Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 482 (9621. - 9640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-29 22:00:15
Üzenet elküldve: 2024-06-29 22:00:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg mosolyog. Nelira bármennyire is igyekszik elhitetni magával az ellenkezőjét, ezt a mentális csatát Merlana nyerte meg, legalábbis szerinte mindenképp.*
- Ha pedig nem teszel értem, akkor nem kapsz meg, ez ilyen…
*Hagyja is ennyiben a kis játékukat. Ha igaz, amit a szőkeség mond, akkor sikerült elérniük a tökéletes helyzetet. Nelira meggyőzte magát, hogy most épp nem akar küzdeni érte, ami azt jelenti, hogy végre békén fogja hagyni őt, és nem nyomul rá tovább oly' kellemetlenül, mint eddig.
Végül valóban ennek mentén halad a beszélgetésük, hisz sikerül komolyabb, sokkal nehezebb témák irányába evezniük, ezek közül is a legnehezebb Nelira kacifántos lelkének és elméjének a megértése.*
- Persze, azzal nem is lenne semmi baj, ha mindkét utat végig kéne járni, csak tudod, a te esetedben ezt egyszerre kell csinálni, mert ha elindulsz az egyik irányba, akkor lehet, hogy hirtelen a másik úton találod magad, mikor nem is arra indultál…
*Próbálja mindenféle hasonlattal megfogalmazni, amit gondol ezzel kapcsolatban, de úgy tűnik, vakvágányra fut minden erőfeszítése. Arra csak a fejét csóválja, hogy a lánynak sikerül megint a halálra kiélezni a témát. Már érti, miért ilyen veszélyes ő, ha mindig sikerül ide kilyukadnia. Szóval nem, valóban nem így értette az elemzést, de most már úgy gondolja, jobb lesz, ha most ezt is elengedi egy kicsit.*
- Valószínűleg ez lenne a helyes út, igen, de Zeekx-féle történeteket nem fogok énekelni, arról ne is álmodj! Még a végén egy mocskos szajhának érezném magam közben.
*Abba most nem is gondol bele, hogy igazából Orthus oldalán tényleg az lett belőle, miután a férfi vágyainak kielégítéséért cserébe kapja az anyagi támogatást.
Közben az elemzést ugyan feladta, de azt nem, hogy megpróbáljon mélyebbre ásni, a smaragdzöldekből sugárzó tekintet mögé látni, ehhez pedig azt a fegyvert használja, amit pont Nelira adott nemrég a kezébe. Bármit kérdezhet, hát ő akkor vissza fog kérdezni arra, amit tőle kérdeztek, merthogy minden feltett kérdés megnyit egy amolyan hátsó ajtót az illető érzéseibe, gondolataiba. Senki nem kérdez dolgokat ok nélkül. Szóval csak meg kell találni, hol van és hová vezet az az ajtó.*
- Nem feltétlenül csak férfire gondolok. A nagymamád, hmm… örülök, hogy őt szeretted, de úgy látom, téged nem igazán hat meg a halál. Még a szeretteidé sem, ugye? Jól látom? Hogy tudsz ilyen könnyedén beszélni erről? *Nem is sejti, hogy barátnője valamit nem mond el, további kérdései ezúttal puszta kíváncsiságból hangzanak el.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg mosolyog. Nelira bármennyire is igyekszik elhitetni magával az ellenkezőjét, ezt a mentális csatát Merlana nyerte meg, legalábbis szerinte mindenképp.*
- Ha pedig nem teszel értem, akkor nem kapsz meg, ez ilyen…
*Hagyja is ennyiben a kis játékukat. Ha igaz, amit a szőkeség mond, akkor sikerült elérniük a tökéletes helyzetet. Nelira meggyőzte magát, hogy most épp nem akar küzdeni érte, ami azt jelenti, hogy végre békén fogja hagyni őt, és nem nyomul rá tovább oly' kellemetlenül, mint eddig.
Végül valóban ennek mentén halad a beszélgetésük, hisz sikerül komolyabb, sokkal nehezebb témák irányába evezniük, ezek közül is a legnehezebb Nelira kacifántos lelkének és elméjének a megértése.*
- Persze, azzal nem is lenne semmi baj, ha mindkét utat végig kéne járni, csak tudod, a te esetedben ezt egyszerre kell csinálni, mert ha elindulsz az egyik irányba, akkor lehet, hogy hirtelen a másik úton találod magad, mikor nem is arra indultál…
*Próbálja mindenféle hasonlattal megfogalmazni, amit gondol ezzel kapcsolatban, de úgy tűnik, vakvágányra fut minden erőfeszítése. Arra csak a fejét csóválja, hogy a lánynak sikerül megint a halálra kiélezni a témát. Már érti, miért ilyen veszélyes ő, ha mindig sikerül ide kilyukadnia. Szóval nem, valóban nem így értette az elemzést, de most már úgy gondolja, jobb lesz, ha most ezt is elengedi egy kicsit.*
- Valószínűleg ez lenne a helyes út, igen, de Zeekx-féle történeteket nem fogok énekelni, arról ne is álmodj! Még a végén egy mocskos szajhának érezném magam közben.
*Abba most nem is gondol bele, hogy igazából Orthus oldalán tényleg az lett belőle, miután a férfi vágyainak kielégítéséért cserébe kapja az anyagi támogatást.
Közben az elemzést ugyan feladta, de azt nem, hogy megpróbáljon mélyebbre ásni, a smaragdzöldekből sugárzó tekintet mögé látni, ehhez pedig azt a fegyvert használja, amit pont Nelira adott nemrég a kezébe. Bármit kérdezhet, hát ő akkor vissza fog kérdezni arra, amit tőle kérdeztek, merthogy minden feltett kérdés megnyit egy amolyan hátsó ajtót az illető érzéseibe, gondolataiba. Senki nem kérdez dolgokat ok nélkül. Szóval csak meg kell találni, hol van és hová vezet az az ajtó.*
- Nem feltétlenül csak férfire gondolok. A nagymamád, hmm… örülök, hogy őt szeretted, de úgy látom, téged nem igazán hat meg a halál. Még a szeretteidé sem, ugye? Jól látom? Hogy tudsz ilyen könnyedén beszélni erről? *Nem is sejti, hogy barátnője valamit nem mond el, további kérdései ezúttal puszta kíváncsiságból hangzanak el.*
9639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-28 18:47:38
Üzenet elküldve: 2024-06-28 18:47:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Eddig csak szórakozott, de a másik mozdulatai megdöbbentik. Persze ez nem látszik rajta, mert azért azt sem akarja, hogy túlzottan elbízza magát a lány. Az ajkait érintő, távtartóként szolgáló ujjra viszont nyom egy kis puszit, majd szélesen elvigyorodik úgy, hogy sebes ajkai belesajdulnak. De ez nem akasztja meg abban, hogy fülig érjen. A másik is mosolyog, ugyan elég furcsán, de közben elégedettnek tűnik. Megköszörüli a torkát.*
- Khm, most tényleg jó voltál. De nem annyira, hogy tegyek érted.
*Ránt vállat, gondolatai csaponganak. A megszerzés öröme biztosan hatalmába kerítené, de azért be kell vallani, van hely, ahol nem neki kell küzdeni, hanem érte küzdenek. Az egy dolog, hogy most nem kívánja belőle kivenni a részét, mert még Nori is ott van. Ennyi szeretővel még ő sem bírna el, pedig az elmúlt éjszaka után jobban tüzel, mintha mágia égette volna fel a világot. Szerencsére túl sok másról beszélnek ahhoz, hogy eluralkodjon rajta igazán.*
- Sokszor mind a kettő helyes is. Látni kell mind a két utat. Hidd el nekem. Amikor csak egy felé nézek, jajj... akkor valaki meghal. Vagy majdnem meghal.
*Biggyeszti ajkát magvas gondolatai közepette. Ha csak igen, és akar, és egy eshetőséget néz, akkor elmebeteg módon ragaszkodik valakihez, vagy valamihez, s a szorítás hatására kettétöri. Ha el tud tekinteni, akkor pedig lesz egy Merlanája. De valószínűleg nem így értette a nő az előbbi elemzését, de nem túlzottan érdekli, ő ennyit lát benne.*
- Történnek veled jó dolgok is nem, azt nem tudod megénekelni? Egy jó szaftos papfiút biztos szívesen hallgatnának, még akkor is, ha te tudod, hogy egy szerencsétlenség. Ki kell színezni.
*Nevet a saját ötletén. Ő aztán nagyon jót szórakozna, egy hasonló témájú dalon, úgy lehet szívesen dúdolgatná is azon a botrányosan hamis hangján.
És végül visszaüt az, amit mondott. Kérdezhet bármit... Bármit, csak ezt ne. Szemeinek zöldje hirtelen mintha méregszínűvé válnának, elsötétül, s látványosan nem azt mondja, amire gondolt az ő kérdése közepette. Szerencsére itt nincs semmilyen igazságszérum.*
- Persze, hogy meg. Bár nem szerettem annyira, mint Tian-t, de halt már meg férfi az életemben. Meg a nagyi. Ő jó volt hozzám, nem akart bezárni.
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Eddig csak szórakozott, de a másik mozdulatai megdöbbentik. Persze ez nem látszik rajta, mert azért azt sem akarja, hogy túlzottan elbízza magát a lány. Az ajkait érintő, távtartóként szolgáló ujjra viszont nyom egy kis puszit, majd szélesen elvigyorodik úgy, hogy sebes ajkai belesajdulnak. De ez nem akasztja meg abban, hogy fülig érjen. A másik is mosolyog, ugyan elég furcsán, de közben elégedettnek tűnik. Megköszörüli a torkát.*
- Khm, most tényleg jó voltál. De nem annyira, hogy tegyek érted.
*Ránt vállat, gondolatai csaponganak. A megszerzés öröme biztosan hatalmába kerítené, de azért be kell vallani, van hely, ahol nem neki kell küzdeni, hanem érte küzdenek. Az egy dolog, hogy most nem kívánja belőle kivenni a részét, mert még Nori is ott van. Ennyi szeretővel még ő sem bírna el, pedig az elmúlt éjszaka után jobban tüzel, mintha mágia égette volna fel a világot. Szerencsére túl sok másról beszélnek ahhoz, hogy eluralkodjon rajta igazán.*
- Sokszor mind a kettő helyes is. Látni kell mind a két utat. Hidd el nekem. Amikor csak egy felé nézek, jajj... akkor valaki meghal. Vagy majdnem meghal.
*Biggyeszti ajkát magvas gondolatai közepette. Ha csak igen, és akar, és egy eshetőséget néz, akkor elmebeteg módon ragaszkodik valakihez, vagy valamihez, s a szorítás hatására kettétöri. Ha el tud tekinteni, akkor pedig lesz egy Merlanája. De valószínűleg nem így értette a nő az előbbi elemzését, de nem túlzottan érdekli, ő ennyit lát benne.*
- Történnek veled jó dolgok is nem, azt nem tudod megénekelni? Egy jó szaftos papfiút biztos szívesen hallgatnának, még akkor is, ha te tudod, hogy egy szerencsétlenség. Ki kell színezni.
*Nevet a saját ötletén. Ő aztán nagyon jót szórakozna, egy hasonló témájú dalon, úgy lehet szívesen dúdolgatná is azon a botrányosan hamis hangján.
És végül visszaüt az, amit mondott. Kérdezhet bármit... Bármit, csak ezt ne. Szemeinek zöldje hirtelen mintha méregszínűvé válnának, elsötétül, s látványosan nem azt mondja, amire gondolt az ő kérdése közepette. Szerencsére itt nincs semmilyen igazságszérum.*
- Persze, hogy meg. Bár nem szerettem annyira, mint Tian-t, de halt már meg férfi az életemben. Meg a nagyi. Ő jó volt hozzám, nem akart bezárni.
9638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:18:27
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:18:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Gyorsan tanul, ez tény. Ez az alapja túlélés művészetének azon formájának, amit Merlana már gyerekkora óta űz. Megfigyelés, megértés, adaptálódás, majd a lehetőségek kihasználása oly módon, hogy belesimuljon abba a közegbe, ahová épp került. Ő nem igazán jó harcos, fegyverekkel nem tudja megvédeni magát. Csent már el ugyan dolgokat, de tolvajlás terén sem tartozik a nagy halak közé, akik képesek megélni a lopásból. Ő csupán a szálakat tudja úgy mozgatni, mint egy bábszínházban a bábokat, de csak akkor, mikor nem enged túl sok teret valódi önmagának. Orthus is mondta már neki nem is egyszer, hogy azzal csak elszúrja a dolgokat. Nem meglepő hát, hogy Nelirá-t is akkor tudja a legjobban irányítani, mikor egy tőle eléggé távol álló szerepet játszik.
A dicséret melengeti a lelkét, de ezúttal gyanakodni kezd, turpisságot sejt a szavak mögött. Nem is téved. Nelira hirtelen megragadja őt a hajánál fogva, és magára irányítja a tekintetét. Nem a meglepettség győzi le Merlaná-t, egyszerűen csak hagyja magát a lánynak, s mélyen fürkészi tovább a smaragdokat közben, mást most úgysem tehet. A szőkeség ajkai közelednek, de Merlana felemeli az egyik kezét, és mutatóujját kinyújtva, azt Nelira ajkaira biggyesztve állítja meg őt a mozdulatban.*
- Ami pedig ugyebár csak akkor sikerül, ha az illető hagyja, hogy bármit is elvegyenek tőle. Én most nem hagyom neked, hogy elvegyél tőlem bármit, hanem lehetőséget ajánlok. Ha megrendezed azt a vacsorát, talán megkaphatsz, de most maradj szépen veszteg!
*Már-már groteszk módon nem a helyzetbe illően mosolyog Nelirá-ra. Nincs kiabálás, nincs veszekedés, és egy pofon sem csattan el, csak lágy, de mégis határozott mozdulatokkal fejti le a finom kis ujjait a hajáról, hogy kiszabaduljon a fogságból.*
- Most már nem csak majdnem volt jó, igaz? *Kérdez vissza ugyanolyan elégedettséggel, mintha Nelira elé egy tükröt tartva saját magát láthatná Merlana tekintetében.*
- Egyébként elhiszem neked, hogy mindig igazat beszélsz, csak, hogy is magyarázzam el neked… Te sokszor olyan vagy, mintha egy igen/nemmel eldönthető kérdésre mindkettő helyes válasz lenne. Ezért sem tudom, hogy egyáltalán mit is kérdezzek tőled.
