Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 405 (8081. - 8100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

8100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:16:01
 ÚJ
>Yenio Mirne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt


//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//

*Kicsit csalódott, hogy nem ismeri őket, viszont ennek a csekély információnak is örül.*
-Mondd csak, ha már idáig eljöttél velem, esetleg nem lenne kedved tovább kísérni? Lehet nem szereted őket, viszont mégis jobb a társaság. No persze ez a te döntésed.
*Mondja nyugodt hanggal a férfinak és reménykedik abban, hogy vele fog tartani. Reménykedik, hogy nem egyedül kell majd elmennie a találkozóhelyre, mivel nem nagyon ismeri az utat sem odáig. De már megszokta nagyjából az egyedül létet. ~Vajon velem tart majd?~*



8099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:14:59
 ÚJ
>Revirthea Thelawear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A smaragd és az ónix//

* Revi élvezi a férfi töretlen figyelmét, ahogy arca minden apró mozdulatát végigtanulmányozza.*
- Köszönöm.* zsebeli be a bókot. Sokszor illették már szép szavakkal, de egészen más ilyet hallani valakinek a szájából, akinek olyan tűz ég a szemében, mint Bonternosnak. Revirthea hosszan belebámul a férfi ónix tekintetébe és hagyja magát elmerülni az ott látott érzelmekben. Még soha egyetlen férfi sem mutatott ilyen elszánt vágyat iránta, ez egyben csalogató és ijesztő a fiatal lány számára, így igyekszik tisztázni néhány dolgot. Ideges, még a lélegzetét is visszatartja várva Ter miként reagál szavaira.*
- Köszönöm, hogy megérted.* sóhajt fel megkönnyebbülten. Van egy olyan érzése, hogy nem utoljára kerül terítékre ez a téma, de most boldogan hanyatlik a férfi mellé, hogy számára fontos dolgokról duruzsoljon a fülébe.
Revirthea hírhedten rossz emberismerő, de még ő is látja a férfi arcán átsuhanó fájdalmat. Sejti már, hogy olyan helye puhatolózik, ami kényes és kellemetlen a férfi számára. Ajkait összeszorítja, csendben, együtt érzőn figyel. Nem ilyen történetre számított. Szívére szomorúság ül, de ez semmi ahhoz a teherhez képest, amit Bonternos hordoz a lelkén. A sötételf reszkető kezéért nyúl, lágyan simogatni kezdi. Teheltelenség feszíti szét a belsőjét, legszívesebben megszabadítaná minden bánatától a másikat, de ez nem áll hatalmában. A férfi kezét a mellkasához húzza, Revi szíve fölé.*
- Nem mesére vágyom, hanem az igazságra. Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.* előre hajol s lágy csókot lehet a férfi ajkára. Ugyanazt a gyengédséget keresi, amit már megtapasztalt tőle.* Nem kell ezeket a terheket többé egyedül cipelned.* suttogja a férfi ajkai közé, majd visszaheveredik a fűre.
Számtalan kérdés motoszkál benne, de elűzi őket egy későbbi pillanatig. Helyette tovább hallgatja Bonternos szavait, melyekben lefesti az elképzelt jövőt. Ismét felemlíti a testvérét és hogy szeretné vele felvenni a kapcsolatot. Azon töri a fejét miként segédkezhetne ebben.*
- Mennyi ideje annak, hogy utoljára láttátok egymást a fivéreddel?* kérdez még egyet, majd hagyja, hogy Bonternos saját szája íze szerint alakítsa a beszélgetést.
Thea újra felnevet, amikor Bonternos felhívja a figyelmet az egyértelműre, miszerint igyekszik levenni őt a lábáról.*
- Egészen jó úton haladsz.* mondja arcán széles mosollyal.*
- Hm.* Figyelmesen szemügyre veszi a tincset, eljátszadozik vele ujjai között.* Egészen sok közös van bennünk.* mondja, mint egy összegzéseként a hallottaknak. Nyilvánvalóan a férfi is rendelkezik egy erős művészi vénával. Revirthea pedig szeretne mindent tudni, a versekről,a faragványokról. Egyszerűen mindenről. Azonban Ter átpasszolja neki a beszélgetés fonalát, így rajta a sor, hogy letekerje a gombolyagot.*
- Az én életem sokkal egyszerűbb. A szüleim eljegyzése már azelőtt megtörtént, hogy személyesen találkoztak volna. Tökéletes párosnak számítottak. Apám szállította a vagyont, anyám pedig a nemes vérvonalát. Nem igazán kedvelik egymást, azt hiszem sosem kedvelték.* fintorogva igyekszik felidézni egy olyan pillanatot, ami állítását meghazudtolná, de mindhiába.* Anyám nagyon csinos nő, néhány évvel idősebb apámnál. Apa megjelenése egészen átlagos, de nagy koponya és nagyszerű humora van.* mosolyodik el a lány, kihallani szavai közül, hogy édesapja igazán kedves a szívének.* Sokáig próbálkoztak hiába, úgy tűnt Eeyr nem akarja őket megáldani gyermekkel. Anyám mindenféle praktikához folyamodott, különös főzeteket próbált ki. Elég kétségbeesett lehetett, mert különben nem szívleli az ilyesmit. Hm. Sosem beszélt szívesen erről az időszakról, de aztán megfogantam én. Nem egy törékenyen, beteges ezüsthajú kislányra vágyott, de tudta, hogy többet nem remélhet.* Revi tekintete üressé válik ezen a ponton, anyja szavait idézi, amit egy veszekedésük alkalmával vágott a fejéhez.* Idővel megerősödtem és rácáfoltam azokra, akik azt állították nem élem meg a felnőttkort.* mosolyodik el és végigsimít ezüstös hajzatán.* A családban senkinek sincs ilyen hajszíne, azt hiszen ez egyfajta mellékhatása lehet a főzeteknek, amelyekkel anyámat kezelték.* vonja meg törékeny vállát.* Nem tudhatom biztosan, de nem is számít. Miután világra jöttem már nem kellett a szüleimnek elviselnie egymás társaságát. Apám ideje nagy részét a városban tölti, üzletel. Anya pedig a birtokon. Legalábbis eddig így volt. Aztán híre ment, hogy egyetlen leánya megszökött egy bizonyos társasági eseményről valami ismeretlen alakkal.* löki finoman vállba Bonternost.* Úgyhogy úgy döntött hosszas vívódás után, hogy csomagol és megtisztel bennünket személyes jelenlétével. Ezen a haton várható az érkezése. Arthenior nem lesz többé ugyanaz a hely.* nevet fel kínjában.*


