Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 339 (6761. - 6780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:55:34
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Már indulnának tovább, mikor egyszer csak dübögésre lesznek figyelmesek ami a piactérről hallatszik el a tisztásig. Egy óriás közeledik hatalmas léptekkel egyenesen feléjük. Voelkin két lépést hátra ugrik elővigyázatosságból. A termetes óriás pillanatok alatt átszelte a tisztást és nagyot dobbantva megáll Pycta előtt. Voelkin már szinte remeg az adrenalintól ami elöntötte testét és íján már ott fekszik egy nyílvessző. Az óriás hátra csapja csuklyáját felfedve arcát. Mosolyogva köszönti először Pyctát, akit már rég nem látott, majd Voelkint és Ameadát. Barátságosan be is mutatkozik. Voelkin lassan visszaengedi íja idegét és elteszi nyílvesszejét a hátán lévő tegezbe, íját leereszti és a udvariasság jegyében ő is felfedi arcát.*
-Üdv, Lesha. Én Voelkin Ekleszton vagyok, szólítsatok Voelkinnek. *Szól a jelenlévőkhöz. Többet is mondana, de nem akarja egyből kitárni, hogy ki is ő, honnan jött és mi a múltja. Az óriást nézi, csodálja a magasságát. Az elfek között is talán a legmagasabb lenne. Voelkin korábban még találkozott óriással, így nem meglepő a csodálata a nála jó fél méterrel magasabb Lesha felé. A lehető legkevesebb feltűnéssel végignézi az óriás fegyverzetét páncélját és téli öltözetét. Valószínűleg egy pusztán vagy egy nagyobb mezőn esélye sem lenne ellene, habár nagyon nem is jár olyan helyeken.
Hosszas vizsgálódás után íját is vállára akasztja, hiszen ha Lesha ártani akart volna nekik akkor már megtette volna és úgy néz ki ismeri Pyctát.
Nem akarja megzavarni a régi ismerősök találkozását úgyhogy tartja is a négy lépés távolságot, de kíváncsisága nem hagyja csendben maradni.*
-Honnan ismeritek egymást? *Fordul a kérdéssel Pycta és Lesha felé.*
*Már indulnának tovább, mikor egyszer csak dübögésre lesznek figyelmesek ami a piactérről hallatszik el a tisztásig. Egy óriás közeledik hatalmas léptekkel egyenesen feléjük. Voelkin két lépést hátra ugrik elővigyázatosságból. A termetes óriás pillanatok alatt átszelte a tisztást és nagyot dobbantva megáll Pycta előtt. Voelkin már szinte remeg az adrenalintól ami elöntötte testét és íján már ott fekszik egy nyílvessző. Az óriás hátra csapja csuklyáját felfedve arcát. Mosolyogva köszönti először Pyctát, akit már rég nem látott, majd Voelkint és Ameadát. Barátságosan be is mutatkozik. Voelkin lassan visszaengedi íja idegét és elteszi nyílvesszejét a hátán lévő tegezbe, íját leereszti és a udvariasság jegyében ő is felfedi arcát.*
-Üdv, Lesha. Én Voelkin Ekleszton vagyok, szólítsatok Voelkinnek. *Szól a jelenlévőkhöz. Többet is mondana, de nem akarja egyből kitárni, hogy ki is ő, honnan jött és mi a múltja. Az óriást nézi, csodálja a magasságát. Az elfek között is talán a legmagasabb lenne. Voelkin korábban még találkozott óriással, így nem meglepő a csodálata a nála jó fél méterrel magasabb Lesha felé. A lehető legkevesebb feltűnéssel végignézi az óriás fegyverzetét páncélját és téli öltözetét. Valószínűleg egy pusztán vagy egy nagyobb mezőn esélye sem lenne ellene, habár nagyon nem is jár olyan helyeken.
Hosszas vizsgálódás után íját is vállára akasztja, hiszen ha Lesha ártani akart volna nekik akkor már megtette volna és úgy néz ki ismeri Pyctát.
Nem akarja megzavarni a régi ismerősök találkozását úgyhogy tartja is a négy lépés távolságot, de kíváncsisága nem hagyja csendben maradni.*
-Honnan ismeritek egymást? *Fordul a kérdéssel Pycta és Lesha felé.*
6779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:49:43
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:49:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta mint a hó//
- Tört már több mindenem is, nem csak a bordám. * Legyint úgy, mintha nem lenne nagy dolog. * Nehéz az élet, ha nincs hová menned. Neked gondolom van otthonod. Van mit egyél. ~ Lenne mit igyál... ~ Nekem nem ilyen egyszerű. Van, hogy lopnom kell, mert már egy hete nem ettem. ~ Van, hogy lopnom kell, mert már egy napja nem ittam. ~ * Megvonja a vállát ismét, mintha nem lenne olyan nagy dolog. Keserűségét is leplezi egy csilingelő kacagással. *
- Az otthon sokunknak nem olyan, hogy csak úgy van. Hogy haza tudunk menni, mert az a négy fal vár minket. Tudod lányom, sokan vagyunk, akik elvesztették, és soha nem találtak új otthonra. * Nagyot sóhajt, mert nem akarja az őszinteséggel lelombozni szegény fiatalt. Túl ártatlan még a világ kegyetlenségéhez.
A lány kedvessége jól esik neki, és tétován kinyúl, hogy megsimogassa a combját, már ha engedi. Nem támadó módon, nincs ebben semmi alantas, szíve szerint az arcán húzná végig az öreg ujjakat, de nem ér fel addig. *
- Nagyon kedves vagy, leányom. Bocsáss meg ennek a vén öregnek, hogy hazudott. Persze, hogy nem tudom ebből átvészelni a telet, csak meg akartalak nyugtatni. Ne aggódj értem. Régóta élek így, már régen így éltem, azelőtt is, hogy a város ilyen lett. Olyan régóta, hogy már nem is emlékszem igazán, hogy milyen volt azelőtt. Kehehe. Nem is akarok már emlékezni. Így lettem olyan, amilyen. Ez edzett, és nevelt fel. * Megvonja ismét a vállát, és kiköp egyet a földre. *
- Ne félts te engem, kölyök. Vasbordát keményebb fából faragták, mint a mai suhancokat. Olyan dolgokat láttam és vészeltem át, amiket el se tudtok ti képzelni. * Mosolyog rá kedvesen. * De szívesen elviszlek egyszer piacozni.
- Tört már több mindenem is, nem csak a bordám. * Legyint úgy, mintha nem lenne nagy dolog. * Nehéz az élet, ha nincs hová menned. Neked gondolom van otthonod. Van mit egyél. ~ Lenne mit igyál... ~ Nekem nem ilyen egyszerű. Van, hogy lopnom kell, mert már egy hete nem ettem. ~ Van, hogy lopnom kell, mert már egy napja nem ittam. ~ * Megvonja a vállát ismét, mintha nem lenne olyan nagy dolog. Keserűségét is leplezi egy csilingelő kacagással. *
- Az otthon sokunknak nem olyan, hogy csak úgy van. Hogy haza tudunk menni, mert az a négy fal vár minket. Tudod lányom, sokan vagyunk, akik elvesztették, és soha nem találtak új otthonra. * Nagyot sóhajt, mert nem akarja az őszinteséggel lelombozni szegény fiatalt. Túl ártatlan még a világ kegyetlenségéhez.
A lány kedvessége jól esik neki, és tétován kinyúl, hogy megsimogassa a combját, már ha engedi. Nem támadó módon, nincs ebben semmi alantas, szíve szerint az arcán húzná végig az öreg ujjakat, de nem ér fel addig. *
- Nagyon kedves vagy, leányom. Bocsáss meg ennek a vén öregnek, hogy hazudott. Persze, hogy nem tudom ebből átvészelni a telet, csak meg akartalak nyugtatni. Ne aggódj értem. Régóta élek így, már régen így éltem, azelőtt is, hogy a város ilyen lett. Olyan régóta, hogy már nem is emlékszem igazán, hogy milyen volt azelőtt. Kehehe. Nem is akarok már emlékezni. Így lettem olyan, amilyen. Ez edzett, és nevelt fel. * Megvonja ismét a vállát, és kiköp egyet a földre. *
- Ne félts te engem, kölyök. Vasbordát keményebb fából faragták, mint a mai suhancokat. Olyan dolgokat láttam és vészeltem át, amiket el se tudtok ti képzelni. * Mosolyog rá kedvesen. * De szívesen elviszlek egyszer piacozni.
6778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:02:40
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:02:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Lesha hosszú lábaival sietve maga mögött hagyja a romvárost. Feltekert ostora csípőjét verdesi, szeretett lándzsájával minden lépésénél a földet érinti, prémpalástja pedig csak úgy lobog utána. Hamar beér a piactérre, ahol csörtetve suhan tovább. Szembe szél süvít keresztül a téren, ami a füleit is csípni kezdi. Az égimeszelő teremtés libabőrős lesz, összébb fogja magán palástját, és a fejére rántja a bő csuklyáját is.
Az erdőszéléhez közeledvén, örömmel látja, hogy a korábban látott szerzetek még a tisztáson tartózkodnak. Úgy tűnik, az összegyűltek, már indulni készülnek. Lesha lendületesen sétál be közéjük, jöttét hét-mérföldről is hallani lehet. Van itt mindenféle fajú szerzet, de zömében elfeket lát maga körül. Pyctához sétál, aki láthatóan sokat változott mióta utoljára látta. Ha az óriás lány emlékezete nem csal, éppen a Tharg földekre tartott. Az erdőlakó szerzetes egy javakorabeli elf nővel és a rejtélyes íjásszal beszél, amikor Lesha hozzájuk toppan.*
- Buu!
