Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 21:02:37
Üzenet elküldve: 2015-10-30 21:02:37
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Na, úgy tűnik, eljő a haladás, legalábbis Lorewnek nagyon úgy tűnik. Ez mondjuk sokkal kevésbé volt veszélyes, mint a tündér másik énjével dűlőre jutni, mert ott mindig ott lebegett a pallos is, hogyha esetleg nem könyörög elég szépen közben az életéért, akkor meg is halhat, de talán amiatt nem tűnt fel neki az idő múlása. Ez a beszélgetés viszont vészesen hosszúra nyúlt, mielőtt eredményhez vezetett, ezt nem tudta nem észrevenni.*
- Azt hadd döntsem el én *jegyzi meg szinte már felkészülten arra a részre, hogy ő bizony ebből rosszul járna. Számított hasonló feltételezésre, de hát ez van. Ez olyan, mintha valaki feljelentené a tündért az őrségnél azzal, hogy megölte Lorewet. Csak éppen mindeközben Lorew épen és egészségesen ott állna mellette. Él, tehát nincs ügy. Így van ez most is, néhány sérüléstől eltekintve a férfi köszöni szépen, jól van.*
- Rendben, ezt megbeszéltük, akkor mindenki beleegyezett mindenbe. Még annak a Namosnak a torkán lenyomom a létezésedet, meg hogy mostantól ott fogsz lakni, és készen is leszünk. Habár most nincs kedvem annyira beszélni vele, a francba is *fájdalmasan felnyög, de ezúttal csak azért, mert eszébe jutott, hogy pár tiszteletkört még futnia kell, hogy minden a tervei szerint haladjon* Nenene... kérlek, ne kérdezz semmit, majd mindent el fogok mondani. Valamikor. Idejében.
*Persze bármikor bárkinek szívesen elmeséli ő, hogy kicsoda Eralil Namos, de nem itt, és nem most. Most semmi kedve értetlen kérdésekhez (még akkor sem, ha azok egyébként teljesen jogosak lennének), vagy ha muszáj, akkor inkább az adott témához kapcsolódjanak azok a kérdések.*
- Jójó, azért ne vedd ennyire a lelkedre, nem tettél semmi rosszat *nehézkes úgy a beszélgetés, ha minden második mondatnál a tündér kis híján elsírja magát. Ezért persze nem lehet okolni, Lorew biztos fogalmazhatna finomabban is, csak hát... Ő nem az a fajta, aki nagyon törődik mások érzéseivel. Talán jobb napjain, talán... máskor.*
- Nagyszerű kérdések *emeli ép kezét a fejéhez, hogy megvakarja a homlokát* Nos, igazából ezen nincs értelme nagyon tanakodni, amíg nem tudom, hogy döntött a másik éned, mert lehet, hogy ellenére lesz a dolog, és inkább megöl most, ahogyan eredetileg tervezte. De amennyiben belemegy, úgy gondolom valami hasonló lesz... nem tudom, majd ő eldönti. Abban az esetben én bármikor állok rendelkezésére. És valószínűnek tartom, hogy a jövőben jobban fog fájni, persze nem ismerem, de lehetséges, hogy egyre kevésbé fogja visszafogni magát. Mármint ha van valaki, akiről biztosan tudja, hogy következmények nélkül megkínozhatja, akkor felesleges óvatosnak, visszafogottnak lennie, vagy kapkodnia. Ha pedig megöl, nos... Nem igazán tudom, ez ismét csak rajta múlik, ha úgy érzi, hogy már nincs rám szüksége, akkor valószínűleg ez lesz, de ugyanakkor ez még mindig jobb, mintha itt helyben tenné. Szóval igen, neked nagyjából semmi dolgod nem lesz, minthogy... *hogyan is fogalmazott?* Rám szabadítsd, hogy kitombolja magát. Örömömre szolgál, hogy te is beleegyeztél, sok feszültséget kerülünk el ezzel, higgy nekem.
*Aztán persze a lány rosszul viseli a tények savanyú közlését, miszerint megszabadulni sosem fog a gonosz énjétől. Az csak találgatás Lorew részéről, hogy a fordítottja megtörténhet, alapvetően ahhoz az egyik énnek nagyon erősnek és határozottak kell lenni, a másiknak pedig nagyon gyengének. Ez itt nem annyira teljesül, legalábbis nem minden értelemben, de bizonyos pillanatokban talán megtörténhetne. Ahhoz legalább elég lesz, hogy legalább Syss a jövőben nem próbálkozzon ilyen ostoba szertartásokkal.*
- Ennyit tudok tenni. Így mindkettőtök kívánsága teljesülhet anélkül, hogy bármelyikőtöknek is meg kéne halnia. Ezenkívül az elfogadást tudom továbbra is javasolni, talán később nagy szükséged lesz rá, hogy el tudd fogadni a tényt, nem árt, ha most elkezded. Ugyanezt kéne tenni a másik felednek is, de aligha merném ezt tanácsolni neki.
*Nem igazán az volt a célja az ajánlatával, hogy egy ilyen régi viszályt megpróbáljon elsimítani, és Syss lelkét rendbe rakni, de attól függetlenül ez tényleg megoldást szolgáltathatna a dologra.*
- Fázni? Nos... *tény és való, a gonosz Syss leszaggatta egy helyen a ruháit, főként mellkasáról, így igen, ott kicsit hideg lehet a bőre, meg persze kezén, arcán, szabadon lévő felületei mind kihűlhettek már* De, valószínűleg fázom. Ugyanakkor nem sokat tehetünk ellene, nemde?
*Na, úgy tűnik, eljő a haladás, legalábbis Lorewnek nagyon úgy tűnik. Ez mondjuk sokkal kevésbé volt veszélyes, mint a tündér másik énjével dűlőre jutni, mert ott mindig ott lebegett a pallos is, hogyha esetleg nem könyörög elég szépen közben az életéért, akkor meg is halhat, de talán amiatt nem tűnt fel neki az idő múlása. Ez a beszélgetés viszont vészesen hosszúra nyúlt, mielőtt eredményhez vezetett, ezt nem tudta nem észrevenni.*
- Azt hadd döntsem el én *jegyzi meg szinte már felkészülten arra a részre, hogy ő bizony ebből rosszul járna. Számított hasonló feltételezésre, de hát ez van. Ez olyan, mintha valaki feljelentené a tündért az őrségnél azzal, hogy megölte Lorewet. Csak éppen mindeközben Lorew épen és egészségesen ott állna mellette. Él, tehát nincs ügy. Így van ez most is, néhány sérüléstől eltekintve a férfi köszöni szépen, jól van.*
- Rendben, ezt megbeszéltük, akkor mindenki beleegyezett mindenbe. Még annak a Namosnak a torkán lenyomom a létezésedet, meg hogy mostantól ott fogsz lakni, és készen is leszünk. Habár most nincs kedvem annyira beszélni vele, a francba is *fájdalmasan felnyög, de ezúttal csak azért, mert eszébe jutott, hogy pár tiszteletkört még futnia kell, hogy minden a tervei szerint haladjon* Nenene... kérlek, ne kérdezz semmit, majd mindent el fogok mondani. Valamikor. Idejében.
*Persze bármikor bárkinek szívesen elmeséli ő, hogy kicsoda Eralil Namos, de nem itt, és nem most. Most semmi kedve értetlen kérdésekhez (még akkor sem, ha azok egyébként teljesen jogosak lennének), vagy ha muszáj, akkor inkább az adott témához kapcsolódjanak azok a kérdések.*
- Jójó, azért ne vedd ennyire a lelkedre, nem tettél semmi rosszat *nehézkes úgy a beszélgetés, ha minden második mondatnál a tündér kis híján elsírja magát. Ezért persze nem lehet okolni, Lorew biztos fogalmazhatna finomabban is, csak hát... Ő nem az a fajta, aki nagyon törődik mások érzéseivel. Talán jobb napjain, talán... máskor.*
- Nagyszerű kérdések *emeli ép kezét a fejéhez, hogy megvakarja a homlokát* Nos, igazából ezen nincs értelme nagyon tanakodni, amíg nem tudom, hogy döntött a másik éned, mert lehet, hogy ellenére lesz a dolog, és inkább megöl most, ahogyan eredetileg tervezte. De amennyiben belemegy, úgy gondolom valami hasonló lesz... nem tudom, majd ő eldönti. Abban az esetben én bármikor állok rendelkezésére. És valószínűnek tartom, hogy a jövőben jobban fog fájni, persze nem ismerem, de lehetséges, hogy egyre kevésbé fogja visszafogni magát. Mármint ha van valaki, akiről biztosan tudja, hogy következmények nélkül megkínozhatja, akkor felesleges óvatosnak, visszafogottnak lennie, vagy kapkodnia. Ha pedig megöl, nos... Nem igazán tudom, ez ismét csak rajta múlik, ha úgy érzi, hogy már nincs rám szüksége, akkor valószínűleg ez lesz, de ugyanakkor ez még mindig jobb, mintha itt helyben tenné. Szóval igen, neked nagyjából semmi dolgod nem lesz, minthogy... *hogyan is fogalmazott?* Rám szabadítsd, hogy kitombolja magát. Örömömre szolgál, hogy te is beleegyeztél, sok feszültséget kerülünk el ezzel, higgy nekem.
*Aztán persze a lány rosszul viseli a tények savanyú közlését, miszerint megszabadulni sosem fog a gonosz énjétől. Az csak találgatás Lorew részéről, hogy a fordítottja megtörténhet, alapvetően ahhoz az egyik énnek nagyon erősnek és határozottak kell lenni, a másiknak pedig nagyon gyengének. Ez itt nem annyira teljesül, legalábbis nem minden értelemben, de bizonyos pillanatokban talán megtörténhetne. Ahhoz legalább elég lesz, hogy legalább Syss a jövőben nem próbálkozzon ilyen ostoba szertartásokkal.*
- Ennyit tudok tenni. Így mindkettőtök kívánsága teljesülhet anélkül, hogy bármelyikőtöknek is meg kéne halnia. Ezenkívül az elfogadást tudom továbbra is javasolni, talán később nagy szükséged lesz rá, hogy el tudd fogadni a tényt, nem árt, ha most elkezded. Ugyanezt kéne tenni a másik felednek is, de aligha merném ezt tanácsolni neki.
*Nem igazán az volt a célja az ajánlatával, hogy egy ilyen régi viszályt megpróbáljon elsimítani, és Syss lelkét rendbe rakni, de attól függetlenül ez tényleg megoldást szolgáltathatna a dologra.*
- Fázni? Nos... *tény és való, a gonosz Syss leszaggatta egy helyen a ruháit, főként mellkasáról, így igen, ott kicsit hideg lehet a bőre, meg persze kezén, arcán, szabadon lévő felületei mind kihűlhettek már* De, valószínűleg fázom. Ugyanakkor nem sokat tehetünk ellene, nemde?
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 20:09:15
Üzenet elküldve: 2015-10-30 20:09:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Pedig nem olyan bonyolult az, amit a tündér akar. Ő csak meg akar szabadulni a gonoszabbik elmétől, akivel egy testen kell osztoznia, nem akar több áldozazot, meg akarja változtatni a szerzetes felfogását, egy olyan helyet akar, ahol elfogadják, és nagyjából ennyi. Ezek csak nem olyan nagy kérések, vagy de? A szerzetes sem értheti igazán, hiszen neki nem kell egy testen osztozkodnia olyannal, akinek a természetes szöges ellentéte az övének, gonosz, terrorizálja őt és közveszélyes. *
- De te rosszul jársz. De tudod, mit? Ha ennyire élvezed ezt, * Mutat végig a földön heverőn. * akkor áll az alku! Legyen, ahogyan szeretnéd.
* Az esélyeit már nagyon-nagyon régen eljátszotta, de a szerzetes szavai valamire azért rávilágított, amit most meg is értett; nem ölheti meg a másik énjét, különben ő is ugyanolyanná válna, mint akitől meg akar szabadulni. *
- Igazad van.
* Leszegi a fejét. Ismét. Erre eddig még nem is nagyon gondolt. Sőt, minden, amit a férfi mond, teli találat, amire a leszegett fej és a könnyek visszafogása a felelet. *
- Igazad van.
* A sebesülések ellenére nagyon úgy tűnik, hogy Syssnek kell a segítség, nem a szerzetesnek. *
- Akkor most mit tegyek? Hagyjam, hogy rajtad tombolja ki magát?
* Szomorú, fáradt tekintetét a férfire emeli. *
- Nem félsz, hogy legközelebb jobban meg fog kínozni? Vagy esetleg... megöl?
* Az igaz, hogy korábban indulatosan rábólintott a férfi "önfeláldozására", de most kissé elbizonytalanodott.
~ Valóban jó ez így? Mi van, ha... ? ~
Lorew szavai új nézőpontból világítanak rá a helyzetére és ha eddig sem tudta, mitévő legyen, most már végképp fogalma sincs, mihez kéne kezdenie. *
- Kérlek, segíts rajtamm!
* Könyörög a szerzetesnek, aki kétségkívül nagyobb tudással rendelkezik, mint ő. Közben ismét közelebb húzódik és kezeit ráteszi a férfiéra.
~ Hideg. ~
Ez az első benyomása az érintésről. *
- Nem fázol?
* Pedig nem olyan bonyolult az, amit a tündér akar. Ő csak meg akar szabadulni a gonoszabbik elmétől, akivel egy testen kell osztoznia, nem akar több áldozazot, meg akarja változtatni a szerzetes felfogását, egy olyan helyet akar, ahol elfogadják, és nagyjából ennyi. Ezek csak nem olyan nagy kérések, vagy de? A szerzetes sem értheti igazán, hiszen neki nem kell egy testen osztozkodnia olyannal, akinek a természetes szöges ellentéte az övének, gonosz, terrorizálja őt és közveszélyes. *
- De te rosszul jársz. De tudod, mit? Ha ennyire élvezed ezt, * Mutat végig a földön heverőn. * akkor áll az alku! Legyen, ahogyan szeretnéd.
* Az esélyeit már nagyon-nagyon régen eljátszotta, de a szerzetes szavai valamire azért rávilágított, amit most meg is értett; nem ölheti meg a másik énjét, különben ő is ugyanolyanná válna, mint akitől meg akar szabadulni. *
- Igazad van.
* Leszegi a fejét. Ismét. Erre eddig még nem is nagyon gondolt. Sőt, minden, amit a férfi mond, teli találat, amire a leszegett fej és a könnyek visszafogása a felelet. *
- Igazad van.
* A sebesülések ellenére nagyon úgy tűnik, hogy Syssnek kell a segítség, nem a szerzetesnek. *
- Akkor most mit tegyek? Hagyjam, hogy rajtad tombolja ki magát?
* Szomorú, fáradt tekintetét a férfire emeli. *
- Nem félsz, hogy legközelebb jobban meg fog kínozni? Vagy esetleg... megöl?
* Az igaz, hogy korábban indulatosan rábólintott a férfi "önfeláldozására", de most kissé elbizonytalanodott.
~ Valóban jó ez így? Mi van, ha... ? ~
Lorew szavai új nézőpontból világítanak rá a helyzetére és ha eddig sem tudta, mitévő legyen, most már végképp fogalma sincs, mihez kéne kezdenie. *
- Kérlek, segíts rajtamm!
* Könyörög a szerzetesnek, aki kétségkívül nagyobb tudással rendelkezik, mint ő. Közben ismét közelebb húzódik és kezeit ráteszi a férfiéra.
~ Hideg. ~
Ez az első benyomása az érintésről. *
- Nem fázol?
