Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:10:50
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Hamar űzi el a fűz látványa azt a belülről kopogtató méltatlankodást, amit a város közeledte eredményez. Lehet, hogy fel sem tűnt volna a lombok rejtekében furcsán fehérlő fagyöngyök sokasága, ha annyira be szeretne már érni annak közepére. Általában nem ragadja el a figyelmét holmi mindenki által ismert fa, de jobb, hogy érezte, hogy közeledni kell. Valahogy túl rendezett, túlságosan csalogató. Egy egészen apró tüskét kihúz belőle, hogy van, amit észrevett, akkor is, ha ez a korai órákban nem történt meg. Tehát még mindig éber és nem butult el a kikötői szürkeségben.
A lomb szinte kizárja a külvilágot, kizárja a zajt, s mintha kicsit elbújtatná, pedig éppen nem akar láthatatlan lenni.
Kezét úgy rázza maga előtt a furcsa vízió hatására, mintha valóban megégett volna a bőre. A másik pedig csendesen foglalkozik a fegyverével, ahelyett, hogy elmagyarázná, hogy mi ez. Mert ha félreértik egymást, akkor általában egészen félreértik. Ő azt látja, hogy azért ilyen békés, mert pontosan tudja mi történik, ha hozzáérnek. Felkészíthette volna. De igazából egy szemernyit sem dühíti a dolog. *
- Nem. Így nem. Ez mágia? Mi más...
*Forgatja a szemeit, majd így, hogy már felkészült, ismét hozzáér egy gömbhöz, s mellőzi is a feltörő káromkodást, el sem ugrik, mikor ismét képeket küld neki a termés. Álom lehet. Az a békés zuhanás, amibe belemerülve és átérezve csak az az ijesztő, mikor hirtelen véget ér és egy rándulással riad fel az álmodó. Nagyjából ez is történik. Az arca még mindig nem mutat túl sokat, de az az őszinte érdeklődés mégis feltűnő. A másik kezébe akarja adni, kíváncsi megfeszülnek-e egyáltalán az izmai, ha végignézi. Int a fejével, hogy jöjjön közelebb, majd amint letépi, újra látni véli a képeket, szemei kissé elkerekednek, amikor ráébred, hogy mit is csinált.*
-Ó... *Mintha sóhajtott volna a természet. Pedig csak egy fagyöngy. Kártékony. Élősködő. Senkinek nem hiányzik, mégis mintha fájt volna körötte mindennek. Neki rettentően sok mára a megmagyarázhatatlanból. Behunyja a szemét és ahelyett, hogy a másiknak adná, ami már úgyis kimúlt, a mozdulat közben inkább kiejti a markából. *
- Kezdek megbolondulni? Szólj, ha a jeleit látod.
*Rázza meg a fejét. Nem tudhatja igazából, hogy minden, amit eddig tapasztalt ezen a napon azt a másik is. De reméli. Semmi kedve leugrani a szirtről, ha kezdene hanyatlani benne a józanság. Márpedig akkor az lesz. Viszont még mindig nem dühös, de már nem is lelkes. Visszaalakult csupán a megszokott állapotába. Mindentől eltekintve nyugodt. Csak a másikat nézi, hogy hogyan tovább? Innen azért szívesen továbbállna inkább. De az utat ő ismeri.*
*Hamar űzi el a fűz látványa azt a belülről kopogtató méltatlankodást, amit a város közeledte eredményez. Lehet, hogy fel sem tűnt volna a lombok rejtekében furcsán fehérlő fagyöngyök sokasága, ha annyira be szeretne már érni annak közepére. Általában nem ragadja el a figyelmét holmi mindenki által ismert fa, de jobb, hogy érezte, hogy közeledni kell. Valahogy túl rendezett, túlságosan csalogató. Egy egészen apró tüskét kihúz belőle, hogy van, amit észrevett, akkor is, ha ez a korai órákban nem történt meg. Tehát még mindig éber és nem butult el a kikötői szürkeségben.
A lomb szinte kizárja a külvilágot, kizárja a zajt, s mintha kicsit elbújtatná, pedig éppen nem akar láthatatlan lenni.
Kezét úgy rázza maga előtt a furcsa vízió hatására, mintha valóban megégett volna a bőre. A másik pedig csendesen foglalkozik a fegyverével, ahelyett, hogy elmagyarázná, hogy mi ez. Mert ha félreértik egymást, akkor általában egészen félreértik. Ő azt látja, hogy azért ilyen békés, mert pontosan tudja mi történik, ha hozzáérnek. Felkészíthette volna. De igazából egy szemernyit sem dühíti a dolog. *
- Nem. Így nem. Ez mágia? Mi más...
*Forgatja a szemeit, majd így, hogy már felkészült, ismét hozzáér egy gömbhöz, s mellőzi is a feltörő káromkodást, el sem ugrik, mikor ismét képeket küld neki a termés. Álom lehet. Az a békés zuhanás, amibe belemerülve és átérezve csak az az ijesztő, mikor hirtelen véget ér és egy rándulással riad fel az álmodó. Nagyjából ez is történik. Az arca még mindig nem mutat túl sokat, de az az őszinte érdeklődés mégis feltűnő. A másik kezébe akarja adni, kíváncsi megfeszülnek-e egyáltalán az izmai, ha végignézi. Int a fejével, hogy jöjjön közelebb, majd amint letépi, újra látni véli a képeket, szemei kissé elkerekednek, amikor ráébred, hogy mit is csinált.*
-Ó... *Mintha sóhajtott volna a természet. Pedig csak egy fagyöngy. Kártékony. Élősködő. Senkinek nem hiányzik, mégis mintha fájt volna körötte mindennek. Neki rettentően sok mára a megmagyarázhatatlanból. Behunyja a szemét és ahelyett, hogy a másiknak adná, ami már úgyis kimúlt, a mozdulat közben inkább kiejti a markából. *
- Kezdek megbolondulni? Szólj, ha a jeleit látod.
*Rázza meg a fejét. Nem tudhatja igazából, hogy minden, amit eddig tapasztalt ezen a napon azt a másik is. De reméli. Semmi kedve leugrani a szirtről, ha kezdene hanyatlani benne a józanság. Márpedig akkor az lesz. Viszont még mindig nem dühös, de már nem is lelkes. Visszaalakult csupán a megszokott állapotába. Mindentől eltekintve nyugodt. Csak a másikat nézi, hogy hogyan tovább? Innen azért szívesen továbbállna inkább. De az utat ő ismeri.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:18:38
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Megvan az a képessége, hogy ne szóljon, ha nincs mit mondania. Nem érzi szükségét hanggal kitölteni az erdő neszei uralta világot maga körül ezúttal sem, még úgy sem, hogy most nem egyedül van. A szokásos egykedvűségébe burkolózva halad a fák közötti ösvényeken. Mostanra egészen elmúlt a korábbi feszültség a mozdulataiból is. Elfelejtette, elterelte, nem érdekli – nyugodt. Nyugodt a tempója, nem lassú, de nem is rohan, nyugodt a légzése, nyugodtan veszi tudomásul azt is, hogy Arthenior felé megy, a nyomában a hosszúéletűvel, akit korábban még akár haza is küldött volna, most mégis annak festékeit tűzte ki célul önmagának is. A piacot. Egyedül a másik váratlanul, szinte a semmiből érkező kérdése zökkenti ki a céltudatos lépteit. A város felé vezető földút látványa lehet, ami kimozdítja a korábbi szótlanságából az elfet. Talán ekkor tudatosítja, hova tartanak. De követi. Követte. Érzelemmentes marad az arca, amivel a nő felé fordul, de nem kerüli el a figyelmét annak megfeszülő állkapcsa. Idegen a rossz érzés, ami a gyomrára ül a láttán. Egy pillanatnyi szünetet hagy csupán a válasz előtt:*
- Korán van.
*Feleli végül, visszafordulva inkább előre. Korán volt, amikor találkoztak. De nincs kétsége afelől, hogy Artheniorban estig tudnak festéket venni. Hogy hol, abban nem biztos. Sosem keresett effélét. De a kikötőhöz képest biztosan több esélyük van itt arra, hogy találjanak. Csak mennek, és aztán jönnek is vissza, minél gyorsabban. Hogy a gondolatai mikor tértek át a többesszámra, nem tudná megmondani. Azt sem, hogy áttértek.
Szűkül a tüdő, s a gerinc mellé feszülnek az izmok, mintha küzdeni lenne készen a test, ahogyan fokozatosan közelednek a városhoz. Minden idegszálával tiltakozik a saját akarata ellen, amit maga sem tudja, mi hajt. Miért hajtja egyáltalán.. De hajtja. Töretlenek a léptei, amik a piac felé vezetik, régen nem azért, hogy leckét tanítson a másiknak, ha akart is ilyesmit igazából egyáltalán. Azonban ismét csak a nő hangja állítja meg, alighogy a város széli tisztásra érnek. Megtorpan a furcsának ható, lelkes szavakra, felemelve a fejét, hogy a forrásukat kutassa a réten, mintha mégis veszélyt várna. A tekintetével követi csupán a fűz felé induló hosszúéletűt, amikor rájön, mit tart annyira érdekesnek. Nem lép utána egyből, egyedül a szemét feledi annak alakján. Akaratlanul enyhül a pillantása a kíváncsi mozdulatok láttán. Előre fordul a város felé. Lesz még hol festéket vennie, ha meg is állnak itt egy darabon. Körbenéz újra a réten, mielőtt maga is a nő után lépne, ám csak félszemmel figyeli őt, miközben a tegezéért nyúl, hogy kicsatolja a szíját, a fűbe fektetve közben az íját maga mellett. A káromkodásra szótlan pillant csak fel a másikra, mielőtt a földre eresztené a tegezét is a válláról.*
- Nem ismered?
*Kérdezi nyugodtan, leguggolva a földre. Nem az álmokra érti, hiszen ő sem próbálta még, s annyit nem is jár a városban, hogy hallott volna az Álomfűzről. De félreérti a helyzetet, úgy gondolja a nő azért lehet ennyire lelkes és meglepett, mert talált egy növényt, amit nem ismer. Az még a férfit is meglepné, miután látta a füzetét. Visszafordul a tegezéhez; az íjáért nyúlva kezdi felszíjazni rá a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.23 21:36:59
*Megvan az a képessége, hogy ne szóljon, ha nincs mit mondania. Nem érzi szükségét hanggal kitölteni az erdő neszei uralta világot maga körül ezúttal sem, még úgy sem, hogy most nem egyedül van. A szokásos egykedvűségébe burkolózva halad a fák közötti ösvényeken. Mostanra egészen elmúlt a korábbi feszültség a mozdulataiból is. Elfelejtette, elterelte, nem érdekli – nyugodt. Nyugodt a tempója, nem lassú, de nem is rohan, nyugodt a légzése, nyugodtan veszi tudomásul azt is, hogy Arthenior felé megy, a nyomában a hosszúéletűvel, akit korábban még akár haza is küldött volna, most mégis annak festékeit tűzte ki célul önmagának is. A piacot. Egyedül a másik váratlanul, szinte a semmiből érkező kérdése zökkenti ki a céltudatos lépteit. A város felé vezető földút látványa lehet, ami kimozdítja a korábbi szótlanságából az elfet. Talán ekkor tudatosítja, hova tartanak. De követi. Követte. Érzelemmentes marad az arca, amivel a nő felé fordul, de nem kerüli el a figyelmét annak megfeszülő állkapcsa. Idegen a rossz érzés, ami a gyomrára ül a láttán. Egy pillanatnyi szünetet hagy csupán a válasz előtt:*
- Korán van.
*Feleli végül, visszafordulva inkább előre. Korán volt, amikor találkoztak. De nincs kétsége afelől, hogy Artheniorban estig tudnak festéket venni. Hogy hol, abban nem biztos. Sosem keresett effélét. De a kikötőhöz képest biztosan több esélyük van itt arra, hogy találjanak. Csak mennek, és aztán jönnek is vissza, minél gyorsabban. Hogy a gondolatai mikor tértek át a többesszámra, nem tudná megmondani. Azt sem, hogy áttértek.
