Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:54:55
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:54:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gwaandril arca kicsit elfanyarodik, mikor az őszkorai amazon dicséretet mond Lombvár szép hangzatosságára. A Viltheriel nem miatta harap láthatatlan citromba, csupán az emlékek azok, amik kiváltják belőle ezt a fajta reakciót, hiszen ő még emlékszik a borzalmakra, amik ott történtek, s itt elsősorban nem a falu pusztulásának napjára, inkább a kultúrált elf felfogásával összeegyeztethetetlen szokásokra gondol. Nagy levegőt vesz, mielőtt megpróbálná az emlékeket úgy szavakká formálni, hogy azokkal ne ássa el magát a másik szemében.*
-Jó, hogy ezt így látod. Sajnos én ismertem onnan olyan szokásokat, ami miatt mai napig megvetem azt a fajta életformát és egyáltalán nem bánom, hogy elpusztult ott minden. *Kemény szavak, súlyuk mély gyomrú, erős hegyekként nehezednek a hosszúéletűre, de ezek alól csak egy valami emeli ki Gwaandrilt, a tény, hogy bizony igazak. Ha sok nézetével és néhány önmagát érintő feltevéssel nem is ért egyet Lyzendrával, ez vitán felül áll. Lombvár a barbár, vad elf kultúrák, remélhetőleg utolsó képviselője volt, igazán nem kár érte. Kagan feledésbe merül, ifjunk leragad azon részleteknél, melyeket az ember mond. Az a finom, mégis kedvesnek ható, kissé közönyös, de őszinte mondat, az a pár szó olyan jól esik, s olyan mélyen megérinti a druidát, hogy valóban elgondolkozik valamin. ~ Otthon ilyet egyszer sem mondtak nekem, hónapok elteltével sem. Nehezen illeszkedtem be és Lyz akkor is azt mondta, hogy menjek el nyugodtan, hátha rájövök, miben vagyok jó... Mintha nem lennék semmiben sem jó. Ő miért ilyen más? ~ Haragszik és egyszerre örül, de megpróbálja magát visszarángatni a valóságba.*
-Nálunk szokás nevet adni a másiknak, egy idő után, bár szavaid annyira jól estek nekem, hogy ha megengeded, én vállalnám titulosod kitalálását. *Játékosan adja elő, kifigurázza az otthoni előkelök beszédét, vagy azt, amit a vezérelf felé használ, most is, de a vigyor ellenére, tényleg töri a fejét. Jól megnézi magának az igéző szemű, ritka gyönyörű hajjal megáldott nőt, a szépség és a szabad vadság egyszerre tükröződik benne Gwaandril számára, olyan esszenciát alkotva, mely ritka kincsnek számít manapság.*
-Nos, a hajad, meg a szemed... Hmm... Esetleg Fakó Khareia? Neeeem, ez borzalmas. Akkooor... Őszszépe Rheia? A Két Őrzőre, dehogy. Nem is... *Itt megakad. Pontosabban valamiben akad meg. A szemekben. Azokban, melyek olyan mélyek, mint a tenger legmélye, s a homály-haj a ködbe vezet, nem tudván, mi várhat ott rád. Az elfek szeretik a természethez hasonlítani társaik, ismerőseik jellegzetesebb, kedves vonásait, jelenleg pedig Gwaandril sem tesz másként. A hatalmas víztömeg, a kedvesen felkapó szellő, a hajósok barátja, s a zord hullámok egy haragosabb vihar esetén, bizonyosan egyszerre jellemezhetik a nőt is, a hosszúéletű elképzelései alapján, legalábbis ő mindennél jobban szeretné ezt hinni, s teszi ezt is. Egy óvatos kanyarral a pálya szélére irányítja a másikat, hogy ott mondhassa el neki, amit kitalált, ugyanis ha esetleg az nem tetszik a másiknak, tovább is állhatnak, a vásár felé menet, de a tharg asszonytól legszívesebben egy elfogadást várna most. Aztán végre kinyitja a száját. Támadható, mennyire kreatív, mégis megtetszett a kishercegnek.*
-Tengerszemű Karheia.
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gwaandril arca kicsit elfanyarodik, mikor az őszkorai amazon dicséretet mond Lombvár szép hangzatosságára. A Viltheriel nem miatta harap láthatatlan citromba, csupán az emlékek azok, amik kiváltják belőle ezt a fajta reakciót, hiszen ő még emlékszik a borzalmakra, amik ott történtek, s itt elsősorban nem a falu pusztulásának napjára, inkább a kultúrált elf felfogásával összeegyeztethetetlen szokásokra gondol. Nagy levegőt vesz, mielőtt megpróbálná az emlékeket úgy szavakká formálni, hogy azokkal ne ássa el magát a másik szemében.*
-Jó, hogy ezt így látod. Sajnos én ismertem onnan olyan szokásokat, ami miatt mai napig megvetem azt a fajta életformát és egyáltalán nem bánom, hogy elpusztult ott minden. *Kemény szavak, súlyuk mély gyomrú, erős hegyekként nehezednek a hosszúéletűre, de ezek alól csak egy valami emeli ki Gwaandrilt, a tény, hogy bizony igazak. Ha sok nézetével és néhány önmagát érintő feltevéssel nem is ért egyet Lyzendrával, ez vitán felül áll. Lombvár a barbár, vad elf kultúrák, remélhetőleg utolsó képviselője volt, igazán nem kár érte. Kagan feledésbe merül, ifjunk leragad azon részleteknél, melyeket az ember mond. Az a finom, mégis kedvesnek ható, kissé közönyös, de őszinte mondat, az a pár szó olyan jól esik, s olyan mélyen megérinti a druidát, hogy valóban elgondolkozik valamin. ~ Otthon ilyet egyszer sem mondtak nekem, hónapok elteltével sem. Nehezen illeszkedtem be és Lyz akkor is azt mondta, hogy menjek el nyugodtan, hátha rájövök, miben vagyok jó... Mintha nem lennék semmiben sem jó. Ő miért ilyen más? ~ Haragszik és egyszerre örül, de megpróbálja magát visszarángatni a valóságba.*
-Nálunk szokás nevet adni a másiknak, egy idő után, bár szavaid annyira jól estek nekem, hogy ha megengeded, én vállalnám titulosod kitalálását. *Játékosan adja elő, kifigurázza az otthoni előkelök beszédét, vagy azt, amit a vezérelf felé használ, most is, de a vigyor ellenére, tényleg töri a fejét. Jól megnézi magának az igéző szemű, ritka gyönyörű hajjal megáldott nőt, a szépség és a szabad vadság egyszerre tükröződik benne Gwaandril számára, olyan esszenciát alkotva, mely ritka kincsnek számít manapság.*
-Nos, a hajad, meg a szemed... Hmm... Esetleg Fakó Khareia? Neeeem, ez borzalmas. Akkooor... Őszszépe Rheia? A Két Őrzőre, dehogy. Nem is... *Itt megakad. Pontosabban valamiben akad meg. A szemekben. Azokban, melyek olyan mélyek, mint a tenger legmélye, s a homály-haj a ködbe vezet, nem tudván, mi várhat ott rád. Az elfek szeretik a természethez hasonlítani társaik, ismerőseik jellegzetesebb, kedves vonásait, jelenleg pedig Gwaandril sem tesz másként. A hatalmas víztömeg, a kedvesen felkapó szellő, a hajósok barátja, s a zord hullámok egy haragosabb vihar esetén, bizonyosan egyszerre jellemezhetik a nőt is, a hosszúéletű elképzelései alapján, legalábbis ő mindennél jobban szeretné ezt hinni, s teszi ezt is. Egy óvatos kanyarral a pálya szélére irányítja a másikat, hogy ott mondhassa el neki, amit kitalált, ugyanis ha esetleg az nem tetszik a másiknak, tovább is állhatnak, a vásár felé menet, de a tharg asszonytól legszívesebben egy elfogadást várna most. Aztán végre kinyitja a száját. Támadható, mennyire kreatív, mégis megtetszett a kishercegnek.*
-Tengerszemű Karheia.
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:08:51
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Számára sem kellemetlen Gwaandril társasága. Többnyire inkább mulattatja, egyedül a suttogó közel hajlás az, ami inkább kellemetlen számára. Jó, elismerhető az is, hogy valamelyest ez a táncforma is zavarba hozza, amiben inkább ő a passzív fél, és hagyja, hogy az elf vezesse őt.*
- Lombvár, milyen szép neve van.
