Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:06:42
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:06:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Tekintete mosolyra húzódik, az óriás és a lány szerfelett érdekes hatást keltenek. Tovább zsörtölődik a páros mint egy házaspár. Kis váratva elindulnak és a közeli tisztáson megállnak, árnyék lelkesen a patak felé húzza gazdáját aki enged is a lónak. Nincs is ezzel gond, addig Morwot hallgatják, amire az elfnek is megrándul a szemöldöke. *
- Nem mintha zavarna a patak, árnyék is hálás érte, de a kérdése jogos Annisnak, miért jöttünk ide?
* Néz érdeklődve, de utána ha Morw elindul, lovát maga mellett húzva elindul a főtér irányába, újdonsült társai mellett. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Tekintete mosolyra húzódik, az óriás és a lány szerfelett érdekes hatást keltenek. Tovább zsörtölődik a páros mint egy házaspár. Kis váratva elindulnak és a közeli tisztáson megállnak, árnyék lelkesen a patak felé húzza gazdáját aki enged is a lónak. Nincs is ezzel gond, addig Morwot hallgatják, amire az elfnek is megrándul a szemöldöke. *
- Nem mintha zavarna a patak, árnyék is hálás érte, de a kérdése jogos Annisnak, miért jöttünk ide?
* Néz érdeklődve, de utána ha Morw elindul, lovát maga mellett húzva elindul a főtér irányába, újdonsült társai mellett. *
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-26 11:00:31
Üzenet elküldve: 2022-03-26 11:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Jól esik neki, hogy Syndra megvédi Morwonnal szemben, már ami a nevét illeti. Talán mégsem lesz rá annyira féltékeny és még jó barátok is lehetnek. Ez két nap alatt elég jó teljesítmény lenne Anisstól. *
- Persze a Dwiritizének a nevét megjegyezted... Moon, vagy valami ilyesmi volt. De a tiéd tudom, hogy Morwon! * Kukacoskodik még egy kicsit Aniss, azonban a rosszallás teljes jele nélkül. Már korábban megbékélt a dologgal, hogy Morwonnak kissé szita a feje. ~ De legalább kedves! ~ *
- Á, úgy értetted. Végül is igazad van! * Mosolyog Syndrára, talán tényleg furcsa egy magas óriás és egy alacsonyabb harcoslány kettőse, akik egy öszvérrel járják Artheniort. Az "óriás-hangyákok" megnevezést Aniss pontosítja Syndrának, akinek a lány úgy látja, felismerés csillan a szemeiben. Aztán pedig fel is ajánlja a segítségét, amire már nem tud mosoly nélkül válaszolni Aniss. *
- De még hogy! Egy jó íjász... sose rossz! * Fejezi be kissé sután a mondatát, és örül, hogy az egész így alakul. Hárman már biztosan legyőzik a nagy "hangyákokat", és egy kellemes útitárs sem jön rosszul. Nem mintha Morwon nem lenne kellemes, csak kissé szűkszavú és lényegre törő. A finomságokat kevésbé látja át. Végül is ez érthető egy három és fél méter magas lénytől, akinek akkora a tenyere, mint az ő feje. Közben kiérnek a tisztásra, mikor Morwon azt mondja, hogy vissza kell menniük. Kicsit felvonja a szemöldökét Aniss és gondolkodóba esik. Végül megosztja a gondolatát a másik kettővel is. *
- De ha a főtér felé kell mennünk, miért jöttünk erre? * Kérdezi, de ha tudná, visszanyelné a megjegyzését. * - Végül is tetszik a tisztás, az a fűz is milyen szép. * Csodálkozik kicsit, de nem akarja feltartani kis csapatukat. *
- Vezess minket Morwi! * Mosolyogja telibe az óriás arcát, legalábbis felé próbál, nem tudni, hogy Morwon oda néz-e egyáltalán. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Jól esik neki, hogy Syndra megvédi Morwonnal szemben, már ami a nevét illeti. Talán mégsem lesz rá annyira féltékeny és még jó barátok is lehetnek. Ez két nap alatt elég jó teljesítmény lenne Anisstól. *
- Persze a Dwiritizének a nevét megjegyezted... Moon, vagy valami ilyesmi volt. De a tiéd tudom, hogy Morwon! * Kukacoskodik még egy kicsit Aniss, azonban a rosszallás teljes jele nélkül. Már korábban megbékélt a dologgal, hogy Morwonnak kissé szita a feje. ~ De legalább kedves! ~ *
- Á, úgy értetted. Végül is igazad van! * Mosolyog Syndrára, talán tényleg furcsa egy magas óriás és egy alacsonyabb harcoslány kettőse, akik egy öszvérrel járják Artheniort. Az "óriás-hangyákok" megnevezést Aniss pontosítja Syndrának, akinek a lány úgy látja, felismerés csillan a szemeiben. Aztán pedig fel is ajánlja a segítségét, amire már nem tud mosoly nélkül válaszolni Aniss. *
- De még hogy! Egy jó íjász... sose rossz! * Fejezi be kissé sután a mondatát, és örül, hogy az egész így alakul. Hárman már biztosan legyőzik a nagy "hangyákokat", és egy kellemes útitárs sem jön rosszul. Nem mintha Morwon nem lenne kellemes, csak kissé szűkszavú és lényegre törő. A finomságokat kevésbé látja át. Végül is ez érthető egy három és fél méter magas lénytől, akinek akkora a tenyere, mint az ő feje. Közben kiérnek a tisztásra, mikor Morwon azt mondja, hogy vissza kell menniük. Kicsit felvonja a szemöldökét Aniss és gondolkodóba esik. Végül megosztja a gondolatát a másik kettővel is. *
- De ha a főtér felé kell mennünk, miért jöttünk erre? * Kérdezi, de ha tudná, visszanyelné a megjegyzését. * - Végül is tetszik a tisztás, az a fűz is milyen szép. * Csodálkozik kicsit, de nem akarja feltartani kis csapatukat. *
- Vezess minket Morwi! * Mosolyogja telibe az óriás arcát, legalábbis felé próbál, nem tudni, hogy Morwon oda néz-e egyáltalán. *
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-25 21:52:40
Üzenet elküldve: 2022-03-25 21:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
– A' meglehet, de ki tud ennyi nevet a fejébe' tartani? * Vág vissza Syndrának, akit látszólag jobban érdekli az elszólása, mint Anisst – vagy csak arról van szó, hogy utóbbi már megszokta Morwon balgaságát és már meg sem próbálja kijavítani. *
– Óriás-hangyákok. * Ismétli el az általa ismert elnevezést, ha már ilyen fontossá váltak a nevek. Továbbra is úgy véli, hogy az óriás-hangya találóbb név, mint a groklikh. Talán a törpék vagy sötételfek nyelvén ugyanazt jelenti a kettő, de Morwonnak nem mond semmit az, hogy "groklikh", illetve (ennélfogva) meg sem tudja jegyezni. A fehér hajú lány csatlakozni szeretne hozzájuk, amivel Morwonnak nincsen különösebb gondja, de azért meg akarja beszélni Anissal is – erre azonban nem kerül sor, ugyanis a lány egyből indulni szeretne. *
– No, legyen hát! * Összecsapja tenyereit és el is indul az erdőszéli tisztás felé, Pajtást a kantárnál vezetve maga mellett. Mivel a tisztás csak egy nagyobb köpésre található a piactól, gyorsan odaérnek. Syndra szavaira szemöldökét ráncolja néz le a nőre. *
– Tán' csak nem lovag vagyol? * Szétnéz a tisztáson és eltűnődik, hogy merre is kéne indulniuk. Felnéz az égre, aztán le, a fák közé, hiszen kora reggel van még, így a nap épp csak a horizont felé emelkedett. *
– Napnyugta felé kő' tartanunk. Úgyhogy az ellenkező irányba, mint amerre a napkelte van. * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert bár ő tapasztalt erdőjáró, társai nem biztos, hogy olyan jól boldogulnak az erdőben. Mivel a tisztást körülvevő erdők még túl közel vannak a városhoz, nincsenek itt nagyobb utak, csak azok, amik Amon Ruadh vagy a Kikötő felé vezetnek. Illetve vannak még őzcsapások, árkok, bokrok és remérdek fa. Hőseink azonban mindezt kikerülve egy olyan kis ösvényre térnek majd, ami egyenesen Arthenior főterére vezeti őket. Nem maradnak tehát sokáig a tisztáson, hanem végig a város közelében maradva, de azon kívül mennek észak felé. Morwon a saját szavaival be is avatja a többieket tervébe. *
– Ám előbb vissza kő térnünk a főtérre, mer' onnan vezet az út a nagyobb erdőbe fele. Hacsak nem akartok eszeveszett módon belevágni a rengetegbe. * Amennyiben a csapat bármely tagja – akár Árnyék, akár Pajtás – szeretne egy kicsivel több időt tölteni a szép kis tisztáson, úgy Morwon is visszavesz a tempóból, viszont ha mindenki menne már, akkor ő megy. Hatalmas lábainak köszönhetően nem kell megerőltetnie magát, hogy hamar ő vezesse a sort. Néha hátra-hátrapillant, hogy nem maradtak-e még le a lányok, de amennyiben nem kérdezik, magától csak egyszer szólal meg beszélgetés céljából mielőtt a főtérre érnének. *
– Szóval amolyan zsoldosleány vagyol, te aki Syndrának nevezed magad? * Egy kissé még mindig bizalmatlan a fekete ruhás nővel kapcsolatban. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
– A' meglehet, de ki tud ennyi nevet a fejébe' tartani? * Vág vissza Syndrának, akit látszólag jobban érdekli az elszólása, mint Anisst – vagy csak arról van szó, hogy utóbbi már megszokta Morwon balgaságát és már meg sem próbálja kijavítani. *
– Óriás-hangyákok. * Ismétli el az általa ismert elnevezést, ha már ilyen fontossá váltak a nevek. Továbbra is úgy véli, hogy az óriás-hangya találóbb név, mint a groklikh. Talán a törpék vagy sötételfek nyelvén ugyanazt jelenti a kettő, de Morwonnak nem mond semmit az, hogy "groklikh", illetve (ennélfogva) meg sem tudja jegyezni. A fehér hajú lány csatlakozni szeretne hozzájuk, amivel Morwonnak nincsen különösebb gondja, de azért meg akarja beszélni Anissal is – erre azonban nem kerül sor, ugyanis a lány egyből indulni szeretne. *
– No, legyen hát! * Összecsapja tenyereit és el is indul az erdőszéli tisztás felé, Pajtást a kantárnál vezetve maga mellett. Mivel a tisztás csak egy nagyobb köpésre található a piactól, gyorsan odaérnek. Syndra szavaira szemöldökét ráncolja néz le a nőre. *
– Tán' csak nem lovag vagyol? * Szétnéz a tisztáson és eltűnődik, hogy merre is kéne indulniuk. Felnéz az égre, aztán le, a fák közé, hiszen kora reggel van még, így a nap épp csak a horizont felé emelkedett. *
– Napnyugta felé kő' tartanunk. Úgyhogy az ellenkező irányba, mint amerre a napkelte van. * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert bár ő tapasztalt erdőjáró, társai nem biztos, hogy olyan jól boldogulnak az erdőben. Mivel a tisztást körülvevő erdők még túl közel vannak a városhoz, nincsenek itt nagyobb utak, csak azok, amik Amon Ruadh vagy a Kikötő felé vezetnek. Illetve vannak még őzcsapások, árkok, bokrok és remérdek fa. Hőseink azonban mindezt kikerülve egy olyan kis ösvényre térnek majd, ami egyenesen Arthenior főterére vezeti őket. Nem maradnak tehát sokáig a tisztáson, hanem végig a város közelében maradva, de azon kívül mennek észak felé. Morwon a saját szavaival be is avatja a többieket tervébe. *
– Ám előbb vissza kő térnünk a főtérre, mer' onnan vezet az út a nagyobb erdőbe fele. Hacsak nem akartok eszeveszett módon belevágni a rengetegbe. * Amennyiben a csapat bármely tagja – akár Árnyék, akár Pajtás – szeretne egy kicsivel több időt tölteni a szép kis tisztáson, úgy Morwon is visszavesz a tempóból, viszont ha mindenki menne már, akkor ő megy. Hatalmas lábainak köszönhetően nem kell megerőltetnie magát, hogy hamar ő vezesse a sort. Néha hátra-hátrapillant, hogy nem maradtak-e még le a lányok, de amennyiben nem kérdezik, magától csak egyszer szólal meg beszélgetés céljából mielőtt a főtérre érnének. *
– Szóval amolyan zsoldosleány vagyol, te aki Syndrának nevezed magad? * Egy kissé még mindig bizalmatlan a fekete ruhás nővel kapcsolatban. *
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:45:57
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:45:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Megpillantva a távolban Arthenior épületeinek sziluettjét felszakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Ez a fellélegzés persze csak a maga mögött hagyott hosszú útnak szól, a nehezén, akármennyire is szeretné, bizony még nincs túl. Valójában még csak most fog következni. Akkor, mikor kipihente magát, mikor elmúlt az egész testét átjáró kimerült zsibbadás, mikor már kénytelen lesz megbirkózni a gondolataival. Ilyen szempontból az érkezés a legkevésbé sem örvendetes, még ha ez nem is tudatosult benne igazán.