Szűkül a tüdő, s a gerinc mellé feszülnek az izmok, mintha küzdeni lenne készen a test, ahogyan fokozatosan közelednek a városhoz. Minden idegszálával tiltakozik a saját akarata ellen, amit maga sem tudja, mi hajt. Miért hajtja egyáltalán.. De hajtja. Töretlenek a léptei, amik a piac felé vezetik, régen nem azért, hogy leckét tanítson a másiknak, ha akart is ilyesmit igazából egyáltalán. Azonban ismét csak a nő hangja állítja meg, alighogy a város széli tisztásra érnek. Megtorpan a furcsának ható, lelkes szavakra, felemelve a fejét, hogy a forrásukat kutassa a réten, mintha mégis veszélyt várna. A tekintetével követi csupán a fűz felé induló hosszúéletűt, amikor rájön, mit tart annyira érdekesnek. Nem lép utána egyből, egyedül a szemét feledi annak alakján. Akaratlanul enyhül a pillantása a kíváncsi mozdulatok láttán. Előre fordul a város felé. Lesz még hol festéket vennie, ha meg is állnak itt egy darabon. Körbenéz újra a réten, mielőtt maga is a nő után lépne, ám csak félszemmel figyeli őt, miközben a tegezéért nyúl, hogy kicsatolja a szíját, a fűbe fektetve közben az íját maga mellett. A káromkodásra szótlan pillant csak fel a másikra, mielőtt a földre eresztené a tegezét is a válláról.*
- Nem ismered?
*Kérdezi nyugodtan, leguggolva a földre. Nem az álmokra érti, hiszen ő sem próbálta még, s annyit nem is jár a városban, hogy hallott volna az Álomfűzről. De félreérti a helyzetet, úgy gondolja a nő azért lehet ennyire lelkes és meglepett, mert talált egy növényt, amit nem ismer. Az még a férfit is meglepné, miután látta a füzetét. Visszafordul a tegezéhez; az íjáért nyúlva kezdi felszíjazni rá a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.23 21:36:59
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:55:44
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:55:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kutya. Akkor az nem farkas. Bár már elmúlt belőle a késztetés, hogy megint valami veszélybe sodorja magát, csak hogy elterelje a gondolatot arról, ami tényleg kínzó, de a felismerése a dolognak mégis egy laposabb pillantást eredményez. Szerencsére ennyiben meg is áll. Nem ma fog először farkast látni. És ezek szerint véget ért a nyomolvasás a másik szemein keresztül. Bólint egyet, csak azért, hogy ha már a rezdüléseit nélkülözni kell, akkor az jelentsen valamit, azt, hogy megértette.
A gondolatai nem futnak sokkal tovább, csak lassan peregnek. Valójában tényleg megválaszolt vele mindent a félvér, de mégsem kell egyértelműnek lennie, hogy tényleg vele megy a városba. Ha nem menne most vele, ha nem arra vinné a lábukat, ami már sejteti, hogy nem a kunyhóhoz igyekeznek vissza, akkor elindulna a kikötőbe. Most nem olyan terhes erre gondolni, de a másik eshetőségre sem.
Város. Amikor közelítenek a szélesebb földúthoz, akkor tudatosul igazán. Csak egy pillanatra inog meg, mikor már elkerülhetetlen rálépnie. Talán ekkor is néz először igazán Kyr-re, kiszakadva az erdőben hagyott átszellemült állapotából.*
- Mire odaérünk lesz még hol festéket vennem?
*Csak egy ártatlan kérdés. Hogy megéri-e. Vagy készüljön fel egy fogadó még fájdalmasabb, szorító négy fala közé. Biztos, hogy nem. Alszik az utcán. Vagy nem alszik. Túl sok lelket képzel oda. Először feszül meg a fák igazi takarásából kilépve az állkapcsa. Ha szenvedni akarja látni a másik, hát valószínűleg fogja. Ő akarta. Ha valamiből tanulni fog a hosszúéletű, az az, hogy puszta terelésből ne akarjon a még rosszabba menni. Nagyot nyel, mielőtt elindulhatnának igazán.
Nem biztos, hogy most beszélgetni akar. A legtöbb esetben szereti hallani azt a ritkán hallott hangot ami a másiktól származik, de most beleereszkedik a természetbe... még egy kicsit. Mert nemsokára vége annak a sétának, amit kívánt magának.
A tisztást meglátva még nem olyan rossz a helyzet. Egész szép kezdet, már ha valóban azon túl található a város. De egy valami ragadja el a figyelmét, miközben át kell vágni a smaradszín füvön és az egy furcsa növény. Illetve fa. Hagyja magát vezetni a másik által, mert ezeket a terepeket ő ismeri. Ha valamiféle bizalmat jelent ez, akkor azt megkapta. Nem gondolná, hogy eltévednének, esélyt sem lát a rossz irányra, de most akármit is akar, neki azt meg kell nézni.*
- Azt! Azt nézzük meg!
*Hogy a hangjába keveredett pontosan az a lelkesedés, ami akkor volt, mikor az íjat ajzhatta, vagy amikor a sziklaszirtről eléjük táródó kilátást mutatta meg, az nem tűnik fel neki. Még nem szenved. Most nagyon is akar valamit.*
- Mi a... *Lép közelebb, mikor felsejlik neki, hogy az a fehéren derengő fagyöngy teljesen ismeretlen számára. Érezte, hogy ez nem csak egy fűz. Azt miért is nézte volna meg? Egy pillanatig csak áll, csípőjére teszi egyik kezét, tőle szokatlanul és most nem csak a fejével, hanem derekával is enyhén oldalra dől. Vizsgál. Meg akarja érinteni. Vagy vinni belőle, meg kell tudnia mi az, ilyet még az ő kis füzete sem rejt. Olyan pedig nincs. Az általa ismert világból legalábbis. Közelebb lép, a keze finoman érinti meg a sejtelmes termést. Ahogy ráfonódik azonnal látni vél valamit. Valamit, ami nem az övé. Ami még a reggel látottak sebeit is feltéphetné, de a képek, amik a másodperc töredéke alatt pörögnek le előtte, azok mások. Kellemesek. De erre nem volt felkészülve. Olyan hirtelen kapja el a kezét, mintha kandallóba nyúlt volna.*
- A kurva anyád!
*Néz elképedve a másikra, majd megrázza a fejét. Nem, nem neki szólt, ezt remélhetőleg ő is tudja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kutya. Akkor az nem farkas. Bár már elmúlt belőle a késztetés, hogy megint valami veszélybe sodorja magát, csak hogy elterelje a gondolatot arról, ami tényleg kínzó, de a felismerése a dolognak mégis egy laposabb pillantást eredményez. Szerencsére ennyiben meg is áll. Nem ma fog először farkast látni. És ezek szerint véget ért a nyomolvasás a másik szemein keresztül. Bólint egyet, csak azért, hogy ha már a rezdüléseit nélkülözni kell, akkor az jelentsen valamit, azt, hogy megértette.
A gondolatai nem futnak sokkal tovább, csak lassan peregnek. Valójában tényleg megválaszolt vele mindent a félvér, de mégsem kell egyértelműnek lennie, hogy tényleg vele megy a városba. Ha nem menne most vele, ha nem arra vinné a lábukat, ami már sejteti, hogy nem a kunyhóhoz igyekeznek vissza, akkor elindulna a kikötőbe. Most nem olyan terhes erre gondolni, de a másik eshetőségre sem.
Város. Amikor közelítenek a szélesebb földúthoz, akkor tudatosul igazán. Csak egy pillanatra inog meg, mikor már elkerülhetetlen rálépnie. Talán ekkor is néz először igazán Kyr-re, kiszakadva az erdőben hagyott átszellemült állapotából.*
- Mire odaérünk lesz még hol festéket vennem?
*Csak egy ártatlan kérdés. Hogy megéri-e. Vagy készüljön fel egy fogadó még fájdalmasabb, szorító négy fala közé. Biztos, hogy nem. Alszik az utcán. Vagy nem alszik. Túl sok lelket képzel oda. Először feszül meg a fák igazi takarásából kilépve az állkapcsa. Ha szenvedni akarja látni a másik, hát valószínűleg fogja. Ő akarta. Ha valamiből tanulni fog a hosszúéletű, az az, hogy puszta terelésből ne akarjon a még rosszabba menni. Nagyot nyel, mielőtt elindulhatnának igazán.
Nem biztos, hogy most beszélgetni akar. A legtöbb esetben szereti hallani azt a ritkán hallott hangot ami a másiktól származik, de most beleereszkedik a természetbe... még egy kicsit. Mert nemsokára vége annak a sétának, amit kívánt magának.
A tisztást meglátva még nem olyan rossz a helyzet. Egész szép kezdet, már ha valóban azon túl található a város. De egy valami ragadja el a figyelmét, miközben át kell vágni a smaradszín füvön és az egy furcsa növény. Illetve fa. Hagyja magát vezetni a másik által, mert ezeket a terepeket ő ismeri. Ha valamiféle bizalmat jelent ez, akkor azt megkapta. Nem gondolná, hogy eltévednének, esélyt sem lát a rossz irányra, de most akármit is akar, neki azt meg kell nézni.*
- Azt! Azt nézzük meg!
*Hogy a hangjába keveredett pontosan az a lelkesedés, ami akkor volt, mikor az íjat ajzhatta, vagy amikor a sziklaszirtről eléjük táródó kilátást mutatta meg, az nem tűnik fel neki. Még nem szenved. Most nagyon is akar valamit.*
- Mi a... *Lép közelebb, mikor felsejlik neki, hogy az a fehéren derengő fagyöngy teljesen ismeretlen számára. Érezte, hogy ez nem csak egy fűz. Azt miért is nézte volna meg? Egy pillanatig csak áll, csípőjére teszi egyik kezét, tőle szokatlanul és most nem csak a fejével, hanem derekával is enyhén oldalra dől. Vizsgál. Meg akarja érinteni. Vagy vinni belőle, meg kell tudnia mi az, ilyet még az ő kis füzete sem rejt. Olyan pedig nincs. Az általa ismert világból legalábbis. Közelebb lép, a keze finoman érinti meg a sejtelmes termést. Ahogy ráfonódik azonnal látni vél valamit. Valamit, ami nem az övé. Ami még a reggel látottak sebeit is feltéphetné, de a képek, amik a másodperc töredéke alatt pörögnek le előtte, azok mások. Kellemesek. De erre nem volt felkészülve. Olyan hirtelen kapja el a kezét, mintha kandallóba nyúlt volna.*
- A kurva anyád!
*Néz elképedve a másikra, majd megrázza a fejét. Nem, nem neki szólt, ezt remélhetőleg ő is tudja.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 17:46:36
Üzenet elküldve: 2024-08-23 17:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Szerencséjére Alesian nem kérdőjelezi, hogy miért bámulja a kiálló füleit. Persze az is lehet, hogy csak nem tűnt fel neki, elvégre a férfi olyan gyengén dobálja a hazugságokat, hogy azt nehezen lehet nem azzal foglalkozni. A csavargó lenne a legkézenfekvőbb válasz a jelenlegi életképéhez. Természetesen a hajléktalan után! Mit vétett, hogy ezt kapta, azt nem tudja.
Közben Alesian megosztja vele a bárdi tapasztalatait. Derk mosolyra húzza a száját. Elvégre sikerült elterelnie a témát saját magáról, aminek ő nagyon örül. És persze el is teszi a fejében az információt, hogy mégis mikor kell menni ilyen helyekre. *
- Azt meghiszem!
