Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-26 20:20:57
Üzenet elküldve: 2014-03-26 20:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan kiváncsi tekintettel fürkészi a lány arcát. Soha nem kellett a szomszédba mennie egy kis sütni valóért, így nem esik nehezére meglátni a lány arcán átvillanó érzelmeket. A lány bocsánat kérése nem lepi meg, viszont amikor magába tekint valamilyen hiány érzetet tapasztal.*
-Nincs miért sajnálkoznod Ave. Megértelek. Elvégre fiatal vagy még.-
*Mondja, s szemében fura szikrák villannak, egy sokat tapasztalt ember tekintete a fiatalság álcája alatt. Cralan elveszi a felé nyújtott ételt, és jóízűt harap belőle.*
-Nem száradt ki, annyira. Nagyon finom.-
*Dicséri az ételt nagyot nyelve .*
-Nahát, nem tudtam, hogy a nemesek lovas futárnak is alkalmaznak. Morajló Merina. Hallottam róla, valahol a kikötőnél van, ha jól tudom.-
*Válaszol, egy újabb falat kiséretében. Mikor a lány a céljairól kérdezi, egy pillanatig elgondolkodva mered maga elé.*
-Magam sem tudom. Lassan négy évtized áll mögöttem, és azon gondolkozom, hogy ha nem akarom, hogy Zafír tanítása ne legyen hiába, nekem is ideje lenne keresnem egy tanítványt.-
*Feleli, s közben szeretettel simit végig a mellette álló botján. A lány következő azonban hirtelen megzavarja.*
-Hogy hogy értem?-
*Kérdezi, és tekintetében apró vörös szikrák csillannak fel, mimözben a lányéba fúrja.*
-Azt hiszem ebben a kérdésben egy csónakban utazunk Ave. De megfogalmazni jelen pillanatban nem tudom.-
*Feleli, ám hirtelen összehúzott szemmel figyeli ahogy a lány a lábával szenved. Félreteszi az ételét és finoman a lány lába után nyúl.*
-Nyugalom. Nem akarok rosszat.-
*Mondja, ha a lány ellenkezne. Ha enged, gyengéden az ölébe veszi a karcsú bokát, és érzékeny, hosszú ujjaival masszírozni kezdi.*
-Nem kellemesebb így?-
*Kérdezi mosolyogva és gyakorlott mozdulatokkal lazítja el az izmokat.*
*Cralan kiváncsi tekintettel fürkészi a lány arcát. Soha nem kellett a szomszédba mennie egy kis sütni valóért, így nem esik nehezére meglátni a lány arcán átvillanó érzelmeket. A lány bocsánat kérése nem lepi meg, viszont amikor magába tekint valamilyen hiány érzetet tapasztal.*
-Nincs miért sajnálkoznod Ave. Megértelek. Elvégre fiatal vagy még.-
*Mondja, s szemében fura szikrák villannak, egy sokat tapasztalt ember tekintete a fiatalság álcája alatt. Cralan elveszi a felé nyújtott ételt, és jóízűt harap belőle.*
-Nem száradt ki, annyira. Nagyon finom.-
*Dicséri az ételt nagyot nyelve .*
-Nahát, nem tudtam, hogy a nemesek lovas futárnak is alkalmaznak. Morajló Merina. Hallottam róla, valahol a kikötőnél van, ha jól tudom.-
*Válaszol, egy újabb falat kiséretében. Mikor a lány a céljairól kérdezi, egy pillanatig elgondolkodva mered maga elé.*
-Magam sem tudom. Lassan négy évtized áll mögöttem, és azon gondolkozom, hogy ha nem akarom, hogy Zafír tanítása ne legyen hiába, nekem is ideje lenne keresnem egy tanítványt.-
*Feleli, s közben szeretettel simit végig a mellette álló botján. A lány következő azonban hirtelen megzavarja.*
-Hogy hogy értem?-
*Kérdezi, és tekintetében apró vörös szikrák csillannak fel, mimözben a lányéba fúrja.*
-Azt hiszem ebben a kérdésben egy csónakban utazunk Ave. De megfogalmazni jelen pillanatban nem tudom.-
*Feleli, ám hirtelen összehúzott szemmel figyeli ahogy a lány a lábával szenved. Félreteszi az ételét és finoman a lány lába után nyúl.*
-Nyugalom. Nem akarok rosszat.-
*Mondja, ha a lány ellenkezne. Ha enged, gyengéden az ölébe veszi a karcsú bokát, és érzékeny, hosszú ujjaival masszírozni kezdi.*
-Nem kellemesebb így?-
*Kérdezi mosolyogva és gyakorlott mozdulatokkal lazítja el az izmokat.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-26 10:56:36
Üzenet elküldve: 2014-03-26 10:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
~ Nem haragszik? Az jó... Az nagyon jó! ~ * Rendezi magában a dolgokat, s a vidámság arcán is látszódhat egy pár pillanatig, de aztán felvesz egyfajta távolságtartó álarcot. Nem akarja elmondani a férfinek, hogy mi miatt ment el, s hogy miért félt attól, hogy újra találkozzanak. Félt az ismeretlen érzésektől ezért inkább menekült előlük. A fehér ajkak szétnyílnak, hogy magyarázatot adjanak a férfinak, ám egy röpke pillanat után már zárulnak is Ave pedig levendula színű szemeit lesüti és inkább a földet nézegeti. Tekintete a kiterített pokrócra téved és kerülve Cralan tekintetét habozva, de ő is leül a másik szélére, kettőjük közé téve a táskát.*
- Sajnálom... * Válaszol csak ennyit. Sovány vigasz, melyre ő is rájön, s hogy mondania kellene még valamit, de magán érzi a másik tekintetét, s ez igen csak megnehezíti számára a mondatalkotást.*
- Én azt hiszem, hogy... összezavarodtam egy kicsit. * Kijelentésnek szánta, de inkább kérdésnek hangzanak szavai. Lopva próbál a másikra nézni,s talán találkozik a két tekintet, mélyen egymásba fúródva. Gyorsan terelnie kell gondolatait valami másra, nehogy olvassanak lélektükreiből.*
- Ha szereted az jó. Mert ahogy látom akad itt bőven. Tessék. Lehet, hogy kissé száraz. * Nyújtja át neki az ételt, majd kissé fészkelődve elhelyezkedik Cralannal szemben.*
- Egy levelet kell elvinnem egy grófnak. Valami ümmm... * Kotorászni kezd a táskájában és elővesz egy gyűrt papirost.*
- Áhá.. Morajló Merina nevezetű fogadóba. * Vissza gyömöszkéli a papírt táskájába, majd a havas üstökű férfira pillant.*
- És te merre tartasz? Micsoda véletlen, hogy útjaink újból keresztezték egymást. * Telt ajkai mosolyra húzódnak. Kár, hogy nem hisz a véletlenekben. Kérdő arckifejezéssel fordul ismét Cralan felé, mikor ő megemlíti, hogy valami történik vele. Ave kifejezése ugyan olyan zavarttá válhat, mint a szerzetesé. Nem érti mire gondol a másik.*
- Ezt hogy érted? * Kérdi, miközben maga alá húzza fájós bokáját és eszegetni kezdi a kenyeret.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.26 10:57:18
~ Nem haragszik? Az jó... Az nagyon jó! ~ * Rendezi magában a dolgokat, s a vidámság arcán is látszódhat egy pár pillanatig, de aztán felvesz egyfajta távolságtartó álarcot. Nem akarja elmondani a férfinek, hogy mi miatt ment el, s hogy miért félt attól, hogy újra találkozzanak. Félt az ismeretlen érzésektől ezért inkább menekült előlük. A fehér ajkak szétnyílnak, hogy magyarázatot adjanak a férfinak, ám egy röpke pillanat után már zárulnak is Ave pedig levendula színű szemeit lesüti és inkább a földet nézegeti. Tekintete a kiterített pokrócra téved és kerülve Cralan tekintetét habozva, de ő is leül a másik szélére, kettőjük közé téve a táskát.*
- Sajnálom... * Válaszol csak ennyit. Sovány vigasz, melyre ő is rájön, s hogy mondania kellene még valamit, de magán érzi a másik tekintetét, s ez igen csak megnehezíti számára a mondatalkotást.*
- Én azt hiszem, hogy... összezavarodtam egy kicsit. * Kijelentésnek szánta, de inkább kérdésnek hangzanak szavai. Lopva próbál a másikra nézni,s talán találkozik a két tekintet, mélyen egymásba fúródva. Gyorsan terelnie kell gondolatait valami másra, nehogy olvassanak lélektükreiből.*
- Ha szereted az jó. Mert ahogy látom akad itt bőven. Tessék. Lehet, hogy kissé száraz. * Nyújtja át neki az ételt, majd kissé fészkelődve elhelyezkedik Cralannal szemben.*
- Egy levelet kell elvinnem egy grófnak. Valami ümmm... * Kotorászni kezd a táskájában és elővesz egy gyűrt papirost.*
- Áhá.. Morajló Merina nevezetű fogadóba. * Vissza gyömöszkéli a papírt táskájába, majd a havas üstökű férfira pillant.*
- És te merre tartasz? Micsoda véletlen, hogy útjaink újból keresztezték egymást. * Telt ajkai mosolyra húzódnak. Kár, hogy nem hisz a véletlenekben. Kérdő arckifejezéssel fordul ismét Cralan felé, mikor ő megemlíti, hogy valami történik vele. Ave kifejezése ugyan olyan zavarttá válhat, mint a szerzetesé. Nem érti mire gondol a másik.*
- Ezt hogy érted? * Kérdi, miközben maga alá húzza fájós bokáját és eszegetni kezdi a kenyeret.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.26 10:57:18
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-24 13:00:56