Megtorpan egy hosszú pillanatra. Ha bárki látná, bizonyára bolondnak gondolná, ahogy ott ácsorog, a távolt kémlelve. Nehezen mozdul a lába, olyan nehéznek tűnik most, mintha legalább ólomból öntötték volna csizmáját. De azért csak mozdul.*
*Megpillantva a távolban Arthenior épületeinek sziluettjét felszakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Ez a fellélegzés persze csak a maga mögött hagyott hosszú útnak szól, a nehezén, akármennyire is szeretné, bizony még nincs túl. Valójában még csak most fog következni. Akkor, mikor kipihente magát, mikor elmúlt az egész testét átjáró kimerült zsibbadás, mikor már kénytelen lesz megbirkózni a gondolataival. Ilyen szempontból az érkezés a legkevésbé sem örvendetes, még ha ez nem is tudatosult benne igazán.
Megtorpan egy hosszú pillanatra. Ha bárki látná, bizonyára bolondnak gondolná, ahogy ott ácsorog, a távolt kémlelve. Nehezen mozdul a lába, olyan nehéznek tűnik most, mintha legalább ólomból öntötték volna csizmáját. De azért csak mozdul.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-22 00:03:20
Üzenet elküldve: 2022-03-22 00:03:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az a nők között is bőséggel előfordul.
*Legyint is a mondandóra. Ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy férfi és nő egy kutya. Azért mert ő maga a férfiakon nem tud kiigazodni, az nem azt jelenti, hogy saját nemét olyan hűen kész lenne pártfogása alá venni. Az állítólagos szebbik nem képviselői között is vannak bőséggel olyanok, akik megérik a pénzüket. De ez újfent olyan téma amit kellemesebb lenne egy pohár sör vagy bor és egy jó adag, forró, gőzölgő sült felett megvitatni. Amúgy sem ártana visszazökkennie harcuk mezejére, mielőtt még a fel-fel bukkanó egyéb témák teljesen leszedálják a hangulatát.*
- Ne játszd az ártatlant. Biztos vagyok benne, hogy a te kezed is benne van az egészben. Nem csak belőlem pattant ki a hócsata ötlete.
*Ha így lenne sem vállalná magára. Akkor hogyan is károghatna a férfinak, még akkor is, ha java részében az egész csupán mókából hevített színjáték. Nem hiába bújik meg az ő orra alatt is a komisz mosoly. De azért szemeivel igyekszik szigorúan fürkészni a férfit, miközben a csata folyik tovább. Ámbár úgy fest, hogy helyzete igencsak vesztésre álló, de a megkaparintott tincs azért ad némi biztonságot a számára. Amire természetesen erősebben rá is markol, mikor a kéz egy pillanatra eltűnik alóla. Egy újabb sikkantással jutalmazza a cselekedetet, ugyanis szent meggyőződése, hogy biztosan a vízben fog landolni. Szerencsére a férfi tisztában van azzal, hogy hol van a játék határa és hol kezdődik a gonoszkodás. Így szárazon megmaradva mered fel pajtására. Először, természetesen csupán csak a riadalom miatt, igen sértett tekintettel, de azután vonásai megenyhülnek, s ismét vidám mosollyal forgatja meg a szemeit.*
- Pedig higgye el, hogy van. Nem hagyhatok magam mögött egy kis árvát, még a végén bundabugyit csinálnának a szép szőréből.
*Remegnek is meg az ajkai, mint aki sírásra készül, közben pedig az említett szőrgombóc is megérkezik csaholva. Először körbe ugrálja a kettőst, a vízre gondosan ügyelve, nagyokat csaholva, de ahogy a bugyi szóba kerül hirtelen el is hallgat, s pár pillanatig megmeredve figyeli a kerge hócsatásokat. Mintha csak értette volna nyüsszent egyet, ezt pedig már gazdasszonya sem bírja ki, így felnevetve sandít a lökött kis ebre. Annak pedig több sem kell, újból azt hiszi hogy a játék folytatódik, így megint belemerül a vad ugrálásba és rohangálásba. Viszont a hó okosabbnak bizonyul, s a kutya óvatlan mozdulata után meg is indul a víz szélén, vele együtt pedig a bolhás is belezúg a hideg vízbe. Az pedig, ha nem is nagy mennyiségben, de csak telibe fröcsköli a kettőst, akik igyekeztek szárazon megúszni a játékot. Noha sem a lány, sem pedig Mordokhai nem kapott veszélyes mennyiségű vizet, azért a nadrágszárak nem hálásak most az ügyetlen kutyának. Rocha jóízű kacajával pillant végül vissza a férfira, majd amolyan én megmondtam arccal vonja is meg a vállait.*
- Látja uram? Nélkülem ez a lökött egy kis csapás.
*Noha kelletlenül, de azért hagyja, hogy a kezét levarázsolja a tincsről. Arra viszont már felszaladnak a szemöldökei, mikor a férfi tarkóján landol a praclija. Pozíciójukat szinte meghittnek is lehetne nevezni, ha nem készülne a lábára fagyni a nadrágja. Mégis egy röpke pillanatra szinte idillinek hat az egész. Arany szemeivel a férfiét fürkészi, miközben tarkóján pihenő kezével kissé a fehér szálakba fúrja az ujjait. Eljut füléig Mordokhai megjegyzése, de válasz most nem jön ki ajkain. Viszont egy tétova mozdulattal feljebb nyújtózik, közelebb a férfi arcához, közelebb az ajkaihoz. Aprót nyel kipirult arccal, amit ki tudja, hogy csak a csípős hideg okozott e. Halk sóhaj szakad fel tüdejéből, még egy keveset lop a kettejük között lévő távolságból, orruk hegye szinte összeér, majd...*
- Ha itt a meleg eljössz velem ide és akkor nagyon rá fogsz fázni.
*Vigyorodik el szélesen, miközben finoman megpaskolja a tarkóját, végül csak felnevetve dönti a férfiénak a homlokát. Meg meri kockáztatni, hogy életében nem szórakozott még ilyen jól.
Azért kellemesebb a helyzet, ahogy ismét rendesen áll a lábain és nem kell attól tartania, hogy mindjárt a vízbe feneklik.*
- Egy remekül összehozott és nagyon szórakoztató döntetlenben.
*Bólint is rá Mordokhai szavaira, miközben lehajol a didergő ebért, akit ölbe véve dug is a köpenye alá.*
- Viszont van egy olyan gondolatom, hogy egy kicsit elég volt a hidegből. Azért abból a hógolyóból jutott a ruhád alá, meg ugye őgrófsága is jeleskedett a bénaság legmagasabb fokán. Talán eljött az ideje, hogy most már igyunk egyet, esetleg ehetnénk is. Sőt, fokozom a dolgot azzal, hogy a fürdőházban igen nagyon kellemes forró fürdőt lehet venni előtte.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit. Saját meglátása szerint a hidegben való játék után szinte visszautasíthatatlan ajánlat az, hogy melegedjenek egy kicsit.*
- Ha jó fiú leszel a visszaúton az első pálinkára a vendégem vagy. Persze, ha továbbra sincsen más dolgod vagy esetleg más ötleted.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy mire jut Mordokhai az ötleteléssel. Reméli, hogy nem unta még meg a társaságát. Tőle aztán maradhatnak még a hidegben is akár, csak ne legyen egyedül.*
- Az a nők között is bőséggel előfordul.
*Legyint is a mondandóra. Ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy férfi és nő egy kutya. Azért mert ő maga a férfiakon nem tud kiigazodni, az nem azt jelenti, hogy saját nemét olyan hűen kész lenne pártfogása alá venni. Az állítólagos szebbik nem képviselői között is vannak bőséggel olyanok, akik megérik a pénzüket. De ez újfent olyan téma amit kellemesebb lenne egy pohár sör vagy bor és egy jó adag, forró, gőzölgő sült felett megvitatni. Amúgy sem ártana visszazökkennie harcuk mezejére, mielőtt még a fel-fel bukkanó egyéb témák teljesen leszedálják a hangulatát.*
- Ne játszd az ártatlant. Biztos vagyok benne, hogy a te kezed is benne van az egészben. Nem csak belőlem pattant ki a hócsata ötlete.
*Ha így lenne sem vállalná magára. Akkor hogyan is károghatna a férfinak, még akkor is, ha java részében az egész csupán mókából hevített színjáték. Nem hiába bújik meg az ő orra alatt is a komisz mosoly. De azért szemeivel igyekszik szigorúan fürkészni a férfit, miközben a csata folyik tovább. Ámbár úgy fest, hogy helyzete igencsak vesztésre álló, de a megkaparintott tincs azért ad némi biztonságot a számára. Amire természetesen erősebben rá is markol, mikor a kéz egy pillanatra eltűnik alóla. Egy újabb sikkantással jutalmazza a cselekedetet, ugyanis szent meggyőződése, hogy biztosan a vízben fog landolni. Szerencsére a férfi tisztában van azzal, hogy hol van a játék határa és hol kezdődik a gonoszkodás. Így szárazon megmaradva mered fel pajtására. Először, természetesen csupán csak a riadalom miatt, igen sértett tekintettel, de azután vonásai megenyhülnek, s ismét vidám mosollyal forgatja meg a szemeit.*
- Pedig higgye el, hogy van. Nem hagyhatok magam mögött egy kis árvát, még a végén bundabugyit csinálnának a szép szőréből.
*Remegnek is meg az ajkai, mint aki sírásra készül, közben pedig az említett szőrgombóc is megérkezik csaholva. Először körbe ugrálja a kettőst, a vízre gondosan ügyelve, nagyokat csaholva, de ahogy a bugyi szóba kerül hirtelen el is hallgat, s pár pillanatig megmeredve figyeli a kerge hócsatásokat. Mintha csak értette volna nyüsszent egyet, ezt pedig már gazdasszonya sem bírja ki, így felnevetve sandít a lökött kis ebre. Annak pedig több sem kell, újból azt hiszi hogy a játék folytatódik, így megint belemerül a vad ugrálásba és rohangálásba. Viszont a hó okosabbnak bizonyul, s a kutya óvatlan mozdulata után meg is indul a víz szélén, vele együtt pedig a bolhás is belezúg a hideg vízbe. Az pedig, ha nem is nagy mennyiségben, de csak telibe fröcsköli a kettőst, akik igyekeztek szárazon megúszni a játékot. Noha sem a lány, sem pedig Mordokhai nem kapott veszélyes mennyiségű vizet, azért a nadrágszárak nem hálásak most az ügyetlen kutyának. Rocha jóízű kacajával pillant végül vissza a férfira, majd amolyan én megmondtam arccal vonja is meg a vállait.*
- Látja uram? Nélkülem ez a lökött egy kis csapás.