* Szavaiban elismerést lehet felfedezni. Bár Derk elhiszi, hogy a nők kedvelik a tündért, nem biztos, hogy ugyan azzal a példával állnának elő. A vörösnél kezd csak beindulni a beszélgetés. Derk elkezdi dörzsölni a szakállát és már várja is a szaftos részleteket, mire a tündér elfordul. Eleinte nem érti, és úgy gondolja, hogy csak az ő idegeit szeretné tesztelni, mire amaz eliszkol. Ezt Derk csak kikerekedett szemekkel figyeli. *
~ Most mi van? ~
* Csak egy kicsivel később hallja meg az ugatást. A tündér után szalad. Kíváncsi, hogy mégis mi ez a felfordulás. Na meg, ha ez egy veszett dög, akkor még a tündérnek is neki mehet. Oda is ér és eleinte a tündér mellett próbálja kideríteni, hogy mégis mi a fenét csinál a kutya. Szemei nem a legjobbak, ezért is csak valami apróbbat lát, hogy mit, arról fogalma sincs. A tündér kérésére kizökken a bambulásból és akcióba lendül. *
- Máris!
* Közelebb lép és minden egyes lépésével dobbant a padlón. Ha por lenne, még azt is felverik a léptei. *
- Mit képzelsz? * Szólal meg erőteljesen * Eriggy' vissza a gazdádhoz! Mit mondtam?
* Eleinte még Derket is megugatja egyszer-kétszer, de amint látja, hogy a férfi nem hátrál, ha nem is egyből, de meggondolja magát. Fülei leereszti, farkát behúzza a lábai közé és eliszkol. Ekkor Derk közelebb lép, hogy megnézze mivel harcolt a kutya. *
* Szerencséjére Alesian nem kérdőjelezi, hogy miért bámulja a kiálló füleit. Persze az is lehet, hogy csak nem tűnt fel neki, elvégre a férfi olyan gyengén dobálja a hazugságokat, hogy azt nehezen lehet nem azzal foglalkozni. A csavargó lenne a legkézenfekvőbb válasz a jelenlegi életképéhez. Természetesen a hajléktalan után! Mit vétett, hogy ezt kapta, azt nem tudja.
Közben Alesian megosztja vele a bárdi tapasztalatait. Derk mosolyra húzza a száját. Elvégre sikerült elterelnie a témát saját magáról, aminek ő nagyon örül. És persze el is teszi a fejében az információt, hogy mégis mikor kell menni ilyen helyekre. *
- Azt meghiszem!
* Szavaiban elismerést lehet felfedezni. Bár Derk elhiszi, hogy a nők kedvelik a tündért, nem biztos, hogy ugyan azzal a példával állnának elő. A vörösnél kezd csak beindulni a beszélgetés. Derk elkezdi dörzsölni a szakállát és már várja is a szaftos részleteket, mire a tündér elfordul. Eleinte nem érti, és úgy gondolja, hogy csak az ő idegeit szeretné tesztelni, mire amaz eliszkol. Ezt Derk csak kikerekedett szemekkel figyeli. *
~ Most mi van? ~
* Csak egy kicsivel később hallja meg az ugatást. A tündér után szalad. Kíváncsi, hogy mégis mi ez a felfordulás. Na meg, ha ez egy veszett dög, akkor még a tündérnek is neki mehet. Oda is ér és eleinte a tündér mellett próbálja kideríteni, hogy mégis mi a fenét csinál a kutya. Szemei nem a legjobbak, ezért is csak valami apróbbat lát, hogy mit, arról fogalma sincs. A tündér kérésére kizökken a bambulásból és akcióba lendül. *
- Máris!
* Közelebb lép és minden egyes lépésével dobbant a padlón. Ha por lenne, még azt is felverik a léptei. *
- Mit képzelsz? * Szólal meg erőteljesen * Eriggy' vissza a gazdádhoz! Mit mondtam?
* Eleinte még Derket is megugatja egyszer-kétszer, de amint látja, hogy a férfi nem hátrál, ha nem is egyből, de meggondolja magát. Fülei leereszti, farkát behúzza a lábai közé és eliszkol. Ekkor Derk közelebb lép, hogy megnézze mivel harcolt a kutya. *
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:41:48
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:41:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Mintha a férfi kissé elidőzne a tündér arcán, legalábbis Alesian számára ez jön le és nem az, hogy milyen a füle. Mondjuk a nők figyelmének jobban örül, kik sokszor imádják az ennivalóan édes kis pofikáját. A férfiak nem képezik az érdeklődési körét, még ha jóképű, akkor se. A hirtelen jött találkozás vége az lesz, hogy a komédiás bemutatkozik, majd visszakérdez, hogy megtudjon valamit az őt meglepő idegenről is. A bemutatkozásra a tündér gyanakvóan megemeli a szemöldék.*
~ Helyi utazó? ~* Maga ez a két szó is elég furcsának tűnik, így együtt, a gondolkozó szünet meg csak még inkább gyanússá teszi.*
~ Akarod mondani csavargó. ~* Fűzi hozzá magában, de nem feltétlen ítéli el emiatt a másikat. Ránézésre nem tűnik olyannak, mint aki mindenképpen ártani akarna egy maga fajta tündérnek, hiszen megtehette volna már, amikor furulyázott is, így némi bizalmat fektet irányába. A kínos csend bekövetkezik, bár Alesian ezt nem érzékeli, mert fejében ez idő alatt rakja kategorizálja be a Derket.*
- Még elég korán van, majd ha megelevenedik a piac, de leginkább esténként érdemes dalolni. A lányok is akkor a legelevenebbek, most még söprögetnek, de nekem elhiteted, hogy szeretik a magamfajtákat.* Mosolyodik el sejtelmesen. Ha lányokról kell beszélni, abban mindig partner, most is azon van, hogy belevágjon egy jó kis storyba.*
- Úgy két napja futottam össze egy tüzes kis vörössel. Teysusra, ha tudnád...* Folytatná, ha a tisztás csendjét nem törné meg valami kutyának az ugatása. A tündér abba az irányba fordul, amerről hallani sejti a hangot. Az ugatást, hamarosan dühös csaholás, morgás és vonyítás hangja váltja fel. Annyira nem lehet messze tőlük. Nem kell tudósnak lenni, hogy kitalálja még akár egy átlag ember is, hogy mi folyik ott. Valami kutya egy másik állattal viaskodik. Alesian történetesen szereti az állatokat, szóval sarkon fordul és futva indul meg a helyszín felé. Rövid kis lábaival azért ez nem olyan egyszerű, kicsit piheg is, mire odaér, ahol az esemény zajlik. Valóban egy kutya verekedik valamilyen kisebb testű lénnyel, bár a verekedés erős túlzásnak tűnik, nagyjából egyoldalú harcnak tűnik. Azon lesz, hogy szétválassza őket valahogy, ha netán Derk követte, akkor egyértelműen neki adná a feladatott.*
- Gyorsan! Zavarja el azt a kutyát!* Reméli, hogy az a nagy termet elég lesz neki hozzá. Mivel egy nagyjából németjuhász méretű kóbor kutyáról van szó, ez talán fog menni neki.*
* Mintha a férfi kissé elidőzne a tündér arcán, legalábbis Alesian számára ez jön le és nem az, hogy milyen a füle. Mondjuk a nők figyelmének jobban örül, kik sokszor imádják az ennivalóan édes kis pofikáját. A férfiak nem képezik az érdeklődési körét, még ha jóképű, akkor se. A hirtelen jött találkozás vége az lesz, hogy a komédiás bemutatkozik, majd visszakérdez, hogy megtudjon valamit az őt meglepő idegenről is. A bemutatkozásra a tündér gyanakvóan megemeli a szemöldék.*
~ Helyi utazó? ~* Maga ez a két szó is elég furcsának tűnik, így együtt, a gondolkozó szünet meg csak még inkább gyanússá teszi.*
~ Akarod mondani csavargó. ~* Fűzi hozzá magában, de nem feltétlen ítéli el emiatt a másikat. Ránézésre nem tűnik olyannak, mint aki mindenképpen ártani akarna egy maga fajta tündérnek, hiszen megtehette volna már, amikor furulyázott is, így némi bizalmat fektet irányába. A kínos csend bekövetkezik, bár Alesian ezt nem érzékeli, mert fejében ez idő alatt rakja kategorizálja be a Derket.*
- Még elég korán van, majd ha megelevenedik a piac, de leginkább esténként érdemes dalolni. A lányok is akkor a legelevenebbek, most még söprögetnek, de nekem elhiteted, hogy szeretik a magamfajtákat.* Mosolyodik el sejtelmesen. Ha lányokról kell beszélni, abban mindig partner, most is azon van, hogy belevágjon egy jó kis storyba.*
- Úgy két napja futottam össze egy tüzes kis vörössel. Teysusra, ha tudnád...* Folytatná, ha a tisztás csendjét nem törné meg valami kutyának az ugatása. A tündér abba az irányba fordul, amerről hallani sejti a hangot. Az ugatást, hamarosan dühös csaholás, morgás és vonyítás hangja váltja fel. Annyira nem lehet messze tőlük. Nem kell tudósnak lenni, hogy kitalálja még akár egy átlag ember is, hogy mi folyik ott. Valami kutya egy másik állattal viaskodik. Alesian történetesen szereti az állatokat, szóval sarkon fordul és futva indul meg a helyszín felé. Rövid kis lábaival azért ez nem olyan egyszerű, kicsit piheg is, mire odaér, ahol az esemény zajlik. Valóban egy kutya verekedik valamilyen kisebb testű lénnyel, bár a verekedés erős túlzásnak tűnik, nagyjából egyoldalú harcnak tűnik. Azon lesz, hogy szétválassza őket valahogy, ha netán Derk követte, akkor egyértelműen neki adná a feladatott.*
- Gyorsan! Zavarja el azt a kutyát!* Reméli, hogy az a nagy termet elég lesz neki hozzá. Mivel egy nagyjából németjuhász méretű kóbor kutyáról van szó, ez talán fog menni neki.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 11:00:27
Üzenet elküldve: 2024-08-23 11:00:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Olybá tűnik, hogy Derk –még ha akaratlanul is– de sikeresen kiugrassza a bőréből a tündért. A hirtelen mozdulatok következtében Derk is megfeszül egy kicsit ijedtében. Erre nem számított. Bár ha megkérdeznék, hogy mégis mire gondolt, mikor valaki háta mögé settenkedve elkezd tapsolni, valószínűleg nem tudna előrukkolni megfelelő válasszal. *
~ Komédiás? Mutatványos? ~
* Ennek hallatán végigméri a tündért. Derk úgy gondolja, hogy ha van is valami, amit mutogathat azok a kiálló fülei. Egy kicsit talán hosszabb ideig ragad a tekintete a fülein, mint ami megengedett. Hamar ki is kerül a bambulásából a kérdés miatt. *
- Ó, igen! * Kezét a szája elé teszi, majd megköszörüli torkát * Derk Derrallo, helyi…~ Na most legyél okos Derk, mert „helyi hülyén” kívül sokat nem mondhatsz. ~ utazó!
* Ennél bizonytalanabban nem is mondhatta volna. Még a vak is hallhatja, hogy Derk nem mond igazat. Bár neki ez fel sem tűnik. Szerinte jól elterelte a szót. E válasz után nem szól, hátha a másiknak van mondandója, ha nem, és emiatt kínos csend húzódik eléjük, akkor megpróbálja eloszlatni. *
- És mond, hogy hogy dalnok létedre ilyen messze vagy a várostól? Én azt hittem a legtöbbetek a fogadókban üti el az idejét különféle dalokat költve, lopva, előadva. Na meg persze a lányok elcsábításával, ha érted mire gondolok.