*Arra, hogy a bolond kis szőke megszokta őt, egész kedvesen mosolyodik el, mert pontosan tudja és érti, hogy mit is jelent ez a szó valójában az ő szájából. Jó úton jár afelé, hogy ne csak kinyitnia sikerüljön a Nelirá-t óvó ajtókat, hanem be is léphessen rajtuk.*
- Azt hiszem, hogy most igazad van *válaszolja, mikor a veszteségek és a jövője már a téma.* Nem szabad félni attól, hogy mindent elveszíthetek, már csak azért sem, mert tudom, hogy az milyen, és valóban nem a vég. Abban is igazad van, hogy többet kéne énekelnem másoknak, de nem mindig van önbizalmam, pont azért, mert bántottak miatta. Tudom, hogy nem az előadásom volt rossz, hanem a dalok, de akkor is. Nehéz elhinni, hogy máshogy lesz. *Megcsóválja a fejét, és abbahagyja inkább ezt a gondolatmenetet, mielőtt újra visszarántja magát az önsajnálat kegyetlen kínzókamrájába.*
- Akkor kérdezek, Nelira. Azt kérdezted az előbb, hogy halt-e már meg valakim. Tudod, az emberek ok nélkül nem kérdeznek dolgokat, tőled viszont elég… előzménytelenül érkezett a kérdés. Ami azt jelentheti… hümm. Nos, neked már halt meg valakid, igaz? *Teszi fel végül a kényes kérdést, megpróbálva ezzel egy öles lépést beljebb lépni azon a bizonyos ajtón, amit Nelira az előbb tárt neki szélesre, s kíváncsi, hogy tényleg beengedi-e rajta, vagy az utolsó pillanatban becsapja előtte.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Gyorsan tanul, ez tény. Ez az alapja túlélés művészetének azon formájának, amit Merlana már gyerekkora óta űz. Megfigyelés, megértés, adaptálódás, majd a lehetőségek kihasználása oly módon, hogy belesimuljon abba a közegbe, ahová épp került. Ő nem igazán jó harcos, fegyverekkel nem tudja megvédeni magát. Csent már el ugyan dolgokat, de tolvajlás terén sem tartozik a nagy halak közé, akik képesek megélni a lopásból. Ő csupán a szálakat tudja úgy mozgatni, mint egy bábszínházban a bábokat, de csak akkor, mikor nem enged túl sok teret valódi önmagának. Orthus is mondta már neki nem is egyszer, hogy azzal csak elszúrja a dolgokat. Nem meglepő hát, hogy Nelirá-t is akkor tudja a legjobban irányítani, mikor egy tőle eléggé távol álló szerepet játszik.
A dicséret melengeti a lelkét, de ezúttal gyanakodni kezd, turpisságot sejt a szavak mögött. Nem is téved. Nelira hirtelen megragadja őt a hajánál fogva, és magára irányítja a tekintetét. Nem a meglepettség győzi le Merlaná-t, egyszerűen csak hagyja magát a lánynak, s mélyen fürkészi tovább a smaragdokat közben, mást most úgysem tehet. A szőkeség ajkai közelednek, de Merlana felemeli az egyik kezét, és mutatóujját kinyújtva, azt Nelira ajkaira biggyesztve állítja meg őt a mozdulatban.*
- Ami pedig ugyebár csak akkor sikerül, ha az illető hagyja, hogy bármit is elvegyenek tőle. Én most nem hagyom neked, hogy elvegyél tőlem bármit, hanem lehetőséget ajánlok. Ha megrendezed azt a vacsorát, talán megkaphatsz, de most maradj szépen veszteg!
*Már-már groteszk módon nem a helyzetbe illően mosolyog Nelirá-ra. Nincs kiabálás, nincs veszekedés, és egy pofon sem csattan el, csak lágy, de mégis határozott mozdulatokkal fejti le a finom kis ujjait a hajáról, hogy kiszabaduljon a fogságból.*
- Most már nem csak majdnem volt jó, igaz? *Kérdez vissza ugyanolyan elégedettséggel, mintha Nelira elé egy tükröt tartva saját magát láthatná Merlana tekintetében.*
- Egyébként elhiszem neked, hogy mindig igazat beszélsz, csak, hogy is magyarázzam el neked… Te sokszor olyan vagy, mintha egy igen/nemmel eldönthető kérdésre mindkettő helyes válasz lenne. Ezért sem tudom, hogy egyáltalán mit is kérdezzek tőled.
*Arra, hogy a bolond kis szőke megszokta őt, egész kedvesen mosolyodik el, mert pontosan tudja és érti, hogy mit is jelent ez a szó valójában az ő szájából. Jó úton jár afelé, hogy ne csak kinyitnia sikerüljön a Nelirá-t óvó ajtókat, hanem be is léphessen rajtuk.*
- Azt hiszem, hogy most igazad van *válaszolja, mikor a veszteségek és a jövője már a téma.* Nem szabad félni attól, hogy mindent elveszíthetek, már csak azért sem, mert tudom, hogy az milyen, és valóban nem a vég. Abban is igazad van, hogy többet kéne énekelnem másoknak, de nem mindig van önbizalmam, pont azért, mert bántottak miatta. Tudom, hogy nem az előadásom volt rossz, hanem a dalok, de akkor is. Nehéz elhinni, hogy máshogy lesz. *Megcsóválja a fejét, és abbahagyja inkább ezt a gondolatmenetet, mielőtt újra visszarántja magát az önsajnálat kegyetlen kínzókamrájába.*
- Akkor kérdezek, Nelira. Azt kérdezted az előbb, hogy halt-e már meg valakim. Tudod, az emberek ok nélkül nem kérdeznek dolgokat, tőled viszont elég… előzménytelenül érkezett a kérdés. Ami azt jelentheti… hümm. Nos, neked már halt meg valakid, igaz? *Teszi fel végül a kényes kérdést, megpróbálva ezzel egy öles lépést beljebb lépni azon a bizonyos ajtón, amit Nelira az előbb tárt neki szélesre, s kíváncsi, hogy tényleg beengedi-e rajta, vagy az utolsó pillanatban becsapja előtte.*
9637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:46:55
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Talán lassan tényleg kezdi megérteni a nő, hogy hogyan is kell vele bánni, de ha nagyobb fogadásokat lehetne kötni, hogy ez mindig így marad-e, akkor remélhetőleg sejti, hogy mire kellene letennie a voksát. A hirtelen beállt változás kezd neki sok lenni, de azért szórakoztató. Jobb ez a Merlana, de azért annyira ismeri, hogy ez egy szerep. Ha most hirtelen megcsókolná, biztos, hogy fülig vörösödne és elreppenne, mint egy megijesztett kis veréb.*
- Olyan gyorsan tanulsz. *Saját ötletétől vezérelve közelebb húzódik a nőhöz, majd a tőle telhető legédesebb tekintettel fürkészi annak vonásait, mintha csak csodálná a magabiztosságot és a kiejtett szavakat.* - Tényleg büszke vagyok rád Merlana. *Mikor már elég közel van hozzá megsimogatja annak vállát barátságosan, hogy véletlenül se tűnjön ragadozónak, hanem csak a megszokott bolond szőkének, aki éppen a kedves epizódját éli. Majd ezt követően hirtelen a keze felvándorol a barna hajzuhatagba hogy egy lágy tépéssel maga felé irányítsa annak tekintetét, kihasználva a meglepettség erejét.* - De van, aki akkor is elvesz dolgokat, ha te nem akarod. *Annyira hajol csak közel ajkaihoz, amennyire engedi, mert sejtelmei szerint gyanúsan hamar fog kikecmeregni a béklyójából, amit nemes egyszerűséggel csak hagyni fog, ha arra kerül sor. Hátra dől elégedetten, s felsóhajt.* - De majdnem jó volt, tényleg ügyes vagy.
*Figyeli a tájat szórakozottan, s felkészül valami veszekedésfélére, ami a velejárója lehet a kis játékának, amit a másikkal űz. Egyszer eléri, hogy jó helyzetben jól reagáljon a nő. Vagy, hogy kapjon egy istenes pofont. Őrültekkel nehéz megtalálni a hangot, tán a szőke papfiú nem lett volna ilyen nehéz eset.*
- Mindig igazat mondok neked. Attól, mert néha kicsit... másabb vagyok, még így van.
*Most próbálja nem magára venni a virágnyelven közvetített lebolondozást. Tudja, hogy nem egyszerű vele az élet, de az teljesen biztos, hogy a másiknak nyitott könyv. Ugyan néha csak résnyire, de nyitott.* - És azt kérdezel amit akarsz, ha érdekel valami. Már megszoktalak. *A szó majdnem hajaz a megszerettelekre, de azért nem eszik olyan forrón a kását, nem osztogat ilyen szavakat csak úgy Nelira.
De érdekes a másik gondolatmenete, nem lehet egyszerű így elveszve lenni. Persze, hogy beborul felette az ég sokszor, hiszen nem tudja mik is vezetnek majd, na meg hogy hogyan, abba a bizonyos felsőbb körökbe.*
- Semmit. Ha veszítenél, majd újrakezded. Ne csak abban az uraságban lásd a lehetőséget, kezd el keresni másokban is, na meg magadban. Csak óvatosan. Nem hallottalak énekelni a főtéren kívül máshol. Ki fogja megismerni a hangod, ha nem használod? *Szerinte idővel sikerülni fog minden, de még benne sem tisztult le a kép, addig pedig nehéz bármihez is kezdeni. Cselekedni kell, ő azt tenné, ha érdekelné az ilyesmi. Szerencsére egyáltalán nem érdekli. Ugyan úgy, ahogy az sem, ha a másik meg szeretné ölelni, mert ő nem vevő rá éppen. Talán pár perc múlva, ha újra fordul a világ benne.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 09:58:48
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Talán lassan tényleg kezdi megérteni a nő, hogy hogyan is kell vele bánni, de ha nagyobb fogadásokat lehetne kötni, hogy ez mindig így marad-e, akkor remélhetőleg sejti, hogy mire kellene letennie a voksát. A hirtelen beállt változás kezd neki sok lenni, de azért szórakoztató. Jobb ez a Merlana, de azért annyira ismeri, hogy ez egy szerep. Ha most hirtelen megcsókolná, biztos, hogy fülig vörösödne és elreppenne, mint egy megijesztett kis veréb.*
- Olyan gyorsan tanulsz. *Saját ötletétől vezérelve közelebb húzódik a nőhöz, majd a tőle telhető legédesebb tekintettel fürkészi annak vonásait, mintha csak csodálná a magabiztosságot és a kiejtett szavakat.* - Tényleg büszke vagyok rád Merlana. *Mikor már elég közel van hozzá megsimogatja annak vállát barátságosan, hogy véletlenül se tűnjön ragadozónak, hanem csak a megszokott bolond szőkének, aki éppen a kedves epizódját éli. Majd ezt követően hirtelen a keze felvándorol a barna hajzuhatagba hogy egy lágy tépéssel maga felé irányítsa annak tekintetét, kihasználva a meglepettség erejét.* - De van, aki akkor is elvesz dolgokat, ha te nem akarod. *Annyira hajol csak közel ajkaihoz, amennyire engedi, mert sejtelmei szerint gyanúsan hamar fog kikecmeregni a béklyójából, amit nemes egyszerűséggel csak hagyni fog, ha arra kerül sor. Hátra dől elégedetten, s felsóhajt.* - De majdnem jó volt, tényleg ügyes vagy.
*Figyeli a tájat szórakozottan, s felkészül valami veszekedésfélére, ami a velejárója lehet a kis játékának, amit a másikkal űz. Egyszer eléri, hogy jó helyzetben jól reagáljon a nő. Vagy, hogy kapjon egy istenes pofont. Őrültekkel nehéz megtalálni a hangot, tán a szőke papfiú nem lett volna ilyen nehéz eset.*
- Mindig igazat mondok neked. Attól, mert néha kicsit... másabb vagyok, még így van.
*Most próbálja nem magára venni a virágnyelven közvetített lebolondozást. Tudja, hogy nem egyszerű vele az élet, de az teljesen biztos, hogy a másiknak nyitott könyv. Ugyan néha csak résnyire, de nyitott.* - És azt kérdezel amit akarsz, ha érdekel valami. Már megszoktalak. *A szó majdnem hajaz a megszerettelekre, de azért nem eszik olyan forrón a kását, nem osztogat ilyen szavakat csak úgy Nelira.
De érdekes a másik gondolatmenete, nem lehet egyszerű így elveszve lenni. Persze, hogy beborul felette az ég sokszor, hiszen nem tudja mik is vezetnek majd, na meg hogy hogyan, abba a bizonyos felsőbb körökbe.*
- Semmit. Ha veszítenél, majd újrakezded. Ne csak abban az uraságban lásd a lehetőséget, kezd el keresni másokban is, na meg magadban. Csak óvatosan. Nem hallottalak énekelni a főtéren kívül máshol. Ki fogja megismerni a hangod, ha nem használod? *Szerinte idővel sikerülni fog minden, de még benne sem tisztult le a kép, addig pedig nehéz bármihez is kezdeni. Cselekedni kell, ő azt tenné, ha érdekelné az ilyesmi. Szerencsére egyáltalán nem érdekli. Ugyan úgy, ahogy az sem, ha a másik meg szeretné ölelni, mert ő nem vevő rá éppen. Talán pár perc múlva, ha újra fordul a világ benne.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 09:58:48
9636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:02:44
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:02:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Sok mindent lehet mondani az orkokról. Büdösek, mogorvák, illetlenek, agresszívak. Mind mind teljesen reális. Legyen bármilyen ember fia az illető, mindig félve fogják nézni az orkokat, míg azok nem bizonyítják rátermettségüket, hogy bizony ők is tudnak civilizáltan élni, mint lakótársaik. Cagonnak is valami hasonló a terve. Beilleszkedni a társadalomba, és keresni valami csapatot, ahova büszkén tartozhat. A feladat nem egyszerű, de a határozottsága egyelőre töretlen. Cagon jelenlegi úti célja a piactér, ahol reményi szerint összefuthat kedves ismerősével, és újfent köthetnek egy kisebb üzletet. Azonban kicsit megáll a tisztáson merengeni az eddigi teljesítményein. Hirtelen ihlet szállja meg a zöld orkot, amit nagyon gyorsan megpróbál papírra vetni. De olyannyira, hogy ha ennél is gyorsabban írna, akkor talán a papír is lángra kaphatna. Talán most fejezi be a kötetét a sajátos nézeteiről az alkímia kapcsán. Reményi szerint elismerik majd a tehetségét és nem köpnek majd a munkájára, csak azért mert ork az illető. *
9635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-26 20:50:52
Üzenet elküldve: 2024-06-26 20:50:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lassan kezdi megérteni, hogy is kell igazán jól bánni Nelirá-val, hát nem éppen kesztyűs kézzel. Az egyszerű „nem” nem működik nála, a kedvesség nem játszik, a logikus válaszokra pedig mindig képes rákontrázni a lány. Viszont úgy látszik, ha rájátszik a helyzetre, azzal ugyan le nem töri a képzeletbeli szarvacskáit, de talán tudja úgy irányítani az esztelenség kimenetelét, hogy végül neki tetsző eredmény szülessen.*
- Nagy szavak ezek, Nelira, drága. Előbb lássam, hogy megteszed, nyűgözz le, aztán majd eldöntöm, hogy megkaphatsz-e! Mit is mondtál nekem Zeekx-szel kapcsolatban, emlékszel? Ne legyek túl könnyen megkapható. Parancsolj! Nem vagyok az. *Elmosolyodva pillant fel a kék égre, mert most elégedett a saját válaszával. Kíváncsi, mi sül ki ebből. El tudja képzelni, hogy Nelira ezek után tényleg egy gyertyafényes vacsorával várja majd egyik nap, de annak meg lehet, hogy tényleg örülne, szóval nem lenne ellene. Azt, hogy utána ne kelljen a szőkeség karjaiba vetnie magát, majd megoldja ott a szituáció hevében, egyelőre nem rágódik rajta.*
- Nehéz tőled bármit is kérdezni, mikor sokszor annyira szöges ellentéte leszel önmagadnak, mintha egy úton egyszerre kéne balra és jobbra is mennem, hogy kibogozzam az igazságot.
