Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:37:06
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Zárás//
*Nos mivel a másik úgy döntött, hogy nem tart vele, ezért búcsút vesz tőle.*
-Semmi gond és további szerencse kísérjen utadon.
*Azzal elköszön a férfitől, majd feláll a földről. Körül néz, nem e lát valakit esetleg, végül is fő a biztonság. Egy tisztáson bárki megtámadhatja. Neki áll keresni azt a fát, amelyen a fehér krétás hirdetés állt. Egy pár perc elteltével meg is találja azt. Közelebb megy hozzá és próbálja jobban szemügyre venni. ~Vajon hol lehet ez a felvételi? És vajon milyen nehéz is lehet?~ Gondolja magában.*
//Zárás//
*Nos mivel a másik úgy döntött, hogy nem tart vele, ezért búcsút vesz tőle.*
-Semmi gond és további szerencse kísérjen utadon.
*Azzal elköszön a férfitől, majd feláll a földről. Körül néz, nem e lát valakit esetleg, végül is fő a biztonság. Egy tisztáson bárki megtámadhatja. Neki áll keresni azt a fát, amelyen a fehér krétás hirdetés állt. Egy pár perc elteltével meg is találja azt. Közelebb megy hozzá és próbálja jobban szemügyre venni. ~Vajon hol lehet ez a felvételi? És vajon milyen nehéz is lehet?~ Gondolja magában.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:30:03
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Na mostan már az új nyílvetővel meg zsákkal a vállán ballag a vén tündér hazafelé. A tisztás mezejére érve lepihen egy padra j szokása szerint. Miért is ne tehetné meg? Mondjuk azért mert már öreg. Száznegyven év környékén az már igen szép de nagyon igen. kicsit mustrálódik a fák között és megint csak megállapítja, hogy a saját erdejük szebb és jobb meg nagyobb és sokkal otthonosabb. Ennyi elég is volt itt szöszmötölni. Feltápászkodik a botjára és beleveti magát az erdőbe. Közbe simogatja az új nyílvetőjét mert hát mégis csak új és egy fene jó nyílvető. Otthon Milóba majd eldicsekszik már az új gyermekével. Addig is babusgatja az erdőn át.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 22:55:22
Üzenet elküldve: 2020-05-25 22:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A lány felnevet, hogy Ruuno mennyire át tudja élni a vele történt helyzetet.*
- Aranyos tőled.
*Elnézve Felhő elheveredését, tényleg nem annak a harapós fajtának tűnik. Bár ezt már Titthy akkor megállapította magában, mikor először volt alkalma látni a jószágot. Amilyen ijedős szegény, kizárt, hogy bárkinek is komolyan tudna ártani. Épp, hogy a saját árnyékától meg nem rémül, de talán az sincs annyira távol a kutyától.
Ruuno buzgón védelmezi állatát, amiből Titthy arra következtet, hogy ragaszkodik hozzá.*
- Rá nem haragszom.* Feleli megnyugtatva ezzel a fiút.*
- Maradhat, persze.
*Ettől függetlenül nem fogja kedvelni a kutyákat, de Felhőt... Hát nem is az a legjobb szó, hogy eltűri, inkább mondjuk úgy, hogy elfogadja a társaságát. Elüldözni nem fogja, s ha Ruuno nagyon szeretné, akkor megpróbálja magát rávenni, hogy megsimogassa, de egyébként, ha teheti, igyekszik ezt elkerülni. Ha nem is feltűnően, mert a fiút sem akarja megbántani.
Hát igen, nem először fordul már elő a kis tündérrel, hogy kisebbek barátkoznak vele. Igaz, hogy van öt bátyja, de mégis ő számít a legfiatalabbnak a családjában. Így amikor gyerekekkel van, kicsit átélheti egy nővér szerepét, ami semennyire sem gond neki. Kevésszer volt már baja kicsikkel, s a többségben inkább a jó beszélőkével rendelkező, de egyébként ártatlan jósággal bíró gyerekek voltak. Ruunot is ilyen ártatlan gyereknek tartja, s ha már nincsenek szülei, akkor pillanatnyilag vele tölti szívesen az idejét, ezzel is vigyázva rá, ha lehet így fogalmazni.*
- Nem is csináltam még semmit.* Reagál az "au"-ra minden rossz indulat nélkül. Mindössze annyi volt eddig, hogy megfogta a kezét. Szemmel láthatóan eléggé rosszul viseli azt a szerencsétlenül befúródott szálkát a törpe. Titthy ilyet sem először csinál már, s megszokta, hogy vannak gyerekek, akik ilyesféle módon reagálnak a szálkákra meg a fájdalomra. Gyakorlottnak is lehetne mondani szálkák terén, s cseppet sem lesz türelmetlen Ruuno reakcióját érzékelve.*
- Készen is vagyunk.* Jelenti be, mikor végez a művelettel. Még meg is öleli a fiút, ha az nem bánja. Nem veszi zokon, hogy elmarad a köszönetnyilvánítás. Szívesen tette. Jó, azért persze jól esne neki, de ilyen apróság miatt nem fog orrolni a másikra.*
- Mit szólnál, ha kimennénk a főtérre? Ott van kút, és tudsz inni.
*Rheyra neve ismeretlenül cseng számára. Nem rémlik neki, hogy valaha is találkozott volna ilyen nevű lénnyel.*
- Lihanech.* Segíti ki a fiút, majd felel is a kérdésre:*
- Igen, ott élnek, de főként gnómok és elfek lakják.
//Egy koranyári késődélután//
*A lány felnevet, hogy Ruuno mennyire át tudja élni a vele történt helyzetet.*
- Aranyos tőled.
*Elnézve Felhő elheveredését, tényleg nem annak a harapós fajtának tűnik. Bár ezt már Titthy akkor megállapította magában, mikor először volt alkalma látni a jószágot. Amilyen ijedős szegény, kizárt, hogy bárkinek is komolyan tudna ártani. Épp, hogy a saját árnyékától meg nem rémül, de talán az sincs annyira távol a kutyától.
Ruuno buzgón védelmezi állatát, amiből Titthy arra következtet, hogy ragaszkodik hozzá.*
- Rá nem haragszom.* Feleli megnyugtatva ezzel a fiút.*
- Maradhat, persze.
*Ettől függetlenül nem fogja kedvelni a kutyákat, de Felhőt... Hát nem is az a legjobb szó, hogy eltűri, inkább mondjuk úgy, hogy elfogadja a társaságát. Elüldözni nem fogja, s ha Ruuno nagyon szeretné, akkor megpróbálja magát rávenni, hogy megsimogassa, de egyébként, ha teheti, igyekszik ezt elkerülni. Ha nem is feltűnően, mert a fiút sem akarja megbántani.
Hát igen, nem először fordul már elő a kis tündérrel, hogy kisebbek barátkoznak vele. Igaz, hogy van öt bátyja, de mégis ő számít a legfiatalabbnak a családjában. Így amikor gyerekekkel van, kicsit átélheti egy nővér szerepét, ami semennyire sem gond neki. Kevésszer volt már baja kicsikkel, s a többségben inkább a jó beszélőkével rendelkező, de egyébként ártatlan jósággal bíró gyerekek voltak. Ruunot is ilyen ártatlan gyereknek tartja, s ha már nincsenek szülei, akkor pillanatnyilag vele tölti szívesen az idejét, ezzel is vigyázva rá, ha lehet így fogalmazni.*
- Nem is csináltam még semmit.* Reagál az "au"-ra minden rossz indulat nélkül. Mindössze annyi volt eddig, hogy megfogta a kezét. Szemmel láthatóan eléggé rosszul viseli azt a szerencsétlenül befúródott szálkát a törpe. Titthy ilyet sem először csinál már, s megszokta, hogy vannak gyerekek, akik ilyesféle módon reagálnak a szálkákra meg a fájdalomra. Gyakorlottnak is lehetne mondani szálkák terén, s cseppet sem lesz türelmetlen Ruuno reakcióját érzékelve.*
- Készen is vagyunk.* Jelenti be, mikor végez a művelettel. Még meg is öleli a fiút, ha az nem bánja. Nem veszi zokon, hogy elmarad a köszönetnyilvánítás. Szívesen tette. Jó, azért persze jól esne neki, de ilyen apróság miatt nem fog orrolni a másikra.*
- Mit szólnál, ha kimennénk a főtérre? Ott van kút, és tudsz inni.
*Rheyra neve ismeretlenül cseng számára. Nem rémlik neki, hogy valaha is találkozott volna ilyen nevű lénnyel.*
- Lihanech.* Segíti ki a fiút, majd felel is a kérdésre:*
- Igen, ott élnek, de főként gnómok és elfek lakják.
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:56:55
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:56:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Tágra nyílnak szemei Titthy történetét hallva, az együttérzés pedig haragot gyújt benne.*
- Ha ott lettem volna, úgy megvédelek és elkergetem jó messzire! - *Jelenti ki hevesen és keze is egyből ökölbe szorul, ahogy elképzeli, hogy a lány veszélyben van.
De minthogy ez a múltban történt, oda pedig nem tud visszamenni, a benne felgyűlt nagy feszültséget kénytelen kifújni magából. Ami elég nehezen megy, mert ha őt egyszer fölpaprikázzák, akkor lassan hűl le a feje.
Most rásegít, hogy Felhő nagyot ásítva lefekszik mellé, fejét az ölébe hajtva, de közben az oldalához fúrja az orrát, ami csiklandós.*
- Én a hangyákat nem szeretem. Meg a darazsakat. Mert csípősek és az nagyon fáj ám! - *Cseveg, megosztva nagy élettapasztalatát.*
- De Felhőre azért nem haragszol, ugye? Itt maradhat velünk, lehet ő is a barátod? - *Szólal fel a kutya nevében és nagyon bizakodón néz Titthyre. Ugyanis ha a lány nem akar Felhő barátja lenni, akkor gondba kerül, hogy az állathoz legyen hűséges, vagy az új barátjához?
Mikor ismét megbolygatja a sérült kezét és a fájdalom ráveszi, hogy segítséget kérjen Titthytől, úgy véli, egész simán megúszta, mert a tündér szinte azonnal és kötekedés nélkül válaszol.
Nagyon kedvesnek találja a lányt, magában már Rheyrához hasonlítja, akinek külön helye van a kis törpe szívében. Valahogy úgy tekint a lányra, mint egy nagyobb testvérre és most Titthyre is kezd így nézni. Ruunonak még igazán nem kell sok, hogy valakit megszeressen, mert még kicsi, aki igényelné a kötődést, de igazi család híján ennek is szűkében van. Úgyhogy pár kedves szó elég és már kenyérre lehet kenni. Felnőttekkel szemben mondjuk már kicsit bizalmatlanabb, de nekik sem kerülne sokba, hogy ne tudják magukról levakarni...
