*Szótlan. Nem is feltétlenül duzzogásból, hanem egyszerűen csak nincs kedve beszélgetni, de még morogni sem. A kovácsműhelyben bevásárolt holmikat természetesen megköszönte, de azóta nemigen nyitotta ki a száját, bár a Kalmárban gondolt rá, hogy Rírion holléte felől érdeklődjön, de végül letett róla. Rírion sokszor furcsán néz rá, ezt Niev nemigen tudja hova tenni, kicsit zavarba is ejti. De legalább megszabta neki a határokat a fekete pengéjű tőr hegyével.
A füttynél már tudja, hogy nemsokára megjelenik a nagymacska, Xauzur megjelenése egykettőre jobb kedvre deríti. Örömmel bújik az irbiszhez, nagyon hiányzott már neki, hogy belesimítson a bundájába, hogy homlokát az állat homlokához nyomva elbúgja neki, hogy ő a legszebb, legokosabb, legerősebb kiscica a világon. “Kiscica” Niev tökéletesen tisztában van vele, hogy Xauzur nem egy házimacska, amelyik fonal gombolyagot kerget, de vannak olyan viszonyban, hogy ilyenek megengedhessen magának és elég jól ismeri az irbisz testbeszédét is ahhoz, hogy ne menjen túl azon a bizonyos határon, mikor amaz odacsapna. Nem mintha valaha is odacsapott volna neki, de akkor is vadállat.*
- Felülök.
*Mondja vidáman. Merthogy Xauzur megjelenésével egyszerre kedves lett. Meglehet, hogy az irbisz megjelenése teszi, vagy azt, hogy elhagyták a várost. Meg amúgy sincs kedve gyalogolni, a thargok meg nem a szomszédban laknak. De jó is lenne, ha még tudna Xauzur hátán ülni.*
- Aranyszínűt?