Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:45:14
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:45:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet keresve, mást találva//
~ Hogy baszná meg a szerencsém... ~
*Venthelnek őszintén szólva a töke kivan az egésszel. Talán egy "Támadj meg" feliratú tábla van a hátán? Vagy a szaga okozza ezt? Esetleg a feje? A feje semmiképp, mert az elmúlt időben igencsak sokat változott az ábrázata, mégsem történt semmi javulás. Lehet, hogy egyszerűen csak az istenek átkozták el ilyen balsorssal.*
- Jó, leszarom, hogy néztek ki a démonok? *Ha a nő nem hajlandó válaszolni, akkor Venthel emelt hangon emlékezteti rá.* - VÁLASZOLJ!
*A mélységi halálra vágyó könyörgésére egyelőre nem reagál. Nincs oka megölni, csak egy zavart asszony aki potenciálisan Norgen áldozata lehet. Inkább megvédené, mintsem véget vetne az életének, de ez a későbbi tetteitől függően jócskán változhat.*
~ Hogy baszná meg a szerencsém... ~
*Venthelnek őszintén szólva a töke kivan az egésszel. Talán egy "Támadj meg" feliratú tábla van a hátán? Vagy a szaga okozza ezt? Esetleg a feje? A feje semmiképp, mert az elmúlt időben igencsak sokat változott az ábrázata, mégsem történt semmi javulás. Lehet, hogy egyszerűen csak az istenek átkozták el ilyen balsorssal.*
- Jó, leszarom, hogy néztek ki a démonok? *Ha a nő nem hajlandó válaszolni, akkor Venthel emelt hangon emlékezteti rá.* - VÁLASZOLJ!
*A mélységi halálra vágyó könyörgésére egyelőre nem reagál. Nincs oka megölni, csak egy zavart asszony aki potenciálisan Norgen áldozata lehet. Inkább megvédené, mintsem véget vetne az életének, de ez a későbbi tetteitől függően jócskán változhat.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:38:46
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:38:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet keresve, mást találva//
* Nincs már ereje teljében, hiszen egész éjjel ébren volt, harcolt, futott és a többi. Illetve egyébként is egy alacsony mélységi nőstény, s mint ilyen, ha kipihent lenne és nem gyötörnék pokoli rémálmok, akkor sem biztos, hogy fel tudná venni a versenyt Venthellel. Így pedig mire kettőt pislanthatna, újra a földön találja magát. Háta sajog az eséstől, de amikor meglátja a kardot, rákjárásban hátrálni kezd. *
– Kurva démonok, akik meg akartak ölni! * Nem érti, ez miért olyan fontos most, de nem titkolózik. Megáll a menekülésben, és összefüggéstelen zagyvaságokról kezd beszélni. *
– Meg is öltek. És a testemből lakmároztak, aztán felégettek. Vagyis… Nem. Ez csak álom volt, de mégsem. Kurva démonok baszakodnak velem. Megátkoztak a boszorkánykurvák és démonkurvákat küldtek rám! * Miután ezeket kimondja, szeme felcsillan, ahogy összerakódik benne a kép. *
– Szúrj csak le. Ölj meg! Akkor talán végre véget ér ez a rémálom!
* Nincs már ereje teljében, hiszen egész éjjel ébren volt, harcolt, futott és a többi. Illetve egyébként is egy alacsony mélységi nőstény, s mint ilyen, ha kipihent lenne és nem gyötörnék pokoli rémálmok, akkor sem biztos, hogy fel tudná venni a versenyt Venthellel. Így pedig mire kettőt pislanthatna, újra a földön találja magát. Háta sajog az eséstől, de amikor meglátja a kardot, rákjárásban hátrálni kezd. *
– Kurva démonok, akik meg akartak ölni! * Nem érti, ez miért olyan fontos most, de nem titkolózik. Megáll a menekülésben, és összefüggéstelen zagyvaságokról kezd beszélni. *
– Meg is öltek. És a testemből lakmároztak, aztán felégettek. Vagyis… Nem. Ez csak álom volt, de mégsem. Kurva démonok baszakodnak velem. Megátkoztak a boszorkánykurvák és démonkurvákat küldtek rám! * Miután ezeket kimondja, szeme felcsillan, ahogy összerakódik benne a kép. *
– Szúrj csak le. Ölj meg! Akkor talán végre véget ér ez a rémálom!
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:28:37
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:28:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet keresve, mást találva//
*Megint valami a hátának ütődik, de kisebb slunggal, viszont most ott is marad. Mint egy bögöly a ló tökére, úgy rácsimpaszkodik a mélységi Venthelre. Megint lép kettő nagyot, hogy megmaradjon az egyensúlya, s sikerrel is jár, nem borul el. Miközben az idegen éppen a fülébe rikácsol, ő igyekszik lerázni magáról azt.
Talán a messzeségből úgy tűnhet, mintha egy szerelmes férfi a hátán cipelné kedvesét, azonban közelebb lépve más a helyzet. Venthel igyekszk megragadni valamit, ami által le tudja szedni magáról a vérmes kormost, végül a kezei a nő bokáin állapodnak meg, s arra rámarkolván nagyot ránt rajtuk. A nő lebillenhet, mert hirtelen már nem érez súlyt magán, s háta mögött talán egy tompa puffanást is hallani vélt. Az biztos, hogy már nem fogja tudni kivonni magát az egészből, de miközben majd' megsüketült a sötételftől, azért elcsípett egy félmondatot.*
- Milyen démonokról beszélsz? *Szól szigorú hangon, miközben kardot ránt.* - Beszélj asszony, nem tréfálok! Milyen démonok voltak?!
*Teljesen átmegy bosszúálló üzemmódba. A démonok említése Venthel számára olyan, mintha átkapcsolnának rajta valamit, s szeme is szinte másképp villog, mint az előbb. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
A hozzászólás írója (Pusztai Venthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.08 00:31:03
*Megint valami a hátának ütődik, de kisebb slunggal, viszont most ott is marad. Mint egy bögöly a ló tökére, úgy rácsimpaszkodik a mélységi Venthelre. Megint lép kettő nagyot, hogy megmaradjon az egyensúlya, s sikerrel is jár, nem borul el. Miközben az idegen éppen a fülébe rikácsol, ő igyekszik lerázni magáról azt.
Talán a messzeségből úgy tűnhet, mintha egy szerelmes férfi a hátán cipelné kedvesét, azonban közelebb lépve más a helyzet. Venthel igyekszk megragadni valamit, ami által le tudja szedni magáról a vérmes kormost, végül a kezei a nő bokáin állapodnak meg, s arra rámarkolván nagyot ránt rajtuk. A nő lebillenhet, mert hirtelen már nem érez súlyt magán, s háta mögött talán egy tompa puffanást is hallani vélt. Az biztos, hogy már nem fogja tudni kivonni magát az egészből, de miközben majd' megsüketült a sötételftől, azért elcsípett egy félmondatot.*
- Milyen démonokról beszélsz? *Szól szigorú hangon, miközben kardot ránt.* - Beszélj asszony, nem tréfálok! Milyen démonok voltak?!
*Teljesen átmegy bosszúálló üzemmódba. A démonok említése Venthel számára olyan, mintha átkapcsolnának rajta valamit, s szeme is szinte másképp villog, mint az előbb. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
A hozzászólás írója (Pusztai Venthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.08 00:31:03
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:14:26
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet keresve, mást találva//
* A férfi, akit kis híján sikerült fellöknie, tovább sétál, mintha mi sem történt volna. Annottah épp nemrég harcolt egyszerre két ellenféllel, miközben azelőtt nem sokkal hányta össze a tisztást, és nem aludt egész éjjel, valami boszorkányság miatt. Hát persze, hogy nem hagyja annyiban, hogy csak úgy faképnél hagyják. Feláll a földről, megtörli száját, és hörögve Venthel után fut. Ezúttal szándékosan próbálja leteperni a földre, azáltal, hogy a hátára ugrik, és ha sikerrel jár, a haját kezdi tépni. *
– Kinek képzeled magad, te mocsoklelkű? Ha tudnád, milyen démonokkal találkoztam éjjel, rögtön összefosnád a bokádat! Büdös kölyök! * Ha sikerül koszos körmeivel megkapaszkodni a másikban, akkor minden erejével próbálja kibillenteni az egyensúlyából. *
* A férfi, akit kis híján sikerült fellöknie, tovább sétál, mintha mi sem történt volna. Annottah épp nemrég harcolt egyszerre két ellenféllel, miközben azelőtt nem sokkal hányta össze a tisztást, és nem aludt egész éjjel, valami boszorkányság miatt. Hát persze, hogy nem hagyja annyiban, hogy csak úgy faképnél hagyják. Feláll a földről, megtörli száját, és hörögve Venthel után fut. Ezúttal szándékosan próbálja leteperni a földre, azáltal, hogy a hátára ugrik, és ha sikerrel jár, a haját kezdi tépni. *
– Kinek képzeled magad, te mocsoklelkű? Ha tudnád, milyen démonokkal találkoztam éjjel, rögtön összefosnád a bokádat! Büdös kölyök! * Ha sikerül koszos körmeivel megkapaszkodni a másikban, akkor minden erejével próbálja kibillenteni az egyensúlyából. *
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:06:38
Üzenet elküldve: 2026-03-08 00:06:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet keresve, mást találva//
*Értetlen fejjel nézi a mélységi futási ívét, konkrétan elindul a tisztásról, és egy félkörívet leírva halad egyenesen visszafelé, de Venthel irányába. Valószínűleg mocsárrészeg. Kit érdekel. Sarkon fordul, hogy kedvenc fájának dőljön, elköltsön valami reggelinek gúnyolhatót, ami a kis szütyőjében még maradt, talán hunyjon is egy fertályórára.
