti a megállapítást.
Talán óráknak tűnhet Max számára, amíg az ifjú mélységi hallgatásba merülve töpreng a válaszon, pedig csak néhány perc, ha eltelik így. Wherä rendkívül különösnek érzi ezt az estét. És varázslatosnak. Bár, jobban meggondolva abban is van varázsosság - nem is kicsi - amikor csak egyedül nézi a fénylő csillagokat, és magában egy újabb történetet mesél. Ám a jelenlegi varázslat egészen más az eddigiekhez képest. Ilyesmit - de még hasonlót sem - érzett eleddig. Tulajdonképpen szülővárosából való távozása óta ez az első igazi beszélgetése másvalakivel. Nagy nehezen ugyan, de már elhiszi, hogy ez tényleg a valóság és tényleg vele történik.
A lányt annyira hatalmába keríti önnön rettegése és pesszimizmusa, hogy tényleg nem jut el elméjéig a simítás. Pusztán érzi, hogy valami hozzáér kezéhez, de megállapítani nem tudja, micsoda. Szegény úgy összerezzen, mikor meghallja Max hangját, mintha egyszerre minimum öten ijesztettek volna rá. Még egy pillanatra lélegzete is megáll, egész testében megmerevedik, s beletelik pár pillanatba, mire felfogja az elhangzó szavak értelmét. Nem tud szólni sem, mert máris az arcát simogatják. Hatalmas kő esik le szívéről, hogy negatív gondolatai csak elméjében születtek meg, s nem váltak valósággá. A kedves szavak hallatára és a simogatásra szépen visszaáll lélegzése a normális ütemre. Arcát sem érzi már forrónak, szíve is nyugodtabban dobog mellkasa falában. Az ellen sem tiltakozik, hogy Max megfogja kezét. Végre újból rá mer nézni. Gesztenyeszín szemei megint nyugodtságot tükröznek. Nem éri váratlanul a kérdés, titkon számított rá. A tőle megszokott őszinteséggel válaszol:*
- Féltem, hogy tolakodónak fogsz tartani. Féltem, hogy elüldözlek magam mellől. Hogy porrá rombolom...
*Nem fejezi be a mondatot, de talán Max sejtheti, mit akar mondani. Egyébként egyértelműen erre az estére gondol.*
*Max meglátása kiváló, bizony Wherä nem az a lány, aki véka alá rejti érzéseit, akárcsak véleményét. Arcjátéka könnyen elárulja, ez azonban csak akkor hátrány, ha meg akar lepni valakit. Egyébként ilyesmi nem nagyon történt eleddig. Kuncogásra készteti, mikor a félig elf bohónak nevezi nyakát és csuklóját körbeölelő gyöngyeit. Tetszik neki a jelző, s kedvesnek találja, hogy szerinte illenek hozzá.*
- Köszönöm. Tudod, milyen színek ezek?* Fogós kérdésnek tűnhet, de közel sem az. Arra kíváncsi pusztán, hogy Max felfedezi-e a szivárvány színeit. Bár tény, hogy nem egy egyszerű minta van kirakva a kis üveggyöngyökből, ez pedig némileg megnehezítheti a megállapítást.
Talán óráknak tűnhet Max számára, amíg az ifjú mélységi hallgatásba merülve töpreng a válaszon, pedig csak néhány perc, ha eltelik így. Wherä rendkívül különösnek érzi ezt az estét. És varázslatosnak. Bár, jobban meggondolva abban is van varázsosság - nem is kicsi - amikor csak egyedül nézi a fénylő csillagokat, és magában egy újabb történetet mesél. Ám a jelenlegi varázslat egészen más az eddigiekhez képest. Ilyesmit - de még hasonlót sem - érzett eleddig. Tulajdonképpen szülővárosából való távozása óta ez az első igazi beszélgetése másvalakivel. Nagy nehezen ugyan, de már elhiszi, hogy ez tényleg a valóság és tényleg vele történik.
A lányt annyira hatalmába keríti önnön rettegése és pesszimizmusa, hogy tényleg nem jut el elméjéig a simítás. Pusztán érzi, hogy valami hozzáér kezéhez, de megállapítani nem tudja, micsoda. Szegény úgy összerezzen, mikor meghallja Max hangját, mintha egyszerre minimum öten ijesztettek volna rá. Még egy pillanatra lélegzete is megáll, egész testében megmerevedik, s beletelik pár pillanatba, mire felfogja az elhangzó szavak értelmét. Nem tud szólni sem, mert máris az arcát simogatják. Hatalmas kő esik le szívéről, hogy negatív gondolatai csak elméjében születtek meg, s nem váltak valósággá. A kedves szavak hallatára és a simogatásra szépen visszaáll lélegzése a normális ütemre. Arcát sem érzi már forrónak, szíve is nyugodtabban dobog mellkasa falában. Az ellen sem tiltakozik, hogy Max megfogja kezét. Végre újból rá mer nézni. Gesztenyeszín szemei megint nyugodtságot tükröznek. Nem éri váratlanul a kérdés, titkon számított rá. A tőle megszokott őszinteséggel válaszol:*
- Féltem, hogy tolakodónak fogsz tartani. Féltem, hogy elüldözlek magam mellől. Hogy porrá rombolom...
*Nem fejezi be a mondatot, de talán Max sejtheti, mit akar mondani. Egyébként egyértelműen erre az estére gondol.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:12:10
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max kezdi felfedezni, hogy Wherä arcvonásai rendkívül beszédesek. Amikor valami számára nem tetsző grimaszol, ha jól érzi magát a szeme sarkában még apró öröm ráncok is megjelennek és most, ahogy mindketten közelebb húzódtak a másik elpirul a férfi pedig egyre biztosabb benne, hogy tényleg nem közömbös saját maga a sötételf számára. *
- Meglehetősen bohóak. Tetszenek, tele vannak élettel. Illenek hozzád, Wherä*szólal meg a félvér is ahogy a másik elárulja mit is szeret csinálni, és így már Max is sokkal körültekintőbben vizsgálja a másik kiegészítőit, lágy szemekkel még meg is dicséri azokat noha nem nagyon ért az efféle dolgokhoz. Aztán az újabb kérdését hosszú csönd követi, de ő nem erőltet vagy siettet semmit, csak tovább figyeli a másik gondolkodó arcát a csillagok fénye alatt. ~Talán most tényleg nem árulja el, megkéne szólalnom~ gondolkodik ehhez hasonló dolgokon, amikor a tenyerén egy puha érintés érez, így rögtön meglepődötten fordul Wherä felé aki nem igen néz, már a férfi irányába. Sőt! A vékony ujjak remegni kezdenek, Max pedig ösztönösen simít végig a puha kacsón, de nem tűnik, úgy hogy ebből bármit is észre venne a másik. Csöndbe burkolódznak mindketten, az ezüst szemű pedig ráébred milyen régen is volt, már hasonló helyzetben. Egy rendes ismerkedés elején amikor még félsz tapogatódzni... Az ő szíve is megdobbanni látszik és hiány kezd felépülni a testében, ahogy lassan megszűnik az érintés. *
- Ne húzódj el, kérlek. *kettejük beszélgetése során Maxrecoll hangja még sosem volt ennyire lágyan halk. Ösztönösen fordul az oldalára, hogy még inkább láthassa a nőt miközben finoman az arcához igyekszik nyúlni, megsimítva annak barna tincseit. *
- Minden rendben van, jól esett, finom az érintésed. *ha teheti szavai közben lágyan cirógatja a másik arcát, míg végül lejjebb nem vezeti érdes ujjait a másik kezéig és ezúttal ő maga fogja az apró kezeket tenyerébe, ha megengedi ezt neki a másik ijedt zavarában. *
- Mi jár a fejedben? Tudni szeretném
*Max kezdi felfedezni, hogy Wherä arcvonásai rendkívül beszédesek. Amikor valami számára nem tetsző grimaszol, ha jól érzi magát a szeme sarkában még apró öröm ráncok is megjelennek és most, ahogy mindketten közelebb húzódtak a másik elpirul a férfi pedig egyre biztosabb benne, hogy tényleg nem közömbös saját maga a sötételf számára. *
- Meglehetősen bohóak. Tetszenek, tele vannak élettel. Illenek hozzád, Wherä*szólal meg a félvér is ahogy a másik elárulja mit is szeret csinálni, és így már Max is sokkal körültekintőbben vizsgálja a másik kiegészítőit, lágy szemekkel még meg is dicséri azokat noha nem nagyon ért az efféle dolgokhoz. Aztán az újabb kérdését hosszú csönd követi, de ő nem erőltet vagy siettet semmit, csak tovább figyeli a másik gondolkodó arcát a csillagok fénye alatt. ~Talán most tényleg nem árulja el, megkéne szólalnom~ gondolkodik ehhez hasonló dolgokon, amikor a tenyerén egy puha érintés érez, így rögtön meglepődötten fordul Wherä felé aki nem igen néz, már a férfi irányába. Sőt! A vékony ujjak remegni kezdenek, Max pedig ösztönösen simít végig a puha kacsón, de nem tűnik, úgy hogy ebből bármit is észre venne a másik. Csöndbe burkolódznak mindketten, az ezüst szemű pedig ráébred milyen régen is volt, már hasonló helyzetben. Egy rendes ismerkedés elején amikor még félsz tapogatódzni... Az ő szíve is megdobbanni látszik és hiány kezd felépülni a testében, ahogy lassan megszűnik az érintés. *
