Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-05 19:07:10
Üzenet elküldve: 2014-11-05 19:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Nem is érti mi ütött belé. Hogy tehette? És mi lesz ezután? Miként fogja ezt úgy rendezni, mintha meg sem történt volna? A miértekbe mélyebben nem óhajt belegondolni, elég válasz számára az, hogy feltehetően ő a mindenség legostobább fél-elfe. Még mindig elfogadhatóbb, lényegesen kevesebb további problémát felvető végkövetkeztetés ez, mint az, hogy szerelmes. Ami pedig még rá vár, nah azt nem kívánja senkinek.
Csak egy kelletlen fintorral nyugtázza Ewi miként, és minek nem érezte magát karjaiban. Történetesen ő a végén már egy utolsó szemétládának vélte önön magát. Mindezen gondolatainak ellenére csak elmosolyodik mikor a lány kacagni kezd. És gyengül el egy pillanatra ismét mikor megállapítja mennyivel gyönyörűbb így, mint mikor sír, pláne, hogy akaratlanul is gondolja tovább; soha nő nem volt még édesebb, mikor csókolta. Az ujjaiba fűződő ujjak még érezhetnek egy meggondolatlan, sóvárgó simítást, mely épp olyan hamar ér végére, mint ahogy kezdődött.*
-Természetesen vissza a fogadóba. A mókához tiszta fej kell, majd holnap.
*Adja a lány tudtára határozott elszántsággal, hogy ő aztán másnapra már ki is heveri ezt az egész őrületet. Hát hogyne.
Valami kellemetlen érzéseket okozva, dühöngve zakatol belül. Le kell zárni ezt az egész képtelenséget, még most.*
-Komolyan ennyire tartod magad? A hideg földön? A szabadban legyen az első? Olyas valakivel, aki előtted percekkel még mást csókolt? Azzal, akiért ki tudja mit érzel, feltehetően csak hálát, mert pillanatnyi passzióból segített? És kicsit sem zavar, hogy pontosan azt tenné veled, ami elől inkább elmenekültél?
*Bár szavai nem épp negédesek, valójában minden kérdésbe burkolt vádja leginkább őt magát zavarja. Remél választ, valahol, valamiért, bár mindennél jobban csak a csóknémaságát, és a lány ölelését vágyja. Hiába próbálja szavakkal győzködni mindkettejüket, teste önálló életet élve sürgeti, kényszeríti, hogy döntését meggondolja. Ő pedig, ahogy szokott, lázad minden kényszer ellen.*
-Még csak azt sem tudhatod téged akar-e, vagy pusztán kielégíteni vágyait, azzal, aki épp rendelkezésére áll. Csak befejezi rajtad azt, amit a másikkal elkezdett. És neked ez kell?
*Borzasztóan nem így van, távolra is helyezi magától az egészét, mintha valaki egészen másról beszélne. Viszont ezek egytől-egyig olyan kérdések, melyeket a jelen helyzet igenis megkíván.*
*Nem is érti mi ütött belé. Hogy tehette? És mi lesz ezután? Miként fogja ezt úgy rendezni, mintha meg sem történt volna? A miértekbe mélyebben nem óhajt belegondolni, elég válasz számára az, hogy feltehetően ő a mindenség legostobább fél-elfe. Még mindig elfogadhatóbb, lényegesen kevesebb további problémát felvető végkövetkeztetés ez, mint az, hogy szerelmes. Ami pedig még rá vár, nah azt nem kívánja senkinek.
Csak egy kelletlen fintorral nyugtázza Ewi miként, és minek nem érezte magát karjaiban. Történetesen ő a végén már egy utolsó szemétládának vélte önön magát. Mindezen gondolatainak ellenére csak elmosolyodik mikor a lány kacagni kezd. És gyengül el egy pillanatra ismét mikor megállapítja mennyivel gyönyörűbb így, mint mikor sír, pláne, hogy akaratlanul is gondolja tovább; soha nő nem volt még édesebb, mikor csókolta. Az ujjaiba fűződő ujjak még érezhetnek egy meggondolatlan, sóvárgó simítást, mely épp olyan hamar ér végére, mint ahogy kezdődött.*
-Természetesen vissza a fogadóba. A mókához tiszta fej kell, majd holnap.
*Adja a lány tudtára határozott elszántsággal, hogy ő aztán másnapra már ki is heveri ezt az egész őrületet. Hát hogyne.
Valami kellemetlen érzéseket okozva, dühöngve zakatol belül. Le kell zárni ezt az egész képtelenséget, még most.*
-Komolyan ennyire tartod magad? A hideg földön? A szabadban legyen az első? Olyas valakivel, aki előtted percekkel még mást csókolt? Azzal, akiért ki tudja mit érzel, feltehetően csak hálát, mert pillanatnyi passzióból segített? És kicsit sem zavar, hogy pontosan azt tenné veled, ami elől inkább elmenekültél?
*Bár szavai nem épp negédesek, valójában minden kérdésbe burkolt vádja leginkább őt magát zavarja. Remél választ, valahol, valamiért, bár mindennél jobban csak a csóknémaságát, és a lány ölelését vágyja. Hiába próbálja szavakkal győzködni mindkettejüket, teste önálló életet élve sürgeti, kényszeríti, hogy döntését meggondolja. Ő pedig, ahogy szokott, lázad minden kényszer ellen.*
-Még csak azt sem tudhatod téged akar-e, vagy pusztán kielégíteni vágyait, azzal, aki épp rendelkezésére áll. Csak befejezi rajtad azt, amit a másikkal elkezdett. És neked ez kell?
*Borzasztóan nem így van, távolra is helyezi magától az egészét, mintha valaki egészen másról beszélne. Viszont ezek egytől-egyig olyan kérdések, melyeket a jelen helyzet igenis megkíván.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-05 16:11:04
Üzenet elküldve: 2014-11-05 16:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Sötét van, hideg és fázik. Körülbelül ez a három mondat váltogatja egymást a fejében szüntelenül, míg nem felvetül benne a kérdés: Megéri ez? Igazából, ha valóban csak azért indult volna útnak, hogy a nemrég a fogadóban elcsípett nőcskét üldözgesse, akkor valószínűleg ekkor adta volna fel. Ennyit egy nő neki biztosan nem ér, sőt még egy jó sztori sem. Vagy várjunk… Ja, de, egy jó sztori pontosan megér ennyi szenvedést, hogy a hidegben vacogva bóklásszon a városban azt az istenverte folyót keresve, amin keresztül eljuthat a Kikötőbe. Ha ugyanis fülei nem csaltak, már pedig ez az egyetlen érzésszerve, amiben maradéktalanul meg is bízik, nos akkor szaftos kis sztori elé néz a jövőben, s közben ha minden jól alakul, hát a kisasszony történetét is megtudja írni. Nem is olyan régen ugyanis, amint elhagyta a Pegazust, hogy kövesse a felvágott nyelvű Katrëynt hazafele útján, a vöröske leállt cseverészni valami sötét alakkal, s azt kristálytisztán értette, hogy valamiféle a Kikötőben készülődő balhéról volt szó, ami láthatóan igencsak felcsigázta a nőt. Ő maga egy ház mögül hallgatózott közben, s akkor jött az ötlet. Mi lenne ha megelőzné a nőt? Ahogy a ruháját nézi biztosan valami nemesi szállást keres majd magának, nem pedig egy koszos fogadót, így nincs más dolga, csak elutazni a Kikötőbe, megtalálni ezt a helyet, majd borsot törni a nő orra alá.*
~Vajon miért érdekli ennyire, hogy mi készülődik a Kikötőben?~ *Mereng magában miközben átszenvedi magát a tisztáson. Útközben persze letapos néhány virágot, talán életmentő gyógynövényt is, de éppen nem érdekli. Megszívja az orrát, majd összehúzza magán a kabátját és tovább halad. Hajnalig csak megtalálja azt az átkozott folyót, vagyis muszáj lesz. A nőcske ugyanis, ahogy azt sejtette persze a gazdagnegyedbeli giccses házában hajtotta nyugalomra fejét, ám abból kiindulván, hogy a nő mennyire lelkes volt, nem valószínű, hogy túl sokat várna az indulással. Ő pedig majd keres egy hajót, ami elviszi, ott pedig alszik egy keveset, igaz, egyedül, de nem is baj, legalább nem lesz senki aki reggel kidobja a házból, legyen az egy féltékeny férj, vagy egy aggódó leányzó.
Nagyot szippant az esti levegőből és diadalittas vigyor kúszik a képére, pocsolyaszagot érez, közel a cél.*
~Vajon miért érdekli ennyire, hogy mi készülődik a Kikötőben?~ *Mereng magában miközben átszenvedi magát a tisztáson. Útközben persze letapos néhány virágot, talán életmentő gyógynövényt is, de éppen nem érdekli. Megszívja az orrát, majd összehúzza magán a kabátját és tovább halad. Hajnalig csak megtalálja azt az átkozott folyót, vagyis muszáj lesz. A nőcske ugyanis, ahogy azt sejtette persze a gazdagnegyedbeli giccses házában hajtotta nyugalomra fejét, ám abból kiindulván, hogy a nő mennyire lelkes volt, nem valószínű, hogy túl sokat várna az indulással. Ő pedig majd keres egy hajót, ami elviszi, ott pedig alszik egy keveset, igaz, egyedül, de nem is baj, legalább nem lesz senki aki reggel kidobja a házból, legyen az egy féltékeny férj, vagy egy aggódó leányzó.
Nagyot szippant az esti levegőből és diadalittas vigyor kúszik a képére, pocsolyaszagot érez, közel a cél.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-05 14:18:11
Üzenet elküldve: 2014-11-05 14:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*A tenyere alatt nyugvó kéz nem indul tovább, mozdulatlanná dermed, ahogy több csók sem érkezik a sóvárgott ajkakról. Értetlenül zihálva szemléli az egyre távolodó srácot, kezei erőtlenül csusszannak le teste mellé, minden ellenkezés nélkül. Fogalma sincs mi történhetett ilyen hirtelen, s mivel most a mozdulatok nem árulkodnak, kénytelen ismét a hallottakra támaszkodni. Amik már megint akkora butaságok!*
- Én...
*Légzését pihegéssé csillapítva folytatja csak, miközben ráfog a felé nyújtott kézre.*
- Egy percig sem éreztem magam annak.
*Minden vádló vagy csalódott él hiányzik hangjából, inkább nyugtatólag szól, hiszen képtelen nem észrevenni végre, mennyire bántja ez a fiút, mennyire fontos ez neki.