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 18:45:29
Üzenet elküldve: 2015-10-30 18:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nos igen, nagyjából egészéből tényleg elvesztette a fonalat. Nem igazán az zavarja, hogy a tündér bizonyos szempontból menthetetlen. Tehát ő dominál a két személyiség közül, de neki ez is kevés, szeretné teljesen kizárni, és megölni a gonosz énjét, méghozzá azért, mert ő megöl másokat. Ez már önmagában is vicces, hiszen ha a gyilkosságért meg kéne halni, akkor utána valakinek őt is meg kéne ölni. Persze ő biztos nem így látja, valószínűleg azt hiszi, hogyha valaki gonosz, annak már nem is számít az élete, Lorew pedig túl fáradt ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen vitákba belemenjen. Mint ahogy arra is igencsak furcsán nézne, hogy a tündérnek az sem elég, hogy a gonosz énje talán egy darabig nem fog áldozatokat szedni, mert ott lesz neki a szerzetes, akin kiélheti mindenféle hajlamait. Persze ebben az esetben megkérdezné, hogy ugyan vajon mikor lenne boldog, vagy hogy éppen akkor melyikőjüknek is van eltorzult képe a világról. De mindegy, igazából az sokkal jobban érdekli, hogy mire készül beszélgetőtársa. A két... nos... ütés? Simogatás? Tény, hogy nem hatnak kellemesen, de ez azon részének sérültsége miatt van, alapesetben talán meg se érezte volna.*
- Hát... örülök hogy megtisztelek, de... ha elmondanád, mit szeretnél ezzel elérni, talán segíthetnék *mivel semmilyen logika útján nem tudja megérteni, vajon a tündér most miért kísérelte meg átvenni gonoszabbik énje munkáját. Fájdalmat akart okozni? Egyrészt ezt nehezen hiszi, másrészt akkor egyszerűen visszaadhatta volna az uralmat a másik énjének, ő gond nélkül megoldotta volna ezt. Vagy esetleg... az zavarja, hogy a másik énje szimpatikusabb Lorew számára? Persze őt sem lehetetlen felülmúlni, de hát azért akkor igencsak bele kéne húznia. A szerzetes tényleg értetlenül áll a dolog előtt, de bízik benne, hogy hamarosan kap némi felvilágosítást.*
- Semmi baj *nyögi Lorew az újabb bocsánatkérésekre* Sejtettem, hogy nem látod át. És nem értem, miért baj az, ha mindenki jól jár? Mármint szerintem ha a másik feled elfogadná az ajánlatomat, akkor nem tudnál megnevezni senkit, aki rosszul jár. Akit ez hátrányosan érint. Az pedig, hogy csak azért nem tetszik ez a lehetőség, mert végre a másik éned is kap egy kis teret... Vagy inkább feláldoznál tucatnyi ártatlan embert? *tényleg nem érti, hogy mit akar Syss elérni, hiszen persze, mondja azt Lorewnek, hogy menjen el, és ne próbáljon meg alkudni a gonoszabbik énjével, ekkor persze néhány morcos órát okozott a másik felének, de eztán ismét ártatlan emberek fognak meghalni. Akik helyében ott lehetne Lorew is, ki tudja meddig. Tényleg ennyire nem gondolja át a tündér, hogy mit mond, vagy mit tesz? Nem olyannak tűnik pedig, akit csak a vak gyűlölet hajt, hogy minél inkább kiszúrjon másik felével, és ahol lehet, a legapróbb dologban is keresztbe tegyen neki. A kérdés megerősíti hitében, miszerint Syss nem nagyon figyel rá. Nem baj, a nap nem kelt még fel, addig mást nagyon úgyse csinálhatnak, mint beszélgetnek, akkor hát minek is figyelni, el lehet mondani mindent háromszor.*
- Mint mondtam, ezen nem lehet segíteni. Belőletek soha nem lesz egy, ezt garantálhatom. Ha valahogyan mégis sikerülne összeolvasztani a két lelket (akár valami démoni mágia útján), egy őrült maradna kettőtök helyett. Valaki, aki képtelen szembenézni azzal, hogy mennyi lénynek ártott a múltban, és ezzel együtt a valóságot sem bírja. Ki tudja, talán bezárkóznál egy házba, és soha többé nm dugnád ki az orrod, ott ülnél, és ismételgetnéd, hogy ez mind meg sem történt, amíg csak az éhség vagy a szomjúság nem végez veled. Esetleg a legyengült testeddel valami betegség. A másik, az egyik személyiséget kiölni, nos... nem vagyok híve a dolognak, de démoni mágiákkal biztosan megoldható, viszont arra felkészülnék a helyedben, hogy nem te leszel kettőtök közül, aki marad. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy miért nem. Ebben szintén nem segítek, mert noha jobban kedvelem a másik feledet, attól még cseppet sem szükséges, hogy te meghalj, ezt is szeretném elkerülni. Én az elfogadást tudom javasolni. Ha megbékélnél a helyzettel, egyszerűbb lenne, főleg most. Reménykednék a helyedben, hogy a másik éned elfogadja az ajánlatomat, az talán még könnyebbé tenni a dolgodat *nem akarja ő fényezni magát, hiszen tényleg nem Syss iránti szívjóságból tette az ajánlatot, de ettől függetlenül ha a tündér kicsit hajlandó lenne tovább látni az orránál, akkor észrevehetné, hogy talán nem a semmiért beszél a szerzetes.*
*Nos igen, nagyjából egészéből tényleg elvesztette a fonalat. Nem igazán az zavarja, hogy a tündér bizonyos szempontból menthetetlen. Tehát ő dominál a két személyiség közül, de neki ez is kevés, szeretné teljesen kizárni, és megölni a gonosz énjét, méghozzá azért, mert ő megöl másokat. Ez már önmagában is vicces, hiszen ha a gyilkosságért meg kéne halni, akkor utána valakinek őt is meg kéne ölni. Persze ő biztos nem így látja, valószínűleg azt hiszi, hogyha valaki gonosz, annak már nem is számít az élete, Lorew pedig túl fáradt ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen vitákba belemenjen. Mint ahogy arra is igencsak furcsán nézne, hogy a tündérnek az sem elég, hogy a gonosz énje talán egy darabig nem fog áldozatokat szedni, mert ott lesz neki a szerzetes, akin kiélheti mindenféle hajlamait. Persze ebben az esetben megkérdezné, hogy ugyan vajon mikor lenne boldog, vagy hogy éppen akkor melyikőjüknek is van eltorzult képe a világról. De mindegy, igazából az sokkal jobban érdekli, hogy mire készül beszélgetőtársa. A két... nos... ütés? Simogatás? Tény, hogy nem hatnak kellemesen, de ez azon részének sérültsége miatt van, alapesetben talán meg se érezte volna.*
- Hát... örülök hogy megtisztelek, de... ha elmondanád, mit szeretnél ezzel elérni, talán segíthetnék *mivel semmilyen logika útján nem tudja megérteni, vajon a tündér most miért kísérelte meg átvenni gonoszabbik énje munkáját. Fájdalmat akart okozni? Egyrészt ezt nehezen hiszi, másrészt akkor egyszerűen visszaadhatta volna az uralmat a másik énjének, ő gond nélkül megoldotta volna ezt. Vagy esetleg... az zavarja, hogy a másik énje szimpatikusabb Lorew számára? Persze őt sem lehetetlen felülmúlni, de hát azért akkor igencsak bele kéne húznia. A szerzetes tényleg értetlenül áll a dolog előtt, de bízik benne, hogy hamarosan kap némi felvilágosítást.*
- Semmi baj *nyögi Lorew az újabb bocsánatkérésekre* Sejtettem, hogy nem látod át. És nem értem, miért baj az, ha mindenki jól jár? Mármint szerintem ha a másik feled elfogadná az ajánlatomat, akkor nem tudnál megnevezni senkit, aki rosszul jár. Akit ez hátrányosan érint. Az pedig, hogy csak azért nem tetszik ez a lehetőség, mert végre a másik éned is kap egy kis teret... Vagy inkább feláldoznál tucatnyi ártatlan embert? *tényleg nem érti, hogy mit akar Syss elérni, hiszen persze, mondja azt Lorewnek, hogy menjen el, és ne próbáljon meg alkudni a gonoszabbik énjével, ekkor persze néhány morcos órát okozott a másik felének, de eztán ismét ártatlan emberek fognak meghalni. Akik helyében ott lehetne Lorew is, ki tudja meddig. Tényleg ennyire nem gondolja át a tündér, hogy mit mond, vagy mit tesz? Nem olyannak tűnik pedig, akit csak a vak gyűlölet hajt, hogy minél inkább kiszúrjon másik felével, és ahol lehet, a legapróbb dologban is keresztbe tegyen neki. A kérdés megerősíti hitében, miszerint Syss nem nagyon figyel rá. Nem baj, a nap nem kelt még fel, addig mást nagyon úgyse csinálhatnak, mint beszélgetnek, akkor hát minek is figyelni, el lehet mondani mindent háromszor.*
- Mint mondtam, ezen nem lehet segíteni. Belőletek soha nem lesz egy, ezt garantálhatom. Ha valahogyan mégis sikerülne összeolvasztani a két lelket (akár valami démoni mágia útján), egy őrült maradna kettőtök helyett. Valaki, aki képtelen szembenézni azzal, hogy mennyi lénynek ártott a múltban, és ezzel együtt a valóságot sem bírja. Ki tudja, talán bezárkóznál egy házba, és soha többé nm dugnád ki az orrod, ott ülnél, és ismételgetnéd, hogy ez mind meg sem történt, amíg csak az éhség vagy a szomjúság nem végez veled. Esetleg a legyengült testeddel valami betegség. A másik, az egyik személyiséget kiölni, nos... nem vagyok híve a dolognak, de démoni mágiákkal biztosan megoldható, viszont arra felkészülnék a helyedben, hogy nem te leszel kettőtök közül, aki marad. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy miért nem. Ebben szintén nem segítek, mert noha jobban kedvelem a másik feledet, attól még cseppet sem szükséges, hogy te meghalj, ezt is szeretném elkerülni. Én az elfogadást tudom javasolni. Ha megbékélnél a helyzettel, egyszerűbb lenne, főleg most. Reménykednék a helyedben, hogy a másik éned elfogadja az ajánlatomat, az talán még könnyebbé tenni a dolgodat *nem akarja ő fényezni magát, hiszen tényleg nem Syss iránti szívjóságból tette az ajánlatot, de ettől függetlenül ha a tündér kicsit hajlandó lenne tovább látni az orránál, akkor észrevehetné, hogy talán nem a semmiért beszél a szerzetes.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 17:56:35
Üzenet elküldve: 2015-10-30 17:56:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Nos, ez nem teljesen igaz, hiszen valószínűleg egy-két ujja megzúzódott a csapásokkor, ami most rettentően fáj neki. Bár kétség sem fér hozzá, hogy Lorewnek sokkata nagyobb fájdalmai és sokkalta komolyabb sérülései is vannak, mint a tündérnek.
A férfi szavai bosszantják. Pont olyan, mint egy rossz gyermek, aki szándékosan a szüleinek ellenszegülve azt teszi, amit nem kéne és egy idő után azonosul is ezzel a felfogással, annak ellenére, hogy ő nem ilyen. És hisz benne, hogy a szerzetes most a rossz gyerek itt, aki szándékosan isteníti a gonoszabbik Sysst, hogy végre értelmet adjon annak, amibe menekült.
Csakhogy azzal az aprósággal nem számolt, hogy a tündér jobbik énje mindent meg fog tenni azért, hogy helyrerázza a férfi agyát. Ha kell, meg is változtatja magát. *
- Ó, valóban? Nekem pedig ez megtiszteltetés!
* Be sem fejezi a mondatot, de már lendül is a keze, hogy egy extrém-óvatos, gyenge ütést mérjen a sérült mellkasra. Ajkát beharapva, szemét lehunyva üt ismét, szintén nagyon óvatosan.
A kis demonstráció után pedig aggódva pillant végig a férfin.
~ Sajnálom! De nem hagysz más választást! ~
Meghökken. Mintha csak a sors akarta volna, hogy ma itt összetalálkozzanak. Ez mégjobban megerősíti elszántságát, amely most már erősebb, mont egy szalmaszál. Annál biztosan erősebb.
A fejéhez vágott szavakra összehúzza magát. *
- Ne haragudj, én csak...
* Elhallgat, mert mit mondhatna? Hogy féltékeny arra, hogy a fickó jobban kedveli a másik énjét, mint őt? Hogy "köszönöm, amit értem tettél"? Nem, azt nem tudná kimondani, hiszen a másikat csak az érdekli, hogy a gonoszabbik Syss érvényesülhessen, tehát elsődlegesen nem őt akarja segíteni. Az, hogy ettől nei is jobb, az csupán egy lényegtelen kis melléklet, csupán hab a tortán. Olyan hab, amit senki nem szeret rajta kívül, ezért az összeset neki adják. *
- ... ne haragudj.
* Teszi a végére egyszerűen, majd a szégyennek kíváncsiság veszi át a helyét. *
- É-és... komolyan segítenél nekem... nekünk?
* Gondol itt a korábban elhangzott elme bajainak ápolására. Arra neki valóban szüksége lenne, hiszen egyáltalán nem egészséges ez az állapot. *
* Nos, ez nem teljesen igaz, hiszen valószínűleg egy-két ujja megzúzódott a csapásokkor, ami most rettentően fáj neki. Bár kétség sem fér hozzá, hogy Lorewnek sokkata nagyobb fájdalmai és sokkalta komolyabb sérülései is vannak, mint a tündérnek.
A férfi szavai bosszantják. Pont olyan, mint egy rossz gyermek, aki szándékosan a szüleinek ellenszegülve azt teszi, amit nem kéne és egy idő után azonosul is ezzel a felfogással, annak ellenére, hogy ő nem ilyen. És hisz benne, hogy a szerzetes most a rossz gyerek itt, aki szándékosan isteníti a gonoszabbik Sysst, hogy végre értelmet adjon annak, amibe menekült.
Csakhogy azzal az aprósággal nem számolt, hogy a tündér jobbik énje mindent meg fog tenni azért, hogy helyrerázza a férfi agyát. Ha kell, meg is változtatja magát. *
- Ó, valóban? Nekem pedig ez megtiszteltetés!
* Be sem fejezi a mondatot, de már lendül is a keze, hogy egy extrém-óvatos, gyenge ütést mérjen a sérült mellkasra. Ajkát beharapva, szemét lehunyva üt ismét, szintén nagyon óvatosan.
A kis demonstráció után pedig aggódva pillant végig a férfin.
~ Sajnálom! De nem hagysz más választást! ~
Meghökken. Mintha csak a sors akarta volna, hogy ma itt összetalálkozzanak. Ez mégjobban megerősíti elszántságát, amely most már erősebb, mont egy szalmaszál. Annál biztosan erősebb.
A fejéhez vágott szavakra összehúzza magát. *
- Ne haragudj, én csak...
* Elhallgat, mert mit mondhatna? Hogy féltékeny arra, hogy a fickó jobban kedveli a másik énjét, mint őt? Hogy "köszönöm, amit értem tettél"? Nem, azt nem tudná kimondani, hiszen a másikat csak az érdekli, hogy a gonoszabbik Syss érvényesülhessen, tehát elsődlegesen nem őt akarja segíteni. Az, hogy ettől nei is jobb, az csupán egy lényegtelen kis melléklet, csupán hab a tortán. Olyan hab, amit senki nem szeret rajta kívül, ezért az összeset neki adják. *
- ... ne haragudj.
