//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
*Lehetséges, hogy a lány mondatába, kicsit több szökött, azon gondolatból, hogy nem csak a hajszálaktól, de azoknak a gazdájuktól is szívesen szabadulna, bár pillanatnyilag leginkább terelni szerette volna témát. Egyébiránt, talán jobb lett volna csendben maradni. Főleg most, hogy vészjóslón ismétli a férfi az előbbi mondandóját, s mint a satu ragadja meg a kezét. Már kapisgálja, hogy ez nem csak egy alapos fejmosás lesz, mégsem hátrál meg, mikor felé lép Kharasshi, de a pálca látványára, teljes testének erejével próbál szabadulni, miközben szabad kezével feszegeti a férfi ujjait.
Arca grimaszba rándul, ahogy a tenyerét éri a pálca. Ösztönösen taszít a férfi kezén, mikor az végre enged a szorításon. Most már tudja, jobb lett volna azonnal felképelni, akkor legalább egyértelműen tudná, hogy mi a frászért ütik meg már megint.
Amilyen hűvösen csengenek a férfi szavai, olyan hűvös a reggeli levegő is, ahogy elhagyja testét a bunda. Annyi könnyebbség azért kerül a keserűen indult reggelbe, hogy így nem kényszerül kipakolni a szennyest. Legalábbis egyelőre.
Felkapaszkodik a férfi mögé, lüktető talpának más sem hiányozna, mint, hogy ló mellett szaladjon, mert egyre inkább el bírja képzelni a férfiról, hogy valóban megtenné. S bár eddig a hiábavaló kézcibálás miatt piheg, s szórja a szikrát pillantása, a lovon kapott megjegyzésre már érzi, hogy füle hegye is vörösödni kezd. Bár szólni nem szól, de nyelve hegyén a csípős, s az éjszakához képest kissé álszent válasz.*
~Csak szeretnéd.~