//Hófesztivál//
//Dyntina//
*A nő szemöldökfelvonását viszonozza, mikor kitalált neveit kritizálja. Az egyik vitatott ponton, akaratlanul is megáll mentében, s végignéz magán. Majd a vörös hajúra. Majd újra magán. S továbbra sem érti.*
- Kalóz vagyok, nem nő! *Jelenti ki, teljes büszkeséggel, s ha nem állna egyenes háttal, hát most csak még jobban kihúzza magát.* - Szerinted apám azzal volt elfoglalva, hogy „nőies” nevet adjon nekem? Mondjuk a Nadae az pont az, de a választottnál, nem az volt a lényeg, hogy nőies legyen, hanem épp hogy férfias. Vagy legalább hitessük el, hogy az. Kalózoknál csak „férfiak” vannak, kevés nők, de gondolom, ezt tudod. Meg egyébként is, ritka az a kalóz, aki becsületes nevét használja. A legtöbb mind felvett. Meglehet apámnak is volt egy hasonló szándéka, névválasztásnál, hogy ne tűnjek túl nőiesnek, ha a szakmába akarok maradni.
*Vonja meg a vállát, immár könnyedén, ahogy tovább indul. A nő röhögését, csak megmosolyogja. Valahogy emlékezteti őt, az egyik szigeten látott hiéna „kacagására”. Ezen mosolyodik tovább, a másik talán nem értvén, hogy miért. A nő mondani valója továbbra sem nyugtatja meg.*
- Kizárt, hogy egy úri haramia kezébe adjam testem! Szentélyemet! Tudod mennyi idő volt, amíg saját csapatom tagjába megbíztam, aki kipingált? Pedig ő pingálta ki az egész legénységet. Oh, a jó öreg, Dret. Apám tanítványa volt, apám is lehetett volna. *Emlékszik vissza a régi időkre, majd kezével hessegeti el szemei elől őket. Ami elmúlt, az már elmúlt. Nem kell vele foglalkozni. Bár azért némileg érdekelné, hogy sikerült beilleszkedniük a földi életbe nekik. Biztos, hogy bűnöző fattyak maradtak, s ez így is van rendjén. Melegen mosolyodik el, ahogy gondolatait továbbfűzi, ami szintén szokatlan lehet, a mellette állónak. Nem tehet róla, ilyen ez a nosztalgia.* - Csak akkor adom testem oda pingálásra, ha megfelelő ajánlás jár hozzá. Legfeljebb végiggyakorlatozlak a többieken, mielőtt hozzám engedlek.
*Neveti el magát, s most rajta van a sor, hogy a másik vállára tegye kezeit. Közben erőteljesen meghúzza az üveg itókáját, ami bár vészesen fogy, mégis, amióta elindultak – vagy legalábbis amióta szerezték, egy szerencsétlen útban állótól – mégsem annyira, mint várta.*
~Lehet, hogy magától töltődik újra az üveg?~
*Csodálkozik el, amikor szemei előtt, meglengeti az üveget, benne a barna nedű tartalmával. Csodálkozva fordul a másik felé.*
- Te, figyelj már. Szerinted egyenes arányosságban van a rum mennyisége, s az én fogyasztásom között?
*Mutogatja neki az üveget, s ha válaszol neki, ha nem, gyorsan iszik is belőle még egy kortyot. Mert ha nincs arányosságban, akkor biza pótolni kell, de mihamarabb. Az előbb megivott valamiféle lötty, viszont nem tett jót neki. Szinte nem is ismer magára, némileg szédelegve közlekedik.*
- A másik biztos pancsolt genyó lehetett. *Borzong meg, táncolós léptei közben.