* Teszi a végére egyszerűen, majd a szégyennek kíváncsiság veszi át a helyét. *
- É-és... komolyan segítenél nekem... nekünk?
* Gondol itt a korábban elhangzott elme bajainak ápolására. Arra neki valóban szüksége lenne, hiszen egyáltalán nem egészséges ez az állapot. *
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 15:19:32
Üzenet elküldve: 2015-10-30 15:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Igen, Lorew rettenetesen gonosz volt a tündérrel, akinek legnagyobb sérülése az, hogy... ja nem, nem sérült meg. Ugyanakkor a szerzetes a többi megnyilvánulását sem érti, bármilyen normális vagy elvont logikát próbál találni a szavak és tettek között (vagy csak szavak és szavak közt) nem sikerül neki. Nem azért, mert nem tud belelátni egy kis jótét lélek tündérke helyzetébe, hiszen találkozott már nem egy hasonlóval, csak hát... Lehetséges, hogy Syss nem fogta még fel, amit ő mond? Nem fáziskésésre gyanakszik, egyszerűen arra, hogy a kirakós darabkái szépen elzúgtak a tündér fele mellett, az összkép meg soha meg sem születhetett. Legalábbis valami nagyon hasonlóról lehet szó.*
- Na, hát akkor meg neki több oka lenne a panaszra *kivéve mondjuk ha nem is akar gyakrabban mutatkozni, ha tényleg csak néha kell levezesse a függőségét* Habár csak annál nagyobb megtiszteltetés, hogy találkozhattam vele.
*Hiszen ha kevésszer mutatkozik, akkor nem egyszerűen megtiszteltetés, hanem bőségesen szerencse is, hogy pont ma támadt kedve a sötét ég alatt a tisztáson heverészni, egyedül, védtelenül... Bármi volt is az az árny, hálát ad neki, hogy idevezette, és így találkozhatott Syss gonosz énjével. Talán mégis megérte annyi ideig szenvedni a halandókkal teli világban.*
- Először is nem mindenféle kuruzslókat kéne felkeresned. Véletlenül itt vagyok én, akinek ez a specialitása. Mármint... nem pontosan ilyen lelkek egyesítése, vagy ilyesmik, hanem általánosan az elme és a lélek bajainak ápolása. Ha kíváncsi vagy a véleményre, a szertartás egyesítés helyett eltávolított titeket egymástól, ha előtte volt átjárás köztetek gondolatban, most meg már nincs. Szóval rosszabbul el sem sülhetett volna. Vagy épp jobban, ugye, mert felteszem, nem tudod, hogy működik a lelkek egyesítése. Egészen egyszerűen kettőtök közül maradhatott volna ő is, te pedig meghalsz. Ezért nem szeretem, ha tudatlanok ütik bele az orrukat az én dolgomba. Ugyanakkor esetetekben semmiféle békés egyesítés nem lehetséges, ez nyilvánvaló, szóval a helyedben nem nagyon kísérleteznék ilyesmikkel a jövőben, mert pórul járhatsz.
*Amiatt panaszkodik a lány, hogy néha előjön a gonosz énje, és megkínoz valakit, ezért megkísérel egy szertartást, aminek a végén bizonyos eséllyel a testében már kizárólag csak a gonosz lélek lesz, és akkor aztán akárkit akármikor megkínozhat. Az más kérdés, hogy Lorew szerint ha többet lenne uralmon, akkor sem kínozna és ölne meg jelentősen több embert. Valószínűleg akkor is ugyanolyan időközönként borulna el az agya, de persze ez már csak részletkérdés.*
- Csodás *jegyzi meg* Egy csettintés, és jobb leszek, mint új koromban. Az orrom már nem vérzik, akkor nem ártana lemosnom magamról ezt a rengeteg vért, kitisztítani a mély sebet a vállamban, és mit is felejtettem el... Ó igen, a bordatörést, ami miatt nem tudok megmozdulni, hogy az imént felvázolt dolgokat elvégezzem. Sebaj, ez legyen a Namos kuruzslójának a dolga. Ha van neki, és örülnék, ha lenne. De ahhoz, hogy odajussak, kénytelen leszek megmozdulni. Átok az egészre, miért olyan bonyolult életben maradni?
*A következő szavakra pedig igencsak meglepődik. Megint jön az a fura érzés, hogy tulajdonképpen ez egy harmadik személyiség, aki eddig itt se volt, nem tud semmit a dolgokról, csak úgy benyög valamit, ami többé-kevésbé kapcsolódik a témához. A témához? Az előző mondatok egyikéhez. Nem arról van itt szó, hogy a szerzetes nem mondta, hogy nem kedveli a tündért, mert nem szakad bele a szíve, csak hát...*
- Te nem kedvelsz engem? *mordul fel* Te, akinek a legnagyobb problémája az életben, hogy a gonosz éned megöl másokat akaratod ellenére, nem kedvelsz engem, aki alkut ajánlottam neki, hogy nem öl meg, amíg szabadon megkínozhat. Tehát, valószínűleg nem lesznek új áldozatok, amíg én élek, persze nem tudhatom, de ha belemegy az ajánlatomba, és nem öl meg, akkor valószínűleg kényelmesebb, és biztonságosabb lesz neki rajtam levezetni a hajlamait, mint valaki máson. Szóval, ha megkérhetlek, kifejtenéd, hogy mégis mi a fene bajod van tulajdonképpen velem? *úgy érzi ideje már fényt gyújtani a sötétségben, mert igazán frusztráló a helyzet, hogy Lorew tudtán kívül megoldja valaki élete problémáját, aki aztán azt mondja, hogy nem kedveli...*
*Igen, Lorew rettenetesen gonosz volt a tündérrel, akinek legnagyobb sérülése az, hogy... ja nem, nem sérült meg. Ugyanakkor a szerzetes a többi megnyilvánulását sem érti, bármilyen normális vagy elvont logikát próbál találni a szavak és tettek között (vagy csak szavak és szavak közt) nem sikerül neki. Nem azért, mert nem tud belelátni egy kis jótét lélek tündérke helyzetébe, hiszen találkozott már nem egy hasonlóval, csak hát... Lehetséges, hogy Syss nem fogta még fel, amit ő mond? Nem fáziskésésre gyanakszik, egyszerűen arra, hogy a kirakós darabkái szépen elzúgtak a tündér fele mellett, az összkép meg soha meg sem születhetett. Legalábbis valami nagyon hasonlóról lehet szó.*
- Na, hát akkor meg neki több oka lenne a panaszra *kivéve mondjuk ha nem is akar gyakrabban mutatkozni, ha tényleg csak néha kell levezesse a függőségét* Habár csak annál nagyobb megtiszteltetés, hogy találkozhattam vele.
*Hiszen ha kevésszer mutatkozik, akkor nem egyszerűen megtiszteltetés, hanem bőségesen szerencse is, hogy pont ma támadt kedve a sötét ég alatt a tisztáson heverészni, egyedül, védtelenül... Bármi volt is az az árny, hálát ad neki, hogy idevezette, és így találkozhatott Syss gonosz énjével. Talán mégis megérte annyi ideig szenvedni a halandókkal teli világban.*
- Először is nem mindenféle kuruzslókat kéne felkeresned. Véletlenül itt vagyok én, akinek ez a specialitása. Mármint... nem pontosan ilyen lelkek egyesítése, vagy ilyesmik, hanem általánosan az elme és a lélek bajainak ápolása. Ha kíváncsi vagy a véleményre, a szertartás egyesítés helyett eltávolított titeket egymástól, ha előtte volt átjárás köztetek gondolatban, most meg már nincs. Szóval rosszabbul el sem sülhetett volna. Vagy épp jobban, ugye, mert felteszem, nem tudod, hogy működik a lelkek egyesítése. Egészen egyszerűen kettőtök közül maradhatott volna ő is, te pedig meghalsz. Ezért nem szeretem, ha tudatlanok ütik bele az orrukat az én dolgomba. Ugyanakkor esetetekben semmiféle békés egyesítés nem lehetséges, ez nyilvánvaló, szóval a helyedben nem nagyon kísérleteznék ilyesmikkel a jövőben, mert pórul járhatsz.
*Amiatt panaszkodik a lány, hogy néha előjön a gonosz énje, és megkínoz valakit, ezért megkísérel egy szertartást, aminek a végén bizonyos eséllyel a testében már kizárólag csak a gonosz lélek lesz, és akkor aztán akárkit akármikor megkínozhat. Az más kérdés, hogy Lorew szerint ha többet lenne uralmon, akkor sem kínozna és ölne meg jelentősen több embert. Valószínűleg akkor is ugyanolyan időközönként borulna el az agya, de persze ez már csak részletkérdés.*
- Csodás *jegyzi meg* Egy csettintés, és jobb leszek, mint új koromban. Az orrom már nem vérzik, akkor nem ártana lemosnom magamról ezt a rengeteg vért, kitisztítani a mély sebet a vállamban, és mit is felejtettem el... Ó igen, a bordatörést, ami miatt nem tudok megmozdulni, hogy az imént felvázolt dolgokat elvégezzem. Sebaj, ez legyen a Namos kuruzslójának a dolga. Ha van neki, és örülnék, ha lenne. De ahhoz, hogy odajussak, kénytelen leszek megmozdulni. Átok az egészre, miért olyan bonyolult életben maradni?
*A következő szavakra pedig igencsak meglepődik. Megint jön az a fura érzés, hogy tulajdonképpen ez egy harmadik személyiség, aki eddig itt se volt, nem tud semmit a dolgokról, csak úgy benyög valamit, ami többé-kevésbé kapcsolódik a témához. A témához? Az előző mondatok egyikéhez. Nem arról van itt szó, hogy a szerzetes nem mondta, hogy nem kedveli a tündért, mert nem szakad bele a szíve, csak hát...*
- Te nem kedvelsz engem? *mordul fel* Te, akinek a legnagyobb problémája az életben, hogy a gonosz éned megöl másokat akaratod ellenére, nem kedvelsz engem, aki alkut ajánlottam neki, hogy nem öl meg, amíg szabadon megkínozhat. Tehát, valószínűleg nem lesznek új áldozatok, amíg én élek, persze nem tudhatom, de ha belemegy az ajánlatomba, és nem öl meg, akkor valószínűleg kényelmesebb, és biztonságosabb lesz neki rajtam levezetni a hajlamait, mint valaki máson. Szóval, ha megkérhetlek, kifejtenéd, hogy mégis mi a fene bajod van tulajdonképpen velem? *úgy érzi ideje már fényt gyújtani a sötétségben, mert igazán frusztráló a helyzet, hogy Lorew tudtán kívül megoldja valaki élete problémáját, aki aztán azt mondja, hogy nem kedveli...*
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 13:32:40
Üzenet elküldve: 2015-10-30 13:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Ő maga sem érti, hogyan lehetett ennyire beszédes az imént, hiszen nagyon visszahúzódó személyiség. A pofont pedig végképp nem érti. Na meg azt sem, hogy hogy lehet a szerzetes ennyire gonosz. Nem csak vele, hanem úgy alapvetően gonosz személyiségnek gondolja. *
~ Mi történhetett vele, hogy ilyenné lett? ~
- Nem minden éjszaka az övé. Csak ritkán, mikor elég erőt gyűjt, hogy átvegye az irányítást.
* Itt egy picit megakad, mert hát ez korántsem biztos, ez csak a saját feltételezése. *
- Bár aztán ki tudja, hogy mit tett vele... velünk a szertartás.
* Mikor ezeket mondja, visszatér belé a félénkség és össze is húzza magát. *
- É-én... nem tudom, mitévő legyek...
* Saját magát is bosszantja, hogy képtelen akármit is kezdeni az őt régóta gyötrő helyzettel, de nem tud mit tenni. Ő egyszerűen ilyen, míg a másik énje a tettleges és... gonosz. Aki egyszer meg is mentette kettejüket a Szegénynegyedben, de az nem elég jó pont ahhoz, hogy megbocsásson neki mindenért. Elvégre támadójukat is brutálisan megölte. *
- Nem vérzik.
* Többet nem is mond, csak szúrósan nézi a szerzetest.
~ Biztosan fejre ejtették. ~
Nem tudja, hogy mivel vágjon vissza. Igazából vissza sem akar vágni. Ő olyat nem szokott, viszont tényleg "dicsérendő", hogy sikerült egy pofont is kicsikarnia a lányból, habár közre játszott a lelkiállapota is, mert ha nem lenne ennyire zaklatott és teljesen kipihent lenne (ahogyan arra korábban a férfi is rávilágított), akkor esélytelen, hogy ilyet vagy ehhez hasonló reakciót váltson ki a tündérkéből. *
- Hidd el, én sem kedvellek!
* Bár ez nem teljesen igaz, hiszen valami vonzó is van annak személyiségében. Talán az, hogy ismeretlen számára? De ez is pontatlan, hiszen csak meg akarja változtatni, és akárki akármit is mond, erről a tervéről nem fog csak úgy lemondani. Most végre talált egy célt; mindenkit, aki a másik énjéhez hasonlóan gondolkodik, meg kell változtatni, s a legvégén, mikor már csak "Gonosz Syss" marad egyedül, akkor végez vele egyszer s mindenkorra. *
* Ő maga sem érti, hogyan lehetett ennyire beszédes az imént, hiszen nagyon visszahúzódó személyiség. A pofont pedig végképp nem érti. Na meg azt sem, hogy hogy lehet a szerzetes ennyire gonosz. Nem csak vele, hanem úgy alapvetően gonosz személyiségnek gondolja. *
~ Mi történhetett vele, hogy ilyenné lett? ~
- Nem minden éjszaka az övé. Csak ritkán, mikor elég erőt gyűjt, hogy átvegye az irányítást.
* Itt egy picit megakad, mert hát ez korántsem biztos, ez csak a saját feltételezése. *
- Bár aztán ki tudja, hogy mit tett vele... velünk a szertartás.
* Mikor ezeket mondja, visszatér belé a félénkség és össze is húzza magát. *
- É-én... nem tudom, mitévő legyek...
* Saját magát is bosszantja, hogy képtelen akármit is kezdeni az őt régóta gyötrő helyzettel, de nem tud mit tenni. Ő egyszerűen ilyen, míg a másik énje a tettleges és... gonosz. Aki egyszer meg is mentette kettejüket a Szegénynegyedben, de az nem elég jó pont ahhoz, hogy megbocsásson neki mindenért. Elvégre támadójukat is brutálisan megölte. *
- Nem vérzik.
* Többet nem is mond, csak szúrósan nézi a szerzetest.
~ Biztosan fejre ejtették. ~
Nem tudja, hogy mivel vágjon vissza. Igazából vissza sem akar vágni. Ő olyat nem szokott, viszont tényleg "dicsérendő", hogy sikerült egy pofont is kicsikarnia a lányból, habár közre játszott a lelkiállapota is, mert ha nem lenne ennyire zaklatott és teljesen kipihent lenne (ahogyan arra korábban a férfi is rávilágított), akkor esélytelen, hogy ilyet vagy ehhez hasonló reakciót váltson ki a tündérkéből. *
- Hidd el, én sem kedvellek!