Öröme nem tart sokáig, mert hirtelen valami nekiütődik hátulról, és egy másodpercre kiszalad belőle a szusz, és egynéhány lépést meg kell tennie előre, hogy ne boruljon fel. Megfordulni sincs ideje, már a fülét sérti a rikácsolás.
Lassan pörgeti meg testét a hang irányába, és minő meglepetés, a részeg kormos az!
~ Ennyit a csendről... ~
Éppen nyújtaná a kezét, hogy felsegítse, mert bár legyen bármennyire is kettyós, mégsem egy Sa'ni, így a fiú utálatát sem vívta ki, mikor újra beszédre nyitja a száját, s Venthel megfagy a mozdulatban. Egy másodpercre értetlenül pislog, egy másikra undor ül ki az arcára, egy harmadikra pedig visszarántja kezét oldala mellé, s sarkon fordulva folytatja az útját, belül legyintve erre a félhülyére.*
*Értetlen fejjel nézi a mélységi futási ívét, konkrétan elindul a tisztásról, és egy félkörívet leírva halad egyenesen visszafelé, de Venthel irányába. Valószínűleg mocsárrészeg. Kit érdekel. Sarkon fordul, hogy kedvenc fájának dőljön, elköltsön valami reggelinek gúnyolhatót, ami a kis szütyőjében még maradt, talán hunyjon is egy fertályórára.
Öröme nem tart sokáig, mert hirtelen valami nekiütődik hátulról, és egy másodpercre kiszalad belőle a szusz, és egynéhány lépést meg kell tennie előre, hogy ne boruljon fel. Megfordulni sincs ideje, már a fülét sérti a rikácsolás.
Lassan pörgeti meg testét a hang irányába, és minő meglepetés, a részeg kormos az!
~ Ennyit a csendről... ~
Éppen nyújtaná a kezét, hogy felsegítse, mert bár legyen bármennyire is kettyós, mégsem egy Sa'ni, így a fiú utálatát sem vívta ki, mikor újra beszédre nyitja a száját, s Venthel megfagy a mozdulatban. Egy másodpercre értetlenül pislog, egy másikra undor ül ki az arcára, egy harmadikra pedig visszarántja kezét oldala mellé, s sarkon fordulva folytatja az útját, belül legyintve erre a félhülyére.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:56:49
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:56:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csendet keresve //
* Fut, amennyire legyengült teste engedi. A város felé, legalábbis azt hiszi. Ám úgy tűnik, annyira szem elől veszítette már a valóságot, hogy az irányt se tudja betájolni. Nem érti, mi történik vele, állandóan csak a korábbi rémálmai erősödnek benne. Legalább szomjan már nem fog halni, de továbbra is hányingere van, és gyengébbnek érzi magát, mint valaha. Rövidesen a tisztáson találja magát. Nem pont ugyanazon a részen, mint korábban, de attól még ez is a tisztás. Hátra-hátranéz, hogy nem üldözik-e. Egészen biztosan üldözik, de nem biztos benne, hogy halandók. Talán szellemek. A gyilkosok. Azok a látképek a rémálmaiból. Pihenni szeretne végre, de az egész biztos, hogy nem fogja lehunyni a szemeit egy jó ideig még. A legutóbbi próbálkozás nem sikerült túl jól. Egészen el van veszve a gondolataiban, így észre sem veszi Venthelt, akibe egészen egyszerűen sikerül beleszaladnia. Ő feldől és hasra esik. Hogy a másikkal mi történik, azt nem tudhatja, de most nem is érdekli. *
– A mocskos kurva anyátokat, nem kaptok el! * Egyből megfordul, hogy legalább láthassa a feltételezett rosszakaróját. Nos, abban nem téved, hogy valóban egy életre kelt rémálommal néz szembe, de valahogy mégis meglepődik. Azt hitte, az elf vagy a kis ork kurva került valahogy elébe, de ez most egy harmadik. *
– Te is kérsz? * Kérdi fenyegetően, miközben próbál feltápászkodni a földről. *
* Fut, amennyire legyengült teste engedi. A város felé, legalábbis azt hiszi. Ám úgy tűnik, annyira szem elől veszítette már a valóságot, hogy az irányt se tudja betájolni. Nem érti, mi történik vele, állandóan csak a korábbi rémálmai erősödnek benne. Legalább szomjan már nem fog halni, de továbbra is hányingere van, és gyengébbnek érzi magát, mint valaha. Rövidesen a tisztáson találja magát. Nem pont ugyanazon a részen, mint korábban, de attól még ez is a tisztás. Hátra-hátranéz, hogy nem üldözik-e. Egészen biztosan üldözik, de nem biztos benne, hogy halandók. Talán szellemek. A gyilkosok. Azok a látképek a rémálmaiból. Pihenni szeretne végre, de az egész biztos, hogy nem fogja lehunyni a szemeit egy jó ideig még. A legutóbbi próbálkozás nem sikerült túl jól. Egészen el van veszve a gondolataiban, így észre sem veszi Venthelt, akibe egészen egyszerűen sikerül beleszaladnia. Ő feldől és hasra esik. Hogy a másikkal mi történik, azt nem tudhatja, de most nem is érdekli. *
– A mocskos kurva anyátokat, nem kaptok el! * Egyből megfordul, hogy legalább láthassa a feltételezett rosszakaróját. Nos, abban nem téved, hogy valóban egy életre kelt rémálommal néz szembe, de valahogy mégis meglepődik. Azt hitte, az elf vagy a kis ork kurva került valahogy elébe, de ez most egy harmadik. *
– Te is kérsz? * Kérdi fenyegetően, miközben próbál feltápászkodni a földről. *
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:39:43
Üzenet elküldve: 2026-03-07 23:39:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás. Az elmúlt időkben, ha ki kellett szellőztetnie a fejét, ezt a helyet választotta, s most sem tesz másképpen. Norgent mintha a föld nyelte volna el, bár tudja, hogy nincs ilyen szerencséje, az a démonfajzat nem fog pusztulni addig amíg ő személyesen nem szúrja keresztül fekete szívét. Frusztrált viszont, hisz hiátust ért el nyomozásában, s nem tudja, merre keresse tovább a nőt, azon felül, hogy Selyemrévben valahol.
Az a szálfa termetű ember sem volt hasznára, nem hitte el, hogy azt a fiút magával ragadta a szörnyeteg, és faképnél hagyta. Természetesen meg tudja érteni, fordított helyzetben ő sem vélekedett volna másképp, minthogy a másik teljesen megkattant és látomásokat hisz valódinak.
A tisztás csendessége viszont mindig meg tudja nyugtatni. Egy darab otthon ebben a nyüzsgő és állandóan hangos koszfészekben. Ahogy a szél cirógatja a füvet, annak hangja, látványa az otthoni búzatáblákra emlékezteti, s a nedves föld illata szinte hozza magával anyja frissen sült kenyerének illatát is.