Kicsit nézi csak idiótának, amikor a másik nevekkel bombázza.*
- Szerinted én megjegyzem bárki nevét is? Bájgúnár is örülhet, ha az övét sikerült, bár nem is annyira nehéz. No meg a tiedet. Azt hiszem, bár erre nem vennék mérget. Nem tudom, hogy hívják az ipsét, akinek Szintén varjúja van, mint a kannibálnak. *Sóhajtja el magát. Nem elég, hogy elvileg „alvilági” szerzetek, de még egy komplett állatkerttel is rendelkeznek. Már ameddig Bongyorka ki nem írtja őket.* - Áh, meglesznek azok. *Mondd ellent a másiknak.* - Adhatnak egymásnak tanácsot, hogy is kell egy nőt, de szerintem inkább egy szende kurvát elcsábítani.
*Véleménye megvan a legtöbb nőről, de ezen nincs is mit csodálkozni. Férfiak között nőtt fel, akiknek a nők, csak egy célra kellett. Vágyaik kielégítésére. Így nem is csoda, ha ő sem értékeli többre nem társait, s az ő erényei is a béka feneke alatt van. Habár, mostanában elég kitartó, ezen a téren, de hát megvannak a saját elvárásai is.* - Szurkolni? Egyiknek sem. Akár ki is irthatják egymást. Majd megsiratom őket, mint ahogy Szukafattyát.
*Von vállat, némiképp érzéketlenül. Nem zavarja, mi történik a barlangbéli hímekkel, főleg ha ilyen idióta okok miatt esnek egymásnak. Akkor biza meg is érdemlik sorsukat. Szukafattya is oly értelmetlenül halt meg, reá való epekedése miatt. Szánalmas teremtés. *
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy más. Nem olyan, mint egy férfival, ez teljesen egyértelmű. *Mosolyodik el.* - Sokkal másabb, egy nő máshogy viszonyul egy másik nőhöz. Mondjuk az sem mindegy, hogy milyen nőről van szó. Nőies nőről, vagy férfias nőről, mondjuk mindkettő tetszett, szó se róla. A hajón persze más. Ott, ha nem lányodként „szeretnek”, akkor van esélyed a fiatalabb legénységi tagoknál. *Neveti el magát, ahogy visszaemlékszik a régi időkre, ismét. Apja hogy akarta első ágyasának fejét szegni, amikor az rájött.* - No de mikor, kiszabadulsz a kikötőbe, ami telis-tele van, jóvágású, áh… Régi világ, hol van már az?
*Legyint egyet. Majd a másik győzködésén csak elneveti magát, majd jól hátba is vágja közben.* - Jól van, hitegesd csak magad. De ne gyere sírva akkor, ha egyetlen épkézláb férfi sem lesz a közelben, s már nagyon ki vagy éhezve.
*Röhög továbbra is, s a további szavakon is csak ezt teszi.*
- Inkább az anyád. Legalább el tudlak küldeni dolgokat intézni. Meg akkor már meg is kell azt csinálni, amit én parancsolok neked. *Nevetése, lassan változik át ördögi kacajjá. Nem is olyan rossz eme elképzelése. Ördögi, sokat mondó tekintettel mustrálja a másikat.* - Csak egyszer érjünk vissza.
*Kacarászik továbbra is. Úgy tűnik, jó kedve fékezhetetlenné változott. Már csak egy hajó kéne, ami sebesen repíti a tengeren, az aranyló napfény felé. Rögtön bele is borzong képzeletébe, ahogy visszarántódik a valós, hideg, csípős világba.* - Továbbra sem értem, hogy lehet, ezt a fehér izét szeretni. Szemöldökét újra magasba vonja.*
- Ahha, szóval húgod is, a tipikus szende szűzfajta. Akiért minden férfi csak azért van oda, hogy egyszer jól megkettyintse, majd utána ott hagyja. Ha meg mázlija van, akkor talán az elsője, az örök szerelme is lesz. *Ezen a gondolaton, szintén elborzad, hisz a másik jól tudja az ezzel kapcsolatos véleményét. Ami hatására ismét csak megborzong, s most kabátját is összébb húzza magán.* - Ha egyszer, valaha házasságra adnám a fejem – kivéve, ha az nem a Barbár törzs Királya, az a Nagak, - akkor kérlek, verj agyon, vagy holtra, belezz ki, bármit csinálj.