*Mondja, és látja is lelki szemei előtt a meseszép fára épített házakat, kastélyokat, amiket pont olyan magasnak, vékonynak és kecsesnek képzel el - ugyanakkor nem túldíszítettnek -, mint amilyenek az elfek maguk. Karheia gondolataiban ez a vár hasonlatos egy tőr sziluettjéhez, ami az ég felé meredve abba hasít bele. Aztán kiderül számára, hogy ez a közösség már nem van, hanem csak volt.*
- Oh, ezt őszintén sajnálom. Viszont ez sok mindent megmagyaráz veled kapcsolatban.
*Már azt a csekélységet, amit eddig a rövid idő alatt látott a hosszúéletűből. Ellenben ő nem mutatja jelét semmi negatív érzelemnek, némi együttérző sajnálatnak, de semmi más. Nagyon jól tudja, hogy a sanyarú sors szánalmat válthat ki másokból, és az éppen annyira zavarta mindig Karheiát, mint amennyire feltételezései szerint Gwaandrilt is zavarná.*
- Az idő mindent megold.
*Mondja a lehető legpozitívabb attitűddel. Nem csak magára erőlteti, hanem komolyan így is gondolja.*
- Ugyan közhely, de szokták mondani, hogy a szerencse forgandó. A szerencsétlenséget újra szép idők követik.
*Karheia is ezeket a szép időket éli. Hiszen van mit enni, van hol laknia, veszély sem fenyegeti, sőt, környezete kifejezetten kedvesen bánik vele. Többet nem is kívánhatna.*
- A részleteket bevallom őszintén nem ismerem, hozzám is csak a szomorú hír jutott el. Pedig ha valaki, akkor Kagan Thargodar tiszteletreméltó vezér volt.
*Karheia kedvelte a barbár vezér kiállását. Pont ilyennek képzelne el egy ideális vezetőt. Nyilván az az érzelem is befolyásolja, hogy a Hadúr fogadta be őt maguk közé, ezért pedig mindig hálás lesz érte.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Számára sem kellemetlen Gwaandril társasága. Többnyire inkább mulattatja, egyedül a suttogó közel hajlás az, ami inkább kellemetlen számára. Jó, elismerhető az is, hogy valamelyest ez a táncforma is zavarba hozza, amiben inkább ő a passzív fél, és hagyja, hogy az elf vezesse őt.*
- Lombvár, milyen szép neve van.
*Mondja, és látja is lelki szemei előtt a meseszép fára épített házakat, kastélyokat, amiket pont olyan magasnak, vékonynak és kecsesnek képzel el - ugyanakkor nem túldíszítettnek -, mint amilyenek az elfek maguk. Karheia gondolataiban ez a vár hasonlatos egy tőr sziluettjéhez, ami az ég felé meredve abba hasít bele. Aztán kiderül számára, hogy ez a közösség már nem van, hanem csak volt.*
- Oh, ezt őszintén sajnálom. Viszont ez sok mindent megmagyaráz veled kapcsolatban.
*Már azt a csekélységet, amit eddig a rövid idő alatt látott a hosszúéletűből. Ellenben ő nem mutatja jelét semmi negatív érzelemnek, némi együttérző sajnálatnak, de semmi más. Nagyon jól tudja, hogy a sanyarú sors szánalmat válthat ki másokból, és az éppen annyira zavarta mindig Karheiát, mint amennyire feltételezései szerint Gwaandrilt is zavarná.*
- Az idő mindent megold.
*Mondja a lehető legpozitívabb attitűddel. Nem csak magára erőlteti, hanem komolyan így is gondolja.*
- Ugyan közhely, de szokták mondani, hogy a szerencse forgandó. A szerencsétlenséget újra szép idők követik.
*Karheia is ezeket a szép időket éli. Hiszen van mit enni, van hol laknia, veszély sem fenyegeti, sőt, környezete kifejezetten kedvesen bánik vele. Többet nem is kívánhatna.*
- A részleteket bevallom őszintén nem ismerem, hozzám is csak a szomorú hír jutott el. Pedig ha valaki, akkor Kagan Thargodar tiszteletreméltó vezér volt.
*Karheia kedvelte a barbár vezér kiállását. Pont ilyennek képzelne el egy ideális vezetőt. Nyilván az az érzelem is befolyásolja, hogy a Hadúr fogadta be őt maguk közé, ezért pedig mindig hálás lesz érte.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:45:15
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:45:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Ezen a gyönyörű tisztáson valahogy mindig azt érzi, hogy hazaérkezett. Hogy itt nyugodtan leülhet, és senki nem fog hozzászólni, senki nem fogja zaklatni, békében, nyugodtan, csendben lehet a gondolataival. Leül egy fa tövében, és csak úgy cikáznak a gondolatai, de ezek már amolyan álomszerű képek. Véletlenszerűen kavarognak a képek. Emlékek régi szerelmekről, csatákról és háborúkról, lehetetlen és szürreális dolgokról. Talán el is szenderedik ott üldögélve, talán ha felkel majd elindul egy fogadóba.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:27:00
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:27:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril kifejezetten kedveli az őszinte embereket és egyéb népeket, hiszen ez egy olyan ritka adottság, melyet használjon fel bárhogyan is az, aki birtokolja, becsülendő. Megpróbálja lassan irányítani a másikat, gyöngéden fogja, bár a pillantásból és az elhajolásból véve nem biztos, hogy ezt Karheia is ugyanúgy élvezi, mint ő. Mindenesetre ő élvezi most a barbár hősnö társaságát, mosolyát nem igyekszik titkolni, ahogyan azt sem, hogy kifejezetten mulatságosnak véli a másik társaságát, annak ellenére, hogy bizony a csipkelődések mellett úgy néz ki, komoly témákat is boncolgat az ember.*
-Városi sosem voltam, nemes meg... nem tudom. Apám Lombvár fejedelme, az elöljáró volt, ha ez mond neked valamit, de ugye a közösség már elpusztult, azóta pedig nem vagyok herceg. *Teljes közönnyel mondja. Gondolt rá, hogy talán titkolni kéne, de aki egyáltalán ismeri őket itt, Artheniorban, legtöbbször sajnálattal, mint megvetéssel fordul hozzájuk, menekültekhez, legalábbis Dronrin is ezt mondta. Sokan nem tudják pontosan milyen is volt az élet az északi kisfejedelemségben, s ez nem feltétlenül rossz Gwaandril szerint, hiszen így legalább nem veti meg minden második járókelő. A gyermeket érintő szavakból a legrosszabbra következtet, így kissé elkomorodik.*
-Őszintén sajnálom, én is reménykedek. *A fülpödrésre pedig felnevet.*
-Valóban? Majd akkor megpödörheted az enyémet, ha eléred. *Ha a másik is oda-odaszúr, kissé játékodabban, de a Viltheriel is szívesen csinálja ezt. Ami pedig a Thargok vezérét illeti, ledöbben.*
-Hogy micsoda? Ez meg hogy történhetett?
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril kifejezetten kedveli az őszinte embereket és egyéb népeket, hiszen ez egy olyan ritka adottság, melyet használjon fel bárhogyan is az, aki birtokolja, becsülendő. Megpróbálja lassan irányítani a másikat, gyöngéden fogja, bár a pillantásból és az elhajolásból véve nem biztos, hogy ezt Karheia is ugyanúgy élvezi, mint ő. Mindenesetre ő élvezi most a barbár hősnö társaságát, mosolyát nem igyekszik titkolni, ahogyan azt sem, hogy kifejezetten mulatságosnak véli a másik társaságát, annak ellenére, hogy bizony a csipkelődések mellett úgy néz ki, komoly témákat is boncolgat az ember.*
-Városi sosem voltam, nemes meg... nem tudom. Apám Lombvár fejedelme, az elöljáró volt, ha ez mond neked valamit, de ugye a közösség már elpusztult, azóta pedig nem vagyok herceg. *Teljes közönnyel mondja. Gondolt rá, hogy talán titkolni kéne, de aki egyáltalán ismeri őket itt, Artheniorban, legtöbbször sajnálattal, mint megvetéssel fordul hozzájuk, menekültekhez, legalábbis Dronrin is ezt mondta. Sokan nem tudják pontosan milyen is volt az élet az északi kisfejedelemségben, s ez nem feltétlenül rossz Gwaandril szerint, hiszen így legalább nem veti meg minden második járókelő. A gyermeket érintő szavakból a legrosszabbra következtet, így kissé elkomorodik.*
-Őszintén sajnálom, én is reménykedek. *A fülpödrésre pedig felnevet.*
-Valóban? Majd akkor megpödörheted az enyémet, ha eléred. *Ha a másik is oda-odaszúr, kissé játékodabban, de a Viltheriel is szívesen csinálja ezt. Ami pedig a Thargok vezérét illeti, ledöbben.*
-Hogy micsoda? Ez meg hogy történhetett?
