*Mordach a gazdagnegyed elhagyatottabb és 'szegényebb' részein próbál haladni, lehetőleg úgy, hogy minél rövidebb idő alatt érje el a peremet, s hogy gyorsabban el tudja hagyni végleg a negyedet, mielőtt még a harmadik őr, vagy esetleg Rodenrik többi kutyája fel nem fedezné. Sajnos a futás már nem igazán megy neki a vérveszteség miatt, így lassan botorkál végig a házak közt, s beletelik vagy fél órába is, mire kikeveredik onnan! Rögtön bele is veti magát az erdő sűrűjébe - pontosabban vetné, ha nem lenne korom sötét, így egy gyors hátraarccal odasétál a kovácsműhelyhez, leemel faláról egy fáklyát, majd a tűzzel együtt folytatja útját.
Az a szerencséje, hogy rengetegszer járt már a fák sűrűjében, s mivel most is céllal hatol közéjük, ezért hamar el is éri a tisztást. Néha ugyan rossz felé fordul, hiszen elméje cseppet ködösen mutatja most a valóságot, viszont egy tíz perces séta után megpillantja a tökéletes körben kialakított fagyűrűt, melynek közepén egy kis dombon ott fújja célját a lágy szellő.
Lassan odabotorkál hozzá, viszont az alján négykézlábra ereszkedik, úgy próbál meg felmászni nehézkésen - az ereje egyre jobban elhagyja, s a fájdalom is kiszív belőle minden életet. Felfelé mászás közben persze ügyel arra, nehogy a fáklyával véletlenül meggyújtsa a körülötte levő szárazabb növényeket! A fényre most nagy szüksége van, s mivel nem akarja egész éjjel tartogatni, ezért miután felér a domb tetejére, letűzi azt maga mellé, pontosan a színes virágok közé, s annak lágyan pislákoló fényénél keresgélni is kezd.
Egy csodás, apróbb, kék árnyalatú, nagyobb szirmú virágot keres, mely nem csupán fájdalomcsillapító hatású, hogy ha beledörzsölik a sebbe, de még azt is gátolja, hogy a vér jobban megeredjen, emellett valamilyen szinten gyógyító hatású is. Volt már szerencséje ilyenhez, persze a nagy gyógyítók mindig sokkal jobban felértékelik az ilyen gyógynövényeket, mint kellene, de a Vörös aláírja, hogy ez bizony tényleg segít, bár nem olyan mértékben, mint kellene, de azért hatásos. Pillanatokon belül bele is veti magát a virágtengerbe, s pár percen belül már egy kisebb csokrot szorongat a kezében.
A szirmokat szépen leszedegeti, majd miután összegyűjtötte a kezében, összemorzsolja apró darabokra, s egy kisebb golyót gyűr belőlük. Ezután leveszi ingét, melyből egy párnát csinál, majd óvatosan megszabadítja magát az oldalán levő kötéstől. Többször is felszisszen, ahogy húzza ki a sebből az anyagot, minek következtében egy apró vérpatak újra megered, s lassan lecsordogál a virágok közé. Ezért gyorsan fel is kapja a gyógynövényből készült kis golyót, majd óvatosan a sebébe kezdi dörzsölni. Az elején még nagyon csípi, de pár percen belül már jéghideg érzés keríti hatalmába, s a fájdalom is valamivel csillapodik.
Arcra hamarosan sápadtabb lesz a kelleténél, s homlokán is megjelennek apró verejtékcseppek, s ha ez nem lenne elég, akkor még enyhén vacogni is kezd. A gyógynövény remélhetőleg nemsokára tényleg kifejti hatását, de addig muszáj pihennie.. Vérvörös íriszeit ezért lehunyja, s perceken belül elalszik..*