- Ne húzódj el, kérlek. *kettejük beszélgetése során Maxrecoll hangja még sosem volt ennyire lágyan halk. Ösztönösen fordul az oldalára, hogy még inkább láthassa a nőt miközben finoman az arcához igyekszik nyúlni, megsimítva annak barna tincseit. *
- Minden rendben van, jól esett, finom az érintésed. *ha teheti szavai közben lágyan cirógatja a másik arcát, míg végül lejjebb nem vezeti érdes ujjait a másik kezéig és ezúttal ő maga fogja az apró kezeket tenyerébe, ha megengedi ezt neki a másik ijedt zavarában. *
- Mi jár a fejedben? Tudni szeretném
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 23:26:08
Üzenet elküldve: 2020-09-19 23:26:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Az biztos, hogy Wherä alaposan Max nyakába zúdítja saját véleményét. Sajnos hajlamos arra, hogy erősen mondja ki, mit gondol. Most is ez történik, amiatt is kér bocsánatot, mert látja, hogy a félvér szóhoz sem tud jutni. Hogy makacs lenne, azt nem állíthatjuk. De az tény, hogy önfejű, de nagyon, s ha bármit is tanácsolna a férfi, biztosan nem hallgatna rá. Végtére egyébként úgy tűnik, hogy Max részéről nincs harag. Ez nyugtatóan hat Wherára, s mikor egyenesen nevén szólítják, az aztán jól esik neki. Főleg, hogy becézve szól a másik. Társa újfent kifejti, hogy továbbra sincs miért hálásnak lennie, amihez viszont már nem fűz semmit. Nem szeretné tényleg megbántani a szürke íriszek tulajdonosát, s egyetlen röpke pillanatra úgy érzi, hogy továbbra sem tudta megértetni a lényeget vele. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy emiatt most neheztel rá. Szó sincs ilyesmiről. Ám az "utolsó férgek" kifejezésre vág egy grimaszt. Nem szereti az ilyen minősítéseket, saját tapasztalatai miatt. Majdnem meg is jegyzi, de aztán inkább csak magában elkönyveli a dolgot, majd túl is lép rajta. Bizonyára érthetetlen lesz Maxnak, hogy miért is grimaszolt. Ha szükséges, megmagyarázza. Ha belelátna a félvér fejébe, minden bizonnyal magára venné szegényke a "bolond" jelzőt, de ilyen képesség híján csak a fejrázást látja. Nem egészen tudja, mit akar ez jelenteni, de az világos, hogy jónak mondható a bolondozásának fogattatása.
Nincs kétsége afelől, amit a férfi mond a kutyák viselkedésére vonatkozóan. Többször látott is már ilyen eseteket, de ő valahogy nem érzi magát biztonságban állatok közelében. Még akkor sem, ha csak egy kicsi kutyáról van szó. Még egy apró csiga látványára is felborzolódik a szőr a hátán. Eleddig még nem sikerült megfejtenie az állatoktól való tartózkodásának az okát. Talán majd egyszer rájön.
Félénk mozdulata viszonzásra talál, bár ügyes kis trükkel hajtja végre a férfi. Ugyan most a leány nem mosolyog, de szeme csillog a boldogságtól. Egészen közel kerülnek egymáshoz, ami rendesen megpirongatja Wherát. Azonban ez nem a kínosság jele. Csak amolyan velejárója az ilyen helyzeteknek. Régóta vágyik már valakire, aki úgy tudja szeretni, ahogy van. S lám, egyre inkább kezd úgy festeni a dolog, hogy itt fekszik mellette egy férfi, akire ez igaz. Titkon már vágyik is rá, hogy kezeik egymáshoz érjenek. De még visszafogja magát, nem akar tolakodónak tűnni.*
- Én gyakorta szövögetek, nyakláncokat meg karkötőket készítek, és hasonló kézműves dolgokat csinálok.* Felel gondolkodás nélkül.*
- Mindenhez nem értek, de például fonáshoz még igen. Ezeket is én csináltam.* Itt nyakláncára és karkötőjére mutat. Egyébként tárgyilagosan beszél ennél a résznél, nem szeretne fellengzősnek látszani. Egyébként amúgy sem szokása az ilyen viselkedés.*
- Időnként el is adom, amit készítek. ~Persze álruhában.~ Egy olyan helyre szeretnék menni dolgozni, ahol hasznosíthatom a tudásom.* Ezzel részben meg is válaszolta a következő kérdést, amit még csak ezután kap. És az bizony rendesen elgondolkodtatja. Igazából tudja, mire vágyik, csak az okoz neki fejtörést, hogy elmondhatja-e Maxnak. Hiszen még csak most találkoztak, és azért elég bensőséges vágya ez. Úgy érzi, ha elmondaná, kiszolgáltatná magát. Bár most már bízik valamennyire félvér ismerősében, pont emiatt nem feltételezne rosszat róla, de lehet, jobb ha ezzel óvatos marad. Azt pedig csak őszintén remélni tudja, hogy hallgatásba burkolózásával tényleg nem fogja megbántani Maxot. Csak belenéz a szürke szempárba, mely biztonságot sugároz számára. S végül felelet helyett nagyon lassan, óvatosan megmozdítja bal kezét - amelyik egyébként közelebb van a férfihoz. Nem akarja elsietni a dolgot, ezért ugyanilyen lassan a karamellszín kéz fölé emeli saját kezét, majd egy pillanatra megáll a levegőben. A másodperc töredéke alatt végiggondolja még egyszer, hogy biztosan jó ötlet ez, de aztán gyengéden a férfi kezére helyezi balját. Egy puha, meleg érintést érezhet Max. Na meg egy kissé izzadtat, utóbbi viszont az idegesség jele. Sőt, elhanyagolhatóan bár, de a félvér érezheti, hogy Wherä keze remeg. Ez ugyancsak az idegesség megnyilvánulása. Nagyon fél Max reakciójától, s most bizony elő is bújik belőle negativitásra hajlamos énje. ~Biztos tolakodásnak veszi. Most aztán jól elrontottam mindent. Biztos, hogy itt hagy. Elüldözöm magam mellől.~ Efféle gondolatok cikáznak fejében, s bizony külső jelekben is megnyilvánul pesszimizmusa. Előbb csak nagyot nyel, majd kerülni kezdi Max tekintetét. Keze erősebben kezd izzadni az idegességtől, de inkább a félelemtől. És még keze remegése is kissé felerősödik. Kezdi elhúzni balját, de még lassan. Szegény rá se mer nézni Maxra, s ha mégis megteszi, azt is lopva. Arca lángol, és iszonyúan kellemetlenül érzi magát. Szeretne felpattanni, és elszaladni. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ne tegye meg. Szíve is hevesebben veri mellkasa falát, már-már komolyan azt érzi, hogy kívül is hallani ebben a nagy csendben.*
*Az biztos, hogy Wherä alaposan Max nyakába zúdítja saját véleményét. Sajnos hajlamos arra, hogy erősen mondja ki, mit gondol. Most is ez történik, amiatt is kér bocsánatot, mert látja, hogy a félvér szóhoz sem tud jutni. Hogy makacs lenne, azt nem állíthatjuk. De az tény, hogy önfejű, de nagyon, s ha bármit is tanácsolna a férfi, biztosan nem hallgatna rá. Végtére egyébként úgy tűnik, hogy Max részéről nincs harag. Ez nyugtatóan hat Wherára, s mikor egyenesen nevén szólítják, az aztán jól esik neki. Főleg, hogy becézve szól a másik. Társa újfent kifejti, hogy továbbra sincs miért hálásnak lennie, amihez viszont már nem fűz semmit. Nem szeretné tényleg megbántani a szürke íriszek tulajdonosát, s egyetlen röpke pillanatra úgy érzi, hogy továbbra sem tudta megértetni a lényeget vele. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy emiatt most neheztel rá. Szó sincs ilyesmiről. Ám az "utolsó férgek" kifejezésre vág egy grimaszt. Nem szereti az ilyen minősítéseket, saját tapasztalatai miatt. Majdnem meg is jegyzi, de aztán inkább csak magában elkönyveli a dolgot, majd túl is lép rajta. Bizonyára érthetetlen lesz Maxnak, hogy miért is grimaszolt. Ha szükséges, megmagyarázza. Ha belelátna a félvér fejébe, minden bizonnyal magára venné szegényke a "bolond" jelzőt, de ilyen képesség híján csak a fejrázást látja. Nem egészen tudja, mit akar ez jelenteni, de az világos, hogy jónak mondható a bolondozásának fogattatása.