* Enyhe mosoly húzódik az arcán és kacsint a tündér felé. Az igazat megvallva, fogalma sincs, hogy mit csinálnak az ilyen teremtmények. Csak ismétli, amit hall itt-ott. *
* Olybá tűnik, hogy Derk –még ha akaratlanul is– de sikeresen kiugrassza a bőréből a tündért. A hirtelen mozdulatok következtében Derk is megfeszül egy kicsit ijedtében. Erre nem számított. Bár ha megkérdeznék, hogy mégis mire gondolt, mikor valaki háta mögé settenkedve elkezd tapsolni, valószínűleg nem tudna előrukkolni megfelelő válasszal. *
~ Komédiás? Mutatványos? ~
* Ennek hallatán végigméri a tündért. Derk úgy gondolja, hogy ha van is valami, amit mutogathat azok a kiálló fülei. Egy kicsit talán hosszabb ideig ragad a tekintete a fülein, mint ami megengedett. Hamar ki is kerül a bambulásából a kérdés miatt. *
- Ó, igen! * Kezét a szája elé teszi, majd megköszörüli torkát * Derk Derrallo, helyi…~ Na most legyél okos Derk, mert „helyi hülyén” kívül sokat nem mondhatsz. ~ utazó!
* Ennél bizonytalanabban nem is mondhatta volna. Még a vak is hallhatja, hogy Derk nem mond igazat. Bár neki ez fel sem tűnik. Szerinte jól elterelte a szót. E válasz után nem szól, hátha a másiknak van mondandója, ha nem, és emiatt kínos csend húzódik eléjük, akkor megpróbálja eloszlatni. *
- És mond, hogy hogy dalnok létedre ilyen messze vagy a várostól? Én azt hittem a legtöbbetek a fogadókban üti el az idejét különféle dalokat költve, lopva, előadva. Na meg persze a lányok elcsábításával, ha érted mire gondolok.
* Enyhe mosoly húzódik az arcán és kacsint a tündér felé. Az igazat megvallva, fogalma sincs, hogy mit csinálnak az ilyen teremtmények. Csak ismétli, amit hall itt-ott. *
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 10:20:32
Üzenet elküldve: 2024-08-23 10:20:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Alesian nem veszi észre a közelgő idegent, aminek több oka is van. Az egyik, hogy háttal van neki, a másik meg, hogy annyira belemerül a furulya játékba, hogy mondhatni a külvilág zajai eltompulnak körülötte. Ez egyébként nem éppen egészséges dolog a maga fajtának, mert hát a tündér az egy elég gyámoltalan egy faj. Szerencséje van, legalábbis úgy tűnik, mert az érkező férfi nem ront rá, hanem végig hallgatja a számot. A tapsra szegény tündér úgy megijed, hogy majd kiugrik a bőréből. Rögvest talpra is szökken és riadtan méri végig az idegent. Főleg a fegyverek érdeklik, de mivel nem lát nála semmi agresszív cselekedetre utalót, ezért kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm!* Hajol meg enyhén.* Szoktam is. Tökvirág Alesian dalnok, komédiás és mutatványos szolgálatára.* Hajol meg ismét enyhén. Újfent végig méri a férfit, de most már jobban megnézi magának. Panaszra nem lehet oka Derknek, mivel mondhatni az szép fiús alkat, ami után biztosan bomlanak a nők. A tündér leginkább a férfi magasságát irigyli. Az ilyen magas alakokra mindig is így tekint, bár lehet inkább amolyan gyűlölet féle, mert sokszor a magasak letapossák a kicsiket.*
- Önben kit tisztelhetek?* Kérdezi kíváncsian az eddig ismeretlen egyéntől.*
* Alesian nem veszi észre a közelgő idegent, aminek több oka is van. Az egyik, hogy háttal van neki, a másik meg, hogy annyira belemerül a furulya játékba, hogy mondhatni a külvilág zajai eltompulnak körülötte. Ez egyébként nem éppen egészséges dolog a maga fajtának, mert hát a tündér az egy elég gyámoltalan egy faj. Szerencséje van, legalábbis úgy tűnik, mert az érkező férfi nem ront rá, hanem végig hallgatja a számot. A tapsra szegény tündér úgy megijed, hogy majd kiugrik a bőréből. Rögvest talpra is szökken és riadtan méri végig az idegent. Főleg a fegyverek érdeklik, de mivel nem lát nála semmi agresszív cselekedetre utalót, ezért kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm!* Hajol meg enyhén.* Szoktam is. Tökvirág Alesian dalnok, komédiás és mutatványos szolgálatára.* Hajol meg ismét enyhén. Újfent végig méri a férfit, de most már jobban megnézi magának. Panaszra nem lehet oka Derknek, mivel mondhatni az szép fiús alkat, ami után biztosan bomlanak a nők. A tündér leginkább a férfi magasságát irigyli. Az ilyen magas alakokra mindig is így tekint, bár lehet inkább amolyan gyűlölet féle, mert sokszor a magasak letapossák a kicsiket.*
- Önben kit tisztelhetek?* Kérdezi kíváncsian az eddig ismeretlen egyéntől.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:05:33
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Derket rémálmok gyötrik. Álmaiban arctalan alakokat vél felfedezni, akik a világ végéig is üldöznék. Gyakran álmodik ilyeneket, és eddig minden álma ugyanúgy végződött. Az elkapás pillanatában, mintha kilőnék az ágyból, úgy ugrik szinte talpra, kezében már fogja is a kardot miközben sebesen próbálja felmérni a terepet. Amint lenyugszik, kezével megtörli homlokát. Szinte folyik róla az izzadtság. Kinyújtóztatja elaludt végtagjait. Jó néhány ropogás követi a mozdulatait és még egy nagy ásítást is elenged. Felszereléseit összeszedve elindul a közeli partra. *
~ Azt hiszem erre. ~
* Ha emlékei nem csalnak, –márpedig megesik– akkor jó irányba tart. Meg is pillantja a távolban csordogáló folyót. Kicsit nagyobb tempót vesz fel, hogy hamarabb odaérjen. Amint mellé ért lehajol és néhány határozott mozdulattal megmossa benne az arcát. A hideg víz jól felébreszti Derket, aki elégedetten sóhajt egyet. *
- Ez kellett
*Lefekszik a folyó mellé, hogy az eget bámulhassa. Főleg azon gondolkodik, hogy mit tudna csinálni. Ekkor hallja meg a furulya dallamát. Felugrik, majd lassan elkezd a hang irányába sétálni. Ahogy felfele sétál, az egyre hangosodó dallamból arra következtet, hogy jó irányba ment és nem tévedt el mint legutóbb.
Néhány perc múlva megpillantja a távolban épp furulyázó tündért. Tőle egy jó pár lépésre megáll és hallgatja a zenéjét. Derket nyugtatja a dallam, mintha soha nem lett volna semmi baja az égegyadta világon. Megvárja, míg befejezi, és csak utána szólal meg, vagy ha előbb veszi észre és emiatt hagyja abba. *
- Csodálatos! * Megtapsolja a tündért * Ezért pénzt is kérhetnél, hogy mások is hallgassák.
* Derk egy igazi műkedvelő. Szereti a komolyabb hangvételű előadásokat, de azért nem veti meg az utolsó lebujban lévőket is. Csak azok más pontozásokon mennek keresztül. *
* Derket rémálmok gyötrik. Álmaiban arctalan alakokat vél felfedezni, akik a világ végéig is üldöznék. Gyakran álmodik ilyeneket, és eddig minden álma ugyanúgy végződött. Az elkapás pillanatában, mintha kilőnék az ágyból, úgy ugrik szinte talpra, kezében már fogja is a kardot miközben sebesen próbálja felmérni a terepet. Amint lenyugszik, kezével megtörli homlokát. Szinte folyik róla az izzadtság. Kinyújtóztatja elaludt végtagjait. Jó néhány ropogás követi a mozdulatait és még egy nagy ásítást is elenged. Felszereléseit összeszedve elindul a közeli partra. *
~ Azt hiszem erre. ~
* Ha emlékei nem csalnak, –márpedig megesik– akkor jó irányba tart. Meg is pillantja a távolban csordogáló folyót. Kicsit nagyobb tempót vesz fel, hogy hamarabb odaérjen. Amint mellé ért lehajol és néhány határozott mozdulattal megmossa benne az arcát. A hideg víz jól felébreszti Derket, aki elégedetten sóhajt egyet. *
- Ez kellett
*Lefekszik a folyó mellé, hogy az eget bámulhassa. Főleg azon gondolkodik, hogy mit tudna csinálni. Ekkor hallja meg a furulya dallamát. Felugrik, majd lassan elkezd a hang irányába sétálni. Ahogy felfele sétál, az egyre hangosodó dallamból arra következtet, hogy jó irányba ment és nem tévedt el mint legutóbb.
Néhány perc múlva megpillantja a távolban épp furulyázó tündért. Tőle egy jó pár lépésre megáll és hallgatja a zenéjét. Derket nyugtatja a dallam, mintha soha nem lett volna semmi baja az égegyadta világon. Megvárja, míg befejezi, és csak utána szólal meg, vagy ha előbb veszi észre és emiatt hagyja abba. *
- Csodálatos! * Megtapsolja a tündért * Ezért pénzt is kérhetnél, hogy mások is hallgassák.
* Derk egy igazi műkedvelő. Szereti a komolyabb hangvételű előadásokat, de azért nem veti meg az utolsó lebujban lévőket is. Csak azok más pontozásokon mennek keresztül. *
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:14:37
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:14:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Alesian az éjszakát a Pegazusban tölti, de szokásától eltérően reggel már talpon van. A mindennapos teendők után a tisztás felé indul. Ki akarja szellőztetni a bortól enyhén kótyagos fejét. A fű még harmatos, ezért igyekszik kerülni a magas füvet, mert nem szeretne vizes lenni. Egyelőre céltalanul bolyong, aminek az eredménye, hogy a folyóparton köt ki. Egy napfényesebb részen le is telepedik, ha már ide került. Egy darabig nézelődik, majd előveszi a furulyáját és egy vidám dallamot kezd el játszani rajta, mely valószínűleg eljut a tisztás környező részeihez is.*
*Alesian az éjszakát a Pegazusban tölti, de szokásától eltérően reggel már talpon van. A mindennapos teendők után a tisztás felé indul. Ki akarja szellőztetni a bortól enyhén kótyagos fejét. A fű még harmatos, ezért igyekszik kerülni a magas füvet, mert nem szeretne vizes lenni. Egyelőre céltalanul bolyong, aminek az eredménye, hogy a folyóparton köt ki. Egy napfényesebb részen le is telepedik, ha már ide került. Egy darabig nézelődik, majd előveszi a furulyáját és egy vidám dallamot kezd el játszani rajta, mely valószínűleg eljut a tisztás környező részeihez is.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-21 11:07:22
Üzenet elküldve: 2024-08-21 11:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Megszabadult a kellemetlen kérdésektől. De legalább az italát be tudta fejezni, s az nem veszett kárba. Bár egyesek beleköthetnének abba, hogy az égvilágon semmi sem kár, ha azt egy szépséggel tölthetik. Valahol megérti, de amíg nincs megbizonyosodva, hogy nem követik, addig nem maradhat egy helyen sokáig.
Síri csend húzódik köréje, ahogyan elhagyja a lakottabb helyeket, míg végül egyedül marad saját gondolataival. Ezeket a gondolatokat hirtelen a gyomrának korgása kergeti el. Nem csoda, elvégre csak az alkohol utáni vágyát tudta csillapítani. Előkapja erszényét a zsebéből és a kezébe önti. Nem kevesebb, mint kettő arany hullik ki az erszényből. Ha nem is mutatja ki, ez nagyon elszomorítja. *
- Az király! Csak éhen fogok dögleni, semmi komoly!
