* Háta mögött hagyja a harcmezőt. Még egy darabig kótyagosan járja a vidéket, de ahogy telik a nap, kezd ébredezni. Mire a nap már bőven túlvan a delelőn, megérkezik Arthenior közelébe. Már a tisztásnál tart, amikor eszébe jut, hogy valamit elfelejtett. *
– Pajtás! * Csap homlokára, és nyomban megfordul. Azonban nem indul vissza. Egy darabig vakarja a tarkóját, hogy most mitévő legyen, végül úgy dönt, ha már idáig eljött, folytatja útját a városba. Valamit ennie kell, meg aztán eredetileg amúgy is az volt a terve, hogy elregéli a városi népeknek, hogy mit történt ott a pusztában, hátha akadnak még hős vitézek, akik csatlakoznának hozzá egy ellentámadáshoz. Ám mindenekelőtt ennie kell. Pajtás a legjobb barátja, de az életben maradt Thargok bizonyára vigyáznak rá odahaza. Sajnos Morwonnak fogalma sincs arról, hogy mi történt azután, hogy kővé változott. Az orkok bizonyára folytatták támadásukat a Vashegy ellen, de egy fallal körülvett erődítményt nem hinné, hogy pár nap alatt sikerül bevenniük, pláne, ha azt az otthonukat féltő Thargok védik. Pajtás bizonyára jó kezekben van ott.
Most aztán hát nincs más hátra, mint előre. Már elérte a város határát, innen egy köpésre van csak a Pegazus fogadó, ahol mindig szívesen látják Morwont. *