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:12:03
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Kétségtelenül vehemensebb reakcióra számított, ezért kicsit gyanakvóan pillant a hosszú életűre, mert amaz ahelyett, hogy esetleg elfojtaná mérgét, még mosolyog is mellé. Nyilván szavai nem minősülnek komoly sértésnek, ugyanakkor a békés városi habitus még mindig meg tudja lepni időnként.
Hagyja, hogy az elf vezesse őt beljebb, bár furcsállva ezt pillant fel rá, ennek viszont hangot nem adva egyelőre. A táncra való próba tétele kicsit esetlenre sikeredik, mert bár Karheia időközben rájön a gesztus valódi szándékára, de láthatóan ismeretlen számára ez a táncforma. Meggyőződése, hogy ilyen finom módon csak a nemesek szórakoztatják magukat, az ő népe ilyen téren is sokkal felszabadultabb és energikusabb.*
- Ez a nemesek, vagy a városiak táncmodora?
*Kérdezi, és igyekszik igazodni Gwaandril ritmusához, közben figyeli annak mozdulatait, hogy lemásolhassa azokat. A suttogástól egyszerűen csak elhajol, mert kellemetlen a számára, nem szokta meg ezt a fajta közelséget, főleg nem idegenektől, és főleg nem idegen férfiaktól. Kellemetlen dolgokat ébreszt fel benne.*
- Volt gyermekem, igen. Remélem pár éven belül ismételten megáldanak a szellemek ezzel az örömmel.
*Arca egészen megváltozik amint ez a téma szóba kerül. Végtelenül ellágyulnak és boldoggá válnak vonásai már csak az áhított szőke kisfiú gondolatától is, ez pedig egyértelművé teszi, hogy aligha van bármi, ami elégedettebbé tenné, mint az, ha a fejében lévő tökéletes kis családi idill újra megvalósulhatna, amit egykoron olyan durván szétszakított az élet.*
- Egyedül a viselkedéseden nem látszik meg. Nálunk a pökhendi gyermekeknek mindig jól megpödörgették a füleit. A tiédet különösen könnyű lenne.
*Karheia legendásan ügyes a fül pödörgetésben, és valamiért erős késztetést érez arra, hogy a hosszúfűlű elfekkel is kipróbálja ezt a képességét, mert eddig még nem volt szerencséje hozzá.*
- Sajnálatos módon a híres Kagan Thargodarral nem lesz szerencséd találkozni. Azt mondják kővé dermedt, most pedig a leánya vezeti népét helyette.
*Akiről csak említés szintjén tud, talán mintha látta is volna őt párszor a halotti toron, vagy a Vaskorsóban, de egyáltalán nem is biztos ebben.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Kétségtelenül vehemensebb reakcióra számított, ezért kicsit gyanakvóan pillant a hosszú életűre, mert amaz ahelyett, hogy esetleg elfojtaná mérgét, még mosolyog is mellé. Nyilván szavai nem minősülnek komoly sértésnek, ugyanakkor a békés városi habitus még mindig meg tudja lepni időnként.
Hagyja, hogy az elf vezesse őt beljebb, bár furcsállva ezt pillant fel rá, ennek viszont hangot nem adva egyelőre. A táncra való próba tétele kicsit esetlenre sikeredik, mert bár Karheia időközben rájön a gesztus valódi szándékára, de láthatóan ismeretlen számára ez a táncforma. Meggyőződése, hogy ilyen finom módon csak a nemesek szórakoztatják magukat, az ő népe ilyen téren is sokkal felszabadultabb és energikusabb.*
- Ez a nemesek, vagy a városiak táncmodora?
*Kérdezi, és igyekszik igazodni Gwaandril ritmusához, közben figyeli annak mozdulatait, hogy lemásolhassa azokat. A suttogástól egyszerűen csak elhajol, mert kellemetlen a számára, nem szokta meg ezt a fajta közelséget, főleg nem idegenektől, és főleg nem idegen férfiaktól. Kellemetlen dolgokat ébreszt fel benne.*
- Volt gyermekem, igen. Remélem pár éven belül ismételten megáldanak a szellemek ezzel az örömmel.
*Arca egészen megváltozik amint ez a téma szóba kerül. Végtelenül ellágyulnak és boldoggá válnak vonásai már csak az áhított szőke kisfiú gondolatától is, ez pedig egyértelművé teszi, hogy aligha van bármi, ami elégedettebbé tenné, mint az, ha a fejében lévő tökéletes kis családi idill újra megvalósulhatna, amit egykoron olyan durván szétszakított az élet.*
- Egyedül a viselkedéseden nem látszik meg. Nálunk a pökhendi gyermekeknek mindig jól megpödörgették a füleit. A tiédet különösen könnyű lenne.
*Karheia legendásan ügyes a fül pödörgetésben, és valamiért erős késztetést érez arra, hogy a hosszúfűlű elfekkel is kipróbálja ezt a képességét, mert eddig még nem volt szerencséje hozzá.*
- Sajnálatos módon a híres Kagan Thargodarral nem lesz szerencséd találkozni. Azt mondják kővé dermedt, most pedig a leánya vezeti népét helyette.
*Akiről csak említés szintjén tud, talán mintha látta is volna őt párszor a halotti toron, vagy a Vaskorsóban, de egyáltalán nem is biztos ebben.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:31:37
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
-Hó. Hey!
*Parancsol a hátasnak, s az készségesen engedelmeskedik is Rorkirnak. Ámulatba ejti ez a gyönyörű tisztás a barbárt, bár a szépérzéke nem a legjobb tulajdonsága, azért élvezi a nyugalmat és a csendet. Lassan halad, pihenteti a lovat, s benyomul a város szíve féle. Bár azért kinéz magának egy otthonos fát, amit ha úgy alakulna, alvóhelynek is éppen megfelelne a férfinek, bár Rheia puha ágya után talán jól is esne neki. ~Caak van valami kocama itt is. Kocsma mindenhol van.~*
-Gyere Árnyék, nézünk neked valamit enni.
*Parancsol a hátasnak, s az készségesen engedelmeskedik is Rorkirnak. Ámulatba ejti ez a gyönyörű tisztás a barbárt, bár a szépérzéke nem a legjobb tulajdonsága, azért élvezi a nyugalmat és a csendet. Lassan halad, pihenteti a lovat, s benyomul a város szíve féle. Bár azért kinéz magának egy otthonos fát, amit ha úgy alakulna, alvóhelynek is éppen megfelelne a férfinek, bár Rheia puha ágya után talán jól is esne neki. ~Caak van valami kocama itt is. Kocsma mindenhol van.~*
-Gyere Árnyék, nézünk neked valamit enni.
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:52:00
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:52:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Új munka, és ami még vár//
*A piacon töltött idő feleslegesnek bizonyult, bár arra jó volt, hogy felmérje, mire lehet szükség még. Na meg arra, hogy valamelyest kifújja magát. Ahogy a már ismerős útra lép, az elhatározása szigorúan vett szabályokhoz kezd kötődni. Nem engedheti meg magának a semmittevést sem a csavargást. Így most nem nézi a tájat, a tisztást, ami az út mentén helyezkedik el, hanem célirányosan a kikötő felé tör. Út közben újra törpe munkás dalokat dúdolgat, nem nézve azt, hogy bányász, kovács, avagy más szakmáké. Azt meg pláne nem, hogy esetleg hamisan énekel. Vidáman megpörgeti a pörölyét és a vállára dobva indul a célja felé.*
*A piacon töltött idő feleslegesnek bizonyult, bár arra jó volt, hogy felmérje, mire lehet szükség még. Na meg arra, hogy valamelyest kifújja magát. Ahogy a már ismerős útra lép, az elhatározása szigorúan vett szabályokhoz kezd kötődni. Nem engedheti meg magának a semmittevést sem a csavargást. Így most nem nézi a tájat, a tisztást, ami az út mentén helyezkedik el, hanem célirányosan a kikötő felé tör. Út közben újra törpe munkás dalokat dúdolgat, nem nézve azt, hogy bányász, kovács, avagy más szakmáké. Azt meg pláne nem, hogy esetleg hamisan énekel. Vidáman megpörgeti a pörölyét és a vállára dobva indul a célja felé.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:08:45
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:08:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*A tisztásra érve halk sóhaj szakad fel belőle. Legutóbb akkor járt itt, mikor csengő füllel és törött bokával próbálta hazajutni Syddel, aki a robbanáskor elvesztette a hallását. Azt hitte aznap életét veszti majd, s nem is lett volna olyan rossz ártatlanok védve halni meg, az istenek azonban még nem hagyták elmenni. A mai napig nem tudja eldönteni, hogy hálát vagy haragot érez emiatt.
