Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 399 (7961. - 7980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:17:52
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:17:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem hinném, hogy most lenne érdemes ilyen filozófiai mélységekig belemenni a dologba. Majd a sör mellett beszélgethetünk róla. Mit gondolsz?
*Szusszan is fel. Ha most elkezdene erről beszélgetni bizonyosan egyhamar nem fogná be a száját. Pedig azzal jelenlegi tervei szerint mást művelne az elkövetkezendő időkben. Persze ezt nem köti a férfi orrára és inkább csak kelleti magát. Ha be is adja a derekát, ami nagy valószínűséggel hamar meg fog történni, azért nem adja olyan könnyen. Nem tegnap volt, hogy utoljára közelről élvezhette egy férfi társaságát, emberből van ő is szükségletekkel, persze, hogy ő is élni akar a kínálkozó lehetőségekkel.
A kérdésre kapott megjegyzésre először csak elvigyorodik, majd pördülése után a férfi vállaira támaszkodva nevet fel.*
- Már ha az anyja nem rohan az apáért, aki jól szétrúgja a seggünket.
*Harapja is be az alsó ajkát, ahogy a férfi elhelyezi maga előtt. A kelletésnek meglett a gyümölcse, a férfi nyelvjátékával pedig sikeresen eléri, hogy valóban hamar elfelejtődjön minden, a jelen helyzetben mellékesnek tűnő dolog, ami körbe veszi. Nem érdekli sem a helyszín, sem az, hogy egy városi kilesheti őket. Vágyik arra, hogy kiengedje a gőzt a lehető legjobb módon, amit most el tudna képzelni. Már a fogadóban sörözés és az egyik szobában való lepihenés sem tűnik olyan kecsegtetőnek, mint eddig. Jobb keze idő közben felkalandozik a férfi tarkójára, mellyel meg is markolja a ezüst szín tincseket, időnként kissé talán jobban meghúzva azokat. A szemeit lehunyva, egyre szaporábban pihegve élvezi ki kényeztetésének minden mozzanatát. De lassan elérkezik az idő, hogy megkönyörüljön az elfen, így fájó szívvel, de tesz egy apróbb lépést hátra. Megremegő lábakkal pillant vissza Nárciszra tettetett durcássággal az arcán, ahogy száját is elhúzza.*
- Franc essen beléd. Add a kezed.
*Nyújtja is jobbját, hogy segítsen felkászálódnia Ishnek, majd ha amaz így is tesz elindul vele ki a partra. A puha fűben megállva fordul vissza felé, majd apró mosollyal pillant a szemeibe. De ez a mosoly most nem olyan gúnnyal, szarkazmussal fűszerezett, mint ezidáig. Smaragd szemei vágytól csillognak, s az a mosoly is egy sóvárgó nő mosolya, aki már határozottan arra készül, hogy megadja a férfinak is, s persze magának is, ami után jelenleg epekednek.*
- Ez sok sörbe fog kerülni, hogy egy tóparton akarod szegény Fehérke ártatlanságát elorozni.
*Igyekszik a legkomolyabb arcot vágni kijelentéséhez, de sokáig természetesen nem bírja ki, így csak egy újabb vigyor kíséretében húzza le magával együtt a férfit a puha fűbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem hinném, hogy most lenne érdemes ilyen filozófiai mélységekig belemenni a dologba. Majd a sör mellett beszélgethetünk róla. Mit gondolsz?
*Szusszan is fel. Ha most elkezdene erről beszélgetni bizonyosan egyhamar nem fogná be a száját. Pedig azzal jelenlegi tervei szerint mást művelne az elkövetkezendő időkben. Persze ezt nem köti a férfi orrára és inkább csak kelleti magát. Ha be is adja a derekát, ami nagy valószínűséggel hamar meg fog történni, azért nem adja olyan könnyen. Nem tegnap volt, hogy utoljára közelről élvezhette egy férfi társaságát, emberből van ő is szükségletekkel, persze, hogy ő is élni akar a kínálkozó lehetőségekkel.
A kérdésre kapott megjegyzésre először csak elvigyorodik, majd pördülése után a férfi vállaira támaszkodva nevet fel.*
- Már ha az anyja nem rohan az apáért, aki jól szétrúgja a seggünket.
*Harapja is be az alsó ajkát, ahogy a férfi elhelyezi maga előtt. A kelletésnek meglett a gyümölcse, a férfi nyelvjátékával pedig sikeresen eléri, hogy valóban hamar elfelejtődjön minden, a jelen helyzetben mellékesnek tűnő dolog, ami körbe veszi. Nem érdekli sem a helyszín, sem az, hogy egy városi kilesheti őket. Vágyik arra, hogy kiengedje a gőzt a lehető legjobb módon, amit most el tudna képzelni. Már a fogadóban sörözés és az egyik szobában való lepihenés sem tűnik olyan kecsegtetőnek, mint eddig. Jobb keze idő közben felkalandozik a férfi tarkójára, mellyel meg is markolja a ezüst szín tincseket, időnként kissé talán jobban meghúzva azokat. A szemeit lehunyva, egyre szaporábban pihegve élvezi ki kényeztetésének minden mozzanatát. De lassan elérkezik az idő, hogy megkönyörüljön az elfen, így fájó szívvel, de tesz egy apróbb lépést hátra. Megremegő lábakkal pillant vissza Nárciszra tettetett durcássággal az arcán, ahogy száját is elhúzza.*
- Franc essen beléd. Add a kezed.
*Nyújtja is jobbját, hogy segítsen felkászálódnia Ishnek, majd ha amaz így is tesz elindul vele ki a partra. A puha fűben megállva fordul vissza felé, majd apró mosollyal pillant a szemeibe. De ez a mosoly most nem olyan gúnnyal, szarkazmussal fűszerezett, mint ezidáig. Smaragd szemei vágytól csillognak, s az a mosoly is egy sóvárgó nő mosolya, aki már határozottan arra készül, hogy megadja a férfinak is, s persze magának is, ami után jelenleg epekednek.*
- Ez sok sörbe fog kerülni, hogy egy tóparton akarod szegény Fehérke ártatlanságát elorozni.
*Igyekszik a legkomolyabb arcot vágni kijelentéséhez, de sokáig természetesen nem bírja ki, így csak egy újabb vigyor kíséretében húzza le magával együtt a férfit a puha fűbe.*
7979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:03:28
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érez némi elfojtott indulatot a lány hangjában, de teljesen megérti. Az egykori Aenaenek kész tragédia lehetett, ahogy az akkori élete szép lassan darabokra hullott. Egy kamasz lánynak ezt elviselni végtelenül szomorú, megalázó és döbbenetes lehetett. Persze azok a lányok, akiket Wegtorenben ismert, másképp viselkedtek, de nekik nem voltak vagyonos szüleik vagy nemesnegyedbeli házuk. Ők többnyire szajhák voltak.
Simogatással igyekszik megnyugtatni a lányt, de az ilyesmit úgysem lehet ilyen könnyen elintézni, viszont rontani nem ront a dolgon vele.
A mozdulat meglepi, ahogy Aenae lovagló ülésben az ölébe ül, de nem akadályozza meg. Széles mosollyal tekint bele a topáz szemekbe, várva, hogy mi sül ki ebből az egészből.*
- Tehetséges vagy, bizony. Ezt tanúsíthatom. *Válaszol magabiztos hangon, amelybe egy kis elégedettség is vegyül. A lány remek szerető. Nem túl képzett, de tanulékony és tényleg van valami ösztönös tehetsége. A korábban történtek után valóban képmutató volna, ha nem hagyná véghezvinni a lánynak az elhelyezkedést az ölén, de mivel egyáltalán nincs ellenére, így minden gond nélkül megtehette, amit szeretett volna.
Miközben Aenae a szemöldökét cirógatja, az igric a derekán nyugtatja a kezeit kétoldalt és halvány, büszke mosollyal fürkészi a sajátjára annyira hasonlító tekintetet. Mintha azt akarná kitalálni, mi lesz a következő gondolata.
De ahelyett, hogy kivárná, hogy a lány szólaljon meg, feltesz neki egy kérdést.*
- Ha végre együtt lehetünk, mihez szeretnél kezdeni? Volna valami, amiben részt vennél? *Azt már kitárgyalták, hogy Aenae nem akar újra nemeskisasszony lenni, hogy az ő semmirekellő életével már szakított. De nem tudná elképzelni a Kalmár pultja mögött vagy a kereskedőként Aztyan mellett. Persze, ha nemleges választ kapna, felőle ellehetne naphosszat a Kalmárlakon, de félő, hogy az egész napos semmittevés nem tetszene a lánynak, míg az igric a kereskedőház ügyeit intézi. Érdeklődve várja a választ, mert kíváncsi, hogy annak ellenére, hogy Aenae elmondása szerint nem sok mindenhez ért, mi volna az, amit szívesen csinálna.*
*Érez némi elfojtott indulatot a lány hangjában, de teljesen megérti. Az egykori Aenaenek kész tragédia lehetett, ahogy az akkori élete szép lassan darabokra hullott. Egy kamasz lánynak ezt elviselni végtelenül szomorú, megalázó és döbbenetes lehetett. Persze azok a lányok, akiket Wegtorenben ismert, másképp viselkedtek, de nekik nem voltak vagyonos szüleik vagy nemesnegyedbeli házuk. Ők többnyire szajhák voltak.
Simogatással igyekszik megnyugtatni a lányt, de az ilyesmit úgysem lehet ilyen könnyen elintézni, viszont rontani nem ront a dolgon vele.
A mozdulat meglepi, ahogy Aenae lovagló ülésben az ölébe ül, de nem akadályozza meg. Széles mosollyal tekint bele a topáz szemekbe, várva, hogy mi sül ki ebből az egészből.*
- Tehetséges vagy, bizony. Ezt tanúsíthatom. *Válaszol magabiztos hangon, amelybe egy kis elégedettség is vegyül. A lány remek szerető. Nem túl képzett, de tanulékony és tényleg van valami ösztönös tehetsége. A korábban történtek után valóban képmutató volna, ha nem hagyná véghezvinni a lánynak az elhelyezkedést az ölén, de mivel egyáltalán nincs ellenére, így minden gond nélkül megtehette, amit szeretett volna.
Miközben Aenae a szemöldökét cirógatja, az igric a derekán nyugtatja a kezeit kétoldalt és halvány, büszke mosollyal fürkészi a sajátjára annyira hasonlító tekintetet. Mintha azt akarná kitalálni, mi lesz a következő gondolata.
De ahelyett, hogy kivárná, hogy a lány szólaljon meg, feltesz neki egy kérdést.*
- Ha végre együtt lehetünk, mihez szeretnél kezdeni? Volna valami, amiben részt vennél? *Azt már kitárgyalták, hogy Aenae nem akar újra nemeskisasszony lenni, hogy az ő semmirekellő életével már szakított. De nem tudná elképzelni a Kalmár pultja mögött vagy a kereskedőként Aztyan mellett. Persze, ha nemleges választ kapna, felőle ellehetne naphosszat a Kalmárlakon, de félő, hogy az egész napos semmittevés nem tetszene a lánynak, míg az igric a kereskedőház ügyeit intézi. Érdeklődve várja a választ, mert kíváncsi, hogy annak ellenére, hogy Aenae elmondása szerint nem sok mindenhez ért, mi volna az, amit szívesen csinálna.*
7978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:08:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
*Csendben hallgatja Nava meglátásait, s végezetül egy halk hümmögéssel nyugtázza azokat. Nava szerinte jó ember, de neki meg nincs kedve azt a népet felkarolni, aki a családja felét lemészárolta. Lényegtelen számára az a dolog, hogy egyáltalán mi vezethetett odáig, hogy ez megtörténjen, mert ő azt nem érezte. Ő csak azt érezte, hogy mindent elveszített egy nap alatt, amit csak lehetett, és ebben a szegényes tudatállapotban nehezen tud a más halott anyjával, a más éhező gyermekével foglalkozni - ahogy azon a napon az éhező szegénynegyediek sem gondoltak bele, hogy tetteik által ki marad anyátlan-apátlan, ki marad ház nélkül a feje felett. Mára valamelyest enyhített haragján az idő malma, de akkor, közvetlenül azután a nap után az sem érdekelte volna, ha egész Arthenior porrá ég minden egyes lakójával együtt.*
- Nem úgy értettem, pusztán csak azt mondtam, ami számomra észszerű.
