Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-29 08:04:46
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Való igaz, maximum kinevetnék és egy kis edzést javasolnának neki, formába hozza magát.
Viszont azt nem érti, hogy miért nem akarja bevonni az őrséget? Elvégre meg lett kínozva és nem egyszer próbálta a lány az életét venni. *
- De miért nem akarsz feljelenteni?
~ Bolond vagy talán, árnyvadász? Nem tűnsz annak. ~
*A tündér látványosan megfagy, levegőt sem igazán tud venni.
~ M-most felajánlotta magát?! ~
Szemei elkerekednek a szerzetest hallgatva és ő is köhögni kezd a rosszul lenyelt levegőtől.
~ Mi a...? ~
Ezt még soha senkitől nem hallotta. Bár tény és való, hogy általában a kínzás alatt elhaláloztak.
~ Így már minden világos! Ez élvezi, ha kínozzák! Akkor ezért nem mozdult az elején sem! ~
Bár még mindig nem száz százalékig biztos a dolgában, hiszen, akkor miért könyörgött, kapaszkodott minden egyes szalmaszálba? *
- Miért tennéd ezt meg? Miért nem lenne neked jobb, ha éjszakánként más és más áldozatokra lelek?
* Elvégre most mintha a személyes boxzsákja akarna lenni.
Azt, hogy ez függőség e vagy sem, azt ő maga sem tudná megmondani. Sőt senki nem tudná megmondani biztosan, addig, míg ki nem tárgyalja vele a témát. De talán ez egy olyan kapcsolat a két elme közt, ami egyedinek mondható. Talán a nappali énjét ért stressz, őrá vetül, s mikor a legsötétebb éjszakákon rászabadíthatja magát a világra, akkor vezeti le. Bár ez sem biztos, hiszen senki nem figyelte meg még őt.
De talán valamennyi tettét megmagyarázná. Meg azt is, hogy ma miért érte be ilyen kevéssel. Hiszen az a szegény nő sokkalta rosszabbul járt, mint most ez a fickó. *


3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 21:50:15
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Nos, úgy néz ki, most először jó irányba halad, illetve hogy... hát mi a jó irány? Már ő maga sem tudja, mit akar elérni. Eddig persze egyszerű volt, élni akart, de most épp nincs közvetlen életveszélyben, így ideje lenne új célt találnia. Például ennek az állapotnak a megőrzése nagyszerű kiindulási alapnak tűnik. A kérdés legalább némileg elgondolkoztatja a tündért, aminek a szerzetes meglehetősen örül, mivel ha kapásból nem tudja rá a választ, akkor olyan komoly oka nem lehet. Persze végül a városőrségnél kötnek ki, de hát kit érdekelnek azok az oktalan barmok? Kisgyerekek ők még a város ügyeinek intézéséhez, Lorew pedig kifejezetten utálja őket. Mindig valami törvények betartásáról magyaráznak, hát szeretné a szerzetes egyszer látni azt a törvénykönyvet. Ja várjunk... nincs.*
- És mégis ki a franc hinné el nekem, hogy egy tündér lyukat fúrt a vállamba, aztán eltörte a bordáimat. Vagy bármi is történt, amikor a mellkasomra ugrottál, az rettenetesen fáj.
*Szerzetes, igen, de annyira nincs otthon a gyógyításban, hogy képes legyen pusztán a fájdalom mértéke alapján megállapítani, hogy mi is történt odabent. Főleg mivel elég gyengén tűri a fájdalmat, így talán még csak nem is repedt odabent semmi, lehetséges, hogy csak a becsapódás utóhatásait érzi. Bár nem, ez azért még az adott körülmények között is hiú remény.*
- Meg... semmi olyasmi nem történt, ami miatt értelme lenne belevonni az őrséget *elvégre ő az "áldozat", jogában áll eldönteni, hogy kíván-e panasszal élni, ő pedig már régen eldöntötte, hogy nem fog* Semmi okom nem lenne az őrségnek egyáltalán a közelébe menni.
*Ismét érzi, hogy köhögnie kéne, de visszafojtja, mivel tudja, hogy az megint iszonyatos fájdalommal járna. Ezt sem csinálhatja a végtelenségig, de talán amíg nem beszél, addig képes visszatartani. A kérdésen is inkább gondolkodik egy darabig, amíg elül az inger, csak utána kockáztatja meg újból a beszédet:*
- Mert a halott már nem szenved *idézi vissza (talán nem a legpontosabban) a tündér szavait még a beszélgetésük elejéről* Ha újból eluralkodik rajtad a kínzási vágy, sajnálni fogod, hogy megöltél, ahelyett, hogy megtartottál volna.
*Persze húsz év lélekturkászás sem ad annyi tapasztalatot, hogy elsőre megállapíthasson mindent, de ez a lány már nem ugyanaz a lány, aki olyan átszellemülten tapogatta a nyaki artériáját alig fél órája. Ha tippelnie kéne, Lorew azt mondaná, hogy ez egyfajta függősége, amit muszáj levezetnie, ha előtör, és ami jelen esetben már megtörtént. Ha ebben igaza van, akkor sokkal logikusabb lenne megtartania a szerzetest a következő ilyen alkalomra, vagy az azutánira, egészen addig, amíg a kínzásba bele nem hal, semmint most megölni mindenféle értelmes ok nélkül.*
- Azt mondtad, finom a vérem... *itt kicsit muszáj szünetet tartania, mert megint kikívánkozna a köhögés* Elpazarolnád a maradékot, ha megölnél...
*Itt viszont már nem tud gátat vetni a dolognak, egészen egyszerűen kitör belőle a köhögés, amitől a teste másodpercekig göcsösen rázkódik, a mellkasában pedig észvesztő fájdalom kezd pulzálni, így utána egy darabig csak fájdalmasan sziszeg. Amikor végre újfent tompul az érzés, akkor tud csak felelni a gyanakvó tekintetre.*
- Meg sem mozdulok *jegyzi meg enyhén vontatottan* Legalábbis nem szeretnék. De ha gondolod, vedd nyugodtan el a fegyvereimet, ott egy dobókés a bal oldalamon, és... *elharapja a mondatot. Majdnem mondta a tőrt is, de az nem fegyver. Illetve fegyver, de a szerzetes sosem használná annak. Az sokkal inkább egy eszköz, amivel kapcsolatot létesíthet az entitással.*