*Szólítja meg Pyctát, szertelenül mosolyogva a csuklya takarásában, aztán észbe is kap, hogy minő illettség, hiszen a régi ismerős, így aligha ismerheti fel, hátra is veti a prémet a fejéről, láthatóvá téve mosolyát.*
- Szia, lombzöldszemű! Jaj, még mindig nagyon szépek a szemeid. Üdv nektek is! Szólítsatok Leshának.*Fordul az íjászhoz és az elf nőhöz, majd szétnézve tisztáson*
- Hát ti hova igyekeztek?
*Lesha hosszú lábaival sietve maga mögött hagyja a romvárost. Feltekert ostora csípőjét verdesi, szeretett lándzsájával minden lépésénél a földet érinti, prémpalástja pedig csak úgy lobog utána. Hamar beér a piactérre, ahol csörtetve suhan tovább. Szembe szél süvít keresztül a téren, ami a füleit is csípni kezdi. Az égimeszelő teremtés libabőrős lesz, összébb fogja magán palástját, és a fejére rántja a bő csuklyáját is.
Az erdőszéléhez közeledvén, örömmel látja, hogy a korábban látott szerzetek még a tisztáson tartózkodnak. Úgy tűnik, az összegyűltek, már indulni készülnek. Lesha lendületesen sétál be közéjük, jöttét hét-mérföldről is hallani lehet. Van itt mindenféle fajú szerzet, de zömében elfeket lát maga körül. Pyctához sétál, aki láthatóan sokat változott mióta utoljára látta. Ha az óriás lány emlékezete nem csal, éppen a Tharg földekre tartott. Az erdőlakó szerzetes egy javakorabeli elf nővel és a rejtélyes íjásszal beszél, amikor Lesha hozzájuk toppan.*
- Buu!
*Szólítja meg Pyctát, szertelenül mosolyogva a csuklya takarásában, aztán észbe is kap, hogy minő illettség, hiszen a régi ismerős, így aligha ismerheti fel, hátra is veti a prémet a fejéről, láthatóvá téve mosolyát.*
- Szia, lombzöldszemű! Jaj, még mindig nagyon szépek a szemeid. Üdv nektek is! Szólítsatok Leshának.*Fordul az íjászhoz és az elf nőhöz, majd szétnézve tisztáson*
- Hát ti hova igyekeztek?
6777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:58:17
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* Sam egyszerű tekintettel ül ki egy üveg borral a tisztásra. Elfekszik a fűben, és nem nagyon zavartatja magát, nem érdekli a hó, a hideg, és a város zaja sem. Vastag ruha van rajta, sok idő, mire rendesen átázik, addig pedig ellesz idekint, a csillagokat bámulva. Amúgy is csak addig marad, amíg a bor kitart. Utána pedig indul vissza, hogy kezdjen magával valamit - de nem tudja, hogy micsodát. Tervek kellenének neki, valami cél, amit elérhet. Egy normális jövő reménye. De egyelőre csak annyi a célja, hogy holnap is legyen pénze egy üveg borra. *
6776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:09:58
Üzenet elküldve: 2019-02-02 01:09:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az óriás lány besétál a városba, az erdőszéli tisztáson halad keresztül. Nézelődik itt is egy kicsit, hiszen ehhez a helyhez is fűzi egy-két emlék, még a lázadások idejéből. Elnézi a tisztáson gyülekező szerzeteket is, akikből az egyik valahogy ismerősnek tűnik neki, de ahogy magában töpreng ezen, egyszer csak sípolós, rekedt hangon szólal meg valaki a közelében.*
- Egy kis alamizsnát… szegény fejemnek.
*Lesha a hang irányába fordul. Egy púpos, foszladozó, szürke göncökben járkáló koldus néne csoszog el mellette. A vénasszony arcát hosszú, csapzott, őszes-fehér haja takarja. Remegős kezében egy ütött-kopott fémbögrével, amiben néhány arany csörög.*
- Öreganyám! Tessék.
*Éribe az anyót két hosszú lépéssel és dob egy pár aranyat a bögréjébe. A néne megáll, megcsörgeti az aranyakat. Lesha elmosolyodva, már éppen fordulna is el, amikor a koldusasszony hirtelen megragadja, korát és állapotát elnézve, igen gyors mozdulattal. Az ízületes, hosszú, girbegurba ujjak finoman kulcsolódnak Lesha csuklójára.*
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.
*A szürke anyó felemeli fejét, hogy az óriás lányra nézve folytassa. Kócos, ősz haja alól előtűnnek ráncos vonásai, fényes krumpli orra, repedezett mosolya, apró szemei.*
- Hallgass ide… kis drágám…
*Fog bele a vénasszony halkan göcögve, ami köhécselésbe csap át. Lesha lehajol hozzá.*
- Néne, jól van?
*Veregeti óvatosan hátba az öregasszonyt, persze az óriás lány segédkező gesztusaitól a néni, majdnem orra bukik.*
- Khm… há' hogyne, parányom. Semmiség ez csak a korral jár.
*Legyint a szürke anyó, májfoltos, ráncos kezével.*
- Na, de figyelj szavamra, te lány.
*Leshát a karjánál fogva húzza és csoszogva vonja maga után, egy kicsit arrébb és körbetekintve, bizalmasan sutyorogja oda neki.*
- Innen árkon-bokron túl, még a folyón s mocsáron is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, kerek erdő közepén… *itt, vesz a néni hörgősen lélegzetet* … van egy sziget… egy kicsinyke sziget, a nagy tavon… és ott van egy hely, egy hely, melynek nevét kevesen hallották és még kevesebben jártak ott. A neve; Iszákos Vadkan.
*A néni fátyolos hangon hallgat el. Lesha pedig lelkesen kérdez vissza.*
- Ah, nem mondja… fúh, a néne valami sámánasszony, igaz?
*A vénasszony felkacagva inti le az óriás lány feltételezését.*
- Jaj, kis drágám, ugyan dehogy! Csak már jártam ott.
*Lesha elképedve: *
- A néni jár ott?! Hogy lehet az?
*Koldus asszony anekdotázgatni kezd a múltjából, mint minden idős ember, ha valaki kérdőre vonja.*
- Jaj, még lánykoromban. Aj, hajdan volt ifjúság, milyen régen is vót már. Egyszer fogadásból átúsztam nagy tavat. Bezony. Néhány barátommal tévedtünk oda. Mondtam, hogy én átbírnám úszni, oda-vissza. Erre az egyik barátnőm mondta, hogy akkor úszunk versenyt. Persze, aztán addig ment a tanakodás, hogy nem lett a versenyből semmi se, de fogadtunk, és bizony átúsztam… félig… akkor találtam meg a szigetet. Van ott minden parányom. Korlátlan italfogyasztás, harctér a kalandvágyóknak... ehaja…
*A szürke anyó elhallgat, de kacsint egyet Leshára, aki csodálattal szól: *
- Nahát, néni. Ez nagyon izgin hangzik. Majd alkalomadtán, talán, elúszom oda én is.
*Az öregasszony bólint és arrébb csoszogva: *
- Jól van virágszálam. Sok szerencsét, szervusz.
*Lesha kedves mosolyogva és integetve: *
- Gurgothaar és Barmadhúr vigyázzon magára.
*Az anyó csak int, mielőtt eltűnne a járókelők között. A méretes leányzó ezután fordul és halad tovább a piactér felé.*
- Egy kis alamizsnát… szegény fejemnek.
*Lesha a hang irányába fordul. Egy púpos, foszladozó, szürke göncökben járkáló koldus néne csoszog el mellette. A vénasszony arcát hosszú, csapzott, őszes-fehér haja takarja. Remegős kezében egy ütött-kopott fémbögrével, amiben néhány arany csörög.*
- Öreganyám! Tessék.
*Éribe az anyót két hosszú lépéssel és dob egy pár aranyat a bögréjébe. A néne megáll, megcsörgeti az aranyakat. Lesha elmosolyodva, már éppen fordulna is el, amikor a koldusasszony hirtelen megragadja, korát és állapotát elnézve, igen gyors mozdulattal. Az ízületes, hosszú, girbegurba ujjak finoman kulcsolódnak Lesha csuklójára.*
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.
*A szürke anyó felemeli fejét, hogy az óriás lányra nézve folytassa. Kócos, ősz haja alól előtűnnek ráncos vonásai, fényes krumpli orra, repedezett mosolya, apró szemei.*
- Hallgass ide… kis drágám…
*Fog bele a vénasszony halkan göcögve, ami köhécselésbe csap át. Lesha lehajol hozzá.*
- Néne, jól van?
*Veregeti óvatosan hátba az öregasszonyt, persze az óriás lány segédkező gesztusaitól a néni, majdnem orra bukik.*
- Khm… há' hogyne, parányom. Semmiség ez csak a korral jár.
*Legyint a szürke anyó, májfoltos, ráncos kezével.*
- Na, de figyelj szavamra, te lány.