*Nagyon jól tudja valahol, bár most a pillanat hevében észre sem veszi, hogy őt sem kizárólag észszerűsége vezeti, sem szavaiban, sem tetteiben. Sőt, elég gyakran nem, ahogy elszökni egy jobbára ismeretlen zöld ruhás valakivel otthonról, vagy eljönni egyedül az artheniori piacra Amonról sem volt életének leglogikusabb döntése.*
- Én úgy gondolom, erre minden esély megvan. Az erődbe? Igen, minden bizonnyal az volna a legbiztonságosabb. ~És a legunalmasabb.~
*Emlékszik, amikor hatokra bezárta magát oda, mert a férje megszobrult, aztán amikor hatokra bezárta magát a birtokra, mert annyira szerencsétlen volt, hogy még egy gyermeket sem tudott élve világra hozni. Ki ne kattanna meg ettől, legalább egy kicsit?*
- Testőrt... *Ismétli el a szót.* Ez nem is olyan rossz ötlet! Ezt muszáj megfontolnom.
*Nava tud valamit, amit Effi nem, az pedig az a már említett empátián kívül az, hogy legalább próbál megoldást keresni a problémákra. A legutolsó napokban, mint aki megérezte a végzetét, Aldo is fogadott fel testőrt Effi mellé, és a lázadás napján mondhatni neki köszönhette, hogy nem húzták nyársra.*
- Ezt Tizióval is megbeszélem.
*A tisztásra érve nem tud teljesen fellélegezni, hisz ki tudja, ki figyeli őket és honnan. Egy kacsa egy bokor rejtekéből? Egy néni egy ablakból? Egy emberrabló egy fa mögül? Nem tudja eldönteni, melyikkel járna legrosszabbul.*
- Menjünk még egy darabig. A földutakon a szántóknál szerintem többen fognak szekérrel járni. Majd valakinek fizetünk, aki Amonig megy.
*S most, hogy előadta zseniális tervét, gőzerővel halad tovább, hogy Arthenior városát minél hamarább maga mögött tudhassa, s hogy a Szántóföldeken át a birtokra érve kiagyalhassa - remélhetőleg szerető sültbolond fivére megtisztelő közreműködésével -, hogy mi legyen további teendőjük a történteket illetően.*
*Csendben hallgatja Nava meglátásait, s végezetül egy halk hümmögéssel nyugtázza azokat. Nava szerinte jó ember, de neki meg nincs kedve azt a népet felkarolni, aki a családja felét lemészárolta. Lényegtelen számára az a dolog, hogy egyáltalán mi vezethetett odáig, hogy ez megtörténjen, mert ő azt nem érezte. Ő csak azt érezte, hogy mindent elveszített egy nap alatt, amit csak lehetett, és ebben a szegényes tudatállapotban nehezen tud a más halott anyjával, a más éhező gyermekével foglalkozni - ahogy azon a napon az éhező szegénynegyediek sem gondoltak bele, hogy tetteik által ki marad anyátlan-apátlan, ki marad ház nélkül a feje felett. Mára valamelyest enyhített haragján az idő malma, de akkor, közvetlenül azután a nap után az sem érdekelte volna, ha egész Arthenior porrá ég minden egyes lakójával együtt.*
- Nem úgy értettem, pusztán csak azt mondtam, ami számomra észszerű.
*Nagyon jól tudja valahol, bár most a pillanat hevében észre sem veszi, hogy őt sem kizárólag észszerűsége vezeti, sem szavaiban, sem tetteiben. Sőt, elég gyakran nem, ahogy elszökni egy jobbára ismeretlen zöld ruhás valakivel otthonról, vagy eljönni egyedül az artheniori piacra Amonról sem volt életének leglogikusabb döntése.*
- Én úgy gondolom, erre minden esély megvan. Az erődbe? Igen, minden bizonnyal az volna a legbiztonságosabb. ~És a legunalmasabb.~
*Emlékszik, amikor hatokra bezárta magát oda, mert a férje megszobrult, aztán amikor hatokra bezárta magát a birtokra, mert annyira szerencsétlen volt, hogy még egy gyermeket sem tudott élve világra hozni. Ki ne kattanna meg ettől, legalább egy kicsit?*
- Testőrt... *Ismétli el a szót.* Ez nem is olyan rossz ötlet! Ezt muszáj megfontolnom.
*Nava tud valamit, amit Effi nem, az pedig az a már említett empátián kívül az, hogy legalább próbál megoldást keresni a problémákra. A legutolsó napokban, mint aki megérezte a végzetét, Aldo is fogadott fel testőrt Effi mellé, és a lázadás napján mondhatni neki köszönhette, hogy nem húzták nyársra.*
- Ezt Tizióval is megbeszélem.
*A tisztásra érve nem tud teljesen fellélegezni, hisz ki tudja, ki figyeli őket és honnan. Egy kacsa egy bokor rejtekéből? Egy néni egy ablakból? Egy emberrabló egy fa mögül? Nem tudja eldönteni, melyikkel járna legrosszabbul.*
- Menjünk még egy darabig. A földutakon a szántóknál szerintem többen fognak szekérrel járni. Majd valakinek fizetünk, aki Amonig megy.
*S most, hogy előadta zseniális tervét, gőzerővel halad tovább, hogy Arthenior városát minél hamarább maga mögött tudhassa, s hogy a Szántóföldeken át a birtokra érve kiagyalhassa - remélhetőleg szerető sültbolond fivére megtisztelő közreműködésével -, hogy mi legyen további teendőjük a történteket illetően.*
7977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 08:33:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 08:33:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Érdeklődik Wegtoren iránt, annyira más az a város, már csak elmondás alapján is, mint ahol ő született. Természetes hogy kíváncsi. Noha azért kicsit tart is tőle, na nem pont azért amit Aztyan elmesélt, hanem úgy alapból van benne egy ilyen az ismeretlen felé. Bár nem ismerné be, de Aztyan szomorú története is hozzásegíthet ehhez. Aztyan kijelentését érti, sajnos nagyon is jól.*
- Már hogyne érteném. *még a hosszabb fejtegetésre is érthetően bólint. Igyekszik ő is az apró hibákon változtatni, de persze ez nem olyan könnyű. Elmosolyodik.*
- Érdekes gondolat, és egészen érthető is. Szerintem van az a hiba, amit egész biztosan nem tud levetkőzni senki, olyan ami velünk születik. Makacsság, a harciasság, a megfontoltság például ilyenek. Persze dogozni lehet rajta, de mindig megmaradnak. Az apró hibák viszont tényleg kigyomlálhatóak, és azokat úgy gondolom érdemes is, hacsak hátráltat vagy megkeseríti az élet felé a gondolatainkat. *teszi hozzá maga véleményét ehhez. Ugyanis különbséget kell tenni hiba és jellemhiba között. Kifejtette, ha már így belementek. Szomorúan hallgatja, hogy milyen érzések kerítették hatalmába Aztyant a heg keletkezése után, mégis szerencsésnek érzi, magát hogy él. Nem pont úgy élte át ezt mint Aztyan, és sokáig nem szerencsésnek érezte magát a történtek miatt, de mégis érti mire céloz ezzel. Érti, mert ha nem pont ilyen, de hasonló gondolatok fogantak meg Moriban is. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem érte a vágás a szemét, hogy nem vakult meg a fél szemére. Viszont utálta a heget, ami mássá tette az arcát, és utálta magát, hogy a saját hibájából eredő óvatlansága okozta azt. Azt nem tudja eldönteni, hogy a hegeik miatt rokonlelkek vagy akkor is azok lennének, ha nem bírnának ilyesmivel. Vállat von, kár ezen gondolkozni is, mert ez már sosem derülhetne ki.*
- Én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. És annak is, hogy munkát találtam a Kalmárban. *mondja hangja elégedettségről árulkodik, és ehhez mérten lazíthat is.*
- Bár még új a helyzet, de nagyon tetszik. Főleg az új kihívások, ami elég állít. *jegyzi meg a végére. Elismerve, hogy habár főzni szokott ilyen helyzetben még sosem próbálta ki magát. De a felszolgálás is újszerű neki, hiszen azokba is belekóstolt a napokban.*
*Érdeklődik Wegtoren iránt, annyira más az a város, már csak elmondás alapján is, mint ahol ő született. Természetes hogy kíváncsi. Noha azért kicsit tart is tőle, na nem pont azért amit Aztyan elmesélt, hanem úgy alapból van benne egy ilyen az ismeretlen felé. Bár nem ismerné be, de Aztyan szomorú története is hozzásegíthet ehhez. Aztyan kijelentését érti, sajnos nagyon is jól.*
- Már hogyne érteném. *még a hosszabb fejtegetésre is érthetően bólint. Igyekszik ő is az apró hibákon változtatni, de persze ez nem olyan könnyű. Elmosolyodik.*
- Érdekes gondolat, és egészen érthető is. Szerintem van az a hiba, amit egész biztosan nem tud levetkőzni senki, olyan ami velünk születik. Makacsság, a harciasság, a megfontoltság például ilyenek. Persze dogozni lehet rajta, de mindig megmaradnak. Az apró hibák viszont tényleg kigyomlálhatóak, és azokat úgy gondolom érdemes is, hacsak hátráltat vagy megkeseríti az élet felé a gondolatainkat. *teszi hozzá maga véleményét ehhez. Ugyanis különbséget kell tenni hiba és jellemhiba között. Kifejtette, ha már így belementek. Szomorúan hallgatja, hogy milyen érzések kerítették hatalmába Aztyant a heg keletkezése után, mégis szerencsésnek érzi, magát hogy él. Nem pont úgy élte át ezt mint Aztyan, és sokáig nem szerencsésnek érezte magát a történtek miatt, de mégis érti mire céloz ezzel. Érti, mert ha nem pont ilyen, de hasonló gondolatok fogantak meg Moriban is. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem érte a vágás a szemét, hogy nem vakult meg a fél szemére. Viszont utálta a heget, ami mássá tette az arcát, és utálta magát, hogy a saját hibájából eredő óvatlansága okozta azt. Azt nem tudja eldönteni, hogy a hegeik miatt rokonlelkek vagy akkor is azok lennének, ha nem bírnának ilyesmivel. Vállat von, kár ezen gondolkozni is, mert ez már sosem derülhetne ki.*
- Én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. És annak is, hogy munkát találtam a Kalmárban. *mondja hangja elégedettségről árulkodik, és ehhez mérten lazíthat is.*
- Bár még új a helyzet, de nagyon tetszik. Főleg az új kihívások, ami elég állít. *jegyzi meg a végére. Elismerve, hogy habár főzni szokott ilyen helyzetben még sosem próbálta ki magát. De a felszolgálás is újszerű neki, hiszen azokba is belekóstolt a napokban.*
7976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:46:26
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:46:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü megtartása//
*Most, hogy átverekedte magát a piacon, végül semmi izgalmas nem jut eszébe, ami kellene, így inkább csak fogja magát, és tovább indul, most már a tisztást tapossa kopottas bakancsával, de a nap még hosszú, bár erejéből jócskán kivett Seawil, az utazáshoz mindig van ereje. Szeret is igazából utazni, hisz ilyen gyönyörű helyeket is láthat, mint ez itt. Mindig tapasztal valami újat, vagy belefut valakibe, megismer egy új barátot, vagy szerelembe esik. Erről szól az élet, kár is lenne tagadni. Azért tudja, hogy veszélyesek az utak, ezért kezét magasra tartja, hogy egy fegyvert tudjon magához idézni istene segedelmével egy számszerjíjat formáz tudatával, hátha sikerül is megidézni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*Most, hogy átverekedte magát a piacon, végül semmi izgalmas nem jut eszébe, ami kellene, így inkább csak fogja magát, és tovább indul, most már a tisztást tapossa kopottas bakancsával, de a nap még hosszú, bár erejéből jócskán kivett Seawil, az utazáshoz mindig van ereje. Szeret is igazából utazni, hisz ilyen gyönyörű helyeket is láthat, mint ez itt. Mindig tapasztal valami újat, vagy belefut valakibe, megismer egy új barátot, vagy szerelembe esik. Erről szól az élet, kár is lenne tagadni. Azért tudja, hogy veszélyesek az utak, ezért kezét magasra tartja, hogy egy fegyvert tudjon magához idézni istene segedelmével egy számszerjíjat formáz tudatával, hátha sikerül is megidézni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
7975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:50:03
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:50:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Csak nézelődni tervezel? *Kérdezi lágy mosollyal felruházva arcát és kíváncsian szemléli a barna hajút, közben egy kezével bele is igyekszik simítani ujjait a puhának ígérkező, erős tincsekbe. A férfi tréfáin továbbra is jóízűen nevet és egyszerűen képtelen ráébredni, hogy képes valaki a felhőkből is, ily buja viccet kreálni. *
- Éljenek a felhők! *Biccent elismerően és kuncogva. *
- Kicsi volna reád az a nadrág! Nem érné meg! *Feleli tréfásan, majd rögvest komolyabbá válik az arca a csábítás fogalmát elkapva hosszú fülei által. ~Hát nem jött, rá hogy érintetlen vagyok?~ gondolja magában, de csak szóhoz lát. *
- Nem vágyok férfiakat csábítani, csak a szívét kívánom egyetlen egynek. *hajtja le a fejét nagy pirulva és most ezúttal nem tudja azt az egyet általánosan értette e vagy finom célzásnak, de egyben biztos, hogy Wilhorp megmozgatta benne jócskán az állóvizét érzelmeinek. Az ajkai hirtelenjében kiszáradnak, így kénytelen finoman végig nyalni a rózsaszín párnákon közben észleli, ahogy a gondolatai a meztelen férfi látványa felé kalandoznak és egyszerre rándul mindenhol meg a teste, ott is amit eddig nem ismert, hogy ez ne, csak egy álomkép legyen. *
- Messze van még a folyó?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Csak nézelődni tervezel? *Kérdezi lágy mosollyal felruházva arcát és kíváncsian szemléli a barna hajút, közben egy kezével bele is igyekszik simítani ujjait a puhának ígérkező, erős tincsekbe. A férfi tréfáin továbbra is jóízűen nevet és egyszerűen képtelen ráébredni, hogy képes valaki a felhőkből is, ily buja viccet kreálni. *
- Éljenek a felhők! *Biccent elismerően és kuncogva. *
- Kicsi volna reád az a nadrág! Nem érné meg! *Feleli tréfásan, majd rögvest komolyabbá válik az arca a csábítás fogalmát elkapva hosszú fülei által. ~Hát nem jött, rá hogy érintetlen vagyok?~ gondolja magában, de csak szóhoz lát. *
- Nem vágyok férfiakat csábítani, csak a szívét kívánom egyetlen egynek. *hajtja le a fejét nagy pirulva és most ezúttal nem tudja azt az egyet általánosan értette e vagy finom célzásnak, de egyben biztos, hogy Wilhorp megmozgatta benne jócskán az állóvizét érzelmeinek. Az ajkai hirtelenjében kiszáradnak, így kénytelen finoman végig nyalni a rózsaszín párnákon közben észleli, ahogy a gondolatai a meztelen férfi látványa felé kalandoznak és egyszerre rándul mindenhol meg a teste, ott is amit eddig nem ismert, hogy ez ne, csak egy álomkép legyen. *
- Messze van még a folyó?