3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 21:08:12
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* A földön ülve liheg hangosan. Ez a test nem harcra készült, nem csoda ha nem bírja a megpróbáltatásokat. A Lorew által feltett kérdésre elkerekednek a szemei.
~ Hogy miért akarom megölni? ~
Ebbe még sosem gondolt bele. Eddig csak néhány áldozatot szedett, akik a kínzás közben meghaltak, íg eza kérdés valahogy sosem került elő. Az is kétséges, hogy valódi választ tud rá adni. Hosszú csend következik az ő részéről, majd egy hangos "Cöh", amit végül a válasz követ. *
- Mert... én... honnan tudjam, hogy ha életben hagylak, nem fogod elmondani az őrségnek? Az, hogy most megígéred, nem garancia és azok után, amiket tettem, viztosan nyilvánosan kivégeznének.
* Ez tűnik az egyetlen értelmes válasznak. Most pedig ő rajta a sor, hogy kérdezzen. *
- Miből gondolod, hogy többet érsz nekem éle, mint holtan, árnyvadász?
* A kínzó üzemmódot a készenléti váltja fel a beszélgetés alatt mindaddig, míg a másik semmi gyanúsat nem tesz. Vagy amíg ki nem piheni magát annyira, hogy gyorsan végezhessen az emberrel.
Bár meg kell hagyni, valóban érdekli a válasz, hiszen a kínzáson túl, amit már kiélt, semmi hasznát nem látja a szerzetesnek.
~ Vagy csak az időt próbálja húzni. ~
Összevont szemöldökke méri végig, de arca nyugodtságot tükröz. *
- Remélem nem készülsz semmire!


3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 19:24:46
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Lorew bele sem gondol, hogy talán a tündér kárt tesz magában a mindenféle próbálkozásaival, de talán jobb is. Akkor még a végén a teljes együttműködés jegyében felajánlaná a tőrét, ami a lehető legnagyobb ostobaság lenne részéről, legalábbis addig biztosan, amíg nem sikerült meggyőzze a lányt arról, hogy hagyja életben. Mondjuk utána sem lenne jó megcsonkolódni, de inkább az, mint a halál. Ugyanakkor úgy fest, hogy pont a fordítottját éri el annak, amit szeretne, de hát ugyan ki vonhatná felelősségre azért, mert élni szeretne?*
- Kérlek hidd el, hogy semmi okod nincs megölni, ha csak egy cseppet is kételkednék benne, hogy többet érek neked élve, mint holtan, akkor vállalnám a halált, de... *őszintén szólva most már teljesen biztos a dolgában. Eddig talán csak azért mondogatta, hogy a tündér megkegyelmezzen neki, viszont minél többet tud meg, annál inkább beigazolódik ez a dolog. Habár a két lélek valószínűleg nincs kibékülve egymással, ezen a ponton nem próbál meg hatni, ez valószínűleg túl személyes dolog a tündér számára. Talán a lehető legjobb ötlet most az, ha úgy tesz, mintha a lány másik fele nem is létezne, mert bármilyen formában történő említése komoly következményekkel járhat. Közben pedig a tündér is dűlőre jut saját gondolatmenetével, vagy legalábbis a szerzetes ezt szűri le abból, hogy ismét neki szegezi a pillantását.*
- Kérlek ne, csak... *persze ezúttal sem tudja befejezni, a tündér már meg is támadja, és az igazi félelemre nem az ad okot, hogy néhányszor megüti az arcát, vagy a sebhelyet a vállán (habár az egyik ökölcsapás igen fájdalmasan találja el az orrát), a fő probléma, hogy hiába aprók a tündér kezei, Lorew mellkasán minden ütése olyan, mintha egy ólomgolyót ejtene oda valaki.*
- Kérlek ne *nyögi* Kérlek a mellkasomat ne, az...
*De hiába, a legtöbb, amit tehet, hogy minden oda mért csapás után fájdalmasan felnyög. Ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy a tündér legalább nem próbálta meg egyszerűen megfojtani, mint legutóbb. Talán már nem is akarja megölni? Bárcsak így lenne... Valahogyan biztosítania kéne a tündért afelől, hogy nem követ el hibát, ha életben hagyja Lorewet, csak sajnos fogalma sincs, hogyan tehetné meg ezt.*
- Esetleg kérdezhetek valamit? *fordítja enyhén oldalra a fejét, de végtagjai szigorúan mozdulatlanul hevernek a fűben, hogy a lány véletlenül se értelmezhesse menekülési, vagy ellenállási kísérletnek. Remélhetőleg amíg kicsit kipiheni az előző roham fáradalmait, addig nem lesz ellenére Lorew kíváncsisága. Amennyiben igennel felel, úgy a szerzetes meg is kérdezi:*
- Miért akarsz mindenáron megölni? Miért jobb neked, ha holtan heverek valahol, ha élve sem jelentek veszélyt? *persze azért ebben vannak eléggé vak foltok, például hogy miért ne jelentene veszélyt, meg ilyen apróságok, de hát ezen egyszerűen átugrik. Nem jelent veszélyt, mert azt ő már eldöntötte, hogy nem fog veszélyt jelenteni. Viszont amíg a tündér nem ad neki esélyt, hogy bizonyítsa, addig sajnos nem is tudja bizonyítani, elvégre jelenlegi kiszolgáltatott állapotában egy csigára sem jelentene veszélyt.*


3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 17:51:06
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Tudatáig hatol a szerzetes felismerése.
~ Hogy mi?! Két elme egy testben? Csak nem? Az a nyavalyás! ~
Elönti a harag másik énjének feltűnése miatt, habár ha a szerzetes túléli az éjszakát, amit a tündér erősen kétli, hogy sikerülne, akkor így is, úgy is rájönne Syss elmeállapotára.
De így legalább megvan a lehető legjobb indoka arra, hogy végezzen vele. Habár ehhez indok se nagyon kell.
A rúgásoktól eléggé megfájdul a lába.
~ Idióta nappali én! Legalább járna el edzeni valahova! De nem! ~
Úgy tűnik minden egyes szálba kapaszkodik, hogy életben maradhasson, ami még inkább feldühíti a gonosz tündért. Megtorpan közvetlenül a férfi lábai előtt, mivel az hátán próbált eltávolodni tőle. *
- Nem hiszem el, hogy egy ilyen karakteres férfi, mint te, ennyire kapaszkodik minden egyes fűszálba, azért hogy ne kelljen meghalnia!
* Bár abba bele sem gondol, hogy fordított helyzetben ő mit tenne, hogy reagálna a felé settenkedő, leplezetlen halálra. Pedig nagyon valószínű, hogy ő is hasonlóképpen cselekedne, csakhogy ezt egyelőre nem képes megérteni. Hogy is érthetné meg addig, amíg nem tapasztal Lorewéhez hasonló félelmet. Pedig egyszer már nagyon közel volt ahhoz, hogy valódi, jeges rettenet járja át testét-lelkét. Nem is olyan régen történt, mikor Coinleach és társai egy ősi, elf szertartás keretein belül próbálták egyesíteni a két lelket.
Azóta bele sem gondolt, s most sem gondol bele, hogy azért lehetett sikertelen a szertartás, mert mindvégig azt hitték, hogy csak egy elméről van szó, ami két részre szakadt. De arra egyikük sem gondolt, vagy legalábbis nem vetette fel az ötletet, hogy ez két teljesen különböző elme egyazon testben. De most nem is ennek van itt az ideje. *
- Szóval ott tartottunk, hogy hol is? Ja, igen!
* Azzal frontálisan ront neki a földön fekvő férfinek, s apró ökleivel próbálja minél többször eltalálni ott, ahol éri; néhányszor a mellkasára vág, párszor a karjába, megint párat az arcába kap.
És ekkor éri el a tündér is a határait. Lihegve vágódik el a férfi mellett, de azért nem hagyja annyiban a dolgot és ülésben köt ki végül. Térdeit felhúzza és ha az ember megmoccanna, akkor legvégső energiatartalékait is latba vetve próbál újabb rohamot indítani. *
- Nehogy azt hidd, hogy itt a vége! Csak... csak egy kicsit fújnom kell.
* Közben ujjait masszírozza. Talán elrepedhetett néhány ujjcsontja is, jobb lesz odafigyelni, hogy hogyan támad. *


