Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-17 10:50:24
Üzenet elküldve: 2015-07-17 10:50:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Lia elhúzódik tőle és a szavai végre ráébresztik, hogy az előbb hangosan mondta ki amit gondolt. Úgy engedi el a lányt mint aki álomból ébred fel.*
-Bocsáss meg... nem lett volna szabad.
*Elengedi hadd menjen összegyűjteni az előbb szétszórt rözséket és némán fordìtja a fejét újra a lába felé. Nem néz rá és felismeri, hogy belül nagyon sajog a lelke, de most nem Ehnorát látja maga előtt, hanem azt a képet, ahogy Liának az arcáról eltűnik a hivó mosoly és a vágyakozás pirja elsápad.*
~Hogy tehettem? Miért nem állítottál meg? Inkább az arcom fájna a tenyered erejétől.~
*Komor arccal szintelen hangon kezd bele abba, amivel úgy érzi adósa maradt Liának a történtek után.*
-Öt éve már, hogy elvesztettem. Elmentem és ők egyedül maradtak. Mire észrevettem a felszálló füstcsíkokat már késő volt. Ehnora és a kisfiam...
*Szemét nem veszi le a kötésről. Az egész elbeszélés száraz szemmel és érzelem mentrs szavakkal hangzott el, mégis a végén elcsuklik a hangja. Egy hosszú levegővételel igyekszik gátat vonni feltörekvő fájdalomnak.*
-Emlékeztetsz rá. Megloptalak. Bocsáss meg kérlek, ha megtudsz! Én nem tudom sajnálni, mert az ajkaid nyújtottak először vígaszt ilyen sok fájdalom után, de a bocsánatodat szívből kérem.
*Pillant rá lassan újra Liára. Nem akarja, hogy emiatt meggyűlölje. Kedves és odaadó lány önzetlen és tisztességes. A legjobbat érdemli és a legtisztább érzelmeket.*
-Megbocsájtasz?
*Néz rá szomorúan.*
~Ha más időkben talàlkoztunk volna... ~
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 10:54:54
*Lia elhúzódik tőle és a szavai végre ráébresztik, hogy az előbb hangosan mondta ki amit gondolt. Úgy engedi el a lányt mint aki álomból ébred fel.*
-Bocsáss meg... nem lett volna szabad.
*Elengedi hadd menjen összegyűjteni az előbb szétszórt rözséket és némán fordìtja a fejét újra a lába felé. Nem néz rá és felismeri, hogy belül nagyon sajog a lelke, de most nem Ehnorát látja maga előtt, hanem azt a képet, ahogy Liának az arcáról eltűnik a hivó mosoly és a vágyakozás pirja elsápad.*
~Hogy tehettem? Miért nem állítottál meg? Inkább az arcom fájna a tenyered erejétől.~
*Komor arccal szintelen hangon kezd bele abba, amivel úgy érzi adósa maradt Liának a történtek után.*
-Öt éve már, hogy elvesztettem. Elmentem és ők egyedül maradtak. Mire észrevettem a felszálló füstcsíkokat már késő volt. Ehnora és a kisfiam...
*Szemét nem veszi le a kötésről. Az egész elbeszélés száraz szemmel és érzelem mentrs szavakkal hangzott el, mégis a végén elcsuklik a hangja. Egy hosszú levegővételel igyekszik gátat vonni feltörekvő fájdalomnak.*
-Emlékeztetsz rá. Megloptalak. Bocsáss meg kérlek, ha megtudsz! Én nem tudom sajnálni, mert az ajkaid nyújtottak először vígaszt ilyen sok fájdalom után, de a bocsánatodat szívből kérem.
*Pillant rá lassan újra Liára. Nem akarja, hogy emiatt meggyűlölje. Kedves és odaadó lány önzetlen és tisztességes. A legjobbat érdemli és a legtisztább érzelmeket.*
-Megbocsájtasz?
*Néz rá szomorúan.*
~Ha más időkben talàlkoztunk volna... ~
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 10:54:54
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-17 09:51:25
Üzenet elküldve: 2015-07-17 09:51:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Tapasztalat és megérzés, az a kettő segíti, nem más, hogy még aránylag időben fogja át a sebesült vállát, mielőtt kidőlne bizonytalan helyzetéből, és azzal még nagyobb kárt okozna magának, és még több munkát a lánynak.*
- Csak óvatosan, ha felszakad a sebed, nincs már több kötszerem.
~Szó szerint nincs, csak ha magamról húzom le, az meg már nem tiszta. Megvan három napja is, hogy Amon Ruadh alatt a folyóban mosni tudtam.~
*Lia picit elhúzza ezen a száját, mert szereti a tisztaságot. De annyira nem finnyás, hogy ne bírná ki csak valami flancos-puccos városi házban, vagy fogadóban.
Ugyanakkor kissé meglepve érzi, hogy bár a férfi is belé kapaszkodott, bizonyára ösztönösen, természetesen csakis azért, hogy megtartsa az egyensúlyát, de el már nem engedi. Mintha arról úgy ahogy van, megfeledkezett volna.
A lány kérdőn pillant rá.
Látja, hogyan tűnik el a másik mosolya, ahogy egymás szemébe néznek.*
~Kékek, az ő szemei is kékek, de más árnyalat, mint az enyém. Világosabb. Mint a nyári égbolt.~
*A férfi finoman húzza közelebb magához. Lia tudja, hogy tiltakoznia kellene, nem olyan naiv ő, ostobának sem mondható, és olyan rég volt már, hogy valaki megcsókolta.
Rendoll pedig most nagyon is magánál van, most nem lázas, és most nem is a lány a kezdeményező fél, és immár tudja, hogy a férfit nem várják sehol. Nem várja senki.*
~Mi baj lehet? Nem ártunk senkinek.~
*De még mindig, talán még mindig megállna, ha az a mély hang nem az ő nevét suttogná. Igen, akkor biztos tenne valamit, még az utolsó pillanatban is. De Rendoll az ő nevét mondja, az ajkai az ő szájára simulnak, és bűnösen finom a csókja.
Ahogy az is jó, ahogy utána átöleli, ahogy a hajához simítja az arcát, ahogy...*
- Mit mondtál?
*Lia pislog, kiegyenesedik, eltolja magától a férfit, vagy inkább ő maga húzódik el, a mosolya elenyészik, az arca elsápad.*
- De én nem ő vagyok *mondja ki halkan a szavakat.*
~Jamittettem?!~ *Lia nagyokat nyel, nem akar sírni, annyira nem lenne szabad sírnia. Joga sincs rá.* ~Tudtam, hogy nem lett volna szabad, azt az első csókot sem. Bár magamért kellenék, végre magamért.~
*A lány elhúzódik két lépésnyire, sóhajt, majd úgy, térden elkezdi összeszedegetni a korábban szétszórt rőzsét.*
*Tapasztalat és megérzés, az a kettő segíti, nem más, hogy még aránylag időben fogja át a sebesült vállát, mielőtt kidőlne bizonytalan helyzetéből, és azzal még nagyobb kárt okozna magának, és még több munkát a lánynak.*
- Csak óvatosan, ha felszakad a sebed, nincs már több kötszerem.
~Szó szerint nincs, csak ha magamról húzom le, az meg már nem tiszta. Megvan három napja is, hogy Amon Ruadh alatt a folyóban mosni tudtam.~
*Lia picit elhúzza ezen a száját, mert szereti a tisztaságot. De annyira nem finnyás, hogy ne bírná ki csak valami flancos-puccos városi házban, vagy fogadóban.
Ugyanakkor kissé meglepve érzi, hogy bár a férfi is belé kapaszkodott, bizonyára ösztönösen, természetesen csakis azért, hogy megtartsa az egyensúlyát, de el már nem engedi. Mintha arról úgy ahogy van, megfeledkezett volna.
A lány kérdőn pillant rá.
Látja, hogyan tűnik el a másik mosolya, ahogy egymás szemébe néznek.*
~Kékek, az ő szemei is kékek, de más árnyalat, mint az enyém. Világosabb. Mint a nyári égbolt.~
*A férfi finoman húzza közelebb magához. Lia tudja, hogy tiltakoznia kellene, nem olyan naiv ő, ostobának sem mondható, és olyan rég volt már, hogy valaki megcsókolta.
Rendoll pedig most nagyon is magánál van, most nem lázas, és most nem is a lány a kezdeményező fél, és immár tudja, hogy a férfit nem várják sehol. Nem várja senki.*
~Mi baj lehet? Nem ártunk senkinek.~
*De még mindig, talán még mindig megállna, ha az a mély hang nem az ő nevét suttogná. Igen, akkor biztos tenne valamit, még az utolsó pillanatban is. De Rendoll az ő nevét mondja, az ajkai az ő szájára simulnak, és bűnösen finom a csókja.
Ahogy az is jó, ahogy utána átöleli, ahogy a hajához simítja az arcát, ahogy...*
- Mit mondtál?
*Lia pislog, kiegyenesedik, eltolja magától a férfit, vagy inkább ő maga húzódik el, a mosolya elenyészik, az arca elsápad.*
- De én nem ő vagyok *mondja ki halkan a szavakat.*
~Jamittettem?!~ *Lia nagyokat nyel, nem akar sírni, annyira nem lenne szabad sírnia. Joga sincs rá.* ~Tudtam, hogy nem lett volna szabad, azt az első csókot sem. Bár magamért kellenék, végre magamért.~
*A lány elhúzódik két lépésnyire, sóhajt, majd úgy, térden elkezdi összeszedegetni a korábban szétszórt rőzsét.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:55:34
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Érzi, hogy Lia látja mi zajlik benne és a sajnálata, a veszteségének szól még, ha csak körvonalakban ismerheti is annak részleteit. Jólesik neki, hogy érzi a törődését. Kimerítő akciója után a lány megint nem késlekedik a segítségére sietni. Már ott is terem mellette és puha támaszt nyújtva karolja át a vállait. Nagy nehezen sikerül magát szembe tornázni vele, de a súlya jóval nagyobb, ezért amikor átkarolva keres kapaszkodót kis híján hátra rántja magára Liát. Kicsit inog még amikor másik keze is megtalálja a lány vállait és végre stabil helyzetet véve fel ül, de elfelejti elengedni Lia vállait. Mosolyogva nézi a szép kék szemeket, amik veszélyes közelségbe kerültek ismét a szépségükkel vonzva a tekintetét. Karja önkéntelenül is szorosabbra záródik és tekintete a régebben csókolt szájra vándorol, ami olyan, mint a szeretett kedvesé volt. Az érintés is olyan, mosolya lassan elszökik arcáról és mélyen hatolva pillantása a másik kékségeibe fúródik.*
~Ha nem volt kellemetlen, akkor talán... ha... ~
*Húzza egy kicsit maga felé gyengéden és ha engedi addig amíg szájuk nem kerül pár milliméterre egymástól.*
-Lia...
*Suttogja rá a mély rózsaszín ajkakra.*
~Kérlek csak még egyszer, hadd érezzem őt csak még egyszer... hadd érezzelek téged.~
*Tiltakozik egy belső hang ellene, hogy kihasználja a lányt és a csókot szó szerint ellopja tőle, de nem bírja ki, hogy ne vonja magához. Átöleli karjaiba zárva és mélyen beszívja a haja illatát.*
-Úgy hasonlítasz rá...
*Suttogja maga elé és észre sem veszi, hogy gondolata ezúttal hangosan hagyta el ajkait.*
*Érzi, hogy Lia látja mi zajlik benne és a sajnálata, a veszteségének szól még, ha csak körvonalakban ismerheti is annak részleteit. Jólesik neki, hogy érzi a törődését. Kimerítő akciója után a lány megint nem késlekedik a segítségére sietni. Már ott is terem mellette és puha támaszt nyújtva karolja át a vállait. Nagy nehezen sikerül magát szembe tornázni vele, de a súlya jóval nagyobb, ezért amikor átkarolva keres kapaszkodót kis híján hátra rántja magára Liát. Kicsit inog még amikor másik keze is megtalálja a lány vállait és végre stabil helyzetet véve fel ül, de elfelejti elengedni Lia vállait. Mosolyogva nézi a szép kék szemeket, amik veszélyes közelségbe kerültek ismét a szépségükkel vonzva a tekintetét. Karja önkéntelenül is szorosabbra záródik és tekintete a régebben csókolt szájra vándorol, ami olyan, mint a szeretett kedvesé volt. Az érintés is olyan, mosolya lassan elszökik arcáról és mélyen hatolva pillantása a másik kékségeibe fúródik.*
~Ha nem volt kellemetlen, akkor talán... ha... ~
*Húzza egy kicsit maga felé gyengéden és ha engedi addig amíg szájuk nem kerül pár milliméterre egymástól.*
-Lia...