*Noha kelletlenül, de azért hagyja, hogy a kezét levarázsolja a tincsről. Arra viszont már felszaladnak a szemöldökei, mikor a férfi tarkóján landol a praclija. Pozíciójukat szinte meghittnek is lehetne nevezni, ha nem készülne a lábára fagyni a nadrágja. Mégis egy röpke pillanatra szinte idillinek hat az egész. Arany szemeivel a férfiét fürkészi, miközben tarkóján pihenő kezével kissé a fehér szálakba fúrja az ujjait. Eljut füléig Mordokhai megjegyzése, de válasz most nem jön ki ajkain. Viszont egy tétova mozdulattal feljebb nyújtózik, közelebb a férfi arcához, közelebb az ajkaihoz. Aprót nyel kipirult arccal, amit ki tudja, hogy csak a csípős hideg okozott e. Halk sóhaj szakad fel tüdejéből, még egy keveset lop a kettejük között lévő távolságból, orruk hegye szinte összeér, majd...*
- Ha itt a meleg eljössz velem ide és akkor nagyon rá fogsz fázni.
*Vigyorodik el szélesen, miközben finoman megpaskolja a tarkóját, végül csak felnevetve dönti a férfiénak a homlokát. Meg meri kockáztatni, hogy életében nem szórakozott még ilyen jól.
Azért kellemesebb a helyzet, ahogy ismét rendesen áll a lábain és nem kell attól tartania, hogy mindjárt a vízbe feneklik.*
- Egy remekül összehozott és nagyon szórakoztató döntetlenben.
*Bólint is rá Mordokhai szavaira, miközben lehajol a didergő ebért, akit ölbe véve dug is a köpenye alá.*
- Viszont van egy olyan gondolatom, hogy egy kicsit elég volt a hidegből. Azért abból a hógolyóból jutott a ruhád alá, meg ugye őgrófsága is jeleskedett a bénaság legmagasabb fokán. Talán eljött az ideje, hogy most már igyunk egyet, esetleg ehetnénk is. Sőt, fokozom a dolgot azzal, hogy a fürdőházban igen nagyon kellemes forró fürdőt lehet venni előtte.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit. Saját meglátása szerint a hidegben való játék után szinte visszautasíthatatlan ajánlat az, hogy melegedjenek egy kicsit.*
- Ha jó fiú leszel a visszaúton az első pálinkára a vendégem vagy. Persze, ha továbbra sincsen más dolgod vagy esetleg más ötleted.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy mire jut Mordokhai az ötleteléssel. Reméli, hogy nem unta még meg a társaságát. Tőle aztán maradhatnak még a hidegben is akár, csak ne legyen egyedül.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:28:09
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:28:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szia, Dóri vagyok, ma én vezetlek. Indulhatunk?//
* Vasborda fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Azon gondolkodik, hogy hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, amivel belépett, és megszerette ezt a világot. Nagy utazás, arra készül most, és reméli, hogy nem hal bele. Minden reménye abban van, hogy soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, amit egykor kapott, majd belehalt, majd el is égett akkor a lángban. Mivé lehet most nélküle, hová menjen most nélküle? Ilyen gondolatok bántják, és csak megy, fáradtnak tűnik, tovatűnt szép ígéretek, nélkülük hová legyen, morfondírozik *
* Vasborda fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Azon gondolkodik, hogy hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, amivel belépett, és megszerette ezt a világot. Nagy utazás, arra készül most, és reméli, hogy nem hal bele. Minden reménye abban van, hogy soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, amit egykor kapott, majd belehalt, majd el is égett akkor a lángban. Mivé lehet most nélküle, hová menjen most nélküle? Ilyen gondolatok bántják, és csak megy, fáradtnak tűnik, tovatűnt szép ígéretek, nélkülük hová legyen, morfondírozik *
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-17 22:03:51
Üzenet elküldve: 2022-03-17 22:03:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A napot követve//
*Hogy Eeyr szelleme töltötte fel energiával vagy valami egészen más indítja útjára azt Valuryen maga sem tudja igazán, de ha bárki megkérdezné azt válaszolná, hogy nem is óhajtja tudni. Persze vágyik a tudás iránt, sok dolgot igyekszik megfejteni, olyanokat is, amikre sokan még csak nem is gondolnának, de ez most nincs köztük. A tisztás már jól megszokott láthatatlan útjait követi, amit már oly sokszor megtett, hogy addig csak akkor tudna elszámolni, hogyha nagyon de nagyon próbálkozna. Pedig mi tagadás nem egy buta elf. Arcán komisz vigyor, a szakállát még szoknia kell, de eldöntötte, hogy egy darabig nem válik meg tőle. Egész kellemes érzés hogy van mivel elszórakoztatnia magát az előtte álló úton.*
*Hogy Eeyr szelleme töltötte fel energiával vagy valami egészen más indítja útjára azt Valuryen maga sem tudja igazán, de ha bárki megkérdezné azt válaszolná, hogy nem is óhajtja tudni. Persze vágyik a tudás iránt, sok dolgot igyekszik megfejteni, olyanokat is, amikre sokan még csak nem is gondolnának, de ez most nincs köztük. A tisztás már jól megszokott láthatatlan útjait követi, amit már oly sokszor megtett, hogy addig csak akkor tudna elszámolni, hogyha nagyon de nagyon próbálkozna. Pedig mi tagadás nem egy buta elf. Arcán komisz vigyor, a szakállát még szoknia kell, de eldöntötte, hogy egy darabig nem válik meg tőle. Egész kellemes érzés hogy van mivel elszórakoztatnia magát az előtte álló úton.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-15 18:40:27
Üzenet elküldve: 2022-03-15 18:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Talán nem az egyszerű a legjobb szó, de minő fájdalom, sok olyan hölgyet sodort utamba az élet, akik szerint meglehetősen közönséges teremtések vagyunk.
*Mondja, miközben félszegen elmosolyodik Rocha célozgatására, ami a szelídebbik nem így vélekedő képviselőinek a foglalkozását illeti.*
- Mi tagadás, ezzel bizonyára könnyebb egyetérteni, bár ez az egész téma ennél sokkal összetettebb.
*Kuncog. Eszébe sem jutna afféle nagyképűség, hogy bármelyik nemet, vagy bármilyen nagyobb csoportot megpróbáljon egy szóban leírni, ettől függetlenül hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ébreszt benne szánalmat, amikor egy-egy ledér leányka kacér ígéretei mindenre rá tudnak venni egy férfiút, így hát azt is érti, miért tartják őket néhányan egyszerű, kiszámítható alakoknak.
A hirtelen jött érzelmi megrázkódtatás ellenére is keserű mosolyt csal az arcára a lány reakciója, miszerint egyáltalán nem kelti olyan ember benyomását, aki bármit is tudna a világot felperzselő szerelemről, olyan barátságról, ahol ha kell a falon is átmennek egymásért, vagy úgy általában a feltétel nélküli szeretet bármilyen formájáról. Más körülmények között alighanem viccelődne is ezen, így azonban csak biccent Rocha megjegyzésére. Úgysem tudna rá elégségesen reagálni anélkül, hogy összeismertesse őt a történettel, annak pedig nem most van itt az ideje.*
- Még hogy hozzájárultam? *Kérdezi tettetett felháborodással, amikor végre megelevenedik egy kissé.* Én csak nagy gyanútlanul követtelek, amikor is galádul rám támadtál, miután pedig teljesen jogos önvédelemből viszonoztam a szívességet, letámadtál. Mindezek után pedig megpróbálsz velem osztozkodni a felelősségen? Hallatlan.
*Mondja szemét forgatva, de mindeközben cinkos mosolyt villant. Ez már csak a kötelező vérszívás, valójában teljes mértékben egyetért a lánnyal és minden ízében fel van készülve a következő összecsapásra.
Amit sikerül is egészen jól elkezdeni, persze a lány újabb sikeres találatot könyvelhet el magának, de valamelyest mégiscsak meghiúsul a terve, habár a Mordokhai ruhája alá becsúszó hó lehet, hogy az ellenkezője mellett érvelne, ha képes lenne bármiféle retorikára. Ez még persze önmagában semmit nem jelentene, a kulcsfontosságú különbséget végül az jelenti, hogy Rocha valamilyen a férfi számára érthetetlen okból inkább szemmel veri az ő általa útnak indított szeretetcsomagot, ahelyett, hogy bármerre is mozdulna vagy szemmel tartsa őt, így hát két gyors lépés és a Hóhajú eléri célját, rövidesen pedig már karjaiban tudja a leányzót. Akinek reakciója nem mellesleg újfent széles mosolyt terít szét az arcán, amiből ezúttal ismét hiányzik minden cinizmus és csak gyermeki örömmel van tele.*
- Nem-e?
*Kuncog egyet a heves fejrázásra, ami alighanem a megadásra irányul, s villámgyorsan előrehajol, így a lány alól a másodperc egy tört részére eltűnik az őt tartó kéz. Persze ez már csak a jutalomjáték része a dolognak, hiszen valójában esze ágában sincs őt elengedni. Egy kellemes tavaszi vagy nyári napon aligha lenne ellenére az efféle móka, most azonban tudja, hogy a gyerekes hülyeség egy ponton átcsapna rosszmájúságba, és úgy véli, ez már bőven az a pont.
Mindebből persze kifelé igyekszik semmit sem mutatni, hiszen jókedve továbbra is töretlen.*
- Szóval egy fia? Ha nem ez lenne az első alkalom, hogy nagysága ezt szóba hozza, még tán el is hinném!
*Ölti fel legmarconább arckifejezését, ami valójában rendkívül nehezére esik, tekintve mennyire szórakoztatja a leány színjátéka. Arca akkor is rezzenéstelen marad, amikor megérzi a szorítást a haján. Pár röpke pillanatig állja a lány tekintetét, majd eszelős vigyor kúszik az arcára és ismét előrehajol egy kissé. Mindez csak egy kis utolsó utáni ijesztgetésként szolgál, utána szemébe és vonásaiba visszaköltözik az őszinte vidámság.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, igazán derekasan küzdött! *Nevet.* Mindazonáltal ha komolyan gondolja szándékait, nem ártana őket egy kicsit biztosabb alapra helyezni.
*Azzal, amennyiben Rocha engedi, szabad kezével szelíden lefejti ujjait a hajáról és kezét a tarkójára helyezi.*
- Így sokkal jobbak az esélyei!
*Néz derűsen a leány szemébe és néhány másodpercig így marad, kellően átélve minden pillanatot. Végül afféle szertartásos főhajtás kíséretében felegyenesedik és visszahúzza partnerét a folyó jeges fenyegetéséből.*
- Azt hiszem mindenképpen kiegyezhetünk egy egészséges döntetlenben!
*Nevet, miközben megpróbálja kissé szabályozni a légzését. Mi tagadás, ebben az időben ilyen fizikai erőfeszítesnek kitenni magukat aligha a legbölcsebb dolog, de korábbi kijelentésüknek, miszerint akkor is átkozottul jól fogják érezni magukat, ha belegebednek, maradéktalanul eleget tettek.*
- Talán nem az egyszerű a legjobb szó, de minő fájdalom, sok olyan hölgyet sodort utamba az élet, akik szerint meglehetősen közönséges teremtések vagyunk.
*Mondja, miközben félszegen elmosolyodik Rocha célozgatására, ami a szelídebbik nem így vélekedő képviselőinek a foglalkozását illeti.*
- Mi tagadás, ezzel bizonyára könnyebb egyetérteni, bár ez az egész téma ennél sokkal összetettebb.
*Kuncog. Eszébe sem jutna afféle nagyképűség, hogy bármelyik nemet, vagy bármilyen nagyobb csoportot megpróbáljon egy szóban leírni, ettől függetlenül hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ébreszt benne szánalmat, amikor egy-egy ledér leányka kacér ígéretei mindenre rá tudnak venni egy férfiút, így hát azt is érti, miért tartják őket néhányan egyszerű, kiszámítható alakoknak.