7974. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:24:51
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
- Igazad van, nem ez a jó szó rá, nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, ami itt a városban uralkodik... *próbálja kissé jobban megvilágítani Ephemia számára, mi is a problémája, miközben enyhe bűntudata támad, hogy pont neki magyarázza ezt*
- Ne értsd félre, nagyon szeretek a birtokon lakni, és végtelenül hálás vagyok, hogy befogadtatok! *folytatja rögtön magyarázkodva* Csak szeretném, ha mindenkinek lehetősége lenne rá, hogy ugyanez megadasson neki. Egy szép ház, ami meleg és mindig van benne elég élelem mindenkinek, és egy szerető család, aki vigyáz rá. *vonja meg kissé bizonytalanul a vállát, féloldalas mosolyt eresztve meg a lány felé. ~Lehet, hogy tényleg nem érti, talán nem is értheti... de sokaknak még az ilyen alapvető dolgok is hiányoznak az életükből~ sóhajt fel gondolatban, hisz nem egy hasonló történettel találkozott már élete során. Édesanyjának hála ő mindig is szerencsés helyzetben érezte magát, hiszen bár nem mondhatni, hogy dúskáltak volna a pénzben, szerencsére a mindennapi betevőre a legtöbbször nem volt gondjuk, ám a Szegénynegyedben nap, mint nap számtalan nélkülözőt látott, akiken olyan szívesen segített volna, ha lehetősége lett volna rá*
- Talán igazad van. *hagyja rá Ephemiára a dolgot, nincs kedve belemenni abba, milyen könnyű is e mögé a kifogás mögé bújni. ~Pedig talán pont most lenne rá a legnagyobb szükség!~ gondolja magában, ahogy újra felidéződnek benne a Sárváros utcái*
- Az már igaz. Hisz mire is vagyok jó egyedül? *jegyzi meg kissé keserűbben, mint szerette volna* Sajnálom. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, hogy száműzze a borongós gondolatait. Nem akarta mindezt Ephemiára zúdítani, hiszen alapvetően egyetért vele, így reméli, nem is veszi magára az elhangzottakat, hisz igazából csak önmagára dühös, amiért ilyen tehetetlen egyedül*
- Hát... én már azóta nem érzem magam biztonságban, hogy azok az ismeretlen alakok megjelentek a küszöbön. Szóval felőlem mehetünk! *neveti el magát kissé a beismerést hallva, lassan idejét se tudja, mikor érezte úgy, hogy nem kell félnie semmitől, pedig még csak tegnap volt, hogy elrabolták őket. Talán ennek is köszönhető, hogy most összevissza beszél olyasmikről, amiket normális állapotában inkább megtartana magának. Bár még önmagának se szívesen ismeri be, a legjobban attól tart, talán már sose lesz képes újra nyugodtan pihenni, és összerezzen majd minden apró kinti zajtól, ami egy esetleges betörőtől érkezhetne, így tökéletesen meg tudja érteni Ephemia érzéseit. Talán ennek is köszönhető, hogy a beszélgetést jó darabig nem is igyekszik folytatni, hacsak Ephemia nem kezdeményez társalgást, így csak akkor szólal meg újra, mikor már a tisztáson járnak*
- Szerinted újra eljönnek majd? Mármint ha most haza is jutunk, megkeresnek majd újra? *pillant kissé félénken a lányra, hiszen nem akar túlzottan érzékeny témákat érinteni, de kíváncsi a véleményére*
- Talán jobb lenne, ha egy kis időre felköltöznél Amonra, az erődbe. *veti fel a lánynak* Ott jobban meg tudnának védeni, ha esetleg megint érted küldenének valakit... *próbálja finomabban megfogalmazni azt, ha esetleg megint megpróbálnák elrabolni őt* Talán egy kis időre mindannyiunknak jobb lenne odaköltözni, amíg nem sikerül megállítani Terwyt. *teszi hozzá már halkabban, hisz igazán nem szeretné erőltetni a dolgot, csak aggódik érte, hogy esetleg valakinek baja esik, ha nem elég elővigyázatosak*
- Vagy talán felfogadhatnál egy testőrt, aki vigyázna rád... *folytatja tovább, ahogy újabbnál újabb ötletek jutnak az eszébe, kíváncsian várva, vajon Ephemia hogy vélekedik a dologról. Bár maga miatt is aggódik, természetesen tisztában van vele, hogy a támadás elsődleges célpontja a lány volt, így szeretne mindent megtenni azért, hogy megvédje. Bár nem mondhatni, hogy sokat tett volna az ügy érdekében, sőt, lehet, csak hátráltatta a dolgokat, el se tudja képzelni, mi történt volna, ha épp akkor jönnek el érte Dak és cimborái, mikor egyedül van. Annyira belemerül gondolataiba, hogy a környéket nem is igazán veszi szemügyre, így szekér után se kutat, hacsak Ephemia nem hívja fel a figyelmét egy alkalmasnak tűnő járműre a közelükben, bár részéről az se lenne probléma, ha egy ilyen se akadna és gyalog kéne megtenniük az Amonig tartó utat.*
- Igazad van, nem ez a jó szó rá, nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, ami itt a városban uralkodik... *próbálja kissé jobban megvilágítani Ephemia számára, mi is a problémája, miközben enyhe bűntudata támad, hogy pont neki magyarázza ezt*
- Ne értsd félre, nagyon szeretek a birtokon lakni, és végtelenül hálás vagyok, hogy befogadtatok! *folytatja rögtön magyarázkodva* Csak szeretném, ha mindenkinek lehetősége lenne rá, hogy ugyanez megadasson neki. Egy szép ház, ami meleg és mindig van benne elég élelem mindenkinek, és egy szerető család, aki vigyáz rá. *vonja meg kissé bizonytalanul a vállát, féloldalas mosolyt eresztve meg a lány felé. ~Lehet, hogy tényleg nem érti, talán nem is értheti... de sokaknak még az ilyen alapvető dolgok is hiányoznak az életükből~ sóhajt fel gondolatban, hisz nem egy hasonló történettel találkozott már élete során. Édesanyjának hála ő mindig is szerencsés helyzetben érezte magát, hiszen bár nem mondhatni, hogy dúskáltak volna a pénzben, szerencsére a mindennapi betevőre a legtöbbször nem volt gondjuk, ám a Szegénynegyedben nap, mint nap számtalan nélkülözőt látott, akiken olyan szívesen segített volna, ha lehetősége lett volna rá*
- Talán igazad van. *hagyja rá Ephemiára a dolgot, nincs kedve belemenni abba, milyen könnyű is e mögé a kifogás mögé bújni. ~Pedig talán pont most lenne rá a legnagyobb szükség!~ gondolja magában, ahogy újra felidéződnek benne a Sárváros utcái*
- Az már igaz. Hisz mire is vagyok jó egyedül? *jegyzi meg kissé keserűbben, mint szerette volna* Sajnálom. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, hogy száműzze a borongós gondolatait. Nem akarta mindezt Ephemiára zúdítani, hiszen alapvetően egyetért vele, így reméli, nem is veszi magára az elhangzottakat, hisz igazából csak önmagára dühös, amiért ilyen tehetetlen egyedül*
- Hát... én már azóta nem érzem magam biztonságban, hogy azok az ismeretlen alakok megjelentek a küszöbön. Szóval felőlem mehetünk! *neveti el magát kissé a beismerést hallva, lassan idejét se tudja, mikor érezte úgy, hogy nem kell félnie semmitől, pedig még csak tegnap volt, hogy elrabolták őket. Talán ennek is köszönhető, hogy most összevissza beszél olyasmikről, amiket normális állapotában inkább megtartana magának. Bár még önmagának se szívesen ismeri be, a legjobban attól tart, talán már sose lesz képes újra nyugodtan pihenni, és összerezzen majd minden apró kinti zajtól, ami egy esetleges betörőtől érkezhetne, így tökéletesen meg tudja érteni Ephemia érzéseit. Talán ennek is köszönhető, hogy a beszélgetést jó darabig nem is igyekszik folytatni, hacsak Ephemia nem kezdeményez társalgást, így csak akkor szólal meg újra, mikor már a tisztáson járnak*
- Szerinted újra eljönnek majd? Mármint ha most haza is jutunk, megkeresnek majd újra? *pillant kissé félénken a lányra, hiszen nem akar túlzottan érzékeny témákat érinteni, de kíváncsi a véleményére*
- Talán jobb lenne, ha egy kis időre felköltöznél Amonra, az erődbe. *veti fel a lánynak* Ott jobban meg tudnának védeni, ha esetleg megint érted küldenének valakit... *próbálja finomabban megfogalmazni azt, ha esetleg megint megpróbálnák elrabolni őt* Talán egy kis időre mindannyiunknak jobb lenne odaköltözni, amíg nem sikerül megállítani Terwyt. *teszi hozzá már halkabban, hisz igazán nem szeretné erőltetni a dolgot, csak aggódik érte, hogy esetleg valakinek baja esik, ha nem elég elővigyázatosak*
- Vagy talán felfogadhatnál egy testőrt, aki vigyázna rád... *folytatja tovább, ahogy újabbnál újabb ötletek jutnak az eszébe, kíváncsian várva, vajon Ephemia hogy vélekedik a dologról. Bár maga miatt is aggódik, természetesen tisztában van vele, hogy a támadás elsődleges célpontja a lány volt, így szeretne mindent megtenni azért, hogy megvédje. Bár nem mondhatni, hogy sokat tett volna az ügy érdekében, sőt, lehet, csak hátráltatta a dolgokat, el se tudja képzelni, mi történt volna, ha épp akkor jönnek el érte Dak és cimborái, mikor egyedül van. Annyira belemerül gondolataiba, hogy a környéket nem is igazán veszi szemügyre, így szekér után se kutat, hacsak Ephemia nem hívja fel a figyelmét egy alkalmasnak tűnő járműre a közelükben, bár részéről az se lenne probléma, ha egy ilyen se akadna és gyalog kéne megtenniük az Amonig tartó utat.*
7973. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:23:48
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sose értettem az ilyet, egyébként. Mármint, ne érts félre, nem terveztem ilyet, de ha valaki nem tudja megvédeni magát, csak akkor, ha felbérel másokat... mi tartja vissza azt, akit felbérel, hogy ő végezzen vele, és vigye el a pénzét? Gyorsabb, egyszerűbb, és veszélytelenebb. * Kérdez vissza, őszintén érdeklődve. Tőle messze állt a zsoldoslét, nem is tudja elképzelni magát, ahogy más parancsára harcolna, vagy gyilkolna. De nem tudja, hogy aki igen, azt mi tartja vissza attól, hogy életét vegye a munkaadójának.