Valahol pár ugrásnyival arrébb hárman dulakodnak, vitatkoznak, tudja is ő, bánja is ő. Nem foglalkozik velük, és szíve mélyéről kívánja, hogy bárminemű bajuk is van, vigyék máshová. Tiszteljék a helyet, s őrizzék meg csendjét.*
Az a szálfa termetű ember sem volt hasznára, nem hitte el, hogy azt a fiút magával ragadta a szörnyeteg, és faképnél hagyta. Természetesen meg tudja érteni, fordított helyzetben ő sem vélekedett volna másképp, minthogy a másik teljesen megkattant és látomásokat hisz valódinak.
A tisztás csendessége viszont mindig meg tudja nyugtatni. Egy darab otthon ebben a nyüzsgő és állandóan hangos koszfészekben. Ahogy a szél cirógatja a füvet, annak hangja, látványa az otthoni búzatáblákra emlékezteti, s a nedves föld illata szinte hozza magával anyja frissen sült kenyerének illatát is.
Valahol pár ugrásnyival arrébb hárman dulakodnak, vitatkoznak, tudja is ő, bánja is ő. Nem foglalkozik velük, és szíve mélyéről kívánja, hogy bárminemű bajuk is van, vigyék máshová. Tiszteljék a helyet, s őrizzék meg csendjét.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-03 15:51:11
Üzenet elküldve: 2026-03-03 15:51:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Pont arra amire a férfi gondol. Még a végén valami taknyos orrú gyereknek nézi aki épp nem bírta ki hazáig, hogy elvégezze a dolgát. Ha pedig még megemlítené, hogy egy gyereknek néz ki. Hamar eltünne a most barátságos mosoly az arcáról. És szikrákat szóró szemekkel hajítaná hozzá azt a dohos illatú lópokrócot amit a másik köpönynek használ.
Ám szerencséjére a férfinak, se járókelőnek nem fordul meg rossz a fejében, és Nimo sem sértődik meg. Így nyugodtan és kényelmes tempóban haladhatnak a város felé. Ha majd úgy hozza az útvonal majd megmondja a haladási irányt. De még a tisztáson egyszerű a navigálás.*
- Igen.
*Erősítí meg másikban a gondolatot. Nem is akár milyen. De ezt inkább meghagyja majd a pillanatnak ha majd saját maga láthatja meg Nixomiát a másik.*
- Nem nem. Csak cseléd.
*Javitja ki a másikat egy kényelmetlen kacajjal. Nem szeretné ennél jobban alá ásni magát. Hogy egy mágusnak készülő tündért csak így le lehet venni a lábáról.*
- Akkor a magad ura vagy mint ő. Csak az úrnő itt szerzett magának címet. Tán te is azért vagy itt?
*Lépked a másik mellett mosolyogva. Mert a vastag köpönyeg miatt egyáltalán nem fázik most alsó fele.*
*Pont arra amire a férfi gondol. Még a végén valami taknyos orrú gyereknek nézi aki épp nem bírta ki hazáig, hogy elvégezze a dolgát. Ha pedig még megemlítené, hogy egy gyereknek néz ki. Hamar eltünne a most barátságos mosoly az arcáról. És szikrákat szóró szemekkel hajítaná hozzá azt a dohos illatú lópokrócot amit a másik köpönynek használ.
Ám szerencséjére a férfinak, se járókelőnek nem fordul meg rossz a fejében, és Nimo sem sértődik meg. Így nyugodtan és kényelmes tempóban haladhatnak a város felé. Ha majd úgy hozza az útvonal majd megmondja a haladási irányt. De még a tisztáson egyszerű a navigálás.*
- Igen.
*Erősítí meg másikban a gondolatot. Nem is akár milyen. De ezt inkább meghagyja majd a pillanatnak ha majd saját maga láthatja meg Nixomiát a másik.*
- Nem nem. Csak cseléd.
*Javitja ki a másikat egy kényelmetlen kacajjal. Nem szeretné ennél jobban alá ásni magát. Hogy egy mágusnak készülő tündért csak így le lehet venni a lábáról.*
- Akkor a magad ura vagy mint ő. Csak az úrnő itt szerzett magának címet. Tán te is azért vagy itt?
*Lépked a másik mellett mosolyogva. Mert a vastag köpönyeg miatt egyáltalán nem fázik most alsó fele.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-03 13:33:52
Üzenet elküldve: 2026-03-03 13:33:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Ha hidegebb lenne, a fiúnak gőzölögne a feje, mint egy kondér ragu, amit a havas táj mélyén főz két útonálló.
~ Mégis milyen rosszra gondolnának?! ~
Egy pillanatra a kósza gondolat is átfut fején, hogy mégis mire, s a gondolatra a vér is kiszalad fejéből, talán a szíve is kihagy kettőt.
~ Messziről ezt a lányt össze lehetne téveszteni egy gyermekkel... Én meg itt pirongok! ~
Legszívesebben kardjába dőlne, lehetőleg a Tanácsház tetejéről indulva, hogy biztos legyen dolgában. Vagy páncélostul a Meredélybe ugrana, az is egy csábító ötlet.
Elnagyolt kézmozdulattal jelzi a lánynak, "csak utánad", majd ha az nem ellenkezik, akkor indulnak is vissza a város irányába. A köpenyének mosása hallatán csak felhorkant magában, mert ő bizony nem ért a mosáshoz, pénze meg nincs szappanra, általában a folyó avagy egy patak az, ahol ki szokta lötypölni ruháit, oszt' csókolom.
Szemei aztán kelletlenül sandítanak oldalra útitársára, ahogy az megemlíti a lovagságot.*
- Úr... úrnő? * ~ Wylem, minél hamarabb el kell tűnnöd innét. Még a végén be akar majd mutatni neki, mint lovagot a lovagnak. ~ Nyel egyet a gondolatra. ~ Ő meg majd bemutatja a nyakad a kardjának, amiért egy halott lovag szerelését hordod és lovagnak adod ki magad. ~ * - Nem tudom melyik úrnő a te úrnőd, ellenben igen, én is lovag vagyok, ámbátor nem állok egy nemes -vagy kompánia szolgálatában sem.
*Elenged egy gyors kacajt, melyet Annimon akár rokonszenve kifejezésének is tekinthet, azonban Wylem csak a gyomorgörcsét szeretné oldani.*
- Mágcseléd? *Kérdezi érdeklődve, örül, hogy terelődik a téma.* - Az meg micsoda?
*Lassan a tisztás szélére érnek, a Piactér már tisztán látszik.*
*Ha hidegebb lenne, a fiúnak gőzölögne a feje, mint egy kondér ragu, amit a havas táj mélyén főz két útonálló.
~ Mégis milyen rosszra gondolnának?! ~
Egy pillanatra a kósza gondolat is átfut fején, hogy mégis mire, s a gondolatra a vér is kiszalad fejéből, talán a szíve is kihagy kettőt.
~ Messziről ezt a lányt össze lehetne téveszteni egy gyermekkel... Én meg itt pirongok! ~
Legszívesebben kardjába dőlne, lehetőleg a Tanácsház tetejéről indulva, hogy biztos legyen dolgában. Vagy páncélostul a Meredélybe ugrana, az is egy csábító ötlet.
Elnagyolt kézmozdulattal jelzi a lánynak, "csak utánad", majd ha az nem ellenkezik, akkor indulnak is vissza a város irányába. A köpenyének mosása hallatán csak felhorkant magában, mert ő bizony nem ért a mosáshoz, pénze meg nincs szappanra, általában a folyó avagy egy patak az, ahol ki szokta lötypölni ruháit, oszt' csókolom.
Szemei aztán kelletlenül sandítanak oldalra útitársára, ahogy az megemlíti a lovagságot.*
- Úr... úrnő? * ~ Wylem, minél hamarabb el kell tűnnöd innét. Még a végén be akar majd mutatni neki, mint lovagot a lovagnak. ~ Nyel egyet a gondolatra. ~ Ő meg majd bemutatja a nyakad a kardjának, amiért egy halott lovag szerelését hordod és lovagnak adod ki magad. ~ * - Nem tudom melyik úrnő a te úrnőd, ellenben igen, én is lovag vagyok, ámbátor nem állok egy nemes -vagy kompánia szolgálatában sem.
*Elenged egy gyors kacajt, melyet Annimon akár rokonszenve kifejezésének is tekinthet, azonban Wylem csak a gyomorgörcsét szeretné oldani.*
- Mágcseléd? *Kérdezi érdeklődve, örül, hogy terelődik a téma.* - Az meg micsoda?
