//Második szál//
*Pyr nem von párhuzamot Krestvir kora, tudása, vagy más tekintetben, egyszerűen élvezi, hogy mással nevethet. Igazából nincs is tisztában azzal, hogy Krestvirnek mekkora hatalma, vagy tudása van, ez vélhetően fordítva is igaz, valójában most ez nem is lényeg. A kacagás, az est csendjébe simul, s csak néha töri meg egy-egy levegővétel, vagy grimasz, amivel még fokozni próbálja az ingert, persze nem viszi túlzásba, mikor érzi, hogy elég, abbahagyja, s csak mosolyog tovább. Kérdőn szalad fel szemöldöke, mikor azt látja a lányon, hogy mintha csökkenne a mulatság lendület. Tán csinált, vagy mondott valamit, mit nem szabad? Olyannyira nem ismerik még egymást, s ezek a kezdő próbálkozások mindig olyan nehezek. Kobakját töri a megoldáson, aztán a legegyszerűbb jut eszébe, mint általában.*
- Trónodért? Húúú... ez nagyon menő! Felülhetek majd rá?? Légysziiii! *Néz rá rimánkodó szemekkel. Nem mondhatná, hogy világéletében repülő trónon akart utazni, s, ha őszinte akarna lenni, soha eszébe sem jutott ilyesmi, az sem, hogy egyáltalán hasonló létezik.*
- Mehetünk trónnal is! *Kap fejéhez felkacagva, aztán ismét visszavágódik tekintete Krestvirre, s egy darabig mérhetetlen komolysággal figyel, aztán kitör belőle a kacagás... mint általában.*
- Megint vicceltél! *Aztán halkan hozzáfűzi.* Mert perverznek nézek ki? *Nevet fel.* Láttál volna akkor, amikor fél pucéran flangáltam a peremterületeken, meg a városban, úúú, hogy megfáztam! A hajamba összevissza növények ragadtak, tiszta zöld voltam. De... Erdőmélyén nem volt ilyen hideg, nem tehetek róla. *Ad gyorsan választ saját merész kijelentésére, mielőtt azt gondolnák, hogy bármiféle belső indíttatásból szeret meztelen flangálni.* És a csillag velünk marad, majd jó közel megyek hozzád és akkor körbeleng bennünket. *Egészíti ki, mindenféle hátsó szándék nélkül. A fizikális közelség egy adott csillagnál elengedhetetlen, bár tény, hogy nagy területet jár be, itt elsősorban Krestvir félelmeihez kell igazodni. Pyrt nem zavarja a sötétség, igaz, látása semmivel sem jobb, mint az embereké, megszokta már. Ha életéből kérdeznének egy szeletet, s az alapján kellene eldöntenie, sokkal inkább a hajnalt nevezné meg félelme tárgyának.*
- Amúgy miért baj, hogyha meglátnak? *kérdezi érdeklődve, ismét már a tájat fürkészve.* Elvégre tudásodat, meg okosságodat bizonyítja, hogy ilyen nagy nyereményt kaptál. *Vonja meg a vállát.* Szerintem büszke lehetsz rá. *Fejezi be végül mosolyogva, aztán egy pillanatra megáll, s végiggondolva az imént elhangzottakat, párosítva hozzá Krestvir arckifejezését, ismét előrenéz, s határozottan jelenti ki.*
- Régen én is féltem a sötétben. *Mondja anélkül, hogy a lányra nézne. Ez nem igaz, s elég szerencsétlenül tud hazudni, talán ezt is észreveszik rajta, mert halántéka egy pillanatra megrándul, mi oldalról látható. Csak azért mondja, hogy Krestvir jobban érezze magát.* Aztán arra gondoltam, hogy az éjszaka csupán egy takaró, ami a nappalt segíti pihenésében..., hogy ne fázzon, meg ilyenek. Ha nem lenne éjszaka egy csomó sötétben mocorgó állatot nem is hallanánk. Aztán elkezdtem figyelni és a legszebb hangjuk az éjszakai énekes madaraknak van, ezt buzgón állíthatom. Ilyenkor csak az apróvadak az aktívak, a nagyobbak nem. *Vonja meg a vállát.* A másik... meg sokan vannak úgy, mint te vagy én, ezért nem merészkednek ilyenkor semerre... szóóóvaaaal... nincs félnivalónk. *Vágja rá okoskodva, s bólintva.* Meg egyébként is vigyázok rád és megvédelek, ha kell... *Mondja sokkal csendesebben és egy picit belepirosodva, majd kihúzza magát, s lekapja bumerángját az oldaláról.*
- Ezzel ni! Bármit eltalálok! Figyelj! *Lendülettel hajítja el, s a bumeráng a legközelebbi fának csapódva, bágyadtan hullik le a földre. Kínosan köhint egyet.*
- Hát... pedig tegnap még ment... *Vakargatja meg fejét csalódottan, majd lopva a lányra néz.* Eskü vigyázok rád és nem lesz bajod, vagy így görbüljek meg! *Mutatja fel kisujját, majd behajlítja. A bumerángot, majd útközben felszedi.*