A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 17:20:24


8098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:02:32
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Lóra(!), Pesti//

*Dora csöndben lovagol – lassan az erdőszéli tisztás felé haladnak –, és nem kommentálja Esti féltékenységgel kapcsolatos eszmefuttatását. Habár nagyon úgy látszik, hogy kettejük közül az elf az, akit érzelmileg jobban érint ez a fogalom. Nem tudni, Esti csak megjátssza-e a rideg, érzések nélküli nemes hölgy szerepét, vagy tényleg nem tud kötődni valakihez annyira, hogy ilyesmit érezzen. Dora már egy ideje kapargatja a felszínt, hogy rájöjjön, pusztán stratégiai céllal: annyira soha nem érdekelte mások lelkivilága, hogy éjszakákba nyúlva azt elemezze. Egy sötételfet feldarabolni még mindig érdekesebb, mint a lelki mélységeit faggatni, erről nehéz lenne a lányt lebeszélni. Sokan megpróbálták már lebeszélni róla… De nem sikerült. Ezért van most itt, ezért tagadták ki az otthonából, mikor még fiatal fruska volt, és ahelyett, hogy Eeyrért rajongott volna, a növény- és állatvilágot kutatta (túlságosan) behatóan. De azért a majdnem-barátnője elismerő szavai jól esnek neki a csókkal kapcsolatban, félig az emléktől, félig az elismeréstől el is vigyorodik.*
- Azért azt ne hidd, hogy ezért kölcsönadnám a kalapomat. Becses holmi. *Néz rá. Csak ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen akkor is féltékeny lenne, ha Esti a kalapját venné el, nem kérdés, hogy a kancellár miatt is gyakran megcsapja a féltékenység szele. Ahogy Habrertust gyötri, úgy magát is, Dora olvasatában éppen olyan ez, mint mikor megfenyegette a Tűtoronyban, hogy lelöki. Sőt, ennél a küldetésnél is eléggé osztoznak a veszélyben.*
- Férfias? Én? *Mordul fel, kizökkenve mély gondolatmenetéből.* Csak azért, mert én nem dinnye méretűre tömöm a fűzőmet, nem leszek kevésbé nő, mint te! *Kiált rá a másikra, és mogorván elfordítja a fejét, inkább nézi a tájat, semmint ezt a piszok elfet. Meg a látványosan nagyobb méreteit. Sajnos Dora nagyon jól tudja, hogy Esti nem tömi a melltartóját.*
- Csak hogy tudd, remek színész vagyok. Korábban is adtam már elő. Az énekléssel is próbálkoztam, de az annyira nem megy. Verselni, azt tudok. *Elvégre ha már testileg nem ajándékozta meg a természet, legalább az intelligenciájával felvághat. Esti magyarázatát a családjáról érdeklődve fogadja, persze a csipkelődés sem maradhat el, de Dora lenyeli a mondanivalóját, és nem fejti ki, hogy eszében sincs összeszűrni a levet Esti még kiállhatatlanabb kormos bandájával. A mondottakon azért eltöpreng, mert gúny ide vagy oda, ha a Dwirinthalen-ház nagyobb dicsfényben tündökölne, mint… nos, most, akkor a támadásuk sem lenne lehetetlen. Viszont bárhogy is nézi, ha jól állna a család, nem kötne szövetséget Amonnal, és Esti sem hetyegne a kancellárral. Valószínűleg alaposan betett nekik a lázadás.*
- És miből feltételezed azt, hogy sikerül majd összeterelni azokat a rokonokat? Gondolom, a lázadásban mindenki máshol kötött ki. *Vélekedik, és kíváncsian fürkészi Estit.* Elvégre te egészen Amonig jöttél. *Ez csak egy elmélkedés, sajnálat nem hallatszik Dora hangjában. Inkább a kíváncsiság munkál benne. Ha tudná, hogy valahol még húsz másik Esti rejtőzködne, jobban aggódna, például a saját torkáért, de egyelőre minden rendben.*
- Hát, a pestisjárványból tudjuk, hogy van egy efféle hajlamotok. Vagy legalább is neked. *Utal arra, hogy segítenek a nehezebb helyzetben lévőkön. Ez sem elismerés, Dora nem úgy adja elő, inkább ténymegállapítás, de ha valaki szeretné, éppen kihallhatja belőle az efölötti örömöt is. Persze érthető, hogy Estinek hasonlóan vannak kérdései, eleve az érdekes, hogy ketten keltek útra… megint.*
- A levelekkel elhárult rólunk egy kis felelősség. Ha valami hiba csúszna a kis tervedbe, és én maradtam volna ott, *biccent fejével a város felé* akkor nem csak a megbízónk feje gurulna, hanem az enyém is. *Elégedetten nyújtózik a nyeregben, és halványan elmosolyodik.* Meg hát… az egész terv, hogy a városba rohanjunk, az enyém. Miért ne aratnám le a babérokat? *Kérdezi a szokásos, pökhendi stílusában, de közben a fülében csengenek a kancellár szavai, és mindaz, amit nem köt Esti orrára a tervet illetően.*


8097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:29:59
 ÚJ
>Revirthea Thelawear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Első találkozás//

