Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 15:15:17
Üzenet elküldve: 2025-08-05 15:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A sötételf nem tudja, hogy hova nézzen, olyan érzés kicsit, mint amikor egy szörnyű balesetet néz végig valaki közvetlen közelről, képtelen elfordítani a tekintetét. Még sose látott párzó orkokat, főleg nem férfiakat. Egészen érdekes látvány, ahogy a násztánc részeként egymást próbálják földre vinni. Valószínűleg így dönthetik el, hogy melyikük alakítja a férfi szerepét. Még szerencse, hogy van nála egy erszény héjas földimogyoró, amit most szépen halkan ropogtathat, miközben a műsort nézi a tisztáson. *
*A sötételf nem tudja, hogy hova nézzen, olyan érzés kicsit, mint amikor egy szörnyű balesetet néz végig valaki közvetlen közelről, képtelen elfordítani a tekintetét. Még sose látott párzó orkokat, főleg nem férfiakat. Egészen érdekes látvány, ahogy a násztánc részeként egymást próbálják földre vinni. Valószínűleg így dönthetik el, hogy melyikük alakítja a férfi szerepét. Még szerencse, hogy van nála egy erszény héjas földimogyoró, amit most szépen halkan ropogtathat, miközben a műsort nézi a tisztáson. *
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 13:46:03
Üzenet elküldve: 2025-08-05 13:46:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Készen áll, hogy most győztesen jöjjön ki a ringből. Viszont nem ez történik. Nem sikerül Zzult a hátára ejtenie, cserébe pont az történik amitől tartott. Hangos huppanással esik a homokba, teljesen lefogva Zzul által. Az ork teste nehezedik rá, lefogva őt, lehetetlenné téve a mozgást. Dühösen vergődik Zzul alatt. Kezei nincsenek lefogva, de most azzal tud a legkevesebbet tenni. Próbálja leemelni magáról, de az sem sikerül. Nem adja fel. Kezeivel megpróbál a férfi vállain stabil fogást találni, majd átfordítani őt, hogy kiszabaduljon a rossz pozíciójából. Ennyit tud most ebben a rossz helyzetében tenni. Minden erejét összeszedi, hogy sikeresen megszabaduljon a rá nehézkedő orktól. Ha ez sem sikerül, akkor be kell látnia, hogy vesztett. Érzi, hogy egyre jobban kimelegedik. A homok puhán öleli körbe, legalább az esésben nem esett komolyabb kár benne.*
*Készen áll, hogy most győztesen jöjjön ki a ringből. Viszont nem ez történik. Nem sikerül Zzult a hátára ejtenie, cserébe pont az történik amitől tartott. Hangos huppanással esik a homokba, teljesen lefogva Zzul által. Az ork teste nehezedik rá, lefogva őt, lehetetlenné téve a mozgást. Dühösen vergődik Zzul alatt. Kezei nincsenek lefogva, de most azzal tud a legkevesebbet tenni. Próbálja leemelni magáról, de az sem sikerül. Nem adja fel. Kezeivel megpróbál a férfi vállain stabil fogást találni, majd átfordítani őt, hogy kiszabaduljon a rossz pozíciójából. Ennyit tud most ebben a rossz helyzetében tenni. Minden erejét összeszedi, hogy sikeresen megszabaduljon a rá nehézkedő orktól. Ha ez sem sikerül, akkor be kell látnia, hogy vesztett. Érzi, hogy egyre jobban kimelegedik. A homok puhán öleli körbe, legalább az esésben nem esett komolyabb kár benne.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 13:02:07
Üzenet elküldve: 2025-08-05 13:02:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Sikertelen támadása szerencsétlen helyzetbe keverte, de gyorsan össze tudja szedni magát, aminek hála talpon marad. Be kell látni, a másik nagy erővel bír. Vizes testük nem teszi könnyűvé, hogy bármilyen támadást könnyedén megcsináljanak. Még alig kezdődött el az egész, de máris nagyon élvezetesnek mutatkozik. Újra összeszedi magát és támadásra készül. Már ha a másik nem előzné meg. Gyorsan reagál Akaaruush mozdulatára. Tudja, hogy mi lenne a terve, ezért sem hagyja, hogy könnyű préda lehessen. Megtartva magát nem hagyja, hogy a hátára kerüljön, ellenben az esést nem fogja vissza. Nagy huppanással érkeznek a homokba, Akaaruushhal alatta. Keményen próbálja a földön tartani, nehogy az bármilyen támadást tudjunk tenni és fel kelljen adnia a mérkőzést. Nem tudja sikerül-e neki. Ha gyengének bizonyul az ork könnyen kiszabadulhat szorításából. Nehezen koncentrál ebben a helyzetben. A kettejük összeérő, forró teste inkább jobban érdekli, mintsem egy győzelem. Persze ha a győzelemhez ez az út vezet, akkor nagyon szívesen győz.
~Koncentrálj.~
Utasítja magát. Kár lenne, ha Akaaruush kiszabadulna csak azért mert gondolatai elkalandoztak.*
*Sikertelen támadása szerencsétlen helyzetbe keverte, de gyorsan össze tudja szedni magát, aminek hála talpon marad. Be kell látni, a másik nagy erővel bír. Vizes testük nem teszi könnyűvé, hogy bármilyen támadást könnyedén megcsináljanak. Még alig kezdődött el az egész, de máris nagyon élvezetesnek mutatkozik. Újra összeszedi magát és támadásra készül. Már ha a másik nem előzné meg. Gyorsan reagál Akaaruush mozdulatára. Tudja, hogy mi lenne a terve, ezért sem hagyja, hogy könnyű préda lehessen. Megtartva magát nem hagyja, hogy a hátára kerüljön, ellenben az esést nem fogja vissza. Nagy huppanással érkeznek a homokba, Akaaruushhal alatta. Keményen próbálja a földön tartani, nehogy az bármilyen támadást tudjunk tenni és fel kelljen adnia a mérkőzést. Nem tudja sikerül-e neki. Ha gyengének bizonyul az ork könnyen kiszabadulhat szorításából. Nehezen koncentrál ebben a helyzetben. A kettejük összeérő, forró teste inkább jobban érdekli, mintsem egy győzelem. Persze ha a győzelemhez ez az út vezet, akkor nagyon szívesen győz.
~Koncentrálj.~
Utasítja magát. Kár lenne, ha Akaaruush kiszabadulna csak azért mert gondolatai elkalandoztak.*
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 11:03:34
Üzenet elküldve: 2025-08-05 11:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Nem kell Ennanak aggódnia afelől Cilia a vízbe esett. Ha látta volna mekkorát esett már Deres végett. Erre csak könnyedén legyintene. Lábain a mai napig vannak olyan hegek amik azokról az időkről fogják őt emlékeztetni amikor az erdőt járta.
Azonban Enna segítő keze nem marad kellemetlen módin magának. Ha segítene szeretne Cilia örömmel elfogadja azt. Így legalább könnyebben fel tud tápászkodni a vízből.*
- Köszönöm.
*Mondja szelíden a segítő kézre. Majd neki is lát haját csavarni ami a sok víztől rendesen elázott.*
- A régi romváros szívében. Oda készülnek a virágok is. Saját kis kertet készítek majd a gyógyfőzetekhez.
*Teszi még hozzá a másik csodálkozására. Meg aztán sosem gondolta bármi szégyellni valója lenne az árvaháznak. Nagyon szép épület a maga romosnak ható módján. De bárki biztos lehet benne, hogy belülről nagyon kényelmes és szép az épület.
Maga is, most már csurom vizesen, de élvezi a hűsítő érzetét a víznek. Tényleg jó ötlet volt idejönni. A nap melege majd majd megszárítja a haját is hamarosan. Bár ehhez lehet ki kellene bontania a fonatait. De az sem lesz két perc az biztos. Sebaj majd talán a pancsolás után.
Enna kérdésén elmosolyodik Cilia. A mai napig emlékszik arra az érdekes esetre. A piaci felfordulásra, ahogy Alaver fülön csípte őt. Jaj szegény Deres de mérges volt.*
- Nos, Mai és Alaver kapott el amikor megloptam őket. De az őrség helyett az árvaházba vittek és befogadtak.
*Furcsa, mintha csak tegnap történt volna ez, mégis nosztalgikusan hat Cilia számára. Majd zöld tekintetét a másikra emeli.*
- És te? Hogy kerültél Artheniorba?
*Kérdezi miközben kezével lágyan cirógatja a víz felszínét.*
//Emlékek árnyékában//
*Nem kell Ennanak aggódnia afelől Cilia a vízbe esett. Ha látta volna mekkorát esett már Deres végett. Erre csak könnyedén legyintene. Lábain a mai napig vannak olyan hegek amik azokról az időkről fogják őt emlékeztetni amikor az erdőt járta.
Azonban Enna segítő keze nem marad kellemetlen módin magának. Ha segítene szeretne Cilia örömmel elfogadja azt. Így legalább könnyebben fel tud tápászkodni a vízből.*
- Köszönöm.
*Mondja szelíden a segítő kézre. Majd neki is lát haját csavarni ami a sok víztől rendesen elázott.*
- A régi romváros szívében. Oda készülnek a virágok is. Saját kis kertet készítek majd a gyógyfőzetekhez.
*Teszi még hozzá a másik csodálkozására. Meg aztán sosem gondolta bármi szégyellni valója lenne az árvaháznak. Nagyon szép épület a maga romosnak ható módján. De bárki biztos lehet benne, hogy belülről nagyon kényelmes és szép az épület.