*Szívesen a mélyére ásna ennek a kusza léleknek, csak az a bökkenő, hogy ahogy most be is vallotta, halvány lila gőze sincs arról, hogyan álljon neki. A hasonlat, amit kitalált is egész jól jelzi a problémát. Olyan, mintha minimum két út lenne, és ha bármelyiken elindulna, akkor legalább Nelira fele ismeretlen maradna a számára, és még ő lepődik meg azon, hogy valaki képes megváltoztatni a viselkedését, mintha több személy élne egy testben…
Nelira kérdését végül úgy-ahogy sikerül megválaszolnia, az azt követő felvetés pedig teljesen jogos. Ő sem árul el sok mindent magáról. Barátnőjével ellentétben nem is próbál meg nyitott könyv lenni, sőt, sokszor direkt ferdíti a valóságot, hogy ne is ismerhessék meg az igazi Merlaná-t. Nem is biztos, hogy őt bárki el tudná viselni maga mellett, ahhoz túl lehangoló és sötét a lelke mélyén. Ebből kapott Nelira nem sokkal ezelőtt egy kis ízelítőt.*
- Nos, azt hiszem, a hogyan tovább részt még én sem tudom. Hiába szép a hangom, sokszor kaptam paradicsomot a pofámra, mert utálták, hogy ijesztőek és szomorúak a dalaim. Nem tudom, hogy miben változna ez vidám énekekkel. Morthimer Úr szerint egyre elitebb körökbe kerülök majd, és szépen lassan mások hátán kapaszkodhatok fel a felső tízezerbe, ahogy ő hívja a legelőkelőbbeket. Az ígéret az, hogy mindezt megkapom, ha végigcsinálom ezt az egészet.
*Azzal már nem is vesződik, hogy tovább titkolja mentorának a nevét, hisz korábban már elszólta magát, nincs értelme. Egy kicsit próbál ő is megnyílni, és megosztani gondolatait, kétségeit a neki kijelölt úttal kapcsolatban, ha már ilyen jól itt vannak most egymásnak.*
- Érdekes, hogy elméletben kristálytiszta, mit kell tennem, mégis több bennem a kétség, mint mikor azt sem tudtam, merre van az előre, nem? Igaz lehet a mondás, hogy annak nem fáj csak semmi, akinek nincs mit veszíteni. Most már tudom, mit veszíthetek, ha elszúrom. Kellemetlen érzés… *Újra szívesen Nelirá-hoz bújna, de nem teszi meg, így a mögöttük ágaskodó fának jut a megtiszteltetés, hogy hátát nekivetve helyezze magát kényelembe.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lassan kezdi megérteni, hogy is kell igazán jól bánni Nelirá-val, hát nem éppen kesztyűs kézzel. Az egyszerű „nem” nem működik nála, a kedvesség nem játszik, a logikus válaszokra pedig mindig képes rákontrázni a lány. Viszont úgy látszik, ha rájátszik a helyzetre, azzal ugyan le nem töri a képzeletbeli szarvacskáit, de talán tudja úgy irányítani az esztelenség kimenetelét, hogy végül neki tetsző eredmény szülessen.*
- Nagy szavak ezek, Nelira, drága. Előbb lássam, hogy megteszed, nyűgözz le, aztán majd eldöntöm, hogy megkaphatsz-e! Mit is mondtál nekem Zeekx-szel kapcsolatban, emlékszel? Ne legyek túl könnyen megkapható. Parancsolj! Nem vagyok az. *Elmosolyodva pillant fel a kék égre, mert most elégedett a saját válaszával. Kíváncsi, mi sül ki ebből. El tudja képzelni, hogy Nelira ezek után tényleg egy gyertyafényes vacsorával várja majd egyik nap, de annak meg lehet, hogy tényleg örülne, szóval nem lenne ellene. Azt, hogy utána ne kelljen a szőkeség karjaiba vetnie magát, majd megoldja ott a szituáció hevében, egyelőre nem rágódik rajta.*
- Nehéz tőled bármit is kérdezni, mikor sokszor annyira szöges ellentéte leszel önmagadnak, mintha egy úton egyszerre kéne balra és jobbra is mennem, hogy kibogozzam az igazságot.
*Szívesen a mélyére ásna ennek a kusza léleknek, csak az a bökkenő, hogy ahogy most be is vallotta, halvány lila gőze sincs arról, hogyan álljon neki. A hasonlat, amit kitalált is egész jól jelzi a problémát. Olyan, mintha minimum két út lenne, és ha bármelyiken elindulna, akkor legalább Nelira fele ismeretlen maradna a számára, és még ő lepődik meg azon, hogy valaki képes megváltoztatni a viselkedését, mintha több személy élne egy testben…
Nelira kérdését végül úgy-ahogy sikerül megválaszolnia, az azt követő felvetés pedig teljesen jogos. Ő sem árul el sok mindent magáról. Barátnőjével ellentétben nem is próbál meg nyitott könyv lenni, sőt, sokszor direkt ferdíti a valóságot, hogy ne is ismerhessék meg az igazi Merlaná-t. Nem is biztos, hogy őt bárki el tudná viselni maga mellett, ahhoz túl lehangoló és sötét a lelke mélyén. Ebből kapott Nelira nem sokkal ezelőtt egy kis ízelítőt.*
- Nos, azt hiszem, a hogyan tovább részt még én sem tudom. Hiába szép a hangom, sokszor kaptam paradicsomot a pofámra, mert utálták, hogy ijesztőek és szomorúak a dalaim. Nem tudom, hogy miben változna ez vidám énekekkel. Morthimer Úr szerint egyre elitebb körökbe kerülök majd, és szépen lassan mások hátán kapaszkodhatok fel a felső tízezerbe, ahogy ő hívja a legelőkelőbbeket. Az ígéret az, hogy mindezt megkapom, ha végigcsinálom ezt az egészet.
*Azzal már nem is vesződik, hogy tovább titkolja mentorának a nevét, hisz korábban már elszólta magát, nincs értelme. Egy kicsit próbál ő is megnyílni, és megosztani gondolatait, kétségeit a neki kijelölt úttal kapcsolatban, ha már ilyen jól itt vannak most egymásnak.*
- Érdekes, hogy elméletben kristálytiszta, mit kell tennem, mégis több bennem a kétség, mint mikor azt sem tudtam, merre van az előre, nem? Igaz lehet a mondás, hogy annak nem fáj csak semmi, akinek nincs mit veszíteni. Most már tudom, mit veszíthetek, ha elszúrom. Kellemetlen érzés… *Újra szívesen Nelirá-hoz bújna, de nem teszi meg, így a mögöttük ágaskodó fának jut a megtiszteltetés, hogy hátát nekivetve helyezze magát kényelembe.*
9634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-26 10:19:34
Üzenet elküldve: 2024-06-26 10:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A véleményezésbe beleegyezik, mert tudja, hogy csupa jót hallana. A kritizálásba kevésbé, sőt. Ha valamit még Merlana sem merne elkövetni ellene, az az, hogy netán valami kifogást talál a küllemében és azt közli is vele. Legalábbis, ha olyan rettentően jó emberismerő a hölgy, akkor ezt már tudhatja. Persze van aki vágyja a halált, s az próbálkozzon csak ilyesmivel.
A másik gyűjt végre egy kis erőt és nem rettegve húzódik el mellőle, hanem felveszi a kesztyűt. Bár elég kopott kis kesztyű az, mégis felcsillannak a smaragdok.*
- Figyelj, ha én ezt megteszem, akkor az enyém vagy utána. Ne akarj még egy esküt, jól gondold meg, mit mondasz.
*Méregeti, mert most ő zavarodott bele. Talán titkon mégis akarja őt a másik. Nem kell ezt amúgy sem túlgondolni, nem kívánna vele soha romantikus kapcsolatba bonyolódni, de szívesen mutatna neki egyet, s mást. Csak amolyan pedagógiai jelleggel. Majd később hasznosítani tudja, rengeteget tanulhat belőle. És Neli is megnyugodna talán.*
- Hagynom kéne? Nyitott könyv vagyok. Mit nem árultam el eddig, ha kérdeztél?
*Hitetlenkedik. Egy dolgot leszámítva nem igazán titkolózik, ezért nem érti a feltevést. Bár lehet, hogy voltak olyan pillanatai, vagy kedve, amikor nem esett jól kitárulkozni, de épp megfelelő nap van arra, hogy bármit kiszedjen belőle barátnője. Ha akar. Ha nem még mindig a saját sebeit nyalogatja belül.
Kérdése fontos, de tekintetén semmi más nem látszik, mint egykedvűség. Mintha mellékes lenne az egész téma, mintha neki nem jelentene semmit. Pedig az egyetlen információ, ami megcáfolná az előző mondatát az ez.*
- Mert érdekelt. Én sem tudok rólad olyan sokat. *Hazudik. Amit nem tud, az nyilvánvalóan nem is érdekli, mert nem kérdezte még meg. Vagy nem került rá sor, de addig miért is érdekelné, amíg nem tud a létezéséről sem annak, hogy mit akar tudni? Nehéz ez. De csak jön a következő is.*
- És hogyan kezdődik ez az egész... még tanulod, amit kell, aztán bedobnak valahová énekelni, vagy játszani? Én ezt nem tudom hirtelen elképzelni. Mi az ígéret? *Terelő kérdés, de jobban belegondolva még akár érdekli is. Merthogy ő sem tudja, hogy tanulmányai után mégis hova tovább, bár cseppet sem hasonlít a két dolog.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A véleményezésbe beleegyezik, mert tudja, hogy csupa jót hallana. A kritizálásba kevésbé, sőt. Ha valamit még Merlana sem merne elkövetni ellene, az az, hogy netán valami kifogást talál a küllemében és azt közli is vele. Legalábbis, ha olyan rettentően jó emberismerő a hölgy, akkor ezt már tudhatja. Persze van aki vágyja a halált, s az próbálkozzon csak ilyesmivel.
A másik gyűjt végre egy kis erőt és nem rettegve húzódik el mellőle, hanem felveszi a kesztyűt. Bár elég kopott kis kesztyű az, mégis felcsillannak a smaragdok.*
- Figyelj, ha én ezt megteszem, akkor az enyém vagy utána. Ne akarj még egy esküt, jól gondold meg, mit mondasz.
*Méregeti, mert most ő zavarodott bele. Talán titkon mégis akarja őt a másik. Nem kell ezt amúgy sem túlgondolni, nem kívánna vele soha romantikus kapcsolatba bonyolódni, de szívesen mutatna neki egyet, s mást. Csak amolyan pedagógiai jelleggel. Majd később hasznosítani tudja, rengeteget tanulhat belőle. És Neli is megnyugodna talán.*
- Hagynom kéne? Nyitott könyv vagyok. Mit nem árultam el eddig, ha kérdeztél?
*Hitetlenkedik. Egy dolgot leszámítva nem igazán titkolózik, ezért nem érti a feltevést. Bár lehet, hogy voltak olyan pillanatai, vagy kedve, amikor nem esett jól kitárulkozni, de épp megfelelő nap van arra, hogy bármit kiszedjen belőle barátnője. Ha akar. Ha nem még mindig a saját sebeit nyalogatja belül.
Kérdése fontos, de tekintetén semmi más nem látszik, mint egykedvűség. Mintha mellékes lenne az egész téma, mintha neki nem jelentene semmit. Pedig az egyetlen információ, ami megcáfolná az előző mondatát az ez.*
- Mert érdekelt. Én sem tudok rólad olyan sokat. *Hazudik. Amit nem tud, az nyilvánvalóan nem is érdekli, mert nem kérdezte még meg. Vagy nem került rá sor, de addig miért is érdekelné, amíg nem tud a létezéséről sem annak, hogy mit akar tudni? Nehéz ez. De csak jön a következő is.*
- És hogyan kezdődik ez az egész... még tanulod, amit kell, aztán bedobnak valahová énekelni, vagy játszani? Én ezt nem tudom hirtelen elképzelni. Mi az ígéret? *Terelő kérdés, de jobban belegondolva még akár érdekli is. Merthogy ő sem tudja, hogy tanulmányai után mégis hova tovább, bár cseppet sem hasonlít a két dolog.*
9633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:50:13
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyokat pislog meglepettségében, amikor Nelira nemes egyszerűséggel csak beleegyezik, hogy véleményezheti és kritizálhatja a holnapi öltözékét. Ő tényleg a magában már felvázolt szavakra számított, de azok nem érkeznek, legalábbis nem hangosan, és hiába a jó emberismeret, gondolatot olvasni azért még nem tud, így azt sem tudja, hogy igazából eltalálta a lány valódi hozzáállását a dologhoz.
Az ölelési kísérlete is csúfos kudarcba fullad közben, de azért ezt a vereséget nem hagyja szó nélkül, azonban a szócsatákban még mindig a szőkeség bizonyul erősebbnek. Most is rögtön rá tud kontrázni az ő kontrájára.*
- Mind a kettőt egyszerre, kérlek, Nelira kedves! Mit meg nem adnék azért, hogy így a kedvemben járj, édesem. Az is lehet, ha ilyen drága lennél, képtelen volnék ellenállni neked.