*Lassan a tisztás szélére érnek, a Piactér már tisztán látszik.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-03 08:46:14
Üzenet elküldve: 2026-03-03 08:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*A borús ég továbbra is elfojtja a napot ami mögötte bujkál. A szürke fodrozott lepedő, mint valami régi öreg fogadóé lenne. Azért képtelen visszatartani egy egy foltnyi napsugarat ami azért melengetni képes a tisztást. A szél hasonlóan az égbolthoz a mai nap már hozzászokott hűvösségével suhan végig. Nimon is, aki rendesen meg is rezzen amint megérzi ezt magán.
Tekintete ennek ellenére mégis az égre szalad egy pillanatra. Mert meg merne rá esküdni mintha dörgést hallott volna a messzeségből? Lehet tényleg valami vihar közeleg. Sőt talán már esne is? Mert a másik arcán mintha pár cseppet vélne felfedezni. Vagy azok talán izzadtságcseppek lennének? Elvégre is, a feje is olyan vörös lett egy pillanat erejéig.*
- A végén még valaki rosszra gondolna.
*Rázza meg a fejét nedves nadrágjával kapcsolatosan. Sebaj, majd otthon megszárítkozik. Ennyit erről a délutáni sétáról.
Lustán fortyogó bosszúsága is hamar elillan, amikor is egy újabb meglepetés éri.*
~ Ilyen érzés úrihölgynek lenni? ~
*Kerekednek ki a szemei, ahogy a számára nehézkes köpönyeg a hátára terül. A szaga nem zavarja, érzett ő már rosszabbat is a faluján. Sőt ha már így meg van említve, pontosan is erre emlékezteti. Az otthon illatára. Ahol semmi sem volt új. Minden örökölve volt az előző generációtól. Legyen az sapka, kabát, tányér, edény vagy éppen egy pokróc.*
- Oh. Köszönöm. Igazán.
*Mondja hálálkodva, majd egy amikor maga mögé tekint látja is, hogy a földre ér a hosszúkás anyag. Le is hajol, felgöngyöli és maga köré tekeri. Mintha valami ruha darab lenne. A melege pedig most különösen jól esik neki.*
- Így, nem szeretném, hogy a végén neked is mosni kelljen.
*Mondja egy barátságos biccentéssel. Ami után pedig az illető még a nevét is megmondja. Az apró szürkés szemek nagyra nyílnak a csodálattól, majd apró kuncogás miatt szűkölnek is össze.*
- Bambaságod?
*Kérdez vissza mosolyogva.*
- De te is egy lovag vagy mint az úrnő?
*Jön is az újabb kérdés tőle, majd ekkor jön csak rá, hogy a nevét még el se mondta.*
- Annimon Negereth. Mág.. Vagyis egy cseléd inkább.
*Pirul el kissé szégyenérzetében az arca. Miért is mutatkozna be úgy mint egy mágus tanonc. Hát még egy apró szikrát sem képes kipattintani ujjai közül. Az a tanácsosi szerepkör pedig még jócskán odébb van Nixomia mellett is. És legyen magával őszinte az ember. Jelen pillanatban a házi munkán kívül sokat nem tesz az úrnő Kúriáján sem. De legalább nem egy naplopó, aminek azért örül.*
*A borús ég továbbra is elfojtja a napot ami mögötte bujkál. A szürke fodrozott lepedő, mint valami régi öreg fogadóé lenne. Azért képtelen visszatartani egy egy foltnyi napsugarat ami azért melengetni képes a tisztást. A szél hasonlóan az égbolthoz a mai nap már hozzászokott hűvösségével suhan végig. Nimon is, aki rendesen meg is rezzen amint megérzi ezt magán.
Tekintete ennek ellenére mégis az égre szalad egy pillanatra. Mert meg merne rá esküdni mintha dörgést hallott volna a messzeségből? Lehet tényleg valami vihar közeleg. Sőt talán már esne is? Mert a másik arcán mintha pár cseppet vélne felfedezni. Vagy azok talán izzadtságcseppek lennének? Elvégre is, a feje is olyan vörös lett egy pillanat erejéig.*
- A végén még valaki rosszra gondolna.
*Rázza meg a fejét nedves nadrágjával kapcsolatosan. Sebaj, majd otthon megszárítkozik. Ennyit erről a délutáni sétáról.
Lustán fortyogó bosszúsága is hamar elillan, amikor is egy újabb meglepetés éri.*
~ Ilyen érzés úrihölgynek lenni? ~
*Kerekednek ki a szemei, ahogy a számára nehézkes köpönyeg a hátára terül. A szaga nem zavarja, érzett ő már rosszabbat is a faluján. Sőt ha már így meg van említve, pontosan is erre emlékezteti. Az otthon illatára. Ahol semmi sem volt új. Minden örökölve volt az előző generációtól. Legyen az sapka, kabát, tányér, edény vagy éppen egy pokróc.*
- Oh. Köszönöm. Igazán.
*Mondja hálálkodva, majd egy amikor maga mögé tekint látja is, hogy a földre ér a hosszúkás anyag. Le is hajol, felgöngyöli és maga köré tekeri. Mintha valami ruha darab lenne. A melege pedig most különösen jól esik neki.*
- Így, nem szeretném, hogy a végén neked is mosni kelljen.
*Mondja egy barátságos biccentéssel. Ami után pedig az illető még a nevét is megmondja. Az apró szürkés szemek nagyra nyílnak a csodálattól, majd apró kuncogás miatt szűkölnek is össze.*
- Bambaságod?
*Kérdez vissza mosolyogva.*
- De te is egy lovag vagy mint az úrnő?
*Jön is az újabb kérdés tőle, majd ekkor jön csak rá, hogy a nevét még el se mondta.*
- Annimon Negereth. Mág.. Vagyis egy cseléd inkább.
*Pirul el kissé szégyenérzetében az arca. Miért is mutatkozna be úgy mint egy mágus tanonc. Hát még egy apró szikrát sem képes kipattintani ujjai közül. Az a tanácsosi szerepkör pedig még jócskán odébb van Nixomia mellett is. És legyen magával őszinte az ember. Jelen pillanatban a házi munkán kívül sokat nem tesz az úrnő Kúriáján sem. De legalább nem egy naplopó, aminek azért örül.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-03 00:30:09
Üzenet elküldve: 2026-03-03 00:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Haza(?)térés//
*Meglepve tapasztalja a változásokat, amin a város keresztülment távolléte alatt. Mégis mi az a sziget? Nem mintha lenne ideje, ereje és kedve ezzel törődni, jelenleg az egyetlen célja, hogy eljusson a Szegénynegyedbe és az ott ideiglenes otthonálul szolgáló viskóba. Vajon ott van még annak a férfinak a hullája, akit nővérével együtt végeztek ki? Lehet, hogy lesben várnak rá, de ez a gondolat most nem fordul meg fejében, céltudatosan halad arra, ami szerinte a jó irány. Gondolatai zavarosak, léptei pedig bizonytalanok.*
*Meglepve tapasztalja a változásokat, amin a város keresztülment távolléte alatt. Mégis mi az a sziget? Nem mintha lenne ideje, ereje és kedve ezzel törődni, jelenleg az egyetlen célja, hogy eljusson a Szegénynegyedbe és az ott ideiglenes otthonálul szolgáló viskóba. Vajon ott van még annak a férfinak a hullája, akit nővérével együtt végeztek ki? Lehet, hogy lesben várnak rá, de ez a gondolat most nem fordul meg fejében, céltudatosan halad arra, ami szerinte a jó irány. Gondolatai zavarosak, léptei pedig bizonytalanok.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:54:39
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Morajlás zeng a távolból. Mintha maga a Krenkataur roskadna magába, a szél súlyos málhaként hordja a hangot, mely mintha visszhangot verne, mély kánonba taszítva Lanawint. Vagy tán a világ tényleg kerek, s máris megkerülte volna azt? Nem tudni, egy biztos csupán; a hang igenis valós, igenis óriási és igenis egy kő okozta. A kő, ami Wylem szívéről esett le, amint újdonsült ütközőtársa elutasította az anyagi támogatást. A kalapálás mellkasában nyugodni látszik, el is ereszt egy békés sóhajt.
Megkönnyebbülése hamar meglepett hőkölésbe csap át, ahogy a lány száznyolcvan fokot vesz, mely igencsak váratlanul éri, s ennek okán arca is valahol ezen a hőmérséklet határán pirul.*
- Háő. Iő. Viő. Nem... *Jelenti ki határozottan és egyáltalán nem megszeppenve, majd megköszörüli torkát.* - ...nagyon.