Üzenet elküldve: 2014-03-24 13:00:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan elgondolkodva méregeti a lányt.*
-Haragudni? Nem, azt hiszem nem haragszom. Talán csak nem értelek.-
*Beszéd közben kihajtogatja a pokrócot a mutatott helyre, majd botját a fának támasztja, és kényelmesen elhelyezkedik a pokróc szélén.*
-Sokáig álltam az ajtóban. Nem szoktam elbizonytalanodni, de te neked ezt sikerült elérned.-
*Hangjában nem harag, sem düh nem érződik, inkább mélységes szomorúság. Egy olyan ember hangja, aki valamitől megtört. Felvillan ugyan egy mosoly a sötét bőrű arcon, ám ez inkább kesernyés.*
-Szeretem a kappant. De nem akarom elenni az összes elemózsiádat. Hova tartasz?-
*Kérdezi csendesen Cralan és sötét tekintetével a lányét keresi.*
-Tudod, valami történik velem. Nem nagyon értem a dolgot. Itt a baj.-
*Mutat a mellkasára a szerzetes, és zavart kifejezés ül ki az arcára.*
*Cralan elgondolkodva méregeti a lányt.*
-Haragudni? Nem, azt hiszem nem haragszom. Talán csak nem értelek.-
*Beszéd közben kihajtogatja a pokrócot a mutatott helyre, majd botját a fának támasztja, és kényelmesen elhelyezkedik a pokróc szélén.*
-Sokáig álltam az ajtóban. Nem szoktam elbizonytalanodni, de te neked ezt sikerült elérned.-
*Hangjában nem harag, sem düh nem érződik, inkább mélységes szomorúság. Egy olyan ember hangja, aki valamitől megtört. Felvillan ugyan egy mosoly a sötét bőrű arcon, ám ez inkább kesernyés.*
-Szeretem a kappant. De nem akarom elenni az összes elemózsiádat. Hova tartasz?-
*Kérdezi csendesen Cralan és sötét tekintetével a lányét keresi.*
-Tudod, valami történik velem. Nem nagyon értem a dolgot. Itt a baj.-
*Mutat a mellkasára a szerzetes, és zavart kifejezés ül ki az arcára.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-23 20:57:28
Üzenet elküldve: 2014-03-23 20:57:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Cralan //
* Mintha apró mosolyt vélne felfedezni a másik arcán és biztosra veszi, hogy ő annak kiváltó oka. Kérdőn a másik fekete szemeibe tekint, de nem állja sokáig a pillantást elfordul, s már füttyent is paripájának. Felvonja szőke szemöldökeit a kijelentés hallatán, s azon morfondírozik, hogy vajon jól hallotta-e. Nem sokan bókoltak neki eddig s ezért szokatlan számára. Jobban belegondolva nem is került még olyan közel hím nemű egyedekhez, mint ebben a pár percben Cralanhoz, ez a fő oka annak, hogy az egészséges pír nem tűnik el tejfehér bőréről.*
- Akkor nem haragszol? * Oldalra fordítja a fejét, hogy a másik vonásait fürkészhesse egy pár pillanatig, majd meghallja hátasa ráérős patadobogását. Ave bátortalanul elmosolyodik, majd biccent a férfinak. Moha ekkor már leeresztette a kantárt, hogy karcsú gazdája belekapaszkodhasson, ám Merinold kisasszony épp mély gondolkodóba esett, ezért kis fáziskéséssel kezdett nyújtózni érte.*
- Azt hiszem akad két főre való kappan, kenyér és víz a táskámban. Szerény étek, de légy a vendégem. * Mondja miközben lábujjhegyre állva nyújtózik a kantárért, ám csak csak nem éri el, ahhoz túl alacsony. Derekán enyhe szorítást érez. Lepillant az őt tartó kezekre. Szokatlan számára az érintés, még akkor is, ha a szükség miatt történik. Így már könnyedén eléri Moha kantárját, a hátas pedig készségesen kihúzza pihekönnyű gazdáját. Ave megborzolja a mén hamuszín sörényét, majd int neki, hogy húzza fel Cralant is, ám a férfi elboldogul segítség nélkül is. A gödör falán könnyedén felfutva jutott ki a néhai vadász csapdából. Ave vet egy elismerő pillantást Cralanra, ki megpaskolja Moha nyakát.*
- Hisz mondtam már. * Viszonozza félszegen a mosolyt, majd lova málhájából elkezdi elővenni az ennivalót. A nyeregre kötözött pokrócot odadobja a szerzetesnek.*
- Terítsd le kérlek, ne oda, hanem a csipkebogyó fa mellé. * Mutat az említett gyümölcsfára, miről pár perc múlva el is kezdi szedegetni a termést egy kis fekete bőrtarisznyába.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.23 20:58:14
* Mintha apró mosolyt vélne felfedezni a másik arcán és biztosra veszi, hogy ő annak kiváltó oka. Kérdőn a másik fekete szemeibe tekint, de nem állja sokáig a pillantást elfordul, s már füttyent is paripájának. Felvonja szőke szemöldökeit a kijelentés hallatán, s azon morfondírozik, hogy vajon jól hallotta-e. Nem sokan bókoltak neki eddig s ezért szokatlan számára. Jobban belegondolva nem is került még olyan közel hím nemű egyedekhez, mint ebben a pár percben Cralanhoz, ez a fő oka annak, hogy az egészséges pír nem tűnik el tejfehér bőréről.*
- Akkor nem haragszol? * Oldalra fordítja a fejét, hogy a másik vonásait fürkészhesse egy pár pillanatig, majd meghallja hátasa ráérős patadobogását. Ave bátortalanul elmosolyodik, majd biccent a férfinak. Moha ekkor már leeresztette a kantárt, hogy karcsú gazdája belekapaszkodhasson, ám Merinold kisasszony épp mély gondolkodóba esett, ezért kis fáziskéséssel kezdett nyújtózni érte.*
- Azt hiszem akad két főre való kappan, kenyér és víz a táskámban. Szerény étek, de légy a vendégem. * Mondja miközben lábujjhegyre állva nyújtózik a kantárért, ám csak csak nem éri el, ahhoz túl alacsony. Derekán enyhe szorítást érez. Lepillant az őt tartó kezekre. Szokatlan számára az érintés, még akkor is, ha a szükség miatt történik. Így már könnyedén eléri Moha kantárját, a hátas pedig készségesen kihúzza pihekönnyű gazdáját. Ave megborzolja a mén hamuszín sörényét, majd int neki, hogy húzza fel Cralant is, ám a férfi elboldogul segítség nélkül is. A gödör falán könnyedén felfutva jutott ki a néhai vadász csapdából. Ave vet egy elismerő pillantást Cralanra, ki megpaskolja Moha nyakát.*
- Hisz mondtam már. * Viszonozza félszegen a mosolyt, majd lova málhájából elkezdi elővenni az ennivalót. A nyeregre kötözött pokrócot odadobja a szerzetesnek.*
- Terítsd le kérlek, ne oda, hanem a csipkebogyó fa mellé. * Mutat az említett gyümölcsfára, miről pár perc múlva el is kezdi szedegetni a termést egy kis fekete bőrtarisznyába.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.23 20:58:14
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-22 22:36:50
Üzenet elküldve: 2014-03-22 22:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nohát csak sikerül végre hatni erre a szegény kis elveszett lélekre. Szépen lassan elindul pontosan abba az irányba, amit ő kijelölt, és reméli, hogy a kicsi tündér anélkül követi, hogy sűrűn unszolnia kéne. Azt persze továbbra sem veszi észre, hogy az ide-oda járkálásban, és a fák ölelgetése közben elvesztette az irányérzékét, és valójában a tisztásra kalauzolta a kis árvát, nem pedig a templomba, ahogyan azt ígérte. Ez enyhén csalódottá teszi, ráadásul ez egy nagyobbfajta sík terep, ahol csak fű van, és virágok, még fák sincsenek, amiket megölelhetne, hogy jobb kedvre derüljön. Viszont megpillantja a dombot, amit már idefele úton is látott, viszont most támad is ezzel kapcsolatban egy ötlete, hogy egy picit kimossa magát abból, hogy eltévedt... újra.*
- Mielőtt elmennénk a templomba, javaslom nézzük meg egy kicsit ezt a helyet, elvégre rengeteg szép virág van itt, és ugyebár úgy hallottam, hogy a tündéreket különleges kapocs fűzi a virágokhoz *azzal a dombocska felé tessékeli a tündért, majd miután felértek rá, leül a fűbe, és elkezd kérdezősködni, mintha csak kezdettől fogva ezt tervezte volna, nem csak a tévedés keserű felismerése szorította volna ide.*
- És mondd csak, ha nem Wegtorenben születtél, akkor merrefelé? Mert hát ugye említettél egy bizonyos leégett erdőt, bár ez nem mondott sokat nekem. Egyáltalán egy leégett erdőben hogy vannak virágok? *ezen eltűnődik* Biztos csak egy része égett le, vagy ilyenek, és fantázianévként kapta a Leégett Erdő nevet, nemde? *elvégre ha porig ég egy erdő, ott aligha nő virág a hamvakon. Ha pedig nő, az már akkor van, mikorra mindenki elfelejtette, hogy ott valaha erdő volt. Mindenesetre ez valóban érdekes beszélgetőtémának ígérkezik, mielőtt Waia újra átgondolja, hogy merre is lehet az a bizonyos templom. Innen jött, tehát akkor pontosan az ellenkező irányba indult el, mint amerre kellett volna, tehát ha az útvonalat pontosan visszaköveti, és folytatja, akkor a városba fog érni, onnan pedig talán már megtalálja a templomot.*