Maga is, most már csurom vizesen, de élvezi a hűsítő érzetét a víznek. Tényleg jó ötlet volt idejönni. A nap melege majd majd megszárítja a haját is hamarosan. Bár ehhez lehet ki kellene bontania a fonatait. De az sem lesz két perc az biztos. Sebaj majd talán a pancsolás után.
Enna kérdésén elmosolyodik Cilia. A mai napig emlékszik arra az érdekes esetre. A piaci felfordulásra, ahogy Alaver fülön csípte őt. Jaj szegény Deres de mérges volt.*
- Nos, Mai és Alaver kapott el amikor megloptam őket. De az őrség helyett az árvaházba vittek és befogadtak.
*Furcsa, mintha csak tegnap történt volna ez, mégis nosztalgikusan hat Cilia számára. Majd zöld tekintetét a másikra emeli.*
- És te? Hogy kerültél Artheniorba?
*Kérdezi miközben kezével lágyan cirógatja a víz felszínét.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:59:19
Üzenet elküldve: 2025-08-05 08:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Várja, hogy Zul fog e hamarabb cselekedni, vagy rá vár ez a megtiszteltetés. Végül csak Zzul lesz a kezdeményező fél. Erős testét alig tudja visszafogni, de mégis sikerül. Ez az elhamarkodott támadás remek lehetőség, hogy ellentámadásba lendüljön. Testét megfeszíti. Izmai csak úgy dagadnak, ahogy megpróbálja balra, a földre rántani ellenfelét, lehetőleg úgy, hogy az a földre kerüljön. Ha nem így történik, akkor már azzal is megelégszik, ha térdre kényszeríti. Ebben az esetben viszont ellenfele az, aki erősebbnek bizonyul és sikeresen talpon tudja tartani magát. Dühösen morog egyet orra alá. Ezzel most megint döntést kell hoznia. Támad vagy védekezik? Ha már előbb Zzul kezdte, akkor most itt van az esély, hogy ő legyen aki kezdeményez. Ez már a sikertelen támadást indító ork egyensúlyból kiesése miatt is jó döntés, tehát így is tesz. Viszont most egy sokkal veszélyesebb mozdulatra készül, saját magára nézve. Ha nem sikerül, akkor Zzul alá, fog kerülni, ami a másik győzelméhez vezethet. De kockáztat. Erősen megmarkolja a férfit és maga felé húzza, miközben ő maga felkészül arra, hogy a rövid zuhanás közben átfordítsa az ellenfelét és ő kerüljön felülre. Kockázatos lépés és bonyolult is. Ha sikeres, akkor Zzult a földön tudja tartani, megakadályozva hogy felkeljen. Ha viszont nem, akkor ő kerül ebbe a helyzetbe. Akkor viszont már nem lesz ilyen könnyű kikecmeregnie az ork alól.*
*Várja, hogy Zul fog e hamarabb cselekedni, vagy rá vár ez a megtiszteltetés. Végül csak Zzul lesz a kezdeményező fél. Erős testét alig tudja visszafogni, de mégis sikerül. Ez az elhamarkodott támadás remek lehetőség, hogy ellentámadásba lendüljön. Testét megfeszíti. Izmai csak úgy dagadnak, ahogy megpróbálja balra, a földre rántani ellenfelét, lehetőleg úgy, hogy az a földre kerüljön. Ha nem így történik, akkor már azzal is megelégszik, ha térdre kényszeríti. Ebben az esetben viszont ellenfele az, aki erősebbnek bizonyul és sikeresen talpon tudja tartani magát. Dühösen morog egyet orra alá. Ezzel most megint döntést kell hoznia. Támad vagy védekezik? Ha már előbb Zzul kezdte, akkor most itt van az esély, hogy ő legyen aki kezdeményez. Ez már a sikertelen támadást indító ork egyensúlyból kiesése miatt is jó döntés, tehát így is tesz. Viszont most egy sokkal veszélyesebb mozdulatra készül, saját magára nézve. Ha nem sikerül, akkor Zzul alá, fog kerülni, ami a másik győzelméhez vezethet. De kockáztat. Erősen megmarkolja a férfit és maga felé húzza, miközben ő maga felkészül arra, hogy a rövid zuhanás közben átfordítsa az ellenfelét és ő kerüljön felülre. Kockázatos lépés és bonyolult is. Ha sikeres, akkor Zzult a földön tudja tartani, megakadályozva hogy felkeljen. Ha viszont nem, akkor ő kerül ebbe a helyzetbe. Akkor viszont már nem lesz ilyen könnyű kikecmeregnie az ork alól.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 03:34:16
Üzenet elküldve: 2025-08-05 03:34:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
//zárás//
*Elég csavarosan fejezi a másik ki magát. Pedig igazán megértette volna a szerzetes, azt is ha annyit mond, hogy fontosnak tartja saját tanulmányai miatt is az elhangzottakat és le tervezi jegyezni. Még jobban is értette volna ennél. Ezt viszont szavakkal nem fejezi ki csak némán bólint.*
-Remélem így lesz.
*Majd kap egy leírást arról, hogy merre találja, azt a ligetet. Figyelmesen hallgatja a másik szavait és igyekszik alaposan megjegyezni a szavait. Valóban kellemetlen lenne azzal a házőrzővel összetalálkozni, de érthető, hogy miért van rá szükség. A várostól olyan távol valóban felelőtlenség lenne védelem nélkül lenni. Akkor is ha ilyen hatalmaknak parancsoló egyének is élnek ott. Bólint hát egyet, hogy érzékeltesse, hogy megfogadja a kapott tanácsot.*
-A viszont látásra Adoaver úr.
*Figyeli egy darabig a másik távolodó alakját, majd tekintete visszatér a folyó tükréhez és elkezdi elemezgetni a történéseket és a hallottakat.*
//zárás//
*Elég csavarosan fejezi a másik ki magát. Pedig igazán megértette volna a szerzetes, azt is ha annyit mond, hogy fontosnak tartja saját tanulmányai miatt is az elhangzottakat és le tervezi jegyezni. Még jobban is értette volna ennél. Ezt viszont szavakkal nem fejezi ki csak némán bólint.*
-Remélem így lesz.
*Majd kap egy leírást arról, hogy merre találja, azt a ligetet. Figyelmesen hallgatja a másik szavait és igyekszik alaposan megjegyezni a szavait. Valóban kellemetlen lenne azzal a házőrzővel összetalálkozni, de érthető, hogy miért van rá szükség. A várostól olyan távol valóban felelőtlenség lenne védelem nélkül lenni. Akkor is ha ilyen hatalmaknak parancsoló egyének is élnek ott. Bólint hát egyet, hogy érzékeltesse, hogy megfogadja a kapott tanácsot.*
-A viszont látásra Adoaver úr.
*Figyeli egy darabig a másik távolodó alakját, majd tekintete visszatér a folyó tükréhez és elkezdi elemezgetni a történéseket és a hallottakat.*
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:50:56
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:50:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*A nagy fröcskölésben-pancsolásban Cilia hirtelen a fenekére huppan. A félvér egy pillanatra visszatartja lélegzetét, kezei ösztönösen, óvva indulnak a kislány felé. Ahhoz már talán késő van, hogy elkapja őt, de ahhoz talán még időben odaér, hogy megvigasztalja a kislányt. Szerencsére végül egyikre sincs szükség, hiszen a hosszúéletű máris kacagásra fakad. Úgy látszik, nem ütötte meg magát nagyon. Mindez olyan gyorsan zajlik le, hogy Enna kezei még épphogy csak elindulnak útjukra, máris fordulhatnak vissza. Mindenesetre még azelőtt vissza tudja őket húzni, hogy - immár okafogyottan - kellemetlenül közel kerülne a másikhoz. Ahhoz viszont elegendő ideig tart a folyamat, hogy Cilia észreveheti idősebb társa segítő szándékát, amit később egy megkönnyebbült nevetés vált fel. Ezután Deres is lehiggad kissé, és a kicsi is feltápászkodik, hogy elkezdje kicsavarni a vizet a hajából.
De a móka ellenére szükség van a komolyabbnak tűnő probléma megvitatására is. Egy árva nem maradhat védtelen. Enna valahol bánja, hogy efelé tereli a szót, de szerencsére kérdésére egy kedves, szelíd választ kap. Szívfacsaró, de legalább nem sértődött választ.*
- Ó. *Biccent elgondolkodva.* Nem tudtam, hogy van itt árvaház. De ha van egy hely, ahova tartozol, akkor jó.
*Itt hagy egy kis teret, ha esetleg a másik szeretne még valamit hozzáfűzni a dologhoz. Addig próbálja magában elképzelni, milyen lehet megannyi gyerekkel egy házban lakni. Az alap ötlet vidám is lehetne. De minden nagyban függ attól, ki vigyáz rájuk, és hogyan viselkedik velük közben. Ez kicsit nyugtalanítja. Miközben mélázik, élvezi, ahogy lábát simogatja a víz sodrása, és kezével a víz felszínén játszadozva próbálja lehűteni magát. Ha erre a kis időre a másik is csak csendben élvezi a vizet, neki az is megfelel.
Kisvártatva azért csak megszólal. Szemeivel megkeresi Cilia tekintetét, és halkan újból kérdez.*
- És mondd csak... hogyan kerültél oda?