* Bár ez nem teljesen igaz, hiszen valami vonzó is van annak személyiségében. Talán az, hogy ismeretlen számára? De ez is pontatlan, hiszen csak meg akarja változtatni, és akárki akármit is mond, erről a tervéről nem fog csak úgy lemondani. Most végre talált egy célt; mindenkit, aki a másik énjéhez hasonlóan gondolkodik, meg kell változtatni, s a legvégén, mikor már csak "Gonosz Syss" marad egyedül, akkor végez vele egyszer s mindenkorra. *
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 12:47:47
Üzenet elküldve: 2015-10-30 12:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nocsak, a tündérnek ez az énje is tud beszélni? Ez eddig fel sem tűnt Lorewnek. Persze eddig annyira nem is figyelt oda, viszont az első tombolási hullám érdekesnek tűnik. Nem a tartalma, sokkal inkább a közlés formája miatt. Azt persze gondolta, hogy nem lehet egy álom neki, de hát lássuk be, a másik felének sem az. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy mindeközben nagyban függenek egymástól, és egyikük sem lenne ilyen szélsőséges, ha külön testük lenne. Általában az ilyen ellentétek kiélezik egymást, talán mindkettőjük unalmas lenne külön-külön, de így... Nos, felkeltik Lorew érdeklődését.*
- Valóban nem tudom *jegyzi meg* És olyankor még kialvatlan is az ember, vagyis a tündér, nem? Mármint te pihenhetsz, vagy ilyenek, de a testetek maga továbbra is terhelés alatt van, ez egy idő után nagyon nem jó.
*Persze ez nyilván kizárja, hogy valamelyikük mindig uralmon legyen, hiszen aludniuk is kell, illetve a testnek pihenésre szüksége van. Ha mindig valamelyikük mozgatná, akkor már rég halottak lennének. Ebből viszont az következik, hogy az egyikük kicsit többet van jelen, mint a másik, habár egyértelműen nem tudná megtippelni, hogy melyik melyik.*
- Mindenkinek jár egy esély a boldogságra *jegyzi meg* Talán annyira lefoglal benneteket az ellenségeskedés, hogy el is feledkeztek a saját boldogságotokról. Miért gondolod, hogy neki jobb? Lehet élhetnétek egy-egy fél életet egymás mellett is... *tűnődik el.
Gyakorlatilag mindkettejük számára a másik létezése egyfajta akadályozó tényező, holott nem kéne az legyen, ha nem dolgoznának ennyire egymás ellen. A jobbik énje mikor nem is olyan rég hatalomra jutott, megpróbált elfutni, pedig ha a gonosz énjének mások halálra kínzása jelenti az örömöt, akkor igazán nem kéne ezt tennie. De hát mindegy, ez részéről csak a térítés rész visszaszolgáltatása volt, csak hogy azért lássa a tündér, hogy nem is olyan jó, mikor belebeszélnek az emberfia életébe.*
- Mert az megoldás lenne igaz? Megölni... Persze hogy ti csak erre tudtok gondolni! *miért mindenki így akar minden problémát megoldani? Miért hiszik, hogy ez megoldást szolgáltat bármire is?* Mellesleg ha az lenne a terved, hogy megöld magad, valaki úgyis belebeszélne, pedig teljes mértékben alanyi jogod eldönteni, hogy megölöd-e magad. De őt megölni... Ahhoz nincs jogod, ugyanolyan gyilkosság lenne, mint bármely másik.
*Aztán a következő kép egy villanás, némi fájdalommal tarkítva, amit az arcán érez. Persze tök mindegy, mekkora a tündér keze, a pofon az csíp, ha csattan. És ez csattan.*
- Ááhh *nem kiált, sokkal inkább sértetten felhördül* Legalább ököllel csináltad volna, mint a másik feled. Így csíp... Jut is eszembe, vérzik még az orrom? *ugyanis az egyik ökölcsapás nem is olyan régen az orrát találta el, az pedig rettentő sérülékeny pont. Ha nem is okoz akkora fájdalmat, de egy kis vércsíkot okozott, végig az arcán, ami mostanra valószínűleg már odaszáradt, ha utánpótlást nem kapott.*
- Felesleges *jegyzi meg a bocsánatkérésre* Látod, nem is vagy te olyan elveszett, hiába hiszi azt mindenki... beleértve téged is. Van még remény a számodra is, habár nem vagy olyan szimpatikus, mint a másik feled... ne vedd magadra, megesik. Általában olyasmiket hozok ki a halandókból, amit alapvetően nem szoktak csinálni, sokszor tűnődtem már azon, hogyan kereshetnék ezzel pénzt. Aztán rájöttem, hogy egy szerzetesnek nincs szüksége pénzre. Eltereltem a témát... Miről is beszéltünk? *lényegesen jobb lett a kedve most, hogy végre a tündér jobbik énjéből is ki tudott csikarni némi interakciót.*
*Nocsak, a tündérnek ez az énje is tud beszélni? Ez eddig fel sem tűnt Lorewnek. Persze eddig annyira nem is figyelt oda, viszont az első tombolási hullám érdekesnek tűnik. Nem a tartalma, sokkal inkább a közlés formája miatt. Azt persze gondolta, hogy nem lehet egy álom neki, de hát lássuk be, a másik felének sem az. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy mindeközben nagyban függenek egymástól, és egyikük sem lenne ilyen szélsőséges, ha külön testük lenne. Általában az ilyen ellentétek kiélezik egymást, talán mindkettőjük unalmas lenne külön-külön, de így... Nos, felkeltik Lorew érdeklődését.*
- Valóban nem tudom *jegyzi meg* És olyankor még kialvatlan is az ember, vagyis a tündér, nem? Mármint te pihenhetsz, vagy ilyenek, de a testetek maga továbbra is terhelés alatt van, ez egy idő után nagyon nem jó.
*Persze ez nyilván kizárja, hogy valamelyikük mindig uralmon legyen, hiszen aludniuk is kell, illetve a testnek pihenésre szüksége van. Ha mindig valamelyikük mozgatná, akkor már rég halottak lennének. Ebből viszont az következik, hogy az egyikük kicsit többet van jelen, mint a másik, habár egyértelműen nem tudná megtippelni, hogy melyik melyik.*
- Mindenkinek jár egy esély a boldogságra *jegyzi meg* Talán annyira lefoglal benneteket az ellenségeskedés, hogy el is feledkeztek a saját boldogságotokról. Miért gondolod, hogy neki jobb? Lehet élhetnétek egy-egy fél életet egymás mellett is... *tűnődik el.
Gyakorlatilag mindkettejük számára a másik létezése egyfajta akadályozó tényező, holott nem kéne az legyen, ha nem dolgoznának ennyire egymás ellen. A jobbik énje mikor nem is olyan rég hatalomra jutott, megpróbált elfutni, pedig ha a gonosz énjének mások halálra kínzása jelenti az örömöt, akkor igazán nem kéne ezt tennie. De hát mindegy, ez részéről csak a térítés rész visszaszolgáltatása volt, csak hogy azért lássa a tündér, hogy nem is olyan jó, mikor belebeszélnek az emberfia életébe.*
- Mert az megoldás lenne igaz? Megölni... Persze hogy ti csak erre tudtok gondolni! *miért mindenki így akar minden problémát megoldani? Miért hiszik, hogy ez megoldást szolgáltat bármire is?* Mellesleg ha az lenne a terved, hogy megöld magad, valaki úgyis belebeszélne, pedig teljes mértékben alanyi jogod eldönteni, hogy megölöd-e magad. De őt megölni... Ahhoz nincs jogod, ugyanolyan gyilkosság lenne, mint bármely másik.
*Aztán a következő kép egy villanás, némi fájdalommal tarkítva, amit az arcán érez. Persze tök mindegy, mekkora a tündér keze, a pofon az csíp, ha csattan. És ez csattan.*
- Ááhh *nem kiált, sokkal inkább sértetten felhördül* Legalább ököllel csináltad volna, mint a másik feled. Így csíp... Jut is eszembe, vérzik még az orrom? *ugyanis az egyik ökölcsapás nem is olyan régen az orrát találta el, az pedig rettentő sérülékeny pont. Ha nem is okoz akkora fájdalmat, de egy kis vércsíkot okozott, végig az arcán, ami mostanra valószínűleg már odaszáradt, ha utánpótlást nem kapott.*
- Felesleges *jegyzi meg a bocsánatkérésre* Látod, nem is vagy te olyan elveszett, hiába hiszi azt mindenki... beleértve téged is. Van még remény a számodra is, habár nem vagy olyan szimpatikus, mint a másik feled... ne vedd magadra, megesik. Általában olyasmiket hozok ki a halandókból, amit alapvetően nem szoktak csinálni, sokszor tűnődtem már azon, hogyan kereshetnék ezzel pénzt. Aztán rájöttem, hogy egy szerzetesnek nincs szüksége pénzre. Eltereltem a témát... Miről is beszéltünk? *lényegesen jobb lett a kedve most, hogy végre a tündér jobbik énjéből is ki tudott csikarni némi interakciót.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 12:18:24
Üzenet elküldve: 2015-10-30 12:18:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
*Res nem bírta elviselni a város zaját, így keveredett a tisztás felé, ahol több mint egy hattal ezelőtt járt utoljára. Cipőjét az egyre dúsuló fűtengerben leveszi, a fűzők szorításából kiszabaduló lába is fellélegzik, úgy mint maga a tündér a szekerektől és kofáktól hangos város után. Egy félreeső helyet keres magának, ahol mindenkitől távol leülhet, és a madárcsiripeléstől alig hasogató fejjel próbálja elmulasztani az émelygést. Inkább kevesebb mint több sikerrel. Hanyatt fekszik a fűben, és tompán bámulja maga előtt az égboltot.*
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 09:39:06
Üzenet elküldve: 2015-10-30 09:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Kezd megijedni a férfitől; mintha sötétebbik énjének lelkitársára lelt volna. A férdi hangjából áradó boldogság feldühíti a lányt. Elvégre fogalma sincs róla, miket beszél. Senkinek nem kívánja ezt az állapotot és nagyon úgy tűnik, hogy a sérült szerzetesnek nagyon is tetszik a dolog. *
- Nem tudod, miken mentem át miatta! Fogalmad sincs, milyen érzés reggelente arra ébredni, hogy vérfürdő vesz körül és ismeretlen emberek halálsikolyai visszhangoznak a fejedben! Vagy hogy milyen érzés azzal a gondolattal lefeküdni, hogy most vajon kit fog megkínozni és megölni!
* A düh, amit a férfi ostobasága miatt érez, elködösíti elméjét és ezért észre sem veszi, hogy kiabál vele, miközben kövér könnyei ismét potyognak ruháját markoló kézfejére. *
- Legszívesebben megölném magam, hogy soha senkinek ne kelljen szenvednie ez a... lény miatt! Léteznie sem szabadna!
* Annyira elborítja agyát a düh, hogy mire Lorew a mondandója végére ér, Syessiss már fel is pattant, hogy lekeverjen neki egy pofont. Igazából nem mondható erősnek, de ez az első alkalom, hogy saját dühét máson vezeti le.
Kezeit szája elé kapja és levegőt is elfelejt venni. *
- Sajnálom! É-én nem akartam!
* Bár meg kell hagyni, ez tényleg visszazökkentette őt a harag ködéből. *
* Kezd megijedni a férfitől; mintha sötétebbik énjének lelkitársára lelt volna. A férdi hangjából áradó boldogság feldühíti a lányt. Elvégre fogalma sincs róla, miket beszél. Senkinek nem kívánja ezt az állapotot és nagyon úgy tűnik, hogy a sérült szerzetesnek nagyon is tetszik a dolog. *
- Nem tudod, miken mentem át miatta! Fogalmad sincs, milyen érzés reggelente arra ébredni, hogy vérfürdő vesz körül és ismeretlen emberek halálsikolyai visszhangoznak a fejedben! Vagy hogy milyen érzés azzal a gondolattal lefeküdni, hogy most vajon kit fog megkínozni és megölni!
* A düh, amit a férfi ostobasága miatt érez, elködösíti elméjét és ezért észre sem veszi, hogy kiabál vele, miközben kövér könnyei ismét potyognak ruháját markoló kézfejére. *
- Legszívesebben megölném magam, hogy soha senkinek ne kelljen szenvednie ez a... lény miatt! Léteznie sem szabadna!
* Annyira elborítja agyát a düh, hogy mire Lorew a mondandója végére ér, Syessiss már fel is pattant, hogy lekeverjen neki egy pofont. Igazából nem mondható erősnek, de ez az első alkalom, hogy saját dühét máson vezeti le.
Kezeit szája elé kapja és levegőt is elfelejt venni. *
- Sajnálom! É-én nem akartam!
* Bár meg kell hagyni, ez tényleg visszazökkentette őt a harag ködéből. *
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 08:40:53
Üzenet elküldve: 2015-10-30 08:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Hát talán jobb is... Két ilyen különböző lény jobb is ha nem tud kapcsolatba kerülni egymással. Talán ebből a szempontból még hasznos is volt a szertartás, gratulálhat Coinakárkinek, akivel egyébként egyazon szobában kéne lennie. Viccnek jó, de... nem szeretné, ha valaki levelekkel szemetelné tele a szobáját.*
- Hát nem is baj *reagálja le végül a dolgot. Egyrészt bizonyosan nem jönnének ki jól, másrészt ezt az én talán csak bosszantaná a gonosz felét. Ami azt illeti, nem mondhatni teljességgel bosszantónak, csak hagyná, hogy az embernek legyen saját véleménye ahelyett, hogy a sajátját akarja ráerőltetni.*
- Igen... *mondja ismét olyan másvilági boldogsággal átitatódva* Annyira gonosz...
*Valójában Lorew szinte alig találkozott még hozzá hasonlóval, és úgy érzi, életének azon részét egyszerűen elvesztegette. És ez borzasztó. Mondjuk most már helyrebillent az élet rendje, de hát azért kellemetlen. Ha korábban jött volna rá arra, hogy vannak ilyenek... Vagy hogy létezik ez a tündér. Nem, az nem lett volna jó, biztosan megakadályozza a szertartást, aminek célja ostobaság lett volna, de a végeredménye viszonylag hasznos. Csak ne próbálkozzon még egyszer hasonlóval, mert annak a végén csúnya vége lehet. Úgy mint levágott kezek, vagy ilyenek... Aztán persze megint csak jön a térítés. Miért is haltak ki a régi korok papjai? Vagy halasztották ki őket a mágusok? Mert a világon mindenki utálja, ha megpróbálnak ráerőltetni egy olyan hitet, amihez semmi köze. Az ember saját tapasztalatai alapján tanul, és ebből fejlődik ki a hite, meg az elképzelései. Ne élheti más életét, nem hihet abban, amiben más hisz, mivel az a saját személyiség teljes megerőszakolása. Az érintés, majd a visszahúzódás után kicsit még vár.*
- Eddig is utáltam őket, meg magamat is, felesleges ezen szaporítani a szót. Vagy legalábbis én feleslegesnek érzem, húsz év után szerinted pont egy öt perces beszélgetés fog meggyőzni. Megvagyok, köszönöm az aggodalmat *ez még egy fokkal rosszabb is, mintha simán csak megsértődne, mint a többiek. Amikor azt mondja, utálja az összes halandót, azt aktuális beszélgetőtársa legalább annyira személyesnek szokta venni, mintha miatta találta volna ki. Az ilyenek valahogy mindig azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ, holott Lorewet cseppet sem érdeklik. Ez a világszemlélete régen kialakult már, mindenkitől függetlenül, szóval felesleges is ezen rágódni. Na meg lebeszélni róla, az még főleg felesleges.*
- Mellesleg mostanáig egyszerűen azt mondtam, hogy gyűlölök minden halandót, most azt mondom, hogy majdnem mindet. Tulajdonképpen az elmúlt fél órában többet változott a világszemléletem, mint egész életem alatt, mit szeretnél még ennél is többet elérni?