- És hogy kerültél Artheniorba? Miért jöttél? És hogyan jutsz pénzhez? Van itt munka gyerekeknek is? *ez utóbbi érdekes dolog, hogy a taníttatásról ne is beszéljünk... a szerzetes sokszor álmodott arról, hogy vesz egy helyet, ahol rengeteg gyereket taníthat egyszerre, nem úgy,mint a házi tanítók, akik egyszerre csak egyet, és csak a gazdagok gyerekeit. Olyan lenne, mint a szerzetes rend, csak gyerekekkel, és szinte ingyen. Szép is volna...*
- Mielőtt elmennénk a templomba, javaslom nézzük meg egy kicsit ezt a helyet, elvégre rengeteg szép virág van itt, és ugyebár úgy hallottam, hogy a tündéreket különleges kapocs fűzi a virágokhoz *azzal a dombocska felé tessékeli a tündért, majd miután felértek rá, leül a fűbe, és elkezd kérdezősködni, mintha csak kezdettől fogva ezt tervezte volna, nem csak a tévedés keserű felismerése szorította volna ide.*
- És mondd csak, ha nem Wegtorenben születtél, akkor merrefelé? Mert hát ugye említettél egy bizonyos leégett erdőt, bár ez nem mondott sokat nekem. Egyáltalán egy leégett erdőben hogy vannak virágok? *ezen eltűnődik* Biztos csak egy része égett le, vagy ilyenek, és fantázianévként kapta a Leégett Erdő nevet, nemde? *elvégre ha porig ég egy erdő, ott aligha nő virág a hamvakon. Ha pedig nő, az már akkor van, mikorra mindenki elfelejtette, hogy ott valaha erdő volt. Mindenesetre ez valóban érdekes beszélgetőtémának ígérkezik, mielőtt Waia újra átgondolja, hogy merre is lehet az a bizonyos templom. Innen jött, tehát akkor pontosan az ellenkező irányba indult el, mint amerre kellett volna, tehát ha az útvonalat pontosan visszaköveti, és folytatja, akkor a városba fog érni, onnan pedig talán már megtalálja a templomot.*
- És hogy kerültél Artheniorba? Miért jöttél? És hogyan jutsz pénzhez? Van itt munka gyerekeknek is? *ez utóbbi érdekes dolog, hogy a taníttatásról ne is beszéljünk... a szerzetes sokszor álmodott arról, hogy vesz egy helyet, ahol rengeteg gyereket taníthat egyszerre, nem úgy,mint a házi tanítók, akik egyszerre csak egyet, és csak a gazdagok gyerekeit. Olyan lenne, mint a szerzetes rend, csak gyerekekkel, és szinte ingyen. Szép is volna...*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:53:53
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan képtelen mosolygás nélkül hallgatni a lány szavait. Valahogy mindig boldog lesz ettől a hangtól.*
-Hát ha te tetszettèl meg neki, akkor fene jó ízlése van ennek a gödörnek, az már biztos!-
*Mondja, miközben elvigyorodik.*
-Ami az evést illeti, ha gonosz akarnék lenni, emlékeztetnélek kedvesem, hogy ott hagytál a múltkor, úgyhogy most te leszel a vendéglátó!-
*Hangja közel sem dorgáló, inkább incselkedő, mintha arra lenne kiváncsi, a lány kötélnek áll-e. Eközben sikerül a hátas is előszolítani, aki be is lógatja a kantárszárát. Ave megpróbálja elkapni, ám ehhez még túl magasan van. Cralan egy pillanatig mosolyogva nézi a próbálkozásokat, majd a lány mögé lé, és karjait a lány derekára kulcsolja.*
-Ha túl alacsony vagy, toldd meg egy lépéssel. Egy gnóm mondta mindig.-
*Miközben beszél, gyengéden megemeli a lányt, aki így már eléri a szíjat. A félvér kivár addig míg a lány fel nem ér, hogy ha kell el tudja kapni. Ha felér, neki rugaszkodik, éy szinte felszalad a gödör falán. Miután mindketten felérnek, Cralan hálásan megveregeti a ló nyakát, és kezét nyújtva a lánynak, megkérdezi.*
-Volna kedve szép hölgy velem enni?-
*A mondat vidám kacagással ér véget, a szerzetes pedig várja a választ.*
*Cralan képtelen mosolygás nélkül hallgatni a lány szavait. Valahogy mindig boldog lesz ettől a hangtól.*
-Hát ha te tetszettèl meg neki, akkor fene jó ízlése van ennek a gödörnek, az már biztos!-
*Mondja, miközben elvigyorodik.*
-Ami az evést illeti, ha gonosz akarnék lenni, emlékeztetnélek kedvesem, hogy ott hagytál a múltkor, úgyhogy most te leszel a vendéglátó!-
*Hangja közel sem dorgáló, inkább incselkedő, mintha arra lenne kiváncsi, a lány kötélnek áll-e. Eközben sikerül a hátas is előszolítani, aki be is lógatja a kantárszárát. Ave megpróbálja elkapni, ám ehhez még túl magasan van. Cralan egy pillanatig mosolyogva nézi a próbálkozásokat, majd a lány mögé lé, és karjait a lány derekára kulcsolja.*
-Ha túl alacsony vagy, toldd meg egy lépéssel. Egy gnóm mondta mindig.-
*Miközben beszél, gyengéden megemeli a lányt, aki így már eléri a szíjat. A félvér kivár addig míg a lány fel nem ér, hogy ha kell el tudja kapni. Ha felér, neki rugaszkodik, éy szinte felszalad a gödör falán. Miután mindketten felérnek, Cralan hálásan megveregeti a ló nyakát, és kezét nyújtva a lánynak, megkérdezi.*
-Volna kedve szép hölgy velem enni?-
*A mondat vidám kacagással ér véget, a szerzetes pedig várja a választ.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-21 19:47:05
Üzenet elküldve: 2014-03-21 19:47:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* A legkevésbé sem számított arra, hogy itt találja a férfit, kérdések sorozata merül fel benne és megmagyarázhatatlan érzelmek és gondolatok tömkelege zúdul vállaira. Nem akar esettnek és megtörtnek látszani, éppen ezért próbál hamar feltápászkodni, ami persze nem megy a szerzetes segítsége nélkül.*
- Azt hittem... azt hittem már nem is látjuk egymást. * Mondja habozva, s hosszasan elidőzik a másik arcán, hosszabban, mint szerette volna, mitől kissé zavarba jön, ezért gondolta, hogy belekapaszkodik és felmászik az üreg oldalán felkapaszkodó fák gyökereibe. A manőver nem volt túl sikeres, pedig az ötlet egész jónak ígérkezett, a vége mégis az lett, hogy Ave lepottyant. Az eséssel még nem is lenne gond, mert abban már profi, de pont Cralanra esik. Súlya könnyed, ezért fájdalmat bizonyára nem okoz a férfinak, de a kialakult pozitúra rendkívül zavarba ejtő. A lány tejfehér bőrén alig észrevehető pír játszik. Az eséskor védekezésképp maga elé tartott keze most a férfi mellkasán nyugszik. Hamarost igyekszik rendezni vonásait, s úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Zavartan megköszörüli a torkát, s valami válaszfélén agyal.*
- Szerintem én tetszettem meg a gödörnek..de ühmmm.. * Folytatná a mondatot, csakhogy arcába hulló tincseit arrébb simítják, s ez a gesztus pont elég ahhoz, hogy Ave elfelejtse mire is akarj kilyukadni.* ~ Szedd már össze magad te lány! ~ * Korholja magát, s gyorsan arrébb húzódik.*
- Mókás, hogy említed éppen enni készültem, aztán pedig tovább menni. Hosszú út áll még előttem. * A férfi ötletére csak biccent, talán azzal kellett volna kezdeni, ám a makacs hátas a második füttyszóra sem jelenik meg.*
- Ó az ördögbe... Moha, hol vagy már?! * Kiáltja, miközben ugrál, s ekkor meghallja a mén nyerítését. Moha szép ráérősen oda caflat. Okos állat, már hajtja is le a fejét, belógatva ezzel a kantárszíjat, amiért Ave nyújtózkodni is kezd.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.21 19:47:47
* A legkevésbé sem számított arra, hogy itt találja a férfit, kérdések sorozata merül fel benne és megmagyarázhatatlan érzelmek és gondolatok tömkelege zúdul vállaira. Nem akar esettnek és megtörtnek látszani, éppen ezért próbál hamar feltápászkodni, ami persze nem megy a szerzetes segítsége nélkül.*
- Azt hittem... azt hittem már nem is látjuk egymást. * Mondja habozva, s hosszasan elidőzik a másik arcán, hosszabban, mint szerette volna, mitől kissé zavarba jön, ezért gondolta, hogy belekapaszkodik és felmászik az üreg oldalán felkapaszkodó fák gyökereibe. A manőver nem volt túl sikeres, pedig az ötlet egész jónak ígérkezett, a vége mégis az lett, hogy Ave lepottyant. Az eséssel még nem is lenne gond, mert abban már profi, de pont Cralanra esik. Súlya könnyed, ezért fájdalmat bizonyára nem okoz a férfinak, de a kialakult pozitúra rendkívül zavarba ejtő. A lány tejfehér bőrén alig észrevehető pír játszik. Az eséskor védekezésképp maga elé tartott keze most a férfi mellkasán nyugszik. Hamarost igyekszik rendezni vonásait, s úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Zavartan megköszörüli a torkát, s valami válaszfélén agyal.*