*A kérdés teljesen őszinte. Fogalma sincs, hogyan működik az ilyesmi. Lehet van olyan, akit a falusiak adnak be, miután a szülőket baj érte, mondjuk elragadták őket a farkasok. Biztos van olyan is, akit az álnok és telhetetlen rokonok tuszkolnak egy ilyesfajta intézetbe, hogy megszabaduljanak tőle. Talán még olyan is van, mint a mesében, hogy valakit a küszöbön hagynak. Azt nehezére esik elképzelni, hogy egy gyerek a saját lábán sétálna be egy árvaházba, de ezt sem tartja kizártnak. Valószínűleg az összes sejtése helyes, de őt most csak egyetlen egy kisgyerek sorsa érdekli: Ciliáé.*
//Emlékek árnyékában//
*A nagy fröcskölésben-pancsolásban Cilia hirtelen a fenekére huppan. A félvér egy pillanatra visszatartja lélegzetét, kezei ösztönösen, óvva indulnak a kislány felé. Ahhoz már talán késő van, hogy elkapja őt, de ahhoz talán még időben odaér, hogy megvigasztalja a kislányt. Szerencsére végül egyikre sincs szükség, hiszen a hosszúéletű máris kacagásra fakad. Úgy látszik, nem ütötte meg magát nagyon. Mindez olyan gyorsan zajlik le, hogy Enna kezei még épphogy csak elindulnak útjukra, máris fordulhatnak vissza. Mindenesetre még azelőtt vissza tudja őket húzni, hogy - immár okafogyottan - kellemetlenül közel kerülne a másikhoz. Ahhoz viszont elegendő ideig tart a folyamat, hogy Cilia észreveheti idősebb társa segítő szándékát, amit később egy megkönnyebbült nevetés vált fel. Ezután Deres is lehiggad kissé, és a kicsi is feltápászkodik, hogy elkezdje kicsavarni a vizet a hajából.
De a móka ellenére szükség van a komolyabbnak tűnő probléma megvitatására is. Egy árva nem maradhat védtelen. Enna valahol bánja, hogy efelé tereli a szót, de szerencsére kérdésére egy kedves, szelíd választ kap. Szívfacsaró, de legalább nem sértődött választ.*
- Ó. *Biccent elgondolkodva.* Nem tudtam, hogy van itt árvaház. De ha van egy hely, ahova tartozol, akkor jó.
*Itt hagy egy kis teret, ha esetleg a másik szeretne még valamit hozzáfűzni a dologhoz. Addig próbálja magában elképzelni, milyen lehet megannyi gyerekkel egy házban lakni. Az alap ötlet vidám is lehetne. De minden nagyban függ attól, ki vigyáz rájuk, és hogyan viselkedik velük közben. Ez kicsit nyugtalanítja. Miközben mélázik, élvezi, ahogy lábát simogatja a víz sodrása, és kezével a víz felszínén játszadozva próbálja lehűteni magát. Ha erre a kis időre a másik is csak csendben élvezi a vizet, neki az is megfelel.
Kisvártatva azért csak megszólal. Szemeivel megkeresi Cilia tekintetét, és halkan újból kérdez.*
- És mondd csak... hogyan kerültél oda?
*A kérdés teljesen őszinte. Fogalma sincs, hogyan működik az ilyesmi. Lehet van olyan, akit a falusiak adnak be, miután a szülőket baj érte, mondjuk elragadták őket a farkasok. Biztos van olyan is, akit az álnok és telhetetlen rokonok tuszkolnak egy ilyesfajta intézetbe, hogy megszabaduljanak tőle. Talán még olyan is van, mint a mesében, hogy valakit a küszöbön hagynak. Azt nehezére esik elképzelni, hogy egy gyerek a saját lábán sétálna be egy árvaházba, de ezt sem tartja kizártnak. Valószínűleg az összes sejtése helyes, de őt most csak egyetlen egy kisgyerek sorsa érdekli: Ciliáé.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:38:19
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:38:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Hiába tudja, ez az esemény már régen a háta mögött van. Emlékei visszanyerése miatt még friss az érzés. Maga sem tudja igazán, hogy kezelje. De leginkább, elnyomja magában. Elvégre, mit hoz helyre ezer könny hullajtása. Hullajtott eleget, mikor az égett hintó látványa eszébe juttatta azt a szörnyű napot. És bár megváltoztatná. Fogalma sincs, hogy mennyire lenne az helyes. Elvégre, ha ez a nap sosem történik meg. Sosem találkozhatott volna azokkal akik oly közel állnak most kicsiny szívéhez. Eeyr valóban érdekes alakítja hosszú életének útvonalát. Biztosra veszi, lesznek még olyan akadályok amiket majd át kell majd vészelnie.
A folyó part oldalán, hamar ellátja a kis növényeit. Miközben magában már azt fontolgatja, melyiknek hol lesz tökéletes helye a kertjében. Alig várja, hogy végre az is felöltse végleges formáját. Az is megfordult már a fejében, talán két fejfát is felállít majd szüleinek tiszteletére. Ha már régi házukban ezt nem teheti meg.
Dolga végeztével pedig, csatlakozik a már vízben ácsorgókhoz. Deres örvendése pedig egy alapos visongásokkal teli káoszt okoz. Amit Cilia is alig tud lecsendesíteni. Hiába szól rá sokadjára a nagy mamlaszra. Az örvendezve ugrálja körbe gazdáját, a vizet össze vissza fröcskölve.
Cilia a nagy hadakozásban még fenekére is zuhan egy nagy csobbanással. Egy hatalmas sikkantás hagyja el száját, amit egy végtelen boldog nevetés. Deres miután megbizonyosodott róla, így már gazdája nem merészkedik mélyebbre a vízben. Saját maga is lecsillapodik. Fel alá járjál csupán a vízben. Mintha az éppen elhaladó apró halakat kísérné figyelemmel.
Cilia kuncogva kezd feltápászkodni a vízből. Kezeit, fejét rázva igyekszik megszabadulni a víz mennyiségétől. Fonott varkocsát csak úgy lóbálja jobbra balra. Míg végül két keze közé fogva kezdi kinyomkodni belőle a vizet.
Száradását segítő tevékenységét Enna kérdése szakítja meg. A másik lány hangját hallva mosollyal fordul irányába. Kérdésére pedig megingatja fejét.*
- Nincs köszönöm. Már gondoskodnak rólam. A közeli árvaházban lakom már.
*Hangja szelíden hangzik, annak ellenére sokaknak ez akár szomorúsággal töltheti el szívét. De megszokta már a gyerekzsivajt. A kötelességet. Azt, hogy tartozik valahová. Lehet nem annyira szabad, mint amikor egyedül az utcát járta. De legalább tudja van valaki akire mindig számíthat. Bármekkora bajba is keveredne. Mai, aki lehet akár most is várja őt haza. Bár ki tudja, a mágustorony után, amennyi napot töltöttek el egymással. Lehet a hátára sem kívánja a sajtkukac lánykát.*
//Emlékek árnyékában//
*Hiába tudja, ez az esemény már régen a háta mögött van. Emlékei visszanyerése miatt még friss az érzés. Maga sem tudja igazán, hogy kezelje. De leginkább, elnyomja magában. Elvégre, mit hoz helyre ezer könny hullajtása. Hullajtott eleget, mikor az égett hintó látványa eszébe juttatta azt a szörnyű napot. És bár megváltoztatná. Fogalma sincs, hogy mennyire lenne az helyes. Elvégre, ha ez a nap sosem történik meg. Sosem találkozhatott volna azokkal akik oly közel állnak most kicsiny szívéhez. Eeyr valóban érdekes alakítja hosszú életének útvonalát. Biztosra veszi, lesznek még olyan akadályok amiket majd át kell majd vészelnie.
A folyó part oldalán, hamar ellátja a kis növényeit. Miközben magában már azt fontolgatja, melyiknek hol lesz tökéletes helye a kertjében. Alig várja, hogy végre az is felöltse végleges formáját. Az is megfordult már a fejében, talán két fejfát is felállít majd szüleinek tiszteletére. Ha már régi házukban ezt nem teheti meg.
Dolga végeztével pedig, csatlakozik a már vízben ácsorgókhoz. Deres örvendése pedig egy alapos visongásokkal teli káoszt okoz. Amit Cilia is alig tud lecsendesíteni. Hiába szól rá sokadjára a nagy mamlaszra. Az örvendezve ugrálja körbe gazdáját, a vizet össze vissza fröcskölve.
Cilia a nagy hadakozásban még fenekére is zuhan egy nagy csobbanással. Egy hatalmas sikkantás hagyja el száját, amit egy végtelen boldog nevetés. Deres miután megbizonyosodott róla, így már gazdája nem merészkedik mélyebbre a vízben. Saját maga is lecsillapodik. Fel alá járjál csupán a vízben. Mintha az éppen elhaladó apró halakat kísérné figyelemmel.
Cilia kuncogva kezd feltápászkodni a vízből. Kezeit, fejét rázva igyekszik megszabadulni a víz mennyiségétől. Fonott varkocsát csak úgy lóbálja jobbra balra. Míg végül két keze közé fogva kezdi kinyomkodni belőle a vizet.
Száradását segítő tevékenységét Enna kérdése szakítja meg. A másik lány hangját hallva mosollyal fordul irányába. Kérdésére pedig megingatja fejét.*
- Nincs köszönöm. Már gondoskodnak rólam. A közeli árvaházban lakom már.