Nincs kétsége afelől, amit a férfi mond a kutyák viselkedésére vonatkozóan. Többször látott is már ilyen eseteket, de ő valahogy nem érzi magát biztonságban állatok közelében. Még akkor sem, ha csak egy kicsi kutyáról van szó. Még egy apró csiga látványára is felborzolódik a szőr a hátán. Eleddig még nem sikerült megfejtenie az állatoktól való tartózkodásának az okát. Talán majd egyszer rájön.
Félénk mozdulata viszonzásra talál, bár ügyes kis trükkel hajtja végre a férfi. Ugyan most a leány nem mosolyog, de szeme csillog a boldogságtól. Egészen közel kerülnek egymáshoz, ami rendesen megpirongatja Wherát. Azonban ez nem a kínosság jele. Csak amolyan velejárója az ilyen helyzeteknek. Régóta vágyik már valakire, aki úgy tudja szeretni, ahogy van. S lám, egyre inkább kezd úgy festeni a dolog, hogy itt fekszik mellette egy férfi, akire ez igaz. Titkon már vágyik is rá, hogy kezeik egymáshoz érjenek. De még visszafogja magát, nem akar tolakodónak tűnni.*
- Én gyakorta szövögetek, nyakláncokat meg karkötőket készítek, és hasonló kézműves dolgokat csinálok.* Felel gondolkodás nélkül.*
- Mindenhez nem értek, de például fonáshoz még igen. Ezeket is én csináltam.* Itt nyakláncára és karkötőjére mutat. Egyébként tárgyilagosan beszél ennél a résznél, nem szeretne fellengzősnek látszani. Egyébként amúgy sem szokása az ilyen viselkedés.*
- Időnként el is adom, amit készítek. ~Persze álruhában.~ Egy olyan helyre szeretnék menni dolgozni, ahol hasznosíthatom a tudásom.* Ezzel részben meg is válaszolta a következő kérdést, amit még csak ezután kap. És az bizony rendesen elgondolkodtatja. Igazából tudja, mire vágyik, csak az okoz neki fejtörést, hogy elmondhatja-e Maxnak. Hiszen még csak most találkoztak, és azért elég bensőséges vágya ez. Úgy érzi, ha elmondaná, kiszolgáltatná magát. Bár most már bízik valamennyire félvér ismerősében, pont emiatt nem feltételezne rosszat róla, de lehet, jobb ha ezzel óvatos marad. Azt pedig csak őszintén remélni tudja, hogy hallgatásba burkolózásával tényleg nem fogja megbántani Maxot. Csak belenéz a szürke szempárba, mely biztonságot sugároz számára. S végül felelet helyett nagyon lassan, óvatosan megmozdítja bal kezét - amelyik egyébként közelebb van a férfihoz. Nem akarja elsietni a dolgot, ezért ugyanilyen lassan a karamellszín kéz fölé emeli saját kezét, majd egy pillanatra megáll a levegőben. A másodperc töredéke alatt végiggondolja még egyszer, hogy biztosan jó ötlet ez, de aztán gyengéden a férfi kezére helyezi balját. Egy puha, meleg érintést érezhet Max. Na meg egy kissé izzadtat, utóbbi viszont az idegesség jele. Sőt, elhanyagolhatóan bár, de a félvér érezheti, hogy Wherä keze remeg. Ez ugyancsak az idegesség megnyilvánulása. Nagyon fél Max reakciójától, s most bizony elő is bújik belőle negativitásra hajlamos énje. ~Biztos tolakodásnak veszi. Most aztán jól elrontottam mindent. Biztos, hogy itt hagy. Elüldözöm magam mellől.~ Efféle gondolatok cikáznak fejében, s bizony külső jelekben is megnyilvánul pesszimizmusa. Előbb csak nagyot nyel, majd kerülni kezdi Max tekintetét. Keze erősebben kezd izzadni az idegességtől, de inkább a félelemtől. És még keze remegése is kissé felerősödik. Kezdi elhúzni balját, de még lassan. Szegény rá se mer nézni Maxra, s ha mégis megteszi, azt is lopva. Arca lángol, és iszonyúan kellemetlenül érzi magát. Szeretne felpattanni, és elszaladni. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ne tegye meg. Szíve is hevesebben veri mellkasa falát, már-már komolyan azt érzi, hogy kívül is hallani ebben a nagy csendben.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 18:14:33
Üzenet elküldve: 2020-09-19 18:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*A másik hosszasan tagolja a hálájának a miértjét és hiába mondja azt, hogy ne vegye magára a fél- elf mégiscsak konkrétan letámadták azokkal a szavakkal és nem a pozitív módon. Levegőt venni is alig mer szerencsétlen Max miközben Wherä beszél és egy dolgot most kétségtelenül megtanult a nőről, hihetetlenül makacs. Aztán a másik végül bocsánatot kér, amit azért túlzásnak érez mégis jól esik az emlegetett férfiúibecsületének. *
- Semmi gond, Wherä. A teremtmények ilyenek te, csak elmondtad az igazságot. Ettől függetlenül akkor sem kell ezért hálásnak lenned, mert amiről meséltél utolsó férgekre jellemző tudatlanság, amit nem szabad természetesnek venned. *A férfi szavaira arról árulkodnak ő is száz zsákkal mehetett oda ahol a makacsságot osztogatták. A másik nem igen kedveli a csipkelődést aminek nem sokára szót is ad és noha valahol számított erre a reakcióra a szürke szemű, mégis nem tudja elképzelni, hogy nem lehet szeretni a csipkelődést. Az, már majdnem flört! Azonban Maxrecoll végül túlteszi magát a nő szavain, ahogy az bolondozni kezd saját maga pedig, csak mosolyogva rázza meg a fejét. ~Bolond~ gondolja magában és ez nem az a bántó kategorizálás inkább valami, majdnem hogy szeretet teljes dolog amikor a másik apró hibáit is kedvelni kezded. *
- Igazából mindig is volt kutyám, azonban úgy három hata, már nem mondhatom el ezt magamról és azon gondolkodtam lehet szerzek egyet a piacon, ha legközelebb arra járok. Ha hozzád szoknak nagyon szelídek tudnak lenni. Határozottan szeretem őket. *Ahogy végez a feleletével látja, hogy a nő félénken mocorogni kezd amit először nem is tud nagyon mire vélni és hirtelen még negatívnak is gondolja az egészet amikor látja, hogy a másik, csak közelebb araszolt hozzá. Az arcára felismerő mosoly festődik, majd ő maga, csak egy hangyányit helyezi közelebb a kezét egy ügyes mozdulatsor során, amíg a ma meglehetősen rakoncátlan tincseit igazítja meg, majd fekteti a tenyerét vissza a fűbe. Végig a másik szemeit kémleli, miközben ő maga is helyezkedik és noha a bőrük még nem ér össze, de az egész valahogy sokkal bensőségesebbé válik körülöttük. *
- Ha, már te tudod, hogy én hímzek ideje elárulnod te miben jeleskedsz. *Mosolyog a nőre kíváncsian és amint megkapja a feleletét egy újabb kérdést tesz fel a másiknak, de ügyel arra mégse legyen annyira tolakodó. *
- Mik az álmaid a jövőre nézve? Ház? Munka? Házasság? Esetleg utaznál? *Próbál kicsit személyesebb témában tapogatódzni. *
- Persze, csak ha megosztanád velem a nézőpontod.