- Szerintem én tetszettem meg a gödörnek..de ühmmm.. * Folytatná a mondatot, csakhogy arcába hulló tincseit arrébb simítják, s ez a gesztus pont elég ahhoz, hogy Ave elfelejtse mire is akarj kilyukadni.* ~ Szedd már össze magad te lány! ~ * Korholja magát, s gyorsan arrébb húzódik.*
- Mókás, hogy említed éppen enni készültem, aztán pedig tovább menni. Hosszú út áll még előttem. * A férfi ötletére csak biccent, talán azzal kellett volna kezdeni, ám a makacs hátas a második füttyszóra sem jelenik meg.*
- Ó az ördögbe... Moha, hol vagy már?! * Kiáltja, miközben ugrál, s ekkor meghallja a mén nyerítését. Moha szép ráérősen oda caflat. Okos állat, már hajtja is le a fejét, belógatva ezzel a kantárszíjat, amiért Ave nyújtózkodni is kezd.*
A hozzászólás írója (Avelynn Merinold) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.21 19:47:47
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-20 22:39:35
Üzenet elküldve: 2014-03-20 22:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Különös gondolatok cikáznak a szerzetes fejében. Itt van ez a lány, aki olyan kedves volt vele, de aztán faképnél hagyta. És most itt fekszik, tehetetlenül, sérülten. Bár van benne valami, Cralan érzi, hogy képtelen haragudni Avere. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a lány ránéz, és bár bizonytalanul, de felismeri, és a nevén szólítja.*
-Igen, én vagyok. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-
*Mondja, és igyekszik magabiztosnak látszani. Szerencsére a làny hamarosan lábra áll, bár erősen sántít, legalább nem mozgásképtelen. Hamar magára talál és próbát tesz a gödörbe belógó ágakkal, ám nem jár szerencsével és visszaesik. Cralan odalép, hogy elkapja, ám a szerencse ezútttal őt is elhagyja, így hanyatt esik, a lány pedig rá. Arcuk veszélyesen közel kerül, a férfi érzi a lány forró lehelletét is, és ettől a helyzettől megborzong. Gyengéden kisimítja a lány arcából a haját, elmosolyodik,és megszólal.*
-Ennyire tetszik ez a gödör? Csak mert ha tudom, hozok egy kis ennivalót is.-
*Miközben beszél, finoman felsegíti a lànyt, és maga is felàll. Némi töprengés után odafordul a lányhoz.*
-Láttam, hogy lovon jöttél. Van nálad kötél? Vagy ha nincs, hogy hívják a lovadat? Csak mert ő fog kihúzni minket innen!-
*Mondja mosolyogva Cralan, és szemében eleven tűz csillog.*
*Különös gondolatok cikáznak a szerzetes fejében. Itt van ez a lány, aki olyan kedves volt vele, de aztán faképnél hagyta. És most itt fekszik, tehetetlenül, sérülten. Bár van benne valami, Cralan érzi, hogy képtelen haragudni Avere. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a lány ránéz, és bár bizonytalanul, de felismeri, és a nevén szólítja.*
-Igen, én vagyok. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-
*Mondja, és igyekszik magabiztosnak látszani. Szerencsére a làny hamarosan lábra áll, bár erősen sántít, legalább nem mozgásképtelen. Hamar magára talál és próbát tesz a gödörbe belógó ágakkal, ám nem jár szerencsével és visszaesik. Cralan odalép, hogy elkapja, ám a szerencse ezútttal őt is elhagyja, így hanyatt esik, a lány pedig rá. Arcuk veszélyesen közel kerül, a férfi érzi a lány forró lehelletét is, és ettől a helyzettől megborzong. Gyengéden kisimítja a lány arcából a haját, elmosolyodik,és megszólal.*
-Ennyire tetszik ez a gödör? Csak mert ha tudom, hozok egy kis ennivalót is.-
*Miközben beszél, finoman felsegíti a lànyt, és maga is felàll. Némi töprengés után odafordul a lányhoz.*
-Láttam, hogy lovon jöttél. Van nálad kötél? Vagy ha nincs, hogy hívják a lovadat? Csak mert ő fog kihúzni minket innen!-
*Mondja mosolyogva Cralan, és szemében eleven tűz csillog.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-20 21:28:31
Üzenet elküldve: 2014-03-20 21:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Háta a kemény földhöz csapódik, s pár másodperc után kábultan felnyöszörög. A fejét is alaposan beverte, ráadásul a bokáját sem érzi. Dühös, nagyon dühös, amiért nem figyelt a lába alá, így a levél még később fog gazdájához érni, aminek bizonyára nem fog örülni a gróf. Lassan próbál feltápászkodni, de visszahanyatlik. Ekkortájt érkezhet mellé a férfi, kinek homályos arcát hunyorogva próbálja analizálni. Először csak a hangját ismeri fel, s ha az még nem volna elég arra, hogy beazonosítsa a mellé pottyanó hóhajút, hát még a nevén is szólítja. Szemei hirtelen elkerekednek, s összerezzen. Ibolyaszín szemeit még azért megdörzsölgeti, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy tényleg jól lát-e, majd halkan megszólal.*
- Cralan?! Te tényleg itt vagy? * Mondani akarna még valamit, de ajkait nem hagyják el szavak. Fekete lova közben felnyerít és nagy fejével benéz a gödörbe. Ave leporolja a ruhájába akadt gallyakat és leveleket. Egy pillanatra azt hiszi képzelődik, hogy a férfi az arcát cirógatja, hiszen haragudnia kellene rá. Bár az már rég volt, talán el is felejtette az egészet..még őt is.*
- Én... azt hiszem igen. Csak egy kicsit meghúzódott a bokám. Hogy.. hogy másszunk ki innen? * Kérdi elgondolkodva, bár a válasz talán egyértelmű, hisz több lehetőségük is akad. Az ezüst hajú leányzó belekapaszkodik a gödör oldalán burjánzó gyökerekbe, s próbálja felhúzni magát. Ez egész jó ötletnek bizonyul, de haladni nem sokat halad felfelé, mert a vékony ágacskák megadják magukat, Ave pedig hátrapottyan, s ha Cralan elég közel állt akkor még rá is eshetett.*
* Háta a kemény földhöz csapódik, s pár másodperc után kábultan felnyöszörög. A fejét is alaposan beverte, ráadásul a bokáját sem érzi. Dühös, nagyon dühös, amiért nem figyelt a lába alá, így a levél még később fog gazdájához érni, aminek bizonyára nem fog örülni a gróf. Lassan próbál feltápászkodni, de visszahanyatlik. Ekkortájt érkezhet mellé a férfi, kinek homályos arcát hunyorogva próbálja analizálni. Először csak a hangját ismeri fel, s ha az még nem volna elég arra, hogy beazonosítsa a mellé pottyanó hóhajút, hát még a nevén is szólítja. Szemei hirtelen elkerekednek, s összerezzen. Ibolyaszín szemeit még azért megdörzsölgeti, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy tényleg jól lát-e, majd halkan megszólal.*
- Cralan?! Te tényleg itt vagy? * Mondani akarna még valamit, de ajkait nem hagyják el szavak. Fekete lova közben felnyerít és nagy fejével benéz a gödörbe. Ave leporolja a ruhájába akadt gallyakat és leveleket. Egy pillanatra azt hiszi képzelődik, hogy a férfi az arcát cirógatja, hiszen haragudnia kellene rá. Bár az már rég volt, talán el is felejtette az egészet..még őt is.*
- Én... azt hiszem igen. Csak egy kicsit meghúzódott a bokám. Hogy.. hogy másszunk ki innen? * Kérdi elgondolkodva, bár a válasz talán egyértelmű, hisz több lehetőségük is akad. Az ezüst hajú leányzó belekapaszkodik a gödör oldalán burjánzó gyökerekbe, s próbálja felhúzni magát. Ez egész jó ötletnek bizonyul, de haladni nem sokat halad felfelé, mert a vékony ágacskák megadják magukat, Ave pedig hátrapottyan, s ha Cralan elég közel állt akkor még rá is eshetett.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:09:33
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:09:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napnak keltétől Napnak nyugtáig//
* Ez a tisztás kellemesen hat lelkére, ha bármi miatt is ideges lenne; holott nem az; itt hamar lenyugodna. Most viszont csak leszáll lováról és hagyja őt szabadon járni, legelészni kicsit távolabb tőle. Kényelmes bőrruháiban, kabátjában keresi a megfelelő pontot a tisztáson, ahol leülhet meditálni. Csak egy kis csendre van szüksége, ami most könnyen jön, erdei állatkák és más figyelő, óvó tekintetek ellenére. A Napra fordítja tekintetét, majd lehunyja szemeit és elmerül a fénynek melegében. Arany sugarak öleli körbe immár, pőre bőrén érzi melegét. Magzati pózban lebegve a napfényben. Lassacskán töltődik lelke, mintha friss gyümölcsöket enne egész álló nap. *
