//Második szál//
//Világok határán - zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az élet valóban olyan, mint egy rossz álom, és csak annyi különbözteti meg az igazi álmoktól, hogy nem alszol közben. Mindez annyit jelent, hogy valójában az élet nem egy álom, szóval szabad álmodni. Ő is ezt teszi. Álmodik a rémálomban egy szebb jövőről, egy olyan világról, amely elfogadja őt, olyan személyekről, akik szeretik, összefoglalva pedig csak egy átlagos életről, ahol ő nem gyilkos, nem eretnek, nem őrült, csak egy lány a többi közül. Azonban van még egy kellemetlen aspektusa az álmoknak. Az, hogy az álom mindig csak álom marad, sosem lesz belőle valóság. Éppen ezért már nem hiszi, hogy valaha is megtörténhet, amire vágyik. Előbb-utóbb, valahol, valamikor úgyis újra elbaszódik minden, akkor pedig a káosz úgy tombol majd körülötte, ahogy azt sokan még a legrosszabb rémálmaikban sem látták.*
- Hahh… persze. Pont magamban bízok a legkevésbé, de bájos kis ötleteid vannak. Én magam sem tudom, hogy mit fogok tenni a következő percben. Az előbb még megöleltelek, miután korábban fel akartalak áldozni. Mi lesz legközelebb? Nem tudom…
*Igazából rengeteg keserűség van benne amiatt, hogy ezt kell mondania, de sajnos ez az igazság. Nem csak másoknak, neki is félnie kell saját magától, és az is valószínű, hogy az utat az átlagos élet felé ő rombolja majd le, minden elágazásnál akarata ellenére, de magától fog a rossz irányba fordulni. Az ő élete ilyen. Erről szól. Sosem lesz jobb. Valahol talán ez a tény is arra sarkallja, hogy Lazz-nek, akinek ott van reményként egy testvér, segítsen. Segítsen azzal, hogy felébressze benne azt az érzést, hogy akarjon a testvérével lenni. Mert ő egy támpont, egy fogódzkodó lehet ahhoz, hogy kivezesse őt a sötét alagútból.
A férfi mondandója nem ér el a végéig. Miatta történik ez is, mert miután rosszcsont módon kihúzza alóla a támaszként szolgáló kezét, és a fűben puffan, már nem tűnik úgy, hogy folytatni akarná, amit elkezdett. Ő pedig nem erőlteti.*
- Jó éjszakát…
*Lassan elnyomja az álom. Hogy most milyen álomvilágban jár, azt rejtély fedi, de ha valaki látja alvás közben, meglepődhet, mert szájára egy kis mosoly húzódik, úgyhogy bármilyen képeket is lát, olyan rossz nem lehet.
Mikor Lazz reggel esetleg felébred, a feketeséget már nem találja maga mellett, csak a hűlt helyét. Talán még azt is gondolhatja, hogy ő maga is csak egy álom volt csupán…*