*Hangja szelíden hangzik, annak ellenére sokaknak ez akár szomorúsággal töltheti el szívét. De megszokta már a gyerekzsivajt. A kötelességet. Azt, hogy tartozik valahová. Lehet nem annyira szabad, mint amikor egyedül az utcát járta. De legalább tudja van valaki akire mindig számíthat. Bármekkora bajba is keveredne. Mai, aki lehet akár most is várja őt haza. Bár ki tudja, a mágustorony után, amennyi napot töltöttek el egymással. Lehet a hátára sem kívánja a sajtkukac lánykát.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:09:48
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
//zárás//
*Be kell ismernie, első találkozásként talán túl követelőző volt a szerzetessel szemben egy több oldalról nézendő, több válasszal is rendelkező problémával szemben, így az enyhén szúró bűn arra kényszeríti, hogy egy, a vándornak valószínűleg tetszetősebb és ismertebb témával vánszorogjanak tovább (csak képletesen; már nem tudja mennyi ideje tartózkodnak ugyanabban a két-három tucat méternyi zöld zónában, amit a tisztásnak hívnak), ami, ha nem fogynának ki a mai nap idejéből, neki is nagyobb örömmel szolgálna végighallgatni, mint visszaidézni saját szaktereinek a dilemmáit.*
- Ezer köszönetem tanultságai megosztásáért, még ha nincs is annyi időm kibogozni, mint szeretném. *Reméli nem lesz elege Aokinnak a hajolgatásaiból.* - A hallottakat erős szándékom és nem kis tiszteletem szobámban később lejegyezni, hogy nem csak megosszam másokkal, hanem majd össze is tudjam hasonlítani más közeli és távoli csoportok kultúrájával és ideiológiáikkal; erős hitem hogy ugyanolyan fontos és nem kis befolyással rendelkező dolgok ezek, mint a mágustoronyban porosodó, pusztán akademikus művek ezrei, hisz nem csak embertörténelmünk elfeledett múltjait lehetünk képesek a teljes képpel felfedni, hanem még meleg szívvel kedvelt képzésem titkait is, anélkül hogy világveszélyes kísérletekre kéne hajtanom a fejem.
*Ugyan nem egyszerű munka lesz ez és ha nem jön meg a kedve legalább egyszer Aokinhoz hasonlóan világra kelni, akkor minden bizonnyal nem is ésszerű, de valamire egyszer el kell köteleznie magát az életbében, hát miért ne lenne ez? Legalább több kifogása lesz addig is a szobájában maradni, míg jegyzetel.*
- A kúriánk az Artheniortól nyugat-délre meghúzódó erdőségben rejtőzik; amint kilép a városból, az első elágazáson a fák közé tartó utat válassza, több irányt nem is kell váltania amíg meg nem érkezik! De ha megfogadja a tanácsomat, valahogy keltse fel magára a figyelmet ha már látja a telket. Van egy dolgát hűségesen végző házőrző ebünk, és nem szeretnék az én ötletemből eredendően egy balesetet. *Össze is kezd pakolni, ami annyiból áll, hogy visszateszi a már hosszú ideje földön nyugvó könyvét a táskájába, majd még egyszer és utoljára a szerzeteshez fordul.*
- Örültem a találkozásnak, Aokin, és remélem hogy lesz kedve meglátogatni otthonunkat, mind pihenéés és kölcsönösen hasznos eszmecsere reményében. A viszontlátásra! *Elköszönése befejeztével el is indul, vissza említett otthona felé, végre valahára békén hagyva a kolostor-nevelte növendéket meditálására, feltéve ha még van rá kedve.*
//zárás//
*Be kell ismernie, első találkozásként talán túl követelőző volt a szerzetessel szemben egy több oldalról nézendő, több válasszal is rendelkező problémával szemben, így az enyhén szúró bűn arra kényszeríti, hogy egy, a vándornak valószínűleg tetszetősebb és ismertebb témával vánszorogjanak tovább (csak képletesen; már nem tudja mennyi ideje tartózkodnak ugyanabban a két-három tucat méternyi zöld zónában, amit a tisztásnak hívnak), ami, ha nem fogynának ki a mai nap idejéből, neki is nagyobb örömmel szolgálna végighallgatni, mint visszaidézni saját szaktereinek a dilemmáit.*
- Ezer köszönetem tanultságai megosztásáért, még ha nincs is annyi időm kibogozni, mint szeretném. *Reméli nem lesz elege Aokinnak a hajolgatásaiból.* - A hallottakat erős szándékom és nem kis tiszteletem szobámban később lejegyezni, hogy nem csak megosszam másokkal, hanem majd össze is tudjam hasonlítani más közeli és távoli csoportok kultúrájával és ideiológiáikkal; erős hitem hogy ugyanolyan fontos és nem kis befolyással rendelkező dolgok ezek, mint a mágustoronyban porosodó, pusztán akademikus művek ezrei, hisz nem csak embertörténelmünk elfeledett múltjait lehetünk képesek a teljes képpel felfedni, hanem még meleg szívvel kedvelt képzésem titkait is, anélkül hogy világveszélyes kísérletekre kéne hajtanom a fejem.
*Ugyan nem egyszerű munka lesz ez és ha nem jön meg a kedve legalább egyszer Aokinhoz hasonlóan világra kelni, akkor minden bizonnyal nem is ésszerű, de valamire egyszer el kell köteleznie magát az életbében, hát miért ne lenne ez? Legalább több kifogása lesz addig is a szobájában maradni, míg jegyzetel.*
- A kúriánk az Artheniortól nyugat-délre meghúzódó erdőségben rejtőzik; amint kilép a városból, az első elágazáson a fák közé tartó utat válassza, több irányt nem is kell váltania amíg meg nem érkezik! De ha megfogadja a tanácsomat, valahogy keltse fel magára a figyelmet ha már látja a telket. Van egy dolgát hűségesen végző házőrző ebünk, és nem szeretnék az én ötletemből eredendően egy balesetet. *Össze is kezd pakolni, ami annyiból áll, hogy visszateszi a már hosszú ideje földön nyugvó könyvét a táskájába, majd még egyszer és utoljára a szerzeteshez fordul.*
- Örültem a találkozásnak, Aokin, és remélem hogy lesz kedve meglátogatni otthonunkat, mind pihenéés és kölcsönösen hasznos eszmecsere reményében. A viszontlátásra! *Elköszönése befejeztével el is indul, vissza említett otthona felé, végre valahára békén hagyva a kolostor-nevelte növendéket meditálására, feltéve ha még van rá kedve.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-03 19:26:05
Üzenet elküldve: 2025-08-03 19:26:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Akaarush benne van, hogy ne fegyverekkel harcoljanak. Még a sodronyonget is leveszi, nagy örömére. Egy egyszerű ökölvívásra számít. Terveiben az szerepel, hogy megpróbál minél közelebb kerülni hozzá. Míg egymással néznek farkasszemet, a férfi hirtelen várakozásra inti. Kérdőn nézi, ahogy a másik ügyködik. Fogalma seincs, hogy mire kellhet az a kör. A nélkül is tudnak verekedni. Ehelyett Akaaruush egy egész jó kis ötlettel áll elő. Mondjuk túlságosan is kidolgozott. Nem kell sokáig gondolkoznia, hogy rájöjjön, hogy ezt ő ismeri. Bárhonnan is jöjjön, többször birkózhatott. Viszont nincs ellenére. Miért is lenne. Így közelebb juthat hozzá. Amíg viszont Akaaruush a kört rajzolja feltűnik neki egy hang a távolban. Szemeivel arra pillant és meglepetésére egy másik orkot lát meg.
~Remek búvóhely.~
Mosolyog a nő rejtőzködésén. Akaaruush nem is veszi észre, annyira el van foglalva az előkészületekkel. Nem tart a másiktól. Ha az támadni akarna, akkor már meg is tette volna.
~Akkor csak kukkolni akarhat?~
Nem lepődne meg. Ritka hogy két ork hím félmeztelenül egymásnak ugorjon. Egy nősténynek meg egyenesen főfogás lehet. A legjobbat megteszi, hogy jó műsort kapjon. Akaaruush szavai vissza fordítja a figyelmét rá. Félmosollyal közelít a férfihoz és veszi fel azt a pózt amit ő is. Még nem csinált ilyet. Nem tudja, hogy hogyan és mit csináljon, de nem tartja magát sokáig a nyugalomhoz. Támadással kezd. Megpróbálja leteríteni a másikat, de amaz erődebbnek bizonyul és kárba vész a támadása. Amit egy ellentámadás kísér, de erre most összeszedi erejét és megtartja magát. Ezzel sikeresen talpon és a körön belül tudott maradni de jelenleg ennyi fért bele. A következőkben védekeznie kell újfent, mert hátrányos helyzetbe került a sikertelen támadása folytán.*
*Akaarush benne van, hogy ne fegyverekkel harcoljanak. Még a sodronyonget is leveszi, nagy örömére. Egy egyszerű ökölvívásra számít. Terveiben az szerepel, hogy megpróbál minél közelebb kerülni hozzá. Míg egymással néznek farkasszemet, a férfi hirtelen várakozásra inti. Kérdőn nézi, ahogy a másik ügyködik. Fogalma seincs, hogy mire kellhet az a kör. A nélkül is tudnak verekedni. Ehelyett Akaaruush egy egész jó kis ötlettel áll elő. Mondjuk túlságosan is kidolgozott. Nem kell sokáig gondolkoznia, hogy rájöjjön, hogy ezt ő ismeri. Bárhonnan is jöjjön, többször birkózhatott. Viszont nincs ellenére. Miért is lenne. Így közelebb juthat hozzá. Amíg viszont Akaaruush a kört rajzolja feltűnik neki egy hang a távolban. Szemeivel arra pillant és meglepetésére egy másik orkot lát meg.