*Suttogja rá a mély rózsaszín ajkakra.*
~Kérlek csak még egyszer, hadd érezzem őt csak még egyszer... hadd érezzelek téged.~
*Tiltakozik egy belső hang ellene, hogy kihasználja a lányt és a csókot szó szerint ellopja tőle, de nem bírja ki, hogy ne vonja magához. Átöleli karjaiba zárva és mélyen beszívja a haja illatát.*
-Úgy hasonlítasz rá...
*Suttogja maga elé és észre sem veszi, hogy gondolata ezúttal hangosan hagyta el ajkait.*
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:19:17
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:19:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Annak a gyengéd mosolynak nem lehet ellenállni, így a lány visszamosolyog, és csak egészen halványan pirul el, mikor a férfi azt mondja, örül.*
~Vajon tényleg emlékszel? Vagy csak udvarias vagy?~
*De talán mégis inkább az elsőre fogadna, látva, hogyan kapja le róla a férfi a tekintetét és hogyan kezdi vizsgálgatni a kötését, ami még mindig ugyanaz a fehérnemű. Illetve eredetileg fehérnemű volt.*
~Jajnee!~
* Lia nem tudja, szóljon-e vagy sem, próbálja-e elvonni a férfi figyelmét, vagy mégse, és amíg ezen hezitál végül Rendoll beszélni kezd, és hirtelen már nem is számít annyira az az alsóing.*
– Öt év.
*Görcsösen nyel.
Nem buta lány ő, a kis mozaikok összeállnak. A név, a lázas kábulatban kért csók, az, hogy a férfit sehol sem várják, senki sem, az öt év, és hogy oda a családja.
Ha Lia jól következtet, akkor legalább az bizonyos, hogy nem csaltak meg senkit azzal a csókkal. Senki élőt. De hogy ettől könnyebb-e ez a helyzet, abban már nem biztos.*
– Sajnálom. *súgja halkan.*
~Ó egek! Mibe tenyereltem én bele? Hiszen még gyászol. Vagy nem?~
*Lia túl keveset tud ahhoz, hogy ezt eldöntse. Ahhoz is keveset, hogy megítélje, vajon a férfi az eltávozott kedvesét képzelte-e el, vagy rájött közben, mi az igazság, és ha a második, akkor vajon mikor. Mert ez rengeteget számít a lánynak.
Csak hát ugye mégsem kérdezhet rá.*
– Tartozol? *kérdez vissza, és kissé értetlen arcot vág, miközben azon tűnődik, vajon miről is maradt le, amíg azon agyalt, a férfi mást képzelt-e a helyébe, vagy azért rájött-e már a csók közben, hogy kivel is van.*
– De ha neked úgy könnyebb *bólint, bár nincs egészen képben, hogy pontosan mibe is egyezett bele.*
~De rákérdezni túl kínos lenne, hiszen kérdés kérdést szülhetne.~
*Így végül Lia inkább a gyakorlati teendőket veszi sorra, azok közül is a legfontosabb a tűz, nem csak a fény és a hűvös éjszaka elleni meleg miatt, de a lány okult az előző éjszakai támadásból is, tudja a tűz, vagy akár egy égő husáng bizony hasznos lehet. Plusz enniük is kell, és az ételt el kell készítenie.*
~Szerencsére van mit. Mégis jó volt, hogy tartalékoltam az útra. Kérdés, Rendoll mit szól majd hozzá?~
*Ámde előbb mégis Liából robban ki a felháborodás – amit lehet, hogy a vacsora miatt visszakap majd, de az is lehet, hogy nem–, igaz nem kifejezetten veszekedés formájában.*
– Elfutni? Emiatt nem aggódtam! De majd most, ugye!
*Látja, hogy inog meg a férfi, ahogy a bal combja még feladja a harcot.
Nem elég gyors, hogy a rőzsehalmon átszökkenve elkaphassa, de nem késik sokat.
Lehajol, átkarolja a férfi vállait.*
– Ez nem volt épp jó ötlet. Se jó mozdulat. Jobb lenne visszafeküdnöd, vagy legalább félig ledőlnöd, a combot így csak begörcsöl. Ha a nyakamba kapaszkodsz, segítek *ajánlja.*
*Annak a gyengéd mosolynak nem lehet ellenállni, így a lány visszamosolyog, és csak egészen halványan pirul el, mikor a férfi azt mondja, örül.*
~Vajon tényleg emlékszel? Vagy csak udvarias vagy?~
*De talán mégis inkább az elsőre fogadna, látva, hogyan kapja le róla a férfi a tekintetét és hogyan kezdi vizsgálgatni a kötését, ami még mindig ugyanaz a fehérnemű. Illetve eredetileg fehérnemű volt.*
~Jajnee!~
* Lia nem tudja, szóljon-e vagy sem, próbálja-e elvonni a férfi figyelmét, vagy mégse, és amíg ezen hezitál végül Rendoll beszélni kezd, és hirtelen már nem is számít annyira az az alsóing.*
– Öt év.
*Görcsösen nyel.
Nem buta lány ő, a kis mozaikok összeállnak. A név, a lázas kábulatban kért csók, az, hogy a férfit sehol sem várják, senki sem, az öt év, és hogy oda a családja.
Ha Lia jól következtet, akkor legalább az bizonyos, hogy nem csaltak meg senkit azzal a csókkal. Senki élőt. De hogy ettől könnyebb-e ez a helyzet, abban már nem biztos.*
– Sajnálom. *súgja halkan.*
~Ó egek! Mibe tenyereltem én bele? Hiszen még gyászol. Vagy nem?~
*Lia túl keveset tud ahhoz, hogy ezt eldöntse. Ahhoz is keveset, hogy megítélje, vajon a férfi az eltávozott kedvesét képzelte-e el, vagy rájött közben, mi az igazság, és ha a második, akkor vajon mikor. Mert ez rengeteget számít a lánynak.
Csak hát ugye mégsem kérdezhet rá.*
– Tartozol? *kérdez vissza, és kissé értetlen arcot vág, miközben azon tűnődik, vajon miről is maradt le, amíg azon agyalt, a férfi mást képzelt-e a helyébe, vagy azért rájött-e már a csók közben, hogy kivel is van.*
– De ha neked úgy könnyebb *bólint, bár nincs egészen képben, hogy pontosan mibe is egyezett bele.*
~De rákérdezni túl kínos lenne, hiszen kérdés kérdést szülhetne.~
*Így végül Lia inkább a gyakorlati teendőket veszi sorra, azok közül is a legfontosabb a tűz, nem csak a fény és a hűvös éjszaka elleni meleg miatt, de a lány okult az előző éjszakai támadásból is, tudja a tűz, vagy akár egy égő husáng bizony hasznos lehet. Plusz enniük is kell, és az ételt el kell készítenie.*
~Szerencsére van mit. Mégis jó volt, hogy tartalékoltam az útra. Kérdés, Rendoll mit szól majd hozzá?~
*Ámde előbb mégis Liából robban ki a felháborodás – amit lehet, hogy a vacsora miatt visszakap majd, de az is lehet, hogy nem–, igaz nem kifejezetten veszekedés formájában.*
– Elfutni? Emiatt nem aggódtam! De majd most, ugye!
*Látja, hogy inog meg a férfi, ahogy a bal combja még feladja a harcot.
Nem elég gyors, hogy a rőzsehalmon átszökkenve elkaphassa, de nem késik sokat.
Lehajol, átkarolja a férfi vállait.*
– Ez nem volt épp jó ötlet. Se jó mozdulat. Jobb lenne visszafeküdnöd, vagy legalább félig ledőlnöd, a combot így csak begörcsöl. Ha a nyakamba kapaszkodsz, segítek *ajánlja.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:10:44
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:10:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Felkapja a fejét mikor Lia megjegyzi, hogy nem volt kellemetlen számára, ami történt. Ennek ellenére nem görgeti tovább az ezzel kapcsolatos gondolatmenetet csak gyengéd mosolyt küld felé.*
-Örülök neki...
~Csak ezt ne mondtad volna, ezután csak az jár a fejemben milyen jó lenne újra.~
*Pillantását most először zavartan veszi le róla, hogy a kötését kezdje el vizsgálni.*
-Tíz év az hosszú idő. Én csak öt éve veszettem el a családomat, de olyan, mintha ötven lenne.
*Nem néz a lányra inkább maga elé mondja ezeket a szavakat. Ki tudja miért kívánkozik ez most ki belőle. Talán Lia megértő kedvessége sarkalja rá, hogy megossza vele bánatát.*
-Igen az élet megy tovább, nélkülük nap, nap után...
*Komoran néz maga elé, de aztán lassan újra Liára emeli tekintetét és elmosolyodik.*
-Ha a lábam már némileg helyrejött felajánlom szolgálataimat a védelmedben. Azt hiszem ennyivel tartozom, azok után, hogy megmentetted az életemet.
*Miközben Lia beszerzi, ami kell ő a fa támasztásával némileg feljebb jut és kissé furán oldalra dőlve, de megáll a lábán. A kardját előhúzza és a fa mellé teszi, ha itt fog éjszakázni legalább karjával tudjon védekezni. Lia fedő szavaira, ahogy visszatértében meglátja muszáj halkan felnevetnie.*
-Nem akarok elfutni ne aggódj! Csak kipróbáltam mennyit bírok, de úgy tűnik még nem az igazi. Azon kívül ülve nehéz lett volna előhúzni a kardomat.
*Lassan megpróbál vissza helyezkedni, de a lába alattomosan nyilall bele a sebébe és cserben hagyja az egyensúlya. Szerencsére nem nagyot esik, mert kezével a fát támasztva tompítja a lendületet, csak térdre csúszik és muszáj egy kicsit megállnia a rátörő fájdalomtól mielőtt vissza fordulva veti hátát újra a törzsnek.*
*Felkapja a fejét mikor Lia megjegyzi, hogy nem volt kellemetlen számára, ami történt. Ennek ellenére nem görgeti tovább az ezzel kapcsolatos gondolatmenetet csak gyengéd mosolyt küld felé.*
-Örülök neki...
~Csak ezt ne mondtad volna, ezután csak az jár a fejemben milyen jó lenne újra.~
*Pillantását most először zavartan veszi le róla, hogy a kötését kezdje el vizsgálni.*
-Tíz év az hosszú idő. Én csak öt éve veszettem el a családomat, de olyan, mintha ötven lenne.
*Nem néz a lányra inkább maga elé mondja ezeket a szavakat. Ki tudja miért kívánkozik ez most ki belőle. Talán Lia megértő kedvessége sarkalja rá, hogy megossza vele bánatát.*
-Igen az élet megy tovább, nélkülük nap, nap után...
*Komoran néz maga elé, de aztán lassan újra Liára emeli tekintetét és elmosolyodik.*
-Ha a lábam már némileg helyrejött felajánlom szolgálataimat a védelmedben. Azt hiszem ennyivel tartozom, azok után, hogy megmentetted az életemet.
*Miközben Lia beszerzi, ami kell ő a fa támasztásával némileg feljebb jut és kissé furán oldalra dőlve, de megáll a lábán. A kardját előhúzza és a fa mellé teszi, ha itt fog éjszakázni legalább karjával tudjon védekezni. Lia fedő szavaira, ahogy visszatértében meglátja muszáj halkan felnevetnie.*
-Nem akarok elfutni ne aggódj! Csak kipróbáltam mennyit bírok, de úgy tűnik még nem az igazi. Azon kívül ülve nehéz lett volna előhúzni a kardomat.
*Lassan megpróbál vissza helyezkedni, de a lába alattomosan nyilall bele a sebébe és cserben hagyja az egyensúlya. Szerencsére nem nagyot esik, mert kezével a fát támasztva tompítja a lendületet, csak térdre csúszik és muszáj egy kicsit megállnia a rátörő fájdalomtól mielőtt vissza fordulva veti hátát újra a törzsnek.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:00:04
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:00:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar//
*Csak fejét fordítja vissza, ahogy hallgatja a férfi kifogátoltságát. Elégedett mosoly terül szét ajkain, a dühön hang hallatán. De nem válaszol, hagyja, hogy végigmondja, végigdühöngje a másik magát, s csak azt követően mosolyog el újra, s válaszol a kérdésre.*
- Pontosan. Én hagytam magam. Ti férfiak azt hiszitek, hogy pár szép szó után, s kellemes gesztust követően a nők máris öleitekbe hullik. Talán így is van a nagyvilágban. Meglehet, hogy a nők nagy többsége, kikkel sosem éreztettek szeretet így van. De nem egy Worffal.
*Mondja végül s fordul el újra. Talán ezzel még jobban feldühíti a férfit, de adott neki egy leckét. Nem minden nő adja meg magát olyan egykönnyen. Ezek közé tartozik ő is, s ez egy remek tanulság volt a másiknak, hogy ne kezdjen ki oly egykönnyen a másikkal. Valóban akár gyilkos is lehetett volna.
~Felelőtlen egy férfi.~
Konstatálja az eseményeket, ki kedves szava, s kecses külleme ennyire elvakította ily rövid idő alatt.