* Csendesen veszi tudomásul Ally figyelmeztetését. Revirthea egészen hozzászokott már a kíváncsi pillantásokhoz. Gyerekkorában különc viselkedése hívta fel rá a figyelmet, majd anyja közbenjárásának köszönhetően az emberek érdeklődése egyre inkább megjelenésére terelődött. Csinos ruhácskák, édes pofika, kifogástalan frizurák. Anyja szerint ez jó dolog, Revi azonban sosem kívánta magának ezt, de különösebben nem is zavarja.
A dicsérő szavak sokkal élénkebb reakciót váltanak ki belőle. Elégedetten elmosolyodik és igyekszik megtartani a felvett pozíciót. Kellemes csevegésre tett kísérlete kisiklani látszik.*
- Részvétem.* fordul Allyfelé, hogy a szemébe nézhessen.*
- Ez rettenetes.* csóválja fejét szomorú hitetlenkedéssel. Egyetlen tizenegy éves gyermeknek sem szabadna egyedül megküzdenie a világgal. El sem tudja képzelni milyen kétségbeejtő lehetett egy ilyen tragédia után egyedül maradni. Revirthea őszintén kétli, hogy ő képes lett volna megőrizni józan elméjét.*
- Sajnálom.* szorul el a torka megpillantva a legördülő könnycseppeket. Csupa közhely jut csak eszébe, nem tudja mit mondhatna, így inkább csendben marad. Ally ismét tanúbizonyságot tesz arról, milyen erős jellem. Felülkerekedve bánatán igyekszik vidámabb mederbe terelni a beszélgetést.*
- Rendben! Benne vagyok!* csap le rögtön a felkínálkozó lehetőségre. Egyáltalán nincs ellenére a lány ötlete, sőt.*
- Dehogynem! Nagyon is szeretném.* erősködik tovább. Máris mozdulna, hogy kicsit előrébb ficeregjen a nyeregben helyet adva Allynek, amikor Wolly éles hangja a levegőbe hasít. Thea is felsikkant ijedtében, ujjai olyan erősen kapaszkodnak a kápába, hogy úgy érzi elfehéredett ízületei nyomban kipattannak a helyükről. Arca sápadt, gerince mentén izzadság csepp gurul végig. Meg se mer nyikkanni, miközben figyeli, ahogy a félelf megnyugtatja hátasát.*
~ Valami rosszat tettem?~
* Merül fel benne nyomban a kérdés, amit Ally sietve meg is válaszol.*
- Én nem láttam semmit.* motyogja kissé bugyután. Láthatóan még mindig az iménti hatása alatt van.*
- Nagyon jól bánsz vele.*mondja elismerőn, amint a szíve kezd visszatalálni normális ritmusába.*
- Lehet nem örül neki, hogy egy idegen van a hátán.* gondolkodik el. Kissé el van bizonytalanodva, nem tudja, hogy áll-e még a korábbi terv és lesz e közös lovaglás, vagy sem. Egy része szeretne visszatérni a biztonságot jelentő talajra, de kalandkedvelő énje vágyik rá, hogy megtapasztalja milyen is az ügetés.*


A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 15:33:43


8096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 11:46:38
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Nem haragszik meg Titthy pimasz visszaszólásáért, ennél nagyobb komiszságokhoz van szokva, mert hát az ő játszótársai nem éppen jól neveltek. Ami azt illeti, még ingerli is a játékos kedvét, hogy a tündérke ilyen csalafintán bosszantja őt. Kacagtatja a dolog, bár sokat nem tud nevetni, mert a levegőt a futáshoz kell beosztania, s bizony eléggé szűkén van.
Mikor aztán diadalt arat és úgy hiszi, önerőből elkapta a tündért, akkor dagad a melle a büszkeségtől, de még így sem jut belé elég levegő egy ideig.*
- Én fárasztottalak ki téged! - *Felel vissza, s elkerüli figyelmét az az apró tény, hogy míg róla csorog a veríték és majd kiköpi a tüdejét, addig a lány sokkal jobb állapotban üldögél mellette. Hát elkapta, vagy nem? Szóval biztos, hogy ő fárasztotta ki a tündért és nem fordítva!
A lány javaslatára hanyatt dől a fűben, aztán meg oldalra fordul, mert úgy jobban esik a köhögés.
A kérdésre Felhő felé néz, aki tényleg kicsit bizarr látványt nyújthat. Nagyon csontos, bár a bundája egy kicsit elfed ebből, jóllehet az is csomós és piszkos. És nagyon ritkán csóválja a farkát, többnyire a lábai közé húzza, testbeszéde folyton félelemről árulkodik.*
- Igen. - *Lihegi Ruuno, majd köhög még egyet, de lassan kezd megnyugodni és levegőhöz jutni.*
- Gyere ide Felhő! Nem bánt, ő csak Titthy, a barátom. - *Szól oda a kutyának és próbálja közelebb csalni, de az eb ugyan nem mozdul.
Ruuno kicsit bosszankodva föláll, majd odasétál Felhőhöz és megtolja hátulról két kezével. A kutya nem ellenkezik, totyogva enged a szelíd erőszaknak, s hagyja magát Titthyhez vezetni.
Mikor ott vannak, Ruuno visszaül a lány mellé, s feje így egy magasságba kerül Felhőével, aki végül leül előttük. Szomorú fejét a kis törpe felé fordítja és félősen húzódik oda hozzá, orrát a fiú füle mögé dugva és megnyalogatva. Tetszhet neki az izzadsága sós íze, mert többször is végignyalja Ruuno halántékát.*
- Na, hagyd abba! - *Nevetgél a fiú és elhúzza a fejét.*
- Ő Felhő. Megsimogathatod. - *Fordul Titthy felé büszkén, mert szereti, hogy van egy kutyája, még akkor is, ha az olyan gyáva, mint Felhő. Meglepő gyengédséggel néz az állatra és simogatja meg a fejét.
A tündérnek talán nem annyira csábító az eb simogatása, mert tényleg elég koszos, és akárcsak a gazdája, büdös is. Meglehet, egymás szagához is hozzáadnak, mert együtt szoktak aludni.
Ha Titthy mégis vállalkozna rá, hogy kedveskedjen a kutyának, akkor az engedni fogja, bár elsőre félősen elhúzza a fejét és megszagolgatja az apró kezet.*