* Teszi vissza a felülmúlhatatlan vagyonát egy nagy sóhaj kíséretével. Ezért nem szentel tiszteletet az isteneknek. Nem köszönhet nekik semmi jelentőségteljeset az életében. Ha mégis, akkor lásd hova jutott Derk emiatt. Sétálás közben végig orrát lógatja, és egy követ rugdos előre, amit végül kicsit talán túl nagy erővel küld a bokorba. A bokorból egy nyúl ugrik elő, ezzel kicsit megijesztve Derket, aki éppen magával van elfoglalva. Mit se gondolva, végignézi, ahogyan a nyúl tovább ugrál. Csak miután eltűnt robban be a gondolat Derk üres fejébe, hogy lehet el kéne kapni. *
- Basszus!
* Azzal utána is fut, de fogalma sincs, hogy amaz merre mehetett. Lassan, óvatosan lépked, hátha fel tud figyelni a bokrok mozgására és ezzel becserkészheti áldozatát. Nagyjából két óra keresgélés és megannyi lélegzet visszatartással később, már majdnem feladja, mikor megpillant egyet magányosan. Derk nagyon megörül ennek, olyannyira, hogy le sem tud állni a mosolygásával. Felvesz egy kisebb követ, majd a nyúl túloldalára dobja, hogy amaz megijedjen és felé fusson. Amint földet ér a kő a nyúl már szalad is. Pont úgy, ahogyan azt elképzelte. Amint elég közel ért felfedi magát s érte kap. A nyúl azonban nem hülye, így kikerüli és tovább ugrik. *
- Azt már biztos nem!
* Derk fordul egyet és a közeli fán megrugaszkodik, hogy lendületből kapja el. Az akció sikeres. Ugyan a vadász a földön, de a préda a kezében. *
- Ez az! Ezt nektek!
* Felpattan földről és az eget bámulva kiáltja ki győzelmét. Később száraz ágakból épít tűzrakást. Nincs semmi amivel gyújthatna, szóval próbálja feltalálni magát. Még egy óra elteltével, mikor már a nap is javában eltette magát aludni, ő még csak akkor gyújtja be és kezd hozzá a sütésének. A mai dolgokat elemezve, már biztosan állíthatja, hogy sem vadász, sem szakács nem volt a múltban. Elvégre amilyen szerencsétlenül vadászta le a nyulat, nevetséges. Szakácsnak is vicces lenne. A nyúl egyik része égett a másik nyers. Biztos megölne valakit a saját tehetségével. Inkább oda is égeti. Az legalább kevésbé üti meg a gyomrát.
Olybá tűnik ma is kint éjszakázik. Ehhez valahogy már hozzá van szokva. De várja már a napot, amikor egy pihe puha ágyban töltheti az éjszakáit, mintsem a végtelenségig nyúló csillagos ég alatt. *
A hozzászólás írója (Derk Derrallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 11:08:21
Síri csend húzódik köréje, ahogyan elhagyja a lakottabb helyeket, míg végül egyedül marad saját gondolataival. Ezeket a gondolatokat hirtelen a gyomrának korgása kergeti el. Nem csoda, elvégre csak az alkohol utáni vágyát tudta csillapítani. Előkapja erszényét a zsebéből és a kezébe önti. Nem kevesebb, mint kettő arany hullik ki az erszényből. Ha nem is mutatja ki, ez nagyon elszomorítja. *
- Az király! Csak éhen fogok dögleni, semmi komoly!
* Teszi vissza a felülmúlhatatlan vagyonát egy nagy sóhaj kíséretével. Ezért nem szentel tiszteletet az isteneknek. Nem köszönhet nekik semmi jelentőségteljeset az életében. Ha mégis, akkor lásd hova jutott Derk emiatt. Sétálás közben végig orrát lógatja, és egy követ rugdos előre, amit végül kicsit talán túl nagy erővel küld a bokorba. A bokorból egy nyúl ugrik elő, ezzel kicsit megijesztve Derket, aki éppen magával van elfoglalva. Mit se gondolva, végignézi, ahogyan a nyúl tovább ugrál. Csak miután eltűnt robban be a gondolat Derk üres fejébe, hogy lehet el kéne kapni. *
- Basszus!
* Azzal utána is fut, de fogalma sincs, hogy amaz merre mehetett. Lassan, óvatosan lépked, hátha fel tud figyelni a bokrok mozgására és ezzel becserkészheti áldozatát. Nagyjából két óra keresgélés és megannyi lélegzet visszatartással később, már majdnem feladja, mikor megpillant egyet magányosan. Derk nagyon megörül ennek, olyannyira, hogy le sem tud állni a mosolygásával. Felvesz egy kisebb követ, majd a nyúl túloldalára dobja, hogy amaz megijedjen és felé fusson. Amint földet ér a kő a nyúl már szalad is. Pont úgy, ahogyan azt elképzelte. Amint elég közel ért felfedi magát s érte kap. A nyúl azonban nem hülye, így kikerüli és tovább ugrik. *
- Azt már biztos nem!
* Derk fordul egyet és a közeli fán megrugaszkodik, hogy lendületből kapja el. Az akció sikeres. Ugyan a vadász a földön, de a préda a kezében. *
- Ez az! Ezt nektek!
* Felpattan földről és az eget bámulva kiáltja ki győzelmét. Később száraz ágakból épít tűzrakást. Nincs semmi amivel gyújthatna, szóval próbálja feltalálni magát. Még egy óra elteltével, mikor már a nap is javában eltette magát aludni, ő még csak akkor gyújtja be és kezd hozzá a sütésének. A mai dolgokat elemezve, már biztosan állíthatja, hogy sem vadász, sem szakács nem volt a múltban. Elvégre amilyen szerencsétlenül vadászta le a nyulat, nevetséges. Szakácsnak is vicces lenne. A nyúl egyik része égett a másik nyers. Biztos megölne valakit a saját tehetségével. Inkább oda is égeti. Az legalább kevésbé üti meg a gyomrát.
Olybá tűnik ma is kint éjszakázik. Ehhez valahogy már hozzá van szokva. De várja már a napot, amikor egy pihe puha ágyban töltheti az éjszakáit, mintsem a végtelenségig nyúló csillagos ég alatt. *
A hozzászólás írója (Derk Derrallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.21 11:08:21
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:57:02
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Szemeiben látszik, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, miközben igyekszik elképzelni azt a sok sok tündér vándorolni abban a sivár pusztaságban. Elkápráztatja a történet és biza issza magába a tündér szavait. Idejét se tudja, pontosabban fogalma sincs arról bárki mesélt volna neki ilyen történetet valaha is. Új nevét illetően, meglátja az elégedett mosolyt a férfi arcán, ami kicsit megnyugtatja őt. Lehet tényleg nem lesz rossz itt a városban mint amennyire képzelte. Testtartásán is kezd engedni egy picit, kevésbé tűnik feszültnek, vagy épp ugrásra készültnek. Megindulva a piac irányába, és a választ is megkapva, Cilia egy pillanatra megáll és megszeppenve válaszol.*
-A piacra? Az az a hely ahol az ennit az asztalra rakják igaz? Ott haragudni fognak rám és Deresre.
*Két kis kezét összehúzza mellkasa előtt, nem szeretné elrontani a pillanatot, és legfőképp a lehetőséget arra, hogy megtömje mindkettőjük pocakját, de nem szeretne bajt hozni saját fején kívül másikéra sem.*
*Szemeiben látszik, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, miközben igyekszik elképzelni azt a sok sok tündér vándorolni abban a sivár pusztaságban. Elkápráztatja a történet és biza issza magába a tündér szavait. Idejét se tudja, pontosabban fogalma sincs arról bárki mesélt volna neki ilyen történetet valaha is. Új nevét illetően, meglátja az elégedett mosolyt a férfi arcán, ami kicsit megnyugtatja őt. Lehet tényleg nem lesz rossz itt a városban mint amennyire képzelte. Testtartásán is kezd engedni egy picit, kevésbé tűnik feszültnek, vagy épp ugrásra készültnek. Megindulva a piac irányába, és a választ is megkapva, Cilia egy pillanatra megáll és megszeppenve válaszol.*
-A piacra? Az az a hely ahol az ennit az asztalra rakják igaz? Ott haragudni fognak rám és Deresre.
*Két kis kezét összehúzza mellkasa előtt, nem szeretné elrontani a pillanatot, és legfőképp a lehetőséget arra, hogy megtömje mindkettőjük pocakját, de nem szeretne bajt hozni saját fején kívül másikéra sem.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:46:49
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:46:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* A gyermek nem hagyja annyiban a szárnyas történetet. Szomjazza a jó történeteket, ahogy a legtöbb gyermek. Nem hagyja hát annyiban, hanem többször is belekérdez a szárnyak történetébe.*
- Mondhatni, mivel egy kietlen homokos pusztaságban kötöttek ki. Már nem bírtak repülni, mint mondtam, ami miatt egyik társuk keservesen sírni kezdett. A könnyek hatására a földből növények kezdtek kinőni. Ekkor jöttek rá, hogy az érzelmeikkel képesek teremteni. Úgyhogy sírás helyet énekelni meg táncolni kezdtek. Amire befejezték már szép kertben álltak. Szóval mégiscsak lett otthonuk. Úgy tartják abban a kertben a legszebb virágból kelt ki az első igazi tündér. Én szerintem már nem férnék bele egy virágba.* Mosoly rá cinkosan. Deres a kapcsolatuk közben alakul, de annyira még nem haverok, hogy nagyon piszkálgassa. Nem is feszíti a húrt tovább, mint kéne a tündér. A lányra koncentrál, kinek éppen csak most add új nevet. Kis szünet, de végül csak rábólint Cilia az új nevére. A mosoly a csepp arcán elégedettséggel tölti el a férfi szívét. Ha nem is elsőre, de előbb vagy utóbb, de kiszúrja majd a tőrön a nap szimbólumot. A társulattal anno bejárta a világot, sokat látott egyénnek mondhatja magát. El is tűnődik egy pillanatra a jelen, de biztosra nem tudná mondani, hogy kihez tartozhat. Kelettől nyugatig elég sok helyen használják ezt a szimbólumot, de ha tippelnie kéne, akkor valamilyen nemesi jelképre tippelne. Egyelőre ezt az információt elraktározza az agyában, később még lehet megpróbál rákérdezni, de most a gyomra hevesen élelem után kiabál.*
- Arra, a piacra. Ott sok finomság van.* Mutat a piac irányába, ami valahol a fákon túl lesz.*
* A gyermek nem hagyja annyiban a szárnyas történetet. Szomjazza a jó történeteket, ahogy a legtöbb gyermek. Nem hagyja hát annyiban, hanem többször is belekérdez a szárnyak történetébe.*
- Mondhatni, mivel egy kietlen homokos pusztaságban kötöttek ki. Már nem bírtak repülni, mint mondtam, ami miatt egyik társuk keservesen sírni kezdett. A könnyek hatására a földből növények kezdtek kinőni. Ekkor jöttek rá, hogy az érzelmeikkel képesek teremteni. Úgyhogy sírás helyet énekelni meg táncolni kezdtek. Amire befejezték már szép kertben álltak. Szóval mégiscsak lett otthonuk. Úgy tartják abban a kertben a legszebb virágból kelt ki az első igazi tündér. Én szerintem már nem férnék bele egy virágba.* Mosoly rá cinkosan. Deres a kapcsolatuk közben alakul, de annyira még nem haverok, hogy nagyon piszkálgassa. Nem is feszíti a húrt tovább, mint kéne a tündér. A lányra koncentrál, kinek éppen csak most add új nevet. Kis szünet, de végül csak rábólint Cilia az új nevére. A mosoly a csepp arcán elégedettséggel tölti el a férfi szívét. Ha nem is elsőre, de előbb vagy utóbb, de kiszúrja majd a tőrön a nap szimbólumot. A társulattal anno bejárta a világot, sokat látott egyénnek mondhatja magát. El is tűnődik egy pillanatra a jelen, de biztosra nem tudná mondani, hogy kihez tartozhat. Kelettől nyugatig elég sok helyen használják ezt a szimbólumot, de ha tippelnie kéne, akkor valamilyen nemesi jelképre tippelne. Egyelőre ezt az információt elraktározza az agyában, később még lehet megpróbál rákérdezni, de most a gyomra hevesen élelem után kiabál.*
- Arra, a piacra. Ott sok finomság van.* Mutat a piac irányába, ami valahol a fákon túl lesz.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 14:04:01
Üzenet elküldve: 2024-08-10 14:04:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Figyelmesen, nagy szemekkel hallgatja végig a történetet, egy aprót bólint is hozzá, hogy megértette mindazt.*
-És találtak?