A mellkas megemelkedését jóleső érzéssel veszi, tetszik neki, ahogy kezébe feszül a másik mellékessége, a kézfejeire markoló kéz is tetszik neki, bár hiányol némi karmolást.
A válasz, és a széttáró lábak vigyort csalnak arcára, igyekszik bebizonyítani, hogy mennyire örül az ilyen fejleményeknek. Az, hogy őt is simogatni kezdik csak ráadás, bár jobban örülne neki, ha más célt találna a nő magának. Ha nem használná mindkét kezét, hogy egyszerre több helyen is játszadozhasson a másikkal, akkor biztos segítene neki, hogy megtalálja amit, amit olyan nagyon keres a férfi testén, csak rossz helyen. Talán fel is áldozná az egyiket, de erre sose kap választ, mert Ray egyszer csak felpattan. Így nagyjából fejmagasságba kerül a korábban csapkodott altesti tájék, és a két comb között szemügyre veheti azt is, amit az előbb az ujjai már megismertek. Hagyja, hogy a barbár elkezdje simogatni magát, élvezi is a látványt, és amikor a kérdést hallja felkacag. *
- Ha erre jár egy anya a gyerekével, akkor a kölyök legalább tanul valamit. * Feleli egyszerűen, és felnyúl, hogy megperdítse Fehérkét, majd maga felé lépésre kényszerítse. Nem kel fel a földről, de azt se várja el, hogy a nő lehajoljon hozzá. Ha kell, akkor két kezével egy-egy combot megragadva segíti, hogy kellő pozícióba kerüljön, és fejét hátradöntve igyekszik megmutatni, hogy mire is gondolt tanulás címszó alatt. Ha nem állítják meg, akkor nyelve fáradhatatlan játékával igyekszik elfeledtetni a másikkal mindenféle anyát és gyereket, azt is, hogy a tisztáson vannak, és azt is, hogy egy város fekszik mellettük. Nem mondaná túl kényelmesnek ezt a testhelyzetet és pozíciót, de Ishala rég volt már nővel, annyira rég, hogy hajlandó némi áldozatot hozni, ha ezzel közelebb juthat a céljához. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sose értettem az ilyet, egyébként. Mármint, ne érts félre, nem terveztem ilyet, de ha valaki nem tudja megvédeni magát, csak akkor, ha felbérel másokat... mi tartja vissza azt, akit felbérel, hogy ő végezzen vele, és vigye el a pénzét? Gyorsabb, egyszerűbb, és veszélytelenebb. * Kérdez vissza, őszintén érdeklődve. Tőle messze állt a zsoldoslét, nem is tudja elképzelni magát, ahogy más parancsára harcolna, vagy gyilkolna. De nem tudja, hogy aki igen, azt mi tartja vissza attól, hogy életét vegye a munkaadójának.
A mellkas megemelkedését jóleső érzéssel veszi, tetszik neki, ahogy kezébe feszül a másik mellékessége, a kézfejeire markoló kéz is tetszik neki, bár hiányol némi karmolást.
A válasz, és a széttáró lábak vigyort csalnak arcára, igyekszik bebizonyítani, hogy mennyire örül az ilyen fejleményeknek. Az, hogy őt is simogatni kezdik csak ráadás, bár jobban örülne neki, ha más célt találna a nő magának. Ha nem használná mindkét kezét, hogy egyszerre több helyen is játszadozhasson a másikkal, akkor biztos segítene neki, hogy megtalálja amit, amit olyan nagyon keres a férfi testén, csak rossz helyen. Talán fel is áldozná az egyiket, de erre sose kap választ, mert Ray egyszer csak felpattan. Így nagyjából fejmagasságba kerül a korábban csapkodott altesti tájék, és a két comb között szemügyre veheti azt is, amit az előbb az ujjai már megismertek. Hagyja, hogy a barbár elkezdje simogatni magát, élvezi is a látványt, és amikor a kérdést hallja felkacag. *
- Ha erre jár egy anya a gyerekével, akkor a kölyök legalább tanul valamit. * Feleli egyszerűen, és felnyúl, hogy megperdítse Fehérkét, majd maga felé lépésre kényszerítse. Nem kel fel a földről, de azt se várja el, hogy a nő lehajoljon hozzá. Ha kell, akkor két kezével egy-egy combot megragadva segíti, hogy kellő pozícióba kerüljön, és fejét hátradöntve igyekszik megmutatni, hogy mire is gondolt tanulás címszó alatt. Ha nem állítják meg, akkor nyelve fáradhatatlan játékával igyekszik elfeledtetni a másikkal mindenféle anyát és gyereket, azt is, hogy a tisztáson vannak, és azt is, hogy egy város fekszik mellettük. Nem mondaná túl kényelmesnek ezt a testhelyzetet és pozíciót, de Ishala rég volt már nővel, annyira rég, hogy hajlandó némi áldozatot hozni, ha ezzel közelebb juthat a céljához. *
7972. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:55:58
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:55:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Yath nem sűrűn találkozik ilyen született úriemberekkel, akik hozzá hasonlóan értenek a szavak művészetéhez, s természetesen tudják előadni az udvariasságot, mintha csak lényükből fakadna. Ezt a tulajdonságot születéstől fogva kell tanulni, nem lehet néhány év alatt így elsajátítani.
Ez a kis közös időtöltés Drammal pedig egészen kellemes, s csak most kezd ráébredni a nő, hogy mennyire szüksége volt már erre a férfira, a sok bunkó tuskó kocsmatöltelék után, akik aztán nem tisztelnek semmit és senkit. Belefáradt abba, hogy mindig meg kelljen védenie magát, vagy csukott szemmel, befogott füllel tűrni az undorító pórnépet.
Nem is gondolná a férfi, hogy mennyire rátapint az igazságra a táncos múlt feltételezésével. Yath valóban tanulta a mozgás eme gyönyörű művészetét, s ha akad valaki, aki helyette zenél, szívesen táncra perdül. Csak mivel magányos utazó, legtöbbször neki jut a zenész énekes szerep, így ezt a tudományát kénytelen háttérbe szorítani.*
- Menjünk az izgalmasabb úton, engem nem riaszt a természet.
*Néz fel a férfi szemeibe határozottan s vidáman.*
- Szeretem a csendes, titokzatos utakat, ahol megelevenedik körülöttem az erdő. Az ihletet szinte mindig a természetből nyerem.
*Lép egy kicsit közelebb az elfhez, de azért ügyel arra, hogy közeledése ne legyen túlzott, szemérmetlen nyomulás.*
- Ha nem bánja, tegeződhetnénk. Már a kezdeti ismerkedésen túl vagyunk, s így barátibb hangnemben folytathatnánk a társalgást.
*Ajánlja fel kellő udvariassággal, hiszen tudja jól, hogy ő a nő, s egy férfi társaságában neki illik előállni ezzel a lehetőséggel. Eddig nem hozta szóba, mert hajtotta a kíváncsiság, hogy Dram szép modora pusztán kezdeti álca, vagy lényének szerves része, akárcsak a nő esetében. Nem tehet róla, mindenkiben keresi a hazugságot, önkéntelenül. De fajtársában eddig nem talált, így megengedheti magának, hogy közelebb lépjen, s lelke egy kis részét őszintén megmutassa.*
- A vezetést rád bízom, mutasd azt a titokzatos utat. A ruhámat meg nem féltem, sok út porát kibírta már. Ha meg kiszakad, kénytelen leszek eldobni, s egy újat lopni a húgodtól.
*Kacag fel játékosan.*
- Valóban gyönyörű ilyenkor a hold.
*Néz fel az égre, álmodozó, réveteg tekintettel.*
- Még az is lehet, hogy majd írok egy dalt erről a holdfényes sétáról.
//Kékvér//
*Yath nem sűrűn találkozik ilyen született úriemberekkel, akik hozzá hasonlóan értenek a szavak művészetéhez, s természetesen tudják előadni az udvariasságot, mintha csak lényükből fakadna. Ezt a tulajdonságot születéstől fogva kell tanulni, nem lehet néhány év alatt így elsajátítani.
Ez a kis közös időtöltés Drammal pedig egészen kellemes, s csak most kezd ráébredni a nő, hogy mennyire szüksége volt már erre a férfira, a sok bunkó tuskó kocsmatöltelék után, akik aztán nem tisztelnek semmit és senkit. Belefáradt abba, hogy mindig meg kelljen védenie magát, vagy csukott szemmel, befogott füllel tűrni az undorító pórnépet.
Nem is gondolná a férfi, hogy mennyire rátapint az igazságra a táncos múlt feltételezésével. Yath valóban tanulta a mozgás eme gyönyörű művészetét, s ha akad valaki, aki helyette zenél, szívesen táncra perdül. Csak mivel magányos utazó, legtöbbször neki jut a zenész énekes szerep, így ezt a tudományát kénytelen háttérbe szorítani.*
- Menjünk az izgalmasabb úton, engem nem riaszt a természet.
*Néz fel a férfi szemeibe határozottan s vidáman.*
- Szeretem a csendes, titokzatos utakat, ahol megelevenedik körülöttem az erdő. Az ihletet szinte mindig a természetből nyerem.
*Lép egy kicsit közelebb az elfhez, de azért ügyel arra, hogy közeledése ne legyen túlzott, szemérmetlen nyomulás.*
- Ha nem bánja, tegeződhetnénk. Már a kezdeti ismerkedésen túl vagyunk, s így barátibb hangnemben folytathatnánk a társalgást.
*Ajánlja fel kellő udvariassággal, hiszen tudja jól, hogy ő a nő, s egy férfi társaságában neki illik előállni ezzel a lehetőséggel. Eddig nem hozta szóba, mert hajtotta a kíváncsiság, hogy Dram szép modora pusztán kezdeti álca, vagy lényének szerves része, akárcsak a nő esetében. Nem tehet róla, mindenkiben keresi a hazugságot, önkéntelenül. De fajtársában eddig nem talált, így megengedheti magának, hogy közelebb lépjen, s lelke egy kis részét őszintén megmutassa.*
- A vezetést rád bízom, mutasd azt a titokzatos utat. A ruhámat meg nem féltem, sok út porát kibírta már. Ha meg kiszakad, kénytelen leszek eldobni, s egy újat lopni a húgodtól.