Bátortalanul odanyújtja kezét Titthynek, fejét elfordítva, mert látni sem akarja a műveletet.*
- Au! - *Rántja vissza a mancsát, pedig a lány még hozzá sem nyúlt, csak ő ijedt meg előre, hogy fájni fog. Kicsit be is párásodnak a szemei, aztán elszégyelli magát és belátja győzködés nélkül is, hogy muszáj lesz visszaadnia a kezét, különben sosem szabadul meg attól a szálkától.*
- Biztos nem jön ki magától? - *Keresi még a menekülőutat és egészen leizzad újra, pedig már megszáradt a futás után.
Lábát felhúzva támasztja ki a karját és feszíti kis kezét, ellenállva a késztetésnek, hogy megint elrántsa. Most már pityereg, aztán nagyokat szipog és remeg a karja, mikor Titthy piszkálni kezdi a szálkát. De bátran kiállja a "műtétet", nem rántja már el a kezét.
Igazából a fájdalomtól való félelem fáj a legjobban, maga a szálka meg sem kottyan. Így mikor a tündér megszólal, akkor meglepetten húzza most már el a kezét és nézi meg a szálka helyét.*
- Hehe, már el is tűnt! Már kint is van! Tényleg ki tudtad szedni! - *A sírás után hirtelen lesz nagyon derült az arca, kacag örömében, s egyből törli is le a könnyeit.*
- Már alig érzem! - *Nyomogatja meg ujjával az apró sebhelyet. A lány intését, hogy ne verekedjen többet a fákkal, mintha meg sem hallotta volna. Sőt, köszönetet mondani is elfelejt. Nem mintha ne volna hálás, csak megfeledkezik róla.*
- Nem akarok, szomjas vagyok. A futástól meg csak még szomjasabb. - *Feleli Titthy felvetésére. De már töri a fejét, hogy mit játszhatnának, amitől nem szomjazik meg annyira. Közben viszont adódik még egy kérdés a kobakjában, ahogy a tündér mosolyát nézi.*
- Te amúgy Rheyra foga miatt jöttél? Ott a... Elfelejtettem, hogy hívják... Tudod, azt a helyet, ahonnan jöttél... Ott élnek a kicsi tündérek?
//Egy koranyári késődélután//
*Tágra nyílnak szemei Titthy történetét hallva, az együttérzés pedig haragot gyújt benne.*
- Ha ott lettem volna, úgy megvédelek és elkergetem jó messzire! - *Jelenti ki hevesen és keze is egyből ökölbe szorul, ahogy elképzeli, hogy a lány veszélyben van.
De minthogy ez a múltban történt, oda pedig nem tud visszamenni, a benne felgyűlt nagy feszültséget kénytelen kifújni magából. Ami elég nehezen megy, mert ha őt egyszer fölpaprikázzák, akkor lassan hűl le a feje.
Most rásegít, hogy Felhő nagyot ásítva lefekszik mellé, fejét az ölébe hajtva, de közben az oldalához fúrja az orrát, ami csiklandós.*
- Én a hangyákat nem szeretem. Meg a darazsakat. Mert csípősek és az nagyon fáj ám! - *Cseveg, megosztva nagy élettapasztalatát.*
- De Felhőre azért nem haragszol, ugye? Itt maradhat velünk, lehet ő is a barátod? - *Szólal fel a kutya nevében és nagyon bizakodón néz Titthyre. Ugyanis ha a lány nem akar Felhő barátja lenni, akkor gondba kerül, hogy az állathoz legyen hűséges, vagy az új barátjához?
Mikor ismét megbolygatja a sérült kezét és a fájdalom ráveszi, hogy segítséget kérjen Titthytől, úgy véli, egész simán megúszta, mert a tündér szinte azonnal és kötekedés nélkül válaszol.
Nagyon kedvesnek találja a lányt, magában már Rheyrához hasonlítja, akinek külön helye van a kis törpe szívében. Valahogy úgy tekint a lányra, mint egy nagyobb testvérre és most Titthyre is kezd így nézni. Ruunonak még igazán nem kell sok, hogy valakit megszeressen, mert még kicsi, aki igényelné a kötődést, de igazi család híján ennek is szűkében van. Úgyhogy pár kedves szó elég és már kenyérre lehet kenni. Felnőttekkel szemben mondjuk már kicsit bizalmatlanabb, de nekik sem kerülne sokba, hogy ne tudják magukról levakarni...
Bátortalanul odanyújtja kezét Titthynek, fejét elfordítva, mert látni sem akarja a műveletet.*
- Au! - *Rántja vissza a mancsát, pedig a lány még hozzá sem nyúlt, csak ő ijedt meg előre, hogy fájni fog. Kicsit be is párásodnak a szemei, aztán elszégyelli magát és belátja győzködés nélkül is, hogy muszáj lesz visszaadnia a kezét, különben sosem szabadul meg attól a szálkától.*
- Biztos nem jön ki magától? - *Keresi még a menekülőutat és egészen leizzad újra, pedig már megszáradt a futás után.
Lábát felhúzva támasztja ki a karját és feszíti kis kezét, ellenállva a késztetésnek, hogy megint elrántsa. Most már pityereg, aztán nagyokat szipog és remeg a karja, mikor Titthy piszkálni kezdi a szálkát. De bátran kiállja a "műtétet", nem rántja már el a kezét.
Igazából a fájdalomtól való félelem fáj a legjobban, maga a szálka meg sem kottyan. Így mikor a tündér megszólal, akkor meglepetten húzza most már el a kezét és nézi meg a szálka helyét.*
- Hehe, már el is tűnt! Már kint is van! Tényleg ki tudtad szedni! - *A sírás után hirtelen lesz nagyon derült az arca, kacag örömében, s egyből törli is le a könnyeit.*
- Már alig érzem! - *Nyomogatja meg ujjával az apró sebhelyet. A lány intését, hogy ne verekedjen többet a fákkal, mintha meg sem hallotta volna. Sőt, köszönetet mondani is elfelejt. Nem mintha ne volna hálás, csak megfeledkezik róla.*
- Nem akarok, szomjas vagyok. A futástól meg csak még szomjasabb. - *Feleli Titthy felvetésére. De már töri a fejét, hogy mit játszhatnának, amitől nem szomjazik meg annyira. Közben viszont adódik még egy kérdés a kobakjában, ahogy a tündér mosolyát nézi.*
- Te amúgy Rheyra foga miatt jöttél? Ott a... Elfelejtettem, hogy hívják... Tudod, azt a helyet, ahonnan jöttél... Ott élnek a kicsi tündérek?
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 20:52:53
Üzenet elküldve: 2020-05-25 20:52:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Felhőtől nem félek. Nem olyan nagy testű.
*Kicsit elhallgat, s eltöpreng azon, hogy megossza-e a történetet Ruunoval. Végül is úgy dönt, hogy nagy baja nem lehet belőle, ezért azt mondja:*
- Tudod, kiskoromban eléggé rám támadt egy megvadult kutya. Azóta a nagyobb testűektől félek, a kisebbekben meg csak egyszerűen nem bízom. És emiatt a rossz élmény miatt nem kedvelem a kutyákat semmilyen formában.
*Bocsánatkérően néz Ruunora, mintha olyan nagy bűn lenne ez. De aztán a törpe felszisszen, s épp meg akarja kérdezni, hogy mi történt, amikor látja, hogy az apróság a kezét nézi. Bizonyára újra meg akarja próbálni a szálka eltávolítását, de sikertelenül. Egy picit meglepi, hogy most segítséget kér tőle, néhány perce még viszont milyen hevesen utasította el. Meglepettségét azonban nem mutatja, s nem is neheztel miatta továbbra sem. Közelebb húzódik Ruunohoz, és kedvesen mondja:*
- Add a kezedet.
*Közben egyébként már nyúl is érte, s ha minden igaz, akkor egyik apró kezével most a szálkás törpekezet tartja, a másikkal pedig óvatosan megpróbálja kiszedni a csúnyaságot.*
- Ne haragudj, ha fáj.
*Nem is bajlódik vele sokat, elméletileg hamar sikerül kiszednie a szálkát. Kicsit piros a helye, de biztatóan fordul a művelet után új ismerőséhez:*
- Ne aggódj, hamar elmúlik ez a kis pirosság. Aztán többet ne verekedj a fákkal.
*Ezt amolyan baráti jó tanácsként mondja, s kedvesen meg is szorítja a kis kölyök kezét. Még apró mosolyt is küld felé, csak, hogy biztosan ne vegye komolyan.*
- Akarsz még játszani?
*Kérdezi más irányba terelve a témát. De aztán még hozzáteszi:*
- Nem muszáj futni, ha nem akarsz.
//Egy koranyári késődélután//
- Felhőtől nem félek. Nem olyan nagy testű.
*Kicsit elhallgat, s eltöpreng azon, hogy megossza-e a történetet Ruunoval. Végül is úgy dönt, hogy nagy baja nem lehet belőle, ezért azt mondja:*
- Tudod, kiskoromban eléggé rám támadt egy megvadult kutya. Azóta a nagyobb testűektől félek, a kisebbekben meg csak egyszerűen nem bízom. És emiatt a rossz élmény miatt nem kedvelem a kutyákat semmilyen formában.
*Bocsánatkérően néz Ruunora, mintha olyan nagy bűn lenne ez. De aztán a törpe felszisszen, s épp meg akarja kérdezni, hogy mi történt, amikor látja, hogy az apróság a kezét nézi. Bizonyára újra meg akarja próbálni a szálka eltávolítását, de sikertelenül. Egy picit meglepi, hogy most segítséget kér tőle, néhány perce még viszont milyen hevesen utasította el. Meglepettségét azonban nem mutatja, s nem is neheztel miatta továbbra sem. Közelebb húzódik Ruunohoz, és kedvesen mondja:*
- Add a kezedet.
*Közben egyébként már nyúl is érte, s ha minden igaz, akkor egyik apró kezével most a szálkás törpekezet tartja, a másikkal pedig óvatosan megpróbálja kiszedni a csúnyaságot.*
- Ne haragudj, ha fáj.
*Nem is bajlódik vele sokat, elméletileg hamar sikerül kiszednie a szálkát. Kicsit piros a helye, de biztatóan fordul a művelet után új ismerőséhez:*
- Ne aggódj, hamar elmúlik ez a kis pirosság. Aztán többet ne verekedj a fákkal.
*Ezt amolyan baráti jó tanácsként mondja, s kedvesen meg is szorítja a kis kölyök kezét. Még apró mosolyt is küld felé, csak, hogy biztosan ne vegye komolyan.*
- Akarsz még játszani?
*Kérdezi más irányba terelve a témát. De aztán még hozzáteszi:*
- Nem muszáj futni, ha nem akarsz.