8095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 10:55:34
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Elsőnek úgy tűnik, hogy Ruuno másra gondolhatott, s Titthyt mulatatja a dolog. Végül aztán a törpe is rájön a tréfára, s most már ő is jó kedvvel követi.*
- Nem baj!* Kiáltja Ruunonak, mikor az csalásnak nevezi, hogy futását időnként némi repüléssel is megtűzdeli. Tudja, hogy csalás, de ha már móka, akkor legyen igazi.
Mikor megáll, és Ruuno is beéri, az eredmény szemmel látható. Jól kifárasztotta szegény törpét. De végül is csak utoléri, s ezt egy finom hátba veréssel is megerősíti.*
- Bocsánat, ha nagyon kifárasztottalak.* S ezzel ő is helyet foglal Ruuno mellett a fűben.*
- Azért minden rendben, ugye? Dőlj hátra nyugodtan, és nyújtózkodj egyet, ha úgy könnyebb.
*Nem mosolyog ugyan, de szeme csillogása jelzi, hogy vidám, és kezdi nagyon élvezni a törpe társaságát. Már el is felejtette azokat az undok megnyilvánulásokat a beszélgetésük elején.*
- Igen, gyorsabb voltál.* Erősíti meg, s látja, mennyire örül győzelmének a kis kölyök.
Felhő is letáborozik a közelben, s így közelebbről is szemügyre véve elég bizarr látványt nyújt.*
- Ő a te kutyád?* Kérdezi Ruunotól, akinek - reméli - sikerült kifújnia magát egy kissé.*


8094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 04:56:37
 ÚJ
>Sotheodan Egarsteholl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//

-Mint mondtam, nem tudok róluk semmit, de ha kíváncsi vagy miért nem mész a kikötőo erdősségbe? Ott van a találkozójuk a szöveg alapján.
*Mondja a férfinak. Ő a legszívesebben távol maradna tőlük. Minden bizonnyal csak a bajt hozhatnák a fejükre. Ezt nem szívesen vállalja. Ha lehetséges inkább elkerüli a bajt. De a férfinak ez úgy tűnik fontos, így több negatív megjegyzést csak magában tesz. Nem tudja, hogy a férfi kér-e kísérőt, bár nem szívesen tartana vele. Lehet, hogy csak ki akarják zsebelni a naiv embereket.*


8093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 00:21:08
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Ha valamiben, akkor emelgetésben van tapasztalata, úgyhogy azért fogja át úgy a lányt, ahogy, mert tudja, hogy így van rajta a legjobb, legbiztosabb fogás. Nem mellesleg így éri fel kényelmesen, mert a tündér egy kicsivel még mindig magasabb nála. Az ilyen szemérmességek miatt az ő feje még nem fáj, hogy mit illik és mit nem, ehhez túl fiatal még. Nem is nagyon értené, ha rászólnának azért, mert a lányt a fenekénél fogta meg.
Na, de olyan sokáig Titthynek nem is kell elviselnie a kis törpe közelségét. És mekkora a meglepetés, mikor a lány még a szárnyait is beveti, hogy gond nélkül érjen földet!
Ruuno teljesen odáig van, hogy Titthy tud repülni, próbál még a háta mögé kerülni, hogy tovább nézhesse a szárnyakat. És persze eszébe jut egy csomó dolog, de mielőtt szólhatna, vagy kérdezhetne, a lány fogócskára hívja.
Ennek most annyira nem örül, mert a futásban nem valami ügyes és különben is, most derült ki, hogy megtalálta az egyik kicsi tündért, akiről Ukrom beszélt és ezért egy csomó kérdése volna hozzá!
Egyenesen megijed, hogy Titthy most itt fogja hagyni, amiért fölfedezte a titkát és soha nem éri őt utol és akkor fújhatják a jutalmukat!*
- Hé! Várj meg! - *Kiáltja és nekiiramodik. Erre a háta mögött nyüszögést hall, s ahogy hátrapillant, látja, hogy Felhő is fut velük, mert megijed, hogy itt hagyja őt.*
- Nem megyek sehova, csak futkosósat játszunk! - *Kiáltja hátra futtában a kutyának.*
- Hé, ez csalás! - *Szól ez meg előre, mikor Titthy megint csak segíti magát a szárnyaival.*
- Naa! - *Hangzik fel később ismét a panasz, de közben már nevetős a hangja, mert mókás látvány a szaladó, repkedő tündér és el is hiszi most már, hogy tényleg csak játszanak és nem elszökni akar a lány.
Ezután meg már nem beszél, csak liheg, mert hamar kifárad és az egész feje vörös lesz a megerőltetéstől. Csak azért nem adja fel, mert úgy látja, hogy Titthy is kezd fáradni, ugyanis egyre közelebb és közelebb kerül hozzá.
Ruuno egészen bedől a trükknek és máris büszke magára, mert végre egyszer nyerni fog ebben a játékban és nem csak gáncsolással!
Ha Titthy hagyja magát elkapni, akkor a kis törpe a hátát üti meg finoman.*
- Megvagy! - *Kiáltja, vagy inkább lihegi. Mert örül ugyan, de teljesen kifogyott a szuszból.*
- Pihenő... - *Sóhajtja, jelezve, hogy a visszavágóval várna egy kicsit és egyből le is roskad a földre. Teljesen leizzadt, még köhög is. Jó volna most inni, de a szökőkút messze van.*
- Gyorsabb voltam! - *Büszkélkedik vigyorogva, mert erre valahogy még talál levegőt két köhögés között.
A kutya megállt a közelükben úgy három lépésre, most ott toporog bátortalanul, fejét félősen lehajtva.*


8092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:47:49
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Nos, kicsit tényleg megbánja a dolgot, mert van egy szaga a törpének. Ennek ellenére nem szól semmit. Furcsának találja, hogy a feneke alatt karolja át, s ha a fenekénél tette volna, akkor bizony kedvesen szóvá tenné. Fel is emeli a törpe, s egy elég érdekes helyzetbe kerül így a kis tündér. Már-már kezdi magát feszélyezve érezni, mert hát Ruuno feje kicsit közel kerül a lányka intim testrészéhez, de még ezért sem szól. Kényelmetlen egy kicsit, hogy a fej be is nyomja kissé a hasát, de szerencsére még tud lélegezni. Mondjuk Titthy amúgy sem egy nehéz lány, szóval emiatt is könnyű lehetett felemelni.
Hamarosan vissza is kerül a földre, aminek következtében kis híján elveszti egyensúlyát. Picit fel is emelkedik a talajról, hogy aztán biztos lábbal érkezzen vissza. Ez az emelkedés nem több négy-öt centinél. Ruuno meglepetten fedezi fel aprócska szárnyait. Szembefordul a törpével, úgy felel:*
- Igen, mert tündér vagyok.
*Emlékszik, hogy a kölyök kinevette őt, amikor a szüleiről kérdezte, de Titthy nem teszi. Nem egy bosszúálló típus. Azonban mielőtt bármit is szólhatna a gyerek, csak annyit mond:*
- Kapj el, ha tudsz.
*S kacagva futásnak ered. Nevetése akár egy pici csengettyű. Egyszer-kétszer beveti szárnyait is, így elvileg távolabbra kerül Ruunotól, ha csak nem annyira gyors, hogy máris utoléri. Egy kis idő múlva azonban szándékosan lassít, s úgy tesz, mintha kifáradna. Ezzel akarja segíteni a törpét, ha még nem kapta el. És nem utolsó sorban ezzel akar örömöt is szerezni neki.*