Túllépve a nem épp kellemes nosztalgián néz körbe az ismerős tájon, hogy aztán tovább lovagolva végre elérje Arthenior városát.*
*A tisztásra érve halk sóhaj szakad fel belőle. Legutóbb akkor járt itt, mikor csengő füllel és törött bokával próbálta hazajutni Syddel, aki a robbanáskor elvesztette a hallását. Azt hitte aznap életét veszti majd, s nem is lett volna olyan rossz ártatlanok védve halni meg, az istenek azonban még nem hagyták elmenni. A mai napig nem tudja eldönteni, hogy hálát vagy haragot érez emiatt.
Túllépve a nem épp kellemes nosztalgián néz körbe az ismerős tájon, hogy aztán tovább lovagolva végre elérje Arthenior városát.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:48:12
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:48:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Téli vásár//
//Tuldhron és Tanilla//
*A ló elhúzza méla fejét, amire a hóbortos tündér csak mosolyog egyet. A kutya még ennél is barátsáhosabbnak látszik, a virágbólszületett természetesen hagyja neki, hogy ezt véghez vigye, majd megvakargatja a pocakját.*
-Itt jó, mi? Jó kutya vagy te, Furi! *Mosolyog az ebre. A csahos gazdáját hallva azonban felkapja a fejét, játékosan megpaskolja az állat oldalát, s feláll.*
-Régóta van nálad? Mert ha nem, akkor még érthető, hogy lehetségesen nem alakult ki a kötődés. *Hangja elhal a végére, arca bűntudatot tükröz. A legkevésbé sem szerette volna megbántani a másikat, ezekkel a megjegyzésekkel, ő csak jót akar. Engedi, hogy felsegítség, amit szó nélkül nem is képes hagyni.*
-Köszönöm szépen! Hú, de magas! *Tekint le az állat hátáról. Valóban, Tuldhron nincsen ilyen termetes patásokhoz hozzá szokva, de hamar belejön, a navigálás is könnyen megy. A tisztás mellett történik már mindez, könnyen megláthatja azt Tan, akinek a reakciójára a szárnytalan szárnyas csak mosolyog egyet.*
-Üdvözöllek Arthenior Téli Vásárában! Ugye, milyen szép? Hol szeretnéd kezdeni? Arra van jégpálya, a piacnál meg finom sült gesztenye, forralt bor és értékes, ritka árucikkek. *Vázolja a lehetőségeket és várja a választ.*
//Tuldhron és Tanilla//
*A ló elhúzza méla fejét, amire a hóbortos tündér csak mosolyog egyet. A kutya még ennél is barátsáhosabbnak látszik, a virágbólszületett természetesen hagyja neki, hogy ezt véghez vigye, majd megvakargatja a pocakját.*
-Itt jó, mi? Jó kutya vagy te, Furi! *Mosolyog az ebre. A csahos gazdáját hallva azonban felkapja a fejét, játékosan megpaskolja az állat oldalát, s feláll.*
-Régóta van nálad? Mert ha nem, akkor még érthető, hogy lehetségesen nem alakult ki a kötődés. *Hangja elhal a végére, arca bűntudatot tükröz. A legkevésbé sem szerette volna megbántani a másikat, ezekkel a megjegyzésekkel, ő csak jót akar. Engedi, hogy felsegítség, amit szó nélkül nem is képes hagyni.*
-Köszönöm szépen! Hú, de magas! *Tekint le az állat hátáról. Valóban, Tuldhron nincsen ilyen termetes patásokhoz hozzá szokva, de hamar belejön, a navigálás is könnyen megy. A tisztás mellett történik már mindez, könnyen megláthatja azt Tan, akinek a reakciójára a szárnytalan szárnyas csak mosolyog egyet.*
-Üdvözöllek Arthenior Téli Vásárában! Ugye, milyen szép? Hol szeretnéd kezdeni? Arra van jégpálya, a piacnál meg finom sült gesztenye, forralt bor és értékes, ritka árucikkek. *Vázolja a lehetőségeket és várja a választ.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-05 17:39:07
Üzenet elküldve: 2020-01-05 17:39:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Téli vásár//
//Tuldhron és Tanilla//
* Annyiból is jobb, ha a tündér ül elől, mert kényelmesebb és őt sem fogja annyira zavarni a kilátásban. *
- Nem harapós egyikőjük sem, nyugodtan megsimogathatód őket. Bár lehet Furi nem fogja engedni, neki mikor-milyen kedve van.
* Maszat csak unottan megszagolja az idegen apró tenyeret, de mivel abban sem alma, sem répa nem leledzik, ezért vissza is emeli fejét a magaslatokba. Furi viszont kidől a földre a tenyér elől és a hasát mutatja, hátha kaphat egy kis pocak vakarást. *
- Na szépen vagyunk. Mellőlem eltűntél két napra, ma reggel óta a közelben kódorogsz, tőle meg rögtön hasvakarást kunyerálsz. Ejnye.
*Vágja csípőre kezeit és csak tetteti, hogy mérges.*
- No jól van, lóra fel!
*Felül Maszat hátára és segít a tündér fiúnak is felkapaszkodni. Utána kicsit kilépnek, hogy minél előbb a vásárba érjenek, amiről a fiú mesélt. Közben azért segítséget kér és jó is, hogy Tuldhron ül elől. Legalább segít neki a tájékozódásban. S mikor odaérnek, csak ennyit mond a forgatag láttán.*
- Hűha!
A hozzászólás írója (Tanilla Arrievien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 17:39:42
//Tuldhron és Tanilla//
* Annyiból is jobb, ha a tündér ül elől, mert kényelmesebb és őt sem fogja annyira zavarni a kilátásban. *
- Nem harapós egyikőjük sem, nyugodtan megsimogathatód őket. Bár lehet Furi nem fogja engedni, neki mikor-milyen kedve van.
* Maszat csak unottan megszagolja az idegen apró tenyeret, de mivel abban sem alma, sem répa nem leledzik, ezért vissza is emeli fejét a magaslatokba. Furi viszont kidől a földre a tenyér elől és a hasát mutatja, hátha kaphat egy kis pocak vakarást. *
- Na szépen vagyunk. Mellőlem eltűntél két napra, ma reggel óta a közelben kódorogsz, tőle meg rögtön hasvakarást kunyerálsz. Ejnye.
*Vágja csípőre kezeit és csak tetteti, hogy mérges.*
- No jól van, lóra fel!
*Felül Maszat hátára és segít a tündér fiúnak is felkapaszkodni. Utána kicsit kilépnek, hogy minél előbb a vásárba érjenek, amiről a fiú mesélt. Közben azért segítséget kér és jó is, hogy Tuldhron ül elől. Legalább segít neki a tájékozódásban. S mikor odaérnek, csak ennyit mond a forgatag láttán.*
- Hűha!