3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 16:01:08
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Lorew egyáltalán nem érti a dolgokat, legalábbis még. Fogalma sincs arról, hogy hová tűnt az előző tündér, már ha gondolkodhat ilyenben, és egyáltalán... Nem, tényleg a leghalványabb fogalma sincs a dolgokról, még egy érintőlegesen logikus magyarázatot sem képes adni arra, ami történik. Az egyetlen, ami biztos, hogy a tündér pánikba esett valamiért, és egészen furcsa dolgokat mond. Olyasmiket, hogy nem akarja bántani. Ez elég furcsán hangzik azok után, amiket eddig tett vele, mondjuk nem mintha Lorew neheztelne rá emiatt, ő csak szeretné túlélni. Viszont nagyjából abban a pillanatban fény gyúl az elméjében, hogy a lány arca olyan hirtelen megváltozik.*
- Másik elme ugyanabban a testben *nyögi, amint belé hasít a felismerés. Látott már ilyet, nem is egyszer, és ami azt illeti, ez pontosan megmagyarázza az "egyik tündér, másik tündér" kérdést. Szóval akkor ezért nem fojtotta meg, bezavart nála a képbe az a személyiség, ami az imént tűnt el. Akkor tehát most tekintheti úgy, hogy visszatért a korábbi tündér, aki valószínűleg még mindig haragszik rá, de legalább már korántsem annyira, mint mikor nem is olyan rég megkísérelte megfojtani. Akkor nem látott és nem hallott a dühtől, de most talán megpróbálhatna kommunikálni vele (sőt, nagyon egyéb lehetősége nincs is).*
- Kérlek *nyögi, miközben a tündér feltápászkodik, és elindul feléje* Egyáltalán nem szükséges...
*Viszont ez a mondat egy fájdalmas nyögésbe torkollik, amint az első rúgás hatására visszabillen a hátára. Nem mintha akkora erő lenne a tündérben, egyszerűen csak Lorew azt hitte, hogy a rúgással arra utal, hogy forduljon vissza a hátára. A következő rúgás viszont bizonyossá teszi számára, hogy csak szórakozásból teszi a tündér, amit tesz. Az pedig aligha vigasztalhatja, hogy a lány nem valami erős, mivel ebben a helyzetében talán az is fájna, ha egy kavicsot ejtenének a mellkasára. A rúgások ehhez képest szintén egy-egy lökésként jutnak el a fájdalom gócpontjára, így éppen elegek. Sajnos nincs alkalma megköszönni, hogy a lány abbahagyta, mivel érkezik is a következő, ezúttal egyenesen a fejére. Talán még ez okozza a legkevesebb fájdalmat, az oldala sokkal érzékenyebb pont jelenleg.*
- Kérlek ne *nyögi, amikor a tündér rávilágít, hogy ideje meghalnia* Kérlek... esküszöm semmi okod nincs megölni, kérlek csak adj időt, hogy megmagyarázzam *a szemeit is lehunyja, amikor a lány megkíséreli egyetlen lépéssel megölni, viszont egy enyhe lökés és a puffanás hangja után újra felpislog. Fejét enyhén jobbra fordítja, hogy lássa, mi történt, és elsőre azt hiszi, újból visszatért a kedvesebb személyiség, de a további szavakból úgy tűnik, hogy erről szó sincs. A tündér ismét elég dühösnek látszik, és Lorew ezt az egyet nagyon nem szeretné, akkor megint lehetetlen lesz kommunikálni vele.*
- Könyörgök várj *közben igyekszik a hátán csúszva arrébb húzódni a lánytól* Sajnálom, az én hibám volt, de kérlek hallgass meg. Nem tudok elmenekülni, teljesen tehetetlen vagyok *reménykedik benne, hogy a tündér is be fogja látni ezt, hiszen a szerzetesnek ahhoz is percekre lenne szüksége, hogy talpra álljon, nemhogy el tudjon menekülni. Senki semmit nem veszít azzal, ha a lány egy kicsit tovább nyújtja a dolgokat, és talán attól kicsit jobb lesz a kedve is. Elpárolog a dühe, és... na jó, egyszerre egy remény elég.*


3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 15:11:44
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* A sötétben megbúvó gonosz csak a teljes sötétség idején képes uralomra törni.
Ahogy Syss reménysugara, megmentője elhagyta őt, úgy a sérült mágust is elhagyja a hold fénye.
A lány látva jobbik énjének eltűnését, egy utolsó kísérletet tesz a férfi figyelmeztetésére. Ha túléli az éjszakát, alapos magyarázattal kell szolgáljon tetteiért. Vesz egy nagy levegőt, hogy gyorsan elhadarja, ami eszébe jut. *
- Kérem bocsásson meg, azért, amit a sötétben teszek! A nevem Syessiss és nem akarom bántani magát, kérem meneküljön!
* Kétségbeesett tekintettel kiabál a férfinak, s ez az a tekintet, ami utoljára marad a jó oldalából.
A hold ismét elbújik.
Megrázza fejét, tekintetében gonoszság csillan, saz eddig látott gonosz vigyor játszik ajkain. *
- Hol is tartottunk?
* Kérdi ártatlanságot színlelve, majd felpattan, s odalép a férfihez. *
- Ne haragudj a kis botlásomért, ígérem, most nem fogok hibázni.
* Hangosan felkacag és oldalba rúgja a férfit. Maj még egyszer. És még egyszer. Itt már fáj a lába, csupán ezért hagyja abba, de a másikkal még megpróbálja fejbe rúgni a szerzetest. *
- Eddig szerencsés voltál, de itt az idő befejezni ezt!
* Azzal rá akar lépni Lorew torkára, csakhogy a bénaság valamennyire rá is ráragad és jobb lába bele akad a balba, így csupán átesik az emberen és megüti magát. *
- A büdös francba! Most már biztos, hogy kinyírlak!
* Ordítja el magát, s megpróbál minél gyorsabban talpra kecmeregni, hogy újra nekiessen a mágusnak. *