*A szárnyakat nyugtázza, nemigen találkozott még tündérrel, de ránézésre nem tűnnek másabbnak az embernél, csak kisebbek és van a hátukon egy extra pár végtag.
A kíséret sokkalta barátibb és megoldható, ezen felül úgyis a városba vezet útja, később is sírhat egy sikátorban.*
- Ezt ugyan kérni sem kell. *Szól kötelességtudóan, majd csuklyás köpenyének fűzőjét kioldja.* - Egy kis... Takarás.
*Ha a tündér hagyja, úgy hátára teríti a mocsárzöld ruhadarabot. Poros, öreg darab, de nem bűzlik, csupán van egy kis természetes dohossága. Ha a lányra kerül, úgy az alja jócskán a földre ér, a fiú igyekszik úgy tipegni, hogy ne lépjen rá.*
- Egyébiránt Wylem vagyok, az Érvidék lovagja. Kit tisztelhetek bambaságom áldozatában?
*Elereszt egy félmosolyt, hátha ezzel oldani tudja a hangulatot. No, nem a hölgyét, mivel ő nem tűnik rossz kedvben lévőnek, mint inkább sajátját.*
*Morajlás zeng a távolból. Mintha maga a Krenkataur roskadna magába, a szél súlyos málhaként hordja a hangot, mely mintha visszhangot verne, mély kánonba taszítva Lanawint. Vagy tán a világ tényleg kerek, s máris megkerülte volna azt? Nem tudni, egy biztos csupán; a hang igenis valós, igenis óriási és igenis egy kő okozta. A kő, ami Wylem szívéről esett le, amint újdonsült ütközőtársa elutasította az anyagi támogatást. A kalapálás mellkasában nyugodni látszik, el is ereszt egy békés sóhajt.
Megkönnyebbülése hamar meglepett hőkölésbe csap át, ahogy a lány száznyolcvan fokot vesz, mely igencsak váratlanul éri, s ennek okán arca is valahol ezen a hőmérséklet határán pirul.*
- Háő. Iő. Viő. Nem... *Jelenti ki határozottan és egyáltalán nem megszeppenve, majd megköszörüli torkát.* - ...nagyon.
*A szárnyakat nyugtázza, nemigen találkozott még tündérrel, de ránézésre nem tűnnek másabbnak az embernél, csak kisebbek és van a hátukon egy extra pár végtag.
A kíséret sokkalta barátibb és megoldható, ezen felül úgyis a városba vezet útja, később is sírhat egy sikátorban.*
- Ezt ugyan kérni sem kell. *Szól kötelességtudóan, majd csuklyás köpenyének fűzőjét kioldja.* - Egy kis... Takarás.
*Ha a tündér hagyja, úgy hátára teríti a mocsárzöld ruhadarabot. Poros, öreg darab, de nem bűzlik, csupán van egy kis természetes dohossága. Ha a lányra kerül, úgy az alja jócskán a földre ér, a fiú igyekszik úgy tipegni, hogy ne lépjen rá.*
- Egyébiránt Wylem vagyok, az Érvidék lovagja. Kit tisztelhetek bambaságom áldozatában?
*Elereszt egy félmosolyt, hátha ezzel oldani tudja a hangulatot. No, nem a hölgyét, mivel ő nem tűnik rossz kedvben lévőnek, mint inkább sajátját.*
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:28:55
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Valóban szerencse nem ütközött nagyobbat a férfiba. A végén még rá csuklott volna össze és kilapítja mint egy palacsintát. Az lett volna csak igazán jó délutáni időtöltés.*
- Megmaradok. Az önérzetem inkább.
*Mondja még kissé fájdalmas hangerővel. Ami hamar át is csap egy bosszúsabb hangvételre. Nem a nadrág zavarja őt. Az amúgy is egy régi vacak. A hideg és nedves érzettel van inkább gondja. A végén még felfázik itt. Aztán Nixomiatól hallgathatja, hogy nem mehet el egyedül ki a kúriaból.*
-Hogy tessék?
*Fordítja fejét értetlenül pislogva a másikra.*
~ Tényleg megtenne ilyet? Derk bezzeg csak jól kinevetett volna. ~
*Fordul meg fejében mágustársa nevetésének hangja. Ám szemében hamar egy kedves és barátságos csillogás vehető ki.*
-Ezt a régi vacakot? Ugyan, csak nem akarok megfázni. Amúgy meg. Nagyon látszik?
*Fordul meg háttal férfinak egy két fordulatra. De inkább maga méri fel a helyzezét mintsem a férfinak mutogassa magát. Wylem így maga is láthatja a csukott szárnyakat, az egyszerű öltözéket és, hogy a lány fegyvertelen. Pusztán egy kisebb erszény csüng csak derekán.*
-De ha már így felajánlotta. Esetleg haza kísérletne. Egy magamfajta apróságnak egyszerűbb ha van kísérete. Mit gondol?
~ Így könnyebb lesz átmennem romvároson. ~
*Gondolja magában. Legalább biztonságban tudja le az utat.*
*Valóban szerencse nem ütközött nagyobbat a férfiba. A végén még rá csuklott volna össze és kilapítja mint egy palacsintát. Az lett volna csak igazán jó délutáni időtöltés.*
- Megmaradok. Az önérzetem inkább.
*Mondja még kissé fájdalmas hangerővel. Ami hamar át is csap egy bosszúsabb hangvételre. Nem a nadrág zavarja őt. Az amúgy is egy régi vacak. A hideg és nedves érzettel van inkább gondja. A végén még felfázik itt. Aztán Nixomiatól hallgathatja, hogy nem mehet el egyedül ki a kúriaból.*
-Hogy tessék?
*Fordítja fejét értetlenül pislogva a másikra.*
~ Tényleg megtenne ilyet? Derk bezzeg csak jól kinevetett volna. ~
*Fordul meg fejében mágustársa nevetésének hangja. Ám szemében hamar egy kedves és barátságos csillogás vehető ki.*
-Ezt a régi vacakot? Ugyan, csak nem akarok megfázni. Amúgy meg. Nagyon látszik?
*Fordul meg háttal férfinak egy két fordulatra. De inkább maga méri fel a helyzezét mintsem a férfinak mutogassa magát. Wylem így maga is láthatja a csukott szárnyakat, az egyszerű öltözéket és, hogy a lány fegyvertelen. Pusztán egy kisebb erszény csüng csak derekán.*
-De ha már így felajánlotta. Esetleg haza kísérletne. Egy magamfajta apróságnak egyszerűbb ha van kísérete. Mit gondol?
~ Így könnyebb lesz átmennem romvároson. ~
*Gondolja magában. Legalább biztonságban tudja le az utat.*
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 22:37:36
Üzenet elküldve: 2026-03-02 22:37:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Szerencsére a tündérlány nem jött akkora slunggal, hogy rendesen megkárosítsa vérvonala fennmaradásának esélyeit, s ennek okán a fájdalma is hamar tompulni kezd. Ő sem gondolta volna, hogy így lesz az első, de hát mit lehet tenni? Például felvenni a lovagi stílust, és gálánsan a segítségére sietni, mint ez már meg is történt a kishölgy felsegítése által.*
- Ó, ugyan, az én hibám! * ~ Csak el akartam menni sírni egy sikátorba! ~ * - Nagyon megsérültél?
*Mutat ezzel saját halántékára, nagyjából ott, ahol a lány beverhette a fejét erényöve fejébe, a bestia ketrecének zárjába. Még választ sem kap, amaz már méltatlankodik, tomporra huppanásának eredményét vizslatja.
~ Na, még a végén ez is az én hibám lesz? ~ -kérdezi magától keservesen, aztán hirtelen beléje fagy a percekkel ezelőtt elköltött falatja. ~ Ugye nem akarja kifizettetni velem?! Arra sincs pénzem, hogy odébbálljak! ~*
- Izé... Khm! Mivel az én figyelmetlenségem végett történt ez a... baleset, így szíves örömest átvállalom a tisztítás avagy új ruha költségét. Sejtem nem kívánsz így mások előtt mutatkozni, és mélységesen röstellem szeleburdiságom.