*Kacag fel játékosan.*
- Valóban gyönyörű ilyenkor a hold.
*Néz fel az égre, álmodozó, réveteg tekintettel.*
- Még az is lehet, hogy majd írok egy dalt erről a holdfényes sétáról.
7971. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:47:27
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae szeretne minden indulat nélkül beszélni a múltról és ez nagyjából sikerül is. Szereti magáról azt gondolni, hogy már nem az a csitri, akinek csak az a fontos, hogy minden haton kapjon egy új ruhát, amit aztán egyszer felvegyen valami bálba, amit végigtáncol az éppen aktuális - tehát úgy egy hatig tartó - örök szerelmével. A szép ruhákat ettől függetlenül szereti, de nincs már igénye arra, hogy minden haton újat vásároljon és az éppen aktuális örök szerelem is jóval több, mint holmi csitris fellángolás. Mindentől függetlenül azonban mégis van némi indulat a hangjában, de nem annyi, mint mikor még frissebb volt az élmény. Ha sokat merengne most ezen, akkor valószínűleg letargiába zuhanna, de szerencsére Cha'yss nem hagyja ezt neki.
Az egykori artheniori ismerősei pedig sokkot kapnának, ha látnák amit most csinál, merthogy nemes kisasszonyok nem művelnek ilyen szemérmetlen dolgokat és a bokájukat sem villantják ki, nemhogy a térdüket. De Aenaenek a térde is látszani fog, ha férfinak nincsen ellenére az, hogy az ölébe üljön, és mivel úgy szándékozik ezt megtenni, hogy szemben legyenek egymással, ezért a szoknyáját bizony jócskán fel kell húzni, egészen a térde fölé.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Egyébként azt hiszem, hogy tehetséges lehetek, mert nem gyakoroltam olyan sokat.
*Persze ha Cha'yssnak ellenére van az efféle frivol viselkedés - bár a nemrég történtek fényében ez kissé képmutató lenne -, akkor Aenae nem fogja erőltetni a dolgot. Kicsit elszontyolodik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez látható legyen rajta.
Ha a férfi hagyta, hogy az ölébe üljön, akkor egyik kezével a vállán támaszkodik, a másikkal pedig Cha'yss haját igazgatja és kettészelt szemöldökét cirógatja.
Arra, hogy a Pinty - neki Pinty marad örökre - a helyén marad csak bólint. Ahogyan a részvétnyilvánításra is. Ez utóbbiról tudja, hogy nem több puszta udvariasságnál, ő is mondta már másoknak udvariasságból - Cha'yssnak is az édesanyja miatt -, mert azt tanították neki, hogy így kell tennie. Ettől még sajnálja, ha valaki elveszíti a szeretteit, őszintén sajnálja, de ha nem, vagy alig ismerte az illetőt, akkor tényleg nem több a dolog egyszerű udvariasságnál.*
*Aenae szeretne minden indulat nélkül beszélni a múltról és ez nagyjából sikerül is. Szereti magáról azt gondolni, hogy már nem az a csitri, akinek csak az a fontos, hogy minden haton kapjon egy új ruhát, amit aztán egyszer felvegyen valami bálba, amit végigtáncol az éppen aktuális - tehát úgy egy hatig tartó - örök szerelmével. A szép ruhákat ettől függetlenül szereti, de nincs már igénye arra, hogy minden haton újat vásároljon és az éppen aktuális örök szerelem is jóval több, mint holmi csitris fellángolás. Mindentől függetlenül azonban mégis van némi indulat a hangjában, de nem annyi, mint mikor még frissebb volt az élmény. Ha sokat merengne most ezen, akkor valószínűleg letargiába zuhanna, de szerencsére Cha'yss nem hagyja ezt neki.
Az egykori artheniori ismerősei pedig sokkot kapnának, ha látnák amit most csinál, merthogy nemes kisasszonyok nem művelnek ilyen szemérmetlen dolgokat és a bokájukat sem villantják ki, nemhogy a térdüket. De Aenaenek a térde is látszani fog, ha férfinak nincsen ellenére az, hogy az ölébe üljön, és mivel úgy szándékozik ezt megtenni, hogy szemben legyenek egymással, ezért a szoknyáját bizony jócskán fel kell húzni, egészen a térde fölé.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Egyébként azt hiszem, hogy tehetséges lehetek, mert nem gyakoroltam olyan sokat.
*Persze ha Cha'yssnak ellenére van az efféle frivol viselkedés - bár a nemrég történtek fényében ez kissé képmutató lenne -, akkor Aenae nem fogja erőltetni a dolgot. Kicsit elszontyolodik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez látható legyen rajta.
Ha a férfi hagyta, hogy az ölébe üljön, akkor egyik kezével a vállán támaszkodik, a másikkal pedig Cha'yss haját igazgatja és kettészelt szemöldökét cirógatja.
Arra, hogy a Pinty - neki Pinty marad örökre - a helyén marad csak bólint. Ahogyan a részvétnyilvánításra is. Ez utóbbiról tudja, hogy nem több puszta udvariasságnál, ő is mondta már másoknak udvariasságból - Cha'yssnak is az édesanyja miatt -, mert azt tanították neki, hogy így kell tennie. Ettől még sajnálja, ha valaki elveszíti a szeretteit, őszintén sajnálja, de ha nem, vagy alig ismerte az illetőt, akkor tényleg nem több a dolog egyszerű udvariasságnál.*
7970. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 08:04:11
Üzenet elküldve: 2020-05-12 08:04:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor a sebét szerezte rohadtul fájt. Nem is tagadná, ha valaki faggatózni kezdene róla. Viszont a gyógyulási folyamatának végeztével olyan pontja lett a testének, melynek megérintésével, egy apró cirógatásával pillanatok alatt végigborzong a teste. És ez a borzongás a legjobb érzések közé tartozik.*
- Pénz beszél, kutya ugat. Régen egy teletömött erszényért bárki helyett megvívtam az értelmetlen csatáját. Nekik volt pénzük, nekem fegyverem. *Közben azért apró vigyorral sandít hátra a férfira.* Nem is gondoltam volna, hogy belőled ilyen ékes szavak is szólhatnak.
*Pillanatok alatt a vigyor viszont le is olvad, helyette a szemeit lehunyva sóhajt elégedetten, ahogy kihúzva magát a mellkasát is kitolja.*
- Örömmel látom, hogy nagyon alapos munkát végzel.
*Simít is a kézfejeire, ahogy gyengéden markol is rájuk. Amikor pedig már a férfi ölében köt ki halkan fel is nevet. Nem szégyenlős, prűd kislány ő, hogy revansot vegyen ilyen dolgokért. Emberből van ő is, szükségletekkel, amiket nem bánja, ha néha ki is elégítenek. Bár tény, hogy arra nem számított, hogy ilyen hamar a tárgyra is térnek, hiszen alig érkezett meg a városba.*
- Kelletni? Ugyan kérlek.
*A lábait részben ösztönből, részben pedig vágyakozásból nyitja is kissé szét, hogy ha szükséges ne legyen útjában semmi azoknak a felfedezésre indult ujjaknak.*
- De a férfi akkor igazán hatásos, ha eléggé fel van tüzelve.
*Mosolyodik el bájosan, miközben az ő keze sem rest, s hátra simítva fúrja is be kettejük közé. Először csak az alhasra cirógatva, majd lejjebb a belső combokra, de a lényeget, noha alig-alig, de még kihagyja simítgató kezek közelségéből.*
- Nem is mondtad, hogy ez egy ilyen vendégszerető város.
*Szuszogja, majd akár a macska, ki a kisegérrel készül játszadozni, fel is pattan a férfi öléből. Saját testén végigsimítva törölgeti le a vízcseppeket, majd nyújtózva kelleti magát pár pillanatig. Amikor már elégnek érzi a tetszelgést a hajánál végzi el az utómunkát, ahogy tincseiből is kicsavarja a vizet.*
- De, ha mégis erre járna egy anya a kölykeivel miféle fogadtatásban részesülnének, ha egymásnak esnénk.
*És ismét vigyort ölt az arcára, ahogy a válla fölött lepillant a férfira. Akárhogy is barbár, akármennyire nem mondható rá, hogy finom hölgy a férfiakkal azért ő is szeret játszadozni. Főleg, amíg határozottan az az érzése, hogy ő van nyeregben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor a sebét szerezte rohadtul fájt. Nem is tagadná, ha valaki faggatózni kezdene róla. Viszont a gyógyulási folyamatának végeztével olyan pontja lett a testének, melynek megérintésével, egy apró cirógatásával pillanatok alatt végigborzong a teste. És ez a borzongás a legjobb érzések közé tartozik.*
- Pénz beszél, kutya ugat. Régen egy teletömött erszényért bárki helyett megvívtam az értelmetlen csatáját. Nekik volt pénzük, nekem fegyverem. *Közben azért apró vigyorral sandít hátra a férfira.* Nem is gondoltam volna, hogy belőled ilyen ékes szavak is szólhatnak.
*Pillanatok alatt a vigyor viszont le is olvad, helyette a szemeit lehunyva sóhajt elégedetten, ahogy kihúzva magát a mellkasát is kitolja.*
- Örömmel látom, hogy nagyon alapos munkát végzel.
*Simít is a kézfejeire, ahogy gyengéden markol is rájuk. Amikor pedig már a férfi ölében köt ki halkan fel is nevet. Nem szégyenlős, prűd kislány ő, hogy revansot vegyen ilyen dolgokért. Emberből van ő is, szükségletekkel, amiket nem bánja, ha néha ki is elégítenek. Bár tény, hogy arra nem számított, hogy ilyen hamar a tárgyra is térnek, hiszen alig érkezett meg a városba.*
- Kelletni? Ugyan kérlek.
*A lábait részben ösztönből, részben pedig vágyakozásból nyitja is kissé szét, hogy ha szükséges ne legyen útjában semmi azoknak a felfedezésre indult ujjaknak.*
- De a férfi akkor igazán hatásos, ha eléggé fel van tüzelve.
*Mosolyodik el bájosan, miközben az ő keze sem rest, s hátra simítva fúrja is be kettejük közé. Először csak az alhasra cirógatva, majd lejjebb a belső combokra, de a lényeget, noha alig-alig, de még kihagyja simítgató kezek közelségéből.*
- Nem is mondtad, hogy ez egy ilyen vendégszerető város.
*Szuszogja, majd akár a macska, ki a kisegérrel készül játszadozni, fel is pattan a férfi öléből. Saját testén végigsimítva törölgeti le a vízcseppeket, majd nyújtózva kelleti magát pár pillanatig. Amikor már elégnek érzi a tetszelgést a hajánál végzi el az utómunkát, ahogy tincseiből is kicsavarja a vizet.*
- De, ha mégis erre járna egy anya a kölykeivel miféle fogadtatásban részesülnének, ha egymásnak esnénk.
