//Régi Ház és új otthon//
//Lia//
*Megfogja Lia kezét, a másikban az ásólapátot és a zsákokat tartja. A "fájuk" a helyén van, őszi díszben pompázva áll rendületlenül. Az emlékei elevenen élnek. Nem felejtett el semmit, nem is tudná elfeledni, ahogy kezdődött minden és főleg, ahogy folytatódott.*
-Mutasd meg melyik az, mert a levendulát megismerem, de a másik kettőt nem biztos. Mondjuk az illatát lehet felismerném, de egyszerűbb lenne, ha nem kellene végig szagolnom az összes virágot.
*Mosolyogva nézi Liát.*
-Jó, akkor zsályának a magja kell, értem.
*Hamar tör fel a lelkes kiáltás Lia ajkai közül, ami azt jelzi, hogy megtalálta, ami kell. Szemrevételezi a kisebb bokrokat, de nem tűnik nagy feladatnak kiásni a földből.*
-A kisebb bokrot ássam ki, rendben, de kiáshatom mind a hármat, ha kéred.
*A kezébe fogja az ásólapátot, aztán a földbe küldi a kisebbik bokor gyökere közelében.*
-Én szerencsésnek érzem magam, elég rád néznem, ha növény is van az már lehet csoda számba megy.
*Mosolyogva nézi Liát és nekilát az ásásnak, hogy kiszedje a földből a bokrot. Körbe ássa, ahogy kell a tövénél húzza ki a földből. Berakja az egyik zsákba. A munkálatok közben kedve telik benne, hogy időnként felnézzen kedvese arcára. A levelek között ülve nézi, a langyos őszi nap bevonja a haját és látható élvezettel figyeli, ahogy kiássa a növényét a földből. A kedvére tesz és becsülettel elteszi a növényt a legjobb tudása szerint, aztán mellé telepedik és átkarolja a vállát.*
-A rozmaringod megvan, ha kitart a csoda, akkor beültetheted az egész kertet, abból amit itt találhatunk.
*A fa alatt lévő avar kellemes ülőhelynek bizonyul. Körülnéz, de nem lát senkit a közelben. Ettől ötletei támadnak, mert eszébe jut a legutóbbi együttlétük itt, de eszébe jut valami más, ami a kellemes emlék elé tolakodik. Növényeket gyűjtenek, hogy Lia azokból készítsen gyógyitalt, de mi lesz akkor, ha egyszer szüksége lesz rá. Meg fogja gyógyítani, ha bármi baja lesz, de eddig nem tudott sokat a gyógyításról. Fejlődnie kell ezen a téren, lehet szüksége lesz rá.*
-Örülök neki, hogy ilyen jól értesz a gyógyitalokhoz, mert nemsokára tél jön és olyankor gyakrabban lesz beteg mindenki. Remélem mi megússzuk az idei telet. Tudod nem szoktam beteg lenni, az ritka. Persze nem mondom, hogy soha nem voltam, de többnyire átvészeltem a teleket.
*Burkolva próbálja terelni a szót, hogy Lia elmondja, hogy áll a betegségekkel. Nem titkolta előle eddig se, hogy félti és most sem akar készületlen lenni, ha nem kíméli télen asszonyát a betegség. Gyógyító, ezért nincs szüksége feltétlenül rá, hogy meggyógyuljon, de nem akarná tétlenül nézni a szenvedését.*