// Hófesztivál //
// Nidrari Eldsay //
*Igen hangulatos kis társaság gyűlik össze a tisztáson, mely kevésbé sem hasonlít önmagára, hiszen mikor Mordach utoljára járt itt, még egyáltalán nem borította hótakaró a tájat. A haldokló fák, a gyér aljnövényzet, s a fütyülő szél jellemezte még a helyet, mely eléggé komor leplet szórt rá. Ezzel szemben most mintha teljesen kivirult volna, s hiába iszogatja egyedül forralt borát, még nagyon jól érzi magát. Ezzel szemben megpillant pár "magányos" alakot, morcos ábrázattal, akikről messze lerí, hogy csak azért jöttek el a fesztiválra, hogy megmutassák, hogy mennyire nem szeretik az efféle rendezvényeket... Nem is nagyon érti ezeket a Vörös, úgyhogy vállat vonva egy újabbat kortyol a kellemesen meleg itókába, mely egyre jobban kezdi felmelegíti testét.
Úgy dönt, hogy átsétál egy másik asztalhoz, ami nem az állóknak van odatéve, hanem azoknak, akik az ülésre szánják rá magukat a hideg idő ellenére. Nem gond, sötét vastag a nadrágja, illetve a bokáig lenyúló fekete köpenye sem éppen vékony, s amúgy sem gyenge a szervezete, hogy egy kis ülés megártana neki. Úgyhogy el is kezd sétálni oldalra, ám mikor az egyik asztal mellé ér, ahol egy magányos hölgyemény ücsörög egy teával, váratlan dolog történik! Alig fut át az agyán a gondolat, hogy helyet kér mellette, hirtelen egy jókora hógolyó süvít el arca előtt, mely őt magát bár kikerüli, viszont a poharát nem kíméli, s egy az egyben kiveri azt kezéből!*
- Hé!
*Fordul oldalra összeráncolt homlokkal, ám senkit sem pillant meg, minden bizonnyal a tettes vagy elbújt, vagy nagyon jól álcázza magát. Közben el is felejti, hogy a poharának bizony valahol landolnia kellett, úgyhogy gyorsan oldalra kapja fejét, mikor is megpillantja, hogy az ital - ami már szerencsére nem volt sok - az asztalon landolt, egy rövid, szürkés-barnás hajú hölgy mellett. Ahogy nézi, a teájába is belecsöppent jópár korty, melynek a többi része hamar kezd odafagyni az asztalra, s a mellette álló padra.*
- Ó, nagyon sajnálom! Valami barom itt szórakozik, és kilőtte egy hógolyóval a kezemből.
*Csóválja meg fejét gúnyos ábrázattal, miközben maga mögé mutat, ahol még mindig semmi jele a tettesnek. Igazából Mordach nem is nagyon húzza fel magát az eseten, hiszen ez igazából várható volt, ha már hógolyócsata is a versenyek közt szerepel. Mindenesetre a megfagyott kis bor darabkákat lesöpri a hölgyemény mellől, majd egy pillanatra lehuppan mellé.*
- Legalább lesz egy kis plusz íz benne, ami jobb kedvet hoz! *mosolyodik el, miközben vérszín íriszeit a másik tengerkék lélektükreibe fúrja* Remélem nem zavartam meg semmit, ám ha igen, már itt se vagyok! *ekkor sunyin elvigyorodik* Ám válaszára jól figyeljen, mert egy ideje már kémlelem Kegyed!
*Lengeti meg szórakozottan ujját a levegőben, kimondva konkrétan, hogy egy ideje figyelte már a hölgyeményt, s ez idő alatt nem látott senkit, aki odament volna hozzá, így bátran használja ki a helyzetet, remélve, hogy valóban egy magányos hölgyeményt sikerült leöntenie.*
- Remélem, hogy megengedi, hogy kárpótoljam!
*Azzal gyorsan felpattan, s a forralt boros standhoz lépve elhozza a többi italt is, melyet előre kifizetett, majd a poharakkal felszerelve igyekszik vissza a hölgyhöz, amiket lehelyez az asztalra.*
- Ha segít nekem ezeket eltüntetni, ígérem, hogy utána pótolni fogom a teáját, sőt, a mai napra a vendégem is, mindenre! *mosolyodik el, azzal az egyik poharat a hölgyemény felé tolja* Csak tessék!
*Mutat az itókára. Természetesen nem szeretné leitatni, csupán reménykedik benne, hogy ezzel több jó kedvet és felszabadultságot vihet a dologba. Ugyanakkor az is lehet, hogy elutasítást kap, de ekkor sem csügged, akad még pár trükk a tarsolyában!*