A hirtelen jött érzelmi megrázkódtatás ellenére is keserű mosolyt csal az arcára a lány reakciója, miszerint egyáltalán nem kelti olyan ember benyomását, aki bármit is tudna a világot felperzselő szerelemről, olyan barátságról, ahol ha kell a falon is átmennek egymásért, vagy úgy általában a feltétel nélküli szeretet bármilyen formájáról. Más körülmények között alighanem viccelődne is ezen, így azonban csak biccent Rocha megjegyzésére. Úgysem tudna rá elégségesen reagálni anélkül, hogy összeismertesse őt a történettel, annak pedig nem most van itt az ideje.*
- Még hogy hozzájárultam? *Kérdezi tettetett felháborodással, amikor végre megelevenedik egy kissé.* Én csak nagy gyanútlanul követtelek, amikor is galádul rám támadtál, miután pedig teljesen jogos önvédelemből viszonoztam a szívességet, letámadtál. Mindezek után pedig megpróbálsz velem osztozkodni a felelősségen? Hallatlan.
*Mondja szemét forgatva, de mindeközben cinkos mosolyt villant. Ez már csak a kötelező vérszívás, valójában teljes mértékben egyetért a lánnyal és minden ízében fel van készülve a következő összecsapásra.
Amit sikerül is egészen jól elkezdeni, persze a lány újabb sikeres találatot könyvelhet el magának, de valamelyest mégiscsak meghiúsul a terve, habár a Mordokhai ruhája alá becsúszó hó lehet, hogy az ellenkezője mellett érvelne, ha képes lenne bármiféle retorikára. Ez még persze önmagában semmit nem jelentene, a kulcsfontosságú különbséget végül az jelenti, hogy Rocha valamilyen a férfi számára érthetetlen okból inkább szemmel veri az ő általa útnak indított szeretetcsomagot, ahelyett, hogy bármerre is mozdulna vagy szemmel tartsa őt, így hát két gyors lépés és a Hóhajú eléri célját, rövidesen pedig már karjaiban tudja a leányzót. Akinek reakciója nem mellesleg újfent széles mosolyt terít szét az arcán, amiből ezúttal ismét hiányzik minden cinizmus és csak gyermeki örömmel van tele.*
- Nem-e?
*Kuncog egyet a heves fejrázásra, ami alighanem a megadásra irányul, s villámgyorsan előrehajol, így a lány alól a másodperc egy tört részére eltűnik az őt tartó kéz. Persze ez már csak a jutalomjáték része a dolognak, hiszen valójában esze ágában sincs őt elengedni. Egy kellemes tavaszi vagy nyári napon aligha lenne ellenére az efféle móka, most azonban tudja, hogy a gyerekes hülyeség egy ponton átcsapna rosszmájúságba, és úgy véli, ez már bőven az a pont.
Mindebből persze kifelé igyekszik semmit sem mutatni, hiszen jókedve továbbra is töretlen.*
- Szóval egy fia? Ha nem ez lenne az első alkalom, hogy nagysága ezt szóba hozza, még tán el is hinném!
*Ölti fel legmarconább arckifejezését, ami valójában rendkívül nehezére esik, tekintve mennyire szórakoztatja a leány színjátéka. Arca akkor is rezzenéstelen marad, amikor megérzi a szorítást a haján. Pár röpke pillanatig állja a lány tekintetét, majd eszelős vigyor kúszik az arcára és ismét előrehajol egy kissé. Mindez csak egy kis utolsó utáni ijesztgetésként szolgál, utána szemébe és vonásaiba visszaköltözik az őszinte vidámság.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, igazán derekasan küzdött! *Nevet.* Mindazonáltal ha komolyan gondolja szándékait, nem ártana őket egy kicsit biztosabb alapra helyezni.
*Azzal, amennyiben Rocha engedi, szabad kezével szelíden lefejti ujjait a hajáról és kezét a tarkójára helyezi.*
- Így sokkal jobbak az esélyei!
*Néz derűsen a leány szemébe és néhány másodpercig így marad, kellően átélve minden pillanatot. Végül afféle szertartásos főhajtás kíséretében felegyenesedik és visszahúzza partnerét a folyó jeges fenyegetéséből.*
- Azt hiszem mindenképpen kiegyezhetünk egy egészséges döntetlenben!
*Nevet, miközben megpróbálja kissé szabályozni a légzését. Mi tagadás, ebben az időben ilyen fizikai erőfeszítesnek kitenni magukat aligha a legbölcsebb dolog, de korábbi kijelentésüknek, miszerint akkor is átkozottul jól fogják érezni magukat, ha belegebednek, maradéktalanul eleget tettek.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-13 14:15:11
Üzenet elküldve: 2022-03-13 14:15:11
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kénytelen volt sajnos faképnél hagyni a sötételfet, és nem amiatt, mert mélységi - ezzel valamelyest kilóg fajtársai közül -, hanem mert kérdései gyanússá tették Valea számára. Talán együtt tudott volna érezni vele, hiszen a saját maga zavarodottságát vélte felfedezni a másikban.
~ Vajon mással is az történhetett mint velem? ~
Nem tartaná kizártnak, hiszen mi különleges lenne benne, hogy csak ő tért vissza az élők sorába? Semmi. Tehát valahol akadnak sorstársak.
~ Vagy tényleg csak a véletlen műve volt. Az viszont elég aggasztó. ~
Jobb híján, mivel nincs miből szobát fizetnie, ezért a tisztáson húzódik meg. A fára való mászás nem idegen számára, ám hiányos öltözete megnehezíti azt, ahogy cipője hiánya. Már szörnyen fáj a talpa, az érdes kéreg nem segít ezen.
Valahogy sikerül felküzdenie magát egy alacsonyabb, de masszívabb ágra, ezt követően igyekszik egy stabil helyet találni magának, ahonnan lehetőleg nem esik le ha elszundikál kicsit. Márpedig muszáj lesz aludnia valamennyit, mert szörnyen ki van merülve.*
~ Vajon mással is az történhetett mint velem? ~
Nem tartaná kizártnak, hiszen mi különleges lenne benne, hogy csak ő tért vissza az élők sorába? Semmi. Tehát valahol akadnak sorstársak.
~ Vagy tényleg csak a véletlen műve volt. Az viszont elég aggasztó. ~
Jobb híján, mivel nincs miből szobát fizetnie, ezért a tisztáson húzódik meg. A fára való mászás nem idegen számára, ám hiányos öltözete megnehezíti azt, ahogy cipője hiánya. Már szörnyen fáj a talpa, az érdes kéreg nem segít ezen.
Valahogy sikerül felküzdenie magát egy alacsonyabb, de masszívabb ágra, ezt követően igyekszik egy stabil helyet találni magának, ahonnan lehetőleg nem esik le ha elszundikál kicsit. Márpedig muszáj lesz aludnia valamennyit, mert szörnyen ki van merülve.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-10 20:56:17
Üzenet elküldve: 2022-03-10 20:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//CCC Báró Békás Birtoka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yeza kimondottan utál kimozdulni a városi környezetből. A városban is vannak bosszantó dolgok, de azon kívül nagyjából minden szintet lép az utálatosság terén.
A lovaglás sincs a kedvencei közt. Annyi pozitívuma van, hogy legalább nem gyaloglás. Cserébe lószagú és még el is patkolhat benne az ember, ha rossz lapot húz a szerencsében. Igaz, ha úgy van, akkor gyakorlatilag kényelmes ágyban fekve, az otthon biztonságában is utolérhet a végzet bárkit. Szívszélütés... olyasmi, mint amit kis híján ő is kapott, amikor reggel sehogy nem jutott eszébe, mit is mondott az intéző a Báró birtokáról. ~Békásmező? Sárrét? Láp... Nem... valami béka volt benne. Varangy! Varangyos... dűlő? Szent szar! Mi a békásrosseb volt a neve?!~
Jó sűrű nap volt, amikor kiosztották neki a feladatot és hát az ő feje se káptalan. De hosszú még az út, van még ideje rendesen előkotorni az információt az emlékeiből. Reményei szerint a körbeírás alapján is tudnak neki majd segíteni a helyiek, ha máshogy nem megy, de azt jobb szeretné elkerülni, ha egy mód van rá.
Megsarkantyúzza a lovat és átnyargal a tisztáson a szántóföldek irányába. A ló bírja a vágtát, mi több, menni is bőszen, de Yeza nem bízik annyira a lovaglótudásában, hogy úgy rendesen nekiengedje. Jobb lett volna, ha a saját kancáján jön. Öregecske hátas, de már összeszoktak úgymond. Egy idegen lóban egyáltalán nem bízik a vörös. Az ilyesmit pedig megérzik ezek a jószágok, szóval ez valahol ördögi kör.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yeza kimondottan utál kimozdulni a városi környezetből. A városban is vannak bosszantó dolgok, de azon kívül nagyjából minden szintet lép az utálatosság terén.
A lovaglás sincs a kedvencei közt. Annyi pozitívuma van, hogy legalább nem gyaloglás. Cserébe lószagú és még el is patkolhat benne az ember, ha rossz lapot húz a szerencsében. Igaz, ha úgy van, akkor gyakorlatilag kényelmes ágyban fekve, az otthon biztonságában is utolérhet a végzet bárkit. Szívszélütés... olyasmi, mint amit kis híján ő is kapott, amikor reggel sehogy nem jutott eszébe, mit is mondott az intéző a Báró birtokáról. ~Békásmező? Sárrét? Láp... Nem... valami béka volt benne. Varangy! Varangyos... dűlő? Szent szar! Mi a békásrosseb volt a neve?!~
Jó sűrű nap volt, amikor kiosztották neki a feladatot és hát az ő feje se káptalan. De hosszú még az út, van még ideje rendesen előkotorni az információt az emlékeiből. Reményei szerint a körbeírás alapján is tudnak neki majd segíteni a helyiek, ha máshogy nem megy, de azt jobb szeretné elkerülni, ha egy mód van rá.
Megsarkantyúzza a lovat és átnyargal a tisztáson a szántóföldek irányába. A ló bírja a vágtát, mi több, menni is bőszen, de Yeza nem bízik annyira a lovaglótudásában, hogy úgy rendesen nekiengedje. Jobb lett volna, ha a saját kancáján jön. Öregecske hátas, de már összeszoktak úgymond. Egy idegen lóban egyáltalán nem bízik a vörös. Az ilyesmit pedig megérzik ezek a jószágok, szóval ez valahol ördögi kör.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-07 15:22:08
Üzenet elküldve: 2022-03-07 15:22:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az akkor bizony olyan nő volt, aki...
*Hagyja inkább ezt is a hideg téli levegőbe veszni és csak legyintve horkan egyet. Neki egyik nő se mondja azt, hogy a férfiak olyan egyszerűek lennének. Aki mégis ezt állítja az valószínűleg nem lát mást abban a potenciális hímben, mint egy alkalmi ágymelegítőt, vagy egy sírásra alkalmatos vállat, esetleg egy nagyra nőtt arany erszényt. Ha ő is egy férfi vagyonára vagy nadrágjában hordott ékességére hajtana, akkor maga sem kezdene el ódákat zengeni arról, hogy mennyire nem igazodik ki a hímeken.*
- Könnyű azt mondani, te nem tudhatod.
*Mormogja egy kissé talán túlságosan durcásan az orra alá. Már épp belekezdene a károgásba, hogy egy olyan férfi honnan is tudhatná, akinek mindene a kaland, de alig hogy ajkai elnyílnak a férfi cseppet sem vidám tekintete és a hangjából áradó bánat benn is rekeszti a mondanivalót.*
- Ha pedig tudod, akkor azt is, hogy ez nem olyan egyszerű, ha csak te akarod.