*Leshát a karjánál fogva húzza és csoszogva vonja maga után, egy kicsit arrébb és körbetekintve, bizalmasan sutyorogja oda neki.*
- Innen árkon-bokron túl, még a folyón s mocsáron is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, kerek erdő közepén… *itt, vesz a néni hörgősen lélegzetet* … van egy sziget… egy kicsinyke sziget, a nagy tavon… és ott van egy hely, egy hely, melynek nevét kevesen hallották és még kevesebben jártak ott. A neve; Iszákos Vadkan.
*A néni fátyolos hangon hallgat el. Lesha pedig lelkesen kérdez vissza.*
- Ah, nem mondja… fúh, a néne valami sámánasszony, igaz?
*A vénasszony felkacagva inti le az óriás lány feltételezését.*
- Jaj, kis drágám, ugyan dehogy! Csak már jártam ott.
*Lesha elképedve: *
- A néni jár ott?! Hogy lehet az?
*Koldus asszony anekdotázgatni kezd a múltjából, mint minden idős ember, ha valaki kérdőre vonja.*
- Jaj, még lánykoromban. Aj, hajdan volt ifjúság, milyen régen is vót már. Egyszer fogadásból átúsztam nagy tavat. Bezony. Néhány barátommal tévedtünk oda. Mondtam, hogy én átbírnám úszni, oda-vissza. Erre az egyik barátnőm mondta, hogy akkor úszunk versenyt. Persze, aztán addig ment a tanakodás, hogy nem lett a versenyből semmi se, de fogadtunk, és bizony átúsztam… félig… akkor találtam meg a szigetet. Van ott minden parányom. Korlátlan italfogyasztás, harctér a kalandvágyóknak... ehaja…
*A szürke anyó elhallgat, de kacsint egyet Leshára, aki csodálattal szól: *
- Nahát, néni. Ez nagyon izgin hangzik. Majd alkalomadtán, talán, elúszom oda én is.
*Az öregasszony bólint és arrébb csoszogva: *
- Jól van virágszálam. Sok szerencsét, szervusz.
*Lesha kedves mosolyogva és integetve: *
- Gurgothaar és Barmadhúr vigyázzon magára.
*Az anyó csak int, mielőtt eltűnne a járókelők között. A méretes leányzó ezután fordul és halad tovább a piactér felé.*
6775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-02 00:19:51
Üzenet elküldve: 2019-02-02 00:19:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A csuhátlan csuhás nem titkolózik, hisz sem oka, sem célja nincs, ami azt várná tőle. Őszintén és nyíltan beszél, s bár a történtek egy részében volt csak személyesen érintett, azokban viszont jelentős szerepet játszott. Maga sem örül, hogy ilyen híreket kell megosztania Voelkinnel, de aki ismeri, tudja, hogy neki nem kenyere a hazugság és a félrevezetés.
Az elf ifjú örömmel csatlakozna hozzájuk és mint mindig, az erdőmélyi szerzetesnek nincs is oka visszautasítani.*
- Nem látom akadályát, örülök, ha velünk tartasz. *Válaszol mosolyogva.
A pár lépéssel tőlük álló hosszúéletű lányhoz intézett kérdésre mosoly a válasz, amire a csuhátlan csuhás hasonlóval válaszol.*
- Nem kell engedélyt kérned, szívesen látunk mindenkit, aki velünk tartana. *Lép közelebb a lányhoz. Őt sem látta korábban a templomnál, de örül, hogy a hír így elterjedt, mert legalább azok is csatlakozhatnak hozzájuk, akik nem voltak jelen a templomi csatánál.
Bár nem érzi kevésnek az elhangzottakat, sőt, valójában magyarázatot sem vár, ám mégis nyílnak még szóra a lány ajkai.*
- ...nem találod önmagad? *Kérdi mosolytalanul erdőmély szerzetese. Pontosan tudja, miről beszél a lány.*
- Mi most éppen azért indulunk, hogy hazát találjunk. Békét és nyugalmat magunknak. *Szentimentális lehet ez a mondat, de a csuhátlan csuhás minden szavát őszintén gondolja. Ha valaki olyan sok mindenen keresztülment, mint ő, akkor nem vágyik már sokra, csak békére, nyugalomra és otthonra.
Míg beszéltek, Voelkin figyelme Xauzur felé terelődik, az állat is észreveszi, hogy az ifjú őt figyeli, unottan ásít, kivillantva fogait. Bár az irbisz most békésnek és barátságosnak tűnik, csak a szerzetes akarata tartja féken. Ő nem holmi öleb, valódi és szelídítetlen erdőmélyi párduc, ha bárki a csuhás engedélye vagy intelme ellenére megközelítené vagy hozzáérne, fájdalmas tapasztalatban lenne része bizonyosan.*
- Ha mindketten velünk tartanátok, csatlakozzatok. Hamarosan indulunk tovább. Nyugatnak megyünk a Pegazus mögött, onnan pedig a folyóig, azt hiszem, ott találhatunk megfelelő helyet a táborveréshez. Aztán majd mindent megbeszélünk együtt. *Néz Voelkinre és az elf lányra, majd int a többieknek, hogy folytathatják útjukat a remélt otthon felé. Immáron kettővel többen vannak, de talán csatlakoznak még mások is vagy utánuk jönnek. Ha az Erdő Szíve úgy akarja, rájuk is találnak.*
*A csuhátlan csuhás nem titkolózik, hisz sem oka, sem célja nincs, ami azt várná tőle. Őszintén és nyíltan beszél, s bár a történtek egy részében volt csak személyesen érintett, azokban viszont jelentős szerepet játszott. Maga sem örül, hogy ilyen híreket kell megosztania Voelkinnel, de aki ismeri, tudja, hogy neki nem kenyere a hazugság és a félrevezetés.
Az elf ifjú örömmel csatlakozna hozzájuk és mint mindig, az erdőmélyi szerzetesnek nincs is oka visszautasítani.*
- Nem látom akadályát, örülök, ha velünk tartasz. *Válaszol mosolyogva.
A pár lépéssel tőlük álló hosszúéletű lányhoz intézett kérdésre mosoly a válasz, amire a csuhátlan csuhás hasonlóval válaszol.*
- Nem kell engedélyt kérned, szívesen látunk mindenkit, aki velünk tartana. *Lép közelebb a lányhoz. Őt sem látta korábban a templomnál, de örül, hogy a hír így elterjedt, mert legalább azok is csatlakozhatnak hozzájuk, akik nem voltak jelen a templomi csatánál.
Bár nem érzi kevésnek az elhangzottakat, sőt, valójában magyarázatot sem vár, ám mégis nyílnak még szóra a lány ajkai.*
- ...nem találod önmagad? *Kérdi mosolytalanul erdőmély szerzetese. Pontosan tudja, miről beszél a lány.*
- Mi most éppen azért indulunk, hogy hazát találjunk. Békét és nyugalmat magunknak. *Szentimentális lehet ez a mondat, de a csuhátlan csuhás minden szavát őszintén gondolja. Ha valaki olyan sok mindenen keresztülment, mint ő, akkor nem vágyik már sokra, csak békére, nyugalomra és otthonra.
Míg beszéltek, Voelkin figyelme Xauzur felé terelődik, az állat is észreveszi, hogy az ifjú őt figyeli, unottan ásít, kivillantva fogait. Bár az irbisz most békésnek és barátságosnak tűnik, csak a szerzetes akarata tartja féken. Ő nem holmi öleb, valódi és szelídítetlen erdőmélyi párduc, ha bárki a csuhás engedélye vagy intelme ellenére megközelítené vagy hozzáérne, fájdalmas tapasztalatban lenne része bizonyosan.*
- Ha mindketten velünk tartanátok, csatlakozzatok. Hamarosan indulunk tovább. Nyugatnak megyünk a Pegazus mögött, onnan pedig a folyóig, azt hiszem, ott találhatunk megfelelő helyet a táborveréshez. Aztán majd mindent megbeszélünk együtt. *Néz Voelkinre és az elf lányra, majd int a többieknek, hogy folytathatják útjukat a remélt otthon felé. Immáron kettővel többen vannak, de talán csatlakoznak még mások is vagy utánuk jönnek. Ha az Erdő Szíve úgy akarja, rájuk is találnak.*
6774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:40:56
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
*Pycta története meglepi, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy a város ahova érkezett reggel nem éppen gondmentes, mi több rengeteg veszély rejlik benne. Szerencsésnek érzi magát, hogy nem korábban jött.
Az idősebb elf tervei hallatán felvidul, hiszen nagyon tetszik neki az ötlet, hogy az erdőben telepedjenek le. Utoljára akkor volt ehhez hasonló otthona mikor még szülei éltek, de ez most más, érzi. ~Biztonságban érezném magam mellette. Valószínűleg.~ Nem tudja miért, de tetszik neki a zöld szempár ami őt figyeli, komoly megbízható tekintet az.*
-Nagyon szívesen csatlakoznék hozzátok, Pycta. *Válaszol a kérdésre. Mindketten egy újabb idegen felé fordulnak, aki valószínűleg az egész beszélgetésüket hallotta. Egy fiatal nő áll tőlük csupán pár méterre, ruhája nem hivalkodó, inkább kényelmes mintsem túldíszített vagy ünnepélyes. Pycta szólítja meg, Voelkin közben egy arasznyit hátralép helyet adva a nőnek, aki talán csak ideges vagy csak egyszerűen mindig ilyen, nagyon formálisan kérdezi Pyctát. Egy rövid légvételnyi szünetet követően folytatja a szürke hajú nő valamiféle bemutatkozással, hangja azonban elhalkul.