A hozzászólás írója (Tanilla Arrievien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 17:39:42
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-05 16:09:41
Üzenet elküldve: 2020-01-05 16:09:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandrilnak a válasz a legkevésbé sem tetszik, a nő spirituszával ellentétben. A Rheiához hasonlóak számítanak tapasztalatai szerint a legmegbízhatóbb, legőszintébb egyedeknek, ami a szívükön, az a szájukon, s ez egyáltalán nem rossz tulajdonság. Talán ez lehet az oka, hogy Gwaandril egy rövid meglepődés után, mosolyogni kezd, majd ha teheti, akkor a jégpálya közepe felé veszi az irányt a nővel, majd saját karját kihúzva társáéból, ha teheti, azt csípőénél fogja meg gyöngéden, s mintegy vezeti, megpróbál táncolni vele a jégen.*
-Valóban? De biztosra veszem, hogy ők ilyet nem tudtak. *Suttogja a másik fülébe. Nem erotikus, vagy ehhez hasonlatos légkört szeretne megteremteni, egyszerűen csak gyöngéd a másikhoz, szeretné a biztonság érzetét nyújtani, ami ebben a világon, s a hosszúéletű tapasztalatai szerint, a legfontosabb dolog. A második megállapításra már nem tudja tovább magában tartani a nevetését, hiszen ha jellemén nem is szándézokik ezen változtatni, jól ismeri azt, s egy velős megfogalmazás mindif mosolyra deríti.*
-Tán gyermeked van, hogy ilyen jól tudod ezt? *Hagy egy kis szünetet, majd válasznyit, azzal hozzá is fűz valamit még.*
-Kettőnk közül szerintem én vagyok az idősebb, ha ez nem is látszik meg. Már vagy jó harminc éve, nem vagyok gyerek. *Vicces lehet ezt egy olyan hosszúéletű szájából hallani, aki emberi léptékben alig húszévesnek nézhet ki. Synmira leírását, s a neveket megjegyzi. Még jól jöhetnek számára.*
-Érdekes. Lehet arra kéne majd mennem, hátha találkozhatok a híres Kagan Thargodarral is. *Persze még nem tudja, hogy a legendás harcos jelenleg a szobor státusban van.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandrilnak a válasz a legkevésbé sem tetszik, a nő spirituszával ellentétben. A Rheiához hasonlóak számítanak tapasztalatai szerint a legmegbízhatóbb, legőszintébb egyedeknek, ami a szívükön, az a szájukon, s ez egyáltalán nem rossz tulajdonság. Talán ez lehet az oka, hogy Gwaandril egy rövid meglepődés után, mosolyogni kezd, majd ha teheti, akkor a jégpálya közepe felé veszi az irányt a nővel, majd saját karját kihúzva társáéból, ha teheti, azt csípőénél fogja meg gyöngéden, s mintegy vezeti, megpróbál táncolni vele a jégen.*
-Valóban? De biztosra veszem, hogy ők ilyet nem tudtak. *Suttogja a másik fülébe. Nem erotikus, vagy ehhez hasonlatos légkört szeretne megteremteni, egyszerűen csak gyöngéd a másikhoz, szeretné a biztonság érzetét nyújtani, ami ebben a világon, s a hosszúéletű tapasztalatai szerint, a legfontosabb dolog. A második megállapításra már nem tudja tovább magában tartani a nevetését, hiszen ha jellemén nem is szándézokik ezen változtatni, jól ismeri azt, s egy velős megfogalmazás mindif mosolyra deríti.*
-Tán gyermeked van, hogy ilyen jól tudod ezt? *Hagy egy kis szünetet, majd válasznyit, azzal hozzá is fűz valamit még.*
-Kettőnk közül szerintem én vagyok az idősebb, ha ez nem is látszik meg. Már vagy jó harminc éve, nem vagyok gyerek. *Vicces lehet ezt egy olyan hosszúéletű szájából hallani, aki emberi léptékben alig húszévesnek nézhet ki. Synmira leírását, s a neveket megjegyzi. Még jól jöhetnek számára.*
-Érdekes. Lehet arra kéne majd mennem, hátha találkozhatok a híres Kagan Thargodarral is. *Persze még nem tudja, hogy a legendás harcos jelenleg a szobor státusban van.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:32:50
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:32:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Karheiáról sok minden elmondható, köztük az, hogy kedves, barátságos, többnyire nyugodt, ellenben népére jellemző módon megvan benne a vadság, és a büszkeség is. Egy szelíd teremtés azokkal szemben, akik kedvesek hozzá, ennek ellenére egy barbár nő, erre pedig következő megjegyzése tesz leginkább tanúbizonyságot.*
- Nem hinném, hogy félvérek voltak.
*Kezdi el közömbös arccal, gondolkodóan lebiggyesztve ajkait, majd kékjeit a magas elf férfira emeli.*
- Éppen olyan arrogánsak voltak, mint te.
*Halovány, elégedett mosolykára húzódik szája széle. Láthatóan nem kívánja visszavonni, és meg sem bánta, hogy kimondta azt, amit valójában gondol. Persze fontos a békesség, de nem minden áron.*
- Tudod kik forgatják sokat a szemüket? A gyermekek.
*Szavai kellőképpen kioktatóak, de hangja nem metsző, nem vérmes sértegetésbe kíván kezdeni. Inkább úgy tekint Gwaandrilra, mint Intath esetében, hogy egy sokat bántott, érzelmileg megbízhatatlan magasra nőtt gyerek. A gyerekekkel meg persze szigorúnak kell lenni, de sosem túl durvának.*
- Synmira az a hely, ahol a varázslás iránt érdeklődők zavartalanul tanulhatnak, gyakorolhatnak. Az Ezüstszilán Szövetséghez tartozik, amit Isurii Thargodar alapított. Szerintem meseszép hely, egy tisztás, ami kellőképpen szeparált a tényleges nyugodt tanuláshoz, mégis elég közel van a piachoz, és a thargokhoz.
*Minden nappal egyre jobban szeret ott lenni, lassan már otthonaként tekint Synmirára.*
- Taitos és Krestvir mester felelnek a helyért, és az új tanoncok fogadásáért, ők a vezetők, és tanárok egyaránt.
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Karheiáról sok minden elmondható, köztük az, hogy kedves, barátságos, többnyire nyugodt, ellenben népére jellemző módon megvan benne a vadság, és a büszkeség is. Egy szelíd teremtés azokkal szemben, akik kedvesek hozzá, ennek ellenére egy barbár nő, erre pedig következő megjegyzése tesz leginkább tanúbizonyságot.*
- Nem hinném, hogy félvérek voltak.
*Kezdi el közömbös arccal, gondolkodóan lebiggyesztve ajkait, majd kékjeit a magas elf férfira emeli.*
- Éppen olyan arrogánsak voltak, mint te.
*Halovány, elégedett mosolykára húzódik szája széle. Láthatóan nem kívánja visszavonni, és meg sem bánta, hogy kimondta azt, amit valójában gondol. Persze fontos a békesség, de nem minden áron.*
- Tudod kik forgatják sokat a szemüket? A gyermekek.
*Szavai kellőképpen kioktatóak, de hangja nem metsző, nem vérmes sértegetésbe kíván kezdeni. Inkább úgy tekint Gwaandrilra, mint Intath esetében, hogy egy sokat bántott, érzelmileg megbízhatatlan magasra nőtt gyerek. A gyerekekkel meg persze szigorúnak kell lenni, de sosem túl durvának.*
- Synmira az a hely, ahol a varázslás iránt érdeklődők zavartalanul tanulhatnak, gyakorolhatnak. Az Ezüstszilán Szövetséghez tartozik, amit Isurii Thargodar alapított. Szerintem meseszép hely, egy tisztás, ami kellőképpen szeparált a tényleges nyugodt tanuláshoz, mégis elég közel van a piachoz, és a thargokhoz.
*Minden nappal egyre jobban szeret ott lenni, lassan már otthonaként tekint Synmirára.*
- Taitos és Krestvir mester felelnek a helyért, és az új tanoncok fogadásáért, ők a vezetők, és tanárok egyaránt.
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:54:12
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:54:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy reggel felkelt gyorsan el is indult a nagyvilágba, újra. Tervei szerint a Kikötőbe megy bár, hogy közben mi jöhet közbe azt már senki sem tudhatja előre. A piaci tömegen gyorsan átveregette magát és még egy kicsit nézelődött is. A fákat elhagyva a tisztásra ér, ahol hirtelen megcsapja a hideg szél. A fák úgy tűnik felfogják valamennyire a szelet, úgyhogy rohant is a legközelebbi fához és inkább a fák között sétál a Szántóföldek felé. Az eget szürke felhők tarkítják, amelyek nem nagyon akarják a nap sugarait átengedni, pedig akkor kellemesebb idő lenne.*
-Nem baj. Legalább nem esik.
*Nézi pozitívan a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.04 12:54:47
-Nem baj. Legalább nem esik.