*~ Utasítsd el, utasítsd el, utasíts eeel!~
Kívülről egy igazán illedelmes, már-már úriemberiség határát súroló ifjú úrfinak tetszhet, belül viszont sikolt mint egy újszülött.*
*Szerencsére a tündérlány nem jött akkora slunggal, hogy rendesen megkárosítsa vérvonala fennmaradásának esélyeit, s ennek okán a fájdalma is hamar tompulni kezd. Ő sem gondolta volna, hogy így lesz az első, de hát mit lehet tenni? Például felvenni a lovagi stílust, és gálánsan a segítségére sietni, mint ez már meg is történt a kishölgy felsegítése által.*
- Ó, ugyan, az én hibám! * ~ Csak el akartam menni sírni egy sikátorba! ~ * - Nagyon megsérültél?
*Mutat ezzel saját halántékára, nagyjából ott, ahol a lány beverhette a fejét erényöve fejébe, a bestia ketrecének zárjába. Még választ sem kap, amaz már méltatlankodik, tomporra huppanásának eredményét vizslatja.
~ Na, még a végén ez is az én hibám lesz? ~ -kérdezi magától keservesen, aztán hirtelen beléje fagy a percekkel ezelőtt elköltött falatja. ~ Ugye nem akarja kifizettetni velem?! Arra sincs pénzem, hogy odébbálljak! ~*
- Izé... Khm! Mivel az én figyelmetlenségem végett történt ez a... baleset, így szíves örömest átvállalom a tisztítás avagy új ruha költségét. Sejtem nem kívánsz így mások előtt mutatkozni, és mélységesen röstellem szeleburdiságom.
*~ Utasítsd el, utasítsd el, utasíts eeel!~
Kívülről egy igazán illedelmes, már-már úriemberiség határát súroló ifjú úrfinak tetszhet, belül viszont sikolt mint egy újszülött.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:48:08
Üzenet elküldve: 2026-03-02 20:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*A borús felhőket elnézve, már már azon gondolkodik vajon valaha is képes lesz ezt megváltoztatni majd elég varázserővel. Na meg egyáltalán van e ilyen varázslat ami ilyesmire képes lenne? Egyes falusiak mondjuk lehet még a végén máglyára is dobnák ha túl sok esőt hesseget el. De ha van olyan mágia ami képes elhessegetni a felhőket, biztos létezik olyan is ami visszahozza őket. Nem ám valami buta tánccal lehessen már ezt megoldani. Az lenne már csak valami.
Ám ütközésének oka nem csak saját figyelmetlensége volt. Amire az is rájátszott, hogy fejét pont akkor tekerte el egy másik irányba, amikor a férfi elé lépett valahonnan. Honnan, azt pont ne őt kérdezzék. Hanem egy esetlegesen arra járót. Bár biztosan jót nevettek volna rajtuk. Hogy a tündér lány, fejjel veszi le a családi ékszerekeit a férfinak. A sellőben ezért lehet fizetnének is. Csak éppen más körülmények között. És másféle finomkodással.
Fülét megüti egy magas hang is. De jelenlegi érzékeinek túlcsordulásának már nem igazán jelent sokat. Sőt igazán abban sem biztos, hogy ez a magas hang épp nem belőle szállt ki, amikor a szuszt szorította ki belőle a másik térde.
Hogy ki kérjen bocsánatot? Még szép, hogy a nagyobb. Ekkor súllyal és mérettel pont nekik kellene vigyázniuk hova lépnek. Az olyan apróságokat mint ő maga olyan könnyen tudnák eltaposni, hogy abba inkább bele sem akarna gondolni. Hiszen éppen most érzi át ennek a fájdalmát. Azonban az a gondolat sem hagyja el a fejét, hogy hiába tanulta már meg ezt sokszor, valahogy mindig elköveti. Hogy nem figyel ő sem éppen merre megy. Hiába. Valamiből soha nem tanul az ember fia. Vagyis tündér lánya.
Most már azonban a hideg kövön ülve. Érzi a fenekében érződő sajgó fájdalmat, hasonlóan a mellkasában és feje oldalán is amivel oly szépen megfejelte az övcsatot. Fogja is fejét na meg bal mellét ami most rendesen sajog.*
- Ááuu..
*Jönnek ki ajkain a fájó nyöszörgések, hiába a férfi bocsánat kérése, szegény lánynak egyszerűen mindene fáj. Idő kell még neki, amíg legalább az egyik érzék eltompul annyira, hogy végre felfogja a másik már a kezét nyújtja felé.*
- Áhh..Köszönöm.
*Sziszegi még fogai között fájdalmasan. De elfogadja a segítő kezet és fel is áll két lábára Wylemnek köszönhetően.*
- Én sem néztem előre. Bocsánat.
*Hunyorog még, ahogy ő maga is kimondja a rá eső részét a bocsánat kérésnek, ahogy már a ruházatát igazgatja. Fenekére érve érzi csupán, hogy a bajok még nem értek véget.*
- Oh nee.
*Fordul hátra, érezve nadrágján azt a nyirkosságot amit nem csak fűre telepedett le, de a sétáló kövekre is.*
- Oh remek, ez az én szerencsém.
*Mondja bosszúsan, ahogy ruházatának hátsó feléről kezdi lesepregetni az éppen ráragatt apró piszok foltokat.*
*A borús felhőket elnézve, már már azon gondolkodik vajon valaha is képes lesz ezt megváltoztatni majd elég varázserővel. Na meg egyáltalán van e ilyen varázslat ami ilyesmire képes lenne? Egyes falusiak mondjuk lehet még a végén máglyára is dobnák ha túl sok esőt hesseget el. De ha van olyan mágia ami képes elhessegetni a felhőket, biztos létezik olyan is ami visszahozza őket. Nem ám valami buta tánccal lehessen már ezt megoldani. Az lenne már csak valami.
Ám ütközésének oka nem csak saját figyelmetlensége volt. Amire az is rájátszott, hogy fejét pont akkor tekerte el egy másik irányba, amikor a férfi elé lépett valahonnan. Honnan, azt pont ne őt kérdezzék. Hanem egy esetlegesen arra járót. Bár biztosan jót nevettek volna rajtuk. Hogy a tündér lány, fejjel veszi le a családi ékszerekeit a férfinak. A sellőben ezért lehet fizetnének is. Csak éppen más körülmények között. És másféle finomkodással.
Fülét megüti egy magas hang is. De jelenlegi érzékeinek túlcsordulásának már nem igazán jelent sokat. Sőt igazán abban sem biztos, hogy ez a magas hang épp nem belőle szállt ki, amikor a szuszt szorította ki belőle a másik térde.
Hogy ki kérjen bocsánatot? Még szép, hogy a nagyobb. Ekkor súllyal és mérettel pont nekik kellene vigyázniuk hova lépnek. Az olyan apróságokat mint ő maga olyan könnyen tudnák eltaposni, hogy abba inkább bele sem akarna gondolni. Hiszen éppen most érzi át ennek a fájdalmát. Azonban az a gondolat sem hagyja el a fejét, hogy hiába tanulta már meg ezt sokszor, valahogy mindig elköveti. Hogy nem figyel ő sem éppen merre megy. Hiába. Valamiből soha nem tanul az ember fia. Vagyis tündér lánya.
Most már azonban a hideg kövön ülve. Érzi a fenekében érződő sajgó fájdalmat, hasonlóan a mellkasában és feje oldalán is amivel oly szépen megfejelte az övcsatot. Fogja is fejét na meg bal mellét ami most rendesen sajog.*
- Ááuu..
*Jönnek ki ajkain a fájó nyöszörgések, hiába a férfi bocsánat kérése, szegény lánynak egyszerűen mindene fáj. Idő kell még neki, amíg legalább az egyik érzék eltompul annyira, hogy végre felfogja a másik már a kezét nyújtja felé.*
- Áhh..Köszönöm.
*Sziszegi még fogai között fájdalmasan. De elfogadja a segítő kezet és fel is áll két lábára Wylemnek köszönhetően.*
- Én sem néztem előre. Bocsánat.
*Hunyorog még, ahogy ő maga is kimondja a rá eső részét a bocsánat kérésnek, ahogy már a ruházatát igazgatja. Fenekére érve érzi csupán, hogy a bajok még nem értek véget.*
- Oh nee.
*Fordul hátra, érezve nadrágján azt a nyirkosságot amit nem csak fűre telepedett le, de a sétáló kövekre is.*
- Oh remek, ez az én szerencsém.
*Mondja bosszúsan, ahogy ruházatának hátsó feléről kezdi lesepregetni az éppen ráragatt apró piszok foltokat.*
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:09:45
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Az egyik az időjáráson, a másik meg a... végül is, az időjáráson gondolkodik. Talán ilyen az, amikor a melegfront meg a hidegfront ütközik, s egyik maga alá gyűri a másikat, de a kisebbik front sem adja meg magát harc nélkül, mert ahol bizony övcsat van, ott közel van a férfinem koronaékszere is, s egy fej arányaiban nagyobb egy övcsatnál, így óhatatlan a fej koronaékszerrel való megkoronázása, bár ez ama ominózus ékszernek jobban fájhat, mint az imént említett fejnek.