De meglehet, hogy az északi leányzó teljesen rossz úton áll, s nem ez áll a dolog hátterében. Felcsigázta a másikat, nem tagadja. Lehet, ezt adta ki dühösen. Ritkán látott ilyen reakciót, s ez veszélyessé is fajulhatott volna. Gyakorolnia kell, edzenie, hogy meg tudja magát védeni.
Halkan dúdolgatva halad előre, kezeivel nagy lendületeket tesz, s a csizma csak úgy suhan a levegőbe. Nem zavarja, hogy a finom füvön kell lépkednie.
Szerencséjére Zaranir nem sértődött meg annyira, hogy ne tartson vele. Egyedül nem tudna hova menni, csak a Pegazusba. Pedig egyáltalán nem oda készültek. A férfi kezei hamar átkarolják, de újra csak hagyja magát. Ha újra elkezdődne játszmájuk, talán ugyanúgy végződne, mint a legutóbb. Elyne játszik, s ezt élvezi is. Ajkai cicamód kunkorodnak fel, apró mélyedést hagyva csinos pofikáján. Szemei aljasul villannak meg. Talán túl sok időt töltött oly ritkán látott fivérei társaságában? Vagy ez mind a Worf mentalitás lenne? Nem tartja magát kegyetlennek, de nem tudja, hogy miként vélekedik erről a világ.*
- Ha nem fagytak a leghidegebb teleken a földhöz, talán akkor itt sem olvad el annyira.
*Mondja magabiztosan, nem is sejtve, hogy mennyire nem lesz igaza, amint elérik a várost.
S bizony azt hamar elérik. A Piactér irányából közelítenek. A minap még nagy forgatag volt itt, de annak már nyomai sem látszódnak. Az átforrósodott macskakő eleinte melengeti talpát, de később tényleg égeti. Arcán az izom megrándul néha, de nem mutatja nagyobb jelét a fájdalomnak. Kibírja a korcsmáig, ahova mennek.*
*Csak fejét fordítja vissza, ahogy hallgatja a férfi kifogátoltságát. Elégedett mosoly terül szét ajkain, a dühön hang hallatán. De nem válaszol, hagyja, hogy végigmondja, végigdühöngje a másik magát, s csak azt követően mosolyog el újra, s válaszol a kérdésre.*
- Pontosan. Én hagytam magam. Ti férfiak azt hiszitek, hogy pár szép szó után, s kellemes gesztust követően a nők máris öleitekbe hullik. Talán így is van a nagyvilágban. Meglehet, hogy a nők nagy többsége, kikkel sosem éreztettek szeretet így van. De nem egy Worffal.
*Mondja végül s fordul el újra. Talán ezzel még jobban feldühíti a férfit, de adott neki egy leckét. Nem minden nő adja meg magát olyan egykönnyen. Ezek közé tartozik ő is, s ez egy remek tanulság volt a másiknak, hogy ne kezdjen ki oly egykönnyen a másikkal. Valóban akár gyilkos is lehetett volna.
~Felelőtlen egy férfi.~
Konstatálja az eseményeket, ki kedves szava, s kecses külleme ennyire elvakította ily rövid idő alatt.
De meglehet, hogy az északi leányzó teljesen rossz úton áll, s nem ez áll a dolog hátterében. Felcsigázta a másikat, nem tagadja. Lehet, ezt adta ki dühösen. Ritkán látott ilyen reakciót, s ez veszélyessé is fajulhatott volna. Gyakorolnia kell, edzenie, hogy meg tudja magát védeni.
Halkan dúdolgatva halad előre, kezeivel nagy lendületeket tesz, s a csizma csak úgy suhan a levegőbe. Nem zavarja, hogy a finom füvön kell lépkednie.
Szerencséjére Zaranir nem sértődött meg annyira, hogy ne tartson vele. Egyedül nem tudna hova menni, csak a Pegazusba. Pedig egyáltalán nem oda készültek. A férfi kezei hamar átkarolják, de újra csak hagyja magát. Ha újra elkezdődne játszmájuk, talán ugyanúgy végződne, mint a legutóbb. Elyne játszik, s ezt élvezi is. Ajkai cicamód kunkorodnak fel, apró mélyedést hagyva csinos pofikáján. Szemei aljasul villannak meg. Talán túl sok időt töltött oly ritkán látott fivérei társaságában? Vagy ez mind a Worf mentalitás lenne? Nem tartja magát kegyetlennek, de nem tudja, hogy miként vélekedik erről a világ.*
- Ha nem fagytak a leghidegebb teleken a földhöz, talán akkor itt sem olvad el annyira.
*Mondja magabiztosan, nem is sejtve, hogy mennyire nem lesz igaza, amint elérik a várost.
S bizony azt hamar elérik. A Piactér irányából közelítenek. A minap még nagy forgatag volt itt, de annak már nyomai sem látszódnak. Az átforrósodott macskakő eleinte melengeti talpát, de később tényleg égeti. Arcán az izom megrándul néha, de nem mutatja nagyobb jelét a fájdalomnak. Kibírja a korcsmáig, ahova mennek.*
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:46:22
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*Amikor már kezdene komolyabbra fordulni a dolog, hirtelen megszabadulnak tőle. Eleinte nem érti, úgy véli, hogy egy játék és nem is lepődne meg, ha a másik egy kicsit vadabbul szeretne szórakozni vele, de minden örömét elnyeli az a kegyetlen mosoly, mely a lelkébe égeti, hogy átverték. Egy kevés csalódottság ül meg a szemein, persze még nem higgadt le teljesen, nem fogadta el az állapotokat, így a hangja is felhevültebb a kelleténél, az idegesség és harag tónusait ütögetve.*
-Ha nem akartad, minek egyeztél bele? Senki nem kényszerített, hogy velem és most érezd jól magad, magad hagytad, hogy a kedvedre tegyek.
*Nem érti, min húzta így fel magát. Tudja jól, hogy játszottak vele és általában nem is szokta zavarni, hogy ha lekoptatják a próbálkozásai után. A hőség teszi ezt vele, egyelőre komolyabbra nem akar gondolni. Még biztosan nem. Mély levegőt vett, kiszellőzteti az agyát. El nem tudja képzelni, hogy mennyire szánható volt a mostani műsora. De már lenyugodott és át is veszi a vezetést, karolva a nőt és sokkal kedélyesebb hangon szólva hozzá.*
-Én felvenném biza őket, mert égni fog a lábad a macskaköveken és már a karbanvivős ajánlatomat eljátszottad.
*Erőltetett szellemességgel, kicsit még durcásan, de csak azért is inkább vele menne, mintsem egyedül. Majd csak felenged, nem tartja sokáig magában a haragot.*
*Amikor már kezdene komolyabbra fordulni a dolog, hirtelen megszabadulnak tőle. Eleinte nem érti, úgy véli, hogy egy játék és nem is lepődne meg, ha a másik egy kicsit vadabbul szeretne szórakozni vele, de minden örömét elnyeli az a kegyetlen mosoly, mely a lelkébe égeti, hogy átverték. Egy kevés csalódottság ül meg a szemein, persze még nem higgadt le teljesen, nem fogadta el az állapotokat, így a hangja is felhevültebb a kelleténél, az idegesség és harag tónusait ütögetve.*
-Ha nem akartad, minek egyeztél bele? Senki nem kényszerített, hogy velem és most érezd jól magad, magad hagytad, hogy a kedvedre tegyek.
*Nem érti, min húzta így fel magát. Tudja jól, hogy játszottak vele és általában nem is szokta zavarni, hogy ha lekoptatják a próbálkozásai után. A hőség teszi ezt vele, egyelőre komolyabbra nem akar gondolni. Még biztosan nem. Mély levegőt vett, kiszellőzteti az agyát. El nem tudja képzelni, hogy mennyire szánható volt a mostani műsora. De már lenyugodott és át is veszi a vezetést, karolva a nőt és sokkal kedélyesebb hangon szólva hozzá.*
-Én felvenném biza őket, mert égni fog a lábad a macskaköveken és már a karbanvivős ajánlatomat eljátszottad.
*Erőltetett szellemességgel, kicsit még durcásan, de csak azért is inkább vele menne, mintsem egyedül. Majd csak felenged, nem tartja sokáig magában a haragot.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:24:08
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:24:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar//
*A beszélgetés alább hagy köztük. Nem tudja, hogy miket gondol a másik, csak cselekedeteit tapasztalhatja. Gyorsan elengedi a lábát tartó kéz, így megindul a föld irányába. Ám mezítlen talpai mégsem érik a földet. Még nem. Talán derekát ölelhetik, de most a férfival van egy magasságban. Talán kicsivel magasabban, hogy a másik jobban hozzáférjen nyakához.
Érzi a hirtelen mozdulatot. Alig tettek csak pár lépést meg a tisztáson, még ki sem jutottak onnan, máris egy fának döntik. Az ütés hatására furcsa, de egy kaján vigyor kúszik ajkai szegletébe. Talán ez volt az első alkalom, hogy tetszett, amit a másik csinált. Ez a tette akaratlanul is más emlékeket idéz, melyet nem enged lelki szemei elé. Most nem. Álmatlan éjszakáin eljátszik az emlékeivel, de most ébren van. S oda kell figyelnie, minden apró rezdülésére.
Érzi a nyakát támadó ajkakat, a férfi nyelvének puha érintését. Mégsem szól semmit, szívének verése is csak mérsékelten kezd bele lüktetésébe. Alsó ajkába beleharap, de csendbe marad. Nem ad ki semmi a hangot, a másik tán úgy gondolhatná, hogy élvezi is a dolgot. De ilyen örömet nem fog adni a férfinak.
Hagyja, hogy a kéz kósza útra induljon oldalán, s egyre lejjebb csípője nyomán, tán engedi, hogy elérje szoknyája alját. A morgásra csak elmosolyodik, szemébe galád fény csillan, ahogy átnéz a másik válla fölött a szabad égre, s a térre. Vannak itt páran, nem mintha zavarná őt a tény, hogy láthatják. Zaranir másik keze előbukkanó hajtincseit távolítja el, majd az is felfedező útra indul. Nem szól semmit továbbra sem csak áll némán, elernyedt izmokkal. Az ujjak kikerülik nyakékét, nem mintha féltené azt. Vissza tudná szerezni, ha netalán el akarná lopni. Ahogy eléri a férfi idomait, gyorsan mozdul keze. Megfogja a csuklójánál fogva, s mélyen néz a kék szemekbe. Egyik lábával a fa kérgén támaszkodik. Lábát megrázza, ahol a másik kósza kéz kóricál, hogy lesöpörje magáról. Nyilvánosan is immár hitvány mosolyát villantja a férfira. Kicsit lök a másikon, ám ha nem sikerül nem szoríthatja annyira a fához, hogy ne tudjon kisliszanni. Bármelyik művelet is hajtódik, végre kifordul az ölelésből, s hangos kacajba kezd.*
- Azért nem semmi, hogy képes vagy elhinni, hogy alig tízpercnyi ismeretség után, csak úgy odaadom magam. Az ilyen a bordélyokba szokás. *Neveti el magát. Csizmáit továbbra is a kezébe fogva indul meg a város felé, de vállai fölött azért még hátranéz.*
- Jössz hát? *Kérdez rá. Felajánlották neki, hogy elkísérik valami új helyre. Szavát tartja, s várja, hogy partnere is végre elinduljon.*
*A beszélgetés alább hagy köztük. Nem tudja, hogy miket gondol a másik, csak cselekedeteit tapasztalhatja. Gyorsan elengedi a lábát tartó kéz, így megindul a föld irányába. Ám mezítlen talpai mégsem érik a földet. Még nem. Talán derekát ölelhetik, de most a férfival van egy magasságban. Talán kicsivel magasabban, hogy a másik jobban hozzáférjen nyakához.
Érzi a hirtelen mozdulatot. Alig tettek csak pár lépést meg a tisztáson, még ki sem jutottak onnan, máris egy fának döntik. Az ütés hatására furcsa, de egy kaján vigyor kúszik ajkai szegletébe. Talán ez volt az első alkalom, hogy tetszett, amit a másik csinált. Ez a tette akaratlanul is más emlékeket idéz, melyet nem enged lelki szemei elé. Most nem. Álmatlan éjszakáin eljátszik az emlékeivel, de most ébren van. S oda kell figyelnie, minden apró rezdülésére.
Érzi a nyakát támadó ajkakat, a férfi nyelvének puha érintését. Mégsem szól semmit, szívének verése is csak mérsékelten kezd bele lüktetésébe. Alsó ajkába beleharap, de csendbe marad. Nem ad ki semmi a hangot, a másik tán úgy gondolhatná, hogy élvezi is a dolgot. De ilyen örömet nem fog adni a férfinak.