*Nézi pozitívan a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.04 12:54:47
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:19:29
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:19:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril arca elkomorodik Rheia kijelentése után. Kételkedik benne, hogy létezik olyan elf, aki egy kicsit is elhanyagolná a kifinomultságot. Még a legalávalóbbak sem.*
-Azok félvérek lehettek, mert nem hinném, hogy fajtársam ilyen szintre lealacsonyodna. *Pukkadék egy hólyag, az is igaz, most pedig, hogy végre tudja magát valahová tenni, ebből engedni sem tud már. Az erdei arisztokrácia talán még annyival is borzalmasabb a városinál, hogy túlélési ösztönük és legtöbbször alaptalan "tapasztalatuk" nyomán még csökönyösebb. Ez pedig annak ellenére is megmarad, hogy lassan egy éve elvesztette mindenét a földtelen hercegecske. Egész Lanawinon talán az elfek faja a legveszélyesebb, a Viltherielhez hasonlóak pedig sokszor egy vékonyka szálon egyensúlyoznak, a normális, egészséges élet és a teljes romlás között. Amennyiben észlelheti azt a félve pillantást, szemeit forgatja, majd hűvös hangján megszólal.*
-Kedvelem a thargokat, csupán jókat hallottam eddig róluk a Morláktól. *Ebből a barbárnő rájöhet, hogy a hosszúéletű előszeretettel alkot véleményt a többiekről, még azelőtt, hogy találkozott volna valakivel. Az idegen eredetű szó hallatán szemöldökei versenyt futnak homloka tetejéig, hogy aztán gazdájuk döbbent arckifejezéssel szólalhasson meg.*
-Synmira? Taitos? Krestvir? Pontosan mik is ezek? Valami... varázsló akadémia? *Nins annyira otthon a Vashegy hétköznapjaiban, a legendás Thargodarokon kívül, puszta létezésüket kizárva, semmit sem tud róluk, így most alaposan meglepte Karheia az északit.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril arca elkomorodik Rheia kijelentése után. Kételkedik benne, hogy létezik olyan elf, aki egy kicsit is elhanyagolná a kifinomultságot. Még a legalávalóbbak sem.*
-Azok félvérek lehettek, mert nem hinném, hogy fajtársam ilyen szintre lealacsonyodna. *Pukkadék egy hólyag, az is igaz, most pedig, hogy végre tudja magát valahová tenni, ebből engedni sem tud már. Az erdei arisztokrácia talán még annyival is borzalmasabb a városinál, hogy túlélési ösztönük és legtöbbször alaptalan "tapasztalatuk" nyomán még csökönyösebb. Ez pedig annak ellenére is megmarad, hogy lassan egy éve elvesztette mindenét a földtelen hercegecske. Egész Lanawinon talán az elfek faja a legveszélyesebb, a Viltherielhez hasonlóak pedig sokszor egy vékonyka szálon egyensúlyoznak, a normális, egészséges élet és a teljes romlás között. Amennyiben észlelheti azt a félve pillantást, szemeit forgatja, majd hűvös hangján megszólal.*
-Kedvelem a thargokat, csupán jókat hallottam eddig róluk a Morláktól. *Ebből a barbárnő rájöhet, hogy a hosszúéletű előszeretettel alkot véleményt a többiekről, még azelőtt, hogy találkozott volna valakivel. Az idegen eredetű szó hallatán szemöldökei versenyt futnak homloka tetejéig, hogy aztán gazdájuk döbbent arckifejezéssel szólalhasson meg.*
-Synmira? Taitos? Krestvir? Pontosan mik is ezek? Valami... varázsló akadémia? *Nins annyira otthon a Vashegy hétköznapjaiban, a legendás Thargodarokon kívül, puszta létezésüket kizárva, semmit sem tud róluk, így most alaposan meglepte Karheia az északit.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:53:53
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Valóban. Az elfek, akikhez viszont szerencsém volt korábban, megközelítőleg sem voltak kifinomultak.
*Majdnem azt is mondja, hogy intelligensek, ugyanakkor rádöbben, hogy az esetleg a banditák szintjére való lezüllés nem jelenti ennek a képességnek elvesztését. Főleg azért, mert azon csekélyke idő alatt tapasztalta, hogy mennyire körmönfontak is tudnak lenni a saját érdekeik érvényesítése érdekében.*
- Á, értem.
*Magában megállapítja, hogy Gwaandril mintha kicsit felengedett volna. Kezdeti arrogáns viselkedése valamelyest enyhült. Karheia azt is érdekesnek találja, hogy bár az elf jócskán felfuvalkodottnak tűnik, ennek ellenére kifejezetten gyengéd és óvatos. Szokatlan a számára, érintések terén, a durvaságot, vadságot szokta meg. Nyilván nem a bántó értelemben, sokkal inkább egy gesztus milyenségére gondolva. Ha kezet fognának, biztosan merőben másképp tenné ezt Gwaandril, mint mondjuk egykoron férje tette, aki szerette, és vigyázott rá, de mégiscsak egy barbár volt.*
- Igen, náluk.
*Kicsit félve pillant az elfre, mert még mindig nem tudja, hogy milyen megítélése van itt a thargoknak. Nem is nagyon volt dolga ilyen sok fajjal, és szokással, amik elengedhetetlenül konfliktusokat szülnek idővel.*
- Szerintem Synmira több mint alkalmas erre.
*Szólal fel lelkesen, és barátian Gwaandrilra mosolyog.*
- Taitos és Krestvir mester is fantasztikus, barátságos, türelmes emberek, ami igencsak ösztönző tud lenni egy ilyen nehéz tudományban.
*Igaz Krestvir amellett, hogy szimpatikus a számára, kicsit szokatlan is stílusában. A sóhajt nem érti, látszik is arcán a zavartság, hogy esetleg rosszat kérdezett, mert Karheia nem szeret vájkálni, főleg nem esetleges kellemetlen témákban.*
- Ez remekül hangzik. Ezer Levél Hona.
*Ízlelgeti a kifejezést, és arcára ki is ül számára, hogy mennyire tetszetős a hangzása, meg a vélt jelentése.*
- Mit kíván ez pontosan jelenteni? Vagy csak egyszerű utalás az erdőségekre?
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Valóban. Az elfek, akikhez viszont szerencsém volt korábban, megközelítőleg sem voltak kifinomultak.
*Majdnem azt is mondja, hogy intelligensek, ugyanakkor rádöbben, hogy az esetleg a banditák szintjére való lezüllés nem jelenti ennek a képességnek elvesztését. Főleg azért, mert azon csekélyke idő alatt tapasztalta, hogy mennyire körmönfontak is tudnak lenni a saját érdekeik érvényesítése érdekében.*
- Á, értem.
*Magában megállapítja, hogy Gwaandril mintha kicsit felengedett volna. Kezdeti arrogáns viselkedése valamelyest enyhült. Karheia azt is érdekesnek találja, hogy bár az elf jócskán felfuvalkodottnak tűnik, ennek ellenére kifejezetten gyengéd és óvatos. Szokatlan a számára, érintések terén, a durvaságot, vadságot szokta meg. Nyilván nem a bántó értelemben, sokkal inkább egy gesztus milyenségére gondolva. Ha kezet fognának, biztosan merőben másképp tenné ezt Gwaandril, mint mondjuk egykoron férje tette, aki szerette, és vigyázott rá, de mégiscsak egy barbár volt.*
- Igen, náluk.
*Kicsit félve pillant az elfre, mert még mindig nem tudja, hogy milyen megítélése van itt a thargoknak. Nem is nagyon volt dolga ilyen sok fajjal, és szokással, amik elengedhetetlenül konfliktusokat szülnek idővel.*
- Szerintem Synmira több mint alkalmas erre.
*Szólal fel lelkesen, és barátian Gwaandrilra mosolyog.*
- Taitos és Krestvir mester is fantasztikus, barátságos, türelmes emberek, ami igencsak ösztönző tud lenni egy ilyen nehéz tudományban.
*Igaz Krestvir amellett, hogy szimpatikus a számára, kicsit szokatlan is stílusában. A sóhajt nem érti, látszik is arcán a zavartság, hogy esetleg rosszat kérdezett, mert Karheia nem szeret vájkálni, főleg nem esetleges kellemetlen témákban.*
- Ez remekül hangzik. Ezer Levél Hona.
*Ízlelgeti a kifejezést, és arcára ki is ül számára, hogy mennyire tetszetős a hangzása, meg a vélt jelentése.*
- Mit kíván ez pontosan jelenteni? Vagy csak egyszerű utalás az erdőségekre?