Érces nyögéssel vonaglik meg az ifjú, hangja magassága egy röpke pillanatra emlékezteti arra a furcsa bárdra, aki Lihanechben ját hatokkal ezelőtt. Maikhel Gekson? Valami hasonló volt a neve. No, ő is megtapsolta volna iménti fejhangját, melyet hamar a fájdalmat nem ismerő kemény hím maskarája alá bújtat, és csak félkönnyes szemmel bámul maga elé, mint egy hegyi barbár a szembeszélben.
Támadóját is felfedezi; bár ez inkább öngyilkos küldetés volt, mintsem egyszerű rajtaütés, elnézve a kisebbik front fájdalmát.*
- Öh...
*Mormogja sokatmondóan maga elé, mely bölcsességgel több, mint valószínű, hogy a tündér most igazán kisegítve érezheti magát.
De tényleg. Most ő kérjen bocsánatot, vagy a másik? Elvégre Wylem el volt bambulva, de a másik meg... Na, ha nem bambult volna, akkor is simán átnézett volna fölötte, aki ilyen kicsi, annak kéne jobban odafigyelnie. De a másik oldalon meg, legyen az apróság akármilyen figyelmetlen, ő az, aki rosszabbul járt. Mindegy is, a lovag az lovag, tartja a mondás. Wylem most találta ki.*
- Bocsáss meg, hölgyem. *Nyújtja ragyogó mosollyal jobbját a kis tündér felé, amint úgy néz ki, hogy az fájdalma zömén túl van.* - Túl messze jártak gondolataim.
*Az egyik az időjáráson, a másik meg a... végül is, az időjáráson gondolkodik. Talán ilyen az, amikor a melegfront meg a hidegfront ütközik, s egyik maga alá gyűri a másikat, de a kisebbik front sem adja meg magát harc nélkül, mert ahol bizony övcsat van, ott közel van a férfinem koronaékszere is, s egy fej arányaiban nagyobb egy övcsatnál, így óhatatlan a fej koronaékszerrel való megkoronázása, bár ez ama ominózus ékszernek jobban fájhat, mint az imént említett fejnek.
Érces nyögéssel vonaglik meg az ifjú, hangja magassága egy röpke pillanatra emlékezteti arra a furcsa bárdra, aki Lihanechben ját hatokkal ezelőtt. Maikhel Gekson? Valami hasonló volt a neve. No, ő is megtapsolta volna iménti fejhangját, melyet hamar a fájdalmat nem ismerő kemény hím maskarája alá bújtat, és csak félkönnyes szemmel bámul maga elé, mint egy hegyi barbár a szembeszélben.
Támadóját is felfedezi; bár ez inkább öngyilkos küldetés volt, mintsem egyszerű rajtaütés, elnézve a kisebbik front fájdalmát.*
- Öh...
*Mormogja sokatmondóan maga elé, mely bölcsességgel több, mint valószínű, hogy a tündér most igazán kisegítve érezheti magát.
De tényleg. Most ő kérjen bocsánatot, vagy a másik? Elvégre Wylem el volt bambulva, de a másik meg... Na, ha nem bambult volna, akkor is simán átnézett volna fölötte, aki ilyen kicsi, annak kéne jobban odafigyelnie. De a másik oldalon meg, legyen az apróság akármilyen figyelmetlen, ő az, aki rosszabbul járt. Mindegy is, a lovag az lovag, tartja a mondás. Wylem most találta ki.*
- Bocsáss meg, hölgyem. *Nyújtja ragyogó mosollyal jobbját a kis tündér felé, amint úgy néz ki, hogy az fájdalma zömén túl van.* - Túl messze jártak gondolataim.
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 17:19:06
Üzenet elküldve: 2026-03-02 17:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Végül csak erre fújta pihe testét a szél. Ez egyszer majdnem meg is történt vele annak idején falujában. Amikor úgy fújt a szél egy csúnya vihar miatt. Nem elég amaz feldöntötte lábáról, még a szárnyán is csavart egy akkorát azt hitte kitépi a helyéről. Talán emiatt a kellemetlen emlék miatt is tartja őket mindig szorosan háta mögött. Nehogy ilyesmi még egyszer megtörténjen.
Ezek mellett roppantúl hasznos szokás is ez. Mert a tömegben sem, ha éppen belesodorják, történhetne velük valami fájdalmas.
Apró léptei végül csak a tisztásra terelik. Talán ennyi tanulás és gúnyolódás után amit Derkel művelt. Jót fog tenni neki ha kiszellőzteti a sok gondolattal teli kobakját.
Hűvös még az idő, mondhatni nyirkos is. Fűben elterűlni most nagy butaság lenne. A felhők is az égen rendesen takárják a napot egy egybefűggő szürkés vászon modjára.*
~ Csak nem esni fog? Nagyapó térde biztosan megmondaná. ~
*Fut végig a gondolat a fején, ahogy az égremeredve hagyja léptei vigyék a tisztáson lejjebb. Gondolatai annyira elsodorják észre sem veszi az előtte lévő, és felé kozelő alakot. Egy tompa puffanás, egy fájdalmas nyögés, és egy újabb tompa puffanást követően a földön talalja magát a fenekén ülve. A fájdalomat hirtelen fel sem tudja fogni hol is érzi. Majd szépen minden lépésről lépésre érződik. Az arcán, ahol a férfi övcsatját fejelte meg. Mellkasán és egyik keblében amivel a férfi térde kínálta meg. Még a szuszt is kiszorítva belőle. Majd végül tompora, amivel a kövezett útvonalra esett le. Ket kezével nem is tudja mire fogjon rá, hogy apró nyomással tompítsa eme fájdalmait. Végül egy önmagát ölelő pozícióban találja magát, és próbálja elviselni a fájdalmat amíg az végre tovább áll.*
*Végül csak erre fújta pihe testét a szél. Ez egyszer majdnem meg is történt vele annak idején falujában. Amikor úgy fújt a szél egy csúnya vihar miatt. Nem elég amaz feldöntötte lábáról, még a szárnyán is csavart egy akkorát azt hitte kitépi a helyéről. Talán emiatt a kellemetlen emlék miatt is tartja őket mindig szorosan háta mögött. Nehogy ilyesmi még egyszer megtörténjen.
Ezek mellett roppantúl hasznos szokás is ez. Mert a tömegben sem, ha éppen belesodorják, történhetne velük valami fájdalmas.
Apró léptei végül csak a tisztásra terelik. Talán ennyi tanulás és gúnyolódás után amit Derkel művelt. Jót fog tenni neki ha kiszellőzteti a sok gondolattal teli kobakját.
Hűvös még az idő, mondhatni nyirkos is. Fűben elterűlni most nagy butaság lenne. A felhők is az égen rendesen takárják a napot egy egybefűggő szürkés vászon modjára.*
~ Csak nem esni fog? Nagyapó térde biztosan megmondaná. ~
*Fut végig a gondolat a fején, ahogy az égremeredve hagyja léptei vigyék a tisztáson lejjebb. Gondolatai annyira elsodorják észre sem veszi az előtte lévő, és felé kozelő alakot. Egy tompa puffanás, egy fájdalmas nyögés, és egy újabb tompa puffanást követően a földön talalja magát a fenekén ülve. A fájdalomat hirtelen fel sem tudja fogni hol is érzi. Majd szépen minden lépésről lépésre érződik. Az arcán, ahol a férfi övcsatját fejelte meg. Mellkasán és egyik keblében amivel a férfi térde kínálta meg. Még a szuszt is kiszorítva belőle. Majd végül tompora, amivel a kövezett útvonalra esett le. Ket kezével nem is tudja mire fogjon rá, hogy apró nyomással tompítsa eme fájdalmait. Végül egy önmagát ölelő pozícióban találja magát, és próbálja elviselni a fájdalmat amíg az végre tovább áll.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-02 00:56:36
Üzenet elküldve: 2026-03-02 00:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Száraz kenyér, puha kásás sajt. Nem lovaghoz méltó étel, s ennek okán nem lovaghoz méltó ábrázattal is költi el, hátát egy fa légnedves törzsének vetve.