8091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:28:39
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Nem is hagy túl sok lehetőséget a lánynak a tiltakozásra. Legfeljebb az tartaná vissza, ha Titthy határozottan rászólna, hogy ő ezt nem szeretné, vagy ha elszaladna előle.
Ehelyett azonban még engedélyt is kap, úgyhogy teljesen bátran lép a lány elé és karolja át úgy nagyjából a feneke alatt.
Meglehet, Titthy ekkor már bánja a dolgot, a kis törpe ugyanis nem éppen tiszta és ilyen közelről már érezni, hogy a szaga sem egy rózsalugasé, de ekkor már nincs túl sok esélye menekülni. A kölyökben ugyanis tényleg van erő, s mivel olyan alacsonyan van a súlypontja, elég szilárdan is áll a talajon. A vékonyka kis tündér testét sikeresen megemeli. Ekkor már eszébe jut a szálka is a kezében, mert ahogy tartja a lányt, a szálka is nyomja a tenyerét. De most állja a fájdalmat, mert nagyon szeretné megmutatni, hogy ő mennyire erős.
Bozontos üstöke Titthy hasának nyomódik, s egy darabig a földet nézi így, fejét oldalt fordítva, de aztán a szeme sarkából fölfigyel valami libbenésre a lány háta mögött. Most veszi észre a szárnyait és igencsak elcsodálkozik.
Egy kis időre csak bámul, aztán hirtelen leteszi a tündért, jobb esetben a talpára, de ez a lány ügyességén is múlik.
Aztán Titthy háta mögé kerül és száját eltátva bambul a szokatlan testrészre.*
- Neked szárnyaid vannak. - *Közli a lánnyal, mint valami újdonságot, hátha ő is meglepődik.*


8090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:01:34
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Már a beleegyezés előtt is eléggé lelkes volt Ruuno, hát még, miután Titthy belemegy a játékba. Nagyokat pislog az ismeretlen nevek hallatán. Na jó, a bújócska még tiszta neki. A gurulósról még nem hallott, de a neve alapján arra tud gondolni, hogy oldalvást fekszenek a fűben, és így gurulnak. Bár ez izgalmasabb úgy, ha egy dombról lefelé csinálja az ember. Titthy imádta a dombról való gurulást. Mindig jól bele is szédült, s mikor leért, néhány másodpercig a földön kellett feküdnie, mert forgott vele az egész világ. Talán a botozást is el tudja képzelni, de hát az mégiscsak túl harcias egy ilyen aprócska tündérleánynak. Meg kicsit veszélyesnek is tartja, ha az, amire gondol: a két fél egymásnak megy egy-egy bottal. Szédítő sebességben zúdulnak rá az újabb és újabb ötletek. A kődobálást ő akkor élvezi igazán, ha vízbe dobálhat. Csak úgy a vakvilágba köveket dobálni nem olyan izgalmas. De nem feledkezik meg arról, hogy ő ment bele. Utólag sem bánja a dolgot, s továbbra is szívesen játszik Ruunoval. Csak jussanak dűlőre. De úgy fest, hogy ez meg is lesz, mert a törpi új ötlete, hogy versenyezzenek azzal, hogy egymást felemelik.*
- Hát jó, felemelhetsz, ha szeretnéd.* Mondja, s ha Ruuno derékon kapja, nem tiltakozik. Csak azt reméli, hogy nem fogja leejteni, amilyen kis vehemens. De egyelőre megbízik Ruunoban.*


8089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:54:41
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*A kis törpe arca fölragyog, mikor Titthy beleegyezik, hogy a barátja lesz és még játszani is fog vele. A kérdésre kapásból sorolja a játékokat, de úgy, mintha ezeket a megnevezéseket mindenkinek ismerni kellene, mert hát elég tapasztalatlan még és nem is a legokosabb gyerek lanawinon.*
- Bújócskát? Vagy gurulósat? Vagy botozhatunk? Vagy pörgőset, aztán versenyzünk? Vagy gyűjtögetőset? Vagy dobálhatunk követ... - *Kapkod, mert örül, hogy végre van kivel játszania. Nem mintha ne volnának barátai, de velük most összeveszett, meg amúgy is ki szokták hagyni a játékokból, mert kicsi. Titthyben ellenben lett egy saját barátja, aki véleménye szerint csak az övé és nem is szándékozik megosztani a többiekkel. Még Rheyrával sem!*
- Vagy versenyezhetünk, hogy ki bírja fölemelni és tovább megtartani a másikat! Én nagyon erős vagyok ám! - *Jön a következő ötlete, ő pedig meg is indul Titthy felé, hogy szavait bizonyítsa.*


8088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:06:37
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Meglepi a törpe kérdése, de egyébként semmi kifogása nincs ellene. Látja, hogy mennyire lelkes, ezért sincs ellenvetése.*
- Játszhatunk, miért ne.
*S Titthyre is átragad Ruuno lelkesedése. Régen volt már, hogy valakivel játszott, s ebből a szempontból még lélekben gyerek. Ő viszont nem bánja.
Szemmel láthatóan Ruuno meg Lihanechről nem hallott még. Így legalább egyensúlyba került a mérleg.
Titthy abbéli sejtése, hogy a kölyök csak az ég alatt él, beigazolódik. Értőn bólint is Ruuno szavaira.
A kérdés a barátságra vonatkozóan váratlanul éri. Sosem kérdeztek tőle még ilyet, és ugyan van egy-két barátja, de ilyen nyíltan egyszer sem fejezték ezt ki. Ennek ellenére ezt sem bánja. Nagyon szívesen barátja lesz a törpének. Különben meg azon se csodálkozna, ha valójában nem is lennének barátai. Ha ez így van, akkor Titthy az első.*
- Öh, persze, leszek a barátod.
*Arról fogalma sincs, hogy mit tudnának játszani, de majd kialakul az.*
- És mit játszunk?
*Furcsa érzés kimondani ezt a szót, de mivelhogy lelke még gyerek, jól esik neki.*


