* Az Artheniort körülölelő erdőségek és pusztaságok közül mindig is az erdőszéli tisztás volt az egyik kedvenc pihenőhelye az elfnek. Nincs túl messze a várostól, így már korábban is gyakran ki tudott sétálni ide, de nincs is túl közel, hogy elhallatsszon a város zaja idáig. Csak Dorder és a természet. Ugyan meglehet, hogy mások is vannak a tisztáson, de azokat biztosan nem akarná megzavarni, mivel tudja, hogy neki sem lenne a legjobb napja, ha már itt szólítgatni kezdenék, hogy mit csinál itt és a többi. Viszont szerencsére a reggeli hűvös levegő és a felkelő napkorong senki mást nem vonzott ide, vagy valóban jól bujkál az illető.
Ellenben az elfnek szerencsére ezúttal nem kell bujkálnia, vagy ha kell is (mert, ha igaz, amit mondott az apja nemrégiben), nem állandó jelleggel kell minden percben hátranéznie, hogy nem követi-e valaki, mivel azt már paranoiának hívják. Hogy ő paranoiás-e? Nem egészen. De azért egy kicsit annak is lehet hívni ezt, de ő inkább az "elővigyázatosság" szóval fejezné ki magát. Nem iszik bele például vakon egy pohár vízbe, hacsak nem saját maga látta, hogy honnan való az a pohár víz, vagy nem megbízható ember töltötte neki. Nem. Ez egyszerű óvintézkedés. Megelőzi a bajt, a mérgezést és a többit, mivel nem akarja, hogy úgy járjon, mint apja. Ő sem volt elég elővigyázatos. Már csak azt nem érti, hogy ha minden nap a kocsmában töltötte életének a nagy részét, akkor hogyan nem találtak még alkalmas időpontot arra, hogy megöljék? Úgy, mint legutóbb. Miért pont akkor, amikor Dorderrel találkozott? Talán nem is az apjára vadásztak, hanem Dordert akarták elkapni? Vagy idáig nem is csak ivott, hanem végig azt kutatta, hogy kik lehetnek a "gyilkosok"? Rengeteg kérdés száll Dorder fejében, pedig már legalább egy hatja, hogy apja meghalt. Gondolt arra is, hogy bátyjával, vagy nővérével kéne összefutni, de mindkettő elég necces lenne. Előbbi vagy valahol egy távoli vidéken pénzt szerez magának a fegyvere forgatásáért cserébe, vagy éppen valahol a városban járőrözik; utóbbi pedig bizonyára valamelyik bordélyban van. A "sok" közül. Ám Dorder mégsem olyan járatos ezekben a dolgokban, hogy hány bordély van a városban és azok hol vannak, de még abban sem biztos, hogy egyáltalán nem szabadult még el a nővére.
Ahogy töpreng ezeken a dolgokon, a fényes karika egyre magasabbra szökken az égen, mire észbe kap, már egészen világos van, a fák lombkoronája fölülről bocsát ki halovány fényt. Mert, hogy közeleg a tél és ilyenkor igen kis fénynek tűnik az, amit a korong kiereszt magából. Talán nem is lesz már sokkal magasabban a nap végére sem. *
- Akkor hát... * Sóhajt egyet és lassú léptekkel indul el a még igen nagy árnyékú fák közé, hogy visszajusson a városba. Legfeljebb egy napig szeretne még itt maradni, kivéve, ha pont ezalatt az egy nap alatt valamilyen nyomra bukkanna. A gond csupán az, hogy ő maga sem tudja, hogy hogyan kéne elkezdeni a keresést. Hiszen bármilyen jó ötletnek tűnik felkeresni a "Valakiket", akik "Valahol" vannak, de mégiscsak egyszerűbb lenne, ha lenne azon kívül valami támpont, hogy hallott egy nevet egy sötételf orgyilkostól. Igen. Kérdezgetni kéne. Aztán majd lesz, ami lesz. *