*Színpadias, drámaivá változtatott hangon adja elő mindezt, mintha csak valami romantikus horrortörténet első pár oldalát olvashatnánk, amiben a két meg nem értett, mély érzelmekkel küszködő főhős még egymás kegyeiért tepernek, mielőtt egycsapásra minden elbaszódna.
Merlana egyébként nagyon beleéli most magát a színészkedésbe, így végül Nelira koránt sem kedves kis történetéről is az jut eszébe, hogy milyen kelendő előadást lehetne csinálni belőle. Dalokkal, jelenetekkel, drámával és izgalommal. Ha pedig még hozzátennék, hogy valós történet alapján készült, de soha nem derülne ki, hogy ki is az a bizonyos múzsa, akkor még jobban fel tudnák kelteni a közönség érdeklődését.*
- Igen, a történetedből *bólint határozottan.* Szerintem nagyot lehetne vele szakítani, és természetesen nem hagynálak ki az aranyérmében fürdésből téged sem. Az viszont tény, hogy ahhoz, hogy el tudjalak játszani, sokkal jobban meg kell ismernem téged. Azt viszont hagynod kéne…
*Ránt vállat, mintha csak azt mondaná, hogy ez nem fog megtörténni, mert Nelira képtelen neki teljesen kinyílni, pedig elképzelhető, hogy a szőkeségnél őszintébb és nyíltabb személyt keresve se lehetne találni.
A közben felötlő kérdést nem tudja hová tenni, így a válasz sem érkezik gyorsan, de végül csak kinyög valamit.*
- Fogalmam sincs. Mármint, tudod, engem már gyerekkoromban kidobtak, a családomról azóta semmit sem tudok, szóval, ha meg is halt közülük valaki, nem tudok róla. Idegenekkel pedig nem kerültem még olyan kapcsolatba, hogy bárkiről is azt mondhassam, hogy a „valakim” volt. Szóval azt hiszem, nem a helyes válasz. *Fürkészi közben azokat a smaragdzöld szemeket, keresi bennük Nelirát.*
- Miért kérdezted ezt?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyokat pislog meglepettségében, amikor Nelira nemes egyszerűséggel csak beleegyezik, hogy véleményezheti és kritizálhatja a holnapi öltözékét. Ő tényleg a magában már felvázolt szavakra számított, de azok nem érkeznek, legalábbis nem hangosan, és hiába a jó emberismeret, gondolatot olvasni azért még nem tud, így azt sem tudja, hogy igazából eltalálta a lány valódi hozzáállását a dologhoz.
Az ölelési kísérlete is csúfos kudarcba fullad közben, de azért ezt a vereséget nem hagyja szó nélkül, azonban a szócsatákban még mindig a szőkeség bizonyul erősebbnek. Most is rögtön rá tud kontrázni az ő kontrájára.*
- Mind a kettőt egyszerre, kérlek, Nelira kedves! Mit meg nem adnék azért, hogy így a kedvemben járj, édesem. Az is lehet, ha ilyen drága lennél, képtelen volnék ellenállni neked.
*Színpadias, drámaivá változtatott hangon adja elő mindezt, mintha csak valami romantikus horrortörténet első pár oldalát olvashatnánk, amiben a két meg nem értett, mély érzelmekkel küszködő főhős még egymás kegyeiért tepernek, mielőtt egycsapásra minden elbaszódna.
Merlana egyébként nagyon beleéli most magát a színészkedésbe, így végül Nelira koránt sem kedves kis történetéről is az jut eszébe, hogy milyen kelendő előadást lehetne csinálni belőle. Dalokkal, jelenetekkel, drámával és izgalommal. Ha pedig még hozzátennék, hogy valós történet alapján készült, de soha nem derülne ki, hogy ki is az a bizonyos múzsa, akkor még jobban fel tudnák kelteni a közönség érdeklődését.*
- Igen, a történetedből *bólint határozottan.* Szerintem nagyot lehetne vele szakítani, és természetesen nem hagynálak ki az aranyérmében fürdésből téged sem. Az viszont tény, hogy ahhoz, hogy el tudjalak játszani, sokkal jobban meg kell ismernem téged. Azt viszont hagynod kéne…
*Ránt vállat, mintha csak azt mondaná, hogy ez nem fog megtörténni, mert Nelira képtelen neki teljesen kinyílni, pedig elképzelhető, hogy a szőkeségnél őszintébb és nyíltabb személyt keresve se lehetne találni.
A közben felötlő kérdést nem tudja hová tenni, így a válasz sem érkezik gyorsan, de végül csak kinyög valamit.*
- Fogalmam sincs. Mármint, tudod, engem már gyerekkoromban kidobtak, a családomról azóta semmit sem tudok, szóval, ha meg is halt közülük valaki, nem tudok róla. Idegenekkel pedig nem kerültem még olyan kapcsolatba, hogy bárkiről is azt mondhassam, hogy a „valakim” volt. Szóval azt hiszem, nem a helyes válasz. *Fürkészi közben azokat a smaragdzöld szemeket, keresi bennük Nelirát.*
- Miért kérdezted ezt?
9632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:53:34
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha akarna sem tudna válaszolni, mert azt sem tudja mire kellene. Szépen ellebeg a tudatban, hogy a kikötő szőke hercegnője, aki kedvére lökheti bele a sós vízbe áldozatait. Muszáj valami olyasmire gondolnia, ami szörnyű, mert túl sok ideje kedves. Mindig megijed attól, ha valamilyen formában szerethetővé válik, mert sosem volt az. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett, vagy lehetett volna. Tragikus, de komédiát csinál belőle, már a puszta jelenlétével.*
- Te majd mondasz. *Egyezik bele, mert nincs kedve sem kimondani azokat a szavakat, amiket a másik gondolatban megfogalmazott, pedig milyen jól tette. Más sem hangzana el sebesre harapdált ajkaiból.
Ellenállása sikeresnek bizonyult, leszállt róla a másik, túl sok mára az érzelmekből. De azért morcosan néz vissza a felvágott nyelvűre, bár be kell vallani, sokkal jobban tetszik a kissé kipirult, de őszinte Merlana. Megtanulhatná, hogy mellette nem kell játszadozni, mert csak azt tudja elismerni, ha valaki önmaga. Na meg, ha erős, de ez még várat magára, addig egy kicsit lesajnálja olykor.*
- Miért, talán gyújtsak gyertyát? *Forgatja végül smaragdjait, amit nem akart, de mit lehet kezdeni az ilyen mondatokkal? * - És rendeljek vacsorát? Én megteszem, de akkor ne pironkodj utána, ha visszaveszem kamatostul. Bevallhatnád, hogy élvezed.
*Még egy halovány kísérlet, hogy úgy néz végig rajta, mint egy ínycsiklandozó desszerten, de a téma, ami Lyr-ről szól nem olyasmi, ami közben olyan hosszasan tud kéjelegve vigyorogni.*
- Veled nem tenném. Te más vagy. *Jelenti ki, az amúgy hazugságot. Mert Nelira sosem gondolkodik ilyen helyzetben, miért most kezdené el? Ettől függetlenül nem szeretne neki ártani és talán lenne erő, ami megállítaná, de ő nem egy jó ember. Akármit hisz a nő, ő marad az, aki, esetleg finomodik. Ha csak nem történik valami csoda.*
- Mármint... a történetemből? *Csillan fel a szeme. Ő Nelira, a múzsa. Az életét megénekelnék, sőt, mi több: eljátszanák. Sikere lenne. Ezen felbuzdulva úgy érzi, hogy bármit kiadna magából, mert fontos. Ő fontos!*
- De ahhoz, hogy el tudd játszani, kellene belőlem neked egy darab. Na jó, befejeztem, már nekem sincs kedvem hozzá. *Sóhajt színpadiasan kézfelét homloka elé téve.*
- Halt már meg valakid? *Ötlik fel benne a kérdés, válaszolni úgysem fog, ha visszakérdez, de a tegnapi kalandjának előzménye mégis érdeklődővé teszi.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha akarna sem tudna válaszolni, mert azt sem tudja mire kellene. Szépen ellebeg a tudatban, hogy a kikötő szőke hercegnője, aki kedvére lökheti bele a sós vízbe áldozatait. Muszáj valami olyasmire gondolnia, ami szörnyű, mert túl sok ideje kedves. Mindig megijed attól, ha valamilyen formában szerethetővé válik, mert sosem volt az. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett, vagy lehetett volna. Tragikus, de komédiát csinál belőle, már a puszta jelenlétével.*
- Te majd mondasz. *Egyezik bele, mert nincs kedve sem kimondani azokat a szavakat, amiket a másik gondolatban megfogalmazott, pedig milyen jól tette. Más sem hangzana el sebesre harapdált ajkaiból.
Ellenállása sikeresnek bizonyult, leszállt róla a másik, túl sok mára az érzelmekből. De azért morcosan néz vissza a felvágott nyelvűre, bár be kell vallani, sokkal jobban tetszik a kissé kipirult, de őszinte Merlana. Megtanulhatná, hogy mellette nem kell játszadozni, mert csak azt tudja elismerni, ha valaki önmaga. Na meg, ha erős, de ez még várat magára, addig egy kicsit lesajnálja olykor.*
- Miért, talán gyújtsak gyertyát? *Forgatja végül smaragdjait, amit nem akart, de mit lehet kezdeni az ilyen mondatokkal? * - És rendeljek vacsorát? Én megteszem, de akkor ne pironkodj utána, ha visszaveszem kamatostul. Bevallhatnád, hogy élvezed.
*Még egy halovány kísérlet, hogy úgy néz végig rajta, mint egy ínycsiklandozó desszerten, de a téma, ami Lyr-ről szól nem olyasmi, ami közben olyan hosszasan tud kéjelegve vigyorogni.*
- Veled nem tenném. Te más vagy. *Jelenti ki, az amúgy hazugságot. Mert Nelira sosem gondolkodik ilyen helyzetben, miért most kezdené el? Ettől függetlenül nem szeretne neki ártani és talán lenne erő, ami megállítaná, de ő nem egy jó ember. Akármit hisz a nő, ő marad az, aki, esetleg finomodik. Ha csak nem történik valami csoda.*
- Mármint... a történetemből? *Csillan fel a szeme. Ő Nelira, a múzsa. Az életét megénekelnék, sőt, mi több: eljátszanák. Sikere lenne. Ezen felbuzdulva úgy érzi, hogy bármit kiadna magából, mert fontos. Ő fontos!*
- De ahhoz, hogy el tudd játszani, kellene belőlem neked egy darab. Na jó, befejeztem, már nekem sincs kedvem hozzá. *Sóhajt színpadiasan kézfelét homloka elé téve.*
- Halt már meg valakid? *Ötlik fel benne a kérdés, válaszolni úgysem fog, ha visszakérdez, de a tegnapi kalandjának előzménye mégis érdeklődővé teszi.*
9631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:19:09
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:19:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Esze ágában sincs ajánlgatni a kikötőt Nelira számára, merthogy az a környék nem olyan, mint Arthenior. Ott nem képesek arra az emberek, hogy sokáig a tokjaikban tartsák a fegyvereiket. Ott, ha a szőkeség bemutatja az átlagos viselkedését, akkor minden bizonnyal hamar előkerülne egy bökő, vagy inkább tíz-húsz, és akkor hiába bármilyen magasztos képzelgés, ő az áldozat szerepét kapná, nem pedig azét, aki kedvére mártogathatja a pengéjét abba, akibe csak akarja.*
- Hol hagynál? *Pislog nagyokat a semmiből érkező kijelentésre, de hamar el is veszik a téma a süllyesztőben, mintha egyáltalán nem lett volna fontos, bármit is jelentsen a megjegyzés.*
- Hát jó, de ha vélemény kell a kinézetedről, előtte ugorj be hozzám és majd én mondok! *Azt szinte biztosra sejti, hogy mi lesz erre Nelira válasza: Neki nincs szükség véleményre, mert akkor is tökéletesen nézne ki, ha csukott szemmel öltözne fel egy olyan szekrényből, amiről fogalma sincs, hogy milyen ruhák sorakoznak benne.*
- Hümm, hát lehet. *Nem tud vitatkozni a hazugságról és nem hazugsáról tett kijelentéssel, merthogy ezt a tényt ő maga is sokszor alkalmazza, önmagát pedig most, legalábbis ezzel kapcsolatban nem tervezi meghazudtolni, pedig szereti, ha megcáfolhatja Nelira igazát, ám ezúttal tényleg nem tudja.
A Lyr név felkelti az érdeklődését, s közben, hogy kényelmesebb és bensőségesebb pózban hallgathassa a mesét, megpróbál közel férkőzni Nelirá-hoz, de ezúttal nagyobb ellenállásba ütközik, mint ha Arthenior egész katonai állományát egymaga próbálná legyűrni.*
- Te sem hagytál felkészülni engem arra, hogy meg akartál próbálni lesmárolni. *Mondja ki végre egyenesen azt, amit gondolt a lány közeledéséről korábban, és ebbe még akaratlanul bele is pirul egy kicsit, de egyáltalán nem azért, mert amúgy akarta volna, csak az ösztönei most is az agya ellen dolgoznak.*
- Na jó, mesélj! *Helyezkedik vissza az előbbi pózba, Nelirá-tól távolabb, és hallgatja a történetet, aminek néhány részleténél furcsállóan húzza fel a szemöldökét, billenti oldalra a fejét vagy épp vág fapofát azért, mert próbálja feldolgozni, hogy mit is hall igazából.*
- Tudod, ez az egész szomorúbb, mint amilyennek hangzik. Az is, ha belegondolok, hogy te miért csinálhattad ezt, és az is, ha Lyr helyébe képzelem magam. Főleg, ha ő tényleg úgy szeretett téged, mint egy igazi barátnőt… Amúgy, jobban belegondolva, ebből még jó ballada is lehetne, vagy akár színdarab.