* Ez a tisztás kellemesen hat lelkére, ha bármi miatt is ideges lenne; holott nem az; itt hamar lenyugodna. Most viszont csak leszáll lováról és hagyja őt szabadon járni, legelészni kicsit távolabb tőle. Kényelmes bőrruháiban, kabátjában keresi a megfelelő pontot a tisztáson, ahol leülhet meditálni. Csak egy kis csendre van szüksége, ami most könnyen jön, erdei állatkák és más figyelő, óvó tekintetek ellenére. A Napra fordítja tekintetét, majd lehunyja szemeit és elmerül a fénynek melegében. Arany sugarak öleli körbe immár, pőre bőrén érzi melegét. Magzati pózban lebegve a napfényben. Lassacskán töltődik lelke, mintha friss gyümölcsöket enne egész álló nap. *
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-18 21:30:24
Üzenet elküldve: 2014-03-18 21:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn//
*Cralan végzett a készülődéssel, és épp indulni akar, amikor egy karcsú lovas tűnik fel nem messze tőle. Nem igazán foglalkozik a dologgal, hisz Worenth màr jócskán lehagyta, ám valamitől hideg fut végig a gerincén. Az érés valahonnan nagyon ismerős ám most mégsem tudja hova tenni. Folytatja a készülődést, àm nem sokkal később fájdalmas síkoly rezegteti meg a levegőt. A kiáltás abból az irányból érkezik, ahol a lovast látta. Holmiját ledobva rohan a helyre, ahol egy nagyobb, vadászüreg csapdát talál. Mikor közelebb óvakodik a gödörhöz, egy karcsú alakot lát feküdni benne, láthatóan elkábult az eséstől. Cralan gyorsan felmérve a helyzetet, és a gödör mélységét hamar dönt. A gödör mélysége valamivel lehet nagyobb amilyen magas ő, így kötélre aligha van szükség. A szerzetes gyakorlott mozdulattal ugrik a verembe, és behajlított térddel érkezik meg. Mikor lehajol, hogy megnézze, hogy van a sebesült, elakad a lélegzete.*
-Ave! Hogy kerülsz te ide?-
*Kiált fel folytottan a félelf, ám tudja, hogy fontosabb, hogy kijussanak innen. Letérdel, gyengéden az ölébe veszi a lány fejét, és sebek után kutatva a tekintetével kérdezi.*
-Ave! Jól vagy? Lábra tudsz állni?-
*Miközben a válaszra vár, a lány arcát simogatja, és tovább figyeli a törékeny testet.*
A hozzászólás írója (Cralan Sley) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.18 21:34:01
*Cralan végzett a készülődéssel, és épp indulni akar, amikor egy karcsú lovas tűnik fel nem messze tőle. Nem igazán foglalkozik a dologgal, hisz Worenth màr jócskán lehagyta, ám valamitől hideg fut végig a gerincén. Az érés valahonnan nagyon ismerős ám most mégsem tudja hova tenni. Folytatja a készülődést, àm nem sokkal később fájdalmas síkoly rezegteti meg a levegőt. A kiáltás abból az irányból érkezik, ahol a lovast látta. Holmiját ledobva rohan a helyre, ahol egy nagyobb, vadászüreg csapdát talál. Mikor közelebb óvakodik a gödörhöz, egy karcsú alakot lát feküdni benne, láthatóan elkábult az eséstől. Cralan gyorsan felmérve a helyzetet, és a gödör mélységét hamar dönt. A gödör mélysége valamivel lehet nagyobb amilyen magas ő, így kötélre aligha van szükség. A szerzetes gyakorlott mozdulattal ugrik a verembe, és behajlított térddel érkezik meg. Mikor lehajol, hogy megnézze, hogy van a sebesült, elakad a lélegzete.*
-Ave! Hogy kerülsz te ide?-
*Kiált fel folytottan a félelf, ám tudja, hogy fontosabb, hogy kijussanak innen. Letérdel, gyengéden az ölébe veszi a lány fejét, és sebek után kutatva a tekintetével kérdezi.*
-Ave! Jól vagy? Lábra tudsz állni?-
*Miközben a válaszra vár, a lány arcát simogatja, és tovább figyeli a törékeny testet.*
A hozzászólás írója (Cralan Sley) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.18 21:34:01
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-18 20:42:50
Üzenet elküldve: 2014-03-18 20:42:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Karcsú, kék csuklyás alak érkezik az erdőszéli tisztásra. Deres lova fáradtan üget a vékony kis patakocskához és mikor gazdája leszáll hátáról megrázza ezüst sörényét és kortyol a hideg vízből. A lány hátrahajtja kámzsáját, megmutatva ezzel angyal arcát. Fehér haja hosszú fonatban lóg le egészen derekáig. Megigazítja lova málháját, meghúzza a meglazult nyeregszíjat, majd megpaskolja a mén nyakát. Hosszú út áll mögötte, de még hosszabb előtte. Csupán egy rövidke pihenőt tart a tisztáson, hogy újúlt erővel induljon tovább, hogy elvigyen egy levelet. A tiszta vizű patakocska elé térdel és megmossa benne arcát. Jól esik neki, felfrissül tőle. Tökéletesebb helyet nem is találhatott volna rövidke pihenőjük színhelyéül. Felállva a hátas oldalán lógó bőrtáskából kulacsot vesz elő és némi szárított húst, a mozdulatban azonban megmered, mert hall valamit. Lova is prüszköl egyet, ő is érzi, hogy nincsenek egyedül a tisztáson. A terület fákkal körbevett és a sűrű aljnövényzet miatt nem sok mindent lát, ám egy sötét csuklyás alakot azért kivesz, mikor félrehajtja a képbe lógó ágat. Arcát nem látja, csupán a kámzsa alól kilógó havas üstök tűnik fel neki először, mely felettébb ismerős a számára...* ~ Cralan? Neeem az nem lehet... Ő már biztosan elutazott valami messzi városba...~ * Fordul vissza elgondolkodva. Kissé csalódottan fújja ki a levegőt és elhatározza, hogy tovább indul... mármint indulna, csak hogy a hirtelen vett fordulat után megmozdul lába alatt a talaj és egy mélyen ásott gödörbe esik. A hangos ágreccsenést és a magas sikolyt bizonyára a férfi is meghallja majd, legalább is Ave nagyon reméli. Vadászok áshatták a lefedett árkot, mely már rég nem csapdaként funkcionál, azonban még mindig elég mély, s egyedül igen nehézkes a kimászás, főleg mivel a bokája is alaposan kificamodik.*
* Karcsú, kék csuklyás alak érkezik az erdőszéli tisztásra. Deres lova fáradtan üget a vékony kis patakocskához és mikor gazdája leszáll hátáról megrázza ezüst sörényét és kortyol a hideg vízből. A lány hátrahajtja kámzsáját, megmutatva ezzel angyal arcát. Fehér haja hosszú fonatban lóg le egészen derekáig. Megigazítja lova málháját, meghúzza a meglazult nyeregszíjat, majd megpaskolja a mén nyakát. Hosszú út áll mögötte, de még hosszabb előtte. Csupán egy rövidke pihenőt tart a tisztáson, hogy újúlt erővel induljon tovább, hogy elvigyen egy levelet. A tiszta vizű patakocska elé térdel és megmossa benne arcát. Jól esik neki, felfrissül tőle. Tökéletesebb helyet nem is találhatott volna rövidke pihenőjük színhelyéül. Felállva a hátas oldalán lógó bőrtáskából kulacsot vesz elő és némi szárított húst, a mozdulatban azonban megmered, mert hall valamit. Lova is prüszköl egyet, ő is érzi, hogy nincsenek egyedül a tisztáson. A terület fákkal körbevett és a sűrű aljnövényzet miatt nem sok mindent lát, ám egy sötét csuklyás alakot azért kivesz, mikor félrehajtja a képbe lógó ágat. Arcát nem látja, csupán a kámzsa alól kilógó havas üstök tűnik fel neki először, mely felettébb ismerős a számára...* ~ Cralan? Neeem az nem lehet... Ő már biztosan elutazott valami messzi városba...~ * Fordul vissza elgondolkodva. Kissé csalódottan fújja ki a levegőt és elhatározza, hogy tovább indul... mármint indulna, csak hogy a hirtelen vett fordulat után megmozdul lába alatt a talaj és egy mélyen ásott gödörbe esik. A hangos ágreccsenést és a magas sikolyt bizonyára a férfi is meghallja majd, legalább is Ave nagyon reméli. Vadászok áshatták a lefedett árkot, mely már rég nem csapdaként funkcionál, azonban még mindig elég mély, s egyedül igen nehézkes a kimászás, főleg mivel a bokája is alaposan kificamodik.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:19:10
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:19:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Hátbaszurkálósdi//
*A templomot olyan gyorsan hagyja el, ahogy csak tudja. Úgy érzi, így is elég időt töltött ott ahhoz, hogy észrevegyék esetleg, bár fogalma sincs róla, mennyi lehet azoknak a száma, akik elég nagy hatalommal bírnak a varázs felett ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek rá. De mindegy is, jobb óvatosnak lenni, mint kockáztatni - ami az ő esetében igen sokat jelentene.