Voelkin közben hol Pyctára, hol az újonnan érkezett elfre néz. Fejére lassan visszahúzza bundázott fekete köpenye csuklyáját, amit csak azért vett le, mert nem egy átlagos fogadóssal vagy egy kereskedővel beszélt. Az erdő felé szegi fejét azon gondolkodva, hogy vajon miben lesz ez más mint előző otthona, de nem sokáig agyal ezen, hamar felkelti érdeklődését Xauzur, Pycta ibisze.*
~Gyönyörű állat.~ *gondolja magában. Meg is simogatná, de nem akar udvariatlan lenni. Felnéz a másik két elfre és csendben figyeli tovább az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.01 23:50:14
*Pycta története meglepi, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy a város ahova érkezett reggel nem éppen gondmentes, mi több rengeteg veszély rejlik benne. Szerencsésnek érzi magát, hogy nem korábban jött.
Az idősebb elf tervei hallatán felvidul, hiszen nagyon tetszik neki az ötlet, hogy az erdőben telepedjenek le. Utoljára akkor volt ehhez hasonló otthona mikor még szülei éltek, de ez most más, érzi. ~Biztonságban érezném magam mellette. Valószínűleg.~ Nem tudja miért, de tetszik neki a zöld szempár ami őt figyeli, komoly megbízható tekintet az.*
-Nagyon szívesen csatlakoznék hozzátok, Pycta. *Válaszol a kérdésre. Mindketten egy újabb idegen felé fordulnak, aki valószínűleg az egész beszélgetésüket hallotta. Egy fiatal nő áll tőlük csupán pár méterre, ruhája nem hivalkodó, inkább kényelmes mintsem túldíszített vagy ünnepélyes. Pycta szólítja meg, Voelkin közben egy arasznyit hátralép helyet adva a nőnek, aki talán csak ideges vagy csak egyszerűen mindig ilyen, nagyon formálisan kérdezi Pyctát. Egy rövid légvételnyi szünetet követően folytatja a szürke hajú nő valamiféle bemutatkozással, hangja azonban elhalkul.
Voelkin közben hol Pyctára, hol az újonnan érkezett elfre néz. Fejére lassan visszahúzza bundázott fekete köpenye csuklyáját, amit csak azért vett le, mert nem egy átlagos fogadóssal vagy egy kereskedővel beszélt. Az erdő felé szegi fejét azon gondolkodva, hogy vajon miben lesz ez más mint előző otthona, de nem sokáig agyal ezen, hamar felkelti érdeklődését Xauzur, Pycta ibisze.*
~Gyönyörű állat.~ *gondolja magában. Meg is simogatná, de nem akar udvariatlan lenni. Felnéz a másik két elfre és csendben figyeli tovább az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.01 23:50:14
6773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-01 13:46:21
Üzenet elküldve: 2019-02-01 13:46:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
*Nem célja semmilyen magánjellegű beszélgetés kihallgatása, azonban úgy érzi, az elhangzottak valamelyest az ő helyzetére is vonatkoznak, hiszen a másik elfhez hasonlóan Ada sem tartózkodik régóta a városban. Így hát a helyén marad továbbra is, s hallgatja a város helyzetét illető tájékoztatást, valamint az erdőben való letelepedés koncepcióját. Egészen szíven ütik a halk hangon elmondott szavak, s a mögöttük sejthető áldozatok. Ismét a halállal kell hát szembesülnie, ám ez most egészen más, az elmúlás új arcát mutatja a lány felé. Tekintetét a beszélőre függeszti, egyetlen biztos pontnak őt érezve, miközben a hallottakon rágódik, észleli is az őt fürkésző pillantást, de nem ragadja meg az alkalmat, hogy az érdeklődés e jelét kihasználva még inkább felhívja magára a figyelmet, továbbra is csupán szemlélője marad a helyzetnek. Engedi, hogy korábbi gondolatai ismét magukkal ragadják.
Lázadás, betegség, sötét istenek feltűnése, e kifejezések olyan borús képet festenek előtte, melyet talán jobb el sem képzelni. Igyekszik lerázni magáról a tragédia fojtogató árnyát, hisz ő nem volt itt, nem tapasztalta saját bőrén az eseményeket, azonban csupa olyan lény veszi körül, aki valamiképpen áldozatául esett a csapásnak, így nehéz lenne elvonatkoztatni. Arca egészen elfelhősödik, ahogy pillantását végighordozza a gyülekezeten.
Komor gondolataiból a párduc morranása rángatja ki, ezen alkalommal viszont Ada nem érzékel az állat részéről intő figyelmeztetést a távolmaradásra, sokkal inkább jelzésnek veszi, hogy ideje lenne kiszakadni a tétlen révetegségből. Némi hálával tekint a párducra, s közelít is néhány lépést a kis csoportosulás felé.
A hozzá intézett megszólítás hatására halovány mosoly kúszik ajkaira. Habár jelentésével nem igazán van tisztában, azt rögtön érzékeli, hogy elf nyelven szólt, és eme tény megörvendezteti. Régóta nem hallott már hasonló szavakat, és jóllehet nem tudná viszonozni, mégis az együvé tartozás érzését sugallja.*
- Engedélyt szeretnék kérni, hogy veletek tartsak. *Válaszolja a feltett kérdésre a formalitások teljes nélkülözésével, amely ugyan nem kifejezetten jellemző rá, de bizonytalan azt illetően, hogy milyen bevezetés illene a helyzethez, lévén még nem igazán került hasonló szituációba. Azt érzi, hogy ez így kevés lesz, talán egy bemutatkozást hozzátehetne az illem kedvéért, de egyelőre teljesen megfelelőnek találja a megnevezést, mellyel az elf férfi illette korábban.*
- Elhagytam hazámat, és azóta… *Fűz hozzá mégis valamiféle erőtlen magyarázkodást, majd hangja elhalkul, a levegőben hagyva a befejezést.*
*Nem célja semmilyen magánjellegű beszélgetés kihallgatása, azonban úgy érzi, az elhangzottak valamelyest az ő helyzetére is vonatkoznak, hiszen a másik elfhez hasonlóan Ada sem tartózkodik régóta a városban. Így hát a helyén marad továbbra is, s hallgatja a város helyzetét illető tájékoztatást, valamint az erdőben való letelepedés koncepcióját. Egészen szíven ütik a halk hangon elmondott szavak, s a mögöttük sejthető áldozatok. Ismét a halállal kell hát szembesülnie, ám ez most egészen más, az elmúlás új arcát mutatja a lány felé. Tekintetét a beszélőre függeszti, egyetlen biztos pontnak őt érezve, miközben a hallottakon rágódik, észleli is az őt fürkésző pillantást, de nem ragadja meg az alkalmat, hogy az érdeklődés e jelét kihasználva még inkább felhívja magára a figyelmet, továbbra is csupán szemlélője marad a helyzetnek. Engedi, hogy korábbi gondolatai ismét magukkal ragadják.
Lázadás, betegség, sötét istenek feltűnése, e kifejezések olyan borús képet festenek előtte, melyet talán jobb el sem képzelni. Igyekszik lerázni magáról a tragédia fojtogató árnyát, hisz ő nem volt itt, nem tapasztalta saját bőrén az eseményeket, azonban csupa olyan lény veszi körül, aki valamiképpen áldozatául esett a csapásnak, így nehéz lenne elvonatkoztatni. Arca egészen elfelhősödik, ahogy pillantását végighordozza a gyülekezeten.
Komor gondolataiból a párduc morranása rángatja ki, ezen alkalommal viszont Ada nem érzékel az állat részéről intő figyelmeztetést a távolmaradásra, sokkal inkább jelzésnek veszi, hogy ideje lenne kiszakadni a tétlen révetegségből. Némi hálával tekint a párducra, s közelít is néhány lépést a kis csoportosulás felé.
A hozzá intézett megszólítás hatására halovány mosoly kúszik ajkaira. Habár jelentésével nem igazán van tisztában, azt rögtön érzékeli, hogy elf nyelven szólt, és eme tény megörvendezteti. Régóta nem hallott már hasonló szavakat, és jóllehet nem tudná viszonozni, mégis az együvé tartozás érzését sugallja.*
- Engedélyt szeretnék kérni, hogy veletek tartsak. *Válaszolja a feltett kérdésre a formalitások teljes nélkülözésével, amely ugyan nem kifejezetten jellemző rá, de bizonytalan azt illetően, hogy milyen bevezetés illene a helyzethez, lévén még nem igazán került hasonló szituációba. Azt érzi, hogy ez így kevés lesz, talán egy bemutatkozást hozzátehetne az illem kedvéért, de egyelőre teljesen megfelelőnek találja a megnevezést, mellyel az elf férfi illette korábban.*
- Elhagytam hazámat, és azóta… *Fűz hozzá mégis valamiféle erőtlen magyarázkodást, majd hangja elhalkul, a levegőben hagyva a befejezést.*
6772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-01 08:44:37
Üzenet elküldve: 2019-02-01 08:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeket elhagyva az egykor szebb korokat megért tisztásra érkezik. Ez tulajdon képen a város egyik bejáratának is tekinthető és így egyfajta kapuként szolgála. A tisztás így télvíz idején nem annyira szemet gyönyörködtető mint más évszakban, de az elmúlás jeleit magán hordozó évszak sokkal közelebb áll hozzá mint bármely másik. Idejét sem tudja annak, hogy mikor járt utoljára a városban és mi volt az, amiért ott járt. Talán a könyvtában volt utoljára, amikor Nestarral vívott filozófiai csatákat és talán az volt az a rövid időszak életében, amikor igazán sok mondanivalója volt, vagyis sokat beszélt.