*És ismét vigyort ölt az arcára, ahogy a válla fölött lepillant a férfira. Akárhogy is barbár, akármennyire nem mondható rá, hogy finom hölgy a férfiakkal azért ő is szeret játszadozni. Főleg, amíg határozottan az az érzése, hogy ő van nyeregben.*
7969. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 00:39:33
Üzenet elküldve: 2020-05-12 00:39:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyikük sem adja könnyen magát, mindketten előre isznak a medve bőrére. Az Odenravia által beígért pajkos csel ötletén nagyon nevet. Mi tagadás, Wilhorp is csak férfiból van, úgyhogy a terv még beválhat. *
– Micsoda csel! Elismerem, hogy még segíthet rajtad. Ha előtte jól kinézelődöm magamat, akkor talán a verseny közben egy kicsit kibírom majd a csodás látvány nélkül. *A kigombolkozás nem hagyja hidegen, a már korábban is büszkén tanusított szemtelenséggel nézi az egyre jobban látszodó dombokat.*
– Éljenek hát a felhők! Ők lesznek a verseny bírái is. Bár, ha háton úszol majd, talán őket is megvesztegetheted. *Jegyzi meg továbbra is vigyorogva. Semmi szégyellnivalót nem talál a foglalkozásában. Szereti, hogy olyan sok múlik az ügyességén és a szemfülességén, no meg a szerencsén. Ha mer, akkor nyer, ha nem, akkor pedig nem hullik az ölébe az arany.*
– A nőktől szíveket, a férfiaktól aranyat. Ez így tisztességes. Neked nem kell félned, nem szaladok majd el a nadrágoddal a partról. *Szavai megnyugtatónak is tűnhetnek, de azért csak elkezd motoszkálni a fejben, hogy mi van akkor, ha mégis erre vetemedik?*
– A férfiak elcsábítását pedig meghagyom neked, hogy lásd, milyen bőkezű vagyok. *Teszi hozzá nagy kegyesen.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyikük sem adja könnyen magát, mindketten előre isznak a medve bőrére. Az Odenravia által beígért pajkos csel ötletén nagyon nevet. Mi tagadás, Wilhorp is csak férfiból van, úgyhogy a terv még beválhat. *
– Micsoda csel! Elismerem, hogy még segíthet rajtad. Ha előtte jól kinézelődöm magamat, akkor talán a verseny közben egy kicsit kibírom majd a csodás látvány nélkül. *A kigombolkozás nem hagyja hidegen, a már korábban is büszkén tanusított szemtelenséggel nézi az egyre jobban látszodó dombokat.*
– Éljenek hát a felhők! Ők lesznek a verseny bírái is. Bár, ha háton úszol majd, talán őket is megvesztegetheted. *Jegyzi meg továbbra is vigyorogva. Semmi szégyellnivalót nem talál a foglalkozásában. Szereti, hogy olyan sok múlik az ügyességén és a szemfülességén, no meg a szerencsén. Ha mer, akkor nyer, ha nem, akkor pedig nem hullik az ölébe az arany.*
– A nőktől szíveket, a férfiaktól aranyat. Ez így tisztességes. Neked nem kell félned, nem szaladok majd el a nadrágoddal a partról. *Szavai megnyugtatónak is tűnhetnek, de azért csak elkezd motoszkálni a fejben, hogy mi van akkor, ha mégis erre vetemedik?*
– A férfiak elcsábítását pedig meghagyom neked, hogy lásd, milyen bőkezű vagyok. *Teszi hozzá nagy kegyesen.*
7968. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:32:04
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:32:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nincs szükség az igric tapasztalataira emberismeret terén, hogy levonjon bizonyos következtetéseket Aenae gesztusaiból. De hagyja, hogy a lány mondja el az érzéseit. Most nincs szüksége arra, hogy magától jöjjön rá a gesztusok mögött megbújó érzelmekre és a döntésekért felelős elvekre.
A vélemény pedig érkezik is és van abban valami, amit Aenae mond.*
- Értem, mire gondolsz. *Mondja halkan, hogy a lány érezze, egyetért vele, de nem kívánja megszakítani a monológját.
A lány orrának megcsipkedése azért megtöri ezt a fejtegetést, a bosszús nemtetszést kifejező mozdulat és hang széles mosolyt csal a wegtoreni szájára.
A történet pedig, ami érkezik, már sokkal inkább igényt tart a figyelmére. Általa bepillantást nyer Aenae családjának városi életébe, tündöklésébe és bukásába. Nem mondja ki véleményét, hogy a lány apja mekkora ostobaságot követett el, amikor nem vett magának rangot. Fel kellett volna ismernie, hogy miképp boldogulhat jobban. Persze a lázadás akkor is eltörölte volna őket, de talán kicsikét másképp alakulnak a dolgok.
A nemes kisasszonyok hasztalanságát megmosolyogná, mert nem egy nemes kisasszony erkélyén suhant ki még Wegtorenben, amikor kérőjük vagy apjuk hazaért. A wegtoreni nemes lányok mások, tüzesebbek és a családjuk is szabadabban kezeli őket. Persze az ő életüket is megrajzolja politika, az intrika és szokásjogok útvesztője, de mégis valamivel szabadabbak. Talán a forró éghajlat teszi.
A lovaglás említése és az, ahogy a lány áthallásosan említi, kizökkenti kissé.*
- Megcáfollak. Remekül tudsz lovagolni. *Persze nem nagyon látta lovagolni a lányt, viszont a kaján kacsintással, amellyel megtoldja szavait, máris más színben tüntetik fel a dicséretet.
Elgondolkodik kissé a történeten, de ez számára nem ismeretlen. Otthon a rang sokat jelent, főleg azok kezében, akik családjuk vagy pozíciójuk okán magas körökben mozognak. Wegtorenben van lehetőség kiemelkedni és kitűnni, de csak kemény munka és akarat árán. Viszont helyezkedni is jól kell, meglátni és megragadni a lehetőséget. Mint azt az igric is tette.*
- A Kalmárt nem költöztetjük át. Marad, ahol van. *Mondja, de inkább csak magának. Viszont azt már nem mondja ki, hogy mekkora lehetőségeket lát egy olyan negyedben, ahol csak magas rangú és befolyásos, gazdag polgárok élnek. Ha meg tudna csípni valami jövedelmező beszállítást vagy hosszútávú üzletet, az a kereskedőház javára vállni.
Ám egyelőre nem ad a pletykákra, kivárja a dolgok alakulását és csak azután dönt. De az ujja a Reménynegyed vénáján lesz, hogy időben cselekedhessen.*
- Sajnálom, ami a családoddal történt. *Mondja, hogy azért a lány érezze, hogy együtt érez vele és a sorsával. Ez amolyan kötelező kör, de az igric elég meggyőzően tudja előadni az ilyesmit is.*
*Nincs szükség az igric tapasztalataira emberismeret terén, hogy levonjon bizonyos következtetéseket Aenae gesztusaiból. De hagyja, hogy a lány mondja el az érzéseit. Most nincs szüksége arra, hogy magától jöjjön rá a gesztusok mögött megbújó érzelmekre és a döntésekért felelős elvekre.
A vélemény pedig érkezik is és van abban valami, amit Aenae mond.*
- Értem, mire gondolsz. *Mondja halkan, hogy a lány érezze, egyetért vele, de nem kívánja megszakítani a monológját.
A lány orrának megcsipkedése azért megtöri ezt a fejtegetést, a bosszús nemtetszést kifejező mozdulat és hang széles mosolyt csal a wegtoreni szájára.
A történet pedig, ami érkezik, már sokkal inkább igényt tart a figyelmére. Általa bepillantást nyer Aenae családjának városi életébe, tündöklésébe és bukásába. Nem mondja ki véleményét, hogy a lány apja mekkora ostobaságot követett el, amikor nem vett magának rangot. Fel kellett volna ismernie, hogy miképp boldogulhat jobban. Persze a lázadás akkor is eltörölte volna őket, de talán kicsikét másképp alakulnak a dolgok.
A nemes kisasszonyok hasztalanságát megmosolyogná, mert nem egy nemes kisasszony erkélyén suhant ki még Wegtorenben, amikor kérőjük vagy apjuk hazaért. A wegtoreni nemes lányok mások, tüzesebbek és a családjuk is szabadabban kezeli őket. Persze az ő életüket is megrajzolja politika, az intrika és szokásjogok útvesztője, de mégis valamivel szabadabbak. Talán a forró éghajlat teszi.
A lovaglás említése és az, ahogy a lány áthallásosan említi, kizökkenti kissé.*
- Megcáfollak. Remekül tudsz lovagolni. *Persze nem nagyon látta lovagolni a lányt, viszont a kaján kacsintással, amellyel megtoldja szavait, máris más színben tüntetik fel a dicséretet.
Elgondolkodik kissé a történeten, de ez számára nem ismeretlen. Otthon a rang sokat jelent, főleg azok kezében, akik családjuk vagy pozíciójuk okán magas körökben mozognak. Wegtorenben van lehetőség kiemelkedni és kitűnni, de csak kemény munka és akarat árán. Viszont helyezkedni is jól kell, meglátni és megragadni a lehetőséget. Mint azt az igric is tette.*
- A Kalmárt nem költöztetjük át. Marad, ahol van. *Mondja, de inkább csak magának. Viszont azt már nem mondja ki, hogy mekkora lehetőségeket lát egy olyan negyedben, ahol csak magas rangú és befolyásos, gazdag polgárok élnek. Ha meg tudna csípni valami jövedelmező beszállítást vagy hosszútávú üzletet, az a kereskedőház javára vállni.
Ám egyelőre nem ad a pletykákra, kivárja a dolgok alakulását és csak azután dönt. De az ujja a Reménynegyed vénáján lesz, hogy időben cselekedhessen.*
- Sajnálom, ami a családoddal történt. *Mondja, hogy azért a lány érezze, hogy együtt érez vele és a sorsával. Ez amolyan kötelező kör, de az igric elég meggyőzően tudja előadni az ilyesmit is.*
7967. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:01:27
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Morit elgondolkodtatja a wegtoreni szőnyegekről szóló történet, legalábbis Aztyan úgy érzi, a rövidke hallgatásából. Miközben a félvér lány gondolkodik, addig a heges arcú a vonásait fürkészi. De amikor rájön, hogy valójában bámulja, pár pislogással módosít a fókuszán és másfelé tereli a figyelmét. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy Mori ne észlelhesse.*
- Nem hiszem, hogy nem kellene törekednünk a tökéletességre, de mint halandók, részünk a tökéletlenség. Lehet, hogy ez kicsit bonyolult lett, de remélem, érted, mire gondolok. *Magyarázza saját meglátását kissé kuszán, de reméli, hogy Mori érteni fogja, mit is szeretne valójában közölni.*
- Az apró hibákat, amelyeket ki tudunk javítani, illik megtenni talán. De persze meglehet, ezek a "hibák" tesznek minket egyedivé. Az a tapasztalatom, nem is különbözünk annyira egymástól, mármint mi, halandók, mégis annyira törekszünk az egyediségre, hogy talán ezek nélkül a hibák nélkül, nem is érhetnénk el. *Fejtegeti egy kicsit mélyebben a témát. De persze, meglehet, hogy csak butaságot beszél és mindet egyáltalán nincs így.
A bánkódással kapcsolatban szomorúan elmosolyodik. Volt része nagyon rosszban és van valami abban, amit a félvér lány mond.*
- Miután túléltem azt a szörnyű éjszakát... *Utal vissza a korábban elmesélt történetre a heg kapcsán.*
- Utána sosem éreztem olyan selymesnek a wegtoreni szelet, olyan édesnek a gyümölcsöt és lüktetőnek az életet. Szerencsém volt azon az éjen, amiért mindig hálás leszek az isteneknek. *Fordul égszín pillantása Mori felé.
A közös nevező gondolata és a hasonlóság érzése már korábban szóba került közöttük, de most ezután az erdőszélen lezajlott beszélgetés után már bizonyos, hogy valamennyire rokonlelkek ők ketten, akiket egymás mellé sodort a sors vagy az istenek kegye.*
- Enyém a megtiszteltetés, hogy megismerhettelek. *Mosolyodik el féloldalasan, de őszintén Mori köszönetére. Valóban hálás lehet az égieknek, hogy találkoztak és még együtt is dolgozhatnak.*
*Morit elgondolkodtatja a wegtoreni szőnyegekről szóló történet, legalábbis Aztyan úgy érzi, a rövidke hallgatásából. Miközben a félvér lány gondolkodik, addig a heges arcú a vonásait fürkészi. De amikor rájön, hogy valójában bámulja, pár pislogással módosít a fókuszán és másfelé tereli a figyelmét. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy Mori ne észlelhesse.*
- Nem hiszem, hogy nem kellene törekednünk a tökéletességre, de mint halandók, részünk a tökéletlenség. Lehet, hogy ez kicsit bonyolult lett, de remélem, érted, mire gondolok. *Magyarázza saját meglátását kissé kuszán, de reméli, hogy Mori érteni fogja, mit is szeretne valójában közölni.*
- Az apró hibákat, amelyeket ki tudunk javítani, illik megtenni talán. De persze meglehet, ezek a "hibák" tesznek minket egyedivé. Az a tapasztalatom, nem is különbözünk annyira egymástól, mármint mi, halandók, mégis annyira törekszünk az egyediségre, hogy talán ezek nélkül a hibák nélkül, nem is érhetnénk el. *Fejtegeti egy kicsit mélyebben a témát. De persze, meglehet, hogy csak butaságot beszél és mindet egyáltalán nincs így.