3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 13:37:17
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Nem mozdul, nem száll le, talán meg sem bocsájtott. Talán csak nem akarta egyszerűen megfojtani, ezért is engedte el a torkát talán az utolsó pillanatok valamelyikében. Talán tényleg csak azért, mert a halott már nem szenved, ő viszont még igen. Mindegy, nem panaszkodhat, a tündér meghallgatta a könyörgését, és életben hagyta, arról már nem volt szó, hogy a fájdalmaktól is megkíméli. A szúró fájdalom Lorew mellkasában egyre erősödik, már mozognia sem kell, minden szívverésére szétsugárzik a testében. És akkor hirtelen a tündér felsikolt, és a nyomás megszűnik, ez pedig nagyjából egy áldással ér fel a szerzetes számára. Megkönnyebbülten nyög fel, ahogy a levegő újra szabad utat talál a szája és a tüdeje között. Ettől függetlenül a fájdalom nem csökken, sőt, minden nagyobb levegővételre csak erősödik. Abban már biztos, hogy amikor a tündér térdeivel ráugrott a mellkasára, ott valami tört, vagy legalábbis repedt. Igazából lényegtelen is, hogy mi történt pontosan, a következmény számít, nevezetesen hogy Lorew képtelen komoly mozdulatra kényszeríteni a felsőtestét, vagy csak rettenetes fájdalmak árán. Néhány perc is beletelik, mire képes felfogni, hogy az ütemes zokogás mellette a tündértől származik, és ezt nem tudja hova tenni. Nem mintha feltétlen abban a helyzetben lenne, hogy akár csak arrafelé fordíthassa a fejét, feltámaszkodjon, vagy ilyenek, legfeljebb a gondolatai tudnak ezen probléma körül forogni. Újabb néhány perc is eltelik, mire a tündér zokogása enyhül, helyette pedig... bocsánatot kér? Nem, ez egészen biztosan nem ugyanaz a tündér... Az előző eltűnt, és idepottyant egy másik? Teljesen ésszerűen hangzik... Akkor még is mi a franc történik? Eredetileg azt hitte, hogy a tündér megbocsájtott neki, de most már szinte biztos benne, hogy valami egészen másról van szó. Éppen ezért nem is erőlködik olyan dolgokkal, minthogy megpróbálja magára vállalni a dolgot, vagy megjegyezze, hogy ő sajnálja, vagy ilyenek. A következő szavakra már inkább próbálna meg válaszolni, de amint megkíséreli az első szót kipréselni a száján, ismét köhögés tör rá, amely legalábbis olyan, mintha kalapáccsal vernék a mellkasát, így az egész lezárása egy fájdalmas nyögés. Második nekifutásra sikerül kinyögnie:*
- Nem tudok *a lábainak semmi baja, legalább ennyi öröme maradt, ugyanakkor teljesen kizárt dolog, hogy képes legyen rövid idő alatt talpra küzdeni magát. Amikor viszont a tündér feláll, és elkezd futni (illetve csak kezdene, mert gyakorlatilag az első pillanatban elesik), akkor erőt vesz magán, átfordul az oldalára, és egy újabb fájdalmas nyögés kíséretében felkönyököl, hogy legalább lássa, hogy mi történik.*
- Jól vagy? *kérdezi, de rögtön utána megint elkapja egy kisebb köhögőgörcs, így visszarogy az oldalára. Talán ebből a pózból néhány perc alatt képes lenne talpra állni, de retteg tőle, hogy a hasára kelljen fordulnia, még ha csak egy rövid időre is, csak amíg négykézlábra küzdi magát. Nem is biztos benne, hogy abban a helyzetben kapna levegőt, vagy kibírná a fájdalmat, amivel jár. Persze az se a legjobb stratégia, hogy várjon a segítségre, de egyelőre semmi mást nem tehet. Esetleg visszaküzdheti magát a hátára, úgy kevésbé fájna a sérült bordája, meg persze a sérült karja, amin fekszik.*


3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:26:06
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Értetlenül áll a helyzet előtt, s nem fog fel semmit hosszú-hosszú pillanatokig. Nem hallja a férfi nyögésbe torkolló szavait sem, elméje visszahúzódik és megpróbálja kizárni teljesen a külvilágot.
~ Mi történik? ~
Mikor aztán kezdi felfogni, hogy hol is van, mit is csinál, s a férfi hangjai is eljutnak tudatáig, halkan felsikolt és erőtlenül oldalra dől és kezét a fülére tapasztva sírni kezd. *
- Má-má-már megint ez történik!
* Hangja kétségbeesett és beszélni se nagyon képes. Talán öt perc is eltelik, mire a sírás szipogássá és hüppögéssé gyengül. *
- Én... nagyon sajnálom!
* Mondja a férfinak, mintha ennyi elég lenne ahhoz, hogy Lorew megbocsássa neki, azt amit tett. Valószínűleg így sem hiszi el azt, amit a lány produkál pedig semmi színjáték nincs benne.
Fogalma sincs mit mondhatna még a férfinak, hiszen eddig abban a hitben élt, hogy egyszer s mindenkorra megszabadult a sötét énjétől. *
- Kérem! Meneküljön! Mielőtt túl késő lesz!
* Hangja elvékonyodik, ahogy felpillant az égre és látja a felhők közt eltűnni készülő holdat.
~ Ne! ~
Megpróbál a lehető leggyorsabban feltápászkodni, s minél messzebb szaladni, csakhogy az első lépésnél lába elakad egy fűcsomóban és elesik.
Most nagyjából egy méter lehet a távolság köztük, s a hold utolsó ezüstlándzsája is eltűnik, ismét a sötétség ural mindent. *


3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-28 11:06:32
 ÚJ
>Lef Ammicor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utazás a város peremén//

*Az erdőt megpillantva kicsit összeszorul a szíve. Igazi városi gyermekként nem szeret a természetben bóklászni és inkább kerüli, ha lehet. Most célja elérése érdekében mégis keresztül kell rajta haladnia. Lassan besétál az erdőbe és folyamatosan körbe körbe forgatja fejét, hogy biztos legyen, benne semmi nem veszélyezteti testi épségét. Azért, hogy elterelje, rossz gondolatait halkan dudorászni kezd és észre sem veszi, de megpillantja haladási irányának célállomását.*