~Remek búvóhely.~
Mosolyog a nő rejtőzködésén. Akaaruush nem is veszi észre, annyira el van foglalva az előkészületekkel. Nem tart a másiktól. Ha az támadni akarna, akkor már meg is tette volna.
~Akkor csak kukkolni akarhat?~
Nem lepődne meg. Ritka hogy két ork hím félmeztelenül egymásnak ugorjon. Egy nősténynek meg egyenesen főfogás lehet. A legjobbat megteszi, hogy jó műsort kapjon. Akaaruush szavai vissza fordítja a figyelmét rá. Félmosollyal közelít a férfihoz és veszi fel azt a pózt amit ő is. Még nem csinált ilyet. Nem tudja, hogy hogyan és mit csináljon, de nem tartja magát sokáig a nyugalomhoz. Támadással kezd. Megpróbálja leteríteni a másikat, de amaz erődebbnek bizonyul és kárba vész a támadása. Amit egy ellentámadás kísér, de erre most összeszedi erejét és megtartja magát. Ezzel sikeresen talpon és a körön belül tudott maradni de jelenleg ennyi fért bele. A következőkben védekeznie kell újfent, mert hátrányos helyzetbe került a sikertelen támadása folytán.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:46:03
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:46:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Készen áll a párbajra. Majdnem teljes öltözetében, a szőrme kabátját nem veszi csak fel. Készen várja Zzult, aki még mindig a vízben fürdőzik. Már majdnem gyáva, anyám asszony katonájának hívja, mikor amaz elmondja a saját ötletét a párbajra.*
-Nekem úgy is jó!
*Kiáltja vissza az orknak, aki ezúttal már elhagyja a vizet és csatlakozik hozzá. Kardját lehelyezi a csatabárdja mellé, majd szembe állna a Zzullal, viszont annak öltözékét látva, úgy gondolja, hogy ő maga túl van öltözve. Sodronyingét ledobja magáról, nehogy már a másik azt higgye, hogy csak védelemmel mer ökölharcot vívni. Mezítláb, egy szál nadrágban áll Zzullal szemben. Mélyen belenéz a szemébe, vizslatva minden mozdulatát a férfinak. Minden izom mozdulatra odafigyel, hátha támadni akarna. De még nem történik semmi. Aztán még mielőtt egymásnak esnének, mégis ő az aki megszakítja az egészet.*
-Várj! Mi lenne ha úgy csinálnánk, ahogy a törzsemnél.
*Csillan fel a szeme és választ nem várva a kardjáért rohan. Azzal a homokba rajzol egy nagyobb kört, talán négy-öt méter sugarú lehet a köt. Kardja élét jó mélyen a földbe mélyeszti, hogy a határvonal jó látható legyen. Büszkén néz a csatatérre, amelyet felrajzolt. Megint leteszi a kardját és beáll a kör közepére.*
-Te állj velem szembe!
*Utasítja Zzult.*
-A szabályok egyszerűek. Ki kell tolnunk, löknünk a másikat a ringből, hogy nyerj. Akkor is nyersz ha a másik feladja. Ehhez elég ha egy ideig a földön tartod és az nem tud mozogni, akkor is véget ér a menet, habár ahhoz egy bíró is kellene aki eldönti, hogy akkor ki nyerte a kört, legtöbb esetben a nézők azok, szóval ez most nem áll.
*Mondja lassan és érthetően.*
-Mi összekapaszkodunk a kezdéshez valahogy így.
*Zzul vállaira helyezi a karjait, majd közel húzódik hozzá. Tekintetük mát centire van egymástól.*
-Te is helyezkedj el ahogy én.
*Ahogy Zzul elhelyezkedik, akkor egy ideig vár. Mivel nincsen közönség aki elindítaná őket, így valamelyiküknek kell kezdenie.
Ha Zzul lenne az, akkor megpróbál ellentartani, a másik húzásának vagy tolásának. Megpróbál ellen is támadni, ha a másiknak a támadása gyengére sikerülne. Ha viszont Zzul nem kezd bele, akkor ő lesz az aki kezdeményez. Jobbra húzással próbálja kilendíteni Zzult az egyensúlyából és térdre vagy féltérdre kényszeríteni.*
*Készen áll a párbajra. Majdnem teljes öltözetében, a szőrme kabátját nem veszi csak fel. Készen várja Zzult, aki még mindig a vízben fürdőzik. Már majdnem gyáva, anyám asszony katonájának hívja, mikor amaz elmondja a saját ötletét a párbajra.*
-Nekem úgy is jó!
*Kiáltja vissza az orknak, aki ezúttal már elhagyja a vizet és csatlakozik hozzá. Kardját lehelyezi a csatabárdja mellé, majd szembe állna a Zzullal, viszont annak öltözékét látva, úgy gondolja, hogy ő maga túl van öltözve. Sodronyingét ledobja magáról, nehogy már a másik azt higgye, hogy csak védelemmel mer ökölharcot vívni. Mezítláb, egy szál nadrágban áll Zzullal szemben. Mélyen belenéz a szemébe, vizslatva minden mozdulatát a férfinak. Minden izom mozdulatra odafigyel, hátha támadni akarna. De még nem történik semmi. Aztán még mielőtt egymásnak esnének, mégis ő az aki megszakítja az egészet.*
-Várj! Mi lenne ha úgy csinálnánk, ahogy a törzsemnél.
*Csillan fel a szeme és választ nem várva a kardjáért rohan. Azzal a homokba rajzol egy nagyobb kört, talán négy-öt méter sugarú lehet a köt. Kardja élét jó mélyen a földbe mélyeszti, hogy a határvonal jó látható legyen. Büszkén néz a csatatérre, amelyet felrajzolt. Megint leteszi a kardját és beáll a kör közepére.*
-Te állj velem szembe!
*Utasítja Zzult.*
-A szabályok egyszerűek. Ki kell tolnunk, löknünk a másikat a ringből, hogy nyerj. Akkor is nyersz ha a másik feladja. Ehhez elég ha egy ideig a földön tartod és az nem tud mozogni, akkor is véget ér a menet, habár ahhoz egy bíró is kellene aki eldönti, hogy akkor ki nyerte a kört, legtöbb esetben a nézők azok, szóval ez most nem áll.
*Mondja lassan és érthetően.*
-Mi összekapaszkodunk a kezdéshez valahogy így.
*Zzul vállaira helyezi a karjait, majd közel húzódik hozzá. Tekintetük mát centire van egymástól.*
-Te is helyezkedj el ahogy én.
*Ahogy Zzul elhelyezkedik, akkor egy ideig vár. Mivel nincsen közönség aki elindítaná őket, így valamelyiküknek kell kezdenie.
Ha Zzul lenne az, akkor megpróbál ellentartani, a másik húzásának vagy tolásának. Megpróbál ellen is támadni, ha a másiknak a támadása gyengére sikerülne. Ha viszont Zzul nem kezd bele, akkor ő lesz az aki kezdeményez. Jobbra húzással próbálja kilendíteni Zzult az egyensúlyából és térdre vagy féltérdre kényszeríteni.*
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:39:36
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Megint... és megint... és újra. A sorozatos kopogástól, mely a feje feletti fa lombjai közül árad felé, kezd fejfájást kapni. ~Rohadt kopács.~ Becézi be magának a harkályt, mely szorgos munkáját végzi éppen. Buga dühödten áll fel, és a földről felkapott kisebb követ a faágak közé hajítja. Méltatlan kurrogás, majd heves szárnycsapás a válasz, és a fadoktor riadtan röppen ki a lombok közül. Az, hogy a madár távozik már mit sem segít a nőstény baján. Megfájdult a feje, és azt nagyon nem szereti. Dühödten szedi össze holmiját, a takarót, melyen pihent éppen, s maga mellé tett fegyvereit is. *
-Rohad' kopács!
*Morog, s végül nekilódul. Rövid idő alatt elég szép távot tesz meg, s alig két fertályóra múlva már meg is hallja a hangokat, melyek még közelebb csalják a folyó partjához, és a tisztáshoz.
Nem lép ki azonban meggondolatlanul a fák közül. Igaz, elég nyurga fák ezek, egy nem is takarná el teljesen a nőstény erős alakját, de aki nem fürkészi kimondottan a helyet, ahol áll, az nem feltétlenül veszi észre. Cserébe ő maga egészen jól látja a két hímet. Elégedett morgást hallatt, csak úgy maga elé halkan. Lelke mélyén kicsit örül, hogy oly hosszú időt követően végre fajtársakra talál.
Így végül, még is csak az egyik nyurga fa mögé húzódik be, féltérdre ereszkedve guggol le, és takarásából figyeli a másik kettőt. Ha nem szúrják ki azonnal, akkor egyelőre még nem mutatja meg magát. Kíváncsi arra, mit csinál itt a két hím. *
*Megint... és megint... és újra. A sorozatos kopogástól, mely a feje feletti fa lombjai közül árad felé, kezd fejfájást kapni. ~Rohadt kopács.~ Becézi be magának a harkályt, mely szorgos munkáját végzi éppen. Buga dühödten áll fel, és a földről felkapott kisebb követ a faágak közé hajítja. Méltatlan kurrogás, majd heves szárnycsapás a válasz, és a fadoktor riadtan röppen ki a lombok közül. Az, hogy a madár távozik már mit sem segít a nőstény baján. Megfájdult a feje, és azt nagyon nem szereti. Dühödten szedi össze holmiját, a takarót, melyen pihent éppen, s maga mellé tett fegyvereit is. *
-Rohad' kopács!