Néhány mélyebb lélegzetvételt, s pár fenekét célzó, seprő mozdulatot követően, ahogy az utasítás is elvárja tőle, menetkésznek nyilvánítja magát. Ajkára, mi még mindig elemi erővel sóvárog Jaz csókja után, tőle telhető legkedvesebb mosolyát költözteti. De hogyan is tehetne máshogyan, hogyan haragudhatna pont erre a félvérre? Lehetetlen. Mint ahogy az is, hogy testvére maradjon.*
- Sajnos nincs olyan hideg.
*Kacag vidáman a félreérthetőségen és önnön totálisan kikészítőségén, de ellenvetést nélkülözve nyújtja kezét. Még saját magát is meglepi, mennyivel másabb most ez a fogás, s egy indok nélküli késztetéstől vezérelve ezúttal ujjait a másikéi közé fűzi észrevétlen (legalábbis Ewi számára észrevétlen).*
- Hová megyünk?
*Részéről teljesen jogosnak érzi kérdését. Rémlik még neki persze, hogy korábban hazaindulásról volt szó, na de akkor... mi lesz a mókával? Mármint nem az eddigivel, hanem amit elve terveztek? Még mindig ki akarná hagyni belőle? Mindenesetre kíváncsian kutatja azt a két szívdöglesztő zöldet, feleletre várva.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.05 14:23:08
*A tenyere alatt nyugvó kéz nem indul tovább, mozdulatlanná dermed, ahogy több csók sem érkezik a sóvárgott ajkakról. Értetlenül zihálva szemléli az egyre távolodó srácot, kezei erőtlenül csusszannak le teste mellé, minden ellenkezés nélkül. Fogalma sincs mi történhetett ilyen hirtelen, s mivel most a mozdulatok nem árulkodnak, kénytelen ismét a hallottakra támaszkodni. Amik már megint akkora butaságok!*
- Én...
*Légzését pihegéssé csillapítva folytatja csak, miközben ráfog a felé nyújtott kézre.*
- Egy percig sem éreztem magam annak.
*Minden vádló vagy csalódott él hiányzik hangjából, inkább nyugtatólag szól, hiszen képtelen nem észrevenni végre, mennyire bántja ez a fiút, mennyire fontos ez neki.
Néhány mélyebb lélegzetvételt, s pár fenekét célzó, seprő mozdulatot követően, ahogy az utasítás is elvárja tőle, menetkésznek nyilvánítja magát. Ajkára, mi még mindig elemi erővel sóvárog Jaz csókja után, tőle telhető legkedvesebb mosolyát költözteti. De hogyan is tehetne máshogyan, hogyan haragudhatna pont erre a félvérre? Lehetetlen. Mint ahogy az is, hogy testvére maradjon.*
- Sajnos nincs olyan hideg.
*Kacag vidáman a félreérthetőségen és önnön totálisan kikészítőségén, de ellenvetést nélkülözve nyújtja kezét. Még saját magát is meglepi, mennyivel másabb most ez a fogás, s egy indok nélküli késztetéstől vezérelve ezúttal ujjait a másikéi közé fűzi észrevétlen (legalábbis Ewi számára észrevétlen).*
- Hová megyünk?
*Részéről teljesen jogosnak érzi kérdését. Rémlik még neki persze, hogy korábban hazaindulásról volt szó, na de akkor... mi lesz a mókával? Mármint nem az eddigivel, hanem amit elve terveztek? Még mindig ki akarná hagyni belőle? Mindenesetre kíváncsian kutatja azt a két szívdöglesztő zöldet, feleletre várva.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.05 14:23:08
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:59:48
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:59:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Miért ne?//
*Bár hangzanak szavai, teste egészen más közlendőt továbbít. A lány pedig csak arra figyel. Valójában idilli az egész, Ewit öleli, itt a csillagok alatt, erre vágyott már jó ideje.
Viszont nem azt a választ kapja, mit remélt. A kezére simuló tenyér, és a ruha alatt sejlő, hevülő test, bár kívánatos, fene mód az, most még sem elég egy újabb mély zuhanáshoz. És ugyan halk nyögéssel nyilvánít tetszést, önkéntelenül. Mégis elhúzódik, ha kell akár erővel is.*
-Nem. Megígértem.
*Tápászkodik fel nagyot sóhajtva, és nyújtja jobbját a lánynak, hogy felsegítse.*
-Nem kezellek úgy, mint egy ribancot.
*Ég még ajkán Ewica csókja, és teste sikítva, sírva vágyódik utána. De hisz abban, hogy döntése helyes, és nem teheti ezt a lánnyal, bármennyire is szeretnék mindketten. Zaklatott, túl nehéz ez az érzelmi libikóka. Szemöldökét összevonva, most kifejezetten haragvó képet vág, igaz, csak önmagára dühös.
Ha végre húga is függőlegesben van, úgy önvédelemből hátrál egy lépést.*
-Menjünk.
*Adja ki a parancsot jól ismert határozottságával.*
-Még megfázol itt nekem, aztán ágyba
*Harapja el a mondat végét, nyög fel szenvedve kissé komikusan. Talán nem a legjobbkor jött a kép, miként is parancsolná ágyba Ewit, és ápolgatná hosszasan. Nagyon hosszasan. Mert az ilyen fertőzéseket bizony ki kell izzadni.*
-Totál kikészítesz.
*Pillant vádlón a szöszkére, majd kezét nyújtja indulásra.*
//Miért ne?//
*Bár hangzanak szavai, teste egészen más közlendőt továbbít. A lány pedig csak arra figyel. Valójában idilli az egész, Ewit öleli, itt a csillagok alatt, erre vágyott már jó ideje.
Viszont nem azt a választ kapja, mit remélt. A kezére simuló tenyér, és a ruha alatt sejlő, hevülő test, bár kívánatos, fene mód az, most még sem elég egy újabb mély zuhanáshoz. És ugyan halk nyögéssel nyilvánít tetszést, önkéntelenül. Mégis elhúzódik, ha kell akár erővel is.*
-Nem. Megígértem.
*Tápászkodik fel nagyot sóhajtva, és nyújtja jobbját a lánynak, hogy felsegítse.*
-Nem kezellek úgy, mint egy ribancot.
*Ég még ajkán Ewica csókja, és teste sikítva, sírva vágyódik utána. De hisz abban, hogy döntése helyes, és nem teheti ezt a lánnyal, bármennyire is szeretnék mindketten. Zaklatott, túl nehéz ez az érzelmi libikóka. Szemöldökét összevonva, most kifejezetten haragvó képet vág, igaz, csak önmagára dühös.
Ha végre húga is függőlegesben van, úgy önvédelemből hátrál egy lépést.*
-Menjünk.
*Adja ki a parancsot jól ismert határozottságával.*
-Még megfázol itt nekem, aztán ágyba
*Harapja el a mondat végét, nyög fel szenvedve kissé komikusan. Talán nem a legjobbkor jött a kép, miként is parancsolná ágyba Ewit, és ápolgatná hosszasan. Nagyon hosszasan. Mert az ilyen fertőzéseket bizony ki kell izzadni.*
-Totál kikészítesz.
*Pillant vádlón a szöszkére, majd kezét nyújtja indulásra.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:35:38
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:35:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Miért ne?//
*Kínozzák egymást mindketten, egyik őszinte vágyakozásával, másik féltő tartózkodásával. De hogy kinek nagyobb szenvedése, azon bizony a végtelenségig lehetne vitatkozni.
Ewi enged öleléséből, ahogy érzi a vonakodást, de csak éppen annyira, hogy kezei a srác derekán pihenjenek meg, bőséges teret engedve még az elfordulásnak is. Zöldjeit viszont le sem veszi a vágyott ajkakról, vagy épp azok hűlt helyéről.
Nem érdeklik a szavak, már egy ideje egyáltalán nem, sokkal inkább figyeli Jaz mozdulatait, arcának minden rezdülését, mikor visszafordul, meg persze az újbóli közeledést. Innentől kezdve pedig mintha alkalmi süketség vett volna erőt rajta, vagy mint ki idegen nyelvet hallgat, kizárólag a fiú testével hajlandó kommunikálni. Visszacsókol, mikor úgy kell, röviden, vagy hosszan, felületesen, vagy mélyebben, amilyenre épp alkalma van.
Fel sem tűnnek már neki a folytonos megszakítások, ahogy azok hirtelen hiánya is hidegen hagyja. Ajkait, nyelvét, teljes száját, az összes fogával együtt felkínálta már, birtokba adta, cserébe a másikért. Akkor meg miért pont testét tagadná meg? Enged a gyengéd erőszaknak, dől, ahová döntik és cirógat, amit ér. Ujjbegyei lágyan szántják végig már sokadszorra Jaz hátának vonalát, hosszabb-rövidebb időre elkalandozva a kócos tincsek között. Nem is számít torpanásra, így tekintete, mi hamar találkozik az azt kutatóval, legalább annyira kérdő. Eszeveszett iramban kutatja a választ, a megakadás okát, hirtelen megérezve a dekoltázsán pihenő kezet. Félre sem nézve emeli oda balját, tenyerét lágyan a másikéra helyezve, kicsit sem akadályozó, sokkal inkább biztató szándékkal.
Nem arról van szó, hogy kéjéhes cafkává változott volna ilyen röpke pillanat alatt, nem is női rafinéria áll a háttérben, mivel örökké magához kívánná láncolni kiszemeltjét. Kicsi érzéke sincs mindezekhez, szándéka annál kevesebb. Csupán olyan egyszerű és olyan egyértelmű most minden, mint még sosem tapasztalta, kiirtva ezzel minden mélyen gyökerező kétséget és félelmet kupikban szocializálódott lánykánkból.*
//Miért ne?//
*Kínozzák egymást mindketten, egyik őszinte vágyakozásával, másik féltő tartózkodásával. De hogy kinek nagyobb szenvedése, azon bizony a végtelenségig lehetne vitatkozni.
Ewi enged öleléséből, ahogy érzi a vonakodást, de csak éppen annyira, hogy kezei a srác derekán pihenjenek meg, bőséges teret engedve még az elfordulásnak is. Zöldjeit viszont le sem veszi a vágyott ajkakról, vagy épp azok hűlt helyéről.