A bánkódással kapcsolatban szomorúan elmosolyodik. Volt része nagyon rosszban és van valami abban, amit a félvér lány mond.*
- Miután túléltem azt a szörnyű éjszakát... *Utal vissza a korábban elmesélt történetre a heg kapcsán.*
- Utána sosem éreztem olyan selymesnek a wegtoreni szelet, olyan édesnek a gyümölcsöt és lüktetőnek az életet. Szerencsém volt azon az éjen, amiért mindig hálás leszek az isteneknek. *Fordul égszín pillantása Mori felé.
A közös nevező gondolata és a hasonlóság érzése már korábban szóba került közöttük, de most ezután az erdőszélen lezajlott beszélgetés után már bizonyos, hogy valamennyire rokonlelkek ők ketten, akiket egymás mellé sodort a sors vagy az istenek kegye.*
- Enyém a megtiszteltetés, hogy megismerhettelek. *Mosolyodik el féloldalasan, de őszintén Mori köszönetére. Valóban hálás lehet az égieknek, hogy találkoztak és még együtt is dolgozhatnak.*
7966. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:26:35
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve fázósan húzza össze magán a köpenyét, pedig nincs rá sok oka. Mégis, annyiszor aludt már itt, nyugalomra várva a hidegben, tábortűz nélkül, hogy hiába látja a melegben, még így is megviselik őt az emlékek, és libabőrözni kezd. Kényelmesen elhelyezkedik inkább, és aludni készül. Gyomra ugyan hálátlanul korog, hiszen ma sem volt mivel megtöltse, de próbál nem odafigyelni erre a dologra. Amíg alszik, addig se éhes, és amíg alszik, addig se szomjas. Az álmok már csak ilyen jótékony, és kedves dolgot. Az egyetlen dolgok, amik az öreg gnóm számára még megmaradtak. Szomorúan sóhajt még néhányat, mielőtt elmerülne a jótékony, áldásos semmiben, amik álmok nélkül a pihenést jelentik számára. Pedig volt idő, amikor még szép dolgokról álmodott. De az már olyan régen volt, hogy talán igaz se volt. *
7965. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:57:13
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Figyelemmel követi a sebhely érintésére kapott reakciót, kicsit meglepi, és ha a halk sóhaj nem lenne, akkor biztosra vennék, hogy kellemetlen a másik számára az érintése, de így elgondolkodtató a dolog. *
- Aki nem bírja megvívni a saját csatáját, az nem érdemes arra, hogy más vívja meg helyette. * Csóválja a fejét egy ősöreg remete bölcsességével, miközben a barbárral játszadozik. De hamar megfosztják ettől az élvezettől, és helyette egy teljesen másfélét adnak a kezébe, szó szerint. Meg is markolja néhányszor a testrészt, tetszik neki, aztán két ujja közé csippentve egy kicsit megcsavarja a bal mellbimbót. *
- Itt volt valami kosz. De már lejött. * Jegyzi meg halkan nevetve, ezúttal komolyabb reakcióra számítva.
A reakció nem lepi meg, hasonlóra számított, és a tettetett hüledezés árulkodó is, innen tudja, hogy nem komoly a reakció. Ha oldalba könyökölték volna, vagy derékba törik terveit a férfiasságával együtt, akkor más lenne a helyzet. Inkább türelmesen végighallgatja a beszédet, közben továbbra is a háttal foglalatoskodik, de egyre lentebb tisztogatja, bár már nincs sok tisztítani való rajta. Nem sokáig hagyja a nőt látványosan gondolkodni, mert egy hirtelen mozdulattal betolja alá lábait, miközben keze is lentebb siklik, és az alfelénél emeli meg a nőt, saját combjaira. *
- Ne kellesd magad. * Súgja a fülébe, de azért addig nem megy el, hogy ilyen hirtelen behatoljon oda, ahova annyira szeretne. Inkább csak így, hogy jobban hozzá feszül hátulról, ügyes kis ujjaival felfedező útra indul, már ha nem kell még fogait szedegesse a tóparton. Bár Ishala nem különösen erős, ügyességben messze az átlag fölött áll, és ezt igyekszik bebizonyítani a másiknak is, ha lehetőséget kap rá. És van olyan pofátlan, hogy mindkét kezét felhasználja céljai elérésére. Ezen kívül még gyorsasága, és állóképessége emeli ki az átlagos tömegből, de ezeket csak később tervezi kamatoztatni. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 15:58:12
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Figyelemmel követi a sebhely érintésére kapott reakciót, kicsit meglepi, és ha a halk sóhaj nem lenne, akkor biztosra vennék, hogy kellemetlen a másik számára az érintése, de így elgondolkodtató a dolog. *
- Aki nem bírja megvívni a saját csatáját, az nem érdemes arra, hogy más vívja meg helyette. * Csóválja a fejét egy ősöreg remete bölcsességével, miközben a barbárral játszadozik. De hamar megfosztják ettől az élvezettől, és helyette egy teljesen másfélét adnak a kezébe, szó szerint. Meg is markolja néhányszor a testrészt, tetszik neki, aztán két ujja közé csippentve egy kicsit megcsavarja a bal mellbimbót. *
- Itt volt valami kosz. De már lejött. * Jegyzi meg halkan nevetve, ezúttal komolyabb reakcióra számítva.
A reakció nem lepi meg, hasonlóra számított, és a tettetett hüledezés árulkodó is, innen tudja, hogy nem komoly a reakció. Ha oldalba könyökölték volna, vagy derékba törik terveit a férfiasságával együtt, akkor más lenne a helyzet. Inkább türelmesen végighallgatja a beszédet, közben továbbra is a háttal foglalatoskodik, de egyre lentebb tisztogatja, bár már nincs sok tisztítani való rajta. Nem sokáig hagyja a nőt látványosan gondolkodni, mert egy hirtelen mozdulattal betolja alá lábait, miközben keze is lentebb siklik, és az alfelénél emeli meg a nőt, saját combjaira. *
- Ne kellesd magad. * Súgja a fülébe, de azért addig nem megy el, hogy ilyen hirtelen behatoljon oda, ahova annyira szeretne. Inkább csak így, hogy jobban hozzá feszül hátulról, ügyes kis ujjaival felfedező útra indul, már ha nem kell még fogait szedegesse a tóparton. Bár Ishala nem különösen erős, ügyességben messze az átlag fölött áll, és ezt igyekszik bebizonyítani a másiknak is, ha lehetőséget kap rá. És van olyan pofátlan, hogy mindkét kezét felhasználja céljai elérésére. Ezen kívül még gyorsasága, és állóképessége emeli ki az átlagos tömegből, de ezeket csak később tervezi kamatoztatni. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 15:58:12
7964. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:33:21
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:33:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
- Ugyan, biztos vannak, akik nálam szebben és kifejezőbben tudnák átadni, hogy mire gondolok. * Legyint szerényen a bókra, amit nem érez magáénak igazán. Már most, hogy volt ideje végiggondolni, is máshogy fogalmazna. *
- Valóban, az egyik legszebb tulajdonsága, hogy kedves. * Bólint mosolyogva, hogy máris milyen jól ismeri a nő a testvérét, pedig még nem is találkoztak. Ahogy mindketten szedelőzködnek, megfigyeli Yathlanae mozgását, hogy hogyan kel fel a földről, és utána hogyan készülődik. Kecsesnek tartja, és elbűvölőnek, úgy gondolja, hogy a nő vagy táncos múlttal rendelkezik, vagy természeténél fogva mozog így. Bármi is az igazság, nem kérdez rá, hiszen nem szeretne tapintatlan lenni, és szereti kicsit a misztikumot is. A tapintatlanság hiányának tudható be az is, hogy még nem javasolta, hogy tegezzék egymást. Bár rangjánál fogva neki kellene előállnia a javaslattal, tiszteli annyira az előadót, hogy megadja neki ezt a lehetőséget. Viszont azt szívesen hagyja, hogy oldalába karoljanak. *
- Én pedig szívesen sétálok egy ilyen csodás partnerrel. * Mosolyog inkább, és elindul előre, vezetve magukat. * Ismerek egy rövidebb utat. Nem olyan biztonságos, mint a főtérről vezető út, de meseszép az ilyen szép estén. Ha nem gond, akkor arra indulnék el. Mindig lenyűgöz, ahogy a fák lombján keresztül felsejlenek a csillagok, és bevilágítja az ösvényt a hold fénye, ami ha jól sejtem * pillant fel az égre * pont most teszi mindezt. Szerencsésebb időpontban szándékosan se dönthettünk volna az indulás mellett. Viszont nem olyan gyakran járják, és előfordulhat, hogy gallyak keresztezik utunkat, amiket a ruhája nem biztos, hogy örömmel fogad. Ha nem bánja, és biztosít arról, hogy megcsináltathatom, vagy újat készíthettetek, akkor szívesen vezetném abba az irányba. Eddig mindig egyedül jártam rajta, és érdekel, hogy milyen élmény egy szépséges nővel az oldalamon végigmenni rajta.
//Kékvér//
- Ugyan, biztos vannak, akik nálam szebben és kifejezőbben tudnák átadni, hogy mire gondolok. * Legyint szerényen a bókra, amit nem érez magáénak igazán. Már most, hogy volt ideje végiggondolni, is máshogy fogalmazna. *
- Valóban, az egyik legszebb tulajdonsága, hogy kedves. * Bólint mosolyogva, hogy máris milyen jól ismeri a nő a testvérét, pedig még nem is találkoztak. Ahogy mindketten szedelőzködnek, megfigyeli Yathlanae mozgását, hogy hogyan kel fel a földről, és utána hogyan készülődik. Kecsesnek tartja, és elbűvölőnek, úgy gondolja, hogy a nő vagy táncos múlttal rendelkezik, vagy természeténél fogva mozog így. Bármi is az igazság, nem kérdez rá, hiszen nem szeretne tapintatlan lenni, és szereti kicsit a misztikumot is. A tapintatlanság hiányának tudható be az is, hogy még nem javasolta, hogy tegezzék egymást. Bár rangjánál fogva neki kellene előállnia a javaslattal, tiszteli annyira az előadót, hogy megadja neki ezt a lehetőséget. Viszont azt szívesen hagyja, hogy oldalába karoljanak. *
- Én pedig szívesen sétálok egy ilyen csodás partnerrel. * Mosolyog inkább, és elindul előre, vezetve magukat. * Ismerek egy rövidebb utat. Nem olyan biztonságos, mint a főtérről vezető út, de meseszép az ilyen szép estén. Ha nem gond, akkor arra indulnék el. Mindig lenyűgöz, ahogy a fák lombján keresztül felsejlenek a csillagok, és bevilágítja az ösvényt a hold fénye, ami ha jól sejtem * pillant fel az égre * pont most teszi mindezt. Szerencsésebb időpontban szándékosan se dönthettünk volna az indulás mellett. Viszont nem olyan gyakran járják, és előfordulhat, hogy gallyak keresztezik utunkat, amiket a ruhája nem biztos, hogy örömmel fogad. Ha nem bánja, és biztosít arról, hogy megcsináltathatom, vagy újat készíthettetek, akkor szívesen vezetném abba az irányba. Eddig mindig egyedül jártam rajta, és érdekel, hogy milyen élmény egy szépséges nővel az oldalamon végigmenni rajta.
7963. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:24:54
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:24:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Milyen igaza is van az elfnek, és milyen szép szavakba önti véleményét... Yathlanae csak figyelmesen hallgat, cseppnyi csodálattal a szemében, mert mindig szerette az igényes beszédet, s költői szavakat. Dallamosak, kifejezőek, fülnek kellemesek.*
- Szebben aligha lehetett volna ezt megfogalmazni.
*Mosolyog kedvesen, s nyugodt derűvel gondol az előtte lévő időszakra, talán először, mióta nagy útra kelt. Valahogy a férfi szavai, kedves mosolya és udvarias modora olyan nyugalmat és biztonságot sugároz, amilyet Yathnak már rég nem volt lehetősége érezni.*
- Kedves húga lehet, alig várom, hogy megismerhessem.