*Morog, s végül nekilódul. Rövid idő alatt elég szép távot tesz meg, s alig két fertályóra múlva már meg is hallja a hangokat, melyek még közelebb csalják a folyó partjához, és a tisztáshoz.
Nem lép ki azonban meggondolatlanul a fák közül. Igaz, elég nyurga fák ezek, egy nem is takarná el teljesen a nőstény erős alakját, de aki nem fürkészi kimondottan a helyet, ahol áll, az nem feltétlenül veszi észre. Cserébe ő maga egészen jól látja a két hímet. Elégedett morgást hallatt, csak úgy maga elé halkan. Lelke mélyén kicsit örül, hogy oly hosszú időt követően végre fajtársakra talál.
Így végül, még is csak az egyik nyurga fa mögé húzódik be, féltérdre ereszkedve guggol le, és takarásából figyeli a másik kettőt. Ha nem szúrják ki azonnal, akkor egyelőre még nem mutatja meg magát. Kíváncsi arra, mit csinál itt a két hím. *
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-03 13:42:22
Üzenet elküldve: 2025-08-03 13:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A víz felszínén lebeg, hagyva magát, hogy az kellemesen elringassa. Majd jön a hirtelen ötlete, amit nem rest megvalósítani. Az ork elfogadja kihívását. Egy jó erőfelmérés sosem árthat. Meg a gyakorlás sem. Kíváncsi, hogy a másik milyen tudással rendelkezhet. Az ötletet ő vetette fel, mégis ő az aki utoljára hagyja el a vizet. Tekintetével követi fajtársát, amikor az elkezd felöltözni, rögtön közbeszól.*
-Én ököl párbajra gondoltam. Vagy birkózásra.
*Kiáltja ki a vízből. Most már ő is elhagyja azt és a ruháihoz lépdel. Csak a nadrágját húzza fel, a többi holmija a fűben marad.*
-A fegyvereink mind a ketten jól bánhatunk. Viszont egy birkózásban vagy ökölharcban már rég volt szerencsém kipróbálni magam.
*Terveiben más van, de igazat is mond. A legtöbbször fegyverrel harcolnak. Kipróbálná most magát az öklével is. Már ha a másiknak nincs kifogása ellene. Ha Akaaruush inkább maradna a fegyveres párbajnál, akkor nem mond ellent annak sem.*
*A víz felszínén lebeg, hagyva magát, hogy az kellemesen elringassa. Majd jön a hirtelen ötlete, amit nem rest megvalósítani. Az ork elfogadja kihívását. Egy jó erőfelmérés sosem árthat. Meg a gyakorlás sem. Kíváncsi, hogy a másik milyen tudással rendelkezhet. Az ötletet ő vetette fel, mégis ő az aki utoljára hagyja el a vizet. Tekintetével követi fajtársát, amikor az elkezd felöltözni, rögtön közbeszól.*
-Én ököl párbajra gondoltam. Vagy birkózásra.
*Kiáltja ki a vízből. Most már ő is elhagyja azt és a ruháihoz lépdel. Csak a nadrágját húzza fel, a többi holmija a fűben marad.*
-A fegyvereink mind a ketten jól bánhatunk. Viszont egy birkózásban vagy ökölharcban már rég volt szerencsém kipróbálni magam.
*Terveiben más van, de igazat is mond. A legtöbbször fegyverrel harcolnak. Kipróbálná most magát az öklével is. Már ha a másiknak nincs kifogása ellene. Ha Akaaruush inkább maradna a fegyveres párbajnál, akkor nem mond ellent annak sem.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-03 08:44:20
Üzenet elküldve: 2025-08-03 08:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A víz egyre melegebb lesz, ahogy a teste hozzászokik a víz hőmérsékletéhez. Teste lágyan ringatózik a vízen, mintha csak álomba akarná ringatni a folyó. Egy olyan álomba, amelynek ha tényleg megadja magát, valószínűleg soha nem ébred fel, mert a folyó vadul elragadná. Ezért is figyel oda. Nincs annyira bent a vízben, hogy az könnyen elragadja. Amennyire magas, kényelmesen letud ülni a sekélyes részen, úgy hogy még a víz nem is ér a nyakáig. A természet csendjét, csak a kettejük lubickolása zavarja meg, majd Zzul kérdése.*
-Miért is ne? Milyen ork lennék, ha visszautasítanék egy ilyen ajánlatot?
*Mosolyog vidáman. Hiányzott már neki egy fajtárs társasága. Az utóbbi évben csak nála jóval gyengébb és sérülékenyebb alakokkal találkozott. Már ha éppen nem töltötte éppen bujkálással a napjait.
Vidáman lépdel ki a vízből. A víz hangosan csorog le róla vissza a folyóba, majd a homokos folyópartra. Ruháihoz lépdel és felveszi nadrágját és sodronyingét, majd rövidkardját fogja kézhez.*
-Akkor készen állsz?
*Kérdezi széles vigyorral az arcán.*
*A víz egyre melegebb lesz, ahogy a teste hozzászokik a víz hőmérsékletéhez. Teste lágyan ringatózik a vízen, mintha csak álomba akarná ringatni a folyó. Egy olyan álomba, amelynek ha tényleg megadja magát, valószínűleg soha nem ébred fel, mert a folyó vadul elragadná. Ezért is figyel oda. Nincs annyira bent a vízben, hogy az könnyen elragadja. Amennyire magas, kényelmesen letud ülni a sekélyes részen, úgy hogy még a víz nem is ér a nyakáig. A természet csendjét, csak a kettejük lubickolása zavarja meg, majd Zzul kérdése.*
-Miért is ne? Milyen ork lennék, ha visszautasítanék egy ilyen ajánlatot?
*Mosolyog vidáman. Hiányzott már neki egy fajtárs társasága. Az utóbbi évben csak nála jóval gyengébb és sérülékenyebb alakokkal találkozott. Már ha éppen nem töltötte éppen bujkálással a napjait.
Vidáman lépdel ki a vízből. A víz hangosan csorog le róla vissza a folyóba, majd a homokos folyópartra. Ruháihoz lépdel és felveszi nadrágját és sodronyingét, majd rövidkardját fogja kézhez.*
-Akkor készen állsz?
*Kérdezi széles vigyorral az arcán.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:54:51
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:54:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Túltengő lenne az optimizmusa? Nem tudja. Lehet, hogy keveset látott még a világból. Eddigi tapasztalatai és tudása alapján viszont a lehetőséget magát kár lenne eldobni. Viszont bólint a másik szavaira.*
-Úgy legyen.
*Aztán ő kezd el mesélni olyan technikákról és módszerekről amik a másik számára számítanak idegennek. A kapott kérdések hallatán a szerzetes elgondolkozik.*
-Mint mondtam nem számítok szakértőnek a témában magam sem. Úgy tudom vannak szavak amiket természetesen másképp alkalmazva, de több alkalommal is használnak.
*A következő kérdés hallatán már tud válaszolni a szerzetes.*
-Akár előfordulhat az is, hogy igen. Úgy tudom jegyeztek már fel olyan szemmel nem látható ártó lényeket akiket bizonyos betegségek vagy testi, szellemi problémák kialakulásáért szoktak felelőssé tenni. Szemmel láthatóakat is.
*Persze előfordulhatott, hogy ezek csak egy túl élénk fantáziájú írónak az agyszüleményei, de sok rejtélyes dolog fordult már elő a világban. Nem lehetetlen ezeknek a jelenléte sem. A következő megjegyzésen elmosolyodik a kopasz.*
-Ha nem is szavakkal, de hallottam már hasonlóról. Vannak akik a házuk bejáratának küszöbén vagy az ajtófélfán helyeznek el olyan jeleket amiknek bizonyos hatásokat tulajdonítanak. Abban pedig bizonyos vagyok, hogy sok-sok évnek kéne ahhoz eltelnie, hogy a kövekből kifogyjunk.
*Csontokból nem is lehet. Elég csak abba belegondolni, hogy ebben a városban naponta hány állatot vágnak le, hogy etessék ezt a sok embert. És az a sok csont is fel van használva valamire. Lehet sokkal gyorsabban, mint ahogy annak idejét Aokin elkészítette a saját elme tisztító mantráját. A meghívás meglepi a szerzetest. Nem is tudja hova tenni az okát. Valószínűleg az érdeklődés a további történetei iránt.*
-Köszönöm. Megtisztelő lenne. Merre találom, azt a ligetet?
*Túltengő lenne az optimizmusa? Nem tudja. Lehet, hogy keveset látott még a világból. Eddigi tapasztalatai és tudása alapján viszont a lehetőséget magát kár lenne eldobni. Viszont bólint a másik szavaira.*
-Úgy legyen.
*Aztán ő kezd el mesélni olyan technikákról és módszerekről amik a másik számára számítanak idegennek. A kapott kérdések hallatán a szerzetes elgondolkozik.*
-Mint mondtam nem számítok szakértőnek a témában magam sem. Úgy tudom vannak szavak amiket természetesen másképp alkalmazva, de több alkalommal is használnak.