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:21
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Úton az erdőbe//
*Túlságosan nem siet. Kényelmesen átvág Arthenioron. Dhorisz és Burzhgor úgyis csak hirdetményeket tesznek ki, ami nem túl veszélyes feladat, így van ideje, hogy utolérje őket. Az erdőségbe beérve megüti a füleit a természet hangjai. El is felejtette mennyire szereti a természet szimfóniáját. Sok dalt ihlettek már, amit a közönségnek játszott. Nagyon reméli, hogy Dhorisz és Burzhgor nem jutottak messzire, így neki sem kell messzire mennie. Bár ebben nem teljesen biztos, de azért reménykedik, hátha.*
*Túlságosan nem siet. Kényelmesen átvág Arthenioron. Dhorisz és Burzhgor úgyis csak hirdetményeket tesznek ki, ami nem túl veszélyes feladat, így van ideje, hogy utolérje őket. Az erdőségbe beérve megüti a füleit a természet hangjai. El is felejtette mennyire szereti a természet szimfóniáját. Sok dalt ihlettek már, amit a közönségnek játszott. Nagyon reméli, hogy Dhorisz és Burzhgor nem jutottak messzire, így neki sem kell messzire mennie. Bár ebben nem teljesen biztos, de azért reménykedik, hátha.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:40:44
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:40:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Zárás//
*A férfi megkérdezi, hogy vele tart-e, de szerinte erre egyértelmű a válasz.*
-Sajnálom, de nem. Nem akarok találkozni azokkal a haramiákkal. De sok szerencsét kívánok.
*~Szükséged lesz rá. Vagy legalább is lehet. Csak nem brutális vad emberek, hiszen toboroznak, úgyhogy ha megakarják tartani az újoncokat akkor nem árt normálisnak lenni. De attól én még távol maradok tőlük.~
Így elköszön a férfitől és az irányt Arthenior felé veszi.*
//Zárás//
*A férfi megkérdezi, hogy vele tart-e, de szerinte erre egyértelmű a válasz.*
-Sajnálom, de nem. Nem akarok találkozni azokkal a haramiákkal. De sok szerencsét kívánok.
*~Szükséged lesz rá. Vagy legalább is lehet. Csak nem brutális vad emberek, hiszen toboroznak, úgyhogy ha megakarják tartani az újoncokat akkor nem árt normálisnak lenni. De attól én még távol maradok tőlük.~
Így elköszön a férfitől és az irányt Arthenior felé veszi.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:51:55
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Valóban, már egészen összeszedte magát a kis törpe, az arca sem olyan vörös már, csak úszik az izzadtságban. A köhécselése megmarad, de inkább okozza ezt az, hogy kiszáradt, semmint a légszomj.*
- Miért? - *Kérdezi csodálkozva, mikor Titthy azt mondja, nem szeretné megsimogatni Felhőt.*
- Félsz tőle? - *Jut eszébe az első kézenfekvő magyarázat.*
- Nem kell félned. Felhő még akkor sem harap, ha bántod. - *Mondja bátorítóan. Felvethet néhány kérdést, hogy honnan is tudja ő, mit csinál az eb, ha bántják...*
- Ssz... - *Kapja föl kezét, mert ültében meg akart rajta támaszkodni, és megfeledkezett a szálkáról.
Nem kezd már pityeregni, de azért újra megnézi a tenyerét. Máris bepirosodott egy kicsit a beékelődött fadarabtól. Egy kicsit megpiszkálja az ujjával, de hamar feladja, mert túlságosan fáj.*
- Titthy... - *Kezdi motyogva, de mivel akkor is képtelen halkan beszélni, mikor szándékában áll, ezért most is jól hallható minden szava.*
- Tényleg ki tudod szedni? A tündérek ilyet is tudnak? - *Nem néz a lányra, egy kicsit meghunyászkodó, mert hát korábban ő utasította el a segítséget, úgyhogy most fél kérni belőle és a lány szemébe nézni.*
//Egy koranyári késődélután//
*Valóban, már egészen összeszedte magát a kis törpe, az arca sem olyan vörös már, csak úszik az izzadtságban. A köhécselése megmarad, de inkább okozza ezt az, hogy kiszáradt, semmint a légszomj.*
- Miért? - *Kérdezi csodálkozva, mikor Titthy azt mondja, nem szeretné megsimogatni Felhőt.*
- Félsz tőle? - *Jut eszébe az első kézenfekvő magyarázat.*
- Nem kell félned. Felhő még akkor sem harap, ha bántod. - *Mondja bátorítóan. Felvethet néhány kérdést, hogy honnan is tudja ő, mit csinál az eb, ha bántják...*
- Ssz... - *Kapja föl kezét, mert ültében meg akart rajta támaszkodni, és megfeledkezett a szálkáról.
Nem kezd már pityeregni, de azért újra megnézi a tenyerét. Máris bepirosodott egy kicsit a beékelődött fadarabtól. Egy kicsit megpiszkálja az ujjával, de hamar feladja, mert túlságosan fáj.*
- Titthy... - *Kezdi motyogva, de mivel akkor is képtelen halkan beszélni, mikor szándékában áll, ezért most is jól hallható minden szava.*
- Tényleg ki tudod szedni? A tündérek ilyet is tudnak? - *Nem néz a lányra, egy kicsit meghunyászkodó, mert hát korábban ő utasította el a segítséget, úgyhogy most fél kérni belőle és a lány szemébe nézni.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:21:59
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Azért mégiscsak megkönnyebbül a kis tündérlányka, hogy Ruuno kezd jobban lenni. Legalább most már nincs benne olyasféle kétely, hogy halálosan kifárasztotta új ismerősét.
Kicsit sejtette, hogy a csontos eb Ruunohoz tartozik, bár az is elég logikus magyarázatnak tűnne, hogy valaki másé, a törpe csak vigyáz rá. Tekintve viszont, hogy még gyerek, és még a ruhája is elég szakadt, nem biztos, hogy bárki rábízná szeretett állatát.
Hogy őszinték legyünk, Titthy nincs odáig a kutyákért, s nem is nagyon díjazza, hogy gazdája megpróbálja odahívni. Elsőre kudarcba fullad erre irányuló próbálkozása, de végül a törpe megtalálja a módját. Az, hogy Felhőnek hívják a csontos állatot, némileg találó is lehet, mert koszos bundája olyanná teszi, akár egy viharfelhő. Valódi színe nem is látszik, Titthy legalábbis nem tudja felfedezni.
De hogy a tündér miért nem kedveli igazán a kutyákat? Kisgyerek korában csúnyán rátámadt egy megvadult eb. Azóta szerencsére begyógyult minden sérülése, így ennek már nincs nyoma. Azóta nem kedveli őket, a nagyobbaktól meg egyenesen fél. Bár ülve marad, de Felhő felé nem kíván közeledni.*
- Ne haragudj, de nem szeretném megsimogatni.* Jelzi Ruunonak, s reméli, nem sértődik meg miatta. Ha kívánja, meg is indokolja, miért nem tenné meg.*
//Egy koranyári késődélután//
*Azért mégiscsak megkönnyebbül a kis tündérlányka, hogy Ruuno kezd jobban lenni. Legalább most már nincs benne olyasféle kétely, hogy halálosan kifárasztotta új ismerősét.
Kicsit sejtette, hogy a csontos eb Ruunohoz tartozik, bár az is elég logikus magyarázatnak tűnne, hogy valaki másé, a törpe csak vigyáz rá. Tekintve viszont, hogy még gyerek, és még a ruhája is elég szakadt, nem biztos, hogy bárki rábízná szeretett állatát.
Hogy őszinték legyünk, Titthy nincs odáig a kutyákért, s nem is nagyon díjazza, hogy gazdája megpróbálja odahívni. Elsőre kudarcba fullad erre irányuló próbálkozása, de végül a törpe megtalálja a módját. Az, hogy Felhőnek hívják a csontos állatot, némileg találó is lehet, mert koszos bundája olyanná teszi, akár egy viharfelhő. Valódi színe nem is látszik, Titthy legalábbis nem tudja felfedezni.
De hogy a tündér miért nem kedveli igazán a kutyákat? Kisgyerek korában csúnyán rátámadt egy megvadult eb. Azóta szerencsére begyógyult minden sérülése, így ennek már nincs nyoma. Azóta nem kedveli őket, a nagyobbaktól meg egyenesen fél. Bár ülve marad, de Felhő felé nem kíván közeledni.*
- Ne haragudj, de nem szeretném megsimogatni.* Jelzi Ruunonak, s reméli, nem sértődik meg miatta. Ha kívánja, meg is indokolja, miért nem tenné meg.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:16:01
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
*Kicsit csalódott, hogy nem ismeri őket, viszont ennek a csekély információnak is örül.*
-Mondd csak, ha már idáig eljöttél velem, esetleg nem lenne kedved tovább kísérni? Lehet nem szereted őket, viszont mégis jobb a társaság. No persze ez a te döntésed.
*Mondja nyugodt hanggal a férfinak és reménykedik abban, hogy vele fog tartani. Reménykedik, hogy nem egyedül kell majd elmennie a találkozóhelyre, mivel nem nagyon ismeri az utat sem odáig. De már megszokta nagyjából az egyedül létet. ~Vajon velem tart majd?~*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:14:59
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:14:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revi élvezi a férfi töretlen figyelmét, ahogy arca minden apró mozdulatát végigtanulmányozza.*
- Köszönöm.* zsebeli be a bókot. Sokszor illették már szép szavakkal, de egészen más ilyet hallani valakinek a szájából, akinek olyan tűz ég a szemében, mint Bonternosnak. Revirthea hosszan belebámul a férfi ónix tekintetébe és hagyja magát elmerülni az ott látott érzelmekben. Még soha egyetlen férfi sem mutatott ilyen elszánt vágyat iránta, ez egyben csalogató és ijesztő a fiatal lány számára, így igyekszik tisztázni néhány dolgot. Ideges, még a lélegzetét is visszatartja várva Ter miként reagál szavaira.*
- Köszönöm, hogy megérted.* sóhajt fel megkönnyebbülten. Van egy olyan érzése, hogy nem utoljára kerül terítékre ez a téma, de most boldogan hanyatlik a férfi mellé, hogy számára fontos dolgokról duruzsoljon a fülébe.
Revirthea hírhedten rossz emberismerő, de még ő is látja a férfi arcán átsuhanó fájdalmat. Sejti már, hogy olyan helye puhatolózik, ami kényes és kellemetlen a férfi számára. Ajkait összeszorítja, csendben, együtt érzőn figyel. Nem ilyen történetre számított. Szívére szomorúság ül, de ez semmi ahhoz a teherhez képest, amit Bonternos hordoz a lelkén. A sötételf reszkető kezéért nyúl, lágyan simogatni kezdi. Teheltelenség feszíti szét a belsőjét, legszívesebben megszabadítaná minden bánatától a másikat, de ez nem áll hatalmában. A férfi kezét a mellkasához húzza, Revi szíve fölé.*
- Nem mesére vágyom, hanem az igazságra. Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.* előre hajol s lágy csókot lehet a férfi ajkára. Ugyanazt a gyengédséget keresi, amit már megtapasztalt tőle.* Nem kell ezeket a terheket többé egyedül cipelned.* suttogja a férfi ajkai közé, majd visszaheveredik a fűre.