*Ebbe még nem is gondolt bele soha, de Nelira meséi, amik vele tényleg megtörténtek, ha igaz minden szó, amit olykor hall tőle, azok olyanok, amiket a nagyérdemű közönségnek kitalált botrányként méregdrágán el lehetne adni. A gazdagok szeretik a botrányokat, de csak akkor, ha nem velük történik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.24 19:19:49
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Esze ágában sincs ajánlgatni a kikötőt Nelira számára, merthogy az a környék nem olyan, mint Arthenior. Ott nem képesek arra az emberek, hogy sokáig a tokjaikban tartsák a fegyvereiket. Ott, ha a szőkeség bemutatja az átlagos viselkedését, akkor minden bizonnyal hamar előkerülne egy bökő, vagy inkább tíz-húsz, és akkor hiába bármilyen magasztos képzelgés, ő az áldozat szerepét kapná, nem pedig azét, aki kedvére mártogathatja a pengéjét abba, akibe csak akarja.*
- Hol hagynál? *Pislog nagyokat a semmiből érkező kijelentésre, de hamar el is veszik a téma a süllyesztőben, mintha egyáltalán nem lett volna fontos, bármit is jelentsen a megjegyzés.*
- Hát jó, de ha vélemény kell a kinézetedről, előtte ugorj be hozzám és majd én mondok! *Azt szinte biztosra sejti, hogy mi lesz erre Nelira válasza: Neki nincs szükség véleményre, mert akkor is tökéletesen nézne ki, ha csukott szemmel öltözne fel egy olyan szekrényből, amiről fogalma sincs, hogy milyen ruhák sorakoznak benne.*
- Hümm, hát lehet. *Nem tud vitatkozni a hazugságról és nem hazugsáról tett kijelentéssel, merthogy ezt a tényt ő maga is sokszor alkalmazza, önmagát pedig most, legalábbis ezzel kapcsolatban nem tervezi meghazudtolni, pedig szereti, ha megcáfolhatja Nelira igazát, ám ezúttal tényleg nem tudja.
A Lyr név felkelti az érdeklődését, s közben, hogy kényelmesebb és bensőségesebb pózban hallgathassa a mesét, megpróbál közel férkőzni Nelirá-hoz, de ezúttal nagyobb ellenállásba ütközik, mint ha Arthenior egész katonai állományát egymaga próbálná legyűrni.*
- Te sem hagytál felkészülni engem arra, hogy meg akartál próbálni lesmárolni. *Mondja ki végre egyenesen azt, amit gondolt a lány közeledéséről korábban, és ebbe még akaratlanul bele is pirul egy kicsit, de egyáltalán nem azért, mert amúgy akarta volna, csak az ösztönei most is az agya ellen dolgoznak.*
- Na jó, mesélj! *Helyezkedik vissza az előbbi pózba, Nelirá-tól távolabb, és hallgatja a történetet, aminek néhány részleténél furcsállóan húzza fel a szemöldökét, billenti oldalra a fejét vagy épp vág fapofát azért, mert próbálja feldolgozni, hogy mit is hall igazából.*
- Tudod, ez az egész szomorúbb, mint amilyennek hangzik. Az is, ha belegondolok, hogy te miért csinálhattad ezt, és az is, ha Lyr helyébe képzelem magam. Főleg, ha ő tényleg úgy szeretett téged, mint egy igazi barátnőt… Amúgy, jobban belegondolva, ebből még jó ballada is lehetne, vagy akár színdarab.
*Ebbe még nem is gondolt bele soha, de Nelira meséi, amik vele tényleg megtörténtek, ha igaz minden szó, amit olykor hall tőle, azok olyanok, amiket a nagyérdemű közönségnek kitalált botrányként méregdrágán el lehetne adni. A gazdagok szeretik a botrányokat, de csak akkor, ha nem velük történik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.24 19:19:49
9630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 18:43:37
Üzenet elküldve: 2024-06-23 18:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- A kikötőben... *Sejtelmei sincsenek Merlaná-nak arról, hogy milyen tippeket is ad ezzel a szőkének. Még sosem járt a kikötőben valamiért, pedig ha belegondol, egész jó hely lenne neki arra, hogy valami újat lásson és tetszelegjen a dokkmunkásoknak, akik ha hozzá mernek szólni, netán lefüttyentik, akkor kicsorbíthassa a pengéjét valamelyikben. Persze tudja, hogy veszélyesnek minősítik azt a környéket, de nem is ő lenne, ha nem kalandozna el a gondolattal. Talán ott még ő sem lenne olyan feltűnő jelenség. Nem a küllemével, a lelkével. Aztán a nőre néz, majd megrázza a fejét. * -Á, nem hagynálak itt. *Mondja, mintha a gondolatait hangosan fejezte volna ki, persze semmit nem lehetett hallani belőlük.*
- Lehet, meglátom. Még el kell jutni addig. *Még mindig a nem régi gondolatmenetében van félig, ezért nem reppen rá túlzottan a témára. Amúgy is jól fest mindenben, nem kell neki tanácsokat adni, persze, ha az egy félig dicséret, akkor ám legyen.*
- Nem hazugság, ha nem mondod el. Csak nem mondod el. Szerintem ő ilyet nem is kérdezne.
*Nem sokat ismerhet a feketeségről, de bár veszélyesnek tűnik, kettejük közül ő a féltékeny típus, nem a másik. Ez nagyon hamar kiderült, de most mégsem érinti semmi olyan érzékenyen. Túl nagy volt a láng, s talán el is aludt, persze, majd ha másnap meglátja biztos benne, hogy újra felemészti. De nem is baj, ha nem esik abba a hibába, hogy csak róla gondolkodik. Megtanulta, hogy az tud fájni a végén. Hiába imád képzelegni, valami mégis csendre inti. Talán pont az, amikről mesél, hisz sokszor keveredett már bajba pusztán azért, mert szeret. Már az is a múlt, hogy Merlaná-val kikezdett*
- Lyr, ő.. *Kezdene bele, de már megint rá akar telepedni és ölelgetni, ha nem kell neki meztelenül, akkor így se kelljen. Egy határozott mozdulattal löki el magától a nőt és úgy néz rá, mintha vérig sértette volna.* - Hagyjál már, nem szeretem, ha ölelgetsz. Nem tudtam rá felkészülni. Most meséljek, vagy tapogatni akarsz? Na. Lyr olyan volt, mint egy barátnő, de nem szerettem igazán. Vagy nem is tudom. Csak a családja volt... szép. Ott mindig jó volt. De tönkre tettem azt is. Nem találta viccesnek, hogy innentől hívjon anyunak. *Belegondolva cseppet sem szép történet. Nem is vicces. Ő mégis nevetgélve meséli. Fiatal, még szinte ártatlan lány kereste a megváltást és az első jött-ment kihasználta ezt. De úgy forgatja, mintha részéről tudatos lett volna. Hogy tanult-e belőle, az kérdéses. Most sincs számára akadály, ha valahol túlontúl melegséget érez, mindössze torzultak az igényei. Még attól is jobban, mint amit emleget.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- A kikötőben... *Sejtelmei sincsenek Merlaná-nak arról, hogy milyen tippeket is ad ezzel a szőkének. Még sosem járt a kikötőben valamiért, pedig ha belegondol, egész jó hely lenne neki arra, hogy valami újat lásson és tetszelegjen a dokkmunkásoknak, akik ha hozzá mernek szólni, netán lefüttyentik, akkor kicsorbíthassa a pengéjét valamelyikben. Persze tudja, hogy veszélyesnek minősítik azt a környéket, de nem is ő lenne, ha nem kalandozna el a gondolattal. Talán ott még ő sem lenne olyan feltűnő jelenség. Nem a küllemével, a lelkével. Aztán a nőre néz, majd megrázza a fejét. * -Á, nem hagynálak itt. *Mondja, mintha a gondolatait hangosan fejezte volna ki, persze semmit nem lehetett hallani belőlük.*
- Lehet, meglátom. Még el kell jutni addig. *Még mindig a nem régi gondolatmenetében van félig, ezért nem reppen rá túlzottan a témára. Amúgy is jól fest mindenben, nem kell neki tanácsokat adni, persze, ha az egy félig dicséret, akkor ám legyen.*
- Nem hazugság, ha nem mondod el. Csak nem mondod el. Szerintem ő ilyet nem is kérdezne.
*Nem sokat ismerhet a feketeségről, de bár veszélyesnek tűnik, kettejük közül ő a féltékeny típus, nem a másik. Ez nagyon hamar kiderült, de most mégsem érinti semmi olyan érzékenyen. Túl nagy volt a láng, s talán el is aludt, persze, majd ha másnap meglátja biztos benne, hogy újra felemészti. De nem is baj, ha nem esik abba a hibába, hogy csak róla gondolkodik. Megtanulta, hogy az tud fájni a végén. Hiába imád képzelegni, valami mégis csendre inti. Talán pont az, amikről mesél, hisz sokszor keveredett már bajba pusztán azért, mert szeret. Már az is a múlt, hogy Merlaná-val kikezdett*
- Lyr, ő.. *Kezdene bele, de már megint rá akar telepedni és ölelgetni, ha nem kell neki meztelenül, akkor így se kelljen. Egy határozott mozdulattal löki el magától a nőt és úgy néz rá, mintha vérig sértette volna.* - Hagyjál már, nem szeretem, ha ölelgetsz. Nem tudtam rá felkészülni. Most meséljek, vagy tapogatni akarsz? Na. Lyr olyan volt, mint egy barátnő, de nem szerettem igazán. Vagy nem is tudom. Csak a családja volt... szép. Ott mindig jó volt. De tönkre tettem azt is. Nem találta viccesnek, hogy innentől hívjon anyunak. *Belegondolva cseppet sem szép történet. Nem is vicces. Ő mégis nevetgélve meséli. Fiatal, még szinte ártatlan lány kereste a megváltást és az első jött-ment kihasználta ezt. De úgy forgatja, mintha részéről tudatos lett volna. Hogy tanult-e belőle, az kérdéses. Most sincs számára akadály, ha valahol túlontúl melegséget érez, mindössze torzultak az igényei. Még attól is jobban, mint amit emleget.*
9629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:42:32
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- Én téged féltelek az alkoholtól, drága. Legközelebb a kikötőben kötsz ki, aztán majd azt hallgathatom, hogy sárkányokat találtál a világítótorony körül repkedve.
*Nelirá-ból minden további nélkül ki tud nézni egy ilyen hajmeresztő történetet. Ha eléggé leissza magát, képes elzarándokolni a kikötőig, aztán mindenféle természetfeletti dolgot képzelni maga köré.
Mindenesetre az elégedettséggel tölti el, hogy mikor fontos a megjelenés, akkor barátnője a tőle lenyúlt, na jó, elcserélt ruháit tervezi felvenni, hogy az ő stílusában tetszelegjen.*
- Vedd fel hozzá a fűzőt is. Magassarkúval. Akkor legalább olyan dögös leszel, mint én a jobb napjaimon. A szőke hajad pedig gyönyörű kontraszt lesz a tök fekete öltözék mellé.
*El is képzeli Nelirá-t a feszes bőrnadrágban, a szoros fűzőben és magassarkúban tipegve, na, hát így már ő sem állna neki annyira ellen. Talán. Hmm, igazából de, így is ellenállna neki, viszont ez az ő érdemeiből mit sem von le.*
- Azért ne hazudj neki majd sokat, mert előbb-utóbb lebuksz. Azt meg nem tudhatod, hogy reagál majd rá. *Már majdnem hogy tanácsot ad barátnőjének, hogyan is mélyítse el a kapcsolatát egy másik lánnyal, ami azt sugallja, hogy kezdi elfogadni a tényt, hogy Nelira egy azonos neművel bonyolódott szerelmi kötelékbe. Igazából tényleg, ki ő, hogy ítélkezzen emiatt?
Az újabb kioktatásra azért már felszisszen, kezd elege lenni belőle mára.*
- Megleptél, de most már ismerem ezt az oldalad is. Ne aggódj, legközelebb határozottabban le foglak kapcsolni. *Még kacsint is neki egyet játékosan, hogy utána egy jól irányzott kérdéssel ismét átterelje a témát magáról Nelirá-ra.*
- Igazad van, ez azért elég nagy bajnak hangzik. *Nem is akar vitatkozni ezzel, azonban a következő név felkelti az érdeklődését, hisz már másodszor hallja a lány szájából, de legutóbb nem kérdezett rá a részletekre, most itt az ideje.*
- Lyr? Ő ki? Mindig emlegeted, de sosem mondasz róla többet. Amiatt kivételesen nem ítélkezek, hogy lefeküdtél az apjával, hasonlót én is csináltam, szükségből. Ő legalább férfi volt *nevet.* Bár, azt nem csodálom, hogy az anyja meg a lánya kiakadt, de nem a te hibád, csak nem volt szerencséd. Bezárva lenni meg rossz, ebben is egyetértek, de az nem a világvége, habár gondolom a börtön teljesen más, mint mikor a törvényt megkerülve zárnak be. *Elgondolkozik most magában egy rövid időre, majd nem kérdez, csak óvatosan megöleli Nelirá-t, felkészülve arra is, hogy a másik lány jobban az ölelésbe bújik majd, meg arra is, hogy ellöki őt magától.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- Én téged féltelek az alkoholtól, drága. Legközelebb a kikötőben kötsz ki, aztán majd azt hallgathatom, hogy sárkányokat találtál a világítótorony körül repkedve.
*Nelirá-ból minden további nélkül ki tud nézni egy ilyen hajmeresztő történetet. Ha eléggé leissza magát, képes elzarándokolni a kikötőig, aztán mindenféle természetfeletti dolgot képzelni maga köré.
Mindenesetre az elégedettséggel tölti el, hogy mikor fontos a megjelenés, akkor barátnője a tőle lenyúlt, na jó, elcserélt ruháit tervezi felvenni, hogy az ő stílusában tetszelegjen.*
- Vedd fel hozzá a fűzőt is. Magassarkúval. Akkor legalább olyan dögös leszel, mint én a jobb napjaimon. A szőke hajad pedig gyönyörű kontraszt lesz a tök fekete öltözék mellé.
*El is képzeli Nelirá-t a feszes bőrnadrágban, a szoros fűzőben és magassarkúban tipegve, na, hát így már ő sem állna neki annyira ellen. Talán. Hmm, igazából de, így is ellenállna neki, viszont ez az ő érdemeiből mit sem von le.*
- Azért ne hazudj neki majd sokat, mert előbb-utóbb lebuksz. Azt meg nem tudhatod, hogy reagál majd rá. *Már majdnem hogy tanácsot ad barátnőjének, hogyan is mélyítse el a kapcsolatát egy másik lánnyal, ami azt sugallja, hogy kezdi elfogadni a tényt, hogy Nelira egy azonos neművel bonyolódott szerelmi kötelékbe. Igazából tényleg, ki ő, hogy ítélkezzen emiatt?