Ahogy belép a tisztás területére, nem sokat vacakol, inkább gyorsabb léptekben elindul a városba. A házak, a terület alapjaiban változott meg a legutolsó látogatás óta és így egy új helyzetet szül a doktor számára. A változás néha jó dolog főleg, ha előnyére teszi ezt. Ez az új helyzet pedig tagadhatatlanul előnyös mindazoknak, akik profitálni tudnak a betegség, nyomor és kaotikus helyzetből.
Lassan a házak közé érkezik és gyors lépteit komótosra váltja, amint az első épületek közé érkezik.*
Ahogy belép a tisztás területére, nem sokat vacakol, inkább gyorsabb léptekben elindul a városba. A házak, a terület alapjaiban változott meg a legutolsó látogatás óta és így egy új helyzetet szül a doktor számára. A változás néha jó dolog főleg, ha előnyére teszi ezt. Ez az új helyzet pedig tagadhatatlanul előnyös mindazoknak, akik profitálni tudnak a betegség, nyomor és kaotikus helyzetből.
Lassan a házak közé érkezik és gyors lépteit komótosra váltja, amint az első épületek közé érkezik.*
6771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-02-01 00:33:11
Üzenet elküldve: 2019-02-01 00:33:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
*Valóban, az erdőmélyi elf már rég nem az, aki egykoron volt. Pedig barátságosnak mondták, sőt, talán túlságosan is sokszor vetették a szemére, hogy barátságosabb a kelleténél és sokkal óvatosabbnak kellene lennie. Mindenkihez közvetlenül és kedvesen állt, igyekezett mindenkinek segíteni és a nagyobb jót szolgálni.
De neki nem az volt a feladata, hogy irányítson, nem az, hogy vezessen, bár most is éppen azt teszi, aztán az Erdő Szíve küldetésre küldte és neki mennie kellett. A lelke megkérgesedett ugyan, a teste megtört, de most végre visszatérhet az erdőbe. Semmit sem várt jobban.*
- Xauzur, vissza. *Szól az irbisz felé, aki engedelmesen fordul meg, hogy megkerülve a csuhátlan csuhást a lábának döntve hátát, megálljon mellette.
Őszinte pillantással hallgatja a fiatal elf szavait megérkezéséről a városba és ottani rövid ismerkedéséről a helyi viszonyokkal.*
- Nem a legjobb körülmények között érkeztél. *Szólal meg, amikor az ifjú hirtelen elnémul, de nem tudja mire vélni, így úgy gondolja, valamiféle reakcióra vár tőle.*
- Artheniort szétszaggatta a lázadás, ráadásul megnyílt a föld és elnyelte a gazdagnegyedet. Nemrég valami betegség ütötte fel a fejét és a templom oltárát sötét istenek hívei fertőzték meg, de sikerült visszaállítanunk Eeyr, azaz hitem szerint az Erdő Szívének fényét. *Folytatja halk hangon, de nem azért, hogy mások ne hallhassák, sok elf van körülöttük, ők bizonyosan jól hallanak mindent, egyszerűen csak ez olyan téma, amelyről nem tud és nem is szeretne hangos szóval beszélni.*
- Sokan fedél nélkül maradtak és én visszatérek az erdőbe, gondoltam, aki szeretne, velem tarthat. Így lettünk ennyien. *Pillant hálás, halovány mosollyal a sokaság felé. Ekkor pillantja meg a szürkés hajzuhataggal keretezett arcot is maguk mellett pár lépéssel. A lombzöld szemek egy pár szívdobbanásnyi ideig az elf lányt fürkészik, majd visszafordulnak Voelkin felé.*
- Az erdőben keresünk egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetünk. Talán a folyókanyarban. *Nem kell gondolkodnia a válaszon, hisz már mióta elindultak ezen agyal.*
- Megvan mindenünk, ami kellhet. Haszonállatok és felszerelések, élelem a kezdeti napokra. Az erdő mindent megad, amire szükségünk lehet, de be kell tartanunk a Fákban Lakó törvényeit, csak annyit vehetünk el, amennyi szükséges és adnunk is kell az erdőnek cserébe azért, amit elveszünk tőle. *Biztosan nem kell magyaráznia egy elfnek, hogy mindez mit jelent. Vannak még ezen kívül is tervei, de azokat egyelőre megtartja magának.*
- Hívj csak Pyctának, ahogy mindenki más is. *Sosem áhítozott hangzatos nevekre és titulusokra, s azután sem szeretné, hogy nevét Arthenior egyes részein hősként ismerik.*
- Velünk tartanál? *Kérdi Voelkint.
Xauzur halkan morran a közelükben álló elf lányra, amire már a csuhátlan csuhás is újra odafordul.*
- Neked segíthetek valamiben, me'Ochass? *Kérdi kedvesen érdeklődve, míg az ifjú elftől választ kap. Akaratlan csúszik ki a száján az elf nyelvű, "levelem", mint a fa levele jelentésű szó, talán a másik két elf nem is ismeri ezt az ősi megszólítást, de szinte észre sem veszi, hisz szívének oly kedves darabjára emlékezteti.*
*Valóban, az erdőmélyi elf már rég nem az, aki egykoron volt. Pedig barátságosnak mondták, sőt, talán túlságosan is sokszor vetették a szemére, hogy barátságosabb a kelleténél és sokkal óvatosabbnak kellene lennie. Mindenkihez közvetlenül és kedvesen állt, igyekezett mindenkinek segíteni és a nagyobb jót szolgálni.
De neki nem az volt a feladata, hogy irányítson, nem az, hogy vezessen, bár most is éppen azt teszi, aztán az Erdő Szíve küldetésre küldte és neki mennie kellett. A lelke megkérgesedett ugyan, a teste megtört, de most végre visszatérhet az erdőbe. Semmit sem várt jobban.*
- Xauzur, vissza. *Szól az irbisz felé, aki engedelmesen fordul meg, hogy megkerülve a csuhátlan csuhást a lábának döntve hátát, megálljon mellette.
Őszinte pillantással hallgatja a fiatal elf szavait megérkezéséről a városba és ottani rövid ismerkedéséről a helyi viszonyokkal.*
- Nem a legjobb körülmények között érkeztél. *Szólal meg, amikor az ifjú hirtelen elnémul, de nem tudja mire vélni, így úgy gondolja, valamiféle reakcióra vár tőle.*
- Artheniort szétszaggatta a lázadás, ráadásul megnyílt a föld és elnyelte a gazdagnegyedet. Nemrég valami betegség ütötte fel a fejét és a templom oltárát sötét istenek hívei fertőzték meg, de sikerült visszaállítanunk Eeyr, azaz hitem szerint az Erdő Szívének fényét. *Folytatja halk hangon, de nem azért, hogy mások ne hallhassák, sok elf van körülöttük, ők bizonyosan jól hallanak mindent, egyszerűen csak ez olyan téma, amelyről nem tud és nem is szeretne hangos szóval beszélni.*
- Sokan fedél nélkül maradtak és én visszatérek az erdőbe, gondoltam, aki szeretne, velem tarthat. Így lettünk ennyien. *Pillant hálás, halovány mosollyal a sokaság felé. Ekkor pillantja meg a szürkés hajzuhataggal keretezett arcot is maguk mellett pár lépéssel. A lombzöld szemek egy pár szívdobbanásnyi ideig az elf lányt fürkészik, majd visszafordulnak Voelkin felé.*
- Az erdőben keresünk egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetünk. Talán a folyókanyarban. *Nem kell gondolkodnia a válaszon, hisz már mióta elindultak ezen agyal.*
- Megvan mindenünk, ami kellhet. Haszonállatok és felszerelések, élelem a kezdeti napokra. Az erdő mindent megad, amire szükségünk lehet, de be kell tartanunk a Fákban Lakó törvényeit, csak annyit vehetünk el, amennyi szükséges és adnunk is kell az erdőnek cserébe azért, amit elveszünk tőle. *Biztosan nem kell magyaráznia egy elfnek, hogy mindez mit jelent. Vannak még ezen kívül is tervei, de azokat egyelőre megtartja magának.*
- Hívj csak Pyctának, ahogy mindenki más is. *Sosem áhítozott hangzatos nevekre és titulusokra, s azután sem szeretné, hogy nevét Arthenior egyes részein hősként ismerik.*
- Velünk tartanál? *Kérdi Voelkint.
Xauzur halkan morran a közelükben álló elf lányra, amire már a csuhátlan csuhás is újra odafordul.*
- Neked segíthetek valamiben, me'Ochass? *Kérdi kedvesen érdeklődve, míg az ifjú elftől választ kap. Akaratlan csúszik ki a száján az elf nyelvű, "levelem", mint a fa levele jelentésű szó, talán a másik két elf nem is ismeri ezt az ősi megszólítást, de szinte észre sem veszi, hisz szívének oly kedves darabjára emlékezteti.*
6770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:07:08
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek – Otthonkeresés//
*Legkevésbé sem állt szándékában a tisztásra keveredni, ennek ellenére nem tiltakozik, békésen tűri, amikor a tömeg magával sodorja. Tulajdonképpen ideje sem maradna az ellenkezésre, figyelmét teljességgel leköti a bámészkodás. Szemléli a sokaságot, amelynek jelentős részét hosszúéletűek alkotják, azonban más fajok képviselőit is felfedezi.