Számtalan kérdés motoszkál benne, de elűzi őket egy későbbi pillanatig. Helyette tovább hallgatja Bonternos szavait, melyekben lefesti az elképzelt jövőt. Ismét felemlíti a testvérét és hogy szeretné vele felvenni a kapcsolatot. Azon töri a fejét miként segédkezhetne ebben.*
- Mennyi ideje annak, hogy utoljára láttátok egymást a fivéreddel?* kérdez még egyet, majd hagyja, hogy Bonternos saját szája íze szerint alakítsa a beszélgetést.
Thea újra felnevet, amikor Bonternos felhívja a figyelmet az egyértelműre, miszerint igyekszik levenni őt a lábáról.*
- Egészen jó úton haladsz.* mondja arcán széles mosollyal.*
- Hm.* Figyelmesen szemügyre veszi a tincset, eljátszadozik vele ujjai között.* Egészen sok közös van bennünk.* mondja, mint egy összegzéseként a hallottaknak. Nyilvánvalóan a férfi is rendelkezik egy erős művészi vénával. Revirthea pedig szeretne mindent tudni, a versekről,a faragványokról. Egyszerűen mindenről. Azonban Ter átpasszolja neki a beszélgetés fonalát, így rajta a sor, hogy letekerje a gombolyagot.*
- Az én életem sokkal egyszerűbb. A szüleim eljegyzése már azelőtt megtörtént, hogy személyesen találkoztak volna. Tökéletes párosnak számítottak. Apám szállította a vagyont, anyám pedig a nemes vérvonalát. Nem igazán kedvelik egymást, azt hiszem sosem kedvelték.* fintorogva igyekszik felidézni egy olyan pillanatot, ami állítását meghazudtolná, de mindhiába.* Anyám nagyon csinos nő, néhány évvel idősebb apámnál. Apa megjelenése egészen átlagos, de nagy koponya és nagyszerű humora van.* mosolyodik el a lány, kihallani szavai közül, hogy édesapja igazán kedves a szívének.* Sokáig próbálkoztak hiába, úgy tűnt Eeyr nem akarja őket megáldani gyermekkel. Anyám mindenféle praktikához folyamodott, különös főzeteket próbált ki. Elég kétségbeesett lehetett, mert különben nem szívleli az ilyesmit. Hm. Sosem beszélt szívesen erről az időszakról, de aztán megfogantam én. Nem egy törékenyen, beteges ezüsthajú kislányra vágyott, de tudta, hogy többet nem remélhet.* Revi tekintete üressé válik ezen a ponton, anyja szavait idézi, amit egy veszekedésük alkalmával vágott a fejéhez.* Idővel megerősödtem és rácáfoltam azokra, akik azt állították nem élem meg a felnőttkort.* mosolyodik el és végigsimít ezüstös hajzatán.* A családban senkinek sincs ilyen hajszíne, azt hiszen ez egyfajta mellékhatása lehet a főzeteknek, amelyekkel anyámat kezelték.* vonja meg törékeny vállát.* Nem tudhatom biztosan, de nem is számít. Miután világra jöttem már nem kellett a szüleimnek elviselnie egymás társaságát. Apám ideje nagy részét a városban tölti, üzletel. Anya pedig a birtokon. Legalábbis eddig így volt. Aztán híre ment, hogy egyetlen leánya megszökött egy bizonyos társasági eseményről valami ismeretlen alakkal.* löki finoman vállba Bonternost.* Úgyhogy úgy döntött hosszas vívódás után, hogy csomagol és megtisztel bennünket személyes jelenlétével. Ezen a haton várható az érkezése. Arthenior nem lesz többé ugyanaz a hely.* nevet fel kínjában.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 17:20:24
* Revi élvezi a férfi töretlen figyelmét, ahogy arca minden apró mozdulatát végigtanulmányozza.*
- Köszönöm.* zsebeli be a bókot. Sokszor illették már szép szavakkal, de egészen más ilyet hallani valakinek a szájából, akinek olyan tűz ég a szemében, mint Bonternosnak. Revirthea hosszan belebámul a férfi ónix tekintetébe és hagyja magát elmerülni az ott látott érzelmekben. Még soha egyetlen férfi sem mutatott ilyen elszánt vágyat iránta, ez egyben csalogató és ijesztő a fiatal lány számára, így igyekszik tisztázni néhány dolgot. Ideges, még a lélegzetét is visszatartja várva Ter miként reagál szavaira.*
- Köszönöm, hogy megérted.* sóhajt fel megkönnyebbülten. Van egy olyan érzése, hogy nem utoljára kerül terítékre ez a téma, de most boldogan hanyatlik a férfi mellé, hogy számára fontos dolgokról duruzsoljon a fülébe.
Revirthea hírhedten rossz emberismerő, de még ő is látja a férfi arcán átsuhanó fájdalmat. Sejti már, hogy olyan helye puhatolózik, ami kényes és kellemetlen a férfi számára. Ajkait összeszorítja, csendben, együtt érzőn figyel. Nem ilyen történetre számított. Szívére szomorúság ül, de ez semmi ahhoz a teherhez képest, amit Bonternos hordoz a lelkén. A sötételf reszkető kezéért nyúl, lágyan simogatni kezdi. Teheltelenség feszíti szét a belsőjét, legszívesebben megszabadítaná minden bánatától a másikat, de ez nem áll hatalmában. A férfi kezét a mellkasához húzza, Revi szíve fölé.*
- Nem mesére vágyom, hanem az igazságra. Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.* előre hajol s lágy csókot lehet a férfi ajkára. Ugyanazt a gyengédséget keresi, amit már megtapasztalt tőle.* Nem kell ezeket a terheket többé egyedül cipelned.* suttogja a férfi ajkai közé, majd visszaheveredik a fűre.
Számtalan kérdés motoszkál benne, de elűzi őket egy későbbi pillanatig. Helyette tovább hallgatja Bonternos szavait, melyekben lefesti az elképzelt jövőt. Ismét felemlíti a testvérét és hogy szeretné vele felvenni a kapcsolatot. Azon töri a fejét miként segédkezhetne ebben.*
- Mennyi ideje annak, hogy utoljára láttátok egymást a fivéreddel?* kérdez még egyet, majd hagyja, hogy Bonternos saját szája íze szerint alakítsa a beszélgetést.
Thea újra felnevet, amikor Bonternos felhívja a figyelmet az egyértelműre, miszerint igyekszik levenni őt a lábáról.*
- Egészen jó úton haladsz.* mondja arcán széles mosollyal.*
- Hm.* Figyelmesen szemügyre veszi a tincset, eljátszadozik vele ujjai között.* Egészen sok közös van bennünk.* mondja, mint egy összegzéseként a hallottaknak. Nyilvánvalóan a férfi is rendelkezik egy erős művészi vénával. Revirthea pedig szeretne mindent tudni, a versekről,a faragványokról. Egyszerűen mindenről. Azonban Ter átpasszolja neki a beszélgetés fonalát, így rajta a sor, hogy letekerje a gombolyagot.*
- Az én életem sokkal egyszerűbb. A szüleim eljegyzése már azelőtt megtörtént, hogy személyesen találkoztak volna. Tökéletes párosnak számítottak. Apám szállította a vagyont, anyám pedig a nemes vérvonalát. Nem igazán kedvelik egymást, azt hiszem sosem kedvelték.* fintorogva igyekszik felidézni egy olyan pillanatot, ami állítását meghazudtolná, de mindhiába.* Anyám nagyon csinos nő, néhány évvel idősebb apámnál. Apa megjelenése egészen átlagos, de nagy koponya és nagyszerű humora van.* mosolyodik el a lány, kihallani szavai közül, hogy édesapja igazán kedves a szívének.* Sokáig próbálkoztak hiába, úgy tűnt Eeyr nem akarja őket megáldani gyermekkel. Anyám mindenféle praktikához folyamodott, különös főzeteket próbált ki. Elég kétségbeesett lehetett, mert különben nem szívleli az ilyesmit. Hm. Sosem beszélt szívesen erről az időszakról, de aztán megfogantam én. Nem egy törékenyen, beteges ezüsthajú kislányra vágyott, de tudta, hogy többet nem remélhet.* Revi tekintete üressé válik ezen a ponton, anyja szavait idézi, amit egy veszekedésük alkalmával vágott a fejéhez.* Idővel megerősödtem és rácáfoltam azokra, akik azt állították nem élem meg a felnőttkort.* mosolyodik el és végigsimít ezüstös hajzatán.* A családban senkinek sincs ilyen hajszíne, azt hiszen ez egyfajta mellékhatása lehet a főzeteknek, amelyekkel anyámat kezelték.* vonja meg törékeny vállát.* Nem tudhatom biztosan, de nem is számít. Miután világra jöttem már nem kellett a szüleimnek elviselnie egymás társaságát. Apám ideje nagy részét a városban tölti, üzletel. Anya pedig a birtokon. Legalábbis eddig így volt. Aztán híre ment, hogy egyetlen leánya megszökött egy bizonyos társasági eseményről valami ismeretlen alakkal.* löki finoman vállba Bonternost.* Úgyhogy úgy döntött hosszas vívódás után, hogy csomagol és megtisztel bennünket személyes jelenlétével. Ezen a haton várható az érkezése. Arthenior nem lesz többé ugyanaz a hely.* nevet fel kínjában.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 17:20:24
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:02:32
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:02:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