*Kérdezi naivan várva a mese további részét, nem igazán volt alkalma ez idáig hallani bármiféle történetet, kicsit megbolygatta kíváncsiságát Alesian meséje. Ami Derest illeti, egy vakkantással sem jelezte a férfinak, hogy annak szabad hozzányúlnia, bár tény a simogatást kifejezetten kedveli, egy halk mély morgással jelzi, hogy ennyi elég volt számára a testiségből. Cilia elpanaszolva gúnyneveit, meghallván az új nevet ami Alesian javasol ekképpen válaszol.*
-Szikra?
*Gondolkodik el rajta, emlékképek jutnak eszébe, egy villanó fénycsóváról, egy kályha előtt, egy homályos alak kezében lévő kis tárgyból kipattanva, majd a kellemes tűzifa illat árasztja el érzékeit, utána pedig a kellemes meleg követi amazt. Elégedetten bólint, tetszik neki a név.*
-Uhum.
*Mondja egy enyhe mosollyal az arcán. Azonban Alesian, hogy végre ilyen közelségbe ér, van alkalma jobban szemügyre venni a leánykát. Annak övén elhelyezett díszesnek mondható tőr markolatán egy nap szimbólumot vélhet fel, talán mond számára valamit.*
-Hova megyünk?
*Kérdezi vékonyka is hangján, miután Alesian lassacskán megindul a piac irányába. Cilia még nincs teljesen tisztában mi merre is helyezkedik el a városban.*
*Figyelmesen, nagy szemekkel hallgatja végig a történetet, egy aprót bólint is hozzá, hogy megértette mindazt.*
-És találtak?
*Kérdezi naivan várva a mese további részét, nem igazán volt alkalma ez idáig hallani bármiféle történetet, kicsit megbolygatta kíváncsiságát Alesian meséje. Ami Derest illeti, egy vakkantással sem jelezte a férfinak, hogy annak szabad hozzányúlnia, bár tény a simogatást kifejezetten kedveli, egy halk mély morgással jelzi, hogy ennyi elég volt számára a testiségből. Cilia elpanaszolva gúnyneveit, meghallván az új nevet ami Alesian javasol ekképpen válaszol.*
-Szikra?
*Gondolkodik el rajta, emlékképek jutnak eszébe, egy villanó fénycsóváról, egy kályha előtt, egy homályos alak kezében lévő kis tárgyból kipattanva, majd a kellemes tűzifa illat árasztja el érzékeit, utána pedig a kellemes meleg követi amazt. Elégedetten bólint, tetszik neki a név.*
-Uhum.
*Mondja egy enyhe mosollyal az arcán. Azonban Alesian, hogy végre ilyen közelségbe ér, van alkalma jobban szemügyre venni a leánykát. Annak övén elhelyezett díszesnek mondható tőr markolatán egy nap szimbólumot vélhet fel, talán mond számára valamit.*
-Hova megyünk?
*Kérdezi vékonyka is hangján, miután Alesian lassacskán megindul a piac irányába. Cilia még nincs teljesen tisztában mi merre is helyezkedik el a városban.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 13:37:13
Üzenet elküldve: 2024-08-10 13:37:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
*A fiúnak nincs sejtése arról, hogy a kis hártyás szárnyai mit váltottak ki a másikból, ha tudná is Teysusnak tulajdonítaná, hiszen ki más műve lehetne?*
- A régi történetek szerint nagyon régen túl sokat repültek a tündérek, amikor hazát kerestek. Aztán annyira kimerültek a sok repüléstől, hogy többé már nem is tudtak igazán repülni. Azóta se tudnak a tündérek rendesen repülni, már soknak szárnya sincsen.* Sokáig tudná mesélni még ezeket a ködös történeteket, amik vagy igazak vagy nem, de tény, amit tény, hogy sok tündérnek már nincsen szárnya. Időközben Deres a hűséges eb, szagmintát vesz a tündéről. A nagy nedves orr rendesen átpásztázza a testét. Idejét se tudja Alesian már, hogy mikor került ilyen közvetlen kapcsolatba házikedvenccel. Óvatosan végig simít a nagy busa fejen, miközben nosztalgikus emlékek törnek rá. Kicsit zavartan kap észbe, hogy elkalandozott. A figyelem elterelésére pont jó, hogy rákérdezzen a lány nevére, de itt újabb akadályba ütközik.*
- Meg tudom érteni, nem szép nevek. Talán...* Tűnődik el, mert hát miért is ne tenné. Farkasos lány kinek nincs neve, egyre jobb táptalaj.*
- Mit szólnál, ha én Szikrának hívnálak? Szép zöld szemed van, szinte szikrázik.* Tesz gyors javaslatot. Persze fel fogja használni később ezt a balladájában, mert tuti fog írni egyet Ciliáról.*
- Bizony enni.* Biccent felé bátorítóan, ami láthatóan működik is. Naná, hogy a kutyáról nem feledkezik el a lányka, így rögtön már plusz két főnek kellene megtömi a hasát.*
- Persze veszünk neki is valami finomat.* Ígéri meg könnyelműen. Egyébként az ebre még most is fordít kellő figyelmet, mert hát mégiscsak egy termetes fenevadról van szó. Ha már mindenki készen, akkor a piactér felé indulna el.*
*A fiúnak nincs sejtése arról, hogy a kis hártyás szárnyai mit váltottak ki a másikból, ha tudná is Teysusnak tulajdonítaná, hiszen ki más műve lehetne?*
- A régi történetek szerint nagyon régen túl sokat repültek a tündérek, amikor hazát kerestek. Aztán annyira kimerültek a sok repüléstől, hogy többé már nem is tudtak igazán repülni. Azóta se tudnak a tündérek rendesen repülni, már soknak szárnya sincsen.* Sokáig tudná mesélni még ezeket a ködös történeteket, amik vagy igazak vagy nem, de tény, amit tény, hogy sok tündérnek már nincsen szárnya. Időközben Deres a hűséges eb, szagmintát vesz a tündéről. A nagy nedves orr rendesen átpásztázza a testét. Idejét se tudja Alesian már, hogy mikor került ilyen közvetlen kapcsolatba házikedvenccel. Óvatosan végig simít a nagy busa fejen, miközben nosztalgikus emlékek törnek rá. Kicsit zavartan kap észbe, hogy elkalandozott. A figyelem elterelésére pont jó, hogy rákérdezzen a lány nevére, de itt újabb akadályba ütközik.*
- Meg tudom érteni, nem szép nevek. Talán...* Tűnődik el, mert hát miért is ne tenné. Farkasos lány kinek nincs neve, egyre jobb táptalaj.*
- Mit szólnál, ha én Szikrának hívnálak? Szép zöld szemed van, szinte szikrázik.* Tesz gyors javaslatot. Persze fel fogja használni később ezt a balladájában, mert tuti fog írni egyet Ciliáról.*
- Bizony enni.* Biccent felé bátorítóan, ami láthatóan működik is. Naná, hogy a kutyáról nem feledkezik el a lányka, így rögtön már plusz két főnek kellene megtömi a hasát.*
- Persze veszünk neki is valami finomat.* Ígéri meg könnyelműen. Egyébként az ebre még most is fordít kellő figyelmet, mert hát mégiscsak egy termetes fenevadról van szó. Ha már mindenki készen, akkor a piactér felé indulna el.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 12:05:50
Üzenet elküldve: 2024-08-10 12:05:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Valóban nem mindennapi látvány egy ekkora testű élőlényt repülni látni, főleg ha egy illető úgymond elsőként látja. Vagy legalább is elsőnek hiszi. Tapintása alatt fura, de jóleső érzés megfogni azokat a kis szárnyakat, bizony az az emlékkép ami fájdalmasan szeme előtt villan el, közelebb hozta ahhoz amit elvesztett. Alesiannak lehet fogalma sincs erről az egészről, de lehet segített a lánynak rátalálnia arra amit régen elvesztett. Még ha csak azzal is, megmutatta neki azokat a kis szárnyakat. A válasz kicsit lelohasztja kedvét.*
-Talán sérült? Vagy túl nehéz vagy?
*Kérdezi enyhén oldalra biccentett fejjel megérteni miért is ne tudna az illető feljebb repülni. Deres mindeközben közelebb lép a férfihoz, hideg nedves orrát enyhén a férfinak nyomva kezdi el szaglászni, mellkastól egészen a lába ujjáig.*
-A nevem?
*Gondolkodik el, majd enyhe szomorkás hangnemben szólal meg.*
-Mondták már rám, hogy csibész, fattyú, tolvaj, semmirekellő, de egyik sem tetszik, mind olyan haragosnak tűnt.
*Rázza meg fejét, hogy még jobban kifejezze nem tetszését az általa hallott nevekről amiket akkor hallhatott mikor bármelyik kétlábúval is összefutott.*
-Enni?
*Csodálkozik fel egy pillanatra, rég volt már, hogy azt a két nagy almát megette, azóta nem is mert visszamenni a piacra, hogy szerezzen egy másikat hiába adott Grael neki néhány arany tallért, nem merte őket még használni.*
-Deres is éhes.
*Mutat jószága irányába, aki azóta már rég abba hagyva a szimatolást, deres pofájával csendesen méri fel csupán az illetőt, úgy látszik a jószág megszokta a közelségét, bár azokat a mélybarna szemek arról árulkodnak, hogy még mindig figyeli a férfi gyanúsnak vélt mozdulatait.*
*Valóban nem mindennapi látvány egy ekkora testű élőlényt repülni látni, főleg ha egy illető úgymond elsőként látja. Vagy legalább is elsőnek hiszi. Tapintása alatt fura, de jóleső érzés megfogni azokat a kis szárnyakat, bizony az az emlékkép ami fájdalmasan szeme előtt villan el, közelebb hozta ahhoz amit elvesztett. Alesiannak lehet fogalma sincs erről az egészről, de lehet segített a lánynak rátalálnia arra amit régen elvesztett. Még ha csak azzal is, megmutatta neki azokat a kis szárnyakat. A válasz kicsit lelohasztja kedvét.*
-Talán sérült? Vagy túl nehéz vagy?
*Kérdezi enyhén oldalra biccentett fejjel megérteni miért is ne tudna az illető feljebb repülni. Deres mindeközben közelebb lép a férfihoz, hideg nedves orrát enyhén a férfinak nyomva kezdi el szaglászni, mellkastól egészen a lába ujjáig.*
-A nevem?
*Gondolkodik el, majd enyhe szomorkás hangnemben szólal meg.*
-Mondták már rám, hogy csibész, fattyú, tolvaj, semmirekellő, de egyik sem tetszik, mind olyan haragosnak tűnt.
*Rázza meg fejét, hogy még jobban kifejezze nem tetszését az általa hallott nevekről amiket akkor hallhatott mikor bármelyik kétlábúval is összefutott.*
-Enni?
*Csodálkozik fel egy pillanatra, rég volt már, hogy azt a két nagy almát megette, azóta nem is mert visszamenni a piacra, hogy szerezzen egy másikat hiába adott Grael neki néhány arany tallért, nem merte őket még használni.*
-Deres is éhes.