*Ígérteti meg a másikkal, kívánságát, miközben lassan a hó hajúhoz érnek.*
//Enrakhala//
*Arca hirtelen vörösödik el, de nem az rum fogyasztása miatt, hanem annak kritizálása miatt. Nehezen nyugszik meg, sőt, vére úgy tombol ereibe, hogy úgy érzi sose fog lenyugodni. Nem sok dolog van, amiért így kiáll, vagy felhúzza magát. Az egyetlen szeretet élőlényét bántják, s mint olyat, nem tudja feldolgozni, így inkább egyből haragra gerjed. Nem is érzékeli, hogy a mellette álló nő, nyakát behúzva hallgat, s a másik szavai is az ő megnyugtatásának céljából szólnak.*
- De a RUM!
*Ismétli csak önmagát, villámokat szóró szürke szemei mögül. Lassan csillapodik vére. Nagyon lassan, számára óráknak tűnnek, egyébként csak néhány másodpercig tart. Az állapot, amibe kerül nem jobb a dühénél. Melankolikus kétségbeeséssel fordul Vöröske felé.*
- De a rum. A rumot nem lehet bántani, a rumot csak szeretni lehet. A rum az istenek eledele, vagy a tengereké. A rum… az rum. A rum…
*Ismétli szavait halkan, akár egy kis gyermek, melynek játékát tönkre tették. Ezen az állapoton is igyekszik hamar túlesni, ami valljuk be, nem megy oly egyszerűen neki. Segítségre van, a hó hajú bátorító, vagy legalább ígéretre kész szavai.*
- Más választásod nem lesz, mert nincs más a barlangba. S annak az adagját is már én mérem ki, mert vészesen fogyatkozik. Ez a Vöröske teljesen kiitta a készletet.
*Duzzog, halkan, szintén csak egy rövid pillanatig. Úgy tűnhet a másik számára, hogy a kalóz hangulatai, igen sűrűn váltják egymást. Ha ezt hiszi, no hát akkor nem téved. S amíg duzzog, mondatokat veszít el. Fejét hirtelen kapja fel, a barlang szó emlegetésére.*
- Kopár, hideg, nedves, személytelen barlang. *Csatlakozik ő is lakhelyük ismertetéséhez.* - Viszont van benne egy tó, számos kisebb szobának használható üreg, no meg elkezdtük szépen kidíszíteni koponyákkal a lakot. Otthonossá kell tenni, valahogy. *Vonja meg a vállát, ha netalán a másik elborzadna a hallottak alapján, ha nem teszi, hát akkor még egy plusz pontot felír a Hózuhatagnak.* - Egyébként bujkálásra alkalmas, megtalálni a helyet, elvileg lehetetlen. Gyakorlatilag mostanság egyre több a „véletlen odatalálok” egyén. Biztos Szukafattya kottyintott el valamit. *Zsémbelődik magában. * - Elkerülni? *Neveti el magát hisztérikusan.* - Sok sikert, amennyin vagyunk már ott, bárkit is elkerülni lehetetlen. Akivel nem jövünk ki, annak majd torkát vágjuk.
*Ha ez a mondata igaz lenne, akkor őfelőle a barlangi népség több mint a fele, már rég hullaként végezte volna. De hát egy kapcsolat sem indul szívélyesen, mindenhez idő kell nem? Amit a kalózt illeti, no, hát neki sok idő kell. Nagyon sok idő, addig meg tőrjeit köszörüli, egy esetleges belezésre várva.
Egyik nő szavai sem nyugtatják meg teljesen.*
- Ünnepi? Hangulat? Az meg mi? *Teszi fel a kérdést, hiszen egyik fogalmat sem ismeri se közelről se távolról. Ilyenek náluk nem volt szokás. Az ünnep kimerült a rumivászatban, orgiákban. A hangulat… Hát, arról inkább nem is beszélne, mert rátörő emlékei miatt az első jégcsákány alá hajtja fejét, hogy nyakát szegjék.* - Bár biztos van benne valami, ez a hó bigyula nagyon megzavart.