Odahaza ilyenkor vetik a lent, ha nem lesz már több fagy, s kisvártatva kékes-lilás mezővé válik a zöld táj. Olyankor a sajt mindig keményebb, a kenyér pedig puhább, jobb napokon akár langyos is volt. És járt mellé egy kis kolbász is, ó, mit adna most egy szálért! Pontosabban, mit adna most, hogy visszatérhessen, hazamehessen.
Azonban ez nem opció Wylem számára. Ő ment el, önként, és dalolva, és most távol marad, önként, és sírva. Mégis mit szólnának hozzá, ha most hazakullogna, mint egy tavasszal bagzani elkóboroló macska? Vagy mi van akkor, ha fény derült a fiú cselekedeteire, és a családja kitagadja? Nem lenne képes szemtől-szembe elviselni egy ilyen fogadtatást, így az egyetlen konklúzió az, hogy itt kell maradnia, és folytatni, amit elkezdett: kiadni magát valaki teljesen másnak, olyasvalakinek, akinek a nyomába sem érhet.
Lassan eszik, kívülről tán kimértnek tűnhet, ámbár inkább elmélázott csámcsogás ez csupán. Feje bő másfél napnyi járóföldre innét bújja a tájakat, a kendermezőket és lenréteket, no meg kolbászt csócsál. Így ennek a száraz kenyérnek is puha bele van, és az a sajt se olyan vizenyős és savanyú.
Nem néz, nem figyel, nem érdekel; ez akár nemesi házának, vagy lovagi rendjének mottója is lehetne, de se nem nemes, se nem igazi lovag, így ez csupán magatartására értendő. Közömbösen leporolja térdeit miközben feláll, majd ahogy jött, úgy is igyekszik elsuhanni a tisztásról.*
Odahaza ilyenkor vetik a lent, ha nem lesz már több fagy, s kisvártatva kékes-lilás mezővé válik a zöld táj. Olyankor a sajt mindig keményebb, a kenyér pedig puhább, jobb napokon akár langyos is volt. És járt mellé egy kis kolbász is, ó, mit adna most egy szálért! Pontosabban, mit adna most, hogy visszatérhessen, hazamehessen.
Azonban ez nem opció Wylem számára. Ő ment el, önként, és dalolva, és most távol marad, önként, és sírva. Mégis mit szólnának hozzá, ha most hazakullogna, mint egy tavasszal bagzani elkóboroló macska? Vagy mi van akkor, ha fény derült a fiú cselekedeteire, és a családja kitagadja? Nem lenne képes szemtől-szembe elviselni egy ilyen fogadtatást, így az egyetlen konklúzió az, hogy itt kell maradnia, és folytatni, amit elkezdett: kiadni magát valaki teljesen másnak, olyasvalakinek, akinek a nyomába sem érhet.
Lassan eszik, kívülről tán kimértnek tűnhet, ámbár inkább elmélázott csámcsogás ez csupán. Feje bő másfél napnyi járóföldre innét bújja a tájakat, a kendermezőket és lenréteket, no meg kolbászt csócsál. Így ennek a száraz kenyérnek is puha bele van, és az a sajt se olyan vizenyős és savanyú.
Nem néz, nem figyel, nem érdekel; ez akár nemesi házának, vagy lovagi rendjének mottója is lehetne, de se nem nemes, se nem igazi lovag, így ez csupán magatartására értendő. Közömbösen leporolja térdeit miközben feláll, majd ahogy jött, úgy is igyekszik elsuhanni a tisztásról.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-01 16:43:10
Üzenet elküldve: 2026-03-01 16:43:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
// Napváltás //
* A nap ereje még gyenge és meg el sem kezdte a pályája elejét. Ilyenkor még hideg van és nem melegíti a nap sugara a korán útra indulókat.
Markondenten amíg vár összébb húzza magán a köpenyét, hogy ne fázzon annyira.
Nem kell sokat várnia a sötételf megbízója is megérkezik. *
- Jó reggelt! * Viszonozza a köszönést a zsoldos. *
- Igen, szerencsém volt. Még aznap lefizethettem a végösszeget a megrendelt lándzsáért. Most már tényleg csak egy harci mén kell, na meg sok gyakorlat és komolyabb harcosnak tűnők majd. * Mondja vigyorogva Markondenten. Sejti, hogy egy lándzsától még nem lesz nagy harcos. Azonban, jobb egy ork a lándzsa végén, mintha egy tőr végén lenne. Ezt már a maga paraszti logikája is megerősíti. *
- Indulhattunk! * Mondja határozottan a férfi is. Majd feláll és elindulnak. *
- A piactéren én is vettem élelmet, így biztosan eljutunk a kikötőbe. * Jegyzi meg még indulás közben a fiú. *
- De azért, ha látok egy nyuszit, vagy fácánt azt nem lehet kihagyni. * Mondja határozottan. *
- Van kovám és acélom is, ha meg akarnánk sütni. Illetve, vettem takarót, meg sátrat is, ha hirtelen esni kezdene az eső. * Sorolja büszkén a szerzeményeit a harcos. *
- Mindenre is fel vagyok ám készülve. * Jelenti ki a férfi vigyorogva. *
// Napváltás //
* A nap ereje még gyenge és meg el sem kezdte a pályája elejét. Ilyenkor még hideg van és nem melegíti a nap sugara a korán útra indulókat.
Markondenten amíg vár összébb húzza magán a köpenyét, hogy ne fázzon annyira.
Nem kell sokat várnia a sötételf megbízója is megérkezik. *
- Jó reggelt! * Viszonozza a köszönést a zsoldos. *
- Igen, szerencsém volt. Még aznap lefizethettem a végösszeget a megrendelt lándzsáért. Most már tényleg csak egy harci mén kell, na meg sok gyakorlat és komolyabb harcosnak tűnők majd. * Mondja vigyorogva Markondenten. Sejti, hogy egy lándzsától még nem lesz nagy harcos. Azonban, jobb egy ork a lándzsa végén, mintha egy tőr végén lenne. Ezt már a maga paraszti logikája is megerősíti. *
- Indulhattunk! * Mondja határozottan a férfi is. Majd feláll és elindulnak. *
- A piactéren én is vettem élelmet, így biztosan eljutunk a kikötőbe. * Jegyzi meg még indulás közben a fiú. *
- De azért, ha látok egy nyuszit, vagy fácánt azt nem lehet kihagyni. * Mondja határozottan. *
- Van kovám és acélom is, ha meg akarnánk sütni. Illetve, vettem takarót, meg sátrat is, ha hirtelen esni kezdene az eső. * Sorolja büszkén a szerzeményeit a harcos. *
- Mindenre is fel vagyok ám készülve. * Jelenti ki a férfi vigyorogva. *
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-28 15:53:02
Üzenet elküldve: 2026-02-28 15:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
// Napváltás //
* Még előző nap hazament és csomagolt másnapra elemózsiát, meg egy utazó köpenyt. Másnap korán hajnalban már talpon van, hogy indulhasson. A tisztásra érve, már ott találja a férfit.*
- Jó reggelt. Látom lett lándzsád is. Ez jó hír. Én meg hoztam élelmet az útra. Akár indulhatunk is, ha nincs ellendre.* El is indul a szántók felé. Régen mozdult ki már a városból, ez a gyalogtúra elég hosszú lesz így, de nem kell félteni, mert nem olyan törékeny pára ő. A szántókat hamar el fogják érni, az azon való átkelés lesz a hosszú. Utána szinte már rögtön ott is a tenger, ha jól hallotta. A fiú meg helybéli, ami ad egy kis könnyebbséget, talán még egy pár rövidítést is tud majd.*
// Napváltás //
* Még előző nap hazament és csomagolt másnapra elemózsiát, meg egy utazó köpenyt. Másnap korán hajnalban már talpon van, hogy indulhasson. A tisztásra érve, már ott találja a férfit.*
- Jó reggelt. Látom lett lándzsád is. Ez jó hír. Én meg hoztam élelmet az útra. Akár indulhatunk is, ha nincs ellendre.* El is indul a szántók felé. Régen mozdult ki már a városból, ez a gyalogtúra elég hosszú lesz így, de nem kell félteni, mert nem olyan törékeny pára ő. A szántókat hamar el fogják érni, az azon való átkelés lesz a hosszú. Utána szinte már rögtön ott is a tenger, ha jól hallotta. A fiú meg helybéli, ami ad egy kis könnyebbséget, talán még egy pár rövidítést is tud majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3215-3234