Nem érdeklik a szavak, már egy ideje egyáltalán nem, sokkal inkább figyeli Jaz mozdulatait, arcának minden rezdülését, mikor visszafordul, meg persze az újbóli közeledést. Innentől kezdve pedig mintha alkalmi süketség vett volna erőt rajta, vagy mint ki idegen nyelvet hallgat, kizárólag a fiú testével hajlandó kommunikálni. Visszacsókol, mikor úgy kell, röviden, vagy hosszan, felületesen, vagy mélyebben, amilyenre épp alkalma van.
Fel sem tűnnek már neki a folytonos megszakítások, ahogy azok hirtelen hiánya is hidegen hagyja. Ajkait, nyelvét, teljes száját, az összes fogával együtt felkínálta már, birtokba adta, cserébe a másikért. Akkor meg miért pont testét tagadná meg? Enged a gyengéd erőszaknak, dől, ahová döntik és cirógat, amit ér. Ujjbegyei lágyan szántják végig már sokadszorra Jaz hátának vonalát, hosszabb-rövidebb időre elkalandozva a kócos tincsek között. Nem is számít torpanásra, így tekintete, mi hamar találkozik az azt kutatóval, legalább annyira kérdő. Eszeveszett iramban kutatja a választ, a megakadás okát, hirtelen megérezve a dekoltázsán pihenő kezet. Félre sem nézve emeli oda balját, tenyerét lágyan a másikéra helyezve, kicsit sem akadályozó, sokkal inkább biztató szándékkal.
Nem arról van szó, hogy kéjéhes cafkává változott volna ilyen röpke pillanat alatt, nem is női rafinéria áll a háttérben, mivel örökké magához kívánná láncolni kiszemeltjét. Kicsi érzéke sincs mindezekhez, szándéka annál kevesebb. Csupán olyan egyszerű és olyan egyértelmű most minden, mint még sosem tapasztalta, kiirtva ezzel minden mélyen gyökerező kétséget és félelmet kupikban szocializálódott lánykánkból.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 20:52:43
Üzenet elküldve: 2014-11-04 20:52:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Miért ne?//
*Minden erejét, a végső morzsákat kaparva fel lába alól teszi meg kijelentéseit. Úgy néz ki hiába. Hát nem érti a lány, hogy mennyire nehéz ez neki most? És jön a "nem" lényegesen határozottabban, mint ahogy ő volt képes véget vetni a csóknak. És bújik hozzá, simul, felkínálva ajkait ismét.
Tudja mit kell tennie, mégis kell az a pár pillanat, hogy képes legyen elfordulni, igyekezzen kibújni a végzetes ölelésből. Sosem kínozták meg még ennyire.*
-Mit nem? Megbeszéltük.
*Próbálkozik erőtlenül.*
-Ez, ilyen nem lehet köztünk. Ezer oka van amiért nem.
*Sajnálatos módon elég nehéz úgy győzködni bárkit, hogy nem nézünk a szemébe, épp ezért fordul vissza, és merül el szép lassan ismét a smaragdzöld tengerben.*
-Ne akard, hogy ki kelljen mondanom őket.
*Kérlel már szinte kétségbe esetten, miközben önkéntelenül hajol a lány fölé.*
-Pontosan tudod.
*Csókol újra, igen lágyan, röviden.*
-Te is.
*Újból ízleli az ajkakat.*
-Hogy eleve.
~Kell még egy, csak egy utolsó.~
-Veszett ügy az egész.
*Ér vontatottan mondata végére, még sem húzódik el. ~Legyen ez a búcsúcsók.~
És teljesen elveszti fejét, ízleli mint szomjazó a hűs vizet, kizárva azt a lehetőséget, hogy valaha is csillapodhat vágya, hogy lehet ebből elég csókolja a lányt egyre hevesebben. Magához szorítva simogatja, majd ajkát nem eresztve egy pillanatra sem dől felé, és gyengéd erőszakkal fekteti hátára. Ujjai előbb csak nyakát érintik, de hamar vándorolnak, s találják meg ingének kivágását. Ezen a részen tér magához újra, elvégre Ewi nem azonos, az egy estére felszedett nőcskéivel, ennél különbet érdemel. Húzódik el, annyira, hogy pillantásuk találkozhasson, Jazzé kifejezetten kérdő. És választ is vár.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.04 20:58:13
//Miért ne?//
*Minden erejét, a végső morzsákat kaparva fel lába alól teszi meg kijelentéseit. Úgy néz ki hiába. Hát nem érti a lány, hogy mennyire nehéz ez neki most? És jön a "nem" lényegesen határozottabban, mint ahogy ő volt képes véget vetni a csóknak. És bújik hozzá, simul, felkínálva ajkait ismét.
Tudja mit kell tennie, mégis kell az a pár pillanat, hogy képes legyen elfordulni, igyekezzen kibújni a végzetes ölelésből. Sosem kínozták meg még ennyire.*
-Mit nem? Megbeszéltük.
*Próbálkozik erőtlenül.*
-Ez, ilyen nem lehet köztünk. Ezer oka van amiért nem.
*Sajnálatos módon elég nehéz úgy győzködni bárkit, hogy nem nézünk a szemébe, épp ezért fordul vissza, és merül el szép lassan ismét a smaragdzöld tengerben.*
-Ne akard, hogy ki kelljen mondanom őket.
*Kérlel már szinte kétségbe esetten, miközben önkéntelenül hajol a lány fölé.*
-Pontosan tudod.
*Csókol újra, igen lágyan, röviden.*
-Te is.
*Újból ízleli az ajkakat.*
-Hogy eleve.
~Kell még egy, csak egy utolsó.~
-Veszett ügy az egész.
*Ér vontatottan mondata végére, még sem húzódik el. ~Legyen ez a búcsúcsók.~
És teljesen elveszti fejét, ízleli mint szomjazó a hűs vizet, kizárva azt a lehetőséget, hogy valaha is csillapodhat vágya, hogy lehet ebből elég csókolja a lányt egyre hevesebben. Magához szorítva simogatja, majd ajkát nem eresztve egy pillanatra sem dől felé, és gyengéd erőszakkal fekteti hátára. Ujjai előbb csak nyakát érintik, de hamar vándorolnak, s találják meg ingének kivágását. Ezen a részen tér magához újra, elvégre Ewi nem azonos, az egy estére felszedett nőcskéivel, ennél különbet érdemel. Húzódik el, annyira, hogy pillantásuk találkozhasson, Jazzé kifejezetten kérdő. És választ is vár.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.04 20:58:13
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 20:09:46
Üzenet elküldve: 2014-11-04 20:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Csók. Gyakori vendég volt a bordélyban, sok arcát látta már korábban. Volt ott apró, becéző, sürgető, szenvedélyes, túlfűtött, bekebelező. Mégsem kívánta egyszer sem, hogy ajkait bárki is érintse. Na persze többet is látott ennél, jóval többet, volt ott erotika, vadság, állatiasság, minden, mi szemszájnak ingere. Csak épp az övének nem. Mélyen meg volt győződve arról, hogy testének egyetlen porcikája sem kíván ilyen, de még csak távolról sem hasonló érintkezésbe bonyolódni valaki más testével. Senkiével. Erre most itt ez a srác, ez az este, ez a csók, mi mégis elcsattant, s mit másodszorra már bizony saját maga kezdeményezett. És milyen jól is tette!
Úgy olvad bele Jaz ölelésébe, mintha világ életében oda készült volna, s úgy illenek rá a simogató kezek, akár egy csak rá szabott ruha. Közben persze ő sem maradhat tétlen, két tenyerével elsőként a srác hátát simítja, majd, balját magára hagyva túr másik kezével a barna kócba. Istenek a megmondhatói, sosem képzelgett hasonlókról, most mégis olyan egyértelműnek és egyszerűnek tűnik minden. Egészen addig, míg megszakítva e törékeny idillt, a fiú hátrálni nem kezd.
Felszabadult ajkán szinte érzi a fagyot, az eddigi forróság után ez nem is csoda. Zihálása a másikéhoz hasonló ütemű, ám kevésbé hajlandó a csitulásra, kitartóan tartja a tempót még akkor is, mikor a félvér már szavait formálja. Butaságok ezek, csak azok lehetnek, hiszen annyira képtelenül hangzik a kijelentés, s a jól megszokott határozottságot sem érzi most mögöttük. S hogy kegyet gyakoroljon, az nem az ő asztala. Sosem kértek még ilyet tőle, nincs is benne tapasztalata.*
- Nem!
*Mármint érti ő, hogyne érteni. Sőt, egyet is ért! Soha többé nem szakíthatják félbe ezt a csodát, soha többé nem tolhatja félre józanodni a mámorból. Legalábbis ma este már biztos nem.
Határozott fejingatást követően húzódik ismét közelebb, teljes mellkasát nekifeszítve a másikéhoz, zöldjeivel szín tiszta akarást sugározva két párjukba.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.04 20:15:02
*Csók. Gyakori vendég volt a bordélyban, sok arcát látta már korábban. Volt ott apró, becéző, sürgető, szenvedélyes, túlfűtött, bekebelező. Mégsem kívánta egyszer sem, hogy ajkait bárki is érintse. Na persze többet is látott ennél, jóval többet, volt ott erotika, vadság, állatiasság, minden, mi szemszájnak ingere. Csak épp az övének nem. Mélyen meg volt győződve arról, hogy testének egyetlen porcikája sem kíván ilyen, de még csak távolról sem hasonló érintkezésbe bonyolódni valaki más testével. Senkiével. Erre most itt ez a srác, ez az este, ez a csók, mi mégis elcsattant, s mit másodszorra már bizony saját maga kezdeményezett. És milyen jól is tette!
Úgy olvad bele Jaz ölelésébe, mintha világ életében oda készült volna, s úgy illenek rá a simogató kezek, akár egy csak rá szabott ruha. Közben persze ő sem maradhat tétlen, két tenyerével elsőként a srác hátát simítja, majd, balját magára hagyva túr másik kezével a barna kócba. Istenek a megmondhatói, sosem képzelgett hasonlókról, most mégis olyan egyértelműnek és egyszerűnek tűnik minden. Egészen addig, míg megszakítva e törékeny idillt, a fiú hátrálni nem kezd.
Felszabadult ajkán szinte érzi a fagyot, az eddigi forróság után ez nem is csoda. Zihálása a másikéhoz hasonló ütemű, ám kevésbé hajlandó a csitulásra, kitartóan tartja a tempót még akkor is, mikor a félvér már szavait formálja. Butaságok ezek, csak azok lehetnek, hiszen annyira képtelenül hangzik a kijelentés, s a jól megszokott határozottságot sem érzi most mögöttük. S hogy kegyet gyakoroljon, az nem az ő asztala. Sosem kértek még ilyet tőle, nincs is benne tapasztalata.*
- Nem!