8087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:59:49
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

- Az jóóó! Akkor játszhatunk együtt? - *Lelkesül fel, mikor kiderül, hogy nincs senki a lánnyal, aki őt elkergethetné a közeléből. Még el is mosolyodik, úgy várja izgatottan Titthy válaszát és töpreng rajta, hogy az ilyen gyerekek mit szoktak vajon játszani? Testtartása azt tükrözi, hogy máris készen áll mondjuk fogócskázni, vagyis futkosósat játszani, ahogy ők nevezik...
De közben érkezik még kérdés, ami megnevetteti. A lány szabadkozására nem felel, csak nevetgél tovább, kiélvezve, hogy ő lehetett az okosabb egyszer. Szegény nem tudja, hogy még ezúttal is tévedett.
A Lihanechre csak pislog elgondolkodottan, merthogy fogalma sincs róla, hogy az hol van. De tényleg nem lehet messze, ha a lány egyedül jött onnan. Az olyan gyerekek, akiknek vannak szüleik, nem tudnak úgy vigyázni magukra, azért vannak szüleik. Úgyhogy nekik nem is szabad olyan messzire menniük és akárhova, mint nekik, akik az utcán élnek! Ezt Ruuno tudja jól. Vagyis ő magában így értelmezi a dolgokat.*
- Hát én csak innen... tudod, Artheniorból. - *Nem érti a kérdést, de úgy gondolja, Titthy azt kérdezi, hogy ő hol lakik.*
- Leszel a barátom? Játszunk? - *Tér aztán egyből a lényegre.*

A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 17:01:20


8086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:12:22
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Most már világos Titthy számára, hogy valamiféle kíséretet vagy felügyeletet, esetleg társat keres Ruuno, aki hozzá tartozhat. Ezért nyugtató jelleggel felel a feltett kérdésre:*
- Teljesen egyedül vagyok.
*Szeme tágra nyílik a törpe szüleire vonatkozó válaszra. Nem lehet azt mondani a tündérről, hogy tájékozatlan, de ez az információ még neki is új. Sosem hallott eddig olyasmiről, hogy a törpéknek nincsenek szülei. ~De akkor hogyan születnek? Lehet, varázslat által jönnek világra.~ Jól ki is nevetik, de nem veszi rossz néven. Csipkelődésnek fogja fel.*
- Oh, ne haragudj, ezt tényleg nem tudtam.
*Eddigelé Keletenről sem hallott. ~Biztos az is egy város lehet.~ Az meg sem fordul a fejében, hogy Ruuno esetleg kitalált mesékkel szórakoztatja. De különben ha így is lenne, nem bánná. Kedveli a gyerekeket, s különös mód ők is mintha vonzódnának hozzá. Biztosan az apró termet teszi. Ha ez igaz, akkor pedig lám, előnye is lehet annak, hogy valaki ilyen pici. Bár meg kell hagyni, hogy a tündérek amúgy sem a magasságukról híresek, kiváltképp Titthy nem.*
- Nem, nem Keletenből jöttem. Na jó, hát igazából nem is annyira távoli az a város, ahonnét származom. Lihanechi vagyok.
*Nem félrevezetés gyanánt mondta nem is oly régen a "távoli kisváros" kifejezést, csak úgy, hogy esetleg felcsigázza kicsit Ruuno érdeklődését.*
- Na és te honnét származol?
*Elég furcsának érzi ezt a kérdést, látva a vad és szakadt öltözetet. Nem lepődne meg, ha azt felelné az apróság, hogy az utca az ő otthona. Akár szívesen meg is osztaná hajlékát Ruunoval, ha az kívánja. Persze egyelőre nem veti fel ezt az ötletet, hiszen csak nem régen találkoztak.*


8085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:37:38
 ÚJ
>Odenravia Beulistuxa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szőke virágszál//

*A semmitmondó egyszavas felelet kissé letöri Ode elégedettségét és jó pár negatív gondolat fut végig az elméjén. ~Velem van baja? Mostantól ilyen lesz? Ez a valódi éne? Keveslem és utálom mostantól ezt a tetves szót~ és még kitudja mit folyt vissza magában, hasonlóa gondolataiban. Odenravia hamar felpattan energiától telten, így nincs szükség a felhúzására, de jót mulat hozzá képest mennyire lomha a férfi. ~Így könnyű lesz leúsznom~ bazsalyog magában, majd az őt érő ezúttal terebélyesebb felelet némiképp felvidítja, de talán a sértettség miatt vagy, mert oly máshogy lesz furcsa a szőkeség gyomra ezúttal ő lesz a rövidke válasz gazdája. *
- Egyetértek, köszönöm! *Szavai után, már hűségesen követi is a fél- elfet oda ahol hálát mond hosszú nadrágjának, mely védi a rengeteg csalóka gaztól. *
- Válassz most te témát! Kíváncsi vagyok mi érdekel téged a világból.
*Feleli hátsószándékkal miszerint megnézi nem e ismerte vissza a férfit, hiszen pillanatok alatt szinte unalmas lett a számára Wil*



8084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:01:39
 ÚJ
>Törpi Ruuno avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*A lány válaszára abbahagyja a nézelődést és egy kicsit elcsodálkozik. Jobban is megnézi a vele szemben állót, de továbbra is úgy találja, hogy nem úgy néz ki, mint aki hozzá hasonlóan az utcán élne.*
- Akkor egyedül vagy itt? - *Puhatolózik, s azért a biztonság kedvéért még egyszer körbenéz.
Titthy kérdésére aztán a fejét rázza, mint aki valami nagy képtelenséget hallott és fölnevet.*
- Heh... De hát én törpe vagyok! Nekem nincsenek szüleim. Még ennyit sem tudsz?! - *Kicsit ugyan gúnyos, de még jóindulatúan, érezhető, hogy mulattatja a dolog, hogy ez a lány azt hitte, neki is lehetnek szülei. Jót nevet rajta.*
- És te akkor olyan messziről jöttél?... Nem Keletenből? - *Bök kérdést a kérdés után, mert eszébe jut, hátha a lány onnan jött, abból a Wegtorenből, ami "keletenben" van, ahol sok a törpe.*