Hagyja, hogy a kéz kósza útra induljon oldalán, s egyre lejjebb csípője nyomán, tán engedi, hogy elérje szoknyája alját. A morgásra csak elmosolyodik, szemébe galád fény csillan, ahogy átnéz a másik válla fölött a szabad égre, s a térre. Vannak itt páran, nem mintha zavarná őt a tény, hogy láthatják. Zaranir másik keze előbukkanó hajtincseit távolítja el, majd az is felfedező útra indul. Nem szól semmit továbbra sem csak áll némán, elernyedt izmokkal. Az ujjak kikerülik nyakékét, nem mintha féltené azt. Vissza tudná szerezni, ha netalán el akarná lopni. Ahogy eléri a férfi idomait, gyorsan mozdul keze. Megfogja a csuklójánál fogva, s mélyen néz a kék szemekbe. Egyik lábával a fa kérgén támaszkodik. Lábát megrázza, ahol a másik kósza kéz kóricál, hogy lesöpörje magáról. Nyilvánosan is immár hitvány mosolyát villantja a férfira. Kicsit lök a másikon, ám ha nem sikerül nem szoríthatja annyira a fához, hogy ne tudjon kisliszanni. Bármelyik művelet is hajtódik, végre kifordul az ölelésből, s hangos kacajba kezd.*
- Azért nem semmi, hogy képes vagy elhinni, hogy alig tízpercnyi ismeretség után, csak úgy odaadom magam. Az ilyen a bordélyokba szokás. *Neveti el magát. Csizmáit továbbra is a kezébe fogva indul meg a város felé, de vállai fölött azért még hátranéz.*
- Jössz hát? *Kérdez rá. Felajánlották neki, hogy elkísérik valami új helyre. Szavát tartja, s várja, hogy partnere is végre elinduljon.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:06:51
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:06:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*Úgy látszik a címerrel sikerült valami érzékeny pontot találnia, így most úgy tesz, mintha nem tulajdonítana ennek különösebb jelentőséget, talán egyszer majd újra előveszi a dolgot. Amikor alkalmasabb és egy kicsivel magasabb a véralkoholszintjük. Érzi, ahogy a másik is közeledik és érzékeny pontja felé tereli őt, amely jeleket nem fog figyelmen kívül hagyni. Még nem tud az aljas tervről, csak érzi, ahogy a megtartás egy forró ölelésbe fordul át, bár még a lábát nem rakta le a másiknak. Nem visszakozik, hogy most ő legyen a kandúr és, ha már voltak olyan gálánsak, akkor ő ki is használja azt, hogy hozzáférhet a másik érzékeny pontjához. Mordul egyet, ezzel tudatván, hogy őt sikerült megvennie, majd a fához nyomja a partnerét. Egyik kezével felszaladván addig, hogy továbbra is tisztán tartsa a terepet a nyakra, melyre egyre vadabbul támad, a másik pedig kedvesen, álnokul mászik egyre lejjebb a másik csípőjén. A fa árnyéka egyébként is jó hűsölési hely, bár az ő forróságán ez vajmit segíthet. Az eddig nyaktájon tartózkodó kezének mutatóujja szépen elindul lefele, hogy onnét is gyorsíthassa az ütemet. Ha az amulett az útjába kerülne, akkor azt szépen megkerüli, nem akarja úgy éreztetni, hogy esetleg az ékszerre pályázna. Ő most nem valami hideg fémet, akar, inkább húst és egy kis kéjt, bárhogy is jöjjön kis a végén. Még mielőtt teljesen elborul az agya és ráveti magát a másikra, vadul, megállíthatatlanul. *
*Úgy látszik a címerrel sikerült valami érzékeny pontot találnia, így most úgy tesz, mintha nem tulajdonítana ennek különösebb jelentőséget, talán egyszer majd újra előveszi a dolgot. Amikor alkalmasabb és egy kicsivel magasabb a véralkoholszintjük. Érzi, ahogy a másik is közeledik és érzékeny pontja felé tereli őt, amely jeleket nem fog figyelmen kívül hagyni. Még nem tud az aljas tervről, csak érzi, ahogy a megtartás egy forró ölelésbe fordul át, bár még a lábát nem rakta le a másiknak. Nem visszakozik, hogy most ő legyen a kandúr és, ha már voltak olyan gálánsak, akkor ő ki is használja azt, hogy hozzáférhet a másik érzékeny pontjához. Mordul egyet, ezzel tudatván, hogy őt sikerült megvennie, majd a fához nyomja a partnerét. Egyik kezével felszaladván addig, hogy továbbra is tisztán tartsa a terepet a nyakra, melyre egyre vadabbul támad, a másik pedig kedvesen, álnokul mászik egyre lejjebb a másik csípőjén. A fa árnyéka egyébként is jó hűsölési hely, bár az ő forróságán ez vajmit segíthet. Az eddig nyaktájon tartózkodó kezének mutatóujja szépen elindul lefele, hogy onnét is gyorsíthassa az ütemet. Ha az amulett az útjába kerülne, akkor azt szépen megkerüli, nem akarja úgy éreztetni, hogy esetleg az ékszerre pályázna. Ő most nem valami hideg fémet, akar, inkább húst és egy kis kéjt, bárhogy is jöjjön kis a végén. Még mielőtt teljesen elborul az agya és ráveti magát a másikra, vadul, megállíthatatlanul. *
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:36:47
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:36:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar//
*Elneveti magát, ahogy a férfi azt képzeli róla, hogy megijed néhány lepukkant környéktől. Aranyos ez tőle. De ebből is látszik, hogy mennyire félreismerik az emberet. S hogy mennyire csak a külsőségekre hagyatkoznak. El sem tudják képzelni, hogy aki viszonylag tiszta, s jól öltözött, esetleg kedves is hozzá a modora, az már rögtön megijed egy veszélyes környéktől. Épp az ilyenek miatt örül annak, hogy olyan körülmények között nőtt fel, amilyenbe. Kevés dologtól riad vissza, s azok között nincs benne holmi sötét sikátorok.*
- Majd igyekszem nem nagyon meglepődni.
*Szájal vissza, huncut hangon. Maga sem vette észre, hogy megtelt-e körülöttük a tisztás. Nem tudja, hogy mennyire népszerű hely ez egyébként, ahogy azt sem, hogy mennyien lehetnek. Reggel mikor itt volt, még csak egyedül volt, s lám. Most egy idegen szőke, kék szemű férfinak az ajkait rágcsálja.
A nyakéke dicséretére keze rátéved, s eltakarja azt. Kedves mosollyal honorálja, bár sejti, hogy nem épp a nyaklánc volt az, ami levitte a férfi pillantását hetyke domborulatai irányába.*
- Köszönöm. Családunk címere.
*Válaszolja röviden, tömören. Végigtapogatja ujjával az apró medált, melye egy fakrasfejet formál. Benne a két kő, mely szemeit adja. Holdkövek azok, mely a legjobban illik jelleméhez. S mely színnel kifejezik családjukat is. Jéghideg kékség. Igaz talán az egész családban ő az egyetlen, kit meleg színekkel áldott meg a sors, barna hullámos, lágyan göndörödő hajzuhatagával, s az ártatlan őzikéhez hasonlító szemeivel. A két megtévesztő természetessége.
Játékuk élvezetes számára. Gondolatai rögös ösvényére egy aljas terv kezd kibontakozni. Ahogy hátra hajtja fejét, haja követné mozgását újra. Ám azok mintha feltapadtak volna fejére tetejére. Nem zavarja, sőt meg sem állítja, ahogy közelebb vonják. Szemeit becsukva tartja, ahogy kezét még mindig homlokán pihenteti, mint egy megfáradt fruska, ki a nap végén végigdől a kanapén, s így fekszik pár pillanatig.
Először a másik leheletét érzi meg, ahogy Úrnőnek nevezik. Lelki szemei előtt megjelenik néhány szolga, kik egykor így hívták. Ajkai aljasul kunkorodnak fel, macskamód. Fejét nem annak mellkasára, inkább vállán fekteti végig. Mit tudhat ő arról, mi jár ilyenkor egy férfi fejében?
Oh, pontosan tudja, s így meg sem lepi a lágy csók, mely nyakát éri. Érzékeli, ahogy érzékei felkorbácsolódnak, de nyugalmat int magára. Nem történt semmi komoly, csak annyi, hogy amaz érzékeny pontját találta meg. Zaranir érezheti, ahogy bőre édessége keveredik sós izzadtságával, mely a reggeli meleg váltott ki az északi teremtésből. Kellemes hűs szellőt érez magán, ahogy megfújja. Másra sem vágyott, hiszen oly hőség uralkodik, melyet tényleg nehezen tud elviselni. Egyelőre nem szól semmit, engedi, hogy a férfi kalandozzon nyakán, ízlelgesse bőrét. Egyelőre nem állítja le. Aljas játékba kezdett, s a férfi nem tudja még, hogy kivel próbál ujjat húzni.*
*Elneveti magát, ahogy a férfi azt képzeli róla, hogy megijed néhány lepukkant környéktől. Aranyos ez tőle. De ebből is látszik, hogy mennyire félreismerik az emberet. S hogy mennyire csak a külsőségekre hagyatkoznak. El sem tudják képzelni, hogy aki viszonylag tiszta, s jól öltözött, esetleg kedves is hozzá a modora, az már rögtön megijed egy veszélyes környéktől. Épp az ilyenek miatt örül annak, hogy olyan körülmények között nőtt fel, amilyenbe. Kevés dologtól riad vissza, s azok között nincs benne holmi sötét sikátorok.*
- Majd igyekszem nem nagyon meglepődni.
*Szájal vissza, huncut hangon. Maga sem vette észre, hogy megtelt-e körülöttük a tisztás. Nem tudja, hogy mennyire népszerű hely ez egyébként, ahogy azt sem, hogy mennyien lehetnek. Reggel mikor itt volt, még csak egyedül volt, s lám. Most egy idegen szőke, kék szemű férfinak az ajkait rágcsálja.
A nyakéke dicséretére keze rátéved, s eltakarja azt. Kedves mosollyal honorálja, bár sejti, hogy nem épp a nyaklánc volt az, ami levitte a férfi pillantását hetyke domborulatai irányába.*
- Köszönöm. Családunk címere.
*Válaszolja röviden, tömören. Végigtapogatja ujjával az apró medált, melye egy fakrasfejet formál. Benne a két kő, mely szemeit adja. Holdkövek azok, mely a legjobban illik jelleméhez. S mely színnel kifejezik családjukat is. Jéghideg kékség. Igaz talán az egész családban ő az egyetlen, kit meleg színekkel áldott meg a sors, barna hullámos, lágyan göndörödő hajzuhatagával, s az ártatlan őzikéhez hasonlító szemeivel. A két megtévesztő természetessége.
Játékuk élvezetes számára. Gondolatai rögös ösvényére egy aljas terv kezd kibontakozni. Ahogy hátra hajtja fejét, haja követné mozgását újra. Ám azok mintha feltapadtak volna fejére tetejére. Nem zavarja, sőt meg sem állítja, ahogy közelebb vonják. Szemeit becsukva tartja, ahogy kezét még mindig homlokán pihenteti, mint egy megfáradt fruska, ki a nap végén végigdől a kanapén, s így fekszik pár pillanatig.
Először a másik leheletét érzi meg, ahogy Úrnőnek nevezik. Lelki szemei előtt megjelenik néhány szolga, kik egykor így hívták. Ajkai aljasul kunkorodnak fel, macskamód. Fejét nem annak mellkasára, inkább vállán fekteti végig. Mit tudhat ő arról, mi jár ilyenkor egy férfi fejében?
Oh, pontosan tudja, s így meg sem lepi a lágy csók, mely nyakát éri. Érzékeli, ahogy érzékei felkorbácsolódnak, de nyugalmat int magára. Nem történt semmi komoly, csak annyi, hogy amaz érzékeny pontját találta meg. Zaranir érezheti, ahogy bőre édessége keveredik sós izzadtságával, mely a reggeli meleg váltott ki az északi teremtésből. Kellemes hűs szellőt érez magán, ahogy megfújja. Másra sem vágyott, hiszen oly hőség uralkodik, melyet tényleg nehezen tud elviselni. Egyelőre nem szól semmit, engedi, hogy a férfi kalandozzon nyakán, ízlelgesse bőrét. Egyelőre nem állítja le. Aljas játékba kezdett, s a férfi nem tudja még, hogy kivel próbál ujjat húzni.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:15:17
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
-Nem is azért mondtam, hogy visszakozz, csak próbáltalak felkészíteni az eseményekre. Nehogy meglepetésként érjen.
*Igazából elég aljas szándékkal tette ezt, mert most már a másik akkor sem visszakozhat, ha ott helyben ráébred, hogy nem neki való környékre vitte. Persze, ennek meglesz a fájdalmas böjtje is, mert nem kételkedik abban, hogy azért rá is visszaverik ezt az akciót. Szinte belefájdul abba, ahogy elbúcsúztatják kedves érintését, nem a fizikai érzéstől, leginkább a tudat bántja, hogy hogy vége. Bár, talán tisztás nem éppen a legalkalmasabb hely arra, ha továbbmenne, de erről még szó sem esett. Érzékeli az újabb kihívást, de nem szabad túlreagálnia. Különben még a végén itt helyben elkapja, talán emberek láttára. Még nem tudja biztosan, nem nézett körbe, tekintete maradt megpihenve Elyne ajkain. El is engedi magát, hogy a földre huppanjon. Aztán, miután látószöge kibővült, egy kedves bókot ejt meg.*
-Szép nyaklánc.