3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 22:59:01
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Nem, úgy tűnik a szavak nem használnak, a lány cseppet sem vesz vissza a lendületből, sőt, még rá is tesz egy lapáttal. A kezei hamar el is érik Lorew torkát, aki már képtelen védekezni ellene. Az ujjak béklyóként feszülnek rá, és nem eresztik, amíg csak a világ össze nem kezd folyni a szemei előtt. Szinte már feladná a küzdelmet, amikor hirtelenjében a nyomás, a szorítás megszűnik, a kezek pedig elengedik a nyakát. Görcsös köhögés tör rá, de ezzel párhuzamosan újra levegőhöz jut, így élet és halál határmezsgyéjéről az előbbibe billen vissza.*
- Sajnálom... *nyöszörgi erőtlenül* Sajnálom... könyörgök ne ölj meg... kérlek hagyj élni...
*Aztán a szavak tényleges nyöszörgéssé tompulnak, és a fáradtság meg az előbbi sokk hatására valószínűleg el is ájulna, ha a mellkasi fájdalma nem rántaná vissza újra és újra a valóságba. Egyre erőteljesebben ráadásul, mígnem annyira magához tér, hogy felfogja: a tündér megkegyelmezett, vagy legalábbis időt adott neki, de ezzel párhuzamosan még mindig a mellkasán térdel, ami egyrészről rettenetes fájdalommal jár, másik oldalról pedig egyre kevésbé kap levegőt is. Nem biztos benne, hogy van-e joga ezek után még további kérésekkel élni a tündér irányában, hiszen... annál nagyobb szívességet aligha tehetett Lorewnek, hogy nem fojtotta meg. Ugyanakkor kénytelen lesz megkísérelni, különben talán az így kialakuló légszomjba fog belehalni. A lány kérdését nem tudja hova tenni, de nincs is elég ereje foglalkozni vele, ha csak egyetlen mondatra van ereje, hát legyen az a kérés:*
- Kérlek a... a... *igyekszik venni egy nagy levegőt, de kínkeservesen lassan megy, és még annál is sokkal nagyobb fájdalommal jár a mellkasa tájékán, így csak egy újabb, ezúttal sokkal gyengébb köhögési rohamba torkollik a művelet. Másodszor is összeszedi magát, és újból nekiveselkedik, ezúttal igyekszik valamivel hangosabban, és érthetőbben mondani. Legalább fest már olyan nyomorultul, hogy semmiképpen ne értelmezhesse a tündér utasításként, legfeljebb kérésként.*
- Nem kapok levegőt *hörög enyhén elhaló hangon* Szállj le... kérlek szállj le rólam... nem bírom...
*Persze valószínűleg megfulladni akkor se fog, ha a tündér rajta marad, de nagy valószínűséggel elájul a légszomjtól, esetleg odabent is problémái keletkezhetnek, mivel ha tényleg eltört egy bordája, akkor annál rosszabb lesz a helyzet, minél többet térdel rajta a lány. Egy tündér súlya nem valami nagy, de ha sokáig marad, hát... valószínűleg az eredmény nem lesz kellemes. Ha esetleg a lány lekászálódna róla, akkor ha kell minden erejét összeszedi hozzá, de néhány "Köszönöm"-öt el fog rebegni. A fájdalom a mellkasában ugyanakkor nem tompul (de legalább nem is erősödik), így elájulni továbbra sem fog, ha pedig a légzése is helyreáll valamennyire, akkor talán képes lesz egy levegővel végigmondani egy egész mondatot.*


3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 21:48:27
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Próbálja az ember megmagyarázni szavakkal egy őznek, egy ösztönlénynek, hogy az élniakarás hajtja lábait egy warg előtt szaladva. Persze, hogy az hajtja, de ő ezt nem tudja felfogni az emberi szavak által. Nem lehet ugye? Na ehhez hasonló a lány helyzete is, azzal a különbséggel, hogy egy bizonyos szintig képes felfogni dolgokat. Bár a rátörő düh ezt a szintet drasztikusan lecsökkentette. Lorewnek felesleges mentegetőznir, a lány már eldöntötte a sorsát.
A lány meg sem hallva, dühtől torzult arccal kezdi el szorítani annak torkát.
Körülbelül tíz másodpercig szorítja vicsorogva annak torkát, mikor a szerencse váratlanul a férfi oldalára áll:
A felhők felszakadnak és a hold ezüstlándzsái a párosra vetülnek, halovány fényárba borítva őket, amely bőven elég ahhoz, hogy elenyésző fénynél ugyan, de lássák egymást.
Persze nem ez az okozója annak, ami Syssen változtat, csupán a fény jelenléte. Elvégre a hold fénye megmutatja a dolgok igaz valóját. Ez itt sincs másképp. Ezért lehet az, hogy a "sötét én"-nek visszavonulót kell fújnia. Legalábbis egy időre.

Syessiss értetlenül pislog az alatta fekvő férfira, erőtlenné vált kezére, a ruhájukat és bőrüket festő vérre. *
- Mi?!
* Elképesztően hosszú percekig csak térdel mozdulatlanul, szinte sokkos állapotba kerülve. *
- Mi?!
* Szemében értetlenség és félelem csillog, bár csak addig tart ez az átmeneti állapot, míg a hold ismét el nem bújik, akkor folytatódik tovább az őrület. *


3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 20:14:20
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Lorew feltett szándéka volt, hogy ne tanúsítson ellenállást, sőt, bármily' meglepő, még most is az. Nem arról van itt szó, hogy ellenkezni akart, egyszerűen mindenkibe bele van kódolva egy életösztön, amely nagyjából mindent képes felülírni. Ennek a mellékhatása volt csupán az ellenszegülés, ha bármilyen módon a kettőt össze lehetett volna egyeztetni, biztosan aszerint jár el, de sajnos éppen a tündér készült megölni, így jobb híján az egyetlen lehetséges utat választotta. Ugyanakkor abban a pillanatban fel is fogja ezt, mikor az első ellenreakciót megkapja, ami a halk sikoly. A következő pillanatban már jön is a rúgás, nagyjából azzal pontosan egy időben, hogy sérült karjára nehezedik, és megérzi az ezzel járó fájdalmat. Így nagyjából az egész rendszer megrogy, és félig felkönyökölt állapotból újból visszadől a hátára, így nem is csoda, hogy elszakad a ruhája, amit közben a tündér húz az ellenkező irányban. A sebre mért ütést igazából fel sem fogja az adott pillanatban, később pedig az események tengerében kisebb gondja is nagyobb már. A körmök végigszántását a mellkasán nem csak érzi, hanem látja is, és látja, hogy a tündér újból támadni fog, így igyekszik megfogalmazni az eddigi roppant jelentős gondolatsort a lehető legrövidebb formában.*
- Sajnálom, kérlek vá... *de sajnos ez is túl hosszúnak bizonyul, mivel a közben a tündér landol a mellkason, és az ütődés hatására Lorew hirtelen levegőt sem kap, így néhány pillanatig csak esetlenül tátog, mint valami partra vetett hal. A varázslat semmit nem zavar neki, mivel nagyjából pont akkor sikerül újra levegőt kapnia, és ez éppen eléggé leköti a figyelmét, nem szorul újabb elterelő hadműveletre. Azzal párhuzamosan, hogy először tele tudja végre szívni a tüdejét (vagy legalábbis félig, mert még mindig ott a tündér a mellkasán), ismét megkísérel időt kérni:*
- Kérlek várj *nyögi, de abban a pillanatban már érkeznek is a kezek a torka felé, amiket talán csak az utolsó pillanatban sikerül elkapnia, mielőtt ismét a torkára fonódnának. Mivel a tündér teljes súlyával rá tud nehezedni, Lorew egy karja pedig amúgy is sérült, így ez az állapot nem lehet tartós. Főleg mivel ráadásul a legkisebb erőkifejtésre is éles fájdalom nyilall a mellkasába azon a ponton, ahová a lány bal térdével érkezett. Legfeljebb percek (de inkább másodpercek) kérdése, hogy a tündér sikeresen elérje a torkát, az pedig talán valóban a szerzetes élete végét jelentheti.*
- Sajnálom *zihálja* Hiba volt! De kérlek várj... azt mondtad többet érek... hogy többet érek... élve.
*Persze, nem volt jó ötlet ennyire nyíltan ellenszegülni, de legalább a tündér most már jóval kényelmesebben intézheti a dolgait, mert bármi reccsent is, mikor Lorew mellkasára ugrott, az olyan fájdalmat sugároz a szerzetes egész testébe, hogy biztosan nem lenne képes még egy félsikeres szökést megkísérelni. Ráadásnak ott van még, hogy a tündér azóta is rajta térdel (habár kicsit kevésbé nyomja, amióta kezeire helyezte a súlyt), ami gyakorlatilag lassan a légzést is ellehetetleníti Lorew számára.*