Az erdő felé tart a csoportosulás. Ameada, aki eddig a szélen haladt, kilép a tömeg soraiból, és néhány lépést távolodik a sokadalomtól. Így több lehetősége nyílik alaposabban felmérnie környezetét, s ki is szúrja az alakot, akit a menet vezetőjének vél. Nem tudná feltétlenül megmagyarázni, mi keltette benne ezt a benyomást, azonban nem is keresi a magyarázatot.
Eközben egy másik elf is kivált a sokaságból, és a vezetőnek tűnő elf felé tart. Vele egy időben Ada is nekiindul, habár meghatározott céljai nincsenek, ám az erdőmélyi párduc fenyegető hangjai meghátrálásra késztetik, a kivárás mellett határoz. Látva azonban, hogy az újonnan érkezőnek nem esik baja, ismét a páros, jobban mondva hármas felé veszi az irányt. Kis távolságban tőlük megáll, beszélgetésükbe nem szól bele, türelemmel vár sorára.*
*Legkevésbé sem állt szándékában a tisztásra keveredni, ennek ellenére nem tiltakozik, békésen tűri, amikor a tömeg magával sodorja. Tulajdonképpen ideje sem maradna az ellenkezésre, figyelmét teljességgel leköti a bámészkodás. Szemléli a sokaságot, amelynek jelentős részét hosszúéletűek alkotják, azonban más fajok képviselőit is felfedezi.
Az erdő felé tart a csoportosulás. Ameada, aki eddig a szélen haladt, kilép a tömeg soraiból, és néhány lépést távolodik a sokadalomtól. Így több lehetősége nyílik alaposabban felmérnie környezetét, s ki is szúrja az alakot, akit a menet vezetőjének vél. Nem tudná feltétlenül megmagyarázni, mi keltette benne ezt a benyomást, azonban nem is keresi a magyarázatot.
Eközben egy másik elf is kivált a sokaságból, és a vezetőnek tűnő elf felé tart. Vele egy időben Ada is nekiindul, habár meghatározott céljai nincsenek, ám az erdőmélyi párduc fenyegető hangjai meghátrálásra késztetik, a kivárás mellett határoz. Látva azonban, hogy az újonnan érkezőnek nem esik baja, ismét a páros, jobban mondva hármas felé veszi az irányt. Kis távolságban tőlük megáll, beszélgetésükbe nem szól bele, türelemmel vár sorára.*
6769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:52:32
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*Sok erőt gyűjtött és nem eredménytelenül, hisz sikerült szóba állnia Pyctával, aki megjelenése ellenére egy nem az a mogorva elf. Voelkinnek nagy megkönnyebbülés, hogy nem lett probléma abból hogy csak úgy hozzájuk csapódott.
A bemutatkozást Pycta kérdése követi.*
-Fél napja érkeztem a városba, messziről jöttem ezért nem tudok szinte semmit az itteni dolgokról. *Voelkin közelebb lép és folytatják utukat az erdő felé, miközben tovább mesél.* Első utam a főtérre vezetett, ahol kerestem valakit, aki segíteni tudna nekem néhány kérdésemre válaszolni. Így történt hogy végül a fogadóba vezetett utam, és mivel józan, barátságos ember jobb híján nem volt, a fogadóshoz mentem oda. *Felnéz Pyctára kis szünetet tartva monológjában, hogy megbizonyosodjon róla hogy tudja őt követni.* Elfek felől érdeklődtem abban reménykedve, hogy társat találok magamnak, ekkor mesélte hogy hallott egy pletykát miszerint több tucat elf gyülekezik az Erdőszéli tisztáson. *Hirtelen elnémul mikor észreveszi mennyire megnyílt Pyctával szemben. Hosszasan néz előre. ~Mi történt? még soha nem beszéltem ennyit.~ Valójában hét éve nem beszélt intelligens élőlénnyel. Miután kicsit felrázta magát egy kérdéssel viszi tovább a beszélgetést*
-Mik a tervek a jövőre nézve? Jut eszembe hogyan szólíthatom? *Igyekszik illedelmesen és tisztelettudóan beszélni a láthatóan jóval tapasztaltabb és idősebb hosszúéletűvel szemben.*
A bemutatkozást Pycta kérdése követi.*
-Fél napja érkeztem a városba, messziről jöttem ezért nem tudok szinte semmit az itteni dolgokról. *Voelkin közelebb lép és folytatják utukat az erdő felé, miközben tovább mesél.* Első utam a főtérre vezetett, ahol kerestem valakit, aki segíteni tudna nekem néhány kérdésemre válaszolni. Így történt hogy végül a fogadóba vezetett utam, és mivel józan, barátságos ember jobb híján nem volt, a fogadóshoz mentem oda. *Felnéz Pyctára kis szünetet tartva monológjában, hogy megbizonyosodjon róla hogy tudja őt követni.* Elfek felől érdeklődtem abban reménykedve, hogy társat találok magamnak, ekkor mesélte hogy hallott egy pletykát miszerint több tucat elf gyülekezik az Erdőszéli tisztáson. *Hirtelen elnémul mikor észreveszi mennyire megnyílt Pyctával szemben. Hosszasan néz előre. ~Mi történt? még soha nem beszéltem ennyit.~ Valójában hét éve nem beszélt intelligens élőlénnyel. Miután kicsit felrázta magát egy kérdéssel viszi tovább a beszélgetést*
-Mik a tervek a jövőre nézve? Jut eszembe hogyan szólíthatom? *Igyekszik illedelmesen és tisztelettudóan beszélni a láthatóan jóval tapasztaltabb és idősebb hosszúéletűvel szemben.*
6768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:16:10
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
//Voelkin//
*A csuhátlan csuhás néma örömmel fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy megadta neki a lehetőséget, hogy visszatérjen az erdőbe. Olyan kegy ez, amelyben egyáltalán nem volt biztos, de mivel a küldetését sikerrel teljesítette, így remélte, hogy a Fákban Lakó megjutalmazza fanatikus hívét.
Rövid imája közben nem tűnik fel neki, hogy valaki elvegyült a tömegben, hisz sokan vannak és ő teljesen másra figyel.
Amikor viszont az ismeretlen, a templomi eseményeknél nem látott elf férfi elkezdi megközelíteni, mi több, futni kezd az erdőmélyi szerzetes felé, az irbisz mellett az érzékeny elf fülek is jelzik, mivel eltávolodott a tömegtől, hogy valaki közeledik felé.
Xauzur két nagy ugrással visszatér társa mellé, az irbisz vészjósló morranással és kivillantott tépőfogakkal fogadja csuhátlan csuhástól pár méterre megtorpanó idegent, aki, ha magától nem is, de az erdőmélyi párductól bizonyosan jobb, ha megáll.
Az erdőbe visszatérő elf megfordul, jobbja a hátára szíjazott kard markolata felé mozdul, de amikor megpillantja, hogy nincs szükség a fegyverre, elereszti a markolatot.*
- Az én nevem Pycta del Ventus. *Viszonozza a bemutatkozást, miközben emlékei közt kutat, mert a férfi ismeretlen neki.*
- Téged nem láttalak a templomnál. Miben segíthetek? *Kérdi barátságos hangon.
Nem hinné, hogy a hosszúéletű azért jött volna, hogy ártson neki. Egy kisebb falunyi halandó veszi körül, emellett ott van mellette Xauzur és a csuhátlan csuhás sem védtelen.*
//Voelkin//
*A csuhátlan csuhás néma örömmel fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy megadta neki a lehetőséget, hogy visszatérjen az erdőbe. Olyan kegy ez, amelyben egyáltalán nem volt biztos, de mivel a küldetését sikerrel teljesítette, így remélte, hogy a Fákban Lakó megjutalmazza fanatikus hívét.
Rövid imája közben nem tűnik fel neki, hogy valaki elvegyült a tömegben, hisz sokan vannak és ő teljesen másra figyel.
Amikor viszont az ismeretlen, a templomi eseményeknél nem látott elf férfi elkezdi megközelíteni, mi több, futni kezd az erdőmélyi szerzetes felé, az irbisz mellett az érzékeny elf fülek is jelzik, mivel eltávolodott a tömegtől, hogy valaki közeledik felé.
Xauzur két nagy ugrással visszatér társa mellé, az irbisz vészjósló morranással és kivillantott tépőfogakkal fogadja csuhátlan csuhástól pár méterre megtorpanó idegent, aki, ha magától nem is, de az erdőmélyi párductól bizonyosan jobb, ha megáll.
Az erdőbe visszatérő elf megfordul, jobbja a hátára szíjazott kard markolata felé mozdul, de amikor megpillantja, hogy nincs szükség a fegyverre, elereszti a markolatot.*
- Az én nevem Pycta del Ventus. *Viszonozza a bemutatkozást, miközben emlékei közt kutat, mert a férfi ismeretlen neki.*
- Téged nem láttalak a templomnál. Miben segíthetek? *Kérdi barátságos hangon.