*Dora csöndben lovagol – lassan az erdőszéli tisztás felé haladnak –, és nem kommentálja Esti féltékenységgel kapcsolatos eszmefuttatását. Habár nagyon úgy látszik, hogy kettejük közül az elf az, akit érzelmileg jobban érint ez a fogalom. Nem tudni, Esti csak megjátssza-e a rideg, érzések nélküli nemes hölgy szerepét, vagy tényleg nem tud kötődni valakihez annyira, hogy ilyesmit érezzen. Dora már egy ideje kapargatja a felszínt, hogy rájöjjön, pusztán stratégiai céllal: annyira soha nem érdekelte mások lelkivilága, hogy éjszakákba nyúlva azt elemezze. Egy sötételfet feldarabolni még mindig érdekesebb, mint a lelki mélységeit faggatni, erről nehéz lenne a lányt lebeszélni. Sokan megpróbálták már lebeszélni róla… De nem sikerült. Ezért van most itt, ezért tagadták ki az otthonából, mikor még fiatal fruska volt, és ahelyett, hogy Eeyrért rajongott volna, a növény- és állatvilágot kutatta (túlságosan) behatóan. De azért a majdnem-barátnője elismerő szavai jól esnek neki a csókkal kapcsolatban, félig az emléktől, félig az elismeréstől el is vigyorodik.*
- Azért azt ne hidd, hogy ezért kölcsönadnám a kalapomat. Becses holmi. *Néz rá. Csak ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen akkor is féltékeny lenne, ha Esti a kalapját venné el, nem kérdés, hogy a kancellár miatt is gyakran megcsapja a féltékenység szele. Ahogy Habrertust gyötri, úgy magát is, Dora olvasatában éppen olyan ez, mint mikor megfenyegette a Tűtoronyban, hogy lelöki. Sőt, ennél a küldetésnél is eléggé osztoznak a veszélyben.*
- Férfias? Én? *Mordul fel, kizökkenve mély gondolatmenetéből.* Csak azért, mert én nem dinnye méretűre tömöm a fűzőmet, nem leszek kevésbé nő, mint te! *Kiált rá a másikra, és mogorván elfordítja a fejét, inkább nézi a tájat, semmint ezt a piszok elfet. Meg a látványosan nagyobb méreteit. Sajnos Dora nagyon jól tudja, hogy Esti nem tömi a melltartóját.*
- Csak hogy tudd, remek színész vagyok. Korábban is adtam már elő. Az énekléssel is próbálkoztam, de az annyira nem megy. Verselni, azt tudok. *Elvégre ha már testileg nem ajándékozta meg a természet, legalább az intelligenciájával felvághat. Esti magyarázatát a családjáról érdeklődve fogadja, persze a csipkelődés sem maradhat el, de Dora lenyeli a mondanivalóját, és nem fejti ki, hogy eszében sincs összeszűrni a levet Esti még kiállhatatlanabb kormos bandájával. A mondottakon azért eltöpreng, mert gúny ide vagy oda, ha a Dwirinthalen-ház nagyobb dicsfényben tündökölne, mint… nos, most, akkor a támadásuk sem lenne lehetetlen. Viszont bárhogy is nézi, ha jól állna a család, nem kötne szövetséget Amonnal, és Esti sem hetyegne a kancellárral. Valószínűleg alaposan betett nekik a lázadás.*
- És miből feltételezed azt, hogy sikerül majd összeterelni azokat a rokonokat? Gondolom, a lázadásban mindenki máshol kötött ki. *Vélekedik, és kíváncsian fürkészi Estit.* Elvégre te egészen Amonig jöttél. *Ez csak egy elmélkedés, sajnálat nem hallatszik Dora hangjában. Inkább a kíváncsiság munkál benne. Ha tudná, hogy valahol még húsz másik Esti rejtőzködne, jobban aggódna, például a saját torkáért, de egyelőre minden rendben.*
- Hát, a pestisjárványból tudjuk, hogy van egy efféle hajlamotok. Vagy legalább is neked. *Utal arra, hogy segítenek a nehezebb helyzetben lévőkön. Ez sem elismerés, Dora nem úgy adja elő, inkább ténymegállapítás, de ha valaki szeretné, éppen kihallhatja belőle az efölötti örömöt is. Persze érthető, hogy Estinek hasonlóan vannak kérdései, eleve az érdekes, hogy ketten keltek útra… megint.*
- A levelekkel elhárult rólunk egy kis felelősség. Ha valami hiba csúszna a kis tervedbe, és én maradtam volna ott, *biccent fejével a város felé* akkor nem csak a megbízónk feje gurulna, hanem az enyém is. *Elégedetten nyújtózik a nyeregben, és halványan elmosolyodik.* Meg hát… az egész terv, hogy a városba rohanjunk, az enyém. Miért ne aratnám le a babérokat? *Kérdezi a szokásos, pökhendi stílusában, de közben a fülében csengenek a kancellár szavai, és mindaz, amit nem köt Esti orrára a tervet illetően.*
*Dora csöndben lovagol – lassan az erdőszéli tisztás felé haladnak –, és nem kommentálja Esti féltékenységgel kapcsolatos eszmefuttatását. Habár nagyon úgy látszik, hogy kettejük közül az elf az, akit érzelmileg jobban érint ez a fogalom. Nem tudni, Esti csak megjátssza-e a rideg, érzések nélküli nemes hölgy szerepét, vagy tényleg nem tud kötődni valakihez annyira, hogy ilyesmit érezzen. Dora már egy ideje kapargatja a felszínt, hogy rájöjjön, pusztán stratégiai céllal: annyira soha nem érdekelte mások lelkivilága, hogy éjszakákba nyúlva azt elemezze. Egy sötételfet feldarabolni még mindig érdekesebb, mint a lelki mélységeit faggatni, erről nehéz lenne a lányt lebeszélni. Sokan megpróbálták már lebeszélni róla… De nem sikerült. Ezért van most itt, ezért tagadták ki az otthonából, mikor még fiatal fruska volt, és ahelyett, hogy Eeyrért rajongott volna, a növény- és állatvilágot kutatta (túlságosan) behatóan. De azért a majdnem-barátnője elismerő szavai jól esnek neki a csókkal kapcsolatban, félig az emléktől, félig az elismeréstől el is vigyorodik.*
- Azért azt ne hidd, hogy ezért kölcsönadnám a kalapomat. Becses holmi. *Néz rá. Csak ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen akkor is féltékeny lenne, ha Esti a kalapját venné el, nem kérdés, hogy a kancellár miatt is gyakran megcsapja a féltékenység szele. Ahogy Habrertust gyötri, úgy magát is, Dora olvasatában éppen olyan ez, mint mikor megfenyegette a Tűtoronyban, hogy lelöki. Sőt, ennél a küldetésnél is eléggé osztoznak a veszélyben.*
- Férfias? Én? *Mordul fel, kizökkenve mély gondolatmenetéből.* Csak azért, mert én nem dinnye méretűre tömöm a fűzőmet, nem leszek kevésbé nő, mint te! *Kiált rá a másikra, és mogorván elfordítja a fejét, inkább nézi a tájat, semmint ezt a piszok elfet. Meg a látványosan nagyobb méreteit. Sajnos Dora nagyon jól tudja, hogy Esti nem tömi a melltartóját.*
- Csak hogy tudd, remek színész vagyok. Korábban is adtam már elő. Az énekléssel is próbálkoztam, de az annyira nem megy. Verselni, azt tudok. *Elvégre ha már testileg nem ajándékozta meg a természet, legalább az intelligenciájával felvághat. Esti magyarázatát a családjáról érdeklődve fogadja, persze a csipkelődés sem maradhat el, de Dora lenyeli a mondanivalóját, és nem fejti ki, hogy eszében sincs összeszűrni a levet Esti még kiállhatatlanabb kormos bandájával. A mondottakon azért eltöpreng, mert gúny ide vagy oda, ha a Dwirinthalen-ház nagyobb dicsfényben tündökölne, mint… nos, most, akkor a támadásuk sem lenne lehetetlen. Viszont bárhogy is nézi, ha jól állna a család, nem kötne szövetséget Amonnal, és Esti sem hetyegne a kancellárral. Valószínűleg alaposan betett nekik a lázadás.*
- És miből feltételezed azt, hogy sikerül majd összeterelni azokat a rokonokat? Gondolom, a lázadásban mindenki máshol kötött ki. *Vélekedik, és kíváncsian fürkészi Estit.* Elvégre te egészen Amonig jöttél. *Ez csak egy elmélkedés, sajnálat nem hallatszik Dora hangjában. Inkább a kíváncsiság munkál benne. Ha tudná, hogy valahol még húsz másik Esti rejtőzködne, jobban aggódna, például a saját torkáért, de egyelőre minden rendben.*
- Hát, a pestisjárványból tudjuk, hogy van egy efféle hajlamotok. Vagy legalább is neked. *Utal arra, hogy segítenek a nehezebb helyzetben lévőkön. Ez sem elismerés, Dora nem úgy adja elő, inkább ténymegállapítás, de ha valaki szeretné, éppen kihallhatja belőle az efölötti örömöt is. Persze érthető, hogy Estinek hasonlóan vannak kérdései, eleve az érdekes, hogy ketten keltek útra… megint.*
- A levelekkel elhárult rólunk egy kis felelősség. Ha valami hiba csúszna a kis tervedbe, és én maradtam volna ott, *biccent fejével a város felé* akkor nem csak a megbízónk feje gurulna, hanem az enyém is. *Elégedetten nyújtózik a nyeregben, és halványan elmosolyodik.* Meg hát… az egész terv, hogy a városba rohanjunk, az enyém. Miért ne aratnám le a babérokat? *Kérdezi a szokásos, pökhendi stílusában, de közben a fülében csengenek a kancellár szavai, és mindaz, amit nem köt Esti orrára a tervet illetően.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:29:59
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:29:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
* Csendesen veszi tudomásul Ally figyelmeztetését. Revirthea egészen hozzászokott már a kíváncsi pillantásokhoz. Gyerekkorában különc viselkedése hívta fel rá a figyelmet, majd anyja közbenjárásának köszönhetően az emberek érdeklődése egyre inkább megjelenésére terelődött. Csinos ruhácskák, édes pofika, kifogástalan frizurák. Anyja szerint ez jó dolog, Revi azonban sosem kívánta magának ezt, de különösebben nem is zavarja.