3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 17:21:11
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Addig minden zökkenőmentesen megy, amíg a másik fel nem fogja, hogy bizony itt a vége. Pedig már kezdte azt hinni, hogy teljes az együttműködés köztük, s a férdi beletörődik a sorsába is. Hiszen akárhogy is, az elkerülhetetlen.
Halkan sikkant egyet a váratlan egyensúly kibillenésre, az oldalára dől, viszont hamar talpra is szökken és kissé dühösen is a férfi nem együttműködése miatt, jobb lábával egy kicsit sem visszafogott rúgást mér annak két lába közé. Persze ez korántsem olyan, mintha egy embernő rúgott volna, de azért az elég érzékeny terület.
Ha a kívánt reakciót kapja, nem is teketóriázik, ököllel eg béna ütést mér a sebre, és a férfi ruháját cibálva, többé-kevésbé, de lecincálja róla azt.
A nagyjából szabad mellkasát gyorsan végigszántja körmeivel, öt átlós, vérpettyezte csíkot hagyva maga után, majd egy lendületvétellel annak mellkasára ugrik és térden landol. Nem nehéz ugyan, de egy bordarepedés azért gyanús.
Ha Lorew leblokkolt a villámakció alatt, akkor az körülbelül most múlik el, ezért megpróbálja gyorsan megismételni a levegőbuborékot, egyenesen a férfi arcába, hátha az egy pillanatra lefoglalja, amíg ujjait annak nyaka köré fonja.
Ha a műveletbe pedig valahol hiba csúszik, úgy Syssnek improvizálnia kell.
És a haláltusa kezdetét vette... *

A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.27 17:26:39

A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.

3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 17:02:33
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Tekintve, hogy valóban nem történik semmi rettenetes, így valóban megnyugszik egy kicsit. Nem túlzottan, egészen addig nem is nyugodhat meg az ember, amíg valaki a vérében turkál, de hát mégiscsak kellemesebb így a helyzet. Nem biztos benne, hogy merje-e arra is kérni a lányt, hogy egyáltalán ne is nyúljon többet a sebhez, de ezt inkább magában tartja. Egyelőre már az is boldoggá teszi, hogy legalább nem kell több fájdalmat átélnie, nem szeretné elveszíteni ezt a kiváltságot. Helyette jobb csendben tűrni, hogy a lány "kiszolgálja magát" a véréből, játszon vele, amíg jól esik neki. Jelenleg úgy fest, hogy vége, és a korábbi ehhez hasonló reményekkel ellentétben ezt most a lány szavai is megerősítik. Nem szeretné túlzásba vinni a vért, tehát Lorewnek nem kell többet adnia. Valószínűleg hamarosan leszáll róla a tündér, ő pedig nyugodtan elmehet... Talán néhány másodperc is eltelik, mire felfogja, hogy mit mondott a lány, hogy mire is utalt...*
- Nem! *vágja rá rögtön* Dehogy sodornád magadat bajba!
*Lorewnek egyébként sem jutott volna eszébe bárkinek is beszélni erről, pláne nem őrséget, vagy ehhez hasonló elemeket bevonni a játékba. Amos Theniorhoz sincs már semmi köze, így a templom sem tudna meg semmit. Valójában egészen mostanáig bele se gondolt, hogy ilyen veszély is fenyegeti a tündért, de persze utólag teljesen logikus. Bárki más valószínűleg ilyesmikhez folyamodna, de hogyan tudná meggyőzni a lányt arról, hogy ő nem fog?*
- Én esküszöm hogy soha senkinek nem fogok erről beszélni. Én... én gondolni sem fogok erre soha. Meg... ki venne komolyan? Senki nem hinné el, hogy egy tündér ilyesmikre képes. Meg sötét van, az arcodat sem láttam, meg sem ismernélek. A nevedet sem tudom, ha akarnálak se találhatnálak meg *ez persze nem teljesen igaz, hiszen látta az arcát, sőt, azt nézte végig, még a borzalmas arcmemóriája ellenére is felismerné nappal, ha látná, ugyanakkor az életét igyekszik menteni. Persze nagyjából tisztában van vele, hogyha minden igaz, amit mondott, a tündér akkor is felesleges kockázatot vállalna azzal, ha elengedné, miközben akár itt helyben megfojthatja, és akkor legfeljebb egy hullát találnak. Azok meg nem beszélnek... Így ez egy igencsak egyoldalú helyzet, szinte meg sem kell várnia a tündér válaszát, ő már biztos benne: meg fogja ölni. Legalábbis meg akarja, meg fogja próbálni, így nem biztos, hogy a teljes együttműködés kifizetődő lesz a jövőben. Helyette inkább kénytelen-kelletlen ficánkolásba kezd, de ezúttal nem úgy, mint mikor a lány ráült, hanem lényegesen erőteljesebben. Ezúttal a célja a szabadulás. Mivel az egyik karja sérült, igyekszik a másikra támaszkodni, azzal lökni magán egyet, hogy sebesült felén átbillenve ledobja magáról a tündért. Viszont még ha a művelet sikeres is, a sérült karja lesz alatta, amivel egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak nagy kínok árán, és lassan tudja felemelkedésre bírni a testét, hogy aztán talpra álljon, és elmeneküljön, vagy ilyenek.*