Nem hinné, hogy a hosszúéletű azért jött volna, hogy ártson neki. Egy kisebb falunyi halandó veszi körül, emellett ott van mellette Xauzur és a csuhátlan csuhás sem védtelen.*
6767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:14:27
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:14:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta mint a hó//
*Nem szeretne fájó dolgokba bele gyalogolni, ezért nem is teszi. Érzi, hogy Vasborda kerüli inkább a vissza emlékezgetést, így nem is erőlteti.*
- Milyen igaz.
*Mosolyog a férfira, bár nem sok látszik ebből, mert arcát is takarja amennyire lehetséges. Viszont felemás, nagy szemeivel ragyogón pillant a gnómra. Néha azért előfordul, hogy fél kérdezni, vagy zavarban érzi magát butasága miatt, végül mégis mindig győz kíváncsi természete és összességében hasznos is tud lenni hátrányai ellenére is. Ha a világról nem is, de emberekről többet tudhat meg és ők is vannak éppen olyan fontosak, mint bármiféle tudás.*
- Hogy mi?
*Hökken meg és le is hullik arcát takaró szövet felfedve o-t formáló ajkait. Meglepett és szomorú egyszerre.*
- Jaj! Eltört? Jaj!
*Mintha már csak a gondolat is neki okozna fájdalmat, arcán lassan magabiztosan a szomorúság veszi át az uralmat.*
- De ugyan miért? Miért bántana téged bárki is? Hiszen olyan rendes vagy. Nekem is segítettél. Ezt nem szabad, ezt nem érdemli meg senki!
*Nem is érti, hogy az orvos miért nevet. Ő ezt cseppet sem találja mulatságosnak.*
- Nem, ezt sem tudtam.
*Hajtja le ismét fejét, arca ezúttal nem pirosodik ki, hanem stabilan tartja ezt az állapotot. Ezúttal nem csak a zavar, de a düh miatt is rózsáz hófehér arcocskája.*
- Hát... ez olyan elképzelhetetlen számomra. Elvégre mindenkinek kell egy otthon ahova hazamehet, ahol talán várják is, de legalább egy zug, ahol egyedül lehet melegben.
*Szomorkásan elhúzza száját. Nem tetszik neki a kapott válasz és nem akarja annyiban hagyni, főleg nem az utolsó mondat után.*
- Nem, ez szerintem nem jó. Hogy lehetne ennyivel a telet kihúzni? Butaság. Egyébként is szeretném még látni magát, szerintem ön egy nagyon rendes gnóm és örülnék, hogyha barátok lehetnénk. Mit szólna Vasborda bácsi, hogyha elmennénk egyszer együtt piacozni? Mondhatna nekem sok okos dolgot, mint ma is. Például, hogy a hó melegen tart. Ez elképesztő!
*Nem szeretne fájó dolgokba bele gyalogolni, ezért nem is teszi. Érzi, hogy Vasborda kerüli inkább a vissza emlékezgetést, így nem is erőlteti.*
- Milyen igaz.
*Mosolyog a férfira, bár nem sok látszik ebből, mert arcát is takarja amennyire lehetséges. Viszont felemás, nagy szemeivel ragyogón pillant a gnómra. Néha azért előfordul, hogy fél kérdezni, vagy zavarban érzi magát butasága miatt, végül mégis mindig győz kíváncsi természete és összességében hasznos is tud lenni hátrányai ellenére is. Ha a világról nem is, de emberekről többet tudhat meg és ők is vannak éppen olyan fontosak, mint bármiféle tudás.*
- Hogy mi?
*Hökken meg és le is hullik arcát takaró szövet felfedve o-t formáló ajkait. Meglepett és szomorú egyszerre.*
- Jaj! Eltört? Jaj!
*Mintha már csak a gondolat is neki okozna fájdalmat, arcán lassan magabiztosan a szomorúság veszi át az uralmat.*
- De ugyan miért? Miért bántana téged bárki is? Hiszen olyan rendes vagy. Nekem is segítettél. Ezt nem szabad, ezt nem érdemli meg senki!
*Nem is érti, hogy az orvos miért nevet. Ő ezt cseppet sem találja mulatságosnak.*
- Nem, ezt sem tudtam.
*Hajtja le ismét fejét, arca ezúttal nem pirosodik ki, hanem stabilan tartja ezt az állapotot. Ezúttal nem csak a zavar, de a düh miatt is rózsáz hófehér arcocskája.*
- Hát... ez olyan elképzelhetetlen számomra. Elvégre mindenkinek kell egy otthon ahova hazamehet, ahol talán várják is, de legalább egy zug, ahol egyedül lehet melegben.
*Szomorkásan elhúzza száját. Nem tetszik neki a kapott válasz és nem akarja annyiban hagyni, főleg nem az utolsó mondat után.*
- Nem, ez szerintem nem jó. Hogy lehetne ennyivel a telet kihúzni? Butaság. Egyébként is szeretném még látni magát, szerintem ön egy nagyon rendes gnóm és örülnék, hogyha barátok lehetnénk. Mit szólna Vasborda bácsi, hogyha elmennénk egyszer együtt piacozni? Mondhatna nekem sok okos dolgot, mint ma is. Például, hogy a hó melegen tart. Ez elképesztő!
6766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:53:44
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:53:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
~Ők azok.~
*Voelkin nagyon megörül mikor meglátja hogy a pletyka igaz, tényleg ott vannak az elfek. Előbújik rejtekéből és elindul a tömeg felé. Az élükön megpillant egy egy magabiztosságot sugárzó elf férfit. Oda megy hozzájuk és szép lassan elvegyül a tömegben. ~Nem csak elfek vannak.~ nézi csodálkozva az egyik öreg gnómot. ~Most másra kell koncentrálnom! Valahogy közelebb kéne kerülnöm a vezetőjükhöz.~ Ekkor eszébe jutott hogy a fogadós említette a nevét. Szép lassan de egyre közeledve Pycta-hoz, futni kezd, hogy mellé menjen. Már csak pár lépés választja el őket, ekkor azonban inába száll a bátorsága.
Kis idő elteltével végül odamegy és bemutatkozik, bár kissé ideges.*
-Üdv... üdvözlöm, én Voelkin Eleszton vagyok.
~Ők azok.~
*Voelkin nagyon megörül mikor meglátja hogy a pletyka igaz, tényleg ott vannak az elfek. Előbújik rejtekéből és elindul a tömeg felé. Az élükön megpillant egy egy magabiztosságot sugárzó elf férfit. Oda megy hozzájuk és szép lassan elvegyül a tömegben. ~Nem csak elfek vannak.~ nézi csodálkozva az egyik öreg gnómot. ~Most másra kell koncentrálnom! Valahogy közelebb kéne kerülnöm a vezetőjükhöz.~ Ekkor eszébe jutott hogy a fogadós említette a nevét. Szép lassan de egyre közeledve Pycta-hoz, futni kezd, hogy mellé menjen. Már csak pár lépés választja el őket, ekkor azonban inába száll a bátorsága.
Kis idő elteltével végül odamegy és bemutatkozik, bár kissé ideges.*
-Üdv... üdvözlöm, én Voelkin Eleszton vagyok.
6765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:14:29
Üzenet elküldve: 2019-01-31 21:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Népes csoport érkezik az erdőszéli tisztásra, legalább három tucatnyian, de talán kevesebben, nehéz megmondani. Elől egy éjfekete telivér nyergében két elf gyermek, a hátas gyeplőjét egy elf férfi fogja, mellette egy irbisz, egy erdőmélyi párduc lépked tiszteletet parancsolóan.
A csuhátlan csuhás mögött pedig érkeznek a többiek. Leginkább az elfek népét fedezheti fel az, aki jobban megnézi őket, de akad köztük ember és még gnóm is. Két kordét egy szamár és egy igásló húz, a kordék roskadásig pakolva felszereléssel és vélhetően élelemmel, hisz ilyen csapatnak sok élelemre lehet szüksége.
Tehát csaknem egy kisebb falunyi halandó tart az erdőszél felé, élükön egy komor ábrázatú, de nem barátságtalan külsejű hosszúéletűvel. Minden kétséget kizáróan az erdő felé tartanak, sőt, bizonyosan be is kívánnak lépni oda, de valódi céljukról nem lehet tudomásuk.
Xauzur, az ibisz előreszalad, sárga ragadozószemekkel kémleli az erdő szélét, orrát a magasba emeli, beleszagol a levegőbe, ez neki a valódi otthon. De nem csak neki. Az menet elején sétáló elf ajkára a hazatértek mosolya kúszik, észre sem veszi, de kissé gyorsabb léptekkel halad, a gyeplőt egy elf férfinak adja és talán tíz-tizenöt méterre is eltávolodva megközelíti az erdőt.*
*Népes csoport érkezik az erdőszéli tisztásra, legalább három tucatnyian, de talán kevesebben, nehéz megmondani. Elől egy éjfekete telivér nyergében két elf gyermek, a hátas gyeplőjét egy elf férfi fogja, mellette egy irbisz, egy erdőmélyi párduc lépked tiszteletet parancsolóan.
A csuhátlan csuhás mögött pedig érkeznek a többiek. Leginkább az elfek népét fedezheti fel az, aki jobban megnézi őket, de akad köztük ember és még gnóm is. Két kordét egy szamár és egy igásló húz, a kordék roskadásig pakolva felszereléssel és vélhetően élelemmel, hisz ilyen csapatnak sok élelemre lehet szüksége.