*Mármint érti ő, hogyne érteni. Sőt, egyet is ért! Soha többé nem szakíthatják félbe ezt a csodát, soha többé nem tolhatja félre józanodni a mámorból. Legalábbis ma este már biztos nem.
Határozott fejingatást követően húzódik ismét közelebb, teljes mellkasát nekifeszítve a másikéhoz, zöldjeivel szín tiszta akarást sugározva két párjukba.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.04 20:15:02
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 19:31:26
Üzenet elküldve: 2014-11-04 19:31:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Annyira igyekezett elvenni a csók érzelmes komolyságát, és tüntetni azt fel inkább rokoni, bizalmas puszinak. Megtartva magának legalább a röpke pillanat hazug varázsát, hogy ha soha többé nem is, egyszer mégis érezte a lány ajkának ízét. Mert ez a terv, megmaradni a közelben, mégis tartva azt a távolságot, mely a létező legnagyobb kínokat okozza, pótszer gyanánt felcsípni szőke nőcskéket, és képzelni, hogy Őt öleli. Egészen bele is nyugodott már eme sorsba.
De a lány persze nem hagyja magát, és haza indulni sem kíván még. Jaz borzasztóan biztos abban, hogy mint mindig, ő irányít. Ewi most boldogan megnyugszik a puszitól, és kézen fogva hazamennek alukálni. Külön ágyban. Az idők végezetéig. Így persze meglepettsége hatalmasabb, mint imént még zavara volt. Reflexszerűen mégis lendül karja, ismét Ewi derekára, hogy megtartsa a kis szeleburdit. De nem kislányos nyakba ugrást, pofi vállba fúrást kap. Ismét összeforr ajkuk, ezúttal hosszabban. És Jaz hamar feledve összes tervét csókol, ezúttal már nem egy kis húgot, a nőt, aki olyan érzéseket képes előhívni belőle, melyeknek létezését eddig kizártnak tartotta. Húzza közelebb magához, igazán ölelni, teljesen belefeledkezve a bódulatba. A másik ilyen rendhagyó kóstolgatását, hiába élvezi mindennél jobban, mégis hirtelen fejezi be, s húzódik kissé hátra.
Kell pár perc, még összeszedi magát, normalizálja ziháló légzését, kalapáló szívverését.*
-Ez.
*Hajol egy pillanatra közelebb, mert ez csodás volt. Majd megrázva fejét keményíti meg ismét magát.*
-Nos ez többé nem történhet meg. Érted?
*Most jönne az, hogy parancsoló hangjával, és pillantásával ad nyomatékot szavainak. Ehelyett szinte már könyörög.*
*Annyira igyekezett elvenni a csók érzelmes komolyságát, és tüntetni azt fel inkább rokoni, bizalmas puszinak. Megtartva magának legalább a röpke pillanat hazug varázsát, hogy ha soha többé nem is, egyszer mégis érezte a lány ajkának ízét. Mert ez a terv, megmaradni a közelben, mégis tartva azt a távolságot, mely a létező legnagyobb kínokat okozza, pótszer gyanánt felcsípni szőke nőcskéket, és képzelni, hogy Őt öleli. Egészen bele is nyugodott már eme sorsba.
De a lány persze nem hagyja magát, és haza indulni sem kíván még. Jaz borzasztóan biztos abban, hogy mint mindig, ő irányít. Ewi most boldogan megnyugszik a puszitól, és kézen fogva hazamennek alukálni. Külön ágyban. Az idők végezetéig. Így persze meglepettsége hatalmasabb, mint imént még zavara volt. Reflexszerűen mégis lendül karja, ismét Ewi derekára, hogy megtartsa a kis szeleburdit. De nem kislányos nyakba ugrást, pofi vállba fúrást kap. Ismét összeforr ajkuk, ezúttal hosszabban. És Jaz hamar feledve összes tervét csókol, ezúttal már nem egy kis húgot, a nőt, aki olyan érzéseket képes előhívni belőle, melyeknek létezését eddig kizártnak tartotta. Húzza közelebb magához, igazán ölelni, teljesen belefeledkezve a bódulatba. A másik ilyen rendhagyó kóstolgatását, hiába élvezi mindennél jobban, mégis hirtelen fejezi be, s húzódik kissé hátra.
Kell pár perc, még összeszedi magát, normalizálja ziháló légzését, kalapáló szívverését.*
-Ez.
*Hajol egy pillanatra közelebb, mert ez csodás volt. Majd megrázva fejét keményíti meg ismét magát.*
-Nos ez többé nem történhet meg. Érted?
*Most jönne az, hogy parancsoló hangjával, és pillantásával ad nyomatékot szavainak. Ehelyett szinte már könyörög.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 19:01:03
Üzenet elküldve: 2014-11-04 19:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*A megkönnyebbülés, mi ölelésének fogadtatása miatt éri, hatalmas, ami pedig a felelettel érkezik, ha lehet, még a korábbit is felülmúlja. Mellkasára ólomsúlyként nehezedő kételyeit most egy tollpihe könnyedségével fújja odébb egy lenge szellő.
Amennyire könnyű megharagudni Jazre, legalább olyan egyszerű megbocsájtani is neki, főleg ha az ember lányában ennyi bizonytalanság lakozik saját maga iránt. Az első cáfolatot még csak újjáéledt, szélesedő mosolyával hálálja meg, a másodikat, az annyira nem is távoli emlék felidézését viszont már nem állhatja kacaj nélkül. Erőtlen, de őszinte, széles vigyorral és két zöldjének vidám csillogásával körítve.*
- Nem hagytam sok kétséget, az biztos.
*Az időközben hátát, derekát ismét cirógató ujjakról, ha elméje nem is, teste mindenképpen tudomást vesz, na meg reakció nélkül sem hagy semmit az a galád. A libabőrök ismét csak kitüremkednek, finom bizsergéssel kísérve, mi egy helyen, a gyomra környékén, vagy talán egy kicsivel lejjebb összpontosul.
Mégsem ez jelenti az utolsó cseppet Ewi poharában. Teljesen elveszett az őt bűvölő tekintetben, az őt becéző érintésekben, ám mindez jelentéktelen apróság csupán ahhoz a csókhoz képest. A csókhoz, mi kellemesen váratlanul éri, s mit kellemetlenül rövid ideig ízlelhet csak. Meg sem hallja a kérdést, mi figyelmét szándékozott terelni, karjai odébb tuszkolásának is csak ideig óráig enged, míg össze nem szedi magát. Míg elég bátorságot nem gyűjt ahhoz, amit most tenni készül.
Tétovázását leküzdve lendül vissza, ajkával az imént érintettet célozva, nem is gondolkodva azon, hogy vajon mi lesz, ha sikerül... s mi, ha nem.*
*A megkönnyebbülés, mi ölelésének fogadtatása miatt éri, hatalmas, ami pedig a felelettel érkezik, ha lehet, még a korábbit is felülmúlja. Mellkasára ólomsúlyként nehezedő kételyeit most egy tollpihe könnyedségével fújja odébb egy lenge szellő.
Amennyire könnyű megharagudni Jazre, legalább olyan egyszerű megbocsájtani is neki, főleg ha az ember lányában ennyi bizonytalanság lakozik saját maga iránt. Az első cáfolatot még csak újjáéledt, szélesedő mosolyával hálálja meg, a másodikat, az annyira nem is távoli emlék felidézését viszont már nem állhatja kacaj nélkül. Erőtlen, de őszinte, széles vigyorral és két zöldjének vidám csillogásával körítve.*
- Nem hagytam sok kétséget, az biztos.
*Az időközben hátát, derekát ismét cirógató ujjakról, ha elméje nem is, teste mindenképpen tudomást vesz, na meg reakció nélkül sem hagy semmit az a galád. A libabőrök ismét csak kitüremkednek, finom bizsergéssel kísérve, mi egy helyen, a gyomra környékén, vagy talán egy kicsivel lejjebb összpontosul.
Mégsem ez jelenti az utolsó cseppet Ewi poharában. Teljesen elveszett az őt bűvölő tekintetben, az őt becéző érintésekben, ám mindez jelentéktelen apróság csupán ahhoz a csókhoz képest. A csókhoz, mi kellemesen váratlanul éri, s mit kellemetlenül rövid ideig ízlelhet csak. Meg sem hallja a kérdést, mi figyelmét szándékozott terelni, karjai odébb tuszkolásának is csak ideig óráig enged, míg össze nem szedi magát. Míg elég bátorságot nem gyűjt ahhoz, amit most tenni készül.
Tétovázását leküzdve lendül vissza, ajkával az imént érintettet célozva, nem is gondolkodva azon, hogy vajon mi lesz, ha sikerül... s mi, ha nem.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 18:30:59
Üzenet elküldve: 2014-11-04 18:30:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa - Quantall//
*Eddig csukott szemeit végre kinyitja, majd lágy tekintetet vet a mélységire.*
-Ülj le, hosszú lesz! *kacsint rá, majd rá is kezd.* -Horulion a hegyekben született, barbár törzs tagjaként. Eredetileg törzsi harcosnak szánták, aki lerohanja a falukat, megerőszakolja az asszonyokat és megöli az ellenséget. Horulion azonban szelídebb volt ennél. Nap nap után arra készült, hogy egyszer elhagyja a törzset, és valami emberségesebb társadalomban élje tovább az életét. Ám mikor megszökött, a társadalom kitaszította, megvetette, mondván, egy barbár nem közénk való! De Horulion nem adta fel, és egy öreg mágustól eltanulta a mágia rejtelmeit. Olyan tehetségesnek bizonyult, hogy egy nap mestere szélnek eresztette, hogy bizonyítson az embereknek, akik kitaszították őt. Így is volt. Egy nap kiállt a népség elé és bemutatta minden tudását, de mindhiába. Szó, mi szó lenyűgözte őket a látvány, de továbbra is tudták ki ő, mi ő. Nagy haragra gerjedt ezért Horulion, és megfogadta, hogy remeteként fogja életét élni, és életét a mágiának szenteli. Harminc évig tengődött egy istenek háta mögötti erdőben, míg az Ősi Idők Mágusai felkeresték és befogadták maguk közé. Azóta a dalnokok rímeket hánynak róla, Horulion-ról, a barbár mágusról.
*Kíváncsian fürkészi Quantall tekintetét, hátha levette azt a tanulságot, amit neki szánt.
