//Második szál//
//Zhorack Belturver figyelmébe//
*Ma viszonylag nyugis napja van. Az elmúlt pár hatot végigtanulta, és úgy gondolja neki is jár egy pihenő nap ezek után. Rengeteget görnyedt a könyvek felett, de megérett kemény munkájának gyümölcse, sikerült valamivel mélyebben megértenie a vízmágia működését. Alig várja, hogy valahol kipróbálja tudását, de nem most. Most csak lazítani akar egy kicsit, távol a nyüzsgő várostól.
Úgy dönt, meglátogatja azt az erdőszéli tisztást, amiről már hébe-hóba hallott többektől is. Távol a piactéren kiabáló öregasszonyoktól, távol a gazdagnegyedtől, távol mindentől. Tökéletes helynek tűnik egy kis kikapcsolódáshoz.
Útnak is indul a lány a Gazdagnegyedből, át a Templomkerten, a temetőn, végig a folyópart mellett, és meg is érkezik a tisztásra.
Nagyon megtetszik neki a hely. Olyan nyugodt, és körbeöleli a természet. Na meg a fák szinte majdnem geometriai kört rajzolnak. Meira meg van győződve, hogy ez bizony mágia műve, bár bizonyítéka nincs rá.
Órákat tölt el egy fa alatt ücsörögve, vagy épp a napon sütkérezve, aztán eljön az ideje annak, hogy most már visszamenjen a Namos Házba. *
~Merről is jöttem?~
Gondolkozik a lány. Igen, hisz ide könnyen eltalált, hisz csak a várostól kellett távolodnia az erdő felé, de most a sok fa, és a kör alakú tér megzavarja. Egyáltalán nem tudja merről jött, és az igazat megvallva nem is figyelte az utat, míg idefelé jött.
Újra bebizonyosodik a lány figyelmetlensége, fogalma sincs, merre kéne indulnia.
~Ajjaj, ajjaj! Már megint olyan buta vagy, Meira!~
*Forgolódik saját tengelye körül kétségbeesetten, de az összes fa ugyanolyan, semmi kiindulópontot nem talál, ami alapján emlékezhetne az útra. Így megy ez körülbelül negyed óráig, aztán feladja. Magát emészti, amiért megint ilyen figyelmetlen volt, s visszaül az alá a fa alá, amelyik alatt eddig is ült, térdeit magához húzza, és átöleli őket, fejét lábaira hajtja, és úgy várja, hogy valami csoda történjen.*