Az újabb kioktatásra azért már felszisszen, kezd elege lenni belőle mára.*
- Megleptél, de most már ismerem ezt az oldalad is. Ne aggódj, legközelebb határozottabban le foglak kapcsolni. *Még kacsint is neki egyet játékosan, hogy utána egy jól irányzott kérdéssel ismét átterelje a témát magáról Nelirá-ra.*
- Igazad van, ez azért elég nagy bajnak hangzik. *Nem is akar vitatkozni ezzel, azonban a következő név felkelti az érdeklődését, hisz már másodszor hallja a lány szájából, de legutóbb nem kérdezett rá a részletekre, most itt az ideje.*
- Lyr? Ő ki? Mindig emlegeted, de sosem mondasz róla többet. Amiatt kivételesen nem ítélkezek, hogy lefeküdtél az apjával, hasonlót én is csináltam, szükségből. Ő legalább férfi volt *nevet.* Bár, azt nem csodálom, hogy az anyja meg a lánya kiakadt, de nem a te hibád, csak nem volt szerencséd. Bezárva lenni meg rossz, ebben is egyetértek, de az nem a világvége, habár gondolom a börtön teljesen más, mint mikor a törvényt megkerülve zárnak be. *Elgondolkozik most magában egy rövid időre, majd nem kérdez, csak óvatosan megöleli Nelirá-t, felkészülve arra is, hogy a másik lány jobban az ölelésbe bújik majd, meg arra is, hogy ellöki őt magától.*
9628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 13:37:24
Üzenet elküldve: 2024-06-23 13:37:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha valaki elég időt szentel Nelira tanulmányozására, arra azért hamar rájöhet, hogy igen könnyű őt a gondolatok között terelni. Néha elég egy lehulló falevél is, de ha ezt valaki tudatosan csinálja, akkor képes napokra elfelejteni azt, amiről kérdezett, persze azért egyszer újfent eszébe jut, s akkor felteszi még egyszer, erőszakosabban.
A Nori-ról való beszéd akár hatokra is elűzhetné ezt, hiszen most az egyik kedvenc témája lett. Az ilyesmi ismeretlen utakat kedveli, hiszen szövögethet álmokat, képzeteket, tévképzeteket, amivel hosszú ideig el tud lenni anélkül, hogy bármi is történne valójában. *
- Jaj, miért kell tőlem félteni, legalább jót szórakozok tőle. *A másik kevésbé, de az ugyan kit érdekel?*
- Szerintem a nadrágodban megyek. Vagyis az enyémben. Neki azt mondtam, legyen csinos. Majd kiderül. Most lehetek a lovászfiú. Jó szerep. *Nevet már ő is, feldobódott, s messzire űzte a gondolatot, hogy tán meg sem jelenik a feketeség. Hamar kiderül, nem sokat kell már aludni. Egyet.
Kéjelgése ismét nem hozza lázba a másikat, de ez nem jelenti azt, hogy ez sem fordulna elő többé. Egyszer - ha valamiben biztos, az ez - sikeres lesz a küldetése.*
- Nem hiszem, nem tűnik olyannak. Meg nem kell mindenről tudnia, nem olyan mint Tian, ő azonnal rájönne. Akármilyen jól játszom meg magam... hmm... *Terelődik ismét, ami jót tesz Merlaná-nak, mert így ténylegesen befejezi egy kis röhögés után az ostromot. De mintha máris kezdődne az újabb depresszív hullám és elemi erő kell hozzá, hogy ne kezdje forgatni a szemeit ismét.*
- Nos a nemet mondásnak is megvan a művészete, ha nem úgy csinálnád, mint egy ázott veréb, akkor leálltam volna hamarabb. *Néz rá jelentőségteljesen. Mert ez valóban így van. Ha ezt megtanulja a lány, akkor sokkal szebb életet tud majd élni, persze lesznek elkerülhetetlen dolgok, de majd azt is felismeri.* - Nem tudom mi nagyobb baj annál, hogy menekülök a szerelmem elől, mert véletlenül meg akartam ölni. *Rándít vállat. Bár ő az éhezésről keveset tud, de mindenkinek megvan a maga története, s nem kell őket összehasonlítani sem.* - De nem volt kellemes sem bezárva leélni a fél gyerekkorom, sem az, mint amikor Lyr, meg az anyja rájött, hogy apucival kefélek. Akkor volt kitől menekülni. Elvesztettem egy barátot, na meg a nőt sem érdekelte, hogy még szinte gyerek vagyok, meg akart ölni. De még itt vagyok. És volt még pár hasonló.
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha valaki elég időt szentel Nelira tanulmányozására, arra azért hamar rájöhet, hogy igen könnyű őt a gondolatok között terelni. Néha elég egy lehulló falevél is, de ha ezt valaki tudatosan csinálja, akkor képes napokra elfelejteni azt, amiről kérdezett, persze azért egyszer újfent eszébe jut, s akkor felteszi még egyszer, erőszakosabban.
A Nori-ról való beszéd akár hatokra is elűzhetné ezt, hiszen most az egyik kedvenc témája lett. Az ilyesmi ismeretlen utakat kedveli, hiszen szövögethet álmokat, képzeteket, tévképzeteket, amivel hosszú ideig el tud lenni anélkül, hogy bármi is történne valójában. *
- Jaj, miért kell tőlem félteni, legalább jót szórakozok tőle. *A másik kevésbé, de az ugyan kit érdekel?*
- Szerintem a nadrágodban megyek. Vagyis az enyémben. Neki azt mondtam, legyen csinos. Majd kiderül. Most lehetek a lovászfiú. Jó szerep. *Nevet már ő is, feldobódott, s messzire űzte a gondolatot, hogy tán meg sem jelenik a feketeség. Hamar kiderül, nem sokat kell már aludni. Egyet.
Kéjelgése ismét nem hozza lázba a másikat, de ez nem jelenti azt, hogy ez sem fordulna elő többé. Egyszer - ha valamiben biztos, az ez - sikeres lesz a küldetése.*
- Nem hiszem, nem tűnik olyannak. Meg nem kell mindenről tudnia, nem olyan mint Tian, ő azonnal rájönne. Akármilyen jól játszom meg magam... hmm... *Terelődik ismét, ami jót tesz Merlaná-nak, mert így ténylegesen befejezi egy kis röhögés után az ostromot. De mintha máris kezdődne az újabb depresszív hullám és elemi erő kell hozzá, hogy ne kezdje forgatni a szemeit ismét.*
- Nos a nemet mondásnak is megvan a művészete, ha nem úgy csinálnád, mint egy ázott veréb, akkor leálltam volna hamarabb. *Néz rá jelentőségteljesen. Mert ez valóban így van. Ha ezt megtanulja a lány, akkor sokkal szebb életet tud majd élni, persze lesznek elkerülhetetlen dolgok, de majd azt is felismeri.* - Nem tudom mi nagyobb baj annál, hogy menekülök a szerelmem elől, mert véletlenül meg akartam ölni. *Rándít vállat. Bár ő az éhezésről keveset tud, de mindenkinek megvan a maga története, s nem kell őket összehasonlítani sem.* - De nem volt kellemes sem bezárva leélni a fél gyerekkorom, sem az, mint amikor Lyr, meg az anyja rájött, hogy apucival kefélek. Akkor volt kitől menekülni. Elvesztettem egy barátot, na meg a nőt sem érdekelte, hogy még szinte gyerek vagyok, meg akart ölni. De még itt vagyok. És volt még pár hasonló.
9627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:30:21
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Neki már az is valamelyest megnyugtató, ha legalább tíz percig nem faggatja őt Nelira kényes dolgokról. Mint sok minden másban, barátnője ebben sem találja a határt, de ezt már Merlana megtanulta egész jól közölni. Egy kitérő válasz, majd egy másik téma, ami jobban érdekelheti a szőkeséget, és le is van tudva a probléma.*
- Láttam már párat, de olyat, hogy valaki többen legyen, még soha. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Az alkoholt meg legközelebb el fogom zárni előled, mikor nálam vagy, ha ilyen képzelgéseid vannak tőle. *Nevetgél, ezzel megerősítve, hogy szerinte tényleg csak a rengeteg pia játszott a lány egyébként is furcsán működő kis agyacskájával.*
- Ohh, ha elmegy, akkor legalább azt tudni fogod, hogy tényleg érdekled őt. Kéred hozzá a vörös ruhámat? Bár kétlem, hogy neked nincs még ezernyi csinos cuccod.
*Ugyan Nelira a ruhacsere alkalmával azt mondta, hogy a legjobb ruháját adta oda neki, de ezt ő már akkor sem hitte el. Ha kevés közül tényleg a legjobb, legszebb lett volna, akkor biztosan nem adja neki.
A következő percek eléggé kellemetlenül alakulnak a számára, nagyon bénán fogadja, hogy Nelira gyakorlatilag rámászik, s persze mikor Merlana hangot ad annak, hogy ezt azért nem kéne, akkor meg játssza az ártatlant. Tipikus.*
- Persze, hogyne! Csak a hajam miatt csináltad… gondolom *forgatja a szemeit.* Amúgy is mit szólna a csinos barátnéd hozzá, ha velem enyelegsz? Nem lesz féltékeny? *Ezt is csak azért kérdezi, hogy valahogy indokot adjon a szőkeség szájába, ami miatt magától akarja abbahagyni a zaklatását. Nem biztos benne, hogy ez be is jön, mikor a lány színpadiasan kéjelegni kezd előtte.*
- Nem, Nelira, ilyet nem fogsz hallani *erősíti meg korábbi gondolatait, majd duzzogva elfordítja a fejét, mikor barátnője gyakorlatilag kineveti őt.*
- Látod, pontosan ez a bajom az életemmel. Mindig olyasmit kell tennem, amit nem akarok, ha túl akarok élni… Mondd csak, te voltál már valaha igazán bajban? *Mert csak akkor lesz hiteles az, hogy bármit is tanuljon Nelirá-tól, ha kellett már harcolnia az életéért, legyen szó arról, hogy ételhez jusson vagy épp el tudjon menekülni azok elől, akik bántani akarják.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Neki már az is valamelyest megnyugtató, ha legalább tíz percig nem faggatja őt Nelira kényes dolgokról. Mint sok minden másban, barátnője ebben sem találja a határt, de ezt már Merlana megtanulta egész jól közölni. Egy kitérő válasz, majd egy másik téma, ami jobban érdekelheti a szőkeséget, és le is van tudva a probléma.*
- Láttam már párat, de olyat, hogy valaki többen legyen, még soha. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Az alkoholt meg legközelebb el fogom zárni előled, mikor nálam vagy, ha ilyen képzelgéseid vannak tőle. *Nevetgél, ezzel megerősítve, hogy szerinte tényleg csak a rengeteg pia játszott a lány egyébként is furcsán működő kis agyacskájával.*
- Ohh, ha elmegy, akkor legalább azt tudni fogod, hogy tényleg érdekled őt. Kéred hozzá a vörös ruhámat? Bár kétlem, hogy neked nincs még ezernyi csinos cuccod.
*Ugyan Nelira a ruhacsere alkalmával azt mondta, hogy a legjobb ruháját adta oda neki, de ezt ő már akkor sem hitte el. Ha kevés közül tényleg a legjobb, legszebb lett volna, akkor biztosan nem adja neki.
A következő percek eléggé kellemetlenül alakulnak a számára, nagyon bénán fogadja, hogy Nelira gyakorlatilag rámászik, s persze mikor Merlana hangot ad annak, hogy ezt azért nem kéne, akkor meg játssza az ártatlant. Tipikus.*
- Persze, hogyne! Csak a hajam miatt csináltad… gondolom *forgatja a szemeit.* Amúgy is mit szólna a csinos barátnéd hozzá, ha velem enyelegsz? Nem lesz féltékeny? *Ezt is csak azért kérdezi, hogy valahogy indokot adjon a szőkeség szájába, ami miatt magától akarja abbahagyni a zaklatását. Nem biztos benne, hogy ez be is jön, mikor a lány színpadiasan kéjelegni kezd előtte.*
- Nem, Nelira, ilyet nem fogsz hallani *erősíti meg korábbi gondolatait, majd duzzogva elfordítja a fejét, mikor barátnője gyakorlatilag kineveti őt.*
- Látod, pontosan ez a bajom az életemmel. Mindig olyasmit kell tennem, amit nem akarok, ha túl akarok élni… Mondd csak, te voltál már valaha igazán bajban? *Mert csak akkor lesz hiteles az, hogy bármit is tanuljon Nelirá-tól, ha kellett már harcolnia az életéért, legyen szó arról, hogy ételhez jusson vagy épp el tudjon menekülni azok elől, akik bántani akarják.*
9626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-21 17:21:09
Üzenet elküldve: 2024-06-21 17:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Pontosan tudja, hogy jó ebben. Másokat megnyugtatni tökéletesen megy neki, akkor is, ha vannak közben gondolatai, hogy felképeli azt, akit éppen jobb kedv felé terel. Bár a bosszantásban is jeleskedik, azt meg kell hagyni. Jó most úgy végignézni Merlaná-n, hogy tényleg úgy tűnik, mint akit elhagyták a sötét gondolatok, de lesz még ilyen jócskán, s majd igyekszik helyt állni, mert ez a dolga, mint barát. Most eldöntötte, hogy ha már a nő is szeretné maga mellett tudni, ennyit igazán megtehet érte. Na és azt is, hogy nem faggatja tovább arról, ami annyira érdekli. De azért remélhetőleg nem gondolja a másik, hogy többé nem kérdez, mert fog. *
- Nem láttál még elég őrültet? Egyébként persze, hogy részeg voltam, tőled egyenesen a temetőbe mentem, és ott találtam rá, és hát... azért volt bennem rendesen. *Most ő nem fogja fel, hogy a temetőbe tartó útját elárulta, de talán nem tűnik fel a másiknak. * - Vagy annyira megütött volna az a sok pia, amit rám tukmáltál? Hmm... Holnap kiderül, hogy nem-e csak félre láttam valamit, vagy hülyére vett. Mert találkozunk. Ha eljön.
*Csak most sejlik fel az eshetőség, hogy tévképzetei is lehettek az alkoholtól, s az sem lehet bizonyos, hogy megjelenik a feketeség, de erre nem gondolhat hosszan, mert azonnal elönti a félelem és az nála sosem szül semmi jót. Nagy levegővel el is űzi a gondolatot, inkább Merlaná-ra figyel, sokkal jobb vele játszadozni, még akkor is, ha úgy megijedt tőle, mint egy kis őzgida. Cserkésző farkasvigyora persze arcán maradt, ahogy figyeli.*
- Mit kell úgy megijedni? Csak furán állt a hajad és elsöpörtem. Azzal a kezemmel, amivel olyan csodálatos dolgokat tudnék neked okozni. *Méri végig, mintha csak a prédája lenne, pedig igazából nem tervez vele semmit. Persze, ha megengedni neki, nem állna ellent. A maga szórakoztatására, de nem magának szerezne vele igazi örömöt. Sokkal inkább nézné Mer reakcióit közben, ő pedig büszke lenne magára, de megint elhajtja.*
- Értem én a nemet. De mennyivel jobban hangzana, hogy "Igen, Nelira, igen!"* Még a hanghordozással is játszik, mintha éppen azt utánozná, mikor kéjjel teli hangon nyög fel, de aztán végül elneveti magát és visszarendeződik.* - Jaj, mennyire kis ártatlan vagy ahhoz képest, hogy mikre kell még vetemedned az életben... pedig tőlem megtanulhatnád ezt is...