*A másik hosszasan tagolja a hálájának a miértjét és hiába mondja azt, hogy ne vegye magára a fél- elf mégiscsak konkrétan letámadták azokkal a szavakkal és nem a pozitív módon. Levegőt venni is alig mer szerencsétlen Max miközben Wherä beszél és egy dolgot most kétségtelenül megtanult a nőről, hihetetlenül makacs. Aztán a másik végül bocsánatot kér, amit azért túlzásnak érez mégis jól esik az emlegetett férfiúibecsületének. *
- Semmi gond, Wherä. A teremtmények ilyenek te, csak elmondtad az igazságot. Ettől függetlenül akkor sem kell ezért hálásnak lenned, mert amiről meséltél utolsó férgekre jellemző tudatlanság, amit nem szabad természetesnek venned. *A férfi szavaira arról árulkodnak ő is száz zsákkal mehetett oda ahol a makacsságot osztogatták. A másik nem igen kedveli a csipkelődést aminek nem sokára szót is ad és noha valahol számított erre a reakcióra a szürke szemű, mégis nem tudja elképzelni, hogy nem lehet szeretni a csipkelődést. Az, már majdnem flört! Azonban Maxrecoll végül túlteszi magát a nő szavain, ahogy az bolondozni kezd saját maga pedig, csak mosolyogva rázza meg a fejét. ~Bolond~ gondolja magában és ez nem az a bántó kategorizálás inkább valami, majdnem hogy szeretet teljes dolog amikor a másik apró hibáit is kedvelni kezded. *
- Igazából mindig is volt kutyám, azonban úgy három hata, már nem mondhatom el ezt magamról és azon gondolkodtam lehet szerzek egyet a piacon, ha legközelebb arra járok. Ha hozzád szoknak nagyon szelídek tudnak lenni. Határozottan szeretem őket. *Ahogy végez a feleletével látja, hogy a nő félénken mocorogni kezd amit először nem is tud nagyon mire vélni és hirtelen még negatívnak is gondolja az egészet amikor látja, hogy a másik, csak közelebb araszolt hozzá. Az arcára felismerő mosoly festődik, majd ő maga, csak egy hangyányit helyezi közelebb a kezét egy ügyes mozdulatsor során, amíg a ma meglehetősen rakoncátlan tincseit igazítja meg, majd fekteti a tenyerét vissza a fűbe. Végig a másik szemeit kémleli, miközben ő maga is helyezkedik és noha a bőrük még nem ér össze, de az egész valahogy sokkal bensőségesebbé válik körülöttük. *
- Ha, már te tudod, hogy én hímzek ideje elárulnod te miben jeleskedsz. *Mosolyog a nőre kíváncsian és amint megkapja a feleletét egy újabb kérdést tesz fel a másiknak, de ügyel arra mégse legyen annyira tolakodó. *
- Mik az álmaid a jövőre nézve? Ház? Munka? Házasság? Esetleg utaznál? *Próbál kicsit személyesebb témában tapogatódzni. *
- Persze, csak ha megosztanád velem a nézőpontod.
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:16:02
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeket hátra hagyja szépen lassan. Jó döntés volt az, hogy éjjelre megszállt annál a családnál, még úgy is, hogy az aggodalom miatt nem aludt valami jól. Nappal sokkal többen járnak az utakon így aztán sokkal biztonságosabb is a haladás, mint éjjel. A városba a tisztás felől lép be, pont úgy, mint amikor távozott. Nagyon rég volt ez már, mert azóta felépült az az épület is. Most pedig ideje lesz kezdeni a pénzével valamit. A tisztás füve már éppen felszáradt, így nem keni össze legalább a ruháját. Rendes ételre, italra és szállásra vágyik, amit már megszokott korábban a kikötőben. Nem is tétovázik sokat a tisztáson. A Piactér irányába indul el, hogy szétnézzen arrafelé.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:53:03
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Ugyan nem rögtön kapja a feleletet, de kisül, hogy nem akárkivel került egy társaságba.*
- Ó!* Tör ki belőle a meglepetés hangja, s elismerés tükröződik tekintetében.*
- Gratulálok hozzá! ~Nem csak a címed lovag, te is az vagy belül.~* Nem is sejti, hogy gondolata hamarosan beigazolódik majd. Max jó hallgatóságnak bizonyul, s arcjátékából arra következtet a leány, hogy újdonsült ismerőse tényleg érdeklődve figyel szavaira. Ez jól esik neki, szívét melegséggel tölti el. Ugyan annak ellenére, hogy Max kijelenti, ne legyen hálás kedvességéért, ő mégis az, s bizony nem is tartja magában érzéseit és véleményét:*
- De hálás vagyok. Ha tudnád azt, amit most még nem tudsz, talán megértenéd, hogy miért mondom.* Kicsit erősnek tűnhet szóhasználata, de nem bántó szándékkal mondja.*
- Lehet, hogy valakik számára alapvető fogalom az emberség, de ne felejtsük el, hogy a fajommal szemben szinte mindenki ellenérzéssel van. Őket nem érdekli, hogy vannak mások is, eltérőek, akikre nem húzhatók rá a berögződött sztereotípiák. És minden fajban van ilyen. Én csak azt nem értem, hogy miért jó az másoknak, ha bárkit kiközösíthetnek, megalázhatnak, belerúghatnak, csak hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Szerintem édes mindegy, hogy ki milyen fajúnak születik. Bárkit elővehetnek, bárkit gúny tárgyává tehetnek, faji hovatartozástól függetlenül.* Kicsi szünetet tart, majd lendületéből cseppet sem veszítve beszél tovább:*
- Ha te az én helyemben volnál, megértenéd, miért is vagyok hálás a kedvességedért. De félre ne érts, kérlek, ezzel most nem megbántani akarlak. Örülök a társaságodnak.* Bár utolsó kijelentéséről mélyen úgy érzi, hogy Max azért sejti. Vannak erről árulkodó jelek, elég ránézni arcára. Ugyan nem sugárzik a boldogságtól, de vonásai vidámak és egyértelműen kiolvasható belőlük az öröm. És hiába csak kisebb mértékű ez a jel a sugárzáshoz képest, mégis őszinte. Arra, hogy Maxnak faji "adottsága" miatt nem lehet gyereke, együttérzés támad benne.*
- Ne haragudj, nem akarom, hogy azt gondold, én csak magammal foglalkozom.* Ezzel korábbi szóáradatára utal vissza, amikor a véleményét fejtette ki az emberségről.*
- Ez legalább ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint az, amiről beszéltem. De ne gondold egy percig se, hogy én emiatt elítéllek. Nem szokásom. Meg egyébként nem is te tehetsz róla.
*A csipkelődés nem úgy sül el, ahogy a félvér szeretné. Wherä általánosságban kedveli a humort, csak azt nem szereti, ha vele viccelődnek. Hajlamos komolyan venni. De a férfi szerencséjére most nem veszi komolyan, de arca bizony elkomorul. Hangja is komolyan cseng, amikor megszólal:*
- Kérlek, ne viccelődj velem. Nem szeretem az efféle humort, csak általánosságban, amikor nem csipkelődésről van szó.* Változatlanul nem szándéka megsérteni a férfit, ezért igyekszik is kedvességet csempészni a komolyságba. De azért nem állhat meg egy tréfás cselekedetet. Csak úgy minden ok nélkül kiölti a nyelvét Maxra. Még egy huncut kis kacsintással is megtűzdeli. Sértődöttségnek még halovány nyoma sincs.*
- Engem az sem zavarna, ha hímzőkörökbe járnál.* Kuncog, ám újfent komolyabbá válik a beszélgetés. Wherä érzi, hogy Maxnak sem lehetett könnyű a múltja, de továbbra is tartózkodik a tolakodó és tapintatlan kérdésektől. Fogalma sincs, hogy és mint, de egy különös érzés foszlányai kerítik hatalmukba a lányt. Kezdi megkedvelni a félvért, csakhogy nem akárhogy. Bár most találkozott vele először, de máris azt kezdi érezni csak úgy homályosan még, hogy ő szeretne egy mélyebb kapcsolatot építeni Maxszal. Ami már több, mint barátság.