*Persze reális keretek közt, ezt igazán hozzátehette volna, mert a tündér nyilván olyasmit vár, hogy majd most hirtelen teljesen visszájára fordul a személyisége, meg ilyenek, de hát el nem ítélhető módon reménykedik ilyenekben. Ez kölcsönös, Lorew is hasonlókban bízik a tündérrel kapcsolatban.*
*Hát talán jobb is... Két ilyen különböző lény jobb is ha nem tud kapcsolatba kerülni egymással. Talán ebből a szempontból még hasznos is volt a szertartás, gratulálhat Coinakárkinek, akivel egyébként egyazon szobában kéne lennie. Viccnek jó, de... nem szeretné, ha valaki levelekkel szemetelné tele a szobáját.*
- Hát nem is baj *reagálja le végül a dolgot. Egyrészt bizonyosan nem jönnének ki jól, másrészt ezt az én talán csak bosszantaná a gonosz felét. Ami azt illeti, nem mondhatni teljességgel bosszantónak, csak hagyná, hogy az embernek legyen saját véleménye ahelyett, hogy a sajátját akarja ráerőltetni.*
- Igen... *mondja ismét olyan másvilági boldogsággal átitatódva* Annyira gonosz...
*Valójában Lorew szinte alig találkozott még hozzá hasonlóval, és úgy érzi, életének azon részét egyszerűen elvesztegette. És ez borzasztó. Mondjuk most már helyrebillent az élet rendje, de hát azért kellemetlen. Ha korábban jött volna rá arra, hogy vannak ilyenek... Vagy hogy létezik ez a tündér. Nem, az nem lett volna jó, biztosan megakadályozza a szertartást, aminek célja ostobaság lett volna, de a végeredménye viszonylag hasznos. Csak ne próbálkozzon még egyszer hasonlóval, mert annak a végén csúnya vége lehet. Úgy mint levágott kezek, vagy ilyenek... Aztán persze megint csak jön a térítés. Miért is haltak ki a régi korok papjai? Vagy halasztották ki őket a mágusok? Mert a világon mindenki utálja, ha megpróbálnak ráerőltetni egy olyan hitet, amihez semmi köze. Az ember saját tapasztalatai alapján tanul, és ebből fejlődik ki a hite, meg az elképzelései. Ne élheti más életét, nem hihet abban, amiben más hisz, mivel az a saját személyiség teljes megerőszakolása. Az érintés, majd a visszahúzódás után kicsit még vár.*
- Eddig is utáltam őket, meg magamat is, felesleges ezen szaporítani a szót. Vagy legalábbis én feleslegesnek érzem, húsz év után szerinted pont egy öt perces beszélgetés fog meggyőzni. Megvagyok, köszönöm az aggodalmat *ez még egy fokkal rosszabb is, mintha simán csak megsértődne, mint a többiek. Amikor azt mondja, utálja az összes halandót, azt aktuális beszélgetőtársa legalább annyira személyesnek szokta venni, mintha miatta találta volna ki. Az ilyenek valahogy mindig azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ, holott Lorewet cseppet sem érdeklik. Ez a világszemlélete régen kialakult már, mindenkitől függetlenül, szóval felesleges is ezen rágódni. Na meg lebeszélni róla, az még főleg felesleges.*
- Mellesleg mostanáig egyszerűen azt mondtam, hogy gyűlölök minden halandót, most azt mondom, hogy majdnem mindet. Tulajdonképpen az elmúlt fél órában többet változott a világszemléletem, mint egész életem alatt, mit szeretnél még ennél is többet elérni?
*Persze reális keretek közt, ezt igazán hozzátehette volna, mert a tündér nyilván olyasmit vár, hogy majd most hirtelen teljesen visszájára fordul a személyisége, meg ilyenek, de hát el nem ítélhető módon reménykedik ilyenekben. Ez kölcsönös, Lorew is hasonlókban bízik a tündérrel kapcsolatban.*
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 07:29:36
Üzenet elküldve: 2015-10-30 07:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Nagyot sóhajt a férfi találgatására. Az lesz a legjobb, ha ezt elmondja neki. *
- De. Vagyis csak volt ilyen kapcsolatunk. A szertartásig. Azután viszont már nem.
* Vajon azt is elmondja neki, hogy folyamatosan lelkét terrorizálta? Akkor talán megértené, hogy miért nem lenne szabad egy ilyen tündérnek léteznie. *
- Ő-ő annyira gonosz!
* A tekintetében levő fájdalomba egy kevés elszántság is folyik, amit a másik vagy lát vagy nem, de sokkalvalószínűbb, hogy nem. *
- Igen, ő!
* A leírás talán pontosabb sem lehetne
~ Igazi erdei elf. ~
Akármennyire is próbálta elfeledni, hogy ott hagyta őt, akármennyire is próbálta tagadni, hogy vonzódott(-dik) hozzá, az hogy Lorew is ismeri őt, boldogsággal tölti el szívét, ami ebben a helyzetben igenis sokat ér. *
- De... de nem utálhatod magad! Ez tönkre fog tenni!
* Aggodalmasan mozdul a férfi felé, hogy úgy tegyen, mint a regényekben, mikor azokban is lebeszélnek valakit valamiről; kezét ráteszi a férfi kézfejére s csak most tudatosul benne a mozdulat bensőségessége. Nagyon gyorsan visszarántja kezét és fülig pirulva hajtja le fejét ismét. *
- De miért utálod őket?
* Az arcáról s hangjából talán ki tudja olvasni, hogy úgy kezeli, úgy akarka kezelni, mint egy szárnya szegett madarat, akitől valaki nagygonoszság árán vette el a szárnyait, s a bánat, gyötrelem és csalódás tette olyánná, amilyenné. *
~ Csak ez történhetett, igen! ~
* Nagyot sóhajt a férfi találgatására. Az lesz a legjobb, ha ezt elmondja neki. *
- De. Vagyis csak volt ilyen kapcsolatunk. A szertartásig. Azután viszont már nem.
* Vajon azt is elmondja neki, hogy folyamatosan lelkét terrorizálta? Akkor talán megértené, hogy miért nem lenne szabad egy ilyen tündérnek léteznie. *
- Ő-ő annyira gonosz!
* A tekintetében levő fájdalomba egy kevés elszántság is folyik, amit a másik vagy lát vagy nem, de sokkalvalószínűbb, hogy nem. *
- Igen, ő!
* A leírás talán pontosabb sem lehetne
~ Igazi erdei elf. ~
Akármennyire is próbálta elfeledni, hogy ott hagyta őt, akármennyire is próbálta tagadni, hogy vonzódott(-dik) hozzá, az hogy Lorew is ismeri őt, boldogsággal tölti el szívét, ami ebben a helyzetben igenis sokat ér. *
- De... de nem utálhatod magad! Ez tönkre fog tenni!
* Aggodalmasan mozdul a férfi felé, hogy úgy tegyen, mint a regényekben, mikor azokban is lebeszélnek valakit valamiről; kezét ráteszi a férfi kézfejére s csak most tudatosul benne a mozdulat bensőségessége. Nagyon gyorsan visszarántja kezét és fülig pirulva hajtja le fejét ismét. *
- De miért utálod őket?
* Az arcáról s hangjából talán ki tudja olvasni, hogy úgy kezeli, úgy akarka kezelni, mint egy szárnya szegett madarat, akitől valaki nagygonoszság árán vette el a szárnyait, s a bánat, gyötrelem és csalódás tette olyánná, amilyenné. *
~ Csak ez történhetett, igen! ~
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 00:09:45
Üzenet elküldve: 2015-10-30 00:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Na, hát akkor volt értelme kérdeznie, ha a tündér egyébként úgysem tud válaszolni. Akkor minek kéri, hogy kérdezzen? Nem, így nem fognak egy lépést sem előrehaladni, az biztos. Egy halk sóhajt ugyan megereszt (nagyobbat nem mer) de feleslegesnek érzi, hogy ennél tovább firtassa a dolgokat. Legalább azt az egyet megtippelhette volna, hogy gonoszabbik énje miért hagyta életben Lorewet, de így csak a saját teóriái maradnak a férfinek. Igazából be kell ismerje magának, alig bírja kivárni, hogy újra találkozhasson vele...*
- És akkor köztetek nem lehetséges átjárás... *tűnődik el* Nem ismeritek egymás gondolatait, nem tudtok egymással beszélgetni, vagy ilyenek... *ezúttal nem kérdez, ezt kijelenti. Elég nyilvánvaló, hogy így van, már csak Syss reakcióiból is, amikor átvette az uralmat. Vagy amikor a gonosz énje átadta neki. Ez utóbbi persze további kérdéseket vetne fel, hogy vajon miért tűnt el egy beszélgetés közepén, vagy ilyenek, de...*
- Coinleach... egyedi ismertetőjele, hogy ruháját ágak és levelek fedik *az Ellentétek rendjének immáron oszlopos tagja, így Lorew számára érinthetetlen. Legalábbis a hagyományos gyilkolós formában. Azonban Eralil megtilthatná a mágusnak, hogy újabb ilyen merényletet próbáljon meg elkövetni a tündér gonosz énje ellen... Igen, ez lesz az, egyszerűen összehord majd valamit arról, hogy kutatást szeretne végezni ez ügyben, vagy ilyenek, és Eralilnak nem lesz kifogása. Legalábbis nagyon reméli, hogy nem neki kell a kis harcot megvívnia az ágas-bogas mágussal, annak gyakran a "méreg a borban" a vége. majd még ha az is kiderül, hogy az a Bato is a rend tagja, na akkor lesz még fennforgás.*
- Majd megkérdezem tőle, ha legközelebb alkalmam nyílik rá... és nem felejtem el *tart a tündér gonoszabbik énjétől, és a félelem gyakran kiveri a fejéből a dolgokat, vagy egyáltalán ellehetetleníti számára, hogy értelmes, logikailag összepasszoló gondolatokat fűzzön fel egy láncra. Éppen így igazából felesleges bármin is gondolkodnia, hogy mit tenne akkor, mivel az úgyis teljes mértékben a körülményektől fog függeni, hogy mit tud mondani és kérdezni, és mit nem. A név pedig sokadrangú dolog, elvégre szólíthatja akárhogyan, vagy legalábbis... ha a lány szeretne magának valami speciális megnevezést, ezt az igényét valószínűleg Lorew tudtára fogja hozni.*
- Felettébb... *bólintana is, mintha teljesen egyértelmű dolog lenne magát gyűlölnie. Számára mondjuk az, miért lepődik meg ezen mindenki? Ez éppen olyan, mintha mondjuk nem szeretné a húst. Akkor nyilván azt a szeletet sem enné meg, ami az ő tányérján van. Milyen hülyeség lenne úgy ítéletet mondania a halandó fajok felett, hogy magát nem tekinti annak? Ki vehetné úgy komolyan? Őt ez teszi igazán veszélyessé, hogy saját halandó mivoltával is tisztában van, és gyűlöli magát emiatt.*
- Eddig válogatás nélkül minden halandót utáltam *jegyzi meg, miközben újból a fekete égboltra mered. Nem igazán tudja, hogy van-e értelme folytatnia a dolgot. Mondja azt, hogy a tündér gonoszabbik énjét megkedvelte? Igazából ilyet nem lenne joga állítani. Egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretné a jövőben a közelében tudni a tündért, meg ilyenek...*
- A halandókból nem sok lesz, csak por és föld. Ha létezik is egy világ, ahová átérnek haláluk után, akkor is halandók maradnak. Hiszen már meghaltak egyszer. Nem is viszonyíthatóak az olyan lényekhez, akik a halál fogalmát sem ismerik.
*Ezért is nincs értelme belemenni ilyesmibe, hogy halhatatlanná válik-e a lélek a halál után, egyáltalán tovább él-e, vagy ilyen ostobaságok. Ha egyszer meghalsz, halandóvá válsz, ez a törvény.*
*Na, hát akkor volt értelme kérdeznie, ha a tündér egyébként úgysem tud válaszolni. Akkor minek kéri, hogy kérdezzen? Nem, így nem fognak egy lépést sem előrehaladni, az biztos. Egy halk sóhajt ugyan megereszt (nagyobbat nem mer) de feleslegesnek érzi, hogy ennél tovább firtassa a dolgokat. Legalább azt az egyet megtippelhette volna, hogy gonoszabbik énje miért hagyta életben Lorewet, de így csak a saját teóriái maradnak a férfinek. Igazából be kell ismerje magának, alig bírja kivárni, hogy újra találkozhasson vele...*
- És akkor köztetek nem lehetséges átjárás... *tűnődik el* Nem ismeritek egymás gondolatait, nem tudtok egymással beszélgetni, vagy ilyenek... *ezúttal nem kérdez, ezt kijelenti. Elég nyilvánvaló, hogy így van, már csak Syss reakcióiból is, amikor átvette az uralmat. Vagy amikor a gonosz énje átadta neki. Ez utóbbi persze további kérdéseket vetne fel, hogy vajon miért tűnt el egy beszélgetés közepén, vagy ilyenek, de...*
- Coinleach... egyedi ismertetőjele, hogy ruháját ágak és levelek fedik *az Ellentétek rendjének immáron oszlopos tagja, így Lorew számára érinthetetlen. Legalábbis a hagyományos gyilkolós formában. Azonban Eralil megtilthatná a mágusnak, hogy újabb ilyen merényletet próbáljon meg elkövetni a tündér gonosz énje ellen... Igen, ez lesz az, egyszerűen összehord majd valamit arról, hogy kutatást szeretne végezni ez ügyben, vagy ilyenek, és Eralilnak nem lesz kifogása. Legalábbis nagyon reméli, hogy nem neki kell a kis harcot megvívnia az ágas-bogas mágussal, annak gyakran a "méreg a borban" a vége. majd még ha az is kiderül, hogy az a Bato is a rend tagja, na akkor lesz még fennforgás.*
- Majd megkérdezem tőle, ha legközelebb alkalmam nyílik rá... és nem felejtem el *tart a tündér gonoszabbik énjétől, és a félelem gyakran kiveri a fejéből a dolgokat, vagy egyáltalán ellehetetleníti számára, hogy értelmes, logikailag összepasszoló gondolatokat fűzzön fel egy láncra. Éppen így igazából felesleges bármin is gondolkodnia, hogy mit tenne akkor, mivel az úgyis teljes mértékben a körülményektől fog függeni, hogy mit tud mondani és kérdezni, és mit nem. A név pedig sokadrangú dolog, elvégre szólíthatja akárhogyan, vagy legalábbis... ha a lány szeretne magának valami speciális megnevezést, ezt az igényét valószínűleg Lorew tudtára fogja hozni.*
- Felettébb... *bólintana is, mintha teljesen egyértelmű dolog lenne magát gyűlölnie. Számára mondjuk az, miért lepődik meg ezen mindenki? Ez éppen olyan, mintha mondjuk nem szeretné a húst. Akkor nyilván azt a szeletet sem enné meg, ami az ő tányérján van. Milyen hülyeség lenne úgy ítéletet mondania a halandó fajok felett, hogy magát nem tekinti annak? Ki vehetné úgy komolyan? Őt ez teszi igazán veszélyessé, hogy saját halandó mivoltával is tisztában van, és gyűlöli magát emiatt.*
- Eddig válogatás nélkül minden halandót utáltam *jegyzi meg, miközben újból a fekete égboltra mered. Nem igazán tudja, hogy van-e értelme folytatnia a dolgot. Mondja azt, hogy a tündér gonoszabbik énjét megkedvelte? Igazából ilyet nem lenne joga állítani. Egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretné a jövőben a közelében tudni a tündért, meg ilyenek...*
- A halandókból nem sok lesz, csak por és föld. Ha létezik is egy világ, ahová átérnek haláluk után, akkor is halandók maradnak. Hiszen már meghaltak egyszer. Nem is viszonyíthatóak az olyan lényekhez, akik a halál fogalmát sem ismerik.