*Mutat jószága irányába, aki azóta már rég abba hagyva a szimatolást, deres pofájával csendesen méri fel csupán az illetőt, úgy látszik a jószág megszokta a közelségét, bár azokat a mélybarna szemek arról árulkodnak, hogy még mindig figyeli a férfi gyanúsnak vélt mozdulatait.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:19:48
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:19:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* Egymás gondolatait valóban nem tudják olvasni, de lassan talán kezd megtörni az a jég, ami a kis mutatványának köszönhető. Rendesen odateszi magát, amire nem marad el az elvárt reakció. Kevés olyan repülésre képes lényt lehet látni, ami akkora, mint a kis tündér. Dagad is csepp mellkasa, ahogy bezsebeli a lány ámulását, de nem csak az övét, hanem hűséges társáét is. Innentől meg már megy, mint a karikacsapás, hiszen ki ne akarná megérinti azt a szárnyat? Mivel féltett kincse Alesiannak pici szárnyacskája, azért nagyon figyeli a lányt, de nem vár tőle semmilyen agresszív cselekedetre. A kislány igen gyengéden érinti meg a szárnyait, amit természetesen érzékel a tündér. Az okát meg nem tudná mondani, mert soha nem is gondolkodott rajta, de egy képzett tudós valószínűleg tudna mit mesélni az apró, finom szőröcskékről, amik az ilyen szárnyakon találhatóak. Amíg a szárnyát tapizzák kiszökik egy nyögés a lányból, de ennél többet a férfi nem érzékel, így hát ez annyiban is marad.*
- Sajnos nem tudok vele sokat repülni. Egyik tündér se tudja már tartósan használni a szárnyait.* Foglalja röviden össze, mielőtt megragadná az alkalmat, hogy ő kérdezzen.*
- A kutyusod nevét már tudom, de a tieddet még nem. Hogy hívnak?* Teszi fel a nagy kérdést. Válasz ide vagy oda a hasát ez nem izgatja. Rég nem evett semmit a hosszú úttól megéhezett, amit egy has korgás is jelez.*
- Ettől a sok repüléstől rendesen megéheztem. Te nem vagy éhes? Együnk valamit.* Nyilván költői kérdés, hiszen az ilyen kaliberű szegények mindig éhesek. Túl sok terve nincsen igazából. Ha benne van a lány az ingyen kajában, akkor kiszed belőle még pár hasznos dolgot aztán majd meglátja mi lesz.*
* Egymás gondolatait valóban nem tudják olvasni, de lassan talán kezd megtörni az a jég, ami a kis mutatványának köszönhető. Rendesen odateszi magát, amire nem marad el az elvárt reakció. Kevés olyan repülésre képes lényt lehet látni, ami akkora, mint a kis tündér. Dagad is csepp mellkasa, ahogy bezsebeli a lány ámulását, de nem csak az övét, hanem hűséges társáét is. Innentől meg már megy, mint a karikacsapás, hiszen ki ne akarná megérinti azt a szárnyat? Mivel féltett kincse Alesiannak pici szárnyacskája, azért nagyon figyeli a lányt, de nem vár tőle semmilyen agresszív cselekedetre. A kislány igen gyengéden érinti meg a szárnyait, amit természetesen érzékel a tündér. Az okát meg nem tudná mondani, mert soha nem is gondolkodott rajta, de egy képzett tudós valószínűleg tudna mit mesélni az apró, finom szőröcskékről, amik az ilyen szárnyakon találhatóak. Amíg a szárnyát tapizzák kiszökik egy nyögés a lányból, de ennél többet a férfi nem érzékel, így hát ez annyiban is marad.*
- Sajnos nem tudok vele sokat repülni. Egyik tündér se tudja már tartósan használni a szárnyait.* Foglalja röviden össze, mielőtt megragadná az alkalmat, hogy ő kérdezzen.*
- A kutyusod nevét már tudom, de a tieddet még nem. Hogy hívnak?* Teszi fel a nagy kérdést. Válasz ide vagy oda a hasát ez nem izgatja. Rég nem evett semmit a hosszú úttól megéhezett, amit egy has korgás is jelez.*
- Ettől a sok repüléstől rendesen megéheztem. Te nem vagy éhes? Együnk valamit.* Nyilván költői kérdés, hiszen az ilyen kaliberű szegények mindig éhesek. Túl sok terve nincsen igazából. Ha benne van a lány az ingyen kajában, akkor kiszed belőle még pár hasznos dolgot aztán majd meglátja mi lesz.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-09 21:17:27
Üzenet elküldve: 2024-08-09 21:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Kislány a nagyvárosban //
*Szélmalom harc, micsoda furcsa csavar ez az életnek. Igazából Cilia is ezzel küzd nem mint nap. Csak fogalma sincs róla. Ha a férfi nem is sejti milyen igaza van a tudatlansággal kapcsolatban, csak nem épp abban a formában, ahogy ő gondolja. Cilia egy hangosabb sóhajjal nyugtázza, hogy akkor nem jár tilosban, viszont ez felveti benne a kérdést, hogy akkor mit akar tőle a férfi? Étel nincs nála, és még a fajához sem tartozik, hogy beszélgetésbe elegyjen vele. Ezek a városiak nincsenek az eszüknél. Majd a férfi szavaira, felfigyelve elengedi Deres öleléséből, mivel a másik hátat fordított neki, és lebegtetni kezdi előtte csinos kis szárnyait, mintha egy hatalmas bogarat látna, csak sokkal jobban kinézőt. Majd amint meglátja Alesian kis mutatványát, ahogy a földtől kis magasságban felemelkedve lebeg a szeme előtt.*
-Waoo.
*Szólal meg halkan orra alatt. Egy őszinte ámulattal csodálja a kis mutatványt. Deres hasonlóképpen, hátra szökken egy lépést, négy lábát kissé széttárva lehajol, farkát az egekbe tartja csapkodja jobbra és balra izgatottan, csaholása pedig ugyan ezt tükrözi. Amint a férfi leszáll ismét a talajra, a kérdésére csak egy szokásos megszeppent bólintással válaszol Cilia. Közelebb lép óvatosan, kinyújtja kis piszkos kezét, és gyengéden megfogja a másik szárnyát. A másik ha képes érzékelni szárnyával érezheti a leány egyáltalán nem durva, sőt, kezei biztosak, és finomak érintésre. Cilia amint megérinti a szárnyat, egy apró de éles fájdalmat érez fejében, amitől egy halkabb nyögés hagyja csak el kicsiny ajkait. Néhány emlékkép szökött szeme elé, mintha már fogott volna ilyet, valahol egy ágyon fekvő kis testű alakon. De a kép és a fájdalom, ahogy jött úgy illan el. Cilia elengedi a szárnyat, megrázza kicsiny fejét, majd izgatottan megszólal.*
-Képes vagy fele messzebb repülni?
*Teszi a kérdést, bár tény látta a férfin a fáradtságot ettől a kis mutatványtól is, de ki tudja lehet, hogy csak előadás miatt volt.*
*Szélmalom harc, micsoda furcsa csavar ez az életnek. Igazából Cilia is ezzel küzd nem mint nap. Csak fogalma sincs róla. Ha a férfi nem is sejti milyen igaza van a tudatlansággal kapcsolatban, csak nem épp abban a formában, ahogy ő gondolja. Cilia egy hangosabb sóhajjal nyugtázza, hogy akkor nem jár tilosban, viszont ez felveti benne a kérdést, hogy akkor mit akar tőle a férfi? Étel nincs nála, és még a fajához sem tartozik, hogy beszélgetésbe elegyjen vele. Ezek a városiak nincsenek az eszüknél. Majd a férfi szavaira, felfigyelve elengedi Deres öleléséből, mivel a másik hátat fordított neki, és lebegtetni kezdi előtte csinos kis szárnyait, mintha egy hatalmas bogarat látna, csak sokkal jobban kinézőt. Majd amint meglátja Alesian kis mutatványát, ahogy a földtől kis magasságban felemelkedve lebeg a szeme előtt.*
-Waoo.
*Szólal meg halkan orra alatt. Egy őszinte ámulattal csodálja a kis mutatványt. Deres hasonlóképpen, hátra szökken egy lépést, négy lábát kissé széttárva lehajol, farkát az egekbe tartja csapkodja jobbra és balra izgatottan, csaholása pedig ugyan ezt tükrözi. Amint a férfi leszáll ismét a talajra, a kérdésére csak egy szokásos megszeppent bólintással válaszol Cilia. Közelebb lép óvatosan, kinyújtja kis piszkos kezét, és gyengéden megfogja a másik szárnyát. A másik ha képes érzékelni szárnyával érezheti a leány egyáltalán nem durva, sőt, kezei biztosak, és finomak érintésre. Cilia amint megérinti a szárnyat, egy apró de éles fájdalmat érez fejében, amitől egy halkabb nyögés hagyja csak el kicsiny ajkait. Néhány emlékkép szökött szeme elé, mintha már fogott volna ilyet, valahol egy ágyon fekvő kis testű alakon. De a kép és a fájdalom, ahogy jött úgy illan el. Cilia elengedi a szárnyat, megrázza kicsiny fejét, majd izgatottan megszólal.*
-Képes vagy fele messzebb repülni?