Át a templomkerten, majd a temetőben kicsit tovább elidőzve végül a tisztás felé indul. Mintha csak tenne egy sétát ott, a frissen nyíló, szivárványos virágtengeren. Ám nem a színkavalkád, s nem is a mézillat, vagy a tavasz kezdetét jelző pillék repdesése miatt indul oda. Ami elvezeti a tisztásra, az éhsége. Evett ugyan valamennyit a gazdagnegyedi házban, de az nem igazán olyan, amire vágyik. Kezd ismét feltámadni benne a vágy, hogy gyomrát meleg vérrel és nyers hússal töltse meg, s bár a nappal nem épp a legideálisabb időpont a vadászatra, azért szétnéz, hátha talál valamit. Egy alacsonyabb faágon lévő madárfészket, benne frissen kikelt fiókákkal, egy botladozó kis őzet, egy csapat játszadozó kismacskát vagy nyulat... Valamit, amit nem lesz nehéz és túl feltűnő elkapni.
Hiába keresgél azonban, nem lel semmi hasznosat. Bezzeg ha bogarakon kellene éljen, jól lakhatna most, hiszen alig győzi elhessegetni a bogarakat. Legyek, méhek és lepkék rajzanak a színpompás virágok, a leveleket és bimbót bontó fák körül.
Lemondóan sóhajt, s kelletlenül bár, de tudomásul veszi, hogy egyelőre éhen marad. Meg is indul visszafelé, a gazdagnegyed felé. Nem azon az úton halad végig, ahol jött, nem akaródzik ismét a templom közelébe mennie, egyelőre elég volt belőle. Nem gondolja úgy, hogy olyan sok időt töltött volna itt, ami alatt visszatér a fehér köpenyes, hiszen épp csak tett egy kört, hogy körülnézzen. Viszont nem is siet túlságosan. Két óra pihenőt adott a ház népének ebéd utánra, s úgy érzi, még nem jött el az az idő, amikorra érkezését is ígérte. Ugyan így most nem tarthatja szemmel azt a kettőt, akiket kiszemelt, s akikről úgy gondolja, ők lehetnek a maradék két ellenfele, de nem is aggódik túlságosan azért, hogy távolléte alatt valami jelentős dolog történik. Ahogy Cwarrent megtalálva látta, az a kettő összebarátkozott... vagy efféle. Még ha szövetkeznének is ellene, nyomát akkor sem nagyon találnák annak, hogy ő nem az, akinek mondja magát.
S mivel ennyire ráér, úgy dönt, mielőtt visszatérne az Úr birtokára, vet egy pillantást saját házára is. Csak hogy megtudja, minden rendben van-e ott is. Elvégre, a lakhely mindennemű őrizet nélkül áll már lassan egy napja. Eltekintve persze az utcákat rendszeresen ellenőrző városőrségtől.*
*A templomot olyan gyorsan hagyja el, ahogy csak tudja. Úgy érzi, így is elég időt töltött ott ahhoz, hogy észrevegyék esetleg, bár fogalma sincs róla, mennyi lehet azoknak a száma, akik elég nagy hatalommal bírnak a varázs felett ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek rá. De mindegy is, jobb óvatosnak lenni, mint kockáztatni - ami az ő esetében igen sokat jelentene.
Át a templomkerten, majd a temetőben kicsit tovább elidőzve végül a tisztás felé indul. Mintha csak tenne egy sétát ott, a frissen nyíló, szivárványos virágtengeren. Ám nem a színkavalkád, s nem is a mézillat, vagy a tavasz kezdetét jelző pillék repdesése miatt indul oda. Ami elvezeti a tisztásra, az éhsége. Evett ugyan valamennyit a gazdagnegyedi házban, de az nem igazán olyan, amire vágyik. Kezd ismét feltámadni benne a vágy, hogy gyomrát meleg vérrel és nyers hússal töltse meg, s bár a nappal nem épp a legideálisabb időpont a vadászatra, azért szétnéz, hátha talál valamit. Egy alacsonyabb faágon lévő madárfészket, benne frissen kikelt fiókákkal, egy botladozó kis őzet, egy csapat játszadozó kismacskát vagy nyulat... Valamit, amit nem lesz nehéz és túl feltűnő elkapni.
Hiába keresgél azonban, nem lel semmi hasznosat. Bezzeg ha bogarakon kellene éljen, jól lakhatna most, hiszen alig győzi elhessegetni a bogarakat. Legyek, méhek és lepkék rajzanak a színpompás virágok, a leveleket és bimbót bontó fák körül.
Lemondóan sóhajt, s kelletlenül bár, de tudomásul veszi, hogy egyelőre éhen marad. Meg is indul visszafelé, a gazdagnegyed felé. Nem azon az úton halad végig, ahol jött, nem akaródzik ismét a templom közelébe mennie, egyelőre elég volt belőle. Nem gondolja úgy, hogy olyan sok időt töltött volna itt, ami alatt visszatér a fehér köpenyes, hiszen épp csak tett egy kört, hogy körülnézzen. Viszont nem is siet túlságosan. Két óra pihenőt adott a ház népének ebéd utánra, s úgy érzi, még nem jött el az az idő, amikorra érkezését is ígérte. Ugyan így most nem tarthatja szemmel azt a kettőt, akiket kiszemelt, s akikről úgy gondolja, ők lehetnek a maradék két ellenfele, de nem is aggódik túlságosan azért, hogy távolléte alatt valami jelentős dolog történik. Ahogy Cwarrent megtalálva látta, az a kettő összebarátkozott... vagy efféle. Még ha szövetkeznének is ellene, nyomát akkor sem nagyon találnák annak, hogy ő nem az, akinek mondja magát.
S mivel ennyire ráér, úgy dönt, mielőtt visszatérne az Úr birtokára, vet egy pillantást saját házára is. Csak hogy megtudja, minden rendben van-e ott is. Elvégre, a lakhely mindennemű őrizet nélkül áll már lassan egy napja. Eltekintve persze az utcákat rendszeresen ellenőrző városőrségtől.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:31:08
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:31:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Végre, a tisztásra ér, így Tyria lassít az iramon. Nincs már hová siessen, csak a kedvenc szikláját akarja látni, ami a tisztáson található. Odaérve leoldja az övét, ami a kardot s a tőrt tartja, majd válláról a köpenyt is lekanyarítja, s az egészet feltekeri, ily módon egy hevenyészett párnát létrehozva belőle. Ezt a feje alá téve fekszik rá a szilára, s élvezi a Nap sugarait, melyek az arcát simogatják. Lehunyja a szemeit, és módszeresen visszapörgeti az elmúlt napok eseményeit az emlékezetében.
Végülis, mindent egybevetve nem is volt akkora bukás ez az egész kaland. Volt része izgalomban bőven, no meg halálfélelemben abban a pár órában, amikor azt hitte, ő is egy lesz majd azok közül az értelem nélküli, járkáló hullákból. Szerencsére idejében megkapták az ellenszert, s így ettől már nem kell tartania. A két kapitány tulajdonképpen elég korrekt módon viselkedett, nem nagyon lehet panasz rájuk. Bár azt sosem fogja megbocsájtani Intiorithnak, hogy felrángatta őket arra a hegyre, csak azért, hogy azután lerohanjanak mint a szarvas, kit seggbelőtt az ármány. Ami azt illeti, a túra része teljesen felesleges volt, meg az is, hogy keresztül kasul bejárták azt az átkozott ásónyomnyi szigetet. Na meg persze a bennszülöttek... ahogy eszébe jutnak, Tyria felhorkan a sziklán heverészve, elvégre nekik tudniuk kellett volna valamit erről az egészről, mégsem szóltak egy büdös szót sem. De hát, minden jó, ha jó a vége...*
Végülis, mindent egybevetve nem is volt akkora bukás ez az egész kaland. Volt része izgalomban bőven, no meg halálfélelemben abban a pár órában, amikor azt hitte, ő is egy lesz majd azok közül az értelem nélküli, járkáló hullákból. Szerencsére idejében megkapták az ellenszert, s így ettől már nem kell tartania. A két kapitány tulajdonképpen elég korrekt módon viselkedett, nem nagyon lehet panasz rájuk. Bár azt sosem fogja megbocsájtani Intiorithnak, hogy felrángatta őket arra a hegyre, csak azért, hogy azután lerohanjanak mint a szarvas, kit seggbelőtt az ármány. Ami azt illeti, a túra része teljesen felesleges volt, meg az is, hogy keresztül kasul bejárták azt az átkozott ásónyomnyi szigetet. Na meg persze a bennszülöttek... ahogy eszébe jutnak, Tyria felhorkan a sziklán heverészve, elvégre nekik tudniuk kellett volna valamit erről az egészről, mégsem szóltak egy büdös szót sem. De hát, minden jó, ha jó a vége...*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-11 20:23:00
Üzenet elküldve: 2014-03-11 20:23:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
-Kezdésnek a folyópartra gondoltam. Járt már ott? Bizonyára, hiszen ön itt született, és élt. Ez a város tele van különleges helyekkel, s minden helynek meg van a maga varázsa. Mindegyik varázs valamelyik elemből fakad. A Hold és Föld elemét már meglátogattuk. Most jöjjön a víz eleme. A víz a lélek tükre, ha belenéz valaki egy víztükörbe, akkor megláthat benne olyan dolgokat, amelyeket más nem.