~Attól, hogy Quantall sötételf, még nem kell feladnia minden reményt jövője iránt. És nem is szabad. Lehet, hogy az Elme útja erősebb, de a Szív útja fenségesebb.~
Ha a mélységinek nincs további mondandója, folytatja.*
-Nos, szerintem ideje indulni.
*Eddig csukott szemeit végre kinyitja, majd lágy tekintetet vet a mélységire.*
-Ülj le, hosszú lesz! *kacsint rá, majd rá is kezd.* -Horulion a hegyekben született, barbár törzs tagjaként. Eredetileg törzsi harcosnak szánták, aki lerohanja a falukat, megerőszakolja az asszonyokat és megöli az ellenséget. Horulion azonban szelídebb volt ennél. Nap nap után arra készült, hogy egyszer elhagyja a törzset, és valami emberségesebb társadalomban élje tovább az életét. Ám mikor megszökött, a társadalom kitaszította, megvetette, mondván, egy barbár nem közénk való! De Horulion nem adta fel, és egy öreg mágustól eltanulta a mágia rejtelmeit. Olyan tehetségesnek bizonyult, hogy egy nap mestere szélnek eresztette, hogy bizonyítson az embereknek, akik kitaszították őt. Így is volt. Egy nap kiállt a népség elé és bemutatta minden tudását, de mindhiába. Szó, mi szó lenyűgözte őket a látvány, de továbbra is tudták ki ő, mi ő. Nagy haragra gerjedt ezért Horulion, és megfogadta, hogy remeteként fogja életét élni, és életét a mágiának szenteli. Harminc évig tengődött egy istenek háta mögötti erdőben, míg az Ősi Idők Mágusai felkeresték és befogadták maguk közé. Azóta a dalnokok rímeket hánynak róla, Horulion-ról, a barbár mágusról.
*Kíváncsian fürkészi Quantall tekintetét, hátha levette azt a tanulságot, amit neki szánt.
~Attól, hogy Quantall sötételf, még nem kell feladnia minden reményt jövője iránt. És nem is szabad. Lehet, hogy az Elme útja erősebb, de a Szív útja fenségesebb.~
Ha a mélységinek nincs további mondandója, folytatja.*
-Nos, szerintem ideje indulni.
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 16:43:55
Üzenet elküldve: 2014-11-04 16:43:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tegnap este végül nem zárult olyan reménytelenül, mint azt a Pegazusból való távozásakor hitte, máskülönben most ahelyett, hogy a tisztás harmattól nedves gyepén sétálgatna egy utazótáskával az oldalán, akár otthon is lustálkodhatna a meleg, puha ágyában, ahol a reggeli napsugarak pusztán csak kiegészítői lennének a szép reggelnek, nem pedig a megmentői.
Igazán ritkán fordul elő, hogy pirkadatkor már Arthenior utcáit is hátrahagyja, azonban a tegnapi, hazafelé tartó úton kapott füles, miszerint a Kikötőben nagy mozgolódás van készülőben kellő motivációval ruházta fel ahhoz, hogy mihamarabb útra kéljen a tengerpart festői tájainak megszemléléséhez. Persze a korai időpont a praktikum szempontjából is döntő tényező volt, ugyanis ilyenkor még kevesen látják a mozgolódását, így talán elkerülheti az őt érintő pletykákat, melyekre - tekintve hivatását - éppenséggel semmi szüksége. S ezért történt az is, hogy mindenféle kellékekkel és ruhákkal megtömött táskáját egymagának kell cipelnie a fagyos reggelen.*
- Pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy átkozott cseléd... *Sóhajtja csöppet nyűgösen, amint léhán a földre ejti a súlyos cókmókot, majd térdeire támaszkodva fújja ki magát. Néhány pillanatig hagyja, hogy szürkés lélektükrei elmerengjenek a levegőben fehér ködpamacsként tovaandalgó leheletén, majd kiegyenesedve hátradobja az arcába hulló vörös tincseket. Sietségében még feltűzni is elfelejtette dús, göndör haját, márpedig az utazáshoz igazán nem lenne utolsó, ha nem kellene minden egyes mozdulatnál a loboncát igazgatnia. Nincs megelégedve magával, a vastag, nyakánál bundával szegélyezett köpenyeket sem állja, melyek majd' olyan súlyosak, mint ő maga, de hát ha a fagyhalál és a kényelem között kell döntenie, akkor sajnos kénytelen lemondania a divat és praktikum iránt érzett hű szerelméről.
Tényleg jól jönne neki egy kiszolgáló személyzet, legalább nem egymagának kellene cipelnie a holmijait, és igazából otthon sem bánná, ha lenne valaki, aki elkészítené a fürdővizét, megmosná a hátát, és este, még vacsora közben begyújtaná a háló kandallóját, hogy mire lefekszik, addigra kellően meleg legyen a szobában. Azonban sosem bízott meg senkiben, és tudja, hogyha a csőcselék feltétlen hűségét nem nyeri el valamivel – ami nem kizárólag a busás fizetséget jelenti -, akkor könnyedén a rosszmájú pletykák kereszttüzébe kerülhet, főként, ha kitudódnak információszerzési praktikái és egyéb, sötét titkai. Arra viszont nincs energiája, hogy egy szolgálót fegyelmezzen a nap minden pillanatában, és voltaképpen az állandó társaság is dühítené. Hozzászokott az egyedülléthez, nagyon is szereti, tehát köszöni szépen, de inkább maga intézi a dolgait, minthogy még fizessen is egy esetleg nálánál rosszabb munkaerőért. Talán egyszer, ha véletlen valaki az útjába akadna, ám szándékkal biztosan nem fog cselédeket hajkurászni.
Újabb sóhajjal pecsételi meg, hogy ismét sikerült elméláznia kevéssé fontos gondolatai között, miközben igyekeznie kellene, hogy elérhesse a reggelre ígért hajót, mely egyenesen a Kikötő szívébe szállítaná, szóval még utoljára körbenéz a madarak csicsergésével körbeölelt, ködpárával homályosított tájon, majd vállára emelve a málhát ismét nekiindul az útnak.*
Igazán ritkán fordul elő, hogy pirkadatkor már Arthenior utcáit is hátrahagyja, azonban a tegnapi, hazafelé tartó úton kapott füles, miszerint a Kikötőben nagy mozgolódás van készülőben kellő motivációval ruházta fel ahhoz, hogy mihamarabb útra kéljen a tengerpart festői tájainak megszemléléséhez. Persze a korai időpont a praktikum szempontjából is döntő tényező volt, ugyanis ilyenkor még kevesen látják a mozgolódását, így talán elkerülheti az őt érintő pletykákat, melyekre - tekintve hivatását - éppenséggel semmi szüksége. S ezért történt az is, hogy mindenféle kellékekkel és ruhákkal megtömött táskáját egymagának kell cipelnie a fagyos reggelen.*
- Pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy átkozott cseléd... *Sóhajtja csöppet nyűgösen, amint léhán a földre ejti a súlyos cókmókot, majd térdeire támaszkodva fújja ki magát. Néhány pillanatig hagyja, hogy szürkés lélektükrei elmerengjenek a levegőben fehér ködpamacsként tovaandalgó leheletén, majd kiegyenesedve hátradobja az arcába hulló vörös tincseket. Sietségében még feltűzni is elfelejtette dús, göndör haját, márpedig az utazáshoz igazán nem lenne utolsó, ha nem kellene minden egyes mozdulatnál a loboncát igazgatnia. Nincs megelégedve magával, a vastag, nyakánál bundával szegélyezett köpenyeket sem állja, melyek majd' olyan súlyosak, mint ő maga, de hát ha a fagyhalál és a kényelem között kell döntenie, akkor sajnos kénytelen lemondania a divat és praktikum iránt érzett hű szerelméről.
Tényleg jól jönne neki egy kiszolgáló személyzet, legalább nem egymagának kellene cipelnie a holmijait, és igazából otthon sem bánná, ha lenne valaki, aki elkészítené a fürdővizét, megmosná a hátát, és este, még vacsora közben begyújtaná a háló kandallóját, hogy mire lefekszik, addigra kellően meleg legyen a szobában. Azonban sosem bízott meg senkiben, és tudja, hogyha a csőcselék feltétlen hűségét nem nyeri el valamivel – ami nem kizárólag a busás fizetséget jelenti -, akkor könnyedén a rosszmájú pletykák kereszttüzébe kerülhet, főként, ha kitudódnak információszerzési praktikái és egyéb, sötét titkai. Arra viszont nincs energiája, hogy egy szolgálót fegyelmezzen a nap minden pillanatában, és voltaképpen az állandó társaság is dühítené. Hozzászokott az egyedülléthez, nagyon is szereti, tehát köszöni szépen, de inkább maga intézi a dolgait, minthogy még fizessen is egy esetleg nálánál rosszabb munkaerőért. Talán egyszer, ha véletlen valaki az útjába akadna, ám szándékkal biztosan nem fog cselédeket hajkurászni.