*Elyne játéka nem úgy sül el, ahogy várná, igaz, Zaranir számításai sem jöttek be. Már nem is tudja megmondani, hogy pontosan mitől is hevült fel pontosan a vére, a csengő nevetés, vagy az, hogy Elyne sem riad vissza a játékaitól, esetleg annyi, hogy végre megint az érzelmesebb oldalát látja, nem tudja pontosan. Észre sem veszi, hogy most ő lesz az, aki visszaveszi a komolyabb hangnemet, ahogy ráleheli a másikra a válaszát.*
-Igenis, úrnőm.
*Közelebb húzza magához, nem csak azért, hogy el ne ejtse, hanem szembesíti is a másikat a heves szívverésével, melyet ha Zaranir mellkasában nem is érez meg, egyértelművé teszi a számára, ahogy egy csókot hint a nyakára. Nem fogja kibírni a városig, vagy legalábbis, szenvedni fog, hogy kibírja. Lágyan befúj a másik ruházatába, ezt már maga sem érti, miért és, ha a másik nem állítja meg, akkor egyre lejjebb és lejjebb halad a nyakán, pillanatokra megízlelve a bőrét minden alkalommal. *
-Nem is azért mondtam, hogy visszakozz, csak próbáltalak felkészíteni az eseményekre. Nehogy meglepetésként érjen.
*Igazából elég aljas szándékkal tette ezt, mert most már a másik akkor sem visszakozhat, ha ott helyben ráébred, hogy nem neki való környékre vitte. Persze, ennek meglesz a fájdalmas böjtje is, mert nem kételkedik abban, hogy azért rá is visszaverik ezt az akciót. Szinte belefájdul abba, ahogy elbúcsúztatják kedves érintését, nem a fizikai érzéstől, leginkább a tudat bántja, hogy hogy vége. Bár, talán tisztás nem éppen a legalkalmasabb hely arra, ha továbbmenne, de erről még szó sem esett. Érzékeli az újabb kihívást, de nem szabad túlreagálnia. Különben még a végén itt helyben elkapja, talán emberek láttára. Még nem tudja biztosan, nem nézett körbe, tekintete maradt megpihenve Elyne ajkain. El is engedi magát, hogy a földre huppanjon. Aztán, miután látószöge kibővült, egy kedves bókot ejt meg.*
-Szép nyaklánc.
*Elyne játéka nem úgy sül el, ahogy várná, igaz, Zaranir számításai sem jöttek be. Már nem is tudja megmondani, hogy pontosan mitől is hevült fel pontosan a vére, a csengő nevetés, vagy az, hogy Elyne sem riad vissza a játékaitól, esetleg annyi, hogy végre megint az érzelmesebb oldalát látja, nem tudja pontosan. Észre sem veszi, hogy most ő lesz az, aki visszaveszi a komolyabb hangnemet, ahogy ráleheli a másikra a válaszát.*
-Igenis, úrnőm.
*Közelebb húzza magához, nem csak azért, hogy el ne ejtse, hanem szembesíti is a másikat a heves szívverésével, melyet ha Zaranir mellkasában nem is érez meg, egyértelművé teszi a számára, ahogy egy csókot hint a nyakára. Nem fogja kibírni a városig, vagy legalábbis, szenvedni fog, hogy kibírja. Lágyan befúj a másik ruházatába, ezt már maga sem érti, miért és, ha a másik nem állítja meg, akkor egyre lejjebb és lejjebb halad a nyakán, pillanatokra megízlelve a bőrét minden alkalommal. *
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:50:59
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Hálás, hogy Rendoll nem lovagol tovább azon, hogy akkor most történt-e valami, vagy sem.*
~Még akkor sem szerencsés, ha egy gyógyító a láztól kába ápoltját csókolgatja, ha az nem suttogja épp egy másik nő nevét, ha meg suttogja, akkor háromszorosan helytelen. Nem való.
Más persze, ha éppen a saját párját ápolja. Ámde! Ez most nem így van. Egy napja sem ismerem ezt a férfit. Tehát nem lett volna szabad.~
*Érzi magán a férfi pillantását, így a szeme sarkából ő is ránéz.*
– Nem volt kellemetlen *mondja halkan, és nincs is tudatában, hogy ezzel bizony a korábbi kérdésekre is felelt.
Aztán elmosolyodik, kicsit talán szomorkásan, kicsit inkább vágyakozóan.*
– Én már tíz éve elkerültem a családomtól. De nem volt visszaút. Hát próbáltam olyan embereket, olyan társakat találni, akik fontosak. És végtére is nincs mit sajnálnom, ha el is váltunk egymástól, de találkozhatunk még *gondol az alig fél napja történt búcsúra*, kivéve a tanítómmal, ő végleg elment a legutóbbi télen.
– De az élet nem áll meg. Én is mentem tovább. Különben még ott ülnék egy út szélén valahol a hegyek mögött és sírnék. És akkor a sebed elfertőződött volna. Mindennek van valami értelme, még ha nem is látjuk rögtön.
*Lia elmosolyodik, most már bizakodóbban, és a férfi szemeibe néz.*
– Ó, majd kitalálsz valamit, ebben biztos vagyok!
*A lány mosolya szélesedik. Nincs kedve tovább borongani, és úgy érzi, az az ápoltjának sem tenne jót.*
~Rosszul gyógyul a test, ha a lélek szomorú.~
– Körbenézek *jelenti be és indul is.
A meglepetés visszafelé éri.
Rendoll a fát támasztva talpon van!
Lia felvonja a szemöldökét.*
– Úgy ítélted meg, ha nem támogatod ezt az öreg tölgyet, akkor ki fog dőlni, rá a kis táborunkra, mérhetetlen károkat okozva? Vagy mégis miért másért álltál fel? Hm?
*A lány ledobja a rőzseköteget és teljes gyógyítói szigorába öltözve csípőre vágja a kezeit.*
*Hálás, hogy Rendoll nem lovagol tovább azon, hogy akkor most történt-e valami, vagy sem.*
~Még akkor sem szerencsés, ha egy gyógyító a láztól kába ápoltját csókolgatja, ha az nem suttogja épp egy másik nő nevét, ha meg suttogja, akkor háromszorosan helytelen. Nem való.
Más persze, ha éppen a saját párját ápolja. Ámde! Ez most nem így van. Egy napja sem ismerem ezt a férfit. Tehát nem lett volna szabad.~
*Érzi magán a férfi pillantását, így a szeme sarkából ő is ránéz.*
– Nem volt kellemetlen *mondja halkan, és nincs is tudatában, hogy ezzel bizony a korábbi kérdésekre is felelt.
Aztán elmosolyodik, kicsit talán szomorkásan, kicsit inkább vágyakozóan.*
– Én már tíz éve elkerültem a családomtól. De nem volt visszaút. Hát próbáltam olyan embereket, olyan társakat találni, akik fontosak. És végtére is nincs mit sajnálnom, ha el is váltunk egymástól, de találkozhatunk még *gondol az alig fél napja történt búcsúra*, kivéve a tanítómmal, ő végleg elment a legutóbbi télen.
– De az élet nem áll meg. Én is mentem tovább. Különben még ott ülnék egy út szélén valahol a hegyek mögött és sírnék. És akkor a sebed elfertőződött volna. Mindennek van valami értelme, még ha nem is látjuk rögtön.
*Lia elmosolyodik, most már bizakodóbban, és a férfi szemeibe néz.*
– Ó, majd kitalálsz valamit, ebben biztos vagyok!
*A lány mosolya szélesedik. Nincs kedve tovább borongani, és úgy érzi, az az ápoltjának sem tenne jót.*
~Rosszul gyógyul a test, ha a lélek szomorú.~
– Körbenézek *jelenti be és indul is.
A meglepetés visszafelé éri.
Rendoll a fát támasztva talpon van!
Lia felvonja a szemöldökét.*
– Úgy ítélted meg, ha nem támogatod ezt az öreg tölgyet, akkor ki fog dőlni, rá a kis táborunkra, mérhetetlen károkat okozva? Vagy mégis miért másért álltál fel? Hm?
*A lány ledobja a rőzseköteget és teljes gyógyítói szigorába öltözve csípőre vágja a kezeit.*
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:17:39
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:17:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar//
*Halkan nevet fel, ahogy megbocsátanak neki. Szemlátomás nem tetszik a stílus, melyet képvisel. De nem fog ettől egy kardba dőlni. El tudja fogadni, így le is tesz a továbbiakban erről. Ha nem kellenek magasröptű gondolatai, majd talál olyat, akivel elcseveghet. Nincs elszokva az ilyentől sem. Épp ezért érdekes számára a szőke férfi. S ezért sem skatulyázta be egy dobozba. Csak egy fajtába, de könnyen átkerülhet másikba, ha jobban megismeri. Nyitott az emberek iránt. S egyébként is kedveli a kellemes csalódásokat.
Mikor a téma a fogadóra kerül, egyik szemöldöke sátoralakjában kúszik homloka tetejére. Kérdő pillantást vet a másikra, amolyan, ezt ő sem gondolhatta komolyan. Biztos, hogy félreérti tekintetét, ezért inkább megelőzi ezt.*
- Azt hiszi, hogy ilyen leírástól visszakoznék?
*Azért keményebb fából faragták, vagy épp nevelték, minthogy némi rossz környéktől megijedjen. Tud magára vigyázni, vagyis szereti ezt elhitetni magával. De következő kérdésre csak újra egy semmilyen választ kap. Halkan sóhajt, jelezve, hogy immár feladta. Nem fog komolyabban kérdezősködni.
A puha ajkak eleinte csak óvatosan érinti cseresznyeszínű ajkait. Nem szab gátat a másiknak, ellenére sincs az események felgyorsulása. Kezével megtámaszkodik a földön, szemeit lehunyja. Fejével követi a másikat, kissé félrefordítva sajátját. Hirtelen csapnak át mohóságba. Nem rest viszonozni a hevességet. Ajkai játékuk közben felkunkorodik. Ám nem hagyja a másikat sokáig ott időzni. Ahhoz túl értékesek. Fogaival óvatosan kapaszkodik a férfi alsó ajkaiba, s egy kicsit meghúzza, mielőtt elengedné. Közben szemeit is kinyitja, s újra alulról néz fel a másikra, szinte provokatívan. Nem gondolta volna, hogy gondtalan reggelje ilyen mederbe fog folyni.
Nem kéri Zaranir segítségét, hogy felálljon, igaz későn is látja meg a segítő kezeket. Csak egy félmosolyt villant a másikra. A felvetésre csak újra elneveti magát.*
- Köszönöm, majd eldöntöm, hogy mikor tapossam őket sárba. *Neveti, mely úgy hat, mintha gyöngyök gurulásznának a márvány padlón.
De hírtelen fejezi be, ahogy érzi, hogy megemelik. Tudja, hogy az idegesítésére csinálja. S azt várja, hogy majd kérleli, hogy tegye le. De más történik. Fejét hátraveti, lábait is kinyújtja. Egyik kezének fejét a homlokára emeli.*
- Ebbe a melegbe nem tudok menni. Szamaram! Vigyen hát a négy fal közé!
*Kuncogja halkan, várva, hogy vajon végigviszik-e így a városon. Ő ugyan nem fogja megakadályozni, hogy ne így történjen.*
*Halkan nevet fel, ahogy megbocsátanak neki. Szemlátomás nem tetszik a stílus, melyet képvisel. De nem fog ettől egy kardba dőlni. El tudja fogadni, így le is tesz a továbbiakban erről. Ha nem kellenek magasröptű gondolatai, majd talál olyat, akivel elcseveghet. Nincs elszokva az ilyentől sem. Épp ezért érdekes számára a szőke férfi. S ezért sem skatulyázta be egy dobozba. Csak egy fajtába, de könnyen átkerülhet másikba, ha jobban megismeri. Nyitott az emberek iránt. S egyébként is kedveli a kellemes csalódásokat.
Mikor a téma a fogadóra kerül, egyik szemöldöke sátoralakjában kúszik homloka tetejére. Kérdő pillantást vet a másikra, amolyan, ezt ő sem gondolhatta komolyan. Biztos, hogy félreérti tekintetét, ezért inkább megelőzi ezt.*
- Azt hiszi, hogy ilyen leírástól visszakoznék?
*Azért keményebb fából faragták, vagy épp nevelték, minthogy némi rossz környéktől megijedjen. Tud magára vigyázni, vagyis szereti ezt elhitetni magával. De következő kérdésre csak újra egy semmilyen választ kap. Halkan sóhajt, jelezve, hogy immár feladta. Nem fog komolyabban kérdezősködni.