3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 14:02:51
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* Mások megevése undorító dolog. Ellenben a friss vér, az élet elfogyasztása más téma, hiszen az a testtel ellentétben tiszta, és sokkal több energiával látja el a fogyasztót. Vagyis néhányan így vélekenek, s ezért véreztetnek ki kegyetlen módon sokakat, hogy minden cseppet elfogyasszanak. Ez pedig már a rossz oldala a dolognak. Meg kell találni azt az arany középutat, amelyen a lány jár.
Arra csak bólint, hogy nem hazudik többet, s hallgatja aférfit beszélni. Mikor az megijed, hogy bántani fogja, csak elmosolyodik. *
- Nyugalom! Nem szabad túlzásba esni a vérrel sem, akármilyen vonzó is.
* Próbálja megnyugtatni a fekvőt. Az tény, hogy többet nem akar fogyasztani illetve a sebből sem, mert már most változik a vér íze, pedig még friss a seb. Nagyon oda kell figyelni az ilyen apróságokra, különben hamar elfeledkezik magáról az ember.
Ha sikerül kicsit megnyugodnia férfinak, akkor szimplán kijelenti, mintha csak azt mondaná, milyen szép a hold ma: *
- De azt ugye megérted, hogy ha innen elengedlek, azzal veszélybe sodrom magam.
* Sajnos nincs nála semminemű fegyver, mert az ostoba nappali énje nem visel olyat, csupán egy fabotot, amit valahol elhagyott a nagy rohanásban, mikor Coinleach-ékkel karöltve elhagyták Artheniort. *
~ Az a hülye álszent rohadék! ~


3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 13:39:42
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Lorew egy pillanatra úgy érzi, hogy itt ér véget a kezdet, vagy sokkal inkább itt kezdődik a vég, hiszen újból eszébe ötlik az emberevésről szóló elmélete. Főleg annak kapcsán, mikor a tündér a sebe felé hajol, szinte már látja maga előtt, ahogy a lány belemélyeszti a fogait a húsába. Ez még talán nem is lenne annyira rossz lehetőség, elvégre megúszhatná élve, amíg a tündér nem harap létfontosságú pontra. Ha pedig jóllakott, talán egyszerűen útjára engedi Lorewet, ha mondjuk sikerül meggyőznie, hogy soha senkinek nem beszél erről. A szemeit is lehunyja, és úgy várja, hogy megtörténjen, aminek meg kell, viszont csak egy (az előzőekhez képest) gyengéd érintés jut el a tudatáig, és mikor kinyitja a szemeit, a tündér már újból felette van. A következő másodpercben pedig a már egész tenyere a sebre nehezedik, és mielőtt Lorewnek esélye lenne kérni, hogy ne tegye, amit elképzelt (függetlenül attól, hogy még nem is tudja, mit képzelt el), máris újból vállába hasít a fájdalom.*
- Sajnálom! *nyögi a hirtelen jött éles fájdalom hatására, na meg persze a tündér szavaira. Amikor elengedi a vállát, még hozzáteszi* Nem hazudok többet.
*Persze nem úgy érti, hogy egyáltalán nem fog már hazudni, csak a tündérrel szemben nem próbálkozik többet ilyesmivel. Nagyon reméli, hogy meggyőző volt, mert komolyan is gondolja. Persze ebben a szituációban teljesen lényegtelen is, hogy igazat mond-e. A vége így se, úgy se lesz már pozitív, talán ilyenkor már az őszinteség a legjobb stratégia.*
- Nem igazán... vagyis nem tudom... *nem is biztos benne, hogy milyen formában gondolt bele abba, hogy az árny elkaphatja. Talán pont ezért jött, hogy csapdába essen? Az évek során már oly természetessé vált számára, hogy mindent üldöz, aminek természetfeletti erőkhöz lehet köze.*
- Nem tudok túl sokat... Bizonyára arra gondoltam, hogy nem csapda, vagy hogy feltétlenül el kell jutnom valahová, valamit mutatni akar... üzenni. Nem, nem gondoltam bele, hogy valami rossz történhet velem.
*Felkészülni meg hát pláne nem készült fel rá, hogyan is tudott volna? Ráadásul erre? Amikor a tündér keze újból megindul a sebe felé, akkor ismét enyhén pánikba esik. Elvégre honnan tudná, hogy nem tervezi megint benyomni az ujjait a szerzetes húsába?*
- Kérlek ne! Kérlek hagyd a sebemet!
*A szemeit is lehunyja, és felkészül, hogy ismét valami korábbiakhoz hasonló történik, ehelyett viszont csak a korábban kiszivárgott vért maszatolja el a tündér. Csak akkor nyitja ki a szemeit, mikor már biztos benne, hogy ezúttal nem jön olyan szörnyű dolog, sőt, csak ez a "simogatás". Feltűnt már a szerzetesnek, hogy a tündér szokatlanul vonzódik a vérhez, de hát lehetséges, hogy ezt a tudást hosszú és fájdalmas kínok eredményeképpen viszi magával a sírba.*


3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 12:20:29
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

* A sziszegés és fájdalmas nyögések és kérlelések eljuttatják a kis tündért egy olyan fázisba, ahol már nem nagyon érzékeli mennyire fogja vissza magát és mintha fekete lepel telepedne elméjére, öntudatlanul odahajol a sebhez, ami már elég szépen vérzik és kidugja nyelvét, hogy belemártsa abba. Ettől picit visszatér és megrázza fejét, amitől fehér tincsei szanaszét szállnak. Inkább ujjait mártja a hívogató, meleg vérbe, s arról nyalja le. *
- Igen, minden bizonnyal valódi vagy. Ha az elmémben lennél, nem keresnél kifogásokat.
* Sóhajt egyet a hazugot nézve, majd egész tenyerét a sebre teszi és a tőle telhető legerősebb szorítást produkálja. Ha nem lenne ott a seb, akkor talán nem is fájna, hiszen nem túl erős. *
- Nem szép dolog hazudni ám!
* Mondja miközbrn szorítja, s körülbelül öt másodperc után el is engedi, s a kezére tapadt vért kezdi kóstolgatni. *
- Arra nem is gondoltál, hogy esetleg az árny elkaphat? Vagy arra, hogy csali? Mit tudsz a természetfelettiről, hogy ilyen ostobán üldözöd?
* Tér vissza arra, amire kíváncsi volt az illúziós elmélete előtt. Mert ha a férfi nem készült fel a legrosszabbra, akkor bizony semmi keresnivalója ennél a témánál. *
- Fura vagy.
* Teszi még hozzá már-már kedvesen, majd újra odateszi a kezét a sebre, de most csak a vérrel keni össze a kezét, hogy amíg hallgatja a másikat, addig olthassa (vér-)szomját. *
Arcán pihenő teljes nyugalom helyét a kíváncsiság veszi át.


