//Hallani és felkutatni//
* Látja, hogy megrémül tőle a nő, meg is érti, hiszen önmagát is megijeszti néha, amikor a folyó tükörképében látja önmagát. *
- Ne féljen tőlem, kisasszony, nem harapok én, keeheehee. * Nevet fel halkan, de nem közelít jobban, hiszen nem akarja ok nélkül a frászt hozni a másikra. *
- Valóban, igazán ijesztő testőröknek nézem őket. Bizonyosan elkerülik a kisasszonyt a rossz arcú alakok, keeheehee. * Nevet ismételten, a fejét csóválva. Kedve lenne közelebb lépni, hogy tovább húzza a másik amúgy is feszült agytekervényeit, csak a hecc kedvéért, de végül elveti a dolgot, hiszen nem az a fajta gnóm ő. A kérdésre felkapja a fejét, és már épp elkezdené mondani, hogy ingyen segítség nem létezik, de ekkor öt arany repül felé, amit természetesen elfogad, és gyorsan eltűntet a köpenye alatt. *
- Milyen nagylelkű a kisasszony. * Jegyzi meg hálálkodva, még kicsit meg is hajol, már amennyire öreg, és fájó háta engedi. Természetesen jajjgat is hozzá, ahogy illik. *
- Vakbolha, mi? Furcsa egy utca, nem hallottam még róla. * Gondolkodik a gnóm, akinek eszébe jut, hogy még be se mutatkozott. *
- De ne féljen, kishölgy, Vasborda Rhalkumn nem olyan fickó, aki csak úgy bajban hagyna egy lánykát, akinek szüksége van a segítségére. Na menjünk, kerítsünk valakit, aki tudja, hogy merre kell mennünk. * Ajánlkozik a férfi, és látszólag már indulna is a város felé, van ötlete, hogy kitől érdemes megkérdezni, merre lehet ez a Vakbolha utca. Szeme viszont egészen másról árulkodik, mintha várna valamire, vagy tudna valamit, amit a nő nem. *