*Elindul a tisztás adott pontja felé, majd egy fa előtt megáll. Megérinti a fát, s lehunyja a szemét. Pár percig némán áll, majd leül, s hátát a fának veti.*
-Nem tudom, hogy hallotta -e. A város farkasvadászatot rendelt el. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi farkas kell ahhoz, megrémítsen egy ekkor varost. Az a gyanúm, hogy valami van emögött. Ön mit gondol? Arra gondoltam, hogy a barakkban tudnánk kezdeni. Nem akarok farkasra vadászni, csak érdekel, hogy miért indult el. Valahogy kételkedek abban, hogy hirtelen annyira megugrott volna a farkas populáció, hogy erre legyen szükség. Lehet, hogy csak a kalandozóknak akarnak munkát adni, hogy evvel is lefoglalják őket. Nem tudom, de utána akarok járni.
*Argus a bal kezén lévő gyűrűs úját kezdi el masszírozni, mintha egy gyűrűt forgatna, amely nem létezik. Hirtelen minden elmosódik számára, s mikor kitisztul a látótere, akkor már egy erdő van körülötte. Pár lépésnyire előtte két fiatal ember ül az egyik fa tövében, s közösen olvasnak egy könyvet. A fiatalabb alig lehet tizenöt-tizenhat éves. Fekete vállig érő haja szabadon száll a gyenge szélben. Szinte nem is figyel a környezetére, csak a könyvet olvassa. A másik alig lehet két-három évvel idősebb nála. Arcvonásai nagyban hasonlítanak a fiatalabbra, de neki nincs vállig érő haja, hanem csak rövid tüske szerű haj. Idegesen fel alá járkál, s közben beszél. Hirtelen telitalppal megrúgja a másikat, mielőtt az feleszmélhetne, hogy mi történt. Addigra a másik felkapja, s a falnak löki. Ordít a fiatalabbal. A fiatal a könnyeivel küszködik, de próbál erősnek látszódni. Végül az idősebb elengedi, s egy pillanattal később oltalmazóan megöleli.*
-Xarthindalantus *suttogja halkan Argus.*
*Körbenéz, s látja, hogy minden rendben. Ismét a tisztáson tartózkodik. Feláll, és leporolja a ruháját.*
-Induljunk.
-Kezdésnek a folyópartra gondoltam. Járt már ott? Bizonyára, hiszen ön itt született, és élt. Ez a város tele van különleges helyekkel, s minden helynek meg van a maga varázsa. Mindegyik varázs valamelyik elemből fakad. A Hold és Föld elemét már meglátogattuk. Most jöjjön a víz eleme. A víz a lélek tükre, ha belenéz valaki egy víztükörbe, akkor megláthat benne olyan dolgokat, amelyeket más nem.
*Elindul a tisztás adott pontja felé, majd egy fa előtt megáll. Megérinti a fát, s lehunyja a szemét. Pár percig némán áll, majd leül, s hátát a fának veti.*
-Nem tudom, hogy hallotta -e. A város farkasvadászatot rendelt el. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi farkas kell ahhoz, megrémítsen egy ekkor varost. Az a gyanúm, hogy valami van emögött. Ön mit gondol? Arra gondoltam, hogy a barakkban tudnánk kezdeni. Nem akarok farkasra vadászni, csak érdekel, hogy miért indult el. Valahogy kételkedek abban, hogy hirtelen annyira megugrott volna a farkas populáció, hogy erre legyen szükség. Lehet, hogy csak a kalandozóknak akarnak munkát adni, hogy evvel is lefoglalják őket. Nem tudom, de utána akarok járni.
*Argus a bal kezén lévő gyűrűs úját kezdi el masszírozni, mintha egy gyűrűt forgatna, amely nem létezik. Hirtelen minden elmosódik számára, s mikor kitisztul a látótere, akkor már egy erdő van körülötte. Pár lépésnyire előtte két fiatal ember ül az egyik fa tövében, s közösen olvasnak egy könyvet. A fiatalabb alig lehet tizenöt-tizenhat éves. Fekete vállig érő haja szabadon száll a gyenge szélben. Szinte nem is figyel a környezetére, csak a könyvet olvassa. A másik alig lehet két-három évvel idősebb nála. Arcvonásai nagyban hasonlítanak a fiatalabbra, de neki nincs vállig érő haja, hanem csak rövid tüske szerű haj. Idegesen fel alá járkál, s közben beszél. Hirtelen telitalppal megrúgja a másikat, mielőtt az feleszmélhetne, hogy mi történt. Addigra a másik felkapja, s a falnak löki. Ordít a fiatalabbal. A fiatal a könnyeivel küszködik, de próbál erősnek látszódni. Végül az idősebb elengedi, s egy pillanattal később oltalmazóan megöleli.*
-Xarthindalantus *suttogja halkan Argus.*
*Körbenéz, s látja, hogy minden rendben. Ismét a tisztáson tartózkodik. Feláll, és leporolja a ruháját.*
-Induljunk.
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-11 15:05:24
Üzenet elküldve: 2014-03-11 15:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
*Argus éppen megérkezik a tisztásra. Rynut felakar állni, de mire Argus oda ér ő is leül mellé.*
-Nem, nem várok régóta. *Rynut az égre pillant.* Sőt, úgy látom korábban jött.
*Gyorsan elfordítja a fejét és köhög párat.*
~Ezt a fránya...~
-Jól aludtam, köszönöm kérdését. *Természetesen füllent. Argus újra visszatér az igazi témához.*
-Nem álmodtam. Mit éreztem tegnap? Félelmet. Nyers félelmet, semmi mást.
*Elfogadja Argus támogatását, belekapaszkodik a kezébe és ő is feláll.*
-Hová visz ma engem? Tudom, hogy ma sem traccsparti lesz. Örülök, hogy segít... Csak tudja... Fájdalmas dolog... *Rynut bárhová követi ma Argust.*
*Argus éppen megérkezik a tisztásra. Rynut felakar állni, de mire Argus oda ér ő is leül mellé.*
-Nem, nem várok régóta. *Rynut az égre pillant.* Sőt, úgy látom korábban jött.
*Gyorsan elfordítja a fejét és köhög párat.*
~Ezt a fránya...~
-Jól aludtam, köszönöm kérdését. *Természetesen füllent. Argus újra visszatér az igazi témához.*
-Nem álmodtam. Mit éreztem tegnap? Félelmet. Nyers félelmet, semmi mást.
*Elfogadja Argus támogatását, belekapaszkodik a kezébe és ő is feláll.*
-Hová visz ma engem? Tudom, hogy ma sem traccsparti lesz. Örülök, hogy segít... Csak tudja... Fájdalmas dolog... *Rynut bárhová követi ma Argust.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:07:53
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
*A fogadóból egyenesen a tisztásra jön. Megáll a tisztás szélénél, s körbenéz. Hamar meglátja Pero-t egy fa alatt üldögélni.*
~Ha leülök a fám tövébe, akkor vajon oda jön? Most ez nem rólam szól.~
*Lassú kimért léptekkel oda sétál hát a társához.*
-Szép napot! *köszönti.* Régóta vár?
*Leül mellé.*
-Jól pihent az éjszaka?
*Hátradől, és próbálja összegezni a tegnapi nap eredményeit.*
~Vajon a tőr, vagy ő maga? És mit akarhat? Mitől eshetett össze? Annyi vért nem vesztett. Valahogyan máshogyan kellene előcsalogatnom. Ha megtámadom, akkor talán. De kell, hogy legyen ennél egyszerűbb módja is.~
-A tegnap este tanulságos volt. Sok mindent megtudtunk. Bár tény, hogy úgy néz ki, hogy csak újabb kérdéseket találtunk, de ez jó. Azt tudjuk, hogy a fivére harcos lélek. Ahogyan azt is tudjuk, hogy okkal halt meg, s nem véletlenül. Az még nem tisztázott, hogy önmaga miatt, vagy ön miatt. A szem, és a könyv jelentőségét még nem tisztáztuk. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy pontosan mit is akar a fivére. De idővel kiderítjük, csak türelem, és kitartás kell hozzá.