*A gyaloglás gondolata egyáltalán nem riasztja, elvégre maga is vándorféle. Az idő pedig valóban kellemes, akárcsak a társaság, s az előttük álló gyaloglás izgalmas beszélgetésekkel kecsegtet. A világért sem rontaná el ezt a tökéletes estét egy zötyögő, zörgő hintóval, ami elveszi az utazás szabad élményét. Ott nem érzi az arcát simogató hűs szellőt, nem hallja a madarak énekét, a fa leveleinek állandó zsongását. S kevesebb ideje lenne a számára oly szimpatikus férfi társaságában.*
- Ne fáradjon, szívesen sétálok egy ilyen csodás estén.
*Áll fel ő is, leporolva lila ruháját, s vállára vetve egy lágy szövésű kendőt, hogy védje magát az esti hűvösebb széltől. Lantját is hátára akasztja, batyuját pedig oldalára, s Dram mellé lép. Ha teheti, elegánsan belé karol, hisz alig akadhat olyan nő, aki ne élvezné egy ilyen úriember oldalán a sétát.*
//Kékvér//
*Milyen igaza is van az elfnek, és milyen szép szavakba önti véleményét... Yathlanae csak figyelmesen hallgat, cseppnyi csodálattal a szemében, mert mindig szerette az igényes beszédet, s költői szavakat. Dallamosak, kifejezőek, fülnek kellemesek.*
- Szebben aligha lehetett volna ezt megfogalmazni.
*Mosolyog kedvesen, s nyugodt derűvel gondol az előtte lévő időszakra, talán először, mióta nagy útra kelt. Valahogy a férfi szavai, kedves mosolya és udvarias modora olyan nyugalmat és biztonságot sugároz, amilyet Yathnak már rég nem volt lehetősége érezni.*
- Kedves húga lehet, alig várom, hogy megismerhessem.
*A gyaloglás gondolata egyáltalán nem riasztja, elvégre maga is vándorféle. Az idő pedig valóban kellemes, akárcsak a társaság, s az előttük álló gyaloglás izgalmas beszélgetésekkel kecsegtet. A világért sem rontaná el ezt a tökéletes estét egy zötyögő, zörgő hintóval, ami elveszi az utazás szabad élményét. Ott nem érzi az arcát simogató hűs szellőt, nem hallja a madarak énekét, a fa leveleinek állandó zsongását. S kevesebb ideje lenne a számára oly szimpatikus férfi társaságában.*
- Ne fáradjon, szívesen sétálok egy ilyen csodás estén.
*Áll fel ő is, leporolva lila ruháját, s vállára vetve egy lágy szövésű kendőt, hogy védje magát az esti hűvösebb széltől. Lantját is hátára akasztja, batyuját pedig oldalára, s Dram mellé lép. Ha teheti, elegánsan belé karol, hisz alig akadhat olyan nő, aki ne élvezné egy ilyen úriember oldalán a sétát.*
7962. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 12:41:51
Üzenet elküldve: 2020-05-11 12:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Cirielyna Dyhuv //
* Néma egyetértéssel hallgatja a tündér szavait. Valóban nehezebb lehet annak, aki csupán csupasz fenékkel vág neki a nagybetűs életnek. Másrészről viszont onnan csak felfelé vezet az út, míg Thea kénytelen számolni a bukás lehetőségével is. Jó volna úgy érvényesülnie a világban, hogy közben nem hoz szégyent házára, és az anyja fejére.*
- Ez még nem fordult meg a fejemben.* rágja át a lány javaslatát. Egyelőre nem látja magát egyik szerepben sem, de ki tudja mit hoz még az élet.*
* Az elmélkedés után ismét az alkotásé a főszerep. Revirthea arca felragyog Ciri elégedettségét látva.*
- Persze, lehet még rajta finomítani.*nézi meg több szögből is a végeredményt, de egyelőre nem másít rajta.* Tudod, ez könnyedén valósággá válhat. Csupán egy ügyes kezű tetoválómester kell hozzá és persze némi arany.* fürkészi Ciri pillantását mit szól az ötlethez.*
- Utóbbiban tudok segíteni.* tárja a másik elé korábbi ötletét.* Apámat üzleti ügyei a városhoz kötik, így nem olyan rég bérelt egy házat magának. Most nála időzöm, viszont a ház személyzete még elég foghíjas.* mosolyog a lányra, aki ezen a ponton már bizonyosan sejti Thea hová szeretne kilyukadni.* Nem várja el senki, hogy életed végéig ott szolgálj, de lehetne ez az első lépcsőfok a célod felé.* várja, hogy a másik miként reagál erre.*
* Néma egyetértéssel hallgatja a tündér szavait. Valóban nehezebb lehet annak, aki csupán csupasz fenékkel vág neki a nagybetűs életnek. Másrészről viszont onnan csak felfelé vezet az út, míg Thea kénytelen számolni a bukás lehetőségével is. Jó volna úgy érvényesülnie a világban, hogy közben nem hoz szégyent házára, és az anyja fejére.*
- Ez még nem fordult meg a fejemben.* rágja át a lány javaslatát. Egyelőre nem látja magát egyik szerepben sem, de ki tudja mit hoz még az élet.*
* Az elmélkedés után ismét az alkotásé a főszerep. Revirthea arca felragyog Ciri elégedettségét látva.*
- Persze, lehet még rajta finomítani.*nézi meg több szögből is a végeredményt, de egyelőre nem másít rajta.* Tudod, ez könnyedén valósággá válhat. Csupán egy ügyes kezű tetoválómester kell hozzá és persze némi arany.* fürkészi Ciri pillantását mit szól az ötlethez.*
- Utóbbiban tudok segíteni.* tárja a másik elé korábbi ötletét.* Apámat üzleti ügyei a városhoz kötik, így nem olyan rég bérelt egy házat magának. Most nála időzöm, viszont a ház személyzete még elég foghíjas.* mosolyog a lányra, aki ezen a ponton már bizonyosan sejti Thea hová szeretne kilyukadni.* Nem várja el senki, hogy életed végéig ott szolgálj, de lehetne ez az első lépcsőfok a célod felé.* várja, hogy a másik miként reagál erre.*
7961. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-11 10:02:47
Üzenet elküldve: 2020-05-11 10:02:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae bólogat, mert Cha'yss valóban jól érzi, nem rajong az ötletért, mondjuk nem nagy művészet ezt kiérezni a hangjából és a fintorból az arcán.*
- A várossal szemben vannak jelentős fenntartásaim. Nem láttad, hogy mit művelt a csőcselék, vagy csak a nyomait. De szerinted nem lesz tüske a szemükben egy újabb, hasonló valami?
*Aenae azóta fenntartással kezel bármit, ami a várossal kapcsolatos. Ha a Pinty a gazdagnegyedben lett volna, akkor az sem menekül meg, szóval tökéletesen jó helyen van ott, ahol van. Meg ha igazak a pletykák, és a mecénás megválogatja, hogy kiket engedjen be, akkor tényleg beszűkülne a vendégkör és ő sem mehetne kedvére.*
- Naaaaa!
*Fejezi ki felháborodását az orrának csipkedésére, fejét is félrefordítja, de ennél több energiát nem fektet a védekezésbe.*
- Közöttük nőttem fel, ott a lerombolt negyedben. Apám családja sosem vásárolt nemesi rangot.
*Mikor azt mondja, hogy "apám", akkor nem Kaganra gondol, Kaganra mindig Kaganként hivatkozik, ezt Cha'yss is megfigyelte.*
- Rögtön más polcon vagy, hiába vagy szemérmetlenül gazdag. Vannak barátaid, csak alkalomadtán éreztetik, hogy ők többek nálad, többek egy kutyabőrrel. A kívülállók számára persze ugyanaz a kaszt vagy, mint a többi gazdag. Aztán az élőholt háború alatt, vagy után elkezdett tönkremenni a vállalkozás és rögtön eltűntek a barátok is. Egyből nemkívánatos személy vagy olyan helyeken, ahol előtte örömmel láttak, sőt elvárták a jelenléted.
*Kamaszfejjel élhette meg az elszegényedésnek a folyamatát és nagyon megviselte és nem azért, mert nem kapott többé új ruhát, ha megrebegtette a szempilláit. Gondolatai kissé csapongnak, talán nem is többek egy kamaszlány sérelmeinél, de számára meghatározó élmények.*
- Aztán lesel az ujjad között, mikor rájössz arra, hogy semmihez sem értesz, de még lovagolni sem tudsz, mert az apád úgy gondolta, hogy a fiatal, gazdag lányoknak csak szépnek kell lenni és hímezgetni, táncolgatni, zenélgetni és hintón járni. Nem mintha akkoriban ne értettem volna ezzel egyet, csak rossz volt a felismerés, hogy ez egy kicsit kevés, ha már nincs pénzed. Persze nem állítom, hogy azóta sok dolgot megtanultam volna...
*Ez persze nem igaz, bájitalok kotyvasztásában például egészen jeleskedik és a mágiába is belekóstolt kicsit.*
- Jó, elfogadhatóan tudok már lovagolni.
*Ez a kijelentés kicsit áthallásos, tisztában van vele, de igazából kétértelműnek is szánta.*
*Aenae bólogat, mert Cha'yss valóban jól érzi, nem rajong az ötletért, mondjuk nem nagy művészet ezt kiérezni a hangjából és a fintorból az arcán.*
- A várossal szemben vannak jelentős fenntartásaim. Nem láttad, hogy mit művelt a csőcselék, vagy csak a nyomait. De szerinted nem lesz tüske a szemükben egy újabb, hasonló valami?
*Aenae azóta fenntartással kezel bármit, ami a várossal kapcsolatos. Ha a Pinty a gazdagnegyedben lett volna, akkor az sem menekül meg, szóval tökéletesen jó helyen van ott, ahol van. Meg ha igazak a pletykák, és a mecénás megválogatja, hogy kiket engedjen be, akkor tényleg beszűkülne a vendégkör és ő sem mehetne kedvére.*
- Naaaaa!
*Fejezi ki felháborodását az orrának csipkedésére, fejét is félrefordítja, de ennél több energiát nem fektet a védekezésbe.*
- Közöttük nőttem fel, ott a lerombolt negyedben. Apám családja sosem vásárolt nemesi rangot.
*Mikor azt mondja, hogy "apám", akkor nem Kaganra gondol, Kaganra mindig Kaganként hivatkozik, ezt Cha'yss is megfigyelte.*
- Rögtön más polcon vagy, hiába vagy szemérmetlenül gazdag. Vannak barátaid, csak alkalomadtán éreztetik, hogy ők többek nálad, többek egy kutyabőrrel. A kívülállók számára persze ugyanaz a kaszt vagy, mint a többi gazdag. Aztán az élőholt háború alatt, vagy után elkezdett tönkremenni a vállalkozás és rögtön eltűntek a barátok is. Egyből nemkívánatos személy vagy olyan helyeken, ahol előtte örömmel láttak, sőt elvárták a jelenléted.
*Kamaszfejjel élhette meg az elszegényedésnek a folyamatát és nagyon megviselte és nem azért, mert nem kapott többé új ruhát, ha megrebegtette a szempilláit. Gondolatai kissé csapongnak, talán nem is többek egy kamaszlány sérelmeinél, de számára meghatározó élmények.*
- Aztán lesel az ujjad között, mikor rájössz arra, hogy semmihez sem értesz, de még lovagolni sem tudsz, mert az apád úgy gondolta, hogy a fiatal, gazdag lányoknak csak szépnek kell lenni és hímezgetni, táncolgatni, zenélgetni és hintón járni. Nem mintha akkoriban ne értettem volna ezzel egyet, csak rossz volt a felismerés, hogy ez egy kicsit kevés, ha már nincs pénzed. Persze nem állítom, hogy azóta sok dolgot megtanultam volna...
*Ez persze nem igaz, bájitalok kotyvasztásában például egészen jeleskedik és a mágiába is belekóstolt kicsit.*
- Jó, elfogadhatóan tudok már lovagolni.
*Ez a kijelentés kicsit áthallásos, tisztában van vele, de igazából kétértelműnek is szánta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587