Újabb sóhajjal pecsételi meg, hogy ismét sikerült elméláznia kevéssé fontos gondolatai között, miközben igyekeznie kellene, hogy elérhesse a reggelre ígért hajót, mely egyenesen a Kikötő szívébe szállítaná, szóval még utoljára körbenéz a madarak csicsergésével körbeölelt, ködpárával homályosított tájon, majd vállára emelve a málhát ismét nekiindul az útnak.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 13:20:56
Üzenet elküldve: 2014-11-04 13:20:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien//
*Drayen örömmel konstatálja, hogy találkozott végre egy olyan emberrel, akinek meg van az a bizonyos szikra a szemeiben, és képes érzelmeket is mutatni. Mosolyogva tartja a karját, szabad utat engedve a kiváncsiskodó hölgyeménynek.*
-Igen, Krekantaur barlangnak hívják. Talán három, esetleg négy napja, hogy ott jártam.-
*Feleli elgondolkodó arccal, miközben tekintete a másikét fürkészi. Határozottan bájosnak tartja a lány arcát.*
-Persze, hogy szabad. Biztos, hogy találunk, mert úgy tudom, hogy itt eléggé elterjedt növény.-
*A leírásra csupán bólint és megkocogtatja a kezében tartott könyvet.*
-Nem, a vérfű akkor lenne jó, ha még vérezne, hisz az arra jó. De valóban kár lenne érte, viszont ha találunk, jó lenne ha tudnék belőle ha is vinni. Elültetném a kertembe.-
*Mondja miközben viszonozza a mosolyt. Arcán enyhe borosta van, ami pár nap múlva puha szakáll lesz, hacsak le nem beretválja. Arcán meglepettség tükröződik, amikor meghallja a lány nevét. Finoman a keze után nyúl, s ha engedi Nilli, akkor csókot lehet rá.*
-Drayen Agron a nevem. Bocsánat a feledékenységemért.-
*Hajol meg kissé. Mozdulataiból látszik, hogy nem az utcán tanulta az illemet.*
-Nos, a gazdagnegyed végében áll a házam. Ne vedd tolakodásnak, de ha gondolod, kísérj haza, ha itt végeztünk. Akad otthon mozsaram, lombikom, ami kell a kenőcs elkészítéshez.-
*Ecseteli, karjával kisérve mondandóját.*
-És te, merről jöttél?-
*Veszi fel a beszélgetés fonalát sétálás közben.*
*Drayen örömmel konstatálja, hogy találkozott végre egy olyan emberrel, akinek meg van az a bizonyos szikra a szemeiben, és képes érzelmeket is mutatni. Mosolyogva tartja a karját, szabad utat engedve a kiváncsiskodó hölgyeménynek.*
-Igen, Krekantaur barlangnak hívják. Talán három, esetleg négy napja, hogy ott jártam.-
*Feleli elgondolkodó arccal, miközben tekintete a másikét fürkészi. Határozottan bájosnak tartja a lány arcát.*
-Persze, hogy szabad. Biztos, hogy találunk, mert úgy tudom, hogy itt eléggé elterjedt növény.-
*A leírásra csupán bólint és megkocogtatja a kezében tartott könyvet.*
-Nem, a vérfű akkor lenne jó, ha még vérezne, hisz az arra jó. De valóban kár lenne érte, viszont ha találunk, jó lenne ha tudnék belőle ha is vinni. Elültetném a kertembe.-
*Mondja miközben viszonozza a mosolyt. Arcán enyhe borosta van, ami pár nap múlva puha szakáll lesz, hacsak le nem beretválja. Arcán meglepettség tükröződik, amikor meghallja a lány nevét. Finoman a keze után nyúl, s ha engedi Nilli, akkor csókot lehet rá.*
-Drayen Agron a nevem. Bocsánat a feledékenységemért.-
*Hajol meg kissé. Mozdulataiból látszik, hogy nem az utcán tanulta az illemet.*
-Nos, a gazdagnegyed végében áll a házam. Ne vedd tolakodásnak, de ha gondolod, kísérj haza, ha itt végeztünk. Akad otthon mozsaram, lombikom, ami kell a kenőcs elkészítéshez.-
*Ecseteli, karjával kisérve mondandóját.*
-És te, merről jöttél?-
*Veszi fel a beszélgetés fonalát sétálás közben.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-04 11:06:13
Üzenet elküldve: 2014-11-04 11:06:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak - Már egyedül//
*Olyan ostobának tűnik ez az egész helyzet. Mintha elloptak volna tőle valamit. Megmagyarázni nem tudja, miért facsarodik bele a szíve. Talán túlságosan is megkedvelte Jazt. Butaság volt elhinni azt, hogy jó is lehet. Az élet úgy tűnik sok keserűséget tartogat még a naivságáért.
Nem, soha többé nem fog hinni senkinek.
A csalódottság bosszúsággá növekszik a lelkében, és ettől durcássá válik. Léptei észrevétlenül gyorsulnak fel, már majdnem szalad. Mikor ezt észleli, visszalassít. Zihálva torpan meg egy pillanatra.
~Hát megbolondultam teljesen? Mégis mit vártam? Túl szép lett volna!~
A korholás célt ér, s így pár pillanattal később újra csak neki indul. Úgy tűnik az út visszafelé sokkal rövidebb, hiszen máris látszanak a legszélső házak, a távolban a Holdudvar, és mögötte a Fogadó.
Talán mégiscsak megszáll ott erre az éjszakára. Aztán a következő nappal majd keres magának munkát, rendes szállást.
Úgy lesz a jó.*
*Olyan ostobának tűnik ez az egész helyzet. Mintha elloptak volna tőle valamit. Megmagyarázni nem tudja, miért facsarodik bele a szíve. Talán túlságosan is megkedvelte Jazt. Butaság volt elhinni azt, hogy jó is lehet. Az élet úgy tűnik sok keserűséget tartogat még a naivságáért.
Nem, soha többé nem fog hinni senkinek.
A csalódottság bosszúsággá növekszik a lelkében, és ettől durcássá válik. Léptei észrevétlenül gyorsulnak fel, már majdnem szalad. Mikor ezt észleli, visszalassít. Zihálva torpan meg egy pillanatra.
~Hát megbolondultam teljesen? Mégis mit vártam? Túl szép lett volna!~
A korholás célt ér, s így pár pillanattal később újra csak neki indul. Úgy tűnik az út visszafelé sokkal rövidebb, hiszen máris látszanak a legszélső házak, a távolban a Holdudvar, és mögötte a Fogadó.
Talán mégiscsak megszáll ott erre az éjszakára. Aztán a következő nappal majd keres magának munkát, rendes szállást.
Úgy lesz a jó.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 23:23:52
Üzenet elküldve: 2014-11-03 23:23:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Egész jó ez az őszinteség dolog, megspékelve persze a már ismert, ezerszer sikerrel alkalmazott "Neked akarok jót" körítéssel. Elképzelhető, hogy a továbbiakban is használni fogja.
Hatalmas a megkönnyebbülése afelett, hogy Ewi berekeszti a pityergést, hogy nem tiltakozik, nem vonja kétségbe szavait.
A nyakba vetődés ugyan kissé meglepi, kerülte volna az ilyen kontaktust, így is elég nehéz volt tartania egyébként is felajzott önmagát. Ennek ellenére öleli, szorítja magához a lányt ismét.*
-És azt mondtam már, hogy néha milyen szörnyen buta vagy?
*Suttogja el válaszul kérdését, jó nagy adag cinizmussal vegyítve. Majd hamar pontosít, ne hogy még egyszer itt könnyzápor legyen.*
-Sosem tartottalak.
*Enged az ölelésen, épp annyira, hogy ujjai ismét megfeledkezve egy báty érintéséről cikázzanak végig Ewi hátán. Kissé elhúzódva, hogy láthassa a ragyogó zöldeket folytatja. Az öntudatlan simogatást is.*
-Azt hiszem arról, hogy mi nem vagy már az első percben határozottan meg tudtál győzni.
*Nevet fel emlékezve, miként ajánlott fel a lánynak vacsorát, szállást némi gyönyörért cserébe, s milyen rövid úton lett visszautasítva. Szerencsés gondolat, egyből ébred újra az a különös, ismeretlen, de jóleső bizsergés, mely mostanság jellemzi Ewi közelségét. És egyúttal eszmél is rá, mit művel ismét. Erőt vesz önmagán, elvégre ő itt a, a fenébe az egésszel! Miért is legyen mindig olyan komoly, előrelátó, felelősségteljes, koravén?
Hajol közelebb és lehet futó csókot, épp csak érinti ajkát a lányéhoz.*
-Illik a nagy döntéseket megpecsételni.
*Magyarázza hamar vidáman tettét. És mielőtt végleg elveszne, elgyöngülne a pillanatban, igyekszik hátrálni, gyengéd erőszakkal lefejteni magáról a lány karjait.*
-Menjünk haza, jó?
*Egész jó ez az őszinteség dolog, megspékelve persze a már ismert, ezerszer sikerrel alkalmazott "Neked akarok jót" körítéssel. Elképzelhető, hogy a továbbiakban is használni fogja.
Hatalmas a megkönnyebbülése afelett, hogy Ewi berekeszti a pityergést, hogy nem tiltakozik, nem vonja kétségbe szavait.
A nyakba vetődés ugyan kissé meglepi, kerülte volna az ilyen kontaktust, így is elég nehéz volt tartania egyébként is felajzott önmagát. Ennek ellenére öleli, szorítja magához a lányt ismét.*
-És azt mondtam már, hogy néha milyen szörnyen buta vagy?
*Suttogja el válaszul kérdését, jó nagy adag cinizmussal vegyítve. Majd hamar pontosít, ne hogy még egyszer itt könnyzápor legyen.*
-Sosem tartottalak.
*Enged az ölelésen, épp annyira, hogy ujjai ismét megfeledkezve egy báty érintéséről cikázzanak végig Ewi hátán. Kissé elhúzódva, hogy láthassa a ragyogó zöldeket folytatja. Az öntudatlan simogatást is.*
-Azt hiszem arról, hogy mi nem vagy már az első percben határozottan meg tudtál győzni.
*Nevet fel emlékezve, miként ajánlott fel a lánynak vacsorát, szállást némi gyönyörért cserébe, s milyen rövid úton lett visszautasítva. Szerencsés gondolat, egyből ébred újra az a különös, ismeretlen, de jóleső bizsergés, mely mostanság jellemzi Ewi közelségét. És egyúttal eszmél is rá, mit művel ismét. Erőt vesz önmagán, elvégre ő itt a, a fenébe az egésszel! Miért is legyen mindig olyan komoly, előrelátó, felelősségteljes, koravén?
Hajol közelebb és lehet futó csókot, épp csak érinti ajkát a lányéhoz.*
-Illik a nagy döntéseket megpecsételni.
*Magyarázza hamar vidáman tettét. És mielőtt végleg elveszne, elgyöngülne a pillanatban, igyekszik hátrálni, gyengéd erőszakkal lefejteni magáról a lány karjait.*
-Menjünk haza, jó?
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 22:24:02
Üzenet elküldve: 2014-11-03 22:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*~Édes?~ Teljesen megrökönyödve emeli fel végre fejét térdei óvó öleléséből, hogy sírástól vöröses zöldjeit értetlenül szegezze Jaz tekintetének. Az előbb ribanc, most édes? Hát ki érti ezt? Mert ő aztán biztos nem, sőt talán életében egyszer sem volt még ennyire tanácstalan és ennyire bizonytalan.
Mindazonáltal figyel ő, töretlenül és erősen, magába szívva a kecsegtető, megnyugtató szavakat, akár szikkadt szivacs a rég várt vizet. Mert igen, már pusztán a terv, hogy ők már így együtt maradnak, csitítja lánykánk leharcolt kedélyeit, s, ha mosolyba nem is, de kevésbé keserű formába igazodnak vonásai.