A puha ajkak eleinte csak óvatosan érinti cseresznyeszínű ajkait. Nem szab gátat a másiknak, ellenére sincs az események felgyorsulása. Kezével megtámaszkodik a földön, szemeit lehunyja. Fejével követi a másikat, kissé félrefordítva sajátját. Hirtelen csapnak át mohóságba. Nem rest viszonozni a hevességet. Ajkai játékuk közben felkunkorodik. Ám nem hagyja a másikat sokáig ott időzni. Ahhoz túl értékesek. Fogaival óvatosan kapaszkodik a férfi alsó ajkaiba, s egy kicsit meghúzza, mielőtt elengedné. Közben szemeit is kinyitja, s újra alulról néz fel a másikra, szinte provokatívan. Nem gondolta volna, hogy gondtalan reggelje ilyen mederbe fog folyni.
Nem kéri Zaranir segítségét, hogy felálljon, igaz későn is látja meg a segítő kezeket. Csak egy félmosolyt villant a másikra. A felvetésre csak újra elneveti magát.*
- Köszönöm, majd eldöntöm, hogy mikor tapossam őket sárba. *Neveti, mely úgy hat, mintha gyöngyök gurulásznának a márvány padlón.
De hírtelen fejezi be, ahogy érzi, hogy megemelik. Tudja, hogy az idegesítésére csinálja. S azt várja, hogy majd kérleli, hogy tegye le. De más történik. Fejét hátraveti, lábait is kinyújtja. Egyik kezének fejét a homlokára emeli.*
- Ebbe a melegbe nem tudok menni. Szamaram! Vigyen hát a négy fal közé!
*Kuncogja halkan, várva, hogy vajon végigviszik-e így a városon. Ő ugyan nem fogja megakadályozni, hogy ne így történjen.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 09:41:27
Üzenet elküldve: 2015-07-16 09:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei/
*Elengedi végül a csók témáját. Lia olyannyira bizonygatja fülig elpirulva, hogy nem tett semmit rosszat, hogy úgy érzi nagyon is menekülne ebből a helyzetből. Különben sincs már a reakciót látva több kétsége.*
~Tehát téged csókoltalak. Olyan édesen vagy zavarban tőle.~
*Ő maga is egy kicsit zavarban van, de más miatt. Az jár a fejében, vajon Lia miért nem kéri ki magának vagy miért nem dühös rá?*
~Talán nem bánod te sem. Vajon miért engedtél nekem? Olyan jó szíved van, hogy megsajnáltál, vagy... ~
*Megszakítja gondolatmenetét, mert úgy gondolja az túl merész gondolatok felé kezdi terelni. Kedvesen néz a lányra.*
-Azért, ha mégis tettem volna, akkor remélném, hogy nem okoztam nagy kellemetlenséget. Azt nagyon is sajnálnám.
*Mondja, aztán szóba kerül a lány családja, hogy tulajdonképpen senkije sincs és a szomrúság megint éket ver a lelkébe.*
-Család nélkül nehéz az élet...
*Mondja maga elé komoran. Hálás amiért az újabb bánatba való merüléstől megmenti Lia. Már neki is lát a tennivalóknak, ìgy őrá kezd figyelni. Különös érzése támad, amiért egy kedves nő úgy néz ki, ki fogja szolgálni, pedig neki kellene valahogy gondoskodnia a dolgok legalább egy részéről. Régen volt már ebben része, hogy kedvesen gondoskodjanak róla.*
-Nagyon kedves vagy, hogy fogom ezt meghálálni neked?
*Mosolyogva figyeli tovább, ahogy Lia tesz-vesz, aztán amìg tüzifáért indul megpróbál felkelni a földről segìtségül hìvva a hátàt támasztó fát, de éles fájdalom jelzi, hogy ez nem volt jó ötlet. Mégis amennyire tud lábra áll és ellenőrzi kardjàt és a fegyvereit. Ha a lába fáj is a karja erejére még számìthat.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 09:48:49
*Elengedi végül a csók témáját. Lia olyannyira bizonygatja fülig elpirulva, hogy nem tett semmit rosszat, hogy úgy érzi nagyon is menekülne ebből a helyzetből. Különben sincs már a reakciót látva több kétsége.*
~Tehát téged csókoltalak. Olyan édesen vagy zavarban tőle.~
*Ő maga is egy kicsit zavarban van, de más miatt. Az jár a fejében, vajon Lia miért nem kéri ki magának vagy miért nem dühös rá?*
~Talán nem bánod te sem. Vajon miért engedtél nekem? Olyan jó szíved van, hogy megsajnáltál, vagy... ~
*Megszakítja gondolatmenetét, mert úgy gondolja az túl merész gondolatok felé kezdi terelni. Kedvesen néz a lányra.*
-Azért, ha mégis tettem volna, akkor remélném, hogy nem okoztam nagy kellemetlenséget. Azt nagyon is sajnálnám.
*Mondja, aztán szóba kerül a lány családja, hogy tulajdonképpen senkije sincs és a szomrúság megint éket ver a lelkébe.*
-Család nélkül nehéz az élet...
*Mondja maga elé komoran. Hálás amiért az újabb bánatba való merüléstől megmenti Lia. Már neki is lát a tennivalóknak, ìgy őrá kezd figyelni. Különös érzése támad, amiért egy kedves nő úgy néz ki, ki fogja szolgálni, pedig neki kellene valahogy gondoskodnia a dolgok legalább egy részéről. Régen volt már ebben része, hogy kedvesen gondoskodjanak róla.*
-Nagyon kedves vagy, hogy fogom ezt meghálálni neked?
*Mosolyogva figyeli tovább, ahogy Lia tesz-vesz, aztán amìg tüzifáért indul megpróbál felkelni a földről segìtségül hìvva a hátàt támasztó fát, de éles fájdalom jelzi, hogy ez nem volt jó ötlet. Mégis amennyire tud lábra áll és ellenőrzi kardjàt és a fegyvereit. Ha a lába fáj is a karja erejére még számìthat.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 09:48:49
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 06:17:30
Üzenet elküldve: 2015-07-16 06:17:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*Egyetlen dologgal lehet mindig lelankasztani a jókedvét, az pedig, hogy még mindig oly komolysággal beszél a másik, mintha valami tárgyalásuk lenne vagy hasonló. Úgy tesz, mintha valami hatalmas szívességet tenne, majd ennyit szűr ki a fogai közül.*
-Megbocsátok, de csak most az egyszer.
*Azért reméli, hogy erre valami érzelmesebb választ kap, mint a legutóbb, ha már felképelik, az is haladás. De amint a fogadóra kerül a sor, már nem tud ennyire gáláns lenni.*
-Igazából, nem tudom, most nézném meg elsőnek. Bár elég kétes környéken van, viszont ott lehet a legjobban informálódni arról, hogy mi folyik a nagyvilágban.
*A kérdések hadára csak megvonja a vállát.*
-Szerintem még én sem tudom nyíltan, hogy mit akarok, csak úgy jön, és akkor megteszem, ha megtehetem.
*Egyetért Elyne-nel, leginkább azért, mert tényleg valami ilyesmit mondott alig egy kevéssel előbb. Vagy valami hasonlót, már pontosan nem emlékszik. Úgy látszik Elyne elég gyorsan elpakolta Zaranirt egy neki kijáró ládába a tudatában, nem hagy sok lehetőséget neki, hogy megtudja tőle. Igaz, ha már kérdeznie kell, akkor nagy bajok vannak. Kicsit elfordítja a fejét, nem a legkényelmesebb helyzetet választotta erre, majd amilyen óvatos lassúsággal helyezte rá ajkait a másikra, oly hevesen folytatódnak az események. Nem szabadna túlságosan elragadtatnia magát, így csak egy játékra invitálja a nyelvével Elyne-ét, kis akcióival próbálván fel-felpezsdíteni a másik harci kedvét. Nem lenne olyan szórakoztató, ha bármit hagynának neki, de ha ez így történik, akkor csak elkalandozgat benne. Majd jelzik feléje, hogy mikor lesz elég, egyébként hosszú perceket tervez így eltölteni, mielőtt szabadjára engedi a másikat.*
*Ő elég hamar talpra áll és, ha engedi a másik, akkor fel is segíti, legalább egy jobbot nyújtva. Beidegződés, mit tegyen.*
-Igazából, most már tényleg csak annyi hiányzik, hogy fizikailag is megtaposd őket, tehát hajrá.
*Most már csak ugratja, láthatóan semmilyen szimpátiát nem érez a közös gyermekek iránt, ebbe bele kell törődnie, pontosabban, elengedni, mint minden bajt tenne. Persze az ilyen és hasonló célzásokat ütemesen fogja rázúdítani a másikra, ameddig oda nem érnek és persze a lovagiasságról szóló dolgot sem feledte. Fel is kapja az ölébe, már csak azért is, mert tudja, hogy zavarja a másikat, mivel esetlennek mutatná, de csizma nélkül nem engedheti, hogy végigmenjen a városon.*
-Tudom, hogy nem szereted a lovagiasságot, de ha nagyon zavar, vihetlek a hajadnál húzva is. Lehet az jobban tetszene.
*Persze, nem gondolja komolyan, de ezt már megszokhatta tőle. Ami azt illeti, kételkedik abban, hogy lenne elég ereje így végigcipelni a városon.*
*Egyetlen dologgal lehet mindig lelankasztani a jókedvét, az pedig, hogy még mindig oly komolysággal beszél a másik, mintha valami tárgyalásuk lenne vagy hasonló. Úgy tesz, mintha valami hatalmas szívességet tenne, majd ennyit szűr ki a fogai közül.*
-Megbocsátok, de csak most az egyszer.
*Azért reméli, hogy erre valami érzelmesebb választ kap, mint a legutóbb, ha már felképelik, az is haladás. De amint a fogadóra kerül a sor, már nem tud ennyire gáláns lenni.*
-Igazából, nem tudom, most nézném meg elsőnek. Bár elég kétes környéken van, viszont ott lehet a legjobban informálódni arról, hogy mi folyik a nagyvilágban.
*A kérdések hadára csak megvonja a vállát.*
-Szerintem még én sem tudom nyíltan, hogy mit akarok, csak úgy jön, és akkor megteszem, ha megtehetem.
*Egyetért Elyne-nel, leginkább azért, mert tényleg valami ilyesmit mondott alig egy kevéssel előbb. Vagy valami hasonlót, már pontosan nem emlékszik. Úgy látszik Elyne elég gyorsan elpakolta Zaranirt egy neki kijáró ládába a tudatában, nem hagy sok lehetőséget neki, hogy megtudja tőle. Igaz, ha már kérdeznie kell, akkor nagy bajok vannak. Kicsit elfordítja a fejét, nem a legkényelmesebb helyzetet választotta erre, majd amilyen óvatos lassúsággal helyezte rá ajkait a másikra, oly hevesen folytatódnak az események. Nem szabadna túlságosan elragadtatnia magát, így csak egy játékra invitálja a nyelvével Elyne-ét, kis akcióival próbálván fel-felpezsdíteni a másik harci kedvét. Nem lenne olyan szórakoztató, ha bármit hagynának neki, de ha ez így történik, akkor csak elkalandozgat benne. Majd jelzik feléje, hogy mikor lesz elég, egyébként hosszú perceket tervez így eltölteni, mielőtt szabadjára engedi a másikat.*
*Ő elég hamar talpra áll és, ha engedi a másik, akkor fel is segíti, legalább egy jobbot nyújtva. Beidegződés, mit tegyen.*
-Igazából, most már tényleg csak annyi hiányzik, hogy fizikailag is megtaposd őket, tehát hajrá.
*Most már csak ugratja, láthatóan semmilyen szimpátiát nem érez a közös gyermekek iránt, ebbe bele kell törődnie, pontosabban, elengedni, mint minden bajt tenne. Persze az ilyen és hasonló célzásokat ütemesen fogja rázúdítani a másikra, ameddig oda nem érnek és persze a lovagiasságról szóló dolgot sem feledte. Fel is kapja az ölébe, már csak azért is, mert tudja, hogy zavarja a másikat, mivel esetlennek mutatná, de csizma nélkül nem engedheti, hogy végigmenjen a városon.*
-Tudom, hogy nem szereted a lovagiasságot, de ha nagyon zavar, vihetlek a hajadnál húzva is. Lehet az jobban tetszene.
