//Inäena Kin'ath//
*Kelet... a füves puszta. Azon túl meg semmi. Akkor valami puszta néppel lesz dolga, ez megmagyarázza a lovat, bár a tájékozódási ösztön hiányát nem. Azonban korábban említette, hogy általában jól tájékozódik, akkor valószínűleg csak a puszta hiánya zavarta meg. A mozgás pedig akkor értelemszerűen nem nemesi vérre utal, mindössze csak egy hatékony haladási forma a derékig érő fűben, ami csak a laikusok számára tűnik kicsit erőltetettnek, valójában nagyon kényelmes. És a város is azért ekkora újdonság neki. Mondjuk ha ezt előre tudja, akkor igazán felkészült volna rá, hogy számára felfoghatóvá butítsa vissza saját beszédmódját. Nem mintha erre akár akarattal is képes lenne, de próbálkozni mindig lehet, azt elvileg értékelni szokták. Az átlag, Iliwary nem, hiszen a próbálkozásnak semmi későbbi jele nem marad. Elvész a legfontosabb dolog, az eredmény. De ha a többség értékeli, hogy kedves próbál lenni, hát azzal csak őt kímélik meg felesleges munkától.*
- Felajánlásod kedves, és mivel cseppet sem erőltetett, illetve remélhetőleg nem mindenféle állati ösztönök mozgatta hátsó szándéktól vezérelt, így alapesetben igent mondanék. Azonban ez a helyzet eltér attól, a tisztásra való séta a hati mozgásszükségletem egy részét szolgálja, és a világ által jónak elfogadott erőltetett kapcsolatot segíti elő a természettel. Emellett a friss levegő valóban jót tesz, és a táj szépsége is valami megmagyarázhatatlan, de ugyanakkor kellemes érzéssel tölt el, így nem pusztán az átlag szemében elfogadott, és támogatott ez a tettem, de a személyes boldogságomhoz és egészségemhez is hozzájárul. Persze ezen okok egy része pusztán koholmány, de mindent egybevetve besorolhatjuk ezt a tevékenységet az örömteli időtöltések kategóriájába, így a korai megszakításával sajnos óhatatlanul is kevesebb lennék, ezt pedig véletlenül sem szeretném. Szóval a felajánlásod bár kedves, és hálás vagyok érte, de elutasítom.
*Persze arcán nem látszik, hangján nem érződik valódi hála, ezt csak azért teszi mindig hozzá, mert az etikett szerint így illik, és ő maga szeretné ezzel megjutalmazni azt, aki valóban önzetlenül nyújt neki segítséget. Ilyen apróságok miatt ő nem érezhet igazi hálát, még akkor sem, ha valóban elismeri, hogy becsülendő a felajánlás.*
- Mellesleg bár a szárnyak nélküli tündérrel talán rám utaltál, és a következtetésed helyes, valóban az vagyok, viszont ki kell ábrándítsalak. Ez itt egy tisztás, nem pedig az erdő. Persze amennyiben egy másik tündérről volt szó, úgy én értettelek félre, és buzdítalak, hogy találd meg, és nyújts neki segítséget. Sok szerencsét!
*Nincs igazán buzdítós beütése a mondatnak, de hát ezért is tette hozzá külön, hogy buzdítani tervez vele. Persze ha a lány még szeretne valamit, akkor általános kedvességével hallgatja végig, és válaszol neki, ellenkező esetben viszont nem is fogja marasztalni.*