*Ezért is nincs értelme belemenni ilyesmibe, hogy halhatatlanná válik-e a lélek a halál után, egyáltalán tovább él-e, vagy ilyen ostobaságok. Ha egyszer meghalsz, halandóvá válsz, ez a törvény.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 23:40:26
Üzenet elküldve: 2015-10-29 23:40:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Furcsállja azt, hogy az ismeretlennek egy csupán kis semmiség.
~ Akkor mi az, ami számít neki?! ~
A kérésére olyan kérdéseket kap, amikre igazából nem nagyon tud felelni, hiszen azokat csak a másik fél tudná pontosan megválaszolni. Vagy még ő sem. *
- Igazából, ezeket nemigazán tudom.
* Feleli leszegett fejjel.
Úgy tűnik beszélgetőpartnerének nemigen tetszik az a hír, hogy megpróbáltak végezni a másik énjével. *
- Hát, Coinleachnek hívják... egy nagyon barátságos elf és egy Bato nevezetű szerzetes segített nekem.
* Nem nagyon gondok bele, hogy ez a szerzetesnek nem nagyon tetszik, s ejti is a témát. *
- Igen, Syss.
* Mosolyodik el, hiszen ő is ezt a becenevet adta magának és mindenki ezen is szólítja. Majjd elgondolkozik.
~ Sosem neveztem semminek. ~
Csupán vállrándít egyet. *
- Nem tudom. Szerintem Syssnek hívatja ő is magát.
* A kis monológját pedig elkerkedett szemekkel hallgatja. Szó szerint nem hisz a fülének.
~ Pont mintha Őt hallanám! ~
Ez alatt arra gondol, hogy nem egyszer hallotta már ezt sötétebbik énjétől. *
- De-de-de... te is halandó vagy! Magadat is utálod?
* Erősködik, de közben alig észrevehetően hátrébb csúszik picit. *
- És a halandókból lesznek a halhatatlan lelkek is, nem?!
* Nem akarja feladni, nem akarja a gonosz én szavait egy másik embertől is hallani. Pláne nem olyantól, akit előtte megkínzott. Ezt nem hagyhatja annyiban, nem létezhet még egy olyan gonosz, mint ő. *
~ Meg kell őt változtatnom! ~
* Furcsállja azt, hogy az ismeretlennek egy csupán kis semmiség.
~ Akkor mi az, ami számít neki?! ~
A kérésére olyan kérdéseket kap, amikre igazából nem nagyon tud felelni, hiszen azokat csak a másik fél tudná pontosan megválaszolni. Vagy még ő sem. *
- Igazából, ezeket nemigazán tudom.
* Feleli leszegett fejjel.
Úgy tűnik beszélgetőpartnerének nemigen tetszik az a hír, hogy megpróbáltak végezni a másik énjével. *
- Hát, Coinleachnek hívják... egy nagyon barátságos elf és egy Bato nevezetű szerzetes segített nekem.
* Nem nagyon gondok bele, hogy ez a szerzetesnek nem nagyon tetszik, s ejti is a témát. *
- Igen, Syss.
* Mosolyodik el, hiszen ő is ezt a becenevet adta magának és mindenki ezen is szólítja. Majjd elgondolkozik.
~ Sosem neveztem semminek. ~
Csupán vállrándít egyet. *
- Nem tudom. Szerintem Syssnek hívatja ő is magát.
* A kis monológját pedig elkerkedett szemekkel hallgatja. Szó szerint nem hisz a fülének.
~ Pont mintha Őt hallanám! ~
Ez alatt arra gondol, hogy nem egyszer hallotta már ezt sötétebbik énjétől. *
- De-de-de... te is halandó vagy! Magadat is utálod?
* Erősködik, de közben alig észrevehetően hátrébb csúszik picit. *
- És a halandókból lesznek a halhatatlan lelkek is, nem?!
* Nem akarja feladni, nem akarja a gonosz én szavait egy másik embertől is hallani. Pláne nem olyantól, akit előtte megkínzott. Ezt nem hagyhatja annyiban, nem létezhet még egy olyan gonosz, mint ő. *
~ Meg kell őt változtatnom! ~
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 23:11:11
Üzenet elküldve: 2015-10-29 23:11:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nos, úgy látszik, sikerül végre valamiféle beszélgetést kicsikarni a tündér ezen énjéből is, és noha közel sem annyira szimpatikus Lorewnek, mint a korábbi, tőle talán mindenféle értelmes információkat megtudhat. Nem igazán tisztességes módja ez a dolognak, de... Remélhetőleg a lány gonoszabbik fele nem lesz dühös miatta. Annyira...*
- Abban semmi sajnálatra méltó nincs *jegyzi meg a szerzetes, és még talán sóhajtana is egyet, enyhén unottan, csak éppen az ellenkező hatást váltaná ki, mikor megérezné az azzal járó fájdalmat* Most, hogy senki nem neheztel senkire semmiért, sokkal kevésbé lesz vontatott a beszélgetés. Legalábbis remélem...
*Persze a tündér nyilván sokáig roppant bűntudatot fog érezni, ami ténylegesen meg fogja nehezíteni az információcserét (vagy sokkal inkább annak az egyirányú áramlását), de Lorew igyekszik ezen túllátni. Történt, ami történt.*
- Kérdezni... *hümmög, csak a fejét nem tudja ingatni közben, mivel az ilyen komplikált mozdulatok némi fájdalommal járnának* Mitől függ, hogy mikor melyikőtök uralkodik? Vagy a másik feled érzelmi világa? Mikor kínozza és öli meg az áldozatait? Vagy miért?
*Persze sok kérdés, és valójában sejti, hogy a tündér a felére sem tud válaszolni, de hát az volt a kérés, hogy kérdezzen, ő pedig eleget tett ennek. Viszont a további információkra is igyekszik minél jobban figyelni, hiszen ezek mind-mind fontosak, ráadásul roppant hasznosak lehetnek a számára.*
- Fagyos, gonosz... *ismétli átszellemülten a kulcsszavakat, végül pedig egynél állapodik meg* Megöl. Engem nem ölt meg. Hogyhogy nem ölt meg?
*Kicsit hihetetlen számára is, szinte csak most fogta fel a dolgot. Lett volna lehetősége megölnie, de nem tette. Ezúttal nem pusztán a véletlenen múlott, hanem a tündér gonosz énje döntött úgy, hogy nem öli meg. Sikerült volna hatnia rá? Hitt volna neki? Ez valami hihetetlen boldogsággal tölti el a férfit, még ha csak találgatás is az egész.*
- Ki tenne ilyet? *kérdezi a szertartásra, hiszen... mégis ki akarna végezni a tündér gonosz énjével? Ki lenne olyan ostoba, hogy a világnak eme páratlan kincsét megpróbálja megsemmisíteni, vagy egyáltalán beszennyezni? Nem, ilyesmit nem hagyhat. Neki sincs kifogása ezen oldal létezése ellen, akkor másnak miért lenne a másik ellen? Mindegy, addig jobb, amíg nem találkozik az illetővel.*
- Syss *jegyzi meg a mágus, mert nincs az az ég, hogy egy ilyen hosszú nevet képes legyen észben tartani* És őt hogy hívják? A másik feledet?
*Elvégre valószínűleg nem ugyanazt a nevet használják, főleg ha ennyire nem szeretik egymást.*
- Az embereket, elfeket, gnómokat, törpéket... nem, egyáltalán a halandókat sem szeretem, legnagyobb mértékben, sőt, utálom őket. De elfogadtam, hogy egy velük teli világban élek. Ez ilyen dolog, és most már szinte kezdem úgy érezni, hogy van miért élnem itt... Talán nem is minden halandó szánalmas.
*Persze nagy váltás lenne ez korábbi életszemléletéhez képest, miszerint a halandóknál gyűlöletesebb lények sosem születtek még a világra, ugyanakkor... most már némileg óvatosabban bánik a minden halandót minősítő kijelentéseivel.*
*Nos, úgy látszik, sikerül végre valamiféle beszélgetést kicsikarni a tündér ezen énjéből is, és noha közel sem annyira szimpatikus Lorewnek, mint a korábbi, tőle talán mindenféle értelmes információkat megtudhat. Nem igazán tisztességes módja ez a dolognak, de... Remélhetőleg a lány gonoszabbik fele nem lesz dühös miatta. Annyira...*
- Abban semmi sajnálatra méltó nincs *jegyzi meg a szerzetes, és még talán sóhajtana is egyet, enyhén unottan, csak éppen az ellenkező hatást váltaná ki, mikor megérezné az azzal járó fájdalmat* Most, hogy senki nem neheztel senkire semmiért, sokkal kevésbé lesz vontatott a beszélgetés. Legalábbis remélem...
*Persze a tündér nyilván sokáig roppant bűntudatot fog érezni, ami ténylegesen meg fogja nehezíteni az információcserét (vagy sokkal inkább annak az egyirányú áramlását), de Lorew igyekszik ezen túllátni. Történt, ami történt.*
- Kérdezni... *hümmög, csak a fejét nem tudja ingatni közben, mivel az ilyen komplikált mozdulatok némi fájdalommal járnának* Mitől függ, hogy mikor melyikőtök uralkodik? Vagy a másik feled érzelmi világa? Mikor kínozza és öli meg az áldozatait? Vagy miért?
*Persze sok kérdés, és valójában sejti, hogy a tündér a felére sem tud válaszolni, de hát az volt a kérés, hogy kérdezzen, ő pedig eleget tett ennek. Viszont a további információkra is igyekszik minél jobban figyelni, hiszen ezek mind-mind fontosak, ráadásul roppant hasznosak lehetnek a számára.*
- Fagyos, gonosz... *ismétli átszellemülten a kulcsszavakat, végül pedig egynél állapodik meg* Megöl. Engem nem ölt meg. Hogyhogy nem ölt meg?
*Kicsit hihetetlen számára is, szinte csak most fogta fel a dolgot. Lett volna lehetősége megölnie, de nem tette. Ezúttal nem pusztán a véletlenen múlott, hanem a tündér gonosz énje döntött úgy, hogy nem öli meg. Sikerült volna hatnia rá? Hitt volna neki? Ez valami hihetetlen boldogsággal tölti el a férfit, még ha csak találgatás is az egész.*
- Ki tenne ilyet? *kérdezi a szertartásra, hiszen... mégis ki akarna végezni a tündér gonosz énjével? Ki lenne olyan ostoba, hogy a világnak eme páratlan kincsét megpróbálja megsemmisíteni, vagy egyáltalán beszennyezni? Nem, ilyesmit nem hagyhat. Neki sincs kifogása ezen oldal létezése ellen, akkor másnak miért lenne a másik ellen? Mindegy, addig jobb, amíg nem találkozik az illetővel.*
- Syss *jegyzi meg a mágus, mert nincs az az ég, hogy egy ilyen hosszú nevet képes legyen észben tartani* És őt hogy hívják? A másik feledet?
*Elvégre valószínűleg nem ugyanazt a nevet használják, főleg ha ennyire nem szeretik egymást.*
- Az embereket, elfeket, gnómokat, törpéket... nem, egyáltalán a halandókat sem szeretem, legnagyobb mértékben, sőt, utálom őket. De elfogadtam, hogy egy velük teli világban élek. Ez ilyen dolog, és most már szinte kezdem úgy érezni, hogy van miért élnem itt... Talán nem is minden halandó szánalmas.
*Persze nagy váltás lenne ez korábbi életszemléletéhez képest, miszerint a halandóknál gyűlöletesebb lények sosem születtek még a világra, ugyanakkor... most már némileg óvatosabban bánik a minden halandót minősítő kijelentéseivel.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 22:18:22
Üzenet elküldve: 2015-10-29 22:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Megszeppen. Hát mi mást sajnálna, mint azt, amit a másik énje tett a férfival? Bár eléggé furán viselkedik ahhoz képest. Mintha a sötét Syssel eltöltött kis kínzás tetszett volna neki. *
- Hát... azt, amit... tettem... veled...
* Mondja szomorúan, lefelé görbülő ajkakkal.
Amit a férfi mond, az Syss számára érthetetlen kissé. Vagyis nem érthetetlen, csak különös.
A mesélésre való felkérésre csak sóhajt egy nagyot.
~ De ennyit jiga van tudni. ~
Elgondolkozik, hogy vajon mit is mondhatna. *
- Hát... sokkal egyszerűbb lenne, ha kérdeznél.
* Arca piros a zavartól. Coinleachen és Baton és Liafielen kívül csak a szülei és az a bizonyos szerzetesrenen kívül senki sem ismeri a történetet. *
- Egészen régen kezdődött. A... a körülmények nem fontosak... a lényeg, hogy mióta az eszemet tudom, azóta ketten vagyunk.
* Elgondolkozik, hogy mi lehet még érdemleges információ. *
- Korábban, mikor meditáltam, vagy sikerült bezárkóznom az elmémbe, akkor láttam őt. Fagyossá válik a minden, mikor ő van itt és nem én. Mindig gonosz. Sokakat... meg... meg... megölt.
* Itt majdnem elsírja magát, de visszafogja a könnyeit, s csak hangosan szívja be a levegőt. *
- Aztán volt egy szertartás, amit egy... nagyon kedves ismerősöm végzett el... azóta azt hittem meggyógyultam, de úgy tűnik mégsem.
* Közben pedig fehér tincseit kezdi el ujjaira csavarni és vissza. *
- Syessiss vagyok... amúgy...
* Mindenkori félénksége most is rajta uralkodik. Kíváncsian pislog fel Lorewre. *
- A... a... te nem szereted az embereket, igaz?
* Kérdi félénken, utalva a korábbi elszólására, miszerint a legtöbb halandó szánalmas. *
* Megszeppen. Hát mi mást sajnálna, mint azt, amit a másik énje tett a férfival? Bár eléggé furán viselkedik ahhoz képest. Mintha a sötét Syssel eltöltött kis kínzás tetszett volna neki. *
- Hát... azt, amit... tettem... veled...
* Mondja szomorúan, lefelé görbülő ajkakkal.
Amit a férfi mond, az Syss számára érthetetlen kissé. Vagyis nem érthetetlen, csak különös.
A mesélésre való felkérésre csak sóhajt egy nagyot.
~ De ennyit jiga van tudni. ~
Elgondolkozik, hogy vajon mit is mondhatna. *
- Hát... sokkal egyszerűbb lenne, ha kérdeznél.
* Arca piros a zavartól. Coinleachen és Baton és Liafielen kívül csak a szülei és az a bizonyos szerzetesrenen kívül senki sem ismeri a történetet. *
- Egészen régen kezdődött. A... a körülmények nem fontosak... a lényeg, hogy mióta az eszemet tudom, azóta ketten vagyunk.
* Elgondolkozik, hogy mi lehet még érdemleges információ. *
- Korábban, mikor meditáltam, vagy sikerült bezárkóznom az elmémbe, akkor láttam őt. Fagyossá válik a minden, mikor ő van itt és nem én. Mindig gonosz. Sokakat... meg... meg... megölt.