8083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 11:56:53
 ÚJ
>Bonternos Buzlerynk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A smaragd és az ónix//

*Bonternos először íriszekkel mered a mellkasának védelmébe menekült lányra végül, csak gyengéden elmosolyodik és a finom ezüst tincsekbe vezeti ujjait, ha azt a másik is, úgy kívánja kettejük közötti gyengéd cirógatásként. Amikor Thea messzebb kerül tőle ezúttal ő érez sürgető vágyat, hogy újból közel kerülhessenek. Revirthea bársonyos kacaja abban a pillanatban Ter számára a legértékesebb drágakővé válik és tudja ezentúl minden egyes nap látni szeretné kedvese arcán. *
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz. *Suttogja csodáló szemei kíséretével és bizony, ha a nő gondolatai szavak lennének a sötételf válasza az lenne talán, még jobban is érzi azt a kínzóan tökéletes tüzet. A hajába simuló apró kéz minden érintését kiélvezi és kissé bele is dörgölőzik a számára, oly imádott mozdulatba. Mindig is szerette, ha a haját piszkálták az pedig, hogy ezt az a nő teszi aki iránti érzéseire nincsenek eléggé gyönyörű szavak az, már teljes eufória. Thea szavai meglepik, de látva azt a kétségbeesett feszengést még a szíve is összeszorul. *
- Sajnálom, kicsim. *feleli bűnbánóan és egyedül talán egymásra találó kezeik tartják benne a lelket. *
- Persze, hogy várhatunk! Mondtam semmit nem fogok rád kényszeríteni és azt is megígértem, hogy várni fogok rád bármiről is legyen szó. *A hirtelen a férfit megrohamozó rengeteg kérdésre azt sem tudja hol áll a feje, de aztán amint a másik mellé telepszik az oldalára fekve újra csengenek elméjében a szavak amelyeknek a családi része mélységes keserűséggel tölti el. *
- Szóval, a családom... *Ízlelgeti a szavakat, és már tudja ez nem lesz könnyed, mint a tollpárnás álmok. *
- Ugye beszéltem, már neked a nagyapámról amikor a Romvárosban jártunk. Remek ember volt, tisztességes és tanult komornyik, sok gazdagabb családnál szolgált, amíg maga is azzá vált amíg a negyed le nem pusztult. Szerintem kedvelted volna az öreget, ha illik ilyet mondani ő volt a kedvenc családtagom, egyszerűen megértett. Egyetlenegy gyermeke volt az apám akiről máig nehézkesen beszélek. Édesanyám mindennél jobban szerette, és csak néhány portréról ismerem, de azt tudom gyönyörű leány volt és az az ember akit rokonomnak kell neveznem sohasem érdemelte volna meg, bár erről a nagyapának más volt a nézőpontja. Ő mindig azt mondta atyánk tele van érzelemmel és Ley'ukea képes volt belőle a legjobbakat kihozni. Azonban ő meghalt. Gondolom érdekel, hogy miért. Nagyon törékeny asszony volt, vékony és gyermekként elképesztően beteges. Ez pedig a felnőtt korában sem változott annyira, hogy túl élje két ikerfiú születését. Szóval igen van egy öcsém, akit mindennél jobban szeretek még akkor is, ha a gyilkos apám a saját képére formálta amikor a serdülőkorba lépett. Addig elválaszthatatlanok voltunk és sokan képtelenek is voltak megkülönböztetni neki, csak a szeme volt szebb. Rikító égkék íriszei voltak, az egész falu a csodájára járt, jó férj lett volna. Noha fizikailag nem halt meg amikor én új életet kezdtem, de néha mégis, úgy érzem a lelke, már elveszett. Amikor szajhát fizetett neki apám vagy amikor lovagnak küldte aki nem ismert könyörületet és, csak hamar inkább fosztogató barbár lett, cinikus minden ami én nem. Egy ideje, már nem láttam többet nem tudok mondani róla. A nagyapám alig pár éve hunyt el, nála laktam felnőtt korom hajnala óta. Egy kereskedő családhoz szegődtünk, tündérek voltak. Akik nem fizették ki akkor amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, csak mert elszökött egy madaruk és azt hitték a nagyapám lopta meg mit sem érő házukat. Szörnyű hideg volt, Pristle pedig, már öreg. Se gyógyszer, se tűzifa, se nem következő esztendő a két boldog szeme számára. Erről pedig nem szeretnék gyakran beszélni. Kevés személyt ítélek el, de az atyám gondolatától remeg minden porcikám a dühtől, bárcsak boldog mesét mondhatnák most neked. *Ter nem nagyít szavain a kezei kocsonyaként remegnek, míg ónixaira szemhéja zárul lélegzete pedig valahol az ordítást tartja vissza ami a kíntól ered. *
- A terveim egyszerűek, bár sosem fogyok ki belőlük. Szerintem a célok életnek minket én szerintem nem léteznék tervek nélkül amik elcsendesítik állandóan kattogó fejem. Szeretném befejezni a nagyapám házát, ott élni és tanulni abból a rengeteg könyvből, ha fiatalon lett volna lehetőségem lehet tudós lennék, de ez már sosem derül ki. Az egyetlen tudományom, hogy jól írok verset az éjszaka leple alatt megbújva az egyedüli homályban. Szeretnék egy állandó és biztos munkát a rengeteg alkalmi bizonytalanságok helyett, amivel majd eltarthatom a családom. Egyszerű ember vagyok, nem engedhetek meg magamnak égbe nyúló álmokat, de egyszer szeretnék lóhátra ülni valakivel, és csak egy hétvégén bejárni az utakat. Még sosem jártam a tengernél, szívesen úsznék benne és hasonló egyszerű dolgok. Egyszer szeretnék gyerekeket is, de nem ma, lehet még évtizedeket kell várnom addig vagy ami, majd következik. Legfőképp a boldogságra vágyom, a többi igazából, csak bónusz. Illetve, szeretném még látni az öcsémet mielőtt meghalok. Ha ott lenne a menyegzőmön, azt nem tudnám hálával kifejezni. Hiányzik és mégiscsak ő a családom. *Fejezi be keserű mosollyal mondandóját, és finoman végig igyekszik simítani a másik kecses oldalán. *
- Ez nagyon búskomor lett. Úgyhogy kötelességemnek érzem, hogy most vidámabb semmiségekről beszéljek neked. Kiskoromban elhatároztam, hogy megszelídítek egy farkast és mindenhová magammal fogom vinni, persze ez még nem jött össze. A kedvenc színem a zöld és szeretek párna csatázni. Egyszer amikor a háznak a falait festegettem felírtam rá egy verset, amit most az ágyam takar. Annyira megtetszett, hogy nem volt szívem lekenni, de sajnos nagyon csúnya az írásom, így nem maradhatott fedetlen. Gyermekkoromban gallyakat gyűjtöttem, amikből jelenleg egy csomó kifaragott evőeszközöm van, egy sípom, egy sámlim és még pár dolog. Szóval értek a fafaragáshoz és szeretem is csinálni. Egyszer, ha szeretnék készítek neked valami szép medált. A kedvenc ételemet én találtam ki. Titkos recept szóval, csak akkor fogod megkóstolni, ha egyszer eljössz hozzám ebédre. Félretéve azt, hogy minden második mondatommal leakarlak venni a lábadról... Van egy apró, hófehér tincs a hajamban gyermekkorom óta. Nézd! *Keresgeti lelkes mosollyal az arcán a fehér tincset, míg végül tényleg megtalálja és odavezeti a nő kecses ujjait ahhoz a pár szálhoz ami sose nő, de mindig ott rejtőzködik. *
- Most te jössz!