*Persze, nem gondolja komolyan, de ezt már megszokhatta tőle. Ami azt illeti, kételkedik abban, hogy lenne elég ereje így végigcipelni a városon.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:22:47
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:22:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar//
*Félrehajtott fejjel figyeli a férfit, s hallgatja annak szavait. Értetlenkedve pislog párat, ahogy kioktatják. Meglehet, hogy félreértett valamit, de ha igen, ezt képes belátni. Pár pillanatig emészti a szavakat, s csendben ül.*
- Sajnálom, ha csapongásnak hatott szavaim, melyet önnek fejtettem ki. De ha félreértettem valamit, akkor félre. De igaza van. Előbbi eszmecserénk épp az otthoni semmittevésről szólt, nem pedig az otthoni hűsölésről. Sajnálom, hogy félreértettem. *Mosolyodik el végül lágyan, mint egy kellemes nyári szellő. Közben haloványan pislant is egyet. Figyeli a másik reakcióit, annak kacsintását. Látszi a férfin, hogy nem veszi komolyan az életet. Nem mélyül el látszólag semmilyen témába, s könnyedén veszi szavait is.
Nem tudja, hogy mi lakozik eme viselkedés mögött, de valahol sajnálja. Akaratlanul is fivérei emlékezteti. Kewlort leszámítva fivérei nem tanultak. Olvasni még meg is tanultak, úgy ahogy. Talán még írni is tudnak. De minden más tudásnak híján vannak. Nem is csoda, nem arra nevelték őket. így beszélgetni sem lehet velük magasabb színvonalon. Harcosok ők, nem társalgók.*
- Valóban? Én csak a Pegazust ismerem a városba. Nem tudtam, hogy van másik hely is. S mégis milyen az? *Kérdezi kíváncsisággal teli hangján. fejét újra félrehajtja. Haja követné, ha nem lenne laza kontyba feltűzve feje tetejére. Csak pár lelógó hajtincs követi mozdulatát, s zuhan a föld irányába. Haloványan mosolyodik el újra.*
- Ez egy felhívás szeretne lenni egy keringőre? Maga nem szokta nyíltan megmondani, hogy mit is akar? *Kérdezi továbbra csak kíváncsian. Szeretné megismerné a másikat, s ha kell, akkor belekérdez a közepébe.*
- A könnyű út az mindig unalmas. Ha nincs miért megküzdeni, sokat nem is ér. Egyetért ebben?
*Pillant a másikra sűrű szempillái mögül. További szavaira nem figyelnek. Látja, ahogy a kék szemek elhomályosulnak, s meredten nézi hol az arcát, hol a szemeit. Mit sem zavartatja magát a lány. Ebből is látszik, hogy számosszor került már hasonló szituációba. Egy pillanatra lepillant a földre. A kérdés hallatán tekint csak fel egy pislogást követően. Alulról néz a kék szemekbe, mely akár a tengert is idézhetné a leány számára. Ha tudná, hogy mi a tenger.*
- Nem hinném, hogy képes lenne rá.
*Válaszolja. Az ő ízlése... Kicsit furcsa. Valamiért, épp szeretett fivére miatt felállított egy mércét. Maga sem tudja, hogy milyen az, de ha ott állna előtte, akkor biztos, hogy felismerné. S mindennek csak egy alak a hibás. Egy szintén jégkék szemű, rideg tekintetű, rövidre nyírt hajú férfi.
Zaranir cselekedete viszont meglepi. Bár látja, hogy megtámaszkodik, s közelebb hajol, ahogy incselkedik. De édes, puha ajkaira nem számított. De nem késik a válasszal, hiszen ki ő, hogy bármi jó elrontója legyen? Nem tudhatja, hogy a másik jó-e avagy sem.
Ajkait óvatosan nyitja ki, s enged szabad utat a férfinak. Ha az él vele. Ha nem, akkor csak figyeli, ahogy a továbbiakba megkapja kicsinyüket. Elkapja, kezeben tartja azokat. A szavakra viszont elneveti magát.*
- Talán épp ettől erősödnek meg, s maradnak életbe. *Majd feláll lassan helyéről. Megvárja, amíg Zaranir is feltápászkodik, hiszen csak az tudja, hogy merre is mennek. Csizmáit, oh nem is, csemetéiket nem veszi fel lábaira, inkább kezében tarjta őket.*
- Ez is a tőrödés egyik fajtája. *Jelenti ki végül hideg, rideg hangján. Szavai kőként koppanak a tisztáson. Látszik, hogy neveltetésük sajátos a világban. Eddig azt hitte, hogy ez természtes. De kezd rájönni, hogy ők a különcök.*
*Félrehajtott fejjel figyeli a férfit, s hallgatja annak szavait. Értetlenkedve pislog párat, ahogy kioktatják. Meglehet, hogy félreértett valamit, de ha igen, ezt képes belátni. Pár pillanatig emészti a szavakat, s csendben ül.*
- Sajnálom, ha csapongásnak hatott szavaim, melyet önnek fejtettem ki. De ha félreértettem valamit, akkor félre. De igaza van. Előbbi eszmecserénk épp az otthoni semmittevésről szólt, nem pedig az otthoni hűsölésről. Sajnálom, hogy félreértettem. *Mosolyodik el végül lágyan, mint egy kellemes nyári szellő. Közben haloványan pislant is egyet. Figyeli a másik reakcióit, annak kacsintását. Látszi a férfin, hogy nem veszi komolyan az életet. Nem mélyül el látszólag semmilyen témába, s könnyedén veszi szavait is.
Nem tudja, hogy mi lakozik eme viselkedés mögött, de valahol sajnálja. Akaratlanul is fivérei emlékezteti. Kewlort leszámítva fivérei nem tanultak. Olvasni még meg is tanultak, úgy ahogy. Talán még írni is tudnak. De minden más tudásnak híján vannak. Nem is csoda, nem arra nevelték őket. így beszélgetni sem lehet velük magasabb színvonalon. Harcosok ők, nem társalgók.*
- Valóban? Én csak a Pegazust ismerem a városba. Nem tudtam, hogy van másik hely is. S mégis milyen az? *Kérdezi kíváncsisággal teli hangján. fejét újra félrehajtja. Haja követné, ha nem lenne laza kontyba feltűzve feje tetejére. Csak pár lelógó hajtincs követi mozdulatát, s zuhan a föld irányába. Haloványan mosolyodik el újra.*
- Ez egy felhívás szeretne lenni egy keringőre? Maga nem szokta nyíltan megmondani, hogy mit is akar? *Kérdezi továbbra csak kíváncsian. Szeretné megismerné a másikat, s ha kell, akkor belekérdez a közepébe.*
- A könnyű út az mindig unalmas. Ha nincs miért megküzdeni, sokat nem is ér. Egyetért ebben?
*Pillant a másikra sűrű szempillái mögül. További szavaira nem figyelnek. Látja, ahogy a kék szemek elhomályosulnak, s meredten nézi hol az arcát, hol a szemeit. Mit sem zavartatja magát a lány. Ebből is látszik, hogy számosszor került már hasonló szituációba. Egy pillanatra lepillant a földre. A kérdés hallatán tekint csak fel egy pislogást követően. Alulról néz a kék szemekbe, mely akár a tengert is idézhetné a leány számára. Ha tudná, hogy mi a tenger.*
- Nem hinném, hogy képes lenne rá.
*Válaszolja. Az ő ízlése... Kicsit furcsa. Valamiért, épp szeretett fivére miatt felállított egy mércét. Maga sem tudja, hogy milyen az, de ha ott állna előtte, akkor biztos, hogy felismerné. S mindennek csak egy alak a hibás. Egy szintén jégkék szemű, rideg tekintetű, rövidre nyírt hajú férfi.
Zaranir cselekedete viszont meglepi. Bár látja, hogy megtámaszkodik, s közelebb hajol, ahogy incselkedik. De édes, puha ajkaira nem számított. De nem késik a válasszal, hiszen ki ő, hogy bármi jó elrontója legyen? Nem tudhatja, hogy a másik jó-e avagy sem.
Ajkait óvatosan nyitja ki, s enged szabad utat a férfinak. Ha az él vele. Ha nem, akkor csak figyeli, ahogy a továbbiakba megkapja kicsinyüket. Elkapja, kezeben tartja azokat. A szavakra viszont elneveti magát.*
- Talán épp ettől erősödnek meg, s maradnak életbe. *Majd feláll lassan helyéről. Megvárja, amíg Zaranir is feltápászkodik, hiszen csak az tudja, hogy merre is mennek. Csizmáit, oh nem is, csemetéiket nem veszi fel lábaira, inkább kezében tarjta őket.*
- Ez is a tőrödés egyik fajtája. *Jelenti ki végül hideg, rideg hangján. Szavai kőként koppanak a tisztáson. Látszik, hogy neveltetésük sajátos a világban. Eddig azt hitte, hogy ez természtes. De kezd rájönni, hogy ők a különcök.*
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:30:28
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:30:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Viszonozza Rendoll pillantását, elgondolkodva nézi, szeretné tudni, mi jár a másik fejében, aztán inkább mégsem, fél, esetleg zavarba ejtő kérdéseken gondolkodik. Nem tudja, inkább csak megérzés ez.*
~Lehet, hogy mégis emlékszel? Hogy a láz nem mosta el azt az egy bűnösen édes pillanatot? Lehet, hogy tudod, hogy megcsókoltalak? Azt is, hogy visszacsókoltál? Gyűlölsz érte?~
*Lia reménykedik, hogy talán azt azért nem, és reméli, ha kiderülne a dolog, mit ha kiderülne, hiszen látja a férfi szemeiben, hogy ő is tudja, szóval, ha szóba kerülne a dolog, reméli képes lenne valami épkézláb magyarázattal szolgálni, ami legalább úgy ahogy elfogadható lenne. Reméli, de sajnos nem biztos benne. Amit tett, azt nem lett volna szabad. nagyon nem. És a legrosszabb az egészben, hogy ha mélyen magába néz, mégsem sajnálja.*
- Nem, te nem tettél semmit *vágja rá rögtön, talán túl gyorsan is, és megrázza a fejét.* Te nem tehetsz semmiről.
*Érzi, hogy a vér az arcába szökik, lehajtja a fejét, picit el is fordul, hogy ne látszódjon annyira, és a ruháit kezdi babrálni.*
~Csak ne utálj nagyon!~
*Örül, mikor másfelé terelődik a szó, aprót bólint.*
- Egyedül, de nem sietős, és nem, a családom... nekem igazából nincs családom. Rokonaim élnek még, van egy nővérem, és neki már nálam idősebb gyermekei, van két bátyám is, és úgy tudom, a szüleim is élnek még, de nem akarnak rólam tudni. tehát, ha a szó nemesebbik értelmét nézzük, nincsen családom. Idős tanítóm pedig a télen ment el. Akkor maradtam egyedül, ha így nézzük.
*Halkan mesél, közben rendet rak.*
- Utána vetődtem el Amon Ruadhba, de az sem egyszerű történet. Onnan eljöttünk, én meg végül hajnalban elköszöntem a társaimtól. Utána találtam erre a tisztásra.
~És rád.~
- Most viszont lassan besötétedik, rakok tüzet és valami étel után nézek, jó?
*Viszonozza Rendoll pillantását, elgondolkodva nézi, szeretné tudni, mi jár a másik fejében, aztán inkább mégsem, fél, esetleg zavarba ejtő kérdéseken gondolkodik. Nem tudja, inkább csak megérzés ez.*
~Lehet, hogy mégis emlékszel? Hogy a láz nem mosta el azt az egy bűnösen édes pillanatot? Lehet, hogy tudod, hogy megcsókoltalak? Azt is, hogy visszacsókoltál? Gyűlölsz érte?~
*Lia reménykedik, hogy talán azt azért nem, és reméli, ha kiderülne a dolog, mit ha kiderülne, hiszen látja a férfi szemeiben, hogy ő is tudja, szóval, ha szóba kerülne a dolog, reméli képes lenne valami épkézláb magyarázattal szolgálni, ami legalább úgy ahogy elfogadható lenne. Reméli, de sajnos nem biztos benne. Amit tett, azt nem lett volna szabad. nagyon nem. És a legrosszabb az egészben, hogy ha mélyen magába néz, mégsem sajnálja.*
- Nem, te nem tettél semmit *vágja rá rögtön, talán túl gyorsan is, és megrázza a fejét.* Te nem tehetsz semmiről.
*Érzi, hogy a vér az arcába szökik, lehajtja a fejét, picit el is fordul, hogy ne látszódjon annyira, és a ruháit kezdi babrálni.*
~Csak ne utálj nagyon!~
*Örül, mikor másfelé terelődik a szó, aprót bólint.*
- Egyedül, de nem sietős, és nem, a családom... nekem igazából nincs családom. Rokonaim élnek még, van egy nővérem, és neki már nálam idősebb gyermekei, van két bátyám is, és úgy tudom, a szüleim is élnek még, de nem akarnak rólam tudni. tehát, ha a szó nemesebbik értelmét nézzük, nincsen családom. Idős tanítóm pedig a télen ment el. Akkor maradtam egyedül, ha így nézzük.
*Halkan mesél, közben rendet rak.*
- Utána vetődtem el Amon Ruadhba, de az sem egyszerű történet. Onnan eljöttünk, én meg végül hajnalban elköszöntem a társaimtól. Utána találtam erre a tisztásra.