*A következő kérdés hallatán már tud válaszolni a szerzetes.*
-Akár előfordulhat az is, hogy igen. Úgy tudom jegyeztek már fel olyan szemmel nem látható ártó lényeket akiket bizonyos betegségek vagy testi, szellemi problémák kialakulásáért szoktak felelőssé tenni. Szemmel láthatóakat is.
*Persze előfordulhatott, hogy ezek csak egy túl élénk fantáziájú írónak az agyszüleményei, de sok rejtélyes dolog fordult már elő a világban. Nem lehetetlen ezeknek a jelenléte sem. A következő megjegyzésen elmosolyodik a kopasz.*
-Ha nem is szavakkal, de hallottam már hasonlóról. Vannak akik a házuk bejáratának küszöbén vagy az ajtófélfán helyeznek el olyan jeleket amiknek bizonyos hatásokat tulajdonítanak. Abban pedig bizonyos vagyok, hogy sok-sok évnek kéne ahhoz eltelnie, hogy a kövekből kifogyjunk.
*Csontokból nem is lehet. Elég csak abba belegondolni, hogy ebben a városban naponta hány állatot vágnak le, hogy etessék ezt a sok embert. És az a sok csont is fel van használva valamire. Lehet sokkal gyorsabban, mint ahogy annak idejét Aokin elkészítette a saját elme tisztító mantráját. A meghívás meglepi a szerzetest. Nem is tudja hova tenni az okát. Valószínűleg az érdeklődés a további történetei iránt.*
-Köszönöm. Megtisztelő lenne. Merre találom, azt a ligetet?
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 20:33:45
Üzenet elküldve: 2025-08-02 20:33:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Ugyan a kívántnak az ellenkezőjét éri er hegyi beszédje, amitől először nem kicsi frusztráció szállja meg, hogy lelegyintse az egészet, ugyanis már nem ez az első alkalom, csak egy másik időpont, személy és helyszín: de végül inkább jobbnak látja követni a szerzetes gondolatfonalát. Nem mintha nem értene egyet az ideológiájával, vagy magyarázatával, de nem biztos benne hogy tudja, van egy határ amit muszáj meghúzni ön-és mások fenntartása végett is. Bár nem hiszi, hogy Aokin egyik napról a másikra a mágia útjára akarna, vagy tudna ettől hirtelen lépni, attól még reméli hogy más, nem kevésbé befolyásos terekben nem fog fénylő szemekkel belesétálni a vesztébe.*
- Kicsit túltengő az optimizmus, de egy ilyen elméleti kérdésről talán nem is éri meg máshogy gondolkodni. Haszon és kockázat terén pedig jóformán lehetetlen bármilyen eredményt megjósolni még nekem is, és még túl fiatalnak érzem magam, hogy a vészmadár fölösleges szerepe miatt elveszítsem a hajam... Hát legyen így, bizalommal teli jövőt magunknak, feltéve ha megéljük azt.
*És ahogy többet tud meg erről a kvázi csodával határos fogalomról, Adoavernek egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy nem fog kelleni olyan messzire elmenni utazgatnia, ha még Lanawinon belül továbbra is léteznek efféle egzotikus, fel nem jegyzett kultúrális csoportok és közösségek, amiknek már a felületes bölcseletei is rendkívül elragadtatóak számára.*
- Ezeknek a varázslatoknak, ha szabad annak hívnom, a hatásai első hallásra eléggé... hmm... kiterjedtnek hangzanak. Egy mantra több célt is képes szolgálni? Visszatérve az ajtós metaforámra, mintha egy kulcs helyett ötöt adnának a kezembe, ugyanahhoz az ajtóhoz. *Nem tudja hogy áll Aokin az építő jellegű kritikákkal a magyarázatai terén, vagyhogy tényleg ennyire szabadon lehet értelmezni ezeknek a varázsszavaknak az erejét, de a tűpontos és szó szerint értelmezhető válaszokon felnőtt mágusnak nem meglepően ködösnek hangzanak a leírások.* - És ezek a szellmek és démonok, gyanítom hogy nem fogom őket a bestiáriumban megtalálni. *Bár a létezésükről enyhén szólva is szkeptikus, amit nem fog megemlíteni beszélgetőtársának, ilyen ártó "lényeknek" a létezéséről, amik nem kifejezetten kapcsolhatóak az istenségekhez sem, mindig is voltak babonák és óvakodásra intő mesék még az otthona körül is. Kíváncsi, vajon ugyanarra gondolnak e?*
- Ha lenne elég vastag bőr az arcomon, akkor már meg is kérném hogy demonstrálja ezt a meditációs gyakorlatot az egyik fatörzsön; mert ujjal-szavakkal már igen, levésve viszont még nem igazán láttam mágiát gyakorolni. Ki tudja, talán ezek a különbségek miatt sem terjedhetett ez a forma messzire, egy idő után biztos kifogynánk a kövekből és csontokból... *Egy komolytalan gondolat, de egyben egy jelzés is, hogy eljátszadozik a mantrák lehetőségeinek az elképzelésével.*
- Ebben az esetben... *Hirtelen felnéz az égre, mintha valami revelációja támadna.* - A halálba is, de késő lett! Már meg akartam kérni, hogy mutasson nekem egy máguspalánta alkatának megfelelő meditciós pozíciót, hátha eddig csak rosszul gondoltam rá, de úgy néz ki hogy ezt egy másik alkalomra kell hagynom. De mielőtt még visszatérek a Szarvasligetbe, elfogad e esetleg egy meghívást felőlem egy másik napra, egyenesen szerény hajlékunkhoz? Biztos vagyok benne, hogy a lakostársaim örömmel fogadnák órára-napra mint vendéget, Luninari barátomat pedig személyesen megkérheti egy teleportációs varázslat elvégézésre!
*Ugyan a kívántnak az ellenkezőjét éri er hegyi beszédje, amitől először nem kicsi frusztráció szállja meg, hogy lelegyintse az egészet, ugyanis már nem ez az első alkalom, csak egy másik időpont, személy és helyszín: de végül inkább jobbnak látja követni a szerzetes gondolatfonalát. Nem mintha nem értene egyet az ideológiájával, vagy magyarázatával, de nem biztos benne hogy tudja, van egy határ amit muszáj meghúzni ön-és mások fenntartása végett is. Bár nem hiszi, hogy Aokin egyik napról a másikra a mágia útjára akarna, vagy tudna ettől hirtelen lépni, attól még reméli hogy más, nem kevésbé befolyásos terekben nem fog fénylő szemekkel belesétálni a vesztébe.*
- Kicsit túltengő az optimizmus, de egy ilyen elméleti kérdésről talán nem is éri meg máshogy gondolkodni. Haszon és kockázat terén pedig jóformán lehetetlen bármilyen eredményt megjósolni még nekem is, és még túl fiatalnak érzem magam, hogy a vészmadár fölösleges szerepe miatt elveszítsem a hajam... Hát legyen így, bizalommal teli jövőt magunknak, feltéve ha megéljük azt.
*És ahogy többet tud meg erről a kvázi csodával határos fogalomról, Adoavernek egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy nem fog kelleni olyan messzire elmenni utazgatnia, ha még Lanawinon belül továbbra is léteznek efféle egzotikus, fel nem jegyzett kultúrális csoportok és közösségek, amiknek már a felületes bölcseletei is rendkívül elragadtatóak számára.*
- Ezeknek a varázslatoknak, ha szabad annak hívnom, a hatásai első hallásra eléggé... hmm... kiterjedtnek hangzanak. Egy mantra több célt is képes szolgálni? Visszatérve az ajtós metaforámra, mintha egy kulcs helyett ötöt adnának a kezembe, ugyanahhoz az ajtóhoz. *Nem tudja hogy áll Aokin az építő jellegű kritikákkal a magyarázatai terén, vagyhogy tényleg ennyire szabadon lehet értelmezni ezeknek a varázsszavaknak az erejét, de a tűpontos és szó szerint értelmezhető válaszokon felnőtt mágusnak nem meglepően ködösnek hangzanak a leírások.* - És ezek a szellmek és démonok, gyanítom hogy nem fogom őket a bestiáriumban megtalálni. *Bár a létezésükről enyhén szólva is szkeptikus, amit nem fog megemlíteni beszélgetőtársának, ilyen ártó "lényeknek" a létezéséről, amik nem kifejezetten kapcsolhatóak az istenségekhez sem, mindig is voltak babonák és óvakodásra intő mesék még az otthona körül is. Kíváncsi, vajon ugyanarra gondolnak e?*
- Ha lenne elég vastag bőr az arcomon, akkor már meg is kérném hogy demonstrálja ezt a meditációs gyakorlatot az egyik fatörzsön; mert ujjal-szavakkal már igen, levésve viszont még nem igazán láttam mágiát gyakorolni. Ki tudja, talán ezek a különbségek miatt sem terjedhetett ez a forma messzire, egy idő után biztos kifogynánk a kövekből és csontokból... *Egy komolytalan gondolat, de egyben egy jelzés is, hogy eljátszadozik a mantrák lehetőségeinek az elképzelésével.*
- Ebben az esetben... *Hirtelen felnéz az égre, mintha valami revelációja támadna.* - A halálba is, de késő lett! Már meg akartam kérni, hogy mutasson nekem egy máguspalánta alkatának megfelelő meditciós pozíciót, hátha eddig csak rosszul gondoltam rá, de úgy néz ki hogy ezt egy másik alkalomra kell hagynom. De mielőtt még visszatérek a Szarvasligetbe, elfogad e esetleg egy meghívást felőlem egy másik napra, egyenesen szerény hajlékunkhoz? Biztos vagyok benne, hogy a lakostársaim örömmel fogadnák órára-napra mint vendéget, Luninari barátomat pedig személyesen megkérheti egy teleportációs varázslat elvégézésre!