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Pontosan tudja, hogy jó ebben. Másokat megnyugtatni tökéletesen megy neki, akkor is, ha vannak közben gondolatai, hogy felképeli azt, akit éppen jobb kedv felé terel. Bár a bosszantásban is jeleskedik, azt meg kell hagyni. Jó most úgy végignézni Merlaná-n, hogy tényleg úgy tűnik, mint akit elhagyták a sötét gondolatok, de lesz még ilyen jócskán, s majd igyekszik helyt állni, mert ez a dolga, mint barát. Most eldöntötte, hogy ha már a nő is szeretné maga mellett tudni, ennyit igazán megtehet érte. Na és azt is, hogy nem faggatja tovább arról, ami annyira érdekli. De azért remélhetőleg nem gondolja a másik, hogy többé nem kérdez, mert fog. *
- Nem láttál még elég őrültet? Egyébként persze, hogy részeg voltam, tőled egyenesen a temetőbe mentem, és ott találtam rá, és hát... azért volt bennem rendesen. *Most ő nem fogja fel, hogy a temetőbe tartó útját elárulta, de talán nem tűnik fel a másiknak. * - Vagy annyira megütött volna az a sok pia, amit rám tukmáltál? Hmm... Holnap kiderül, hogy nem-e csak félre láttam valamit, vagy hülyére vett. Mert találkozunk. Ha eljön.
*Csak most sejlik fel az eshetőség, hogy tévképzetei is lehettek az alkoholtól, s az sem lehet bizonyos, hogy megjelenik a feketeség, de erre nem gondolhat hosszan, mert azonnal elönti a félelem és az nála sosem szül semmi jót. Nagy levegővel el is űzi a gondolatot, inkább Merlaná-ra figyel, sokkal jobb vele játszadozni, még akkor is, ha úgy megijedt tőle, mint egy kis őzgida. Cserkésző farkasvigyora persze arcán maradt, ahogy figyeli.*
- Mit kell úgy megijedni? Csak furán állt a hajad és elsöpörtem. Azzal a kezemmel, amivel olyan csodálatos dolgokat tudnék neked okozni. *Méri végig, mintha csak a prédája lenne, pedig igazából nem tervez vele semmit. Persze, ha megengedni neki, nem állna ellent. A maga szórakoztatására, de nem magának szerezne vele igazi örömöt. Sokkal inkább nézné Mer reakcióit közben, ő pedig büszke lenne magára, de megint elhajtja.*
- Értem én a nemet. De mennyivel jobban hangzana, hogy "Igen, Nelira, igen!"* Még a hanghordozással is játszik, mintha éppen azt utánozná, mikor kéjjel teli hangon nyög fel, de aztán végül elneveti magát és visszarendeződik.* - Jaj, mennyire kis ártatlan vagy ahhoz képest, hogy mikre kell még vetemedned az életben... pedig tőlem megtanulhatnád ezt is...
9625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-21 12:18:46
Üzenet elküldve: 2024-06-21 12:18:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Merlana egyáltalán nem panaszkodta ki magát, az igazán sötét szónoklatok még csak most következtek volna, de Nelirá-nak sikerült úgy belé fojtania a szót, hogy hirtelen még jobban is lett miatta. Persze, azért örül, hogy a szőkeség a következő kérdésével érdeklődik felőle, de semmiféle szégyent nem érez rajta.*
- Meg, azt hiszem, hogy meg *bólogat párat addig, míg magát is meggyőzi arról, hogy már tényleg nincs semmi baj, és sikerült elnyomni az elméjében térhódításra készülő depresszióját, ami olykor képes teljes sötétségbe taszítani őt.
*Orthus-ról valóban nem akar beszélni, ha lehet, akkor még egy mondatot se. A diszkréciót úgy a legkönnyebb betartani, ha egyáltalán nem esik szó az illetőről, úgyhogy Nelira észrevételét is figyelmen kívül hagyja. Tudja, hogy a lány úgyis megunja azt a témát, amire nem kap választ.
Igaza is lett. Barátnője hamar talál magának új, szórakoztató témát, de attól meg Merlana haja áll égnek, annyira hihetetlen és elképzelhetetlen az egész szituáció.*
- Részegek voltatok, mi? Mert akkor tudom csak elképzelni, hogy sikerült magadnak ezt bemesélni. Senkinek nem változik meg a hangja csak úgy. A tekintete lehet, az arckifejezéssel azzal lehet játszani, de ettől még kétlem, hogy többen lennének egy testben.
Azt még valahogy be tudná fogadni a gyomra, hogy Nelira egy másik nővel hancúrozik, de csak akkor, ha őt teljes mértékben kihagyja az ilyesfajta játékaiból, de nem. A szőkeség tovább játsszik a tűzzel, Merlana pedig nem tudja eldönteni, hogy direkt idegesíti-e őt, vagy komolyan gondolja ezt az abszurd hülyeséget.*
- Most mondtam, hogy hagyd abba! *A hideg is kirázza a finom érintéstől, amiről biztosan nem fogja bevallani magának sem, hogy egész jó érzés volt. Gyorsan távolabb mászik tőle, hogy legyen köztük legalább egy méternyi biztonságot nyújtó terület.*
- Miért nem tudod megérteni, hogy én ezt nem akarom? Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem, jó?! *Pislog amolyan rémült arccal a másikra.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Merlana egyáltalán nem panaszkodta ki magát, az igazán sötét szónoklatok még csak most következtek volna, de Nelirá-nak sikerült úgy belé fojtania a szót, hogy hirtelen még jobban is lett miatta. Persze, azért örül, hogy a szőkeség a következő kérdésével érdeklődik felőle, de semmiféle szégyent nem érez rajta.*
- Meg, azt hiszem, hogy meg *bólogat párat addig, míg magát is meggyőzi arról, hogy már tényleg nincs semmi baj, és sikerült elnyomni az elméjében térhódításra készülő depresszióját, ami olykor képes teljes sötétségbe taszítani őt.
*Orthus-ról valóban nem akar beszélni, ha lehet, akkor még egy mondatot se. A diszkréciót úgy a legkönnyebb betartani, ha egyáltalán nem esik szó az illetőről, úgyhogy Nelira észrevételét is figyelmen kívül hagyja. Tudja, hogy a lány úgyis megunja azt a témát, amire nem kap választ.
Igaza is lett. Barátnője hamar talál magának új, szórakoztató témát, de attól meg Merlana haja áll égnek, annyira hihetetlen és elképzelhetetlen az egész szituáció.*
- Részegek voltatok, mi? Mert akkor tudom csak elképzelni, hogy sikerült magadnak ezt bemesélni. Senkinek nem változik meg a hangja csak úgy. A tekintete lehet, az arckifejezéssel azzal lehet játszani, de ettől még kétlem, hogy többen lennének egy testben.
Azt még valahogy be tudná fogadni a gyomra, hogy Nelira egy másik nővel hancúrozik, de csak akkor, ha őt teljes mértékben kihagyja az ilyesfajta játékaiból, de nem. A szőkeség tovább játsszik a tűzzel, Merlana pedig nem tudja eldönteni, hogy direkt idegesíti-e őt, vagy komolyan gondolja ezt az abszurd hülyeséget.*
- Most mondtam, hogy hagyd abba! *A hideg is kirázza a finom érintéstől, amiről biztosan nem fogja bevallani magának sem, hogy egész jó érzés volt. Gyorsan távolabb mászik tőle, hogy legyen köztük legalább egy méternyi biztonságot nyújtó terület.*
- Miért nem tudod megérteni, hogy én ezt nem akarom? Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem, jó?! *Pislog amolyan rémült arccal a másikra.*
9624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-20 17:01:13
Üzenet elküldve: 2024-06-20 17:01:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig az élet keveseket kímél. Talán nem is találni olyan lelket, akit ne ért volna valami igazi fájdalom, pusztán van aki könnyebben küzd meg, van, aki kevésbé. Van, aki elnyomja és van, aki útjára engedi. Na meg van, aki csak azt hiszi, hogy jól evickél, közben pedig belülről emésztődik, de mit sem sejt róla. Talán Merlana az, aki egy fokkal jobban járt, ha ilyen módon ki tudja adni néha a bánatát és egy pillanatra, de tényleg csak egyre ettől a szőkeség elszégyelli magát. Ő ajánlotta fel ugyanis nem túl régen, hogy itt lesz, ha beszélni szeretne a barátnője, most mégis felidegesítette, mert tehetetlennek érezte magát egy szint után. Persze ezt nem fogja bevallani. Mindenre van egy jó válasza, csak ha sokadjára nem tud behatolni a fülekbe, akkor nem kívánja többet hangoztatni. Most viszont végre betalált, így megnyugodhatnak mindketten.*
- Jó, ennyi belefér. Megnyugodtál?
*Méri végig a másikat, mert ki nem mondaná azt, amit nemrég gondolt. A szemeit viszont ismét forgatja. Egészen eddig be nem állt a szája, most pedig nem kíván beszélni akkor, amikor az ő számára is érdekes kérdéseket boncolgathatnak. Arról nincs sejtelme, hogy talán a mai véletlen árulkodás után nem is mer beszélni többet a nő.*
- Tudja... akkor kisimultabb lennél. Mint én ma.
*Nevet, de nem forszírozza tovább, látja, hogy nem akar szóra nyílni az a kis száj. Beszél hát új szerzeményéről. Az jobban megy.*
- Ha láttad volna, nem ezt mondanád. Egy pillanat alatt változik meg minden. Nem úgy, mint, amikor én... hanem, máshogy. Komolyan, még a hangja is más lett és az is, ahogy rám néz. De akart mindkettő. Még jó.
*Gondol vissza az estére, s jólesően végigfut rajta a libabőr, ami egy vágyódó mosolyt szül. Eztán néz újfent értetlenül, majd vonásai kéjesen változnak.*
- Szívesen megmutatom, ha nem tudod. Ki tudja mikor jön még jól. Na? *Hajol közelebb hirtelen, hogy kezeivel finoman elsöpörhessen egy kósza tincset Merlana nyaka mellől, érintve ujjaival a bőrét, finoman végigsimítva az ívet. Persze tudja, hogy el fogja húzni magát a másik, de rettenetesen élvezi, hogy szórakozhat vele.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig az élet keveseket kímél. Talán nem is találni olyan lelket, akit ne ért volna valami igazi fájdalom, pusztán van aki könnyebben küzd meg, van, aki kevésbé. Van, aki elnyomja és van, aki útjára engedi. Na meg van, aki csak azt hiszi, hogy jól evickél, közben pedig belülről emésztődik, de mit sem sejt róla. Talán Merlana az, aki egy fokkal jobban járt, ha ilyen módon ki tudja adni néha a bánatát és egy pillanatra, de tényleg csak egyre ettől a szőkeség elszégyelli magát. Ő ajánlotta fel ugyanis nem túl régen, hogy itt lesz, ha beszélni szeretne a barátnője, most mégis felidegesítette, mert tehetetlennek érezte magát egy szint után. Persze ezt nem fogja bevallani. Mindenre van egy jó válasza, csak ha sokadjára nem tud behatolni a fülekbe, akkor nem kívánja többet hangoztatni. Most viszont végre betalált, így megnyugodhatnak mindketten.*
- Jó, ennyi belefér. Megnyugodtál?
*Méri végig a másikat, mert ki nem mondaná azt, amit nemrég gondolt. A szemeit viszont ismét forgatja. Egészen eddig be nem állt a szája, most pedig nem kíván beszélni akkor, amikor az ő számára is érdekes kérdéseket boncolgathatnak. Arról nincs sejtelme, hogy talán a mai véletlen árulkodás után nem is mer beszélni többet a nő.*
- Tudja... akkor kisimultabb lennél. Mint én ma.
*Nevet, de nem forszírozza tovább, látja, hogy nem akar szóra nyílni az a kis száj. Beszél hát új szerzeményéről. Az jobban megy.*
- Ha láttad volna, nem ezt mondanád. Egy pillanat alatt változik meg minden. Nem úgy, mint, amikor én... hanem, máshogy. Komolyan, még a hangja is más lett és az is, ahogy rám néz. De akart mindkettő. Még jó.
*Gondol vissza az estére, s jólesően végigfut rajta a libabőr, ami egy vágyódó mosolyt szül. Eztán néz újfent értetlenül, majd vonásai kéjesen változnak.*
- Szívesen megmutatom, ha nem tudod. Ki tudja mikor jön még jól. Na? *Hajol közelebb hirtelen, hogy kezeivel finoman elsöpörhessen egy kósza tincset Merlana nyaka mellől, érintve ujjaival a bőrét, finoman végigsimítva az ívet. Persze tudja, hogy el fogja húzni magát a másik, de rettenetesen élvezi, hogy szórakozhat vele.*
9623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:36:17
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:36:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kapott ő már elég pofont az élettől, olyanokat is, amiket egyáltalán nem érdemelt meg, de persze voltak olyanok is, amikbe magától rohant bele, holott elkerülhető lett volna. A sors és az élet talán kegyetlen volt vele, de adott neki egy olyan ajándékot is, aminek köszönhetően, ha jól forgatja a lapjait, akkor totális vereség helyett győztesként állhat majd a világ tetején, csak néha valóban elveszíti a fókuszt. Olyankor elhomályosodnak előtte azok a bizonyos lapok, és nem mindig tudja, hogy melyik dobás a helyes. Jó, hogy most van mellette valaki, aki segít neki visszanyerni a tisztánlátást.*
- Akkor mondjuk azt, hogy most nyafogtam. Volt értelme, mert így nem robbantam fel belülről. A szarból meg egyébként elég nehéz kimászni, ha felülről öntik a nyakadba, de most nem ez volt a helyzet. Én is örülök, hogy vagy nekem.
*Ez egy sajátos köszönetnyilvánítás volt a részéről, ami kétségkívül jár most Nelirá-nak. A következő kérdés viszont sarokba szorítja, egyszerűen nem mer őszinte választ adni, mert azt hiszi, hogy még a fák is elárulják majd őt Orthus-nak.*
- Nem akarok nyilatkozni. Tudja, mit csinál, oké? *Az arca rendben van, de azzal a nagy, kerek hasával elront mindent, ami miatt női szemnek vonzó lehetne a kereskedő. Az ágyban viszont tényleg tudja a dolgát, csak, míg ő a szolga szerepében van, ritkán kapja meg a törődést. A pénztárcája miatt viszont tényleg jóképű figura.