*Veszi halkabbra és nyugodtabbra a hangját, rendületlenül Mordokhait fürkészve. Végül egy hosszabb sóhajjal egyelőre ezt a témát is elraktározza későbbre. Nem akarná a jókedvet elrontani azzal, hogy egymást kergessék bele a bánat mocsarába, ahonnan józanul nehéz lesz kikeveredni. Az pedig biztos, hogy ha ismét ehhez a témához nyúlnak, akkor neki innia kell. Ő sem bánná, ha majd a későbbiekben kicsit szakítanának időt kevésbé vidám beszélgetésekre is, de azt nem most és nem is itt szeretné megeszközölni.*
- Ha nem is miattad, de azért nagyban hozzájárultál, ezt nem is tagadhatod le.
*Mosolyodik végül ő maga is el. Szerencsére nem nagyon kell eljátszania a jókedvet, ugyanis a férfi táraságában hamar elfelejti a bánatoskodást. Vagy legalábbis kicsit mélyebbre tudja túrni, hogy élvezhesse ezt a gyerekes kikapcsolódást.
Ennek hála a fejében készül is a terv, amihez igencsak koncentrálnia kell, ha sikerrel akar járni. Ez pedig azt eredményezi, hogy figyelme is csak erre irányul, így minden más fölött óvatlanul elsiklik. Szinte győzelemittasan követi szemmel a hógolyó irányát, s vigyora csak szélesedik, amikor az ő szemszögéből úgy tűnik, hogy pontosan arcba fog érkezni. Már lép is előre egyet, hogy indítsa lassan a rohamot, de azután csak elkerekedett szemekkel fagy le a félig-meddig kivédett támadás miatt. Mire észbe kap már a felé repülő hógolyóra összpontosít, ami újabb értetlenkedést vált ki belőle, ugyanis az majd két lépésre puffan a hóban. Természetesen mindezt szemmel is leköveti, így már csak akkor kapja vissza a tekintetét, amikor játszótársa az utolsó lépésre van tőle. Ahogy kibillen az egyensúlyából egy halk, de annál ijedtebb sikoly hagyja el a száját és ösztönösen kapálódzik is, hogy kapaszkodót találjon a férfiban. Még az sem nyugtatja meg egyből, hogy nem a vízben, hanem Mordokhai karjában landol. Pár pillanatnak el is kell telnie, mire eljut fejébe mit is mondott a galádja, akkor pedig már a szemeit összehúzva horkan fel. Ajkait is vékonyra préseli, s tüntető jelleggel rázza meg fehér üstökű fejét. Szíve szerint belekezdene a vad tiltakozásba, de Mordokhai túl nagy előnyt szerzett ehhez. A hideg vízben pedig nincs kedve tényleg megfürdőzni. Ha a teljes győzelem nem lehet az övé, azért szerez egy falatot a süteményből, így nem olyan rég fogadás eszközévé varázsolt jobb kezével meg is indul a férfi tincse felé.*
- Óóóó, kegyes Mordokhai. *Kezd is bele sopánkodva, igyekezve a legjobb színjátékát előadni, hogy az lekösse rabulejtőjét.* Megadom magam, csak kérem... legyen rám tekintettel, hisz van egy fiam.
*Még a hangját is meg-megremegteti a hatás fokozásának érdekében. Épp, hogy könnyeket nem ejt, de ha hagy magának egy kis időt az sem teljesíthetetlen. Közben pedig jobb mutatóujját kinyújtva céloz is meg egy kósza tincset. Ha azt az ujja köré csavarja egy győzelmet azért learathat.*
- Viheti a földem, a kastélyom, csak az életem hagyja meg. *Szipog párat. Ehhez legalább a hideg a segítségére van.* Meg persze a beígért reggelit azt azért felejtse el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy ujja köré csavarja a tincset és finoman meg is húzza azt.*
- Azt hiszem ez valami patthelyzet féle, nem?
*Billenti félre a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja sajátjait, a mocsok vigyor pedig kiszélesedik az arcán. A tincsre görbíti az ujját, hogy biztosabb legyen a szorítás, így ha Mordokhai el akarná engedni, hogy a vízben mártózzon meg, akkor biz' isten, hogy szépen magával rántja.*
- Az akkor bizony olyan nő volt, aki...
*Hagyja inkább ezt is a hideg téli levegőbe veszni és csak legyintve horkan egyet. Neki egyik nő se mondja azt, hogy a férfiak olyan egyszerűek lennének. Aki mégis ezt állítja az valószínűleg nem lát mást abban a potenciális hímben, mint egy alkalmi ágymelegítőt, vagy egy sírásra alkalmatos vállat, esetleg egy nagyra nőtt arany erszényt. Ha ő is egy férfi vagyonára vagy nadrágjában hordott ékességére hajtana, akkor maga sem kezdene el ódákat zengeni arról, hogy mennyire nem igazodik ki a hímeken.*
- Könnyű azt mondani, te nem tudhatod.
*Mormogja egy kissé talán túlságosan durcásan az orra alá. Már épp belekezdene a károgásba, hogy egy olyan férfi honnan is tudhatná, akinek mindene a kaland, de alig hogy ajkai elnyílnak a férfi cseppet sem vidám tekintete és a hangjából áradó bánat benn is rekeszti a mondanivalót.*
- Ha pedig tudod, akkor azt is, hogy ez nem olyan egyszerű, ha csak te akarod.
*Veszi halkabbra és nyugodtabbra a hangját, rendületlenül Mordokhait fürkészve. Végül egy hosszabb sóhajjal egyelőre ezt a témát is elraktározza későbbre. Nem akarná a jókedvet elrontani azzal, hogy egymást kergessék bele a bánat mocsarába, ahonnan józanul nehéz lesz kikeveredni. Az pedig biztos, hogy ha ismét ehhez a témához nyúlnak, akkor neki innia kell. Ő sem bánná, ha majd a későbbiekben kicsit szakítanának időt kevésbé vidám beszélgetésekre is, de azt nem most és nem is itt szeretné megeszközölni.*
- Ha nem is miattad, de azért nagyban hozzájárultál, ezt nem is tagadhatod le.
*Mosolyodik végül ő maga is el. Szerencsére nem nagyon kell eljátszania a jókedvet, ugyanis a férfi táraságában hamar elfelejti a bánatoskodást. Vagy legalábbis kicsit mélyebbre tudja túrni, hogy élvezhesse ezt a gyerekes kikapcsolódást.
Ennek hála a fejében készül is a terv, amihez igencsak koncentrálnia kell, ha sikerrel akar járni. Ez pedig azt eredményezi, hogy figyelme is csak erre irányul, így minden más fölött óvatlanul elsiklik. Szinte győzelemittasan követi szemmel a hógolyó irányát, s vigyora csak szélesedik, amikor az ő szemszögéből úgy tűnik, hogy pontosan arcba fog érkezni. Már lép is előre egyet, hogy indítsa lassan a rohamot, de azután csak elkerekedett szemekkel fagy le a félig-meddig kivédett támadás miatt. Mire észbe kap már a felé repülő hógolyóra összpontosít, ami újabb értetlenkedést vált ki belőle, ugyanis az majd két lépésre puffan a hóban. Természetesen mindezt szemmel is leköveti, így már csak akkor kapja vissza a tekintetét, amikor játszótársa az utolsó lépésre van tőle. Ahogy kibillen az egyensúlyából egy halk, de annál ijedtebb sikoly hagyja el a száját és ösztönösen kapálódzik is, hogy kapaszkodót találjon a férfiban. Még az sem nyugtatja meg egyből, hogy nem a vízben, hanem Mordokhai karjában landol. Pár pillanatnak el is kell telnie, mire eljut fejébe mit is mondott a galádja, akkor pedig már a szemeit összehúzva horkan fel. Ajkait is vékonyra préseli, s tüntető jelleggel rázza meg fehér üstökű fejét. Szíve szerint belekezdene a vad tiltakozásba, de Mordokhai túl nagy előnyt szerzett ehhez. A hideg vízben pedig nincs kedve tényleg megfürdőzni. Ha a teljes győzelem nem lehet az övé, azért szerez egy falatot a süteményből, így nem olyan rég fogadás eszközévé varázsolt jobb kezével meg is indul a férfi tincse felé.*
- Óóóó, kegyes Mordokhai. *Kezd is bele sopánkodva, igyekezve a legjobb színjátékát előadni, hogy az lekösse rabulejtőjét.* Megadom magam, csak kérem... legyen rám tekintettel, hisz van egy fiam.
*Még a hangját is meg-megremegteti a hatás fokozásának érdekében. Épp, hogy könnyeket nem ejt, de ha hagy magának egy kis időt az sem teljesíthetetlen. Közben pedig jobb mutatóujját kinyújtva céloz is meg egy kósza tincset. Ha azt az ujja köré csavarja egy győzelmet azért learathat.*
- Viheti a földem, a kastélyom, csak az életem hagyja meg. *Szipog párat. Ehhez legalább a hideg a segítségére van.* Meg persze a beígért reggelit azt azért felejtse el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy ujja köré csavarja a tincset és finoman meg is húzza azt.*
- Azt hiszem ez valami patthelyzet féle, nem?
*Billenti félre a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja sajátjait, a mocsok vigyor pedig kiszélesedik az arcán. A tincsre görbíti az ujját, hogy biztosabb legyen a szorítás, így ha Mordokhai el akarná engedni, hogy a vízben mártózzon meg, akkor biz' isten, hogy szépen magával rántja.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-06 13:19:34
Üzenet elküldve: 2022-03-06 13:19:34
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár felé félúton//
//Lea, Hubi//
*Lea örül, hogy elhagyhatja a várost, sosem szerette különösebben, zsúfoltnak, bűzösnek tartja. Nemcsak Artheniorral vagy így, hanem valamennyi várossal, de Lea ízig-vérig barbár, északról, ő a sátrát szerette csak, amit ott állított fel, ahol akart. Nehezen vált meg tőle és nehezen költözött be abba a kőszörnyetegbe, ami a Vashegy tetején csücsül.*
- Netán hazugsággal vádolsz, kancellár?
*Kérdez vissza egészen vészjóslón, mikor Hubi arról érdeklődik, hogy valóban Eeyr csodája-e a feltámadása. Lea természetesen tudja, hogy nem, de azt is nagyon jól tudja, hogy ezt nem kötheti Hubi orrára. Legalábbis egyelőre egészen biztosan nem.
Meg kell hagyni, hogy Sa'Terethnak meglehetősen cinikus humora van, hogy pont őt választotta. Lea tudja, hogy mit kell tenni, cserébe ezért a kegyért. A bökkenő az, hogy esze ágában sincsen ezt megtenni. Azt nem tudja, de sejti, hogy az istenség nem lesz örökké türelmes vele, így nagy kérdés, hogy mennyi ideje van?*
- Ezek szerint Vylnis egy mauzóleumban alszik éjjelente?
*Kérdezi fél szemöldökét felhúzva. Valahol hízelgő, hogy a bolond Laor ilyen kegytárgyakkal veszi körbe magát, de valahol meg szánalomra méltó. Persze könnyebbség, ha egy cafkát sem kell lerángasson Laorról, de azért roppant kényelmetlen lenne, ha a férfi berozsdásodott volna az elmúlt években.*
- Mesélj a lányról. A Vashegy trónján ülő fattyúról. Meg erről a sziritáni mészárlásról. Kagan mibe halt bele?
*Lea szekéren már utazott, hintón még soha, általában a sokkal kényelmesebb és praktikus lovaglást választotta. Érdekes élmény. Az is biztos, hogy nem szeretné megismételni, vagy ha mégis, akkor nem Hubi társaságában. Majdnem elvigyorodik a gondolatra, hogy Laorral - ha nem rozsdásodott be és esett ki a gyakorlatból - esetleg meggyalázhatnák a kényelmes üléseket.*
//Lea, Hubi//
*Lea örül, hogy elhagyhatja a várost, sosem szerette különösebben, zsúfoltnak, bűzösnek tartja. Nemcsak Artheniorral vagy így, hanem valamennyi várossal, de Lea ízig-vérig barbár, északról, ő a sátrát szerette csak, amit ott állított fel, ahol akart. Nehezen vált meg tőle és nehezen költözött be abba a kőszörnyetegbe, ami a Vashegy tetején csücsül.*
- Netán hazugsággal vádolsz, kancellár?