* Itt majdnem elsírja magát, de visszafogja a könnyeit, s csak hangosan szívja be a levegőt. *
- Aztán volt egy szertartás, amit egy... nagyon kedves ismerősöm végzett el... azóta azt hittem meggyógyultam, de úgy tűnik mégsem.
* Közben pedig fehér tincseit kezdi el ujjaira csavarni és vissza. *
- Syessiss vagyok... amúgy...
* Mindenkori félénksége most is rajta uralkodik. Kíváncsian pislog fel Lorewre. *
- A... a... te nem szereted az embereket, igaz?
* Kérdi félénken, utalva a korábbi elszólására, miszerint a legtöbb halandó szánalmas. *
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:02:00
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:02:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Szépen lassan megmozdítja ép kezét, most mindenféle lelkiismeret-fordulás vagy veszélyérzet nélkül megteheti, hiszen a egyelőre a kedvesebb énje van itt. Mondjuk ha nem így lenne, a kezét sem kéne megmozdítania. Szépen lassan a magasba emeli, majd leereszti kézfejét egyenesen az arca tájékára, ujjai azon belül is az orrnyergét simogatják.*
- Tudom, már említetted, hogy sajnálod, azt még nem, hogy mit, és magamtól sem sikerült rájönnöm *vagy csak szimplán nem figyelt, amikor legutóbb beszéltek. Meg kell hagyni, igazán kritikus pont volt, Lorew éppen fuldoklott, ő meg sírt, hát nem is volt sok idejük beszélgetni, de ez nem is volt akkora baj. Ugyanakkor hogy mit sajnál, azt már kibökhetné végre, mert Lorew máját lassan megeszi a kíváncsiság.*
- A felismerés az első lépés *sóhajtja, miközben a tündér a szánalmasságát ecseteli* De ne aggódj, a halandók szinte kivétel nélkül mind szánalmasak. Ez már csak ilyen, talán majd... elbeszélgetünk erről valamikor máskor. Csak most nem vagyok beszédes hangulatomban.
*Meg nem is biztos, hogy ez a tündér a legjobb beszélgetőpartner, a másik énjével valamivel könnyebben ment a kommunikáció. Nos, ő könnyebbnek érezte, ez persze nem jelent semmit. Ugyanakkor egy hangos nyögés kíséretében enyhén oldalra fordul, ezúttal ép karjára, hogy azzal feltornászhassa magát ülő helyzetbe, ez lényegesen sokat javítana a közérzetén. A művelet maga igen csak fájdalmas, de hát mit lehet tenni? Eztán enyhén előredől, viszont azon a ponton úgy érzi, mintha valami legalábbis ki akarna szakadni a mellkasából, így mégis inkább visszafekszik. Ő megpróbálta, de most egy darabig ülni nem lesz képes.*
- Rossz ötlet volt *nyögi* Ha a jövőben ülni lenne kedvem, emlékeztess nyugodtan erre. Habár... nem, nem szoktam tanulni a saját hibáimból. Felejtsd el, szükségtelen emlékeztetned, úgyis meg fogom meg próbá... *ezen a ponton újra felnyög a fájdalomtól* ni. Próbálni.
*A kérdésre egy darabig csak tűnődik, illetve az idő felében sokkal inkább az újonnan feltört fájdalmakat küzdi le, néha-néha fel is szisszen. Talán egy egész perc is eltelik, mire válaszol:*
- Semmi különöset. Mire vagy kíváncsi? Nem vitte túlzásba, ha erre gondolsz *elvégre... hát jó, a bordájával lesznek még nézeteltérései az éjszaka történései miatt, de az kizárólag Lorew hibája, az ő menekülési kísérlete miatt törtek vagy repedt el.*
- Segíteni? *kérdez vissza, majd eltűnődik. Nos nem, az "engedd vissza a másik énedet" illetlen válasz volna* Mesélhetnél magatokról. Hogy teljen az idő. Napnyugta előtt nincs mit csinálnom *a végén megint szisszen egyet, mivel belenyilall a mellkasába a fájdalom, talán tényleg ostobaság volt megmozdulnia. Ugyanakkor azt nagyon szívesen meghallgatná, hogy mi is van a tündérrel valójában, mert rettentően érdekli (főleg a gonoszabbik énje, de ez egyelőre részletkérdés). Aztán meg... talán nem kéne elengednie. Egyfajta ragaszkodást érez kialakulni magában, valahogy rá kéne vennie a lányt, hogy jöjjön vele a Namos házhoz. Aztán... utána majd kitalálja.*
- Mellesleg nem lesz dühös, hogy megint elloptad tőle az irányítást? *ez több szempontból is érdekes lehet Lorew számára, például ha a tündér gonosz fele bosszúsan tér majd vissza, lehet levezetésképpen ráüt néhányat a férfi mellkasára. Egy kővel. Amit a szerzetes jobb szeretne elkerülni, vagy legalábbis felkészülni rá.*
*Szépen lassan megmozdítja ép kezét, most mindenféle lelkiismeret-fordulás vagy veszélyérzet nélkül megteheti, hiszen a egyelőre a kedvesebb énje van itt. Mondjuk ha nem így lenne, a kezét sem kéne megmozdítania. Szépen lassan a magasba emeli, majd leereszti kézfejét egyenesen az arca tájékára, ujjai azon belül is az orrnyergét simogatják.*
- Tudom, már említetted, hogy sajnálod, azt még nem, hogy mit, és magamtól sem sikerült rájönnöm *vagy csak szimplán nem figyelt, amikor legutóbb beszéltek. Meg kell hagyni, igazán kritikus pont volt, Lorew éppen fuldoklott, ő meg sírt, hát nem is volt sok idejük beszélgetni, de ez nem is volt akkora baj. Ugyanakkor hogy mit sajnál, azt már kibökhetné végre, mert Lorew máját lassan megeszi a kíváncsiság.*
- A felismerés az első lépés *sóhajtja, miközben a tündér a szánalmasságát ecseteli* De ne aggódj, a halandók szinte kivétel nélkül mind szánalmasak. Ez már csak ilyen, talán majd... elbeszélgetünk erről valamikor máskor. Csak most nem vagyok beszédes hangulatomban.
*Meg nem is biztos, hogy ez a tündér a legjobb beszélgetőpartner, a másik énjével valamivel könnyebben ment a kommunikáció. Nos, ő könnyebbnek érezte, ez persze nem jelent semmit. Ugyanakkor egy hangos nyögés kíséretében enyhén oldalra fordul, ezúttal ép karjára, hogy azzal feltornászhassa magát ülő helyzetbe, ez lényegesen sokat javítana a közérzetén. A művelet maga igen csak fájdalmas, de hát mit lehet tenni? Eztán enyhén előredől, viszont azon a ponton úgy érzi, mintha valami legalábbis ki akarna szakadni a mellkasából, így mégis inkább visszafekszik. Ő megpróbálta, de most egy darabig ülni nem lesz képes.*
- Rossz ötlet volt *nyögi* Ha a jövőben ülni lenne kedvem, emlékeztess nyugodtan erre. Habár... nem, nem szoktam tanulni a saját hibáimból. Felejtsd el, szükségtelen emlékeztetned, úgyis meg fogom meg próbá... *ezen a ponton újra felnyög a fájdalomtól* ni. Próbálni.
*A kérdésre egy darabig csak tűnődik, illetve az idő felében sokkal inkább az újonnan feltört fájdalmakat küzdi le, néha-néha fel is szisszen. Talán egy egész perc is eltelik, mire válaszol:*
- Semmi különöset. Mire vagy kíváncsi? Nem vitte túlzásba, ha erre gondolsz *elvégre... hát jó, a bordájával lesznek még nézeteltérései az éjszaka történései miatt, de az kizárólag Lorew hibája, az ő menekülési kísérlete miatt törtek vagy repedt el.*
- Segíteni? *kérdez vissza, majd eltűnődik. Nos nem, az "engedd vissza a másik énedet" illetlen válasz volna* Mesélhetnél magatokról. Hogy teljen az idő. Napnyugta előtt nincs mit csinálnom *a végén megint szisszen egyet, mivel belenyilall a mellkasába a fájdalom, talán tényleg ostobaság volt megmozdulnia. Ugyanakkor azt nagyon szívesen meghallgatná, hogy mi is van a tündérrel valójában, mert rettentően érdekli (főleg a gonoszabbik énje, de ez egyelőre részletkérdés). Aztán meg... talán nem kéne elengednie. Egyfajta ragaszkodást érez kialakulni magában, valahogy rá kéne vennie a lányt, hogy jöjjön vele a Namos házhoz. Aztán... utána majd kitalálja.*
- Mellesleg nem lesz dühös, hogy megint elloptad tőle az irányítást? *ez több szempontból is érdekes lehet Lorew számára, például ha a tündér gonosz fele bosszúsan tér majd vissza, lehet levezetésképpen ráüt néhányat a férfi mellkasára. Egy kővel. Amit a szerzetes jobb szeretne elkerülni, vagy legalábbis felkészülni rá.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 16:36:31
Üzenet elküldve: 2015-10-29 16:36:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A gonosz énjével szemben, ő nem ölni, sokkal inkább halni szeretne másik énjének kegyetlenségei miatt. *
- É-én... annyira sajnálom!
* Nem tudja mi mást mondhatna még a szerzetesnek.
A halálba kívánja magát, hogy egyszer s mindenkorra meszűnjön a gonoszsága, viszont gyenge ahhoz, hogy megtegye. *
- Én... annyira szánalmas vagyok...
* Suttogja maga elé, majd sötétzöld szemeit nagyra nyitva pillant a földön fekvőre. *
- Mit tett? Tettem?
* Vérfoltos ruhájának szegélyébe markol, miközben ezt kérdezi. Egyáltalán nem akarja hallani a választ, de kénytelen átesni ezen, ha segíteni akar a férfinak túlélnie másik énjét.
Ajkát mégjobban beharapja, s annyira koncentrál arra, hogy erős maradjon, hogy ne sírja el magát ismét, hogy észre sem veszi a száján lecsurgó, vékonyka vércsíkot. Elharapta az ajkát. Ujjai elfehérednek a szorításban, bár ez a sötéttől talán annyira nem látszik. *
- Ho-hogy tudnék segíteni?
* Kérdezi szégyenlősen leszegett fejjel, s minden bizonnyal azonnal ugrana fel a férfi akármilyen óhaj-sóhajára. *
* A gonosz énjével szemben, ő nem ölni, sokkal inkább halni szeretne másik énjének kegyetlenségei miatt. *
- É-én... annyira sajnálom!
* Nem tudja mi mást mondhatna még a szerzetesnek.
A halálba kívánja magát, hogy egyszer s mindenkorra meszűnjön a gonoszsága, viszont gyenge ahhoz, hogy megtegye. *
- Én... annyira szánalmas vagyok...
* Suttogja maga elé, majd sötétzöld szemeit nagyra nyitva pillant a földön fekvőre. *
- Mit tett? Tettem?
* Vérfoltos ruhájának szegélyébe markol, miközben ezt kérdezi. Egyáltalán nem akarja hallani a választ, de kénytelen átesni ezen, ha segíteni akar a férfinak túlélnie másik énjét.
Ajkát mégjobban beharapja, s annyira koncentrál arra, hogy erős maradjon, hogy ne sírja el magát ismét, hogy észre sem veszi a száján lecsurgó, vékonyka vércsíkot. Elharapta az ajkát. Ujjai elfehérednek a szorításban, bár ez a sötéttől talán annyira nem látszik. *
- Ho-hogy tudnék segíteni?
* Kérdezi szégyenlősen leszegett fejjel, s minden bizonnyal azonnal ugrana fel a férfi akármilyen óhaj-sóhajára. *
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 14:33:06
Üzenet elküldve: 2015-10-29 14:33:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nos, úgy látszik szépen lassan célt ér, legalábbis többnyire olyannak látszik a helyzet. Persze nem olyan értelemben, mint korábban, mikor kitalált valamit, és teljesen más történt, hanem ezúttal végre tényleg teljesen és tökéletesen halad minden. Persze a lány szavait nem hazudtolhatja meg, hiszen valóban ezt hozta fel kifogásnak, és továbbra is tartja magát a dologhoz, ha a tündér is életben hagyja őt.*
- Igen, ezt mondtam. Kicsit elhelyezkedem, ha nem gond *nem akar csak úgy váratlanul megmozdulni, még akkor sem, ha csak valami apró kis mozzanatról van szó. Nevezetesen egy kicsit jobbra húzódik, mert valami göröngy igencsak nyomta már a lapockáját. A művelet nem kellemes, de egyfajta jóleső érzés árad szét a testében, mikor már teljes mértékben kényelmesen fekszik. A kezeit nem mozdítja, csak támaszkodik rájuk, ha a tündér esetleg ezt figyelné.*
- És így is gondoltam, habár nem tudom, hogyan bizonyíthatnám, hogy nem verlek át *elvégre persze, most mondd valamit, de talán tizenkét óra múlva már másképpen gondolja. Vagy talán most hazudik, megfelelő varázsige nélkül erről se győzödhet meg a tündér.
Talán a fájó mellkasát annyira nem kellett volna szóba hozza, vagy legalábbis támad egy ilyen érzése. Ha a tündér most feltérdelne rá, a szerzetes valószínűleg másodpercek alatt elájulna a fájdalomtól. Hiába, a test viccesen működik, a sérülés néhány perccel később sokkal érzékenyebb, mint abban a pillanatban, amikor keletkezik. Amikor a lány újból közelebb jön, és keze Lorew mellkasa felé mozdul, a férfi hirtelen pánikba esik, hiszen...*
- Nenenene *dadogja, ugyanakkor a félelme ellenére nem történik semmi borzasztó dolog, illetve... semmi borzasztóbb, mint eddig* Dudor? Az nem jó, akkor nagyon fontos, hogy...
*Valami olyasmit szeretett volna mondani, hogyha egy mód van rá, akkor ne is tapogassa, viszont a mondat fájdalmas nyögésbe torkollik, amikor a tündér kicsit megnyomja. Igen, nagyszerűen rátalált a fájdalom gócpontjára, habár az még mindig nem bizonyos a szerzetes számára, hogy ez akkor most vajon törést jelent, vagy csak simán megrepedt, és a csapásoktól dagadt be körülötte. Persze nem is nagyon tud ezzel foglalkozni, mert a következő pillanatban ismét személyiségváltás történik, és megint csak a bocsánatkéréssel, és a sírással találja szembe magát. Nos, ha sorrendet kéne felállítani, talán a tündér gonoszabbik énjével még könnyebb kommunikálni, hiába kerül néha öntudatlan állapotba a haragtól. De hát Lorew ráér, végighallgatja újból a sírást (bár érdekes kérdés, hogyan lehet egy apró tündérnek ennyi könnye?).*
- Azt felejtsd el *nyögi a férfi, amikor újra az őrség kerül szóba* Mint a másik felednek is elmondtam, semmi okom bármiben közösködni azokkal a barbár kutyákkal. Ostobák, és... mindegy, az biztos, hogy az őrség közelébe sem megyek. És te se csinálj ilyesmit. Értelmetlen ostobaság volna *megkockáztat egy nagy sóhajt, ami a felénél megakad, mivel a fájdalom csak nem akar szűnni. Marad inkább a sok kis levegőnél, nem fullad meg, és nem is kell beleőrülnie a fájdalomba, mindenki jól jár. Ugyanakkor lehet, hogy lassan meg kéne kockáztatnia, hogy legalább felüljön, csak hát nincs minek támassza a hátát, anélkül pedig elég nehéz volna.*
*Nos, úgy látszik szépen lassan célt ér, legalábbis többnyire olyannak látszik a helyzet. Persze nem olyan értelemben, mint korábban, mikor kitalált valamit, és teljesen más történt, hanem ezúttal végre tényleg teljesen és tökéletesen halad minden. Persze a lány szavait nem hazudtolhatja meg, hiszen valóban ezt hozta fel kifogásnak, és továbbra is tartja magát a dologhoz, ha a tündér is életben hagyja őt.*
- Igen, ezt mondtam. Kicsit elhelyezkedem, ha nem gond *nem akar csak úgy váratlanul megmozdulni, még akkor sem, ha csak valami apró kis mozzanatról van szó. Nevezetesen egy kicsit jobbra húzódik, mert valami göröngy igencsak nyomta már a lapockáját. A művelet nem kellemes, de egyfajta jóleső érzés árad szét a testében, mikor már teljes mértékben kényelmesen fekszik. A kezeit nem mozdítja, csak támaszkodik rájuk, ha a tündér esetleg ezt figyelné.*
- És így is gondoltam, habár nem tudom, hogyan bizonyíthatnám, hogy nem verlek át *elvégre persze, most mondd valamit, de talán tizenkét óra múlva már másképpen gondolja. Vagy talán most hazudik, megfelelő varázsige nélkül erről se győzödhet meg a tündér.