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 13:06:42
Üzenet elküldve: 2025-08-02 13:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdőnek fejjel//
*Most hogy végezett a kis bevásárlással, és a legszebb és legdúsabb, legédesebb bogyókat megkaparintotta magának vissza is indulhat a városon kívülre. Kacérkodik a gondolattal, hogy megszálljon a fogadóban egy kicsit, de elég drága neki az a hely, s nem szeret költeni ha nem muszáj. Majd vadászik magának valamit, fog egy nyulat vagy ilyesmi és akkor nem lesz gondja arra, hogy a korgó gyomra akadályozná őt a továbbiakban. Mondjuk annak sem örülne, ha megszólnák érte amiért vadászik, úgyhogy lehet, hogy inkább csak valami vadon termő gyümölcsöt fog szedni, majd eldönti ha odaér.*
*Most hogy végezett a kis bevásárlással, és a legszebb és legdúsabb, legédesebb bogyókat megkaparintotta magának vissza is indulhat a városon kívülre. Kacérkodik a gondolattal, hogy megszálljon a fogadóban egy kicsit, de elég drága neki az a hely, s nem szeret költeni ha nem muszáj. Majd vadászik magának valamit, fog egy nyulat vagy ilyesmi és akkor nem lesz gondja arra, hogy a korgó gyomra akadályozná őt a továbbiakban. Mondjuk annak sem örülne, ha megszólnák érte amiért vadászik, úgyhogy lehet, hogy inkább csak valami vadon termő gyümölcsöt fog szedni, majd eldönti ha odaér.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 08:24:13
Üzenet elküldve: 2025-08-02 08:24:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Vó! *Sikerrel kerül ki egy méretes fatörzset. Mármint a ló, mert neki egyébként túl sok ráhatása a dologra nem volt.
Jóleső számára a kis pillangó közelsége, érzi azokat a bizonyos pillangókat mocorogni a gyomrában, habár egyéb kívánalmain nem segít. Nagyon úgy fest, hogy útjuk hátralévő részét e sajátos állapotban lesz kénytelen megtenni.*
-Annyira nincs. *Feleli. Közben eszébe jut, hogy Alissäna biztosan a wegtoreni klímához szokott. Ha lenne nála egy pokróc, biztosan a lánynak adná, de jelenleg nem tud rajta segíteni.
Van egy sejtése, miért is voltak a bakák szívélyesek a csinos, ráadásul kihívóan öltözködő pillangóval.*
-Azért csak légy óvatos. Ezek sem sokkal jobbak, mint a patkányok vagy bárki más. *Ő már csak tudja. Egyébként az elf ötletét nem tartja rossznak. Van egy csekélyke tapasztalata füllentés terén és ő sem tudott volna hihetőbb történettel előállni, mint most a mögötte utazó lány.
Eközben már megközelítik a várost, s a keskeny kis hídon keresztül a tisztásra érnek. Az utóbbi időben meglepően jól kiismerte Artheniort. Gyakorlatilag el sem tudna tévedni.*
-Hallottál az új Selyemrévről? Azt mondják, nagyon szép. Paloták meg ilyenek. *Pont olyan helynek képzeli, ami ínyére lenne a lánynak. Nem, mintha távol akarná tudni a Kikötőtől, de Alissänát ilyen helyeken inkább el tudná képzelni. Nincs kétsége afelől, hogy az elf bárkit az ujja köré képes csavarni, mégis inkább a vagyonos réteg luxuscikkének gondolja. Közben hamar átkelnek a városon és megközelítik a Pegazus fogadót.*
-Vó! *Sikerrel kerül ki egy méretes fatörzset. Mármint a ló, mert neki egyébként túl sok ráhatása a dologra nem volt.
Jóleső számára a kis pillangó közelsége, érzi azokat a bizonyos pillangókat mocorogni a gyomrában, habár egyéb kívánalmain nem segít. Nagyon úgy fest, hogy útjuk hátralévő részét e sajátos állapotban lesz kénytelen megtenni.*
-Annyira nincs. *Feleli. Közben eszébe jut, hogy Alissäna biztosan a wegtoreni klímához szokott. Ha lenne nála egy pokróc, biztosan a lánynak adná, de jelenleg nem tud rajta segíteni.
Van egy sejtése, miért is voltak a bakák szívélyesek a csinos, ráadásul kihívóan öltözködő pillangóval.*
-Azért csak légy óvatos. Ezek sem sokkal jobbak, mint a patkányok vagy bárki más. *Ő már csak tudja. Egyébként az elf ötletét nem tartja rossznak. Van egy csekélyke tapasztalata füllentés terén és ő sem tudott volna hihetőbb történettel előállni, mint most a mögötte utazó lány.
Eközben már megközelítik a várost, s a keskeny kis hídon keresztül a tisztásra érnek. Az utóbbi időben meglepően jól kiismerte Artheniort. Gyakorlatilag el sem tudna tévedni.*
-Hallottál az új Selyemrévről? Azt mondják, nagyon szép. Paloták meg ilyenek. *Pont olyan helynek képzeli, ami ínyére lenne a lánynak. Nem, mintha távol akarná tudni a Kikötőtől, de Alissänát ilyen helyeken inkább el tudná képzelni. Nincs kétsége afelől, hogy az elf bárkit az ujja köré képes csavarni, mégis inkább a vagyonos réteg luxuscikkének gondolja. Közben hamar átkelnek a városon és megközelítik a Pegazus fogadót.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 06:58:42
Üzenet elküldve: 2025-08-02 06:58:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
~Tehát ő sem tud többet. Kár érte.~
*Tényleg sajnálja. Pedig reménykedett benne, hogy valamit tudni fog a másik. Így marad a békés úszkálás. Ha már a másik ork is úszkál, akkor ő sem marad ki. Távolabb Akaaruushtól, hogy össze ne ütközzenek, ő is körkörösen úszkál. Remek testmozgás és még frissíti is az testet meg az elmét. Mi több kellene? A tisztaság érzése mindig felszabadítja. Végignéz a másik orkon. Már amennyire tud, hiszen víz alatt van a teste. Kíváncsi, hogy vajon melyikük lehet az erősebb. Bátran teszi fel neki a kérdést, tudva hogy valószínűleg a másik nem mond neki nemet.*
-Mit szólnál, ha összevetnénk erőnket? Hogy megnézzük melyikünk az ügyesebb és erősebb.
*Terveiben más is szerepel, de arról a másiknak nem kell tudni. Hagy legyenek meg a saját kis játékai. Amíg a másik válaszol, ő addig kényelmesen úszkál, mellkasát az ég felé mutatva, háton. Karjaival ügyesen evezget a víz felszínén, távol tartva magát az erősebb sodrástól.*
~Tehát ő sem tud többet. Kár érte.~
*Tényleg sajnálja. Pedig reménykedett benne, hogy valamit tudni fog a másik. Így marad a békés úszkálás. Ha már a másik ork is úszkál, akkor ő sem marad ki. Távolabb Akaaruushtól, hogy össze ne ütközzenek, ő is körkörösen úszkál. Remek testmozgás és még frissíti is az testet meg az elmét. Mi több kellene? A tisztaság érzése mindig felszabadítja. Végignéz a másik orkon. Már amennyire tud, hiszen víz alatt van a teste. Kíváncsi, hogy vajon melyikük lehet az erősebb. Bátran teszi fel neki a kérdést, tudva hogy valószínűleg a másik nem mond neki nemet.*
-Mit szólnál, ha összevetnénk erőnket? Hogy megnézzük melyikünk az ügyesebb és erősebb.
*Terveiben más is szerepel, de arról a másiknak nem kell tudni. Hagy legyenek meg a saját kis játékai. Amíg a másik válaszol, ő addig kényelmesen úszkál, mellkasát az ég felé mutatva, háton. Karjaival ügyesen evezget a víz felszínén, távol tartva magát az erősebb sodrástól.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-02 02:48:06
Üzenet elküldve: 2025-08-02 02:48:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Na akkor mára szerintem ennyi lesz. Együnk valamit a fogadóban.
*Mondja az egyik vaskos kőnek, amit rel-fel dob párszor, majd gyakorlott mozdulatokkal zsebre vág. Párszor megtapogatja magát, hogy biztos elrakott-3 mindent, amit szerett volna, mielőtt a városba indult. Megpaskolja a pörölyét, majd fütyörészve elindul a piactér felé. Ki nem hagyná, hogy megnézzen pár formás fiatal leányt a forgatagban, ez az egyik kedvenc elfoglaltsága, már amikor lehetősége adódik rá. Minden pillanatot meg kell élni.*
*Mondja az egyik vaskos kőnek, amit rel-fel dob párszor, majd gyakorlott mozdulatokkal zsebre vág. Párszor megtapogatja magát, hogy biztos elrakott-3 mindent, amit szerett volna, mielőtt a városba indult. Megpaskolja a pörölyét, majd fütyörészve elindul a piactér felé. Ki nem hagyná, hogy megnézzen pár formás fiatal leányt a forgatagban, ez az egyik kedvenc elfoglaltsága, már amikor lehetősége adódik rá. Minden pillanatot meg kell élni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199