*Vallja be őszintén. Biztonság kedvéért, megtekinti, megfogdossa, sőt meg is forgatja ujjait díszítő, csicsás, aranyozott, több drágakővel is kirakott gyűrűit. Egyre csak nézegeti, s nézegeti, miközben a másik kettő a fegyverekről beszél. Ő maga nem ért ezekhez, de ha ért is, akkor sem izgatja fantáziáit. A kardok használatát megtartja szükséges tehernek, amit akkor kell használnia, ha egy rablása épp balul sül el. Vagy ha egy másik hajót kell megtámadnia. Inkább belefeledkezik gyűrűinek bámulásába, s lassan visszanyeri a pénz iránti hajthatatlan vágyát. Szemei, meg-megcsillognak, ahogy drágaságait nézi.
Tudatát hívószavára kapcsolja csak vissza a társaságba.*
- Rum? Hogy mit? Én? *Néz rá a másik lányra.* - Hát megőrültél te? Adj neki te! *Majd gonoszan elmosolyodik.* - Lányom.
*Az utolsó szót, nyomatékosítva mondja. Nem is kellett megvárni, hogy visszatérjenek a barlangba, már most is ki tudja használni a lány pimasz szavait.*
- Barbárok? Hol? Jah igen. Oda is mennünk kell. Felsőbb utasítás. *Arcáról leolvasható, hogy mennyire is nyűgnek éli meg, eme „vállalkozásukat”. De hát hamar letudjuk, aztán megyünk is vissza a barlangba. Téged meg addig útba igazítunk, hogy megtaláld egyedül is. Három nő, egy barbár törzsbe, nem egy életbiztosítás. Nyurga meg kicsinál, ha megöletünk téged.
*Mert persze számára nem lenne kérdés, hogyha bármilyen balhéra kerül a sor, akkor kit áldozna be elsőként. S másodikként is. Mire hozzá eljutnának, addigra meg kidumálná magát, e felől nem aggódik.* - És ha már ott sincsenek épkézláb férfiak, hát akkor rumba fojtom bánatom. Szó szerint.
*Fenyegetőzik, s öklét magasba tartva, rázza meg. Nem is sejtvén, hogy a táborlakók alig néhány méterre húzódnak meg tőlük.* - Az üzletelés miatt meg ne aggódj. Már tudom, hogy fogom kezemben tartani az egészet. Ha meg nem jön össze. Akkor remélem, hogy gyorsan szeded a lábad.
*Neveti el magát újra.*
- No de ami a lényeges, azt hiszem. Üdv minálunk, s kárhozz el, mélységesen! Aye!
*S erre, saját üvegéből iszik egy kortyot. Ha meg a Vöröske nem tett eleget kérésének, így hát kénytelen saját elfogyhatatlan rumos üvegéből adni Hózuhatagnak.
Vörike büszke szavaira, előbb csak szemöldökét utaztatja homloka közepére, majd tekintetével követi a másikat. Szemei semmiféle érzelmet nem mutatnak ki.*
- Tényleg? Erre vagy büszke, hogy egy nyikhaj megnézett? *Kérdi hangjában némi szánalommal.* - A városiak, meg szárazföldi patkányok. Olyanokkal nem kezdek ki, csak ha nincs rá nyomós indokom, lásd, mint majd a barbároknál lesz. És nem válogatós, csak nem mindenki kaphatja ezt meg.*S mutat végig magán. A további beszélgetésre, csak szemeit forgatja. S ha ezt túltárgyalták, immár Hózuhatag felé fordul.*
- S mondd csak. Mi végből lettél gyilkos?
*Érdeklődik a másik története iránt, reménykedve, hogy nem egy újabb, klasszikus elbeszélést fog hallani.*