Talán a fájó mellkasát annyira nem kellett volna szóba hozza, vagy legalábbis támad egy ilyen érzése. Ha a tündér most feltérdelne rá, a szerzetes valószínűleg másodpercek alatt elájulna a fájdalomtól. Hiába, a test viccesen működik, a sérülés néhány perccel később sokkal érzékenyebb, mint abban a pillanatban, amikor keletkezik. Amikor a lány újból közelebb jön, és keze Lorew mellkasa felé mozdul, a férfi hirtelen pánikba esik, hiszen...*
- Nenenene *dadogja, ugyanakkor a félelme ellenére nem történik semmi borzasztó dolog, illetve... semmi borzasztóbb, mint eddig* Dudor? Az nem jó, akkor nagyon fontos, hogy...
*Valami olyasmit szeretett volna mondani, hogyha egy mód van rá, akkor ne is tapogassa, viszont a mondat fájdalmas nyögésbe torkollik, amikor a tündér kicsit megnyomja. Igen, nagyszerűen rátalált a fájdalom gócpontjára, habár az még mindig nem bizonyos a szerzetes számára, hogy ez akkor most vajon törést jelent, vagy csak simán megrepedt, és a csapásoktól dagadt be körülötte. Persze nem is nagyon tud ezzel foglalkozni, mert a következő pillanatban ismét személyiségváltás történik, és megint csak a bocsánatkéréssel, és a sírással találja szembe magát. Nos, ha sorrendet kéne felállítani, talán a tündér gonoszabbik énjével még könnyebb kommunikálni, hiába kerül néha öntudatlan állapotba a haragtól. De hát Lorew ráér, végighallgatja újból a sírást (bár érdekes kérdés, hogyan lehet egy apró tündérnek ennyi könnye?).*
- Azt felejtsd el *nyögi a férfi, amikor újra az őrség kerül szóba* Mint a másik felednek is elmondtam, semmi okom bármiben közösködni azokkal a barbár kutyákkal. Ostobák, és... mindegy, az biztos, hogy az őrség közelébe sem megyek. És te se csinálj ilyesmit. Értelmetlen ostobaság volna *megkockáztat egy nagy sóhajt, ami a felénél megakad, mivel a fájdalom csak nem akar szűnni. Marad inkább a sok kis levegőnél, nem fullad meg, és nem is kell beleőrülnie a fájdalomba, mindenki jól jár. Ugyanakkor lehet, hogy lassan meg kéne kockáztatnia, hogy legalább felüljön, csak hát nincs minek támassza a hátát, anélkül pedig elég nehéz volna.*
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 13:53:11
Üzenet elküldve: 2015-10-29 13:53:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Vajon miért nem akar már végezni a férfival? Ez a gondolat cikázik ide-oda elméjében, hogy értelmes válaszra leljen, csakhogy azt nem leli.
~ Én... ezt nem értem. ~
Próbál dühössé válni, csakúgy, mint korábban, de nem sikerül. *
- De azt mondtad, hogy ha most életben hagynálak, akkor legközelebb is hagynád, hogy ezt tegyem velem?
* Kicsit közelebb húzódik a férfihoz és a mellkasára teszi a kezét. Semmit nem csinál, csak ráteszi és végigsimítja azt. Egy apró, rendellenes kis dudort érez. Bizonyára ott sérült meg. *
- Itt van valami kitüremkedő izéd.
* Egy picit megnyomja, kíváncsi vajon mit fog reagálni rá a férfi.
Aztán elveszi onnan a kezét és maga elé tartva hosszasan nézegeti azt, majd a kezébe ejti és sírva fakad. Talán valami belső késztetés miatt kerül ismét előtérbe a jobbik én. *
- Ké-kérem bocsásson meg!
* Ennyit képes kimondani tiszta elmével, mielőtt folytatja a sírást.
Nagy kövér könnycseppek hullanak a férfi mellkasára, mikor Syss elerőtlenedve, óvatosan ráhajtja a fejét.
Tíz perc, de talán több is eltelik, mire hüppögéssé szelídül. Hányszor sírt már egy-egy éjszaka után? De azok mások voltak. Akkor csak a holttestek felett tudott sírni, viszont most egy élő és (többnyire) lélegző ember fekszik. Ezért is minden ötödik könnycsepp az örömből fakad, hogy a férfinek sikerült valahogy leállítania másik énjét.
Lassan felemelkedik, és a térdét kezdi bámulni. *
- Kérem. Vigyen el az őrséghez. Ne-nekem nem lenne szabad szabadon élnem. Ső-sőt élnem sem lenne szabad.
* Szomorú tekintete még mindig könnyektől csillog. Beharapja alsó ajkát. *
~ Egy torzszülött vagyok. ~
* Vajon miért nem akar már végezni a férfival? Ez a gondolat cikázik ide-oda elméjében, hogy értelmes válaszra leljen, csakhogy azt nem leli.
~ Én... ezt nem értem. ~
Próbál dühössé válni, csakúgy, mint korábban, de nem sikerül. *
- De azt mondtad, hogy ha most életben hagynálak, akkor legközelebb is hagynád, hogy ezt tegyem velem?
* Kicsit közelebb húzódik a férfihoz és a mellkasára teszi a kezét. Semmit nem csinál, csak ráteszi és végigsimítja azt. Egy apró, rendellenes kis dudort érez. Bizonyára ott sérült meg. *
- Itt van valami kitüremkedő izéd.
* Egy picit megnyomja, kíváncsi vajon mit fog reagálni rá a férfi.
Aztán elveszi onnan a kezét és maga elé tartva hosszasan nézegeti azt, majd a kezébe ejti és sírva fakad. Talán valami belső késztetés miatt kerül ismét előtérbe a jobbik én. *
- Ké-kérem bocsásson meg!
* Ennyit képes kimondani tiszta elmével, mielőtt folytatja a sírást.
Nagy kövér könnycseppek hullanak a férfi mellkasára, mikor Syss elerőtlenedve, óvatosan ráhajtja a fejét.
Tíz perc, de talán több is eltelik, mire hüppögéssé szelídül. Hányszor sírt már egy-egy éjszaka után? De azok mások voltak. Akkor csak a holttestek felett tudott sírni, viszont most egy élő és (többnyire) lélegző ember fekszik. Ezért is minden ötödik könnycsepp az örömből fakad, hogy a férfinek sikerült valahogy leállítania másik énjét.
Lassan felemelkedik, és a térdét kezdi bámulni. *
- Kérem. Vigyen el az őrséghez. Ne-nekem nem lenne szabad szabadon élnem. Ső-sőt élnem sem lenne szabad.
* Szomorú tekintete még mindig könnyektől csillog. Beharapja alsó ajkát. *
~ Egy torzszülött vagyok. ~
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:33:49
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:33:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Végre a fájdalom a mellkasában addig tompul, hogy pusztán a levegővétel már nem okoz akkora fájdalmat, ugyanakkor megmozdulni nem szeretne, mert az bizonyosan nem volna kellemes. Persze csak a felállás rész, utána menni már viszonylagos biztonsággal tudna. A Namos házig biztos eljutna, onnantól meg legyen csak más baja, hogy kezelje. Mikorra is hivatalos? Ja persze, napkeltére, hát az... a franc se tudja, mikor lesz, a felhők olyan vastagon borítják az eget, hogy a holdat sem tudná megtalálni. Sebaj, majd észreveszi, ha világosodik...*
- Mert semmi értelme *jegyzi meg, de nem fejti ki újból, hogy mi lenne, ha megpróbálná* Mert gyűlölöm az őrséget. Ostoba fajankók, ráadásul akkor se találnának meg, ha letáboroznál a barakk közepén. Nem értenek azok semmihez, csak hogy minél több pénzt tömjenek a zsebükbe, ha alkalmuk nyílik rá. Miért akarnám, hogy ilyen alakok megöljenek téged? Egyáltalán miért akarnám, hogy bárki megöljön?
*Közben fejben felírja a teendők listájára, hogy talán nem ártana majd a vállán lévő sebet is kezeltetni, mondjuk például elfertőződés ellen, hiszen bőven elég mély, és Lorew bőven eleget fetrengett a fűben. Csúnya vége lehet, ha nem így lesz, de hát ez megint csak legyen már a Namos gyógyítójának a baja. Feltéve, ha van neki... És a szerzetes melegen ajánlja, hogy legyen. Amikor pedig a tündér ledermed, akkor először azt hiszi, hogy megint személyiségváltás következik, vagy ilyenek. Elvégre még esélye sem volt rájönni (illetve esélye volt, mert a tündér jó énje már utalt rá, de akkor annyira nem tudott figyelni), hogy mitől is függ a változás. Hogy őszinte legyen, a háta közepére sem kívánja a dolgot pont a beszélgetés közepén, de hát nem ő dönti el. Éppen így fogalma sincs arról, mi járhat a tündér fejében, ehelyett inkább felkészül a hosszú, dermedt csendre, vagy épp az újabb zokogásra. Ennek ellenére úgy látszik, hogy minden és mindenki marad, ahol van, szimplán csak sikerült elgondolkoztatnia a lányt. Ami egyébként jó, ez volt a célja, hogy elgondolkodjon, és talán rájöjjön, hogy nem is akarja megölni Lorewet. Legalábbis ha minden úgy történne, ahogy a szerzetes azt fejben lejátszotta, akkor valami ilyesmi vége lenne, csak hát... sok még a nyitott kérdés és a vakfolt. A kérdést egy darabig nem tudja hová tenni, nem is biztos, hogy jól érti-e.*
- Tehát azt kérdezed, miért jobb nekem, ha életben hagysz, mintha megölsz? Mert szeretnék életben maradni, ahogyan azt néhányszor már említettem, vagy... tudtodra hoztam, egyik alkalommal talán túlzottan... túlzottan... szóval helytelenül, sajnálom.
*Persze hogy arra a részre gondol, amikor addig ficánkolt, amíg a tündér le nem esett róla, aztán pedig megpróbált elmenekülni. Nem sikerült neki ugyan, de hát... Nem pontosan úgy tervezte a dolgokat, egyszerűen pánikba esett. Úgy tűnik viszont, hogy arról viszonylag könnyen sikerült meggyőznie a lányt, hogy nem készül semmi rosszra, még a fegyvereit is megtarthatta, vagy... legalábbis eddig a tündér még nem kobozta el őket, lehet csak azért, mert még mindig pihen. Mindenesetre Lorew ráér, ő biztosan nem megy innen sehová napkeltéig.*
*Végre a fájdalom a mellkasában addig tompul, hogy pusztán a levegővétel már nem okoz akkora fájdalmat, ugyanakkor megmozdulni nem szeretne, mert az bizonyosan nem volna kellemes. Persze csak a felállás rész, utána menni már viszonylagos biztonsággal tudna. A Namos házig biztos eljutna, onnantól meg legyen csak más baja, hogy kezelje. Mikorra is hivatalos? Ja persze, napkeltére, hát az... a franc se tudja, mikor lesz, a felhők olyan vastagon borítják az eget, hogy a holdat sem tudná megtalálni. Sebaj, majd észreveszi, ha világosodik...*
- Mert semmi értelme *jegyzi meg, de nem fejti ki újból, hogy mi lenne, ha megpróbálná* Mert gyűlölöm az őrséget. Ostoba fajankók, ráadásul akkor se találnának meg, ha letáboroznál a barakk közepén. Nem értenek azok semmihez, csak hogy minél több pénzt tömjenek a zsebükbe, ha alkalmuk nyílik rá. Miért akarnám, hogy ilyen alakok megöljenek téged? Egyáltalán miért akarnám, hogy bárki megöljön?
*Közben fejben felírja a teendők listájára, hogy talán nem ártana majd a vállán lévő sebet is kezeltetni, mondjuk például elfertőződés ellen, hiszen bőven elég mély, és Lorew bőven eleget fetrengett a fűben. Csúnya vége lehet, ha nem így lesz, de hát ez megint csak legyen már a Namos gyógyítójának a baja. Feltéve, ha van neki... És a szerzetes melegen ajánlja, hogy legyen. Amikor pedig a tündér ledermed, akkor először azt hiszi, hogy megint személyiségváltás következik, vagy ilyenek. Elvégre még esélye sem volt rájönni (illetve esélye volt, mert a tündér jó énje már utalt rá, de akkor annyira nem tudott figyelni), hogy mitől is függ a változás. Hogy őszinte legyen, a háta közepére sem kívánja a dolgot pont a beszélgetés közepén, de hát nem ő dönti el. Éppen így fogalma sincs arról, mi járhat a tündér fejében, ehelyett inkább felkészül a hosszú, dermedt csendre, vagy épp az újabb zokogásra. Ennek ellenére úgy látszik, hogy minden és mindenki marad, ahol van, szimplán csak sikerült elgondolkoztatnia a lányt. Ami egyébként jó, ez volt a célja, hogy elgondolkodjon, és talán rájöjjön, hogy nem is akarja megölni Lorewet. Legalábbis ha minden úgy történne, ahogy a szerzetes azt fejben lejátszotta, akkor valami ilyesmi vége lenne, csak hát... sok még a nyitott kérdés és a vakfolt. A kérdést egy darabig nem tudja hová tenni, nem is biztos, hogy jól érti-e.*
- Tehát azt kérdezed, miért jobb nekem, ha életben hagysz, mintha megölsz? Mert szeretnék életben maradni, ahogyan azt néhányszor már említettem, vagy... tudtodra hoztam, egyik alkalommal talán túlzottan... túlzottan... szóval helytelenül, sajnálom.
*Persze hogy arra a részre gondol, amikor addig ficánkolt, amíg a tündér le nem esett róla, aztán pedig megpróbált elmenekülni. Nem sikerült neki ugyan, de hát... Nem pontosan úgy tervezte a dolgokat, egyszerűen pánikba esett. Úgy tűnik viszont, hogy arról viszonylag könnyen sikerült meggyőznie a lányt, hogy nem készül semmi rosszra, még a fegyvereit is megtarthatta, vagy... legalábbis eddig a tündér még nem kobozta el őket, lehet csak azért, mert még mindig pihen. Mindenesetre Lorew ráér, ő biztosan nem megy innen sehová napkeltéig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586