A dicsérő szavak sokkal élénkebb reakciót váltanak ki belőle. Elégedetten elmosolyodik és igyekszik megtartani a felvett pozíciót. Kellemes csevegésre tett kísérlete kisiklani látszik.*
- Részvétem.* fordul Allyfelé, hogy a szemébe nézhessen.*
- Ez rettenetes.* csóválja fejét szomorú hitetlenkedéssel. Egyetlen tizenegy éves gyermeknek sem szabadna egyedül megküzdenie a világgal. El sem tudja képzelni milyen kétségbeejtő lehetett egy ilyen tragédia után egyedül maradni. Revirthea őszintén kétli, hogy ő képes lett volna megőrizni józan elméjét.*
- Sajnálom.* szorul el a torka megpillantva a legördülő könnycseppeket. Csupa közhely jut csak eszébe, nem tudja mit mondhatna, így inkább csendben marad. Ally ismét tanúbizonyságot tesz arról, milyen erős jellem. Felülkerekedve bánatán igyekszik vidámabb mederbe terelni a beszélgetést.*
- Rendben! Benne vagyok!* csap le rögtön a felkínálkozó lehetőségre. Egyáltalán nincs ellenére a lány ötlete, sőt.*
- Dehogynem! Nagyon is szeretném.* erősködik tovább. Máris mozdulna, hogy kicsit előrébb ficeregjen a nyeregben helyet adva Allynek, amikor Wolly éles hangja a levegőbe hasít. Thea is felsikkant ijedtében, ujjai olyan erősen kapaszkodnak a kápába, hogy úgy érzi elfehéredett ízületei nyomban kipattannak a helyükről. Arca sápadt, gerince mentén izzadság csepp gurul végig. Meg se mer nyikkanni, miközben figyeli, ahogy a félelf megnyugtatja hátasát.*
~ Valami rosszat tettem?~
* Merül fel benne nyomban a kérdés, amit Ally sietve meg is válaszol.*
- Én nem láttam semmit.* motyogja kissé bugyután. Láthatóan még mindig az iménti hatása alatt van.*
- Nagyon jól bánsz vele.*mondja elismerőn, amint a szíve kezd visszatalálni normális ritmusába.*
- Lehet nem örül neki, hogy egy idegen van a hátán.* gondolkodik el. Kissé el van bizonytalanodva, nem tudja, hogy áll-e még a korábbi terv és lesz e közös lovaglás, vagy sem. Egy része szeretne visszatérni a biztonságot jelentő talajra, de kalandkedvelő énje vágyik rá, hogy megtapasztalja milyen is az ügetés.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 15:33:43
//Első találkozás//
* Csendesen veszi tudomásul Ally figyelmeztetését. Revirthea egészen hozzászokott már a kíváncsi pillantásokhoz. Gyerekkorában különc viselkedése hívta fel rá a figyelmet, majd anyja közbenjárásának köszönhetően az emberek érdeklődése egyre inkább megjelenésére terelődött. Csinos ruhácskák, édes pofika, kifogástalan frizurák. Anyja szerint ez jó dolog, Revi azonban sosem kívánta magának ezt, de különösebben nem is zavarja.
A dicsérő szavak sokkal élénkebb reakciót váltanak ki belőle. Elégedetten elmosolyodik és igyekszik megtartani a felvett pozíciót. Kellemes csevegésre tett kísérlete kisiklani látszik.*
- Részvétem.* fordul Allyfelé, hogy a szemébe nézhessen.*
- Ez rettenetes.* csóválja fejét szomorú hitetlenkedéssel. Egyetlen tizenegy éves gyermeknek sem szabadna egyedül megküzdenie a világgal. El sem tudja képzelni milyen kétségbeejtő lehetett egy ilyen tragédia után egyedül maradni. Revirthea őszintén kétli, hogy ő képes lett volna megőrizni józan elméjét.*
- Sajnálom.* szorul el a torka megpillantva a legördülő könnycseppeket. Csupa közhely jut csak eszébe, nem tudja mit mondhatna, így inkább csendben marad. Ally ismét tanúbizonyságot tesz arról, milyen erős jellem. Felülkerekedve bánatán igyekszik vidámabb mederbe terelni a beszélgetést.*
- Rendben! Benne vagyok!* csap le rögtön a felkínálkozó lehetőségre. Egyáltalán nincs ellenére a lány ötlete, sőt.*
- Dehogynem! Nagyon is szeretném.* erősködik tovább. Máris mozdulna, hogy kicsit előrébb ficeregjen a nyeregben helyet adva Allynek, amikor Wolly éles hangja a levegőbe hasít. Thea is felsikkant ijedtében, ujjai olyan erősen kapaszkodnak a kápába, hogy úgy érzi elfehéredett ízületei nyomban kipattannak a helyükről. Arca sápadt, gerince mentén izzadság csepp gurul végig. Meg se mer nyikkanni, miközben figyeli, ahogy a félelf megnyugtatja hátasát.*
~ Valami rosszat tettem?~
* Merül fel benne nyomban a kérdés, amit Ally sietve meg is válaszol.*
- Én nem láttam semmit.* motyogja kissé bugyután. Láthatóan még mindig az iménti hatása alatt van.*
- Nagyon jól bánsz vele.*mondja elismerőn, amint a szíve kezd visszatalálni normális ritmusába.*
- Lehet nem örül neki, hogy egy idegen van a hátán.* gondolkodik el. Kissé el van bizonytalanodva, nem tudja, hogy áll-e még a korábbi terv és lesz e közös lovaglás, vagy sem. Egy része szeretne visszatérni a biztonságot jelentő talajra, de kalandkedvelő énje vágyik rá, hogy megtapasztalja milyen is az ügetés.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 15:33:43
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 11:46:38
Üzenet elküldve: 2020-05-25 11:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nem haragszik meg Titthy pimasz visszaszólásáért, ennél nagyobb komiszságokhoz van szokva, mert hát az ő játszótársai nem éppen jól neveltek. Ami azt illeti, még ingerli is a játékos kedvét, hogy a tündérke ilyen csalafintán bosszantja őt. Kacagtatja a dolog, bár sokat nem tud nevetni, mert a levegőt a futáshoz kell beosztania, s bizony eléggé szűkén van.
Mikor aztán diadalt arat és úgy hiszi, önerőből elkapta a tündért, akkor dagad a melle a büszkeségtől, de még így sem jut belé elég levegő egy ideig.*
- Én fárasztottalak ki téged! - *Felel vissza, s elkerüli figyelmét az az apró tény, hogy míg róla csorog a veríték és majd kiköpi a tüdejét, addig a lány sokkal jobb állapotban üldögél mellette. Hát elkapta, vagy nem? Szóval biztos, hogy ő fárasztotta ki a tündért és nem fordítva!
A lány javaslatára hanyatt dől a fűben, aztán meg oldalra fordul, mert úgy jobban esik a köhögés.
A kérdésre Felhő felé néz, aki tényleg kicsit bizarr látványt nyújthat. Nagyon csontos, bár a bundája egy kicsit elfed ebből, jóllehet az is csomós és piszkos. És nagyon ritkán csóválja a farkát, többnyire a lábai közé húzza, testbeszéde folyton félelemről árulkodik.*
- Igen. - *Lihegi Ruuno, majd köhög még egyet, de lassan kezd megnyugodni és levegőhöz jutni.*
- Gyere ide Felhő! Nem bánt, ő csak Titthy, a barátom. - *Szól oda a kutyának és próbálja közelebb csalni, de az eb ugyan nem mozdul.
Ruuno kicsit bosszankodva föláll, majd odasétál Felhőhöz és megtolja hátulról két kezével. A kutya nem ellenkezik, totyogva enged a szelíd erőszaknak, s hagyja magát Titthyhez vezetni.
Mikor ott vannak, Ruuno visszaül a lány mellé, s feje így egy magasságba kerül Felhőével, aki végül leül előttük. Szomorú fejét a kis törpe felé fordítja és félősen húzódik oda hozzá, orrát a fiú füle mögé dugva és megnyalogatva. Tetszhet neki az izzadsága sós íze, mert többször is végignyalja Ruuno halántékát.*
- Na, hagyd abba! - *Nevetgél a fiú és elhúzza a fejét.*
- Ő Felhő. Megsimogathatod. - *Fordul Titthy felé büszkén, mert szereti, hogy van egy kutyája, még akkor is, ha az olyan gyáva, mint Felhő. Meglepő gyengédséggel néz az állatra és simogatja meg a fejét.
A tündérnek talán nem annyira csábító az eb simogatása, mert tényleg elég koszos, és akárcsak a gazdája, büdös is. Meglehet, egymás szagához is hozzáadnak, mert együtt szoktak aludni.
Ha Titthy mégis vállalkozna rá, hogy kedveskedjen a kutyának, akkor az engedni fogja, bár elsőre félősen elhúzza a fejét és megszagolgatja az apró kezet.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nem haragszik meg Titthy pimasz visszaszólásáért, ennél nagyobb komiszságokhoz van szokva, mert hát az ő játszótársai nem éppen jól neveltek. Ami azt illeti, még ingerli is a játékos kedvét, hogy a tündérke ilyen csalafintán bosszantja őt. Kacagtatja a dolog, bár sokat nem tud nevetni, mert a levegőt a futáshoz kell beosztania, s bizony eléggé szűkén van.
Mikor aztán diadalt arat és úgy hiszi, önerőből elkapta a tündért, akkor dagad a melle a büszkeségtől, de még így sem jut belé elég levegő egy ideig.*
- Én fárasztottalak ki téged! - *Felel vissza, s elkerüli figyelmét az az apró tény, hogy míg róla csorog a veríték és majd kiköpi a tüdejét, addig a lány sokkal jobb állapotban üldögél mellette. Hát elkapta, vagy nem? Szóval biztos, hogy ő fárasztotta ki a tündért és nem fordítva!
A lány javaslatára hanyatt dől a fűben, aztán meg oldalra fordul, mert úgy jobban esik a köhögés.
A kérdésre Felhő felé néz, aki tényleg kicsit bizarr látványt nyújthat. Nagyon csontos, bár a bundája egy kicsit elfed ebből, jóllehet az is csomós és piszkos. És nagyon ritkán csóválja a farkát, többnyire a lábai közé húzza, testbeszéde folyton félelemről árulkodik.*
- Igen. - *Lihegi Ruuno, majd köhög még egyet, de lassan kezd megnyugodni és levegőhöz jutni.*
- Gyere ide Felhő! Nem bánt, ő csak Titthy, a barátom. - *Szól oda a kutyának és próbálja közelebb csalni, de az eb ugyan nem mozdul.
Ruuno kicsit bosszankodva föláll, majd odasétál Felhőhöz és megtolja hátulról két kezével. A kutya nem ellenkezik, totyogva enged a szelíd erőszaknak, s hagyja magát Titthyhez vezetni.
Mikor ott vannak, Ruuno visszaül a lány mellé, s feje így egy magasságba kerül Felhőével, aki végül leül előttük. Szomorú fejét a kis törpe felé fordítja és félősen húzódik oda hozzá, orrát a fiú füle mögé dugva és megnyalogatva. Tetszhet neki az izzadsága sós íze, mert többször is végignyalja Ruuno halántékát.*
- Na, hagyd abba! - *Nevetgél a fiú és elhúzza a fejét.*
- Ő Felhő. Megsimogathatod. - *Fordul Titthy felé büszkén, mert szereti, hogy van egy kutyája, még akkor is, ha az olyan gyáva, mint Felhő. Meglepő gyengédséggel néz az állatra és simogatja meg a fejét.
A tündérnek talán nem annyira csábító az eb simogatása, mert tényleg elég koszos, és akárcsak a gazdája, büdös is. Meglehet, egymás szagához is hozzáadnak, mert együtt szoktak aludni.