Ismét új fordulatot vesz a társalgás, de szegény Wherä nem kimondottan rajong az állatokért.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra. Ez a hümmögés furcsán hangozhat Max számára, mert szokatlanul rekedtes hangon mondja a lány. De ez még nem a kellemetlenül érdes kategóriába sorolható, inkább azt mondhatnánk rá, hogy különösen recés.*
- Hát, nem igazán szeretem az állatokat. Távolról igen, de közelébe egyiknek sem megyek. És te szereted a kutyákat?
*Amíg megkapja a feleletet, apró jelzésként a férfinak - de távolról sem tolakodóan - hangyányit közelebb húzódik hozzá a fűben. Igyekszik észrevétlenül végrehajtani a mozdulatot, de ha Max szeme elég éles, akkor talán felfedezheti, hogy egy parányit közelebb került hozzá a mélységi.*
*Ugyan nem rögtön kapja a feleletet, de kisül, hogy nem akárkivel került egy társaságba.*
- Ó!* Tör ki belőle a meglepetés hangja, s elismerés tükröződik tekintetében.*
- Gratulálok hozzá! ~Nem csak a címed lovag, te is az vagy belül.~* Nem is sejti, hogy gondolata hamarosan beigazolódik majd. Max jó hallgatóságnak bizonyul, s arcjátékából arra következtet a leány, hogy újdonsült ismerőse tényleg érdeklődve figyel szavaira. Ez jól esik neki, szívét melegséggel tölti el. Ugyan annak ellenére, hogy Max kijelenti, ne legyen hálás kedvességéért, ő mégis az, s bizony nem is tartja magában érzéseit és véleményét:*
- De hálás vagyok. Ha tudnád azt, amit most még nem tudsz, talán megértenéd, hogy miért mondom.* Kicsit erősnek tűnhet szóhasználata, de nem bántó szándékkal mondja.*
- Lehet, hogy valakik számára alapvető fogalom az emberség, de ne felejtsük el, hogy a fajommal szemben szinte mindenki ellenérzéssel van. Őket nem érdekli, hogy vannak mások is, eltérőek, akikre nem húzhatók rá a berögződött sztereotípiák. És minden fajban van ilyen. Én csak azt nem értem, hogy miért jó az másoknak, ha bárkit kiközösíthetnek, megalázhatnak, belerúghatnak, csak hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Szerintem édes mindegy, hogy ki milyen fajúnak születik. Bárkit elővehetnek, bárkit gúny tárgyává tehetnek, faji hovatartozástól függetlenül.* Kicsi szünetet tart, majd lendületéből cseppet sem veszítve beszél tovább:*
- Ha te az én helyemben volnál, megértenéd, miért is vagyok hálás a kedvességedért. De félre ne érts, kérlek, ezzel most nem megbántani akarlak. Örülök a társaságodnak.* Bár utolsó kijelentéséről mélyen úgy érzi, hogy Max azért sejti. Vannak erről árulkodó jelek, elég ránézni arcára. Ugyan nem sugárzik a boldogságtól, de vonásai vidámak és egyértelműen kiolvasható belőlük az öröm. És hiába csak kisebb mértékű ez a jel a sugárzáshoz képest, mégis őszinte. Arra, hogy Maxnak faji "adottsága" miatt nem lehet gyereke, együttérzés támad benne.*
- Ne haragudj, nem akarom, hogy azt gondold, én csak magammal foglalkozom.* Ezzel korábbi szóáradatára utal vissza, amikor a véleményét fejtette ki az emberségről.*
- Ez legalább ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint az, amiről beszéltem. De ne gondold egy percig se, hogy én emiatt elítéllek. Nem szokásom. Meg egyébként nem is te tehetsz róla.
*A csipkelődés nem úgy sül el, ahogy a félvér szeretné. Wherä általánosságban kedveli a humort, csak azt nem szereti, ha vele viccelődnek. Hajlamos komolyan venni. De a férfi szerencséjére most nem veszi komolyan, de arca bizony elkomorul. Hangja is komolyan cseng, amikor megszólal:*
- Kérlek, ne viccelődj velem. Nem szeretem az efféle humort, csak általánosságban, amikor nem csipkelődésről van szó.* Változatlanul nem szándéka megsérteni a férfit, ezért igyekszik is kedvességet csempészni a komolyságba. De azért nem állhat meg egy tréfás cselekedetet. Csak úgy minden ok nélkül kiölti a nyelvét Maxra. Még egy huncut kis kacsintással is megtűzdeli. Sértődöttségnek még halovány nyoma sincs.*
- Engem az sem zavarna, ha hímzőkörökbe járnál.* Kuncog, ám újfent komolyabbá válik a beszélgetés. Wherä érzi, hogy Maxnak sem lehetett könnyű a múltja, de továbbra is tartózkodik a tolakodó és tapintatlan kérdésektől. Fogalma sincs, hogy és mint, de egy különös érzés foszlányai kerítik hatalmukba a lányt. Kezdi megkedvelni a félvért, csakhogy nem akárhogy. Bár most találkozott vele először, de máris azt kezdi érezni csak úgy homályosan még, hogy ő szeretne egy mélyebb kapcsolatot építeni Maxszal. Ami már több, mint barátság.
Ismét új fordulatot vesz a társalgás, de szegény Wherä nem kimondottan rajong az állatokért.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra. Ez a hümmögés furcsán hangozhat Max számára, mert szokatlanul rekedtes hangon mondja a lány. De ez még nem a kellemetlenül érdes kategóriába sorolható, inkább azt mondhatnánk rá, hogy különösen recés.*
- Hát, nem igazán szeretem az állatokat. Távolról igen, de közelébe egyiknek sem megyek. És te szereted a kutyákat?
*Amíg megkapja a feleletet, apró jelzésként a férfinak - de távolról sem tolakodóan - hangyányit közelebb húzódik hozzá a fűben. Igyekszik észrevétlenül végrehajtani a mozdulatot, de ha Max szeme elég éles, akkor talán felfedezheti, hogy egy parányit közelebb került hozzá a mélységi.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 15:51:04
Üzenet elküldve: 2020-09-15 15:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Munkahelyhez tartva//
*Az óra az este hatot járja, a férfi pedig az ígéretéhez híven az erdőszéli tisztást tapossa várva a családját. Először pusztán egy apró kis alak tűnik fel a szemei előtt, majd ezt követi az édes gyerekhang kiáltása „apu, apu!”. A vörös férfi a nap során nem ejtett még, olyan széles mosolyt, mint ahogy a kislánya a kezei közé szalad. *
- Nos, hogy döntöttél? *Érkezik pár perccel később a kérdés egy idős női hangtól, Dalaf pedig nagyot sóhajtva játszadozik a kislánya kiszabadult göndör fürtjeivel, míg végül, csak szóhoz fog *
- Neked is szia, anya! *Noha a felelete pimasz a szemeiben mégis szeretet tükröződik. *
- Semmi munka lehetőség erre, bármennyire is féltem a királylányt a kikötő felé kell munka után néznem. Elég, ha ti, csak holnap este indultok utánam, majd de kérlek nagyon vigyázzatok, nem élném túl, ha bármi történne. *Ritka látvány, hogy a borostyán sárga szemek szomorúan csillannak meg bárki előtt és mégis abban a pillanatban, ahogy a combján ülő gyerekétől el kell válnia a férfinak, majdnem hogy könnyeket is indít benne. *
- Nem sokára találkozunk, picim! Fogadj szót a nagyinak a kedvemért, nagyon szeretlek! *Kitudja még hány percig játszák innentől a, csak még egy ölelést egymás között, de az biztos a végén a férfi lábai elhagyják a helyet külsőbbi területek felé kutatva. *
*Az óra az este hatot járja, a férfi pedig az ígéretéhez híven az erdőszéli tisztást tapossa várva a családját. Először pusztán egy apró kis alak tűnik fel a szemei előtt, majd ezt követi az édes gyerekhang kiáltása „apu, apu!”. A vörös férfi a nap során nem ejtett még, olyan széles mosolyt, mint ahogy a kislánya a kezei közé szalad. *
- Nos, hogy döntöttél? *Érkezik pár perccel később a kérdés egy idős női hangtól, Dalaf pedig nagyot sóhajtva játszadozik a kislánya kiszabadult göndör fürtjeivel, míg végül, csak szóhoz fog *
- Neked is szia, anya! *Noha a felelete pimasz a szemeiben mégis szeretet tükröződik. *
- Semmi munka lehetőség erre, bármennyire is féltem a királylányt a kikötő felé kell munka után néznem. Elég, ha ti, csak holnap este indultok utánam, majd de kérlek nagyon vigyázzatok, nem élném túl, ha bármi történne. *Ritka látvány, hogy a borostyán sárga szemek szomorúan csillannak meg bárki előtt és mégis abban a pillanatban, ahogy a combján ülő gyerekétől el kell válnia a férfinak, majdnem hogy könnyeket is indít benne. *
- Nem sokára találkozunk, picim! Fogadj szót a nagyinak a kedvemért, nagyon szeretlek! *Kitudja még hány percig játszák innentől a, csak még egy ölelést egymás között, de az biztos a végén a férfi lábai elhagyják a helyet külsőbbi területek felé kutatva. *
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:18:29
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Lassan a másik is hátra dől a gyepen és érkezik is felé egy kérdés ami egy pillanatig meglepi Maxet, majd hatalmas örömmel tölti el. *
- Pár éve szereztem meg a lovagi címet. *Amíg, úgy tűnik, hogy a fél- elf elcsendesedni látszik addig Wherä végre megnyílni látszik és az eddigi legtöbb információt osztja meg magáról, amit a szürke szemű férfi végig csendben, de néhol azért mosolyogva követ. *
- Emiatt ne légy hálás, az emberség alapvető fogalom szerintem egy értelmes lény számára, akkor is, ha ő maga nem ember vagy a társasága. Egyébként szerintem, olyan világban élünk, ahol ha nem ember vagy, vagy elf akkor megszívtad. Nekem gyerekem sem lehet, és erre még kivétel sincs.