Arra, hogy egyszer majd talál magának egy rendes fiút, apró, alig érzékelhető fejingatás csupán felelete. Eddig egy fiút talált magának, az sem túl rendes, legalábbis tud nagyon nem rendes lenni, ahogy a mellékelt ábra mutatja. S mivel nem áll szándékában erővel kutatni ilyen után, kétségei elég határozottnak számítanak. Mégsem szól közbe még, mert hangja híján van, s mert a kíváncsinál is kíváncsibb a folytatásra.
A folytatásra, miben testvér és barát, na meg futó butaság. Egyikkel sem érthet egyet, bensője üvölti is tiltakozását, hiszen egyáltalán nem testvér, sokkal több, mint barát, és sokkal inkább a legszebb elgondolás, mi valaha szöget ütött képzeletében. Mégis azt hallania, hogy fontosabb valaminél, akárminél, jóval többet ér most Ewinek, mint bármilyen vita vagy helyesbítés.
Jó ideje először kúszik bátortalan, de annál hálásabb mosoly pirosra harapdált ajkaira, s egy hirtelen lendülettől vezérelve kíván felülkerekedni az ölelésben. Amennyiben sikerrel jár, karjai szorosan fonódnak Jaz nyaka köré, hogy szembe kerüljön vele, még mindig a földön kuporogva. Orcáját a srác arcához préseli, s kész számára legfontosabb kérdését feltenni.*
- Hát akkor mégsem tartasz ribancnak?
*Leheletnél is halkabban, mégis félreérthetetlenül hangzanak szavai, míg ölelését még erősebbre fűzi.*
*~Édes?~ Teljesen megrökönyödve emeli fel végre fejét térdei óvó öleléséből, hogy sírástól vöröses zöldjeit értetlenül szegezze Jaz tekintetének. Az előbb ribanc, most édes? Hát ki érti ezt? Mert ő aztán biztos nem, sőt talán életében egyszer sem volt még ennyire tanácstalan és ennyire bizonytalan.
Mindazonáltal figyel ő, töretlenül és erősen, magába szívva a kecsegtető, megnyugtató szavakat, akár szikkadt szivacs a rég várt vizet. Mert igen, már pusztán a terv, hogy ők már így együtt maradnak, csitítja lánykánk leharcolt kedélyeit, s, ha mosolyba nem is, de kevésbé keserű formába igazodnak vonásai.
Arra, hogy egyszer majd talál magának egy rendes fiút, apró, alig érzékelhető fejingatás csupán felelete. Eddig egy fiút talált magának, az sem túl rendes, legalábbis tud nagyon nem rendes lenni, ahogy a mellékelt ábra mutatja. S mivel nem áll szándékában erővel kutatni ilyen után, kétségei elég határozottnak számítanak. Mégsem szól közbe még, mert hangja híján van, s mert a kíváncsinál is kíváncsibb a folytatásra.
A folytatásra, miben testvér és barát, na meg futó butaság. Egyikkel sem érthet egyet, bensője üvölti is tiltakozását, hiszen egyáltalán nem testvér, sokkal több, mint barát, és sokkal inkább a legszebb elgondolás, mi valaha szöget ütött képzeletében. Mégis azt hallania, hogy fontosabb valaminél, akárminél, jóval többet ér most Ewinek, mint bármilyen vita vagy helyesbítés.
Jó ideje először kúszik bátortalan, de annál hálásabb mosoly pirosra harapdált ajkaira, s egy hirtelen lendülettől vezérelve kíván felülkerekedni az ölelésben. Amennyiben sikerrel jár, karjai szorosan fonódnak Jaz nyaka köré, hogy szembe kerüljön vele, még mindig a földön kuporogva. Orcáját a srác arcához préseli, s kész számára legfontosabb kérdését feltenni.*
- Hát akkor mégsem tartasz ribancnak?
*Leheletnél is halkabban, mégis félreérthetetlenül hangzanak szavai, míg ölelését még erősebbre fűzi.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:34:57
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Nem húzódik el a másik, pedig talán jobb lenne. Nem is szól semmit, csak tűri az érintést, mint egy ijedt kismadár.*
-Figyelj édes.
*Súgja halkan szavait, egészen közelről, magába szívva a lány hajának illatát. Megnyugtató, oldódni is képes ebben a tiszta, vágyott közegben.*
-Nem tervezem, hogy elhagylak. Sőt. Az a tervem, hogy mi már így együtt maradunk. Biztos sokat fog változni ez az egész, és biztos mi is sokat fogunk változni.
*Új taktika, ezúttal a praktikusan gondolkodó énje engedi szabadon érveit.*
-Nem szeretném viszont, ha bármi közénk állna. Egyszer majd találni fogsz magadnak egy rendes fiút. És én őt is testvéremként üdvözlöm majd.
*Elgondolkodik röviden, érthetően adta-e vissza mindazt, ami fejében kavarog. Csak remélni tudja.*
-És így mi is megmaradhatunk egymásnak, mint barátok, érted?
*Akkor tetű közhely, hogy már várja mikor süvít üvöltve felé az égiek pörölye, hogy örökre bezúzza hazug száját.*
-Fontosabb vagy annál, hogy elveszítselek valami futó butaság miatt.
*Ettől retteg nagyon, ez az ami igazán bántja, hogy ha ezt elszúrja nem csak egy szeretőt veszít, hanem a testvérét, családját, egyetlen barátját. És persze elszúrná, nem kétséges. Semmit sem tud a szerelemről, ő csak a hazug hódításhoz ért. Borzasztó nagy erőfeszítésébe került mindezek, ilyen közelségből, így elsorolnia, erősen reméli, hogy érthető, elfogadható az álláspontja, és békésen képesek ezen túljutni.*
*Nem húzódik el a másik, pedig talán jobb lenne. Nem is szól semmit, csak tűri az érintést, mint egy ijedt kismadár.*
-Figyelj édes.
*Súgja halkan szavait, egészen közelről, magába szívva a lány hajának illatát. Megnyugtató, oldódni is képes ebben a tiszta, vágyott közegben.*
-Nem tervezem, hogy elhagylak. Sőt. Az a tervem, hogy mi már így együtt maradunk. Biztos sokat fog változni ez az egész, és biztos mi is sokat fogunk változni.
*Új taktika, ezúttal a praktikusan gondolkodó énje engedi szabadon érveit.*
-Nem szeretném viszont, ha bármi közénk állna. Egyszer majd találni fogsz magadnak egy rendes fiút. És én őt is testvéremként üdvözlöm majd.
*Elgondolkodik röviden, érthetően adta-e vissza mindazt, ami fejében kavarog. Csak remélni tudja.*
-És így mi is megmaradhatunk egymásnak, mint barátok, érted?
*Akkor tetű közhely, hogy már várja mikor süvít üvöltve felé az égiek pörölye, hogy örökre bezúzza hazug száját.*
-Fontosabb vagy annál, hogy elveszítselek valami futó butaság miatt.
*Ettől retteg nagyon, ez az ami igazán bántja, hogy ha ezt elszúrja nem csak egy szeretőt veszít, hanem a testvérét, családját, egyetlen barátját. És persze elszúrná, nem kétséges. Semmit sem tud a szerelemről, ő csak a hazug hódításhoz ért. Borzasztó nagy erőfeszítésébe került mindezek, ilyen közelségből, így elsorolnia, erősen reméli, hogy érthető, elfogadható az álláspontja, és békésen képesek ezen túljutni.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:16:03
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Bevált. Persze, hogy bevált, sikerült Ewit a lehető legérzékenyebb pontján eltalálni. Okoztak már neki fájdalmat sokan, többen is, mint amennyi épp ésszel érhető, mégsem emlékszik soha egyre sem, ki nagyobb kínt tudott volna ébreszteni lelkében, mint ez a srác. Ez a fiú, ki elvileg óvja őt és féltve őrzi, segíti. Ki mindarra megtanította, mit tudnia érdemes az utcai életről, kivel testvéreknek nevezik egymást, s ki iránt a legkevésbé sem testvériesen érzett még az imént. Ez mind, minden egyes nap, mind a három hat, mind csupa hazugság lett volna?
Gondolatai viharos ütemben kavarognak hasonló témakörökben, eltompítva a külvilág minden ingerét. Nem hallja a morgást, sem a felé tartó lépteket, még a mellé huppanó Jazt sem.
Nem úgy az elszánt kijelentést, mit nem tud hová tenni. Könnyei hirtelen apadnak, zihálása visszafojtott lélegzetté alakul. A fejét érintő kéz alatt összerezzen, majd az őt karoló ölelésében a lehető legkisebbre húzza össze magát. Nem érti mi történt, de nem képes kérdezni.*
*Bevált. Persze, hogy bevált, sikerült Ewit a lehető legérzékenyebb pontján eltalálni. Okoztak már neki fájdalmat sokan, többen is, mint amennyi épp ésszel érhető, mégsem emlékszik soha egyre sem, ki nagyobb kínt tudott volna ébreszteni lelkében, mint ez a srác. Ez a fiú, ki elvileg óvja őt és féltve őrzi, segíti. Ki mindarra megtanította, mit tudnia érdemes az utcai életről, kivel testvéreknek nevezik egymást, s ki iránt a legkevésbé sem testvériesen érzett még az imént. Ez mind, minden egyes nap, mind a három hat, mind csupa hazugság lett volna?
Gondolatai viharos ütemben kavarognak hasonló témakörökben, eltompítva a külvilág minden ingerét. Nem hallja a morgást, sem a felé tartó lépteket, még a mellé huppanó Jazt sem.
Nem úgy az elszánt kijelentést, mit nem tud hová tenni. Könnyei hirtelen apadnak, zihálása visszafojtott lélegzetté alakul. A fejét érintő kéz alatt összerezzen, majd az őt karoló ölelésében a lehető legkisebbre húzza össze magát. Nem érti mi történt, de nem képes kérdezni.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:00:06
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Bevált. És miért is ne vált volna be? Ha valamihez, hát a lélekbetipráshoz igazán ért. Bár nem ezt a hatást várta. Lassan fújja ki a tüdejébe szorult levegőt mikor felhangzik mögötte az a kifejezés. A zokogásra végül őt is eléri a fájdalmas szúrás, ott bal oldalt, a bordái alatt. De hát kibírt már komolyabb sérüléseket is. És vajon okozott másnak ennél nagyobb kínt? Bár dühöngene inkább a lány, csapkodna, üvöltene, ütlegelné, bármit jobban viselne ennél. Lassan arcára is kiül a szenvedés, tartja magát percekig. Mert most kell erősnek lenni. Majd egy jókora morgással fordul ismét húga felé. Két lépéssel teszi meg a köztük lévő távot, és dühtől tajtékozva huppan Ewi mellé.