Tehát csaknem egy kisebb falunyi halandó tart az erdőszél felé, élükön egy komor ábrázatú, de nem barátságtalan külsejű hosszúéletűvel. Minden kétséget kizáróan az erdő felé tartanak, sőt, bizonyosan be is kívánnak lépni oda, de valódi céljukról nem lehet tudomásuk.
Xauzur, az ibisz előreszalad, sárga ragadozószemekkel kémleli az erdő szélét, orrát a magasba emeli, beleszagol a levegőbe, ez neki a valódi otthon. De nem csak neki. Az menet elején sétáló elf ajkára a hazatértek mosolya kúszik, észre sem veszi, de kissé gyorsabb léptekkel halad, a gyeplőt egy elf férfinak adja és talán tíz-tizenöt méterre is eltávolodva megközelíti az erdőt.*
6764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-31 20:25:03
Üzenet elküldve: 2019-01-31 20:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
~Szóval én értem ide elsőnek? Vagy talán hamis volt a pletyka amit a fogadós mondott? Vagy lehet hogy csak azért mondta hogy elmenjek végre onnan?~
*a mező szélén álldogál és azon töpreng, hogy mit is csináljon. Úgy dönt végül, hogy várni fog, úgyhogy leül a fűbe. Elővesz egy almát amit korábban vett a piacon és elkezdi eszegetni.*
~Hogy is hívják azt az elfet? Vagy nem is mondta a fogadós?~
*Kabátzsebéből hirtelen előugrik Hav, aki most is csak a vállán ül és figyeli Voelkint. Apró barátját nézegeti és simogatja.*
-Mi van te kis hógolyó?
*Ha egy idegen látná azt hinné megőrült és a vállához beszél, ez neki is eszébe jut úgyhogy gyorsan körülnéz. Nem látta senki. ~Minő szerencse.~ gondolja majd elfekszik a fűben. Szerencsére mára elolvadt minden hó, és a nap is süt, úgyhogy nem zavarja semmi a kellemes délutáni pihenésben. Egy óra elteltével felfigyel egy távoli zajra.
Valaki jön. Pontosabban valakik.*
~Talán ők azok. Az elfek.~
*Mivel nem biztos a dolgában inkább elrejtőzik és vár, hogy közelebb érjenek. ~Vajon ők lesznek?~ már nagyon izgatott.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 20:25:48
*a mező szélén álldogál és azon töpreng, hogy mit is csináljon. Úgy dönt végül, hogy várni fog, úgyhogy leül a fűbe. Elővesz egy almát amit korábban vett a piacon és elkezdi eszegetni.*
~Hogy is hívják azt az elfet? Vagy nem is mondta a fogadós?~
*Kabátzsebéből hirtelen előugrik Hav, aki most is csak a vállán ül és figyeli Voelkint. Apró barátját nézegeti és simogatja.*
-Mi van te kis hógolyó?
*Ha egy idegen látná azt hinné megőrült és a vállához beszél, ez neki is eszébe jut úgyhogy gyorsan körülnéz. Nem látta senki. ~Minő szerencse.~ gondolja majd elfekszik a fűben. Szerencsére mára elolvadt minden hó, és a nap is süt, úgyhogy nem zavarja semmi a kellemes délutáni pihenésben. Egy óra elteltével felfigyel egy távoli zajra.
Valaki jön. Pontosabban valakik.*
~Talán ők azok. Az elfek.~
*Mivel nem biztos a dolgában inkább elrejtőzik és vár, hogy közelebb érjenek. ~Vajon ők lesznek?~ már nagyon izgatott.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 20:25:48
6763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:42:28
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:42:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megkönnyebbül, mikor a ritkás távoli fényeket, amit a házakban a gyertya eredményez a város valamivel élettel telibb környéke váltja fel, igaz ebből a tisztáson még sokat nem érzékel. Csuklyáját fejébe húzva csak halad előre, most nem is nézelődik, egyébként is jobb kedveli a zsúfolt utcákat, mint a szép természetközeli tereket. Egyelőre jobban leköti, hogy mereven lába elé nézve haladjon, sőt már szaporán kapkodva lábait, időnként felkarját dörzsölgetve próbáljon felmelegedni és közben meleg helyről ábrándozzon. Alig várja már, hogy be is térhessen egy kellemes fogadóba.*
6762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-29 15:12:37
Üzenet elküldve: 2019-01-29 15:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás koránt sem olyan szép, mint tavasszal volt. Most hó lepi, és a fák ágai csupaszon meredeznek az ég felé. És Eli fázik is. Hiába a meleg köpeny, és a csizmácska vékony lábain. Még a szárnyai halványan rezegnek a köpeny anyaga alatt.*
-Hi... hideg van.
*Suttogja maga elé, majd összedörzsöli ujjai, és rájuk lehel. Nem sokat ér el vele, nem lesz kevésbé hideg. Még is csak rossz ötlet volt télen nekivágni a világnak.
Na jó, nem is télen vágott neki, csak közben tél lett. Talán nem kellett volna minden virágos réten megállni és napokig csak csodálni az ezerszínű virágokat, játszani a pillangókkal, és bámulni a napsugarak táncát. Mindegy már, eső után köpönyeg.
Most már inkább azon kéne törni a fejecskéjét, merre tovább. Kéne valami normális szállás hely, ami nem túl drága, de nincs hideg, és a magafajta tündért is szívesen fogadják. Aztán persze, nem ártana valami biztos kereset is. Talán szerencsés lesz az, hogy kicsit ért az alkímiához. Talán. Ha meg még sem, hát biztosan akad olyan munka, amit az ő gyenge kis testével is képes elvégezni. Mondjuk, elmehetne táncosnőnek. A szárnyai segítségével bizonyára érdekes kis műsort tudna varázsolni.
Eli megindul hát befelé a város irányába. Szereti a tisztást, de még sem töltheti itt az éjszakát.*
-Hi... hideg van.
*Suttogja maga elé, majd összedörzsöli ujjai, és rájuk lehel. Nem sokat ér el vele, nem lesz kevésbé hideg. Még is csak rossz ötlet volt télen nekivágni a világnak.
Na jó, nem is télen vágott neki, csak közben tél lett. Talán nem kellett volna minden virágos réten megállni és napokig csak csodálni az ezerszínű virágokat, játszani a pillangókkal, és bámulni a napsugarak táncát. Mindegy már, eső után köpönyeg.
Most már inkább azon kéne törni a fejecskéjét, merre tovább. Kéne valami normális szállás hely, ami nem túl drága, de nincs hideg, és a magafajta tündért is szívesen fogadják. Aztán persze, nem ártana valami biztos kereset is. Talán szerencsés lesz az, hogy kicsit ért az alkímiához. Talán. Ha meg még sem, hát biztosan akad olyan munka, amit az ő gyenge kis testével is képes elvégezni. Mondjuk, elmehetne táncosnőnek. A szárnyai segítségével bizonyára érdekes kis műsort tudna varázsolni.
Eli megindul hát befelé a város irányába. Szereti a tisztást, de még sem töltheti itt az éjszakát.*
6761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-28 17:34:52
Üzenet elküldve: 2019-01-28 17:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Pihent ő eleget, még is elcsigázottnak érzi magát. Nagyon, de nagyon hosszú út áll előtte, talán nem is képes megtenni egyhuzamban. Viszont tudja, merre kell mennie, elégszer megnézték az előttük álló utat Sauriennel.*
~Saurien.~
*Dobban nagyot a szíve. Egészen megfeledkezett róla! Azt mondta neki, hogy kis idő múlva követni fogja...De már...
Furcsán sajog a lelke a fiú után, elvégre gyermekkora óta össze voltak nőve, sosem hagyta el őt. Most pedig teljesen szétváltak útjaik.
Könnyes szemmel néz az ég felé, hagyva, hogy a nap fénye vigasztalóan vetődjön arcára.*
~Jól van. Biztos, hogy jól van. Az Úrnő vigyázza lépteit.~
*Suhan át arcán mosoly a gondolatra, elvégre hogyan is eshetne bármi baja egy olyan tiszta szívnek, mint Saurien?
Egy hangyányit könnyedebb léptekkel folytatja útját a Szántóföldek felé, amerre Sauriennel is kellett volna mennie.* ~Mintha évekkel ezelőtt történt volna.~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 17:44:02
~Saurien.~
*Dobban nagyot a szíve. Egészen megfeledkezett róla! Azt mondta neki, hogy kis idő múlva követni fogja...De már...
Furcsán sajog a lelke a fiú után, elvégre gyermekkora óta össze voltak nőve, sosem hagyta el őt. Most pedig teljesen szétváltak útjaik.
Könnyes szemmel néz az ég felé, hagyva, hogy a nap fénye vigasztalóan vetődjön arcára.*
~Jól van. Biztos, hogy jól van. Az Úrnő vigyázza lépteit.~
*Suhan át arcán mosoly a gondolatra, elvégre hogyan is eshetne bármi baja egy olyan tiszta szívnek, mint Saurien?
Egy hangyányit könnyedebb léptekkel folytatja útját a Szántóföldek felé, amerre Sauriennel is kellett volna mennie.* ~Mintha évekkel ezelőtt történt volna.~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 17:44:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760