*Feláll, s nyújtózik párat.*
-Miközben az ön fivérének ügyét vizsgáljuk, addig talán tudna nekem segíteni a város ügyeiben. Miről álmodott az éjszaka? Illetve mit érzett tegnap a temetőben?
*Nyújtja a kezét a társának, hogy segítsen neki felállni.*
~Az őrség fizet, a barakkban. Akkor először a barakkba kellene mennünk. Már ha hajlandó segíteni.~
*Várja társa válaszát, hogy tudja merre induljanak el.*
*A fogadóból egyenesen a tisztásra jön. Megáll a tisztás szélénél, s körbenéz. Hamar meglátja Pero-t egy fa alatt üldögélni.*
~Ha leülök a fám tövébe, akkor vajon oda jön? Most ez nem rólam szól.~
*Lassú kimért léptekkel oda sétál hát a társához.*
-Szép napot! *köszönti.* Régóta vár?
*Leül mellé.*
-Jól pihent az éjszaka?
*Hátradől, és próbálja összegezni a tegnapi nap eredményeit.*
~Vajon a tőr, vagy ő maga? És mit akarhat? Mitől eshetett össze? Annyi vért nem vesztett. Valahogyan máshogyan kellene előcsalogatnom. Ha megtámadom, akkor talán. De kell, hogy legyen ennél egyszerűbb módja is.~
-A tegnap este tanulságos volt. Sok mindent megtudtunk. Bár tény, hogy úgy néz ki, hogy csak újabb kérdéseket találtunk, de ez jó. Azt tudjuk, hogy a fivére harcos lélek. Ahogyan azt is tudjuk, hogy okkal halt meg, s nem véletlenül. Az még nem tisztázott, hogy önmaga miatt, vagy ön miatt. A szem, és a könyv jelentőségét még nem tisztáztuk. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy pontosan mit is akar a fivére. De idővel kiderítjük, csak türelem, és kitartás kell hozzá.
*Feláll, s nyújtózik párat.*
-Miközben az ön fivérének ügyét vizsgáljuk, addig talán tudna nekem segíteni a város ügyeiben. Miről álmodott az éjszaka? Illetve mit érzett tegnap a temetőben?
*Nyújtja a kezét a társának, hogy segítsen neki felállni.*
~Az őrség fizet, a barakkban. Akkor először a barakkba kellene mennünk. Már ha hajlandó segíteni.~
*Várja társa válaszát, hogy tudja merre induljanak el.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-10 22:06:07
Üzenet elküldve: 2014-03-10 22:06:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
//Temető//
*Hagyja magát Argus ténykedésének. Mit is tehetne? Bár nem is akar ellene tenni, tudja, hogy csak jót tesz vele. A fickó távozik. Rynut még legalább egy órát ott ült. Nézte a csillagokat és gondolkodott. Feláll és elindul a háza felé.*
~Most bezzeg valamiért haza felé megyek...~
//Gazdagnegyed//
*Zavartan és szinte minden utcát bejárva bóklássza végig a városnegyedet. Csak nem sikerül neki rendesen elérni a céljáig. Többször a földre huppan, majd amikor megáll a háza ajtaja előtt nagyot nyel.*
-Semmi pénzért! *Jegyzi meg magának, majd pedig tovább megy, mintha nem is oda tartott volna. Keres magának a környéken egy kellemes helyet arra, hogy húzza a lóbőrt. Végül kiegyezik egy fa tövében ahová szépen befekszik és nyugovóra tér.
Napfelkelte. Egyből felkel amint a nap az arcába süt. Átmegy a fa másik oldalára aludni, az árnyékos részbe, hogy véletlenül sem süssön az arcába a fény. Mikorra a város feléled ő is feláll és a reggeli tömegbe vegyülve távozik.*
//Erdőszéli tisztás//
*Megérkezett a tisztásra.*
-Miért mindig mágikus helyekre hív engem? *Összeborzong, majd tüsszent.*
~Remek... Az éjjel ezek szerint megfázni is sikerült. Remélem valóban megéri ez. Hihetetlenül gyengének érzem magam.~
*Leül egy fatövébe, és várja, hogy Argus megérkezzen. Remélhetőleg új információval fog neki szolgálni. Méghozzá nem is kevéssel...*
//Temető//
*Hagyja magát Argus ténykedésének. Mit is tehetne? Bár nem is akar ellene tenni, tudja, hogy csak jót tesz vele. A fickó távozik. Rynut még legalább egy órát ott ült. Nézte a csillagokat és gondolkodott. Feláll és elindul a háza felé.*
~Most bezzeg valamiért haza felé megyek...~
//Gazdagnegyed//
*Zavartan és szinte minden utcát bejárva bóklássza végig a városnegyedet. Csak nem sikerül neki rendesen elérni a céljáig. Többször a földre huppan, majd amikor megáll a háza ajtaja előtt nagyot nyel.*
-Semmi pénzért! *Jegyzi meg magának, majd pedig tovább megy, mintha nem is oda tartott volna. Keres magának a környéken egy kellemes helyet arra, hogy húzza a lóbőrt. Végül kiegyezik egy fa tövében ahová szépen befekszik és nyugovóra tér.
Napfelkelte. Egyből felkel amint a nap az arcába süt. Átmegy a fa másik oldalára aludni, az árnyékos részbe, hogy véletlenül sem süssön az arcába a fény. Mikorra a város feléled ő is feláll és a reggeli tömegbe vegyülve távozik.*
//Erdőszéli tisztás//
*Megérkezett a tisztásra.*
-Miért mindig mágikus helyekre hív engem? *Összeborzong, majd tüsszent.*
~Remek... Az éjjel ezek szerint megfázni is sikerült. Remélem valóban megéri ez. Hihetetlenül gyengének érzem magam.~
*Leül egy fatövébe, és várja, hogy Argus megérkezzen. Remélhetőleg új információval fog neki szolgálni. Méghozzá nem is kevéssel...*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-07 15:58:31
Üzenet elküldve: 2014-03-07 15:58:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sam'pol'oell, a világ egyik legfeltűnőbb orkja lép a tisztásra. Egyik dobókésével hadonászik, mintha elakarná dobni, de végül sosem teszi (mintha meggondolná mindig magát).
A tisztás szélére vonul, ahol még akár órákig is süthet rá a nap, ha leül. Becsukja a szemét, a fegyverét elrakja és csendben elhelyezkedve pihenni kezd.*
A tisztás szélére vonul, ahol még akár órákig is süthet rá a nap, ha leül. Becsukja a szemét, a fegyverét elrakja és csendben elhelyezkedve pihenni kezd.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-05 22:07:45
Üzenet elküldve: 2014-03-05 22:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lévén a közfürdőkben nem szívesen látják a hozzá hasonló külleműeket, s egy privátabb helyről inkább elküldik, ne rontsa a helyről kialakított képet, kénytelen egy városon kívüli lehetőséggel beérni. Hallotta is, hogy egy mesés tisztás van nem messze a kovácsműhelyen túl, az erdő felé. Úgy gondolja, ideje hogy meglátogassa, ha már Zhrodimra sem kell vigyáznia. Elég erős kis sötételf már, sebe sem fáj neki annyira, tud magára vigyázni.
Hallotta már hírét, milyen csodálatos a hely, valódi varázslat, mi alkotta. Ez pedig még vonzóbbá teszi. Csak remélni tudja, hogy nem éppen egy csapat fürdőzőt zavar meg. Óvatosan merészkedik a fák gyűrűjének közelébe, majd látva, hogy egyedül van, megkönnyebbül. Nincs ki nevessen rajta, vagy undorral vegyes haraggal küldje el, hová még a nap se süt.
De most egyedül élvezheti a vizet. Neki is lát, miután megszabadult a ruháitól. Kellemesen hűvös, ahogy az idő is. Élvezi, ahogy bőrét éri a hideg víz, de a szükségesnél sokkal többet így sem tölt bent. Nem szeretne megfázni. Megszárítkozik a ronggyal, amit magával vitt, majd újból magára öltötte ruháit, hogy dolga végeztével, immáron tisztán távozzon a tisztásról és gondolkozzon el, merre tovább... Talán a műhelybe is ellátogat, nincs messze.*
Hallotta már hírét, milyen csodálatos a hely, valódi varázslat, mi alkotta. Ez pedig még vonzóbbá teszi. Csak remélni tudja, hogy nem éppen egy csapat fürdőzőt zavar meg. Óvatosan merészkedik a fák gyűrűjének közelébe, majd látva, hogy egyedül van, megkönnyebbül. Nincs ki nevessen rajta, vagy undorral vegyes haraggal küldje el, hová még a nap se süt.
De most egyedül élvezheti a vizet. Neki is lát, miután megszabadult a ruháitól. Kellemesen hűvös, ahogy az idő is. Élvezi, ahogy bőrét éri a hideg víz, de a szükségesnél sokkal többet így sem tölt bent. Nem szeretne megfázni. Megszárítkozik a ronggyal, amit magával vitt, majd újból magára öltötte ruháit, hogy dolga végeztével, immáron tisztán távozzon a tisztásról és gondolkozzon el, merre tovább... Talán a műhelybe is ellátogat, nincs messze.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585