Hamar fény derül arra is, hogy nem csak Merlaná-nak jutott furcsa partner. Felettébb kiakad amiatt, hogy Nelira partnere egy nő, de igyekszik most sem az őszinte véleményét mutatni.*
- Egy testben hárman? Nelira, ez butaság. Ilyen nincsen. *Igyekszik inkább a tárgyilagos dolgokkal törődni, és nem azzal, hogy a nő-nő kapcsolatot ő mennyire abszurdnak találja.*
- Miért, mit gondolsz? Még csak nincs is mivel kielégítened engem… mégis mit kezdenénk mi egymással? *Naiv és tapasztalatlan kislány ő még ezen a téren is, éppen ezért képtelen felfogni az azonos neműek közti kéjelgést. Az utolsó mondatra a szemei is kikerekednek.*
- Fejezd már be! Én nem akarok tőled ilyesmit kapni *tiltakozik továbbra is töretlenül.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kapott ő már elég pofont az élettől, olyanokat is, amiket egyáltalán nem érdemelt meg, de persze voltak olyanok is, amikbe magától rohant bele, holott elkerülhető lett volna. A sors és az élet talán kegyetlen volt vele, de adott neki egy olyan ajándékot is, aminek köszönhetően, ha jól forgatja a lapjait, akkor totális vereség helyett győztesként állhat majd a világ tetején, csak néha valóban elveszíti a fókuszt. Olyankor elhomályosodnak előtte azok a bizonyos lapok, és nem mindig tudja, hogy melyik dobás a helyes. Jó, hogy most van mellette valaki, aki segít neki visszanyerni a tisztánlátást.*
- Akkor mondjuk azt, hogy most nyafogtam. Volt értelme, mert így nem robbantam fel belülről. A szarból meg egyébként elég nehéz kimászni, ha felülről öntik a nyakadba, de most nem ez volt a helyzet. Én is örülök, hogy vagy nekem.
*Ez egy sajátos köszönetnyilvánítás volt a részéről, ami kétségkívül jár most Nelirá-nak. A következő kérdés viszont sarokba szorítja, egyszerűen nem mer őszinte választ adni, mert azt hiszi, hogy még a fák is elárulják majd őt Orthus-nak.*
- Nem akarok nyilatkozni. Tudja, mit csinál, oké? *Az arca rendben van, de azzal a nagy, kerek hasával elront mindent, ami miatt női szemnek vonzó lehetne a kereskedő. Az ágyban viszont tényleg tudja a dolgát, csak, míg ő a szolga szerepében van, ritkán kapja meg a törődést. A pénztárcája miatt viszont tényleg jóképű figura.
Hamar fény derül arra is, hogy nem csak Merlaná-nak jutott furcsa partner. Felettébb kiakad amiatt, hogy Nelira partnere egy nő, de igyekszik most sem az őszinte véleményét mutatni.*
- Egy testben hárman? Nelira, ez butaság. Ilyen nincsen. *Igyekszik inkább a tárgyilagos dolgokkal törődni, és nem azzal, hogy a nő-nő kapcsolatot ő mennyire abszurdnak találja.*
- Miért, mit gondolsz? Még csak nincs is mivel kielégítened engem… mégis mit kezdenénk mi egymással? *Naiv és tapasztalatlan kislány ő még ezen a téren is, éppen ezért képtelen felfogni az azonos neműek közti kéjelgést. Az utolsó mondatra a szemei is kikerekednek.*
- Fejezd már be! Én nem akarok tőled ilyesmit kapni *tiltakozik továbbra is töretlenül.*
9622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-19 18:12:19
Üzenet elküldve: 2024-06-19 18:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg úgy érzi, hogy teljesen mindegy, mit is mond, így lassan két út közül kell választania. Az egyik, az az, hogy egyszerűen csak befejezi a beszédet és hidegen hagyja a másik szenvedése, feláll és, mint oly sokszor, elhagyja a helyet, ami számára épp nem megfelelő. A másik, az pedig az lenne, hogy egy hatalmas pofonnal téríti észhez azt, aki nem tudja befogadni, ami körülötte zajlik, csak süpped egyre jobban a saját gondolata által teremtett bűzös és undorító mocsárba. Szerencsére egyikre sincs szükség, mert végül, talán a cseppet sem kedves szavaira Merlana ráeszmél, hogy mit is csinált az elmúlt percekben. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki fájó ajkai közül, még a szemeit is lehunyja, mintha hálát akarna adni valakinek a gondolatain keresztül, hogy elvette tőle ezt a sehová nem tartó szenvedést.*
- Néha van értelme nyafogni is. Talán. De ha kihúzod a fejed a szarból, akkor látod, hogy miért kezdtél bele mindebbe. Örülök, hogy én voltam a jó kis pofon, nem pedig azt az urat veszítetted el. Legalább jóképű?
*Miért is tudna egyszer az életben ne arra kalandozni, hogy valaki szép-e a szemnek, jó e az ágyban - vagy temetőben -, vagy van-e valami haszna. Ő ilyen.
Kissé értetlenül pislog a nőre, hogy miért kell így sápítozni azon, hogy a tegnapi boldogsága egy hasonló nemű karjaiban érte. Mégis kit érdekel? Bizonyos kereteken belül teljesen mindegy ki okoz örömöt, ha örömöt okoz. Szerencsére egy ló nem tud olyat, mert akkor nagy bajban lenne a szőkeség. Éppen elég az a sok elmeroggyant, vagy veszélyes alak, akiket kiszúr magának.*
- Azt, és? Csinos. Kicsit furcsa, meg vannak egy testben vagy hárman, ha nem többen, de így már majdnem olyan, mintha lenne egyszerre pár szeretőm. *Ezt Nori-nak már mondta, Merlaná-nak pedig elismétli, mert magát is győzködi azzal, hogy semmi baj nincs azzal, ha őrültet szeret. Ő is az. * - Na meg nem utasított vissza, mint te állandóan, sőt. Ismét bebizonyítottam, hogy mire vagyok képes. Kár, hogy van, akinek nem tudtam. Ja nem, nem rád gondolok, egyszer mondtam, hogy megkapod a magadét.
*Nevet fel harsányan, lehetséges, hogy itt tört meg az ő kis világa és veszítette el az elemző és okos énjét. Magával kapcsolatban hogyan is lehetne okos? Akkor nem ő lenne.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg úgy érzi, hogy teljesen mindegy, mit is mond, így lassan két út közül kell választania. Az egyik, az az, hogy egyszerűen csak befejezi a beszédet és hidegen hagyja a másik szenvedése, feláll és, mint oly sokszor, elhagyja a helyet, ami számára épp nem megfelelő. A másik, az pedig az lenne, hogy egy hatalmas pofonnal téríti észhez azt, aki nem tudja befogadni, ami körülötte zajlik, csak süpped egyre jobban a saját gondolata által teremtett bűzös és undorító mocsárba. Szerencsére egyikre sincs szükség, mert végül, talán a cseppet sem kedves szavaira Merlana ráeszmél, hogy mit is csinált az elmúlt percekben. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki fájó ajkai közül, még a szemeit is lehunyja, mintha hálát akarna adni valakinek a gondolatain keresztül, hogy elvette tőle ezt a sehová nem tartó szenvedést.*
- Néha van értelme nyafogni is. Talán. De ha kihúzod a fejed a szarból, akkor látod, hogy miért kezdtél bele mindebbe. Örülök, hogy én voltam a jó kis pofon, nem pedig azt az urat veszítetted el. Legalább jóképű?
*Miért is tudna egyszer az életben ne arra kalandozni, hogy valaki szép-e a szemnek, jó e az ágyban - vagy temetőben -, vagy van-e valami haszna. Ő ilyen.
Kissé értetlenül pislog a nőre, hogy miért kell így sápítozni azon, hogy a tegnapi boldogsága egy hasonló nemű karjaiban érte. Mégis kit érdekel? Bizonyos kereteken belül teljesen mindegy ki okoz örömöt, ha örömöt okoz. Szerencsére egy ló nem tud olyat, mert akkor nagy bajban lenne a szőkeség. Éppen elég az a sok elmeroggyant, vagy veszélyes alak, akiket kiszúr magának.*
- Azt, és? Csinos. Kicsit furcsa, meg vannak egy testben vagy hárman, ha nem többen, de így már majdnem olyan, mintha lenne egyszerre pár szeretőm. *Ezt Nori-nak már mondta, Merlaná-nak pedig elismétli, mert magát is győzködi azzal, hogy semmi baj nincs azzal, ha őrültet szeret. Ő is az. * - Na meg nem utasított vissza, mint te állandóan, sőt. Ismét bebizonyítottam, hogy mire vagyok képes. Kár, hogy van, akinek nem tudtam. Ja nem, nem rád gondolok, egyszer mondtam, hogy megkapod a magadét.
*Nevet fel harsányan, lehetséges, hogy itt tört meg az ő kis világa és veszítette el az elemző és okos énjét. Magával kapcsolatban hogyan is lehetne okos? Akkor nem ő lenne.*
9621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:24:00
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őszinteség súlyos kapuján belépve észrevehető, hogy Merlana fiatal kis lelkébe igazából rengeteg érzelem szorult, a képet csupán az árnyalja, hogy ezen érzelmek legtöbbje negatív, sötét és kételyekkel teli, mintha az ajtó túloldalán rózsaszín virágokkal borított lombokat és gyönyörű, zöldellő füvet várnál kopár hegyvidéket és elkorhadt fákat találnál. Nem csoda hát, hogy ebben a formában nem tetszik neki Merlana, sokan mások is így vannak ezzel, és még csak nem is lehet őket hibáztatni érte.*
- Ha azt csinálnám továbbra is, ahogy eddig túléltem, akkor én nem lennék itt neked. Börtönben lennék vagy a föld alatt.
*Folytatná tovább az önsajnálatot, de Nelira kifakadása kirántja a melankolikus gondolatok fekete tengeréből, és, mintha csak a megfulladás utolsó pillanatait élte volna túl, s egy hatalmas levegőt véve sikerülne felocsúdnia a rajta eluralkodni készülő depresszív állapotból, úgy kezd teljesen ellentétes hangulatban beszélni, mint egy-két perccel ezelőtt.*
- Igazad van, Nelira. Pont ezért csinálom, amit csinálok. Azért, hogy helyrehozzam az életemben, amit a szüleim elbasztak. Azért, hogy ha most nehéz is, később szép életem legyen. Tényleg semmi értelme a nyafogásomnak.
*Olyan volt eddig az egész, mintha direkt fogta volna be a füleit, hogy ne hallja meg rendesen, amit a lány mondani akar, pedig ő tényleg csak segíteni próbált neki. Magában elszörnyülködik azon, hogy majdnem megint hagyta magán eluralkodni a sötétséget, aminek nem egyszer sikerült már majdnem elnyelnie őt. Talán még el is kezdene újabb magasztos, a saját szenvedéséről szóló balladákat előadni arról, hogy mennyire nehezen áll ellen Sa'Tereth kísértésének, ha az általa feltett kérdésre Nelira nem egy egyáltalán nem várt dolgot válaszolt volna. Ha lenne nála ital, most még azt is kiköpné a szájából.*
- Hogy mondtad? Jól hallottam? Örülnél, ha „farka lenne”? Nelira, ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Azt, hogy az a hű, de nagy szerelmed, aki miatt ma rám akartad törni az ajtómat, nos… ő lány? *Nem hisz a fülének, muszáj, hogy megerősítést kapjon, mert szeretné, hogy tényleg csak arról legyen szó, hogy valamit rosszul hallott, viszont, ha igaz, akkor nagyon át kell majd gondolnia, hogy mit reagáljon erre az elég abszurd tényre, amire most fény derült.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őszinteség súlyos kapuján belépve észrevehető, hogy Merlana fiatal kis lelkébe igazából rengeteg érzelem szorult, a képet csupán az árnyalja, hogy ezen érzelmek legtöbbje negatív, sötét és kételyekkel teli, mintha az ajtó túloldalán rózsaszín virágokkal borított lombokat és gyönyörű, zöldellő füvet várnál kopár hegyvidéket és elkorhadt fákat találnál. Nem csoda hát, hogy ebben a formában nem tetszik neki Merlana, sokan mások is így vannak ezzel, és még csak nem is lehet őket hibáztatni érte.*
- Ha azt csinálnám továbbra is, ahogy eddig túléltem, akkor én nem lennék itt neked. Börtönben lennék vagy a föld alatt.
*Folytatná tovább az önsajnálatot, de Nelira kifakadása kirántja a melankolikus gondolatok fekete tengeréből, és, mintha csak a megfulladás utolsó pillanatait élte volna túl, s egy hatalmas levegőt véve sikerülne felocsúdnia a rajta eluralkodni készülő depresszív állapotból, úgy kezd teljesen ellentétes hangulatban beszélni, mint egy-két perccel ezelőtt.*
- Igazad van, Nelira. Pont ezért csinálom, amit csinálok. Azért, hogy helyrehozzam az életemben, amit a szüleim elbasztak. Azért, hogy ha most nehéz is, később szép életem legyen. Tényleg semmi értelme a nyafogásomnak.
*Olyan volt eddig az egész, mintha direkt fogta volna be a füleit, hogy ne hallja meg rendesen, amit a lány mondani akar, pedig ő tényleg csak segíteni próbált neki. Magában elszörnyülködik azon, hogy majdnem megint hagyta magán eluralkodni a sötétséget, aminek nem egyszer sikerült már majdnem elnyelnie őt. Talán még el is kezdene újabb magasztos, a saját szenvedéséről szóló balladákat előadni arról, hogy mennyire nehezen áll ellen Sa'Tereth kísértésének, ha az általa feltett kérdésre Nelira nem egy egyáltalán nem várt dolgot válaszolt volna. Ha lenne nála ital, most még azt is kiköpné a szájából.*
- Hogy mondtad? Jól hallottam? Örülnél, ha „farka lenne”? Nelira, ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Azt, hogy az a hű, de nagy szerelmed, aki miatt ma rám akartad törni az ajtómat, nos… ő lány? *Nem hisz a fülének, muszáj, hogy megerősítést kapjon, mert szeretné, hogy tényleg csak arról legyen szó, hogy valamit rosszul hallott, viszont, ha igaz, akkor nagyon át kell majd gondolnia, hogy mit reagáljon erre az elég abszurd tényre, amire most fény derült.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891