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-03 20:31:41
Üzenet elküldve: 2020-01-03 20:31:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
* Nimeril maga mögött hagyja a romokat és újra a piacra tér be. Nem vesztegetné itt az idejét. A forgalmasabb útról térne be a Szegénynegyedbe, de aztán meghall egy beszélgetés a közi tisztáson lakó remetéről. Nem szép dolog, de hallgatózik egy cseppet. Azt mondják a városlakók, hogy a mester segít ellazítani az elmét és ilyenkor sokkal jobban megértik megismerik magukat a bátor jelentkezők. Egy ilyen dolgot nem hagyhat figyelmen kívül. Így hát a tisztásra tesz egy röpke kitérőt. A tisztás maga nagyon érdekes jelenség. Olyan mintha mesterségesen hozták volna létre. Szemügyre veszi a helyet és aztán megkeresi a híres mestert. Nem kell szerencsére sokáig keresnie. Az öreg segítőkésznek bizonyul és rögtön pártfogásába veszi a leányzót. Segít neki, hogy ellazuljon, majd kizárja a külvilágot. Nem is olyan bonyolult ez a folyamat. Viszonylag hamar ráérez a félvér. Egészen felemelő érzésben van most része. A folyamat végére érzi, hogy máris mennyit fejlődött. Mellé pluszba elégé kipihentnek is érzi magát. Mintha egy jó kis alvásban lett volna része. Megköszöni a mester segítségét és úgy dönt, hogy már tényleg ideje lenne most már visszatérnie a ligetbe. Újfent kézbe veszi a táskáját és elindul vissza.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-02 20:20:09
Üzenet elküldve: 2020-01-02 20:20:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Oszi, a tisztásra érve, megérkezik a találkozóhelyre, amit egy régebbi ellenségével beszélt le, vagy is remélve érkezett ide, hogy
majd találkozik vele, mert tudni illik, hogy akiről most beszélünk egy igazi mocsok, aki nem tisztel semmit és senkit, ezért aztán a pontos megjelenés nem kimondottan az illető erőssége vagy csak egyszerűen így provokálja az embereket?*
- Az időhúzás a gyengék ismérve. *Összeráncolt szemöldökkel mondja a mellette lévő fának. A közelben nem igazán látni senkit sem, Oszi sem érzi senki jelenlétét, mégiscsak olyan helyet beszéltek meg, ahol nyugodtan letudják rendezni a dolgot. Évek óta ez megy kettejük között, és most már itt az ideje annak, hogy pontot tegyenek az ügyük végére. Kardpárbajt beszéltek meg, de mindennek már vagy egy éve. Arról szól az egész, hogy ki kettejük között a jobb kardforgató. Az egyik azt híreszteli a kocsmákban, hogy Ő az, míg a másikat egyáltalán nem érdekli az illető, mert tudja, hogy Ő sokkal jobb, de mégis eljött, hogy ténylegesen véget vessen ennek az egész kalamajkának. Meg aztán nem engedheti meg azt, hogy egy kocsmatöltelék becsmérelje a nevét. Na nem mintha bárki is hallott volna róla, legfeljebb azok a gyerekek, akik az öregasszonyok rémtörténeteit hallgatják, hogy milyen istentelen lények is az orkok, hogy mindegyik ugyanúgy néz ki és ugyanolyan szégyenteljes nevet hord magával az élete hátralévő részében. Na persze, akik így nőnek fel, azoknak, Oszi egy, a sok kegyetlen ork közül. Talán ez miatt gondolják azt az összes orkról, bekategorizálva, hogy a legmocskosabb teremtmények a világon? A probléma forrása megtalálva... az öregasszonyok a hibásak mindenért a világon. Most már csak kardélre kell hányni őket és akkor a probléma megoldva, de várjunk csak!? Oszi ezzel nem azt mondaná el a világnak, hogy mégiscsak az öregasszonyoknak volt igazuk? Nem érdekel... az orkok akkor sem kegyetlenek, legalábbis nem mindegyikük. De akkor Oszi az most melyik csoportba is tartozik?*
A hozzászólás írója (Oskaresus Arterestimus Caspus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.02 20:31:20
majd találkozik vele, mert tudni illik, hogy akiről most beszélünk egy igazi mocsok, aki nem tisztel semmit és senkit, ezért aztán a pontos megjelenés nem kimondottan az illető erőssége vagy csak egyszerűen így provokálja az embereket?*
- Az időhúzás a gyengék ismérve. *Összeráncolt szemöldökkel mondja a mellette lévő fának. A közelben nem igazán látni senkit sem, Oszi sem érzi senki jelenlétét, mégiscsak olyan helyet beszéltek meg, ahol nyugodtan letudják rendezni a dolgot. Évek óta ez megy kettejük között, és most már itt az ideje annak, hogy pontot tegyenek az ügyük végére. Kardpárbajt beszéltek meg, de mindennek már vagy egy éve. Arról szól az egész, hogy ki kettejük között a jobb kardforgató. Az egyik azt híreszteli a kocsmákban, hogy Ő az, míg a másikat egyáltalán nem érdekli az illető, mert tudja, hogy Ő sokkal jobb, de mégis eljött, hogy ténylegesen véget vessen ennek az egész kalamajkának. Meg aztán nem engedheti meg azt, hogy egy kocsmatöltelék becsmérelje a nevét. Na nem mintha bárki is hallott volna róla, legfeljebb azok a gyerekek, akik az öregasszonyok rémtörténeteit hallgatják, hogy milyen istentelen lények is az orkok, hogy mindegyik ugyanúgy néz ki és ugyanolyan szégyenteljes nevet hord magával az élete hátralévő részében. Na persze, akik így nőnek fel, azoknak, Oszi egy, a sok kegyetlen ork közül. Talán ez miatt gondolják azt az összes orkról, bekategorizálva, hogy a legmocskosabb teremtmények a világon? A probléma forrása megtalálva... az öregasszonyok a hibásak mindenért a világon. Most már csak kardélre kell hányni őket és akkor a probléma megoldva, de várjunk csak!? Oszi ezzel nem azt mondaná el a világnak, hogy mégiscsak az öregasszonyoknak volt igazuk? Nem érdekel... az orkok akkor sem kegyetlenek, legalábbis nem mindegyikük. De akkor Oszi az most melyik csoportba is tartozik?*
A hozzászólás írója (Oskaresus Arterestimus Caspus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.02 20:31:20
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:31:38
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Kerkiad szépen lassan eléri az erdőszéli tisztást. Tisztás mint mindig kellemes hangulatú és csendes.* ~Tökéletes hely meditálni, mint mindig.~
*Gondolja Kerkiad miközben elérte úti célját majd leült a smaragd zöld fűbe hogy neki lásson meditálásnak. Gondolatai mint mindig élet nagy kérdésein jártak.*
~Mi az élet értelme?~
*Sok más haszonló gondolat megfordult fejébe meditálás közbe de mint mindig sose kapót rá választ.*
~Majd rá jövök egyszer.~
*Gondolta magába majd szépen lassan elillantak az élet nagy kérdéseit feszegető gondolatai. Mi után végzet a meditálással szét nézett a tisztáson. Mint mindig megcsodálta a tisztás kőre nőtt fákat de egyszer se gondolkozott el azon ki hozhatta létre a tisztást és mi volt ennek célja. Kerkiad néha oda járt meditálni és néha szét nézett. Miután befejezte tisztáson való nézelődést vissza indult a városba.*
*Gondolja Kerkiad miközben elérte úti célját majd leült a smaragd zöld fűbe hogy neki lásson meditálásnak. Gondolatai mint mindig élet nagy kérdésein jártak.*
~Mi az élet értelme?~
*Sok más haszonló gondolat megfordult fejébe meditálás közbe de mint mindig sose kapót rá választ.*
~Majd rá jövök egyszer.~
*Gondolta magába majd szépen lassan elillantak az élet nagy kérdéseit feszegető gondolatai. Mi után végzet a meditálással szét nézett a tisztáson. Mint mindig megcsodálta a tisztás kőre nőtt fákat de egyszer se gondolkozott el azon ki hozhatta létre a tisztást és mi volt ennek célja. Kerkiad néha oda járt meditálni és néha szét nézett. Miután befejezte tisztáson való nézelődést vissza indult a városba.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-01 13:58:46