- Most komolyan nőiesnek neveztél egy férfit? Kislány megsérted a férfiúbüszkeségem *nevet fel hirtelen a férfi a másik szavai után, de egy pillanatig sem szeretné ezzel megbántani a lányt és ez érezhető is, hogy inkább, csak csipkelődik, hogy folyamatosan változzon kicsit a hangulat. *
- Egyébként nehogy azt hidd, hogy én hímzőcsoportokba járok és van egy rakat díszített lepedő a házamban. Annak idején édesanyám tanított hímezni, mert hát ami otthon volt arról elakarta vonni a figyelmemet. Nem gyakran, de például anyukám születésnapján még szoktam hímezni, csak a nosztalgia kedvéért. Szereted a kutyákat? *Emeli fel hirtelen a fejét a másik irányába csillogó szemekkel, mert egy ideje, már gondolkodik azon, hogy venne egy kutyát nagy magányában, de mindig félt attól, hogy többek számára ijesztő lehetne, most viszont itt van mellette egy különlegesen gondolkodó hölgy és adna azért a véleményére, meg az állatok igen is jó témák. *
*Lassan a másik is hátra dől a gyepen és érkezik is felé egy kérdés ami egy pillanatig meglepi Maxet, majd hatalmas örömmel tölti el. *
- Pár éve szereztem meg a lovagi címet. *Amíg, úgy tűnik, hogy a fél- elf elcsendesedni látszik addig Wherä végre megnyílni látszik és az eddigi legtöbb információt osztja meg magáról, amit a szürke szemű férfi végig csendben, de néhol azért mosolyogva követ. *
- Emiatt ne légy hálás, az emberség alapvető fogalom szerintem egy értelmes lény számára, akkor is, ha ő maga nem ember vagy a társasága. Egyébként szerintem, olyan világban élünk, ahol ha nem ember vagy, vagy elf akkor megszívtad. Nekem gyerekem sem lehet, és erre még kivétel sincs.
- Most komolyan nőiesnek neveztél egy férfit? Kislány megsérted a férfiúbüszkeségem *nevet fel hirtelen a férfi a másik szavai után, de egy pillanatig sem szeretné ezzel megbántani a lányt és ez érezhető is, hogy inkább, csak csipkelődik, hogy folyamatosan változzon kicsit a hangulat. *
- Egyébként nehogy azt hidd, hogy én hímzőcsoportokba járok és van egy rakat díszített lepedő a házamban. Annak idején édesanyám tanított hímezni, mert hát ami otthon volt arról elakarta vonni a figyelmemet. Nem gyakran, de például anyukám születésnapján még szoktam hímezni, csak a nosztalgia kedvéért. Szereted a kutyákat? *Emeli fel hirtelen a fejét a másik irányába csillogó szemekkel, mert egy ideje, már gondolkodik azon, hogy venne egy kutyát nagy magányában, de mindig félt attól, hogy többek számára ijesztő lehetne, most viszont itt van mellette egy különlegesen gondolkodó hölgy és adna azért a véleményére, meg az állatok igen is jó témák. *
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:53:25
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Nincsen vonzódás az elemek között. Ezt mestere mondja. Tekihiro elhiszi neki. A korábbi harcosnak a föld lesz a kedvence. Ez áll hozzá legközelebb. Köszönti a törpét, aki a sötétben rájuk köszön. Nem ismeri az illetőt. A koncentrációból kibillen a köszönés miatt. A mestere ösztönözi a föld energia tanulására. Megfogadja, amit mond. Ezzel fogja kezdeni a tanulmányait. Jó, hogy nincs kötelező sorrend. Ez megkönnyíti a dolgát. Az este leszáll. A tanulásuk is befejeződik erre a napra. Tekihiro nem bánja. Elfáradt a sok tanulástól.*
- Holnap itt leszek. Jó éjt! *köszön el a gnómtól. Hamar távozik mestere. A törpét keresi, aki köszönt nekik. A volt harcos összeszedi a holmiját. Lassan elindul haza. Egy szobát bérel a Polgárnegyedben. Nem fényűző. A célnak megfelel.*
*Nincsen vonzódás az elemek között. Ezt mestere mondja. Tekihiro elhiszi neki. A korábbi harcosnak a föld lesz a kedvence. Ez áll hozzá legközelebb. Köszönti a törpét, aki a sötétben rájuk köszön. Nem ismeri az illetőt. A koncentrációból kibillen a köszönés miatt. A mestere ösztönözi a föld energia tanulására. Megfogadja, amit mond. Ezzel fogja kezdeni a tanulmányait. Jó, hogy nincs kötelező sorrend. Ez megkönnyíti a dolgát. Az este leszáll. A tanulásuk is befejeződik erre a napra. Tekihiro nem bánja. Elfáradt a sok tanulástól.*
- Holnap itt leszek. Jó éjt! *köszön el a gnómtól. Hamar távozik mestere. A törpét keresi, aki köszönt nekik. A volt harcos összeszedi a holmiját. Lassan elindul haza. Egy szobát bérel a Polgárnegyedben. Nem fényűző. A célnak megfelel.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:34:42
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:34:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Hamar meg is kapja kérdésére a választ, amiből kiderül, hogy szimplán csak ismerkedős beszélgetést szeretne a férfi.*
- Ó, értem. Tudod, én becsülöm az őszinteséget.
*Majd hanyatt dőlve újfent kényelembe helyezi magát. Így mégiscsak kényelmesebb beszélgetni. Az eltérő testhelyzetek esetlegesen nehézséget okozhatnak.
Megilletődve hallgatja Max mesélését, s egyértelműen érzi hangjában az őszinteséget. Azt ugyan nem firtatja, hogy egészen pontosan mit is tett tönkre a munkája. Ilyen korán még tapintatlanságnak érzi.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol?* Kérdez rá kíváncsian.
Az tényleg eléggé meglepi, hogy a férfi ért a hímzéshez. Ritkaság, hogy férfi ilyen munkát végezzen, mert első sorban női kezeknek való. De elvégre nincsenek kőbe vésve, hogy ki mivel foglalkozhat kizárólagosan. Másrészről minthogy Wherä is nagyon más lány - és ezt tudja is magáról - ezért kifejezetten vonzódik azokhoz a dolgokhoz, amik átlépik az átlagosság szigorú határát. S ez természetesen a nem átlagos egyénekre is vonatkozik. Azokra, akik valamiért egyediek, valamiben különböznek a többiektől. És egyáltalán nem negatív értelmében értendő ez.
Arra számított, hogy felőle is érdeklődni fog a férfi, s ezúttal valóban rá is kerül a sor. Csak nézi Max arcát egy ideig, de közben azon töpreng, mit is mondjon. Ugyan az megmosolyogtatja, hogy nem várja el társa a rágörcsölést, de így is fejtörést okoz neki a válaszadás. Korainak érzi, hogy magára hagyott sorsába részletesen beavassa a félvért. Szórakozottan kezd játszogatni a nyakában függő apró gyöngyökkel, de aztán megszólal:*
- Néhány hete élek itt Artheniorban. Jelenleg nincs munkám, de majd szeretnék elhelyezkedni valahová. Egy nyugodt munkát szeretnék, és olyan munkatársakat esetlegesen, akik barátságosak. Artheniorba azért költöztem, hogy újrakezdjem az életem. Szeretném magam mögött hagyni a múltat. Semmi nincs, ami hozzá kötne.