3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 11:29:58
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Syessiss Opsyscalla//

*Nyöszörgése rövid üvöltésbe csap át, amint a tündér ahelyett, hogy békén hagyná a sebet, a következő ujját is belefeszegeti. A fájdalom már kisugárzik az egész karjába. Egyszerűen a fájdalmaknak nincs ideje tompulni, mert máris érkezik az új. Ha csak egy rövid időre legalább nem mozdítaná az ujjait... Ennek ellenére igyekszik szenvedését egyszerű sziszegés formájában kiadni a fogai között.*
- Elég! *nyögi* Kérlek!
*Amikor végre valóban távoznak az ujjak a sebből, először hálásan fellélegzik, csak utána fogja fel, mit is mondott a tündér. Mostanra már biztosra veszi, hogy bármit is akar kipróbálni a tündér, az fájni fog.*
- Ne... *lihegi, miközben a tündér a seb fölé emeli a kezeit* Ne, bármire is készülsz...
*Esélye sincs végigmondani, és a tündér már varázsol is, aminek hatására kicsit olyan érzése lesz a szerzetesnek, mintha beleütnének a sebébe. Egyfajta lökés érkezik bele, mely a szó legtágabb értelmében se mondható kellemesnek. Ugyanakkor nem is olyan fájdalmas, mint mikor a tündér az ujjaival vájkált a sebben. Egy erőteljes "Uhh" hagyja csak el a száját, és néhány másodpercen belül már újra csak a megkönnyebbült szuszogást hallatja, ahogy tompul a fájdalom. Közben a szemei végig a tündért figyelik, részint az arcát, részint pedig a kezeit, de úgy tűnik, ezúttal nem támadnak újabb ötletei. Helyette igazán érdekes kérdést tesz fel, ezek szerint Lorew nem is őrült meg, tényleg volt itt valami árny, persze ez nem sok vigaszt ad neki jelen helyzetében.*
- Igen... az árnyat követtem *legkevésbé sem szeretné tagadni a dolgot, vagy egyáltalán hazudni* De itt elvesztettem a nyomát, és fáradt voltam, ezért feküdtem le... Nem tudom, mi volt az árny, vagy hogy hová ment.
*Lehetséges, hogy a tündér végig csak erre volt kíváncsi, akkor most tudja, és semmi oka tovább vallatnia Lorewet. Kivéve persze... ha azt hiszi, hogy hazudott, akkor lehetnek még gondok. A következő gondolatmenet viszont egyfajta ötletet ad a szerzetesnek, egy nagyon zseniális menekülési módszer jut az eszébe. Legalábbis elsőre annak tűnik...*
- Csak... *itt megakad egy pillanatra, mert kap egy pofont, de ezen szinte már meglepődni sincs ereje* Csak a képzeleted szüleménye vagyok. Te találtál ki. Szóval semmi értelme vesződnöd velem... Az nem is fáj senkinek.
*Igen, ez a legjobb ötlet, hiszen minek játszana valaki a képzelete szüleményével? Semmi értelme, ostobaság, eztán a lány szépen odébbállhat, Lorew pedig majd felszívódik, és ha soha többet nem találkoznak, akkor soha nem derül ki, hogy a szerzetes hazudott. Ehelyett viszont teljesen váratlanul a lány ezzel ellentétes konklúzióra jut. Ez teljes mértékben bekalkulálatlan Lorew számára, de talán még nem késő meggondolnia magát.*
- Várj! Ne! *nyögi gyorsan* Valódi vagyok. Igazi. Hús-vér, nem csak képzeltél.
*Persze valószínűleg ha a képzeletét is örömmel halálra kínozná, akkor valószínűleg valódi emberként sem úszhatja meg csak úgy (tehát aligha volt jó válasz a kérdésre), viszont ezen a ponton a terve már tényleg ostobaságnak tűnik. Bízik benne, hogy legalább az eredeti állapotot visszaállíthatja, és elhitetheti a lánnyal, hogy valódi.*


3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 08:16:47
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Janemita//

*Hát ebben is egyeznek hát, egyikük sem szeretne megfagyni. A hósörényű bár jól tűri a hideget, biztos benne, hogy létezik az a hideg, ami az ő állóképességét is kikezdi, bár akkor Janey már rég jégkocka volna.
A bizarr gondolat mosolyt csal az arcára, de itt nem kell tartaniuk egyiküknek sem a kihűléstől. Lobog a tűz, felette készül a valószínűleg ízletes ragu - raguszerűség - és itt vannak egymásnak, hogy megosztozzanak egymás melegén. Nincs mitől tartaniuk.
A kolosszus halovány mosollyal szája sarkában nézi a tűz körül szorgoskodó lányt, és rá kell jönnie, mennyire szereti nézni, ahogy Janemita teszi a dolgát. Ad egyfajta biztonságérzetet, egy érzést, ami az otthonra emlékezteti. Ha jól emlékszik, Janey egyszer azt mondta neki, ott az otthon, ahol együtt lehetnek. Talán igaza volt.*
- A Sors kegyetlen szajha, az egyik pillanatban ad, hogy örülj, aztán a másikban elveszi és még jól tökön is rúg mellé.
*Sóhajtja a szavakat az ég felé szomorú mosollyal. Megtanulta már, hogy amit kap, az soha nincs ingyen. A thargok között találta meg Janemitát, de rövid idő elteltével elvesztette a hűségbe vetett bizalmát, amikor Kagan szélen eresztette őket.
Elgondolkodik a kócos lány szavain, de hagyja, hogy Janemita mellé fészkelődjön, vállára teríti a pokrócok egyikét, ahogy magához vonja és átöleli.*
- Addig nem, míg lélegezni tudok.
*Suttogja halkan. Talán attól fél, hogy az a szövőnő meghallja szavait, talán csak kettőjükre tartozik.*
- Én nem hiszek benne, vagyis csak félig-meddig.
*Válaszol saját kérdésére, de azonnal ki is fejti gondolatát.*
- Hiszem, hogy a Sors vezet bennünket végig életünkön, de olykor felajánlja a választás lehetőségét. Amikor Kagan elment, maradhattunk volna, maradhattál volna, de nem tettük. Eljöttünk, ezt az utat választottuk. Khan és Rilai a másikat választotta. Van választásunk, de az utunk vonala előre megrajzolt. A Sors megadja a lehetőséget, rajtunk múlik, élünk-e vele.
*Lehet, hogy első hallásra zagyvaságnak hangzik, amit mond, de a kolosszus így érzi. Egész élete erről szólt s nem érzi úgy, hogy kényszerítette volna bármi - vagy bárki - arra, hogy ezt az életet válassza. Maradhatott volna otthon, elviselve apja viselkedését, és mehetett volna az udvarba. Maradhatott volna a seregben, de ő a kóbor lovagok életét választotta helyette, s most itt kötött ki. Arthenior mellett, nem messze a folyótól, egy tisztáson a csillagok alatt, oldalán a szeretett nővel.*
- Bármit is szánjon nekünk a Sors, választásunkról magunk dönthetünk. Te is és én is, de akár együtt is.
*Szorítja meg gyengéden Janemita vállát.*
- Ha el is távolodnak egymástól sorsunk fonalai, az azért lesz, mert így döntünk. Vagy te, vagy én, vagy mindketten.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139