*Kérdez vissza egészen vészjóslón, mikor Hubi arról érdeklődik, hogy valóban Eeyr csodája-e a feltámadása. Lea természetesen tudja, hogy nem, de azt is nagyon jól tudja, hogy ezt nem kötheti Hubi orrára. Legalábbis egyelőre egészen biztosan nem.
Meg kell hagyni, hogy Sa'Terethnak meglehetősen cinikus humora van, hogy pont őt választotta. Lea tudja, hogy mit kell tenni, cserébe ezért a kegyért. A bökkenő az, hogy esze ágában sincsen ezt megtenni. Azt nem tudja, de sejti, hogy az istenség nem lesz örökké türelmes vele, így nagy kérdés, hogy mennyi ideje van?*
- Ezek szerint Vylnis egy mauzóleumban alszik éjjelente?
*Kérdezi fél szemöldökét felhúzva. Valahol hízelgő, hogy a bolond Laor ilyen kegytárgyakkal veszi körbe magát, de valahol meg szánalomra méltó. Persze könnyebbség, ha egy cafkát sem kell lerángasson Laorról, de azért roppant kényelmetlen lenne, ha a férfi berozsdásodott volna az elmúlt években.*
- Mesélj a lányról. A Vashegy trónján ülő fattyúról. Meg erről a sziritáni mészárlásról. Kagan mibe halt bele?
*Lea szekéren már utazott, hintón még soha, általában a sokkal kényelmesebb és praktikus lovaglást választotta. Érdekes élmény. Az is biztos, hogy nem szeretné megismételni, vagy ha mégis, akkor nem Hubi társaságában. Majdnem elvigyorodik a gondolatra, hogy Laorral - ha nem rozsdásodott be és esett ki a gyakorlatból - esetleg meggyalázhatnák a kényelmes üléseket.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:16:48
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lea, Hubi//
*Végre valami szerencsés fordulat. A kocsis végül magához tért, és többé-kevésbé józan állapotban feszített a hintó bakján a Tanácsháza előtt. Így a két tharg a díszes jármű kényelmes ülésein nyújtózva teheti meg az utat hazáig, ráadásul díszkísérettel. De ezzel ráér Hubi Amon környékén is foglalkozni. Egyelőre csak Arthenior széle felé tartanak és a jó kancellárt egyelőre az nyugtalanítja módfelett, hogy egy meglehetősen virgonc hullával kell megosztania hintóját. Aki igen jó egészségnek örvend látszólag, holott Hubi saját szemeivel látta elhamvadni a máglyán.*
- Nézd el nekem, úrnőm, ha nem ismétlem el visszatérted feletti örömöm által korábban mondatott szavaim, de biztosíthatlak, hogy igazán szívemből örvendek. Egyben arra kérlek, hogy bocsáss meg kíváncsiságomért, de bizonyára tudod, hogy tudós vagyok, az pedig kíváncsi fajta: valóban az istennő áll szerencsés visszatérted hátterében? Jómagam még nem hallottam Eeyr hasonló csodájáról sem, így ez mindenképpen tudományos és teológiai szenzációnak számítana.
*Jágó most meglehetősen csendben gubbaszt a hintó egyik könyöklőjén, és mintha barátságtalan pillantásokkal illetné Leát. Már amennyiben egy madár képes lehet ilyesmire.*
- Lakosztályod a törzsszálláson, a lépcső mellett rögtön balra kegyeletből érintetlenül megőriztük. Lám, a tiszteletnek gyakorlati haszna lesz. Amint visszatérünk személyesen intézkedem, hogy haladéktalanul takarítsák ki és hozzák számodra méltó állapotba.
*Persze Leának tudnia kell, hogy Hubi ostobaságokat beszél. Az ő szobája nem a lépcső mellett balra volt található. De a jó kancellár attól a gondolattól sem tud szabadulni, hogy egy kivételesen tehetséges imposztorral van dolga. Amennyiben így lenne és leleplezi akkor - mondani sem kell - szigorúan meg fogja fenyíteni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 12:21:38
*Végre valami szerencsés fordulat. A kocsis végül magához tért, és többé-kevésbé józan állapotban feszített a hintó bakján a Tanácsháza előtt. Így a két tharg a díszes jármű kényelmes ülésein nyújtózva teheti meg az utat hazáig, ráadásul díszkísérettel. De ezzel ráér Hubi Amon környékén is foglalkozni. Egyelőre csak Arthenior széle felé tartanak és a jó kancellárt egyelőre az nyugtalanítja módfelett, hogy egy meglehetősen virgonc hullával kell megosztania hintóját. Aki igen jó egészségnek örvend látszólag, holott Hubi saját szemeivel látta elhamvadni a máglyán.*
- Nézd el nekem, úrnőm, ha nem ismétlem el visszatérted feletti örömöm által korábban mondatott szavaim, de biztosíthatlak, hogy igazán szívemből örvendek. Egyben arra kérlek, hogy bocsáss meg kíváncsiságomért, de bizonyára tudod, hogy tudós vagyok, az pedig kíváncsi fajta: valóban az istennő áll szerencsés visszatérted hátterében? Jómagam még nem hallottam Eeyr hasonló csodájáról sem, így ez mindenképpen tudományos és teológiai szenzációnak számítana.
*Jágó most meglehetősen csendben gubbaszt a hintó egyik könyöklőjén, és mintha barátságtalan pillantásokkal illetné Leát. Már amennyiben egy madár képes lehet ilyesmire.*
- Lakosztályod a törzsszálláson, a lépcső mellett rögtön balra kegyeletből érintetlenül megőriztük. Lám, a tiszteletnek gyakorlati haszna lesz. Amint visszatérünk személyesen intézkedem, hogy haladéktalanul takarítsák ki és hozzák számodra méltó állapotba.
*Persze Leának tudnia kell, hogy Hubi ostobaságokat beszél. Az ő szobája nem a lépcső mellett balra volt található. De a jó kancellár attól a gondolattól sem tud szabadulni, hogy egy kivételesen tehetséges imposztorral van dolga. Amennyiben így lenne és leleplezi akkor - mondani sem kell - szigorúan meg fogja fenyíteni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 12:21:38
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-05 20:33:42
Üzenet elküldve: 2022-03-05 20:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Szavának eleget téve, az estebéd befejeztével magához veszi a maradék holmiját, és elhagyja a fogadót. Flecserrel különváltak útjaik, így jelenleg nincs kifejezett úti célja. Pillanatnyi habozás után vállat von, és a Főtér, majd az utána elterülő tisztás felé veszi az irányt. Ugyan sötétedésig már csak percek lehetnek hátra, ez Vuyrent egyáltalán nem zavarja, mint a sötételfeket általában. Újholdnak szintén elég a hold és a csillagok fénye a tájékozódáshoz, ellenben Beles léptei érezhetően lassúbbá, bizonytalanabbá válnak.*
-Ez az első estéd szabadban, ketrecen kívül, ugye? Nem kell félni. Kövesd az orrod, és a láncot.
*Bár nem tudja pontosan, mennyit ért meg a kölyök a szavaiból, nem akar úgy tenni, mintha semmit nem értene. Rövidebbre veszi a láncot a kezében, közvetlen a lába mellé húzza a kutyát. Egy darbig így vezeti maga mellett, hogy nincs is esélye másfele menni, vagy eltávolodni. Aztán próbaképp enged a láncon, de a tempón nem csökkent. Ahogy Beles lemarad, vagy elkószálni készülne, ismét maga mellé húzza. Ahogy eléri a kellő helyet, Vuyren megpaskolja a fejét biztatásul.*
-Láncon lenni azt jelenti, mellettem kell maradnod.
*Gyakorolják még egy darabig ezt, egy kellemesen nagy kört róva a mezőn. Mikor úgy tűnik, Beles laza láncon sem tágít, pihenésre alkalmas helyet keres. Vuyren ugyan észrevette a tisztás túlfelén fekvő, köpenybe burkolt valakit, de nem mennek a közelébe.*
~Termete alapján embergyerek, gnóm, vagy tündér lehet. Jobb nem bolygatni, főleg ha esetleg megfagyott. Erre a hêtre láttam elég hullát.~
*Úgy dönt, a tisztás úttal ellentétes oldalán becsörtet a bokrok közé. Ha a köpenyes valaki eddig aludt is, most esélyes, hogy a családnyi vaddisznóval felérő zajra tán felébred. Jó 400 lábnyit haladnak az összeszáradt levelek, és roppanó gallyak között, mire végül is megáll egy széles, öregebb tölgy tövében. A gyökerei között összegyűlt moha, avar, egyéb erdei puhaságok elsőosztályú derékaljat kínálnak, míg a törzs többé-kevésbé szélvédetté teszi a gödröt. Ellenőrzi, nem lakik-e már valaki a fészekszerű öbölben, aztán elégedett morranással elkezd lepakolni.*
-Száraz éjszakának nézünk elébe, úgyhogy a sátorverés ráér reggelig. Ahogy ígértem, idekint leveszem rólad a láncot.
*Így is tesz, majd a táskájából egy vaskos medveprémet, meg egy kis fatálat vesz elő. A tálba vizet tölt, és leteszi az izgatottan várakozó kutya elé.*
-Ne nézz ilyen csalódottan, nemrég volt vacsora.
*Nagy fanyalogva iszik pár kortyot, a maradékot a varjúnak teszi le a gyökér mellé. A kutyáról levett láncot a táskába teszi, magát a táskát pedig a prém alá, ahol így párnául szolgál. Mivel az egykori medve bőségesen szélesebb volt, mint Vuyren kétszer, nem jelent problémát az egyik felét maga alá teríteni, a másik felével betakarózni. Mielőtt végleg elvackolná magát, egyik karját kitárva maga mellé hívja a kölyköt. Annak sem kell kétszer mondani, az ismeretlen szagok, hangok és a hideg ellen örömmel iszkol a gazdája karjai közé. Reggelig ugyan többször felébred, éberen figyelve körül, de Vuyren megnyugtató hátlapogatásának köszönhetően eseménytelenül töltik az éjszakát.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 20:39:44
*Szavának eleget téve, az estebéd befejeztével magához veszi a maradék holmiját, és elhagyja a fogadót. Flecserrel különváltak útjaik, így jelenleg nincs kifejezett úti célja. Pillanatnyi habozás után vállat von, és a Főtér, majd az utána elterülő tisztás felé veszi az irányt. Ugyan sötétedésig már csak percek lehetnek hátra, ez Vuyrent egyáltalán nem zavarja, mint a sötételfeket általában. Újholdnak szintén elég a hold és a csillagok fénye a tájékozódáshoz, ellenben Beles léptei érezhetően lassúbbá, bizonytalanabbá válnak.*
-Ez az első estéd szabadban, ketrecen kívül, ugye? Nem kell félni. Kövesd az orrod, és a láncot.
*Bár nem tudja pontosan, mennyit ért meg a kölyök a szavaiból, nem akar úgy tenni, mintha semmit nem értene. Rövidebbre veszi a láncot a kezében, közvetlen a lába mellé húzza a kutyát. Egy darbig így vezeti maga mellett, hogy nincs is esélye másfele menni, vagy eltávolodni. Aztán próbaképp enged a láncon, de a tempón nem csökkent. Ahogy Beles lemarad, vagy elkószálni készülne, ismét maga mellé húzza. Ahogy eléri a kellő helyet, Vuyren megpaskolja a fejét biztatásul.*
-Láncon lenni azt jelenti, mellettem kell maradnod.