Ha Titthy mégis vállalkozna rá, hogy kedveskedjen a kutyának, akkor az engedni fogja, bár elsőre félősen elhúzza a fejét és megszagolgatja az apró kezet.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 10:55:34
Üzenet elküldve: 2020-05-25 10:55:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Elsőnek úgy tűnik, hogy Ruuno másra gondolhatott, s Titthyt mulatatja a dolog. Végül aztán a törpe is rájön a tréfára, s most már ő is jó kedvvel követi.*
- Nem baj!* Kiáltja Ruunonak, mikor az csalásnak nevezi, hogy futását időnként némi repüléssel is megtűzdeli. Tudja, hogy csalás, de ha már móka, akkor legyen igazi.
Mikor megáll, és Ruuno is beéri, az eredmény szemmel látható. Jól kifárasztotta szegény törpét. De végül is csak utoléri, s ezt egy finom hátba veréssel is megerősíti.*
- Bocsánat, ha nagyon kifárasztottalak.* S ezzel ő is helyet foglal Ruuno mellett a fűben.*
- Azért minden rendben, ugye? Dőlj hátra nyugodtan, és nyújtózkodj egyet, ha úgy könnyebb.
*Nem mosolyog ugyan, de szeme csillogása jelzi, hogy vidám, és kezdi nagyon élvezni a törpe társaságát. Már el is felejtette azokat az undok megnyilvánulásokat a beszélgetésük elején.*
- Igen, gyorsabb voltál.* Erősíti meg, s látja, mennyire örül győzelmének a kis kölyök.
Felhő is letáborozik a közelben, s így közelebbről is szemügyre véve elég bizarr látványt nyújt.*
- Ő a te kutyád?* Kérdezi Ruunotól, akinek - reméli - sikerült kifújnia magát egy kissé.*
//Egy koranyári késődélután//
*Elsőnek úgy tűnik, hogy Ruuno másra gondolhatott, s Titthyt mulatatja a dolog. Végül aztán a törpe is rájön a tréfára, s most már ő is jó kedvvel követi.*
- Nem baj!* Kiáltja Ruunonak, mikor az csalásnak nevezi, hogy futását időnként némi repüléssel is megtűzdeli. Tudja, hogy csalás, de ha már móka, akkor legyen igazi.
Mikor megáll, és Ruuno is beéri, az eredmény szemmel látható. Jól kifárasztotta szegény törpét. De végül is csak utoléri, s ezt egy finom hátba veréssel is megerősíti.*
- Bocsánat, ha nagyon kifárasztottalak.* S ezzel ő is helyet foglal Ruuno mellett a fűben.*
- Azért minden rendben, ugye? Dőlj hátra nyugodtan, és nyújtózkodj egyet, ha úgy könnyebb.
*Nem mosolyog ugyan, de szeme csillogása jelzi, hogy vidám, és kezdi nagyon élvezni a törpe társaságát. Már el is felejtette azokat az undok megnyilvánulásokat a beszélgetésük elején.*
- Igen, gyorsabb voltál.* Erősíti meg, s látja, mennyire örül győzelmének a kis kölyök.
Felhő is letáborozik a közelben, s így közelebbről is szemügyre véve elég bizarr látványt nyújt.*
- Ő a te kutyád?* Kérdezi Ruunotól, akinek - reméli - sikerült kifújnia magát egy kissé.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 04:56:37
Üzenet elküldve: 2020-05-25 04:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
-Mint mondtam, nem tudok róluk semmit, de ha kíváncsi vagy miért nem mész a kikötőo erdősségbe? Ott van a találkozójuk a szöveg alapján.
*Mondja a férfinak. Ő a legszívesebben távol maradna tőlük. Minden bizonnyal csak a bajt hozhatnák a fejükre. Ezt nem szívesen vállalja. Ha lehetséges inkább elkerüli a bajt. De a férfinak ez úgy tűnik fontos, így több negatív megjegyzést csak magában tesz. Nem tudja, hogy a férfi kér-e kísérőt, bár nem szívesen tartana vele. Lehet, hogy csak ki akarják zsebelni a naiv embereket.*
//Az első megbízatás hirdetése//
-Mint mondtam, nem tudok róluk semmit, de ha kíváncsi vagy miért nem mész a kikötőo erdősségbe? Ott van a találkozójuk a szöveg alapján.
*Mondja a férfinak. Ő a legszívesebben távol maradna tőlük. Minden bizonnyal csak a bajt hozhatnák a fejükre. Ezt nem szívesen vállalja. Ha lehetséges inkább elkerüli a bajt. De a férfinak ez úgy tűnik fontos, így több negatív megjegyzést csak magában tesz. Nem tudja, hogy a férfi kér-e kísérőt, bár nem szívesen tartana vele. Lehet, hogy csak ki akarják zsebelni a naiv embereket.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 00:21:08
Üzenet elküldve: 2020-05-25 00:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Ha valamiben, akkor emelgetésben van tapasztalata, úgyhogy azért fogja át úgy a lányt, ahogy, mert tudja, hogy így van rajta a legjobb, legbiztosabb fogás. Nem mellesleg így éri fel kényelmesen, mert a tündér egy kicsivel még mindig magasabb nála. Az ilyen szemérmességek miatt az ő feje még nem fáj, hogy mit illik és mit nem, ehhez túl fiatal még. Nem is nagyon értené, ha rászólnának azért, mert a lányt a fenekénél fogta meg.
Na, de olyan sokáig Titthynek nem is kell elviselnie a kis törpe közelségét. És mekkora a meglepetés, mikor a lány még a szárnyait is beveti, hogy gond nélkül érjen földet!
Ruuno teljesen odáig van, hogy Titthy tud repülni, próbál még a háta mögé kerülni, hogy tovább nézhesse a szárnyakat. És persze eszébe jut egy csomó dolog, de mielőtt szólhatna, vagy kérdezhetne, a lány fogócskára hívja.
Ennek most annyira nem örül, mert a futásban nem valami ügyes és különben is, most derült ki, hogy megtalálta az egyik kicsi tündért, akiről Ukrom beszélt és ezért egy csomó kérdése volna hozzá!
Egyenesen megijed, hogy Titthy most itt fogja hagyni, amiért fölfedezte a titkát és soha nem éri őt utol és akkor fújhatják a jutalmukat!*
- Hé! Várj meg! - *Kiáltja és nekiiramodik. Erre a háta mögött nyüszögést hall, s ahogy hátrapillant, látja, hogy Felhő is fut velük, mert megijed, hogy itt hagyja őt.*
- Nem megyek sehova, csak futkosósat játszunk! - *Kiáltja hátra futtában a kutyának.*
- Hé, ez csalás! - *Szól ez meg előre, mikor Titthy megint csak segíti magát a szárnyaival.*
- Naa! - *Hangzik fel később ismét a panasz, de közben már nevetős a hangja, mert mókás látvány a szaladó, repkedő tündér és el is hiszi most már, hogy tényleg csak játszanak és nem elszökni akar a lány.
Ezután meg már nem beszél, csak liheg, mert hamar kifárad és az egész feje vörös lesz a megerőltetéstől. Csak azért nem adja fel, mert úgy látja, hogy Titthy is kezd fáradni, ugyanis egyre közelebb és közelebb kerül hozzá.
Ruuno egészen bedől a trükknek és máris büszke magára, mert végre egyszer nyerni fog ebben a játékban és nem csak gáncsolással!
Ha Titthy hagyja magát elkapni, akkor a kis törpe a hátát üti meg finoman.*
- Megvagy! - *Kiáltja, vagy inkább lihegi. Mert örül ugyan, de teljesen kifogyott a szuszból.*
- Pihenő... - *Sóhajtja, jelezve, hogy a visszavágóval várna egy kicsit és egyből le is roskad a földre. Teljesen leizzadt, még köhög is. Jó volna most inni, de a szökőkút messze van.*
- Gyorsabb voltam! - *Büszkélkedik vigyorogva, mert erre valahogy még talál levegőt két köhögés között.
A kutya megállt a közelükben úgy három lépésre, most ott toporog bátortalanul, fejét félősen lehajtva.*
//Egy koranyári késődélután//
*Ha valamiben, akkor emelgetésben van tapasztalata, úgyhogy azért fogja át úgy a lányt, ahogy, mert tudja, hogy így van rajta a legjobb, legbiztosabb fogás. Nem mellesleg így éri fel kényelmesen, mert a tündér egy kicsivel még mindig magasabb nála. Az ilyen szemérmességek miatt az ő feje még nem fáj, hogy mit illik és mit nem, ehhez túl fiatal még. Nem is nagyon értené, ha rászólnának azért, mert a lányt a fenekénél fogta meg.
Na, de olyan sokáig Titthynek nem is kell elviselnie a kis törpe közelségét. És mekkora a meglepetés, mikor a lány még a szárnyait is beveti, hogy gond nélkül érjen földet!
Ruuno teljesen odáig van, hogy Titthy tud repülni, próbál még a háta mögé kerülni, hogy tovább nézhesse a szárnyakat. És persze eszébe jut egy csomó dolog, de mielőtt szólhatna, vagy kérdezhetne, a lány fogócskára hívja.
Ennek most annyira nem örül, mert a futásban nem valami ügyes és különben is, most derült ki, hogy megtalálta az egyik kicsi tündért, akiről Ukrom beszélt és ezért egy csomó kérdése volna hozzá!
Egyenesen megijed, hogy Titthy most itt fogja hagyni, amiért fölfedezte a titkát és soha nem éri őt utol és akkor fújhatják a jutalmukat!*
- Hé! Várj meg! - *Kiáltja és nekiiramodik. Erre a háta mögött nyüszögést hall, s ahogy hátrapillant, látja, hogy Felhő is fut velük, mert megijed, hogy itt hagyja őt.*
- Nem megyek sehova, csak futkosósat játszunk! - *Kiáltja hátra futtában a kutyának.*
- Hé, ez csalás! - *Szól ez meg előre, mikor Titthy megint csak segíti magát a szárnyaival.*
- Naa! - *Hangzik fel később ismét a panasz, de közben már nevetős a hangja, mert mókás látvány a szaladó, repkedő tündér és el is hiszi most már, hogy tényleg csak játszanak és nem elszökni akar a lány.
Ezután meg már nem beszél, csak liheg, mert hamar kifárad és az egész feje vörös lesz a megerőltetéstől. Csak azért nem adja fel, mert úgy látja, hogy Titthy is kezd fáradni, ugyanis egyre közelebb és közelebb kerül hozzá.
Ruuno egészen bedől a trükknek és máris büszke magára, mert végre egyszer nyerni fog ebben a játékban és nem csak gáncsolással!
Ha Titthy hagyja magát elkapni, akkor a kis törpe a hátát üti meg finoman.*
- Megvagy! - *Kiáltja, vagy inkább lihegi. Mert örül ugyan, de teljesen kifogyott a szuszból.*
- Pihenő... - *Sóhajtja, jelezve, hogy a visszavágóval várna egy kicsit és egyből le is roskad a földre. Teljesen leizzadt, még köhög is. Jó volna most inni, de a szökőkút messze van.*
- Gyorsabb voltam! - *Büszkélkedik vigyorogva, mert erre valahogy még talál levegőt két köhögés között.