*Teszi a kérdést, bár tény látta a férfin a fáradtságot ettől a kis mutatványtól is, de ki tudja lehet, hogy csak előadás miatt volt.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-09 20:49:38
Üzenet elküldve: 2024-08-09 20:49:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Kislány a nagyvárosban //
* Olyan, mintha szélmalomharcot vívna a tündér. A lány annyira tudatlan, hogy az már szinte hihetettlen. Pont ezért is engedi el ezeket a dolgokat és próbál belőle kiszedni valami hasznos információt. Lesújtó az, aminek a fültanúja lesz. Erdei közösségben nőt fel, szóval tudja, hogy az állatok mit és hogyan csinálnak. Most pedig, azaz érzése támad, hogy a lány is inkább egy kis vadállat, mintsem az értelmes fajok valamelyikének tagja. Ellenben ami az egyiknek balszerencse az a másiknak szerencse, hiszen ez egy teljesen szabadon formálható balladának a forrása lehet, meg persze szánja is szegény lelket, és ez még nem minden. A gyermek akaratlanul is követi Teysus tanait, még ha ennek tényével nagyon nincs is tudatában.*
- Jaj, dehogyis az én területem, miattam aztán nem kell aggódnod. Én csak úgy kinyújtóztatom a szárnyaim és aztán elmegyek majd.* Baromi kíváncsi, hogy miféle odúja lehet a lánynak, de ismeri annyira az állatokat, hogy tudja, nem mondaná, vagy mutatná meg neki. A bizalom kiépítése a kulcs, ezt pedig szép lassan kell kiépíteni. Valószínűleg elcsípi a szárnya irányába tett pillantásokat, de még ha nem is így lenne, akkor is megmutatná neki, mint látványosságot. Nem véletlenül füllentette, hogy csak azért van itt, holott az előbb még a földiségről kérdezgette. Mivel valószínűleg a lány talán a felét érthette meg valószínűleg nem lesz baj.*
- Figyelj! Mutatok neked valamit.* Azzal hátat fordít neki és kicsit megmozgatja a szárnyait. Nem akar hirtelen mozdulatot tenni velük, csak szépen, hogy lássa micsoda az. Aztán beindítja kecses darázs szárnyacskákat. Hasonló hangot add ki a szárnyak csapkodása, mint a rovaroknál, csak kicsit hangosabban, aztán a tündér elemelkedik a talajtól. Na nem túl magasra, mert az lehetettlen, csak egy arasznyira. Arrébb libben egy pár lépést aztán le is száll a talajra. Robbant megterhelő a repülés, még ha ez a magasság meg táv nem is tűnik soknak. Kis mellkasa szaporán emelkedik, majd süllyed vissza. Kell is neki pár pillanat, hogy kifújja magát, de aztán odafordul a lányhoz.*
- Na? Mit szólsz? Nem akarod megérinteni?* Meglátja, hogy mit reagál, aztán majd megpróbál kihúzni még belőle pár dolgot, köztük a nevét, mert a kutyusét már ismeri, de a lánykáét jelen pillanatban is homály fedi.*
* Olyan, mintha szélmalomharcot vívna a tündér. A lány annyira tudatlan, hogy az már szinte hihetettlen. Pont ezért is engedi el ezeket a dolgokat és próbál belőle kiszedni valami hasznos információt. Lesújtó az, aminek a fültanúja lesz. Erdei közösségben nőt fel, szóval tudja, hogy az állatok mit és hogyan csinálnak. Most pedig, azaz érzése támad, hogy a lány is inkább egy kis vadállat, mintsem az értelmes fajok valamelyikének tagja. Ellenben ami az egyiknek balszerencse az a másiknak szerencse, hiszen ez egy teljesen szabadon formálható balladának a forrása lehet, meg persze szánja is szegény lelket, és ez még nem minden. A gyermek akaratlanul is követi Teysus tanait, még ha ennek tényével nagyon nincs is tudatában.*
- Jaj, dehogyis az én területem, miattam aztán nem kell aggódnod. Én csak úgy kinyújtóztatom a szárnyaim és aztán elmegyek majd.* Baromi kíváncsi, hogy miféle odúja lehet a lánynak, de ismeri annyira az állatokat, hogy tudja, nem mondaná, vagy mutatná meg neki. A bizalom kiépítése a kulcs, ezt pedig szép lassan kell kiépíteni. Valószínűleg elcsípi a szárnya irányába tett pillantásokat, de még ha nem is így lenne, akkor is megmutatná neki, mint látványosságot. Nem véletlenül füllentette, hogy csak azért van itt, holott az előbb még a földiségről kérdezgette. Mivel valószínűleg a lány talán a felét érthette meg valószínűleg nem lesz baj.*
- Figyelj! Mutatok neked valamit.* Azzal hátat fordít neki és kicsit megmozgatja a szárnyait. Nem akar hirtelen mozdulatot tenni velük, csak szépen, hogy lássa micsoda az. Aztán beindítja kecses darázs szárnyacskákat. Hasonló hangot add ki a szárnyak csapkodása, mint a rovaroknál, csak kicsit hangosabban, aztán a tündér elemelkedik a talajtól. Na nem túl magasra, mert az lehetettlen, csak egy arasznyira. Arrébb libben egy pár lépést aztán le is száll a talajra. Robbant megterhelő a repülés, még ha ez a magasság meg táv nem is tűnik soknak. Kis mellkasa szaporán emelkedik, majd süllyed vissza. Kell is neki pár pillanat, hogy kifújja magát, de aztán odafordul a lányhoz.*
- Na? Mit szólsz? Nem akarod megérinteni?* Meglátja, hogy mit reagál, aztán majd megpróbál kihúzni még belőle pár dolgot, köztük a nevét, mert a kutyusét már ismeri, de a lánykáét jelen pillanatban is homály fedi.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-09 19:58:36
Üzenet elküldve: 2024-08-09 19:58:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Kislány a nagyvárosban //
*Ha ezekre mind tudná a választ, szívesen elmesélné a férfinak, de igazából fogalma sincs az egészről. Élete régóta már a túlélés egyszerűségében telik. Találj elég ételt, és tudj hol aludni. Napjai ebből ki is merültek, ha szerencséje volt, volt alkalma egy picit gyereknek lenni és kergetőzni Deressel csak úgy mint az előbb. Cilia megrázza enyhén kutyája grabancát gyengéden, mikor látja az idegen egyre jobban közeledik feléjük. De amaz még azóta is zavarodottan néz, kettőjükre. Lehet Deres számára is olyan mintha két Ciliát látna, vagy csak a szeme káprázik nem tudja eldönteni. Mivel nem tudja kirázni hűséges testőrét ebből az állapotból, inkább csak szorosan hozzábújva, megilletődötten válaszol a férfinak.*
-Tündér?
*Méri végig ismét Alesiant. Mintha mondana számára valamit a faji név. De fogalma sincs pontosan honnan. A szárnyán egy pillanatra elidőzik a szeme. Kíváncsisága épp annyira erős még, hogy ott tartsa, de Alesian még láthatja, jobb ha megtartja a három lépés távolságot.*
-Én? Öhm. Nem tudom.
*Válaszolja megszeppenve, fogalma sincs mit véthetett Teysus ellen, reméli nem haragszik rá, bárki is legyen az illető.*
-Csak körbe járom az odúm területét. Megakadt a szemem ezen a tisztáson, és gondoltam játszom picit Deressel. De ha ez a te területed elmegyek.
*Talán állatiasságra emlékeztetheti ez a megfogalmazás, mintha a leány betolakodott volna egy másik territóriumára. Próbálna elbújni Deres bundájában, ha most képes lenne rá.*
*Ha ezekre mind tudná a választ, szívesen elmesélné a férfinak, de igazából fogalma sincs az egészről. Élete régóta már a túlélés egyszerűségében telik. Találj elég ételt, és tudj hol aludni. Napjai ebből ki is merültek, ha szerencséje volt, volt alkalma egy picit gyereknek lenni és kergetőzni Deressel csak úgy mint az előbb. Cilia megrázza enyhén kutyája grabancát gyengéden, mikor látja az idegen egyre jobban közeledik feléjük. De amaz még azóta is zavarodottan néz, kettőjükre. Lehet Deres számára is olyan mintha két Ciliát látna, vagy csak a szeme káprázik nem tudja eldönteni. Mivel nem tudja kirázni hűséges testőrét ebből az állapotból, inkább csak szorosan hozzábújva, megilletődötten válaszol a férfinak.*
-Tündér?
*Méri végig ismét Alesiant. Mintha mondana számára valamit a faji név. De fogalma sincs pontosan honnan. A szárnyán egy pillanatra elidőzik a szeme. Kíváncsisága épp annyira erős még, hogy ott tartsa, de Alesian még láthatja, jobb ha megtartja a három lépés távolságot.*
-Én? Öhm. Nem tudom.
*Válaszolja megszeppenve, fogalma sincs mit véthetett Teysus ellen, reméli nem haragszik rá, bárki is legyen az illető.*
-Csak körbe járom az odúm területét. Megakadt a szemem ezen a tisztáson, és gondoltam játszom picit Deressel. De ha ez a te területed elmegyek.
*Talán állatiasságra emlékeztetheti ez a megfogalmazás, mintha a leány betolakodott volna egy másik territóriumára. Próbálna elbújni Deres bundájában, ha most képes lenne rá.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-09 19:37:41
Üzenet elküldve: 2024-08-09 19:37:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Kislány a nagyvárosban //
* A kutya nem okoz meglepetést számára, hiszen pontosan az történik, amit várt. ~ Bár a nőkkel is ilyen könnyen menne minden. ~ Mélázik el pillanatra, miközben halad szépen a riadt őzike felé. Az övéből egyébként egy csont tőr nyele kandikál ki, meg a fúvócsöve a kis nyilacskákkal. Nem tekint nagy ellenfélként a lányra, szóval most megengedheti magának azt a luxust, hogy nem kezdi el rögvest a fegyverzetét fürkészni. Előbb vagy utóbb majd úgyis megpillantja a tőrt, amit megjegyez magának azért. Egyébként az összkép azt sejtetti számára, hogy valaha talán jó módú lehetett a lány. Ezen a vidéken az utóbbi időben könnyen koldusbotra lehetett jutni még a tehetőseknek, így az ilyesmi már neki nem okoz különösebben semmilyen meglepetést sem. Végül is köszönti a lányt és felfedi szándékát, akinek gyermeki mivolta rögvest be is igazolódik, amint megszólal, amivel egyébként nem kis meglepetést okoz a komédiásnak. Kicsit hátra is hőköl a kérdésekre, mintha valami mágikus talányt adtak volna fel neki. Át is kell gondolnia, hogy mit válaszol.*
- Hááát a földid az amolyan fajtársat vagy közeli ismerőst jelent. Azt hittem tündér vagy első ránézésre.* Igyekszik egy gyermek számára is érthetően magyarázni, de azért igencsak csodálkozik, hiszen az egy dolog, hogy nem tudja mi az a földim, mert ez amolyan népies szólás, de az, hogy Teysusról lövése sincs az már szinte érthetetlen számára.*
- Mondd csak, ki vagy te, hogy még soha nem hallottál Teysusról? Ő a három isten egyike, ki az ösztönösség és a függetlenség hírnöke.* Darálná a szent maszlagot lefelé, de amikor levegőt vesz, hogy átgondolja mit mondjon, inkább hamar le is tesz róla. ~ Semmi értelme egy gyereket ennyi mindennel fárasztani. ~ A távolságot kettejük között nagyjából olyan tíz, de inkább öt méterre igyekszik csökkenteni, miközben éberen figyel a kutyára is, mert ha szükséges akkor alkalmazza még a trükkjeit rajta, hogy továbbra is nyugodt maradjon.*
- Mesélj te is valamit! Ki vagy te és mit csinálsz itt egyedül?* Pislog kíváncsian a lánykára, miközben agya lázasan dolgozni kezd, hiszen előadóként a remek történetekhez így tud hozzájutni. Egy gyermek egy ekkora kutyával és feltehetősen tehetős felmenőkkel, nem tűnik rossz alapnak.*
* A kutya nem okoz meglepetést számára, hiszen pontosan az történik, amit várt. ~ Bár a nőkkel is ilyen könnyen menne minden. ~ Mélázik el pillanatra, miközben halad szépen a riadt őzike felé. Az övéből egyébként egy csont tőr nyele kandikál ki, meg a fúvócsöve a kis nyilacskákkal. Nem tekint nagy ellenfélként a lányra, szóval most megengedheti magának azt a luxust, hogy nem kezdi el rögvest a fegyverzetét fürkészni. Előbb vagy utóbb majd úgyis megpillantja a tőrt, amit megjegyez magának azért. Egyébként az összkép azt sejtetti számára, hogy valaha talán jó módú lehetett a lány. Ezen a vidéken az utóbbi időben könnyen koldusbotra lehetett jutni még a tehetőseknek, így az ilyesmi már neki nem okoz különösebben semmilyen meglepetést sem. Végül is köszönti a lányt és felfedi szándékát, akinek gyermeki mivolta rögvest be is igazolódik, amint megszólal, amivel egyébként nem kis meglepetést okoz a komédiásnak. Kicsit hátra is hőköl a kérdésekre, mintha valami mágikus talányt adtak volna fel neki. Át is kell gondolnia, hogy mit válaszol.*
- Hááát a földid az amolyan fajtársat vagy közeli ismerőst jelent. Azt hittem tündér vagy első ránézésre.* Igyekszik egy gyermek számára is érthetően magyarázni, de azért igencsak csodálkozik, hiszen az egy dolog, hogy nem tudja mi az a földim, mert ez amolyan népies szólás, de az, hogy Teysusról lövése sincs az már szinte érthetetlen számára.*
- Mondd csak, ki vagy te, hogy még soha nem hallottál Teysusról? Ő a három isten egyike, ki az ösztönösség és a függetlenség hírnöke.* Darálná a szent maszlagot lefelé, de amikor levegőt vesz, hogy átgondolja mit mondjon, inkább hamar le is tesz róla. ~ Semmi értelme egy gyereket ennyi mindennel fárasztani. ~ A távolságot kettejük között nagyjából olyan tíz, de inkább öt méterre igyekszik csökkenteni, miközben éberen figyel a kutyára is, mert ha szükséges akkor alkalmazza még a trükkjeit rajta, hogy továbbra is nyugodt maradjon.*
- Mesélj te is valamit! Ki vagy te és mit csinálsz itt egyedül?* Pislog kíváncsian a lánykára, miközben agya lázasan dolgozni kezd, hiszen előadóként a remek történetekhez így tud hozzájutni. Egy gyermek egy ekkora kutyával és feltehetősen tehetős felmenőkkel, nem tűnik rossz alapnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3208-3227