*Gyakorolják még egy darabig ezt, egy kellemesen nagy kört róva a mezőn. Mikor úgy tűnik, Beles laza láncon sem tágít, pihenésre alkalmas helyet keres. Vuyren ugyan észrevette a tisztás túlfelén fekvő, köpenybe burkolt valakit, de nem mennek a közelébe.*
~Termete alapján embergyerek, gnóm, vagy tündér lehet. Jobb nem bolygatni, főleg ha esetleg megfagyott. Erre a hêtre láttam elég hullát.~
*Úgy dönt, a tisztás úttal ellentétes oldalán becsörtet a bokrok közé. Ha a köpenyes valaki eddig aludt is, most esélyes, hogy a családnyi vaddisznóval felérő zajra tán felébred. Jó 400 lábnyit haladnak az összeszáradt levelek, és roppanó gallyak között, mire végül is megáll egy széles, öregebb tölgy tövében. A gyökerei között összegyűlt moha, avar, egyéb erdei puhaságok elsőosztályú derékaljat kínálnak, míg a törzs többé-kevésbé szélvédetté teszi a gödröt. Ellenőrzi, nem lakik-e már valaki a fészekszerű öbölben, aztán elégedett morranással elkezd lepakolni.*
-Száraz éjszakának nézünk elébe, úgyhogy a sátorverés ráér reggelig. Ahogy ígértem, idekint leveszem rólad a láncot.
*Így is tesz, majd a táskájából egy vaskos medveprémet, meg egy kis fatálat vesz elő. A tálba vizet tölt, és leteszi az izgatottan várakozó kutya elé.*
-Ne nézz ilyen csalódottan, nemrég volt vacsora.
*Nagy fanyalogva iszik pár kortyot, a maradékot a varjúnak teszi le a gyökér mellé. A kutyáról levett láncot a táskába teszi, magát a táskát pedig a prém alá, ahol így párnául szolgál. Mivel az egykori medve bőségesen szélesebb volt, mint Vuyren kétszer, nem jelent problémát az egyik felét maga alá teríteni, a másik felével betakarózni. Mielőtt végleg elvackolná magát, egyik karját kitárva maga mellé hívja a kölyköt. Annak sem kell kétszer mondani, az ismeretlen szagok, hangok és a hideg ellen örömmel iszkol a gazdája karjai közé. Reggelig ugyan többször felébred, éberen figyelve körül, de Vuyren megnyugtató hátlapogatásának köszönhetően eseménytelenül töltik az éjszakát.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 20:39:44
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:23:34
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:23:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
*Lassú léptekkel mégis izgalommal szívében a piciny dombra érve elterül a virág rengetegben és mély lélegzetvételeket vesz, hogy még jobban magába szívja a növények bódító illat áradatát.*
~ Milyen rég óta vártam már erre! ~
*Nyújtózkodott és hátáról átfordult, hogy hason fekve szem ügyre vegye a virágokat. Hátizsákjából kivett egy növénytannal kapcsolatos könyvet és szórakozottan nekilátott az körülötte elterülő élővilág elemzését.*
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 14:19:30
*Lassú léptekkel mégis izgalommal szívében a piciny dombra érve elterül a virág rengetegben és mély lélegzetvételeket vesz, hogy még jobban magába szívja a növények bódító illat áradatát.*
~ Milyen rég óta vártam már erre! ~
*Nyújtózkodott és hátáról átfordult, hogy hason fekve szem ügyre vegye a virágokat. Hátizsákjából kivett egy növénytannal kapcsolatos könyvet és szórakozottan nekilátott az körülötte elterülő élővilág elemzését.*
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 14:19:30
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:19:52
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:19:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Beleunva a szürke artheniori hétköznapokba, a hosszúéltű felnyergelve lovát végül úgy dönt, maga mögött hagyja a várost. Hogy csak ideiglenesen vagy véglegesen, az istenek a megmondhatói, mindenesetre el kell most szakadnia onnan, mielőtt belesüppedne a kispolgári apátiába, mely már hatok óta kínozza. Őszintén, némileg több izgalmat várt a helytől, ha ilyen lapos kiszámíthatóságra vágyott volna, nem hagyta volna el Lichanechet. Még egy tisztes bordély sincs! Csak kolduló meg jósolgató vöröskékre lelhet az ember jobb napjain, annyira azért még nem volt kétségbeesett azonban, hogy rájuk fanyalodjon.
Pár napja valami karfiolfülű törpétől hallotta, hogy egészen a Kikötőig kénytelen caflatni, aki ilyen egyszerű örömök után áhítozik. Egyébként is tervezgette már egy ideje, hogy megnézi magának az a helyet, amiről túl sok jót nem hallott, leszámítva persze a tűrhető minőségű szajhákat.
Megállatva Szegfűt még vet pár pillantást a város sziluettjére, aztán már folytatja is útját a szántóföldek felé.*
Pár napja valami karfiolfülű törpétől hallotta, hogy egészen a Kikötőig kénytelen caflatni, aki ilyen egyszerű örömök után áhítozik. Egyébként is tervezgette már egy ideje, hogy megnézi magának az a helyet, amiről túl sok jót nem hallott, leszámítva persze a tűrhető minőségű szajhákat.
Megállatva Szegfűt még vet pár pillantást a város sziluettjére, aztán már folytatja is útját a szántóföldek felé.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:27:17
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Ez azt hiszem fordítva is elmondható. *Mosolyodik el, amikor meghallja, hogy a lány szerint márpedig nem egyszerű kiigazodni a férfiúkon.* Mellesleg hölgyet még nem hallottam arra panaszkodni, hogy túlságosan bonyolult teremtések lennénk, épp ellenkezőleg.
*Kuncog, de valójában tökéletesen érti és át is érzi, hogy mire gondol Rocha, és maga a téma sokkal mélyebbre is vezet, minthogy egy-egy szóval le lehessen tudni a két "oldalt". Az egyetlen dolog, amit megtanult ezzel kapcsolatban az évek során, hogy valójában mindkét nem képviselői félelmetesen keveset tudnak a másikról, gyakran pedig már a hajlandóság is hiányzik, hogy ezen változtassanak.*
- Mindenesetre, amikor egyszer majd az utadba akad egy ilyen társ, szorítsd erősen!
*Lövi el az elévülésre látszólag képtelen klisét, hangjából azonban olyan bánatot hallani ki, ami még őt is megijeszti kissé. Tekintetét félrefordítja, mély levegőt vesz, majd amikor fáradt sóhaj kíséretében kienged, néhány pillanatra borzasztó öregnek érzi magát. Persze tudja mitől van ez, akarva-akaratlanul sikerült egy számára meglehetősen érzékeny témánál kikötniük, s egy olyan személyes történetnél, amit érdemben soha senkivel nem osztott meg, bár afelől vannak kételyei, hogy mennyit segítene rajta. Vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be.*
- Ez egy olyan kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni. *Tér vissza végül az élet az arcára, amikor újfent felmerül a hóban hentergés.* Nem mellesleg kerget téged a rosseb, önként s dalolva csatlakoztál hozzám és a hóban fekve sem miattunk kötöttünk ki, ha emlékezetem nem csal.
*Ölt nyelvet ismét. Mindezen csipkelődés ellenére érzi, hogy most mindkettejüknek sikerült érzékeny pontra tapintaniuk s alkalomadtán, amikor már kielégítették gyerekes igényeiket, nem lenne ellenére ha visszakanyarodnának ide. Természetesen tudja, milyen könnyen kerekedne ebből egy kupa bor melletti búskomor kesergés, de őszintén szólva az sincs ellenére, ha a társaság megfelelő.*
- Ó, égek a vágytól!
*Vigyorodik el, de az iménti lelkében dúló vihar kissé megtépázta a cinizmusát, így hát többet nem fűz hozzá Rocha kerítői tevékenységéhez. Nyomban visszatér azonban a harci kedve, amikor meglátja, hogy a leány fantáziájára bízni a kis kijelentésének befejezését kiváló döntés volt, s a reakciót látva gonosz vigyor terül szét az arcán. Persze az ő gyomra sem fog megsértődni, ha hagyják ezt a szóváltást a feledés posványos mocsarában elsüllyedni, mindazonáltal egy kis kellemetlenkedést a világért sem hagyna ki.*
- Szeretném én feleleveníteni, de hát ha egyszer olyan rövid ideig tartott a fölényed, nem tehetek róla, hogy nehezemre esik!
*Folytatja a vég nélkülinek tűnő szócsatát, miközben korábbi borús gondolatai végleg tovalibbennek, ahogy gyermeki örömmel vetik bele magukat a küzdelembe.*
- Ó hölgyem, ez a legszebb dolog, amit máma mondtak nekem! *Tér vissza a színpadiaskodáshoz a dicséret hallatára, habár a gesztikulációt ezúttal mellőzi, a hógolyók épségének érdekében.* Nem is állítottam ilyesmit.
*Kuncog ismét, és tényleg, a hülyeség és a figyelmetlenség nem ugyanaz. Annak ellenére, hogy ez csak egy ártatlan kis szórakozás, Mordokhaiban ugyanazok a berögződések működnek, amik bármilyen harchelyzetben, és az első dolgok között verték belé, hogy figyeljen a környezetére és próbáljon meg előnyt kovácsolni belőle.
A leány mindennek hiányában is úgy tűnik, hogy remekül megállja a helyét, és alattomos arcra irányuló dobása valóban meglepetésként éri a férfit, így teljességgel elkerülni esélye sincs. Szabad kezét reflexből arca elé kapja, miközben kissé felnéz és hátrahajol, így a hógolyó az arca helyett az állán mállik szét, hogy aztán a darabjai azonnal lecsússzanak a nyakára és a ruhájába. A megfázáson ez ugyan aligha segít, azonban jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy ezen gondolkodjon. Támadóbbra veszi a figurát és megszaporázza a lépteit a lány felé. Nem kezd el ész nélkül rohanni, hiszen akkor Rochának elég lenne csak félreállni az útból és máris saját kelepcéje lenne a veszte, de így is fürgén mozog. Közben a biztonság kedvéért eldobja ő is a kezében lévő hógolyót, de még a célzással sem bajlódik, így az is lehet, hogy a közelében sem lesz a találatnak. Ennél kockázatosabb cél lebeg a szeme előtt. Amennyiben sikeresen leszeli a kettejük között lévő távolságot, kihasználván a vészesen közel lévő vízpartot, megkísérli kibillenteni az egyensúlyából a leányt, majd a derekánál elkapni, hogy a sorsa immár az ő kezében legyen. Amennyiben mindez sikerül, komoly, arisztokratikus kifejezést varázsol arcára.*
- Adja meg magát hölgyem, kérem, a saját érdekében!
- Ez azt hiszem fordítva is elmondható. *Mosolyodik el, amikor meghallja, hogy a lány szerint márpedig nem egyszerű kiigazodni a férfiúkon.* Mellesleg hölgyet még nem hallottam arra panaszkodni, hogy túlságosan bonyolult teremtések lennénk, épp ellenkezőleg.
*Kuncog, de valójában tökéletesen érti és át is érzi, hogy mire gondol Rocha, és maga a téma sokkal mélyebbre is vezet, minthogy egy-egy szóval le lehessen tudni a két "oldalt". Az egyetlen dolog, amit megtanult ezzel kapcsolatban az évek során, hogy valójában mindkét nem képviselői félelmetesen keveset tudnak a másikról, gyakran pedig már a hajlandóság is hiányzik, hogy ezen változtassanak.*
- Mindenesetre, amikor egyszer majd az utadba akad egy ilyen társ, szorítsd erősen!
*Lövi el az elévülésre látszólag képtelen klisét, hangjából azonban olyan bánatot hallani ki, ami még őt is megijeszti kissé. Tekintetét félrefordítja, mély levegőt vesz, majd amikor fáradt sóhaj kíséretében kienged, néhány pillanatra borzasztó öregnek érzi magát. Persze tudja mitől van ez, akarva-akaratlanul sikerült egy számára meglehetősen érzékeny témánál kikötniük, s egy olyan személyes történetnél, amit érdemben soha senkivel nem osztott meg, bár afelől vannak kételyei, hogy mennyit segítene rajta. Vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be.*
- Ez egy olyan kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni. *Tér vissza végül az élet az arcára, amikor újfent felmerül a hóban hentergés.* Nem mellesleg kerget téged a rosseb, önként s dalolva csatlakoztál hozzám és a hóban fekve sem miattunk kötöttünk ki, ha emlékezetem nem csal.