Eddig tartott a terv. Most feltehetően vigasztalni kellene. De hogyan?*
-És soha, senki másnak sem hagyom, hogy úgy kezeljen.
*Közli elszántan, komolyan, bele sem gondolva mennyire kétértelmű ez most. Tétován emelkedik karja, legszívesebben bemosna most saját magának egyet. Helyette félve érinti meg Ewi fejét, majd ha nincs ellenállás felbátorodva karolja át a lány vállát, és húzza közelebb magához.*
*Bevált. És miért is ne vált volna be? Ha valamihez, hát a lélekbetipráshoz igazán ért. Bár nem ezt a hatást várta. Lassan fújja ki a tüdejébe szorult levegőt mikor felhangzik mögötte az a kifejezés. A zokogásra végül őt is eléri a fájdalmas szúrás, ott bal oldalt, a bordái alatt. De hát kibírt már komolyabb sérüléseket is. És vajon okozott másnak ennél nagyobb kínt? Bár dühöngene inkább a lány, csapkodna, üvöltene, ütlegelné, bármit jobban viselne ennél. Lassan arcára is kiül a szenvedés, tartja magát percekig. Mert most kell erősnek lenni. Majd egy jókora morgással fordul ismét húga felé. Két lépéssel teszi meg a köztük lévő távot, és dühtől tajtékozva huppan Ewi mellé.
Eddig tartott a terv. Most feltehetően vigasztalni kellene. De hogyan?*
-És soha, senki másnak sem hagyom, hogy úgy kezeljen.
*Közli elszántan, komolyan, bele sem gondolva mennyire kétértelmű ez most. Tétován emelkedik karja, legszívesebben bemosna most saját magának egyet. Helyette félve érinti meg Ewi fejét, majd ha nincs ellenállás felbátorodva karolja át a lány vállát, és húzza közelebb magához.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:41:46
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Apró, keserű mosolyba húzódik ajka, ahogy Jaz elbagatellizálja a nagyon is ijesztő helyzetet. Olyanba, mint a gyermeké, ki tudja jól, a veszély nem lett kisebb néhány mókázó frázistól, mégis engedi, hogy átvágják.
Az éjszakák említésére, miket együtt töltöttek, nemlegesen kezdi ingatni szőke üstökét.*
- De egyik sem az utolsó.
*Na meg persze még egyiket sem töltötték együtt úgy, ahogy most talán mindketten vágyják, akár tisztában vannak ezzel, akár nem.
Ám törékeny békéjük széthullani látszik, ahogy először tenyerei alatt érzi megfeszülni a mellkas izmait, majd Jaz hátrál, és érkezik a gúny. Kevésbé kedvelt, de jól ismert köntösben lép elő, mint általában, kéretlenül és soha rosszabbkor. Nem is tud most mit kezdeni vele szegény lányka, a sok minden mellett, mi most kóca rejtekében és mellkasa mélyén kavarog, a haragnak már nem jut hely, egészen picike sem. Ezért lehet, hogy nem vitázik, sőt, inkább megkukul. Kezeit összekulcsolja, saját vállait markolva, ahogy a srác fordul, s az a kérdés...
Arcából minden vér kifut, egyet hátra lép, majd tompa puffanással huppan a földre.*
- Ribanc...
*Suttogja maga elé, kevésbé feleletként, mint inkább az emlékezők keserű felismerésével. Hát valóban ilyen aljas, könnyelműen felkínálkozó, megvetendő nőszemélynek tartaná őt? Ezért szökött el, ezért jött ilyen messzire, ezért küzdött annyit? Hogy még itt is, még Jaz is, még mindig... Térdeit maga előtt karolva gubbaszt némán zokogva, arcát saját ölelésébe temetve, nem képes most a másikra nézni.*
*Apró, keserű mosolyba húzódik ajka, ahogy Jaz elbagatellizálja a nagyon is ijesztő helyzetet. Olyanba, mint a gyermeké, ki tudja jól, a veszély nem lett kisebb néhány mókázó frázistól, mégis engedi, hogy átvágják.
Az éjszakák említésére, miket együtt töltöttek, nemlegesen kezdi ingatni szőke üstökét.*
- De egyik sem az utolsó.
*Na meg persze még egyiket sem töltötték együtt úgy, ahogy most talán mindketten vágyják, akár tisztában vannak ezzel, akár nem.
Ám törékeny békéjük széthullani látszik, ahogy először tenyerei alatt érzi megfeszülni a mellkas izmait, majd Jaz hátrál, és érkezik a gúny. Kevésbé kedvelt, de jól ismert köntösben lép elő, mint általában, kéretlenül és soha rosszabbkor. Nem is tud most mit kezdeni vele szegény lányka, a sok minden mellett, mi most kóca rejtekében és mellkasa mélyén kavarog, a haragnak már nem jut hely, egészen picike sem. Ezért lehet, hogy nem vitázik, sőt, inkább megkukul. Kezeit összekulcsolja, saját vállait markolva, ahogy a srác fordul, s az a kérdés...
Arcából minden vér kifut, egyet hátra lép, majd tompa puffanással huppan a földre.*
- Ribanc...
*Suttogja maga elé, kevésbé feleletként, mint inkább az emlékezők keserű felismerésével. Hát valóban ilyen aljas, könnyelműen felkínálkozó, megvetendő nőszemélynek tartaná őt? Ezért szökött el, ezért jött ilyen messzire, ezért küzdött annyit? Hogy még itt is, még Jaz is, még mindig... Térdeit maga előtt karolva gubbaszt némán zokogva, arcát saját ölelésébe temetve, nem képes most a másikra nézni.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:09:11
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:09:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Örömteli félmosoly villan egy percre arcán Ewi szavait követve. Az a féle, melyekkel a szülők díjazzák szótlanul, értük aggódó, nyilvánvalóan tehetetlen gyermekük földtől elrugaszkodott védelmi képzelgéseit. Tudva, hogy mit sem ér az egész, boldogan az ilyen mértékű szeretet megnyilvánulásán.*
-Ugyan már.
*Próbálja bátorítani testvérét hanyag módon.*
-Nincs olyan helyzet amiből ne dumálnám ki magam.
*Vigyorodik és igyekszik terelni a kényes témát. Szavakkal, miközben mozdulatai árulkodnak galád módon.*
-Hiszen minden estédet velem töltöd.
*Eddig egyszerű, nem kevés elégedettséggel tölti el, hogy íme, milyen jól kivágta magát, lágyan simít végig szavai közben a lány arcán. A folytatásra viszont nincs replika, előbb csak egy rövid, ám kényszeredett torokköszörülés. Az érintés is eddig ismeretlen zavart okoz lelkében. Nagy sóhajjal fújja ki az eddig benn tartott levegőt. Tartása megfeszül, önálló életet kezdett ujjai erőtlenül hullnak le teste mellé.*
-Érzek egy kevéske ellentmondást itt.
*Jön a gúny, mert mi más maradhat még számára egy ilyen helyzetben. Lép hátra és fordul el. Hogy leplezze legalább egy szívdobbanásig zavarát. Észleli persze Nimue hűlt helyét, de ezzel jelen pillanatban nem tud, és nem is akar foglalkozni. Soha senki nem vonta még kétségbe az Ewi és Jaz közötti vérrokonságot, mi okuk is lett volna rá?
Némán tekint fel az égre, holott onnan biztosan nem remélhet segítséget. Vívódik, a praktikum az érzésekkel. Nem akar több fájdalmat okozni, sem a lánynak, sem önmagának, de a kialakulóban lévő helyzet annyira veszélyes, annyi bajt okozhat, és annyira ismeretlen előtte, hogy úgy érzi, nincs más mód, kénytelen tőrt döfni mindkettejük szívébe.*
-Emlékszel mit mondtam neked a szökőkútnál?
*Hangzik rekedten a kérdés, egy fájdalmas fintortól ölelve, mit Ewi most úgy sem láthat. Reméli a válasz igen, és reméli nem kell újra kimondania, azt, hogy a kis szőke sosem lehet az ő, mije is?*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.03 20:14:02
*Örömteli félmosoly villan egy percre arcán Ewi szavait követve. Az a féle, melyekkel a szülők díjazzák szótlanul, értük aggódó, nyilvánvalóan tehetetlen gyermekük földtől elrugaszkodott védelmi képzelgéseit. Tudva, hogy mit sem ér az egész, boldogan az ilyen mértékű szeretet megnyilvánulásán.*
-Ugyan már.
*Próbálja bátorítani testvérét hanyag módon.*
-Nincs olyan helyzet amiből ne dumálnám ki magam.
*Vigyorodik és igyekszik terelni a kényes témát. Szavakkal, miközben mozdulatai árulkodnak galád módon.*
-Hiszen minden estédet velem töltöd.
*Eddig egyszerű, nem kevés elégedettséggel tölti el, hogy íme, milyen jól kivágta magát, lágyan simít végig szavai közben a lány arcán. A folytatásra viszont nincs replika, előbb csak egy rövid, ám kényszeredett torokköszörülés. Az érintés is eddig ismeretlen zavart okoz lelkében. Nagy sóhajjal fújja ki az eddig benn tartott levegőt. Tartása megfeszül, önálló életet kezdett ujjai erőtlenül hullnak le teste mellé.*
-Érzek egy kevéske ellentmondást itt.
*Jön a gúny, mert mi más maradhat még számára egy ilyen helyzetben. Lép hátra és fordul el. Hogy leplezze legalább egy szívdobbanásig zavarát. Észleli persze Nimue hűlt helyét, de ezzel jelen pillanatban nem tud, és nem is akar foglalkozni. Soha senki nem vonta még kétségbe az Ewi és Jaz közötti vérrokonságot, mi okuk is lett volna rá?
Némán tekint fel az égre, holott onnan biztosan nem remélhet segítséget. Vívódik, a praktikum az érzésekkel. Nem akar több fájdalmat okozni, sem a lánynak, sem önmagának, de a kialakulóban lévő helyzet annyira veszélyes, annyi bajt okozhat, és annyira ismeretlen előtte, hogy úgy érzi, nincs más mód, kénytelen tőrt döfni mindkettejük szívébe.*
-Emlékszel mit mondtam neked a szökőkútnál?
*Hangzik rekedten a kérdés, egy fájdalmas fintortól ölelve, mit Ewi most úgy sem láthat. Reméli a válasz igen, és reméli nem kell újra kimondania, azt, hogy a kis szőke sosem lehet az ő, mije is?*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.03 20:14:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891