~És rád.~
- Most viszont lassan besötétedik, rakok tüzet és valami étel után nézek, jó?
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:28:06
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:28:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Az arc sok mindenről tud árulkodni, de hiába pirulás (amit egyébként elragadónak talál), vagy a heves tiltakozás, hogy nem tett semmit egy része most már biztosan súgja, hogy van alapja annak, amire ködösen emlékszik. Próbálja visszaidézni emlékezetében a csókot, de csak homályos folt, inkább az érzés maradt meg azt az enyhítő mindent feledtető és boldogító érzést azonnal fel tudja idézni. Elképzeli, ahogy Lia ott van a közelében és őt csókolja. Érdekes, hogy gond nélkül birkózik meg ezzel a gondolattal a képzelete. A lesütött pillák alól előbújó, igézően szép szempár őt nézi.*
~Arra gondolsz vajon te is? Megcsókoltalak és most zavarban vagy. Remélem nem félsz tőlem, nem voltam magamnál különben nem tettem volna az engedélyed nélkül.~
*Arra jut valahogyan jó lenne tisztázni ezt a dolgot, de csak ne kérdezhet rá egyenesen, hogy megcsókoltalak e?*
~Hogy nézne az már ki? Így is teljes zavarban van. Lia... ne haragudj, hogy ezt tetem, hogy újra megtenném... de úgy hasonlítasz rá.~
-Lia én... tettem veled valamit... ami rosszul esett? Nem történt este semmi helytelen?
*Eszébe jutott, hogy talán nem kellene erőltetni ezt a témát, de tudni akarja kié volt a száj az a csók. Főleg, mert, ha Liáé, akkor az érzés olyan, mintha nem tiltakozott volna. Olyan volt, mint a régi kedves csókja, ha pedig nem tiltakozott, akkor talán van esélye újra érezni, de ezt az önző gondolatot igyekszik elnyomni. Ez a határtalanul rendes, becsületes és kedves lány nem érdemli, hogy kihasználja bánatában az enyhülésre és az emlékezésre. Nem tenne ilyet vele, ha magánál van. Miután a választ meghallgatta másra tereli a szót.*
-Tehát egyedül mész a városba? A családod nem ezen a vidéken él?
*Nem tudja van e a lánynak családja, amilyen talpraesetten gyógyít lehet önállóan kell megállnia a helyét a világban szülők és rokonok nélkül.*
*Az arc sok mindenről tud árulkodni, de hiába pirulás (amit egyébként elragadónak talál), vagy a heves tiltakozás, hogy nem tett semmit egy része most már biztosan súgja, hogy van alapja annak, amire ködösen emlékszik. Próbálja visszaidézni emlékezetében a csókot, de csak homályos folt, inkább az érzés maradt meg azt az enyhítő mindent feledtető és boldogító érzést azonnal fel tudja idézni. Elképzeli, ahogy Lia ott van a közelében és őt csókolja. Érdekes, hogy gond nélkül birkózik meg ezzel a gondolattal a képzelete. A lesütött pillák alól előbújó, igézően szép szempár őt nézi.*
~Arra gondolsz vajon te is? Megcsókoltalak és most zavarban vagy. Remélem nem félsz tőlem, nem voltam magamnál különben nem tettem volna az engedélyed nélkül.~
*Arra jut valahogyan jó lenne tisztázni ezt a dolgot, de csak ne kérdezhet rá egyenesen, hogy megcsókoltalak e?*
~Hogy nézne az már ki? Így is teljes zavarban van. Lia... ne haragudj, hogy ezt tetem, hogy újra megtenném... de úgy hasonlítasz rá.~
-Lia én... tettem veled valamit... ami rosszul esett? Nem történt este semmi helytelen?
*Eszébe jutott, hogy talán nem kellene erőltetni ezt a témát, de tudni akarja kié volt a száj az a csók. Főleg, mert, ha Liáé, akkor az érzés olyan, mintha nem tiltakozott volna. Olyan volt, mint a régi kedves csókja, ha pedig nem tiltakozott, akkor talán van esélye újra érezni, de ezt az önző gondolatot igyekszik elnyomni. Ez a határtalanul rendes, becsületes és kedves lány nem érdemli, hogy kihasználja bánatában az enyhülésre és az emlékezésre. Nem tenne ilyet vele, ha magánál van. Miután a választ meghallgatta másra tereli a szót.*
-Tehát egyedül mész a városba? A családod nem ezen a vidéken él?
*Nem tudja van e a lánynak családja, amilyen talpraesetten gyógyít lehet önállóan kell megállnia a helyét a világban szülők és rokonok nélkül.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:23:08
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Lia elégedetten és nem kicsit megnyugodva mosolyodik el.*
– Nagyon helyes, józan belátásra vall ez a részedről, uram. Rendoll.
*Nem esik nehezére kimondania a férfi nevét, tetszik neki a hangzása.
Arra viszont nem számít, hogy az ápoltja így reagál arra, hogy próbálta vigasztalni, nem gondolta volna, hogy a férfi ráfog a kezére és nem engedi, hogy elhúzza. Ha erőszakos, vagy durva lenne a fogása a lány megtalálná a módját, hogy kiszabaduljon. Lia nem szívbajos, bár talán nem néznék ki belőle, de ha Rendoll netán erőszakossá válna, nem lenne rest lehűteni azzal, hogy kissé megrúgja ott, ahol nagyon fáj. Erre pedig jelenleg két nagyon jó pontot is tudna.
Ámde a férfi gyengéd, annak ellenére, hogy érezhetően makacs.*
– Igazán… *nyel* nincs mit, Rendoll.
*A férfi nevetése végül őt is mosolyra, majd halk kuncogásra készteti. Hiszen ha jobban belegondol, kívülről elég mókás látvány lehet egy nő, amint egy kedves bóktól rögtön fenékre esik.*
– Semmi baj, tényleg, csak megleptél *motyogja, és igyekszik nem pirulni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha csak a kuncogástól lenne színesebb az orcája.*
– Teljesen igaz? *kérdezi halkan, szinte hitetlenkedve.*
~Hízeleg, biztosan csak hízeleg, de kedves tőle.~
*A férfira néz, és összeakad a tekintetük. Lia szinte elmerül a kék szempár mélységeiben.*
~Túl szépek a szemei, és ez baj. Nem lenne szabad, hogy így legyen. Be kellene tiltani törvényileg, hogy egy férfinak olyan szemei legyenek, mint a szabad ég, vagy mint egy tiszta hegyi tó. Nem tisztességes ez a nőkkel szemben. Nagyon nem az.~
*Aztán a férfi szavai visszarántják az álmodozásból, hevesen rázza meg a fejét.*
– Nem dehogy, te nem tettél semmit. A világon semmit.
~Hiszen én voltam az. Én tettem! Én!~
*A pillái alól néz csak a férfira.*
~Lehet, hogy valamire mégis emlékszik belőle? Ó egek! Menten elsüllyedek!~
*Lia nem tehet róla, sem ellene, de újra pirulni kezd.*
*Lia elégedetten és nem kicsit megnyugodva mosolyodik el.*
– Nagyon helyes, józan belátásra vall ez a részedről, uram. Rendoll.
*Nem esik nehezére kimondania a férfi nevét, tetszik neki a hangzása.
Arra viszont nem számít, hogy az ápoltja így reagál arra, hogy próbálta vigasztalni, nem gondolta volna, hogy a férfi ráfog a kezére és nem engedi, hogy elhúzza. Ha erőszakos, vagy durva lenne a fogása a lány megtalálná a módját, hogy kiszabaduljon. Lia nem szívbajos, bár talán nem néznék ki belőle, de ha Rendoll netán erőszakossá válna, nem lenne rest lehűteni azzal, hogy kissé megrúgja ott, ahol nagyon fáj. Erre pedig jelenleg két nagyon jó pontot is tudna.
Ámde a férfi gyengéd, annak ellenére, hogy érezhetően makacs.*
– Igazán… *nyel* nincs mit, Rendoll.
*A férfi nevetése végül őt is mosolyra, majd halk kuncogásra készteti. Hiszen ha jobban belegondol, kívülről elég mókás látvány lehet egy nő, amint egy kedves bóktól rögtön fenékre esik.*
– Semmi baj, tényleg, csak megleptél *motyogja, és igyekszik nem pirulni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha csak a kuncogástól lenne színesebb az orcája.*
– Teljesen igaz? *kérdezi halkan, szinte hitetlenkedve.*
~Hízeleg, biztosan csak hízeleg, de kedves tőle.~
*A férfira néz, és összeakad a tekintetük. Lia szinte elmerül a kék szempár mélységeiben.*
~Túl szépek a szemei, és ez baj. Nem lenne szabad, hogy így legyen. Be kellene tiltani törvényileg, hogy egy férfinak olyan szemei legyenek, mint a szabad ég, vagy mint egy tiszta hegyi tó. Nem tisztességes ez a nőkkel szemben. Nagyon nem az.~
*Aztán a férfi szavai visszarántják az álmodozásból, hevesen rázza meg a fejét.*
– Nem dehogy, te nem tettél semmit. A világon semmit.
~Hiszen én voltam az. Én tettem! Én!~
*A pillái alól néz csak a férfira.*
~Lehet, hogy valamire mégis emlékszik belőle? Ó egek! Menten elsüllyedek!~
*Lia nem tehet róla, sem ellene, de újra pirulni kezd.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:20:27
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:20:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
-Rendben akkor nem mozdulok innen holnapig.
*Húzódik egy beletörődő félmosolyra a szája. A kis érintés szomorúsága közben úgy éri, mintha felébresztették volna belőle. Olyan vigasztalónak érzi, hogy amikor a pici simogatás a kézfején a végére ér foglyul ejti a kezet hirtelen ráfogva, hogy ne távolodjon el. Szinte hívja, hogy maradjon még vele. A fogása gyengéd rajta és nem néz közben a nőre csak halkan maga elé mormolja a neki szánt szavakat.*
-Köszönöm Lia...
*Elengedi a lány kezét hadd tevékenykedjen tovább kedvesen gondoskodva róla és csak pillantása az ami kíséri a mozdulatait. Mikor a kicsúszott szó után az okos szemek tulajdonosa a földre pottyan önkéntelenül is felnevet, aztán fegyelmezi magát, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Liát és abbahagyja újra komoly képet vágva.*
-Ne haragudj, azt hiszem tényleg nem kellene...
*Mondja mosolyogva*
-Még, ha teljesen igaz akkor sem kellene mondanom.
*Pillant rá megint szemeivel keresve a kékséget a lányéban. Még mindig nem hagyja nyugodni az a hűs szenvedélyes csók.*
~Lehetséges, hogy attól lenne ennyire zavarban? Lehetséges, hogy az az ős szája volt, amit érezhettem.~
-Bocsáss meg, ha néha olyat mondok, amit nem kellene, igyekszem úrrá lenni rajta. Gondolom lázasan, önkívületben is mondtam vagy... tettem olyat, ami nem volt helyes.
*Kutató pillantással szemléli a nőt, hátha arca elárulja neki, hogy tényleg megtörtént és megcsókolta őt, vagy csak lázasan volt ilyen eleven álma.*
-Rendben akkor nem mozdulok innen holnapig.
*Húzódik egy beletörődő félmosolyra a szája. A kis érintés szomorúsága közben úgy éri, mintha felébresztették volna belőle. Olyan vigasztalónak érzi, hogy amikor a pici simogatás a kézfején a végére ér foglyul ejti a kezet hirtelen ráfogva, hogy ne távolodjon el. Szinte hívja, hogy maradjon még vele. A fogása gyengéd rajta és nem néz közben a nőre csak halkan maga elé mormolja a neki szánt szavakat.*
-Köszönöm Lia...
*Elengedi a lány kezét hadd tevékenykedjen tovább kedvesen gondoskodva róla és csak pillantása az ami kíséri a mozdulatait. Mikor a kicsúszott szó után az okos szemek tulajdonosa a földre pottyan önkéntelenül is felnevet, aztán fegyelmezi magát, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Liát és abbahagyja újra komoly képet vágva.*
-Ne haragudj, azt hiszem tényleg nem kellene...
*Mondja mosolyogva*
-Még, ha teljesen igaz akkor sem kellene mondanom.
*Pillant rá megint szemeivel keresve a kékséget a lányéban. Még mindig nem hagyja nyugodni az a hűs szenvedélyes csók.*
~Lehetséges, hogy attól lenne ennyire zavarban? Lehetséges, hogy az az ős szája volt, amit érezhettem.~
-Bocsáss meg, ha néha olyat mondok, amit nem kellene, igyekszem úrrá lenni rajta. Gondolom lázasan, önkívületben is mondtam vagy... tettem olyat, ami nem volt helyes.
*Kutató pillantással szemléli a nőt, hátha arca elárulja neki, hogy tényleg megtörtént és megcsókolta őt, vagy csak lázasan volt ilyen eleven álma.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586