*Kis időre elhallgat, de aztán változatlan őszinteséggel szól ismét. Ha már Max őszinte volt hozzá, akkor ő miért ne tegye? Főleg, hogy ezt becsüli nagyra.*
- Te vagy az első, aki komolyan szóba áll velem. Sok bántást kaptam már, pusztán azért, mert... A fajom miatt. Sosem értettem, miért kell megkülönböztetni a többiektől. De te nagyon más vagy. Hálás vagyok, amiért... ilyen barátságos vagy velem.
*Amikor múltjáról és a bántásokról beszél, látszik is arcán és szemeiben a fájdalom. De cseppet sem az a szándéka, hogy Maxban szánalmat keltsen. Amikor pedig már háláját fejezi ki a férfi felé, akkor kis mosolyra húzódik ajka, s látni lehet rajta, hogy biztonságban érzi magát a félvér társaságában.*
- Egyébként én sosem szerettem az átlagos dolgokat. Szeretem, ami kitűnik az átlagból. És szerintem az sem baj, ha valaki félredobja a normákat, és egy kicsit felrúg mindent. Te is ilyen vagy. Férfi létedre hímzel. Ami persze nem baj, de én még sosem hallottam olyan férfiakról, akik ilyen nőies elfoglaltságot találtak maguknak.
*Max érzékelheti, hogy Wherä bizony eléggé feloldódott már ahhoz, hogy ilyen sokat beszéljen.*
*Hamar meg is kapja kérdésére a választ, amiből kiderül, hogy szimplán csak ismerkedős beszélgetést szeretne a férfi.*
- Ó, értem. Tudod, én becsülöm az őszinteséget.
*Majd hanyatt dőlve újfent kényelembe helyezi magát. Így mégiscsak kényelmesebb beszélgetni. Az eltérő testhelyzetek esetlegesen nehézséget okozhatnak.
Megilletődve hallgatja Max mesélését, s egyértelműen érzi hangjában az őszinteséget. Azt ugyan nem firtatja, hogy egészen pontosan mit is tett tönkre a munkája. Ilyen korán még tapintatlanságnak érzi.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol?* Kérdez rá kíváncsian.
Az tényleg eléggé meglepi, hogy a férfi ért a hímzéshez. Ritkaság, hogy férfi ilyen munkát végezzen, mert első sorban női kezeknek való. De elvégre nincsenek kőbe vésve, hogy ki mivel foglalkozhat kizárólagosan. Másrészről minthogy Wherä is nagyon más lány - és ezt tudja is magáról - ezért kifejezetten vonzódik azokhoz a dolgokhoz, amik átlépik az átlagosság szigorú határát. S ez természetesen a nem átlagos egyénekre is vonatkozik. Azokra, akik valamiért egyediek, valamiben különböznek a többiektől. És egyáltalán nem negatív értelmében értendő ez.
Arra számított, hogy felőle is érdeklődni fog a férfi, s ezúttal valóban rá is kerül a sor. Csak nézi Max arcát egy ideig, de közben azon töpreng, mit is mondjon. Ugyan az megmosolyogtatja, hogy nem várja el társa a rágörcsölést, de így is fejtörést okoz neki a válaszadás. Korainak érzi, hogy magára hagyott sorsába részletesen beavassa a félvért. Szórakozottan kezd játszogatni a nyakában függő apró gyöngyökkel, de aztán megszólal:*
- Néhány hete élek itt Artheniorban. Jelenleg nincs munkám, de majd szeretnék elhelyezkedni valahová. Egy nyugodt munkát szeretnék, és olyan munkatársakat esetlegesen, akik barátságosak. Artheniorba azért költöztem, hogy újrakezdjem az életem. Szeretném magam mögött hagyni a múltat. Semmi nincs, ami hozzá kötne.
*Kis időre elhallgat, de aztán változatlan őszinteséggel szól ismét. Ha már Max őszinte volt hozzá, akkor ő miért ne tegye? Főleg, hogy ezt becsüli nagyra.*
- Te vagy az első, aki komolyan szóba áll velem. Sok bántást kaptam már, pusztán azért, mert... A fajom miatt. Sosem értettem, miért kell megkülönböztetni a többiektől. De te nagyon más vagy. Hálás vagyok, amiért... ilyen barátságos vagy velem.
*Amikor múltjáról és a bántásokról beszél, látszik is arcán és szemeiben a fájdalom. De cseppet sem az a szándéka, hogy Maxban szánalmat keltsen. Amikor pedig már háláját fejezi ki a férfi felé, akkor kis mosolyra húzódik ajka, s látni lehet rajta, hogy biztonságban érzi magát a félvér társaságában.*
- Egyébként én sosem szerettem az átlagos dolgokat. Szeretem, ami kitűnik az átlagból. És szerintem az sem baj, ha valaki félredobja a normákat, és egy kicsit felrúg mindent. Te is ilyen vagy. Férfi létedre hímzel. Ami persze nem baj, de én még sosem hallottam olyan férfiakról, akik ilyen nőies elfoglaltságot találtak maguknak.
*Max érzékelheti, hogy Wherä bizony eléggé feloldódott már ahhoz, hogy ilyen sokat beszéljen.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-11 11:08:29
Üzenet elküldve: 2020-09-11 11:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max arcán mosoly ül ki a másik kuncogása végett, tetszik neki, hogy a másikat sikerült felvidítania hiszen amikor idejött hozzá még sokkal elveszettebbnek tűnt. Némiképp megkönnyebbül amikor a másik azt mondja nem probléma a hirtelen kocsmai kitörése, ettől kevésbé érzi a saját bűntudatát a hasában. A fél- elf lassan elkezdi kibontogatni a saját szirmait és, mintha a régen hordott maszkja egyre inkább repedezne, ám amikor pont a legjobban gondolja saját maga is azt, hogy most saját maga lehet a másik nem érti a kérdését és ez titkon valahogy bántja. *
- Igazából, csak ez egy kísérlet volt arra hátha megismerhetlek. Gondoltam beszélgessünk őszintén, újra gondolt bemutatkozás. Én sokat gondolkozok újabban azon, hogy mindaz amit eddig tettem meg vajon jellemez e engem. Meg e bántam, egyáltalán mit szeretek az életben. Régen szerettem úszni, de már nagyon régóta nem is úsztam. Szerintem évek óta, csak a munkámnak élek ami nagyon sok mindent tönkretett az életemben. Egyébként, hogy valami más témába is belemenjünk meglepő, de tudok hímezni. Ez szerintem nagy érdekesség velem kapcsolatban. Most mesélsz picit te? Pusztán ami az eszedbe jut, ne görcsölj rá!
*Max arcán mosoly ül ki a másik kuncogása végett, tetszik neki, hogy a másikat sikerült felvidítania hiszen amikor idejött hozzá még sokkal elveszettebbnek tűnt. Némiképp megkönnyebbül amikor a másik azt mondja nem probléma a hirtelen kocsmai kitörése, ettől kevésbé érzi a saját bűntudatát a hasában. A fél- elf lassan elkezdi kibontogatni a saját szirmait és, mintha a régen hordott maszkja egyre inkább repedezne, ám amikor pont a legjobban gondolja saját maga is azt, hogy most saját maga lehet a másik nem érti a kérdését és ez titkon valahogy bántja. *
- Igazából, csak ez egy kísérlet volt arra hátha megismerhetlek. Gondoltam beszélgessünk őszintén, újra gondolt bemutatkozás. Én sokat gondolkozok újabban azon, hogy mindaz amit eddig tettem meg vajon jellemez e engem. Meg e bántam, egyáltalán mit szeretek az életben. Régen szerettem úszni, de már nagyon régóta nem is úsztam. Szerintem évek óta, csak a munkámnak élek ami nagyon sok mindent tönkretett az életemben. Egyébként, hogy valami más témába is belemenjünk meglepő, de tudok hímezni. Ez szerintem nagy érdekesség velem kapcsolatban. Most mesélsz picit te? Pusztán ami az eszedbe jut, ne görcsölj rá!