*Ölt nyelvet ismét. Mindezen csipkelődés ellenére érzi, hogy most mindkettejüknek sikerült érzékeny pontra tapintaniuk s alkalomadtán, amikor már kielégítették gyerekes igényeiket, nem lenne ellenére ha visszakanyarodnának ide. Természetesen tudja, milyen könnyen kerekedne ebből egy kupa bor melletti búskomor kesergés, de őszintén szólva az sincs ellenére, ha a társaság megfelelő.*
- Ó, égek a vágytól!
*Vigyorodik el, de az iménti lelkében dúló vihar kissé megtépázta a cinizmusát, így hát többet nem fűz hozzá Rocha kerítői tevékenységéhez. Nyomban visszatér azonban a harci kedve, amikor meglátja, hogy a leány fantáziájára bízni a kis kijelentésének befejezését kiváló döntés volt, s a reakciót látva gonosz vigyor terül szét az arcán. Persze az ő gyomra sem fog megsértődni, ha hagyják ezt a szóváltást a feledés posványos mocsarában elsüllyedni, mindazonáltal egy kis kellemetlenkedést a világért sem hagyna ki.*
- Szeretném én feleleveníteni, de hát ha egyszer olyan rövid ideig tartott a fölényed, nem tehetek róla, hogy nehezemre esik!
*Folytatja a vég nélkülinek tűnő szócsatát, miközben korábbi borús gondolatai végleg tovalibbennek, ahogy gyermeki örömmel vetik bele magukat a küzdelembe.*
- Ó hölgyem, ez a legszebb dolog, amit máma mondtak nekem! *Tér vissza a színpadiaskodáshoz a dicséret hallatára, habár a gesztikulációt ezúttal mellőzi, a hógolyók épségének érdekében.* Nem is állítottam ilyesmit.
*Kuncog ismét, és tényleg, a hülyeség és a figyelmetlenség nem ugyanaz. Annak ellenére, hogy ez csak egy ártatlan kis szórakozás, Mordokhaiban ugyanazok a berögződések működnek, amik bármilyen harchelyzetben, és az első dolgok között verték belé, hogy figyeljen a környezetére és próbáljon meg előnyt kovácsolni belőle.
A leány mindennek hiányában is úgy tűnik, hogy remekül megállja a helyét, és alattomos arcra irányuló dobása valóban meglepetésként éri a férfit, így teljességgel elkerülni esélye sincs. Szabad kezét reflexből arca elé kapja, miközben kissé felnéz és hátrahajol, így a hógolyó az arca helyett az állán mállik szét, hogy aztán a darabjai azonnal lecsússzanak a nyakára és a ruhájába. A megfázáson ez ugyan aligha segít, azonban jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy ezen gondolkodjon. Támadóbbra veszi a figurát és megszaporázza a lépteit a lány felé. Nem kezd el ész nélkül rohanni, hiszen akkor Rochának elég lenne csak félreállni az útból és máris saját kelepcéje lenne a veszte, de így is fürgén mozog. Közben a biztonság kedvéért eldobja ő is a kezében lévő hógolyót, de még a célzással sem bajlódik, így az is lehet, hogy a közelében sem lesz a találatnak. Ennél kockázatosabb cél lebeg a szeme előtt. Amennyiben sikeresen leszeli a kettejük között lévő távolságot, kihasználván a vészesen közel lévő vízpartot, megkísérli kibillenteni az egyensúlyából a leányt, majd a derekánál elkapni, hogy a sorsa immár az ő kezében legyen. Amennyiben mindez sikerül, komoly, arisztokratikus kifejezést varázsol arcára.*
- Adja meg magát hölgyem, kérem, a saját érdekében!
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-26 11:59:57
Üzenet elküldve: 2022-02-26 11:59:57
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Az a hamarosan kicsit később jön el mint a férfi várta volna. Ha jobban önmaga lenne akkor gyanúsnak is találná vagy ha nem függne ennyire tőle. Most ugyanis nemcsak, hogy ő az egyetlen segítsége, de az egyetlen hőforrása is. Mégis kénytelen a segítséget akadályozni. Így ugyanis biztos nem láthatják meg. A másik ötletére is a fejét rázza.*
-A pegazus ssssse. Pletyka. Nem szaszaszaszabad.
*Neki konkrétan a híre az élete. Ekkora szégyen pedig tönkretenné a jövőjét amit visszakapott. Arra, hogy itt hagyná, a lány egy kétségbeesett pillantást kap tőle, de a magyarázatra a volt nemes magába merül és bólint.*
-Nnnnnne ismememerjenenek fffelll. Csukcsukjcsukja. Meg megfog hálál. Meghálál.
*Nagyon nincs jó bőrben. Ha ez így folytatódik akkor tényleg halálra fog fagyni úgyhogy kell is az a sietség.*
*Az a hamarosan kicsit később jön el mint a férfi várta volna. Ha jobban önmaga lenne akkor gyanúsnak is találná vagy ha nem függne ennyire tőle. Most ugyanis nemcsak, hogy ő az egyetlen segítsége, de az egyetlen hőforrása is. Mégis kénytelen a segítséget akadályozni. Így ugyanis biztos nem láthatják meg. A másik ötletére is a fejét rázza.*
-A pegazus ssssse. Pletyka. Nem szaszaszaszabad.
*Neki konkrétan a híre az élete. Ekkora szégyen pedig tönkretenné a jövőjét amit visszakapott. Arra, hogy itt hagyná, a lány egy kétségbeesett pillantást kap tőle, de a magyarázatra a volt nemes magába merül és bólint.*
-Nnnnnne ismememerjenenek fffelll. Csukcsukjcsukja. Meg megfog hálál. Meghálál.
*Nagyon nincs jó bőrben. Ha ez így folytatódik akkor tényleg halálra fog fagyni úgyhogy kell is az a sietség.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 11:47:37
Üzenet elküldve: 2022-02-22 11:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Séta a szabadban//
//Nyílt//
*Tááóma a városban volt, néhány dolgot el kellett intéznie, de már nagyon örül, hogy újra a szabadban lehet. Itt érzi magát igazán otthon. Mosollyal az arcán áll meg a tisztás közepén, nézi az átvonuló nyüzsgő embereket. Több csapatot is lát, akik itt éppen megpihennek, ők élvezik a téli idő ellenére a viszonylagos jó időt, a várható hosszú út előtt még pihennek egyet, vagy éppen most érkeztek a külső területekről, és a városbelső részére történő belépés előtt még rendbe szedik magukat. Ő is elköszön eddigi társaitól, akik sietve útnak indulnak.*
-Jó utat nektek, remélem nemsokára találkozunk Lanawinban! * köszön el barátsággal, Tőlük is hasonló választ kap.
Tááóma lepihen a tisztás egyik szélén, vastag vászon köpenyét magára teríti, ami szerencsére eléggé meleg ahhoz, hogy még ilyen téli időben sem fázik. Úgy gondolja, hogy tölt itt néhány órát, hogy feltöltődve tudjon újra útnak indulni.*
//Nyílt//
*Tááóma a városban volt, néhány dolgot el kellett intéznie, de már nagyon örül, hogy újra a szabadban lehet. Itt érzi magát igazán otthon. Mosollyal az arcán áll meg a tisztás közepén, nézi az átvonuló nyüzsgő embereket. Több csapatot is lát, akik itt éppen megpihennek, ők élvezik a téli idő ellenére a viszonylagos jó időt, a várható hosszú út előtt még pihennek egyet, vagy éppen most érkeztek a külső területekről, és a városbelső részére történő belépés előtt még rendbe szedik magukat. Ő is elköszön eddigi társaitól, akik sietve útnak indulnak.*
-Jó utat nektek, remélem nemsokára találkozunk Lanawinban! * köszön el barátsággal, Tőlük is hasonló választ kap.
Tááóma lepihen a tisztás egyik szélén, vastag vászon köpenyét magára teríti, ami szerencsére eléggé meleg ahhoz, hogy még ilyen téli időben sem fázik. Úgy gondolja, hogy tölt itt néhány órát, hogy feltöltődve tudjon újra útnak indulni.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:19:22
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:19:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rémálmok és lidércek//
- Hamarosan.
*Igyekszik nyugtatni a férfit, majd sóhajtva próbálja szedni a lábait. Természetesen ügyelve arra, hogy ne hajszolja túl a pórul jártat. A piac már nem lenne messze, ott a szélén haladva, a tömeget kerülve pedig már csak egy köpés lenne a háza. De akadályba kényszerül, mikor a férfi megmakacsolja magát, s lecövekel a tisztás szélén. Kínjában halkan nyögve áll meg ő is, majd sóhajtva felé fordul.*
- Nincs jobb ötletem. De, ha esetleg neked van, akkor azt szívesen meghallgatom. Én erre lakom, de egy fogadó is ezen az útvonalon lenne elérhető.
*Kezdi is magyarázni, hogy szerinte ezen kívül nem sok választásuk van. De, ha a makacskodást félreteszi a férfi, akkor nagyon szívesen meghallgatja, ha annak van okosabb gondolata. De ekkor valami más üt szöget a fejébe, ami talán egy kicsivel jobban egyszerűsíti a helyzetüket.*
- Várj meg itt. Átrohanok a piacra valami ruháért és akkor abban már kényelmesebb lesz a haladás.
*Megérti a köpenyes haladás miatti visszakozást, de az őszintét megvallva hasonló helyzetben neki fontosabb lenne az, hogy ne fagyjon halálra, mintsem az, hogy ki látja meg így és ki nem. Amiatt fájjon a feje később. Persze biztosan jobban megértené a férfi helyzetét, ha tudná, hogy nem egy rétegből valóak. De akkor is különös lenne belegondolni abba, hogy az életnél, az egészségnél fontosabb mások véleményével törődni.*
- Így jó lesz? Sietek.
*Engedi is el lassan, majd a mellényt is leoldja magáról, hogy a hátára terítse. A hideg ruhán keresztül is szúr, nem is érti, hogyan képes ilyen időben akadékoskodni. De épp ezért próbálja megtalálni az arany középutat.*
- Hamarosan.
*Igyekszik nyugtatni a férfit, majd sóhajtva próbálja szedni a lábait. Természetesen ügyelve arra, hogy ne hajszolja túl a pórul jártat. A piac már nem lenne messze, ott a szélén haladva, a tömeget kerülve pedig már csak egy köpés lenne a háza. De akadályba kényszerül, mikor a férfi megmakacsolja magát, s lecövekel a tisztás szélén. Kínjában halkan nyögve áll meg ő is, majd sóhajtva felé fordul.*
- Nincs jobb ötletem. De, ha esetleg neked van, akkor azt szívesen meghallgatom. Én erre lakom, de egy fogadó is ezen az útvonalon lenne elérhető.
*Kezdi is magyarázni, hogy szerinte ezen kívül nem sok választásuk van. De, ha a makacskodást félreteszi a férfi, akkor nagyon szívesen meghallgatja, ha annak van okosabb gondolata. De ekkor valami más üt szöget a fejébe, ami talán egy kicsivel jobban egyszerűsíti a helyzetüket.*
- Várj meg itt. Átrohanok a piacra valami ruháért és akkor abban már kényelmesebb lesz a haladás.
*Megérti a köpenyes haladás miatti visszakozást, de az őszintét megvallva hasonló helyzetben neki fontosabb lenne az, hogy ne fagyjon halálra, mintsem az, hogy ki látja meg így és ki nem. Amiatt fájjon a feje később. Persze biztosan jobban megértené a férfi helyzetét, ha tudná, hogy nem egy rétegből valóak. De akkor is különös lenne belegondolni abba, hogy az életnél, az egészségnél fontosabb mások véleményével törődni.*
- Így jó lesz? Sietek.
*Engedi is el lassan, majd a mellényt is leoldja magáról, hogy a hátára terítse. A hideg ruhán keresztül is szúr, nem is érti, hogyan képes ilyen időben akadékoskodni. De épp ezért próbálja megtalálni az arany középutat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096