8082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 09:13:01
 ÚJ
>Wheritthyä Horborhusz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//

*Titthy el sem tudja képzelni, hogy a kis törpe miért nézelődik ennyire. ~Talán keres valamit. Vagy valakit.~ Bemutatkozás gyanánt is egy elég tömör feleletet kap. De legalább lényegre törő. Amikor pedig az óvatos kérdést hallja, megvilágosodik. ~Ó, akkor biztosan a szüleimet kereste.~ Elképzelését igazolja, hogy Ruuno megint félénken nézelődik. Erre elmosolyodik, ami amúgy nem szokott sűrűn előfordulni. Nem azért, mert örökösen komor vagy búvalbélelt, egyszerűen csak nem fordul elő gyakran, hogy mosolyog.*
- A szüleim egy távoli kisvárosban élnek.
*Teljesen őszintén beszél. Hisz nem is lenne oka hazudni. Meg egyébként nem is szokott.
Hogy Ruuno mit feltételez róla, nem tudja, de gyanakszik arra, hogy gyereknek nézi. Gyakorta előfordul apró termete meg kislányosnak tűnő hangja miatt. Egyelőre azonban nem szól arról, hogy kicsikét idősebb már a gyerektől, mert nem akarja elriasztani.
A következő kérdését kissé óvatosan teszi fel. Nem akarja, hogy a kis kölyök azt higgye, le szeretné rázni. Elvégre kezd nagyon jó irányba menni ez a kis találkozás.*
- És a te szüleid hol vannak?
*Arcán már nem látszódik, hogy néhány perce még szundított egy keveset.
A szálkatémát meg egyelőre szándékosan nem feszegeti. Nagyon úgy tűnik, hogy Ruuno megfeledkezett róla. De ha később, amíg a társaságában lesz, és valami baj történik vele, akkor ismételten megpróbál segíteni.*


8081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 00:27:27
 ÚJ
>Revirthea Thelawear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A smaragd és az ónix//

* Revirthea arcát a férfi mellkasába fúrja, így Bonternos nem fedezheti fel vonásai között megbúvó visszás érzéseket, amikor az együtt hálást említi. Sosem aggatta volna magára korábban a prűd jelzőt, de most mégis zavarba ejtőnek találja, hogy a férfi milyen könnyedséggel beszél a szenvedély kiteljesedésének legfelsőbb formájáról. Egyetlen csók is képes sarkaiból kifordítani a világát. El sem tudja képzelni, sőt, nem is szabadna, hogy elképzelje. Marnak bele ujjai kétségbeesetten Ter ingének könnyű anyagába. Sürgető vágyat érez, hogy más mederbe terelje a beszélgetést.
Teret enged némi csintalankodásnak. Miközben rákészül a vallomásra, növeli a köztük lévő távolságot, de csak éppen annyira, hogy ismét zavartalan egymás szemébe nézhessenek. Így láthatja, ahogy Bonternos vonásai ellágyulnak és a sötételf nevetésben tör ki. Revi ezt a hangot egészen lefegyverzőnek találja, ajka mosolyra húzódik, majd halkan felkacag, ahogy a férfi gyengéden a hátára dönti. Ezüst haja legyezőként terül szét az illatos gyepen. Ter apró csókokkal halmozza el homlokát, még több kacajt csalva elő a lányból. Arcuk olyan közel kerül egymáshoz, hogy lélegzetük összekeveredik. Zöld szemében gyengédség csillan, talán vágy is. Azon jár az esze, vajon a férfi is azt a tűzet érzi, amit ő. Mozdulatlan várakozik, de Bonternos ajka ezúttal a tenyerén csattan. A belsőséges gesztus simogatja a lelkét, szabad kezének ujjait a férfi sötét tincsei közé futtatja, azokkal játszadozik, míg a másik beszél.*
- Várhatunk azzal is, hogy ezt a témát újra szóba hozzuk?* kérdi feszengve.* Tudod, hogy mi...* képtelen ennél pontosabban körülírni a szeretkezést. Ostobának és gyerekesnek érzi magát miatta, de még nem áll készen rá, hogy erről beszélgessenek. Ujjaik összefonódnak, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.*
- Szeretnék mindent tudni rólad. A gyerekkorodról, a családodról, a terveidről, hogy miként képzeled el a jövőd.* előredől, a sárga szalag kicsúszik a hajából, de észre sem veszi.* Mesélj nekem Ter, mesélj magadról.* támaszkodik meg a könyökén válaszra várva.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9119-9138