Üzenet elküldve: 2020-01-01 13:58:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril nem tud sok mindent a barbárok életmódjáról, azon kívül, amiket Drann elmondott neki. Legalább van közös vonása már van Rheiával: fikarcnyit sem tudnak a másik életmódjáról. Természetesen ezt északi ficsúrunk nem hajlandó kimutatni, még csak az kéne, ha valaki tudatlannak higgye. Lyzendráék rengeteget változtattak a hosszúéletű gondolkodásában, de a mindenttudó hercegecske látszatára való hajlam nem tartozott ezek közé. Gwaandril bólint a nő szavaira, majd mikor megszólal, hangjában kedvesség vegyül, némi hideg távolságtartással.*
-Pedig sok helyen ott vagyunk. Érdekes. A kinézet, meg a magasság faji jellegzetességek. Persze vannak kevésbé tisztább, északi vonású hosszúéletűek, ők lehetnek barnák, vagy az annyira ritka vörös hajúak is. *Elmosolyodik, először, amikor a barbárnő rábólint a közös korcsolyára. Gyöngéden belekarol hát a másikba, könnyedén siklik vele tova a jégen és hagyja, hogy meséljen neki.*
-Amon Ruadh? A thargoknál élsz? Meglepő, szeretnék majd arra menni, varázsolni tanulni, vagy ha nem találok arra alkalmas helyet, egyszerűen csak zarándokolni. *Csatlakozik be. Gondolhatta volna, hogy barbárként a Vashegyhez köthető a nő, mégis meglepi. Aztán jön a téma, amit már kissé sejtett az elfekkel kapcsolatos megjegyzések alapján. Nagyot sóhajt, hiszen ahány hosszúéletű, annyi fajtája lehet az elfek életmódjának. A hozzá hasonlóak maradtak az erdőben, mások mégis a várost keresik fel.*
-Igen, van. Az Ezer Levél Honának nevezzük a közös nyelven, itt van nem messze, az artheniori erdőben. Esetleg ellátogathatsz egyszer, ha kíváncsi vagy... ránk. *Szünetet tart a faja megnevezése előtt, hiszen előítéletei ellenére, nem szokása olyan nagy különbséget tenni a népek között.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril nem tud sok mindent a barbárok életmódjáról, azon kívül, amiket Drann elmondott neki. Legalább van közös vonása már van Rheiával: fikarcnyit sem tudnak a másik életmódjáról. Természetesen ezt északi ficsúrunk nem hajlandó kimutatni, még csak az kéne, ha valaki tudatlannak higgye. Lyzendráék rengeteget változtattak a hosszúéletű gondolkodásában, de a mindenttudó hercegecske látszatára való hajlam nem tartozott ezek közé. Gwaandril bólint a nő szavaira, majd mikor megszólal, hangjában kedvesség vegyül, némi hideg távolságtartással.*
-Pedig sok helyen ott vagyunk. Érdekes. A kinézet, meg a magasság faji jellegzetességek. Persze vannak kevésbé tisztább, északi vonású hosszúéletűek, ők lehetnek barnák, vagy az annyira ritka vörös hajúak is. *Elmosolyodik, először, amikor a barbárnő rábólint a közös korcsolyára. Gyöngéden belekarol hát a másikba, könnyedén siklik vele tova a jégen és hagyja, hogy meséljen neki.*
-Amon Ruadh? A thargoknál élsz? Meglepő, szeretnék majd arra menni, varázsolni tanulni, vagy ha nem találok arra alkalmas helyet, egyszerűen csak zarándokolni. *Csatlakozik be. Gondolhatta volna, hogy barbárként a Vashegyhez köthető a nő, mégis meglepi. Aztán jön a téma, amit már kissé sejtett az elfekkel kapcsolatos megjegyzések alapján. Nagyot sóhajt, hiszen ahány hosszúéletű, annyi fajtája lehet az elfek életmódjának. A hozzá hasonlóak maradtak az erdőben, mások mégis a várost keresik fel.*
-Igen, van. Az Ezer Levél Honának nevezzük a közös nyelven, itt van nem messze, az artheniori erdőben. Esetleg ellátogathatsz egyszer, ha kíváncsi vagy... ránk. *Szünetet tart a faja megnevezése előtt, hiszen előítéletei ellenére, nem szokása olyan nagy különbséget tenni a népek között.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-01 12:51:53
Üzenet elküldve: 2020-01-01 12:51:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Hümpf.
*Nem érti, hogy milyet is kérdezett pontosan, vagy van e egyáltalán bármi gond a kérdésével, hiszen ő egyszerűen csak rácsodálkozott a nála lényegesen magasabb férfira. Némi magyarázatot is fűz azért hozzá, hogy ne tűnjön teljesen ostobának.*
- Nem sok elfet láttam ezidáig, azok viszont magasak voltak, hosszú, világos hajjal. Elég ismeretlen számomra a népetek.
*A szokásaikról nem is beszélve, amikről konkrétan semmit sem tud, ellenben azt megállapítja, hogy összességében kedvesnek tűnnek, akik nem restek kezet nyújtani annak, akinek kell, ellenben arroganciájukat sem képesek levetkőzni. Ez egyelőre igen furcsa Karheia számára, aki szintén képes túlzottan büszke lenni. Ez is sodorta már őt bajba.*
- Persze.
*Néz meglepetten a másikra, akit valamelyest ridegnek is érez, feltehetően pont a gőgje miatt.*
- Északabbról érkeztem, ahogy népem is. Most az ő földjeiken tanulok, boldogulok, és talán idővel le is telepedek. De jártam már Artheniorban, és egészen újszerű élményt volt.
*Az újszerűt természetesen pozitív értelemben gondolja, igyekszik is szeretettel megtölteni hangját, főleg mert Nozarin volt az, aki újabb területeket mutatott meg neki.*
- Természetesen Amon Ruadh-hoz nem ér fel számomra. A népek is egészen másképp gondolkodnak itt, mint ahonnan én jöttem.
*Közben lába elé is pillantgat kicsit, de már egészen ügyesen mozog.*
- Esetleg van a közelben valami elf közösség?
*Elképzelése sincs, hogy az elfek életmódja milyen lehet. Mármint azt tudja, hogy legtöbbjük erdőjáró, mégis olyan finomság jellemző megjelenésükre, vagy viselkedésüket, amit nehezen tud egy ilyen durva terepen elképzelni. Ezeket persze azokból a csekély tapasztalatokból vonta le, amikkel rendelkezik.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Hümpf.
*Nem érti, hogy milyet is kérdezett pontosan, vagy van e egyáltalán bármi gond a kérdésével, hiszen ő egyszerűen csak rácsodálkozott a nála lényegesen magasabb férfira. Némi magyarázatot is fűz azért hozzá, hogy ne tűnjön teljesen ostobának.*
- Nem sok elfet láttam ezidáig, azok viszont magasak voltak, hosszú, világos hajjal. Elég ismeretlen számomra a népetek.
*A szokásaikról nem is beszélve, amikről konkrétan semmit sem tud, ellenben azt megállapítja, hogy összességében kedvesnek tűnnek, akik nem restek kezet nyújtani annak, akinek kell, ellenben arroganciájukat sem képesek levetkőzni. Ez egyelőre igen furcsa Karheia számára, aki szintén képes túlzottan büszke lenni. Ez is sodorta már őt bajba.*
- Persze.
*Néz meglepetten a másikra, akit valamelyest ridegnek is érez, feltehetően pont a gőgje miatt.*
- Északabbról érkeztem, ahogy népem is. Most az ő földjeiken tanulok, boldogulok, és talán idővel le is telepedek. De jártam már Artheniorban, és egészen újszerű élményt volt.
*Az újszerűt természetesen pozitív értelemben gondolja, igyekszik is szeretettel megtölteni hangját, főleg mert Nozarin volt az, aki újabb területeket mutatott meg neki.*
- Természetesen Amon Ruadh-hoz nem ér fel számomra. A népek is egészen másképp gondolkodnak itt, mint ahonnan én jöttem.
*Közben lába elé is pillantgat kicsit, de már egészen ügyesen mozog.*
- Esetleg van a közelben valami elf közösség?
*Elképzelése sincs, hogy az elfek életmódja milyen lehet. Mármint azt tudja, hogy legtöbbjük erdőjáró, mégis olyan finomság jellemző megjelenésükre, vagy viselkedésüket, amit nehezen tud egy ilyen durva terepen elképzelni. Ezeket persze azokból a csekély tapasztalatokból vonta le, amikkel rendelkezik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179