A kutya megállt a közelükben úgy három lépésre, most ott toporog bátortalanul, fejét félősen lehajtva.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:47:49
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:47:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, kicsit tényleg megbánja a dolgot, mert van egy szaga a törpének. Ennek ellenére nem szól semmit. Furcsának találja, hogy a feneke alatt karolja át, s ha a fenekénél tette volna, akkor bizony kedvesen szóvá tenné. Fel is emeli a törpe, s egy elég érdekes helyzetbe kerül így a kis tündér. Már-már kezdi magát feszélyezve érezni, mert hát Ruuno feje kicsit közel kerül a lányka intim testrészéhez, de még ezért sem szól. Kényelmetlen egy kicsit, hogy a fej be is nyomja kissé a hasát, de szerencsére még tud lélegezni. Mondjuk Titthy amúgy sem egy nehéz lány, szóval emiatt is könnyű lehetett felemelni.
Hamarosan vissza is kerül a földre, aminek következtében kis híján elveszti egyensúlyát. Picit fel is emelkedik a talajról, hogy aztán biztos lábbal érkezzen vissza. Ez az emelkedés nem több négy-öt centinél. Ruuno meglepetten fedezi fel aprócska szárnyait. Szembefordul a törpével, úgy felel:*
- Igen, mert tündér vagyok.
*Emlékszik, hogy a kölyök kinevette őt, amikor a szüleiről kérdezte, de Titthy nem teszi. Nem egy bosszúálló típus. Azonban mielőtt bármit is szólhatna a gyerek, csak annyit mond:*
- Kapj el, ha tudsz.
*S kacagva futásnak ered. Nevetése akár egy pici csengettyű. Egyszer-kétszer beveti szárnyait is, így elvileg távolabbra kerül Ruunotól, ha csak nem annyira gyors, hogy máris utoléri. Egy kis idő múlva azonban szándékosan lassít, s úgy tesz, mintha kifáradna. Ezzel akarja segíteni a törpét, ha még nem kapta el. És nem utolsó sorban ezzel akar örömöt is szerezni neki.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, kicsit tényleg megbánja a dolgot, mert van egy szaga a törpének. Ennek ellenére nem szól semmit. Furcsának találja, hogy a feneke alatt karolja át, s ha a fenekénél tette volna, akkor bizony kedvesen szóvá tenné. Fel is emeli a törpe, s egy elég érdekes helyzetbe kerül így a kis tündér. Már-már kezdi magát feszélyezve érezni, mert hát Ruuno feje kicsit közel kerül a lányka intim testrészéhez, de még ezért sem szól. Kényelmetlen egy kicsit, hogy a fej be is nyomja kissé a hasát, de szerencsére még tud lélegezni. Mondjuk Titthy amúgy sem egy nehéz lány, szóval emiatt is könnyű lehetett felemelni.
Hamarosan vissza is kerül a földre, aminek következtében kis híján elveszti egyensúlyát. Picit fel is emelkedik a talajról, hogy aztán biztos lábbal érkezzen vissza. Ez az emelkedés nem több négy-öt centinél. Ruuno meglepetten fedezi fel aprócska szárnyait. Szembefordul a törpével, úgy felel:*
- Igen, mert tündér vagyok.
*Emlékszik, hogy a kölyök kinevette őt, amikor a szüleiről kérdezte, de Titthy nem teszi. Nem egy bosszúálló típus. Azonban mielőtt bármit is szólhatna a gyerek, csak annyit mond:*
- Kapj el, ha tudsz.
*S kacagva futásnak ered. Nevetése akár egy pici csengettyű. Egyszer-kétszer beveti szárnyait is, így elvileg távolabbra kerül Ruunotól, ha csak nem annyira gyors, hogy máris utoléri. Egy kis idő múlva azonban szándékosan lassít, s úgy tesz, mintha kifáradna. Ezzel akarja segíteni a törpét, ha még nem kapta el. És nem utolsó sorban ezzel akar örömöt is szerezni neki.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:28:39
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:28:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nem is hagy túl sok lehetőséget a lánynak a tiltakozásra. Legfeljebb az tartaná vissza, ha Titthy határozottan rászólna, hogy ő ezt nem szeretné, vagy ha elszaladna előle.
Ehelyett azonban még engedélyt is kap, úgyhogy teljesen bátran lép a lány elé és karolja át úgy nagyjából a feneke alatt.
Meglehet, Titthy ekkor már bánja a dolgot, a kis törpe ugyanis nem éppen tiszta és ilyen közelről már érezni, hogy a szaga sem egy rózsalugasé, de ekkor már nincs túl sok esélye menekülni. A kölyökben ugyanis tényleg van erő, s mivel olyan alacsonyan van a súlypontja, elég szilárdan is áll a talajon. A vékonyka kis tündér testét sikeresen megemeli. Ekkor már eszébe jut a szálka is a kezében, mert ahogy tartja a lányt, a szálka is nyomja a tenyerét. De most állja a fájdalmat, mert nagyon szeretné megmutatni, hogy ő mennyire erős.
Bozontos üstöke Titthy hasának nyomódik, s egy darabig a földet nézi így, fejét oldalt fordítva, de aztán a szeme sarkából fölfigyel valami libbenésre a lány háta mögött. Most veszi észre a szárnyait és igencsak elcsodálkozik.
Egy kis időre csak bámul, aztán hirtelen leteszi a tündért, jobb esetben a talpára, de ez a lány ügyességén is múlik.
Aztán Titthy háta mögé kerül és száját eltátva bambul a szokatlan testrészre.*
- Neked szárnyaid vannak. - *Közli a lánnyal, mint valami újdonságot, hátha ő is meglepődik.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nem is hagy túl sok lehetőséget a lánynak a tiltakozásra. Legfeljebb az tartaná vissza, ha Titthy határozottan rászólna, hogy ő ezt nem szeretné, vagy ha elszaladna előle.
Ehelyett azonban még engedélyt is kap, úgyhogy teljesen bátran lép a lány elé és karolja át úgy nagyjából a feneke alatt.
Meglehet, Titthy ekkor már bánja a dolgot, a kis törpe ugyanis nem éppen tiszta és ilyen közelről már érezni, hogy a szaga sem egy rózsalugasé, de ekkor már nincs túl sok esélye menekülni. A kölyökben ugyanis tényleg van erő, s mivel olyan alacsonyan van a súlypontja, elég szilárdan is áll a talajon. A vékonyka kis tündér testét sikeresen megemeli. Ekkor már eszébe jut a szálka is a kezében, mert ahogy tartja a lányt, a szálka is nyomja a tenyerét. De most állja a fájdalmat, mert nagyon szeretné megmutatni, hogy ő mennyire erős.
Bozontos üstöke Titthy hasának nyomódik, s egy darabig a földet nézi így, fejét oldalt fordítva, de aztán a szeme sarkából fölfigyel valami libbenésre a lány háta mögött. Most veszi észre a szárnyait és igencsak elcsodálkozik.
Egy kis időre csak bámul, aztán hirtelen leteszi a tündért, jobb esetben a talpára, de ez a lány ügyességén is múlik.
Aztán Titthy háta mögé kerül és száját eltátva bambul a szokatlan testrészre.*
- Neked szárnyaid vannak. - *Közli a lánnyal, mint valami újdonságot, hátha ő is meglepődik.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:01:34
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Már a beleegyezés előtt is eléggé lelkes volt Ruuno, hát még, miután Titthy belemegy a játékba. Nagyokat pislog az ismeretlen nevek hallatán. Na jó, a bújócska még tiszta neki. A gurulósról még nem hallott, de a neve alapján arra tud gondolni, hogy oldalvást fekszenek a fűben, és így gurulnak. Bár ez izgalmasabb úgy, ha egy dombról lefelé csinálja az ember. Titthy imádta a dombról való gurulást. Mindig jól bele is szédült, s mikor leért, néhány másodpercig a földön kellett feküdnie, mert forgott vele az egész világ. Talán a botozást is el tudja képzelni, de hát az mégiscsak túl harcias egy ilyen aprócska tündérleánynak. Meg kicsit veszélyesnek is tartja, ha az, amire gondol: a két fél egymásnak megy egy-egy bottal. Szédítő sebességben zúdulnak rá az újabb és újabb ötletek. A kődobálást ő akkor élvezi igazán, ha vízbe dobálhat. Csak úgy a vakvilágba köveket dobálni nem olyan izgalmas. De nem feledkezik meg arról, hogy ő ment bele. Utólag sem bánja a dolgot, s továbbra is szívesen játszik Ruunoval. Csak jussanak dűlőre. De úgy fest, hogy ez meg is lesz, mert a törpi új ötlete, hogy versenyezzenek azzal, hogy egymást felemelik.*
- Hát jó, felemelhetsz, ha szeretnéd.* Mondja, s ha Ruuno derékon kapja, nem tiltakozik. Csak azt reméli, hogy nem fogja leejteni, amilyen kis vehemens. De egyelőre megbízik Ruunoban.*
//Egy koranyári késődélután//
*Már a beleegyezés előtt is eléggé lelkes volt Ruuno, hát még, miután Titthy belemegy a játékba. Nagyokat pislog az ismeretlen nevek hallatán. Na jó, a bújócska még tiszta neki. A gurulósról még nem hallott, de a neve alapján arra tud gondolni, hogy oldalvást fekszenek a fűben, és így gurulnak. Bár ez izgalmasabb úgy, ha egy dombról lefelé csinálja az ember. Titthy imádta a dombról való gurulást. Mindig jól bele is szédült, s mikor leért, néhány másodpercig a földön kellett feküdnie, mert forgott vele az egész világ. Talán a botozást is el tudja képzelni, de hát az mégiscsak túl harcias egy ilyen aprócska tündérleánynak. Meg kicsit veszélyesnek is tartja, ha az, amire gondol: a két fél egymásnak megy egy-egy bottal. Szédítő sebességben zúdulnak rá az újabb és újabb ötletek. A kődobálást ő akkor élvezi igazán, ha vízbe dobálhat. Csak úgy a vakvilágba köveket dobálni nem olyan izgalmas. De nem feledkezik meg arról, hogy ő ment bele. Utólag sem bánja a dolgot, s továbbra is szívesen játszik Ruunoval. Csak jussanak dűlőre. De úgy fest, hogy ez meg is lesz, mert a törpi új ötlete, hogy versenyezzenek azzal, hogy egymást felemelik.*
- Hát jó, felemelhetsz, ha szeretnéd.* Mondja, s ha Ruuno derékon kapja, nem tiltakozik. Csak azt reméli, hogy nem fogja leejteni, amilyen kis vehemens. De egyelőre megbízik Ruunoban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3076-3095