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:41:11
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Érzékeli, hogy némiképp sikerül megnyugtatnia túlaggódó tanítványát. Ez most nem egy verseny, nem egy vizsga, csupán gyakorlás, mindenféle tét vagy veszteség nélkül. Az elemek „vonzalmához” intézett kérdésre felkúszik szemöldöke. Nem teljesen érti a kérdést, de ennek ellenére megpróbál válaszolni rá.*
- Olyan, mint vonzódás, nem tudok. Az lehetséges, hogy valamelyik elem közelebb áll hozzád valami miatt. Én így vagyok a nappal és a holddal. Mindkét elem közel áll hozzám, de nincsen különösebben jobb vagy erősebb kötődésem hozzájuk a puszta kíváncsiságon túl. *Reméli, hogy tanítványa megérti-e szavakat, s láthatja belőle, hogy minden elem egyformán jó eséllyel tanulható, csupán az érdeklődési körünk határozza meg melyikkel kezdi a tanuló. Beszélgetésük közben egy elhaladó kedvesen rájuk köszön. Nem tudja ki lehet, de annyit megfigyel rajta, hogy egy törpe harcos lehet, legalább is alakjából és felszereléséből ítélve.*
- Szép estét Önnek is törpe uram! *Viszonozza a hóhajú férfi kedves gesztusát, így ismeretlenül is. Mivel a férfi távozik, így kettesben marad tanítványával, s folytathatják a tanulást. Érdeklődve hallgatja, hogy Tekihiro a föld elemet érzi magához közel. Ennek okát is megtudja, hiszen a tanítványa szülei földművesek voltak, így biztosan sok időt töltött ezen elfoglaltsággal az akkor még ifjú tanonca. Mosolyogva válaszol a megmutatkozó érdeklődésre.*
- Így már értem a föld elem iránti szereteted. Talán ezzel lesz érdemes kezdened. Magam fogak felkészíteni, s a tudást is átadom, amint annak birtokában leszek. *Szavai kedvesen csengenek, s a további kérdésekre is örömmel felel.*
- Természetesen választhatsz. Sorrend nincs, ahogy korábban említettem, csupán azt kell eldöntened, hogy melyik tortából kívánsz enni. Egyszerre csak egyet tanulunk majd, mert a tudás szétforgácsolódik, ha minden elembe bele szeretnél kóstolni egyszerre. *Szemléletesen kívánja elmagyarázni, hogy miért célszerű egyszerre egy elemre koncentrálni. Az időt elnézve valóban későre jár. Biztosan tanítványa is elfáradt, így nem bánhatja, hogy véget ér mára a tanítás.*
-Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Holnap ugyanitt folytathatjuk ha gondolod. Én még megyek, megpróbálom azt a törpe urat utolérni, s megkérdezni, hogy ismert e valahonnan. *Ha Tekihiro sem bánja, akkor felpattan a lovára, s miután elköszön a tanítványától a törpe harcos nyomába ered lóháton, hátha utol tudja érni.*
*Érzékeli, hogy némiképp sikerül megnyugtatnia túlaggódó tanítványát. Ez most nem egy verseny, nem egy vizsga, csupán gyakorlás, mindenféle tét vagy veszteség nélkül. Az elemek „vonzalmához” intézett kérdésre felkúszik szemöldöke. Nem teljesen érti a kérdést, de ennek ellenére megpróbál válaszolni rá.*
- Olyan, mint vonzódás, nem tudok. Az lehetséges, hogy valamelyik elem közelebb áll hozzád valami miatt. Én így vagyok a nappal és a holddal. Mindkét elem közel áll hozzám, de nincsen különösebben jobb vagy erősebb kötődésem hozzájuk a puszta kíváncsiságon túl. *Reméli, hogy tanítványa megérti-e szavakat, s láthatja belőle, hogy minden elem egyformán jó eséllyel tanulható, csupán az érdeklődési körünk határozza meg melyikkel kezdi a tanuló. Beszélgetésük közben egy elhaladó kedvesen rájuk köszön. Nem tudja ki lehet, de annyit megfigyel rajta, hogy egy törpe harcos lehet, legalább is alakjából és felszereléséből ítélve.*
- Szép estét Önnek is törpe uram! *Viszonozza a hóhajú férfi kedves gesztusát, így ismeretlenül is. Mivel a férfi távozik, így kettesben marad tanítványával, s folytathatják a tanulást. Érdeklődve hallgatja, hogy Tekihiro a föld elemet érzi magához közel. Ennek okát is megtudja, hiszen a tanítványa szülei földművesek voltak, így biztosan sok időt töltött ezen elfoglaltsággal az akkor még ifjú tanonca. Mosolyogva válaszol a megmutatkozó érdeklődésre.*
- Így már értem a föld elem iránti szereteted. Talán ezzel lesz érdemes kezdened. Magam fogak felkészíteni, s a tudást is átadom, amint annak birtokában leszek. *Szavai kedvesen csengenek, s a további kérdésekre is örömmel felel.*
- Természetesen választhatsz. Sorrend nincs, ahogy korábban említettem, csupán azt kell eldöntened, hogy melyik tortából kívánsz enni. Egyszerre csak egyet tanulunk majd, mert a tudás szétforgácsolódik, ha minden elembe bele szeretnél kóstolni egyszerre. *Szemléletesen kívánja elmagyarázni, hogy miért célszerű egyszerre egy elemre koncentrálni. Az időt elnézve valóban későre jár. Biztosan tanítványa is elfáradt, így nem bánhatja, hogy véget ér mára a tanítás.*
-Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Holnap ugyanitt folytathatjuk ha gondolod. Én még megyek, megpróbálom azt a törpe urat utolérni, s megkérdezni, hogy ismert e valahonnan. *Ha Tekihiro sem bánja, akkor felpattan a lovára, s miután elköszön a tanítványától a törpe harcos nyomába ered lóháton, hátha utol tudja érni.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:28:27
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:28:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tanítvány és tanuló//
*Hazafelé ballag élt harcosunk ami most konkrétan átvezeti az erdei tisztáson. Néha magától is kiül ide gyönyörködni olyan szépségesek ezek fák meg hát a fű se kutya. Ahogy ballag két fűben üldögélő alkatot szúr ki éles harci szeme. Közelebb sántikál már megnézni, hogy mifélével foglalatoskodnak olyan nagy csendbe.*
- Szépséges estét ifjak!
*Odaköszön már esti jókívánságait átadva az két szöcskének. Kifejezi a jókívánságait így estére a hórihorgas gnómnak is.
Igen furcsa, hogy behunyt szemmel ülnek egymással szembe és nem csinálnak semmit. No persze ezt nekik kel ugye tudni mire jó. Harcosunkat várja odahaza az asszonyság aki bizony olyan házsártos tud lenni mint egy hétfejű sárkány. Nem csoda, hogy törpénk inkább dicső kalandokba menekül és kockáztatja becses életét mint, hogy hosszabb ideig az asszony rigolyáját viselné elfele. Megfáradt azért egy cseppnyit ezért annyira nem is szökken a lába. Szépen komótosan ballag tovább a háza felé ami a város közelébe van.*
A hozzászólás írója (Hesgrim Reilgurum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.09 13:29:31
*Hazafelé ballag élt harcosunk ami most konkrétan átvezeti az erdei tisztáson. Néha magától is kiül ide gyönyörködni olyan szépségesek ezek fák meg hát a fű se kutya. Ahogy ballag két fűben üldögélő alkatot szúr ki éles harci szeme. Közelebb sántikál már megnézni, hogy mifélével foglalatoskodnak olyan nagy csendbe.*
- Szépséges estét ifjak!
*Odaköszön már esti jókívánságait átadva az két szöcskének. Kifejezi a jókívánságait így estére a hórihorgas gnómnak is.
Igen furcsa, hogy behunyt szemmel ülnek egymással szembe és nem csinálnak semmit. No persze ezt nekik kel ugye tudni mire jó. Harcosunkat várja odahaza az asszonyság aki bizony olyan házsártos tud lenni mint egy hétfejű sárkány. Nem csoda, hogy törpénk inkább dicső kalandokba menekül és kockáztatja becses életét mint, hogy hosszabb ideig az asszony rigolyáját viselné elfele. Megfáradt azért egy cseppnyit ezért annyira nem is szökken a lába. Szépen komótosan ballag tovább a háza felé ami a város közelébe van.*A hozzászólás írója (Hesgrim Reilgurum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.09 13:29:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3078-3097